Az elpusztult falu

Ez a település Yori bővítményében jelent meg. Régen kellemes, békés hely volt, tele jóindulatú emberekkel, napjainkban viszont már egy lélek sem lakik itt, egyedül a pusztulás nyomait lehet fellelni, melyeket leginkább a katonák hagytak maguk után .

//Rin- Holtak Könnye//
 
//Küldetésre magammal hozott felszerelések:
1db Harci báb a neve: Sün [harinezumi]
1db Katana
5db Füstbomba
10 db Robbanó jegyzet
5-5 kunai, shuriken
Széles övtáska
(Chakra) Tekercs, és Tinta//
 
~ Már megint reggel… csiripelnek ezek a nyamvadt madarak. De én még aludni akarok!!!!! ~ szenvedtem magamban, amikor tudatosult bennem, hogy már nem alszok, és bizony elérkezett a pillanat és meg kell kezdenem a napomat. Minden a szokásossá vált rutin szerint történt, megmosakodtam, megreggeliztem. Miután felöltöztem arra lettem figyelmes, hogy egy árny suhan el az ablakom előtt. Nem volt időm megijedni sem, hisz mire észbe kaptam már kopogtatott is. ismerős arc állt az ajtó előtt, ám sajnos nem egy baráti beszélgetés miatt látogatott meg, hanem egy újabb kétes küldetés miatt. ~ Szóval ez is én oldjam meg helyettük… tipikus…~ gondoltam magamban, majd összeszedtem a felszereléseim, és még egyszer utoljára leellenőriztem, hogy mindenem meg van e. A küldetés helyszíne a Hullámok Országa volt, ahol eddig még nem jártam, de szerencsére az alvilági kapcsolatoknak rengeteg információhoz juttathatok hozzá. Elérkezett a pillanat az indulásra. Kitérőt tettem az egyik informátor rejtekhelyére, hogy némi tudást szerezzek a helyről ahova mennem kell. ~ Érdekes… bűnszervezetek alapították és irányítják… ez még hasznomra lehet.~ Nyugtáztam magamban a gondolatot, majd elindultam. A falu határában járhattam, mikor egy  másik shinobi csapódott mellém társként. Ismerős volt, tudtam, hogy valamelyik kétes alakkal láttam egyszer. Talán ez volt az a pillanat amikor végleg tudatosult bennem, hogy ez tényleg egy illegális küldetés lesz… megint…
…
Rövidnek nem nevezhető út után megérkeztünk  a küldetés helyszínére. Az éghajlat és a klíma teljesen eltérő volt az otthonitól. A sós levegő először furcsa érzést keltett bennem, de ezt a furcsa érzést egy gyomorforgató érzés váltotta, amikor megérkeztünk a kis faluba, ahol minden csupa vér volt, és a lakói már rég vérbe fagytak. Tényleg gyomorforgató látvány volt, ezt a társam is megjegyezte, hogy ezzel jár a háború. Meg fogott egy nőt, majd szólt, hogy a közelben heverő lányt én vigyem. Amikor közel léptem a lány holtestéhez vettem egy mély levegőt, és jobban átgondoltam a helyzetet. ~ Mi történhetett itt? Úgy néz ki, mint egy mészárlás helyszíne… Szegény gyermek, még a szemei is nyitva…~ gondoltam, majd lehúztam a szemhéjait, hogy úgy tűnjön csak alszik. Mondjuk ezzel csak magamat akartam nyugtatni miközben a vértől átitatott testét emeltem a vállamra. Ahogy kiegyenesedtem jobban körbenéztem. Láttam, hogy ez egyik épület szinte teljesen megsemmisült. ~ Itt vajon mi történhetett? Olyan, mintha itt lett volna egy nagy robbanás… ~ A lány testével a kezemben nem tudtam rendesen felmérni a terepet, így először őt helyeztem a nő teste mellé amit a társam vitt arrébb. Feltűntek, hogy a robbanás epicentruma mellett a holtestek öltözete teljesen más volt, mint a falusiaké. ~ Valószínűleg az egyik bűnszervezet tagjai lehettek akik az országban tanyáznak, és az a robbanás egy nekik állított csapda lehetett. De páran túl élték. A lábnyomokból az is nyilvánvaló, hogy a támadók jól felszerelt képzett emberek voltak, akik biztosra mentek és nem hagytak egy túlélőt sem…. vagy mégis?? ~ ekkor tűnt fel egy teljesen eltérő lábnyom a többitől messzebb. Kevésbe volt mély, és a széleinek porózussága arról árulkodott, hogy frissebb, mint a többi. A társam folyamatos flegma kérdései nem segítettek a gondolkodásba. – Na figyelj… először is, nem én kértem, hogy velem gyere erre a küldetésre, ha nem tudsz normálisan hozzám szólni, csak úgy, hogy átitatja a szavaidat a nemtörődömség és a lesz@romság akkor inkább ne is szólj hozzám. Na de, ha már ennyire rám hárul minden. Amit eddig megtudtunk a nyomokból nyilvánvalóvá vált, hogy az a lyuk a sok halottal a környékén egy csapda lehetett a támadók ellen. Ezt akár ki is használhatnánk, hogy beállítsuk balesetnek. A robbanás közelébe kell vinni a holtesteket és úgy kell beállítani, mintha a robbanás miatti repeszek ölték volna meg a falusiakat. Persze a robbanás nem csak lökéshullámmal és repeszekkel jár, tűz is keletkezik. Az összes környező házat fel kell gyújtanunk legalább annyira, hogy hihető legyen, hogy egy véletlen robbanás eltörölte a falut a föld színéről. Sajnos az embereket annyira váratlanul érte a dolog, hogy nem tudtak menekülni, így nem maradt túl élő. Szerintem ez járható út. – fejeztem be a kiselőadásomat, majd a robbanás mellett heverő testekhez léptem. – Érdemes lenne átnézni a hullákat, hogy van e náluk bármilyen felszerelés, mert ahogy látom, ők teljesen eltérő ruházatban vannak, mint a többi halott. Ha vannak náluk fegyverek azokat magunkkal kell vinnünk, mert borulhat az alibi. – fejeztem be. ~ Mondjuk az a kisebbik lábnyom egy túlélőé lehet… első küldetés~ Gondolkodóba estem, hogy mi is a fontosabb. A küldetés ami miatt ilyen messzire jöttem, vagy pedig egy esetleges ártatlan élet megmentése. A felfegyverzett túlélők követése nem volt számomra opció, hiszen nem azért jöttem, hogy beleavatkozzak egy idegen ország belpolitikájába.                            

//Kedves Yagami! Rintől én fogom átvenni a kalandot, remélem megfelelek neked.~G~ //


// Yagami- Holtak könnye//
 
A nap még éppen csak felütötte a fejét a horizonton, szemedből nem rég verődött ki az álom, és lányos zavarodban hirtelen nem találtad magad, kellett egy kis idő míg összeállt fejedben a kép, hogy pontosan mi is a helyzet. Egy küldetésen vagy, ahol egy tisztázatlan tragédiát kell balesetnek beállítanod egy másik ninja segítségével. A küldetés a tervetek szerint haladt az első nap. Megérkeztetek a szebb napokat is látott faluba, megkezdtétek a munkákat. Nyomasztó, mondhatni gyomorforgató volt a rengetek halott látványa, de mind a ketten harc edzette shinobik vagytok, akik tudják, hogy a háború nem a gyenge lelkűeknek való. Az első napot sikeresen zártátok, míg a falu maradványait pusztító lángcsóvák mardosták, társaddal kezdett úgy tűnni, hogy közelebb kerültök egymáshoz, legalább is már nem lekezelően nézett feléd, és kezdett elfogadni téged. A közösen elfogyasztott vacsora után társad hamar nyugovóra tért. Téged nem nyomott el az álom, így igyekeztél hatékonyan tölteni az időt. Feltérképezted a falut, így teljesebb képet kaptál róla, azonban hajnalra az álommanók téged is elragadtak, és a kimerültség miatt a körülötted lévő borzadalmak hatására különös „látomásod” volt. Ezután ért a könyörtelen ébredés és a hír a társadtól, hogy valakik közelednek feléd.
 
A társad kérdésére reagálva a férfi fedezékbe húzódott. – Felőlem. Akkor várjunk… - nyögte oda neked, és hallatszott a hangján, hogy valójában a hata közepére se kívánja a harcot, főleg egy olyan küldetésen, ahol nem volt szó ellenállásról.
A távoli motyogások lassan érthető beszélgetéssé álltak össze, ezzel jelezve, hogy egyre közelebb kerülnek hozzátok. egyenlőre az idegenek nem gyanakodnak arra, hogy rajtuk kívül más is lehet a leégett falu romjai mellett, így ha nem mozdultok nem vesznek észre titeket. Mostanra már annyira közel értek hozzátok, hogy tisztán értitek minden szavukat. – Micsoda pusztítás volt itt, mi? – kérdezte a sebhelyes arcú a társától. – Megengedtem, hogy hozzám szólj? Hol van az a szerencsétlen? – reagált egy kicsit meglepően, de ha figyelmesen hallgatóztok ki olvashatjátok a sorokból, hogy összesen hárman vannak az idegenek. – Most semmilyen meggondolatlan cselekedet… Lehet, hogy még többen vannak. – intett nyugalomra a társad, majd az idegenek tovább folytatták. – Az a mocskos kovács! A legjobb embereim vesztek oda, és csak az ilyen selejtek maradtak, mint te meg az a másik. A főnök nem fizet ezért eleget. – mondta, majd miután felzárkózót hozzájuk a hiányzó tag kiosztotta nekik a feladatot: - Nézzetek át minden maradványt túlélők után kutatva, ezekért a lángokért nem mi vagyunk a felelősök, ha elő kerül az a mocskos kovács… tálcán visszük a fejét a főnök elé! Értve vagyok!? – ezzel a három idegen elkezdte átkutatni a falu romjait túlélők után kutatva. Vajon észreveszik az idegenkezűséget? Megtalálják a frissebb lábnyomot? Ha igen utána mennek? Vajon veszélybe kerül az esetleges túlélő. Az egész a következő percekben fog eldőlni.
    
// A következő posztodban eléd tárul a lehetőség, hogy eldöntsd, hogy mit csinálsz. Hagyod, hogy az idegenek szabadon keresgéljenek a faluban, tovább figyeled őket, vagy kikerülve a banditákat igyekszel előbb megtalálni az esetleges túlélőt, vagy ajtóstól rontasz a házba, és harcba szállsz a három férfival.//

Yagami – Holtak Könnye
 
Heves vérmérsékleted talán a korodból ered vagy a küldetés kőrül kialakult helyzetből. Ahogy megláttad a férfiakat, és hallottad a beszélgetésüket elborította fejedet a düh, és úgy tűnt meggondolatlan cselekedetre készülsz. Amikor odaadtad a fejpántodat a társadnak az nem szólt semmit, vetett rád egy megvető pillantást, és lényegében utadra engedett. Miközben te a tökéletes támadásra készültél a banditák megkezdték a falu maradványainak átkutatását. A vezetőjük hamar eltűnt a látómezőtökből és a falu kikötője felé indult. Az ismeretlen harmadik alak egy kiégett ház felé indult el, majd ő is eltűnt elöletek. Ahogy megkezdted a „jól kitervelt” támadásodat, a sebhelyes arcú férfi pontosan úgy cselekedett ahogy vártad, és az égből zuhanó tekercset figyelte. – Ez meg mi a … - sajnos nem volt már ideje befejezni, mert mögé osonva egy robbanójegyzetet aggattál rá, és mire reagálhatod volna félholtan a földre hullott a robbanás után. Háromból egyet, már elintéztél…


Eközben


A háromfős csoport vezetője kiért a falu kikötőjébe. – Azt a mocskot itt eresztettük szélnek… Milyen szép is volt a lángoló hajó látványa és a családjának a halálsikolya… Remélem a tenger mélyén fogsz a halak vacsorája lenni! – mondta, majd megvetően a tengerbe köpött. Éppen a megmaradt halászfelszerelések között nézte melyiket lehet még használni, mikor hallotta a robbanást, majd nem sokkal ezután látta a felszálló füstöt. Azonnal elindult a robbanás irányába. A titokzatos harmadik is észlelte a robbanást, és ő is hasonlóképp elindult.
Közel egyszerre értek oda hozzád. – Te meg ki a franc vagy kölyök? – kérdezte a vezető, majd egy pillanatra elakadt a szava a „társát” látva. Éppen kérdőre akart vonni, ám ekkor te követve a tervedet chakrafonalak segítségével a melletted lévő, mostanra rozsdás kunaikat az előtted álló férfi felé irányítottad. A férfi sok csatán volt már túl, így nem lepte meg a váratlan támadás, ám mégsem fulladt teljesen kudarcba a mutatványod. Az egyik tőr eltalálta a combját mitől a férfi felkiáltott és miután kihúzta a combjából a rozsdás eszközt megindult feléd. – Te kis taknyos, ha ez el fertőződik én biztosan megöllek!! – kiáltotta. Egyre közelebb ért hozzád. Igyekeztél a, mostanra már megidézett bábod mögé rejtőzni, ám míg te a frontális támadással voltál elfoglalva a titokzatos harmadik hirtelen eltűnt előled, majd felbukkant mögötted és leütött. – Megöljem? – kérdezte úgy, mintha ez egy teljesen normális kérdés lett volna. – Elvisszük a főnökhöz. – jelentette ki a vezető, aki egy nyomókötést helyezett el a lábán. – Azt a szerencsétlent meg itt hagyjuk! Akit egy ilyen gyenge kölyök elintéz arra nincs szükségünk. Indulás! – mondta, majd elindult. A titokzatos férfi a vállára kapott téged, és elindult a vezetője után.
 
A társad az egész vonaglásodat a fák takarásából nézte. Számára legalább annyira voltál fontos, mint bármelyik bandita, őt igazából már semmi nem érdekelte. A fedezékéből végig nézte hogyan intézted el a sebhelyes arcút és látta, hogy hogyan bántak el veled. Nem kedvelt téged mégis minden izmával, minden idegszálával fel volt készülve arra, hogyha életveszélybe kerülsz közbe avatkozzon. Szerencsére az életed nem forgott közvetlen veszélyben. Igaz magatehetetlenül egy idegen vállán „pihensz”, de még élsz. Társad kihasználta az erdőség rejtekét, és követni kezdett titeket. Miután megérkeztek veled a táborukba egy cellába csuktak, míg magadhoz nem térsz.
Miután magadhoz tértél a banditák a vezetőjük elé vittek téged. – Ki vagy te gyerek? -kérdezte a vezető. – Mit kerestél azon a helyen? Áruld el, vagy olyan kínodban részesítünk, hogy a halálodat fogod kívánni. – mondta, majd elővett egy kést és közvetlen a mögötted lévő falba dobta. Néhány centi és ninja utad egy bandita tanyán ért volna véget. Mi lesz a válaszod?
 
// Nyugodtan írhatod addig a következőt, hogy elmondod mit kerestél a faluban (opcionális, én hazudnék), milyen érzés volt magadhoz térni, milyen tapasztalatokat szereztél.//

//Yagami – Holtak könnye//
 
Fogva tartóid nem is sejtették, hogy milyen rejtett képességekkel rendelkező foglyot tartanak fogva. Mivel számukra egy túlbuzgó kölyöknek tűntél, így nem részesültél komolyabb őrizetben, így nyugodtan véghez tudtad vinni a technikád előkészületét. Legjobb tudásod szerint viszonylag hamar végeztél, és vártad, hogy mi fog történni veled. Nem sokkal azután, hogy visszakötözted a karod el is jöttek érted. A vezetőjük elé vittek és elindult az elmék háborúja. A férfi végig hallgatta, amit mondtál majd megvonta a szemöldökét. -  Szóval azt állítod, hogy nem vagy képzett shinobi, de mégis elintéztél egy emberemet, igaz nem ő volt a legélesebb kés a fiókban, de a társában is kárt tudtál ejteni. Azt hiszed ezt elhiszem? – kérdezett vissza, de válaszolni nem volt időd mert közbevágott a combon szúrt bandita. – Főnök ne higgyen el neki egy szót se, láttam hogyan bánik a bábbal. Valódi ninja ez nem lehet kérdés. – mondta kedves, nyájas alázatos hangom, ami teljesen eltérő volt, mint amit a falunál hallottál tőle. A vezetője iránti tisztelet, vagy éppen a félelem ennyire megtudta változtatni. Ahogy végig mérted láttad, hogy a combján ejtett seb még mindig vérzik, hiszen át üt a nadrágján, ám fizikai képességeit bizonyítja, hogy még ilyen sérüléssel is képes mozogni. Ekkor beszállt a beszélgetésbe az a bandita is, aki a falunál ártalmatlanított. – Látott engem. Vagyis inkább csak észlelte, hogy már nem lát. – hangzott a szájából a már majdnem komoly monológnak tűnő mondat. Legalábbis az ő szájából. El kezdett érezni, hogy szorul a hurok. Felszerelés nélküli bábhasználó/fegyverspecialista akinek nem sikerült elhitetnie a fogva tartóival a meséjét. Egyértelműen bajban vagy.
Az épület, ahol a vallatásod zajlott nem messze helyezkedett el a leégett falutól. Egy kis kocka ház volt pár szobával, és mindenféle luxustól mentesen. Feltehetően ez a banda nem éppen azok közé tartozik, akik az ország irányításáért felelnek, bár lehet, hogy a falu elpusztulása miatt kerültek ilyen helyzetbe, mondjuk a te helyzetedből kiindulva ez lényegtelen. Ahogy igyekeztél figyelni a szobában tartózkodókra tekinteted egy pillanatra az ablakra vetült. Formatervezésre egy sima ablak volt, de számodra most a világot jelentette, ugyanis láttad elsuhanni az ablak előtt a falu melletti erdőben hagyott társadat. Igaz csak egy villanás volt, de lelkedbe a remény sugara újra felvillant és tudtad, van kiút. Nem kerültetek közel soha egymáshoz te talán még a nevét sem tudod, de most kénytelen voltál rá bízni az életedet.
Pár pillanattal később egy füstbomba repült be az ablakon. A szobában lévők azonnal a vezérük köré gyűltek védelmet nyújtva neki, így számodra megnyílt az út a menekülésre. Abban a pillanatban amikor a füstbomba berobbant és a füst elkezdett szétterjedni a szobában a társad melléd lépet és a karodnál fogva távozott veled az ablakon. Megmenekültél. Megmenekültél? Az ablakon kiugorva szembesültetek a látvánnyal, hogy te valójában egy, a bandita tanya szélén elhelyezkedő romos épületben voltál eddig, a banditák táborra ennél jóval kiterjedtebb és a létszámuk is jóval több. Az életed újra veszélybe került, de már nem egyedül néztél szembe a veszéllyel. – Ha azt mondom futsz, akkor futsz! Nem kell több hős tett, így is miattad kerültünk ide… már bánod, hogy hittem a képességeidben. – mondta kezdettben utasítóan, majd megtörten. Nagy valószínűséggel azért hagyta, hogy a falunál megtámad a három banditát, mert elhitte, hogy sikerülhet, és bízott a képességeidben, ám a jelek szerint csalódást okoztál neki. Többet nem nézett rád, egyet előrelépett és jobb kezét felemelve a feje fölött átdobott neked egy tekercset. – Benne van mindened! Ne veszítsd el. – mondta, majd felvette a harcállását, mivel ekkora már körbevettek titeket a banditák. A mögöttetek lévő épületben kezdett ülepedni a füst. Ekkora tudatosult benned, hogy a neheze még hátra van. Ahhoz, hogy ezt élve megússzátok át kell verekednetek magatokat egy tucat banditán, akik igaz nem néznek ki túl képzettnek, de létszámukból adódóan kompenzálják ezt a hiányosságukat, és persze ne felejtsük el a vezetőt védelmező összesen három férfit, akik feltehetően a bandita tábor elitjébe tartoznak, és képességeik a többi felett állnak.
 
Társad nem habozott cselekedni. Az erdőhöz legközelebbi banditákat támadta, hogy folyosót nyisson a rejteket adó fákig. Ahhoz, hogy növelje a túlélési esélyeteket neki is komolyan kellett vennie a dolgokat, így a Harigane Saku // Drótkötél segítségével fogságba ejtette a banditákat. Sikerült, gondolhattátok először, ám volt 4 olyan bandita, aki megúszta lefegyverző támadást. – Remélem egyet el tudsz intézni!? – mondta, majd a vele szemben álló bandita felé indult elintézni őket. Nem volt sok időd aggódni érted, hiszen neked is meg kellett küzdenek a túlélésért. Mire a társad kettőt lépett feléd már egy kardal igyekeztek lecsapni.
 
 
// A támadód nem egy képzett ninja, viszont tud meglepetéseket is okozni. A következő posztotban a 1v1 részét teljesen rád bízom. // 

Yagami – Holtak Könnye
 
 
Abban a pillanatban, ahogy harcba szállsz az ellenfeleddel egy genjutsu áldozata lettél, sok időbe telt, mire rájöttél a kiútra. Ez idő alatt a társad véres harcokba bonyolódott. A helyzete teljesen kilátástalan volt, hiszen olyan túlerővel nézett szembe, amit egyedül nem volt képes felül múlni, sőt nagy valószínűséggel te csak az útjába lettél volna. Egy vége láthatatlan mészárlásba kezdet, de minél több banditával végzet annál több lett. Mire te legyőzted az ellenfeled és „készen” álltál segíteni a társadnak ő már az ereje végén járt. Végzett az összes banditával, akik nem a vezetőt védelmezték. Úgy tűnt, hogy a faluból ismerős banditák feladata a vezető védelme, így ők nem keveredtek harcba, csak a golyófogókkal harcoltatok, de így is éppen életben maradtatok. – Megölhetem őket? – kérdezte a legijesztőbb férfi, aki feltételezhetően a legképzettebb ninja lehet. – Nem! Nem ide valók, és ilyen állapotban amúgy sem húzzák sokáig a környéken. Elengedem őket! Hagyjátok őket elmenni, és tűntesetek el innen mindent… Nem bírom a hullákat. – mondta a vezető, majd leporolta magát és hátat fordított nektek. Úgy néz ki ezt megúsztátok. Te is eléggé kimerültél a saját harcodtól, de volt annyi lélekjelenléted, hogy felkarold a társad és elindulj vele. Folyamatosan távolodtatok a banditák falujától. – Kölyök ezt megúsztuk. Húzzunk innen a rákba! A küldetésünk amúgy is teljesült csak valaki miatt kerültünk ebbe a helyzetbe. – mondta, miközben rád nézett, ezzel éreztetve, hogy ifjonti vehemenciád miatt kerültetek a halál közelébe mind a ketten.
 
Ahogy visszaértetek az elpusztított faluhoz a társad az egyik kiégett házra mutatott. – Vigyél oda! – mondta kissé fáradt hangon. Ahogy odaértetek lehajolt és a romok alól elővett egy tekercset. – Ezzel teljesítjük igazán a küldetésünket. – mondta, majd utolsó éber pillanatában az otthonotok felé mutatott. – Menjünk haza!

// Következő postod a a faluvezetőjének irodájába kérem. A posztod a hazafele útról és a regenerálódásról szóljon. //