Re: A falu főkapuja

**Kenshiro Yuu** Hétf. Jún. 18 2012, 19:39

Surran, settenkedik, lopakodik, ami talán egy és ugyan az, ami viszont biztos, hogy a koncentráció kezd az agyára menni. Fene se tudja mióta van itt, mikor kezdődött az akció és mikor ivott utoljára egy jó sakét. Sok bonyolult kérdés volt ez, amelyek megválaszolására nem kevés spiritusz kellett. De az sajnos nem volt meg, most nem. Így maradt a lopakodás, settenkedéses szóhasználatok sora és a cselekvésben való lebonyolítása. Messze a frontvonaltól vagy netán szimplán kiürített területeken járva egyre nagyobb volt a csend, sőt nem is volt, leszámítva saját légvételét, szívverését. Kellemetlen volt ez az egész de remélte, sőt emlékezett rá, hogy megéri, ha sikerül az akció, elvégre valami pöpec kard lett volna a jutalom vagy mi a fene. Bár erről konkrétan nem esett szó, így most ezt meg is jegyezte magának, hogy legyen mit követelnie győzelméhez, már ha lesz olyan. Na de végül aztán a kutatás a vérontás és egyéb pusztítás meghozta gyümölcsét. Végre előkerültek az űzött vadak, akik elég jól felszerelkeztek, míg hősünknél egy szál katana volt. Ráadásul mindezt tetézte a nyitott tér, ahol letáboroztak. Ha csoportban támadják meg őket, jó esély van ellenük, de most Same-chan egyedül volt, mint a hüvelykujja, ami nem tűnt el az ökölbe szorult kézben. Látható volt nem akarták megkönnyíteni üldözőjük vagy éppen üldözőik dolgát. A férfi már kissé fáradt volt ahhoz, hogy szemből lenyomjon egy kamikaze akciót így maradt a jó öreg Rambo módszer, amit itt nem így ismertek, de az írónak ehhez volt kedve. Az árnyakat és feltételezhető fedezékeket kihasználva, igyekezett azon lenni, hogy a hátukba kerüljön, még ha így nem is tud rögtön lecsapni rájuk. Onnantól azonban az oldalba támadás teljes lelki nyugalommal mehet. Elvégre egyrészt erre kevésbé számítanak, másrészt bár trükkös és nem a legkönnyebb akció lesz, mégis jobb, mint szemből nekik esni. Hisz van itt karom, egy katana amivel át lehet szabni az embereket, és még két darab tű is mások szemen szúrásához.

**Kushieda Unazaki Tessa** Szer. Jún. 20 2012, 08:22

>>Jii-chan<<

A fiú nagyon érdekesen viselkedett, főleg azután, hogy beleesett a kis csapdámba, holott semmi tudatmódosító hatással nem rendelkezett. Frusztrált volt, ideges és sietősre vette a beszélgetést, valamint megkért, hogy ilyet többet ne csináljak. - A ganjutsu, a shinobik egyik különleges fegyvere mellyel megzavarhatják, megfélemlíthetik, vagy éppen halálérzetet kelthetnek másokban azért, hogy elérjék a céljaikat. Amit az előbb alkalmaztam, pusztán a testedet kötötte meg, de amint látod, már ez is elég kellemetlen érzés volt.- Magyaráztam a fiúnak és láthatóan leesett neki, hogy nem egy hétköznapi zenésszel van dolga, hanem egy kunoichivel is akit kislány kora óta a ninja létre neveltek. Amikor a kitörésben lévő háborút említette meg Tenkai és a világ jobbá tevését feszegette, Yoko szinte azonnal közbevágott, persze csakis kizárólag az én fejemben. *Bwlahhh... minyá' okádom kell... "mentsük meg a világot a zenével, mert csak az képes rá"...* mondta ironikusan mély fiús hangon. *...Na persze, ennyi erővel kergethetnénk szivárványokat is, hátha azokat begyűjtve majd mindenki csidálni fogja és puszipajtások lesznek az ellenfelek a hosszú évtizedek óta tartó bosszúvágy ellenére is... ha meg nem, akkor is ott van a szempilla rebegtetés... Komolyan mondom, máris hányok.* Nyilvánította ki a véleményét az az egyén akire most a legkevésbé voltam kíváncsi, de mégis mondott valamit. Túl nyálasra sikerült ez a beszéde a fiúnak.
- Zenével vajmi keveset lehe... ekkor belém nyilallt a tudat, hogy az én sötét oldalam aki már-már annyira elkülönült tőlem, hogy saját neve is van, tehát Yoko is elcsendesül amikor a zenémet játszom. - Ott leszek a kapunál, biztosra veheted. Mondtam vigyorogva, majd kitessékeltem a szobából. Indulás előtt át kellett öltöznöm, ugyanis a találkozás Tenkaial olyan hirtelen történt, hogy még a reggeli hálóingemet sem volt időm levetni magamról és valami ruhát magamra aggatni, de ezt most bepótoltam. Az öltözködést követően a felszerelésemhez siettem, majd azokat alaposan végignéztem és minden egyes darabját bepakoltam a táskámba, és a fegyvertartóimra. *Még mindég nem tudok teljesen megbízni a fiúban... mit gondolsz, magammal vigyem a Kakutemat? Ha baj ütne ki, könnyen és észrevétlenül tudom elintézni...* Yoko erre nem szólt semmit, csak morgott egyet halkan, majd elcsendesült. *Akkor ezt igennek veszem* Megforgattam a tenyeremben a szóban forgó tárgyat, majd egy kis méregflaskát elővéve belemártottam a hegyét, végül pedig felhúztam az ujjamra. Ki gondolná, hogy egy ártalmatlannak látszó gyűrű akár örök álomba is tudna szenderíteni? Természetesen én tudtam ezt és előszeretettel használtam is eme Kunoichi kiegészítőeszközt. Amint teljesen végeztem a bepakolással, elindultam a kijelölt helyre, Yuukigakure főkapujához. Alig fél óra alatt odaértem és látszólag még nem volt itt a fiú, így egy kicsit elgondolkoztam. - Remélem nem akar rávenni, hogy elhagyjam Yuukigakuret... nagyon megszerettem ezt a helyet az itt töltött idő alatt. Hideg ugyan, de egyszerűen körülírhatatlanul gyönyörű az ami itt van. Beszéltem magam elé, majd az egyik jégfalnak nekidűlve vártam a fiú érkezését.

Jiraiya Csüt. Jún. 21 2012, 10:18

A fiú beszéde tényleg kissé nyálasra sikeredett igaza volt Yokonak. De vannak akik olyan dolgokban reménykednek amik sosem fognak bekövetkezni, vagy akárcsak tartalmas, hosszútávú örömet okozni. A zene pedig egy idő után elmúlik. De addig tart, amíg szüksége van rá az embernek. És ez a lényeg. Valami, kis kevéske öröm a világba mindig jól jön. És Tenkai a zenét tekintette mindennek. Mit is tudhat egy ilyen fiú a világban történő dolgokról? Mit tudhat Ő a szenvedésről? Talán többet mint hinné az ember, de biztosak nem lehetünk senki szándékában.
Az idő napos volt. Ez az jelentette, hogy nem volt mínusz 50-fok, hanem csak -26. Viszont fenyeget a leégés esélye is, mivel a hóról visszatükröződő napfény perzsel. A legjobb az volt, hogy a madarak csicseregtek mindenütt. Pár méterrel előtted, az egyik kis fekete madár, a hóban fetrengett boldogan. Élvezte ezt a hűvös dolgot. Érdekes egy ízlésük van a madaraknak. Mind esetre a fán ülő egyének, jó szemmel nézték volna, ha a lány is elkezdene fürödni a friss hóban. De nem tette. Mért is tette volna? Tenka hirtelen leugrott a fáról, majd megszólalt.
- Attól nem kell tartanod. Én is szeretem ezt a Falut, szóval csak egy kis időre tűnünk el. Rajtad múlik a dolog. Ha gyorsan tanulsz, akkor akár már ma hazajöhetünk. Van egy faház a Fenyvesben. Évek óta üresen áll. Egyedül és magányosan. Megyünk, és nyújtunk neki egy kis örömet. Kövess.
Azzal a fiú, elindult lassú léptekkel, kifelé a faluból. Amint felzárkóztál, gyorsabbra vette a tempót. A cél a nagy és ismeretlen erdő. Már akinek ismeretlen.

// Kövi post a Nagy Fenyvesbe. Legyen a postodban, hogy elértétek a faházat. ^^ //

Sai Pént. Jún. 29 2012, 01:05

[Akisame]

//Láttam ám, de nem baj, hogy írtál, így biztos nem ment ki a fejemből Very Happy

- ez utóbbi ugyanis néha előferdül ._.'//

Újabb óvatos lopódzásot eredményesen zárul, láthatóan nem vették észre jelenléted, továbbra is figyelnek ugyan, de felületesek, nem olyanok, mint a zsákmányállatok, amelyek kitáguló orrcimpákkal, feszült figyelemmel merednek riadtan mindenfelé, mert tisztában vannak áldozat mivoltukkal, és sorsukkal kívánnának szembeszállni, hanem egyszerűen csak kémlelnek, hátha felbukkan valaki, mint a gyerekek, mikor roppant mód unatkoznak, és örülnének egy játszópajti előkerülésének, ugyanakkor inkább ezerszer unatkoznak, minthogy valamelyik szülőjük találjon rájuk, elráncigálva és befogva őket a házimunka szörnyűséges gályarabságára.
Azonban a tér még így is nagy, annak ellenére, hogy a kisebbek közé számít, így ha hátulról/oldalról támadod is őket, legalább jó 10-12 lépés, mire az emlékmű márványánál teremsz, ami ilyenkor hosszúnak is bizonyulhat. Iszonyatosan hosszúnak, főleg, ha legalább az egyik geninnek van valami kellemetlen ütőkártyája. Bár az is lehet, el sem gondolkodsz ezen, s csak nekik rontasz, ez is egy opció. Mindenesetre egyenlőre nálad a meglepetés abszolút előnye.

**Kenshiro Yuu** Szer. Júl. 04 2012, 14:49

Egyelőre de csak egyelőre nem csapott még le. Türelmesen türelmetlenül lopódzkodott mint az emberevő lopótök, ezen kétes érzelmekkel a fejében. Két dolgot azonban biztosan tudott. Az egyik, hogy kezdi unni saját kicsiny gyenge korlátait, amiért nem tudja egyetlen csapással eltörölni ezeket a pondrókat, akik feltehetőleg még erősebbek is lehetnek nála. A másik, hogy nincs szenzor az őrök között ami persze nem azt jelenti, hogy nem így van. Hisz lehet, van ám ott egy, sőt kettő is, csak várnak türelemmel és nem akarják felfedni azon információt, hogy van egy bátor egyed, aki a közelükben ólálkodik plusz meg is közelíti őket. Lehet, egyszerűen abba a biztonságos gondolatba akarták ringatni magukat, hogy egy eltévedt civil mászkál errefelé vagy éppen más, de nem az ő életükre akar törni. Reményeik szerint. Same egy pillanatra megállt, sőt nem is állt meg, hisz már ezt csinálta egy ideje miközben szíve és ostoba elméje ki akart törni és kaszabolni agya nem hagyta, hogy ilyen ostobaságot tegyen. Ha betámadta volna most őket, garantáltan észreveszik azelőtt, hogy megsuhogtatná egyetlen árva kardját. Az pedig, ugyebár nem túl jó. Ám volt még egy teljesen utolsó trükk a tarsolyában, amit kivitelezni tudott. Szerencséjére az ország és a jelenlegi időjárás neki kedvezett. Elméletben. Formált egy mindennél egyszerűbb pecsétet és nagyon, de nagyon koncentrálni kezdett. Mi mást akart ezzel, mint a levegőben lévő vízmolekulák megzabolázásával és teljes átformálásukkal, egy könnyed ám zavaró ködöt létrehozni, hogy az orra vezetésével a pillanatnyi zavart kihasználva, végezhessen áldozataival. Sajnos ezen utóbbi feladat sűrűn megfordult a fejében, sőt párszor rá is tért, de valahogy sose a megfelelő emberek kerültek az útjába. Na de majd most. Talán.

Sai Szer. Júl. 11 2012, 01:29

Terved a következő volt, ködbe burkolod a világot. A dolog nem is volt annyira bonyolult, hiszen bár a hőmérséklet nem túl magas, a hó miatt akad miből páratartalomra gyúrni, és aztán abból ködöt idézni, amely pillanatok alatt belepte a kis teret. Ez már jelezte jelenléted, de még mindig nem árult el. A két genin épp ezért szorosabbra húzta a védekezés vonalát, bár tény, a szívük nem repesett az örömtől, és minden bizonnyal feszültek voltak, talán belül reszkettek is. Kezeikben felvillant egy-egy kunai, és látszott, feszülten tekintgetnek mindenfelé, várva a támadást, amely semmi esetre sem fog elmaradni, ezt már ők is borítékolták maguknak. Hogy nem tettek konkrét lépéseket jutsuk ügyében, az jót jelent-e számodra vagy sem, azt jobbára neked kell kiderítened majd minden valószínűség szerint.

**Kenshiro Yuu** Hétf. Júl. 16 2012, 19:59

Nem kellett sokat várni arra, hogy a köd a belepje kicsiny világuk egy részét, melyből hamarosan egy mini csatatér lesz művér nélkül. Bátor ellenfelei nem reagáltak semmivel. Feltételezhető volt nem pazarolják a fegyverzetüket és a chakrájukat fölösleges vakon lövöldözésre. A védelemre koncentráltak, ami honnan volt tudható? A szaguk nem mozdult, már ha a szag nem mozdul, akkor annak tulaja se és itt bizony szélcsend volt. Na és ha szél lett volna, akkor is csak foszlányt visz magával így ezt a kitartó vadászt nem lehetett átverni egykönnyen. A nap egyetlen jó dolga a közeledő finálé volt. Sok rohanás, némi harc és egyéb viszontagság után végre célba ért, ám a vonalat még nem lépte át. Nem is hiába, hisz jelen pillanatban nem egy elbizakodott nyúlnak tűnt, aki a lemaradt teknősre tekint lenézve, sokkalta inkább egy maratoni futónak, aki éppen kiköpi a tüdejét. A felállás nem volt a legjobb mind fegyverzete - amely ugyebár egy szál kardjából és két tűből állt - mind a chakrája szempontjából. Egyetlen előnye kardforgató képessége volt, amit éveken át gyakorolt, így ha valamiben fölényeskedhetett és esélyt adott a győzelemre, akkor az ez volt. Nem volt már idő gondolkodásra, bár valószínűtlen volt, hogy a geninek felhagynak a védelemmel és megpróbálják megkeresni őt. Ellenben szerette volna letudni ezt a küldetést. Ellökte magát az oszloptól, ami mögött idáig megbújt s melynek túloldalán, a két, sőt három jómadár várakozott pattanásig feszült idegekkel. Mivel mint említve volt Same-chan gyakorlatilag mindenből a kifogyás veszélye fenyegette gyors, vakmerő és kétséges sikerességi arányt felmutató akcióba kezdett. Katanájával a kezében felfutott az oszlopra végül a tetején átlendülve, mint a konohai esetében egy zuhanó szúrást mutatott be. Csak remélhette, hogy pont van alatta valaki. Ami nem lett volna rossz tekintve helyzetét, ám ellenkező esetben egy gyors vágást még mindig tud intézni valakire vagy védekező pozitúrát felvenni, amire jelen esetben vajmi kevés esély volt. Mert míg ő maga a szemeivel nem látott az orrára ez már nem volt igaz.

Sai Kedd Júl. 24 2012, 00:45

Gyors cselekvésre szántad el magad. Nagy lendülettel lendültél át az oszlopon, hogy felülről metszhesd keresztbe a ködöt, amelyet teremtettél. Lelkedbe öröm költözhetett nyomban, ahogy a penge egyértelműen és még annál is kézzel foghatóan érezhető mód fúródott bele az élő húsba, s nemcsak vérgőz önthette el az orrlyukaid, de ordítás is kélt, amelyből jól tippelhettél arra, hogy bizony nem mást sikerült eltalálnod, mint a célpontod. Mert bizony a hang érettebb férfihoz tartozott.
Ezzel egyidőben azonban elindult feléd is a válaszcsapás, feltételezve helyed bukkant fel melletted a ködben is közel a két genin két oldalról, ahol álltak eredetileg, abból az irányból, s kezükben lendült a kunai. Ilyen közelről pedig nem fogják csak úgy eltéveszteni céljuk, azaz téged. Áldozatod pedig még mozgott alattad, így jogos lehet a gondolat, hogy esetleg ennyi nem elég ahhoz, hogy kilehelje végre a lelkét.

**Kenshiro Yuu** Szer. Júl. 25 2012, 22:44

A szél mindennél hangosabban üvöltött a fülébe, amikor átvetette magát az oszlopon, s mégis a férfiba hatoló kardjának fájdalmas üvöltése még a szelet is túl tudta szárnyalni. A hangból már kétség sem fér ahhoz, hogy jó embert kapott el, hisz ilyen idős genin mégse lehetett az őrző csapatban. Ám a küldetés itt még nem ért véget. A követ nem halt meg, s míg él a küldetés is folytatódik. Ezek a szabályok, ámbár ő menet közben elvérezhet, nem árt, ha maga a vadász életben marad, hogy jutalmát megkapja, na meg persze ő maga jelenthesse feladatának sikerét. Azonban ilyen gondolatkora most nem volt idő. A két testőr a váratlan csapásra válaszul támadásba lendültek. Akisame minden erejét összeszedve a még korántsem mélyen lévő katanát kirántotta áldozata testéből, míg ő maga az öregembert használta ugródeszkának s róla elrugaszkodva ugrott a magasba igyekezve elkerülni a két csapást. Reményei ezen a rövid és gyors mozdulatsoron nyugodtak, amire minden porcikájával felkészült. Ha sikeresen a magasba ér az oszlopról is elrugaszkodik, hogy szembe kerüljön ellenfeleivel. Nem tudni ugyan, hogy a köd meddig marad meg vagy, hogy meddig gátolja a látást, így orrának köszönhető előnyét is nehéz kiszámítani. Bárhogy is nincs idő teketóriázásra. Készen kell állnia mindenre, mit felé küldenek. Bármi is történjék gyorsan és helyzetből adódóan, a legmegfelelőbben kell kiiktatni a két egyedet.

Sai Csüt. Aug. 02 2012, 01:02

Hála a a ködnek és az ebből adódó nagyjábóli célzásnak, az egyik kunai teljességgel célt tévesztett a gyors reakciódnak köszönhetően, s a másik is csak végighasította a nadrág szárát, enyhén feltépve a bőrt, hogy kigyöngyözzön rá a vér vöröse. S mivel a köd még mindig tartott, bár hallották, hogy az oszlopról elrugaszkodsz, nem láthatták, merre, de tudták azért ők is, mozdulni kell, védekezni, védeni, így lényegében neked adtak előnyt azzal, hogy a sebesült férfi mellé léptek, kérdés, elrugaszkodva, mit kezdesz az információval, hogy mindenki egybegyűjt, lényegében akár könnyű célponttá is válva, ugyanakkor együtt vannak, és ez meg is nehezítheti a dolgod. Egy biztos, egyikük sem rendelkezett olyan jutsuval, amellyel feloszlathatná a ködöt.

**Kenshiro Yuu** Csüt. Aug. 02 2012, 19:55

Meleg helyzet a hidegben elég irónikus de mit lehet tenni elvégre két kunaial hadonászó képzett shinobi korántsem vicc. A kard könnyedén mondhatni kicuppant a testből míg az öreg zsák módjára dőlt el az ugrás erejétől. Geninek akciója azonban ennek hála na meg persze Same ügyességének köszönhetően nem kecsegtetett sikerrel. Mindazonáltal egy apró szúnyogcsípést csak sikerült összehoznia egyikőjüknek. De sebaj minden a rögtönzött tervek szerint alakult. A levegőbe érve elrúgva magát az oszloptól bemutatva egy könnyed szaltót pár méterre a geninek előtt landolt. Azok nem mozdultak és a köd is kitartott ebből levonható a szerencse istene ma vele volt. Alig pár pillanattal a földet érése után kardjának markolatát két kézzel ragadta meg a penge meglendült lefelé kis híján súrolva a földet. Jelen pillanatban már nem volt min gondolkodni, egyedül saját magára és a kardjára számíthatott. Erejét összeszedve elrajtolt mint egy sprinter. A keresztvas gyakorlatilag teljesen az oldalát nyomta ezzel elősegítve, hogy a kard minél nagyobb hatékonysággal és erővel érhesse el a kívánt hatást. Szemében vagy inkább orrában a jobb oldali genin volt a célpont, aki gyakorlatilag párszor már kettészakadt a kardcsapástól, de csak fejben. Futás közben látta ahogy a kardját meglendítve az ifjú shinobi deréknál ketté válik. A másikkal nem tud mit kezdeni és ha nem sikerült legalább lebénítani kiszemelt ellenfelét hátraugrik, hogy legyen ideje védekezni. Elvégre mi mást tehet.

Sai Hétf. Aug. 06 2012, 22:39

Ahogy a geninek előtt landoltál, mindketten arrafelé kapták a fejük, újabb kunaival a kezükben, ám az előbukkanásod olyan fürgén ment végbe, hogy még nem voltak képesek rá igazán reagálni. Valószínűleg nem véletlenül őket küldték hátra a követtel, eléggé újaknak tűntek. Nem valószínű, hogy bármely ország számított volna ilyen jellegű razziára, ahol nem elég egy jounin, egy chuunin egy képzettebb genin és két másik, hogy tanulja az "ipart". Fiatalságuk és tapasztalatlanságuk most azonban nem segített rajtuk, nem voltál irgalmas szamaritánus, gyors és határozott mozdulattal metszetted ketté a hozzád közelebbi fiút. S bár a keze még reflexből kinyúlt, és kunaiját a combodba szúrta, ezzel a tettével ki is lehelte a lelkét. A vér, amely a hasi ütőeréből lüktetett elő, képen fröcskölt téged is, a követet is, s a másik genint is. Szerencsétlen lány sokkos állapotba került, s ő sem nagyon alkalmas reakcióra. Egyedül a követ határozott a cselekvés mellett, kicsavarva a lány kezéből a fegyvert, s neked ugorva, hogy lehetőleg mellkason szúrjon.

**Kenshiro Yuu** Szomb. Aug. 11 2012, 20:54

A határozottság olyan erő, mely ha megvan, szinte megállíthatatlanná teszi az embert. Same-chanban kétségtelenül megvolt, ám nem ez vezette sikerre. Kardja annyit vért ivott és annyi gyertyalángként kihunyó életet látott, hogy ez számára már nem jelentett különbséget jó és rossz között. A szerencsétlen fiú se tudta megállni ezt a hideg közönyt. Életerejének utolsó leheletével még egyszer és egyben utoljára lesújtott támadójára, majd átadta magát az örök sötétségnek. A kunai, mellyel élete utolsó cselekedetét végrehajtotta, nem ment veszendőbe. A férfi felszisszent a lábába álló késtől. Fájt ugyan, de nem ment eléggé mélyre ahhoz, hogy különösebben megakadályozza feladata végrehajtásában. Tekintete a lányra siklott, aki kezében a fegyverével összerogyva remegett és a darabokban lévő társát bámulta üres szemekkel. Bár szemei a halott fiúra szegeződtek látszott, hogy ő maga nem ott jár. Tisztán látszott, hogy vele nem lesz probléma, így nyugodtan, még mindig késsel a lábában fordult az öreg felé, aki szintén érezte saját vesztét. De mint minden ember mikor sarokba szorítják, ha van elég akaratereje, és nem a gyávák legaljához tartozik, megpróbálja menteni a menthetőt. Talán éppen ez vezetett ahhoz az elkeseredett lépéséhez, hogy kikapja a lány kezéből a kunait és megpróbálja leszúrni merénylőjét. Same bár fáradt és sebesült volt, ahhoz bőven maradt elég ereje, hogy bevégezze a feladatát. Teste női hajlékonyság kecsességével volt megáldva. Férfi létére ez furcsának tűnhet, ő maga remekül ki tudta ezt a képességét használni. Kamatoztatva ezt a kis különlegességet, úgy hajolt hátra mintha elesne, ezzel igyekezve elkerülni a tőrt, míg ő maga kardjával könnyedén le tudja szúrni a követet. Sikerességének esetén a penge valahol a mellkasi tájékon hatol be, ám a torok se elvethető.

Sai Kedd Aug. 21 2012, 00:17

//Gomenne, már megint figyelmetlenségből nagyom megcsúsztam itt, sumimasen >.>"//

A követ támadása - többek között azért is, mivel alapvetően képzetlen embernek számított, aki csak a saját életét kívánta menteni - nem okozott különösebb gondot, hajlékonyságodnak köszönhetően kitértél, s egy akár elegánsnak is nevezhető mozdulattal bevégezted a feladatod, s mivel az áldozat még ficeregni próbált, torkon szúrva, majd oldalirányban kirántva a kardot, félig lefejezve adtad át őt a túlvilág erőinek, tegyék végre csónakba, aztán juttassák át azon a fránya folyón a túlvilágra.
Több dolgod nem maradt. A lányra még egy adagot pakolt az újabb sokk és az újabb vércseppek. Hogy életben hagyod-e, vagy úgy döntesz, ha lúd, legyen kövér, már csak rajtad múlik. A feladatod lényegében véget ért, már csak jelentened illene megbízódnak, visszajutva a rejtekhelyre.

//Amennyiben esetleg még vissza akarsz kavarodni a sűrejébe, és megnézni, mi van a többiekkel, abba az irányba indulj el, ha nem, akkor jussunk vissza a Határvidékekre, ahol a rejtekhely volt.//

**Hoshizoku Kaito** Szer. Jún. 05 2013, 20:39

Egy újabb fantasztikus nap köszöntött rám. Most is mint mindig, elvégzem a reggeli teendőimet, majd egy gyors öltözködés és felszerelés összepakolás után elindulok a falu vezetőjéhez, hogy egy küldetést kapjak. Szerencsére senki sincs előttem, így hamar bejutok az irodába, ahol meg is kapom a feladatomat. Maga a küldetés nem tűnik túl nehéznek, egy fakitermelést kell csak felügyelnem a társammal együtt. Nos, fantasztikus személyemnek ez nagyon egyszerű feladat lesz, de első lépésnek találkoznom kell a társammal.
Miután végzek az irodában, a megbeszéltek szerint elindulok a főkapuhoz. Nagyon nyugodtan sétálok ki, nem sietem el túlzottan a dolgot. Amint megérkezek körülnézek, hányan vannak itt.
- Kivel megyek a fakitermelést felügyelni? - kiáltom el magam, ha sokan vannak.
Ha kevesen vannak és egyértelmű ki lesz a társam, akkor egyszerűen csak oda sétálok hozzá.
- Mehetünk!

Uchiha Madara Szer. Jún. 05 2013, 21:11

//Kaito//

Kora reggel a vezetői irodába hívtak téged, egy újabb küldetést szabtak ki rád. Az irodába érve láthattad a vezetőt, ki asztalánál ült, haját fogva olvasott valamit.
- Szép reggelt, Kaito-kun. Sajnálom a korai behívást, azonban sürgős feladattal bíználak meg. Innen nem messze van egy kis iparos városka, a neve Nasti. A falu feladata, hogy ellássa tűzifával a környéket. Múlt éjjel sürgős üzenetet kaptunk, miszerint két munkás az éjszaka nyom nélkül eltűnt. Melléd rendeltem még egy társat, Aisari-t és egy vezetőt, Mezu-t, hogy segítsenek a küldetésben. A főkapunál várnak téged. A feladatotok, hogy megfigyelés alatt tartsátok az ipartelepet, megtaláljátok az eltűnt munkásokat, és lehetőleg elfogjátok az emberrablókat. A küldetés C rangú besorolást kapott, ezért rendkívül óvatosan járjatok el. Mint már mondtam, társad és a csapatvezető a főkapunál fog rád várni. - fejezte be az értesítést, majd megkért, csukd be magad után az ajtót, ő pedig visszagörnyedve a papírok fölé olvasott.

Végigsétálva a falun az átlagos tempóban megérkezel a főkapuhoz. A kapu falának támaszkodik Mezu, mellette pedig a lány, hátán egy óriás méretű shurikennel. Majhogynem egyszerre veszitek egymást észre, végül a kis csapat összeállt.
- Üdvözöllek, Kaito. Az illedelmesség kedvéért bemutatkoznék személyesen is, Aira Mezu vagyok, én fogom vezetni a kialakult 3-as csapatot. Jobb lesz, ha indulunk is, útközben megtárgyaljuk a részleteket, habár magam sem tudok többet. A helyszínen a telep tulajdonosa vár már minket. - mosolygott a friss kapitány, majd ha mindneki készen állt, elindultok a telep felé.

A következő körben írd le az utat, mely gyalog 2 órát ölel át, eközben beszélgethettek, megismertetitek az új csapat tagjait, a postod ide kérném.

Ajánlott tartalom