Fusino Karaszu

Név: Fusino Karaszu
Ország: Az Eső Országa
Rang: Genin
Kor: 13
Nem: Férfi
Felszerelések: 1 db lábon elhelyezett Shurikentartó benne: 5 shuriken, 2 kunai, 10 senbon, egy szerszámszett.
Kinézet: 160 cm magas. Nagyon sovány testalkatú. Fekete közepesen hosszú egyenes haja van és zöld szemei. Átlagos ninja ruhát visel.
Jellem: Általában nyugodt természetű és minden helyzetben képes komoly maradni. Hajlamos fejjel rohanni a falnak. Nem szereti az idegeneket a környezetében. Hajlamos saját vagy klánja céljait előbbre valónak tartani, mint mást. Erős vágyat érez a hatalom iránt.

Előtörténet:
13 évvel ezelőtt születtem egy kis faluban valahol az Eső országában, nem a legfényűzőbb körülmények közt. Egy kicsi, romos házban laktunk a falu szélén. Szerencsémre a Fusino klán tagjaként születem természetesen fiúként. Ha szót próbálnék találni az én és a szüleim közti kapcsolatra akkor az a „viharos” lenne. Születéstől kezdve nem kaptam túl sok támogatást a szüleimtől. Ne értsék félre nem sanyargattak vagy ilyesmi hanem csak nem érdekelte őket hogy mi történik velem. Úgy tekintetek rám, mint egy katonára nem pedig úgy mint egy gyerekre. Mellesleg mind ketten ninjak voltak. Utólag tudtam meg hogy van három bátyám, de csak egyről tudják, hogy fiatalon meghalt. A másik kettőről azóta sem hallottam semmit, bár annyira nem is érdekel hogy mi van velük, ha egyáltalán még élnek.
Azt hiszem, hogy pont a harmadik születés napomon eset meg, hogy apám egy küldetésről jobb láb nélkül tért vissza. A falu orvosával együtt aki miután kezelte apámat kijelentette, hogy soha többé nem mehet küldetésre. Apám nehezen fogadta a kijelentés, ettől kezdve mély depresszióban élt. Mivel apám a lába miatt nem tudott dolgozni, ezért anyám vált a ház fenntartójává. Apámat ez mélyen sértette, de nem tudott ellene tenni. Egy hónappal később az anyám ágyban halt meg betegsége miatt. Az elkövetkező napok a megmaradt pénz és élelem felélésével telt el. Utána éheztünk. Apámnak ez hirtelen szakadt a nyakába. Rövid időn belül elvesztette a lábát, a feleségét és a megmaradt vagyonát. Ezért apám, anyám halála után két héttel öngyilkos lett. Bár nem nagyon éreztem őket a szüleimnek, de amikor apám is meghalt akkor nagyon szomorú lettem és a jövöm nagyon bizonytalanak látszott.

Apám halála után mivel más élő rokonom nem volt, ezért a nagy szüleimhez kerültem. A nagy szüleim Amagekure no Sato-ban éltek és ők voltak a meg maradt Fusino-k közül a legöregebbek. Arra számítottam, hogy ugyanolyan nyomorban fogok élni, mint eddig, de nagyot tévedtem. Nagyanyám borzasztó nagy szívű szeretni való öregasszony. Nagyapám aki veterán ninja volt hihetetlenül bölcs, olykor bohókás öregember. Az öreg házaspár az első pillanattól kezdve amikor beléptem az ajtójukon saját gyerekükként tekintetek rám. Kaptam új ruhát, rendszeresen kellett fürödnöm és kaptam egy saját szobát. Nagyapám veterán ninja révén havonta kapott jutalékot, amiből elég jól megéltünk. Mivel mindketten öregek voltak ezért nagyon sok időt töltöttek velem. Megtanítottak írni, olvasni, cipőfűzőt kötni, mindent amire szükségem lehet az életben. Imádtam éjszakánként hallgatni nagyapám meséit, ami legtöbbször az ő régi küldetéseiről szóltak vagy a Fusino család fény koráról. Nagyapám roppant büszke volt a származására, számtalanszor mesélte el hogy a Fusino család milyen sok harcban vettek rész, büszkén mesélte el, hogy honnan származik a nevünk és mindig boldogan mesélt a család címeréről. Engem eddig sosem érdekel a családom történelme, de nagypapi történetei után elkezdett izgatni. Az elkövetkező pár hónapot klánom megismerésével töltöttem. Nagypapit részletesebben kifaggattam és találtam néhány régi könyvet. Megtudtam hogy a családomban általában fiuk születnek és azt is, hogy a családnevem ragadvány név ami később ragadt a családra. De nagy sajnálatomra kiderült, hogy a klánom ép haldoklik. A Fusino-k mára már nagyok kevesen maradtak. Az a rengeteg háború, betegségek, éhezések szétszórták az egész klánt a világon. Ilyenkor fogalmazódott meg az életcélom: „Én is ninja leszek és újra elhozom a klánomnak az aranykort.” Amikor a nagyszüleimhez kerültem a megszokott életem száznyolcvan fokos fordulatot vett és meg kell mondjam, hogy soha nem voltam még ilyen boldog.

Ötéves koromban születésnapomra nagyapámtól fa kunai-t kaptam. Aminek nagyon örültem. Ettől kezdve mindennap nagyapám edzett a klánunk nem túl különleges edzési technikáival. Bár nem igazán kedveltem az edzéseket, de a célom elérése érdekében bele adtam mindent. Lassan elértem a nyolc éves kort és nagy örömömre végre elkezdhettem az akadémiát. Nem igazán jöttem ki az osztálytársaimmal, de ez engem nem igazán izgatott. Viszont az akadémiában ismerkedtem össze a nálam két évvel idősebb Fusino Kei-el (játékos), akiről mellesleg kiderült, hogy az unokatestvérem. Az akadémiai évek alatt nagyon jól össze barátkoztunk. Elmesélte hogy van egy bátya, akit Fusino Toge-nak (játékos) hívnak és azt, hogy az a célja, hogy egyesítse a klánt. Ekkor eldöntöttük, hogy ha elvégezzük az akadémiát akkor együtt fogjuk vissza szerezni a Klánunk hatalmát.

Telt múlt az idő és elérkezett a Genin vizsga ideje. Meg kell mondjam, hogy nem igazán izgultam, egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy meg bukjak. Az elmúlt öt évben a legtöbb szabad időmet arra használtam, hogy Nagyapóval erre a napra edzettem úgy, hogy tejesen nyugodt voltam. A feladat a szokványos csinálj egy Bunshin no jutsu-t. Nem estem pánikba. Neki készültem, megcsináltam a kézjeleket, össze gyűjtöttem a chakrámat és nem történt semmi. Ekkor már elkezdtem pánikolni, nem tudtam hogy hol rontottam el. A vizsgáztatók érdeklődve figyelték a szenvedésemet. Következő pillanatban rájöttem, hogy rossz sorrendben csináltam a pecséteket, gyorsan elmutogattam a kézjeleket újra. Nagy örömömre most sikerült. Kis bakival bár, de sikerült a vizsga és megkaptam a fejpántomat. Életemben nem voltam még ilyen boldog végre elkezdhetem az utamat, mint ninja. Nagyapó és nagyanyó nagyon büszkék voltak rám amikor fejpánttal a fejemen mentem haza. Nagyapó azt mondta, hogy még két évet gyakorolnom kéne, de ezt vissza utasítottam. Holnap első feladatom az lesz, hogy megkeresem Kei-t és elindulok az utamon mint Genin. Így a legjobb az indulás: fejemen a fejpántom, kezemben a kunai-om, mellettem a barátom, mögöttem a múltam, előttem a ninja utam.