A falu főkapuja

Karin Csüt. Május 12 2011, 18:42

Ez a falut körbevevő védelmi sánc, legfontosabb és legtöbbet használt helyszíne. A hatalmas kétszárnyú kapu, ahol a kereskedelem és a normál forgalom (a kontinens belső felébe) több mint 90%-a zajlik. Állandó shinobi őrség és éjszakai zárás jellemzi, ahol se ki se be nem lehet haladni engedély és ellenőrzés nélkül!

Vendég Pént. Május 13 2011, 15:38

Azt hiszem most sikerült egy rossz pontot szereznie a fickónak. Na majd én megmutatom neki kivel szórakozzon. A többiek kérdésével nem foglalkozok igazán, szerintem ők sem mondtak sokkal okosabbat. Na jó, talán a srác, de nem számít. Majd én megmutatom nekik, mennyire nagyszerű vagyok!
- Vettem! - válaszolok, miután kiadja a feladatunkat.
Amint eltűnik, nekilódulok az ablaknak és kinyitom. Amint ezzel megvagyok, kiugrok azon és becsapom magam után. Végül megalkotom a Kos kézpecsétek és aktiválom a Shunshin-t. A következő pillanatban egy pukkanás kíséretében eltűnök és elszáguldok a kapu felé.
Ahol lehet a tetőn szaladok és úgy ugrok át másik tetőre, de ahol ez nem lehetséges, ott az utcán folytatom az utat. Arra azért odafigyelek, nehogy egy csúszós felületen elcsússzak, éppen ezért nem csak gyors vagyok, de óvatos is.

//Megjegyzés: Falu, nem falú Smile

A falu ahol élnek, a falú az pl kő falú építmény. Gondoltam szólok, hogy van egy helyesírási hiba. Nem bántani akarlak ezzel! //

Sai Csüt. Feb. 02 2012, 00:41

Shiba Akisame írta:Mindenki a helyén, lépés indul. Az út a faluig nem volt hosszú ám szinte egy örökkévalóságnak tűnt. Samecchi szíve szinte már a torkában dobogott, elméjét pedig, az izgalom és a kétség furcsa elegye töltötte meg. Utólag átgondolva nem tudta mibe vágta bele a fejszéjét annak ellenére, hogy tisztában volt a tervvel. Amikor pedig jouninokról és chuuninokról hallott a bizonytalansága még nagyobb méreteket öltött. Hősünknek két arca volt. Egy idegbeteg hírnevet hajhászó pszichopata és egy komoly megfontolt énje, aki jól átgondolta a dolgokat és mindig a maximumra törekedett. Jelenleg utóbbi énje volt hatalmon lévén nem volna jó, ha a vörös köd elborítaná elméjét, különben könnyen a földben elkaparva találhatja magát. Mivel józan eszét és ítélőképességét használta tisztában volt vele hogy az évek alatt nem sokat fejlődött. Kardforgató tudása kifogástalan volt ám olyan tudást, ami segítheti a ninját az útján nem sokat szedett össze. A rablókkal és gengszterekkel, na meg a gyengébbek gyilkolászásával töltött évek nem sok jót hoztak számára. Szerény személye ugyan nem bízott senkiben ám most nem volt egyedül és mindössze a bizalom lehetett az egyedüli dolog, amivel élve kikerülhet ebből a buliból. Mire újra előbukkant elméjéből elérték a házat Mara utasítására pedig, egy egyszerű biccentéssel reagált. Eljött az idő hogy olyat tegyen, amivel talán bevési a nevét a ninja történelem sorai közé. A tőle telhető leghalkabban felugrott a tetőre és meghúzta magát az ablak mellett elvégre nem lett volna jó, ha a Hold fénye lebuktatja. Szíve az izgalomtól egy sebességgel feljebb kapcsolt és csak remélte hogy az esetleg bent lévő shinobik nem hallják-e meg.
~ Mély levegő. Ez az. Egy elmebeteg állat vagy csak le kell vágnod őket. Ésszel harcolsz, és akkor nem visznek el gyufásdobozban. ~
Magát biztatva még nyelt egy nagyot majd kézpecsétet formált miközben imádkozott ne legyen bent egyetlen egy chakra érzékelő shinobi se.
A négy láb jutsu teljes pompájában tündöklő cápa srác készen állt az akcióra kardját egyelőre a tokjában tartva. Fegyvereit ráér akkor előkapkodni, ha beindulnak az események.
~ Jól van. Ha nyílik az ajtó, akkor betörök én is. Persze lehet, hogy valamivel sokkalta elegánsabb belépőre készül. ~

//Gome a késésért, sajnos becsúszott az uv opció -.-"//

Mara valóban hatékonyabb és látványosabb, mondhatni figyelemfelkeltő belépővel nyitott. Te már ismerhetted az alapformációt, hiszen találkoztál vele, és a bőrödön érezted hatását. Kezein ismét megjelent a jégtollakká kikristályosodott chakra, s két, egymást követő mozdulattal indított mindkét kezével hatalmas fagyos szél támadást, ezúttal azonban megspékelve azt apró pengékkel, amit ellened szerencsédre és a kamik kegyeinek köszönhetően nem vetett be, mert ezek szerint nem szándékozott kinyiffantani fogadásképp. A követség épülete azonban eléggé megszenvedte a támadást, és örültél, hogy az ablaknál vagy, kellő magasságban, mert alattad az épületből nem sok minden maradt, mondhatni Mara ajtóstul-falastul rontott a házba, s csak az tartotta egyben az épületet, hogy a fal megmaradt részeit masszív jégréteg borította be. Ezzel jó eséllyel sikerült elérnie, hogy jounin és a chuunin őt válassza, ha még mindketten az épületben tartózkodnak, és nem csatlakoztak a védelmi harcokhoz - amit azért nem tettek meg, és ezt logikusan ki is lehetett következtetni, mert feladatuk a saját követük védelme volt a megegyezésig, így semmi nem kötelezte őket a segítségre, amíg az elsődleges feladatban szereplő személy élete nincs biztosítva.
S valóban, ha vártál még egy keveset, a két magasabb rangú ninja már fel is bukkant, hogy Marával felvegyék a versenyt. Közben azonban a genincsapat sem maradt tétlen, az ablakból láthattad, hogy a követet ki akarják menekíteni az épületből, szintén valamelyik hátsó ablakot használva. Szóval, van három genined, egy követed, akit ki kellene minimum nyiffantani, és a pofátlanság azon ténye, hogy épp lelépni igyekeznek. Emellett jó enne nem lebukni a jounin és a chuunin előtt.

**Kenshiro Yuu** Kedd Feb. 07 2012, 12:46

A szíve a torkában dobogott az izgalomtól, ahogy az események elérték a tetőpontot. Persze a valóság lefedésének nem volt igaz elvégre ez csak a kezdet volt de egy jó harc nála mindig felért a tetőponttal. Ahogy az események sorozata megjósolható volt Mara rontott be a házba kissé más elképzeléssel ugyan enyhén szétszedve az épületet de meg kell hagyni Akisame ezért megadta a tíz pontot. A bajok azonban itt kezdődtek, akár csak az ismételt gondolat kergetés körbe, körbe. A dilemma egyszerű volt hisz vagy teljesíti a küldetését és a kis halak után megy vagy betámadja hátulról, az erősebb és nagyobb kihívást jelentő egyedeket akiknek nem lesz nehezükre leölniük őt viszont Mara így akár egy csapással végezhet velük. Gyorsan kellett dönteni hisz a genin csapat már megkezdte a követ kimenekítését a zűrzavar leple alatt. Lévén, hogy a fogát még nem akarta itt hagyni ezen a fagyos vidéken akár csak az életét a lehető legkisebb feltűnést keltve ugrott át az ablak fölött remélve nem látják meg és ha még is Mara képes lesz gondoskodni róluk.
~ Sok sikert főnök. ~
Gondolta sprint közben, ami felerősített tagjainak nem esett nehezére illetve kiélezett érzékszerveivel is jobban képes volt követni a genineket. Rövid időn belül utol érte őket és ha szemei nem csalták meg a jó öreg formációt alkalmazták hol a védelmet élvező személy halad elől míg ők egy biztos ék alakban rohannak utána. Nem volt egészen biztos benne elvégre lehet hogy látszat volt az egész. A kérdés már csak az volt kit támadjon meg előbb. A fák takarása és a hó tompították futás közben a hangokat, mígnem lassan már melléjük került azonban ezt nem kockáztatta meg elvégre fogalma sem volt arról vajon mennyire képzett kis porontyokkal áll szemben. Szíve szerint a genineket vágta volna le, de megfogadta, hogy a munka az első és nem enged forrófejűségének.
Még egy kis chakrát ölve az üldözésbe kiugrott a fák közül majd a menet közben visszaalakított hosszú tűt a követ légcsövének irányába lőtte. Nem tudta hogy betalál e vagy sem ezért is volt kezében hű katanája, ami csak arra várt, hogy levágja azt, aki először az útjába akad.

// Sajnos, ez se lett egy túl jó post. Még hozzá kell szoknom ahhoz, hogy én vagyok a vadász. //

Sai Hétf. Feb. 20 2012, 02:34

Szerencséd volt, mert nem eredet nyomodba láthatóan senki - vagy csak nem volt rá lehetőségük, ezt nem fogod tudni, de jelenleg nem is érdekes. Ami sokkal lényegesebb, hogy egyelőre úgy tűnt, a geninek sem vettek észre, s más sem, akinek nem kellene arra járnia, de mégis arra tévedhetne. Így zavartalanul végezhetted el támadásod, útjára bocsátva ívesen a hosszú tűt, hogy végezze be a feladatot, vagy legalább is kezdje el. A tű betalált, azonban meglepetésedre célpontod felszikrázott, villámlón, majd megsemmisülve pukkant egyet, kisebb füstfelhőt hagyva maga után. A két genin, ha egyáltalán valóban ketten vannak, és nem még egy - akár felismerted a technikát, akár nem - Raiton: Kage Bunshinnal van dolgod. A technika ugyan minimum chuunin szintű, amely azt feltételezi, hogy az a genin, amely létrehozta, képzettebb, de ki is fárasztotta. Ezen a megfigyelésen elindulva megfigyelhetted, hogy a két genin, bár két teljesen különböző személynek tűnt - egyformán fáradt volt, ahogy kunait ragadva fordultak feléd, hogy két oldalról neked rontva igyekezzenek kiiktatni.

**Kenshiro Yuu** Csüt. Feb. 23 2012, 14:26

A meglepettség palástolhatatlanul kiült az arcára, amikor a követ füsté vált némi elektromos kisülés kíséretében. A helyzet nem volt túl rózsás elvégre nem csak hogy nem tudta merre a célpont de maga a technika is nem kevés chakrát igényelt, ami a jelek szerint képzett is testőrökre vallott. Bár látszólag ez a probléma nem tűnt olyan nagynak, amikor a két geninre tekintett. Kipirult arcok, nehéz légzés egyértelműen a fáradás jelei. Igen ám de volt itt még egy bökkenő. Vajon hol a harmadik genin? Vagy csak eleve kettő lett volna? Lássuk be helyénvaló kérdések csak nem épp a megfelelő pillanatban. A lurkók üldözőjükhöz hasonlóan szintén fegyvert kaptak a kezükbe, hogy azzal szurkálják halálra a gazt, ki életükre tört. Egyértelmű volt hogy az agya el fog borulni, főleg ahogyan megnyalta a szája szélét. Szemtől szembe az ellenféllel tiszta adrenalin.
~ Gyertek csak gyerekek, van egy kis cukorkám, jó fémes. ~
Az eksön beindultára se kellett különösebben várni. A kunaial felszerelt felhők között éldegélők két irányból igyekeztek támadást indítani, hátha ez az ezüsthajú, fekete kabátos, kissé hibbant ürge kileheli a lelkét.
Same-chan pedig aki ritkán bír magával, elővette egyik megszokott trükkjét a tarsolyából. Persze, hogy feldobta a levegőbe a már kezében lévő katanát. Olcsó trükk volt a gyengeelméjűek elterelésére, ám a valóságban már az is elég volt, hogy egy-két másodpercre, a repülő fegyverre koncentráljanak. Fizikai doppingját kihasználva, amit a négy láb jutsu adott kardjának eldobása után rögtön eltűnt a látótérből, hogy nem is olyan hosszú idő után kezeiben ninja-toit forgatva először a jobb oldalát célzó genint vagdossa meg hátulról, majd arról elugorva némi gyorsítás kíséretében, a másikat vágja le tisztességesen.
Az események további alakulásában mely bárhogy is alakul igyekszik fegyvereivel védekezni vagy éppen elugrálni az esetleges támadások elől. Azonban amikor lehetősége van, rá csinál egy ellencsapást pár suhintással, amik főleg a nyakra és a combokra irányulnak egy időben hála a két kardnak.

Sai Szomb. Márc. 03 2012, 02:31

Az elterelés épp úgy sikerül, mint arra számítasz. A két genin reflexből pillant a feldobott kardra, nem értve a mozdulatot, és abban sejtve valami sunyi technikát, így támadásod sikeresen betalál, a jobbodról közelítő genin fájdalmasan, vérezve esik a térdeire, s hátán két hatalmas vágás éktelenkedik, amely ugyan helyből nem életveszélyes, de a vérveszteség miatt könnyen lehet, emellett a fájdalom miatti sokk okán komoly akadályozó tényező.
A másik geninnél már kissé érdekesebben alakul a helyzet. Ahogy megvágod, az is szikrázva robban füstfelhővé, s hiába a gyorsaságod, hála technikádnak, a detonáció még így is elér, s egy épület oldalának vág, amelyet a hátad komolyabban megérezhet, illetőlegesen a fejed is bevágtad kissé.
Az egyedül maradt genin, a technika gazdája reszkető lábakkal áll fel, s szintén reszkető kezeibe fogja a hóból felkapart kunaiát elszánt szívvel, de látszott rajta, hogy a technika korábban megviselte, a sérülés, amit elszenvedett, pedig igen visszavetette, most nem lehetett komolyabb szinten, mint egy kezdő genin első chakragyakorlatot fejlesztő edzése után, mikor már fáradtan lépdel haza. Sok gondot már nem jelent, csak épp elterelte a figyelmed, s fogalmad sincs, a lényeges célpont merre távozhatott a másik két, valós geninnel.

**Kenshiro Yuu** Hétf. Márc. 05 2012, 19:20

A kezében lévő katana az ég felé száll, mire a két fiatal gyanútlanul az égre emeli tekintetét. Innentől Same-channak se kellett több. Szabadjára engedve harci vágyát rögtön lecsapott a jobb oldali geninre aki szép kis kereszt vágást szenved el a hátán amitől össze is rogy szinte azon nyomban. Ennyi bőven elég volt már ahhoz, hogy érezze a győzelem mámorító ízét, mint oly sokszor ám ezúttal is kisiklott valami tudatának vágányáról. Ellenfele(i) shinobik akár csak szerény személye és nem valami átlag banditák, akik nem tudják megkülönböztetni a jobb farizmukat a baltól.
Mindenesetre eme hiányzó információk hiányában hősünk levágta az útjába álló utolsó genint, aki egy látszólagos kamikaze akció keretein belül detonálta önmagát persze a valóság más volt de ezt fanatikus kardvívónknak nem kell tudnia. Mindenesetre a lökéshullám szó szerint falhoz vágta a rossz útra tévelyedett shinobit. Kellemetlen érzések kavarogtak egész testében, főleg amikor extra szolgáltatásként a fejét is bevágta. Kótyagos volt és a tagjai is fájtak de nem annyira, mint annak a kölyöknek, akit kissé megcsapkodott pár pillanattal ezelőtt. Az ütéstől a négy láb technika semmivé foszlott lévén a koncentrációja megszakadt de oda se neki elvégre láthatóan ellenfele alig állt a lábán. Na már most két lehetőség állt előtte. Az egyik hogy enged a vágyainak és levágja a robbantgató genint és így kénytelen lesz más módon információt szerezni a célpontjáról, akivel feltételezhető módon még két ninja van, vagy szépen életben hagyja az amúgy is rossz bőrben lévő srácot és információt csikar ki belőle. Az idő szűkös volt hisz lehetséges, hogy a távolság nőttön nő közte és a küldetés tárgya között, ám mákja is lehet, és akkor talán valahol a közelben bujkálnak.
A válasz szinte magától értetődő volt. Az első a helyes válasz... csak vicceltem. Kissé kótyagosan ugyan de biztos talpakkal a talajon egy szívdobbanás pillanatában minden pecsét nélkül lévén a rövid távra tekintve elvégzett egy shunshint mellyel ellenfele háta mögé kerül és egy rúgást intéz az előbb említett testrésznek.
Remélte hogy a becsapódáskor, amelyet ő is megízlelt a fallal való találkozáskor, szépen elejti remegő kacsójában lévő kunait és engedelmesen megvárja, míg ez a kedves ember felkapja a rövid kardjait, amiket az ingyen repülés közepette hagyott el a meglepetés ereje lévén és hagyja, hogy a két penge a vállain keresztül a falhoz szegezzék. Innentől már csak a vallatás van hátra és kiderül mennyire is bátor legény a talpán.

Sai Hétf. Márc. 12 2012, 18:28

A rúgásodra még reagált a kifáradt genin, s valamelyest megfordulva karral védeni magát, de még így is sikerült kiverned a kezéből a fegyvert, és egy újabb rúgás segített neki "kényelmesen" elhelyezkedni a földön, hogy kifaggathasd. Persze megpróbált menekülni, vagy kitalálni valamit, de hiába formált pecséteket kawarimihez, túlontúl kifárasztotta a technikája. Ügyes húzás volt, de szegény még genin. Tény, hogy te sem állsz sokkal jobban, csak épp te nem tartottál fenn húzamosabb ideig egy komoly technikát, főleg nem kombinálva egy másikkal. Így könnyedén és kényelmesen taposhatsz a mellkasára. KArjai a lábad köré fonódnak, hogy könnyíthessen a mellkasát összeroppantó szorításon, miközben megpróbál rúgkapálva segíteni magán, s javítani helyzetén, természetesen rúgásaival téged véve célba, míg esetleg lehetősége nem nyílik legalább feltápászkodva elmenekülni vagy valami. Naiv és elhivatott, nem szándékozik feladni. Hogy soha vagy csak még, az egyelőre rejtély.

**Kenshiro Yuu** Szomb. Márc. 17 2012, 15:37

Az egész helyzet szinte már ironikussá vált vagy csak szimplán egyszerűvé. Az ellenség geninje kétségtelen bizonyos területeken felülmúlta a mellkasát taposó merénylőt, miután az egy könnyed rúgással a földre küldte a csapást védeni próbálkozó kumóit akinek annyi ereje sem maradt hogy a levegőt is kiszorítani próbáló pár egyikét lefejtse magáról. Ki gondolta volna, hogy a nagyobb tudás és annak villogása lesz a veszte. Akisame szórakozottan nézett a földön fetrengő geninre miközben szadista játékot űzve vele olykor keményebben megtaposta a kínlódó fiút. Ám ez a beteges szórakozás se tarthatott sokáig, hisz a célpont elmenekült és még őt is meg kellett találni. A vallatásra volt jelen esetben szükség viszont ez a tevékenység nem tartozott erős pontjai közé lévén, hogy ellenfeleit gondolkodás nélkül levágta. Ám most jobb volt, ha visszafogja magát. Mindamellett a dolgát az sem könnyítette meg, hogy az izgő mozgó lábtörlő nem könyörgött az életéért és nem is próbált alkudozni. Kezeiben se fegyver, se egy árva éles eszköz nem volt, amivel jobb belátásra lehetett volna bírni. Egyedül a torkában elzárt tűkre számíthatott. Sok választása nem lévén rögtönöznie kellett és jelen esetben a legjobb döntés számára az tűnt, hogy ő nyitja meg az alkudozás szent ceremóniáját ahol az jelen esetben az élet a tét.
- Szépen küzdöttél kicsi genin érdekes volt veled harcolni. Felkészült vagy és acél akaratú de mond meg. Mit érsz vele holtan? Mivel kicsit sietős a dolgom egy igen egyszerű üzletet ajánlok. Mond meg, hol vannak a társaid és a követ cserébe, ahogy az lenni szokott életben hagylak. Gondold át a dolgot, de azért nem árt ha igyekszel. Gondolj csak bele. Fiatal vagy, előtted az élet, fölösleges lenne eldobni magadtól. Persze látom, hogy határozott és erős akarattal rendelkezel, ám őszintén megéri egy ilyen küldetés miatt meghalni? Ha elbuktok és a követ meghal mégis mi történhet? A világ nem fog még egy háborúval szembe nézni, ahogy a falutokkal sem történik semmi. Elkönyvelik majd hogy el buktátok a küldetést és a történet itt véget is ér. Ha okosan döntesz megígérem, hogy egy nap újra találkozunk és saját kezűleg moshatod le a családod nevén esett foltot. Nos, mi a válaszod?
Ennél jobbal, ha akart sem tudott volna előjönni. Minden szava légből kapott volt arról nem is beszélve, hogy a jelenlegi helyzet szülte szóáradatát. Természetesen a saját küldetésének tudatában és a helyzetre való tekintettel ő maga el sem tudta volna képzelni, hogy Kumogakurét meglincselnék bukásukért így talán némileg ez is segített abban, hogy valami meggyőzőt hozzon össze.

Sai Szer. Márc. 28 2012, 00:17

A fiú láthatóan nem maradt érzéketlen szavaid hallatán. Szemébe kiült a zavar, amely tükrözte gondolatai kuszaságát, hiszen akárhogy is legyen, mindenkiben hatalmas nagy életösztön munkál, s elég fiatal volt még ahhoz, hogy ezt az ösztönt még ne tudja magából kitépni. Élni akart, hogyne akart volna élni, hiszen még előtte áll annyi minden, viszont erős büszkeség is élt benne, amely eddig is tartotta a száját, s most ez a két ellentétes végeredménnyel kecsegtető érzés csapott össze mélyen benne.
Végül szánalmas grimaszt vágva fúj ki egy kis levegőt, majd beletörődve egy kissé a sorsba, közben azért még körülnézve, hátha valaki a segítségére siet, rád veti megtört mégis gúnyos tekintetét: - Az elterelő hadműveletünknek épp az volt a lényege, hogy fogalmam se legyen róla, merre mennek. Az biztos, hogy utánam és a klónjaim után egy kicsivel indultak el, megegyezés szerint az ellenkező irányba, de azóta már ki tudja, merre járnak. - kezdted megérteni a gúnyos mosoly okát. Adott is, mindent, amit csak tudhatott, s mégsem adott igazán semmit.

**Kenshiro Yuu** Szer. Márc. 28 2012, 16:57

Szükségtelen mondani itt eltörött a cérna elszakadt a pohár és már csak a vérengzés maradt hátra, hacsak a nagy heveskedés közepette, mint akit fejbe lőttek egy nyíllal eszébe nem jut valami használható. A jackpot bejött Same-channak, aki bár elborult fejet vágott továbbra is, de fejben jót mosolygott egyszerű, ám nagyszerű ötletén. Persze mindez szép és jó volt ám a terv koránt sem garantálta hogy megtalálja a célpontjait, ám jobb volt, mint tanácstalanságában itt dekkolni. Formált egy gyors tigris pecsétet majd egy közel sem angyali vigyort villantott a kis talpnyalóra. A pecsétnek mindössze egy célja volt, mégpedig a négy láb technika újra aktiválása. Hát igen az úgymond átváltozás korántsem volt a szemnek valami kellemes főleg alsó pozitúrából nézve. Ahogy hősünk karmai, szemfogai megnőttek úgy lettek az izmai is egyre erősebbek, az érzékeiről már nem is beszélve. És most, hogy a folyamat befejeződött ideje kifejteni azt a briliáns ötletet, ami vagy bejön, vagy nem. Éles és bombabiztos szaglását kihasználva végigszaglássza a genint, persze miután átröpítette álomországba egy remek kis ütéssel. A célja nem volt más, mint a fiún lévő szagok alapján betájolni áldozatait. Persze a buktató rész pont a rengeteg szag lehetett, amivel érintkezésbe került ám elméletben az elmúlt pár órát mindössze öten együtt bezárva töltötték, ami azt jelenti, ha megtalálja rajta a két jounin szagát, akivel a főnökasszony harcol, akkor az esetleg más irányból érkező szagminták az áldozatai lehetnek vagy akárki másé is. Kár hogy a srác kiütése után jutott eszébe megérdeklődni a rejtekhelyet, ahová valószínűleg mennének a picinyek de hát ez van, szaglászásra fel. Elvégre hogyan állíthatná meg egy mozdulni is alig tudó hős palánta, nem igaz?

Sai Szomb. Ápr. 07 2012, 08:55

Terved szerint cselekedve tértél vissza, orrodban sokféle szaggal, a kiindulási pontra. A helyszínt addigra már igencsak átrendezték, s kissé távolabb is költözött főnököd és a két jounin. Mindannyian fáradtak voltak, és az egyik jounin komolyabban vérzett is, s az is látszott, hogy a jeges szelet uraló nő inkább már azon dolgozik, hogy húzza még egy kicsit az időt, semmint azon, hogy mindenáron gyilkoljon. Neked azonban más dolgod volt, s az épület maradványai között kerestél valami ismerős szagot.
S az elgondolás bejött! Legalább is a harcokkal ellentétes irányból, s az általad hátrahagyott geninhez képest kilencvenfokos szöggel eltérő irányból ismerős szagokat fedezhettél fel, amelyek sem a geninhez konkrétan, sem a jouninokhoz nem tartozott.

//Azért is állok meg itt, mert érdekelne, hogyan indulsz a szag nyomába egy felbolydult városban Very Happy

//

**Kenshiro Yuu** Csüt. Ápr. 12 2012, 18:46

Igen, iiigeeen! Micsoda illatok de nem a perverz értelemben. A siker illata és az ellenség szaga keveredik az orrában. Nincs idő, amit most el lehetne vesztegetni, fegyvereket gyorsan helyükre teljes sebességgel előre. Mint az őrült ki letépte láncát futott a cápa a havon át? Mi a? Technikájával és bravúros eszével hamar visszaért küldetésének helyszínére, ami talán még lepusztultabb volt, mint mikor otthagyta, na persze ez a két jouninról is elmondható volt, ám velük nem kellett foglalkozni. Ideje még egy kicsit szaglászni, elvégre a jouninkák szagát már ismerte, már csak a többit kellett beazonosítani. Ebben a helyzetben kifejezetten bánta, hogy nem foglalkozott szinte semmit nyomkereső képességével vagy csiszolt a technikáján. Mit sem törődve a közelben zajló vérontással, minden figyelmét a szagokra összpontosította. Elvégre tudott, ha akart, lévén egykori mintadiák és maximalista énje továbbra is benne szunnyadt. Sőt, jelenleg nagyon éber volt. És igen. Sikerült! Az erőtlen genintől nem messze olyan illat foszlányokat érzett, ami egyértelműen nem a kiütött geninhez vagy a jó pár méterre lévő jouninokhoz tartozott. Mondhatni fejvesztve kezdett rohanni abba az irányba ám ez nem teljesen igaz. Lévén, hogy egy, még a maximumra nem csiszolt technika több chakrát emészt fel mint kéne, feloldotta a jutsut, egy dolog kivételével. Az orrát olyan élesre hagyta meg, mint a technika alatt így nem csak chakrát spórol, de valószínű, hogy a döntő pillanatban nem fog padlót fogni. Ideje volt hát hogy akciózni kezdjen. Rohanni kezdett szinte teljesen abba az irányba, ahol a genin volt, ám ezúttal a kis mókamesterbe nem futott bele elvégre a célpontok valamivel távolabb voltak így csak az irány volt hasonló. Az örömmámor és a vörös köd kezdte ellepni az agyát már megint, ahogy egyre közelebb ért, ám amikor már mondhatni egy karnyújtásnyira volt, olyan dolog történt, amire nem számított. Egy felbolydult városban találta magát több száz szaggal, amik gyengédséget nem ismerve tuszkolták be magukat a légzőszervébe. Az áldozatok lenyomatai egyre halványultak, miközben érthető lett volna, hogy hősünk pánikba esik. Ám az, aki minden gondolkodás nélkül gyilkolászásba kezd, nem veszti el a hidegvérét egykönnyen. Míg ebbe az irányba tartott feltételezte azt, hogy valami vagy valaki meg fogja zavarni az egyetlen nyomot, amin elindulhat. Persze azt nem sejtette, hogy ennyire vészes lesz a helyzet, viszont erre is talált megoldást. Mint kezdő nyomkereső eb, hogy a szagokat megtartsa magának, nem az orrában, hanem az elméjében raktározta el. Mondhatni megpróbálta az ismeretlen szagokat hozzákötni valamihez. Kissé elborult elméje lévén nem részletezném. Így annak ellenére, hogy megeshet, talál hasonlót még megannyi ember között is, csak fel kell kutatnia őket. Így most, hogy tudja pontosan mit keres, az orrának nem okoz gondot hogy ráhangolódjon, viszont szelektálni még így is kell.

// Nem a legötletesebb, de sok lehetőségem nincs, gondolom én. ^^ //

Sai Kedd Ápr. 24 2012, 00:29

//Amire kíváncsi voltam, megkaptam xD Ennek fényében fűzöm tovább a dolgot xP//

A szagokat követve indultál neki a felbolydult falunak. Nem nagyon törődtél azzal, mi zajlik körülötted, mibe botolhatsz, csak mentél az orrod után, megállíthatatlanul. Persze nem volt egyszerű dolgod, a falu ezernyi illata keveredett azzal, amelyet követni igyekeztél. Egy azonban mindenképp elterelte a figyelmed, hiszen olyan közelről jött, nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Ahogy megtorpanva körbekémleltél, egy test vágódott keresztül a látótereden, s tőled alig másfél méterre csapódott a földbe, hogy még jó két métert "szántson", mielőtt megállt. Vele együtt érkezett ellenfele is, aki téged felfedezve megtorpant az egyik még ép épület tetején. Fejpántja konohai volt. Bizonyára egy másik csapat egy tagja, még azt sem tudhattad, milyen rangú, mert csak a kumoi csapatról volt információd. A másik alak, aki elég lestrapáltan, de előfúrta magát a "megásott sírjából", látomásból ismerős volt, s mivel nem viselt semmilyen jelképet magán, elvileg hozzátok kellene, hogy tartozzon. Egy biztos, ellenfelével szemben hátrányban volt, ez látszott azon is, hogy ő volt jobban kifáradva, és több sebet is viselt magán, míg a másik még kifejezetten fittnek tűnt, legalább is ellenfeléhez képest mindenképp, csak pár szakadás és apróbb vágás volt rajta külsérelmi nyomként felfedezhető, meg a szája szegletén egy csipetnyi már megalvadt vérpatakocska. Hogy a megtorpant fél másodpercben, mikor mind a hárman jobbára felmértétek a megváltozott helyzetet, mit lépsz, az elsősorban rajtad múlik, de az biztos, hogy a konohai minimum nem fogja olyan egyszerűen hagyni neked, hogy meglógj, ha már beléjük botlottál.

**Kenshiro Yuu** Kedd Ápr. 24 2012, 17:55

Mit sem törődve a magukat összevizelő házakkal és romos emberekkel vagy éppen fordítva, vágott keresztül a tömegen bár inkább azok kerülték, ha azt vesszük, elvégre a vész pont abból az irányból jött, ahová ő tartott elméletben legalábbis. Nehéz volt ugyan, de a szagmintát sikeresen követte, míg meg nem zavarta egy illetlen levegőben repkedő egyén. A pacákot, mert hogy férfi volt az illető, enyhén szólva megagyalták és persze, ahogy az lenni szokott, a verőlegényre se kellett sokat várni. Same nagy szerencsétlenségére megint egy shinobiba botlott, ezúttal azonban egy igazi fitnesz guruba. Kicsit vérzett a fene gyerek, de láthatólag kutya baja sem volt, sőt meg is kockáztatom a vér sem a sajátja volt. A cápa veszedelem egy gyors pillantást vetett az áldozatra, akin nem volt jel se más, ami arra utalt volna, hogy ellenség lenne főként ruházatából ítélve elméletben, a társa kellett hogy legyen. Na de mindez hagyján mivel az ellenfél nem a felhő, hanem a levél falu tagja volt. Nesze neked még egy arcon csapás. Egyre inkább fogalma sem volt arról mire vállalkozott. Nem elég két országot belekeverni a buliba itt egy harmadik. Persze neki kell a hírnév meg minden egyéb, na de az élet most dönt úgy, hogy gyorsít a tempón? Ez van, nincs mit tenni, élni kell azzal, amink van. A legfőbb gond most amúgy is a konohai emberke volt, na meg hősünk chakra tára. Lévén ő nem volt egy fitnesz guru és még volt mit tartalékolni mielőtt eléri célját. És ha ez a hely így hemzseg a shinobiktól, akkor ezek után jobb lesz lopakodó üzemmódra fogni a dolgokat. Na de előbb ezt az arcot kell elintézni. Mondhatni sok dolog megfordult a fejében miként lenne a leggyorsabb lelépni, és persze netán valamilyen oknál fogva hátba kapni valami csúnyát, azonban a dolgok nem voltak ilyen egyszerűek. Vagy mégis? Tekintete ismét az elesett "bajtársra" siklott majd a konohaira és ismét vissza. Fejében ördögi terv fogalmazódott meg, bár ez esetben amolyan szükségszerű cselekedet, ami ilyen háborús helyzetben nyugodtan megtehető.
Terve a következő volt. Kezet nyújt a megagyalt flótásnak, majd utána jól megragadja, és az ellenséghez vágja. Persze itt nem ér véget a móka. Kirántja katanáját és mind a társát mind a konohait átdöfi valamilyen sikerességi rátával. Igen ám, viszont ha ilyen elborult módon cselekszik, lehet, hogy nem éli túl. Így menet közben rögtön az ember dobálás után előkészít egy kawarimit, amivel vész esetén egy nagyobb törmelék darabbal helyet cserél és lelécel olyan észrevétlenül, ahogy csak tud. Eljött az idő, hogy leszálljon a vörös köd, megváltozzon a szélirány, és testet öltsön a vérszomj.

Sai Kedd Május 01 2012, 22:47

Tudtad, hogy cselekedned kell. Eddig még észnél voltál ( Razz

), s terved egyszerű volt, mégis nagyszerű. Mozdulatod láttán a konohai azonnal reagált, s kézjelekbe kezdett röviden, pörgősen, s a föld mozgásba lendült. Bár az egész lendületét megtörte, hogy felé hajítottad a "társad", a jutsu hatására egy sortűznyi apró, mégis fém keménységű földpenge (nem nagyobbak, mint a borotvapengék, de mivel egész hosszukban élesek, így nem mondhatók senbonnak igazán) lepte el a közted és a konohai közti területet, szerencsétlen társad kapott is belőle, te viszont így csak késve indulhatsz, ha akarsz, a katanáddal a két alak felé. Mert pont azért, mert a technikát még részben befejezte - feltételezhető, ha folytatta volna, több sorozatra is számíthattatok volna -, az időzítés elcsúszott, s bár a másik alak teste nekiütközött az övének, annak ellenére, hogy valószínűleg egy mozdulat sok, márpedig legalább annyi kell, hogy ellökje magától a másik alakot, neked már nem elég arra, hogy támadj, de ha elszöknél, arra lehet, érdemes lenne felhasználni az időt, mert feltehetően a konohainak nem lesz most már sok idő végezni a másik férfivel.

**Kenshiro Yuu** Szomb. Május 05 2012, 15:20

Futsz vagy harcolsz, ez a két lehetőség állt fent jelen pillanatban. Pár pillanattal ezelőttig roppant egyszerű cselekvés sor fordult meg a fejében, amit a kis hegyes kőeső sem zavarhatott meg. A már sérült férfi gond nélkül repült a konohai felé sikeresen letarolva azt lévén, hogy az jutsujára koncentrált, ámbár kénytelen volt megszakítani a technikát. A kis támadásból, hála a magatehetetlen repülő testnek, szinte karcolás nélkül került ki, ám most döntés előtt állt. Letámadja a két földön fekvő testet és megkockáztatja, hogy ez a késlekedés a halálba küldi, vagy elmenekül, és hátba kapja a következő támadást. Szégyen a futás de hasznos szokták mondani, ám még a kawarimi ellenére se akart a hátába kapni semmilyen meglepetést főleg olyan megszégyenítő módon, hogy éppen menekül. Mondhatni ezek után egyértelmű volt a helyzet. Szorítása erősödött kardja markolatán majd teljes sebességgel kezdett futni a két férfi felé. Megfelelő távolságba érve elrugaszkodva a földtől ugrott a levegőbe, a zuhanó penge pedig, a két hullajelöltet vette célba. Ha bármi balul sül el egyedül előkészített kawarimi technikájában bízhat, melynek alanya a nem rég említett beton darab volt egy mellék utcában, ahol a technika alkalmazásakor eltűnhet a kíváncsi szemek elől. Itt azonban ostobaság lett volna abbahagyni a cselekvést lévén nem akarta az egyetlen menekülési útvonalát ilyen gyorsan felhasználni. Míg folyamatosan zuhan, mint az áldozatra lecsapó darázs, szájában előkészíti a megmaradt tűk egyikét, amit rögtön ki is lő, ha meglátja a konohai fejét. Jó volna, ha netán szemen tudná köpni a kis nyálas bökővel vagy legalább eltalálni, hogy még pont annyi időt nyerjen, amennyivel nyugodtan bevégezheti a dolgát.

Sai Szer. Május 09 2012, 22:36

Úgy döntöttél, pontot kell tenned az ügy végére, mert akkor van "békesség", ha bizony csak egy valaki távozik élve a kialakult miniharcmezőről - és te hittél benne, hogy te leszel - így inkább a támadás mellett tetted le a voksod. A két férfi felé szaladtál, majd a magasba ugorva kívántál lecsapni. A konohai kapcsolt, s egyszerűen eldőlt, a hátára érkezve, s a másik férfi testét megemelve védte ki a lesújtó fegyvert, amely mohón fúródott a még meleg húsba, amelyből a vágás nyomán kifolyik vörös patakokban az élet, beszínezve a konohai mellkasát, néhány csepp lecseppenéséből származó újabb cseppek aprón pettyezik arcát is, s a fémes forróság még a te orrod is eltelítheti. Hogy a senbont is el akarod-e használni, vagy másképp döntesz a helyzetben, az rajtad áll, a konohai két keze jelenleg foglalt, ahogy a katanád is, félremozdulni korlátozottan tud, s bár te még a levegőben vagy egy fél pillanatig, hogy hova érkezel, változhat céljaidtól függően.

**Kenshiro Yuu** Szomb. Május 12 2012, 14:04

A sólyomcápa ami ugyan nincs, vagy talán mégis, lecsapott. Katana gondtalanul hasított át a bőrön, húson keresztül, kiontva ezzel az élet velejét. A levegőt azon nyomban megtöltötte az az illat, ami hősünk számára oly kedves. A vér mindent megtöltő fémes illata terjedt szét, ahogy a kard pengéjéről, szépen aláfolydogált az életéért küzdő konohaira. Érezhető volt, hogy a penge nem fog ennél jobban elmélyedni a húsban, és így a haldokló, vagy éppen már halott test alatt lévő férfi se fog különösebb sérülést szerezni. Mivel már nem sokáig tartózkodott a levegőben, megengedett magának egy erőteljes lökést a kardjával, mielőtt elengedte volna annak markolatát. Elvégre nem volna jó, ha a fickó könnyedén kicsusszanna jelenlegi helyzetéből. Na persze, Same se véletlen hordott magánál négy kardot ami bár jelenleg háromra van redukálva, kettő még mindig ott fityegett a derekánál. Előkapta két hű társát, miközben búcsút intett a másiktól hagyván, hogy az a testtel együtt dőljön a shinobira. Egy óvatlan mozdulat ellenfelétől vagy elég ha a nyakát mutatja, vagy bármely pocikáját, és a pengék lecsapnak. Gyorsan kellett cselekedni, így nem volt idő se habozásra, se tervezgetésre, melyben kitalálja mit vagdosson meg először.

Sai Kedd Május 22 2012, 00:23

Ahogy a férfi felé nyomtad a testet a katanáddal, elengedve végül azt, rugózós reflexmozdulatot váltottál ki belőle, ahogy ránehezedett a test, ösztönösen kívánta eltolni magától, főleg a rajta átfúródott penge miatt, mintsem az undortól ösztökélve. Így mikor előhúztad két kardod, a férfi mondhatni nyílt célponttá vált, s talán ő is érezte, arcáról legalább is halványan kiolvasható volt, hogy már bánta, hogy ilyen könnyedén és felelőtlenül vált meg pajzsától. Az egyik kardod elől ugyan el tudott hajolni, de ezzel a másikba hajolt volna bele, de inkább egy kéz mint egy élet alapon kezével határozottan tenyerelt az érkező pengére, és nem törődve azzal, hogy az a csontjáig mar tenyere friss húsába, térítette ki eredeti útjából, elkerülve a végzetes csapást, majd rosszabb már nem lehet alapon markolt a pengére, hogy felhúzza alsótestét annyira segítségével, hogy fejberúgjon, kihasználva, hogy a védelmed nyitottabbá vált.

**Kenshiro Yuu** Szer. Május 23 2012, 19:05

Hiába a sok erőlködés, egy fájdalmas, de kevéssé hátráltató seb mindössze ennyi az eredmény. Lehetne még itt ugyan vagdalkozni, erőlködni, de a jelenlegi pozícióban hajlékonyság ide vagy oda nem sok értelme van. Akisame érezte a köpködés jelen pillanatban, nem sokat érne, na meg bár újra lecsaphatna, az események alapján rájött, arra már nincs esélye. Mint tudjuk, nem lehet mindenre felkészülni. Ilyen volt a konohai rúgása is. Nem egy halálos vagy eget rengető mozdulat, de arra tökéletes, hogy kizökkentse merénylő barátunkat ezzel időt adva ellenfelének, hogy az erőviszonyok megint az ő oldalára billenjenek. Itt már csak egy lehetőség maradt, méghozzá az a törmelék darab, amit idefelé jövet kinézett magának. A kawarimi elő volt készítve és még kapcsolatban állt a tárggyal így eljött az idő, hogy használja is, a technika nyújtotta menekülési lehetőséget. Fájó szívvel ugyan, de megvált katanájától és hagyta, hogy a hullát ölelgető emberke lendülete betaláljon, és ő maga kámforrá váljon. Biztos néz majd egyet az ürge, amikor egy ház darabkája landol rajta. Heh, kellett neki kötözködni. Pont ideje volt volt már visszatérni az eredeti feladathoz.

Sai Szomb. Május 26 2012, 22:50

Úgy döntöttél, elég volt a játszadozásból most, hogy már nem nálad lenne az előny, ha maradnál, ezért egy kawarimi segítségével illedelmes eleganciával váltál köddé a terepről, hogy visszatérhess eredeti feladatodhoz. Igazából lehetne szerencsének nevezni, de voltaképp előre megtervezett kiskapud és a helyes időzítés számlájára írható inkább, hogy van időd a mellékutcák rejtekébe veszni a konohai elől, s ismét a szag irányát követheted, igaz, most már feltehetően óvatosabban. A szag, amit követtél, biztatóan egyre erősebbé vált, így méltán következtethetsz arra, hogy egyre közelebb jutsz célpontodhoz, s mivel a város olyan részére érkezel, ahol a felfordulás hangjai messzi rémálomnak tűnnek, még az is elképzelhetőnek tűnik, hogy a geninek a követükkel valahol itt húzták meg maguk, távol a csata zajától, viszonylagos biztonságban.

**Kenshiro Yuu** Vas. Jún. 03 2012, 17:20

Egy pillanat, csupán ennyi kellett ahhoz, hogy elkerüljön egy kellemetlen helyzetet, amiből akár valami komoly, na meg a saját vérét hullató eset lett volna. Szíve hevesen dobogott miközben a sikátor falának támaszkodott. Rég érezte ennyire elemében magát. Kapkodó lélegzete egy perc elteltével elfogadhatóvá lassult, míg az adrenalin fűtötte elméje is kezdett visszatérni megszokott furcsa állapotába. Ideje volt hát, hogy visszatérjen a tettek mezejére, ám előbb még végig kellett gondolnia pár dolgot.
~ Pfhú... ez nem volt semmi. Hihetetlen ez az egész. Rengeteg fiatal és tehetséges shinobi, na meg ott a főnök is. Vajon mit csináltam én ennyi éven át. Az ő korukban én se voltam rossz, de ők messze túlszárnyaltak. Azt hiszem, kijelenthetem, hogy ha az ember, bűnözőkkel tölti az éveket, elpuhul, és nem fejlődik. Végül is ellenük nem volt szükségem különösebben nagy erőre. Nem lesz ez így jó. Eddig szerencsém volt de ezek után... - kissé idegesen beletúrt hajába mielőtt folytatta volna belső eszmecseréjét - bárhogy is, nem árt az óvatosság. Ha van szenzor a testőrség között, elveszthetem a meglepetés előnyét. Sajnos erről nincs információm. Az egyetlen amit tehetek, hogy arra támaszkodok ami még elméletileg megvan és lehetőség szerint minél gyorsabban iktatom ki őket. ~
A mesedélutánt befejezve vetett egy pillantást szinte minden irányba, majd némi szaglószerv felerősítő procedúra után visszaállt a nyomra. Örült annak, hogy a harc közben nem felejtette el, milyen szagot kell követni. Ahogy teltek a percek a hangok is lassan de biztosan elcsitultak. A terület romos volt és hullákból se volt hiány, ám ami tényleg aggasztó volt, az a csend. Hisz "ha kevésbé nagy a csend, azt sokkal jobban szeretem" tartja a mondás. Na persze ezzel egyetemben nem csak az emberi lélekszám és a fülsértés csökkent, hanem a szag forrása is erősödött. Sok mindent nem lehetett itt mérlegelni. Két kardja maradt és egyelőre elegendő chakrája, legalábbis reményei szerint. Így mindezek után nem volt más hátra, mint a saját elgondolásait követni. Pecsétet formált, melynek eredményeképpen nem csak állatiasabb külsőt nyert, hanem érzékszerveket is. Most ismét gyorsabb és erősebb volt, illetve nem csak, hogy szaglása erősödött de a hallása is. Egy neszezés, vagy talán még egy szívdobbanás se kerülhette el a figyelmét. Mondjuk ez utóbbi nem volt biztos. Lassan de biztosan nekiveselkedett a kihalt városrésznek minden idegszálával odafigyelve a környező jelekre.

Sai Kedd Jún. 12 2012, 00:55

Ahogy minden képességed bevetve, valóban pattanásig feszült idegekkel figyeltél minden lehetséges neszre, tovább haladtál a szag irányába. A csend ugyan nem jó barát, de egy - most kifejezetten hasznos - adalékot azért biztosított: semmilyen más friss szag, vagy az élet más jele nem mutatkozott erősen, csak azé, amelyet követtél. Feltételezhetően mindenki mást evakuáltak villámgyorsan, vagy a "fronton" harcolt most egyszeriben, nem törődve e hátsóbb területével a falunak. S végül megérkeztél. Hallottad a lélegzetvételük, nyugodtak voltak, ücsöröghettek, mert haladás jellegzetes neszezése nem kélt, s valóban, ahogy óvatosan, terepet felmérve kikandikálsz egy épület árnyékos takarásában maradva a kis térre, megpillanthattad őket. Szabad kis köztéren táboroztak le, talán azzal a gondolattal, hogy innen még mindig könnyedén menekülhetnek. Bár célpontnak sem voltak utolsó, hogy ezen javítsanak, egy emlékmű tövében ültek, így hatékonyan már csak egy irányból voltak támadhatók, s abból az irányból komolyan vártak is a támadásra, a két genin kezében fegyver volt, az egyikében egy tanto, a másikéban két sai, s testükkel takarták a követet, aki mögöttük kuporgott, hátát az emlékmű erős ércből faragott alakja védte.

Ajánlott tartalom

A falu főkapuja

A falu főkapuja

Re: A falu főkapuja

Re: A falu főkapuja

Re: A falu főkapuja

Re: A falu főkapuja

Re: A falu főkapuja

Re: A falu főkapuja

Re: A falu főkapuja

Re: A falu főkapuja

Re: A falu főkapuja

Re: A falu főkapuja

Re: A falu főkapuja

Re: A falu főkapuja

Re: A falu főkapuja

Re: A falu főkapuja

Re: A falu főkapuja

Re: A falu főkapuja

Re: A falu főkapuja

Re: A falu főkapuja

Re: A falu főkapuja

Re: A falu főkapuja

Re: A falu főkapuja

Re: A falu főkapuja

Re: A falu főkapuja

Re: A falu főkapuja

Re: A falu főkapuja