Kannagi Asura előtörténete

Név: Kannagi Asura
Kor: 13
Rang: genin
Falu: Konohagakure
Magasság: 167
Súly: 65
Szemszín: kék
Hajszín: Eredetileg világos szőke, de még az akadémiai évei előtt kékre festette
Elsődleges elem:
Megjelenés: Gazdag származása ellenére jelenleg hasonlít egy hajléktalanra. Barna nadrágot visel, a mellkasa be van kötözve, akárcsak a karjai. A derekán egy vörös "lepel" van, amit lényegében kiegészítő jelleggel hord. A testét fekete és bordó ruha darabok takarják. A fekete leplet általában a feje köré tekeri, ami szinte az egész arcát takarja. Egyedül a bal szeme látszik, de ha harcra készül, akkor lerántja magáról a leplet és félmesztelenül lendül támadásba.
Jellem: Asura nem titkolja, nagyon perverz. Ha meglát egy szép lányt, azonnal udvarolni kezd. A perverzsége mellett nagyon vicces, képes mindenből viccet csinálni és megnevettetni másokat. Harcban általában a meglepetésre épít, valamilyen csíntalansággal zavarba hozza az ellenfeleit, majd lecsap.
Felszerelés:
- 10 kunai
- 10 shuriken
- 5 Kibaku Fuda (Robbanó jegyzet)
- 1 Katana

Előtörténet:
13 évvel ezelőtt születtem a Tűz Országának egyik északi városában, Kita-ban(a hely neve Északot jelent). Az apám, Kannagi Natsume egy nagyon gazdag kereskedő; az édesanyám, Tira pedig általában otthon van, mivel a helyzetünk miatt nem szorul rá hogy dolgznia kelljen.
Én vagyok a 3. gyerek a családban. Van egy bátyám és egy nővérem. A bátyám, Koto orvosi pályára lépett, jelenleg egy kisebb városba praktizál, valahol az ország területén. A nővérem, Akira modellkedik. Ezek után a szüleim azt várták, hogy én is valamilyen "úri" pályára fogok lépni.
Ez viszont nem így történt! A makacsságomnak hála én genin lettem. Most pedig elmesélem, hogyan is történt ez az egész:
Tehát 13 évvel ezelőtt születtem, Kita-ban. Egy nyári reggelen jöttem a világra, a nevemet pedig az édesapám egyik barátja után kaptam.
2 évesen nagyon szép gyerek voltam(nem úgy mint most), ezért néha részt kellett vennem pár helyi divatbemutatón. Az arany fürtjeim miatt állítólag mindenki szőke hercegnek nevezett akkoriban. Sajnos még ekkor nem tudtam nemet mondani az édesanyám hóbortjának és egészen 5 éves koromig modellkedtem, akár csak a nővérkém.
Sohasem volt egy perc nyugtom, állandóan azt kellett gyakorolnom, hogyan kell lépkedni a kifutón, aztán még az öltözködést is gyorsan le kellett tudnom. A lényeg, hogy számomra elég nehéz volt ez az időszak. Az 5. születésnapom előtt pár nappal elszöktem otthonról és néhány utcagyerek társaságát élveztem. A beszélgetéseinkből azt szűrtem le, hogy ők szívesen helyet cserélnének velem. Nekik az volt a mennyország, ami számomra egyenlő volt a pokollal. Mivel nem mondtam el nekik teljesen mindent magamról, ezért hagyták hogy velük lógjak. Egészen addig nem tudtak komolyabb dolgot a kilétemről, amíg meg nem látták a plakátokat a képemmel. Az első dolguk az volt, hogy feladtak a szüleimnél némi jutalomért cserébe. Meglepetésemre nem a Kannagi család egyik embere jött értem, hanem egy igazi shinobi. Amikor megláttam és haza vitt, már tudtam hogy mit akarok csinálni a modellkedés helyett. Csak hát, erre még rá kellett beszélnem a szüleimet.
Amikor az édesanyám meghallotta a tervemet, szó szerint égnek állt a haja (éppen a fodrász volt nálunk). Anya azt szerette volna ha folytatom a modellkedést, az apámnak mindegy lett volna hogy mit csinálok, csak ne akarjak ninja lenni. Így hát egy teljes évig hadakoztunk egymással, amíg meg nem nyertem a "csatát".
6 éves voltam, amikor az apámmal Konohába utaztunk. Megbeszélte Tsunade sama-val hogy bejussak a Ninja Akadémiára, ahol megkezdődött a kiképzésem. Nagyon kemény volt, mivel nem voltam hozzá szokva az egészhez. Az édesapám eltöltött pár hetet velem a faluban így látta hogy jó kezekben vagyok. Ekkor tudtam meg, hogy mi volt az oka annak, amiért nem akarták hogy shinobi lehessek: a háború, ami forrong a nemzetek között.
Azonban az édesapám nem maradhatott sokáig és elindult, hogy újabb üzleteket kössön. Ekkor festettem be a hajamat kékre. Az akadémiai éveim alatt megtanultam hogy kell célba dobni, elsajátítottam az alap technikákat, illetve a fizikai felépítésem is megváltozott. Sokkal izmosabb lettem, erősebb vagyok mint korábban(ez lehet hogy a korral jár?), a ruháimat a jelenlegire cseréltem. Ha újra találkozok a szüleimmel, azt hiszem nagyon meg fognak lepődni a kicsi gyerekükön.
Azt hiszem ennyit kell megemlítenem. Összefoglalva, szép gyerekkorom volt eddig, de amióta beiratkoztam az akadémiára csak még jobb lett. Most pedig itt állok, Konoha egyik geninjeként.
Ja, tényleg, jut is eszembe! A genin vizsgáról még nem beszéltem. Pár napja estem túl az egészen. A feladat egyszerű volt, be kellett mutatnunk egy Henge no Jutsu-t. Mindenki nagyon izgult, kivéve engem. Én azon morfondíroztam, milyen Tsunade álmai pasija. Így még azt sem vettem észre, hogy rám került a sor. A Hokage már kezdett türelmetlen lenni. Ezt az egyik társam észre vette és nyakon vágott. Amikor megtudtam hogy én vagyok soron, kicsit félve álltam előre. Tsunade unottan előre dőlt az asztalnál, majd várta a produkciómat. Ekkor enyhén remegő kezekkel megalkottam a kézpecsétet és átváltoztam egy sokkal magasabb, szőke "lovaggá".
Fú mekkora pofon volt az ajándék a fejpánt mellé. Még most is érzem ha rágondolok.
Remélem tetszett a kis történetem! Azt megkérdezhetem, hol fog megjelenni ez az újság? Mi, Kita-ban? Ne, nem akarom hogy megjelenjen!

Módosítva!