Aono Takefumi

Név: Aono Takefumi
Ország: Tűz országa
Rang: Genin
Kor: 18
Nem: Férfi
Felszerelés: 5 kunai, 5 shuriken, 5 méter drót és egy tanto az övbe dugva.

Kinézet: 184 cm és 80 kg átlagos testalkattal. Tipikus gengszter kinézetű fickó, aki éjjel nappal napszemüvegben mászkál. Általában fekete ingeket és fehér trikót hord fekete nadrággal. Ingjén az ember mindig megtalálhat valamit, ami a ninjákhoz kapcsolódik esetleg néhány shuriken, kunai vagy esetleg kanjik tömérdek számra. Gengszter kinézete mellett fontos kiemelni afro hajstílusát (ami naná hogy fekete színű), aminek köszönhetően igen könnyű kiszúrni a tömegben. Fejpántját, pedig mindig a karján hordja kivéve, amikor elfelejti, hogy hova rakta le.

Jellem: Teljességgel lusta egyén, akit a pénzen és a lazításon kívül más nem nagyon tud lázba hozni. A ninja rangok és képességeinek fejlesztése nem igazán érdekli egészen addig amíg a túlélés meg nem követeli. Az egyszerű munkákat imádja elbliccelni, amikor pedig esetleg testőri munkát kell végezni gyorsan, előre megy, hogy szétverje a banditákat csak, azért hogy ő gyorsan hazamehessen. Az emberek közül csak kevesen láthatták idáig dühösnek és csak is akkor, ha elfogyott a pénze. A tombolás, amit végezni tud olyankor igazán meglepő méreteket, tud ölteni ( nah jó maximum szétszedi a berendezést maga körül ) Összegezve egy lusta pénzimádó pihenés fanatikus egyén.

Előtörténet:

A kezdetek:

A kezdet ami soha sem könnyű a folytatás meg még kevésbé egy meleg nyári napon kezdődött Konoha korházában. Takefumi átlagos volt kisbabának és gyereknek is ami meglepő mivel ő lett az egyik legnagyobb lustaság később. Vidám volt és sokat játszott mint az összes többi gyerek és persze szülei is az átlagosnak mondható kategóriába tartoztak. A szülőknek volt egy kisebb földjük ami megfelelő megélhetést biztosított a család számára. A ninja korszak a dédnagyapa idejében már leáldozott így kezdetben nem tűnt úgy hogy Takefumi a ninják útjára fog lépni. Mint minden gyerek Konohában ő is szeretett ninjásat játszani ami talán a legjobb szórakozás és kezdeti „edzés” volt a gyerekek számára az akadémia előtt. Így már szinte biztos volt a kisgyermek számára hogy ő ninja lesz mivel mi lehetne ennél jobb szórakozás. A szülők szabadelvűek voltak így nem próbálták meg lebeszélni egyetlen gyermeküket a saját döntéséről. Így a kisgyermek boldog tudattal merült álomba azzal a tudattal hogy ő lesz a legnagyobb ninja mind közül, ekkor azonban még se ő se senki más nem tudta hogy a kemény munkától Takefumi irtózni fog és ez teszi azzá ami ma is.

Az Akadémia:

Ahogyan az lenni szokott a kezdet kezdetén még minden szép és jó legalábbis ezen történetünk főszereplője így gondolta. 7 évesen amikor beült az akadémia padjára szinte kitörő lelkesedéssel várta mikor veszik elő végre az igazi kunaiokat és shurikeneket és persze mikor tanulnak meg mindenféle félelmetes világot is megrengető jutsut. A dolgok már pedig nem ilyen egyszerűek mint tudjuk így az ifjú Aonot sorra érték a csalódások. Vaskos könyvek tele bonyolultabbnál bonyolultabb elméletekkel, rengeteg futás az akadémiai pályán, tesztek és vizsgák sorai. A fegyverek használatát egész könnyedén eltudta, sajátítani az évek alatt hála az apja által faragott kis fegyverkéknek. Ugyan nem értek fel az igaziakhoz de a célzási képességet remekül lehetett fejleszteni velük. Az akadémiai évek Takefumi számára unalmasan teltek, egyedüli izgalmat és kihívást a fegyver és taijutsu edzések jelentettek. Társai közül nem tűnt ki se jegyeivel se képességeivel a jutsuk terén. Elmondhatom életének nagy része az órák alatti alvással és lanyha otthoni gyakorlással teltek, ami lássuk be nem éppen bíztató, ha a közelgő záró vizsgára tekintünk. A lustaságnak megvoltak a hátrányai így az első záró vizsgán rögtön el is hasalt. A feladat, nos nem volt egy nagydolog, mindössze szépen egymás után fel kellett venni a vizsgáztatók alakját. Hősünk elbizakodva besétált a vizsga terembe és szépen végrehajtotta a feladatot az egyetlen bökkenő az volt, hogy a felvett alak inkább hasonlított egy Picasso műhöz mint a valós személyekhez. A nagy 0 pont után a következő évben kicsit többet gyakorolt és mint újrainduló nem tudni miért de az aktuális Bunshin feladat mellett az előző évit is végre kellett hajtania. Felkészülve és nagy izzadás közepette de sikerült kihoznia magából egy elfogadható eredményt így második nekifutásra végre sikerült megszereznie fejpántját, amit aznap otthon sikerült is majdnem elhagynia a földeken.


A geninség kezdete:

Mint friss genint természetesen őt is beosztották egy csapatba, sőt szinte egy túl barátságos és életvidám csapatba. A senseitől kezdve a társaiig csupa életvidám pozitív ember. A sensei egy újonnan kinevezett jounin Kaga Daikichi társai, pedig egy történelem bolond srác Kanetoshi Kenishiro és egy rózsaszín kis világban mászkáló lány Hanezaki Fujiko. Aono Takefumi valahogy egyáltalán nem illett bele hozzáállásával és unott fejével a csapatba ettől függetlenül, hogy minden simán menjen a csapatmunkával nem volt gond. Erre az időre vált elvévé a „Dolgozz jól és gyorsan és akkor megszabadulsz tőlük hamar.” A kis csipet csapat több küldetést elvégzett megalapulásuk után majd egy évvel később megpróbálkoztak a chuunin vizsgával ahol sikeresen elhasaltak a második körben de mint mindig a lelkesedésük töretlen maradt legalábbis Takefumi csapattársainak ahogy az lenni szokott. Jönnek mennek a sikeres küldetések eltelik egy újabb nagyszerű unott év ezúttal már nem csak fára mászni de már vízen járni is tudnak a geninek. Így újra próbálkoznak a nagy és félelmetes chuunin vizsgával. Az eredmény, pedig nos elhasalás ismét. Az egyedüli a nagyszerű és utánozhatatlan illetve a második bukás végére szinte teljesen pénzmániássá vált Takefumi a senseiétől és a Hokagétől engedélyt kérve elhagyja Konohát azzal a nagyszerű céllal, hogy különféle mestereket keressen, hogy fejlessze tudását. A dolgok nem mentek simán a 15 éves fiú számára de végül meg lett az engedély a szabad élethez azzal a feltétellel, hogy 3 éven belül vissza kell térnie. A történet főszereplőjének azonban esze ágában se volt edzeni minden vágya volt annyi pénzt gyűjteni hogy valahol egy békés nyugis országban vegyen jó kis házat majd pedig szerezzen magának egy kaszinót had dőljön a lé. Ezen nagy tervekkel csomagolt össze és lépet ki Konoha kapuján hogy megvalósíthassa álmait.


A vándorlás és a hazatérés:

3 év hosszú idő és rengeteg minden történhet egy út során. Emlékszünk még az előző fejezet végén felsorolt nagyszabású álmokra nos kedves olvasó el kell mondjam ebből egyik se jött össze. Alig pár hónapnyi utazás után valahol az erdő országának mélyen szerencsétlen hősünket sikerült mindössze tíz banditának csapdába csalnia, majd pedig leütnie, hogy kizsebelhessék az amúgy is megfogyatkozott kis vagyonából. Pénz nélkül viszont nincs kényelmes fogadó nincs meleg étel csak amit a természet kínál. Az út során minden lehetőséget kihasználva próbált pénzhez jutni megélhetéséhez. Hála akadémiai és a csapat edzéseknek, a kezének gyorsasága felülmúlta az átlag emberekét így nem esett nehezére a fogadókban megkopasztani az embereket egy kis itt a piros hol a pirosban. Ezek mellett persze megvert pár nagyarcú banditát, akiket még a gatyájuktól is megfoszott na persze a helyi kemény legényeket se kímélte attól függően éppen hol járt. Lassan már másfél év eltelt a mocskosan szerzett pénzből, pedig egész jól megélt a rendszeres kis harcok, pedig szépen fejlesztették harci képességeit. A jó élet is csak addig tartott amíg a tészta országában bele nem botlott egy részeges szerzetesbe aki némi vita és pénzelcsaklizás után jól helyben nem hagyta a nagy hőst. Takefumi először gondolt arra a kamu indokra, amiért elhagyta Konohát. A vén részeg szerzetes személyében, akit mellesleg Chibának hívtak az éretlen genin megtalálta tanító mesterét, aki segíthet neki fejleszteni taijutsu képességeit. Itt már egy év és tizenegy hónap telt el mióta elhagyta a falut és ekkor már úgynézett ki jelenleg nem is megy máshová. Sok noszogatás és kérlelés után a szerzetes elfogadta tanítványának a fiút amíg az rendesen dolgozik és fizeti az öreg piáját. Teltek a hónapok az őszből tél lett a télből tavasz és így tovább Takefumi pedig egyre jobb lett a közelharcban. Az öregnek ugyan furcsa stílusa volt talán még a ritkán emlegetett részeges stílust is ismerte, ami az edzések alatt néha megmagyarázta volna viselkedését. Egy ilyen edzés alkalmával sikerült úgy kiütnie fiatal tanítványát, hogy az, két napig fel se kelt az ágyból de azért arra volt ideje az öregnek, hogy afro frizurát csináltasson neki. Két napnyi kómázás után az első tükörbe nézés igazán megdöbbentő volt így rögtön magától értetődően kihívta egy újabb menetre azt a vén iszákos öregembert. A menet vereséggel végződött ami végén még jó tapasztalatnak is bizonyult egyben. Az idő ebben az ütemben folyt tovább és végül eljött annak is az ideje, hogy hazatérjen, ahogyan az egyezség is szólt. Mesterétől a búcsú vétel során megkapta első napszemüvegét, persze egy soha ki nem mondott indokkal, mégpedig hogy növelje az összhatást az afro hajjal, ami már tényleg egy bűnöző kinézetét adta az addigra tizennyolc éves srácnak. Búcsút véve mesterétől akinek sokat köszönhetett elindult vissza Konohába hogy ennek a történetnek a végén újra átlépje annak kapuit.

(A minőségért utólag kérnék elnézést mivel a kezdetek "fejezet" után egy szuszra fejeztem be és írtam ami eszembe jutott, ettől függetlenül próbáltam valamilyen szinten összefüggésbe hozni a dolgokat ami belátom nem nagyon sikerült de azért remélem megteszi.)

Arigatou gozaimasu!

Örülök akkor hogy valamit sikerült összehoznom viszont meg kéne most állapodni melyik chakraszintet, pénzt és jutalom jutsut kapom. Büszke vagyok erre a két elbírálásra de nehéz kiszűrni hogy akkor most melyiket kapom . Adatlapomat megírom utána maximum módosítom ha megvan a döntés.

a párhuzamos munka örömei Bocsi a kavarodásért


Semmi gond, ez bizonyítja hogy vannak olyanok akik fanatikusan dolgoznak.