Fusino Karaszu

**Fusino Karasu** Szomb. Júl. 23 2011, 06:46

Egy nap délután Amegakure no Sato sikátorait róttam unatkozva. A napi edzés már meg volt, otthon sem volt semmi dolgom úgy hogy sétálni indultam hátha ezzel elüthetem az időt. Az eső, mint általában eset bár ezt, aki itt lakik, elég könnyen megszokja. Ép a házi kifőzde mellet haladtam el, amikor eszembe jutott egy ötlet, hogy hogyan tudnám a maradék időmet hasznosan eltölteni. Elvállalok egy küldetést! A küldetések elégé izgalmasak, úgyhogy unatkozni nem fogok és még egy kis plusz bevételt is, szerezhetek nem beszélve ártól, hogy kitűnő gyakorlás. Elindultam tehát elvállalni egy küldetést.
Egy óra múlva már meg is volt a küldetés. Kicsit dühös voltam mivel az én szintemnek való feladat csak egy volt, ami pedig elég unalmasnak hangzott. A feladat az volt hogy egy étterembe az előző két éjszaka betörtek, majd szétverték az egész helyet. Az étterem tulajdonosnak fogalma sincs miért verték szét az üzletét, ezért úgy döntőt, hogy a hatóságokhoz fordul. Én vállaltam el ezt a küldetést, aminek a célja, hogy akadályozzam meg ha ismét megpróbálnak betörni. Kaptam egy papírt, amin megadják, hogy hol van az éterem. A papírral a kezemben elindultam. Út közben jobban tanulmányoztam a papírt. Észrevettem, hogy a papíron lévő cím az alsó szintekre vezet. Ekkor elkomorodtam. Amegakure alsó szintjei hírhedtek voltak a rendszeres rablásokról és gyilkosságokról. Ekkor körvonalazódott bennem egy válasz. Az alsó szinteken legtöbbször védelmi adót kell fizetni a boltoknak bizonyos bandáknak, ha azt akarják, hogy a boltjuknak ne essen semmi bántódása. Valószínűleg az étterem tulajdonosa megmakacsolta magát és most szenvedi a következményeket. Bár ha ez lett volna, akkor valószínűleg nem szól a hatóságnak, mert akkor nem csak a boltját bántanák. Remélem, többet megtudok, ha odaérek. Séta közben levettem a fejemről a fejpántomat, mert nem szerencsés az alsó szinteken shinobinak mászkálnia.

Fél óra múlva elérkeztem az étterem elé. Az étterem, mint a legtöbb bolt a felhőkarcolók aljában volt. Pont úgy nézett ki, ahogy elképzeltem. Az összes ablak betörve és törött tányér darabok vannak a földön. Bár már lehet látni, hogy el kezdték a felújítást. Néhány épp széket és asztalt láttam a sarokba rakva, gondolom azzal a céllal, hogy ha már feltakarítottak, akkor berendezzék ezekkel az éttermet. Körbenéztem, hogy honnan tudnék jól rálátni az étteremre. Az utca túloldalán észrevettem egy hasonló éttermet. Kicsit furcsálltam, hogy kettő hasonló étterem, van egymás előtt de, nem foglalkoztam vele. Viszont a hasonló étterem mellet láttam egy betört ablakú helyiséget. Odasétáltam megnézni. Nem tévedtem valóban egy elhagyatott, hely volt valószínűleg régen bolt lehetett de most tejesen üres. Rejtekhelynek tökéletes. Be is ugrottam a törőt ablakon és kényelembe helyeztem magam a csupasz földön, mivel valószínűnek láttam, hogy sötétedés előtt nem fognak idejönni. Pár óra múlva már sötétedet, de még sehol senki. A földön ülve néztem ki az ablakon az étteremreA mellettem lévő étteremnek egész jó bevétele lehet, mert nevetés, tányércsörömpölés, lábak dobogása hallatszott át. Bár ez érthető, mert a csúcsforgalmuk estefelé van az éttermeknek.
Újabb órák teltek el. Már sötét volt, arra számítottam, hogy felkapcsolódnak az utcai lámpák de, tévedtem. Úgy tűnik, hogy valami probléma van a rejtekhelyem előtt álló lámpával. Ez baj mivel így nem látok túlsok mindent, bár csak észreveszem, ha valaki bemászik. A szomszédomban lévő étteremből már túlsók zaj nem szűrődött át. A legtöbb vendég valószínűleg már elment és most takarítanak. Unatkozva ültem az ablak mellet várva arra, hogy történjen valami. Ekkor eszembe jutott, hogy ha már nincs mit tennem, akkor legalább edzek egy kicsit. Ültemben koncentráltam a chakrámat. Küldtem a lábamba chakrát ott megforgattam, majd átküldtem a kezembe. Újabb órák teltek el. Az edzésben egy kis pihenőt tartottam. A szomszéd étterem már bezárt és a dolgozok haza sétáltak. A földön üldögélve eszembe jutót hogy: „Vajon most mit csinálnak a csapatársaim.” A csapattársaim Fusino Toge és Fusino Kei, akik mellesleg az unokatestvéreim. Az a közös álmuk hogy jobbá teszik a falut. Nem tudom, hogy fogják megvalósítaniuk az álmukat, amikor Amegakure az alvilág közkedvelt játszótere. Sok a bűnöző és a korrupt ember. Nehéz munka lesz ezt megjavítani. A gondolatmenet után észrevettem egy köpenyes embert az esőben, aki az étterem felé tart. Meg fogtam az egyik kunai-omat, hogy ha ö az, akire várok, akkor egyből megtámadhassam. A köpenyes ember gyorsan közeledett az étterem felé. De tévedtem gyors léptekkel elhaladt mellette még csak rá se pillantott. A kunai-t visszaraktam a helyére én, pedig dühösen leültem a földre.

Újabb unalmas órák teltek el. A földön ültem és már elégé álmos voltam. Ügy döntöttem hogy mára már feladom, mert ha eddig nem jöttek, akkor ezután sem fognak jönni. Felálltam leporoltam magam és oda léptem az ablakhoz. Ekkor két gyanús alakot láttam az utcán lopakodni. Az utca a késői óra miatt üres volt. A két alaknak az arcát nem láttam az eső és a sötét miatt. Gyorsan a falhoz húzódtam, hogy meg ne lássanak. Óvatosan ki leskelődtem, hogy mi történik. A két alak lassan az éttermem elé ért hosszú kapucnis ruhát hordtak vagy az eső ellen, vagy azért hogy ne ismerjék fel őket. Mindkettő lassan körül kémlelt majd az egyik bemászott a törött ablakon a másik kint ácsorgott gondolom azért, hogy figyelje a területet. Meg kellett akadályoznom, hogy megint szétverjék a berendezést ezért gyorsan, elővetem egy kunai-t és meg céloztam az utcán ácsorgó embert. Úgy terveztem, hogyha eltalálom a nyakát, akkor nem tud a társának szólni. A sötét miatt nem látta, ahogy céloztam rá. Majd egy gyors mozdulattal eldobtam a kunai-t. Szerencsém volt. A kunai pont a nyakába állt, de elfelejtetem, hogy egy nagy pocsolya mellet áll. Ezért hirtelen kiugrottam rejtekemből és elkezdtem felé rohanni. Nem tévedtem. A hulla nagy csobbanással eset a pocsolyába. Ekkor már a halott mellet álltam és gyorsan kihúztam belőle a kunai-t. A társa meghallotta és a közelemben lévő ablakon kiugrott és elkezdett futni. Én a kezemben a kunai-al utána iramodtam.

A sötét utcákon senki nem járt. Az alak tejes erejéből futott, én utána. Egy elágazásnál hirtelen befordult, én pedig gondolkozás nélkül követtem. Befordulok a sarkon és szembe találom magam egy felém repülő kunai-al. Gyorsan megpróbálok kitérni előle. Szerencsémre csak a vállamat súrolta, úgyhogy nem történt nagy baj. Gyors mozdulattal oda vágtam a kunai-t ahonnan az előző érkezett, de senki nem volt ott így az útba csapódott. A sikátor végén még láttam befordulni az alakot. Azonnal elkezdtem utána rohanni. Futásközben felragadtam az útba állt kunai-omat. A sarkon befordulva egy raktár épület előtt álltam. Csak a raktár ajtó csapódását láttam az alakot nem. Gyorsan utána rohantam. Majd futás közben gondolkozás nélkül berúgtam az ajtót. Nem volt jó ötlet. A raktárban a ládák között egy vizes, fáradt ember lihegett mellette három másik. Nem volt túlsok időm gondolkodni, mert egyből repült felém két kunai. Gyorsan az egyik láda mögé ugrottam így kikerülve a felém dobott kunai-ókat. A láda mögött volt egy kis időm gondolkodni. A négy férfi fura módon mindegyik kopasz volt és egy szemvolt a homlokukra tetoválva. A négy férfiből az egyik igen hájas. A maradék három meg furcsa mód sovány volt. A csapat két tagjánál számszeríj van a hájasnál egy katana és az akit üldöztem annál, pedig kunai van. Gyorsan ki kellett találnom valamit. Ekkor körvonalazódott bennem egy terv, ami nem volt a legokosabb, de gyorsan kell cselekednem. Gyorsan elvégeztem a Bunshin no jutsu-t és létrehoztam három illúziót. Az egyiket jobbra a másikat balra a harmadikat előre küldtem. Azt, amelyiket előre küldtem szinte egyből eltalálta egy nyíl. A jobboldalival egy kunai végzet. A balra küldött a számszeríjból ki lőtt nyilat elkerülte de a hájas kardcsapását már nem tudta. Én ez idő alatt, a ládák mögött megkerültem őket majd gyorsan hátba támadtam őket. Közvetlen közelről az egyik számszeríjast hátába szúrtam a kunai-omal. Gyorsan ki akartam rántani a kunai-omat, de nem tudtam. Ekkor a többi észrevett és mind felém fordult. A hájas felém vágott a katan-ával. Mivel a kunai nem jött ki ezért felugrottam és páros lábal bele, rúgtam a számszeríjasba. Az holtan eset a társaira én pedig egy métert repültem és még egy métert csúsztam ezzel kikerültem a dagi vágását. Csuszás közben elővetem egy suriken-t és a dagi felé, dobtam. Az a lábába állt majd a dagi nagy üvöltéssel térdre rogyott. Én fekvő helyzetből amilyen gyorsan csak tudtam egy láda mögé, bukfenceztem. Eközben a másik kettő ledobta magukról halót, társukat és a még élő számszeríjas rám lőtt. Szerencsémre csak a hűlt helyemet találta el. Tudtam, hogy itt nem leszek biztonságban ezért gyorsan, elkezdtem gondolkodni. Ugyanannak nem valószínű, hogy bedőlnek. Idegesen néztem körbe, hátha találok valamit, amit használhatok. Most egy nagy doboz piramis mellet álltam, ami a raktár sarkába volt rendezve úgy, hogy a doboz piramis és a fal között csak egy méter szabad hely volt. Ekkor eszembe jutott egy másik ötlet. Gyorsan elvégeztem az Oboro Bunshin no Jutsu-t (Ködklón Jutsu) és létre hoztam egy ködklón, akit beállítottam középre. Én pedig felmásztam a piramis második fokára, közel a szélére és elővetem még egy kunai-t. Ez volt az utolsó kunai-om úgy, hogy nem szabadot elrontanom. Úgy lett, ahogy gondoltam ellenségeim megpróbáltak két oldalról egyszerre megtámadni. Fentről jól láttam, hogy a kunai-os az egyik oldalon a számszeríjas a másik oldalon támad. A kunai-os a klón felé hajított egy kunai-t a számszer íjas pedig lőtt. Ekkor már elmosolyodtam, mivel a ködklónok annyiban térnek el a sima klónoktól, hogy az nem hal meg egy lövéstől, hanem a tárgyak egyszerűen áthaladnak rajta. A számszeríjas lövedéke áthaladt a klónón és mellkason találta társát. A kunai-os pedig csak pár centivel tévesztette el. A számszeríjas még fel sem fogta hogy mi történt, amikor én a dobozokról a kunai-omal felé ugrottam. Pontosan ráugrottam a számszeríjasra, és a szívébe mélyesztetem a kunai-omat. Azonnal meghalt. Ezek után nyugodtan felálltam és fejemre kötöttem a fejpántomat majd kihúztam a kunai-omat a holttestből.

Azután lassan kisétáltam a bejárathoz ahol a dagi és a másik számszeríjas volt. Ekkor észrevettem, hogy a dagi még mindig él bár egy elég nagy vértócsa közepén ül. Nagy nehezen kihúztam a halottból a kunai-t és odasétáltam a dagihoz. Az előbb visszaszerzett kunai-t hozzá szorítottam a torkához és rá parancsoltam, hogy beszéljen, ha kedves az élete. Az igazi meglepetés még csak most jött a dagi elmondta, hogy ők egy banda, akik különböző emberek feladatait végzik el. Mellesleg A Három Szem testvériségnek hívják magukat. Ekkor erősebben nyomtam a torkának az így is véres kunai-t és nyugodt hangon, megkérdeztem, hogy ki bérelte fel őket az éterem lerombolására. A dagi habozva bár, de elmondta. Az éteremmel szembe lévő hasonló üzlet vezetője bérelte fel őket. Hát persze! Nem a bandáknak volt bajuk az éteremmel, hanem a másik tulajdonosnak. Gondolom nem tűrte tovább a konkurens céget, így tehát felbérelte ezeket hogy tegyék tönkre. Ekkor levettem a kunai-omat a nyakáról. A dagi szinte azonnal eldőlt. Hogy meghalt vagy csak elájult azt nem tudom de nem is nagyon érdekelt. Kihúztam a lábából a suriken-em majd mindent, amit találtam magamhoz vette és elindultam hazafelé, mivel az iroda még zárva van. Másnap reggel első dolgom volt hogy bementem és elmondtam az egész történetet. A gonosz étterem tulajdonost letartóztatták, a másik meg örült, hogy végre nem verik szét az övét. Pár perc múlva a jutalommal a zsebemben sétáltam a kiképző terep felé abban reménykedve, hogy talán ma nem fogok unatkozni.

Shikaku Hétf. Júl. 25 2011, 14:36

Syeretném a történetet tagolva látni, valami bekezdéses felosztás megfelel. Egy bevezető rész, egy törzs, ami le van bontva "jelenetenként" illetve egy befejezés illene hogy kivehető legyen. Köszönöm