Tsihidoro Kazuki

Név: Tsihidoro Kazuki
Ország: Szél országa
Rang: Genin
Kor: 13
Nem: férfi
Felszerelések:

• 1 katana
• 5 kunai
• 10 senbon
• 2 shuriken tartó (combokon elhelyezve, egy tartóban van 5 senbon és 1 kunai kés)
• 1 hátizsák

Kinézet: 165 cm, szálkás testalkat. Fekete vállig érő haj, piros szem. Teljesen fekete ninja overál, hozzá egy ninja szandál (ez nem fekete). Fejpántját a nyaka körül hordja.
Jellem: Példaképének nagyapját tekinti, ezért fanatikusan tanulja a karddal összefüggésbe hozható technikákat és jutsukat. Társaságba gyorsan beilleszkedik, a társaival jól kijön, hacsak azok nem ellenségesek vele szemben. Némileg sötéten szemléli a világot, de azért szokott viccelődni. A felnőttekkel és a nála magasabb rangúakkal tisztelettel beszél.

Előtörténet:

Meséljem el életem történetét? Az kicsit hosszú lesz, de megpróbálom rövidre fogni. De figyelmeztetlek! Ez nem egy vidám történet lesz egy tizenhárom éveshez képest sokat tudok a világról és az abban rejtőző szörnyűségekről. És ami a legrosszabb az egészben: mindezt hét éves korom előtt tapasztaltam meg.

Az, hogy a világra jöttem pusztán a véletlen műve. Apámnak fiatal korában voltak… kalandjai, az utolsó kalandjai egyike volt anyám, aki a Tsihidoro családból származott. Anyai ágon a felmenőim közé tartozik néhány shinobi és egy tucat szamuráj, apámat nagyapám fenyegette meg, aki egy kiöregedett szamuráj volt, hogy vagy elveszi anyámat, vagy megküzd vele. A nagyapám öreg volt, de azért egy csapodár legénynek, aki egyszerű kereskedő családból származott és semmi harcot nem tanult, komoly ellenfelet jelentett. Szóval így esett meg a fogantatásom és a szüleim esküvője. Az esküvő után a szüleim vettek egy házat és letelepedtek. Születésem előtt még egy összetűzés volt apám és a nagyapám között. Apám mindenképp üzletembert akart belőlem nevelni, viszont nagyapám el akart küldeni az ország shinobi falujába. Jobban belegondolva apám sohasem kedvelte meg nagyapám. A születésem éjszakáján apám elment a helyi kocsmába ünnepelni, míg nagyapám otthon maradt anyámmal és a bábával. Mikor megszülettem nagyapám chakrájának egy részét belém ültette, ennek a mellékhatása lett az, hogy az íriszem piros lett. A nevemet, Kazuki, is nagyapám adta nekem.

Apámnak volt egy kis balhéja a kocsmában, míg én megszülettem. Ez a balhé később kihatással lett az életemre. Apám igazából soha nem nevelt rendesen. Mikor kicsi voltam szinte alig szólt hozzám, négy éves koromban kezdett el engem tanítgatni a kereskedelem művészetére, de mivel csak négyéves voltam, ezért inkább a játékokkal foglalkoztam, mint vele. Megverni nem vert meg, de láthatóan megvetett engem. Az apa szerepet ezért nagyapám töltötte, aki mesélt nekem a régmúlt nagy csatáiról, hogy milye hőstetteket hajtott végre és hogy milyen is az élete a katonáknak. Este ő mesélte nekem ezeket a történetek, napközben ő játszott velem, miközben anyám apámnak segédkezett az üzletben. A nagyapám miatt kezdtem el tanulni a katana használatát, ő miatta lettem shinobi, bár volt más dolog is ami rásegített erre…

Hét éves koromban történt az a bizonyos „dolog”, ami rásegített arra, hogy shinobiként tanuljak. Az élet egyhangúan telt egészen addig a bizonyos korig. Napközben nagyapám tanítgatott engem az olvasásra, illetve elkezdett bevezetni a chakra használatba is. Apám még párszor próbálkozott azzal, hogy kereskedő legyek, de a legtöbb, amit kitudott belőlem csikarni, az az volt, hogy megtanultam számolni. Nagyapám órai valahogy érdekesebb voltak. Na de eltértünk az eseménytől! Szóval, emlékeztek még apám kocsmás balhéjára? Na az köszönt most vissza! Apám rossz emberekkel került konfliktusba és ebből lett egy kisebb verekedés is, amiből ő került ki győztesen, ne kérdezzétek, hogy hogyan, de győzött. Az a fickó, akit megvert az egy helyi bűnöző rokona volt, vagy jó barátja, vagy valami ilyesmi. Szóval a fickó hét év után betért apám üzletébe és felismerte őt. A fikcó egyből szólt a bűnözőnek, aki bandájával együtt megtámadta a házunkat. Nagyapám és apám vitézül harcolt, feltartották az ellenfelet, míg anyám megpróbált elmenekülni velem. Sajnos anyámat elkapták és megölték, engem nagyapám mentett meg, aki véres és kormosan tűnt fel az engem megölni készülő bandita mögött. Levágta a fejét, engem felkapott és megmenekített engem. Nagyapám egyenesen Sunagakureba vitt engem, ahol a falu egyik tagjára bízott engem. Ezután nagyapám odament az egyik férfi shinobihoz és suttogott valamit a fülébe, a férfi pár percig csak nézett rá, majd bólintott, ezután elmentek egy eldugott helyre. Gondviselőm tudta nélkül utánuk lopakodtam. Nagyapám letérdelt, a ninja mögé állt, nagyapám katanáját tartotta a kezében. Nagyapám egy hirtelen mozdulattal hason szúrta magát, majd oldalra rántotta a kardot, mire a shinobi lefejezte őt. Sírva rohantam oda nagyapámhoz, elsirattam őt. A shinobi, aki segédkezett nagyapám rituális öngyilkosságán visszavitt gondviselőmhöz. Legközelebb a genin vizsgámon láttam őt.

Egy évig éltem a faluban, ahol a gondviselőm folytatta nagyapám képzését, azzal a különbséggel, hogy már a kardhasználatot is elkezdte velem gyakoroltatni. Nagyapám emléke még frissen élt az emlékemben, az emberé, aki apám helyett apám volt, ő lett a példaképem, habár nem szamuráj leszek, hanem shinobi, de attól még megtanulhatok a kardokkal mester szinten bánni. Nyolc éves koromban bekerültem az akadémia diákjai közé, ahol a tanáraim a Hien stílust ajánlották nekem. Elmagyarázták, hogy egy ideig még nem leszek képes használni a technikákat, de hogy ha jól teljesítek, akkor sima ügy lesz elérnem azt a szintet, hogy használni is tudjam azokat. Tanáraimmal jól kijöttem, nem úgy mint néhány diáktársammal. Néhány diáktársamtól eltérően én azért tanultam itt, hogy a nagyapám nyomdokaiba lépjek, míg néhányan csak heccből voltak itt, vagy csak azért, mert ideküldték őket szüleik, vagy azért mert követték a hülyéket és „menőnek” találták azt, hogy nem csinálnak semmit. Ezek az emberek gyorsan kihullottak, így csak azok maradtak, akik tényleg akartak valamit kezdeni az életükkel. Ezekkel az emberekkel is jól kijöttem, én nem kezeltem őket riválisomnak, sokkal inkább társaknak néztem őket. Tanáraim unszolására, megtanultam néhány távolsági fegyver használatát, úgy mint a kunai vagy a senbon, illetve néhány jutsut, amik nem feltétlenül a kardokra koncentrálnak. Tanulmányaim alatt hallottam néhány pletykát, állítólag többen is vannak a faluban, akik ugyanazt a családnevet viselik, mint én, ezt érdekesnek találtam, hiszen tudtommal egyedüli leszármazottja vagyok a családnak, legalábbis nagyapám ezt mondta. Ami érdekes volt még számomra, az az, hogy senki sem nézett rám furcsán piros szemem miatt, máshol ezért biztosan megnéztek volna. Életem tanulással töltöttem tizenkét éves koromig, egészen addig, míg el nem jött a genin vizsgám ideje.

Mikor eljött a vizsga ideje magabiztosan álltam a bizottság elé és habozás nélkül válaszoltam a kérdéseikre. Fölösleges lett volna habozni, hiszen az elmúlt négy évet tanulással töltöttem, és felkészültem erre a vizsgára. Simán felismertem azokat az alap jutsukat, amiket mutattak nekem, illetve felismertem egy olyan jutsut, amivel az ellenfél előtt teremhetünk és bevihetünk neki pár gyors ütést, ennek a jutsunak a neve Dainamikku Akushon. A vizsga gyakorlati részén be kellett mutatnom a tudásomat karddal. A vizsgáztatók arcán nem tudtam olvasni, de szerintem nagyapám büszke lett volna rám, ha látott volna akkor. Rövidre fogva sikeresen teljesítettem a genin vizsgát és ezzel együtt megkaptam a fejpántot is. A vizsga után pár hónapig csak edzettem, direkt halasztottam azt az időt. Miután letelt a halasztásom jelentkeztem az akadémián, hogy leadjam a jelentkezésemet a genin képzésre.

Megjegyzés: Ajándék jutsuként, a Dainamikku Akushon egy módosított változatát kérném, ha lehetséges. A módosítás: karddal és képes vagyok támadni a jutsu használatakor. És ha lehetne, akkor a többi Tsihidoro-hoz csatlakoznék.

Vérrokonok valamilyen szinten. Tervezzünk egy klánt, ezért ugyanaz a családnevünk. Tehát vérrokonok, csak a család egy másik ágáról származunk.

Örülök, hogy nem találtál benne más hibát.

Igazából a másik ágat én úgy értettem, hogy Kazuki ük-ük-ük... apájának a testvére volt Raiden őse. A két karakter nem tud egymásról. Kazuki csak pletykákat hallott arról, hogy vannak a faluban azonos családnevű ninják.

Adatlap kész, és köszönöm az elfogadást!