Suyiko Shiai-Ne
2 posters
1 / 1 oldal
Suyiko Shiai-Ne
Suyiko Shiai-Ne Vas. Május 02 2010, 00:40
Egy régi emléknyom. Papírfecni pecsétekkel, kiforratlan írás, gyermeki gondolatok. Hat évvel később... minden olyan más. De a múltat nem változtathatja meg, azok a tintafoltok is túl erősek ahhoz, hogy kitörölje őket. Ez volt, és kész.
Újra és újra át kell olvasnia, mosolyognia, nevetnie, könnyeznie kell rajta, ha kell, egész éjjel, ebben az idegen szobában, amíg el nem alszik...
Név: Shiai-Ne Suyiko
Kaszt: genin
Kor: tizennégy
Nem: nő
Felszerelések: Kozmetikumok olyan mennyiségben, hogy maga Ályicsan is csodálkozik azon, hogy mind el tudja rejteni még az átlagos hétköznapjain is; öt shuriken meg öt kunai; meg van még neki… tíz kakutéje. És egy barna solyma, akivel randi – és edzésmentes perceiben küzd, hogy érjen el valami ’harcimadár’-szerű címet. Vagy malamit…
Vércsoport: A-
Születési dátum: július huszonkilenc. Mondjuk. =)
Kinézet: Nagyoncsiniii. Csillogó, zöld szem. Elég nagy, de nem boci. Mármint a szeme. A haja, az hosszú, selymes, lágy, viszi a szél, már csak egy torony kéne, és arany lenne. Kb. hátközépig érő. Általában zöld színű, de megesik, hogy belekeveredik egy pár fekete vagy vöröses csík. Saját elmondása szerint nem festeti, biztos a klíma hibája. Nem ’tökéletes’ az alakja, a bűvös 90-60-90 arány nem igazán jött össze neki, de azért szép, meg csinos, mint említettem már. Nem egy égimeszelő, 163-165 centi körül mozoghat, ehhez hozzájárul még a gigantikus sarokkal megáldott topánka. Különös ismertetőjele, hogy csinos. xD
Előtörténet:
Ült az asztalánál Ai. Íróasztal volt az, olyan európai stílusú. Fiókok, mind dugig válogatott – vagyis még véletlenül sem rendszerezett – limlomokkal. Barna, szőkécske jellemzése alapján nemes egyszerűséggel csak: színváltós.
Az a ’színváltós’ is maximum ’színjátszós’ lehet, de hol figyelt volna már a saját gondolatainak nyelvtani helyességére? Esetleg üdén és frissen, mikor épp körülvette egy hadseregnyi, de legalább egy csoport helyes srác, figyelt arra, mit beszélt, na de az éjszaka közepén… pontosan mikor is?
Szétnézett az asztallapon: előtte kinyitva a naplója, meg egy lap. Bántóan rikító fehér, rajta fekete gépelt szöveg. Egymásbafolyó kanjik és katakanák, siralmas látvány. A lap mellett, balkéz felől egy másfél literes ásványvizes üveg. Jobbra pedig, valamivel nagyobb helyen tollak, mintha a testvérei épp az előbb hagyták volna abba a vérre menő marokkó játszmájukat, kozmetikumok, akár valami dölyfös királykisasszony fésülködőasztalán, meg persze levélpapírok, borítékok egymás hegyén-hátán. Világoszöld, rózsaszínes. ’Imádlak, Ai!’ címszövegekkel, vagy ’Én is tégeddel’. Bár utóbbiban sosem nevezte meg a személyt. Na jó, húszból egyszer. Vagy kétszer. A határozott jellem csak még inkább gyönyörködtet.
Talált egy ketyegő életkeserítő szerkentyűt, valahol a hajdani jegyzetfüzete alatt. Még az Akadémián használta, szörnyen gyermeteg munka volt. Még a lapszélekre skiccelt szívecskék is csálék voltak. Futó nevetés hagyta el puszikára már-már nimfomán szinten áhítozó ajkait, de mint akit pofon csaptak, rögtön vissza is fojtotta magába. A fáradtság, az unalom és a jókedv nem egyeztethető össze. Igaz, Ályicsan csini pofikája, és a pofon sem, de ez most csak jelképes tenyér volt. Egyébként az volt még szép abban az órában, hogy tulajdonképpen egy vekker volt. Az íróasztalán. Nem az éjjeliszekrényén. Az íróasztalán. Az ágyával szemben, csak épp a szobának tökéletesen a másik végében. A párnáktól hat méterre. Körülbelül.
*Ki lehet olyan trehány, hogy az ébresztőórát elássa a rumli legmélyére? Ki olyan reménytelenül lusta, hogy szétcsapkodja szegény teremtést? Kinek a szobája ez a borzadály?* - így van, Ályicsan, csak szemrehányóan! Keressük meg a bűnöst, kutassunk ujjlenyomatok után! Ki képes ilyen kuplerájban élni? Még véletlenül sem te, igaz?
Mennyi is volt akkor az idő? Digitális ’idő’, óne… rég elromolhatott szegény számlap, nem lehetett rendesen leolvasni, melyik nagyhasú szemét szúrná épp ki a nagy mutató. Hajnali fél három körül járhatott. Igazán ideális egy adatlap kitöltéséhez, kellett neked halogatni ezt is, ugye, szivi? Most nem nézhetsz az ágyikódra addig, amíg be le nem firkantottad töviről hegyire, milyen sanyarú sors is jutott ki neked tizennégy év alatt!
’A születésetekkel kezdjétek az elősztorit: Hol és milyen körülmények között született a karakter.’ – Valami ilyesmi állt azon a csúf lapon, egészen nagy karakterekkel szedve. Legalábbis, Ai ezt tudta elolvasni belőle. Félrelökte a naplóját, amibe egészen pontosan 7:20-tól 8:36-ig írta az aznapi – illetve tegnapi – bejegyzését. Akkor még tudta magáról, fiú-e, vagy lány.
Nem nézett oldalra, csak kitapogatni próbálta a kedvenc tollát a káosz közepette, úgy ahogy sikerült is neki. Átfutotta még egyszer az utasítást, majd nyöszörögve írni kezdett.
Hömm, megszülettem, nagy bánatára szegény rokonoknak, meg spanoknak, meg utóbb egész Konohának. Otthon. Virágzó klán vagyunk, hát adjuk meg a módját és a gyönyörűséget hozzuk, segítsük világra a nappalinkban! – Valami ilyesmi szlogenjük lehetett, már akkor is tudhatták, hogy én leszek a nagyágyú. Meg hát az örökösnek is én számítottam. Elég esélytelen volt még hirtelen utánam összehozni egy fiút, hogy az ne legyen sokkal fiatalabb nálam, úgyhogy rámnyomták a bélyeget. Ja, egyébként a születésemnél jelen volt az anyám, mily meglepő, a nagyapám, meg a két kisöcsém. Ja, nem, a tesóim nem. =P
Ezzel a kérdéssel végeztünk, hurrá… maradt két oldalnyi. Fintor, egekbe segítségért kiáltó, fáradtan is csodaszép tekintet. Inkább haladjunk!
’Hány évesen kezdtek el edzeni, edzett-e a családod?’
Hát még jó, hogy edzett, mondom, hogy csini kis örökösnőnek születtem. Történetesen a nagyapám olyan drága, hogy kínzott a gagyi jobbegyenesekkel. Amíg még volt kedve ilyesmikkel bajlódni, olyan tízéves koromig. Akkor már kezdett megjönni az eszem, vagy valami olyasmim, és jobban érdekeltek a fess fiatalemberek. Feleseltem, meg ellógtam az edzésekről, még jó, hogy kiakadt tőlem az öreg. Apám ezt nem igazán nézte jó szemmel, az viszont engem nagyon nem érdekelt. Engem az érdekelt, ami nem került akkora erőfeszítésbe, amire anya tanított: szerezz jóhírt a bájaiddal!
Elég csúf voltam, de mára már tényleg bejött a hadművelet, legalábbis úgy vettem észre. Mikor letettem a genin vizsgát, akkor elégelte meg apám is a tunyulásom. Világosan a buksimba verte, hogy esélyem van a naaagy klán öröklésére, és, hogy ha nem tanulok, csúnyán megjárom.
Na még jó, hogy ez nem tetszett nekem! Hoztam én fel minden érvet, visítottam meg vonítottam… de késő van, hogy az ég áldaná meg az űrlapot az összes aszteroidával együtt… szóval, addig rágtam a fülét, míg apám kompromisszumra nem jutott: az esélyemet az öröklésre elveszítem, ha megbukom egy vizsgán, ugyanakkor akármennyit várhatok előtte, míg úgy nem érzi a kicsi szívem, hogy készen állok rá. Nagyon kegyes, mit ne mondjak…
’Miért lett a karaktered Ninja? Mi motiválta?’
A shinobi srácok olyan nagyon cukik! Többnyire ez volt az érvem, bár mindig úgy állítottam be, hogy úgy tűnjön, a klánom miatt teszem. Vagyis… próbáltam úgy beállítani. ^^
’A Genin vizsgára kéretik nagyon odafigyelni! Írjátok le, hogy mi volt a feladat, hogy készültél fel, hogy teljesítetted, tudtál-e aludni előtte stb.!’
Genin vizsga? Rögtön átmentem, valami csoda folytán. Mit is kellett bemutatni? Valami jutsut, asszem. Ja, a pomponokkal táncikálósat. Fürgébb Test Jutsju volt az egyébként, kifejezetten utáltam. Olyan volt, mintha elküldtek volna coopert futni. Állt ott a behemót tanár, fújkálta a sípot, mi meg körbefutottuk az Akadémiát. Egyesével.
csak egy jó minőségű dezodor kellett hozzá, egyébként tök simán ment. Csak utána nem táncikáltam. Tessék, tök részletes voltam. Részletezhetném még, milyen szépeket gondoltam a futtató oktatóról, de késő van és nincs kedvem. Következő kérdééés!
Hogy kerülnek a fűre lépni tilos táblák a gyep közepére?
Lila gőzöm sincs.
’Ezenkívül aki nem írja le a viszonyát a családjával, azt, hogy hogyan haltak meg a szülei /már ha meghaltak/, van- e testévére, és ha van akkor azzal a kapcsolatuk milyen, annak is el lesz utasítva a története!’
De jó, ez az uccsó kérdés? Megváltás!
A családom? Kölcsönösen szívjuk egymás vérét. Van két öcsém, Kirinai-Aki, két évvel fiatalabb nálam, most lett genin, és Shibata-Kirai, még Akadémiai tanuló. Asszem, nyolcéves. De lehet, hogy már kilenc. Fene tudja. Mindkettő anyaszomorító bűn rossz, a legjobb szórakozásuk, hogy a naplómat olvasgatják. Bár a minap Ai új hobbira lelt, csak hogy ne legyen könnyű az életem, a kis mocsok körbezuhanyozta a fürdőszobámat. Vagyis, mire hazaértem, az egész tiszta víz volt. Szerencséje, hogy a szemfestékeimnek nem lett baja!
De amúgy bírom a kölyköt, ő szokott lemenni a sarki boltba samponért. Csak hátsón kell billenteni és legurul odáig, igazán tündéri kissrác. ^^
Mellesleg szép nagy a klánom, a zakkant sors fintora, hogy pont egy ilyen nagybetűs ZAKKANT csaj a főági elsőszülött. Egy nagy birtokon élünk, meg nem mondom, pontosan mekkora. Szééép nagy telek, még én is beférek a hatalmas arcommal, és a többieknek is marad hely. Egy tó, néhány cseresznyefa, meg sok emeletes ház, meg amit akartok. Papa, mama, gyerekek, csupa szív, meg szeretet, így lakunk mi együtt egy kéróban. A csupa szív, azt még én festegettem a falra Oka-sannal, akire nem mellesleg nagyon ütöttem, a szeretet, az meg csak jól hangzik. Elég megkérdőjelezhető.
Olyan rendes rokon vagyok, hogy megemlítem, van egy ereszd el a hajam unokatesóm, Kana, hála a jó égnek, innen két házzal arrébb rontja a levegőt. Borzasztó nőszemély, nem tudja értékelni, hogy ilyen istennő a rokona, amilyen ÉN vagyok. Na de majd egyszer… több unokatesóm van még, de ők speciel ilyen elképesztően borzasztóságosan korán engem nagyon, de nagyon hidegen hagynak.
Ályicsan lecsapta a tollát. Még tudta volna fejtegetni a famíliáját, meg a történetét, a nagy pasifogásait, meg a többit, de tökéletes közömbösséget mutatott irántuk, így azok nagy valószínűséggel megsértődtek és nem ordítoztak neki, hogy írjon róluk. Igazán érdektelen infók, itt a fontos csak és kizárólag Cukicsan.
Elvonszolta magát az igencsak csábító ágyikójáig, belevágta magát, az pedig szerető keblén készségesen álomba ringatta.
Cukihercegnőcske!
Csak egy szépfiú hiányzott mellőle. A fater nem hagyta, hogy bármilyen hímnemű is betegye a lábát a házba, ez az univerzumlap sajnos csúnyán szorongató határidőre el kellett, hogy készüljön. Kár, hogy Apci meg tesókák épp nőnek hitték magukat…
Újra és újra át kell olvasnia, mosolyognia, nevetnie, könnyeznie kell rajta, ha kell, egész éjjel, ebben az idegen szobában, amíg el nem alszik...
Név: Shiai-Ne Suyiko
Kaszt: genin
Kor: tizennégy
Nem: nő
Felszerelések: Kozmetikumok olyan mennyiségben, hogy maga Ályicsan is csodálkozik azon, hogy mind el tudja rejteni még az átlagos hétköznapjain is; öt shuriken meg öt kunai; meg van még neki… tíz kakutéje. És egy barna solyma, akivel randi – és edzésmentes perceiben küzd, hogy érjen el valami ’harcimadár’-szerű címet. Vagy malamit…
Vércsoport: A-
Születési dátum: július huszonkilenc. Mondjuk. =)
Kinézet: Nagyoncsiniii. Csillogó, zöld szem. Elég nagy, de nem boci. Mármint a szeme. A haja, az hosszú, selymes, lágy, viszi a szél, már csak egy torony kéne, és arany lenne. Kb. hátközépig érő. Általában zöld színű, de megesik, hogy belekeveredik egy pár fekete vagy vöröses csík. Saját elmondása szerint nem festeti, biztos a klíma hibája. Nem ’tökéletes’ az alakja, a bűvös 90-60-90 arány nem igazán jött össze neki, de azért szép, meg csinos, mint említettem már. Nem egy égimeszelő, 163-165 centi körül mozoghat, ehhez hozzájárul még a gigantikus sarokkal megáldott topánka. Különös ismertetőjele, hogy csinos. xD
Előtörténet:
Ült az asztalánál Ai. Íróasztal volt az, olyan európai stílusú. Fiókok, mind dugig válogatott – vagyis még véletlenül sem rendszerezett – limlomokkal. Barna, szőkécske jellemzése alapján nemes egyszerűséggel csak: színváltós.
Az a ’színváltós’ is maximum ’színjátszós’ lehet, de hol figyelt volna már a saját gondolatainak nyelvtani helyességére? Esetleg üdén és frissen, mikor épp körülvette egy hadseregnyi, de legalább egy csoport helyes srác, figyelt arra, mit beszélt, na de az éjszaka közepén… pontosan mikor is?
Szétnézett az asztallapon: előtte kinyitva a naplója, meg egy lap. Bántóan rikító fehér, rajta fekete gépelt szöveg. Egymásbafolyó kanjik és katakanák, siralmas látvány. A lap mellett, balkéz felől egy másfél literes ásványvizes üveg. Jobbra pedig, valamivel nagyobb helyen tollak, mintha a testvérei épp az előbb hagyták volna abba a vérre menő marokkó játszmájukat, kozmetikumok, akár valami dölyfös királykisasszony fésülködőasztalán, meg persze levélpapírok, borítékok egymás hegyén-hátán. Világoszöld, rózsaszínes. ’Imádlak, Ai!’ címszövegekkel, vagy ’Én is tégeddel’. Bár utóbbiban sosem nevezte meg a személyt. Na jó, húszból egyszer. Vagy kétszer. A határozott jellem csak még inkább gyönyörködtet.
Talált egy ketyegő életkeserítő szerkentyűt, valahol a hajdani jegyzetfüzete alatt. Még az Akadémián használta, szörnyen gyermeteg munka volt. Még a lapszélekre skiccelt szívecskék is csálék voltak. Futó nevetés hagyta el puszikára már-már nimfomán szinten áhítozó ajkait, de mint akit pofon csaptak, rögtön vissza is fojtotta magába. A fáradtság, az unalom és a jókedv nem egyeztethető össze. Igaz, Ályicsan csini pofikája, és a pofon sem, de ez most csak jelképes tenyér volt. Egyébként az volt még szép abban az órában, hogy tulajdonképpen egy vekker volt. Az íróasztalán. Nem az éjjeliszekrényén. Az íróasztalán. Az ágyával szemben, csak épp a szobának tökéletesen a másik végében. A párnáktól hat méterre. Körülbelül.
*Ki lehet olyan trehány, hogy az ébresztőórát elássa a rumli legmélyére? Ki olyan reménytelenül lusta, hogy szétcsapkodja szegény teremtést? Kinek a szobája ez a borzadály?* - így van, Ályicsan, csak szemrehányóan! Keressük meg a bűnöst, kutassunk ujjlenyomatok után! Ki képes ilyen kuplerájban élni? Még véletlenül sem te, igaz?
Mennyi is volt akkor az idő? Digitális ’idő’, óne… rég elromolhatott szegény számlap, nem lehetett rendesen leolvasni, melyik nagyhasú szemét szúrná épp ki a nagy mutató. Hajnali fél három körül járhatott. Igazán ideális egy adatlap kitöltéséhez, kellett neked halogatni ezt is, ugye, szivi? Most nem nézhetsz az ágyikódra addig, amíg be le nem firkantottad töviről hegyire, milyen sanyarú sors is jutott ki neked tizennégy év alatt!
’A születésetekkel kezdjétek az elősztorit: Hol és milyen körülmények között született a karakter.’ – Valami ilyesmi állt azon a csúf lapon, egészen nagy karakterekkel szedve. Legalábbis, Ai ezt tudta elolvasni belőle. Félrelökte a naplóját, amibe egészen pontosan 7:20-tól 8:36-ig írta az aznapi – illetve tegnapi – bejegyzését. Akkor még tudta magáról, fiú-e, vagy lány.
Nem nézett oldalra, csak kitapogatni próbálta a kedvenc tollát a káosz közepette, úgy ahogy sikerült is neki. Átfutotta még egyszer az utasítást, majd nyöszörögve írni kezdett.
Hömm, megszülettem, nagy bánatára szegény rokonoknak, meg spanoknak, meg utóbb egész Konohának. Otthon. Virágzó klán vagyunk, hát adjuk meg a módját és a gyönyörűséget hozzuk, segítsük világra a nappalinkban! – Valami ilyesmi szlogenjük lehetett, már akkor is tudhatták, hogy én leszek a nagyágyú. Meg hát az örökösnek is én számítottam. Elég esélytelen volt még hirtelen utánam összehozni egy fiút, hogy az ne legyen sokkal fiatalabb nálam, úgyhogy rámnyomták a bélyeget. Ja, egyébként a születésemnél jelen volt az anyám, mily meglepő, a nagyapám, meg a két kisöcsém. Ja, nem, a tesóim nem. =P
Ezzel a kérdéssel végeztünk, hurrá… maradt két oldalnyi. Fintor, egekbe segítségért kiáltó, fáradtan is csodaszép tekintet. Inkább haladjunk!
’Hány évesen kezdtek el edzeni, edzett-e a családod?’
Hát még jó, hogy edzett, mondom, hogy csini kis örökösnőnek születtem. Történetesen a nagyapám olyan drága, hogy kínzott a gagyi jobbegyenesekkel. Amíg még volt kedve ilyesmikkel bajlódni, olyan tízéves koromig. Akkor már kezdett megjönni az eszem, vagy valami olyasmim, és jobban érdekeltek a fess fiatalemberek. Feleseltem, meg ellógtam az edzésekről, még jó, hogy kiakadt tőlem az öreg. Apám ezt nem igazán nézte jó szemmel, az viszont engem nagyon nem érdekelt. Engem az érdekelt, ami nem került akkora erőfeszítésbe, amire anya tanított: szerezz jóhírt a bájaiddal!
Elég csúf voltam, de mára már tényleg bejött a hadművelet, legalábbis úgy vettem észre. Mikor letettem a genin vizsgát, akkor elégelte meg apám is a tunyulásom. Világosan a buksimba verte, hogy esélyem van a naaagy klán öröklésére, és, hogy ha nem tanulok, csúnyán megjárom.
Na még jó, hogy ez nem tetszett nekem! Hoztam én fel minden érvet, visítottam meg vonítottam… de késő van, hogy az ég áldaná meg az űrlapot az összes aszteroidával együtt… szóval, addig rágtam a fülét, míg apám kompromisszumra nem jutott: az esélyemet az öröklésre elveszítem, ha megbukom egy vizsgán, ugyanakkor akármennyit várhatok előtte, míg úgy nem érzi a kicsi szívem, hogy készen állok rá. Nagyon kegyes, mit ne mondjak…
’Miért lett a karaktered Ninja? Mi motiválta?’
A shinobi srácok olyan nagyon cukik! Többnyire ez volt az érvem, bár mindig úgy állítottam be, hogy úgy tűnjön, a klánom miatt teszem. Vagyis… próbáltam úgy beállítani. ^^
’A Genin vizsgára kéretik nagyon odafigyelni! Írjátok le, hogy mi volt a feladat, hogy készültél fel, hogy teljesítetted, tudtál-e aludni előtte stb.!’
Genin vizsga? Rögtön átmentem, valami csoda folytán. Mit is kellett bemutatni? Valami jutsut, asszem. Ja, a pomponokkal táncikálósat. Fürgébb Test Jutsju volt az egyébként, kifejezetten utáltam. Olyan volt, mintha elküldtek volna coopert futni. Állt ott a behemót tanár, fújkálta a sípot, mi meg körbefutottuk az Akadémiát. Egyesével.
csak egy jó minőségű dezodor kellett hozzá, egyébként tök simán ment. Csak utána nem táncikáltam. Tessék, tök részletes voltam. Részletezhetném még, milyen szépeket gondoltam a futtató oktatóról, de késő van és nincs kedvem. Következő kérdééés!
Hogy kerülnek a fűre lépni tilos táblák a gyep közepére?
Lila gőzöm sincs.
’Ezenkívül aki nem írja le a viszonyát a családjával, azt, hogy hogyan haltak meg a szülei /már ha meghaltak/, van- e testévére, és ha van akkor azzal a kapcsolatuk milyen, annak is el lesz utasítva a története!’
De jó, ez az uccsó kérdés? Megváltás!
A családom? Kölcsönösen szívjuk egymás vérét. Van két öcsém, Kirinai-Aki, két évvel fiatalabb nálam, most lett genin, és Shibata-Kirai, még Akadémiai tanuló. Asszem, nyolcéves. De lehet, hogy már kilenc. Fene tudja. Mindkettő anyaszomorító bűn rossz, a legjobb szórakozásuk, hogy a naplómat olvasgatják. Bár a minap Ai új hobbira lelt, csak hogy ne legyen könnyű az életem, a kis mocsok körbezuhanyozta a fürdőszobámat. Vagyis, mire hazaértem, az egész tiszta víz volt. Szerencséje, hogy a szemfestékeimnek nem lett baja!
De amúgy bírom a kölyköt, ő szokott lemenni a sarki boltba samponért. Csak hátsón kell billenteni és legurul odáig, igazán tündéri kissrác. ^^
Mellesleg szép nagy a klánom, a zakkant sors fintora, hogy pont egy ilyen nagybetűs ZAKKANT csaj a főági elsőszülött. Egy nagy birtokon élünk, meg nem mondom, pontosan mekkora. Szééép nagy telek, még én is beférek a hatalmas arcommal, és a többieknek is marad hely. Egy tó, néhány cseresznyefa, meg sok emeletes ház, meg amit akartok. Papa, mama, gyerekek, csupa szív, meg szeretet, így lakunk mi együtt egy kéróban. A csupa szív, azt még én festegettem a falra Oka-sannal, akire nem mellesleg nagyon ütöttem, a szeretet, az meg csak jól hangzik. Elég megkérdőjelezhető.
Olyan rendes rokon vagyok, hogy megemlítem, van egy ereszd el a hajam unokatesóm, Kana, hála a jó égnek, innen két házzal arrébb rontja a levegőt. Borzasztó nőszemély, nem tudja értékelni, hogy ilyen istennő a rokona, amilyen ÉN vagyok. Na de majd egyszer… több unokatesóm van még, de ők speciel ilyen elképesztően borzasztóságosan korán engem nagyon, de nagyon hidegen hagynak.
Ályicsan lecsapta a tollát. Még tudta volna fejtegetni a famíliáját, meg a történetét, a nagy pasifogásait, meg a többit, de tökéletes közömbösséget mutatott irántuk, így azok nagy valószínűséggel megsértődtek és nem ordítoztak neki, hogy írjon róluk. Igazán érdektelen infók, itt a fontos csak és kizárólag Cukicsan.
Elvonszolta magát az igencsak csábító ágyikójáig, belevágta magát, az pedig szerető keblén készségesen álomba ringatta.
Cukihercegnőcske!
Csak egy szépfiú hiányzott mellőle. A fater nem hagyta, hogy bármilyen hímnemű is betegye a lábát a házba, ez az univerzumlap sajnos csúnyán szorongató határidőre el kellett, hogy készüljön. Kár, hogy Apci meg tesókák épp nőnek hitték magukat…
A hozzászólást Suyiko Shiai-Ne összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Május 02 2010, 11:35-kor.
Suyiko Shiai-Ne- Játékos
- Specializálódás : Glamourous.
Tartózkodási hely : Fame. Luxury. Love.
Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 439
Re: Suyiko Shiai-Ne
Shikaku Vas. Május 02 2010, 00:56
Szia! Emlékszel még az adatlapodra? Na azt próbáld meg visszaadni nekünk! 
Shikaku- Játékos
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin Hancho
Chakraszint: nem lényeges-
Similar topics1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.