Erdőszéli Falu

**Umino Iruka** Vas. Május 03 2020, 11:32

Egy kisebb település egy hatalmas erdő szélén, kevés utcával és alacsony lélekszámmal. Az itt élők fő bevételi forrása a faiparból származik. Fűrészmalom és asztalosműhely egyaránt megtalálható a faluban. A folyamatos fakitermelés miatt, növekedésnek indult a mezőgazdaság és az állattenyésztés is a hasznosítható területek bővülésének köszönhetően.

**Yamanaka Inako** Vas. Május 24 2020, 21:19

[Umino Iruka - Eltűntek]

A szőke hajú genin visszaintegetett mentorának és elindult felé. Könnyen észrevette, hiszen a szokásosnál kevesebben fordultak meg a főkapunál.
*Vége a háborúnak és a Chuunin Vizsgának is, csökkent a jövés-menés.* Állapította meg magában Inako, miközben nagy vigyorral az arcán állt meg Hichiyo-sensei előtt.
Kicsit furcsának találta a férfi hivatalos szóhasználatát, de betudta annak, régen találkoztak és hallott felröppenni olyan híreket, miszerint máshoz fog kerülni, talán csapatba helyezik.
*Uhhh, ha visszaraknak Tsubaki-sensei alá, inkább elmegyek a sivatagba szomjan halni.* Belső hangja pesszimistán hangzott fel fejében. Kívül persze igyekezte elrejteni felbukkanó aggodalmát, ezért a küldetésre koncentrált. Vagyis jelen esetben tanítója kérdésére.
- Elköszöntem a szüleimtől, mondtam nekik pár napig biztosan távol leszek. Összeraktam a fegyvereimet, hoztam vizet, élelmet, ruhát, ilyesmit. Igaz, a Tűz országán belül maradunk, de sosem lehet tudni, milyen meglepetés éri az embert.
Összegezte a szőke hajú kunoichi, jobb kezével hátra is bökött a hátizsákjára. Ezzel jelezni akarta, tényleg igyekezett minden szükséges holmit magával hozni.
A jounin kiképző erőltetett ninja menetet diktált, amit szerencsére tudott tartani, hála a gyorsasági edzéseknek. Néha még ismételgette a gyakorlatsort, ezzel lassan, de biztosan növelte sebességét. A falut hamar maguk mögött hagyták, északnak tartottak, át az erdőn keresztül. Amikor kezdett kissé unalmassá válni az út, Hichiyo-sensei beszélgetést kezdeményezett.
- Á, szóval erre futott ki az egész! - kezdett bele kicsit hangosabban. - Sensei, már kezdtem megijedni, mi ez a hivatalos tanítványom megszólítás, viszont most már tudom, szeretnél élménybeszámolót hallani.
Tartott egy kis szünetet, mintha a gondolatait szedte volna össze. Sok minden történt vele, amióta elváltak útjaik, volt bőven mesélni valója.
- A klántechnikáim végre hasznosnak bizonyultak, na meg persze a Katon elemem is. Igazából messze vagyok még attól a szinttől, hogy az ellesésen kívül bármi mást tegyek, viszont láttam néhány erős és hasznos jutsut, amit majd szeretnék megtanulni, ha eljön az ideje. Abban egyébként igazad van, sok tapasztalatot szereztem. Egyébként nem csak a küldetéseken, hanem a Chuunin Vizsgán is.
Az út további részét csöndben tették meg. Inako figyelte a táj változását, az erdőket néhol füves területek, másszor kisebb falvak váltották fel. A ninja tempóból nem engedtek, folyamatosan tartották az iramot. Hichiyo-sensei papírjaiban valószínű időt is megadtak, ezért nem késlekedhettek. Bár a Yamanaka megszokta az állandó rohanást, jól esett volna neki sima séta, amolyan változatosságnak. A küldetés viszont izgalommal töltötte el, még ha tanítója egyszerűnek is nevezte. Amikor beértek a faluba, Inako gyorsan magához ragadta a szót.
- Lehet nem fogok annyit tanulni, mint a nehezebb küldetéseken, de jó, hogy megint együtt dolgozunk - vigyorodott el a kék szemű genin.
A faluban első látásra semmi gyanúsat nem vett észre. Az erdő valóban viszonylag közel volt, mégsem tűnt veszélyesnek. Bár az elveszett ninjákon sem úgy sikerült a rajtaütés, ahogy tervezték, úgyhogy tudta, óvatosnak kell lennie.
- Sensei, a Chuunin Vizsgán órákat kellett mozdulatlanul ülnöm egy széken és előtte nem hagytak aludni. Utána pedig napokat töltöttem el a sivatagban, szóval nem igazán fárasztott ki az út - közölte a genin és jelentőségteljesen a mesterére nézett. - Ennek ellenére benne lennék az edzésben, a gyorsaságomat jó lenne megint növelni. Főleg, mert a küldetésen megismertem egy jounint, aki szinte repülni tud, olyan gyors. Ha már konkrét erő terén nem remekelek, a gyorsaságommal szeretném kiküszöbölni ezt a hiányt.
Talán Hichiyo-sensei nem ilyen válaszra számított, de Inako eltökélt szándéka volt még jobbá válni, különösen a Chuunin Vizsgás veresége után.

//Egy apróság, Hichiyo-sensei sosem szokta ennyire "hivatalosan" kezelni a kettejük közti kapcsolatot, vagyis tanítvány helyett simán Inakonak, vagy Nao-channak szokta hívni. Ezt a reakcióval most igyekeztem korrigálni valamennyire.//

**Umino Iruka** Pént. Jún. 05 2020, 16:36

// Yamanaka Inako - Eltűntek //

Mestered újonnan jött hivatalos megszólításait hirtelen nem tudtad mire vélni, elvégre kettőtök viszonya ennél közelibb. Út közben akadt néhány felvetésed, de csak az egyik hipotézisednek adtál hangot. Amire mestered menet közben nem válaszolt, várta a történeteidet. Miközben hallgatott rövid időre mosoly ült ki arcára. Talán büszkeség töltötte el eredményeidért. Amikor befejezted magához vette a szót.
- Örülök, ha úgy érzed fejlődtél, és a látottak alapján új célkitűzéseid lettek. De a formális megszólításokkal kapcsolatban csak részben van igazad Nao-chan. Részben azért volt, mert hátha komolyodtál, de úgy látom maradtál az a szőke kunoichi, aki voltál. – Hichiyo hangjában öröm, talán még egy kis megkönnyebbülés is hallatszott, gúny egy csepp sem.

Miután megláttátok a falut, már a jóval lassabb tempóval is perceken belül megérkeztetek. Közben pedig mentorod az állapotod felől érdeklődik, amire hamar válaszolsz nem spórolva a szavakkal.
- Értem, ha visszatértünk a faluba és lesz némi szabad időnk sort kerítünk egy újabb edzésre. Annak pedig kifejezetten örülök, hogy valaki hatására próbálsz gyorsabbá válni. Valamit viszont ne felejts el! Ne az ő szintjét akard elérni, hanem a saját korlátaid túlszárnyalása legyen a célod. Persze ez nem zárja ki, hogy ne törj a másik babérjaira.
A faluban az élet már nem volt a leg aktívabb tekintve, hogy késő délután volt mikor megérkeztetek. Az emberek többsége már pihengetett, vagy otthon tett-vett a napi munkája után. Leginkább fiatalok voltak az utakon. Azok közül is játszogató kisgyerekek. A falu közelről sem hatott nagyobbnak mint távolról. Az ”S” alakú főútról csupán 5 leágazás volt, ezek közül csak pár ágazott le egy-egy 2 házas közbe. A főúton kapott helyet egy iskola, kisbolt, kocsma, posta és a hivatal ahova éppen tartottatok. Egyik épület sem volt díszes, vagy hatalmas elvégre egy apró településhez tartoztak csupán. Senseide lépett be először a falu vezetésének épületébe, 4 helységes épület volt, ebből egy a mosdóé. Megbízótok az előtérben várt rátok.
- Jó napot! Örülök, hogy ideértek! Bevallom kicsit korábbra vártam magukat! Én vagyok a falu vezetője, Akihiro a nevem!
- Jó napot! Én Hichiyo vagyok, ő pedig a tanítványom Inako! Az igazság az, hogy nem siettünk az indulással, mert ha hamarabb is érkeztünk volna ma már nem tudnánk megkezdeni a nyomozást. Először további információkat kell szereznünk és összevetni azokkal, amiket kaptunk. Szükségünk lesz egy térképre, amin be van jelölve merre mehetett az első személy, és hogy önök eddig merre keresték. Valamint, hogy a második személy mikor tűnt el. Mennyien keresték, még és ha többen hány fős csapatokban?
- Mindjárt hozom a térképet és akkor válaszolok a többi kérdésére is.
A férfi úgy tett, ahogy mondta, hozott egy térképet, amire felrajzolt egy 10km es sugarú félkört a falu azon oldalához amerre feltehetően ment az első személy. Majd rajzolt rá egy sávot, feltehetőleg az mentén haladt a második személy. Majd elmondta, hogy még 3 csapat, 3-4 fővel járták át a többi területet.
- Köszönöm, ennyi elég is lesz. Van a faluba esetleg egy olyan hely, ahol megszállhatunk?
- Persze, van egy panzió, ahol átutazók szoktak megszállni. A szálásért természetesen nem kell fizetniük. Mutatom az utat!
A férfit követve az egyik mellékúti leágazás mellett meglátjátok a panzió hirdetőtábláját. Befordulva a 3 épület már a célállomásotok. A falu vezetője még tájékoztatta a recepcióst, majd köszönt és távozott. A panzióban egy 3 ágyas szobát kaptatok, amihez egy kis fürdő is tartozott. A szoba nem volt túl felszerelt, egy kis asztal hozzá 3 szék, 1 fogas és 2 éjjeliszekrény volt a berendezés. Ételt lehetett rendelni a recepciótól(csak a szállás van fizetve). Miután lepakoltatok, senseied leült az asztalhoz és intett, hogy csatlakozz. Kiterítette a térképet és lehelyezte az aktát mellé amit még a Hokagétól kapott.
- Tudod szándékoson nem mondtam eddig semmit a küldetésről. szerettelek volna kicsit önállóságra is noszogatni, hogy merj kérdezősködni. Sajnos ez nem történt meg, sebaj, majd legközelebb. Most nézd át az aktát, az eltűntekről.
Hichiyo megvárta, míg gondosan átolvasod, és nem jelzed, hogy készen állsz a megbeszélésre.
- Nos, Nao-chan a kapott információk alapján mit gondolsz merre kell keresnünk, mit és miért? - Talán nem ilyen megbeszélésre számítottál és ettől könnyebb kérdésekre, de egyenlőre csak, ennyi. Hichiyonak már valószínűleg megvan a kész terve, de kíváncsi a te gondolatmenetedre is.

Az eltűntek adatai:
1
Név: Fukuoka Raizo
Életkor: 50 év
Magasság, súly: 170cm, 65kg
Foglalkozás: Ács
Családi állapot: Egyedülálló
Fénykép: Átlagos arc, itt-ott egy a kort mutató ránccal. Haja 2-3cm hosszú kócos, színe fekete, de már lassan a fele megfakult. Az arcszőrzete, pár napos borosta, de már elég jól látszik azon is, hogy őszül.

2
Név: Endo Iwasa
Életkor: 37 év
Magasság, súly: 183cm, 72kg
Foglalkozás: Vadász
Családi állapot: Házas
Fénykép: Markáns arc, frizurája rövid, felül alig 1 centi, oldalt szépen felnyírt. A képen nehezen kivehető de szőke. Arcszőrzete nincs, egyéb ismertetőjel egy apró karcolás a bal szeme alatt.

// Ha feltennél valami olyan kérdést Akihironak, amit mestered nem tett meg, pm-ben keress fel vele. A visszajelzést pedig ksözönöm, igyekszem észben tartani. Ha tapasztalsz bármi hasonlót szólj róla nyugodtan. ^^ //

**Yamanaka Inako** Szomb. Júl. 11 2020, 22:14

[Umino Iruka - Eltűntek]

Inakot kicsit letörte a választ, azt hitte még a küldetés alatt sort kerítenek az újabb gyorsasági edzésre, ám úgy tűnt, ezzel megint várnia kellett. Legalább is addig, amíg vissza nem értek Konohába. Mestere szavait igyekezett megfogadni, tudta csak jót akar neki és egy ideje Tsubaki-sensei neve sem merült fel, tehát bármennyire lazán kezelték a jounin-genin kapcsolatot, az elmúlt évek alatt teljes értékű csapattá váltak.
*Na, pont emiatt szeretnék gyorsabbá válni és még jobb lenni! Persze, ha ezt most hangosan elmondanám, még a végén elbízná magát.* Erre a gondolatra hatalmas mosoly ült ki a szőke hajú kunoichi arcára.
- Értettem, sensei! - biccentett egyet fejével.
Késő délután érkeztek meg a faluba, ezért viszonylag kevés emberrel találkoztak. Inakonak sosem okozott gondot bánni az emberekkel, köszönhetően a sok-sok órának, amit a Yamanaka virágüzletben töltött el, ha éppen szükség volt a segítségére. Úgy érezte, a kérdezősködéssel nem lesz gondja, elvégre a néhány hete lerombolt határ menti falvak lakóitól is sikerült megtudnia egyet s mást. Az ő helyzetük pedig sokkal rosszabb volt, igazi traumát éltek át. A gondolatra kicsit beleborzongott.
Az utcán főként kisgyerekeket látott, akik kint játszottak. A falu mérete közelebbről sem lett nagyobb, egy főút ból és néhány mellékutcából állt csupán.
*Ha kiderül, hogy valami újabb kísérlet, akkor a küldetés végeztével el kéne beszélgetnünk a Hokagéval. Konohával nem mernek kikezdeni, viszont az ilyen kis falvak szinte védtelenek. Remélem tényleg csak egyszerű eltűnési eset, amit gyorsan megoldunk.* Hangosan nem mert megszólalni, mert közben elérkeztek a falu vezetőjének épületéhez. Az emberekkel való szóértés egy dolog, viszont a hivatalos ügyeket tanítójára bízta, főként a nagyobb tekintély miatt.
- Jó napot! - köszönt a kék szemű kunoichi, amikor Hichiyo-sensei bemutatta a falu vezetőjének.
Az ifjú Yamanaka próbált mindent megjegyezni, amit Akihiro mondott. Viszonylag könnyebb dolga volt a térképpel, amin bejelölte, merre mehettek az eltűnt személyek és merre keresték őket.
*Ninják segítségét kérték, ez kicsit furcsa.* Töprengett közben magában a kunoichi. *Ezek szerint nem akadtak olyan nyomra, amin elindulhattak volna. Elég nagy területet kell átnéznünk, valószínű tovább itt leszünk, mint terveztük.*
A helyzet felvázolása után a jounin kiképző szállás felől érdeklődött. A falu vezetője útba igazította őket, még a recepcióssal is beszélt, a szállásért nem kellett fizetniük.
- Ezt meg tudnám szokni - jegyezte meg nevetve a szőke hajú genin. - Jobb, mint hálózsákban aludni a kemény földön.
A szoba egyszerűen volt berendezve, három ágy, néhány szekrény és egy kis asztal székekkel alkotta a teljes berendezést. Inako rögtön lecsapott arra az ágyra, amit a legközelebb helyeztek el az ablakhoz.
- Á, ez a legjobb hely! - terült el az ágyon, miután lepakolta a hátizsákját. Fél perc után felpattant. - Mindjárt jövök, csak rendelek teát és felhozom. Nincs is jobb, mint azt iszogatni a tervezéshez.
Leszaladt a recepcióra és egy kancsó zöld teát rendelt. Miután megmondták az árát, kifizette, hiszen az ételt és italt nem állták nekik, csupán a szállást. Visszavitte a szobába, aztán lerakta az asztalra a két pohárral együtt, amit hozzá adtak. A kezét már kezdte égetni a forró kancsó, pont idejében sikerült letennie. Töltött a senseinek és magának, aztán a térképet kezdte el tanulmányozni, amit már mestere kiterített az asztalra, az aktával együtt, amit még Konohában kaptak.
- Így van, majd legközelebb! Igazából azt hittem, egyszerű geninként nincs sok beleszólásom az ügybe - magyarázta Inako a hallgatását. Utána elkezdte átolvasni az aktát, amit a Hokagétól kaptak.
- Mindketten átlagember a szónak abban az értelmében, hogy nem használnak chakrát. Legalább is ezt vettem ki az elhangzott információkból. Az egyikük teljesen átlagos, a másikuk vadász. Talán mindketten csapdába estek valahol, ezért nem kerültek még elő - állt elő elméletével a Yamanaka. - Egyébként még a Hokage irodájában valami olyasmi hangzott el, hogy valaki vagy valami rettegésben tartja az itt élőket. Először szerintem beszélnünk kéne az emberekkel, hátha tudnak valamit. Akihiro rendes embernek tűnik, de egy egész faluért felel, emiatt elrejthet előlünk olyan információt, ami esetleg rossz fényben tüntetné fel. A térkép is segítség, bár elég nagy sugarú az a kör, amit át kéne vizsgálni. Valahogy szűkíteni kéne, merre induljunk, ezért gondoltam a kérdezősködésre. Miután hallottam és láttam, milyen pusztításra képesek egyesek, csupán valami nagyobb esemény próbája miatt, már semmin nem lepődnék meg.
Miután megosztotta kiképzőjével, ami eszébe jutott, várta mit fog rá reagálni.

//Hosszas késésemért elnézést kérek, a következő kört igyekszem majd gyorsabban lereagálni!//

**Umino Iruka** Kedd Júl. 21 2020, 21:19

// Yamanaka Inako - Eltűntek //

A szálláshelyen gyorsan fekhelyet foglaltál, nehogy senseied tegye meg először. De látszólag őt nem is érdekelte a dolog. Miután elfoglaltad a helyed, ő letette saját táskáját az ajtóhoz legközelebbi mellé. A férfi szerette volna mihamarabb elkezdeni a megbeszélést, ám te gyorsan leszaladtál még frissítőért. Miután visszatértél az itókával, belemerülhettetek a holnapi kutatási stratégia megbeszélésébe.
- Már hogyne lenne! - válaszol meglepődött hangon - Mesteredként az is a dolgom, hogy az ilyen dolgokra is megtanítsalak. Ha pedig nem adsz szóbeli megnyilvánulást gondolataidnak, úgy nem tudom jól gondolkozol e. Valamint lehet, te más szemszögből nézel pár dolgot, amivel észreveszel olyan dolgokat is, amiket én nem. Szóval, ha bármi ötleted, észrevételed van, ne habozz kimondani.
Amint megtárgyaltátok, hogy igenis számít a véleményed jöhetett a tervezés. Amíg te az aktákat olvasgattad ő helyén maradva figyelte az asztalra leterített térképet.

- Az emberektől való információszerzés okos, gondolat. A keresési hely leszűkítése azonban nem olyan nehéz, mint te azt gondolnád. Az csak azért akkora, mert nem tudják merről indult az öreg bácsi. A vadászét viszont már igen. - mutat rá az egyenes vonalra a térképen - Akihiro tudomása szerint ezen, vonalon indult el. Mivel nem tért vissza találhatott valamit. Ezért ezen terület mentén kell keresgélnünk. Ami pedig a Hokage említett, a rettegésben tartásról az könnyen lehet, hogy ez az esemény. Ha kiszámolod a levelet tegnap kaptuk, valószínűleg a nagy csoportos keresés előtte történt, tehát a vadász és az öreg még korábban tűntek el. Pár nap és az emberi képzelet bőven elég ahhoz, hogy félelmet csempésszen egy békés település lakóinak szívébe. Persze attól nem elvetendő elmélet, amit mondtál.
Befejezve a gondolatot belekortyol a teájába, amit jóízűen egy szuszra le is húz.
- Egyébként holnap mit szeretnél megtudni a falusiaktól a helyről, és esetleg az eltűntekről?
Kérdez miközben önkényesen tölt magának még egy pohár teát. Ahogy az idő halad a vacsoraidő felé Hichiyo lehívott az éttermi részre.
- A vacsorát én álom, a vendégem vagy, Nao-chan!

**Yamanaka Inako** Szomb. Szept. 12 2020, 21:19

[Umino Iruka - Eltűntek]

Inako tanulmányozta a térképet, ahogy tanára mutogatta a vadász haladási irányát. Valóban leszűkíthették így a területet, hiszen csak az idősebb falusi eltűnésének körülményeit nem ismerték. Mivel már kicsit kihűlt a tea, viszonylag gyorsan megitta az első pohár tartalmát. Akárcsak Hichiyo-sensei, ő sem maradt ki a második körből, jól esett neki, felmelegítette, még ha az időjárás nem is indokolta a fogyasztását.
- Vagyis ez azt jelenti... - kezdett bele mondandójába, miközben le sem vette szemét arról a területről, amit jounin kiképzője mutatott a térképen. Kicsit még közelebb hajolt, mintha onnan várná a válaszokat. - Jóval kevesebb területet kell átnéznünk. Persze továbbra is fenntartom az álláspontomat, miszerint jó lenne megkérdezni néhány falusit. Még ha tényleg csak egyszerű eltűnésről van szó, és ki fogják színezni a történteket, valóságalapja akkor is lehet.
A vele szemben helyet foglaló férfi viszonylag gyorsan elfogyasztotta a teáját, az ifjú Yamanaka még tartogatta kicsit. A második poharat jóval hosszabb ideig osztotta be, mint az elsőt.
*Jó érzés megint küldetésen lenni. Annak pedig különösen örülök, hogy ismét Hichiyo-sensei társaságában járhatok valaminek a végére. Érdekes volt csapatban dolgozni, de már annyira megszoktam az egyedüllétet, hogy lehet rosszabbul teljesítenék két másik genin társaságában.* Kicsit elgondolkozott, miközben hol mesterére, hol a térképre pillantott. Közben pedig szép lassan kortyolta a meleg italt.
- Néhány kedves szótól általában jobban fogadják az idegeneket. Ahogy azt említetted, békés, csendes falu, ahol még az eltűnések is nagy riadalmat kavarnak, vagyis óvatos leszek. Amikor besegítek a virágüzletben, alkalmam nyílik megfigyelni a vásárlókat, beszélgetni velük. Van ebben tapasztalatom - vigyorodott el a végén a szőke hajú kunoichi.
Hamarosan elérkezett az vacsora idő. Hichiyo-sensei elindult a fogadó éttermi részére a földszintre. Felajánlotta, fizeti Inako étkezését is.
- Tudod sensei, az a nagy szerencse, hogy viszonylag keveset eszem, különben a pénztárcád eléggé megbánná ezt a felajánlást.
Miközben sétáltak le a lépcsőn, Inako nem bírta magában tartani ezt a kis megjegyzését. Miután leértek az éttermi részre, a kék szemű lány már kitalálta, mit fog vacsorázni. A pultnál gyorsan szólásra nyitotta ajkait.
- Jó estét! Egy tál miso levest és egy adag dango-t kérek szépen.
Miután leadta a rendelését, várta Hichiyo-sensei mit fog kérni. Aztán kinézett egy szimpatikus asztalt, ahol helyet foglalhatnak.

**Umino Iruka** Csüt. Szept. 24 2020, 18:49

// Yamanaka Inako - Eltűntek //

- Az a helyzet, hogy meg is látszik rajtad Nao-chan. Mégis, hogy fogsz így egy valamire való srácot is összeszedni magadnak? - majd menet közben megcsípi arcodat, ahhoz hasonlóan, ahogyan az öreg nénik szokták a gyerekeknek az összejöveteleken - Ne hagyd, hogy az a csini pofid beessen, egyél rendesen! Ki akarna egy zombival randizni?
Hagyta, hogy te rendelj elsőként aztán ő következett, szintén miso levest kért, mellé gyoza gombócokat és két fagylaltos kelyhet, a sajátját vanília fagyival, csokoládéval leöntve. A másik kehely összeállítását meghagyta neked. Nem sokkal azután, hogy helyet foglaltatok hozták is az első fogást… a vacsora végeztével visszatértetek a szobátokba. Mivel nagyjából mindent megbeszéltetek mestered azt a javaslatot tette, hogy aludjatok. Ha van éjszakai váltóruhád, úgy a szoba előtt megvárja, hogy átöltözz.

Másnap reggel nem túl korán keltek, és olyan hét-nyolc óra körül hagyjátok el szállásotokat, kivárva hogy a falu többi lakosa is biztosan felkeljen, hogy minél több embert tudjatok kikérdezni. Ennek legegyszerűbb módja, ha sétáltok az utcán és a veletek szembejövőket megállítjátok és felteszitek kérdéseiteket.
- Jó reggelt kívánok uram! Bocsánat a zavarásért, Konohából küldtek minket, hogy kivizsgáljuk és megtaláljuk a napokban eltűnt két helyi lakost. Tudna szánni ránk pár percet, hogy feltegyünk pár kérdést?
- Jó reggelt önöknek is! Ha tényleg csak pár perc, akkor megoldható, mivel munkába tartok éppen, de Iwasa jó barátom, ha tudok segítek.
- Ha barátja, akkor az még jobb, talán önnek mondott olyan dolgokat, amik csak sejtelem, aggodalom szintjén járt az eszében, lehet pont egy ilyen dolog az, ami nyomra vezethet.
- Lássuk csak… - vakargatja, fejét miközben gondolkozik - Azt nem tudom mennyit segíthet, de azt mondta körülbelül egy hete talált hiúztetemet, pár napos volt. Azt mondta valami végzett vele, de nem tudta megállapítani mi, mert addigra már rókák, varjak és más dögevők lakmároztak belőle.
- Ez érdekes, valami hasonló információja van még, vagy nem mondta, hogy mely helyeket lenne érdemes megnézni, ahol a másik férfinak esélye lenne túlélni néhány napig?
- Sajnos nem és nem is vagyok nagy természetjáró, így nem is igazán tudok ilyen helyekről. Van még valami, amit meg szeretnétek kérdezni?
A visszakérdezésre Hichiyo feléd fordul a választ várva, ha nincs kérdésed úgy megköszöni a segítséget és tovább indultok. Célba is vesztek egy a húszas éveiben járó nőt, ős őt is megkörnyékezitek.
- Jó reggelt hölgyem! Tudna nekünk segít…
- Anya menjünk már! - Hallatszik egy kisgyerek hangja a hátad mögül.
- Üdv! Sajnálom, de a fiam.
- Ugyan, hagyja csak menjen ha várják! – válaszol egy kedves mosollyal az arcán mestered
Ahogy elhalad mellettetek a nő ti is megindultok a következő személy felé, aki remélhetőleg nem lesz rohanásban.

// Ez most nem lett valami tömény post, de meg akarom neked hagyni a lehetőséget. Nyugodtan tedd fel a kérdéseid, akár magadtól is kreálhatsz pár falusit. De ha nem akkor úgyis megteszem én. Úgy is én tudom ki milyen választ tud adni. Very Happy

Ja, és legközelebb, ha ilyen helyzet lesz nyugodtan elmehetsz addig, hogy kikérdezel pár falusit. Nem harapok érte. ^^ //

**Yamanaka Inako** Vas. Nov. 08 2020, 18:56

[Umino Iruka - Eltűntek]

Inako felhúzta az orrát Hichiyo-sensei megjegyzésére.
- Ha már nem lesz ennyire őrült a világ, talán ráérek fiút keresni magamnak. Amúgy a Chuunin Vizsgán elég gyér volt a felhozatal, senki se tetszett meg igazán. Az előző küldetésemet akadt pár jóképű férfi, viszont ha elmennék randizni velük, az ANBU valószínűleg már másnap elvinné őket - próbált kicsit vicceskedni. Tovább nem részletezte, remélte mestere ennyiből rájött, főleg idősebb shinobikkal dolgozott együtt.
A fagylaltkelyhébe egy gombóc epret és csokit kért, öntet nélkül, hogy zavartalanul kiélvezhesse mindkét hűsítő édesség ízét. Vacsora után visszamentek a szobába. Gyorsan átöltözött egy kényelmesebb ruhába, igyekezett, nehogy jounin rangú kisérőjénak sokat kelljen a folyosón várnia. Amikor végzett, szólt a senseinek, hogy visszajöhet. Az út miatt eléggé kifáradt, ezért viszonylag gyorsan elnyomta az álom.

Kipihenve ébredt, egyszer sem kelt fel éjszaka és kiképzője viszonylag sokáig hagyta aludni. Főként arra hivatkozott, hogy megvárják míg a falusiak közül mindenki talpon. A genin persze jól tudta, Hichiyo-sensei legalább annyira utált korán kel, mint ő, ha nem jobban. Küldetéseik alatt sosem tette szóvá, örült, amiért nem kellett hajnalban kelnie.
A férfi ismét a folyosón várta, amíg felöltözött. Kényelmes ruhákat vett fel, mert felkészült egy esetleges egész napos gyaloglásra, esetleg erdei túrára. Ninja felszerelését is magához vette, biztos ami biztos alapon. Az esti megbeszélés alapján csak egyszerű kérdezősködésnek indult a mai nap, viszont a határ közelében elvégzett küldetése miatt próbált felkészülni, amennyire csak tőle telt.
*Remélem közlékenyek lesznek az emberek. Egyszerű eltűnés, úgyhogy csak el fogják mondani, amit tudnak a két eltűnt férfiről. Vagyis jó lenne, ha egyszerű eltűnési ügyről lenne szó.* Miközben ezen gondolkodott, követte jounin kiképzőjét az utcára.
Konkrét terv nélkül indultak el, csupán az úton szembe jövő embereket kérdezték meg. Egy férfi elég hamar készségesnek mutatkozott, bár munkába sietett, mégis válaszolt néhány kérdésre. Az idősebb shinobi ragadta magához a szót, próbálta a lehető legtöbbet megtudakolni.
*Szegény hiúz, a nevünk hasonlít.* Futott át Inako agyán a gondolat.
- Igen, nekem még lenne kérdésem - szólalt meg ezúttal az ifjú Yamanaka. - Lehet furcsának fog hangzani, de muszáj mindent megvizsgálnunk. Jártak korábban a faluban idegenek, pár nappal vagy héttel a két férfi eltűnése előtt?
Bízott benne, ilyen információt nem fog eltitkolni előlük, főleg mivel maga említette, az egyik eltűnt ember a barátja. Mivel sietett a munkába, csak ennyit kérdezett tőle a kunoichi, a válasz után jelezte, indulhatnak tovább.
Hichiyo-sensei következőnek egy nőnél próbált érdeklődni, a kisfia azonban türelmetlen volt, így őt sajnos nem tudták kikérdezni.
- Kár, hogy ennyire rohantak, mivel egy anya aggódik a fiáért, valószínű mindenben segített volna - jegyezte meg a szőke hajú lány. Tovább sétáltak az utcán, amikor is egy Inakonál 1-2 évvel fiatalabb fiúba botlottak bele. A genin úgy érezte, a kora miatt előnnyel indult, ezért kivételesen ő kérdezett először.
- Szia, Inako vagyok! - mutatkozik be rögtön. Amennyiben a srác nem hagyja őket figyelmen kívül, vagy rázza le valamilyen indokkal, tovább folytatja mondandóját.
- Tudnál nekünk segíteni? A két eltűnt férfit igyekszünk megtalálni. Van esetleg valami ötleted, merre keressük őket? Biztosan ismersz néhány jó kis rejtekhelyet az erdőben. Ne aggódj, nem fogjuk tovább adni a titkodat! - kacsint is ennél a mondatánál. Aztán tekintete Hichiyo-senseire vándorol, hátha neki is lenne kérdése. Megvárják, amíg válaszol a fiú, utána tovább indulnak.
Kicsit távolabb érve a fogadótól egy idős házaspárral futnak össze. Valószínű reggeli beszerző körúton járhatnak, legalább is a kék szemű genin erre tippel. A koruk miatt munkába nem igyekezhetnek és nagyszüleiről tudja jól, főként ilyen alkalmakkor hagyják el a házat.
- Jó reggelt! - köszön illedelmesen a genin, kicsit meg is hajol, így fejezve ki tiszteletét. Reménykedik benne, hogy ezzel némileg megpuhítja a két időt embert.
- Inako vagyok, a senseiemmel Konohából érkeztünk, hogy kivizsgáljuk az eltűnéseket. Tudnának nekünk ebben segíteni? Úgy tudjuk, Fukuoka Raizo magának való ember, mégis a foglalkozása miatt csak beszélt a falusiakkal. Esetleg nem viselkedett furcsán? Említette, hogy találkozott idegenekkel?
Kiinduló pontnak ezeket a kérdéseket teszi fel. Talán mestere is hozzáfűz valamit, amivel sikerül információt szerezniük.

//Rendben, csak nem tudtam meddig mehetek előre a történetben. ^^ Közben a fórumkaland miatt már Inako rangja és szintje is magasabb, de mivel ez Konoha ostroma előtt játszódik, igyekszem ahhoz mérten írni. Kis magyarázat a gondolathoz. A hiúz japánul yamaneko, nagyon hasonlít a Yamanakához, vagyis Inako vezetéknevéhez. Smile

//

**Umino Iruka** Vas. Nov. 22 2020, 22:49

// Yamanaka Inako - Eltűntek //

A reggeli információszerző körút semlegesen indult, mestered kérdésére csak az állatvilágról tudott mondani valamit a férfi, és hogy milyen viszonyban volt a vadásszal. Miután Hichiyo nem kérdezett többet te következtél, megfogadva felettesed szavait levetkőzted szeleburdiságod, és megkezdted a begyűjtését azoknak az információknak, amik szerinted fontosak.
- Lássuk csak, idegenek… - eltöprengett egy kicsit a férfi - nem járt erre senki, ha csak nem vesszük bel a kereskedőket, akik áruért jöttek a gyárba. Hetente jön pár kocsi, de alig maradnak pár órát a faluban.
Mindössze ennyi új információval tudott szolgálni a járókelő ez kevés, de több mint amennyit a következő személy tudott adni, akit mestered sikeresen leszólított. Szülői felelőssége/kötelessége siető gyermeke után szólította, amiért nem lehetett hibáztatni.
- Igen, igazad lehet, de fel a fejjel vannak még mások is a faluban.

A következő falusi, akit leszólítottatok már a te választásod volt, és egy új megközelítést alkalmaztál, a lehetséges búvóhelyeket próbáltad feltérképezni, amire valóban az erdőt járó fiatalok lehetnek az egyik legjobb választás. Bemutatkozásod után mestered is hasonlóképp tett.
- Helló! Én pedig Seiji! Sajnálom, de nem tudok sokat mondani az erdőről. Mi fiatalok nem mehetünk mélyen az erdőbe, veszélyes. Néhány hiúz él benne, és pár kisebb ragadozó.
- Ha már ennyire ismered az erdő veszélyeit, azt esetleg nem tudod, hogy a hiúzok szoktak e egymással harcba keveredni territóriumokért?
- Iwasa bácsi elmondása szerint elő szokott fordulni, ezt akkor mondta amikor egy éjszaka elhallatszott az állatok üvöltése a faluba. A barátaimmal már azt hittük meg akarják támadni a falut, azért mondta el, hogy megnyugtasson minket. Remélem nem esett baja.
A végén tekintete a földre szegeződött, hangja is elhalványult látszott rajta, hogy fájdalmas neki a férfi eltűnése. Ki tudja talán pont ő volt a hőse, elvéger itt nincsenek ninják, akikre felnézhetnek a fiatalok és a vadász szakma számíthat a legveszélyesebbnek főleg egy hiúzok lakta erdő mellett. A beszélgetés végeztével tovább indultatok megcélozva egy idős házaspárt. Tisztelettel köszöntetek nekik, amit szemmel láthatóan örömmel is vettek. Egy jó nyitás mindig fontos, de ha emberi kapcsolatokról akkor kiváltképp.
- Jó reggelt! - válaszoltak szinte szinkronban - Nem viselkedett furcsán, hébe-hóba az erdőt is járta, ezért még ez sem volt furcsa tőle. Pont ezért nem is kérdezett rá senki merre indul. – válaszolta a nénike, barátságos hangon
- Az elmondásaik alapján rendszeresen járta az erdőt, ezek szerint jól ismeri azt? - Folytatja a kérdezgetést mestered.
- Nem téved el benne, de nem ismeri olyan jól, mint Iwasa, vagy az erdészeink!- válaszolta a bácsi
- Értem, és mondják csak a hiúzokon kívül van még más ragadozó az erdőben?
- A csúcsragadozó a hiúz, de nem gyűlik meg velük a bajunk nem úgy, mint a rókákkal. Azok bemerészkednek a településre a háziállatokért.
- Köszönjük az együtt működést, viszlát!
Hichiyo meghajol, majd elindul vissza a panzióba. A szobában magához veszi a szükségesnek vélt felszerelését és téged is erre int. Végül az asztalon lévő térképhez sétál, gondosan összehajtja és elteszi azt mellénye egyik zsebébe. Miután útra készek voltatok elindultatok arra a helyre ahonnan a vadász is indult.

- Innentől, tíz méteres távolságra haladunk egymás mellett, hogy nagyobb területet fedjünk le! Lábnyomokat, törött ágakat, emberre utaló jeleket keresünk! Ha van nyom onnantól már könnyebb lesz a dolgunk.
Ahogy befejezte el is távolodott tőled, szerencsére a köztetek lévő távolság nem nagy. Kicsit hangosabban a normál hangszínnél gond nélkül tudtok társalogni és látótávolságban is vagytok. Három-négy kilométert tehettetek meg az erdőben. Itt a növényzet már jóval sűrűbb, de még nem okoz gondot abban, hogy lásd a mesteredet. Az emberek erre a részre már ritkábban járnak, ami azt jelenti túlléptétek a gyermekek számára előírt biztonsági zónát. Ez azt is jelenti valamivel éberebbnek is kell lennetek, de ahogy megosztották veletek a hiúz éjszakai állat, így mérsékelt a veszély, sötétedésig. Vajon addigra találtok nyomot? Nos ez a kérdés dél körül válaszolódott meg, amikor az avarban egy bakancs saroklenyomatát pillantod meg.

// Ha valamit nem tudsz, esetleg nem vagy benne biztos nyugodtan írj rám és megbeszéljük a dolgot. ^^ Kösöznöm a magyarázatot a szójátékra. //

**Yamanaka Inako** Szomb. Feb. 20 2021, 21:27

[Umino Iruka - Eltűntek]

//A múlt év jó kis tanulópénz volt arra, mit vállalhatok és mit nem, mármint játék terén. Sajnos a decemberi szabim teljesen másképp alakult, mint ahogy beharangoztam. Januártól pedig OKJ-s képzésen veszek részt két hetente szombaton szóval alaposan át kellett terveznem a szabadidőmet. Remélem már nem lesznek ekkora kihagyások, de inkább rugalmasan kezeld ezt a mesélést! ˘˘"//

A reggeli kérdezősködés ugyan szolgált némi hasznos információval, mégse tudtak meg eleget ahhoz, hogy minden kétséget kizáróan vadállatra, vagy egyszerű eltűnésre fogják az ügyet. Persze a másik teóriát sem sikerült megerősíteni. Inako kezdte úgy érezni, szellemeket kergetnek, ám küldetést vállaltak, ezt pedig nem áll szándékában félbe hagyni. Ahhoz túlságosan makacs volt, amit Hichiyo-sensei többször tapasztalt meg minden szempontból.
- Szóóóóval, amit eddig kiderítettünk, lehetett sima állattámadás, vagy szimplán eltévedtek - kezdett bele a szőke hajú genin, miközben követte mesterét vissza a fogadóba. - Vagy senkinek semmilyen fogalma nincs arról, mégis mi folyhat a falut körülvevő erdőkben - tette még hozzá. Hangsúlyát direkt baljóslatúra vette, kicsit talán túl is játszotta ezt az egész fejtegetését.
- Az állatokat sajnos nem kérdezhetjük ki, pedig fogadjunk tudnának mit mesélni.
Már látszott a fogadó épülete, amikor kibukott belőle ez a mondat. Eszébe jutott egy emlék, egyszer kihallgatta az unokatestvéreit. Vagyis többször csinált ilyet, mégis erre tisztán emlékezett, mert különös és érdekes információt tudott meg belőle.

A birtokon viszonylagos nyugodtság honolt, sokan küldetésre mentek, Inako édesanyja pedig a virágüzlet aznapi teendőit vállalta magára. A lány éppen gyorsaságára edzett az udvaron, amikor beszélgetésre lett figyelmes. Néhány idősebb Yamanaka gyerek izgatott beszélgetést folytatott. Az ifjú genin igyekezett minden hang nélkül odakúszni az ablak alá. A téma érdekesnek bizonyulhatott, mert szerencsére senki sem figyelt fel rá.
- Hé, ez annyira igazságtalan! - csattant fel egyikük.
- Ino egy osztályba járhatott Sasukéval, most pedig a klán üdvöskéjének tartják. Igen, az élet valóban igazságtalan - válaszolt a másik lány.
- Talán nekünk is ki kéne próbálni. Csak nem lehet olyan nehéz állatok felett átvenni az irányítást. Végül is, embereken minden gond nélkül megy - ezúttal egy fiú szólalt fel, ő lehetett a legidősebb az összegyűltek közül.
- Csak felderítést végzett egy madár szemén keresztül, viszont ez is hatalmas segítségnek bizonyult. Fogadjunk ő lesz az egyetlen, akit frontvonalra küldenek.
Inako kék szempárja kikerekedett a hallottaktól.
- Micsoda? - csúszott ki a száján. Ezt minden bizonnyal meghallották, ezért inkább úgy döntött, gyorsan elillan a helyszínről.

Visszaértek a szálláshelyükre, ahol a szőke hajú Yamanaka magához vette szokásos felszerelését. A dróttal is egyre magabiztosabban bánt, ami az erdőben még hasznosnak bizonyulhatott. Miután mindketten felszerelkeztek, vissza indultak az erdőbe.
*Remélem nem csak a holttestüket találjuk meg.* Kissé összeszűkült gyomorral vágott neki az útnak. Több napja tűntek el és bár úgy tűnt, mindketten tapasztaltak valamennyire, Inako képtelen volt kiverni a fejéből, talán későn kapták meg a küldetést. Ameddig kérdezősködtek, elterelődött a figyelme, most viszont akadt ideje ilyesmin rágódni.
Mestere parancsára szétváltak, egymással párhuzamosan haladtak, egymástól néhány méretnyire. Így látótávolságban maradtak és ha kommunikálni akartak, csak kicsit kellett felemelni a hangjukat.
*Séta az erdőben, hurrá!* Belső hangja szarkasztikusan csengett. Nagyjából három kilométert tehettek meg, amikor nyomra bukkant - ma az első igazira. Hiába nőtt sűrűbben a növényzet, mégis sikerült kiszúrnia lábnyomot. Alaposan szemügyre vette, határozottan emberhez tartozott, egy cipő nyomát látta a földön.
- Hm... a hiúzok nem hordanak bakancsot - önkéntelenül csúszott ki a száján.
*Remélem ezt a sensei nem hallotta meg.* Tette hozzá magában, miközben felnézett és jounin kiképzőjét kutatta tekintetével. A férfi valóban mással volt elfoglalva.
- Hichiyo-sensei! - kiáltott rá tanítójára. - Találtam egy bakancsnyomot.
Egy helyben maradt, megvárta amíg a sensei ment oda hozzá. Kiindulási pontnak tökéletes lehet, innen nagy valószínűséggel követni tudják, merre ment a két eltűnt falusi. Közben azért igyekszik még jobban szemügyre venni a terepet, hátha másra is figyelmes lesz.

**Umino Iruka** Vas. Márc. 07 2021, 13:18

// Yamanaka Inako - Eltűntek //

// Olyan tempóban haladunk amilyenben neked jó, nem foglak ostorral verni, hogy haladjunk.^^ Nem tudom milyen képzésen veszel részt, de sok siekert és kitartást hozzá. El sem tuom képzelni milyen lehet egy átmelőzott hét után még a szombatodat is erre áldozni. Nekem bőven elég, hogy néha behívnak túlórázni. //

Egyetlen kósza gondolatból, remek ötleted támadt, már ha sikerül megvalósítani. De egyenlőre még csak gyenge spekulációnak indul. Talán ezért is nem osztod meg vezetőddel, mire készülsz majd az állatokkal és a Yamanaka klán titkos technikáival.

Az erdőben a sűrű növényzet közt emberi nyomra bukkansz, és szinte azonnal szólsz is senseiednek, hogy biztos ne veszítsd el a nyomot nem is távolodsz el tőle. Hichiyo ahogy meghallotta szólításod már elindult is feléd. Minél közelebb ért annál óvatosabbak lettek léptei, hátha vannak még nyomok a tiéd körül, amiket nem lenne tönkre tenni.
- Hát ez tényleg nem hiúznyom. - erősíti meg korábbi halk észrevételedet - Mi az, csak nem hitted azt, hogy nem hallak? Annyira azért nem vagyok öreg, hogy ne halljalak abból a távolságból. Minden esetre ügyesen rátaláltál a nyomra. A sarok irányát megfigyelve látszik, hogy jó irányba haladunk. Mond, csak mire lehet még következtetni ebből. Szerinted melyik eltűnt személyé lehet és miért?

A rövid tanácskozás után ismét eltávolodtok, de már csak pár lépésnyi távolságra vagytok egymástól. Harminc-negyven méterenként találtok újabb emberi lábnyomokat, egyik sem teljes. Azonban ahogy haladtok befelé egyre több állati lábnyom bukkan fel. Legtöbbről könnyű eldönteni ragadozóhoz vagy növényevőhöz tartoznak e. Utóbbival nem igen kell foglalkozni azok nem valószínű, hogy ártanának az embernek. Ám három különböző lábnyom is van, ami valamilyen ragadozóhoz tartozhat. Az első akkora, mint egy kutyáé, de a tappancsán lévő párnácskák nem széltében oszlanak el hanem, párosával hosszúkásban négy karomnyommal (kép). A második nyom már nagyobb, mint amit egy átlagos kutya hagyna, de formailag egyezik annyi a különbség, hogy itt a legtöbb lábnyomnál nincsen karomnyom (kép). Végül ott az utolsó lenyomatfajta, ami a legkülönlegesebb. Sokkal kisebb, mint a többi. És mintha nem sok kis tappancs párnát látnál, hanem mintha egyben lennének, de ami még furcsább, hogy miden második nyom egy elhosszított háromszögben végződik (kép). Vajon milyen állatokhoz tartozhatnak? És mennyi van belőlük az erdőben? Ahogy haladtok tovább már jócskán a délutánban jártatok, az erdőben pedig több mint tíz kilométerre eltávolodtatok a településtől, amikor a fákon karomnyomokat véltek felfedezni. Némelyik fán négy karomnyommal, valamelyiken pedig egy alig látható ötödikkel. Mégis mi lehet ebben az erdőben?

**Yamanaka Inako** Kedd Aug. 24 2021, 20:12

[Umino Iruka - Eltűntek]

Inako elvigyorodott, bár inkább kissé kínos mosoly ült ki az arcára, mintsem az igazi öröm. Újra a bakancsnyom felé fordult, alaposabban meg akarta vizsgálni. Ahogy Hichiyo-sensei említette, jó irányba indultak el, és most már legalább azt is tudták, merre tovább.
- Elsőre azt mondanám, a vadászé lehet, aki a korábban eltűnt férfi után eredt. Később kezdte el keresni, vagyis ezért látszódnak még ennyire a nyomai, nem volt ideje a természetnek és az állatoknak eltüntetni. Ezen kívül mélyebb a nyom, a vadász testsúlya nagyobb - magyarázta a szőke hajú kunoichi. - Sensei, mit gondolsz? - tette még hozzá kérdését. Jó lett volna, ha jounin kiképzője megerősíti a gyanúját. Hangja magabiztosan csengett, mégis megerősítésére várt a tapasztaltabb személytől.

A nyomok miatt folytathatták útjukat. Egyre több és több emberi lábnyomot talált Inako. Ugyan egyik sem volt teljes, mégis sokat segített abban, merre kell tovább haladni. Mesterével megint szétváltak, néhány méterre haladtak egymástól. Az ifjú Yamanaka igyekezett többször Hichiyo-sensei irányába pillantani, egyedül még sosem volt küldetésen és az erdőben eltévedés sosem szerepelt a kipróbálni szándékozott dolgai között. Folyamatosan haladtak egyre beljebb az erdőben, a kék szemű genin arra lett figyelmes, a Nap állása délutánba fordult. Korán reggel indultak, messzire jutottak a falutól. Viszont sokkal aggasztóbb jeleket látott. Egészen pontosan nyomokat a talajon. A falusiak elmondása szerint hiúzok élnek az erdőben, ám kerülik az embereket, lakott területre sosem merészkednek. Ez némileg megnyugtatta a levélfalusi kunoichit, bár egy vagy két emberre nagyobb eséllyel támadhattak állatok, mint nagyobb csoportokra. Másik nyomot talált, ennek az állatnak a karma is meglátszott a földön.
*Rókákat szintén említettek, azok még a faluba is bemerészkednek. Úgy tudom, mindkettő magányosan járja az erdőket. Azért jobb lesz vigyázni, sok furcsaságot tapasztaltak a háború alatt, talán az állatok megváltozott viselkedése is ilyen.* Miközben ezen agyalt, tekintete tovább fürkészte a talajt, újabb nyomok után.
Ami feltűnt neki, egy teljesen különböző nyom. A két hátsó láb hosszúkás volt, se róka, se hiúz nem lehetett.
- Sensei, fura nyomokat találtam. Fogalmam sincs, milyen állathoz tartozik.
Ahogy ezeket a szavakat kimondta, a rengeteg olyan részébe érkeztek, ahol a fákon karomnyomok látszottak. Négy vagy öt karom nyoma tarkította a fák törzsét. Inako még sosem látott ilyet, pedig Konohában az elkóborolt macskák sem kímélték a fás szárú növényeket. Kicsit csökkentette a közte és tanítója közötti távolságot. A biztonság kedvéért jobb combjára erősített fegyvertartójához nyúlt. Elővett egy kunait, csak az hiányzott, hogy valaki vagy valami meglepje. Kezdett egyre inkább óvatosabbá válni. Fejét ide-oda forgatta, figyelte a zajokat és további nyomokat keresett. Úgy érezte közel járnak, hogy újabb információt szerezzenek a küldetéshez.

**Umino Iruka** Csüt. Szept. 09 2021, 22:40

// Yamanaka Inako - Eltűntek //

Az emberi nyomok kiértékelésénél mestered igenlően bólintott a személy kilétére és okfejtésedre. A kupaktanács után ismét szortírozottan keresgéltetek. Az erdőben több vad nyomára is bukkantatok az embereké mellett, a legtöbb lábnyomhoz még ötleted is volt mihez tartozhat. Viszont volt köztük egy, ami nem volt tiszta mihez tartozhat és még halovány tipped sem volt rá. Szerencsére nem vagy egyedül, és mivel két kobak többet ér, mint egy mesteredhez fordultál segítségért tanácstalanságodban.
Hichiyo odasétált hozzád, majd szemügyre vette a nyomokat, tekintete elkomorult a nyomok láttán, ami arra enged következtetni felismerte, milyen állathoz tartoznak a nyomok.
- Tanítványom nagyobb a baj, mint hittem úgy tűnik egy hiúztól rosszabb ellenféllel állunk szemben. És igen jó hallással áldotta meg az isten. - Mondandója közben elhalkul, valószínűleg nem akarja, hogy meghallják. - Ezt az állatot ritkán látni erdőben, élőhelye a föld alatt van, saját ásott üregeiben él. Ez az állat minden rémálma a… zöldségeknek. Egy mezei nyúl nyomait találtad meg Inako. – Mosolyodik el végül a senseied oldva az esetleges feszültséget.
Beljebb az erdőben, már nemcsak a földön láttok mancs nyomokat, a fák törzsein is fellelhetőek, te óvatosságból elővetted fegyvered és lassan loptad a távolságot tanítód és közted.

Hichiyo végül megállt az egyik fánál és jobban szemügyre vette a karomnyomokat, végigsimította a kezét a fa törzsén, érintve a legtöbb bemélyedést. A legkisebbet tovább is vizsgálta, bizonyára van már valami ötlete, kitől vagy mitől származhat, elvégre a nyúl lábnyomát is ő ismerte fel. Végül meglegyinti kezét, magához invitálva téged.
- Úgy tűnik több is van ebben az erdőben, mint rókák és hiúzok. Amiket itt látsz feltehetőleg egy medve karmainak a nyoma, ha pedig mégsem úgy valaki nagyon el akarja hitetni velünk, hogy állat nyomaira bukkantunk. Jól tetted, hogy közelebb jöttél a kunai viszont egy ilyen bestia ellen félek kevés lesz.
Ezután már egymás mellett folytattátok a kutatást, ezzel ugyan szűkült a keresési zónátok, de első a biztonság, legfőképp a tiéd. Néhányszáz méter után furcsa szag csapja meg orrotokat, ez nem más, mint a több napos rothadó hús szaga. Természetesen ez egy erdőben még nem lenne indok a félelemre elvégre sok vad ejthet el egy másikat, de most két eltűntet is kerestek. Követbe orrotokat, egy piros bogyós bokor közelében letört ágakat vesztek észre, a csapás szélessége jóval nagyobb mint, amit egy hiúz hagyna.
- Most legyél nagyon óvatos és körültekintő Nao-chan!
A férfi hangja most sokkal komolyabb, mint a napokban eddig bármikor volt, ami jól mutatja a veszély közel lehet. A férfi lassú nesztelen léptekkel halad az avaros talajon, követve a csapást. Ahogy a bokor mögé értek, medve sehol. Ami viszont rosszabb, hogy valószínűleg megtaláltátok az egyik eltűntet, vagyis annak élettelen testét. Arcát a felismerhetetlenségig marcangolták, egy keze is hiányzott. Mellkasán 5 karomnyom található, testének többi részén apróbb harapásnyomok láthatók. Úgy tűnik eljött a helyszínelés ideje.

**Yamanaka Inako** Szomb. Feb. 19 2022, 16:03

[Umino Iruka - Eltűntek]

- Ha-ha-ha, roppant vicces, Sensei! - emeli fel kissé hangját az ifjú Yamanaka, miközben hangszínéből csak úgy árad a szarkazmus. Csupán egyetlen lábnyom felismerése fogott ki rajta, pedig talán azt lehetett a legkönnyebben kikövetkeztetni. Elöl kerek kis nyomok, hátul hosszúkásak. Inako többször látott már nyulat életében, na meg persze a lábukat is.
- Legalább eggyel kevesebb állat, amitől óvakodnunk kell itt az erdő közepén - tette még hozzá, miközben alaposan megvizsgálta a többi nyomot még egyszer.
Gyanúsnak tűnt ennyi nyom egy helyen. Persze lehetett bizonyos fokú időeltérés az itt elhaladó emberek és állatok között, mégis, ahogy a faluban beszéltek az eseményekről, valami még hiányzott a történetből. Vagy csupán a genin látott bele túl sokat, ami az ország határánál történtek miatt annyira nem lett volna meglepő.

Folytatták tovább az útjukat, miközben Inako azon kapta magát, hogy egyre kisebb távolságot tart mesterétől, nyugtalanította az egész helyzet. Fegyverét erősen markolta, bármilyen támadás érhette őket, elvégre nyomon voltak, a vadászt követhették. Amikor jounin kiképzője óvatosságra intette, a szőke hajú kunoichi figyelme még inkább kiélesedett. A fa törzsén észrevette a karomnyomokat. A legtöbb ragadozó állat csak négyet hagyott, itt viszont öt párhuzamos csík szelte végig a növény kérgét.
- Me-medve!? - csattant fel kissé a kék szemű genin, aztán mintha óriási, kezdő hibát vétett volna, gyorsan csendesebbre vette hangját. - A medvék ritkának számítanak errefelé, nem igaz? - kérdezte kiképzőjétől. - Mármint, a falusiak sem említették. Ezt az információt biztos megosztották volna velünk, mert elég fontos.
*Már kezdem úgy érezni, ez nem egyszerű eltűnési eset, amit egy jounin és tanítványa minden gond nélkül el tud végezni.* Ezt már kizárólag gondolatban tette hozzá. Az elmúlt hónapokban sok mindent látott és tapasztalt, viszont elég nagy csapattal gyűrték le a bandát. Szerencsére egészen jól megtanult semleges arcot felvenni, ami most kifejezetten jól jött.
Hichiyo-sensei tanácsára, eltette a kunait, helyette chakráját helyezte készenlátbe, ha bármilyen technikát végre kellene hajtania.
- Az állatok félnek a tűztől, vagyis a Katon jutsuim jól jöhetnek. Na, nem mintha szándékomban állna felgyújtani az erdőt.

Pár száz métert tehettek csak meg a fától, amikor furcsa szag ütötte meg az orrukat. A hús rothadó szaga. Nemsokára megtalálták egy csapás nyomát, ami sokkal nagyobb volt, mint amit egy róka vagy hiúz hagyna. Inako nyelt egy nagyot, ezzel eltüntette a torkában összegyűlt gombócot.
- Rendben - felelte kurtán a genin. Amilyen halkan csak tudta, követte mesterét. Neki még jóval körültekintőbben kellett közlekednie ahhoz, hogy kevés hangot adjon ki.
Az egyik férfi összemarcangolt testét találták meg. Sajnos az nem derült ki, kit találtak meg, mert az arca felismerhetetlenné vált. Testén olyan karomnyomok voltak, amint amilyeneket a fa törzsén találtak. A Yamanaka egy pillanatra elfordította tekintetét.
*Képzett shinobi vagyok, bírnom kell az ilyeneket!* Figyelmeztette magát a kék szemű genin.
Első ránézésre medvetámadásnak tűnt, ám nem hagyta nyugodni, amit korábban Hichiyo-sensei mondott.
- Sensei, tényleg lehetséges, hogy el akarják hitetni, állat tette? Talán ember lehet a támadó és félre akar vezetni? - zúdította rá kérdéseit a kunoichi.
Igyekezett alaposabban szemügyre venni a holttestet, miután az első sokkon átesett.
*Akane-senpai kéne ide, biztos lenne valami jó meglátása.* Futott át agyán a gondolat. Inako valahogy sosem érzett késztetést bővebben elmerülni az orvosi ismeretekben, azt meghagyta másoknak. Talán mégis jól jött volna. Helyette tanítója tapasztaltságában bízott, ha már neki jóval kevesebb jutott eddig belőle.
- A hiányzó kezet még értem, viszont azok az apró harapásnyomok valahogy nem állnak össze. Egy medve jóval nagyobbat képes harapni. Talán később jártak erre rókák vagy hiúzok. Az is fura, hogy kizárólag a mellkasán látszanak karomnyomok, mintha hatalmas jelzőtáblán kiírta volna valaki: medve tette - osztotta meg észrevételeit Inako.

**Umino Iruka** Pént. Márc. 04 2022, 19:08

// Yamanaka Inako - Eltűntek //

// Bocsánat amiért lassan jött a válasz, újra kellett olvasnom a történetet. //

Az ismeretlen holttest látványa brutális gyilkosságról tett tanúbizonyságot, olyannyira hogy még számodra egy képzett és rutinos ninjának számító egyént is képes elborzasztani. Végül erőt vettél magadon és szemügyre vetted a testet még, ha csak távolról is. A sebek felületes vizsgálata után eszedbe jut mestered korábbi kijelentése, hogy talán nem is állat nyomait láttátok és, ha így van ez egy félrevezetés is lehet.

- Jó az észrevétel Nao-chan. A kisebb harapások, ahogyan mondtad valószínűleg dögevőktől származik, akik később jöttek a svédasztalhoz. És igen, ez akár lehetett álcázott gyilkosság is, tekintve hogy a látszólagos támadó, a medve nem falatozott. Mindazonáltal az állatok sem feltétlenül csak akkor támadnak, ha éhesek. Lehet az áldozat megrémítette valahogy, de ezt kizártnak tartom elvégre ember szándékosan nem kerül ilyen közel egy ragadozóhoz sem. Így marad a második lehetőség az óvóösztön, tegyük fel hogy egy nőstény medvével állunk szemben, aki éppen a bocsait védte, ebben az esetben sem fog feltétlenül fogyasztani az áldozatból.
Ezekkel az érvekkel felülírta, vagy legalábbis rámutatott arra, hogy a korábbi megszólalása pusztán spekuláció. Ahogy befejezte óvatosan megközelítette a hullát, lassan lépdelt és különös figyelmet szentelt annak hová helyezi le a lábait valószínűleg nem akart semmilyen nyomot sem tönkretenni. Mikor odaért leguggolt majd rád nézett.
- Az előbb láttam, hogy kicsit rosszul érintett a látvány, ezért ha nem akarsz nem kell közelebb jönnöd.
Ha maradsz, ha mész a vizsgálatok során végig kommunikálni fog veled, a döntést rád bízom. Ahogyan a testet vizsgálja a fejjel kezdi, valószínűleg azért hogy azonosítani tudja az áldozatot, ami arc nélkül nem éppen egyszerű feladat. De nem is foglalkozik vele, beletúr az áldozat hajába majd ujjai közt egy tincset kezd morzsolgatni, amitől a rászáradt vér szép lassan elkezd leperegni.
- A haja az egész fején egységesen néhány centiméter hosszú, világos és sötét, bár a vért nem tudtam teljesen eltávolítani. Ezek alapján te mit gondolsz, ki fekszik itt?
Következőnek a halálos sebet nézte át, egy darabig csak szemmel, de végül kézzel is megvizsgálja a sebet. Ujjait végighúzta a mélyebb vágásokon, majd a mellkasi lyukba bele is nyúl. Valószínűleg jól körbetapogatja a dolgokat, mert nem veszi ki egyhamar a kezét.
- A szegycsont tört csak be, a bordák viszonylag épek, a szív hiányzik és a tüdő egy része is. A hasból jól láthatóan több szerv is hiányzik, de sok a különböző apró harapás, és jól láthatóan később is keletkeztek. Ami a kezet illeti…
Megemeli a megcsonkított tagot, rengeteg az apróbb harapás látszik rajta, róka méretűek. Mivel kevés a vér látszik, hogy ez is jóval a halál után történt.
- Azt hiszem a seb magáért beszél. A ruházata látszólag rendben van, már ami maradt belőle, így nem hinném, hogy le kellene vetkőztetnünk, tüzetesebb vizsgálatok miatt.
Elől végzett, óvatosan rányúlt a férfi vállára és derekára és fordított rajta.
- Ez az oldala viszonylag érintetlen, Van még valami, amit szerinted esetleg meg kellene vizsgálni?
Ha nincs semmi, amit még szeretnél megvizsgálni akkor Hichiyo elővesz egy tekercset, majd belepecsételi a maradványokat, hogy visszajuttassa a faluba. Eljött az összegzés ideje.

**Yamanaka Inako** Pént. Ápr. 15 2022, 17:38

[Umino Iruka - Eltűntek]

Inako figyelte, ahogy kiképzője alaposan átvizsgálta a testet. Mindig meglepte, mások mennyire jól bírják az ilyesmit. Neki sosem volt hozzá olyan erős gyomra, ezért sem próbált az orvosi képzés irányába menni. Viszont az elmúlt évben sok minden történt vele. Éppen ezért továbbra is a holttest közelében maradt, szemét le sem vette Hichiyo-sensei mozdulatairól.
*Láttam már rosszabbat. Tettem már rosszabbat, vagy legalább is hasonlót.* Futott át agyán a gondolat.
Állva maradt, nem guggolt le, de még így is jól látta, mi minden történt a testtel. Sok mindent megtudott, főleg a vadállatokról. Immáron nem volt számára kérdés, jóval óvatosabban kell közlekedniük az erdőben és a fegyver valóban nem lesz elég, ha összefutnak egy dühös ragadozóval, aki a kölykeit védi. Mestere kérdésére némi gondolkodás után válaszolt. Vissza kellett idéznie, milyen információkat közöltek a két eltűnt férfiról.
- Viszonylag hosszabb a haja, sötét és kicsit fakult. Az idősebb férfi fekszik itt, az ács. A vadásznak szőke, rövidebb haja van.
Az ifjú Yamanaka továbbra sem volt biztos benne, kizárólag állatok a felelősek ezért. Ugyan még csak genin volt, úgy érezte, egy sima állattámadás ügyet akár képzett harcosok is felderíthettek volna. Kezét csípőre tette, szemöldöke felszaladt a homlokán.
- Úgy érzem, a testet már nem kell átvizsgálni. Legalább is, nekem nem hiszem, hogy bármi egyéb segítene. Sensei, nagyon alapos munkát végeztél, mindig lenyűgöz, amikor valaki ilyen részletességgel tud nyomokat keresni.
Alapvetően mások is lenyűgözték, sok-sok tehetséggel találkozott a Szél országában, illetve egyéb küldetései alatt.
*Jaj, annyira érthetetlen ez az ügy!* Belső hangja szinte kiabált, amikor a megjegyzést tette.
Körbenézett, az erdőt kémlelte, mintha azt várná, a medve valahonnan felbukkan és rájuk támad. Elnyomott egy sóhajt, amikor semmi sem történt. Valamilyen fura oknál fogva csalódottság töltötte el. Közben Hichiyo-sensei lepecsételte a holttestet - vagy, ami maradt belőle -, hogy vissza tudják juttatni a faluba.
- Valami még mindig nem fér a fejembe. Ez az ember gyakorlatilag kétszer annyi ideje járja a környéket, mint amilyen idős vagyok. Ezalatt kiismerhette, mégis hogyan viselkednek az állatok. Erre egy medve végez vele? - a kérdés végén kissé fel is emelte a hangját. - Lehet tényleg csak túlbonyolítom és szeretném, ha ez a küldetés több lenne némi állattámadásnál, de akkor sem fér a fejembe. Túl egyértelmű itt minden.
A szőke hajú kunoichi kitartása néha negatív irányba terelte, most sem tudott belenyugodni a helyzetbe. Kezdett rájönni, szinte ugyan azokat a köröket futotta le a mondandójával. Inkább elhessegette a kétségeket, más kellett koncentráljon.
- Ráadásul a vadászt még meg kell találnunk - tette hozzá határozottan.

**Umino Iruka** Pént. Május 06 2022, 21:43

// Yamanaka Inako - Eltűntek //

Hichiyo vizsgálódása közben nem közelítetted meg a testet, de nem is volt szükséges távolabbról is jól lehetett látni és senseied végig kommentálta a test átnézését. Amikor a holttest kilétét fejtetted ki a férfi helyeslően bólogatott. Nem kívántad magad is átvizsgálni a testet, döntésedet pedig mestered tiszteletben tartotta. A helyzettel kapcsolatban valami továbbra is zavart, több dolgot sem értettél, ezen aggasztó gondolatokat végül mestereddel is megosztottad, hátha képes válaszokat adni.
- Az észrevételed, és kételyeid helyénvalóak. - válaszával, megerősíti, hogy jól gondolkozol - A támadás túl egyszerűen feltérképezhető, az pedig, hogy egy gyakorlott erdőjáró lett az áldozat azt mutatja, valami nem stimmel. Ahogy mondtad korábban lehetett megtervezett gyilkosság amit állattámadásnak álcáztak. Erre a legjobb példa az, hogy a gyilkossággal gyanúsított fenevad jelenleg egy medve, holott a falu vezetője szerint a csúcsragadozó az itteni erdőkben a hiúz, medvéről valószínűleg nem is tudnak. De nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy mi ment végbe nemrég a nagyvilágban. Háborúk, amik nem csak az emberek életét és életterét dúlja fel hanem a természetet is. Mi van, ha a medvénk territóriumában történt valami, ami miatt vándorlásra kényszerült és ezt az erdőt választotta új otthonául. Akkor az emberek még nem tudnak a jelenlétéről és még egy gyakorlott erdőjárót is erős meglepetésként érhet. Ám ezek jelenleg még csak spekulációk, egy kívülállótól. Ha jó ninja akarsz lenni, próbálj meg minnél mélyebbre látni a dolgokban, keresd az ok-okozatokat. De önmagában már az is dicséretes, hogy észrevetted a furcsaságokat!
HIchiyo folyamatos tanításaiból látszik, hogy szeretné, ha idővel kiváló még őt is túlszárnyaló kunoichivé vállnál.
- Ami a vadászt illeti igazad van, induljunk is tovább!

Ahogy haladtok befelé az erdőben, kezd egyre kevesebb fény bejutni a fák lombkoronáján át, az ég szürkébb, már ahol lehet látni a levelektől, ami azt jelenti a nap lemenőben van. Éjszaka pedig a nyomkeresés is nehezebb. Éppen ezért senseied a letáborozás mellett dönt, és amúgy is az egész napos nyomkeresés és gyaloglás után nektek is jól jön a pihenés. Hichiyo egy fa tövénél helyezkedik el, háttal neki is dől. A mellette lévő táskából pedig elemózsiát és vizet vesz magához.
Étkezés közben egyre erősebben kezdi szimatolni a levegőt, ha te is így teszel megérzed a füst gyenge szagát ami a levegőben terjed. Mestered megnyalja mutatóujja hegyét, és az égbe mutat vele.
- Arról jön. - mutat balra, ami itta az erdőben tájékozódó pontok nélkül kitudja melyik égtájban is van.
- Óvatosan járjunk utána!
Ahogy haladtok a füst szaga egyre erősebb lesz, az erdő pedig egyre sötétebb. Végül egy fényforrást láttok meg a fák között. Mestered hátrafordulva rád tekint, mutató ujját szája elé helyezi majd, ahogy újra előrefordul kezével következőnek azt jelzi, hogy kövesd. Mikor párszáz méterre megközelítitek a tábortüzet több emberi hangot is lehet hallani, ám még nem lehet érteni miről diskurálnak. Végül egy sűrű bozótos mögött megálltok.
- Te maradj itt, maradj készenlétben, én közelebb megyek és felmérem a helyzetet!
Ahogy kiadta feladatodat, ismét levette a hátizsákját ne akadályozza a lopakodásban és halkan az avarra helyezte, majd óvatos léptekkel elindult. Vajon teljesíted a parancsot és vársz, vagy saját szakálra te is elindulsz információt szerezni?

**Yamanaka Inako** Csüt. Júl. 28 2022, 18:58

[Umino Iruka - Eltűntek]

Inako figyelmesen hallgatta Hichiyo-sensei szavait. Amióta hallott unokatestvére különleges jutsu alkalmazási módszereiről, neki is szándékában állt kitolni a Shintenshin no Jutsu korlátait. Ez pedig együtt járt azzal, hogy az állatokról legalább annyi információt kellett szereznie, mint az emberekről. Kiképzője sokat elmondott a medvékről, amit a szőke hajú kunoichi igyekezett az agyába vésni. Ezek az információk még jól jöhettek később, akár egy esetleges medvetámadás esetén.
- Értettem, sensei! - húzta ki magát a Yamanaka és fejével aprót biccentett. Talán egy kicsivel hangosabban jöttek elő belőle a szavak, mint tervezte.
Gyorsan körbenézett, de semmi mozgást nem észlelt. Mintha azt várta volna, hogy vizsgálódásuk megzavarta az erdő élővilágát. Semmi ilyesmi nem történt, úgyhogy egyelőre megnyugodott.
- Ezek szerint, jó lesz továbbra is vigyázni a medvékkel. Remélem nem az a helyzet, amit felvázoltál, sensei. A háborút még az állatok is megszenvedték, ez szomorú.
A helyet és a testet alaposan átvizsgálták, és a vadász meg kellett találniuk, ezért a jounin úgy döntött, tovább indulnak.

Az idő múlását jól érzékeltette az egyre növekvő szürkület. Kevesebb fény jutott át a fák lomkoronáján, így a nyomkeresés is kissé nehézkesebbé vált. Hichiyo-sensei azt javasolta, táborozzanak le az éjszakára. Inako még bírta volna, az elmúlt néhány hónap jóval szívósabbá tette. A sivatagban kellett boldogulnia, ehhez képest az éjszakai erdőt jóval kedvezőbb környezetnek érezte.
- Felőlem mehetünk még tovább. Bár valóban jól esne némi pihenés - ismerte be a szőke hajú lány.
Szerencsére bőven akadt olyan hely, ahol megpihenhettek. A kunoichi viszonylag gyorsan kezdte magába tömni az élelmet. Most jött rá igazán, mennyire éhes volt. Eddig a nyomkeresés, a holttest vizsgálata, az ötletelés, mind-mind fenntartották az érdeklődését, ezért nem is gondolt az evésre. Kissé kiszáradt torka igazi felüdülésnek vette a vizet, amit ivott.
- Mmm, finom - jegyezte meg két falat között. - A medvék és hiúzok gondolata még erősen él bennem, nem hiszem, hogy könnyen el fogok tudni aludni - tette még hozzá, kissé viccesen.
Mentora szaglászni kezdte a levegőt, mire a kék szemű kunoichi is így tett. Hamarosan megcsapta orrát a félreismerhetetlen szag: füst. Valahol a közelben tüzet gyújtottak.
*Na, ennyit a pihenésről, vagy az alvásról!* Futott át agyán a gondolat, majd a senseire sandított. A férfi balra mutatott, arról jött a füst.
Inako felpattant a földről, amilyen halkan csak tudott. Elég közel kellett lenniük, bárkik is legyenek azok, ezért inkább óvatosabban tervezte meg a mozdulatait. Bólintott, ezzel jelezte kiképzője felé, megértette a tervet. Egyre erősebben érezték az erős szagot, aztán hamarosan a fényforrást is felfedezték.
A sensei csendre intette, persze a kunoichi már akkor óvatosabban mozgott, amikor még viszonylag messze jártak a tábortól.
*Talán megtaláltuk a vadászt és a táborhelyét.* Megszólalni nem mert, ezért csak magában jegyezte meg. Beszélgetés ütötte meg a fülét, több emberi hangot hallott, bár még konkrét mondatokat nem tudott kivenni.
*Az túl egyszerű lett volna...* Belső hangja szarkasztikusan hasított át agyán. *De talán megtaláltuk, azokat, akik az egész eltűnési ügyért felelnek.* Tette még hozzá a kunoichi.
Hichiyo-sensei elég erőteljes utasítást adott arra nézve, hogy a Yamanaka maradjon a fák között és ne mozduljon, mégis mintha süket fülekre talált volna a parancs. Amint a férfi távolabb ment, hogy felmérje a terepet, Inako kézjelekbe fogott. A Ninpou: Oboro Bunshin no Jutsu segítségével létrehozott magából egy másolatot. A fa mellé guggolt, egészen közel Hichiyo-sensei táskájához, azonban még elég távol, hogy ne látszódjon, csupán egy klónról van szó. Elterelésnek és némi időnyerésnek szánta a genin.
Közben az eredeti Inako ellenkező irányba indult, mint amerre tanítója. Jobb keze a fegyvertartója közelében maradt, hogy tudjon reagálni egy esetleges támadásra. A sötétet kellett kihasználnia, ezért igyekezett nem túl közel menni a táborhoz. A beszélgetést viszont hallani akarta, hátha abból megtud valamit.

Spoiler:

Ajánlott tartalom

Erdőszéli Falu

Erdőszéli Falu

Re: Erdőszéli Falu

Re: Erdőszéli Falu

Re: Erdőszéli Falu

Re: Erdőszéli Falu

Re: Erdőszéli Falu

Re: Erdőszéli Falu

Re: Erdőszéli Falu

Re: Erdőszéli Falu

Re: Erdőszéli Falu

Re: Erdőszéli Falu

Re: Erdőszéli Falu

Re: Erdőszéli Falu

Re: Erdőszéli Falu

Re: Erdőszéli Falu

Re: Erdőszéli Falu

Re: Erdőszéli Falu

Re: Erdőszéli Falu

Re: Erdőszéli Falu