Aichaku falu

Azt tudtam, hogy a vezetőségben vannak bunkó emberek, de azt nem is sejthettem, hogy valaki ennyire paraszt legyen. Ha kérdeznek az embertől valamit a minimum, hogy válaszol, ha mást nem hát annyit, hogy fogalma sincs. Így a férfi hallgatására csendben bólintok. 
- Tehát semmit sem tudnak. 
Kénytelen leszek a komolyabb következményekkel járó akció végrehajtására. Álcám tökéletesnek tűnik, hiszen eddig senkinek sem tűnt föl, hogy a halász helyett egy shinobi van jelen a kikötőnél. Hamar megtalálom a hajót, amelyről legények sürögve-forogva hordják le az árut. Sok embernek kell most elvéreznie ezen a napon. A Víz Országa sokkalta komolyabb érdek, mint egy kereskedő hajó pár főnyi legénysége. Mielőtt azonban a teljes kivégzés mellett döntök, hiszen semmiféle információt nem kaptam, egy utolsó próbálkozást még teszek. Amennyiben nem válik be, úgy kénytelen leszek a teljes legénységet kivégezni. Az ország sorsa fontosabb, mint néhány hülye külhoni élete, akik ráadásul egy kémet hoztak magukkal az országunkba. A háborús veszteségek megengedhetőek. Ha nm teszek semmit, az egész ország sorsa kerül veszélybe, nem egy kereskedelmi útvonal jelentősége. Előbb azonban bepróbálkozunk a nagydarab fickónál, hátha tud némi információval szolgálni. Amikor oda érek hozzá és végre figyelemre méltat, csendben meghajolok előtte, majd elkezdődik a színjáték.
- Jó napot. Tudja, erre jártam és nem tudtam szó nélkül elmenni ama tény mellett, hogy ez egy remek hajó. A remek hajóhoz, remek kapitány párosul. Mondja csak, be tudna protezsálni a kapitányhoz egy elbeszélgetésre? Leszerződnék egy ilyen csodálatos hajóra, ha a pokol fenekére is készül. 
Mondom viszonylag normális fejet vágva, hogy lássa azért mégse egy idiótával van dolga. Nekem az is megteszi, ha a kapitányhoz bejutok. A kapitány, valószínűleg nem idióta és tisztában van a shinobi kilétével. Az életéért cserébe, minden bizonnyal szívesen elcsicseregné nekem, hogy melyik az inasa. Bár tisztában vagyok azzal, hogy ezek a kapitányok minden hájjal megvannak kenve, ettől függetlenül én bízok abban, hogy vagyok olyan meggyőző, hogy kiadja az információt. Persze, az is lehet, hogy ez a férfi a kapitány, aki előttem áll. Így még könnyebb dolgom lesz. Ha kiderül, hogy maga a kapitány áll előttem, akkor folytatom.
- Örvendek kapitány úr, tudja mindig az volt a vágyam, hogy egy ilyen szép hajón szolgáljak, mint a kapitány inasa és jobb keze. 
Addig ütöm a vasat, amíg meleg. Amennyiben kiderül, hogy nem a kapitány, úgy végig hallgatom a válaszát és majd csak annak megfelelően folytatom a beépülési kísérletet. Addig pedig hátha kiderül, hogy ki is az inas. Ha pedig ez kiderül, akkor lelepleződik előttem a célszemély. Amennyiben a kapitány ellenáll, úgy kénytelen leszek, előbb utóbb, erőszakot alkalmazni.

A Kocsmabéli kalandot sikerült megúsznom, némi fájdalommal. Mérgemet azonban nem tudom szabadjára engedni, ugyanis az említett helyen, a segítségnek köszönhetően, amit kaptam, meg is találom a keresett személyt. Vagyis... nem éppen a keresett személyt, hanem azt a kapitányt, akivel korábban beszéltem. Fejemben vadul kavarognak a kérdések és semmi jó nem sejlik fel előttem. Ujjaimmal gyorsan kitapintom a pulzusát, tehát él. Szaga arról árulkodik, hogy részeg, mint a csacsi. Hát, ebből a krapekből, én ugyan egy csöpp információt sem fogok kicsalni arról, hogy mégis miként került ide. Ez két dolgot jelent. Egy, átvertek, méghozzá nagyon csúnyán. Első gyanúm az, hogy a kapitány, aki megadta a tippet, hogy hol keressek és képet adott, maga a shinobi volt. Cseles és okos húzás, be is dőltem a szemétnek. Ha igazam van, akkor viszont pillanatokon belül kifut a hajóval és szerbusz vízibusz ugrott minden. Én, valójában, már a kapitányt kiütő shinobival beszéltem. Az előttem ülő férfi biztos, hogy részeg, ilyen sok piával, egyetlen épkézláb shinobi sem fog tudni ninjutsut alkalmazni, hogy magára öltse a kapitány képét. Néhány dolgot le tudok vonni következtetésképpen. Az első az, hogy ez a férfi a valódi kapitány. A Második az, hogy nem akarta megölni a kapitányt. Ehelyett leitatta és itt hagyta, az alakváltó jutsuval átvette helyét és amennyiben nem sietek, pillanatokon belül kifut a hajóval. Amennyiben igazam van. Ugyanakkor egyáltalán nem lenne butaság visszamenni a hajóhoz és ... segítséget kérni az ott tartózkodó "kapitánytól". Ravasz csel jutott eszembe. Előveszek egy kunait és egy aprócska karcolást ejtek a kapitány bal füle tövén. Majd ellenőrzöm, hogy a jobb füle tövén nincs-e bármiféle sérülés. Ezzel megjelöltem a valódi, részeg kapitányt. Ha a hajón is ott tartózkodik, a kapitány, akkor csak meg kell kérnem, hogy mutassa meg a fülét és bingó! Alvó Tatát itt hagyom, nem foglalkozom vele tovább, hiszen nem lesz akkor időm visszatérni a hajóra. Amennyiben a füle megkarcolásakor felébred és ellenkezik, egy enyhébb tarkón csapással próbálom visszaaltatni. 
- Aludj papa, jobban teszed, ha ebbe nem folysz bele. Tartok tőle, hogy ölnöm kell. 
Mondom a reményeim szerint visszaaltatott vagy jobbik esetben fel sem ébredt kapitánynak. Az öreg meg van jelölve, tehát megfogom tudni különböztetni. Most már semmi más dolgom nincs, mint visszasietni a hajóhoz. ha szerencsésen odaérek a hajóhoz, mielőtt az még kifutott volna, akkor hangosan kiabálok, hogy;
- Kapitány! Kapitány! Szóljanak a hajó kapitányának! 
Amennyiben előjön a kapitány, úgy rámutatok és a legénység füle hallatára előadom a történetem. 
- Ez a férfi nem a maguk kapitánya! Az igazi kapitánynak egy karcolás van a jobb füle mögött. Nézzék meg, ha nincs karcolás a jobb füle mögött, akkor ő egy shinobi! Aki azzal a szándékkal jött ebbe a kikötőbe, hogy veszélybe sodorja a Víz Országát! 
S tervemben itt a csavar, ha a férfi jobb füle mögött mégis ott a karcolás... akkor elkaptam...

Sejtésem beigazolódni látszott.A shinobi, akire vadászok, sokkalta tapasztaltabb nálam, legalábbis ninjutsu terén minden bizonnyal. Sőt, van egy olyan sejtésem, hogy genjutsu terén se kutya. Mivel a mólónál, azon a férfin, én magam ejtettem sebet és nem lehetett annyi ideje, hogy visszajöjjön  ... Két dolgot tudok erősen feltételezni. Az egyik, ez a férfi előttem, a valódi kapitány. A másik, hogy a shinboi még mindig szabadlábon jár-kel. Illetve végül is harmadik feltételezésnek az a tény sem elhanyagolható, hogy a kapitány és a shinobi cinkosok. Ebben az esetben nem engedhetem el a hajót. Sőt, olyan választás elé kell, hogy álljak, amely igen komoly súlyú következményekkel jár. 
- Mondja, hogyan szerzett tudomást arról, hogy egy másik férfi fülét pont ott metszettem meg, ahol az ön füle is sérült? 
Kérdezem a kapitány, ugyanis eme kérdést, már akkor fel kellett, hogy tegyem. De elmulasztottam. Alaposan körbepillantok, árulkodó jelek után kutatnak szemeim, miközben a "kapitány" válaszára várok. S van számára egy még jobb kérdésem. 
- Ezenkívül, árulja el nekem, honnan tudta, hogy shinobi vagyok? Senkivel nem volt megbeszélve, hogy halásznak álcázom magamat. 
Ajánlom a kapitánynak, hogy nagyon gyorsan találjon valami nagyon hihető választ, mert kezdem elveszíteni a türelmemet. S van egy olyan sejtésem is, hogy első küldetésem, így egymagamban, meghaladja képességeimet. Vissza kellene ülnöm abba a tetves padba.

- Minden shinobi másképpen oldja meg a feladatát. De legyen igaza, ne veszítsük el a fejünket. Én, magával, kapitány úr kétszer találkoztam. Egy alkalommal, amikor a hajóra elsőre léptem fel és halásznak álcáztam magamat. Valamint, amikor azt a drasztikus megkülönböztető jelzést elhelyeztem a fülén. Ebből, azt állítja, hogy Ön csak az egyikre emlékszik. Tisztában van ezen információ jelentőségével?
Csak azért kérdezem őt, mert én nem. Pontosabban tisztában vagyok, csak a végkövetkeztetés nem esett még le. Ugyanakkor még fel kell tennem neki néhány kérdést. 
- Higgye el, nekem éppen úgy a célom megoldani ezt az esetet, mint önnek tovább haladni üzleti útjára. Az információ alapján, amit megosztottam Önnel, az előbb, arra lehet következtetni, hogy ...
No ez nagyon jó, mire lehet következtetni? Erre még nekem is teljes mértékben rá kell jönnöm és ki kell derítenem, hogy mégis mi a fene történt. Egyetlen dolog kezd körvonalazódni bennem. A Shinobi vagy megszabadult tőlem azáltal, hogy hagyott a hajóra felkerülni, vagy Ő maga is a hajón van. Mivel, erősen kétlem, hogy célja lenne nagyon sokáig még a Víz országában tengődni, valószínűsíthető, hogy maga is a hajón van. 
- Árulja el nekem, hogy miként került a mólóra?! Ez egy nagyon fontos kérdés, de legfőképpen az, hogy kivel tartózkodott ott?! Melyik matróz emlékszik arra, hogy a kapitánya kivel ment a mólóra inni? 
Kérdezem a matrózokat is. Ugyanis hacsak a kapitány került genjutsu vagy éppen az alakváltó jutsu áldozatává, akkor a matrózok emlékezete másképpen kell, hogy szóljon, mint a kapitányé. S miért inni, mert a kapitány ittasnak tűnt. Ez persze lehet, hogy megint csak engem vert át egy genjutsuval, vagy valami általam ismeretlen technikával. Miközben beszélek a kapitányhoz, folyamatosan az arcát fürkészem. Igyekszem leolvasni róla a reakcióit. A meglepettség és egyéb árulkodó jeleket keresek, ha meglepődik az információ halmazon, következtethető, hogy talán ő az igazi kapitány. Ebben az esetben pedig, ő is éppen olyan áldozat, mint én. Persze meglepődhet akkor is, ha az ellenfelem és rájön, hogy nem is vagyok annyira hülye, mint amennyire érzem magam. Ugyanakkor van egy olyan érzésem, hogy ő az igazi kapitány. 
- Valamint, legyen szíves felvilágosítani arról, hogy mely két emberét vesztette el a napok során. Ez nagyon fontos lenne. 
Az ellenséges shinobi valóban megölhette a kapitány két emberét. Viszont, ha a kapitány nem tud róla semmit, akkor feltételezhető ismételten, hogy ez a férfi a valódi kapitány. Még ha igazam is van, akkor se tudom még mindig, hogy ki a shinobi. Talán a képen szereplő ember arca mond valamit a kapitánynak. Lassan előhúzom a képet, majd közelebb megyek a kapitányhoz, miközben elkezdem a mondókámat. 
- Felismeri ezt a férfit? Amikor találkoztam "magával", ezt a képet adta. Azt mondta, hogy ez a férfi az, akit keresnem kell. Egy ivóban, azt mondták, hogy Önnel látták inni a mólón. Ezt legyen szíves megmagyarázni nekem. Nekem se dívik itt tökölni ezen a hajón, higgye el. 
Eközben, folyamatosan figyelek a környezetemre. Nem lenne jó, ha valamelyik matróz úgy döntene, hogy esetleg kedve szottyan meglincselni. Esetleg, ha kiderül a kapitányról, hogy mégis csak a shinobi és netalán tán a megtévesztett matrózokat nekem uszítja, legyen esélyem kitérni a támadások elől. Ugyanakkor, igyekszem a kapitány reakciói alapján megfejteni, egyelőre a ki a kapitány titkot.

Végig gondolva a mai nap történéseit, arra jutottam, hogy ez messze a legrosszabb napom. Nem elég, hogy a küldetés felvételekor, épkézláb információkat sem kaptam arra nézve, hogy mit csináljak a hajó legénységével, de még ez a kapitány dolog is zavaró. Két kapitánnyal találkoztam. Ebből az egyik azt mondta, az ellenséges shinobi megölte két emberét, miután magához vette, mint inas, majd ellopta a térképet és eltűnt. Az előttem tartózkodó férfi, viszont azt állítja, hogy a térkép a szobájában van, valamint állítása szerint egyetlen embere sem halt meg. Kezd egyre frusztrálóbb lenni ez a helyzet, ilyenkor pedig többnyire teret engedek gyilkolási szándékomnak. Magasról teszek én ezekre az emberekre. Nem érdekel egyik sem. Különösen nem egy olyan kapitány, aki ennyire felelőtlenül viseltetik egy olyan térkép iránt, amely az országom teljes kereskedelmi útvonalát tartalmazza. Hogy lehetnek ennyire felelőtlenek? Mivel szemernyi reményfoltját sem látom annak, hogy megoldom ezt a problémát, már csak egyetlen dolgot tehetek. Nem teszek semmit. 
- Kapitány! Nem áll szándékomban ebben a kabinban tölteni a hátralévő időt. Szeretném átnézni a hajót. Kezdetben a szobáját, majd a rakományt, végül a legénységi körletet. 
Jelentem ki, olyan magabiztosan, ahogyan csak tudom. Tisztában vagyok vele, hogy a megoldás kulcsa az aprócska részletekben fog rejleni. Miképpen azzal is tisztában vagyok, hogy az ellenség ügynöke ezen a lélekvesztő kasznin tartózkodik és csak arra vár, hogy a szigeten leszálljon a hajóról. Ez lenne ugyanis a tökéletes menekülési terv a térképpel a zsebében. Nagyon sokat fog jelenteni  a kapitány reakciója, de az embereit is éppen úgy figyelemmel követem. Semmi kedvem a teljes személyzetet kivégezni. ha azonban a kapitány valami rosszban sántikál, kénytelen leszek végezni vele és mindazokkal, akik vannak olyan bolondok, hogy megpróbálnak megállítani abban, hogy végrehajtsam a küldetésemet. 
- Ezenkívül beszélni kívánok Önnel, valamint néhány emberrel a legénységéből. Szigorúan négyszemközt. 
Mivel a kikötésig még van elég hosszú idő, nem kell aggódnom. Nyugodtan várom a kapitány és a szűk kis kompániájának a reakcióját. 
- A térképet pedig legyen szíves idehozatni. Nem Ön, hanem valamelyik embere. Például az, amelyikre rászólt odakinn. Kérem tegye, amit mondok és megígérem magának, hogy minimálisak lesznek a veszteségei.

Úgy tűnik eléggé bosszantó egy csaj lehetek, ha egy kietlen szigeten akarnak kirakni. Roppant udvariatlan eljárás, velem szemben. A kapitány végül felfedi valódi kilétét és megkímél azzal, hogy tovább keresgéljek nyomok után, amelyek alapján eldönthetem, hogy megöljem vagy sem. Úgy tűnik, hogy a kedves kapitány úr, valójában a shinobi, aki úgy gondolta, hogy felkér egy táncra, csak a lehető legudvariatlanabb megoldást eszelte ki ezzel kapcsolatban, ugyanis öt, kellemetlen testszagú és csúnya pasit küldött, hogy táncba invitáljanak. Igen pimasz eljárás, hiszen nem hogy zene nem szól, de kardokkal és valami csákánnyal akarnak felkérni. A kapitány légzongora játéka igen megható, hogy egyszerre öten is szeretnének táncolni, de kérem az udvariassági formákat tartsuk be. Elhiszem hogy ennyire szép vagyok, de az alkalomhoz sem vagyok öltözve. Ha már az alkalomról van szó, hát kérem szépen én kicsit alul vagyok öltözve, egy ilyen táncos partihoz. Egy gyors pillantással felmérem a környezetemet, hogy tisztában legyek azzal ,hogy merre és pontosan nagyjából hány métert haladhassak. Első dolgom az lesz, hogy vissza utasítom a táncolni vágyókat. Semmi kedvem öt matrózzal keringőzni, bár édesanyám, aki kirigakurei Jounin, minden bizonnyal tudna mutatni nekik néhány igazán művészi mozdulatot. Én jelenleg nem tartok az ő szintjén, szóval, ahelyett, hogy mindenféle táncmozdulattal ki kellene térnem, az öt sittes alak elől. Bár nem értek a Bábjutsukhoz, annyi azért megmaradt belőlem az órákról, hogy a bábok gazdája többnyire a kezeivel, valamit kalimpál. A zenés táncest, mai karmestere, pedig a kapitány. Bár nekem erősen gyanús, hogy a tőle nem is olyan távol ácsorgó "fia" is valami rosszban sántikál. Ugyanakkor kíváncsi lennék, hogy ujjak nélkül, mégis hogyan akar bárki is ninjutsukat használni. Az öt matrózt megpróbálhatnám lefegyverezni, de van egy olyan érzésem, hogy amíg az öt táncolni vágyóval kavarognék a táncparketten, ezek ketten valamit mis másolnának. A terv gyorsan megszületik a fejemben.  A "táncos" úriemberek elől, egy közeli ládára vagy hasonló magasabb pontra igyekszem szökkenni. Ez néhány pillanatra időt ad, hogy az ellenséges shinobira koncentrálhassak. de nem áll szándékomban, túl sokáig itt ücsörögni, így végül gyors kézjeleket követően, használom a Bunshin no jutsut. A Bunshinokkal ugyan nem tudok fizikai károsodást okozni az ellenfélnek, ellenben egy bábmestert kellemetlenül meg lehet szívatni azzal, hogy hirtelenjében egyszerre több célpont jelenik meg. Mivel az öt úriember, nem tűnik shinobinak, ezt arra lapozom, hogy amennyiben ninják lennének, én már régen halott lennék, sőt nem is kellene valami őrültnek rángatni őket. Egy Bunshin megindul a "kapitány" "fia" felé, azzal a célzattal, hogy kitakarjon engem a látómezejéből. Ezt rövid, cikk-cakk irányú mozgással végzi. Egy másik Bunshin igazi kamikaze lesz a szentem, kezében, kivont Ninjatoval, megindul a táncoló úriemberek felé. A Következő felkiáltással. 
- Végzek veletek barmok! 
Mindezek, természetesen az előre megtervezett csel részei. Ahogyan a két másik Bunshin mozgása is, akik szintén kivont Ninjatoval rontanak a "kapitány" felé. A Bunshinok mozgása közben, gyorsan előhúzok négy darab senbont és legyező alakban eldobom úgy, hogy a két szélső a kapitányt célzó Bunshinok mögött haladva, a férfit célozzák, a másik kettő pedig a kapitány fia felé, illetve a kapitány és fia közé repüljön. Ezzel nagyjából az a célom, hogy amennyiben a kapitánynak feltűnik, hogy a Bunshinok mögött érkeznek a senbonok, akkor ne a nekem kedvezőtlen irányba térjen ki. Akkor ugyanis meg kellene kockáztatnia, hogy esetleg eltalálja egy senbon. Én magam egy elnyújtott ugrást, tigris bukfencben fejezem be.  Méghozzá úgy, hogy a "kapitánytól", nagyjából egy másfél méterre érkezzem. Jobbomat magam elé tartva, miközben balomban két senbont tartok. Amiben reménykedem az az, hogy a kapitánynak nem tűnt fel, hogy ugrás közben, a jobb alkaromról nagyjából húsz centiméternyi drótot megpróbáltam a a hozzám közelebb eső lábára tekerni. Ha a tervem tökéletesen bevált, akkor a kapitány felém mozdult el, a bunshinok és a senbonok elől, így lehetőséget kapva, hogy a drótot a lábára tekerjem, majd egy alkalmas pillanatban megrántva azt, a földre vihessem. Ha sikerrel járok, egy kicsit még rá is játszva, csalódott hangon, ennyit mondok. 
- Közel volt, hogy kapjon egy gyomrost. 
Ha közben bármi olyasmi történik, amire nem számítottam, például a kapitány fia úgy dönt, hogy megakasztja a támadásomat, akkor a felőle érkező támadást próbálom elkerülni és a drótos cselt elmulasztani későbbi pillanatra. Amiképpen, ha a matrózok érnének túlzottan hamar utol a tánc felhívással, szintén igyekszem előlük kitérni és kiszúrni a pillanatot, amikor a kapitány védelmén holttér keletkezik.

A matróz kiáltása, valamit elindít bennem, amiképpen az sem utolsó dolog, hogy a kapitány egy pukkanás közepette fabábúvá válik. Miközben a földön fekvő bábúra figyelek, a fejemben millió gondolat kezd peregni, ahogyan a mai nap kirakósa elkezd összeállni. Egy pillanatra, mintha az egész nap leperegne előttem és kezd összeállni egy olyan megoldás, amely eddig elkerülte a figyelmemet. A mosolygó fickó felé pillantok, aki egész idáig, csak állt és mosolygott. Miért nem segít a kapitánynak, ha végezni akar velem? Hiszen nem tudhatja, hogy nem-e fogok győzedelmeskedni a kapitánnyal szemben. Itt valami nem stimmel, végül felállok a guggoló testhelyzetből és olyasmit teszek, ami egy öngyilkossággal ér fel. Semmit. Nyugodtan állok és magabiztos hangon szólok a felém közeledők felé, illetve részben a nyugodtan ácsorgó fiúhoz is, aki eleddig csak mosolygott. 
- Na jól van srácok, ez így most már értelmetlen. Be lehet fejezni a bábozást. Kezdjük azzal, hogy a Mizukage, az ország teljes kereskedelmi és utánpótlási vonalait ábrázoló térképet egy kereskedőre bízna? Amikor csodák csodájára, azt könnyedén ellopja egy ellenséges shinobi, két évet kihagyott, gyakorlatlan genint küldenek utána? Te meg? Milyen ninja vagy? A szuper kém, miután megszerezte a térképet, elmegy inni, miután leitta magát a hajó kapitányával, akitől ellopta a térképet, végig énekli a fél dokkot? Ez nonszensz. Minimális ismereteim szerint, egy embert, csak akkor irányíthat egy bábmester, ha az belegyezik. Amennyiben a matróz ellenséges, akkor nem fog rimánkodni, hiszen bízik a shinobi képességeiben. Viszont, ha barátságos, akkor pánikszerűen sikoltoznia kellett volna, hogy elveszítette a kontrollt a teste felett. Ez a sikoltás egyetlen dologra utalt. A matróz tudta, hogy gyakorlatról van szó, amikor pedig feltűnt a Bunshinom, megrémült, hogy az életét veszítheti. Illetve ... hogy én magam nem tudom, hogy gyakorlat és komolyan végezni akarok vele. 
Mondom a tőlem telhető legmagabiztosabb hangon és erősen reménykedem, hogy nem tévedek. Amennyiben tévednék, úgy igen komoly bajba kerülnék, hiszen a matrózok utolérnének. Viszont, ha igazam van, akkor a gyakorlatnak vége és túléltem. Bár, igen komoly elképzelésem van arról, hogy nem lesznek túl boldogak a teljesítményemtől. Hiszen beszivárgónak és kémnek pocsék lennék.