Kamakura hegyi falu

Kamakura egy kis falu a Vas országának hegyei közözött. Ebben a faluban folyik a szamurájok kiképzése és itt kapják meg első feladatukat is.

// Ne haragudj, csak a meló és érettségi ellehetetlenítette a fórumozást, de most már akár naponta tudok reagálni, ha egyáltalán létezik még a cselekményszálunk. //

Büszkeséggel telik meg szívem, hogy szülőm az én véleményemet is kikérte az Onogokure-i ninják támadását illetőleg, de ezt az érzést nem vetítem ki elé. Némán a szemébe nézek, majd mélyen meghajolok előtte. Nem jellemző a Hang ninjákra, hogy csupán szórakozásból megtámadjanak egy határőrző csapatot, ráadásul pont a Vas országbeli szamurájokat, ezért kétféle sztereotípiát állítottam fel: a legreálisabb a totális háború kirobbantásának előkészítése volt, a szamurájok erejének felmérése, de mi van akkor, ha a Hang országi ninják csak egy bizonyos személyre akartak lecsapni?
- Úgy gondolom, hogy a küldetésemhez hozzátartozik az is, hogy saját családomnak, népemnek, testvéreimnek mindenben segítsek, ha kell harcban, ha kell pszichológiai párbajban. Fenntartom a teóriámat, miszerint az őrjáratban volt egy áruló, legyen az egy beépített ember vagy egy közülünk. Ha a második variáció a helytálló, akkor nagy bajban vagyunk. Egy szamurájt nem lehet lefizetni, aki pedig elárulja saját vérét, az nem méltó az életre. Ami a támadás okát illeti, ha jól tudom, már korábban is voltak nézeteltéréseink a Hang Országával, a Bölcsek pedig nem fognak behódolni egy másik állam előtt. Félek, a Hang országa fegyveres támadást akar intézni az országunk ellen, de ez csak eszmefuttatás, nem szeretnék pesszimista lenni. Bárhogy is legyen, engedélyedet kérem, hogy jelen lehessek a foglyok kihallgatásán. Tudom, őrszolgaként nem szabadna részt vennem egy ilyen eseményen, de kérlek, ha országunk veszélyben van, hadd legyek én is azok között, akik először hallják az igazat.
Kérésemet követően mintha jéggé fagytam volna, visszatartom lélegzetemet és várom apám válaszát.

Az időjárás megváltozott. Szél fútt át a kis hegyi falun amint célotok felé siettetek. Azonban nem igazán volt időtök a hirtelen időjárás változáson gondolkodni. Most fontosabb dolgotok is akadt. Időben oda kellett érnetek a tanácsházára. Ez volt az az ősi épület amelyben az öregek tanácsa székelt. Eredetileg buddhista templom lehetett azóta azonban már sokszor átépítették és az idők során megváltozott a funkciója. Az őrt álló szamurájok látván sietségeteket kinyitották a hatalmas bejárati kaput. Nem igazán értették miért kell így rohanni de ezt is betudták ifjú korotoknak. A kapun átlépve beértetek a hatalmas faragott oszlopokkal szegélyezett előcsarnokba. Ez volt az épület azon része ahol leginkább felismerhető volt az eredeti funkció. A teremben más szamurájok is várakoztak. Némelyiket személyesen másokat csak látásból megint másokat egyáltalán nem ismertetek azonban az udvariasságnak ez sem szabott gátat. Szerencsére még nem késtetek el. Ezt azonban csak akkor tudtátok meg mikor néhány perc múlva kinyílt a terem túlsó oldalán emelkedő ajtó. Ez is nagy méretű volt azonban nem akkora mint az előző amin áthaladtatok. A következő helyiség egy igen szellős félhenger alakú terem volt aminek ívelt falán végig hatalmas ablakok sorakoztak, melyeken keresztül remek kilátás nyílt az alattatok folyó vízre. Az ablaksort mindkét oldalról egy egy papír tolóajtó szegélyezte melyek másik szobákba vezettek. Ezekről tudtátok, hogy a mögöttük rejlő szobák a testőrség számára voltak kialakítva, hogy szükség esetén gyorsan be juthassanak az öregek védelmére. A terem közepén egy szintén félkör alakot formázó asztal állta. Emögött öt többé kevésbé öreg szamuráj foglalt helyet. Mindannyian vörös kimonót viseltek hátukon saját klánjuk szimbólumaival. Az első egy őszhajú öregember volt aki bizonyára már sok telt megélt. Ennek ellenére még mindig elég fiatalosnak és életerősnek tetszett. A következő két tanácstag egy ikerpár volt. Mindketten a Tokogava klán tagjai voltak. Ezt elárulta a kimonójuk bal oldalára hímzett fehér lótusz virág. Ők nem voltak olyan öregek mint az előző férfi. Vastag fekete szakállat és bajuszt viselte. Külsejükkel ellentétben nézeteik mindig különböztek. Ez közel s távol mindenki tudta. A tanács negyedik tagja egy nő volt. Ez számotokra nem volt meglepő hisz szamuráj rangot ugyan úgy kaphatott nő és férfi is. Ő sem tartozott az igazán idős tagok közzé. Gyönyörű idomai ellenére úgy hírlett igen bölcs és épp olyan halálos mint amilyen szép. Az ötödik szék azonban üresen állt. A tanács legidősebb tagja gyakran maradt távol tisztségétől beteges állapota miatt. Amint beléptetek mindannyian rátok szegezték szemeiket. Egyből észrevettétek, hogy a a terem végében ott áll közvetlen felettesetek Kanetsugu Naoe is. A legidősebb mester szólalt meg először:
- Nos ifjak elérkezett az idő, hogy teljes jogú tagjaivá váljatok közösségünknek. Ma megkapjátok első önálló küldetéseteket. - A fennkölt szavak után kifújta magát magát az öreg úgy mit akinek nagy megterhelést jelent kimondani ezeket a szavakat.
- Nem kertelek súlyos helyzetben vagyunk és minden emberre szükségünk van. Bizonyára halottatok a határon történt eseményekről... A vas országa még sohasem vívott harcot egyszerre több országgal. - Erre az egyik iker név szerint Josi a szavába vágott.
- Még nem állunk háborúban egyenlőre semleges maradtunk. Sohasem szóltunk bele a Nindzsák háborúiba. - Testvére azonban szokásához híven most is ellenkező véleménnyel volt.
- Azzal, hogy a Chunin vizsgát nálunk rendezték mi is részesévé váltunk az újabb nindzsák kiképzésének. Akkor ezt minek neveznéd? - Az öreg kihasználta Josi pillanatnyi zavarát és közbevágott:
- Ez a két fiú nem azért van itt hogy a civakodásotokat hallgassa! - Vissza fordult hozzátok és folytatta.
- Javaslom első feladatnak, a nyugati fid védelmét. Remek feladat lesz ezeknek a frissen végzett ifjaknak, hogy belerázódjanak a dolgokba. - Ebből ismét hatalmas vita kerekedett, amiben már mindannyian részt vettek.

// Talán kicsit elszaladt velem a ló de már írás hiányom volt XD//

// E/3 //

A szeszélyes időjárás gyorsabb tempóra sarkalta hőseinket. Nageashi és Daenu minden lépését saját szívük heves szívdobbanása kísérte; érezték, hamarosan igazi szamurájjá válhatnak, megkapják első önálló küldetésüket és ténylegesen országuk szolgálatába állhatnak. Daenu tervei között a fejlődés és a taníttatás szerepelt, míg a magát mindig gyorsabb tempóra sarkaló Naegashi a szamuráj történelem nagy alakjává válást tűzte ki céljául. Az esőfelhők megjelenésével egy időben érték el a Tanácsházat. Az őrt álló szamurájok - az ifjak sietségét látván - teljes erejüket megfeszítve lökték be a buddhista templom hatalmas ajtaját, ezzel szabad utat biztosítva Naegashi-éknak.

A monumentális épület pontosan ugyanolyan tökéletességet árasztott magából belülről is, mint a külső szemlélődő számára. A szimmetrikus elrendezésnek köszönhetően mindenki tudta, hogy hol a helye és mi a feladata, de a csarnokot most csak a fiatal szamurájokból álló sor töltötte meg: ők tudták a legjobban, hogy mi a céljuk és meddig feszíthetik határaikat. Legtöbbjük némán, mások egymással halkan suttogva várták a bebocsájtást - legtöbbjük ügyet sem vetett az érkezőkre. Naegashi és Daenu beálltak a sorba, a következő öt percet pedig néma meditálással töltötték.

A Tanácsterem ajtajai megnyílnak, az Őrszolgákból álló sor pedig egységesen lépi át a férfivá válás küszöbét. Naegashi, amint megpillantja a Ninja-parlamentekhez hasonló termet, eláll a lélegzete és még mindig nehezen tudja csak elhinni, hogy itt lehet. Megpillantja felettesét, Kanetsugu Naoe-t. Kanetsugu érzelemmentes arccal figyeli az ifjakat, egyetlen jellel elnémítja a sustorgó szamurájtanoncokat és figyelmesen hallgatja a Szamuráj-tanács vitáját, majd kihúzza magát, mikor a legidősebb mester feláll a székéből és üdvözli a Felső - őrszolgákat.
- Ifjak, elérkezett az idő, hogy teljes jogú tagjaivá váljatok közösségünknek. Ma megkapjátok első önálló küldetéseteket. - mély, határozott hangja megtölti a hatalmas teret, az őrszolgák pedig mélyen meghajolnak előtte. - Nem kertelek, súlyos helyzetben vagyunk és minden emberre szükségünk van. Bizonyára halottatok a határon történt eseményekről... A Vas országa még sohasem vívott harcot egyszerre több országgal.
Naegashi-t figyelmeztették, hogy csak akkor adja elő véleményét, ha külön engedélyt kapott rá, így a tömeg elején álló szamuráj inkább odafigyelve minden részletre hallgatja a tanács vitáját az ország határán folyó harcokról. Nehéz elhinni, hogy ezek a bölcsek, akikre egy egész nemzet számít, háborúba sodornák az országot - biztos van egy mindent átfogó tervük a totális háború lehetőségének elkerülésére.

Az őrszolgákat páronként hívják a félkör alakú asztalhoz - itt kapják meg első küldetésüket. Tíz perc várakozás után Naegashi és Daenu is sorra kerül. Nevük hallatán kilépnek a sorból és - ahogy a sorban is - egységes léptekkel közelítik meg a tanács asztalát. Mélyen meghajolnak és várják a küldetés megnevezését.
- Javaslom első feladatnak, a nyugati híd védelmét. Remek feladat lesz ezeknek a frissen végzett ifjaknak, hogy belerázódjanak a dolgokba.
"Tökéletes! Végre megmutathatjuk, milyen fából faragtak minket!" Daenu mélyen meghajol és kettőt hátralépve megfordul és visszalép a megfogyatkozott tömegbe, Naegashi ellenben felszegett tekintettel egy határozott lépést tesz a félkör alakú asztalhoz.
- Engedelmükkel, bátorkodom megjegyezni, hogy a határ menti támadást korábban tervelhették ki. Apám csapatát az egyik rejtett úton érte a támadás, azon az ösvényen, amiről az ellenség korábban nem tudhatott. A csapatban egy áruló lapult! Mély bocsánattal tartozom a Bölcsek tanácsának tiszteletlenségemért, de az érintett fiaként meg kellett osztanom önökkel ezt a fontos információt.