Re: Shima no Ookami

**Koreko Rui** Vas. Júl. 08 2018, 20:40

//Most én is jó sokat csúsztam. Bevallom, előző hétvégén már megírtam a poszt egy részét és abban a hitben éltem, hogy még mindig megőrzi, hiába lépek ki az oldalról. Nos, most nem így történt. Mentést pedig most az egyszer nem csináltam... Ugyan, miért is... Rolling Eyes

Szóval, elveszett az egész, hétköznap pedig nem volt erőm írni.
A választott jutsum a következő: Démonikus Illúzió: Duplázott Hamis Terület Jutsu // Magen: Nijū Kokoni Arazu no Jutsu//

Amint Rui kinyitotta a szemét, egyből feltűntek neki a testén bekövetkezett változások. Hiába képzett jounin, sokat megélt ninja, legjobban a rettegés írta le, amit érzett a szívében. Kezein szőrszálak jelentek meg, tenyere pedig egy farkas talpához hasonlított inkább. Az meg pláne nem segített, hogy a Fősámán részletezte, mégis milyen veszélyek várnak rá, a természeti chakra használatának elsajátítása közben.
*Tehát lehet nem is a próbára, hanem erre utaltak, hogy meghalhatok. Azt hiszem, innentől már nem fordulhatok vissza. Elkezdtem megtanulni a folyamatot, vagyis muszáj lesz befejeznem. Illetve azt se tudhatom, hogy azok a képek pontosan mit jelenthettek. A Fősámánnak igaza van, lehet a múltban megtörtént esemény. Viszont, ha a jövőre figyelmeztetett, nem vehetem félvállról. Elég nagy fenyegetésnek tűnt és úgy érzem, most még jobban össze kell fognunk, mint korábban bármikor.* Gondolatmenete végén ránézett a Ninjuura, aki visszahozta őt, nem hagyta kővé dermedni.
- Köszönöm! - biccentett a farkas felé. - Ezúttal óvatosabb leszek és megpróbálom nem túltölteni magam a természeti energiákkal - válaszolta a vörös hajú kunoichi.
Először kicsit vonakodva, de végül elkezdte levenni a ruháit. Körbenézett a mezőn és tényleg nem látott senkit. Rájött, hogy Lianti se várhatta meg, ezen a próbán egyedül kellett végig haladnia. Ahogy az esti szél lágyan végigszaladt a mezőn, belekapott a shinobi hajába. Az eddig lófarokba kötött fürtjeit kiengedte, szabadon hullottak vállára. Rui érezte, hogy mintha még közelebb került volna elsődleges eleméhez. Öltözékét szépen összehajtogatta és egy kupacba rakta le a mezőn, nem akarta szanaszét hagyni.
Chakrát koncentrált a lábába, ami már olyan természetesen ment neki, mintha csak simán futna. Nekiiramodott a mezőnek, majd az erdőt vette célba. A füves pusztán sokkal könnyebben haladt, a fű nem állta útját. Érezte az arcába csapó szelet, ami újabb erőt adott neki. A Farkas Sámán alakja szellemszerűen jelent meg előtte, amikor beért az erdőbe. Sebességét kicsit le kellett csökkentenie, hogy igazodjon az új körülményekhez. Smaragd szempárja fürkészte a környezetét, akár egy vadász, aki prédát keres. Ekkor jutottak eszébe a Ninjuu szavai, teljesen másképp kell megközelítenie a futást. Eddig mindig ő irányította az eseményeket, vagy legalább is próbálta görcsösen a jó irányba terelni.
*Talán, ha csak átélném és sodródnék, megtalálnám a választ.* Amint erre gondolt a Farkas ismét megjelent előtte. Fizikai kiterjedése most sem volt, csupán szellemként kísérte végig a lány útját. Rui erre várt, egy megerősítésre mostani mentorától. Bólintott egyet, ám közben haladt tovább. Hallott már állathasználó technikákról, amik megkönnyíthették volna a helyzetét, viszont ezen tudományokban sosem mélyedt el, így azt használta, amije volt. Lábába még egy kis chakrát küldött, de érzékszerveibe is, különösen a szemébe, fülébe és orrába. Megpróbálta jobban átérezni a környezetét. Ismerte már annyira a farkasokat, hogy tudta, ők teljesen másképp érzékelik a környező világot.
Minden illatot beszívott, figyelt a hangokra, az erdő apró mozgásaira. Egy pillanatra annyira alávetette magát ezeknek, hogy majdnem elesett futás közben. Szerencsére kiegyensúlyozta magát, aztán haladt tovább. A Fősámán is mondta neki, hogy meg kell tanulnia irányítani az energiákat. A Fősámán ismét megjelent mellette, ebből a kunoichi tudta, hogy minden lépését, csetlését-botlását figyelemmel kíséri.
*Ez egy jó kezdet volt, mert legalább tudom, hogy ha simán chakrával erősítem az érzékeimet, ahhoz is alkalmazkodnom kell. Így már nem csodálkozom rajta, miért töltöttem majdnem túl magam a természeti energiákkal.* A gondolatra halványan elmosolyodott, de ez az állapot nem tartott sokáig.
*Vajon mit jelenthet a Hold és annak a fénye? Még sosem kérdeztem a farkasokat erről. Többet kellett volna beszélnem velük ilyenekről. Most rám marad, hogy kitaláljam.* Újabb gondolatmenet haladt át elméjén. Meglepődve tapasztalta, hogy sokkal könnyebben ment neki az agyalás, mint korábban. Kevésbé koncentrált a futásra és az egyensúlyozásra.
Az éjjeli világ egészen új élményeket nyitott meg számára. A sivatagban inkább a hidegre és a hirtelen lecsapó homokviharokra kellett figyelni, de itt az erdőben teljesen más volt minden. Kicsit lassított, csakhogy most nem az egyensúlyával akadtak problémák, hanem élvezni akarta a szabadságot. Úgy érezte, nem csak a ruháit és a szemérmességét hagyta maga mögött, hanem teljes ninja létét. Ezekben a percekben nem nyomta vállait a súly, a jounin lét kihívásai és felelősségei. Egyszerűen tényleg kezdett eggyé válni a természettel. A Farkas Sámán ismét megjelent előtte, ezúttal hosszabb ideig. A zöld szempár gyorsan ráfókuszált, aztán visszatért az erdő megfigyeléséhez. Néha baglyok huhogása törte meg a csendet, mint korábban a mezőn.
*A Hold... a Hold fénye.* Csengtek a szavak elméjében. Felnézett az égre, de a sűrű lombkorona eltakarta a fehér fényű égitestet. *Most nem koncentrálhatok erre ilyen erősen. A Fősámán azt mondta, ne gondolkozzak, hanem az ösztöneimre hagyatkozzak.*
Újból chakrát irányított érzékszerveihez, ám ezúttal próbált kevésbé tudatos lenni. Érzésre csinálta meg a folyamatot, nem pedig taktikával, mint a csatamezőn. Mély levegőt vett, érezte az erdő illatait, most jóval erősebben, mint korábban. Zöld lélektükrei sokkal apróbb változásokat vetek észre, jobban látta a körülötte elterülő vadont. Lábaival a talaj apró változásaihoz is egyre jobban hozzászokott. Egyensúlyérzéke szintén javult, bár erre már nem koncentrált futás közben. A Ninjuu ekkor újra megjelent előtte, mintha irányt mutatott volna neki. Rui másodpercek alatt váltott irányt, viszont azt még nem tudta, tanára merre vezeti.
A fák sokaságát egy kisebb tisztás törte meg, nem volt túl nagy, arra viszont pont elég, hogy a Hold fénye akadálytalanul jusson el a talajig. Rui megtorpant, amikor kiért az erdőből. Először nem is igazán értette hol van, a világosság meglepte. Szeme annyira hozzászokott a sötétebb világhoz, hogy most el kellett telnie egy kis időnek, mire nem zavarta annyira a fény. Amikor már nem hunyorgott, felnézett az égre. A Ninjuu újra megjelent egy pillanatra és olyan gyorsan el is tűnt.
- A Hold fénye... - hangja kissé reszelősen szólalt meg, egészen eddig csöndben futott. Utána egy farkasokéhoz hasonló üvöltés hagyta el ajkait. Maga sem érette, miért történt, viszont nem foglalkozott vele túl sokáig. Ekkor mintha villámként hasított volna bele a felismerés.
- A Hold az útjelzőtök és közben a változást is mutatja - kezdett bele a jounin. - A fénye vezet el benneteket oda, ahol a legnagyobb szükség van rátok. Nem csupán a világot óvjátok, hanem az embereket is. A Telihold adja a legnagyobb erőt. A fénye olyan színű, mint az ősötöké, fehér. Lianti mesélt róla, de csak most értettem meg.
A vörös hajú kunoichi érezte a természetet maga körül. Mindent olyan erősen, valóságosan, teljesen másképp, mint eddig. Akárcsak korábban, most is megnyitotta az utat a természeti energiáknak. Ezúttal sokkal kellemesebb érzés töltötte el. Korábban egy idő után úrrá lett rajta a rossz érzés, a fuldoklás, amit nem tudott megállítani. Amikor úgy érezte, hogy kezd sok lenni, megállította. A Senjutsu chakra elkezdett a testében termelődni, tisztán érezte az új energiát. Megtartotta a Természeti Energiákat, immáron kordában tudta tartani, nem csordult túl. Ismeretlen erőt kezdett el érezni, mintha hatalmas súlyokat tudna puszta kézzel emelgetni.

**Lanmao** Szer. Júl. 25 2018, 23:37

// Elnézést a rövidségért, de nem szeretnélek már váratni és nem sok időm van írni mostanság, így most meló után dobtam össze a posztot ^^" //

Ahogyan Rui előtt kitárulkozott az eddig néma és ismeretlen világ, szinte minden élettel telt meg. Érezte maga körül mozgolódni a világot, a természetet és annak minden egyes apró alkotóelemét. Pillanatok alatt észrevette, ahogyan a farkasok köré gyűltek. Pontosabban egyenként jelentek meg több tíz méterekre tőle, s bár volt amelyiket nem látta, jelenlétüket mégis érezte.

A Telihold fénye ragyogta be az éjszakát, s a ragadozó vadászok egyként vonyítottak fel.

- Na végre, hogy itt vagy. Hová tűntél két hétre? - Szólt mögüle egy hang, mely ismerős volt a számára. Lianti nézett rá furcsán. - Már egészen olyan vagy, mint mi... Habár ez a szőrtelenség... - Méregette Ruit kíváncsian, majd körbeszimatolta.

// Ezzel a tanulásod véget ért, a Senjutsut elsajátítottad. Jutalmad +25 Chakra és +8TJP, azért mert kevés poszttal, viszonylag gyorsan (másokhoz képest) lezavarhattad a dolgot. Ezen kívül az eltelt időre +10 chakrát adok. Smile

Mostantól Rui a Senjutsu szabályzata szerint képes alap szinten használni a Senjutsu Chakrát. (Olvad el ugye a leírásokat, ott van a játéktechnika is hozzá ^^) Ezen kívül köszönöm újfent a játékot, sajnos meg kell kérjelek, hogy a további játékhoz keress egy mesélőt, mert nem tudlak vinni. 2 Játékosnak tudok csak mesélni és nekik már régen elígérkeztem, így faragom le az összes többi mesélést.
2 hétig voltál abban a dimenzióban ahol a Sámánnal ment a diskurzus és a tanulgatás. Ez idő alatt kihirdették a békét és összehívták a Kagék Találkozóját, valamint megszerveztek egy nemsokára induló Chuunin Vizsgát. A jutalmadat egy Staff fogja felírni, hogyha 1 hét után se írja fel senki, akkor írj Pm-et.

1690+35=1725 Chakra

133+8=141 TJP//