Huramino családi ház

Felébredtél és semmit sem értettél abból, amit kint hallottál. A közelgő léptek zaját, azonban elnyomta a férfi szavai, aki halkabban beszélt ugyan a szokásosnál, de így is elég hangosan ahhoz, hogy tisztán halljad azt, amit mond. A szemeid elkerekedtek, ahogyan tisztán és kivehetően és na meg persze nem kertelve hallgattad végig a férfi szavait.
- Semmit sem tudunk arról mi történt, de a lakását valaki felforgatta, ahogyan harcra utaló jeleket is találtunk! Akárki is volt az ellenfele képzett volt, sikerült behatolnia a falúba, legyőznie Temari-dono-t és sikeresen kijutnia vele a faluból!
- De akkor mi köze Saito-nak a dolgokhoz?
- Már mondtam! Őt látták ott utoljára! Emelet az a tény, hogy több napra eltűnt és Temari-dono vállalta érte a felelősséget! Túl sok az ismeretlen dolog! A legjobb az lesz, ha kikérdezzük az esetről őt! -álltak meg az ajtó ellőt, ahogyan az utolsó szavai, kissé ugyan, de meglepőek és érthetőek voltak a számodra- De ami ennél is furcsább volt, hogy több helyen menyétszőrt és lábnyomokat találtunk...

A férfit meglepte, hogy ébren voltál és szinte mindent hallottál, ahogyan te is kinézve egy jounin-t láttál meg, ahogyan behívtad őt, majd végig hallgatott téged, hogy mit is akarhatsz, miközben pedig beszélgettél, több olyan dologra is fény derült, ami számára világos lett. De ahogyan az utolsó szavaiddal, megkérted őt, hogy a kereső osztag tagja lehess, a férfi értetlenül nézett rád, ahogyan komor arckifejezést vágva, közölte azt, amire te a legkevesebb mértékben számítottál.
- El vagy tévedve kisfiam! -nézett édesanyádra- Te nem tanú vagy, hanem gyanúsított! - nézett rád- Nem tudom, hogy igazat mondasz-e, de az a tény, hogy maga Temari-san tanít, pedig köztudott, hogy ő nem fogad tanítványokat, hogy hosszabb időre eltűntél … ezek fényében világos lenne, ha azért fogadott volna csak maga alá, hogy megfigyelhessen. Ha pedig képes voltál elhagyni a falút észrevétel nélkül, sok minden másra is képes lehetsz! Akárhogy is, most, velem kell jönnöd és ne tanúsíts ellenállást. A speciális osztag majd kihallgat és eldöntik igazat mondtál-e... -hangja fenyegető volt, ahogyan abban a pillanatban, döbbentél csak rá, mekkora slamasztikába is kerültél. - Gyere!- utasított, ahogyan azt sem tudtad, mit csinálj! De anyádra nézve, ő majdnem sírógörcsöt kezdett kapni.

Már az utcán sétáltatok keresztül, amikor feltetted neki ama kis kérdésed. Bár még mindig keserű érzésed lehetett, azzal kapcsolatban, hogy úgy, otthagytad édesanyádat. Aki zokogva és a földre huppanva, tehetetlenül nézte végig, hogy egyetlen fiacskáját elkísérik, mind egy bűnözött és olyannal gyanúsítják meg, melyeket nem csak ő, hanem más is nem lett volna képes elhinni. A férfi pedig megállt a kérdésedet halva, ahogyan elmosolyodva rád nézett.
- Nem vagy abban a helyzetben, hogy alkudozz vagy éppen ötleteket adj. Gaara-sama parancsa volt, hogy téged kihallgassunk! Jelenleg is többen keresik Temari-san-t, így nem kell izgulnod! - nézett le rád, ahogyan felsóhajtott és lágyan megvakarta a tarkóját! - De igazad lehet, egy ilyen kölyök valóban képes lett volna mindarra, amire választ akarunk kapni, ez elég hihetetlen! -nevette el magát, ahogyan nem szó szerint, de ismét csak gyerekként kezeltek. - Na gyere, hamarosan ott leszünk! -kísért tovább, ahogyan egyre kijjebb értetek a falú központjából, majd egyszerűen egy kisebb átjárón keresztülvágva megállított téged. - Itt is lennénk! -nézett rád, ahogyan te nem értettél semmit sem, hogy hol is vagytok? - Menj! -utasított- Ha valóban megakarod menteni Temari-sant, te képes lehetsz rá! - mondta aggódik hanglejtéssel- A menyétszőr, amit találtunk, kétféle állattól származik! Akármi is történt, a menyétek a kulcs hozzá! Idéz meg az egyiküket, hogy segítsen neked!

//Írj egy szép posott, hogyan képzeled el a technikát most a gyakorlatban és, hogyan akarod létrehozni az idéző technikát... //

Kisebb füstgomoly támadt, ahogyan valaki kiugrott a füstből és a már jól ismert érzés járta át a testedet. Apró kis karmok az arcon, belemélyedve az arcodba, főleg a füledbe, ahogyan a jól ismert illat és a szőr látványa jelezte, hogy sikerrel jártál. De ezúttal máshogy folytatódott a történet. Hiyayaka váratlanul mélyen a szemedbe nézett, ahogyan ijedt arckifejezést vágott.
- Baj van főnök! -halottad a hangját- Apu...- szemébe könnyek szöktek, ahogyan rád nézett - … súlyosan megsérült és anyu is eltűnt! Temari-san, nagy bajban vagy! -halottad a szavait, ahogyan egyértelmű volt, hogy többet tudnak mind te! - Apu elmondta, hogy Temari megtiltotta nekünk, hogy idejöjjünk, a támadója még itt lehet és a terve, hogy megszerezze...- ekkor azonban a kis menyét hirtelen levágódott a válladról, ahogyan az arcodat vér borította be. Láttad, ahogyan a fejed mellett egy kard süvített el és telibe találta a kis menyétet.
- Ah, vele nem megyek semmire! - nézted a menyétet, ahogyan kard keresztülszúrta őt és megállva rajta élettelen és értetlenül bámult rád – Ahogyan veled sem! Ha nem tudsz megidézni egy erősebb tagot, akkor semmire sem vegyek veled! -halottad a férfi hangját, ahogyan egyszerűen félredobta a menyétet, ahogyan te reszketve néztél hátra, sőt értetlenül- Mit bámulsz így kölyök! Ennyire ostoba ne legyél! Még hogy érdekelne engem annak a kis luvnyának az élete! Nem! Megszerzem amit akarok és te leszel a kulcs hozzá! -tartotta a torkodhoz a kardot, ahogyan már értetted, hogy ki is az, akinek a történteket köszönheted!

Újra megpróbáltad, minden erődet beleadtad! Nem volt veszteni valód, vagy összejön és akkor lehet esélyed vagy nem és akkor meghalsz! Az életedért futottál, az életedért küzdöttél és nem hibázhattál. A tested már szinte zsibbadt, ahogyan a belőled kiáramlani készülő chakra a tested körüli levegőre is hatással volt. Mind egy apró kis fuvallat, úgy érezte meg a férfi az elszántságodat, ahogyan megpróbáltad utoljára.
Hatalmas füst keletkezet, a föld szinte megroppant, a talaj felszakadt, ahogyan érezted, hogy a föld is megmozdult a lábad alatt. A házak lassan, de jól halható ropogással törtek össze körülötted, ahogyan a fűstől nem láttad mi történik, de a gyomrod liftezése jól jelezte, hogy hirtelen változott meg a helyzeted. A füst pedig lassan kezdett szétfoszlani körülötted, de a lábad alig bírt e már. Túl sok chakrát használtál fel, de cserébe egy erős idézést tettél. A lábad megremegett, ahogyan elveszteted az egyensúlyodat, de abban a pillanatban, mielőtt a mélybe zuhanhattál volna egy erős kéz ragadót meg, felnézve pedig a sötét és tiszta eget bámulva megláttad őt. Nem éppen azt, akit akartál, de sikerrel jártál.
- Gembo- nii-san! Megidéztek minket? -kérdezte egy dörmögő hang, ahogyan a menyét visszahúzott téged a testvére feje tetejére.
- Igen tesó! Szóval készülj fel! Nem vallhatunk kudarcot! - nézett elszánt tekintettel előre az ember nagyságú menyét, ahogyan váratlanul egy izzadságcsepp jelent meg z arcán, majd értetlenül rád nézett. - Ki az ellenfél kis tesó?- kérdezte tőled értetlenül, ahogyan gyorsan kell járnia a szádnak és felvázolnia a helyzetet, bár egy ekkora idézés idecsalja a falúsiakat is, de hatalmas károkat is okozhat a falúban.

A hatalmas menyét a város fölé magasodott, ahogyan szinte lenézni sem tudott az alatta, vagyis inkább mellett lévő shinobira. Gembo szerencsére azonnal reagált, ahogyan egyszerűen a mélybe vetette magát, nem is foglalkozva azzal, hogy mi is várhatja odalent, de eközben erősen rákiáltott öcsére, kicsit másképpen viselkedett mind a múltkor, megfontoltabb és érettebben.
- Ne mozog öcsi! Ha lerombolod a várost, a főnök nagy bajba kerül, ahogyan mi is! - kiáltotta, ahogyan eltűnt a porban, mely odalent tanyázott, hiszen az összeomló házak között, mondattani nem igen látszódott semmi.
- Rendben!- dörmögte a behemót, ahogyan felnézett rád, hiszen éppen a fején adtál. - Ne izgulj! A tesó megoldja, nem látszik, de ő nagyon erős! -dörmögte, ahogyan hirtelen oldalra kapta a tekintetét, ahogyan mivel te is a fején voltál, kicsit oldalra gurulva, de te is jól láthattad mi történik. Az ismeretlen férfi ugrott föl és Gembo-nak vagy éppen Hiyayaka-nak semmi nyoma sem volt, ahogyan Gemba sem volt rest, ahogyan felemelte az egyik mancsát, hogy szó szerint a levegőben kapja el a férfit.
Jó terv volt, de nem annyira, hiszen a jounin a mancsokról, csak még jobban eltudott rugaszkodni miközben egy szempillantás alatt termet két szeme között, ahogyan előre billentve a fejét, egyszerűen zuhantál a jounin mögé, ahogyan minden erőd elhagyott és tisztán láttad, hogy a férfi kézjeleket formálva rácsap az állat arcára, ahogyan minden elsötétült és mondhatni ismerős érzést éltél éltél át amikor előszór mentél a menyétek hazájába.

Ahogyan feltekintettél, a férfi nézett téged, ahogyan még mindig a Gemba orrán voltatok és ő is, hozzád hasonlóan a férfit nézte.
- Egy tér-idő visszacsatolás? -kérdezte a férfitól, ahogyan az elmosolyodott.
- Nem mindegy az neked? -nézett hátra- Most megszerzem a vén bölcs erejét és én leszek Sunagakure legerősebb shinobija!- nevetett fel, ahogyan téged egyszerűen lerúgott az orrol és lefelé zuhanva érezted, hogy ez a vég lesz, nem tudsz semmiben megkapaszkodni, nem tudott lassítani a zuhanást, ez lesz a vég.

//A köv. post mehet vissza a menyétek földjére! //