Tsihidoro Angikame

Sunagakure állathasználó shinobijának bővítményei.
Egy-két régebbi bővítmény:

Májusi hónap
Az új sensei




Angikame ebben a hónapban megismerkedett új senseiével. A hármas kikéző terepeken találkozta Sunagakuréban. Angikame megint, mint minden nap kisétált, hogy megnéze mi a helyzet. A genin hű állatkája Nikusi is vele tartott és jól el voltak amíg meg nem érkezett Ryuuka. Ez a fiatal és szép hölgy nem más volt mint Angikame új senseie. Nagyon kedves és barátságos egy nő és ráadásul még kezdő jounin. Rögtön elis indultak az első küldetésre ami nem más volt mint pár gyerekre vigyázni. A falutól nem messze volt a ház, bár Angikame kifuladt mire odaértek és még egy fának is neki szaladt.
A házhoz érve egy fiatal és jó képű férfi nyított ajtót. Négy gyerek volt vele, három lány névszerint : Mimu, Moe és Ami és egy fiú Shuu. A gyerekek nagyon aranyosak és persze elmesélték mik szeretnének lenni. Mimu artista akart lenni, Moe egy nagy rosszcsont, Ami cukorka akart lenni és Shuu pedig hős. A következő pillanatban máris Shuu jött az ötlettel, hogy mi lenne ha bújócskáznának. Ryuuka, a jounin persze igent mondott az ötletre. Angikame egy négyzetet alkotó gerendák közé támaszkodott ki, de megtalálták a végén. Az egyetlen gyerek akit nem találtak meg az Shuu volt. Nagyon agódtak a gyerekért és már kint is keresték, de nem találták. Ekkor Ryuuka megkérte Angikamet, hogy kérje meg Nikusit, hogy segítsen. Nikusi ki is szimatolta Shuu útját. AZ út egy sűrű erdőbe vitt ahol sokszor kellet a fákon közlekedni a nagy bokrok és gazok miatt. Végül egy tisztásra értek ahol magas fű boritotta a terepet. A következő pillanatban Angikame majdnem bele esett egy szakadékba, sajnos szomorúan jött rá a tényre, hogy le is kell majd másznia a szakadék falán egy pár métert. Ennek az oka az volt, hogy Shuu lejebb egy faágon lógott. Angikame néhány kunait szurt a szakadék oldalába és így jutott le a fiúhoz. Felmenni nehezebb volt, mivel elöször is hirtelen mind a két keze le lett foglalva, egyikkel kapaszkodott másikkal meg Shuut fogta. Ekkor megkérte a gyereket kapaszkodjon a lábába, így sikerült felmászniuk.
Fent sajnos nem lett vége a kalandnak. Egy elveszett ninja lépett velük szembe, aki meg akarta őket ölni azért, mert látták. Angikame ekkor Shuuval együtt a magas fűbe menekült, Angikame hiénája a genin zsebében tartozkodott. A ellenséges shinobinak volt két katanája amit egy lánc tartott egybe. Hirtelen a nagy fűnek szinte a fele leltűnt és a másik pillanatban egy tűzgolyó száguldott a Angikame és Shuu felé. Angikame megpróbálta Shuut egy a rétre benyuló faágra menekíteni, de sajnos a tűzgolyó belecsapott a fába és az kishilyán rájuk esett. Ezután a ellenfél oda állt eléjük és lesujtani készűlt. Shuut Angikame arra utasitotta meneküljön, a genin pedig egy Shunshin no jutsuval kerülte el a támadást és két shurikennel próbálta megtámadni a másik shinobit. A másik pillanatban Angikame feje a elveszett ninja fogta és a lesújtásra készültt. Ekkor szerencsére megmentette a fiút Ryuuka. Az elveszett ninját kiütötte a jounin és ezután egy galambbal küldött üzenetet a falúba, hogy gyüjtsék össze a elveszett ninját.
Mikor visszaértek a gyerekek házába a sensei megdicsérte Angikamet , azt mondta másnap elmennek fürdeni a gyerekekkel és, hogy ott majd tanit valamit.


Július
Kis kirucanás


Angikame és a senseie elindultak a szél templomába a Kazekage utasítására. A feladat egy szobor leszálítása volt.
Már dél fele járt, de Angikameék még mindig mentek a szél temploma felé. Ekkor Angikame egy kérdéssel fordúlt senseiéhez:
- Sensei merre kell menjünk?
Sajnos a válasz nem volt túl kellemes, mert Ryuuka vigyorogva közölte, hogy halvány lila gőze sincs róla. Angikameből majdnem előtört a hiszti, de szerencsére ekkor megpillantotak egy nagy kő épületet a semmi közepén. A templom

Kame (Angikame beceneve) megnyugodott látvánm hogy már nincs messze a cél.
Már elég régóta mentek a templom felé, de az nem közeledett. Ryuuka megkérdezte Angikamet, hogy nem-e furcsálja a dolgot. Kiderült egy genjutsu fogságába kerültek. Ekkor jött a gyors kikérdezés, hogy mit tud a genin a genjutsukról. Angikame elmondta amit tud a genjutsukról, de sajnos egyébbel nem tudott szolgálni. Ryuuka a fiú válaszai után sokat nem várt hanem rögtön feloldotta a genjutsut. A való világba visszakerülve észrevették, hogy körbe körbe járkáltak, de semmijen ellenfél nem volt látható sehol.
Már indultak is tovább amikor egy hang megszólalt:
- Állj! Ki merészeli megsérteni e szent földet lába nyomának érintésével?
Angikame megfordult, egy alakot látott akinek testét és arcát jótékonyan takarta egy köpeny. Angikame elég meggondolatlanúl szépen elmondta milyen küldetésen vannak és mi a feladat. Az alak csak megvetően megálapította, hogy elég hamari embereket küldött a Kazekage és mekgérte őket, hogy kövessék. Kame-kunt amint beértek a templomba nagyon lenyűgözte a templom belső szerkezete. Nikusi nagyon megijett a hatalmas kőoszlopoktól és gyorsan bebújt gazdája zsebébe. Ryuuka beészlt egy alakkal, de csak félmondatokat váltott vele amiből Kame-kun egy szót se értett. Ezután Kame-kun bement egy terembe ahova senseie már nem ment vele. Itt egy fiú fogadtta akiről kiderült, hogy a templom vezetője.
A templom vezetője

A fiút Mirokunak hívják. Angikametől megkérdi, hogy fáradt-e, persze a válasz a nem volt. Ezután kiderült valami szertartás részese lesz a genin. Nikusi nagyon megijedt amikor látta Angikame meglepődött arcát.
Kame és Miroku egy hatalmas csarnokba mentek ahol a falakon szél motívumok diszelgetek. A terem tele volt csuhás férfiakkal.Kamet nagyon lenyűgözték a rajzok, de a figyelmét a legjobban a kő asztal kötöte le ami a terem közepén állt. A
- Neked arra kell majd feküdnöd. –mondta Miroku.
Kame-kunnak nem tetszett az ötlet, mert az asztalon voltak kötelek amivel valószínű azt tervezik, hogy oda kötik a fiút. Angikame felt, de a küldetés érdekében ráfeküdt az asztalra. Nemsokára néhány csuhás férfi kilépet a többi közül és odakötözte jó erősen Angikamet az asztalhoz, majd elkezdtek kántálni. Miroku elmagyarázta, hogy a szél istneség kegyeit egy ártatlam férfi kell elnyerje ls azt is említette, hogy segítségül csak a templom vezetőjét és a szobor lelkét viheti magával.
Kame-kun egy kis idő múlva mély sötétségbe zuhant és legközelebb egy massza szerű szétfolyó világban ébredt. Lassan egy út rajzolódott ki és egy útjelző tábla. A tábla két írányba mutatott az egyik a "Nem vagyok rá képes" út volt a másik pedig a "Az életem árán is megpróbálom". Kame-kun kis gondolkozás után a második lehetőséget választotta. Kis menés után Kame-kun egy barlangot pillantt meg és úgy néz ki kikerülni esélye sincs, mert az egyre csal közeledik felé. A végén a genin bement a barlangba, bent óriási jégoszlopok vannak és az egyik tükör szerű oszlopba mintha egy pillanatra egy sárkány alakja látszott volna. Kame-kun rémültem kérdi meg ki van itt, erre a válasz pedig egyszerű, egy nagy bömbölés. Ha a fizika nem mond csődöt akkor valószínű előre jobbra lehet valahol a hangod kiadó fenevad. Lassan lopakodott előre a genin és persze minden saroknál kikukucskált mielőt tovább ment volna, de most szomorúan kell tapasztalnia, hogy a barlang két irányba ágazik. Ekkor jutott eszébe Angikamenak, hogy mit mondot Miroku: "Segítségként csupán a szobor lelkét és a templom vezetőjét viheti magával" és mintha a barlang tisztán visszhangzott volna a másik fiő hangjától, mintha mindenhol lenne mégis sehol. Angikame kis elgondolkozás után megszólalt, igaz csendben, de hallhatóan:
- Miroku most merre menjek? Azt mondtad, hogy "Segítségként csupán a szobor lelkét és a templom vezetőjét viheti magával", szóval akkor te is itt kell legyél segítségként.
Hirtelen felcsendül Miroku hangja és azt mondja nem minden az, mint aminek látszik.
Kame-kun most elgondolkozva áll a választás előtt, hogy merre menjen tovább.

Köszönjük, hogy felraktad őket.