Magashegységi területek

Felébredve az eső veri a fejemet, ami iszonyatosan lüktet. Kezem, lábam nem igazán mozdítható, mintha meg is lennék kötözve, ami nem igazán tetszik. Annyira emlékszem, hogy valami levelet kellett átadnom az egyik őrcsapatnak majd visszafordulok és innen semmi. Még nem teljesen tértem magamhoz a kábulatomból, csak zajokat fogok fel a környezetemből, nyikorgás, csikorgás, de az már eljut a tudatomig, hogy valami keményen fekszem, talán fán és ez a valami mozog, meg persze a csontig hatoló hideg. Lassan magamhoz térek és az első dolog, hogy valóban meg vagyok kötözve és egy fém rács vesz körül, aztán tovább megy a dolog és lassan azt is felfogom, hogy egy szekéren zötykölődök. Az eső biztos, hogy nem átlagos, de az sem esik jól, hogy a ketrecre feldobott valamiről folyamatosan hullik alá az összegyűlt víz és így zuhanyoztatva meg engem. ~Hová lett ez a világ, hogy még a saját országomba sem vagyok biztonságban.~ Nem éppen jó emberbe kötött bele az a valaki, aki elrabolt, de erről persze nem tudhat, de rövid úton meg fog róla bizonyosodni. Ugyan az akadémián szó volt egy szabaduló technikáról, aminek ismerem az alapjait, de sajnos a technikát még nem tanutam meg, így egy másik, már ismert technikát vetem be, ami pedig a Ayatsuito no jutsu// Drót csévélő technika. Amit arra használok, hogy a kezemet, lábamat fogva tartó köteleket meglazítsam, majd pedig teljesen kiszabadítsam a testem fogságban tartott részét. Nem hiszem, hogy komoly ellenállásba ütközne a dolog, hiszen a technikát már rég óta ismerem, ugyan használni még nem sokat használtam lévén, hogy nem ebbe az irányba indultam el fejlődésben, nem ebbe az irányba specializálódtam. Amint sikerül kiszabadulnom a tervemet tovább viszem. Létrehozok egy kis ködöt a Kirigakure no jutsuval, majd három víz klónt, akik a szekér három irányából támadnak, de persze csak elterelésnek, hiszen sok kárt nem tudnak okozni, viszont amíg velük van elfoglalva, addig én a korábban a szabaduláshoz használt technikával hátulról kötözöm meg, hogy nyertes helyzetbe hozzam, hiszen egy megkötözött ellenféllel szembe több esélyem van.

Zivatar - Katsumi Kawachi kalandja

Lám ismét eljött egy nap, amikor nem számíthatsz másra, csak magadra, és most még a hazád is ellened fordulni látszik ezzel a kellemetlen hideg esővel. Viszonylag gyorsan előállsz egy ötlettel, ám az nem erre a felhasználásra lett kitalálva. Jó ideig szenvedsz azzal, hogy rájöjj, hogyan is lehetne a chakrairányítással kiszabadulni, miközben a szekér lassan döcög tovább, végül azonban a mozgatás miatt maga az anyag adja fel. Sajnos nem kerültél közelebb a szabaduló technikához, de már szabad a kezed. 
Következőként létrehozod a ködöt. Víz van bőven. Ám ez a sűrű eső nem igazán támogatja a ködöd használatát, valahogy nem úgy működik, mint szokott: lefelé száll és kisebb pamacsokra oszlik. A vízklónjaid jóval sikeresebbek. Szervezetten ugranak a bakon ülő alaknak, míg re megtámadod. A kötelek akaratod szerint előre vetődnek, körülfonják, majd a rácsnak rántják, megkötözve.
Az alak megrogyik, majd a feje egyszerűen leesik. Egy kivájt tök vigyorog rád üres szemeiddel, a  szekér pedig halad szépen tovább...
A szekér hátulja felől azonban ütemes csattanásokat hallasz erre... fém csattan fémen. Közeledik. Egy köpenyes alak sétál egykedvűen feléd, majd kemény hangon megszólal.
-Ha kiszórakoztad magad kölyök, jobb lesz, ha visszaülsz. Nem szeretem, ha az áru ugrál.-  mély hangjában fenyegetés feszültsége rezeg. Magasabb nálad, barna, jellegtelen köpenye van, és szalmakalap van a fején, mely valamelyest védi az esőtől, kezében hanyagul tartja a kardját, azzal húzott végig a rácsozaton. 

Próbálkozásom, hogy az akadémián ismertetett szabaduló technikáhot jussak a drót csévélő technikával, nem igazán hozza meg a várt sikert, bár a kötél sok mozgatástól magától enged, így a tervem második része is életbe léphetett, de arra nem számítottam, hogy az elrablóm képzett shinobi meg az erős eső sem épp a ködöm hasznára válik, ugyanis létrejötte után az erős lefelé eső víz a talajhoz nyomja és lassan meg is szünteti. A víz klónok ennél sokkal hatékonyabban jönnek létre, hiszen nekik nem árt az eső, sőt, de amikor a kötéllel odarántom magamhoz a feje leesik, ami először furcsa, de aztán rájövök, hogy ez csak egy báb. Ekkor egy ismerős hangot hallok, ahogy a fém találkozik a fémmel, többször hallottam már ezt a hangot. Általában szeretem ezt a hangot, mert akkor én is egyenlő félként vagyok jelen, de most idegesít, mert én rács mögött vagyok és egyáltalán nem tudom magam megvédeni. A hangjába érzem a fenyegetést, de a belőlem áradó megvetés és düh ez ellen az embernek csúfolt valami felé teljesen elnyomja a félelem érzést, amit éreznem kellene a hangjától. ~Tudod ki az árú, te féreg.~ Ha nálam lenne a fegyverem nem biztos, hogy ennyire magabiztos lenne, hiszen egy zanbato láttán kevesen gondolnák, hogy az illető csak azért hordja, mert királynak tartja, hogy egy ekkora fegyver van nála, bár sokan vannak így, de a nem rég tanult technikával biztos, hogy meggyőzném, hogy nem csak szórakozásnak van nálam. Lassan gondolkodom, hogy mit lehetne tenni ebben a helyzetben. Több megoldás is eszembe jut, hiszen mindig is jó stratéga voltam.

Zivatar - Katsumi Kawachi kalandja

Gondolkozol, a kocsi pedig lassan döcög tovább a veszélyes hegyi utakon. A fickó helyre állítja a bakra ültetett bábot is. Bizonyára nem először használja a tárgyat csali gyanánt. A továbbiakban nem szól hozzád. Továbbra is csak egy tárgy vagy neki, akiből pénzt csinálhat. Alakja aztán újra eltűnik az esőfüggönyben, de mostmár tudod, hogy néma őrként követ, figyelve az esetleges ellenőrző pontokra és felderítő csapatokra.
Aztán újra előtűnik. Megfogja az ökröt, és lehúzza az útról. Egy pillanatra megrettensz talán, hogy egy szakadékba sétáltok, de fák reszketeg alakját veszed észre, melyek egyre sűrűbbek. A fickó sűrű növényfüggönyt húz arrébb, és átvezeti az állatot. Jól álcázott, hevenyészett táborba érkezel, ahol egy ponyva alatt barátságos kis tűz rezeg.
-Haru!- hangzik a fickó hangja, mire egy korodbeli srác siet elő, kezében egy halom szárításra váró fával.
-Jelentést!
-Az erdő tiszta, csendes. Se víz, se más csapatok nincsenek. Biztosan az eső miatt.-látod az arcán, hogy ezt az utóbbi mondatát kissé elhamarkodottnak ítéli.
-Mármint a környék biztonságos Uram. -húzza ki magát, és ezzel el is ejti a fát a kezéből. Ügyetlensége ellenére ő is katanát visel. A fickó bólint, majd újra megszólal.
-Most elmegyek. Van egy ellenőrző pont nem túlságosan messze, ha szerencsénk van, elcsíphetünk még egy zöldfülűt. Jó árat adnak majd érte, főleg ha üzenetet is visz. Erre meg vigyázz. Ne szólj hozzá, ne csinálj vele semmit, csak tartsd szemmel, nehogy lába kéljen! - ezzel pedig sarkon fordul, és távozik. Te pedig ott maradsz a kölyökkel, aki szénát visz az ökörnek és barátságosan megveregeti. Úgy tűnik, így hogy elment a fickó, lesz esélyed a szökésre.

A lehetőségek csak úgy pörögnek a fejembe, de sajnos nincs rá lehetőségem, hogy bármelyiket kipróbáljam, hiszen miután a férfi rendbe tett, vagyis úgy gondolta, akkor újra eltűnt az esőben. Amíg én a tervemen gondolkodtam, ki tudja meddig, addig ő róla csak feltételezhetem, hogy néma őrként követ a vízfüggöny mögött. Hamarosan azonban újra előtűnt, megfogta az ökröt és levezette az útról. Elsőre nem értettem, ha meg nem is ijedtem, de azért elég furcsa volt, hogy tovább nem követi az utat, hanem egy eldugottabb irányba vonul. Rövidesen megtudtam az okot is, egy barlang formájában., ahol egy velem egykorú fiú volt. Lassan végre összeállt a kép és a tervem is meg volt, amihez majd az eddig használt technikán kívül még egy fog kelleni. A tervembe megerősítést kapok, amikor a fiú a kezében tartott fával szerencsétlenkedik, miközben jelent. ~A környék annyira üres, mint a fejed.~ Mondanám a fiúnak, de inkább megtartom magamnak a gondolatot. Nem reméltem, de mégis megtörténik, az elrablóm elhagyja a barlangot kettesbe hagyva engem a fiúval. Még nem tudják kivel van dolguk, főleg a fiú nem. Ahogy a férfi eltűnik a barlang ki és bejáratánál a tervem egyből életbe lép, ahogy a Harunak nevezett fiú elég közel kerül hozzám. Az eddig a kezemet lekötöző kötélhez ismét a Ayatsuito no jutsu // drótcsévélő technikát alkalmazom, hogy elkapjam a fiút. Ha szerencsém van és ez nem változik tökké, márpedig eléggé úgy tűnik, hogy nem fog, akkor a kezem egyből nyúlik is a katanájáért és még mielőtt ellenkezhetne használom a Shodou // Első osztály nevű kenjutsu technikát és bár még fenyegető mozdulatot nem teszek, röviden közlöm vele, hogy a fegyvert használni is tudom, így jobb, ha azonnal kienged vagy azon nyomban megööm. Igaz nem a saját fegyverem, de nincs jelentősége, hiszen a fegyver az fegyver és most csak az számít, hogy ölni lehet vele.

Zivatar - Katsumi Kawachi kalandja

Nem véletlen, hogy a tehnikádhoz drótot használnak. Már korábban is érezted, hogy ez elég szerencsétlenül veszi fel a chakrát, bár szó mi szó, korábban sikerült kiterjeszetni rá az akaratod. Akkor nem élő ellenfél ellen kellett használni, így az anyagból fakadó gyakorlatlanság kikorrigálva egy kis kézügyességgel, nem okozott gondot. Ezúttal viszont valóban hús-vér ellenfeled akadt.
A fiú nem ment közelebb hozzád. Ellátta az ökröt, és nem vett rólad különösebben tudomást, ebből pedig könnyen leszűhetted, hogy gyorsan kell cselekedned, ha az ötleted szerint akarsz haladni. A köteleid előre vetődtek, és rátekeredtek a karjára, de csak annyit tudtál elérni, hogy magad felé rántsd egy kicsit, mielőtt a köteleid leestek volna. A fiú kiáltott, és orral előre a föld felé dőlt, ami miatt kénytelen volt még pár lépéssel közelebb jönni hozzád. Mikor felnéztél, dühöt láttál az arcán.
-Mégis mit képzelsz? MI A JÓ FRACOT CSINÁLSZ??!-elfeledkezett magáról.
-NEM megmondta a gazda hogy maradj nyugton? Vagy akarsz egyet a képedbe??!-és közelebb jött. Ott tombolt előtted, csak a rácsok választottak el titeket.
-NE IS GONDOLJ SEMMIFÉLE trükkre! - dühös, a kezei szabadok, a kard ott lóbálózik az oldalán, és közel van. Vagy elég ügyes, hogy így szerezd meg tőle, vagy más módon kovácsolj előnyt  a helyzetből?

Gyorsan rá kell jönnöm, hogy a technika neve mért lett drótcsévélő, hiszen a kötél jóval kevésbé veszi át a chakrát, mint a drót, de hát azért vagyok ember, hogy mindig tanuljak valamit a hibáimból és ez most jó alkalom. Szerencsére egy kis ügyességgel korigáltam a chakrával való bénázást, aminek az lett az eredménye, hogy a srác karját ugyan elkaptam, de néhány lépésnél nem került közelebb, de ez elég volt, hogy felbőszítsem és ordibálni kezdjen.
- Azt képzelem, hogy nem vagyok áru. Ha már így megkérdezted szabadulni próbálok.
Mondom neki hidegvérrel és olyan hangsúllyal, amiből kiérzi, hogy nem biztos, hogy akarja azt pofont nekem, szavaimat megtoldva még a bennem lévő emberek iránti gyűlöletből is engedek pár hullámot, hogy tényleg ne akarjon közelebb lépni. És akkor felmérem, hogy körülbelül kartávolságon belül került a kardja, így megpróbálok utána nyúlni és elvenni tőle. Amennyiben sikerül, akkor a kardot felé tartom és a rácsot kezdem el rugdosni, hogy meglazuljanak a csavarok és előbb utóbb kiszabaduljak, persze ha nem megy, akkor még egy kis chakrával is turbózom az izmaimat, így valószínű, hogy elég gyorsan ki tudok mászni onnan. Amennyiben nem sikerül, bár ebben kételkedem, hiszen a fiút sikerült eléggé felhúznom, hogy ne figyeljen az oldalán lévő fegyverére, akkor csak egyszerűen a ráccsal kezdek el bíbelődni, hogy kiszabaduljak. A folytatásban, akár nálam van a penge, akár nincs a kos kézjelet mutatva létrehozom életem talán eddig legsűrűbb ködét felhasználva a kinti esőt.

Zivatar - Katsumi Kawachi kalandja




-Még hogy nem vagy?! Te ostoba! Tudod te mennyiért lehet eladni téged? - és kiröhögött. Egy pillanatra eltűnt a dühe, de láthatóan okosabb nem lett. 
-De tudod, a magad fajtákat, ha nagyon ugrálnak, el tudjuk adni láb nélkül is. -elég sokat sejtetőnek szánta a szavait, de hogy meggondolta-e azt a pofont, koránt sem biztos. 
-Szóval ülj csak le szépen, nemsokára úgyis vissza jön a Mester!-a gyűlölethullámaid sem gátolták meg, hogy szavainak súlyt adva közelebb lépjen. De még messze, hogy a kardját sikeresen elvedd tőle. Mikor azonban chakrával turbózva kezded rúgni a rácsokat, szinte ő maga kínálja fel neked. Nagyobb tök, mint ami a bakon ül, hiszen szinte azonnal előrántja a kardot, és feléd mutatva vele, újra dühösen kiált.
-EZT HAGYD ABBA AZONNAL!- aztán ahogy tovább folytatod, taktikát vált,megpróbál megvágni, így aztán kellő ügyességgel akár el is veheted tőle. 
Fel azonban nem adja... mikor létrehozod a ködöd, suhanó lábak hangját hallod. Kissé eltávolodik. Majd fém surlódás.. ismerős pendülés és újabb lábdobogás, ezúttal feléd. Majd suhanni kezd valami nagy az irányodba: egy ismerős, méretes kard próbál eltalálni. Ki kell térned előle.
-Nehogy azt hidd, hogy elmenekülhetsz!-dühös, és bár pontatlanok a vágásai, bizonyára, mert nem látja konkrétan, hogy merre vagy, mégis veszélyesek lehetnek számodra.

Ez a srác teljesen hülye, nem is értem, hogy miért van szüksége annak a másiknak. Az sem teljesen épp elméjű, de legalább felér az inteligenciája egy tökkel, nem úgy mint ennek a bánya szökevénynek.
- Márpedig nem vagyok árú, ember vagyok, aki ha közelebb jössz akkor nem áll jót magáért.
Kezd elegem lenni ebből a tökalsóból és a hullámok most már kezdenek viharba átcsapni, de ez sem nagyon gátolja meg, sőt amikor a chakrámmal turbózva kezdem el nyűni a rácsot a kardot is előrántja.
- Mi lesz, ha nem?
Érzelmeim, gyűlöletem már szinte viharként csapódik ki belőlem, mégis a szavaim olyan hűvösek, mint egy őrült vadállatnak, aki élvezi a gyilkolást és még akkor is gyilkos nyugalommal beszél, amikor már nyakig véres. A ködöm közben létrejön és a kard lecsap többször is, szerencsére a víz tesz róla, hogy ne lásson, bár így veszélyesebb, hiszen ő sem tudja, hogy hova üt és így nem is érdekli, hogy mekkora erőt fejt ki. Lassan kezdem megelégelni a dolgot és bevetem az eddig rejtett és nem rég megtanult technikámat, ami nem más Suiton: Gousuiwan no jutsu// erős vízkar technika, amivel aztán már könnyen ki tudom törni a rács ajtaját onnan pedig ki kell találnom, hogy hogyan tovább, hiszen fegyverem nncsen és az egyetlen használható kard annál a tökkelütöttnél van. Nem baj ezt is megoldjuk. Ahogy korábban a ködöt, most 3 víz klónt hozok létre, bár jobb lenne, ha fel tudnám őket robbantani, de így is megoldjuk. Először a klónokat küldöm rá, majd amikor megfelelő szögben áll nekem, akkor lecsapok rá, hogy elvegyem a kardját és megmutassam hogyan is kell rendesen használni egy ilyen fegyvert, amire láthatóan nem tanították meg, ha meg igen, akkor valaki elég gyenge munkát végzett, a fiú helyébe biztos letagadnám azt, bár egy marék szárított molylepkében több az értelem, mint a fiúban, e majd megtanítom neki, hogy ne kezdjen az erősebbel.

Zivatar - Katsumi Kawachi kalandja

Hiába az agresszív támadása, te gondolkodsz, s a tervezésen alapuló tetteid meghozzák gyümölcsüket. Biztosan édes fülednek az a dobhártyaszaggató reccsenés, amivel technikád hatására a rácsok széttöredeznek, megnyitva kalitkád a szabadság felé. A fiú kiáltva hőköl hátra, s egy pillanatig tisztán látod a döbbent arcát, melyen elömlik az érzelem: ezt mostmár tényleg alaposan elrontotta.
Ezért aztán a következő lépése még kiszámíthatóbb, neked ugrik. Csakhogy a vízklónjaid az útjűt állják. Páholyból figyelheted, ahogy egy lefogja, egy kicsavarja a kezéból a kardot, egy pedig nemes egyszerűséggel elrúgja. A kölyöl elrepül, érkezésekor pedig egy csomó cuccot felborít. De nem hajlandó nyugton feküdni.
Miközben az idő körülöttetek kitisztul.
Lassan összeszedi magát, tekintete azonban nem téged néz. A viselkedése egészen más. A mozdulatai ráérősebbek.
-Heh... heh.. kölyök... milyen ostobaságba keverted magad megint...- száraz hang, korholó, de mégis érzed, örül, hogy itt lehet. Aztán felnéz rád. A kölyök arca, de valahogy komolyabb, elmélyültebb.
-Szóval ez az a senkiházi, akivel nem bírtál... muhahahHAHAHAHHA- oldalra nyúl, és találomra felkap egy fegyvert, majd neked rohan. A balszerencse úgy hozza, hogy miközben te az ő kardját szorongatod, ő a zanbatodat markolja, hogy megöljön vele.


//Azt javaslom ezt a lehetőséget használd fel arra, hogy Kawa fegyveréhez fűződő érzelmeit is kifejezd. Nyugodtan térj ki arra, hogyan érez, mikor meglátja hogy fegyverét az ellenség forgatja.
A klónjaid még megvannak, használd őket okosan. //

A szabadság édes íze és a fém törésének hangja zene füleimnek, már ha szeretném a zenét. A kiszabadulásom mást isa  felszínre hozott, ugyanis az eddigi dühöm mellé, már vérszomj is társul, amit ugyan érezhet a srác, de ennek ellenére meggondolatlanul ugrik nekem, persze hozzám nem jutva el, hiszen a klónjaim időben reagálnak és elkapva őt kicsavarják a kezéből a katanát és hozzám rúgják, amit én fel is veszek, nem gondoltam végig, de nem a legjobb ötlet volt egyszerűen ellökni a srácot, amíg le volt fogva egy mozdulat lett volna megölni, de már mindegy. Miután felál, mintha valami megváltozott volna benne, nem ugyanaz a hangja, de a viselkedése sem. Oldalra nyúl, hogy fegyvert szerezzen, de amilyen szerencsétlen pont az én zanbatomat kapja fel, ami igen csak mélyen érint. Ezt nem ússza meg, hogy engedély nélkül hozzáért a fegyveremhez, most már tényleg csak egyetlen lehetőséget látok, ami neki igen csak végzetes megoldás lesz. Teljesen elönti az agyamat a vérszomj, bár továbbra is hideg fejjel gondolkodom és már pontos tervet is eszeltem ki a gyerek likvidálására, már amennyiben nem ért a zanbatohoz, bár ha ért is, mégis az a fegyver hozzám tartozik és azzal, hogy ezt megsértette halnia kell mindenáron. Mivel a klónjaim még meg vannak, így meg is küldöm őket, hogy minden oldalról támadják a fiú vakfoltját, így készítve elő a Mikazuki no mai// Növekvő hold tánca technikát, hogy amíg ő a klónjaimmal van elfogalva frontális támadást indítva a levegőből csapjak le rá. Amennyiben nem sikerül a technikát kivédenie, akkor a csata gyorsan eldől, de ha véletlenül mégis sikerül hárítania, akkor a Hikage// napfény nevű technikát vetem be és amíg ő vakon keres addig a Hagane no mamori// acél védelem tai jutsu technika segítségével a közelébe férkőzöm, majd Rai Kougeki// Villám Csapás nevű technikával zárom rövidre a harcot.

Zivatar - Katsumi Kawachi kalandja


Hála a tapasztalataidnak, azonnal összeáll a terved. A klónjaid neki ugranak, az első támadásuk elől kitér, annyi teret nyer csak, hogy rád nézzen. Kicsit megmozdítja  a brutális kardot, kihívást intézve feléd, de már ott is vannak a klónok újra, nem hagyva időt a további kommunikációra. Összehangoltan és jól támadnak, ez a te érdemed. Folyamatosan igyekeznek mozgásra kényszeríteni és lekötni a figyelmét támadásaikkal. Ő meglehetősen energikusan, mégis valahogy kimérten mozog. Van tapasztalata, az lerí róla, és ezzel már biztosra veheted, hogy a Tökfej fickó nem azért a molylepke agyú személyiségéért vette magához.

Elvicsorodik, rá a klónjaidra, majd a vicsor torz vigyorrá nyúlik.

Chakrája koncentrálódik.

A bolond énje biztos irányítható és kezes szolga, ez viszont könnyen lehet, hogy valami meggátolhatatlan.

Már támadásban vagy. Elrugaszkodtál, és a kis kard a kezedben hűségesen, tettre készen követi az akaratod.

Mielőtt azonban lecsaphatnál, megforgatja a zanbatot, hogy nyerjen egy kis teret, s mikor a klónjaid ismét támadásba lendülnek, egy szélrobbanást hoz létre, mely elrepíti a klónjaidat. //Fuuton: Daitoppa//

Te is megérzed a lökést. A zuhanásod hirtelen irányt változtat. Az őrült pedig már megy is utánad, és egy vágást indít feléd a zanbatoval.

Szerencséd, hogy felkszülten indítottad a támadást. A zanbatonak alapvetően nem ellenfele a kard, ami a kezedben van, de a célnak most megfelel. Összecsattannak, még hallod is, ahogy a kezedben lévő eltörik, bár megváltoztatja a csapás irányát, és a hirtelen fényre az ellenfeled fájdalmasan felkiált. Te pedig nyersz egy kis időt, amit okosan használsz fel, hogy a vakon küldött, rendkívül kiszámíthatatlan támadásai elől kitérj. Eközben kisebb vágásokat ugyan elszenvedsz a válladon és a karodon, de nem jelentősek, nagy hibát pedig nem vétessz. Arra mindez jó, hogy tapasztalatot szereztél e technikában a nagyméretű fegyverek ellen is.

Most vagy fegyvert kell szerezned, vagy anélkül kell befejezned a csatát.

Az egyik klónod valami furcsa okból még megvan, de ez a váratlan szerencse az esélyeid növeli, ráadásul miközben az első támadásos indítottad, felülről jól ráláttál a fickó nyakán, hátul, lévő pecsétre, mely mintha alig látható kékes izzásban lett volna.



// Még bőven van chakrád, emiatt nem kell visszafogni  magad, állapotod pedig még mindig jó.//

A klónjaim letámadták a fickót, aki egyből a klónokkal kezd el foglalkozni, így esélyem is van támadni, ami látszólag sikeres, de amivel nem számítottam az az eleme, mivel erről nem is tudtam. Egy hatalmas robbanás zavarta meg a pályám ívét. Mivel tűz vagy villám esetén komolyabb megrázkódás is érne, föld elemmel tudomásom szerint nem igen lehet ilyen robbanásokat létrehozni, a víz esetében maximum egy klón tudna ilyen robbanást okozni, legalábbis ismereteim szerint, és a srác még mindig ott van, így kizárásos alapon csak is szél elemű lehet. Gondolom át, bár sok mindent nem tehetek, hiszen nem igazán ismerek szél elemi technikákat, így meg tud lepni, persze nem a következő lépésével, hiszen pontosan számítok rá, hogy ha elrepített, akkor jön is utánam, bár a fegyverem ellen a nálam lévő nem sokat ér, viszont a hikage és a katana törése megteszi a hatása, így megmenekülök a halálos támadás elől. Ugyan logikus lenne, hogy eldobjam a fegyvert, de ha nem tört ripityára és még van valamennyi a pengéjéből, akkor rövid gondolkodást követően a fegyver megszerzésére, meg is indítom a támadást, hiszen nincs sok időm, míg a hikage technika megszűnik. És ekkor veszem észre, hogy egy klónom még létezik, így azt szemből küldöm, én pedig a shunsinnal a srác háta mögé kerülök és miközben a klón magára vonja a vak ellenfelem figyelmét, addig ha megmaradt a penge, akkor hátba szúrom azzal, figyelve, hogy azért ne legyen halálos, mert érdekel a hátán lévő dolog, majd egyszerűen nyakon vágom olyan erővel, hogy elájuljon. Amennyiben a pengét nem tudom használni, akkor csak egyszerűen leütöm. Korábban is láttam valami furcsa kékséget a fiú hátán, de így hátulról pontosan megnézhetem, hogy mi is az, márpedig egy pecsét ami igazán érdekel, hogy vajon mi lehet, de hát az ájulttól nem kérdezhetem meg, nem sok értelme lenne.

Zivatar - Katsumi Kawachi kalandja

A klón bevetése ismét sikeres, és ott is vagy a fickó mögött. Ellenfeled látása érzékelhetően kezd visszatérni, bár bizonyára csúnya foltok táncolnak a szeme előtt, vágásai azonban, melyekkel a klónod támadja, egyre precízebbek. Kezedben van a pengecsonk, mely érzed, hogy át is döfi a ruháját, majd kissé nehézkesen a testébe hatol, épp, mikor levágja a klónod.
Az általad ejtett seb nem lehet túl mély, de rettentő nyers és brutális lehet a seb, amit okozott, elég gyorsan szivárog át a vér a ruháján.
Felüvölt, és már fordul is feléd, s ezzel a nyakonvágás nem éri el a célját. Megütöd a nyaka oldalát és levegő után kapkod, de nem akasztja meg a dühös támadást. A szerencse melletted áll: túl közel vagy ahhoz, hogy a hatalmas fegyverrel hatékony legyen ellened, de ez a pozíció nem sokáig tartható. Elég egy apró hiba, és máris jó távolságba kerülsz, hogy felszeleteljen. Ráadásul úgy tűnik, nem vár rád. Szabad kezével a mellkasod felé üt. Öklét örvénylő szél elemű chakra öleli.(Fuuton: Senpuuken) 
Betalál. Fáj. Repülsz. Becsapódsz.
Egyenesen a felhalmozott tárgyaknak. Nagy csörrenés. Zörgés. Sokféle felhalmozott dolog borul rád. Ruhák, geták, használati tárgyak, fegyverek, kötél. Utazáshoz szükséges kellékek, és olyanok, amiket elkoboztak a fogolytól. Tőled.
-Elég volt.. a játékból.-zihál.
-Most.. meghalsz.-és közeledik. A penge csikorog a földön. Nyomában vér csepeg. A seb, amit okoztál, a hirtelen fordulattól talán tovább hasadt. Amint elég közel ér, le fog csapni rád, hogy ketté szeljen.


// ch van még elég, állapotod olyan 85%//

Kezd elegem lenni a túlélő fajtájából és ezt érezheti is a kisugárzásomból. Látása lassan visszatér és a támadásai egyre inkább pontosabbak, de szerencsére túl közel vagyok ahhoz, hogy a zanbatoval komoly kárt okozzon. Szerencsére elég hosszú volt a kardcsonk, hogy sebet okozzon és nem is akármilyet, hiszen komolyan vérzik a háta, ami a ruhán is látszik. Sajnos nyakon nem tudom vágni, de az ütés így is hatásos, hiszen egy pár pillanatra megszakítom a levegőáramlást a tüdejébe, de már a fegyvert nem állíthatom meg, de a szerencsém ezúttal is megvéd, bár eddig nem sok dolga volt Fortuna istenasszonynak a harcban, ha csak nem annyi, hogy ellenfelemtől elvonja a szerencséjét, de nem hiszem, hogy itt bármi ilyesmiről szó lenne, hiszen aki tud az tud, márpedig én tudok, kevés fog a szerencsémen múlni, de néha arra is szükség van. Nem tudom mire fogjam a dolgot, mert ahogy már kifejtettem a szerencsére nem foghatom, hiszen a saját ötletemből adódóan vagyok ilyen közel az ellenfelemhez, de úgy dönt, hogy túl közel vagyok és valamilyen szél elemi technikával kombinált ütéssel messze küld, egyenesen a fegyverek közé, amiket így le is verek. Nem nagyon keresek vágóeszközt, hiszen nincs olyan fegyverem, amivel komoly kárt okozhatnék, így inkább 4 darab robbanó cetlit és egy füstbombát keresek, majd amint meg vannak és még nem ért oda, de hát ennyi idő alatt még talán nem, majd egyből a shunshin no jutsut vetem be, hogy minél távolabb kerüljek becélozva a barlang egyik legtávolabbi, de ugyanakkor egyik stratégiai pontját, majd egyből le is dobom a füstbombát és a rejtekében földre helyezem a négy pecsétet a fuubaku houjin technikához, majd ahogy el tűnik a füst remélem, hogy felém veszi az irányt és amint elég közel kerül, de még nem veszélyesen közel, akkor bevetem újra az akadémián tanult gyorsító technikát, majd amikor ellenfelem pont a megfelelő helyen van, akkor felrobbantom a pecséteket, remélve, hogy ennyi volt és a harcnak vége.

Zivatar - Katsumi Kawachi kalandja

Nincs időd hosszas keresésre, így a kupacból az egyik övtáskád kapod fel, reménykedve, hogy nem pakolták ki, mielőtt villámgyorsan eltűnnél ellenfeled útjából. Egy pillanattal később a hűlt helyeden vágódik a zanbato a földbe. Gyorsan beletúrsz az övtáskába. Ezt hordod a jobbodon jobb napokon, így máris bővében vagy a robbanójegyzeteknek, és nem egy mangával kell kiállnod a kard ellen. Füstbomba azonban sehol. Hiába a briliáns terv, nem készültél az ilyen lehetetlen helyzetekre. Szerencsére van olyan technikád, amivel elrejtheted magad, így újra ködöt idézel, tudva, ha az ellenfeled el is fújná valami széltechnikával, az újabb technikád gyorsan elő tudod készíteni. Nem is történik másként. 
Az ellenfeled vicsorogva tör elő a ködből,amit egy széles mozdulattal söpör arrébb, és máris a feje fölé emeli a zanbatót, hogy pontot tegyen rövid életed végére.
-Most meghalsz!- és ezzel máris a megfelelő helyre érsz. Robbantasz. A robbanás megrázza a környéket. Mindent beterít az ocsmány, nedves valami, ami valaha egy ember volt. Téged is. A zanbato csörömpölve, kissé füstölögve hullik a lábad elé. Amint eloszlik a robbanás füstje, látod az ellenfeled kisebb-nagyobb darabjait. Nem maradt épen a korábbi pecsét, s amit találsz belőle, az már nem is ragyog. Annyit azért valószínűleg jogosan feltételezhetsz, hogy köze volt a gyerek vérszomjasabb személyiségéhez, talán elnyomta, míg nem volt szüksége rá. 
Tudod, hogy nincs időd nézelődni. A robbanás valószínűleg visszahívja a tökös fickót. Elég nagyot szólt. Vele pedig jobb nem most rögtön szembe kerülni. Gyorsan összekapkodod a cuccaid, és máris távozol. Kicsit később veszed észre, hogy egy kisebb erszény is fennakadt a másik övtáskádon.


// A kaland véget ért. Örömmel látom, hogy az utolsó reagban a gondolatok nagyobb hangsúlyt kaptak, érdemes ezekre is figyelmet fordítani, ha jó képességekkel megáldott karaktert játszol. Ugyanezen okból örülök annak, hogy sok tervet és ötletet dolgoztál ki az ellenfeled ellen. Így tovább!
A jutalmad 25 ch, és 200ryo //

Valójában nem sok időm van arra, hogy kutakodjak a tárgyak között, így felkapom az első övtáskát, ami a kezembe kerül, majd meg is indulok a helyre, amit már korábban kinéztem magamnak. Szerencsére a jobbik övtáskát kaptam fel így robbanó jegyzetekkel el vagyok látva, viszont füst bombám nincs, így más lehetőséghez kell folyamodnom és újra a ködöt alkalmazom, amit ellenfelem egy mozdulattal el is fúj, de már késő a technikám elő van készítve és még mielőtt lecsapni készül sikeres eltűnök a szeme elől, hogy aztán valahol máshol jelenjek meg és megsemmisítsem. A robbanás hatalmas füsttel jár és véres emberi darabok szétrepülésével, amiből többek között rám is jut. Próbálom megkeresni a pecsétet, hátha meg tudok valamit, de sajnos nem maradt annyi épen, hogy bármi használható legyen belőle, így nem maradhatok tovább, összeszedve a dolgaimat lépek le, mielőtt a tökös fickó visszatér, hogy bosszút álljon a társán, aki ilyen csúf véget ért, de ez már nem az én gondom. A felszerelésemmel együtt tűnök el a helyről és megyek vissza a faluba, hogy jelentést tegyek az illegális üzletről, aminek én is majdnem áldozata lettem és ki tudja, hogy hányan voltak, akik nem ilyen szerencsések, mint én.

Ködszellem - Katsumi Kawachi kalandja

Egyszerű küldetésre lettél kiküldve. A háború miatt nem foglalkoztak most sokat a formalitásokkal, a tudnivalókat egy tekercsen összeírva, sietősen nyújtották át neked.
Az egyik hegyi út mentén álló fürdőházról van benne szó, mely a Felhők Felett Lebegő Gyöngy névre hallgat. Vezetője Akimi Fujiko, egy tisztes, középkorú özvegy hölgy, aki keményen dolgozik, hogy négy dolgozójával kiszolgálja a vendégeket. Egyikük Norie, egy fiatal lány, aki vagy takarít, a szobáknál segédkezik, vagy a konyhában dolgozik Taka anyó vezetésével, aki a hely szakácsnője. A személyzethez tartozik ezen felül Aguri, a teaszertartások mestere, aki az ötvenes éveiben járó férfi, és ha nem a fürdőt vagy a szertartásokat vezeti, a fürdő sziklaszentélyét gondozza, Aonoki pedig negyvenes kertészként gondozza a fürdő körülötti kerteket.
Kisebb-nagyobb rendbontások történnek rendszeresen, aminek utána kellene járnod. Rendszeresen tűnnek el különféle tárgyak, illetve használati eszközök, kivétel nélkül éjszaka. A beszámolók szerint előszeretettel történnek atrocitások a vacsora idején, illetve az éjszaka fürdőző vendégeket is rendszerint megzavarják. Többen gyanakodnak rossz szellemre. A te dolgod, hogy kiderítsd, mi is áll az események hátterében.
A Gyöngyhöz, mely egy sziklapárkányra épült, három medencéjével, és kertjével, három út vezet, egy meredek sziklás kecskeösvényen felkapaszkodva, majd egy szirten végiggyalogolva fáradtságosan, de valószínűleg titokban juthatsz el hozzá, egy nagyobb kereskedelmi úton haladva egy elágazásnál kényelmesen térhetsz le a fürdőházhoz vezető ösvényre, ahol túl nagy forgalomra nem számíthatsz, de időnként még így is el-elhaladhat néhány szekér, illetve átvághatsz a rizsföldeken is, melyek végén szintén egy meredek kaptató található.
Van egy kis időd összeválogatni a felszerelésed, de hamarosan el kell indulnod. Mivel egyszerű küldetésről van szó, az őrszemek és a határvédők által jól biztosított területen, a küldetésre egyedül indulsz.

Ködszellem - Katsumi Kawachi kalandja

Mintha varázsütésre történt volna, egyszerűen csak ott teremtél, ahová vezényeltek. Érkezésedre a háziasszony sietősen tipegett elő. Láthatóan szép nő volt fiatalon, bár messze állt a veszedelmes szépségektől, akikkel már hozott össze a sors, s bizonyára ma is sokat őrzött volna szépségéből, ha a szellem zaklatása nem hagy kialvatlanságról árulkodó karikákat a szemei alatt. Haját szigorú kontyba fűzte, de kósza zilált szálak épp így a zaklatásról árulkodtak.
-Nagyon örülök, hogy ilyen gyorsan megérkezett! Meg akarja nézni a helyszínt máris?- te viszont szobát rendeltél. Így meghajtotta a fejét és felvezetett egy nyikorgó falépcsőn egy egyszerű, kényelmes szobába. Fa folyosón vezetett odáig, az ajtó azonban hagyományos rizspapír. A dekoráció is régies, tintarajzok, fametszetek, kalligráfiák. Több hasonló ajtót is látsz, biztosan más szobákat.
-Az étkezésről természetesen gondoskodunk. Óhajt máris valamit?- ha volt rendelésed, azt felvette, mielőtt magadra hagyott volna a szobádban. Mivel nem kérdeztél semmit, távozott. Nem akart zavarni valószínűleg, vagy úgy döntött, hogy foglalkoznia kell a fürdő ügyeivel. Ha kinéztél az ablakon, a szakadék felé, a gyönyörű látkép előtt több medencét is láthatsz. Finom pára száll felfelé. Bizonyára meleg vizes külső medencék. Odalenn lehet hogy többet is találsz. Kicsit távolabb egy alakot látsz gereblyézni, biztosan a kertész. Odalenn pedig az ilyen helyek szokásos zajait hallod, halkan az edények csörömpölését, és beszélgetés zajai is felszűrődnek. Ezek alapján ha akarsz, könnyen eljuthatsz a konyhába, a medencék helyzete alapján megbecsülve a fürdő részre.

// Rád bízom, mi az amit fontosnak ítélsz, mi az amit teszel. A kaland során lesz lehetőséged megtanulni az új technikát, de ne számolj azonnali sikerrel. //

Ködszellem - Katsumi Kawachi kalandja

// Szeretném ha módosítanád az írásodat. Mivel ebben a játékban jelentősége lehet annak, mi hangzik el, konkretizáld a kérdéseidet, mond ki őket, játszd ki őket. Jelenleg ez a játék a szerepjátékos képességekre, nem a harci szituációk leírására épül, így a szerep kijátszását érdemes erősítened. Ebből adódóan a játék ezen része lassabb is, mint a szokásosak.
Ha módosítottad, kapsz rá választ. Hajrá!  
A tanulásnál, mint általában a többinél érdemes az esetleges problémákat és megoldási kísérleteket sorra venni, akár többet is, azt kell látni belőle, hogy érted miről van szó. Itt a fő nehézség a forma manipulálása és ennek a szokatlan formának a megtartása, ha volt már hasonló tapasztalata a karakterednek, érdemes arra építeni, illetve ha emlékszel rá, idézd fel Naruto szenvedéseit a Rasengan tanulásával hátha megihlet. Ez egyszerűbb ugyan, de hasonló problematikával.  //

Ahogy elindulsz az épületben, rájössz, hogy jelenleg te vagy az egyetlen vendég. Hogy a háború, vagy a szellemjárás teszi-e, azt nem tudod, de így legalább nyugodtan mozoghatsz. Persze mivel továbbra is nyitva vannak, előfordulhat, hogy újabb vendég érkezik majd időközben. A kertész csendben dolgozik, de ahogy odalépsz hozzá, egy pillanatra megáll a kezében a gereblye, jó alaposan szemügyre vesz, majd biccent.
-Nye.- szinte csak felmorran köszönés címén, mielőtt visszatér a munkájához.
- Ha az úr nyu'ottan aka' maranni, mönnyön arra.-kicsit megmozdítja a gereblyét a szakadék felé.
-Va' arra pá' kisebb me'ence.-részéről ennyi elég is volt a beszélgetésből. Mikor újabb kérdést teszel fel, újra megáll a munkában, mielőtt válaszolna.
- A sze'emekre gondol? Pe'esze. Ekergette a vendégöket. Nem ma'att itt senki.- eztán néz csak rád, nagy komolyan.
-Mo'ondom én magának, a högy haragszik ránk. A hööögy.  A' egísz házun végig mögy. Csattog, nöszez mint valami fúr'ja, oszt valami mindég eltűnik. Kicsi vagy nagy dúgok. De valami mindég.-élénk gesztikulációval kíséri a szavakat, és úgy tűnik egészen elragadtatja magát.
-Suse bántutt sönkit, de csak idű kídíse. A högy haragszik ránk. E kíne mönnünk innen.- sokkal többet nem tudsz kihúzni belőle, és ő is inkább durván megragadja a szerszámot. Nem szívesen gondol a szellemre meg a hegyre, mely haragszik, ha már itt kell dolgoznia.
A szakadék szélén valóban több medencét látsz, a fürdő szintjén két nagyobbat, és lejjebb egy gondosan kivájt lépcsőn elérhető még három kicsi medence, mely a fenti meleg vízből táplálkozik, és valószínűleg hűvösebb.
Az új technikádon dolgozol, az idő szinte észrevétlenül repül ez alatt, lassan haladsz az ostor felépítésével, de haladsz. Go ugatása zavar meg a munkádban, s mikor felnézel, már látod, hogy a nap lefelé halad, az ég tompa színt öltött, s az alkony fényei már szétterültek.
Odafenn pedig, a házban valaki felsikít.
A folyosókon olajlámpák égnek. Táncoló fényük furcsa árnyékokat vet a falra. Egy nő sikít újra, s dobogó léptek hangját hallod.

// A technikát még nem sajátítottad el, a létrehozás megy, de a neheze még hátra van.//