Fusino Karaszu

**Fusino Karasu** Csüt. Júl. 28 2011, 22:46

Egy nap arra ébredtem, hogy borzasztóan megfájdult a jobb vállam. Nem csodálkoztam, mivel a vállamat nemrégiben húztam meg egy elég nehéz edzésen,de azt hittem, hogy idővel elmúlik. De úgy tűnik tévedtem. Elhatároztam, hogy elmegyek a korházba, hátha nagyobb a baj, mint hittem. Fél óra múlva már kész is voltam és elindultam a korház felé. Mivel aznap nem volt túl sok dolgom, ezért nem siettem nagyon. Az eső, mint általában most is esett bár mintha most nem akkora erővel. Miközben lassan bandukoltam zsebre vágott kezel az esőben olyan érzésem támadt, mintha valaki figyelne ekkor megálltam, majd körbenéztem, de sehol nem láttam senkit. Gyanakodva bár, de újra elindultam. Az utcákon sok siető embert láttam, gondolom mindenki, siet a munkába.

Lehet, hogy üldözésmániám van, de mintha két alak követne engem, már az óta mióta kiléptem a házból. Nem nagyon figyeltem a nagy tömeg miatt, de már negyedszer fordulnak be ott ahol én is. Ha valóban követnek, akkor jobb nem a tudtukra adnom, hogy tudom. Az egyik sarkon befordulva mintha csak nézelődnék vissza, néztem. A két alakon szemükbe lógó kapucnis ruha volt. Nemsokára elértem a korházat majd nyugodtan bementem. Megálltam a bejárattól pár lépésre és figyeltem, hogy ide is követnek-e, de nem jöttek. Ekkor megnyugodtam. Úgy körülbelül egy orrát töltöttem a korházban. Az orvos megvizsgálta a vállamat majd közölte, hogy nincs nagy baj. Azt mondták, hogy ne erőltessem meg a vállamat és pihenjek egy kicsit. Mikor kiléptem a kórházból észrevettem, hogy az a két alak ott áll a sikátor túloldalán és figyelik a bejáratott. Most már biztos voltam, hogy engem keresnek. Bár, hogy miért azt nem tudom. Elhatároztam, hogy ez egyik sarkon befordulok, és ha oda is követnek, akkor kiverem belőlük, hogy miért figyelnek engem. Lassan elindultam hazafelé a két alak tisztes távolságból követet. Úgy döntöttem, hogy itt az idő és nyugodtan befordultam a sarkon. Mikor már nem láthattak meg akartam fordulni és bevárni őket, de neki mentem valakinek. Ekkor figyeltem fel, hogy előttem áll három darab ember, akiknek pont ugyan olyan ruhájuk van, mint akik követnek. Rossz érzésem volt, ezért egyből megfordultam, hogy kimenjek a sikátorból, de követőim beértek és elállták a menekülési útvonalamat. Tudtam, hogy itt harc lesz ezért ösztönösen a lábamra, erősítet kunai tartóhoz nyúltam, de nem volt ott semmi. Ekkor eszembe jutott, hogy ma nem is vettem fel, mert nem számítottam, hogy a korházban szükségem lesz rá. Ekkor az egyik ember hirtelen elkezdett felém rohanni majd megpróbált ököllel arcon vágni. Az ütést könnyen ki kerültem és egy egyenes rúgást vittem be az állkapcsába, amitől ellenfelem hátra eset. Azonban ebben a pillanatban ellenfelem társai egyszerre rám támadtak mindegyikük ököllel. Sokáig küzdöttem, de tudtam, hogy nem nyerhetek egyszerre négy ellenfél ellen. Éppen egy jól irányzott gyomorütéssel löktem vissza az egyik ellenfelemet, amikor az egyik hátulról elkapott és lefogott. Ekkor már tudtam, hogy vége. Az egyik iszonyatos erővel vágott gyomron egymásután háromszor, amitől térdre rogytam. Ekkor ellenségem egy hatalmas ütést mért a fejemre, amitől elájultam.

Arra keltem, hogy visznek, és egy zsák van a fejemen. Szerencsémre elég gyenge szövetből volt a zsák, úgyhogy nem a legjobban, de átláttam rajta. Egy szekér hátoldalában voltam néhány láda társaságában. Fogvatartóim közül egy a bakon a többi pedig gyalogolt a szekér mellet és beszélgetnek.
- Miért akarja a főnök saját kezűleg megölni ezt a kölyköt?
Majd felelt a bakon ülő:
- Állítólag ez a piszok megölte öt emberünket! A főnök pedig megfogadta, hogy saját kezűleg fogja kicsinálni.
- És akkor most mit fog vele csinálni a főnök?
- Gondolom halálra, kínozza aztán a hulláját bele dobja a folyóba.
Ezek után nem beszélgetek túl sokat. Én nem mozdultam részint, azért mert még fájt mindenem részint mivel nem akartam tudtukra adnom, hogy ébren vagyok. Eszembe jutott, hogy miről beszéltek az előbb. Nem is olyan rég elvállaltam egy küldetést, aminek a célja az volt, hogy akadályozzam meg, hogy megismétlődjön. Az étterem figyelése közben figyeltem fel két alakra, akik közül egyet még ott elintéztem a másik, pedig elvezettet még három társukhoz. Gondolom ugyanabba a bűn szervezetbe tartoznak és most visznek a főnökhöz, hogy lerendezze a számlát. Bár kicsit túl becsülnek, mivel az ötből az egyiket a saját társa lőtte le. De mindegy az a fő, hogy ki jussak valahogy. Lassan beesteledett és fogvatartóim úgy döntöttek, hogy letáboroznak éjszakára, engem leszedtek a szekérről, majd háttal a kerékhez, kötözték a kezem, gondolom, azért hogy ne kússzak el. A banditák úgy döntöttek, hogy kétóránként cserélnek őrt, hogy biztos ne szökjek el az őrhely mellettem volt a szekérnél. Lassan múltak az órák. Én minden erőmmel próbáltam ébren maradni, mert csak most van esélyem megszökni, ha elalszom, akkor nekem, kampec. Azt hiszem éjfél lehetett, amikor jött a váltás. Az új őrön lehetett látni, hogy nagyon fáradt és mellém ült egy kis székre. A zsákon keresztül láttam, hogy az őrnek a combjára van erősítve egy kunai tartó benne öt kunai-al. Fél óra múlva az őr már aludt és éreztem hogy itt a nagy esély. Lassan a fejemmel közelítettem a kunai tartó felé. A zsákon keresztül rá haraptam az egyik kunai-ra és óvatosan, elkezdtem kihúzni. Sikerült! Az őr ugyanúgy horkolt tovább. A számban lévő kunai-t lecsúsztattam a hátamon a megkötözött kezemhez. Megfogtam majd nehezen, bár de elkezdtem elvágni a kötelemet. Miután levágtam a kötelemet óvatosan, levettem a fejemről a zsákot és felálltam. Csak most vettem észre, hogy a tábor körülbelül öt lépés távolságra van a szekérellőt. A tábor közepén tábortűz és körülötte a banditák. Az összes bandita kopasz és a homlokukra van tetoválva egy szem. Pont olyan, mint az éteremnél lévő banditák. Tehát tényleg egy bandából vannak, de jobb, ha most gyorsan cselekszem. Óvatosan oda hajoltam az őrhöz majd gyorsan egyik kezemmel befogtam a száját a másik kezemmel meg a torkába szúrtam a kunai-t. Üvölteni akart de nem tudott. Esés közben elkaptam, hogy ne csapjon nagy zajt. Gyorsan elvettem az összes kunai-t, ami nála volt majd elindultam a táborba. Oda settenkedtem az egyik banditához majd ugyanúgy, ahogy az őrt azt is elintéztem. Nem csapott nagy zajt. Majd jött a következő. Amikor emeltem a kunai-t hogy torkon szúrjam hirtelen megfájdult a vállam, és ki ejtetem a kezemből a kunai-t sajnos pont az alvó banditára. Az erre egyből felriadt, majd amikor meglátott elkiáltotta magát. Mivel már mindegy volt hogy hangosan csinálom-e, ezért elővetem egy másik kunai-t és mellkason szúrtam a kiabálót. Az hatalmas ordítással halt meg. A maradék kettő már talpon volt és mind kettőnél volt egy-egy katana. Az egyik elkezdett rohanni felém majd a fejemre, célozva vágott egyet. Én kis lendülettel átcsúsztam a lábai között majd gyors fordulattal a hátába, dobtam egy kunai-t. A másik ekkor előttem termet és lesújtott. Gyorsan elővetem két kunai-t. Az egyikkel megállítottam a katan-át a másikkal, pedig gyomron szúrtam ellenfelemet. A következő pillanatban holtan esett össze a gyomrában a kunai-omal. Nehezen bár, de győztem. Egyik problémát már megoldottam most már csak haza kell jutnom valahogy.

Felmásztam az egyik fára a közelben, és szétnéztem. Kiderült, hogy nem is vagyok annyira mesze a falutól, még lehet látni. Lemásztam a fáról, és összeszedtem mindet, amit a banditáknál találtam. Majd megvizsgáltam a szekereken lévő ládákat is és amit hasznosnak találtam azt magamhoz vettem. Majd gyors menetben elindultam hazafelé egy óra múlva már otthon is voltam. Már szédültem a fáradtságtól. Átöltöztem, és reggel nyolckor lefeküdtem aludni.

Darui Kedd Aug. 30 2011, 21:41

Yo!

Érdekes történetet hoztál össze és a végére sem lettél böszme. Az emberrablók meg lettek büntetve és minden arra utaló nyom el lett tüntetve, Amegakureval nem lehet packázni, ha mégis akkor lesz min lacafacázni.
Megdoblak ezért egy kis jussal, csak nehogy lepaktálj Bush-al Smile

+10 chakra!

Bee voltam

**Fusino Karasu** Szer. Szept. 28 2011, 20:03

Második kaland.

Egy nap korán keltem mivel nem igazán tudtam aludni. Nehéz éjszakám volt mivel egy elég rossz álmot kellet végig élnem. Miután saját izzadságomban fürödve ébredtem nem volt túl sok hangulatom visszaaludni. Mivel nagyon korán volt nem jutót jobb dolog az eszembe, mint az hogy elmegyek edzeni. Felkeltem felöltöztem, ettem majd elindultam szokásos edző, terültem felé. Szokványos privát edzőterületem egy rétben merült ki az erdő közepén, ami egy magányos fából és néhány sziklából ált. Valami oknál fogva jobban szeretem az erdőben tejesen egyedül edzeni. Valahogy egyedül jobban tudtam koncentrálni.

Lassan haladtam mivel nem sietem. A távolban már lehetett látni a nap legelső sugarait. Az idő rossz volt bár nem esett, mint ahogy általában szokót. Az erdőt elég jól ismertem mivel konkrétan itt nőttem fel és elég sokat jártam az erdőbe. Körülbelül tíz perc után ott is voltam. Mikor oda értem elkezdtem szokásos edzésemet. Kezdetben bemelegítettem, majd futódtam pár kört. Utána a nálam lévő kunai-okal gyakoroltam kicsit a célba dobást. Miután ezzel is megvoltam leültem a földre és a gyakoroltam egy kis chakra irányítást. Nem nagyon figyeltem az időt de úgy nagyjából két orrát edzetem. Miután úgy éreztem, hogy elég volt össze szedtem a cuccaimat majd elindultam hazafelé. Kicsit sietem, mivel már úgy tizenegy felé járhatót és nekem meg délben kellene találkoznom a csapat tárasaimmal a városban.

Miközben hazafelé gyalogoltam hirtelen el kezdet esni az eső, aminek én elégé örültem. Ha az ember egyszer megszokja, akkor nagyon hozzá ragad. Nyugodtan sétálgattam az ösvényyen, amikor is furcsa zajra lettem figyelmes. A hang nagy részét elnyomta a földet verő esőcseppek moraja, de határozottan hallottam valamit. Kicsit olyan volt, mint amikor két vas darabot egymásra ejtenénk. Ez azért volt furcsa mivel mesze a várostól az erdő közepén nem kellene ilyenek lennie. Mikor meghallottam a hangot akkor megálltam és füleltem. De mikor nem halottam mást akkor már tovább akartam meni, de amikor tetem három lépést erőre akkor megint halottam. Ekkor már kicsit dühös lettem és a hangirányába fordultam de semmi nem történt. Ekkor úgy döntöttem, hogy most már ki derítem, hogy mi folyik itt és elkezdtem a hangirányába lopakodni. Mivel az erdő e része elégé sűrű volt ezért nehezen halottam.

Egyre beljebb mentem a hang egyre hangosabb lett. Pár perc múlva egy bokor mögött voltam, ami mögül egyre hangosabban és egyre gyakrabban halottam az a bizonyos hangot. Ekkor megfordult a fejemben, hogy: „Mi a fenét csinálok itt.” de óvatosan megpróbáltam ki leskelődni. A bokor mögött egy kisebb rét terült el, ami kicsit hasonlítót az edző területemre. A rét közepén három Amegakurei sinobi ált körülöttük tíz ember, akikről első pillanatra meg lehetett mondani, hogy banditák. Az egyik sinobinak a lábában egy nyílvesző ált ki és a társának támaszkodót a harmadik kezében egy kunai-all védte másik két társát. A tíz banditából négy a földön feküt de hogy közülük hány halót volt azt nem tudtam, mivel eset az eső és az elmosta a vért. Ha volt is egyáltalán. A sinobik nálam sokkal idősebek voltak és szerintem mind chuni-nok vagy jouninok voltak. Ekkor az egyik bandita a védekező sinobi felé dobot egy kunai-t amit, ö könnyen blokkolt majd egy gyors mozdulattal bele vágta saját kunai-át abba, aki dobta. Ekkor jöttem rá hogy mi volt az a furcsa hang amit halottam. A kuna-ok folyamatos csattogását halottam . Valószínű hogy én az egész harc fül tanúja voltam és a sebesült ninja itt sebesült meg. A bokorból nézve a ninjáknak rosszul ált a szénája. Valószínűleg pár percen belül a banditák minden oldalról rájuk rohannak és megöli őket. Gyorsan ki kellet találnom valamit. Mivel nem hagyhattam hogy csak úgy meg gyilkoljanak a falum béli ninjákat. Gyorsan elvégeztem egy Bunshin no jutsu-t amivel három illúziót hoztam létre. Gyorsan elküldtem őket a rét különböző oldalaira. Amikor mindegyik a helyén volt és láttam, hogy a banditák már rá rohannak a ninjákra akkor nagy üvöltéssel minden illúziómat rájuk, küldtem. A csel bejött. A banditák meglepetésükben mindannyian megfordultak a sok ellenség láttán sokak meg is ijedtek. De a következő pillanatban már az egyik illúziót már le is lőtték egy nyílveszővel a másodikat egy kuna-áj találta el a harmadikat meg egy erős ütéssel, tüntették el. A zavart kihasználva a védekező ninja az egyik bandita hátába szúrta a kunai-át majd egy másikat egy jól irányzót rúgással kiterítette. Én még mindig a bozótba az egyik kuna-i ómmal becéloztam az egyik bandita lábát majd egy gyors dobással el is találtam. A meg marat két bandita a védekező ninjára vetették magukat miután látták, hogy csak illúziók volta, akik hátba támadták őket. A ninja jól védte. Ügyesen ki kerülte az egyik bandita ütését majd a kuna-át bele mélyesztette a bandita nyakába eközben a bandita társa egy erős ütést vitt be a ninjának amitől, elterült. Ép a földön heverő ninjába akarta szúrni a kunai-át amikor, én hátulról becsúszva ki rúgtam a lábát, amitől ö eleset de a következő pillanatban már talpon volt. És felém vágott a kunai-al amit, nehezen bár de elkerültem és egy gyors horoggal arcon találtam, amitől ismét földre eset Mikor láttam, hogy föl akart állni gyorsan oda mentem és egy erős rúgást vittem be a fejére, hogy a következő pár órában ne is tudjon fel állni.

Mikor végeztem oda mentem a földön heverő ninjához és meg néztem, hogy-hogy van. Mikor megláttam, hogy ö jól van akkor a másik két társához mentem oda. Az amelyik lábában egy nyíl vesző volt az nem volt magánál valószínűleg a vérveszteség miatt. Viszont a harmadik, amelyik eddig a társának segítet az még magánál volt. Mikor meglátta hogy én is ninja vagyok akkor meg köszönte hogy jöttem segíteni és az mondta hogy siessünk mert a társa meg hal ha nem kap gyors segítséget. Ekkor mindketten felálltunk Ö a hátán vitte a társát én, pedig a leütöttet húztam magam után, mivel nem bírtam volna el.

Tíz perc múlva már a korházban voltunk. Én a várakozóban ültem várva, hogy mit mondanak az orvosok. Ekkor oda jött hozzám az a ninja amelyik, a vérző társát hozta a hátán. A keze be volt gipszelve mivel eltörte az erdőben, csak én ezt nem vetem észre. Elmondta hogy igazából ö meg a társa (amelyik lábába a nyílvesző ált) geninek és amelyik védte őket az egy chunin. Azt is elmondta, hogy ők az erdőben edzetek, amikor rajtuk ütöttek a banditák. Ekkor eszembe jutót, hogy én igazából késésben vagyok mivel már jócskán elmúlt dél. Ekkor fel pattanva elkezdtem rohanni. A mellettem ülő ninjának egy gyors, „viszont látással” köszöntem majd rohantam, mivel mesterem és csapatársaim nem szeretik, ha kések.

Hinata Szer. Szept. 28 2011, 22:25

Olvastam kétszer is. Most kivételesen nem kukacoskodok és kötözködök. Very Happy

Legyen hát +7 chakra.

**Fusino Karasu** Vas. Május 06 2012, 00:14

Harmadik kaland.

Ez a történet is ott kezdődött ahol a hasonló nagyszabású történeten kezdődtek el a történelemben. A vécén. Ahol én egy hevenyészett hasmenés keretében tartózkodtam. Ügykezelésem véget konstatálnom kellet azt a tényt, hogy nincs több vécépapír a háznál. Mivel ennek a ténynek a létre jöttéhez elég nagymértékben járultam hozzá ezért rám hárult a feladat, hogy megoldjam ezt a problémát. Így hát ősze szettem a holmimat és elindultam a legközelebbi kereskedésbe. A felszerelésemet otthon hagytam, mivel úgy éreztem, hogy elmenjek, egy boltba ahhoz nem kell nálam lennie néhány kunainak. Még csak a fej pántomat sem vittem mivel szerintem nagyobb veszélybe lennék, ha abban sétálok, mintha nem viselem. Révén hogy Amegakure rosszabb részein egyből meg támadnak egy ninját de egy közembert már nem annyira. Gyors keresgélés után megtaláltam a kulcsaimat. Majd kiléptem az utcára.

Már ment le a nap. Gondoltam, hogy ha sietek, akkor még elérem, a boltot mielőtt bezár. Jobban mondva rimánkodtam mivel úgy éreztem, hogy ma még szükségem lesz egy tonna vécépapírra és ezzel a gyomrom is egyet értet. Az eső, mint általában most is esett. Esernyőt nem hoztam pedig kellet volna. De már nem volt kedvem visszamenni a lakásba érte. Különben is már születésem óta az Eső országában élek tehát már hozzá szoktam az esőhöz. Szaporán lépkedtem az utcákon. Próbáltam a nagyobb pocsolyákat ki kerülni, de nem mindig volt szerencsém. Még alig indultam el, de már teljesen el voltam ázva. De mondjuk annyira nem is zavart. Hiába esett az eső atoll még meleg volt. A nyári melegség miatt olyan volt, mint ha meleg zuhanyban álltam volna. Mivel jó kedvem volt fütyörészve sétáltam az utcákon. A legközelebbi bolt a felsőbb szintek kezdeténél található. Ennek a boltnak valóságos története van. Ha jól emlékszem régebben az alsó szinten volt. Az alsóbb szintek már akkor is a bűnözés meleg ágya volt. A bolt tulajdonosa egy roppant nagydarab ember. Aki bár sosem volt ninja de mégis nagyon járatos a harcművészetben. Ha jól emlékszem Kuma vagy Kamu sannak hívják. A család nevét nem tudom, de őszintén nem is érdekel. A vezeték nevét is csak azért tudom, mert gyerekkorom óta ebbe a boltba járok. Kicsit tisztelem is a boltos mivel hogy az alsóbb szinteken a boltok legtöbbször tönkrementek a védelmi pénzek kifizetése és a folyamatos betörések miatt. De ez a bolt mindvégig nyitva maradt a boltos roppan fizikai ereje miatt. Az alsóbb szintek lassan elmerültek a bűnözésben és az összes bolt át költözött a felsőbb szintekre. Így lett ezzel a bolttal is. Néha elgondolkodom azon, hogy menyire nagy mocsokban is élnek itt az emberek. Rablás, gyilkosság, lopás megszokott dolog ebben a városban. És senki nem csinál semmit. Bár nem is tudnának semmit csinálni. Amegakure már annyira elsüllyedt a bűnözésben hogy mára már ara épül az egész gazdasága. A nagyobb országok meg nem foglalkoznak velünk. Meg van nekik is a saját problémájuk. Így sétáltam a zuhogó esőben gondolkodva.

Gyorsan haladtam az utcákon. mígnem egy narancs vörös figyelmeztetés nem láttam a falra festve. Ez azt jelezte, hogy elértem az alsó szintek határát a felfestést felhívta a figyelmet hogy ne menyek tovább. Én mégis tovább mentem. Ha erre át vágok, akkor sokall, gyorsabban oda érek, és nem kell megtennem egy nagyon nagy kerületet. Normális esetben elkerülném ezt a helyet mind minden átlagos ninja de most van egy nagy problémám… Gyorsan haladtam. Meg próbáltam minél kevesebb feltűnést keltve átjutni. Az utcák tele voltak szemétel és koldusokkal. A legtöbb épület és régi bolt ablaka betörve. Az esőben kiabálás és gyereksírás hangja hallatszott. Gyorsítottam a lépteimet. Jól tudtam, hogy ezen a helyen könnyen belefuthatok néhány nálam erősebb emberbe is. Főleg hogy nincs nálam a felszerelésem. Már azon gondolkoztam, hogy visszafordulok, amikor valaki az kiáltotta, hogy: „Állj”. Bennem meg fagyot a vér és lélekben már elképzeltem, hogy ha megfordulok, akkor egy két méter magas kopasz ember fog állni, egy négy méter magas kardal. A felszólításnak eleget tettem és meg fordultam. Legnagyobb meg lepetésemre egy 150 cm magas, negyvenévesnek tűnő, kapafogú egyén állt előttem egy kenő késel. Annyiban igazam volt, hogy ö is kopasz volt, mint a képzeletemben. De olyan kopasz amilyet én még gyáriban nem láttam. A kapafogú miután meg fordultam felszólított, hogy adjam oda az összes pénzemet. Én miután kiröhögtem magam. Egy gyors mozdulattal fejbe rúgtam majd röhögve tovább sétáltam.

Innen már futottam a boltig. Szerencsémre még nyitva volt és meg tudtam venni a megfelelő mennyiségű vécépapírt. Mivel éreztem, hogy már nincs sok időm hátra ezért nem töltődtem túl sok időt ott. Gyorsan fizetem és indultam hazafelé. Mivel most is siettem megint az alsóbb szinteken vágtam át. Miközben gyalogoltam elhallattam ott ahol a kapafogúval találkoztam kicsit elmosolyodtam, mert eszembe jutott az a jelenet. Ekkor déjà vu szerű jelenet következet. Azt halom a hátam mögül, hogy: „Állj”. A kapafogú hangján. Én már vigyorogva fordultam meg, de ekkor lefagyott az arcomról a mosoly. Mögöttem a kapafogú törpe állt egy nagy bélyeggel a szeme alatt és mögötte állt három ogre kinézetű ember. A törpe csak annyit mondott, hogy: „Ö volt az.” Én egy bárgyú vigyorral csak annyit tudtam mondani, hogy: „ööö… Jó napot?” Éreztem, hogy nem ez a legmegfelelőbb mondat gyönyörű találkozásunk kezdetéhez ezért a következő pillanatban már futottam is. Az ogrék utána. Úgy éreztem, hogy kezemben egy zacskónyi vécépapírral elég kevés esélyem van a győzelemre, de nem is tudok öröké futni. Egy kereszteződésnél gyorsan befordultam és bebújtam egy kapualjba. Az ogrék elérték a kereszteződést. Nem láttak engem ezért mindegyikük elindult egy-egy irányba. Én miután úgy éreztem, hogy tiszta a terep kijöttem rejtekhelyemről. Ekkor meg csikordult a gyomrom. Én ezt óvó jelnek vettem és elkezdtem hazafelé futni. Gondoltam azokkal a bamba ogrékkal soha többé nem fogok találkozni. Ekkor viszont neki mentem egy falnak. Igazából nem is egy fal volt, hanem az egyik ogre ökle. Bár ezt abban a pillanatban nem tudtam meg különböztetni. A földre kerülte. Az ogre nem habozott egyből rá akart taposni a fejemre, de gyorsan odébb gurultam és azonnal felálltam. Ekkor az ogre egy tohonya mozdulattal fejbe akart ütni. Én könnyen ki kerültem és teljes erőmből fejbe vágtam azzal, ami a kezemben volt. Már éreztem a győzelem ízét, de csalódottan vetem észre hogy a zacskónyi vécépapír nem okozott túl nagy kárt ellenségemben. Az ogre meglepődött mivel nem tudta, hogy milyen légy csípte meg a fejét. Egy kis ideig bambán néztünk egymásra majd gyorsan az arcába ütöttem. A kezem meg fájdult az ogre meg csak feldühödött. Nekem rontott én pedig nem tudtam mit csinálni hátra ugrottam. Ekkor neki ütköztem a falnak. Az ogra fut felém. Már-már leütött volna, amikor is gyorsan elvetetem magam és az ogre ökle a falat érte. Fájdalmasan felkiáltott én pedig a pillanatot megragadva gyorsan meg rúgtak a tarkóját. A rúgás nem nagyon fájhatott neki, de mivel a fal előtt állt ezért sikeresen lefejelte a falat. Ez éppen elég volt. Az ogre ájultan esett össze. Én győzelem ittasan át kutattam a zsebeit hátha találok valami érdekeset vagy készpénzt. Miután végeztem a zsebek átvizsgálásával egy erőteljes fájdalom nyilallt a hasamba. Ekkor minden erőmmel elkezdtem hazafelé futni mivel nem akartam elveszteni a legjobb nadrágomat.

Kakuzu (Inaktív) Szer. Május 09 2012, 18:10

Bruhahaha! XD Kész, engem már az elején lekenyereztél. Annyi bele kötnivalóm volna, hogy a vezeték és családnév egy és ugyan az.
Szerintem a Kuma alatt, a keresztnevére gondoltál. És most jöjjön a függöny!

Jutalmul kapsz +10 chakrát, plusz egy tolvajkulcsot, amit a megmotozott ürge zsebéből halásztál ki.
Lehet hogy ostobák, de a pénzüket jól elrejtik. ^^

Ajánlott tartalom

Fusino Karaszu

Fusino Karaszu

Re: Fusino Karaszu

Re: Fusino Karaszu

Re: Fusino Karaszu

Re: Fusino Karaszu

Re: Fusino Karaszu

Re: Fusino Karaszu