Suyiko Shiai-Ne
2 posters
1 / 1 oldal
Suyiko Shiai-Ne
Suyiko Shiai-Ne Vas. Jún. 26 2011, 00:49
Szabadnapos csirke kalandjai
Hol is jártam?
Végleg lemondtam a ninjáskodásról, ugye? Az Absinthe-ra kezdtem koncentrálni, ami egyébként nagyon felkapott hely lett, már egy felújítást is megért, csak mert amíg csak béreltem, nem volt az az álomotthon, aminek elképzeltem. Szóval pörgött az üzlet, még apámnak is megtetszett, amit csinálok, éppen kezdett belenyugodni, hogy lepasszoltam nem csak az örökséget, de már a ninja létet, mint olyat is. És én ezt nem hagyhattam. Nekem az elképzelhetetlen, hogy az öregem nyugodt maradjon, fellélegezzen. Újra nekivágtam.
A boltnak nincs szüksége rám a nap minden percében, van két remek alkalmazottam, akik többnyire ellátják a benti feladatokat, fix órabérért és kliensenként bónusszal. Így felhívnak, ha szükségük van rám, de elértem, hogy mindig bent legyenek, és ne hagyják szegény boltot egyedül attól, hogy pangás van – így a sürgős problémákra is bármikor tudunk megoldást kínálni, SOS smink, frizura, körömjavítás bármikor belefér. Közkedvelt szépségszalon lettünk.
Modellkedtem is az utóbbi időben, természetesen. Azt nem adom fel semmi pénzért. Imádok utazni, imádom, ha ellátnak luxussal, úgy néz ki, a cégek lassan eldöntik, kihez kerülök véglegesen, lesz állandó menedzserem is. Eddig is volt valaki, aki hurcolt ide-oda, de most már komoly üzleti cikk lettem – és ez jól esik!
Ami a pasizást illeti, továbbra is Hiába vagyok (hiába’) szerelmes, aki továbbra sem bukkant fel. Lassan le kéne már tennem róla. Mindig várom, de sosem jön. Legalább addig sem fenyeget olyan veszély, hogy valaki mást kedvelek meg – a bűverőm még mindig a kedvenc és legerősebb fegyverem. És a révén betörhetek éppúgy az üzletbe, mint a médiába. Én vagyok a kiegészítő. Nem luxusprosti. Kiegészítő.
Benne van a pakliban, hogy a kisebb kalandjaim majd kárát látják a küldetéseknek, de ha nem unatkozom, nekem mindegy, mit csinálok. Az csak hobbi nekem, mosolyogni pezsgővel a kezemben. De egyelőre nem félek, biztos össze tudom majd egyeztetni a két munkát, ha már a magánéletem felér egy medúzáéval.
A visszarázódást önkéntes munkával kezdtem, Konoha kórházában. Meglepődtek, mert én mindenről híres vagyok, csak nem a nagy szívemről, de felvilágosítottam őket, hogy a vállalkozásom a legteljesebb mértékben öncélú, és erre megnyugodtak. Szeretik arrafelé az őszinteséget. Először nem volt más dolgom, mint bájologni a betegekkel, öregurakat segítettem ide-oda járkálni, leküzdöttem az undoromat, az igazgató a második héten azt mondta, felnőttebb lettem. Mint? Mint amikor tizenhat évesen a chuunin vizsgáról kiesve tüdőgyuszival kezeltek, amikor nyűgös és hisztis voltam? Ja, most meg öregeket pelenkáztam. Tényleg érettebb lettem, a fenébe is. Ezt most még egy kicsit nehéz elfogadni. De vigasztalt, amikor a kéthetes „bemelegítés” után elláthattam a kisebb sérüléseket. A medikus jutsuim segítségével, mert volt régen egy olyan korszakom is, tudjátok. Amikor magamra szedtem egy csomó medikus tapasztalatot, mert azt hittem, majd jó medika leszek. Mérgeket kevertem, akkoriban a maffiafőnökkel is kavartam, na az egy érdekes sztori volt. Azóta ezt a kimagasló (kipuskázott…) kémiai tudásom csak kozmetikumok előállításánál hasznosítom, esetleg.
Szóval ápoltam néhány könnyebb harci sérültet, köztük két szépfiút is, anyám, ikrek voltak! (Még anyám is meglepődött. Bezsebeltem azt a fogást, amit még neki sem sikerült sosem. De héj, ez itt egy diszkrét fórum, a naplóm, ami immár tényleg nem kerülhet az öcsém kezébe.)
Két hónapot húztam le medikus justuk ismétlésével, fejlesztgetésével. Ezután az egyik helyi doki volt olyan drága és azt mondta, tehetséges vagyok, örömmel tanítana. Nem, nem vagyok tehetséges, csak ezeket már régóta csinálom. És vele nem kavartam, hoppáhoppá! Nem nagyon bíztam benne először, nem fért a fejembe, honnan ennyi jó szándék, de a nővérek is azt mondták, kedvelnek engem ott a kórházban, szerintük is jár nekem ennyi. Gondoltam, nagyon nem árthat nekem a srác, fiatal, jóképű doki, medikus ninjából állt át, miután megunta a tábori ellátásokat, meg a viharvert életmódot. Nő van a dologban, egy délután kiszedtem belőle, jóban lettünk, adtam neki tanácsokat is. Nem igazán örült annak, amit én meséltem az életemről, de továbbra is örült, hogy egyelőre megállapodtam Konohában, újra harcba szállnék, chakrát irányítanék.
A Shinkeitsuut tanította meg nekem, mert azt mondta, tűzrőlpattant lány vagyok, és az pont illene hozzám, meg védekezési mechanizmusnak sem utolsó a szedett-vetett életmódomhoz. Ha valaki rám támad az utcán, vagy valami, a nélkül elháríthatnám, hogy nagyobb jelenetet kéne rendezni. Nem mintha eddig nem tudtam volna megvédeni magam, de mondtam, legyen. Szimpatikus volt, hogy egy érintéssel fájdalmat lehessen okozni valakinek. És nem is volt nehéz. Összejártunk esténként, tanulgattunk egy kicsit, néha a kórház udvarán, tilosban. Nagyon élveztem a tanulást. Azt, ahogy bántottam a növényeket, apró rezdüléseket láttam mindig. Nem tudom, hogy ez biológiailag lehetséges-e, de tudom, engem újra és újra meglepnek ezek a ninjás varázslatok. (De öreg vagyok már! Juj, nem, dehogy!)
Egyszer halotton is próbálkoztam. Megmozdítottam a kisujját azzal, hogy belefókuszáltam a chakrám, hátborzongatóan vicces volt. Kedvem támadt elméletet is tanulni, megtudni, miért ilyen érzékenyek az idegek (nahát, mert idegek! ez a dolguk…), hogy hathatunk rá mi a fura kis energiánkkal, meg ilyenek. Persze ezt a vágyam elfojtottam, ellentétben egy másik dokival szemben ébredt vonzalmammal. Mondom, Yurival nem kavartam. Viszont a jutsut megtanultam, ezután elmentünk együtt vacsizni és – most figyelj! – barátok lettünk. Lett egy igazi barátom. Ez előre lépés…
Itt tartottam.
[Lényegesebb események, részletezést nem igénylő helyzetek hiányában eddig ömlesztettem az eseményeket, a karakter szemszögéből írtam, ahogy azelőtt is írtam a bővítményeim, naplószerűen. Ezt is egy kósza írásnak képzelem el. Az időintervallumot szándékosan nem határoztam meg, hosszabb kihagyás miatt. A lényeges fejlődésen sokat nem változtat az idő, de ha szükség van rá, jelzem valahol. A bővítmény tehát összességében kevés shinobi gyakorlást, egyetlen jutsu megtanulását és civil élményeket tartalmaz. Még bele kell jönnöm újra a játékba, a bővítményezésbe. Elismerem, hogy zöldfülűnek érzem magam, ha javításra szorul a történet, azt is betudom ennek a kihagyásnak. ^^ Pusszanat!
]
A bővítményben megtanult orvosi ninjutsu:
Shinkeitsuu // Idegfájdalom
A ninja az ellenfele egy pontját megérintve, a chakráját koncentrálva képes szinte elvislhetetlen fájdalmat okozni az áldozatnak és ezzel előnyre szert tenni a harcban.
Pont: 25
Chakraszint: 210
Hol is jártam?
Végleg lemondtam a ninjáskodásról, ugye? Az Absinthe-ra kezdtem koncentrálni, ami egyébként nagyon felkapott hely lett, már egy felújítást is megért, csak mert amíg csak béreltem, nem volt az az álomotthon, aminek elképzeltem. Szóval pörgött az üzlet, még apámnak is megtetszett, amit csinálok, éppen kezdett belenyugodni, hogy lepasszoltam nem csak az örökséget, de már a ninja létet, mint olyat is. És én ezt nem hagyhattam. Nekem az elképzelhetetlen, hogy az öregem nyugodt maradjon, fellélegezzen. Újra nekivágtam.
A boltnak nincs szüksége rám a nap minden percében, van két remek alkalmazottam, akik többnyire ellátják a benti feladatokat, fix órabérért és kliensenként bónusszal. Így felhívnak, ha szükségük van rám, de elértem, hogy mindig bent legyenek, és ne hagyják szegény boltot egyedül attól, hogy pangás van – így a sürgős problémákra is bármikor tudunk megoldást kínálni, SOS smink, frizura, körömjavítás bármikor belefér. Közkedvelt szépségszalon lettünk.
Modellkedtem is az utóbbi időben, természetesen. Azt nem adom fel semmi pénzért. Imádok utazni, imádom, ha ellátnak luxussal, úgy néz ki, a cégek lassan eldöntik, kihez kerülök véglegesen, lesz állandó menedzserem is. Eddig is volt valaki, aki hurcolt ide-oda, de most már komoly üzleti cikk lettem – és ez jól esik!
Ami a pasizást illeti, továbbra is Hiába vagyok (hiába’) szerelmes, aki továbbra sem bukkant fel. Lassan le kéne már tennem róla. Mindig várom, de sosem jön. Legalább addig sem fenyeget olyan veszély, hogy valaki mást kedvelek meg – a bűverőm még mindig a kedvenc és legerősebb fegyverem. És a révén betörhetek éppúgy az üzletbe, mint a médiába. Én vagyok a kiegészítő. Nem luxusprosti. Kiegészítő.
Benne van a pakliban, hogy a kisebb kalandjaim majd kárát látják a küldetéseknek, de ha nem unatkozom, nekem mindegy, mit csinálok. Az csak hobbi nekem, mosolyogni pezsgővel a kezemben. De egyelőre nem félek, biztos össze tudom majd egyeztetni a két munkát, ha már a magánéletem felér egy medúzáéval.
A visszarázódást önkéntes munkával kezdtem, Konoha kórházában. Meglepődtek, mert én mindenről híres vagyok, csak nem a nagy szívemről, de felvilágosítottam őket, hogy a vállalkozásom a legteljesebb mértékben öncélú, és erre megnyugodtak. Szeretik arrafelé az őszinteséget. Először nem volt más dolgom, mint bájologni a betegekkel, öregurakat segítettem ide-oda járkálni, leküzdöttem az undoromat, az igazgató a második héten azt mondta, felnőttebb lettem. Mint? Mint amikor tizenhat évesen a chuunin vizsgáról kiesve tüdőgyuszival kezeltek, amikor nyűgös és hisztis voltam? Ja, most meg öregeket pelenkáztam. Tényleg érettebb lettem, a fenébe is. Ezt most még egy kicsit nehéz elfogadni. De vigasztalt, amikor a kéthetes „bemelegítés” után elláthattam a kisebb sérüléseket. A medikus jutsuim segítségével, mert volt régen egy olyan korszakom is, tudjátok. Amikor magamra szedtem egy csomó medikus tapasztalatot, mert azt hittem, majd jó medika leszek. Mérgeket kevertem, akkoriban a maffiafőnökkel is kavartam, na az egy érdekes sztori volt. Azóta ezt a kimagasló (kipuskázott…) kémiai tudásom csak kozmetikumok előállításánál hasznosítom, esetleg.
Szóval ápoltam néhány könnyebb harci sérültet, köztük két szépfiút is, anyám, ikrek voltak! (Még anyám is meglepődött. Bezsebeltem azt a fogást, amit még neki sem sikerült sosem. De héj, ez itt egy diszkrét fórum, a naplóm, ami immár tényleg nem kerülhet az öcsém kezébe.)
Két hónapot húztam le medikus justuk ismétlésével, fejlesztgetésével. Ezután az egyik helyi doki volt olyan drága és azt mondta, tehetséges vagyok, örömmel tanítana. Nem, nem vagyok tehetséges, csak ezeket már régóta csinálom. És vele nem kavartam, hoppáhoppá! Nem nagyon bíztam benne először, nem fért a fejembe, honnan ennyi jó szándék, de a nővérek is azt mondták, kedvelnek engem ott a kórházban, szerintük is jár nekem ennyi. Gondoltam, nagyon nem árthat nekem a srác, fiatal, jóképű doki, medikus ninjából állt át, miután megunta a tábori ellátásokat, meg a viharvert életmódot. Nő van a dologban, egy délután kiszedtem belőle, jóban lettünk, adtam neki tanácsokat is. Nem igazán örült annak, amit én meséltem az életemről, de továbbra is örült, hogy egyelőre megállapodtam Konohában, újra harcba szállnék, chakrát irányítanék.
A Shinkeitsuut tanította meg nekem, mert azt mondta, tűzrőlpattant lány vagyok, és az pont illene hozzám, meg védekezési mechanizmusnak sem utolsó a szedett-vetett életmódomhoz. Ha valaki rám támad az utcán, vagy valami, a nélkül elháríthatnám, hogy nagyobb jelenetet kéne rendezni. Nem mintha eddig nem tudtam volna megvédeni magam, de mondtam, legyen. Szimpatikus volt, hogy egy érintéssel fájdalmat lehessen okozni valakinek. És nem is volt nehéz. Összejártunk esténként, tanulgattunk egy kicsit, néha a kórház udvarán, tilosban. Nagyon élveztem a tanulást. Azt, ahogy bántottam a növényeket, apró rezdüléseket láttam mindig. Nem tudom, hogy ez biológiailag lehetséges-e, de tudom, engem újra és újra meglepnek ezek a ninjás varázslatok. (De öreg vagyok már! Juj, nem, dehogy!)
Egyszer halotton is próbálkoztam. Megmozdítottam a kisujját azzal, hogy belefókuszáltam a chakrám, hátborzongatóan vicces volt. Kedvem támadt elméletet is tanulni, megtudni, miért ilyen érzékenyek az idegek (nahát, mert idegek! ez a dolguk…), hogy hathatunk rá mi a fura kis energiánkkal, meg ilyenek. Persze ezt a vágyam elfojtottam, ellentétben egy másik dokival szemben ébredt vonzalmammal. Mondom, Yurival nem kavartam. Viszont a jutsut megtanultam, ezután elmentünk együtt vacsizni és – most figyelj! – barátok lettünk. Lett egy igazi barátom. Ez előre lépés…
Itt tartottam.
[Lényegesebb események, részletezést nem igénylő helyzetek hiányában eddig ömlesztettem az eseményeket, a karakter szemszögéből írtam, ahogy azelőtt is írtam a bővítményeim, naplószerűen. Ezt is egy kósza írásnak képzelem el. Az időintervallumot szándékosan nem határoztam meg, hosszabb kihagyás miatt. A lényeges fejlődésen sokat nem változtat az idő, de ha szükség van rá, jelzem valahol. A bővítmény tehát összességében kevés shinobi gyakorlást, egyetlen jutsu megtanulását és civil élményeket tartalmaz. Még bele kell jönnöm újra a játékba, a bővítményezésbe. Elismerem, hogy zöldfülűnek érzem magam, ha javításra szorul a történet, azt is betudom ennek a kihagyásnak. ^^ Pusszanat!
]A bővítményben megtanult orvosi ninjutsu:
Shinkeitsuu // Idegfájdalom
A ninja az ellenfele egy pontját megérintve, a chakráját koncentrálva képes szinte elvislhetetlen fájdalmat okozni az áldozatnak és ezzel előnyre szert tenni a harcban.
Pont: 25
Chakraszint: 210
Suyiko Shiai-Ne- Játékos
- Specializálódás : Glamourous.
Tartózkodási hely : Fame. Luxury. Love.
Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 439
Re: Suyiko Shiai-Ne
Darui Kedd Jún. 28 2011, 20:44
Hmm... Mit is mondjak. Nekem tetszett x) De most komolyan... Már régebben is többször olvastam a bővítményeidet, már ha voltak olyanok és nem Hia bövijeivel (ami valjuk be nem túl sok xD ) keverem össze.
Lényeg ami lényeg, a Jutsut felírhatod az adatlapra és az üzleted és a jótékonyságért cserébe kapsz 3500 Ryout.
Csak így tovább!
Lényeg ami lényeg, a Jutsut felírhatod az adatlapra és az üzleted és a jótékonyságért cserébe kapsz 3500 Ryout.
Csak így tovább!
Darui- Inaktív
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Kérdezd a fekete párducot
Similar topics1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.