Ureshii Ogawa

Név: Ureshii Ogawa

Ország: Eső országa

Rang: Genin

Kor: 13

Nem: Fiú

Felszerelések: Alap felszerelés: dróthuzal, szerszámok (reszelő, penge, drótvágó, fogó), légzőkészülék, 5 db füstbomba, elsősegély készlet, 1 doboz energiatabletta (25 db), 10 db robbanó jegyzet, 10 db senbon, 5 db shuriken és 5 db kunai. Ezekből természetesen csak egy shurikentartónyi eszközt tart magánál (5 shuriken, 3 kunai, senbon, robbanó jegyzetek).

Kinézet: Nagyjából átlagos testalkatú srác, teljesen hétköznapi kinézettel. Középmagas, kicsit vézna, barna, tüsi haja van és kék szemei. Általában egyszerűen öltözködik, ami inkább visszavezethető a családja szegényes környezetére is. Azért arra ügyel, hogy ne úgy jelenjen meg, mint egy ágrólszakadt.
Nyakában állandóan ott fityeg a kabalanyaklánca. Úgy hiszi, szerencsét hoz, hisz a vizsgán is a nyakában lógott. Arca állandóan mosolygós, életvidám.
A fejpántja a bal felkarjára van erősítve.

Jellem: Kicsit bohókás, örökvidám srác, aki büszke hovatartozására. A szüleinek nagyon hálás, amiért szinte mindent feláldoztak az oktatása miatt. Leghőbb vágya vált valóra azzal, hogy genin lett, mivel így reméli, hogy kitörhet a szegénységből, és a szülein tud segíteni. Ezzel hálálná meg a sok jótettet. Így ha tanulásról van szó, akkor minden tőle telhetőt megtesz. Többnyire komolytalan, optimista jellem, aki szabadidejében szívesen szórakoztat másokat. Szereti a környezetét, imád nagyokat lakmározni, és csak úgy spontán figyelni a természetet.
Céltudatos, mindig biztos a dolgában. Ha valami nem sikerül, addig próbálja beteljesíteni, ameddig már úgy nem látja, hogy megy neki.
Eltökélt vágya, hogy ha a küldetéseiből valamelyest meggazdagszik, akkor nem csak a szülein segít, de minden rászorulón a környezetében.

Előtörténet: Ogawa egy átlagos őszi délutánon látta meg a napvilágot. Édesapja, Eiji már jócskán a harmincas évei végét taposta, mikor megismerkedett leendő feleségével. Édesanyja, Natsuko Yukie akkoriban még a szülei családi vállalkozásába segített be, azzal hogy eltanulta a gyógynövények kezelésének minden apró részletét. De mikor megismerte az újonnan érkezett idegen férfit, elhatározta, hogy otthagyja a kis üzletet és tizenkilenc éves fejjel hozzámegy a ninjához. Eiji ekkor döntötte el, hogy Amegakuréban fog letelepedni az évekig tartó vándorlása után. Szerencséjükre a lány szüleit annyira nem zavarta a nagy korkülönbség, ők megelégedtek lányuk boldogságával.
Nem sokkal az esküvő után kiderült, hogy Yukie állapotos és ugyan Eiji kezdeti küldetései nem hoztak sok pénzt a házhoz, nagyok örültek a hírnek és alig várták, hogy a kicsi megszülessen.
A kis Ogawa boldog családba született bele. Már akkor megállás nélkül mosolygott, és idővel ahogy ráérzett a gügyögésre, folyamatosan magyarázott valamit a sajátos nyelvén. Ezzel mindenkit elsőre levett a lábáról.
A kisfiú azonban nem maradt sokáig egyke, mikor betöltötte a második életévét is, szülei elhatározták, hogy még egy gyereket elvállalnak. Így aztán kilenc hónapra rá megérkezett a kisöcsi, Satoru. A két fiú kezdettől fogva elválaszthatatlan lett, ami nagy megkönnyebbülést jelentett a szülőknek. Már fel voltak készülve arra, hogy Ogawa esetleg féltékeny lesz a kistestvérére, főleg az első hónapokban, de meglepően jól kezelte. Ahelyett hogy undokoskodott, mindig ő akarta pesztrálni Satot.
A fiúk ahogy cseperedtek, egyre elválaszthatatlanabbak lettek. Sato a saját példaképeként tekintett három évvel idősebb bátyjára, Ogawa pedig minél idősebb lett, annál felelősségteljesebben pesztrálgatta az öccsét. Ezt a szülők kihasználva néha az idősebbik fiúra hagyták a gyerekvigyázást, ők pedig elmentek kettesben valamerre.
Egy ilyen alkalomadtán történt az az esemény, hogy Satoru valami rosszalkodási terven törte a fejét, de Ogawa nem akart ebben részt venni, így kitalálta, hogy bújócskázzanak. El is kezdődött a játék, Saton volt a sor hogy elbújjon, de mikor a bátyja elkezdte keresni a házban és az udvaron, sehol sem találta. Oga negyed órás keresés után kezdett megijedni, hogy az öcsi valami rosszat csinált, vagy elment világgá. Rögtön az egész falut kezdte járni, mire az egyik épületből ricsaj és csörömpölések hallatszottak ki. Ogawa már épp azon gondolkozott, hogy bemegy és megnézi mi történt, mikor a bejáratnál feltűnt az öccse nagy rohamléptekkel, a szájából valami édesség lógott ki és közben folyamatosan hátrafelé sandított. Volt is oka visszapillantani, mert rögtön a sarkában feltűnt a kajálda tulajdonosa nem épp kedves arccal. Ogawa ő maga is úgy látta, hogy ha nem kezd el futni, akkor az öccse helyett őt veszik elő, így aztán Sato után eredt és csak futottak eszeveszetten. Mikor már nem bírták sokáig, megtorpantak és csak akkor vették észre, hogy az üldözőjüket már rég lerázták. Esteledett is lassan, így aztán jobbnak látták, ha hazamennek. De rosszul sejtették azt, hogy mindent megúsztak. Mire hazaértek, már a szülők otthon voltak és a kis kaland is eljutott hozzájuk. A tulaj rögtön hozzájuk ment panaszt tenni. Eiji rögtön leteremtette a fiúkat, de Oga azonnal mindent saját magára vállalt, hogy mentse az öccsét. Eiji látva, hogy a fiúk mennyire tudják védeni egymást, megenyhült. És ahelyett hogy valamivel megbüntette volna őket, leültette a fiúkat az ölébe és mesélni kezdett, hogy milyen kalandokkal gazdag élet is a ninjalét. A fiúk ekkor szembesültek először a ninják világával, és meg kell hagyni, nagyon megtetszett nekik. Csillogó szemmel hallgatták apjukat, aki azután többször is mesélt az unszolásukra.
Ogawa hét évesen végül suliba is került. Új barátokra tett szert, de az öccsét sem hanyagolta el. Olykor mikor tanult, őt is próbálta beavatni az olvasás vagy az írás rejtelmeibe. Ezek többnyire bolondozással végződtek, így aztán Yukie kénytelen volt leülni mellé és tanulni vele. Meglett az eredménye, kitűnőre végzett az év végén. Sato irigykedett is kicsit rá, hogy mennyire büszkék a szülei a szép teljesítményei miatt.
Mikor eljött az ideje, Eiji leült a nagyobbik fiával beszélgetni, hogy mit is szeretne csinálni majd később. Ogawa gondolkozás nélkül rávágta, hogy ő márpedig ninja szeretne lenni. Apja örült is ennek, meg nem is, hisz tudta, hogy milyen kínlódások járnak ezzel a munkával, de büszke volt arra, hogy a fia folytatja majd amit ő elkezdett. Ogawa így aztán ismét egy új közegbe került, ahol csak néhány régi arc volt ismerős számára. De nem csüggedt, naiv optimizmussal tekintett az elkövetkezendő időszakokra. Kezdetben bátortalanul, majd egyre magabiztosabban állt hozzá a tanulásokhoz. Rengeteg új dolgot tanult meg, melyet az apjával otthon elismételtek, áttanultak. Megrendíthetetlen szorgalommal vett minden akadályt és így elég hamar az évfolyama legjobbjai között kötött ki.
Minden szépen haladt, míg egy nap édesapja az egyik küldetésről sérülten érkezett haza. A kórházban megállapították, hogy a lábsérülése elég súlyos ahhoz, hogy feladja a munkáját. Egy speciális beavatkozással meg tudták volna gyógyítani, de túl nagy kockázattal járt, amit a családja miatt nem akart bevállalni. Kénytelen volt hát más, kevésbé megfizetős munka után nézni.
Ez az anyagi változás nagyban meglátszott az életvitelükön, spóroltak ahol tudtak, csak hogy a két fiú rendesen kijárja az iskolákat.
Idővel Sato is ninjáskodásnak adta a fejét, követve bátyja példáját. Ogawa pedig látva szülei kínlódását, megfogadta, hogy sokkal keményebben fog tanulni mint eddig, hogy be tudjon otthon segíteni. Suli után hazament, gyorsan megtanult, gyakorolt, aztán az apjának segített a fizikai munkákban, hisz neki erős lábfájdalmai voltak. De Oga össze tudta egyeztetni mindennel az idejét, csupán szervezés kérdése volt az egész.
Lassan elérkezett a vizsga ideje is. Ogawa először tapasztalta a rá nehezedő felelősséget. Hisz ha sikerül, akár ő is beszállhat a pénzkeresésbe és már azzal is segített valamicskét. Ha viszont nem sikerülne, akkor újabb kiadásokkal teli évnek nézhetnek elébe. Így a szokásosnál is többet tanult és gakorolt. Az elméleti részeket sorra becsületesen átnézte és szabadidejében rengeteget gyakorolt. Néha az apja is besegített egy-két jó tanáccsal, amik tényleg hasznosnak bizonyultak. Végül már csak egy nap volt vizsgáig és Oga annyit agyalt a következményeken, hogy egy szemhunyásnyit sem aludt. Meg is lett a következménye. Másnap reggel szürke karikákkal a szeme alatt jelent meg a vizsgáztató előtt. Kicsit furcsán is néztek rá emiatt.
- Jól vagy? – kérdezte tőle kissé gondterhelten a vizsgabiztos, ő az egyike volt azon tanároknak, akik valamennyire ismerték Ogawát és az egész családot.
- Igen, minden a legnagyobb rendben. – válaszolta a fú határozottan, hogy valamennyire kimutassa, tényleg nincs probléma. Ezek után már csak a feladatok jöttek. Elsőre Bunshin no Jutsut kellett csinálnia, ami kapásból ment neki, másodiknak pedig Kawarimi no Jutsut kértek tőle. A sok gyakorlás meghozta a várt eredményt, Ogawa továbbjutott, átment a vizsgán és a pánttal a kezében rohant egyenesen is haza. Érezte, hogy egy lépéssel közelebb került a céljához, amelyet ha törik, ha szakad, megvalósít. Azzal, hogy geninné vált, kapott egy rakás új holmit a feladataihoz, amelyek alapul járnak. Noha nem egy olcsó mulatság volt ezeket összeszedni, de Ogawa mondhatott bármit is a szüleinek, azok szó nélkül mindent beszereztek neki. Új csapattársakat is kapott, akikkel remélhetőleg jóban lesz és a többi már csak a jövő zenéje… Igaz ő optimistán áll hozzá az egészhez.

Szia

jónak találtam szépen kidolgozott és információban bő.
KÉSZÍTS ADATLAPOT, melyre jutalom képen fel is írhatod a Feloldás // Genjutsu Kai-nevű jutsut

Ennek a technikának a segítségével feloldhatók, és megszüntethetők a gyenge, közepes, és a nagy területre ható genjutsuk. Lényege, hogy megszakítjuk a saját chakrafolyamunkat így gátat szabva az illúzióknak. Az erősebb, és a hang alapú genjutsuk ellen hatástalan.
Pont: 3
Chakraszint: 55
Szint: D
+10 Chakraszintet.

Okés, köszi. A nevem akkor kiszínezed? ^^ És még valami... pénznek mennyit írjak be? :/

Bocsássuk meg kezdő kollégámnak a hiányosságokat:

Szint: D
Rang: D
Chakraszint: 100
Pénz: 1200 ryo

Elnézést kérek a figyelmetlenségemért.