Fusino Karaszu

**Fusino Karasu** Hétf. Aug. 29 2011, 02:21

Az akadémia után.

Miután régi vágyam tejesül és végre ninja lettem az volt életem egyik legszebb napja. Nagyszüleim mondták, hogy edzek még pár évet, és csak azután kezdjek tevékenykedni, mint tejes jogú ninja. De én erről hallani sem akartam mivel minél előbb el akartam kezdeni erősödni. Miután letettem a genin vizsgát meg kaptam a tájékoztatómat, amely azt mondta, hogy két nap múlva kel találkoznom a jövő belli mesteremmel. Amikor ezt olvastam nagyom, boldog lettem tőle mivel úgy gondoltam, hogy Amegakure egyik legerősebb sinobi-ja lesz a mesterünk. Így visszagondolva elégé naiv voltam. Kellemes meglepetésként ért, az hogy klán társaimmal egy csapatba kerültünk. „Legalább nem kell sokat az ismerkedéssel szöszölni.” gondoltam.
Elégé türelmetlenül vártam azt a napot, amikor végre megismerhetjük majd a mesterünket. Klán társaimmal sem nagyon találkoztam, pedig legtöbbször mindennap találkozunk. Valószínűnek láttam, hogy ők is annyira izgulnak, mint jómagam. Bár azt hiszem ők jobban tudták kezelni, mint én.

Két unalmas nap.

Az edzések után volt néhány szabad napom, amiken nem kelet semmit csinálnom. Elégé unatkoztam ezért úgy döntöttem, hogy elvállalok egy küldetést. A küldetés az volt hogy egy étterembe az előző két éjszaka betörtek, majd szétverték az egész helyet. Az én feladatom az hogy akadályozzam meg ha megint megtennék. Miután elvállaltam elindultam az éteremhez kis séta után oda is értem egy hosszúra nyúlt megfigyelés után meg is találtam az elkövetőket. Egy hosszúra nyúlt csata után sikerült levernem őket.

Másnap az utcán néhány banditába ütköztem, akik elkaptak és magukkal hurcoltak szerencsémre sikerült kiszabadulnom és elintéznem őket. Azután ép bőrrel értem haza. Hazafelé kicsit izgultam mivel tudtam, hogy halnap fogom megismerni új mesterünket.

Találkozás.

Az a két unalmas nap elég gyorsan elrepült és eljött az idő hogy megismerjük új mesterünket. Reggel korán keltem mivel nem akartam elkésni a legelső napon. Gyorsan felöltöztem, majd ettem valamicskét de, nem voltam túl éhes. Miután elkészültem, elköszöntem nagyszüleimtől és ki léptem az ajtón.
Mialatt sétáltam elővettem a zsebemből az értesítőt hogy megnézem még egyszer, hogy hova is kel mennem. Az értesítőt ma reggel küldték el nekem és az állt, rajta hogy a kiképző terepre kell mennem. Szerencsémre a kiképző terep nem volt olyan messze. Úgy tíz perc séta után értem oda. Elsőként érkeztem a kiképző terepre. Furcsálltam mivel a többiekre nem jellemző hogy késnek. Nem mondhatnám, hogy izgultam inkább boldog voltam hogy végre kapunk egy mestert aki erősebé tehet minket. Mivel még senki nem volt ott úgy döntöttem hogy pihenek egyet és le ültem egy fa árnyékába. Az nap is mint általában minden nap eset az eső bár ezt már megszoktam. Aki itt él annak mondjuk nincs is más választása az eső kapcsán. Kis idő után megérkezett Kei aki a legjobb barátom és mellesleg az unokatestvérem. Oda jött hozzám és beszélgetünk. Kisvártatva mosolyogva megérkezett Toge aki Kei bátya. Bár Toge a rokonom ö vele sosem jöttem ki túl jól de, nem bántam hogy egy csapatba kerültem vele. Toge is oda sétált hozzánk és csatlakozót a beszélgetéshez. Úgy öt perc múlva megérkezett újdonsült mesterünk. Elégé meglepődtem mivel mesterünk egy vörös hosszú hajú, furcsa maszkot hordó nő volt. Amikor lőtávolba ért ránk üvöltőt, hogy „Na nyavalyások! Ide mind hozzám!” Én habozva bár de oda mentem. Majd meg parancsolta hogy üljünk le a földre és forgassuk a chakránkat a kezünkben. Ezzel úgy tíz percet töltöttünk majd azt mondta mesterünk, hogy „Ez a ti mai feladatotok. Aki elsőként fel tudja tapasztani így magát a fára, az hazamehet. A másik kettőnek viszont itt kell majd maradnia kitakarítani a fegyverraktárt.” Melesleg azt is közölte velünk, hogy: „ A nevem Kenyuu Amatera. Mint mondtam, Tenshi-sama jelölt ki mellétek. Abban a megtiszteltetésben van részetek, hogy most és a későbbiekben tőlem tanulhattok, elsősorban fegyverhasználatot, általános ninjutsukat, valamint suiton elemű technikákat. Viszont ezeken kívül is meg tudok tanítani bármit. Míg próbálkoztok a feladattal, ti is mutatkozzatok be, meséljetek el mindent ami fontos lehet nekem.” Mikor meghallottam hogy aki elsőnek megcsinálja az haza mehet, a többiek meg maradnak takarítani, ültemből gyorsan felpattantam és tejes erőmből elkezdtem rohami a fa felé. Gondoltam míg a többiek az udvarias ostobaságaikat csinálják addig én már kész is leszek és ők maradnak takarítani. Istenek se fogom én kitakarítani. Elég közel voltam már a fához amikor úgy döntöttem hogy futás közben nekirugaszkodok és el kapom az egyik ágat. Az ugrás jól sikerült csak az ágat nem kaptam el, így fejel nekirepültem a fa törzsének. De egy másodperc múlva már fent lógtam az ágon vérző orral. A faágon lógva mondtam furcsa maszkos mesterünknek hogy: „Egyébként engem Fusino Karaszu-nak hívnak nem használok fegyvert, jobban szeretek kézzel harcolni. A célom az hogy én legyek a világ legerősebb sinobi-ja és hogy minél több hatalmam legyen. Valamint hogy kiaknázzam mind két chakra típusomat és hogy minél erősebb legyen a klánom. Elakarom azt is érni hogy egyszer Kage legyek. Kezdetben meg akarom tanulni a Kuchiyose no Jutsu-t (Idéző Jutsu) azután bármit ami erősebé tehet." – mikor ezt befejeztem a kezemből elment az erő és leestem az ágról de egyből vissza is ugrottam. Így ment ez egy darabig.
Sokórányi próbálkozás után végre sikerült fel ragasztanom magam a fára de nagy sajnálatomra nem elsőként. Elsőként Toge –nak sikerült fen mar másodjára nekem és utoljára Kei-nek. Ezek után Amatera-sensei megparancsolta hogy fussunk fel az egyik közeli fára kéz nélkül. El voltam kenődve, hogy nem nekem sikerült elsőnek de mikor meghallottam hogy fel kell futni a fára visszatért belém a verseny szelem. A fára futkorászás jól sikerült azon kívül, hogy a végén elájultam mivel túl sok chakrát emésztetem fel. A fa lábánál ébredtem. Amatera-senesei hajolt felém, és miután megnézte, hogy élek majd közölte hogy holnap indulunk küldetésre.

Sai Kedd Aug. 30 2011, 17:21

Bohókás geninévek *nosztalgiázik* Jutalmad: +14 chakra. (Jelöld majd az adatlapodon!) További jó kalandozást! ^^

**Fusino Karasu** Csüt. Május 03 2012, 20:20

Mesélő: Killer Bee
Helyszín:Amegakure csatornarendszere

Első oldal.

Azt mondják, hogy a naplóírás meg nyugtatja az embert. Hát ez momentán hülyeség. Mire meg találtam a zsákomban a tintát addigra már a pokol mélyére kívántam ezt az egészet. Ekkor jogosan merül fel a kérdés, hogy akkor miért is csinálom? Erre egy nagyon határozott válaszom van még pedig az, hogy: Nem tudom. Talán azért mivel nincs jobb dolgom ennél. Illetve van, de azokkal perpillanat nem tudok foglalkozni mivel egy szakadék mellet, üldögélek bezárva három másik egyeddel. Hogy-hogy kerültem ide arról még bővebben írni fogok lentebb. Mellesleg Fusino Karasu-nak hívnak, és amint látszik naplóírásba kezdtem.

Másnap teljesen kipihenten tértem vissza a kiképző terepre. Amatera sensei már ott volt. Kis idő múltával a többiek is meg érkeztek. Ekkor már Suneku is meg jelent. Állítása szerint az első nap azért nem volt jelen mivel beteg volt. Én ezt el is hitem, de azért jó volt leszidni azért mivel késet. Miután együtt volt a csipet csapat, Amatera sensei elmondta, hogy végtére is mi lesz a feladatunk. Egy öregember aki Hanzo párti volt, bement a csatornába és ott rongálja a csöveket. A mi feladatunk, pedig hogy rángassuk ki onnan az a vén trottyost. Ekkor még egy világ tört össze bennem mivel én úgy terveztem, hogy minimum egy kisebb hadsereget kell el tennünk láb alól. De nem. Az a vén boszorkány megint ki játszót engem. Sértődötten indultam el a csatorna lejárat felé. Legnagyobb meg lepetésünkre Amatera sensei közölte velünk, hogy ö nem jön velünk. Ennek személy szerint örültem. Végre kapunk egy kis teret. Különben is gyorsan meg csináljuk ezt a küldetést és aztán végre talán kapunk valami normálisabbat. Én úgy terveztem, hogy lemegyünk, ott lesz, az öreg adok, neki két pofont majd a felszínre ráncigálom. Ha nagyon ellenkezik, akkor eltöröm valamelyik végtagját, azt kész. Nem így lett… A hosszú sötét csatornarendszerben elég gyorsan haladtunk. De volt egy kis problémánk, mégpedig hogy egyre szűkebb lett a cső és lassan már csak kúszva tudtunk haladni. Az hogy visszaforduljunk, meg sem fordult a fejemben mivel mindvégig az lebeget a szemem ellőtt, hogy milyen kellemes lesz meg verni az öreget. Addig kúsztunk, míg nem már egy nagyon szűk részhez nem értünk. Itt meg álltunk és elkezdtünk tanakodni, hogy mi legyen. Toge aki leghátul ment valami furcsa sugallat miatt egy gyors Mizurappa-t hajtót végre, amitől konkrétan elmosott minket az özönvíz.

Furcsa mód a terv bevált. A nyomás akkora volt, hogy mindenkit át nyomot a kis résen. Egy nagyobb szobába értünk, ami fáklyákkal volt meg világítva. Miután ki köptem minden vizet, ami a számba ment gondoltam, hogy megölöm mélyen szeretet unokatestvéremet ötlete miatt. Meg is tettem volna de Kei lefogót és kis idő elteltével lenyugodtam. Körbe néztünk, hogy hol vagyunk. Valami nyomáskiegyenlítő teremnek nézet ki. Hosszabb vizsgálat után megalapítottuk, hogy csak egy kijárat van a teremből egy nagy csapó ajtó. De ez zárva volt. Az ajtó körül csak egy sötét lyukat és néhány papírt találtunk. Ja és egy feliratot belevésve a falba: "Aki az életeszenciáját felajánlja tisztaság jelképének, azt a természet majd befogadja kegyébe" Állt az egyik, majd nem sokkal alatta a másik: "Tűzből tüzet ne félj használni, ha a sötét fellángol, utad biztos jövőt nyer, de aki a fényt megfosztja helyétől, testét is megfosztja egyben lelkétől." Sokáig tanakodtunk, hogy mit is jelenhet ez a szöveg. De nem igazán jutódtunk sok mindenre. A meg beszélésünk végére már a szöveget egy hadüzenetnek értettük, amit a menyétek írta ki a falra. Hogy ez hogy lehetett volna, igaz azt nem tudom, de akkor még logikusnak tűnt. A szöveg első része világos volt. "Aki az életeszenciáját felajánlja tisztaság jelképének, azt a természet majd befogadja kegyébe". Vagyis a papírokkal kell babrálni valami. A papírokról ki derült, hogy chakra érzékeny papírok. Így mindenki meg tudta az elemét. Én lettem a tűz. Ezután már csak a második részre kellet rá jönni. Miközben gondolkodtunk észrevettem, hogy vízben álok. Furcsálltam mivel mikor még becsúsztunk akkor még teljesen száraz volt a terem. Hirtelen rossz elő érzetem támadt és szóltam a többieknek hogy siessünk. Újabb percek teltek el. Előérzetem beigazolódót. A víz percről percre emelkedett. Nem vagyok egy pánikolós típus, de azért a vízszint növekedésével együtt én is egyre idegesebb lettem. Lassan rájöttünk, hogy a csapó ajtó melletti kis lyukba kell be gyújtani ahhoz, hogy ki nyíljon az ajtó. Igen, ám de nem volt semmink hogy tüzet csináljunk. Ekkor eszembe jutott, hogy én tűz elemű vagyok. Szóval konkrétan nekem tudnom kéne tüzet csinálnom. Ez a terv rögtön meg bukott mivel öt perccel ezelőtt tudtam meg ezt a tényt. Mi ott álltunk és néztünk egymásra, hogy akkor most mi legyen. A víz pedig csak emelkedett. Miután nem volt jobb ötletem oda lép a falon logó fáklyához. Lehet, hogy még nem tudok tüzet létre hozni, de talán atoll még képes vagyok irányítani azt. A kezemet a tűz köré tartódtam és koncentráltam bele a chakrámat. Próbáltam meg nagyobbítani és kicsinyíteni. Néhány próbálkozás után ezek már sikerültek is. Ez után azt próbáltam, hogy kettéválasszam a tüzet két kicsi darabra. Újabb percek teltek el. Eközben társaim engem bámultak és drukkoltak nekem. Ez engem rendkívüli módon idegesített. A chakra koncentráció vészhelyzetben olyan mintha pisálna az ember. Nem szeretik, ha nézik közben. Arról nem is beszélve, hogy néha a fülembe ordítódtak néhány buzdító mondatot. Mivel én koncentrálni próbáltam ezért mindig megijedtem, amikor valaki bele üvöltőt a csöndbe. Miután melegebb égtájra küldtem társaimat képes voltam teljes mértékben figyelni. Kis idő múltán sikerült egy nagyon kicsi láng darabkát ki emelnem a fáklyából. Lassan oda csoszogtam a lyukhoz és belenyomtam a lángot. Furcsa mód tényleg ki nyílt.

Én, mint a helyi uralkodó léptem be a következő terembe mivel legyőzhetetlenek éreztem magam az ajtó kinyitása miatt. A lelkesedésemet az a fal törte le mivel a teremben teljesen sötét volt és én sikeresen neki mente. Újabb órák teltek el és mi egyre mélyebbre haladtunk a csatornában. Miközben sétáltunk valami eltérést véltem fel fedezni a csőben. Már azt hittem, hogy megtaláltuk a kijáratott, de tévedtem. Egy nagyon mély szakadék terült el a lábunk előtt és a cső hiányzót előlünk. Most is itt ülök a cső végében és éppen ezt írom. Mivel még mindig nem találtuk ki, hogy most mi legyen. Így visszagondolva elég furcsa helyre kerültünk. Lehet, hogy Amatera sensei keze van a dologban? Lehet. De egy dologban biztos vagyok. Ha meg találjuk az öreget, akkor mályva-zöld színűre fogom verni.

Kakuzu (Inaktív) Pént. Május 04 2012, 18:37

Ezek a mai csatorna szerelők. Jutalmad +15 chakra!

Ajánlott tartalom

Fusino Karaszu

Fusino Karaszu

Re: Fusino Karaszu

Re: Fusino Karaszu

Re: Fusino Karaszu

Re: Fusino Karaszu