Fujikage Koichi

Tegnap látogattam meg Takemoto sírját. Este nem is nagyon tudtam aludni, akár csak az utóbbi pár napban. Most is álmatlanul feküdtem az ágyamban, s mereven figyeltem a mennyezetet. Különböző gondolatok kavarogtak bennem. Ott van Takemoto halála, ami teljesen váratlanul ért. Túl sok a veszteség és a halál. Meddig fogom még ezt bírni? S most még a családi tragédia emlékei is feltörnek. Mesterien sötét körforgás. Akár, hogy is minden történhetett volna máshogy. Megmenthettem volna őket… Ezért fogadtam meg, hogy jobb és erősebb leszek, hogy tiszteljenek mások. Ha erősebbé akarok válni nem engedhetem meg magamnak a hibákat. Túl sok szenvedést és fájdalmat láttam már fiatalon. Akárhogy érzem is Natsut már nem akarom elveszíteni. Furcsa érzés, de már úgy érzem több mint egy barát, inkább egy testvér. Ahhoz, hogy másokat megvédjek erőre van szükségem, s még több kitartásra, elszántságra. Csökönyös és makacs vagyok akár egy öszvér, s hajthatatlanul török a céljaimért, s még is… még is… olyan gyenge vagyok és esetlen. Mire lennék én képes egyáltalán?! – mormogtam magamban s megvakartam a kobakom - Gyenge és tehetetlen… - gondoltam magamban, s mélyen a szívembe tekintettem. Hirtelen az ablak felé néztem, s megfogtam a családi fényképet, ami az éjjeli szekrényen volt. – Soha nem adom fel – mondtam határozottan a csendbe – Rendben akkor gyerünk. Előzőleg nem ment, most menni fog, hisz ezek a ninják alap jutsui, technikái. „ Ami nem öl meg az megerősít” emlegetted néha apa, s igaz is. Addig próbálkozok, amíg nem sikerül. Gyorsan felöltöztem és megreggeliztem. Már pezsgett bennem a küzdőszellem.
- Akkor irány Natsu. Biztosan velem tart, ha szólok neki, mellesleg így is a jobb nálam, de szívére venné, ha nem edzenék vele, másfelől így legalább lesz egy ellenfelem is akivel versenyezhetek.
Ahogy leértem az emeletről, s az utcára léptem, kicsit kinyújtóztattam végtagjaimat.
Hirtelen valaki megfogta a vállam. Kirázott a hideg a váratlan érintéstől. Vonakodottan az érintett vállam felé fordultam, de félúton meghökkentem.
- Jó reggelt Koichi – szólított meg egy ismeretlen hang, majd a személy elém lépett és elengedett. – Remélem nem haragszol meg azért, hogy már kora reggel zaklatlak.
- Nem, persze, hogy nem. – mondtam felszínes nyugodtsággal. Valahonnan ismerős volt az arca, de nem jutott eszembe, hogy honnan.
- Oh, igaz is. A nevem Haruko Ren. Esetleg Takemoto temetésén láthattál.
- Igen, akkor már tudom miért voltál olyan ismerős nekem. De miért kerestél meg és miért vártál rám? Mit is akarsz tőlem?
- Hé hé. Lassabban barátom a kérdésekkel. Ha szánnál egy kis időt rám, szívesen elmesélnék neked mindent részletesen.
- Rendben, . mondtam egy rövid megfontolás után.
- Mit szólnál, ha elmennénk enni valamit – mondta kedvesen és elmosolyodott. Úgy éreztem nincs hátsó szándéka. Kicsit megborzolta a hajam, majd megfogta a hátam és útnak indított - Ne legyél ennyire fanyar. Fiatal vagy még a siránkozáshoz. Akkor irány egy ramenes bódé.
Lassan odaértünk a bódéhoz. Ren semmitmondó viccek mesélésével töltötte az időt, amire én nem igazán figyeltem. Érdekes figura volt ez az ember. A humorán csak ő maga nevetett, lehet én is mulattatónak találtam volna, ha nem éreztem volna kényszer helyzetnek a dolgot, de hát mondani akart valamit és még meghívott egy úgynevezett „ mit fizetsz” – re is. Akármennyire másfele jártak a gondolataim, még is feleszméltem mikor Takemotora került a beszéd súlypontja.
- Takemoto miatt vagy ennyire letörve? – kérdezte kicsit mélabúsan, majd folytatta – Nem tehetsz róla ez az élet rendje. Élünk és meghalunk. Ezen nem lehet változtatni. – mondta, s közben beültünk egy-egy székre. Ren rendelt is két jó nagy adag rament, s mikor befejezte a menü rendelését én folytattam tovább.
- Ebben nem értünk egyet. Mindenen lehet változtatni, még a sorson magán is. Csupán erős elhatározásra van szükség, és némi kitartásra, ha valami nem megy, akkor is talpra kell állni és folytatni.
- Hmm. Bölcs szavak ezek egy fiatalembertől. De az élet maga nem ilyen egyszerű. Vannak dolgok, amiken nem lehet változtatni, bármilyen erős is az elhatározás. Nem akarok kitérni rá, de ilyen Takemoto halála is. Mindig is jó egészségnek örvendett és tessék 73 évesen elhunyt, pedig állítom, hogy megélte volna akár a 92. születésnapját is. Olykor a halál önző módon kisajátítja magának az életet, élje azt bárki, bármilyen nemesen. – arcom elkomorodott, s szemem megnedvesedett a szavak hatására – Nem csak téged ért váratlanul a halála, hanem engem is. Arra készültem, hogy meglátogassam régi öreg barátom, de érkezésemkor derült ki, hogy elhunyt és aznap lesz a temetése is. S ha másra nem is voltam képes, de ha sírjánál is, de meglátogattam őt és megadtam neki a végtisztességet… Már érezni lehetett a kész leves és tészta illatát. A szakács gyorsan összeöntötte őket és az asztalra tette. – Arigato – mondta Ren a szakácsnak, majd hozzám fordult, s azt tanácsolta kezdjünk bele az étel elfogyasztásába. Nehezen kezdtem neki a ramennek, kicsit küszködtem míg lement az első pár falat, aztán jó komótosan teliettem magam, bár még vöröslött a szemem az elfojtott könnycseppek miatt. Felkaptam a tálat, s a maradék levet is magamba tuszkoltam. Teli hassal tettem le a tálat, majd kézelőmmel alaposan áttöröltem az arcom, letörölve az esetleges lé maradékot.
- Ezek szerint végeztél – mondta Ren, s fanyar mosollyal megborzolta a hajam, aminek különösebben nem örültem. – látom a szíved is akkora mint a hasad. Apropó – odafordult a pulthoz, s letette a ramenek árát – köszönjük. Kiléptünk a ramenestől, majd az eget kezdtem kémlelni, bár semmi érdekeset nem találtam, de legalább elterelte a figyelmemet az előző beszélgetésről.
- Sokat mesélt rólad a nagyapád. Nem találkoztam még veled ezelőtt, de pont olyan vagy mint ahogy ő mesélte. Gyere sétáljunk egyet – mondta s elindultunk a főutcán Takemoto boltja felé. – Jól ismertem a papád. Annak idején még egy csoportban voltunk. Sok küldetést megjártunk Hirukoval egyetemben. Mikor eljött az idő, ő úgy gondolta felhagy a ninja léttel és nyitott egy virágüzletet. Akkor még nem értettem miért tette, de ő szentül hitte, hogy neki ezt kell cselekednie. Csendesen szeretett volna háttérbe vonulni és sikerült is neki. Én nem voltam képes ilyen könnyedén magam mögött hagyni a múltat ezért egy szerzetesrend tagjává váltam, de az már 30 éve volt. Azóta sok minden megváltozott a világban…
- Megmenthettem volna őket… - mondtam szipogva, s már könnyeimmel küszködtem.
- Kiket? – kérdezte Ren, s látszott rajta, hogy nagyon meglepődött.
- A szüleimet. De gyenge vagyok, egy semmirekellő. Még nagypapámnak sem voltam képes elmondani mennyire szeretem. Bármit teszek előbb utóbb mindenki meghal. De miért? Sosem tettem olyat, ami miatt mindez megtörténhetett volna. A sors csak játszik velem.
- Nah, csak nem könnyeket látok az arcodon? Ezek oroszlánkönnyek, olyan dolgokért, amikbe nekünk embereknek nincs beleszólásunk. – mondta kedvesen és egy padhoz vezetett, majd leültünk, s Ren átölelt – néha valóban nincs időnk dolgokra, amik abban a pillanatban semmitmondóak. Vannak dolgok mely később nyerik el értelmüket, s válnak hasznossá az életben. Ha mindig ilyeneken csüggedsz, nem haladsz előre. A múlton nem szabad rágódni, mert az csak még több fájdalmat okoz. Higgy nekem és töröld le azokat a könnycseppeket az arcodról. – megtöröltem arcomat, majd ránéztem Renre. Még nem is figyeltem meg eddig, de valami kedves kisugárzása volt. A haja már őszes volt, s arcát már itt-ott kikezdte az idő vasfoga. Arcvonalai markánsak voltak, s még mostani jelleme és külseje is arra utalt, hogy hajdan igencsak jó kötésű ember lehetett. Homlokán egy furcsa függőleges fekete vonal volt, s a jobb orcáján egy vágás hege látszott, melyet még nem tudott teljesen eltörölni a kor.
- Ezt már szeretem. Akár milyen aprócska kölyök vagy úgy látom a sors sok mindenre megtanított téged e rövid idő alatt. Szeretteid sorra haltak meg különböző okokból, s te még mindig egy kedves fiú vagy. Mi sem mutatja jobban az erőd, mint, hogy ezek után is önmagad vagy, s a szeretteidre gondolsz. – Ren arcán egy nagy mosoly körvonalazódott, majd az égre tekintett – senki sem tudja az életnek mi a célja az emberekkel, de néha azért állítja ezeket a megpróbáltatásokat, hogy erősebbé tegyen. Biztosan valami nagy terve van a számodra. – hirtelen rám tekintett és felnevetett – Olyan vagy akár a nagyapád, szakasztott mása. „ Soha nem adom fel” és „ami nem öl meg az megerősít” elvei tisztán látszik rajtad, le sem tagadhatnád. – hirtelen apám jutott eszembe, ő is mindig ezeket mondta – bárhogy is, de belőled kiváló ninja lesz, annyi szent. – figyelmesen figyelte az arcomat, valamin gondolkodott, de nem tudtam kivenni, hogy mit is akar ezek után mondani. – Gyenge vagy igaz? Ezt mondtad… - megszeppentem Ren szavain, s inni kezdtem minden mondatát – Erősebbé akarsz válni, hogy megvédhesd a szeretteid? Emelkedj magasabb címre, mint az elődeid, válj erősebbé… - felállt a padról, s folytatta szenvedélyes beszédét – nem volt még soha tanítványom, de megtaníthatom neked azt, amit én tudok. Sajnos ninjutsukat nem taníthatok meg neked, mert tiltja a szabályzat, s a rend, s még magad is képzetlen vagy hozzájuk, - kicsit elképedtem, mert nem pont erre számítottam tőle, miután felidézte a gyengeségeim, s még egy megindító beszédbe is belekezdett - de megtaníthatom neked a Ming stílust, mely egy taijutsu stílus. Sok gyakorlásra és edzésre lesz szükséged, de ha végig kitartóan gyakorolsz, elérheted, hogy magas szinten űzd. Megtanítom neked nagyapád tiszteletére, ha te is akarod ezt az erőt… - szemeim ismét könnybe lábadtak, s csak bólogatni tudtam, majd nagy nehezen kinyögtem:
- Igen.
- Figyelmeztetlek, hogy ezt nem lehet pár perc alatt megtanulni, s ez a harcművészetek egyik különleges ága, mely merő ellentéte a különböző taijutsu technikáknak. Olyan erősen kell edzened magad, mint még soha. Az alapokat megtanulni nem lesz nehéz, de elsajátítani és gyakorlatban is alkalmazni, sokallta nehezebb és körültekintőbb. Vállalod hát, hogy tanítványom legyél?
- Igen! – kiabáltam hangosan.
- Akkor már csak egy kérdés van hátra. Hogy hol fogok addig lakni… - mondta elcsukló hangon és megvakarta a fejét. Eleinte azt hittem, hogy sokkal megfontoltabb ember, de valahol még lappang benne egy rejtett gyermek.
- Akkor nálam fogsz lakni – mondtam határozottan.
- Rendben akkor már holnap kezdhetjük is az edzést.

Az edzés kezdete

Még sötét volt mikor Ren felkeltett.
- Ideje indulni – mondta kedvesen, s az ablakhoz lépett és kitekintett a függönyök között.
- Nem korai ez még? – kérdeztem halkan, s megdörzsöltem a szemem. Nem teljesen tértem magamhoz a hirtelen ébresztőtől.
- Minél hamarabb annál jobb. Másfelől nem az én érdekem tanulni. Felőlem aludhatsz még… - mondta nyugodtan. Ren értett a szavakhoz, mindig ki tudta az emberből csikarni az akaratának megfelelő választ, legalább is velem mindig meg tudta tenni, még akkor is ha sehogy sem akartam megcsinálni.
- Nem induljunk – választoltam reflex szerűen. Kipattantam az ágyból és gyorsan magamra öltöttem a ruháim. Ren mosolyogva figyelte igyekezetem.
A gyakorló tér felé vettük az irányt. Én mutattam az utat, mert ő nem volt járatos a város helységeiben.
Az éjszaka leple alatt nem tudtam meghatározni mennyi volt az idő de az indulásunk időpontjához képest érezhetően világosabb volt.
Mikor megérkeztünk letettem az otthonról hozott hátitáskám egy fa tövében. A táskában némi élelmet raktam el, ha az edzés huzamosabb ideig tartana el. Ren is lerakta az övét , s egy tekercs teteje lógott ki belőle. Biztosan valami adatot, vagy eszközt tárolhatott el benne. Gyorsan néhány bemelegítő mozdulatot végeztem el.
- Rendben, akkor kezdjük el – mondtam felhevülten, s vártam az utasításokat.
- Akkor, kezdjük az edzést. Először szeretnék neked felvázolni néhány dolgot – szavai elakadtak, mert azt figyelte, hogy mit veszek elő az övtáskámból.
Valójában egy jegyzet füzetet vettem elő, hogy mindent részletesen feljegyezhessek, s később is fel tudjam idézni, ha valami nem lenne világos a későbbiekben.
- Re mit csinálsz? – kérdezte Ren kíváncsian, s felém lépett.
- Jegyzetelek, hogy ne maradjak le semmiről.
- Oh, rendben. Szóval akkor, hogy ezt a taijutsu stílust elsajátíthasd meg kell ismerned más stílusokat is – felemelte mindkét kezét maga elé úgy hogy a tenyerei az ég felé néztek – megtanulod a Karatét és a Judot – bal kezét kicsit előrébb nyújtotta – majd megtanulod a Kung Fut, s azok különböző stílusait – kezeit összekulcsolta, majd oldotta a fogást és tenyerei közé fújt – ezek ötvözése az alapja a Yien stílusnak. Ezek után vezetlek bele eme taijutsu rejtelmeibe.
- De miért kell nekem ezeket megtanulni? Miért nem kezdhetem egyszerűen magával a végső technikával? – kérdeztem szemfülesen.
- Jogos kérdés… Minden technikának megvannak a maga előnyei és hátrányai. Ahhoz viszont, hogy jól tudj alkalmazni egy technikát ismerned kell annak gyengeségeit is, hogy tudd a hibákat korrigálni… Először a Karatéval kezdjük. Megmutatom az alap formációt. Szóval figyelj és állj ide mellém – mondta s kezével hívogatóan mutogatott maga mellé. Elraktam a jegyzetfüzetet és a helyemre álltam.
- Állj be így – mondta s kicsit oldalasan támadó beállásba állt – és kezdjük. Rúgás, rúgás ütés, ütés… Folyamatosan másolni próbáltam a forma gyakorlatot, s ezeket ismételgettem. Ren valahonnan egy botot szerzett mely neki körülbelül derékig ért. Ha valahol tévedtem a mozgásban, akkor azzal javította a koordinációm.
- Nem, nem… Feljebb emeld a lábad. Egy ilyen rúgással nem tudod eltalálni az ellenfél fejét. Áh, de hiába okítalak, ha nincs megfelelő motivációd. Nem tudsz mihez viszonyítani, igaz? Hmm, rendben, akkor figyelj, megmutatom neked. - Ren odaállt két fa és egy jókora szikla közé – Figyelj és okulj, mert nem akarom még egyszer megmutatni neked. Én sem vagyok már fiatal. Valami furcsa érzés kerített hatalmába. Tudtam, hogy olyat fogok látni, amivé magam is válhatok.
Ren felvette az alapállást s miután kinyitotta kisvártatva a szemeit hirtelen felordított:
- Its – hangzott erőteljesen, s egy erős köríves rúgással ledöntötte a vele szemben elhelyezkedő fát – Ne – a másik fának rontott s erőteljes, sorozatos szúró lábmozdulatokat intézett valami hihetetlen gyorsasággal, majd a szikla felé ugrott – San – kéz élével átvágta a sziklát, mely nagy robajjal kétfelé tört. Mikor földet ért a másik fa recsegni kezdett és több ponton kettérepedt, majd a földre borult. Teljesen lenyűgözött Ren bemutatója. Nem gondoltam volna, hogy ilyen szintre is lehet fejleszteni ezt az alap támadó kombinációt.
- Remélem most már lesz motivációd az edzéssel kapcsolatban. – mondta dacosan majd elmosolyodott – Folytasd a forma gyakorlását és törekedj a tökéletes végrehajtására.
- Hai – mondtam határozottan, s próbáltam a legtökéletesebben végrehajtani.
Már dél körül járhatott az idő, amikor teljesen kimerülve a földre rogytam. Mélyen nehezen lélegeztem, s arcomról pedig patakokban folyt az izzadtság, ami az orrom hegyén a földre csepegett.
- Úgy látom teljesen kimerültél. Ideje pihenni… Délután folytatjuk. – mondta s felsegített a földről és egy fa hűvösébe tett. Mellém rakta a táskám és kivet belőle némi élelmet, amit a kezembe adott – Maradj itt. Elmegyek, mert szükségem van néhány dologra. Körülbelül két óra múlva visszajövök, addig szedd rendbe magad, mert folytatjuk. Elszenderedtem, amikor láttam, hogy Rend elindult. Annyira fáradt voltam, hogy még álmodni sem voltam képes. Mikor felkeltem éreztem a izmaimban futó fájdalmat. Felakartam állni, de észrevettem a kezembe maradt ételt. Hangosan hortyogott a hasam. Már nagyon éhes voltam. El is kezdtem falatozni, s a táskámból sorra kerültek elő a rizsgolyók, melyeket jó étvággyal fogyasztottam. Mikor befejeztem a pihenés és az étel megtette a hatását. Úgy éreztem új erőre kaptam, bár sajogtak a tagjaim. Feltápászkodtam és ismét nekikezdtem a gyakorlatnak. Pár perc után csuklómra és alkaromra tekert kötést, fáslit a kezeimre tekertem, majd egy fához álltam és a fán gyakoroltam tovább.
- Bocs, hogy késtem, csak kicsit hosszabb ideig vásároltam, mint kellett volna – mondta Ren, majd kilépett a fa árnyékából. Megdöbbenve vette észre, hogy már nem azon a helyen vagyok ahol otthagyott – Hát ez a kölyök hova tűnt? Remélem nem ment haza… Nem mert itt hagyta a holmijait. De akkor hol a csudában van? Hallotta ahogy a közelben kiabálok
- Khio… Sa
- Hmm? Mit csinál? – odalépett egy sziklához és az oldalának támaszkodva tekintett ki mögüle – Ez már edz? Mióta csinálhatja? – kérdezte halkan, s figyelte a mozdulataim. Mikor abbahagytam egy lélegzetvételnyi időre, hogy kicsit szusszanjak a fárasztó gyakorlástól. Ren abban a pillanatban kilépett a kőtömb árnyékából és hozzám lépett.
- Ha ilyen ütemben tanulod, hamar elsajátítod a Karatét.
Mire a nap leszálló ágon járt Ren felvetette az edzés befejezését erre a napra. Szerencsére a kezeimen csak némi kisebb horzsolások látszottak, bár a kötés jó szolgálatot tett. Az öklöm és a sípcsontom ettől függetlenül erősen nyilallt és fájt. Haruko két tatamint idézett meg egy tekercsből. Kicsit otthonosabbá tette a vad környezetet. Próbált velem beszélgetni, de nagyon hamar elnyomott az álom. Ez volt az első napom, melyet úgy véltem, nehéz volt, de csak ezután kezdődött az edzés legjava.

Az edzés folytatása
I.

Három hónapja volt, hogy találkoztam Rennel és elkezdett engem edzeni. Eleinte nehéz dolga volt, mert nem éppen a legerősebb tanítvány vagyok, de szerinte pont ezért kellett az erőnléti edzéseket is bevezetni. Ezeket tíz- tizenkét napja kezdtük el, melynek intenzitását kétnaponta emelte, mely elég nehéz tempó, de gyorsan fejleszti az erőnlétet. Másfelől ez szükséges a megtanult formációk eredményes használatához.
A Judo gyakorlatokat az utóbbi egy hónapban sikerült elsajátítanom, amit kisebb edzésszámmal a Karate mellett tanultam. A judónak kiváló dobó, szorító és csavaró technikái vannak, de nagyrészüket a földön lehet alkalmazni. Ren szerint a földharc hátrányt jelent több személy ellen ezért ezeket csak felszínesen áttekintettük, de rám bízta ezek folyamatos gyakorlását. Valamikor még este is felkeltem és gyakoroltam az ő tudta nélkül. Ezzel meglepetést okozhatok neki.
Így az utóbbi pár hónap szervesen kitöltötte az időm, nem mellékesen Ren és az Akadémia közötti inga nem egyszerű feladat. Eleinte nehéz volt hozzászokni, de végül sikerült.
Mai nap a Karate és erőnléti edzés gyakorlására volt megtervezve. Most kicsivel később kezdtük, mint szoktuk. Általában hajnalban jöttünk ki az edzőtérre, ennek ellenére mikor kiértünk a nap már felkelt, s a nap sugarai alacsony szögben világították meg a földet.
- Úgy érzem itt az ideje, hogy meglássuk mennyit fejlődtél az utóbbi néhány hét alatt. Látnom kell, hogy az edzés milyen eredménnyel járt veled kapcsolatban. Ezért most egy ellenfél ellen fogsz küzdeni – hirtelen úgy véltem, hogy ez egy számomra való kihívás lesz, végre megmutathatom, mire vagyok képes, ám az ezt követő kijelentése teljesen megdöbbentett – Most ellenem fogsz küzdeni – jelentette ki magabiztosan.
- Mi? Ellened? Semmi esélyem nincs rá, hogy legyőzzelek.
Ne becsüld le magad. Elsajátítottad a Karate összes rúgás stílusát kezdve az alapokkal a köríves, szúró, lökő, taposó rúgásokat és ezek különböző testrészre irányuló változatait, illetve a Judó speciális fogásait és szorításait. Három hónap alatt elérted a tanulható forma legmagasabb szintjét. De az elmélet és a valós használat között nagy a különbség. Csupán három hónapig tanult velem még is olyan gyorsan halad, hogy már lassan egy több éve tanuló szerzetes szintjét éri el, bár ott nagyobb hangsúlyt fektetnek az erőnléti edzésekre, de ez az ő korában még nagyon megerőltető lenne ezért csak néhány fekvőtámasz és futásgyakorlattal növeltem a kitartását és állóképességét. A kolostorban ezeket a gyakorlatokat a szerzetesek egymáson gyakorolják és tökéletesítik. Neki viszont nincs harci tapasztalata. Nem lehet tudni, hogy ki tudja e használni a fogásokat.
- Rendben, akkor kezdjük. Vedd fel az alapállást… - Ren várt egy kicsit míg felvettem a pozíciót – Támadj! – hangzott a parancs. Teljes erővel nekirontottam Harukonak. Rúgások és ütések egymást követték mind a két féltől. Sokszor csaptak egymásnak a sípcsontok öklök, néha Judo fogásokkal is próbálkoztam, ezzel is megmásítani a támadás folyamatát, amit Ren mindig valami támadó rúgással meghiúsított. Csak néha-néha voltam képes betalálni, ám ezek száma a harc elhúzódásával folyamatosan nőttek. Ez nem Ren fáradtságát jelentette, hanem, úgy éreztem, hogy kezdek rájönni az ellenfelem gyengéire…
Jól használja a tanult fogásokat. Ráadásul meglátta, hogy a mozdulatokat, hogyan kell megfelelően alkalmazni. Erre harci tapasztalat nélkül jött rá. Elképesztően jól látja át a helyzetet. A technikákat pedig a stílusnak megfelelően folyamatosan ismétli és módosítja, ezzel biztosítja a kiszámíthatatlanságot. Fiatal korához képest igen jól alkalmazza őket. Próbálja kihasználni a technikák adta lehetőségeket és a hiányosságokat a másik stílussal próbálja korrigálni. Bár hátránnyal indulok mivel én csak Karatét használok.
- Rendben. Most meg mutatom neked a Kung Fu nyújtotta lehetőségeket. – Valami új beállást vett fel Ren. Gondoltam, hogy ez a stílus nyújthat némi meglepetést. – Támadj! – hangzott fel ismét, s erősen nekirontottam. A mozdulatai erőteljesek és dinamikusak voltak. Támadásaim szinte el sem találták, s ha talált is a sebződést lökésekkel redukálta. Támadásait offenzívaszerűen hajtotta végre mely tenyér, ököl és rúgásokat kombinált. Részben hasonultak az eddig tanultakhoz, még is láthatóan teljesen mást képviseltek. Oldalas rúgásokat blokkolta, majd erős ütések követték a lábamra. A szorításaimat jóval előbb hárította, melyeket mellkasra erős tenyérütések vettek át. Egyedül az ütés és rúgás kombinációk találtak be, de ezek aránya így is elenyésző volt. Hirtelen megláttam a befejező rúgást, de már nem voltam képes kivédeni. Egyenesen gyomorszájon talált, majd egy fa tövébe zuhantam. Nagy nehezen feltápászkodtam.
- A Kung Fu a Karate és más harci technikák ötvözete. Érezted a különbséget?
- Igen, de vannak hibái… - mondtam lihegve és a hasamat fogtam a nyilaló fájdalom közepette.
- Hmm, ilyen hamar rájött – mondta Ren halkan.
- Sokszor alkalmaz köríves mozdulatokat a rúgásokat pedig kis helyen vagy fordulatból, ugrásból hajtja végre, melyek között lábat cserél. Hiába láttam a hibákat a technikáim nem elég kifinomultak ezek teljes blokkolására. Rúgásaim pedig nem elég gyorsak, másfelől ezekhez nagy mozgástáv szükséges, így még több időbe telik. Más szóval, ha gyorsabb lennék, vagy a technikákat kisebb távon tehetném meg, bizonyosan jobban szerepeltem volna.
Ebből a küzdelemből képes volt mindent felmérni? Még a Ming stílus egyik alapelvére is rájött. Okosabb a kölyök, mint gondoltam.
- Tehetséges vagy. Jól alkalmaztad az elsajátított technikákat, annak ellenére, hogy még nem volt valós tapasztalatod. Talán nem is vagy olyan reménytelen, mint gondoltam. – mondta és elmosolyodott. Teljesen elképedtem az utóbbi kijelentésén és igen kínosnak éreztem. Három hónapi kemény edzésemet csupán ennyire értékelte.
- Na de Ren… - hebegtem. Felnevetett és megborzolta a hajam.
- Az első és legfontosabb a formagyakorlat. Főleg látva, hogy ezek tudatában teljesen ki tudod, használni a stílust. Az alapelveit nem akarom ismertetni veled, mivel sokban hasonlít a Ming stíluséra. Ezen formagyakorlat nagyban különbözik az eddigiektől, mivel a gyakorlat szakaszait más és más tempóban kell végrehajtani. Az erőnléti edzést pedig mellőzzük egy ideig, mivel a Kung Fu egy összetett több stílusból álló harci rendszer. Ezen stíluságakat felszínesen átvesszük, de a hangsúlyt a formagyakorlatra helyezzük. Minden stílusnak megvan a maga gyakorlata, melyeket bemutatok neked, így lesz időd jegyzetelni.
- Rendben, megértettem.
- Helyes, akkor kezdhetjük is a formagyakorlattal. Állj ide mellém és kezdjük… Ütés előre kétszer, köríves mozdulatra figyelj… és duplatenyér. Jobbra rúgás, ütés, körívesen mozgasd a kezed, lecsapás a földre tenyérrel. Most ezt balra, felugrás és sarlórúgás. Valóban nehezebbek voltak a gyakorlatok. Néhol intenzíven, gyorsan, valahol lassan légző gyakorlatokkal egybekötve. Részletekre nem volt bontható. Ren az egészet egyszerre akarta belém szuszakolni. Ismétlésenként gyakorta hibáztam, de nem csoda a folyamat roppant hosszú volt, akár négy-öt perc. A részek között is volt ismétlés, melyeket más mozdulat sorok követtek. Így még nehezebb volt memorizálni.
- A kézmozdulat köríves legyen. Nem ilyen lecsapott valami. Tisztességesen csináld.
- Azt próbálom Ren, de már kimerültem. Tartsunk egy kis szünetet, kérlek. – mondtam lihegve.
- Hmm. Rendben van legalább újult erővel folytathatjuk. Láthatóan növekedett a kitartása az erőnléti edzéseknek hála. Nem kell annyiszor pihenőt tartanunk, de nem is akarom agyonhajszolni a fiút.
Egy szikla árnyékába ültünk, mely közvetlen egy folyam előtt állt. Néhány rizsgolyót és kenyeret fogyasztottunk némi friss kristályvíz mellett.
- Szép napsütötte délelőttünk van.
- Mintha ez nem lenne megszokott – mondtam nyugodtan, s teljesen vízszintesen lefeküdtem a földre. – Tudod Ren sokat gondolkodtam. Azt mondtad nagyon hasonlítok a nagyapámra. Szeretném, ha tudnád az igazságot.
- Igazságot? – kérdezte halkan és felém hajolt.
- Valójában nem is Takemoto volt a nagyapám. Sőt akit apámnak hívtam ő sem az apám… A család, amit azt hittem a sajátom, nem is az enyém volt.
- Mi?
- Nem ismerem a családom. Navada közölte velem a szörnyű igazságot. Ezek után nekem rontott és meg akart ölni… De én hamarabb végeztem vele. Szíven szúrtam apám wakizashijával. – kicsit elcsendesedtem. – apám hátrahagyott egy utolsó üzenetet egy tekercsben, melyben részletesen leírta a származásom történetét. Az eset után többet nem volt erőm elolvasni, bár már nem is emlékszem rá. Talán annyira sokkot kaptam a hírtől, de nem tudom. Navada nem ölte volna meg anyánkat, ha én nem vagyok. Most már értem miért nem bántak velem úgy mint vele. Lehet, hogy az én hibáimért is ő bűnhődött. Miattam változhatott meg. Miattam elégelte meg a sorsát, s végül vetemedett erre a tettre. Ezért nem tudott igazán szeretni, mert ő tudta az igazat… - szemem elvörösödött – Megmenthettem volna, de rosszul cselekedtem… Megöltem azt, akit szerettem, akit azt hittem a vérszerinti testvérem… Furcsa néma csend szállt ránk, melyet szipogásom fájdalmas hangja tört meg.
- A sors kerekét nem lehet megfordítani. Az életben vannak nehéz döntések, de ezeket nekünk kell meghozni, melyeken nem lehet többet változtatni. Amit tettél nem tekintheted bűnnek, mert senki sem dönthet élet és halál felett. Amit cselekedtél jogos volt, próbáltad megvédeni az életed, még ha ez nagy árat is követelt… - Ren mélyen a szemembe nézett, melyben már a könnycseppek gyűltek – Már mondtam, de ha nem lépsz túl a múlton, nem lépetsz előre az életben. Ha így folytatod a múltad a jelenedre nő és teljesen romba dönti azt. Olyanná változtat, amivé szerintem te nem akarsz válni… - Haruko gyengéden átölelt – megtisztelő, hogy egy ilyen titkot bíztál rám. – az égre tekintett – Nem számít honnan jöttél, de ők voltak a családod. Tisztességben neveltek, mintha a saját gyermekük lettél volna… - ismét rám sütötte a szemét - Nekem soha sem volt gyermekem, de én büszke lennék rád… - szorosan magához ölelt – A neved Fujikage Koichi és elődeid szelleme benned él tovább.
- Arigato, Ren – mondtam és néhány könnycsepp fordult ki szememből – Arigato. Felálltam a földről, határozottan és Harukohoz léptem
- Folytassuk, kérlek. Ren feltápászkodott a földről és magához vette a sziklának támasztott botját.
- Kezdj bele, majd kijavítalak. – mondta. Arcán komor fátyol honolt.
Az idő telt a gyakorlatok folyamatosan követték egymást és hibáim egyre csak fogyatkoztak. Jobban akartam most edzeni, mint előtte bármikor. Végre apám nevéhez nőhetek.
- Szép földre ütés. Figyelj a köríves mozdulatokra. Ez az jól csinálod. Ugrás és rúgás. Kicsit feljebb emeld a lábad. Ha nem Ren tanítana ilyen kitartóan és türelmesen talán nem is lennék rá képes.
Teltek a percek és az órák. Az órák napokká nőttek, s azok hónapokká. Egyre jobban értettem a technikák lényegét. Titokban folytattam az esténkénti edzéseket, mikor már Ren nyugovóra tért. A mozdulatokat gyakoroltam és kombinálni próbáltam. Ez az egyetlen lehetőség arra, hogy gyorsabban fejlődjek, s Harukoval felvehessem a küzdelmet.
Az eddig jelentéktelennek tűnő kötéseim hozzám nőttek és jó szolgálatot tettek az edzéseknél.
Most egy sziklán álltam a folyam közepén félmeztelenül. Mögöttem egy vízesés egyesült a víztömeggel. A kőtömbön éppen az egyensúlyérzékemet és állóképességem fejlesztettem. Fél lábbal álltam a sziklán, míg a másik lábam vízszintes vonalban a víz felé lógott, mozdulatlanul. Már jó néhány perce voltam már ebben a pozícióban.
- Koichi – hangzott a partról – Gyere ki. Itt az ideje belekezdeni a Ming stílusba.
- Rendben – kiugrottam a partra és felvettem a felsőm.


Különösen jól esett ez a kis edzés és már vártam a következő megpróbáltatást. Ám ez úgy látszott elmarad, mert egy fa tövébe ültünk le Rennel egymással szembe.
- Idézzük fel az eddig tanultakat. Szeretném ha felolvasnál vagy elmondanál pár elvet csak a Karate és a Kung-Fu val kapcsolatban. Ezeket a forrásanyagokat majd kibővítem a Ming stílus jegyeivel. Kinyitottam a jegyzetfüzetem, s mellé elővettem egy íróeszközt és tintát. Kisvártatva belekezdtem majdnem az első oldalról és folyamatos ütemben olvastam:
A Karate kifejezés üres kezet jelent. Szellemi ürességre utal, amely szerint a karatékának belül üresnek kell lennie. Az alázatosságot, egyenességet, szellemi felfogóképességet jelenti. Ez segíti a harcost a küzdelemben (mizu no kokoro). "A karate célja nem a győzelem, hanem a gyakorlatok tökéletesítése és a jellem fejlesztése". A karate technikákat több fő csoportra oszthatjuk: Ütések, védések, csapások, söprések, rúgások, esések, állások. A formagyakorlat jelentőségét az adja, hogy a védő és támadó mozdulatok folyamatosságát, harmóniáját alakítja ki. Technikai tökéletességre nevel, a gyorsaság, erő, egyensúly és időzítés egységét teremti meg. Különböző irányokban, változó lépésekkel, bonyolult egyensúlyi helyzetekben, más-más ritmussal, mozgás közben gyakoroltatja a tiszta technikát. Rövid időtartam alatt sok karate technikát alkalmaz, a test valamennyi izmát, ízületét átmozgatja. Egyesíti magában a karate lényegi vonásait: erőösszpontosítás - kime, - légzéstechnika - hara; - stabil egyensúly; tökéletes technika, tisztelet, önbizalom. Soroljak Néhány alapelvet?- kérdeztem rentől, majd rátekintettem.
- Persze, persze olvasd csak. Kíváncsi vagyok mennyire figyeltél…
- Meg is van… "Mizu no kokoro" A karate pszichikai alapelveinek egyike. Jelentése: "víztükörszerű tudat". A tudatnak olyan nyugodtnak kell lennie, mint a sima víztükör, mert az ilyenkor minden tárgyat olyannak tükröz vissza, amilyen az valójában. Ha tudatunk ebben az állapotban van, az ellenfél mozdulatait mind fizikailag, mind pszichikailag azonnal és pontosan tudjuk érzékelni. Ekkor akár védekező, akár támadó reakciónk megfelelő lesz. Ha a víz felszínét megzavarjuk, akkor a tükörképek eltorzulnak. Azaz, ha a tudatunkat megzavarjuk akár a védekezés, akár a támadás gondolataival, nem tudjuk megfelelően érzékelni az ellenfél szándékait. Nem érzékeljük megfelelő időben az ellenfél akcióját, támadását, nem tudjuk kivédeni azt, illetve megelőzni.
"Tsuki no kokoro" A karate pszichikai alapelveinek egyike. Jelentése: "holdfényszerű tudat". A tudat az ellenfél minden mozdulatára terjedjen ki, mint ahogy a holdfény is egyenletesen ragyog be mindent.
Ebben az esetben tudatunk észleli az ellenfél testének minden rezdülését, észreveszi a réseket a védekezésében, amelyet azonnal ki lehet használni.
A felhők, amelyek eltakarják a holdat, a hasonlatban az idegességet, a figyelem elterelődését jelképezik.
Ezek megzavarják az ellenfél mozdulatainak érzékelését, értékelését, lehetetlenné teszi a pontos helyzetfelismerést, valamint a megfelelő technikák alkalmazását.
Erőkoncentráció: Az átlagon felüli erő kevésre képes, ha megoszlik, a relatíve gyengébb, de fókuszált erő legyőzheti azt. A karate a megfelelő időben és helyen alkalmazott erőösszpontosítás. Minél rövidebb idő alatt alkalmazzuk az ütőerőt, annál hatásosabb.
Minél több izom jön működésbe az adott mozdulat végrehajtásakor annál nagyobb az erő koncentrációja. A jól edzett, erőteljes, robbanékony izomzat előfeltétele a karate tanulás eredményességének. A karate technikáinak ereje elsősorban a találat pillanatában bekövetkező maximális izomkoncentrációhoz szükséges időtartamtól függ. Azonos feltételek esetén a nagyobb sebesség nagyobb erőt is eredményez.
"kime" A kime az energiák fókuszba gyűjtése egy adott pillanatban egy adott célra.
Szellemi-lelki koncentrációt is jelent. Ez a maximális erőkifejtés csak pillanatnyi, ezt követi az izmok ellazulása. A levegőt azonnal be kell szívni és fel kell venni a megfelelő testhelyzetet a következő technika végrehajtásához.
”Kara” készen állni új ismeretek befogadására, más nézőpontokból megvizsgálni ugyanazt a problémát.
”me-no-tsukekata” Az ellenfelet egészében kell látni. Nem helyes a szemébe nézni, vagy a lábát figyelni, hanem minden mozdulatát figyelemmel kell kísérni, tetőtől talpig be kell fogni a perifériás látással, anélkül, hogy a tekintetünk egyetlen pontra szegeződne. Ahhoz, hogy az ellenfelet pontosan felmérhessük, a szemeket, a tekintetet egy távolabbi pontra kell fixálni, így elérjük, hogy egész testtel látómezőnkbe kerül. Azt hiszem ennyi röviden, a többi formalitás. – néztem Renre és elmosolyodtam. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen részletesen jegyzetelt. Akkor még sem vesztek kárba a szavaim.
- A judo-t hagyd ki. Jobb ha belekezdel a Kung-Fuba az hosszú.
Rendben. Szóval… Több stílusra bontható, mely függ az egyén testalkatától, felépítésétől. A Sárkány: nagy hangsúllyal az alhasi légzésre és a test, lélek és szellem együttes koordinálására. A mozdulatok hosszúak, folyékonyak és folyamatosak.
Tigris: mozgása arra szolgál, hogy fejlessze a csontokat, inakat és izmokat. A mozdulatok kivitelezése közben a lényeg az erőben és a dinamikus feszességben rejlik. Jellemző a rövid, élettel teli és erőteljes mozgás. Tigriskarom elve: Átfogva az ellenfél fegyverét a keze között, vagy körülfogva azt megsemmisítő erejű markában, az ellenség elveszti minden előnyét.
Daru: alapfegyvere a hosszú hatótávolságú rúgás és a speciális kéztartás - a daru csőre. A daru kontrollálja a mozgást, fejleszti a karaktert és a szellemet. Világos és erőteljes a lábmunkája, kitérő támadótechnikákkal.
A szellemi mozdulatok folyékonyak és folyamatosak, hasonlóan egy felhő suhanásához. A fizikai erőt alkalmazókat pedig például az arcra, torokra
Kígyó: higgadt, állhatatos, tűr és szívós. A légzés itt lassú, mély, lágy és harmonikus. A mozdulatok folyékonyak és hullámzóak, a hangsúly az ujjakon van.
Legkönnyebben megtanulható rendszereknek egyike. Természeténél fogva halálosan hatékony és gyors. Gyorsaságra és állhatatosságra lett alkotva, hiszen ha ez a hüllő egyszer megmar valamit vagy valakit, akkor addig lóg az ellenfélen, ameddig meg nem bizonyosodik arról, hogy az meg fog halni.
Imádkozó Sáska: nyugalom, a türelem, a várakozás és az időzítés. Rendkívül hatásos bár a tény ellenére, hogy ez egy kéz-orientált rendszer, sokoldalú és ellenállhatatlan. A Sáska szintén kombinálja a rendelkezésre álló erőt és az extrém tájékozottságot, hogy gyakorlatilag legyőzhetetlen legyen.
Sas: kegyetlen, szaggató rendszer, a munkájának nagy része a szemre és a torokra irányul.
Rák: elzárja a véredényeket és megszorítja az idegeket, ezáltal megbénítva a test egy-egy részét, vagy akár az ellenfél egész testét is. És… - Ren megszakította a gondolatmenetem.
- Elég, elég. Rendben, ennyi elég is lesz. A végén még én tanulok tőled. Remélem a többi is le van jegyzetelve, amit most nem olvastatok fel. – erősen bólogattam – Helyes, nagyon helyes. Na most vedd elő a tintát és nyiss új oldalt, mert elkezdem lediktálni a Ming stílus jegyeit. Észrevehetően sok lesz a közös, vagy a kombináltsága a többihez képest, nem lesz nehéz átvenned. – megvakarta a fejét és elásította magát - A stílus módszerei a legnagyobb gazdaságosságra és hatékonyságra tanítanak, mellőzik a harcban nem használható, fölösleges technikákat, valamint a lehető leggyorsabb és legbiztosabb győzelemre törekednek. Akár a tigris és a kígyó… Nem tartalmaz határozottan köríves mozdulatokat, mint a Kung Fu, hiszen többnyire rövid, egyenes vonalú, gyors mozdulatokkal vezeti el az ellenfele támadásait („két pont között a legrövidebb út az egyenes”), miközben egyidejűleg egy gyors, elsöprő támadást is indít felé („egyidejűség elve”). Ezzel időt és energiát spórolsz meg és sokszor ez döntő lehet egy csata folyamán. Fontos technikája az „egyenes v. döfő ütés”, illetve az ezen alapuló „láncütés”. A láncütés használata egyfajta folyamatos, ideális esetben kivédhetetlen támadássorozatot alkot, amivel hatékonyan tehető ártalmatlanná az ellenfél, miközben lehetőséget sem kap a védekezésre. Kerüli a magas rúgásokat; továbbá nincs szükség nagy fizikai erőre sem
Így alapvetően nem az izomerőt használja eszközként, hanem az azonnal végigvitt támadássorozatot.
Az állása semleges, vagyis nincs konkrét küzdőoldala egy harcosnak, így egy gyors kézállás-változtatással felcserélheti az aktív és passzív oldalát, s ezzel az ellenfele elől mintegy elrejtheti a támadási felületet. A pozíció előnye, hogy a testsúlyt mindkét lábon egyenlően helyezi el, s így könnyebben tud a gyakorló fordulni, miközben a hátsó lábra kerül a súly, a gyors, elsőlábas ellentámadás és a lábkisöprés megakadályozásának érdekében. A harmadik fontos pont a lépés stabilitásából és erejéből adódik, ugyanis a testsúly hátul tartása és lesüllyesztése miatt sokkal könnyebbé válik pl. egy „döfő rúgás” kivitelezése, miközben fontos védelmet ad az alulról érkező, lágyékot célzó, támadó rúgások ellen. Tehát legfontosabb pontjai első sorban. Első elvek… Jegyzeteld Koichi:
Első: A fizikai erőn alapuló agresszió helyett a gyakorlatiasan használható, praktikus technikák, és a lerohanás szerű támadás kerülnek előtérbe.
Második: Az egyidejűség elvének használata (védekezés-támadás egy időben történik, a hagyományos védés majd visszatámadás helyett) a gyorsaság fejlesztésében kap nagy szerepet, s nem ad alkalmat arra, hogy az ellenfél a második támadását megkezdhesse.
Harmadik: A gyakorló nem pusztán erővel akar győzni, hanem a gyenge pontok támadása és a gyorsaság alkalmazása által. Akár a Daru, sáska. Érezhetően másabb mint a Karate.
Negyedik: A sorozatszerű támadások, a gyors, láncszerűen kivitelezett ütések időtakarékos és folyamatos irányítást tesznek lehetővé.
Ötödik: A mozdulatokra jellemző a könnyedség, és az erő megfelelő mértékű használata.
- Letudtál eddig mindent írni? – kérdezte Ren, de látszott rajta, hogy fojtatná, csak a válaszomra vár.
- Hai. – mondtam határozottan. Az ujjaim már kezdtek kiállni, de szükségem volt a pontos információkra, hogy tökéletesen kihasználhassam és ötvözhessem a technikát, bár eddig látszott, hogy merőben más mint az eddigiek. Főleg gyors megelőző csapásokra képes, védekezésre. Az eddigiek főleg támadó szelleműek voltak, így pont beilleszthetők.
Hat fő részre osztható a tanulási folyamat, de ebből csak ötöt mutatok meg:
Siu Nim Tau azaz „Kis Gondolat” – Ez a kezdők formagyakorlat, amely megtanítja a helyes állást, a helyes légzést, és bemutatja az alapmozdulatokat.
Chum Kiu azaz „Hídkeresés” – Olyan formagyakorlat, mely a védekezésre összpontosít, illetve tartalmaz lépéseket, fordulásokat és rúgásokat.
Biu Tze azaz „Szúró, Döfő Ujjak” – Különleges formagyakorlat, mely a támadásra helyezi a hangsúlyt, azon belül pedig a gyenge pontok támadására.
Mok Jan Chong azaz „fabábu-gyakorlat” – Ez fabábus formagyakorlat. Egy karokkal felszerelt cölöpön. Segít a mozdulatok pontosításában. Másfelől, mivel neked nincs tanulótársad, akivel gyakorolhatnál a Siu Nim Tau után közvetlen ezt tanítom meg neked. Így olyan mintha párban dolgoznál. – köszönöm Ren. Megint jól leértékeltél gondoltam magamban - Ba Cham Dao azaz „Nyolc Élű Kés” értelem szerűen késekhez, wakizashikhoz. Ezt már csak az utóbbiak elsajátítása után. Oh igaz is amíg el nem felejtem. Két technika lesz, amit majd velem gyakorolsz, mivel ezt máshogy nem lehet megoldani: Chi Sau – "Tapadó Kezek", vagyis a tapintásreflexen alapuló védekező-támadó mozdulatsort és a Chi Gerk – "Tapadó Lábak", a Chi Sau technikának a láb használatához igazított gyakorlatát. Szóval ennyit a felépítéséről és az alapvető tudnivalóiról. Már csak a két fontos elv csoportot kell leírnod, mely teljes egészében érvényesül a Ming stíluson. Az egyik csoport a harci elvek:
Az első: Ha az út szabad, törj előre. ( Hiszen az egyenes út a legrövidebb, ki kell használni az ellenfél védekezésén a legkisebb rést is)
A második: Ha érintkezel az ellenféllel, ragadj rajta. ( Fontos elv. A technikákat nagyban meghatározza. Folyamatosan fogod az ellenfelet és vele egy időben támadsz. Ezáltal nem képes sem védekezni, sem támadni, mialatt te folyamatos támadás sorozatok alá veszed. Elsöprő támadás… Ezt jól jegyezd meg)
A harmadik: Ha az ellenfél sokkal erősebb nálad, térj ki előle. ( a gyakorlatban sokszor találkozhatsz olyan ellenféllel, aki sokkalta erősebb nálad. Nem vagy képes megfogni vagy hárítani a technikáit ez esetben ez egy jó megoldás)
Ha az ellenfél kitér előled, kövesd. ( nem hagyhatod, hogy az ellenfél előnyhöz jusson, mögéd kerülhessen) A másik csoportja az erő elvei:
Első: Szabadítsd meg magadat a saját erődtől. (igen rejtélyes fogalom nemde? Kétértelmezésű, mely egymáshoz kapcsolódik. Egyik jelentése, hogy a harc közben meg kell őriznünk a jó ítélőképességünket, ne engedjük, hogy a nagyon erős érzelmek átvegyék felettünk a hatalmat, mert akkor megtörhet az erő. Az erőnket taktikusan használjuk fel. Ha már az elején mindent bele adunk és a csata elhúzódik, valószínűleg mi magunk fogjuk az ellenfél javára dönteni a mérleget. Másik jelentése, hogy túl kell lépnünk testünk határait, szabadjára engedni a testi és szellemi erőt. Oly lágyan és kecsesen mint a sólyom. Az ember rendelkezik egy úgynevezett tűrési határral. Úgy is mondhatnánk „holt pont”. Ezen pont átlépése nehéz, de gyakorlással egyre könnyedebbé válik. Jelentősége abban rejlik, hogy az izmok a harc, gyakorlás folyamán fáradnak. Ha képesek vagyunk a végsőkben, mikor már a kimerülés határain vagyunk túllépni a fáradtságon, akkor a test fáradékonysága elillan. Test önműködésbe lép. Nem leszel képes elfáradni. Ha a folyamatod befejezted és huzamos időre megállsz a test visszabillen eredeti állapotába, azaz a határelőtti helyzethez. De ezen szűkös korlátok, mint mondtam fejleszthetők.)
Második: Szabadítsd meg magadat az ellenfeled erejétől. (egyértelmű szerintem. Ha az ellenfél fogásába vonzásába kerültél tégy meg mindent, hogy megszabadulj tőle. Ha ő vezeti a párbaj menetét, nagyobb az esély a vereségre.
Harmadik: Használd az ellenfeled erejét. (ez is fontos elv és egyben a technikák jó része is erre épül. Főleg az elvezető fogások tartoznak ide. Mondok egy példát. Az ellenfeled igen erős testalkatú és robbanékony. Az ütése biztosan képes lenne leteríteni. Megindítja az ütést és elhajolsz tőle. Tapadó kéz technikával követed a mozdulatait és segíted a mozgását. Meg ragadod és haladási irányában továbbsegíted. Másik kezeddel a vállánál be támasztasz és a lábaddal korrigálod a haladási irányát, majd elvezeted és ő a földbe csapódik. A saját erejét ez által ellene fordítottad.)
Add hozzá az ellenfél erejéhez a saját erődet.( Amint az előző példában elmondtam. Fordítsd ellene) Ezeknek a mozdulatoknak nem szükséges nagy mozgástér. Kiváló védekező technika, szinte áttörhetetlen, ha jól alkalmazzák. Taktikus, felépített harci stílus. Itt nem az erő a lényeg, még is ki tudja használni a testi adottságokat ennek ellenére. Röviden ennyi. A többit majd a későbbiek során elmagyarázom, mint például a víz elvét, ék elméletet, középvonal elvét és még a többit, de már eleget beszéltünk kezdjünk bele, ne húzzuk tovább az időt.
- Rendben Ren.- mondtam és elmosolyodtam. Ezek az elvek igazán érdekesek. Ha tényleg ilyen kiváló művészet, mint ahogy azt az elvek állítják, kiválóan fogom majd tudni ötvözni a többi technikámmal, hiszen azokhoz erő szükséges és általánosan nem védekező technikák. Kivéve a Hat őr stílus, amit a fegyver nélküli őrök alkalmaznak, mely a Kung Fu egy speciális válfaja. Nem gondoltam volna, hogy Ren ennyire képzett. Alig várom már, hogy megismerhessem ezt a harci rendszert.
- Vedd fel az alapállást. Valahogy így. Tudom elsőre furcsa, de véd a lágyékok elleni támadás ellen.
- Vettem. De miért nem oldalasan állunk, mint az eddigiekben?
- Látom nem figyeltél. Ez egy semleges beállás. Ez szemtől szembe helyez az ellenféllel, így mind a négy végtagunkat tudjuk használni és nem hagyunk vele vak oldalt…
- Vak oldal?... Az mi?- kérdeztem kíváncsian.
- A vak oldalunk az a testtájunk, amit nem vagyunk képesek védeni. Ezért sosem hagyunk vak oldalt. Az eddigi beállások ezért hibásak. Az oldalas beállás miatt, ha az ellenfél hirtelen a másik oldalra tér ki, akkor a hátunk védtelen. Ezzel a beállással nem hagyunk vak oldalt. A hátra helyezett testsúly pedig a mozgékonyságot, kitérést, gyors helyváltoztatást, ellentámadást képes segíteni nagymértékben.
- Ohh, értem már. Ez szuper. Egyre jobban érdekel.
- Örülök neki, de most kövesd a mozdulataim. A mozdulatok lágyak és finomak. Olykor kicsit merevek és furcsák, de nagyon egyszerűek.
- A Ming stílus nagyon egyszerűnek tűnik még is nagyon hatékony. Az alap formagyakorlatot olyan mozdulatok ihlették, ami a mindennapok tevékenységeinek részei. Ilyen a reteszelő kéz, vagy a kéregető kéz is.
- Ezt nagyon gyorsan meg fogom tanulni Ren. Hmm, majd kiforr, hogy menni fog e neki. Bízok benne, hogy igen. Minden esetben ezen technika alapja a páros gyakorlatok a Chi Sau és Chi Gerg. Ehhez sokat kell majd gyakorolni, viszont nem fogom tudni egyszerre korrigálni a jó testtartást és külön a mozdulatot. Olyan mintha egyszerre figyelnék jobbra és ballra is… Oh te marha hát tényleg. Klónnal ez kiküszöbölhető. Ren hirtelen felnevetett. Ezzel tökéletesen megoldható, még a harc is. Miért nem jutott eddig az eszembe.
- Mi az Ren? – kérdeztem furcsán és közben másoltam a mozdulatait.
- Semmi, semmi. Folytassuk. A formagyakorlatot. – mondta halkan. A percek csak úgy repkedtek. A kezdő és haladó gyakorlatokat röpke négy óra alatt teljesen elsajátítottam, kiváló testtartással. Alapjaiban másabb mint az eddigiek. Egyszerű és könnyen tanulható. A folyamatok csak bal és jobb kézre, lábra ismétlődnek, maguk a szakaszok nem. Biu Tze és a Mok Jan Chong gyakorlatokat Ren szerint még korai lenne tanulni ezért ő úgy gondolta azokat a következő napra halasztja. Eléggé kihangsúlyozta edzés után, még haza fele menet, hogy az igazi erejét harc közben nyeri el és ne bízzam el magam, mert ezen formagyakorlatok igaz, hogy tartalmaznak, minden használható technikát de szerinte kombinációinak használata korlátlan. Nagyon meglepődtem azon, amit mondott. Pár nap után végre otthon aludhattunk, bár az edzést későbbre kellett halasztani az Akadémia miatt.


Az akadémián a bunsin no jutsut vettük át. Miután az óráknak vége lett elköszöntem Natsutól és a többiektől és már rohantam is Renhez, aki már várt, hogy folytathassuk az edzést. Mikor megérkeztem ő éppen valami furcsa eszközön gyakorolt. Egy nagy fatörzs volt lehántva melyből több kiálló rúd ágaskodott ki vízszintesen. Oly bátor tűnt, hogy még egy behajlított láb is kiállt belőle, ami a földet érintette. Ren ott állt előtte, s mozdulatai a Ming stílust idézték. Gyors, erős, dinamikus ütéseket, taposásokat intézett a bábura, de olyan gyorsan, hogy alig voltam képes követni. A fa csak recsegett, ropogott a sorozatos, folyamatos támadások hevében. De honnan szedte Ren ezt a bábut?
- Megérkeztem Ren…- mondtam kicsit hangosabban. Mozdulatai láthatóan lassulni kezdtek és tevékenységét egy végső páros tenyér ütéssel zárta le. Felém nézett és elmosolyodott.
- Kezdtem azt hinni, hogy nem is fogsz megérkezni. Minden esetre bátorkodtam egy segédeszköz megidézésében. Ezért áll itt ez a fabábu.
- Ez mitől fogja elősegíteni az edzést?
- Egyrészt mert erre is van formagyakorlat. A lényegét az adja, hogy ezzel csiszoljuk a technikánkat és a kiálló „karjait” és „lábait” úgy kell elképzelni mintha minden mozdulatodnál ő előrébb járna. Így inspirál a gyorsabb elvégzésre. Mivel az anyaga fa ezzel erősíted a támadó felületeid: kéz él, könyök, csukló, ujjak, térd, sípcsont, lábfej. Szóval elég sokoldalú felhasználása van. Rendben akkor kezdjünk is bele. Állj a bábuhoz és én majd melletted mutatom, illetve mondom mit tegyél. A lényeg, hogy a mozdulatokat mindig a fán végezd. Még a tapadó technikákat is. Ezen formagyakorlat elsajátítása nem nehéz, de törekedned kell a minél gyorsabb, hatékonyabb, tökéletesebb elvégzésre. A hibák itt fájdalommal jelentkeznek. Ha nem a használandó felületekkel végzed, mint amiket fejlesztettél eddig is, akkor elég kellemetlen érzések is elérnek majd. Ha a könyök ütésnél elvéted a célt és az egyik „kéz” sarkába vágod, akkor igen csak lezsibbad az egész karod és nyilallni fog a fájdalomtól. Persze meglehet, hogy a támadófelületeid fájni fognak, de ezen gyakorlatnak végül is ez a célja, hogy ezeket fejlesszük. Más sérülés felesleges. Ha rosszul ütsz, akkor se kapkodj és ne állj meg, hanem folytasd.
- Értem Ren. – mondtam határozottan.
Akkor kezdjük. Mon sau, bon sau, lánc ütés fogással. Jó, jó. Ne siesd el, memorizáld. Az első lépés a lassú de biztos tanulás. – magyarázta, közben folytatta a mozdulatokat, melyeket figyelmesen utánoztam. Az elsajátítás nem volt sok idő, ám a tökéletesítés koránt sem volt egyszerű feladat. Négy röpke óra alatt elég jól megtanultam. A mozdulatok nagy részét az eddigi Ming stílusi formagyakorlatok tartalmazták. Ren még a nap folyamán megmutatta a „Nyolc Élű Kés” és a „Szúró, Döfő Ujjak” alap technikáit. Az éjszakát kint töltöttük a csillagos ég alatt. A hold különösen tiszta fényben ragyogott. Az edzést kora reggel elkezdtük és a tegnap délutáni gyakorlatokat vettük tovább. A nap más különlegességekben nem bővelkedett, viszont a másnap délután. Az akadémiában töltött tanórák után ismét az edző térre mentem.
- Az edzés típusa most már megváltozik. Klónok segítségével edzünk.
- Klónok? – kérdeztem csodálkozva.
- Kage bunshin no jutsu – mondta a kézjel után. Egy kinézetre tökéletes másolatot hozott létre.
- Szeretnék néhány új elvet ismertetni, mely most már szerves részét foglya képezni az edzéseidnek:
Első az Ék elmélet: A támadó technikákkal úgy hatolok át az ellenfél védelmi rendszerén, mint az ék a fán. Az egész testet ékként használod. Vagyis folyamatosan haladsz előre. Nem csak az erőd használod, hanem a testtömegedet is és a gyorsaságod.
Második a négy kapu elve: A testet négy kapura bontjuk védelem szempontjából. A függőleges vonal a középvonal itt vannak a legsebezhetőbb pontjaink jó része. A vízszintes vonal pedig a szegycsont magasságában húzódik. A kezeink ezen a vonalon helyezkednek el, így védik az alsó és felső kapukat. A lábakkal az alsó kapukat védjük.
Harmadik a középvonal elve: amint mondtam itt vannak a legsebezhetőbb pontok úgy nevezett vital pontok. Gégefő, gége, szem, orr, álcsúcs, szegycsont, gyomorszáj, intim részek, koponya, lágyék, gerincoszlop. Ennek a középvonalnak van még három szabálya. Támadd a középvonalat, védd a középvonalat és támadj mindig középről.
Negyedik a hármas védelmi rendszer: Elől lévő kezed az első védelmi rendszer a mondsau azaz kereső kéz. Második a hátrébb lévő kezed a whu sau védő kéz és a lábak a harmadik.
Ötödik: jou soum ma az oldalsó elfordított állás. Amit említettem, hogy hátul a testsúly így könnyedén pozíciót tudsz váltani, kitérni.
Azt hiszem a vak oldal elvét említettem, hogy ez azaz oldalunk, amit a küzdelem során nem látunk be, ezért nem tudjuk védeni. Ezért sosem hagyunk vak oldalt az ellenfélnek.
Hatodik: Víz elve azaz a folyamatosság elve: Támadásaiddal folyamatosan áramolsz előre, mint a víz. A víz a rendelkezésre álló teret kitölti. Ha rést talál átfolyik, ha akadályba ütközik megkerüli. Röviden ennyi. Rendben akkor kezdjük el. Vedd fel az edzőfelszerelést – mondta a klónnak.
- Henge no jutsu – mondta a klón és felvette az alakom, majd magára öltötte a gyakorló testpáncélt.
- Így nem fogod olyan könnyen eltűntetni. Most már párban dolgozol a klónommal. Ennek a lényege az érintésreflex, mozgáskövetés, érzékelés fejlesztése. Illetve a tapadó kéz-láb csiszolása. Így a gyakorlatok valódi élményeken alapulnak majd. Később az érzékelést bekötött szemekkel fejlesszük tovább. Ezáltal képes leszel nem csak látni a támadást, hanem érezni, felfogni, ami nagy különbség. Végül is a genjutsu is ilyen elven alapul. Álljatok be alapállásba és kezdjük. – a klón lassú ütő mozdulatokba kezdett – Érezd az ellenfelet. Érintsd a testét és kövesd. – hárítottam és közben egy tempóban lassan támadtam – a mozdulataid merevek. Lágyabban.
- Hai – mondtam, miközben lazítottam a tartáson.
- Jó, jó – kis idő után folytatta- gyorsabban – a tempó nőni kezdett, ahogy a klón növelte az intenzitást. Vele együtt növelem a saját sebességem is. – Tartsd a sebességet. Vedd észre a támadást.
Már egy jó fél órája folytattuk ezt az edzést, mikor új parancsot kaptunk.
- Elő a fegyvereket… Lassan, óvatosan folytasd – a klón két kunait vett kezébe. Én a hátamon hordott wakizashit és egy kunait rántottam elő egyik-másik kezembe. A pengék össze-össze csaptak. A vágásokat, döféseket blokkolások, elvezetések, hárítások követték. A gyakorlás elhúzódott, lassan kimerültem. Mozdulataim lelassultak, erőtlenné váltak.
- Rendben elég lesz. Pihenőt tartunk.
- Végre…
- Ne bízd el magad. Rövid szünet lesz. Utána pedig lekötöm a szemed és úgy folytatjuk, fegyverek nélkül, mert nem annyira érzed még.
Ma más élelmet hoztam mint szoktam. Ilyen hússal töltött zsemle szerű pékárut hoztam magammal. Az íze nagyon finom volt főleg, hogy merőben másabb volt mint a folytonos rizsgolyók. Rent is megkínáltam vele, aki ugyan olyan elégedett pofával tömte, mint jó magam. Ez a kis lazítás most nagyon jól jött és meglehetősen jól esett. Ilyenkor mindig úgy éreztem, mintha új erőre kapnék és mindenre képes lennék. Tíz- tizenöt perces pihenőnél tarthattunk mire Ren felállt és egy kendőt vett elő a táskájából.
- Na, keljetek fel… Koichi ez a tiéd – mondta és bekötötte a szemeimet.
- Ez így nagyon nem fair. Nem látok semmit.
- Pont ez a lényege. Vegyétek fel az alapállás és lassan kezdjétek. Éreztem a klón mozdulatait, de nem tudtam a többi támadás honnan jön, bármilyen lassú is volt. A bunshin mozdulatai sokszor érintették a testem, kritikusnak számító pontjait. Nehezebb ez a feladat, mint gondoltam.


Folytatás: Egy kedves ismerős II.

Egy kedves ismerős II.

Yien stílus

Hét hónap telt el azóta, hogy elkezdtem tanulni a Ming stílust. Sok időbe telt elsajátítani az érzésreflexet. Sokszor megsérültem, mikor az intenzitásokat növeltük, de végül sikerült. A sok fabábu gyakorlás növelte a támadó gyorsaságom, a klón gyakorlatok pedig a védekező és támadó képességeimet, ezek mellett végre volt valós tapasztalatom a harcmodorról is. Fejlesztgettem és kombinálgattam a tanultakat, hogyha eljön az idő Rennek megmutathassam, mire vagyok képes. Teljesen más szintre jutottam, mint azelőtt, hogy találkoztam volna vele.
Most is a sziklán meditáltam. Hirtelen valami apró mocorgásra lettem figyelmes, mely szinte észrevehetetlennek tűnt. Egy kunai repült felém egy fal lomjai közül, majd csendes röptét még több követte. Felnyitottam szemhéjaim és előrántottam a wakizashim. Elütöttem vele az első kuinait, melyet közben egy határozott, gyors mozdulat követett, mellyel elrugaszkodtam a szikláról és egy csavart vágva a levegőben a partra érkeztem. A többi kunai a kőtömbnek csapódott. Taps hallatszódott egy fa mögül és Ren lépett ki mögüle. A klónja leugrott a fáról és feloldotta önmagát.
- Szép, szép. Nem csak elsajátítottál minden tőlem tanultat, de jól is alkalmazod. Végül is ez volt a célunk. Nem hagyhattam, hogy néhány kisebb hiányzásod miatt lemaradj a többiektől ezért még megtanítottalak némi füvészetre, tereptanra, és hogy felismerd a bombák típusait, akár kinézetéről is. Megtanultad a halk csendes osonást, vagyis a könnyű lépteket. Érzés reflexed és érzékelésed valamennyit élesedett, bár ezek az érzékelések még merőben gyengébbek, mint az állathasználóké, de könnyebben felméred vele az esetleges támadásokat. Minden esetre a tapadó kéz technikád sokat fejlődött. Nagyon jó tanítványom voltál. – „voltam”? Ezt meg, hogy érti? – Ideje letesztelni a képességeid. Nézzük milyen irányba fejlődtél. – mondta és egy kage bunshint hozott létre. A klón transzformálódott és felvette az alakom.
- Most nem vesz fel védőfelszerelést?
- Nem most nem kell – mondta a klón és elmosolyodott. Beállt elém és felvette az alapállást.
- Ahogy tudod. 20% erő és 30% intenzitás – hangzott a klón felé, aki erősen bólogatott. Remélem nem megy ki a fejéből. Vajon Koichi hogy reagál? – Kezdjétek… A klón hirtelen nekem ugrott és láncütésekkel próbált elintézni. Mozdulatait folyamatosan elvezettem. Tenyeremet arc ívre formáltam és hüvelyk ujjam szorosan hozzá szorítottam és szemszúrást indítottam. Bal kezével föld felé vezette, de könyökkel a könyöke felett leszorítva bontottam a fogását. Kezével elengedte a csuklóm. Ez alatt a térde felé indítottam taposást, hogy eltörjem a térdét, mialatt másik kezem az övét kontrollálta és próbálta bontani. Lábamra a szabad kezének könyökével vágott rá, de már késő volt, mert hirtelen bal kezem mögé került és elkapta a nyakát. Mögé suhantam és magamhoz rántottam. Már mögötte voltam és fojtásban volt, mikor Ren megszólalt:
- Intenzitás 60%-ra. A klón sebessége hirtelen megugrott. Kibújt a fogásból és ütni próbált, amit folyamatosan elvezettem a külső irányokba. Nehezen, de tartani tudtam a tempót, ám éreztem, ha így folytatódik elvesztem a harcot. Ideje, hogy bevessem az új kombinált támadásokat. Meggyorsítottam az ütemem, már határaimat súrolta, beléptem közvetlen a védő zónájába. Éreztem, ahogy kezeit vissza rendeli a támadásból. Egyszerre támadtam és védekeztem ahogy ő is. Jobb kezemmel a belépést követően könyök alatt megfogtam és szorosan hozzá nyomtam. Jobb kezével torokra csapott volna, de ez már a belharc színterévé vált. Könyökkel a csuklójára irányzott ütéssel eltérítettem és így nem volt szabad tér a kezeinek a rohamra. Ezt használtam ki. Mialatt beléptem ráléptem a jobb lábammal az ő jobb lábára és kicsit behajlítottam a lábam. Ha térdel támadna a térdembe ütközik. Jobb lába fogva volt a bal pedig biztos helyen. Bal lábam erőteljesen meglendítettem és térdel erősen a bordájára sújtottam. A levegő megszorult a klónban. Elvesztette a kezdeményezőképességét. Ha a védelemben rést találok, átfolyok. Egy pontra összpontosítottam, hogy ezzel is nagyobb kárt okozzak. Még két térdes roham szólalt meg ezután, majd a kezeimmel erős tenyér ütést végrehajtva eltaszítottam magamtól, majd a támadásoktól megzavarodott klón védekezésképtelenségét kihasználva, egy köríves rúgást intéztem a fejére. A klón egy fának csapódott és feloldódott. A sáska megfontoltsága és kígyó kitartása a Ming stílus védekezésével. Ez volt most a klón végének jele. Az egész cselekmény szinte szempillantások alatt végbement. Számomra még is mintha az idő lelassult volna. Ez lenne az úgy nevezett adrenalin, amiről Ren mesélt, hogy feszült helyzetekben a test önvédő mechanizmusa? Hirtelen ránéztem és valami furcsát vettem észre a szemeiben. Mintha valami elszánt büszkeség csírázott volna benne. Kicsit őrült ábrázata volt.
- Kage bunshin no jutsu – szólalt meg Ren és négy klón jelent meg körülötte, akik kézjelek után felvették az alakom és parancs nélkül rám rontottak. Az elülső kettő ököllel rontott nekem, akiknek csak az első két ütését voltam képes kivédeni, majd hátraugrottam, mert a másik kettő oldalról egyenes rúgásokat intéztek. Úgy látszott kettesével támadtak, párokban. Kettő mellettem termett és felém suhintották ökleiket. Kecsesen hátrahajoltam, miközben ökleik a levegőben találkoztak. Ezeket a kezeket lefogtam és erősen megugrottam és a fejük fölé repültem. Egy spárgából indított rúgással mindkettőt a földre küldtem míg a másik kettő felugrott és utánam kapott. Az egyik támadást mely közelebbi volt egy elvezető fogással térítettem ki, így én is változtattam a röppályámon és kicsit arrébb a földre érkeztem míg a másik klón mellette elsuhant és földet érte után láncütéssel támadt meg. Kezeit felütöttem az oszlopkéz védéssel és abban a pillanatban ráugrottam az előrébb lévő térdére és arról rugaszkodva a levegőbe emelkedtem, mialatt arcát a másik térdemmel erősen megütöttem. Térdelve érkeztem földet és már csak egy klón maradt. Felé fordítottam és futni kezdtem. Felette egy csavart ugrással szálltam. A klón követte arcával a mozdulatom, de amikor a testem takarásából előbújt a nap, kicsit megzavarta. Kihasználtam ezt a lehetőséget és kisöpörtem a lábát, majd alácsúsztam és a levegőbe rúgtam. Majd előkaptam a wakizashim és utána dobtam. A klón megsemmisült a levegőben. A pengémnek elfogyott az ereje és visszafelé kezdett szállni, de még mielőtt földet ért volna elkaptam és tokjába helyeztem. Nagyon lihegtem. Teljesen kimerített a sok akrobatikus mozdulat. Ren éppen készült újabb klónok létrehozására mikor rászóltam:
- Ren elég lesz… Szerintem ennyi elég mára. – mondtam pihegve és elmosolyodtam. Más elvet alkalmaz. Nem a stílushoz alkalmazkodik, hanem fordítva. Koichi a harchoz igazodik és az ő stílusát veszi fel a harci stílus. Az eddigi harci felfogás teljesen más. Technika a harchoz igazodik és ahhoz az egyén. Ez merőben más nézet, mint az eddigiek. Pont ezért képes kombinálni a támadásokat, mozdulatokat. Vajon milyen nevet talált ki ennek a stílusnak? Ren elé léptem és felnéztem rá.
- A neve Yien stílus… - úgy éreztem, mintha válaszoltam volna valami kérdésére. Pedig csak elárultam neki az új harci rendszerem nevét, mely az eddig tanultak összességén alapszik.
- Yien?... – kérdezte meglepődve.
- Sokat gondolkodtam milyen nevet adjak neki. Mikor meditáltam a sziklán, s elmémet kiürítettem, ez az egy név villant át az elmémen. Mintha valami sugallat lett volna. Yien: „Y” jelképezi az erőt, dinamizmust, határozottságot, elszántságot. „ie” a lágyságot, egyszerűséget, harmóniát és az „n” a földet, szilárdságot, természetet. Ebben a szóban egyesül tökéletesen a négy stílus, inkább három.
- Akkor az én feladatom itt véget ért. Beteljesítettem az ígéretem, ideje visszatérni a rendemhez. – elmosolyodott és megborzolta a hajam.
- Mi? Miért nem maradsz itt? Velem…
- Nem vagyok az a tipikus megtelepülő típus. Így is hetente jelentést kellett írnom a rend vezetőjének a hollétemről, fejlődésedről. Másrészt nekem a rend nyújtja a békét, nyugalmat. Gyakran elengednek, mint szóvivőt, de most ez egy jó ideig nem lesz meg, vagy csak feltételek mellett.
- De még sok mindent szeretnék megtanulni. Még mindig nem teljesen világos a meditációk lényege… - mondtam, hogy maradásra bírjam Rent.
- Hhh jaj… Akkor elmagyarázom neked és megmutatom. Amint tudod a meditációk azt a célt szolgálják, hogy képes legyél felfogni a természetet, megtalálni a békét, s feléleszd a benned lévő világot. Mindenki a természet gyermeke így annak ereje bennünk rejtve megtalálható. Ezek felélesztésére különböző meditáció típusok vannak fajtájuktól eltérően. Valamelyik egyszerűen gondolkodásra, elmeélesítésre van, vagy éppen az érzékelés fejlesztésére, chakra keringetés fejlesztésére. Ezek az egyszerűbbek. Vannak olyanok melyek meg hosszabbítják az életet, növelik az erőnlétet, vagy beindítják a test rejtett építő mechanizmusát. Van olyan mely irányt mutat a környezet érzékeléséhez. Valamelyik természeti energiákat összpontosítja benned, erre kiváló példa a senin forma. A rendem egy speciális meditációval foglalkozik, mely ennek az ellentétje. Nem a környezetben lakozó energiát használja fel, hanem a benned lakozó természetet ébreszti fel. De jobb ha megmutatom… Ren leült a földre és kezeit lágyan lábaira helyezte. Szemeit lehunyta és úgy tűnt koncentrál. Nem sokkal később felállt és lágy körmozdulatokba kezdett. Melyek történéseire finoman szavakkal reagáltam. Bal kezével kicsapott oldalra, mi közben tenyere feszes körmozdulatot végzett. Néhány vízcsepp röppent fel a fényben – Víz…- Ismételni kezdte az előző mozdulatokat, majd kicsapott a jobb kezével is oldalra, úgy hogy tenyere behajlítva volt ujjai börtönében. Hirtelen lángra lobbant a tenyere, majd kialudt. – Tűz…- ég felé emelte a kezét és tenyere felfelé mutatott. Kezét apró villámok ölelték körül – Villám… - Kezeit határozottan maga mellé emelte majd páros tenyérmozdulattal lökött egyet felém. Egy kicsi léghullám indult meg és akadt fel bennem – Szél… - mozdulatai határozottá váltak és a földre csapott, de nem történt semmi – Föld?- kérdeztem halkan.
- Testemben lakozó természeti erők közül csupán négyet voltam képes feloldani. Rendünk vezetője mind az öt elemet mester szinten használja. Na, de elég is a bemutatóból. Légy jó és sose feledd a tanultakat, ahogy engem sem.
- Ren ne menj el. – odabújtam hozzá és átöleltem.
- Ne hullajts könnyeket értem, kis barátom. Mindent megtanultál, amit csak mutattam. Légy büszke magadra. Most már nem vagy gyenge, sőt erősebb vagy mint az gondolod. De légy erős.
- Köszönöm Ren. – kicsit félrelökött és útnak indult gyors tempóban a sziklákon és fákon ugrálva.
- Még találkozunk… - hangzott egyre messzebbről. Olyat köszönhetek neki, amit más nem tett volna meg értem…