Fusino Kei

A Találkozás

Az akadémia elvégzése után két évvel végre megérkezett a csapatbeosztásom amit boldogan bontottam fel. A beosztás olvasgatása után elindultam Amagakure kiképző terepére, ahol találkoztam csapattársaimmal Fushino Toge-val és Fushino Karaszu-val. A vezetéknevekből feltűnően látszik, hogy rokonok vagyon. Toge a bátyám Karaszu pedig az unokatestvérem. Mindhárman igen izgatottak voltunk, de mivel a sensei érkezett utoljára érkeztéig beszélgetéssel ütöttük el az időt. Kisvártatva a távolban egy alak tűnt föl, lépésről lépésre közelebb és közelebb ért hozzánk mikor már viszonylag közel ért elkiáltotta magát:"Na nyavalyások! Ide mind hozzám!". Nem volt mit tenni elindultunk felé. Séta közben kicsit jobban megnéztem, furcsa holmikat viselt. Volt rajta egy fehér kimonó aminek az aljáról lángnyelvek futottak felfelé, arcát pedig egy maszk fedte el a kíváncsiskodók elöl, bal oldalán pedig egy hosszú kardot viselt. Amint odaértünk elkezdte a mondandóját. Elmondta, hogy Tenshi-sama tervez velünk valamit, de ő kétli, hogy bármit is kezdhetne ilyen puhányokkal mint mi. Ezután elmondta, hogy ő fogja felügyelni az kiképzésünket és semmiféle lazsálást nem tűr el. Boldog voltam ,hogy megkaptuk a senseiunket, nem számítottam rá, hogy nő lesz. Azonban ezzel a gondolattal gyorsan megbarátkoztam. A sensei külsőre gyönyörű és kedves azonban körüllengi egy masszív aura ami megmutatja valódi erejét. Boldog voltam, hogy erős senseit kaptunk aki erősebbé tud minket tenni. Ezekután a sensei folytatta mondanivalóját.

Az első edzés

A sensei nem szeretett várni következő szavaival utasított minket, hogy kezdjük meg az edzést azonnal:"Gyerünk le a földre és kezdjétek el a chakrátokat koncentrálni a kezetekbe! Forgassátok azt ott, ne hagyjátok elszökni". Azonnal elkezdtem a kijelölt gyakorlatot mivel nem akartam vesztegetni a sensei idejét. Erősebbé akartam válni. A kijelölt gyakorlat némileg megerőltető volt de a sensei biztosan tudja mi jó a számunkra, ezért a chakrámra koncentráltam és próbáltam megforgatni. Közben elgondolkodtam, hogy Tenshi-sama és vajon mit akar velünk kezdeni ? Ezt a gondolatot azonban gyorsan elkergettem mivel a gyakorlatra akartam koncentrálni. Kicsit késöbb a sensei kitűzött egy célt elénk :"Ez a ti mai feladatotok. Aki elsőként fel tudja tapasztani így magát a fára, az hazamehet. A másik kettőnek viszont itt kell majd maradnia kitakarítani a fegyverraktárat".Majd bemutatkozott, a senseiünket Kenyuu Amatera-nak hívják. Elmondta, hogy tőle fogunk fegyverhasználatot és ninjutsukat tanulni. Ezután felszólított minket hogy mutatkozzunk be. Elsőként én álltam fel odamentem a senseihez majd bemutatkoztam:"Az én nevem Fusino Kei üdvözlöm sensei". Majd meghajoltam a sensei előtt. Elmondtam, hogy a célom erősebbnek lenni a társaimmal. És a klánomnak és Amegakure no Satonak dicsőséget és hírnevet szerezzek. Továbbá elmondtam ,hogy minden áron erősebb akarok lenni és bármit megteszek ennek érdekében, mindaddig amíg ez nem okoz kárt a barátaimnak, klánomnak vagy Amegakure no Satonak. Továbbá elmondtam a senseinek, hogy ha sikeresen teljesíteném elsőnek a feladatot nem hagynám magukra társaimat. Csapatként kell részt vennünk minden büntetésben és jutalomban mivel mi egy csapat vagyunk. Majd megköszöntem senseiemnek ,hogy elvállalta tanításunkat és fáradozik a kiképzésünkkel. Ezután átadtam a bemutatkozás lehetőségét a társaimnak én pedig félrevonultam edzeni. Mikor Karaszu került sorra megpróbált csalni felugrott a fára és ujjaival megkapaszkodott a fában azonban a sensei átlátott a trükkön. Egy szempillantással késöbb már a Karaszu által kiválasztott ágon állt és kardja tokjával leverte karaszut a fáról. Ezekután a sensei kijelentette, hogy ez egy tökéletes csapat mivel tartalmaz egy lelkes egy semleges és egy szeleburdi ninjat. Ezután mindenki elvonult és folytattuk az edzést. Arra gondoltam hogy még nem megy olyan jól a technika, hogy egyből a fánál gyakorolja. Tehát leültem tenyeremet felfelé fordítottam és a bal kezemmel megfogtam a jobb csuklómat. Elkezdtem koncentrálni a chakrámat a kezembe. Látszólag semmi sem történt ezért újra és újra próbálkoztam a koncentrációval. Egyik alkalommal valami furát éreztem olyan volt minthogyha valami áramlana a kezemben reméltem, hogy ez az a hatás amit éreznem kell. Úgy éreztem az első lépést sikeresen megtettem és képes vagyok chakrát koncentrálni a kezembe. A második és harmadik lépés azonban bonyolultabbnak tűnt. Azt a chakrát amit oly nehezen a kezembe összpontosítottam meg kell forgatnom. Kisvártatva eszembe jutott valami mikor kicsik voltunk és a városban játszottunk a csatornákban sűrűn láttunk örvényeket. Így hát megpróbáltam a chakrámat megforgatni akár csak egy örvényt azonban ez nem bizonyult egyszerű feladatnak. Bárhogy is koncentráltam a chakrámra alig tudtam megforgatni. Csak minimális forgás volt tapasztalható, a hulló esőcseppek a kezem közelébe érve kicsit irányt változtattak. Azonban ezt nem tudtam sokáig fenntartani de sikerült még ha egy kis időre is. Innentől már csak gyakorlás kérdése. Azonban a testem és az elmém nagyon elfáradt a folyamatos koncentrálástól. Ezért némi pihenőt tartottam. A pihenő végeztével visszatértem a technikához. A chakra kézbe való koncentrálása és megforgatása ment de nem tudtam megtartani a forgó chakrát pár másodpercnél tovább. De tudtam, hogy csak a gyakorláson múlik és közben Amatere-sensei szavai jártak az eszemben:"...keményen fogtok edzeni, erről én gondoskodom". Ebből a mondatból merítettem erőt. Igaz még nem régóta ismerem a senseit de mégis teljesen megbízom benne és nem okozhatok neki csalódást. Ezért mindig újult erővel kezdem neki a technikának. A sok edzés végül meghozta gyümölcsét sikerült megtartanom a kezemben a forgó chakrát. Ezután mindezt végigcsináltam a bal kezemmel is. Kicsit könnyebb volt de azért nem sikerült egyből. Azért is meg kellett küzdenem. Miután mindkét kezemben képes voltam valamilyen szinten megtartani és megforgatni a chakrámat, eljött a használat ideje. Ki kell próbálnom, hogy képes vagyok e fennmaradni egy fán. Odamentem egy fához és kerestem egy alacsony ágat. Rátettem az ág aljára a kezeimet és végrehajtottam a technikát még eléggé sok koncentrációt igényel, de biztos voltam benne hogy ez idővel változni fog és megszokottá válik szinte mint a légzés. Éreztem némi erőt a fa és a kezeim közt, de mikor elkezdtem ráterhelni a kezeimre azok elváltak a fától. Éreztem, hogy sokáig ott leszek még mivel ez már igazán nehéznek bizonyult. Újra és újra próbálkoztam, de minduntalan elváltak a kezeim a faágtól. Éreztem, hogy a cél közeledik de még eléggé távol van. Eléggé ki kell tapasztalnom a technikát ahhoz, hogy elbírja a súlyomat a chakra és ezt csak gyakorlással érhetem el. Néhány órányi gyakorlás után a chakrám már szinte olyan volt mintha kézzel kapaszkodnék a faágba. Kerestem egy magasabb faágat és mindkét kezemet az aljára tapasztottam és az egész súlyomat ráterheltem. És meglepetésemre sikerült fennmaradnom. Ennek nagyon megörültem azonban ekkor elveszítettem a chakra kontrollt és lesetem az ágról. De nagyon boldog voltam hiszen sikerült fenn maradnom a fán. de tovább kell gyakorolnom mivel egy kézzel is el kell bírnom a súlyomat.

Amatera -sensei megkérdezte, hogy van e bármiféle kérdésünk, én úgy éreztem, hogy a sensei mindent elmondott ami fontos lehet. Azonban Toge szinte egy kérdésáradatot indított meg a sensei felé: "Tudjuk a teljes nevét ennek a szenilis vén bolondnak? Főleg a családneve érdekel, ha tudjuk, mert akkor már következtethetünk milyen erős és technikákkal bíró embert kell elfognunk. Továbbá tudunk valamit arról, hogy amikor még Hanzo irányította a falut, Hanzo-val volt bármilyen kapcsolat a célpontunkkal?" Ezeket a kérdéseket én feleslegesnek véltem, hoszen a sensei biztosan említette volna ha fontosak lennének. Mindezek ellenére a sensei igenis helytállónak érezte a kérdéseket és válaszolt is rájuk: "A férfi teljes neve Hanezava Daizo" de további információt a sensei sem tudott. Senki más nem tett fel kérdéseket mindenki csak túl akart lenni rajta hiszen úgy véltük, hogy ez egy könnyű és unalmas küldetés lesz.
Miután mindenki kiszomorkodta magát elindultunk a csatorna bejárata felé. Útközben a sensei megemlítette, hogy információt kéne gyűjtenünk a célpontról, én evvel teljes mértéki egyetértetem és el is kezdtem gondolkozni. Mivel a sensei megemlítette, hogy az öreg tartogathat meglepetéseket biztos voltam benne, hogy kapott valamiféle kiképzést és akkor biztosan készült róla valahol feljegyzés. Így hát felvetettem, hogy látogassuk meg a városi archívumot vagy könyvtárat, ha találunk róla adatokat folytathatjuk az információ gyűjtést az otthonában vagy a szomszédjainál, ismerőseinél.
Társaim ezeket mind kiváló ötletnek tartották, azonban Karaszu lehurrogott, hogy minek ez a sok cécó csak menjünk és kapjuk el az öreget. Mikor a sensei ezt meghallotta, odalépett hozzánk és így szólt:" Rendben... Akkor nem töltjük az időnket keresgéléssel, helyette behatolunk a csatornarendszerbe. Jobb szerettem volna előtte felkészíteni titeket, de úgy tűnik Karaszu vállalja a felelősséget csapattársaiért, mert innentől kezdve, ha valami balul üt ki, vagy a küldetés sikertelen lesz, az csakis a fiú vállán nyugszik". Majd megmutatta az irányt a csatorna bejárata felé és hirtelen távozott. Lassan elindultunk, mindenki úgy baktatott mintha a kivégzésünkre vittek volna minket, de mikor megérkeztünk a csatorna bejáratához arra gondoltam, hogy bárcsak valóban a vesztőhelyre tartanánk. A csatorna bűzös szaga már messziről érződött, a sötét lyuk mélyen a föld alá vezetett. Nem volt mit tenni, nekivágtunk.
Ahogy a csatornában lépdeltünk eleinte még figyeltem, hogy ne nyúljak bele a kétes eredetű nyálkás, bűzös valamibe a falon. Nemsokára azonban a csövek elkezdtek szűkülni és a vízszint pedig emelkedett, ekkor már igen nagy odafigyelést igényelt az, hogy ne kerüljön a számba a csatorna vize. Azonban egy hangos üvöltést halottam:" Suiton: Mizurappa!". Arra sem volt időm, hogy belegondoljak, hogy mire véljem az üvöltözést ,ível egy jókora vízhullám csapott hátba engem, Karaszut és Sunekut. Hihetetlen sebességgel csúsztunk végig a csatornarendszeren, néhány másodpercnyi csúszás után egy nagyobb világosabb teremben voltunk. Jó ideig fel sem tűnt senkinek, hogy csak hárman vagyunk a négy helyett, de ez érthető hiszen mindenki azzal volt elfoglalva, hogy a lenyelt csatornavizet felöklendezze. Az igazság az, hogy Togenak hála igen gyorsan átjutottunk a csatornarendszeren azonban Togéról ez nem mondható el, sok időbe telt mire végre felbukkant a sötét csövekből. Míg Togéra vártunk körülnéztünk kicsit a teremben, a falakon fáklyák voltak ez arra utalt, hogy már járt itt valaki előttünk. Továbbá találtunk egy zsilipet amin volt egy papír és egy idézet és mellé még 4 db 4cmX4cm es papírdarab és volt mégy egy cső a zsilip mellett amiből valami furcsa szag áradt. Az idézet így szólt:"Aki az életeszenciáját felajánlja tisztaság jelképének, azt a természet majd befogadja kegyébe"A második idézet pedig így szólt:"Tűzből tüzet ne félj használni, ha a sötét fellángol, utad biztos jövőt nyer, de aki a fényt megfosztja helyétől, testét is megfosztja egyben lelkétől."
Mire Toge megérkezett Karaszu és én már meg is fejtettük a szöveget, az első bekezdés elmondja, hogy mind a négyünknek bele kell vezetni a chakránkat a chakra érzékeny papírokba. Meg is beszéltük, hogy ha valamelyikünknek tűz elemű lesz a chakrája akkor beledobja a cetlit a csőbe és reménykedünk, hogy kinyílik a zsilip. Sorban mindenki belevezette a chakráját a papírokba, Suneku villám elemű lett Toge víz eleme már nem volt titok így nem lepődtünk meg mikor a papírja elázott, én nagy örömömre szél elemű lettem. Azonban mikor Karaszu belevezette a chakráját a papírba az fellobbant, de karaszú bolond módon ahelyett, hogy a csőbe dobta volna a papírt örömtáncolt lejtett. Ígyhát tovább kell gondolkoznunk a megoldáson.