a Maelera család története

Név: Maelera Sanaya
Ország: Eső országa
Rang: Civil-Boszorkány mester
Kor: 17
Nem: Nő
FELSZERELÉS: Fehér jogarában lévő sötét kék kristály hegyes, az ég felé mutat. Ezüst csilingelős bokaláncot hord a jobb lábán melyet a szentek áldottak meg. Hord magánál egy kardot is, melyet a kelták készítettek. Egy kisebb tasak lóg a vállán, ami szarvasbőrből készült. Orvosságot és mérget hordoz bennük melyeket különböző jelekkel jelölt. Hazája ezüst bányájából egy kis ezüstöt mindig magával hord bárhová is tart. Egy fehér fiú cicája van, Ryudennek hívják.

KINÉZET: Egybe ruhát hord, ami puha lila selyemből készült, és megmutatja körberajzolt hasát. A homlokán kis ezüstlánc van, ami egy medállal lett megáldva, ami egy kék holdat ábrázol. Topánkát hord, amivel halkan tud járni, így meghallja ellenfél lépteit, viszont az nem hallja meg az övét. Derekán elhelyezkedő láncot fehér homokban tartották, hogy hosszú életet garantáljon viselőjének. Tekintete kedves, enyhén hegyes fülei vannak, amibe kis arany karikákat hord. Haja szőke, szeme barna.

JELLEM: Kedves, szerény, de ha nagyon feldühítik, akkor nem kíméli ellenfelét. Szereti a kisebb gyerekeket, és kiáll értük. Humora is tökéletes, ezért sokan szeretik. Szeret énekelni és táncolni.

CSALÁDI VISZONY: Szülei meghaltak, Kalózok gyilkolták meg őket. Egy húga volt, akit vízbe fojtott a kalózok vezére Amani Yoomta.

ELŐTÖRTÉNET: 13 éves voltam. A Nagy folyónál laktunk. Szerettem ott lakni. Húgommal Hieumea-val mindig a folyót figyeltük dél tájban, mert olyankor fordult ide a gazdag Shennuyen-sama. Mikor ott ültünk a fűben, és figyeltük a nagy fényes fehér hajóját, ilyenkor a papa is odajött hozzánk, megveregette a vállunkat, és azt mondta:-Meglátjátok, egy napon nekünk is ilyen hajónk lesz. Szegény család voltunk. Szüleink egy gazdag házaspárnak dolgoztak, akik kihasználták őket. Így minden nap fáradtan értek haza. Étel sem volt mindig. Csak annyit engedhettünk meg magunknak, hogy két személyre jusson. Anyu egyik nap összeesett az éhségtől. Szaladtam az erdőbe málnáért. Összeszedtem egy emberre való adagot a kosaramban, és haza indultam. Láttam, hogy van itthon valaki. Valaki, akit nem ismerünk. Először sikolyt hallottam, majd durva nevetést. Mi lehet az? -gondolkodtam. Azután csörömpölés zavart fel a gondolataimból. Az a valaki megindult. A lépéseinek hangja egyre távolibb lett. Elment.- gondoltam én. Bementem a házba. A kosarat is elejtettem. Kiraboltak és... A szüleim... Meghaltak...? Sírva fakadtam. És csak sírtam és sírtam. Vékony kis sikolyt hallottam a folyó felöl. Hieumea! Mi történt vele?! Rohantam, a szívem majd kiugrott a helyéről. Egy aranysisakos kalóz éppen vízbe fojtja a húgomat!
De mire odaértem késő lett. A kalóz gonoszul felnevetett, majd felszállt a hajóra, és intett hogy indulás. Oda mentem Hieu-hoz. És csak néztem. Azután üvöltöttem egy akkorát amekkora csak kifért a torkomon. Egy napon meg fogom ölni! És odadobom a kalóztársaihoz, vagy ne legyen a nevem Maelera Sanaya! Ehhez viszont képeznem kell magam.

Pár évvel később:
Találtam egy helyet ahol befogadtak. Annyi fájdalom után végre egy kis öröm! Barátokat is szereztem: Manjiou Chineja, nagyon szép lány! Gyönyörű zafír kék szemei vannak. Nagyon őszinte. Tuuje Geryea, vicces fiú, bár néha megőrjít, amikor Chin és én a lányos dolgokról beszélünk, ő mindig kigúnyol minket. De mindig vigyáz ránk. ÉS a Gennin vizsgám is sikerült, bár először nagyon izgultam és féltem hogy elrontom, de Gasiyamo Sensei nagyon rendes volt és megértett engem. Egy küldetés volt a vizsgafeladat. Az erdőben egy fán van egy barna mókus. A többi vörös. Azt a mókust kellett elhoznunk. Ami nagyon nehéz volt, mert ez a ritka Barna ugró mókus volt, amiből csak egy van évente. De sikerült! Megcsináltuk. Ha készen állok, teljesítem azt, amit megfogadtam. Boszorkánynak, tanulok, de emellett a sensei azt akarta, hogy ninja képességeket is tanuljak. Igaza lett. Erősebb vagyok, mint valaha.

Álljon meg a menet: tudja itt valaki rajtam kívül, hogy a boszorkánymester (egybe írva) gyakorlatilag megjelent a történelemben is, és a méregmesterekre használták, akik hagyomány útján és egyéb mellékismeretek megszerzésével gyártottak mérgeket savakat, és bármilyen olyan anyagot, ami ártalmas volt az emberi testre? Ebben a megvilágításban elfogadhatónak tartom a címet azonban a történet édeskevés...