Fujikage Koichi

**Fujikage Koichi** Vas. Ápr. 25 2010, 13:49

[Történet új]

Név: Fujikage Koichi
Életkor: 12
Falu: Kumogakure no Sato
Rang: Genin
Nem: Férfi
Vércsoport: A

Felszerelés:
5 kunai
5 shuriken
10 m drót
5 tekercs
1 jegyzet füzet
1 öreg, egyszerü ezüst gyújtó
1 szerszám szett
1 Matsujama katane (apámtól örökölt fegyver)
Kinézete hosszú fekete tokba ágyazott Katana. Markolata az átlagosnál kicsit hosszabb és hosszanti irányba barázdált a könnyebb és biztosabb fogás érdekében. A markolat aljából fémhengerrel ellátott kilőhető lánc van.
1 Wakizashi

Kinézet:
Haj: fekete vállig érő, néhol ősz tincsek.

Szem: Sötét barna, őszinte tekintet

Testalkat: Fiatal korához képest jó fizikumú, energikus, gyors. Mellkasán mély vágás hege. Testi adottsága a kidolgozotabb alkar és tricepsz, lábizom. A hideget jól tűri, kedveli a hűvös időt.

Ruházat:
ninja overál: magas galléros, fekete, melynek szélei vérvörösek.Vállaira pedig a vér szimbóluma van varrva, hátára pedig a végtelenség jele (Mugen).
pólója: sötétkék
nadrág: sötétebb árnyalatú, majdhogynem fekete.
egyéb: fekete öv és hátitáska (hosszabb küldetésekre)

Jellem: Őszinte tekintete magabiztosságot sugall. Nagyon tanulékony és tisztelettudó legyen az bajtársa vagy felettese. Kitartó és segítőkész. Hangulata ingadozó, szeszélyes, de általánosságban barátságos. Ha valakivel közelebbi viszonyt alakít ki, ragaszkodó. Önös céljait mindig másodlagosnak tekinti.
Nyugodt, megfontolt egyéniség, nehéz kizökkenteni a lelki békéjéből, ám bizonyos kulcsszavak gyorsan hatnak rá. Természeténél fogva kedveli a természetet és a művészeteket. Vannak elvei és elméletei, szabályai, melyek alapján él és próbálja formálni önmagát.

Történet:

A nevem Fujikage Koichi. Apám Fujikage Matsujama, anyám Fujikage Mia, testvéremet pedig Fujikage Navadának hívják (bátyám).
Villám országában születtem Kumagokuréban, legalább is én így tudtam. A fordulópont egy baljós napon történt meg velem, de ne szaladjunk ennyire előre az időben, jobb ha megismeritek először a családom: Apám Matsujama egy ninja osztagban munkálkodott. Mindig azért küzdött hogy elismerjék tehetségét, ami persze sosem történt meg. Szerény belátásom szerint jó ninja volt, amikor ráért rendszeresen lejárt velem és bátyámmal a parkba és különböző idézetekkel és mesékkel tömte a fejünket. Nekem nagyon tetszettek ezek a kis kirándulások, számomra szívpezsdítő volt, bár ez bátyámról nem mondható el. Sokszor jól kijött apámmal, ilyenkor nem csak a komor arcát láthattam Navadának, hanem a mosolygós vidám arcát is, nem hiszem hogy utálta az apánkat...
Anyukám otthon vezette a háztartást. Sokszor került összetűzésbe Navadával és a köztük lévő konfliktust apám tette helyre. Navada sokszor kapott kemény büntetéseket, főleg verést az apámtól. Ezt annak köszönhette, hogy sok rossz jegye volt az akadémián, ráadásul ehhez közrejátszott a nagy szerelme. Sajnos a lány nevére nem emlékszem, de fülig szerelmes volt belé. A család nem engedte meg, hogy ismerkedjen vele. Szerintük nem Navadához illő lány volt, mellesleg, ilyen idős korban még a tanulással kellene foglalkoznia és nem a lányokkal. Navada az a magának való, elszomorodott ember volt. Megvolt a dolgokhoz illő esze, de lusta volt használni, pedig nem történtek volna ekkora bajok, ha nem így tesz. Lassan a bátyám elpártolt anyától és a verésekért nem is apámat hanem anyámat vádolta.

Akadémiai éveim [Átfolyás]:

Szüleim miután beírattak az akadémiára, szerintük volt tehetségem hozzá. Elég nehézkesen indultak el
az akadémiai évek, nehezen ismerkedtem meg a gyerekekkel, főleg annak köszönhetően, hogy jóval csendesebb voltam. Néha rosszul mentek tanulmányaim, de otthon én nem kaptam olyan megtorlást mint a bátyám. Általában én egy enyhébb szidásban részesültem, ekkor kezdődött testvéremben felizzani az ellenem való gyűlölete.

Fordulópont:

... Egy nap apám osztagából egy ninja lépett be az ajtón. Fejét mélyen lesüllyesztette, s egyik kezét háta mögött dugva állt meg a küszöbön. Anyám magához hivatott engem is és bátyámat is. Anyám arcán valami végigfutott, s arckifejezése komorrá vált, s kezét összekulcsolva kérdezte meg a ninját.
- Mit akarsz? A ninja egy ideig nem szólalt meg, majd lassan háta mögött lévő kezét előre nyújtotta. Kezében egy fejpántot fogott. Anyám rögtön zokogni kezdett.
- Asszonyom a férje egy rajtaütésben életét vesztette, kérésére elhoztam a fejpántját, fegyvereit és egy tekercset Koichinek címezve. Nagyon sajnálom, már nem tudtuk megmenteni...
-mondta majd anyám kezébe tette a fejpántot, majd a kintről két ninja lépett be lassan megfontoltan és apám szobájában helyezték el a fegyvereit. Bátyám csak előrre nézett némán maga elé, s könnyeit törölgette, én sem tettem másképp.
Apám temetésén nem csak a ninja osztaga, hanem családunk megannyi barátja is megjelent, úgy éreztem, hogy apám kivívta azt amiért egész életében küzdött. A tiszteletet megannyi ember között...
...Ekkor kezdődtek a bajok...
Napjaink szürkévé és egyhangúvá váltak, melyet sűrűn tarkították anyám és Navada ellentétei, apám halála révén, nem volt ki kordában tartsa bátyám dühét.
Később kiderült bátyám egyik barátja elorozta Navada nagy szerelmét.
...Itt csöppenünk bele a végkifejletbe...

Tragédia:

Barátaimmal kint játszottunk a parkban, jól éreztük magunkat, amíg baljós felhők nem gyűltek az égen. Elég hamar besötétedett és erősen zuhogni kezdett az eső. Legjobb barátom Hiraga Natsunál pihentem meg egy kicsit. Azt akarta, hogy várjam meg az eső elálltát, de valami furcsa érzés kerített hatalmába és valahogy haza akartam jutni, de barátom szívélyes fogadtatását, nem utasíthattam el így maradtam egy kis ideig, talán tíz, esetleg tizenöt percet, majd elkezdtem hazafelé rohanni.
Mikor hazaértem a ház válaszfala már el volt húzva és különösen ridegeknek tűntek a falak. Sötét volt odabent, s az árnyékok baljós játékot játszottak, hamarosan villámokat szórt az ég és a dörrenések még kísértetiesebbé tették a házat. Többször is említettem bátyám Navada nevét, néhol pedig anyámat szólítottam merev, csuklott hangon, de sehonnan sem jött válasz. Lassan elindultam a szobák felé, majd meghallottam anyám ordítását. Szerettem volna odarohanni, de valahogy a vér belefagyott az ereimbe. Lassan eljutottam ahhoz a nagyobb szobához ahol apám fegyverei és a tekercs volt elhelyezve.
- Sosem hittél bennem. Tiszteltem apámat, de te ellenem fordítottad. Elvesztettem miattad azt a lányt akit szerettem...
Ezért kellett bűnhődnöd...- hallatszódott a szobából Navada zaklatott hangja. Erőt vettem magamon majd elhúztam a válaszfalat. Testvérem állt bent, kezében egy késsel. A kés és bátyám mellkasa vérrel volt tarkítva, első szempillantásra azt hittem, hogy Navada vérzik, talán megdöfte magát, de amint szemem a földön fekvő anyámra esett, rájöttem mi történt. Navada lassan rám vetette tekintetét, szemében fájdalom és düh fortyogott.
- Nah, igen és te... hahhh... A kis ártatlan, a család kedvence!!! Ez nem történt volna meg ha te nem jössz... Ez az egész miattad van, te kis senkiházi. Azt se tudod kivagy és kiközösítesz a saját családomból. De ennek vége... -mondta Navada zaklatottan. Egész testem remegett és életemben először féltem attól az embertől, akit szerettem.
- Ezt nem értem. -mormogtam el halkan, de épp olyan hangosan, hogy bátyám meghallotta.
- Hogy is értenéd, az egész életed hazugságokra van építve. Azt hiszed ez a családod, hmmm? Tévedsz kis barátom, sem én sem a halott apánk, sem pedig anyánk nem az akinek te valójában hitted. Te nem voltál a család része, te nem voltál senki, amíg apám el nem hozott ebbe a házba és fel nem nevelt...- Ez egy olyan váratlan hír volt, amire reagálni sem tudtam. Elképedtem, s magam sem tudtam mire gondoljak.- Ha nem hiszed nézd meg a tekercsben.
Én mindvégig tudtam. - Nah, nosza. Olvasd csak el, nem fogsz hinni a szemednek. -szavai őszintének tűntek, valami arra késztetett higgyek neki, de nem akartam. Önkénytelenül az asztalon heverő tekercshez léptem és olvasni kezdtem. Kezem remegett és könnyeimmel küszködve olvasni kezdtem. Navada folytatta - Apánk téged egyik küldetése alatt talált egy faluban, melyet felgyújtottak. Egy égő házban talált reád, két megégett holttesttel. Az a csoda, hogy te nem égtél a házban, bár akkor áldanám az eget, ha így történt volna. A sorok Navada igazát erősítették, egy világ dőlt össze bennem, hirtelen elvesztettem a hitem az eddigi életemben. Különböző kérdések kavarogtak a fejemben "Ki vagyok én és mit keresek itt?"
- Már magad sem tudod ki vagy igaz? De már nem is kell tudnod, segítek neked hogy ne szenvedj tovább. Navada lassan közelíteni kezdett hozzám majd hangosan felordított a kést magasba emelve.
- Pusztulj!!! Nyakon akart szúrni, de csak a ruhámat szakította fel, elugrottam, majd vágott, mely el is találta a mellkasom. Ruhám felszakadt és mély mellkasi sebemből a vér kezdett folyni. Navada neki rúgott apám fegyver tartójának, de szerencsém volt, apám Wakizashija a kezemhez közel esett. Amikor a végzetes szúrást akarta bevinni, kirántottam a hüvelyéből és mellkason szúrtam vele. Pont a szívén döftem át, s arcom elöntötte bátyám vére. Mintha megállt volna abban a pillanatban az idő, hallottam szívem heves kalapálását és légzésem ütemtelenségének zavartságát.
Navada holtan rogyott mellém. Lassan kúszni kezdtem anyám teste felé, ami fél méterre lehetett, de csak annyit értem el a kezemet nyújtóztatva, megmaradt erőmet használva, hogy megfogjam az egyik ujját, ezek után eszméletemet vesztettem.
Később a helyi kórházban keltem fel. Két hónapba telt mire elhagyhattam a kórházat. Anyám és testvérem temetésén, legjobb barátomon és rajtam kívül senki sem vett részt. Apám elért eredménye elveszett. Minden hitem elvesztettem a világba.

Anyám testvére (Mizako Yatamuro) nekem adta a belvárosban lévő egyik közösségi ház egyik szobáját, melyben annak idején anyám papája lakott, de már rég elhunyt. Segített a családi házból átköltözni oda és mindig küldött egy kis pénzt, hogy tudjak miből költekezni. Apám papája pedig az utca sarkán egy kis virágüzlet vezetője. Gyakran meglátogatom, hiszen a családnak össze kell tartani, legyen az bármilyen kicsi.
A szomszéd néni pedig Naimi néni, mindig gondoskodik rólam. Általában nála szoktam vacsorázni, jól ismerte a szüleimet.
Hiraga Natsu pedig sorstársam, korombeli egyén aki szintén sok szörnyűségen esik át. Még is sokszor meglátogat és lelket önt belém.
A tragédia után valami megváltozott. A családi tragédia teljesen más karakterré formált.
Akadémiai éveim [átfolyás vége]

Genin vizsga

Genin vizsga előestéjén rengeteget gyakoroltam a szabadban, ezért későn is feküdtem le. Másnap Naimi néni ébresztett, s kis híjján elkéstem a vizsgáról, ezért büntetésként nekem kellett kezdeni az első feladatott amely egy Kawarimi no jutsu az az Test helyetesítő jutsu volt. Ezt az akadályt könnyedén vettem, a ceruza amit eldobtak rám hamar fát talált.
A következő jutsu a Shunsin no jutsu (Fürge Test) volt. Ehhez a technikához nagyon értettem, s ez nem is jelentett nagy problémát, csakhogy fáradtságom a tegnap este miatt, igen csak megnehezítette a dolgom. Vizsgáztatók a várt eredményeimhez képest nem voltak elragadtatva a teljesítményemtől. Bizonyítani akartam, ha nem magamért, hogy lássák nem hiába lettem fiatalon is az akadémia tagja. A harmadik egyben utolsó feladat Tobidogu no jutsu (tekercsírás, hordozható fegyverek) volt. Sokan elrontották előttem, de bennem égett a bizonyítási vágy hamar megmutattam mire vagyok képes. Apám Wakizashiját, amit mindig a hátamon hordva viseltem elrejtettem a tekercsben a jutsu segítségével, majd az oktató parancsára elő is idéztem belőle.
Ezek után ünnepélyes keretek között megkaptuk a fejpántokat, aminek nagyon örültem, főleg hogy legjobb barátom is sikeresen elvégezte azt.

Miután "egyedül" maradtam, rátaláltam a lelki békémre, ami mindaddig az orrom előtt volt. Maga a természet, melynek minden apró mozzanata egy csoda, vagy egy meg nem értett szépség. Magam is részesévé akartam válni ennek a gyönyörű természeti jelenségnek. Szabadidőmben írni kezdtem és a parkba jártam le rajzolgatni, festeni. Az elején még kicsit furcsa felépítésű alkotásaim voltak, de az idő és a kitartásom képes volt ezeket a korlátokat felülmúlni. A természet ábrázolásnál nincs is üdítőbb dolog, amikor érzed, hogy a szél is vezeti vonalaidat... mennyei.

Az ember élete során sok mindenen keresztül megy. A legjelentősebb lelki nyomokat a fájdalom, magány, halál okozza, ezek képesek az emberben olyan dolgokat elindítani, ami teljes egészében megváltoztatja, mind szellemileg, mind pedig jellemileg. Számomra a családi tragédia hozta el azt a változást, ami alapján hamar benőtt a fejem lágya.
Sokan nem látják a valóságot, el vannak foglalva a hétköznapi dolgaikkal, kicsit idióták is és ha megfigyeled, még is ők a legboldogabbak. Azok akik azon merengnek, hogy miért élünk, mit keresünk itt, vagy csak bizonyos dolgokra keressük a választ felvilágosult elménkkel, mi válunk a bizonytalanság jelképévé, s boldogtalanná válunk, milyen ironikus, nem igaz? Aki még sosem érzett igazi fájdalmat, az sosem fog tudni teljes szívből szeretni.

Shikaku Hétf. Ápr. 26 2010, 01:32

Pár jó tanács:

- Hepburn átírás, mert a japán hangok az angolokhoz sokkal megfelelőbben passzolnak, mint a magyarokhoz, és nem mellesleg esztétikailag sokkal megfelelőbbek is. Magyarország hivatalos hülyeségein kívül még az itthoni általános rajongói réteg is ezt használja.
- Kezdésként egyik fegyvered sem különleges, maximum képesek lehetnek chakra befogadására, ahogy a világ jól megmunkált fegyverei általában, azaz szinte minden ninja fegyver. A chakra befogadására (Hien stílusra) alkalmas fegyvereket nem keverjük az elemi chakrára érzékenyekkel.
- A jutsu alkotással várj, olvass utánna mit találsz az oldalon, és legfőképpen ne keress motivációt más animéből, mert a chakra természete eléggé Naruto-világspecifikus. Csak akkor alkoss, ha már ismered ezt a rendszert.
- A jutsu alkotási vágyad, illetve az előtörténetbe írt dolgok miatt merem javasolni, hogy olvasd el velősebben a szabályzatot, mert az még inkább alapvető, mint a Naruto ismerete, a fórumon.