Aono Takefumi

**Aono Takefumi** Szomb. Feb. 11 2012, 18:11

Ramazuli! Sok a meló vidéken!

Szint: D

Történeti beépítés: Az evés, ivás, verés másnapján.

Megjegyzés: A küldetést tekintve pénzre megy a dolog, legalábbis ebben a szándékban írtam. Gondoltam közlöm jutalmazási elképzeléseim. ^^

Fejfájás némi nyöszörgés szájból törő nyálnak és vérnek nem nevezhető folyadék nélkül. A kegyes istenek lenéztek, összegeztek és megkegyelmeztek. Éljen, hurrá és félre a drámával. Új nap, új lehetőségek és semmi dráma, ahogy mondtam. Reggel hat óra, a fürdőben kattan a kapcsoló és a tükörből egy sápadt szétfeküdt hajú lassan húszas éveiben járó srác tekint vissza, a gyenge lámpa fényében. Nem egy kellemes látvány de lehetne rosszabb is, mondjuk, ha nem volna feje. Zuhany, fogmosás és a kihagyott emlékek keresgélése után ideje reggelizni. Azonban reggelizzen aki tud, meg van gyomra hozzá. Korán van, a Nap sehol és se enni, se aludni nem tud arról nem is beszélve, hogy emlékei a tegnapi evészetig terjeng vissza és onnantól kezdve se kép se hang. Üres tekintettel mereng és néz előre besötétített világ nézetén keresztül, ami éppen a napszemüveget akarja jelképezni. Elvégre nem csak hogy mindig rajta van, ami túlzás elvégre zuhanyhoz nem viszi magával, de a ház szinte minden sarkában akad egy darab, amit már csak úgy megszokásból az orrára biggyeszthet.
Tik-tak, tik-tak telnek a másodpercek csak azért, mert ez a világ törvénye, na meg mi másért, mint hogy valaki a hajnali órában megzavarja a pihenő egyéneket. Bár a harci felállás más volt hisz éber volt, mint a sólyom és részeg mint a töltött pulyka, ám ezektől függetlenül nem esett jól neki a reggeli kopogtatás. Ráadásul az ajtójukon. Első lépés hagyjuk figyelmen kívül az esetet, a második nyissuk ki az ajtót, elvégre ilyenkor is csak egy shinobi zargathat egy másikat és azok gond nélkül rád szakítják az ajtót, szóval értelmetlen az ellenállás. Morgolódva bár de gyorsan nem még is eljutott az ajtóig, ami mögött láss csodát senki nem volt, elsőre.
- Khm! – szólott egy távoli hang pár centi mélyről.
Nyúzott barátunk letekintett a mellkasáig alig érő anbu shinobira. Első kérdése, mindjárt az lett volna „Honnan szalajtották?” a „Még is mit keres itt hajnalok hajnalán?” azonban semmi ereje nem volt szócsatába keveredni arról nem is beszélve hogy kicsi volt már a kesztyű a nyelvére.
A pöttöm elit emberke, akinek ezúttal nem akasztottak közbe megjegyzést rögtön a lényegre tért.
- Aono Takefumi-san. A Hokage látni kíván, kérlek igyekezz.
Azzal amolyan az üzenet öt másodpercen belül megsemmisíti önmagát stílusban égett el a maszkos papír csávó. A reggel mindig szép, ha valaki a tűz elem és a fürge test technika keveredéséből alkot lenyűgöző effektet. Na de térjünk a lényegre. Ha a nagyfőnök látni akar valakit de annak van csapata az csak egy dolgot jelenthet. Meló van kilátásban.
~ Meló egyenlő fizetés. Most örüljek vagy aludjak? De nincs energiám most ehhez. Na mindegy, lássuk mit akar. ~
Az öltözködéssel és az arcberendezés rendberakásával nem kellett foglalkozni lévén, hogy túl volt rajta csak a kényelmes szandál várta, na meg egy kis séta az irodába.
Rövid és jelentéktelen út volt semmi extra ugorjunk egyet a filmben.
Kopp, kopp. Kopp. Csak a hatás szünet kedvéért.
- Gyere be! – hallatszott a parancs, már pedig az alacsony vérmérsékletű női nagyfőnökök szava szent.
- Hívatott Tsunade-sama?
Tsunade papírhalmai mögött serénykedett vagy ivott hogy senki ne lássa mindenesetre arra volt ideje, hogy kidugja a fejét látogatója üdvözlésére és feladatának közlésére.
- Áh Aono. Igen hívattalak. Elnézést a korai zavarásért de munkám van számodra. Kevés az emberünk és hát mi tagadás ha én dolgozok, akkor egy olyan lustaságot mint te, miért ne mozgassalak meg?
~ És egy olyan vén banyát mint te, miért ne fojtsak meg hajnalban?
Az epés gondolatmenet alatt nagyikage előkotort egy papírlapot, amin a leendő feladat szerepelt vagy a már inkább előre eldöntetett munka.
- A munka a következő volna. Egy közeli faluban volna szükség segítőkre az építkezéshez. Nem tudom mit építenek, de a lényeg, hogy rajtad kívül mást nem tudok küldeni. Az aktád szerint Niyo megemberelt téged szóval gond egy szál se. Egyszerű munkáról van szó, amit majd a munkások vezetője elmond. Nos akkor ennyi volna. Felszerelésre nincs szükséged csak a fizikai erődre. A kapun kimész, csak menj dél felé. Röpke két órányira van a falu, addig meg nincs más település szóval el se tévesztheted, kivéve ha nem az úton haladsz. A vezető Watari Takamichi mielőtt elfelejtem. Jó munkát!

Az út ki lett adva, a főnök visszamerült rejtélyes foglalatosságába Take meg lelépett. Maga se tudja milyen okból, de elindult a kijelölt falu irányába miután hazament és bevett némi orvosságot másnaposság ellen. Mondjuk azért, Tsunade pusztító ereje közre játszhatott az engedelmességben. Jobb karján ott fityegett fejpántja már csak azon célból is, hogy tudják honnan jött, na meg jelzi hogy ő a vidéki alkalmi munkás.
Fárasztó és hosszadalmas két órányi szépséges táj leírásával egy zsémbes, fejben sokszor visszafordulni akaró egyén szemszögéből nem is traktálnálak.
Nagyjából fél kilenc után érkezett meg a nagyjából száz főt számoló földműves faluba, ahol a jelek szerint egy kisebb tűzvész pusztított, már ami az elszenesedett fa és pár ház romából leszűrhető volt. A falusi férfiak, már ezen korai órán is, serények és keményen dolgozók voltak. Mintha kábé ugyan azt mondtam volna el kétszer csak máshogy. Take barátunkra persze nem ragadt át ez a nagy lelkesedés főleg miután az egyik férfi kiszúrta a megérkezése után. De mi az, hogy kiszúrta? Mit, a lufit? Nem csak hogy kiszúrta de még közeledett is egészen addig, amíg le nem fékezett és a karját nem nyújtotta a genin felé. Semmi rossz szándék csak kézfogás.
- Watari Takamichi nagyon örvendek. Hívj nyugodtan Taka-sannak így nekem is kényelmesebb. Sajnálattal látom, hogy Konoha nem tudott több embert küldeni. Persze tudom, hogy ti shinobik nem átlagos figurák vagytok, de azzal én is tisztában vagyok, hogy kevésnek van olyan jó ereje, mint egy közülünk valónak.
~ Közülünk való, heh. Azt azért meg kell hagyni, hogy hatalmas karjai vannak, de én se vagyok egy ne bánts virág. Jó lenne ezt az egészet gyorsan letudni. ~
Taka-san azonban nem hazudott hisz igazi csonttörő kézfogása volt. A férfi alig pár centivel volt alacsonyabb a srácnál, míg karjai vagy kétszer akkorák voltak. A foglalkozását tekintve talán kovács lehetett, ami megmagyarázta volna fizikumát. Ám amit Take is belátott, hogy ebből a férfiból sugárzott a megbízhatóság. A tagbaszakadt férfi fehér atlétát, egy strapabíró vászonnadrágot viselt, míg fején egy ég szín kék kendő foglalt helyet. Barna szemeiből azonban nem csak a kedves barátságos jellem köszönt vissza, hanem az ehhez csatlakozó tipikus pali madár szerep is. Bár lehet hogy csak a srác nézett mindenkit annak, aki ilyen vidám figura volt. Na de hagyjuk mások személyiségének és nem identitásának megkérdőjelezését és haladjunk tovább a formális kézfogás után.
- Aono Takefumi. Nos velem kell beérni de talán hasznára lehetek. Remélem nem fizetnek rosszul, mert most igazán rá vagyok szorulva és ez egy küldetés ugyebár. Nekem meg ettől függ a fizetésem is.
- A Hokage nem mondott nagy árat és nem is tudom, hogy nálatok milyen a rendszer, de ha beválsz, akkor kaphatsz egy kis jutalmat. Nem vagyunk szegény település, viszont nem dolgozhat mindenki az újjáépítésen ezért is kellettek olyanok, akik megbízhatóak és a közelben vannak. Igaz nekünk veled kell beérnünk, de üsse kő, csak hasznunkra válsz.
Szemcsillogtatós egy mondat volt annyi szent, na meg ha csillogás, akkor morál növelés így már semmi akadálya nem volt némi munkának.
- Hát akkor mi volna a feladatom?
- Tegnap még nem sikerült eltakarítanunk az utolsó ház romjait viszont jobb volna az esőzések előtt az építésekre koncentrálni, hogy legyen tető mindenki feje felett. Szóval ha nem gond akkor ezt egyedül kéne megcsinálnod.
- Nem gond, megoldom.
- Remek! Látod azt a hatalmas kupacot? Oda kéne hordani a törmeléket és a többi dolgot, amit találsz. A rom arra van – mutat bal felé egy nem is olyan távol lévő megfeketedett placcra. – Van ott egy talicska és egy lapát, azokat használhatod. Nekem dolgom van az építkezésen, így ezt rád bízom. Csak kitartás!
Az ürge vagy inkább öreg elmasírozott oda hol a kötelesség várta, míg hősünk felmérte a terepet. A ház maradék és a szemétkupac között volt pár száz méter meg egy kisebb emelkedő, amihez tényleg nem ártott, némi fizikum egy megpakolt talicskával.
~ Nincs mit tenni. A munka, az munka, kár hogy az ilyen fajtáért nem rajongok, de most első a pénztárcám. Hát akkor nincs más hátra, mint balra, elvégre ott a feladatom. ~
Egy sóhaj kíséretében megvakarta a fejét és szépen lecammogott hogy nekiláthasson küldetése első szakaszának.

Monotonitás. Ez a legjobb szó a munkára. Feltölteni a talicskát megküldeni, kiborítani, visszamenni és kezdődik az egész előröl. Persze mindig ott az esély hogy az ember talál valami érdekeset ám sajnos ez itt nem következett be. Ám mindennek ellenére és Take vasakaratának köszönhetően, mert ugye ha elhatároz valamit, akkor tényleg végig is csinálja, sikerült dél tájában elvégeznie a munka ráeső részét. Szinte meg se állt, csak mint egy gép, ami elég ritka volt elvégre nem volta a feladatban, hogy valakit agyon kell ütni, amit igazán szeretett ennek ellenére vékonyka pénztárcájának életre keltése elég okot biztosított arra, hogy keményen dolgozzon. Na meg a beígért prémiumról se feledkezzünk meg, csak hogy reális maradjon a kép hősünkről. Most viszont, hogy egyelőre nem volt több dolga, egy közeli fa árnyékában élvezte a pihenést. Azonban Taka-san hatalmas napot eltakaró alakja másképpen vélekedett a dolgokról, még ha szavai pozitívak is voltak.
- Szép munka fiam. Tessék ezeket a feleségem csinálta. Egy kis onigiri meg tea nem sok de elég hogy visszanyerd az erődet. Délután még szükségem van rád, és ha minden jól megy, sötétedésre végzünk is. Jobban mondva végzel a rád eső résszel. A tányért meg a poharat hagyd csak itt, majd később érte jön valaki. Ha végeztél, gyere fel arra a dombra. Ott lesz a következő feladatod.
Az ideiglenes főnök tovább is állt, míg cselekedetével bebizonyította valamilyen szinten, szívén viseli minden munkás ember ügyét. Pár onigiri és egy kis tea nem sok löketet adhat, így ebből nehéz lenne megítélni, de két Taka-san ököl méretű onigiri és egy korsó teával egész más a helyzet. Úgy látszott ezen a helyen más elméletek vetettek gyökeret a kicsi és a nagy fogalmáról.
Mindenesetre ezen furcsaságokat félretéve, jól belakott ebédjéből, úgy hogy nagyjából kétszer meg is fulladt, elvégre tegnap délután óta nem evett és a mohóság nagy úr. És most feltankolva, akcióra készen félre tette az edényeket mindazért, hogy ismét egy dombot másszon meg. Szép kis kaptató volt annyi szent hát, még amit fent látott. Nagy halom fa, nagy részük legyalulva, csiszoláson átesve, igazi gerenda formát öltve, készen a további munkálatokra.
Ezúton ismét a sokat emlegetett főnök Taka-san jött a fiú elé hogy útba igazítsa.
- Örülök hogy megjöttél. Lényegében két feladatot szánnék neked. Az egyik hogy azokat a gerendákat kéne elfűrészelned a már bejelölt helyeken. Ezen nem te fogsz egyedül dolgozni, így ne aggódj, hamar megleszünk. Utána már csak le kell hordani őket a falu szélére.
- Nem lenne gyorsabb ha ketté csapkodnám őket?
- Hogy mondtad? – nézett egyszerre hitetlenül és meghökkenve a főnök.
- Van elég erőm ahhoz hogy kidöntsek egy egész fát így gondolom egy gerenda se jelenthet problémát.
Pár pillanatra még a vezető is fontolóra vette az ötletet, de utána szinte azonnal elvetette.
- Elhiszem neked fiam, hogy képes vagy rá, de ha ketté is ütöd őket, a fa megsérül, mi meg nem tudjuk majd használni. Itt a legtöbb ház fából épült és egy sérült fának nem vesszük hasznát főleg, hogy nem is szeretnénk annál többet elhasználni, mint amennyi szükséges. Remélem érthetőek az aggályaim.
- Legyen. Gondoltam így gyorsabb lenne, de ha nem, hát nem.
- Remek. Rögtön kapsz egy fűrészt és egy embert, aki segít felrakni az állványra a gerendát.
- Nem szükséges, megleszek magam is.
- Az előbb mondtam, hogy nem jó ötlet ketté csapni őket puszta kézzel.
- Én meg nem is arról beszéltem. Egyedül is fel tudom pakolni őket.
- Így már értem… Tessék? Lehet hogy erős vagy de…
Ahelyett hogy további vita folyt volna le arról ki milyen erős és ki mire képes kategóriában, helyette felkapta a legközelebbi gerendát, és a kikészített állványra rakta.
- Merre találom a fűrészt?
- Hogy? Ja igen rögtön hozzák. Kazu hozd ide azt a kézi fűrészt! Igen a fejsze mellettit.
A Kazunak nevezett egyén készséggel átnyújtotta a geninnek új munkaeszközét, aki rögvest belevetette magát a munkába. Elvégre bármennyire is nem volt ínyére az ilyen meló, na meg szerette volna feltölteni betegeskedő zseblakóját, lássuk be. Tökölni se szeretett, ha ilyenről volt szó. Minél előbb végez, annál jobb és talán fizetést is előbb kap.

Újabb monotonitással töltött órák. Fel és vágás aztán le. Fel és vágás itt, ott, amott aztán le. Ahogy az meg lett jósolva még a képzett genin is fáradékony így tényleg csak késő délutánra végeztek és bár sötétedés lett mondva a Nap még fent volt, de a jóslat így is, úgy is helyén való volt. Ezek után nem volt más hátra és kivételesen ezúttal más segítségével lévén, hogy elfáradt, levigyék a felszeletelt építő anyagokat, és könnyes búcsút vegyenek egymástól.
Ez mind könnyed kis levezetőnek bizonyult így már nem is volt olyan nehéz vagy tűnt fárasztónak hisz szájában érezte a vég ízét. Ám ez egy olyan vég volt, ami nem halált hozott magával, hanem egy jól megérdemelt pihenést és némi fizetést. Ha meg szerencséje van egy kis prémiumot is, már pedig a munkások és Taka-san nyomon követték munkásságát és meg kell hagyni meg voltak vele elégedve.
A lemenő Nap fényében Take-chan még egyszer visszafordult és integetett a brigádnak, ám arcáról lerítt a következő két órás út hazafelé nem lesz sétagalopp.

Uzumaki Kushina Vas. Feb. 12 2012, 16:07

Oké, elfogadva. Very Happy

Hehe "jutalmazási elképzeléseim", mi? Very Happy

bevallom, tetszett ez a két szócska, de komolyan XD. Az iromány maga is jó, könnyen követhető, valamint nem csak pár sorban tudtad le a dolgot, hanem beleépítettél párbeszédeket, leírásokat, stb. Úgyhogy a "bérlőid" nagyon elégedettek voltak veled, jutalmad: 1500 ricska Very Happy

Aono Takefumi

Aono Takefumi

Re: Aono Takefumi