Re: Sunagakure védősáncai

**Tokuno Feng** Csüt. Aug. 08 2013, 12:14

Lassan beszélt, és látta, hogy a kiegészítése még talán húzott a terv ütőerején, bár most az érdem Hiraku-é. A jounin egy sokkal veszélyesebb opciót javasolt előtte, és a fiú megtalálta a módját, hogy az áldozatokat hogyan küszöböljék ki, és csak az elsöprő erő jelenjen meg a falaknál. Elég furcsa, hogy ő adott pont ilyen ötletet, hogy lehet, hogy foglalkozik elveszett ninja, áruló létére más shinobik életével. Furcsa mindenesetre, bár ő biztosan tudja mit miért tesz, ahogy a jounin is, és ezért jelentkezett a támadás megkezdésére, a katonára, aki megindítja a támadást egy társával, az élete most veszélybe került ezzel a pozícióval, de ugyanakkor neki kellett ezt elvállalni, ugyanis ő maga találta ki a "víz a tartályban" részt, hogyan nézett volna tükörben, ha a veszély megalkotása után megfutamodik, és más végzi el helyette a nehéz munkát. Ám, mikor feltűnt a sátor legerősebb tagja, a hadtest vezére, a Tsuchikage maga, elakadt a szava, és boldog volt, megkönnyebült. *Ha Mei-sama lett volna a vezér, nehezen tudtam volna végrehajtani a feladatom, hiszen rá is figyelnem kell, de így, így.....kit érdekel ez az öreg? Megvan a saját kis testőrgárdája, majd ők megvédik, én meg elhozom a dicsőséget Kirigakure-nak, azáltal, hogy beveszem ezt a homok kaput. Ilyet, hogy ennyire mellém játszon a sors.* Este a kardjával az ölében meditált, és próbálta kitisztítani az elméjét, a hangos vészjelzésektől, hogy a csöndben képes legyen megalkotni a legjobb tervet a kivitelezésre. *Bemegyünk a szekérrel, én felfegyverezve, társam fegyvertelenül, körbevesznek, megfigyelik a rakományt, támadok....nem, gyorsan leszednek. Várok, az engedélyre, hogy tovább mehetek, a hátuk mögül támadok...de hogyan? Két pecsétes kunai, a ét oldalra, robbanás, káosz, felfordulás, a víz kiömlik, azonnali felhasználás kell, méghozzá a köddel. Ha köd van, én leszek képes egyedül harcolni, és gyorsan le tudok szedni mindenkit, amíg a csapat megérkezik, ha érzékelem őket a ködöt feloldom, és így megjött az erősítés, és teljes káosz a falaknál, legalábbis a kapunál. Gyors rajtaütés, és miénk az egész, beömlik a sereg, és megtöli ezt az urnát vérrel, stzenvedéssel és nyomorral, Konoha szövetségese elesik, méghozzá Kirigakure ügyessége miatt. Meg kell csinálnom, bízom benne, hogy egy társamat isztják be kereskedőnek, örülnék, ha Daizo lenne az, de majd meglátjuk.* A felszerelését sátrában kipakolja az asztalra, hogy újra rendezze. Két kunai-ra robbanócetlit helyez, majd a két tenyerében lévő pecsétbe helyezi 1-1 felállásban, a Raikou Kenka technikával, ahogy a két chakrakést is, ugyan ilyen eloszlásban. Emellett mindkét tenyerébe helyez még egy-egy kunai kést, és a többit már vissza a tekercsekbe, kivéve természetesen azt a hármat, ami a combján lévő shurikentartóban van. A többi felszerelését nem piszkálja meg, marad úgy, ahogy eddig volt, tehát 5 shuriken, és robbanó cetli az övtáskában, a két tekerccsel együtt, amiben a maradék kunaiok, és robbanócetlik vannak. És szeme fénye, Murakakumo no Tsurugi a hátán, csatára felkészülve, ám először még egy kicsit pihenni kell, addig a felszerlést az asztalra tette, és kiült a sötét éjszakába elszívni egy szivart. Szokásává vált ez a rituálé, egyfajta reményt jelentett neki, ahogyan az is, hogy ha végez, kivégzi ennek a párját is, a győztes csatamezőn, és most is így tervezte. Miután befejezte, pihent egy kicsit, mjad a megfelelő időben felpattant, felcsatolta a ruháját, a fegyvereket, és a megszokott páncélt a mellkasán, és a vállán, a szíjjakat meghúzta, és elindult felszerelkezve a szekér víz felé, ő lesz a testőr, és ő indítja meg a háborút. Ki gondolta volna?

Sai Szomb. Aug. 24 2013, 10:10

[Sunagakure ostroma]

//Úgy tűnik, a sunagakurei különítmény kihalt perpill, mindegy, most, hogy van időm, írok, nem mondom, hogy eddig vártam, de ha már így alakult, elmondhatom, hogy vártunk rájuk Razz

Remélem, előkerülnek .-. A várakozásért meg hontou ni sumimsen, nagyon összejött az élet (_ _) //

[Feng]

Nem volt olyan szerencséd, hogy olyan emberrel légy, akivel mondhatni összeszokottabb páros lehetnétek, a vízárust egy iwagakurei shinobi vállalta el, valószínűleg pusztán azért, mert Iwagakure nem hagyhatta, hogy ne legyen része a dicsőségben. Társad viszont ismert egy homok technikát, amivel be tudott segíteni neked akár, mert képes kisebb területen a homokszemeket homokviharszerűen röptetni, és minderre úgy képes, hogy a hozzá szükséges egy kézjelet akár a ruhái redői közé rejtett kézzel is megalkothatja, tehát nem kellenek hozzá széles és egyértelmű mozdulatok.
Az út a falig eleinte teljesen nyugodt volt. Mi is lett volna rajta nyugtalan, maximum a ti gyomrotokban gyűlhet a gombóc, ahogy egyre közelebb értek. Maga az "erődfal" nyugodalmasnak tűnt, de a bejáratnál már messziről láthatóan tíz shinobi tevékenykedett. Tény, nem mind jött látható helyre sokan álltak a fal mentén, résen, figyelve benneteket, de ti meg shinobik voltatok, az apró jelekből is kiszúrtátok őket, és meg tudtátok becsülni a számukat. Első körben tehát 10 ellenfeletek lesz, akik lényegében a közvetlen közeletekben fognak elhelyezkedni.
Amikor viszonylag közel, olyan 10 méterre voltatok a faltól, két shinobi elindult felétek, egy pedig láthatóan fedezte őket hátulról. Nem is engedtek közelebb titeket, talán ha egy métert tudtatok még csalni a javatokra, hogy aztán jöjjenek a keresztkérdések az egyik shinobitól, míg a másik körbejárta a szekeret, a harmadik meg távolabbról figyelt benneteket, szeme akár a röntgensugár.
- Kérem a sunagakurei vörös pecsétes engedélyüket, mit szállítanak?

[Kinshu]

Miután még az éjszaka során felvettétek a pozíciót az alakulattal, és te is elfoglaltad a helyed, kis pihenő következhetett. A figyelmed akkor élesedhetett ki ismét, mikor a szekér elindult, egyelőre csak annyit láthattál az alakulatod helyzetének köszönhetően, hogy a szekeret megállították, és feltételezhetted, hogy megkezdődik a vizsgálat. Kérdés, hogy sikerül-e minden zűrzavar nélkül, és a megbeszélt jelre kell majd csak mozdulnod, vagy történik-e olyasmi, ami miatt esetleg megfordul benned, hogy lehet, tenni kellene valamit.

[Hiraku]

//remélem, jól értem, hogy te a különítményt vezeted, akik a főtámadásnak tűnő akciótól távolabb titokban megpróbálnak belógni, ha nem, akkor írj rám pü-ben, és kiigazítom ˇˇ'//

A mini csapat itt is sikeresen megérkezett arra a helyre, ahonnan majd kiindul a külön hadművelet, amelynek a célja bejutni a faluba szintén, és ott hatalmas felfordulást csinálva teljesen összezavarni a védelmet. A sziklafal (legalább is gondolom, hogy a hegyek felől közelítetek, ahol kisebb az ellenőrzés, bár van[!]) kevélyen meredt fölébetek. Az csak az egyik dolog volt, hogy el kell döntenetek, meddig vártok a jelre, és mit vesztek annak majd az eseményekből, de most valahogy sokkal érezhetőbbnek tűnt az a kérdés, hogyan jussatok be a shinobifaluba minél gyorsabban és hatékonyabban, hogy végre rátehesd a kezed a bábműhely kincseire.

[Daizo - akkor külön csatornás út a pü-nek megfelelően, bízom benne, téged is jól értettelek xD az IQ-m, mint egy döglött egéré, mostanság xD]

Bár ti távolabb voltatok, azért ti is óvatosan közelítettétek meg a tavat, amelyről Hiraku tájékoztatott benneteket, hiszen logikus lenn, ha azt is őriznék sunagakureiek, hiszen egyetlen vízforrásuk, nem lenne okos dolog hagyni, hogy bárki csak úgy kénye-kedve szerint megmérgezze. S bár valóban kis híján belefutottatok egy őrjáratba, végül sikerült csendesen elkerülni a bajt, hiszen nem akartatok felesleges halottakat se idő előtt, mert nem akartátok kockáztatni a terv többi részét sem így kerültétek a felesleges feltűnést. Az óvatos felderítés eredménye a tó környékén, attól egy kicsit távolabb egy másik "tó" volt, amely kevésbé volt guszta, mondhatni Sunagakure szennye gyűlt ott egybe, viszont ott volt egy nagyobb, csatornaszerű cső, kérdés, ilyen vastag-e a faluig, és hogy elbírjátok-e a bűzt, vagy inkább megvárjátok, hogy valami jelét kapjátok a támadás kezdetének, és akkor jobban körbenéztek a tó környékén is.

[Emi, Saito - kiegészítés az előző posthoz, ha már nem reagáltatok rá]

Figyelmetek már messziről felkeltheti a szekér, amelyről rögtön jelentetek is, majd ismét vissza kell térnie annak is, aki az üzenetet kettőtök közül elvitte, a helyetekre. S bár érdeklődtök a szekér iránt, valami más kelti fel a figyelmeteket. Egyelőre csak futó tévképzetnek, a fáradtság és az unalom képzelgésének tűnik a dolog, de egy pillanatra mintha valami mozgás támadt volna oldalról, a bejárattól jóal arrébb, a rátok bízott terület kaputól legtávolabbi peremén.

//FONTOS! A támadók: mindenképpen Feng kezdje a postolást, mert az ő feltételes tettei befolyásolhatják többieket. Azok a bizonyos többiek Very Happy

: úgy írjátok a postot, hogy Feng feltételes cselekedetei hatására, ha összefügg velük, hogyan cselekednétek, ha nem függ, akkor azt pedig érzékeltessétek, ahol kell ^^

Határidő: aug. 30.//

**Tokuno Feng** Kedd Aug. 27 2013, 14:54

A szekér megindul, és ezzel az első lépés is a totális háború megnyitásáig, egy őrült ember most érezné magában azt a bizsergést, hogy az ő lépése indítja majd meg a száz és száz shinboi halálát, de Feng nem érzi ezt a kéjt. Szomorú, ám magabiztos, és kötelességtudó. Társa végül egy Iwagakure-i shinboi lett, ki képes a homokot arra használni, hogy látási zavarokat hozzon létre körülöttük, ezt még fel lehet később használni, így nem kell a vizet köddé formálni, és talán a távolabbi shinobik csak kisebb "homok tornádónak" fogják tekinteni a kapuban történteket, amíg üdvözletét teszi a következő alakulat, majd az egész hadtest. Most ketten vannak, csak egymásra számíthatnak, minden az ő kezükben van. Sikeres akció, vagy bukás kettőjüknek, és újra tervezés a hadtestnek, ha csak le nem buknak rögtön. A kapu előtt tíz méterrel fogadja őket három Sunagakure-i shinobi, akik máris egy vöröspecsétes engedélyt követelnek a kereskedő brigádtól. *Ki kell valahogy vágnunk magunkat, talán ha lenne egy kisebb homokvihar, akkor egyből beinvitálnának, de, hogy tudnánk olyat előidézni. A férfi csak körülöttünk képes felkavarni a porszemeket, ami a távolabbi szempároknak fel is tűnne. Szavakkal kell kivágnunk magunkat, de én mint zsoldos túl sokat nem cseveghetek, hacsak nem adok elő valami jó sztorit, amíg az Iwagakure-i is megpróbál kitalálni valamit, hátha van nála ilyen engedély, vagy csak egy hamisítvány, nehogymár erre nem gondoltunk.*
- Áh, jó uramnak biztosan megvan az engedély, hiszen megmutatta nekem a találkozásunknál, különben nem szegődtem volna megvédeni becses szállítmányát, és amíg előkotorja elmondanám az uraknak miért is vagyunk itt. - kezdett bele, időt próbálva nyerni. - Képzeljék el, az élet legfontosabb elemét szállítjuk, és azzal kereskedünk, ez nem más, mint a víz. Én mint zsoldos azért vagyok itt, mert tudják, hogy egy sivatagban az arany mit sem ér, ha az ember kiszárad, vagy szomjan hal. Tudják milyen a kiszáradás, ha az elveszített mennyiség eléri a testsúly két százalékát, fáradtság lép fel, teljesítményünk romlik. Ha a folyadékveszteség több mint a testsúly öt százalékát jelenti, komoly fizikai rosszullét lép fel, szédülés, fejfájás, hányinger kerülgeti az embert, valamint bénító gyengeség és mentális zavartság. Uram úgy gondolta, hogy ilyen zűrös időkben ezen hatalmas falu nem szenvedhet hiányt ebből az elemből, hiszen az végzetes lenne számára, először lehet, még csak a szájak kezdenek kicserepesedni, de a végén erőtelnül forgatják majd a kardjukat, és szembe kell nézniük a pénzsovár kereskedők pofátlanul magas áraival. Uram a sivatagban nőtt fel, tudja milyen víz nélkül lenni, és ezt elmondta nekem is, én meg mellé szegődtem, és elkísértem az úton idáig, természetesen pénzt is kérek cserébe, milyen ember nem kér a szolgálataiért pénzt, de nemes lélkeből tesszük amit kell. - ekkor elővett egy kulacsot, és meg is kínálta volna az urakat, de tudta ezt támadásnak is felfoghatják, így a vizet először ő, jól látható módon kóstolta meg. A hűvős folyadék szép lassan csússzott le a torkán, valószínáleg megindítva a már kiszáradni kezdő őröket. Kérem ne csak én igyak, kóstolják meg a termékünket nagyon ízletes, és hűvös. Mennyiért is adnák jó uram? 30 ryo/kulacs? Vagy esetleg 25? Már nem is emlékszem ez nem az én szakterületem. Nézzék el, hogy ennyit beszélek, de régóta úton vagyunk, és rég láttunk ennyi embert. Nos, betérhetnénk, hogy megkezdjük az üzletet? - ennél többet ő nem tehetett, hátha még az Iwagakure-i is előrukkol valamivel, talán a papírral, vagy valami fortéllyal, de a zsoldos nem lehet joga ahhoz, hogy ilyen iratokat birtokoljon, ő csak az emberekre képes hatni, ha sikerül, és így próbálhatja meg a küldetés sikerét előrébb lendíteni, bár őszintén szólva ilyen kaliberű feladatnál még sosem beszélt ennyit.

**Kamio Hiraku** Csüt. Aug. 29 2013, 20:21

Hosszú és óvatos menetelés végeztével hármasunk megérkezett a fal előre megbeszélt pontjához. Olyan részét céloztuk meg, amely közel helyezkedett a bábműhelyhez, vagy legalábbis ahhoz az épülethez, melyet bábműhelyként használtak, még amikor itt éltem. Azóta sok idő eltelt ugyan, az ilyesmin nem szoktak változtatni. A többi csapat valószínűleg szintén megérkezett a kijelölt pontokra, de személy szerint engem nem érdekelt különösebben, hogyan boldogulnak. Egyedül a fősereg számított és persze saját környezetem, mely egy medikusból és egy nemrégiben mellénk osztott shinobiból állt. Egyelőre egyikőjük sem óhajtott parancsokat osztogatni, így enyém maradt a főnökösködés szerepe, hiszen egyedül én rendelkeztem számottevő helyismerettel.
A fal iszonyatosan magas volt. Az ember hajlamos egy idő után azt hinni, hogy amit gyerekként nagynak látott, az valójában nem is az. Ez a hely azonban kivételnek tűnt, a sziklák közelről nézve mintha egészen az egekig szöktek volna. Kissé járkálni kezdtem, megpróbáltam felmérni, hol juthatnánk fel a legkönnyebben, persze mindvégig szorosan a fal oldalához lapulva. Mikor kiválasztottam a megfelelő helyet, a homokba feküdtem és alaposan összekoszoltam magam, hogy jobban beleolvadjak a környezetbe, majd vizsgálni kezdtem a sziklákat. Láttam már shinobikat függőleges terepen gyalogolni, chakrát vezetve talpukra, ahogy a vízen járásnál is csináltam nemrégiben. A fal azonban igen magas volt, ráadásul sétálva messziről kitűnnénk.
- Rendben van, mászni fogunk – jelentettem ki a másik kettőnek, majd lehajoltam és némi drót segítségével egy-egy kunait erősítettem a talpaim alá, keresztkötéssel a bokámhoz is, hogy jobban tartson, majd pedig egyet-egyet a kezeimbe vettem. A medikust utasítottam, hogy legutolsóként induljon, a másik shinobival pedig közel egymáshoz helyezkedtünk el, hogy nagyjából egyszerre érkezzünk a tetőre, ahol esetlegesen őrökkel találkozhatunk.
- Igyekezzetek csendben mászni, nem kell sietnünk – közöltem velük halk hangon - Közel a tetőhöz meg fogunk állni és várunk, hogy robbanást vagy csatahangot hallunk-e. Nem vagyunk túl messze a kaputól. Próbáljunk úgy időzíteni, hogy a kapunál történő eseményekkel szinkronban legyünk. Egy őr, ha támadást vél a kapunál, akkor vagy oda igyekszik vagy jelenteni fut a feletteséhez. Az őrhelyét mindenesetre semmiképp se figyeli ilyenkor, bármilyen ironikus is ez.
Beledöftem egy kunait a sziklafal oldalába, vizsgálva annak állagát. A sivatag szerencsére nem termelt túl kemény anyagokat, így a mászás kivitelezhetőnek tűnt.
- No rajta, írjunk történelmet.

**Koreko Rui** Pént. Aug. 30 2013, 23:11

//Elnézést a kimaradásért, de amellett, hogy dolgoztam, még sikerült megfáznom is, szóval egy időre teljesen kiiktattam magam az "élők" sorából. -.-//

[Sunagakure ostroma]

Miután ismertették velük a feladatot, a két shinobi nekiállt az őrködésnek. Már azt is tisztázták, miért vannak ketten és mi a teendő, ha valami gyanúsat látnak. Az elalvástól nem kellett tartani, hiszen a két fős csapat ezért is jött létre. Nap közben semmi izgalmas nem történt, igazából minden túlságosan is csendes volt. Ruinak olyan érzése volt, mintha ez lenne a vihar előtti csend, ám nem akart feleslegesen farkast kiáltani, ezért inkább meghagyta a gondolatait magának. Sosem szeretett vészmadár lenni, de azért alaposan figyelte a tájat, hiszen nem akarta, hogy bármi is meglepje őket. Az első 4-5 óra még nagyjából gyorsan eltelt, azonban onnantól kezdve kicsit lassulni kezdett az idő múlása. A kifelé menő forgalmat természetesen nem ellenőrizték, hiszen az felesleges volt.
*Amikor küldetésen vagyok, úgy érzem, repül az idő, erre most itt téblábolok.* Töprengett el a jounin, majd Saito felé pillantott.
- Ha nem gond, szeretném én kezdeni az éjszakai pihenést - szólalt meg végül a vörös hajú lány, majd kicsit elfordította a fejét. - Nem igazán vagyok híve az egy helyben ücsörgésnek, szóval azt hiszem nagyobb eséllyel aludnék el, ha nekem kéne az éjszaka első felében helyet állnom. Tudom, egy ninjának mindig készen kell állnia, de már most unom magam, pedig alig telt el pár óra. Könnyebb lenne, ha több bejövő forgalom menne keresztül a kapun.
Remélte, hogy Saito ezt megengedi neki, bár ahogy eddig viselkedett vele, a kunoichi azt szűrte le, hogy kedves és engedékeny emberrel van dolga. Szerencsére sikerült megbeszélniük, úgyhogy kicsit megnyugodott a jounin. Az események továbbra is lassan folytak, ugyan jöttek-mentek a kapun át, ám egyik ember vagy csoport sem bizonyult veszélyesnek. Rui még mindig azt érezte, hogy valami készül, csakhogy az eseménytelen nap után az éjszakától sem várt többet. Bár megvolt rá az esély, hogy pont akkor próbál majd meg bejutni, mégis viszonylag korán elment aludni a pihenőhelyre. Hamar álomba szenderült, és már csak arra eszmélt, hogy keltegetik, hiszen eljött az ő ideje. Zöld szemeit szép lassan nyitotta ki, majd igyekezett hamar összekapni magát, hiszen az őrségváltás nem tarthatott órákig. Felvette a felszerelését és elindult az őrhelye felé. Az éjszaka hideg volt, a szép csípte a bőrét. Már régen megszokta a sivatagi éghajlatot, ezért nem okozott gondot neki ez a feladat. Konohában nem volt ilyen szélsőséges a napi hőingás, tehát el kellett telnie némi időnek, mire belerázódott az itteni körülményekbe. Néha sétált egy kicsit, hogy ne legyen olyan unalmas a feladat, s a pár óra alvásnak köszönhetően sokkal éberebb is volt, mint egyébként. Az éjszaka sem hozott semmit izgalmat, főleg állatokat látott mozgolódni a távolban, de egyébként leginkább csak a végeláthatatlan homoktengert bámulta. Szerencsére többszöri váltást beszéltek meg az éjszakára, hiszen a 24 órás őrködés kivette belőlük a szuszt, bármennyire is képzett ninják voltak. Az elalvással ismét nem volt gond, a felkeléssel viszont annál inkább. Még mindig kicsit sötét volt, amikor Ruit megint keltették. A hajnal kelő sugarai szép vörösre festették a tájat, ami igazán tetszett a kunoichinek, hiszen régen volt része ilyen látványban.
*Csodaszép!* Ámuldozott magában, majd egyszer csak hunyorogni kezdett, mintha valamit ki akart volna venni a messzeségben.
- Saito, ugye jól látom, hogy az egy szekér és pont erre tart? - kérdezte a lány, majd miután megállapították, hogy valóban közeledik a kapu felé, Rui azonnal sarkon fordult és elindult a parancsnokának jelenteni. - Sietek vissza! - kiáltotta, miközben szaladt a felettes jounint megkeresni. Szerencsére nem kellett sokat keresgélnie, hiszen a szokásos helyen talált rá. Meghajolt, majd amint engedélyt kapott a beszédre, röviden felvázolta a helyzetet.
- Egy szekeret látunk erre felé közeledni. Egyelőre nem ismerjük az utasait és a rakományát. A társammal együtt megbizonyosodtunk róla, hogy valóban erre tart, tehát érdemes lenne figyelemmel kísérni - a mondandója végeztével távozott és igyekezett vissza Saito mellé, hiszen egyedül nehezebb volt tartani a frontot. Innentől a lenti őrökre kellett bízniuk a dolgot, nekik továbbra is figyelni kellett a környéket. Már mindketten eléggé fáradtak voltak, úgyhogy a vörös hajú lány először azt hitte, csupán képzelődik, amikor a szeme sarkából mozgásra lett figyelmes.
- Mi lehet az? - kérdezte társát. - Lehet, hogy rémeket látok, de talán meg kéne nézni, mi folyik ott - gondolkodott hangosan a jounin, majd elindult a fal azon részéhez, ami még pont az ő hatáskörükbe esett, azonban elég távol volt a kaputól. Zöld szempárja gyanúsan vizsgálta át a környéket, majd úgy döntött, kér egy kis segítséget az egyik jutsujától.
- Nem akarok vészmadár lenni, de jobb félni, mint megijedni - mialatt ezt elmondta, az egész chakrahálózatát mozgásba lendítette, majd kiterjesztette a környékre. A Kagura Shingan technikát mindig is hasznosnak találta és remélte, hogy most is sikerül előnyhöz jutnia ezáltal. Remélte, hogy valami fenn fog akadni a kiterjesztett chakráján, akár egy hal a hálón. Amennyiben ez megtörténik, meg tudja tenni a szükséges lépéseket.

**Daizo Tensei** Vas. Szept. 01 2013, 21:48

~Elnézést a csúszásért~

A terem lassan megtelt élettel, jobbnál jobb ötletek születtek néhány shinobi szájából, ezeket az ötleteket pedig, némi mérlegelés után össze is tették egy komplett haditervvé.
A fiú ötletelésére is érkezett válasz, mégpedig Hiraku-tól. Tökéletes válasz, hiszen a fiú a városban nőtt fel, legalábbis amit le tudott belőle szűrni, a lényeg, hogy ismeri a város gyenge pontjait.
A megbeszélésnek vége lett, megindult az első szakasz. Azonban Daizo sem tétovázott, a sátorban még engedélyt kért, melyben egy kisebb csapattal törne be a város csatornarendszerébe, megbénítva ezzel őket, meglepetésszerűen csapást mérve a lakosságra. Hiszen Daizonak esze ágában sem volt a falakat bontani. A hazája egy olyan feladatra küldte őt, ahol a megfélemlítés a legjobb módszer. Ha a megfelelő időben mérnének csapást a civil lakosságra, elvágva ezzel az utánpótlást és az önkéntesi csapatokat, akkor talán a falnál harcolók megtörnek, vagy legalábbis visszavonulnak, ezzel azonban kaput nyitnak a beáramló haderőnek.
- Uram, vállalom, hogy egy kis csapattal bejutok a város csatornarendszerén keresztül, ehhez azonban a megfelelő személyekre lenne szükségem. - hajolt meg egy magasabb rangú tiszt előtt. Nem Daizo volt az egyetlen, aki egy másik úton akart bejutni, így találtak néhány önkéntest.
- Ők azok - mutatott a katona egy sor chunnin szintű shinobira. Lehettek vagy 15-en.
~Sokan lennénk így.~ húzta ki magát a fiú, miközben gondolkodott. Nem vezetett még ilyen szintű küldetésen csapatot, ám most ő maga válogatta ki társait, talán ráérez a megfelelő emberekre.
- Szükségem lenne két személyre, akik képes megakadályozni egy beomlást a föld alatt. Valakikre, akinek a képességei előrevihetnének minket a legszűkebb folyosókon. - Nézett körbe az önkénteseken, leginkább két Doton affinitású shinobit várva. Amint kilép az első két önkéntes, maga mellé állítja, majd tovább méri őket.
- Egy olyan valaki, aki hevesebb a szélnél, aki képes felülkerekedni Szél országának viharos shinobijai felett és képes felperzselni az egész várost - kereste következő célpontját, egy Katon beállítottságút.
~Még egy ember és megvan~ úri testtartásával lépkedett lassan a megmaradtak előtt.
- Valamint egy olyan társra, aki nem fél meghozni a végső döntéseket, nem tétovázik, nem riad vissza a vértől és a sikolyoktól. Ösztönből cselekszik, gyorsan öl és csendben.

Miután összeszedte a csapatát, meg is indul a Hiraku által megadott útvonalon. A tó közelében azonban rá kell ébrednie, nem lesz egyszerű a bejutás. A tó körül ellenséges csapatok járőröznek, az idő sürgeti őket, hiszen Hiraku-ék hamarosan beérnek a városba, a káoszt pedig ki kell használniuk, nem késhetik le. A kis cspaat talált is egy másik utat. Egy szennyvíz csatornarendszerét, amelyet ugyan nem őriztek, mégis gondolkodást igényel.
~Harcoljunk az őrökkel, vagy a bűzben és a szennyben törjünk be.~
- Uraim, nem kirándulni jöttünk, merüljünk nyakig a szarban - eme kijelentését sajnos szó szerint kell értelmezni. Habár a fiúnak volt egy technikája, amellyel maga körül elmoshatta volna, vagy legalább elkerülhette volna a csatornavizet, a szag így is embertelen volt. Ha valamelyik Dotonos képes olyan technikát alkalmazni, amellyel bejuthatnának, azt megköszöni, ha nem akkor pedig elöl haladva, egy kendőt tekerve arcára indul meg és Suiton: Suitenhoufutsu // Ég és Víz Konvergencia technikájával a szennyvizet irányítva vágja az utat előre a csatornában.

//Össtegezve: a csapat állna két doton affinitású, egy katon beállítottságú shinobiból, valamint egy olyan személyből, aki gyorsan, csendben és ügyesen harcol, lehet kenjutsu ismerete, ez nem szükséges. remélem megoldható, ha már szabad kezet kaptam ebben Smile

**Huramino Saito** Csüt. Szept. 05 2013, 23:30

Egyértelműnek és egyszerűnek is látszott a feladat amit kaptunk, mégis ez segített ennek a falunak a fennmaradásában már a megalapítása óta, mondhatni egyszerűségében rejlik nagyszerűsége. Myo válaszolt a kérdéseimre - már amelyikre - mégis elegendőnek találtam az információt, így inkább nem kérdeztem rá ismét a meg nem válaszolt kérdésekre, inkább meghajoltam a nő előtt, majd rögvest Rui után kiléptem a kis épület ajtaján, hogy elindulhassak elfoglalni pozíciómat, mely nem kecsegtet túl sok izgalommal. Csendben haladtunk előre míg a helyünkre nem értünk, ami bár egy kicsit zavart, mégsem törtem meg azt, sokkal inkább azon gondolkoztam, hogy miért is osztott be Gaara engem ide a falra. Mióta megvan a geninhez való eszem, mindég küldetésekre küldtek, hol falun belül, hol pedig azon kívül, de sosem kellett a falon őrködnöm, és ezért is zavart egy kicsit a dolog, hogy talán tud, vagy legalábbis gyanít valamit a Kage.
- Áh mindegy is, a feladat az feladat. Mondtam halkan magam elé, majd megpaskoltam az arcomat, mindez persze feltűnhetett is Ruinak, ha pedig kérdően tekint rám, csak meglóbálom a fejem, miközben mosolygok.
Rögvest azután, hogy a helyünkre álltunk, hatalmas izgalommal és kötelességtudat fűtött azonban mindez alig öt percen belül le is lohadt a tűző napon, hisz egy lélek sem volt közel s távol az előttünk elterülő "felperzselt földön". Eleinte állva, sőt fel s alá mászkálva kémleltem a tájat, azonban hogy ne fárasszam magam inkább csak leültem egy pontra és meg sem moccantam addig amíg a következő pozícióváltási ciklus meg nem kezdődött.
Alapvetően így telt el a műszak első része, pusztán csak hébe-hóba jelentek meg távolban kereskedők és átutazók, amiket természetesen jelentettük hol Rui, hol én magam. Ezen kívül minden síri csendes volt az este beálltáig amikor is Rui hozzám lépett, megkérve, hogy ő mehessen el először hunyni egyet, amire természetesen rábólintottam.
- Ezt meg se kellett volna kérdezned- mondtam neki egy széles vigyorral, majd a hátam mögé mutattam hüvelykujjammal. - Menj csak nyugodtan én majd tartom a frontot. Oyasumi! Köszöntem el a lánytól, majd felállva a földről -hiszen még mindég ültem- és kicsit komolyabban vettem a feladatomat, ezért is haraptam rá az ujjamra és idéztem meg magam mellé azt a társamat aki jóban rosszban velem volt az évek során.
- Yo Hiyayaka! Képze... Kezdtem bele mondatomba, azonban befejezni sőt még folytatni sem tudtam azt, hisz az apró állat, szinte azonnal -szokásához híven- az arcomra ugrott, majd mind a tíz éles karmát belemélyesztette a bőrömbe. - Te kisss!!!! Tudod te mit zavartál meg, huh?! Éppen sikerült volna egy randit kicsikarni Iria-chanból, amikor neked persze, hogy meg kellett idézned... Mit tudsz felhozni mentségedre?! Kérdezte meglehetősen idegesen a menyét, mire én kissé elhúzott szájjal válaszoltam neki. - Hát ööö, unatkoztam! Vágtam hozzá a mondatot, megspékelve egy jópofa mosollyal, amire Hiyayaka csak még idegesebb lett és karmai segítségével kicsit megcincálta az az arcomon lévő bőrt, ám ezt már én se tűrtem csendben, megragadtam bundáját, majd szó szerint letéptem magamról és a földhöz vágtam. - Nyughass már le, Iria amúgy se a te súlycsoportod, visszakézből kikosarazott volna. - Oyoyoyo! Folytasd csak ha azt akarod hogy kinyírjalak! Mondta hideg hanggal, ahogyan a földhöz csapta a kaszájának hegyét. - Vakatta! Majd kárpótlásul szólok pár jó szót neki az érdekedben. Ki se ejtettem a mondatot és a kis emlős, meghazudtolva saját természetét, máris kezesbárányként viselkedett. - Hát miért nem ezzel kezdted a beszélgetést... Mondta vidáman, szinte látszott rajta, hogy legszívesebben örömtáncot járna. - És? Mi a nagy harci helyzet? Amikor megidéztél, körbenéztem és nem láttam semmilyen ellenséget, jobban mondva senkit sem láttam körülöttünk. Unalmadban hívtál ide? Kérdése teljesen logikus és ésszerű volt, többnyire ezért is szerettem vele együtt dolgozni, hisz annak ellenére, hogy milyen a stílusa, remek megfigyelő és még annál is jobb harcos. - Hát fogjuk rá. A Kazekage őrködésre osztott be engem, ami egyrészt kicsit zavar és rossz előérzeteket kelt bennem, másrészt meg igen, unatkoztam. Nem lenne kedved itt maradni míg le nem tudom ezt a feladatot? Kérdésemre Hiyayaka csak bólintott egyet.

Hála annak, hogy megidéztem a menyétet, elég gyorsan és zökkenőmentesen telt el az őrködés rám eső része. Nosztalgiázások közepette néha felfigyeltünk az állatok kinti mozgolódásaira is, de azokon kívül semmi más esemény nem történt, így ismét folytathattuk a beszélgetést. Az első váltás alkalmával, amikor Ruival cseréltünk, még mielőtt elmentünk volna, megálltam a lány előtt egy pillanatra, majd bemutattam neki Hiyayakát akivel együtt fogom, fogjuk tölteni az időt.
- Mivel még mi is csak nemrég ismertük meg egymást, ezért be szeretném mutatni neked a társamat. Ő itt Hiyayaka a menyétek birodalmából, elég szeszélyes kis teremtmény, s bár nem nagyon látszik, de a híres Kamatari fia. Ekkor ujjammal a vállamon helyet foglaló állatra mutattam aki habozás nélkül üdvözölte a kunoichit. Rögvest ezután elindultunk, hogy kihunyhassuk magunkat egy kicsit. A pihenő helyiség elég kényelmetlen volt ugyan, de ez zavart engem a legkevésbé. Levágtam magam a legközelebbi ágynak kikiáltott bútorra, majd a hasamon a menyéttel el is szundítottam annak a tudatában, hogy kellő időben ébresztenek az illetékesek. Néhány óra fekvés után ez meg is történt, az őrök ébresztettek engem, ám Hiyayaka tovább aludt és ez így volt rendjén, nem is nagyon kívántam felébreszteni őt. Óvatosan leemeltem őt a hasamról, majd a felszerelésemet felvéve, végül úgy döntöttem, hogy mégiscsak magammal viszem a falra, mert megint csak mérges lenne ha magára hagynám itt, annak ellenére hogy megidéztem, mindazonáltal felébreszteni sem akartam, így arra jutottam, hogy az lesz a legjobb megoldás, ha a zsebembe helyezem el őt és így velem lehet annak ellenére is, hogy alszik. Szerencsére ezt a felső ruházatom zsebe lehetővé tette, ugyanis annak zsebei a hasamnál összeértek, magyarul egy hatalmas zseb volt az egész egy jobb és egy bal oldali nyílással. Óvatosan betuszkoltam a menyétet oda aki teljes testhosszával kényelmesen elfért benne, majd megindultam a helyemre, hogy váltsam Ruit.
Ismét kint voltam az éjszakában és ismételten csendes volt minden, sőt még talán csendesebb mint eddig volt, már az állatok se nagyon mozgolódtak, ugyanis a küszöbön volt a pirkadat, az éjszakai állatok ilyenkor már javarészt az otthonukban voltak.
A hajnallal együtt Rui is megérkezett mellém a falra így ismét együttes erővel tudtuk figyelni a tájat, sőt mi több plusz egy fővel is meg voltunk áldva, ugyanis Hiyayaka is felébredt álmából, hogy támogathasson minket. Nemsokkal azután, hogy a Kunoichi megérkezett, az első kereskedőkocsi is feltűnt a horizonton.
- Igen én is látom. Mivel ebben az időben nem távoztak a faluból, így feltehetően az már a mai nap első nyertese lesz akit jelentenünk kell. Mondtam mosolyogva és már készültem indulni, hogy jelentsem, de Rui ekkorra már megelőzött engem. - Na mindegy, akkor amíg ő jelenti mi szemmel tartjuk azt a szekeret, bár nem hiszem, hogy bármi is történne. Kijelentésemet követően Rui már fel is tűnt mellettem, ami kicsit meglepett hisz elég fürgén tette meg kötelességét ami egy halvány mosolyt csalt az arcomra, ám hamar más keltette fel az érdeklődésem.
- Mi lehet az? Kérdezett engem, mire a vigyor eltűnt az arcomról. - Nem tudom, de én is felfigyeltem rá. Mindenféleképp ellenőrizni kellene! Mondtam és már indultam volna, ám Rui ismét beelőzött engem és a tettek mezejére lépett, ami legtöbbször a lelki világomba tiport volna, ám most valahogy rossz előérzetem volt ezzel kapcsolatban. - Valami nincs rendjén Hiyayaka, tartsd nyitva a szemed! Jelentettem ki, s bármennyire is zavart a dolog, a kereskedőkre kellett koncentrálnom akik egyre közelebb értek a kapuhoz.

//Bocsánatot kérek a késésért, nem fordul elő többet a csúszás ^^'' Sai: Hiyayaka leírását az adatlapomon az Njk résznél megtalálhatod Smile

//

Sai Vas. Szept. 08 2013, 00:37

[Sunagakure ostroma]
//A késéssel alapvetően az a baj, hogy olyan dátumokat igyekszem írni, amikor utána másnap tudnék írni nektek, mert nem dolgozom, vagy keveset, így viszont, ha csúszás van, nekem is több napos csúszásom lesz a meló miatt, szóval a késők, ha lehet, tartsák a határidőt, úgy gondolom, egy hétbe bele lehet sűríteni, mit gondolt ki az ember, és még akkor is lehet írni, ha, mint most, várni kell picit valakire. Bár talán nem is azok késtek, akiknél ez lényeges lenne xD A lényeg, egyezzünk meg abban, hogy ezentúl írok, ha nem írtok is, mert egyébként meg a többiekkel van kiszúrva. Így is hosszú, mire írok mindenkinek .-.//

[Feng]
Egyelőre nem kívántad felfedni eredeti célotok, így színészkedésbe kezdtél, és magyarázatba, bár sokkal inkább volt termékbemutató, egy teleshopban biztos nagy sikered lett volna. Az előtted álló, az engedélyetek követelő jounin viszont nem volt annyira lenyűgözve, mondhatni fapofával figyelte az események ezen folyását, és minden bizonnyal elkönyvelt valami balféknek. Mindenesetre még inkább szemmel tartott, és érezhetően pattanásig feszült köztetek a levegő, ahogy a többi sunagakurei felől is hasonlót érezhettél, hogy "kiderítették", te lehetsz a veszélyesebb, a zsoldos.
Közben a társad, akire ráhárítottad jogosan az engedély kérdését, látszólag kutakodni kezd a személyesnek tűnő, egyébként csak figyelemelterelésre jó csomagjai között, majd hirtelen feláll, persze nincs a kezében semmi, majd felkiált: - Jaj, már tudom, hova tettem, elnézést! - pattan is le a szekérről, és hátra indul, ezzel egyrészt elérve azt, hogy az övé legyen a összes figyelem, és hogy az egyik másik őr még inkább kijjebb lépjen - kérdés, ez jó-e nektek - hogy gyanúsan szemmel tartsa őt is. Aztán elindul a "muri", egy ideig túr valami ládában, majd felnyikkanva hátrahőköl, miközben kisebb homokörvény indul útnak, de épp csak akkora, mintha egy állatka lenne, és máris felkiált: - Az értékes ugróegerem! - azzal megindul utána, mint az őrült, mert hogy az milyen értékes. A sunagakureiek összezavarodva pillantanak az őr után, s a hozzád közelebbi felemeli a kezét, bizonyára azt jelezve a falakon őrködőknek, hogy nincs komolyabb baj, nyugalom, miközben mindenki figyelme a kis homok"felhőcske" irányába terelődik.

[Kinshu - tudom, hogy neked várakozós a helyzet, de azért kérlek, erőltesd meg magad egy post erejéig ilyenkor is, mert ez nem mentség a három hiányzás=kihullás szabály alól]
Egyelőre azt láthattad rejtekedből, már amennyire elláttál odáig, hogy a szekér megállt a kapu előtt, bár talán nem pont előtte, és a sunagakurei őrök mozgolódni kezdtek, és egyelőre vesztegel a jármű. Talán idegesítő lehet, hogy az idő múlik, s a sivatagban, pedig alig múlt hajnal, a csípős, hideg éjszakát máris kezdi felváltani a meleg, hogy majd nem is olyan sokára forróságba csapjon át. Vajon meddig kell még itt vesztegelned, a porban "fetrengve"?

[Hiraku]
A mászás egyelőre zökkenőmentesen alakult, bár ti is tapasztalhattátok, hogy míg a kezdet kezdetén még csípősen hűvösnek volt mondható a sivatag levegője, ahogy a láthatáron előbukkant a Nap, még ti is megérezhettétek, hogyan változik a levegő hőmérséklete, és hogy ehhez képest milyen hideg még a szikla, illetőleg milyen fogvacogtató az árnyék rejteke, amely nap közben már inkább áldás szokott lenni. Haladni viszont jól és csendesen haladtok, és egyelőre csak olyan mozgás zavarhatta meg nyugalmatok, ha izgulósabbak vagytok, hogy egy gyík megriadva visszaszalad rejtekébe, pedig csak a Nap vonzotta ki alvóhelyéről, illetve egy-egy rovar, bogár - már amennyi itt akad - mocorog. Ám mikor már majdnem felértetek, az egyik fickó keze alatt megcsúszik az egyik szikladarab, és bár neki nem okoz megmaradni, mégis kisebb zajt és mozgást kelt a lehulló törmelék.

//Te majd Ruiékkal leszel egyben a következő körben még biztos, s mivel Rui Kagura Shingant használt, náluk lesz az előny, így lehetőség szerint meg kell várni, mivel fogadják majd a csapatodat. A csapatod maradék tagját is irányíthatod, az alapképességek mellett választhatsz nekik fejenként 3 jutsut, ami max 250 chakrát ér, további kettőt, ami 350 chakránál nem több, és választhatsz egy "ultimate" jutsut nekik, ami nem engedélyköteles, és ritka, viszont ez lehet akárhány chakrás. Ezt majd a következő post végére kérem összesíteni, mely jutsukra tartasz a társaidnak igényt.//

[Daizou]
Bevállalva a piszkos munkát, nekiindultatok a szennyvízcsatorna rejtelmeinek. Az első problémát a sötét jelentette, hiszen minek világítanák ki a kulának az utat, kitalál ő magától is. A másik az elviselhetetlen bűz, amihez nem kimondottan lehet hozzászokni, és bizony nem egyszer csavar az ember gyomrán, hogy elgondolkodhasson, hogy meg akarja-e nézni még egyszer, a legutóbbi evésnél mit is kajált. A harmadikat a hamar elágazó csatornarendszer maga, s hogy hogyan is tájékozódjatok, tájoljátok magatokat. Ha egyáltalán törekedtek erre, és nem azon vagytok, hogy minél előbb bent legyetek, mindegy, hol. Ám egy olyan problémával is szembekerültetek, amire talán nem is vártatok, hiszen ki az a marha - tisztelet kivételnek - aki a szennyvízcsatornán keresztül hatolna be, ennek ellenére előttetek egy hatalmas, a csatornanyílást majdnem kitöltő patkány szundított még, de már most érzékelhető volt, az első rádöbbenős pillanatokban, hogy a fény, amivel (minden valószínűség szerint) közlekedtek, kifejezetten bántja csukott szemét, és határozottan ébredezik.
//Szintén kérnék egy jutsulistát, mit tudnak a veled levők, mivel chuuninok, választhatsz nekik az alaptechnikákon túl fejenként 3 jutsut, ami max 250 chakrát ér, további kettőt, ami 400 chakránál nem több//

[Emi, Saito]
Mind a ketten felfigyeltetek a mocorgásra, Rui pedig, köszönhetően a birtokában levő technikának, máris nekikezdett, hogy rendesen és módszeresen utánanézzen, mi is történt. Kisvártatva meg is érezhette a sziklák felől a már lényegében szinte felért idegen chakrakeringéseket, amelyek érezhetően ninjáktól származtak, mégpedig nem kispályásoktól. Összesen hárman voltak. Értesíteni nincs kimondottan idő, a behatolás ténye egyértelmű, kérdés, mit léptek.

/Határidő:
Fengnek: 09.14.
Rui, Saito (ti várjatok azért olyan szinten Fengre, hogy ő csinál-e valami olyan messze is figyelemreméltót): 09. 16.
többiek: 09. 18.

Megint kicsit Fengtől is függ minden, Daizou az egyetlen, akire nincs teljesen kihatással, Hiraku, te meg várd meg lehetőség szerint Rui és Saito reagját,
Természetesen nem kötelező kihúzni a határidő végéig xD Akik előbb kell hogy írjanak, ha nem írnak addig, akkor a többiek, akiknek várni kellene rájuk, írjanak nyugodtan, vagy kihagyva a dolgukat, mintha majd később történne, vagy Ruiék esetében megragadhatja a kezdeményezés előnyét. //

**Tokuno Feng** Vas. Szept. 15 2013, 12:26

Csak beszélt, és beszélt, és a falon, illetve a kapu előtt mindenki őt, és társát nézte, nem beszélve a fal innenső oldaláról, ahol több shinobi várja akciójuk sikerét, be kéne már jutni. Nem késhetnek, mert a terv percre pontosan van meghatározva, az, hogy nem kezdik meg még a robbantásokat, növeli annak az esélyét, hogy lebuknak a többiek a különböző 'A', 'B'.... kiindulási pontokon. Mikor társa egy kis fortélyt vet be, a papírok elkerülése végett,és egy kis homoktornádót idéz, melyet előszeretettel követ, és ordibál, ilyen értékes az idézője, az összes tekintetet maga felé húzza, legalábbis a lentiekét, ugyanis a jounin szeme sarkából észrevette a karjelzést, ami a pihenj kifejezés akart lenni, és az őröknek szólt. Nincs már akkora feszültség, de valahogy még be kéne jutni a kapun belülre, hogy megkezdjék az akciót, de hogyan? Sajnos a papíros témára senki sem gondolt, ezt hirtelen írott hamisítással sem tudnák kipótolni, nincs rá esély. Egyedül egy módon tehetik be a lábukat a homok falak mögé, ha beengedik őket, és a hangsúly az engedni-n van. Valahogy el kell érnie, hogy szimpatizáljanak velük, hogy ne küldjék el őket, hanem invitálják, és felejtsék el őket, bár a második rész annyira nem fontos. Három eshetőséget próbálna meg a jounin, helyzettől függően:

(1)Ha a katonák mind a férfit nézik, és nevetnek rajta, gondolja, jó lenne egy hasonló modult folytatni, majd megkérni az őröket is, hogy esetleg plusz jövedelemért segítsenek elkapni, egy kis idő után úgy is megszüntetné a homoktornádót a másik katona, és a kifáradt csapat biztosan kérne vizet, amivel meg is vennénk a belépőnket, egyetlen egy hátránya van, ők is megizzadnak, és kicsit lefáradnak, ezért természetesen a víz nekik is jár.

(2)Ha a katonáknak eszük ágába sincs, hogy azt a nyomorult állatot kövessék, és még csak mulatságosnak sem találják a történteket, akkor megpróbálkozik, egy az eddig kínálattal bemutatkozó jounin, a kereslet tagjának titulálni magát. Elmondja nekik, hogy mennyi pénz van nála, és szeretne egy-két(jó sok) dolgot venni, illetve elmenni a kovácshoz, meg ilyenek. Ha szerencséje van a felsorolt üzletek és boltok között lesz egy, amit valamelyik őr, vagy annak családja üzemel, és a kínálkozó alkalmat megragadva, növelni akarná a profitját, és beengedi őket.

(3)Ha még ekkor is furcsán néznek rá, és egyik sem rokona egy tulajdonosnak, akkor maradt a harmadik rész, rábíznia magát társára, hiszen ő maga ebben a szerepjátékban a "szolga" nem nagyon lehetnének önálló döntései, melyek kihatnak az üzletre, vagy a boltra. Bízik benne, hogy társának jobb ötlete lesz, mint neki, de a nap, és a helyzet most csak ennyit tudott kihozni szegény Feng-ből. A lényeg, hogy be KELL jutniuk a kapun túlra, hogy végre végezhessenek ezzel a szörnyű ostrommal.

**Daizo Tensei** Kedd Szept. 17 2013, 21:25

Sunagakure ostroma

Daizo beszéde erőt adott néhány személynek, akik előre lépve a sorok közül vállalták, hogy az életüket kockára téve indulnak el a fiúval. Talán a terv, vagy éppen a fiú beszéde volt az, ami megfogta őket.

- Amui, jelentkezik, uram - lépett előre az első ifjú. Kirigakurei chunnin volt, rövid, barna haja, egy vágással a szeme alatt, mely csillogott a háborútól, heves tűz lángolt szívében. A fiú beállt Daizo mögé, miután újabb személy lépett elő.

- Enyém a megtiszteltetés, hogy szolgálhatom, Kataro jelentkezik. - a második delikvens Iwagakurei fejpántot viselt, kopasz fején több heg és vágás volt, ő is chunnin mellényben lépett elő. Amint a fiú elé ért, újabb személy állt ki a sorból.

- Miso is belépne ön mellé - majd beállt a többiek mögé. daizo elégedett volt, eddig mind olyan lépett ki, akikben érezte a harcivágyot, érezte, nem fognak megriadni sem a harctól, sem a vértől és győztesen fogják befejezni a harcokat. Azonban hiányzik még valaki. Egy ember még kellett a csapatba.

- Akkor én lennék az az ember, aki nem riad vissza a harcoktól - lépett előre mosolyogva egy fogpiszkálóval játszó, kardokkal felfegyverzett magas férfi - A nevem Gatso. - azzal belépett mögé. Daizo ekkor megfordult.

- Megvan a csapat, örülök, hogy vállalják a küldetést - húzta ki magát vezéresen a fiú, majd elindult egy kisebb sátorba, ahol megtudta, mikre képesek emberei. Szinte tökéletes csapat lesz. Minden az elképzelései szerint alakult. A fiú vezetésével létrejött gépezet készen állt. Amui és Kataro, a két föld elemű fogja alkotni a gépezet védelmét. Miso, a tűzspecialista lesz a legfőbb támadó és Gatsu alkotja a rajtaütő támadót. Készen álltak, elindulhattak, hogy véghez vigyék feladatukat.

Az osztag elérte a csőrendszer bejáratát, pontosabban annak kijáratát. A szennyvízcső kibírhatatlan szaga, a sötétség mind rájátszott arra, hogy a csapat tagjai szenvedve, de meg nem törve, lassan haladjon előre. Hála Daizo technikájának, nem kellett szó szerint nyakig mászniuk a szarban, hanem gyorsabb tempóban haladtak előre a sötét vezetéken. A gondolat mely szerint ez a cső a város szívébe vezet azonban igen csak hibás volt. A csatorna szétágazott, így igen csak meggyűlt a bajuk odabenn. Hamar elérték első komolyabb akadályukat. A fákylafényben úszó cső közepén egy, a bejárattal szinte egyező méretű óriás feküdt. A fényre reagálva ébredezni kezdett, ekkor vették észre, valamiféle hatalmas rágcsálóval van dolguk. Nem állhattak le sokáig, a szag még mindig elviselhetetlen volt, így Miso előrelépett, majd kézpecsétekbe kezdett.

- Katon: Goukakyuu no jutsu - aktiválta a technikát, ekkor szájából egy igen nagy tűzgolyó indult el egyenesen a dugulást okozü élőlény felé. Menekülni a technika elől egy ekkora helyen szinte lehetetlen, így nagy valószínűséggel azonnal végezni fog az állattal.

Amennyiben a csapat képes továbbhaladni, akkor kataro előrelép, majd felajánlja, hogy egy másik úton vinné be a csapatot, ami kevésbé gusztustalan a csatornánál. Kezeivel pecséteket formál, majd a megremegő föld egy másfél méter magas, sötét alagutat hoz létre ~Tsuchi Kairou // Föld folyosó~. Az alagút lassan emelkedik, vékony járatában a kis csapat guggolva folytatja útját, elől Kataro, mögötte Daizo, majd Miso, végül Gatso és Amui zárja a sort. A sziklákat, amelyeket Kotaro eltolt, Amui egyben vissza is temet, így elrejtik az alagutat. Remélhetőleg ezzel a módszerrel könnyedén bejutnak a városba, ahol megkezdhetik a terv második szakaszát.

A csapat:

Amui
- Iwagakure no jutsu // 100 Ch
- Tsuchi Bunshin no jutsu // Földklón 150 Ch
- Goremu no jutsu // Gólem 250 Ch
- Tobi Tsubute // Repülő sziklák 300 Ch
- Doryuu Heki // Fal 350 Ch

Kataro
- Shinjou Zanshu no jutsu // Lefejező technika 130 Ch
- Doryou Dango // Föld Mauzóleum 250 Ch
- Iwa no Yoroi // Sziklapáncél 200 Ch
- Tsuchi Kairou // Föld folyosó 300 Ch
- Ari Jigoku // Hangyapokol 400 Ch

Miso
- Goukakyuu no jutsu // Nagy Tűzgolyó 200 Ch
- Kasen no jutsu // Tűznyíl 180 Ch
- Nimpou: Hari Jizou // Ninja művészet: Tüskés Védelmező
- Katon: Onidoro // Démon Lámpás 350 Ch
- Katon: Houenka // Láng Liliom 400 Ch

Gatso
- Shishi rendan // Oroszlán kombó 220 Ch
- Tsuuga // Metszőfog 150 Ch
- Sōgu: Shūen Senjin // Fegyver Manipuláció: Az 1000 Kard Gyüjteménye
- Issen Hasaki // Ezer penge 300 Ch

- Jibaku Fuda no jutsu // Robbanó jegyzet technika 300 Ch

**Koreko Rui** Kedd Szept. 17 2013, 23:14

[Sunagakure ostroma]

A kunoichi szépen kiterjesztette a chakráját, de egyelőre nem érzékelt semmit. Már kezdte azt hinni, hogy csak képzelődött, vagy a fáradtság űzött vele gúnyos tréfát. Azonban Saito is felfigyelt valamire, ráadásul még Hiyayakát is megkérte, hogy figyeljen. Ahogy még messzebbre terjesztette ki a technika hatósugarát, valamit megérzett. A falon érzékelt három chakrát, ráadásul mindegyikük képzettnek tűnt, nem pedig gyenge kezdőnek.
- Saito, baj van! - adott hangot azonnal felfedezésének Rui.
Tudta, hogy nem lesz idejük jelenteni, mert bármelyikük is hagyná el a posztját, a másikat hátrányban hagyná. Ugyan itt volt még a menyét is, ám a jounin nem tudta, hogy mennyire lehet a segítségükre. Így tulajdonképpen ki voltak egyenlítve az esélyek, három három ellen, de valahogy mégis aggasztotta a lányt ez a felállás. Ráadásul mintha tudták volna, hogy ezen a részen csak két fős csapatok vannak beosztva a fal őrzésére.
- Három ninja mászik fel a falon, és mindegyiküknek elég sok chakrája van. Valószínűleg támadni készülnek, és csendben, feltűnésmentesen akarnak bejutni a faluba. Így nálunk van az előny, mert azzal, hogy érzékeltem őket, fel tudunk készülni ellenük. Mindjárt felérnek, nincs sok időnk! - magyarázta el a helyzetet Saitonak és Hiyayakának a kunoichi. - Viszont az a szekér is egyre gyanúsabb, de a kapuőrök minden bizonnyal intézkedni fognak.
Ahogy ezt kimondta, máris kézjelekbe kezdett, hiszen nem volt idő a habozásra. Miután végigment a pecsét sorozaton, beleharapott az ujjába és tenyerét a földre csapta. A minták végigkúsztak a fal azon részén, majd egy pukkanás kíséretében megjelent egy farkas. Ezúttal Amaterasut idézte meg Rui, mivel társa is a Fuuton elemben volt jártas, ezért úgy gondolta, hogy kelleni fog egy harmadik típusú elem is a repertoárba.
- Üdv Rui! Régen láttalak, miben segíthetek? - kérdezte azonnal a tűzvörös bundájú állat.
- Amaterasu, először is bemutatlak mostani társamnak Saitonak és az idézett menyétnek, Hiyayakának.
A farkas bólintott, majd fejét felemelve nagyon szippantott a levegőből. A szaglása kiváló volt, ezért azonnal megérkezte a három felfelé közeledő ember szagát.
- Páran megpróbálnak átjutni a falon, ezt nem engedhetjük meg! - tájékoztatta azonnal az idézett lényt a jounin. - Szükségem lesz a Tűz elemre, amit birtokolsz, ezért téged idéztelek meg.
- Értettem és köszönöm, hogy hosszú idő után megint igénybe veszed a segítségemet!
A beszédet immáron hanyagolni kellett, mert bár Rui kikapcsolta a Kagera Shingant, biztosra vette, hogy nagyon közel járnak a fal felső pereméhez. Rögtön elindult a közeledő ninják irányába, Amaterasu pedig végig mellette maradt. Egyelőre nem akarta felfedni egyik elemét sem az ellenségnek, ezért úgy döntött, hogy inkább a közelharci tudását veti be. Chakrát küldött a kézfejébe és a lábába is, majd várta, hogy felbukkanjanak a shinobik. Amint észrevesz egyet, máris nekitámad és a Gouwan, illetve a Tsuten Kyaku segítségével megpróbál találatot bevinni. Tudja, hogy mi forog kockán, ezért nem is habozik harcolni. Amaterasu egyelőre csak vár, kicsit hátrébb húzódik. Saitonak is helyet akar hagyni, hogy harcolhasson.

**Kamio Hiraku** Szer. Szept. 18 2013, 09:59

A falmászás nem volt ugyan kellemesnek mondható, de viszonylag jól haladtunk. Sietségre nem volt okunk, ugyanis még semmi zajt sem hallottunk a kapu irányából. Ez akár rossz jel is lehetett volna, no nem mintha egy sikertelen próba után a sereg fogná magát és hazamenne. Nem, itt ütközet lesz, így vagy amúgy, de rövidesen vér fog folyni. Amíg nem az enyém, addig ezzel nincs is gond.
Közel a tetőhöz, a mellénk rendelt medikus sajnos megcsúszott kissé és némi zajt csapott. Ekkor nyugton maradtunk és füleltünk egy kicsit, majd úgy döntöttem, hogy gyorsabb tempóra kapcsolva felsietek, nehogy valami gond legyen. Odafent aztán mikor felhúztam magam, érdekes látvány tárult szemeim elé. Azt nagyon gyorsan le tudtam szűrni, hogy észrevettek minket és bizonyosan korábban, mint hogy felértem volna, sőt talán még a zajkeltés előtt. Állatokat is láttam, egy farkast és valami fura rágcsálót. Bizonyosan az ő szaglásuk szúrt ki minket, de nem sokat foglalkoztam velük, volt ugyanis két shinobi is az ellenséges fronton, egyikük pedig igencsak kezdte betölteni a látóteremet.
Egy fiatal, meglehetősen helyes és láthatóan iszonyatosan vad hölgy száguldott felém. Nem mindennapi fogadtatás volt, és más körülmények között talán örültem is volna neki, jelenleg azonban egyértelmű volt, hogy gondolatai a közelről való laposra zúzás, vagy legalábbis a falról való letaszítás körül forogtak. Annyira meghökkentett ez a nem mindennapi látvány, hogy a kezeimben lévő, mászáshoz használt kunaiokat rögvest felé is hajítottam. Csak utána jöttem rá, hogy egy sokkal hatásosabb technikát is alkalmazhattam volna velük. Bizonyára ezt nevezik a meglepetés erejének, de legalább a kunaiok kicsit lelassítják és tesztelhetem a reflexeit. Hamar visszanyertem teljes önmagam és egy halovány mosollyal kísérve felszólaltam, úgy, hogy a mögöttem mászók is hallják.
- Úgy tűnik, fogadtatást kaptunk.
Az idegen sebesen haladt felém és úgy tűnt, puszta kezeit akarja majd használni. A kis naív. Azt hiszi, közelről olyan könnyen végezhet velem. Elrugaszkodtam és sebesen megindultam felé. Több okból is távolabb kellett kerülnöm a fal szélétől, egyrészt, hogy ne essek olyan könnyen le, másrészt, hogy társaimnak legyen helyük, harmadrészt pedig hogy ne hasson rájuk is a jutsum.
Elővettem övtáskámból a két csengős kunait és a pengéket magam elé tartva összecsaptam őket, chakrát összpontosítva. Igen egyéni módja volt ez a csengő tűk illúziójának, melyet máskor is használtam már közelről, így valamennyire hozzá voltam szokva, meg különben is a saját chakrámról volt szó. Ettől függetlenül továbbra is egyéni, mókás módja maradt ez egy ütközetnek.
- Táncoljunk, pici lány! – kiáltottam, miközben enyhén - az ő számára pedig valószínűsíthetően erősen - mozgolódni és sokszorozódni kezdett a világ, a köztünk lévő távolság pedig nullára csökkent.
Én ugyan nem láttam, mivel háttal voltam, de egy további alak éppen ekkor ért fel a sziklákon.

Sai-nak elküldtem, hogy ki érkezik fel utánam és ki maradt még a falon.

A társak képességei:

1. csapattárs, medikus
Feloldás (genjutsu kai)
Diagnózis (shindan)
Agyar Nyelv Sav (zesshi nensan)
Misztikus Kéz Technika (shousen jutsu)
Speciális chakra (chakra no mesu)
Erősítő recept chakra befecskendezés (kyouka shohou chakra chuunyuu)

2. csapattárs, föld-használó
Föld elem: repedés (doton: katsu)
Föld klón technika (tsuchi bunshin no jutsu)
Föld elem: sziklapáncél (doton: iwa no yoroi)
Föld elem: kő dárdák (doton:ganchuusou)
Föld elem: fal (doton: doryuu heki)
Föld elem: hangya pokol (doton: ari jigoku)

**Huramino Saito** Szer. Szept. 18 2013, 12:55

Rui azonnal az észlelési ponthoz sietett, majd alaposan megfigyelte a területet és rendellenességet keresett, miközben én továbbra is lenti kereskedőket tartottam szemmel. Furcsán viselkedtek és az időt is húzták. Nagy általánosságban a kereskedők csak megmutatják a papírjaikat és már mehetnek is tovább, ráadásul mindennek pusztán néhány percet kellene igénybe venniük, míg ők már jó ideje egy helyben rostokoltak. - Nem tetszik ez nekem... Mormogtam az orrom alatt miközben a kereskedő "kergetni" kezdte az elszabadult portékáját, ám hamar más kötötte le a figyelmemet, méghozzá Rui aki bejelentette, hogy baj van, méghozzá azért mert három Shinobi próbál bejutni a falnak azon a részén ahol mi őrködünk. Nem volt túlzottan sok időm cselekedni, így egyből Hiyayaka felé fordultam, majd utasítottam, hogy azonnal fusson és jelentse ezt az illetékeseknek olyan gyorsan ahogyan csak tudja. A menyét bólintott egyet, majd rögvest futott is. *Remélem nem fogják kétségbe vonni a szavát, csak azért mert egy idézett állat... Mindenesetre mikor pihentünk, mindenki láthatta őt, így biztosan fel fogják ismerni és erősítést küldenek.* Gondolkodtam el egy pillanatra, ahogyan kezemet a hátamon lévő kardom markolatára helyezte, majd előrántottam a hatalmas fegyvert, de még mielőtt szaladni kezdtem volna Ruihoz, hogy segítsek, elkiáltottam magam olyan hangerővel, ahogyan csak bírtam. - MEGTÁMADTAK MINKET! KAPUŐRÖK, NE LANKADJON A FIGYELMETEK! Habár nem tudtam, hogy a kereskedőknek, akiket figyeltem, közük van e valamilyen szinten a támadáshoz, de mégiscsak jobb volt felkészülni a legrosszabb eshetőségre is. Rögtön ezután futni kezdtem Rui felé, hogy segítsek neki visszaszorítani az ellenséget.
*Nagyon remélem, hogy nem csak három Sunagenin szórakozik azzal, hogy fel le mászkál a falon azért mert nincs kedvük kivárni a főkapunál a bejutáshoz való engedélyt...* Gondolkoztam, de már ezt a tényt ki is zártam egyből, hisz a Kunoichi azt mondta elég sok chakrával rendelkeznek, ráadásul aki elsőnek ért fel a falon már fegyvert is rántott. Minél gyorsabban oda kellett érnem a lány mellé, hogy segíteni tudhassak neki, ezért igencsak megszaporáztam a lépteim számát. Már a közelben jártam amikor láttam, hogy Rui habozás nélkül nekik támadott, méghozzá a puszta öklével, amire az ellenfele két kunaial a kezében, melyről csengők lógtak, magabiztosan várt.
- Rui hátrálj! Kiáltottam oda, amikor már én is megérkeztem a közelükbe, ugyanis a csengők sosem jelentettek túlzottan jó dolgot, több mint valószínű, hogy illúzióhoz használna őket. Miután megálltam a kezemben lévő kard hegyét beleszúrtam a földbe, majd a kétes alakra néztem.
- Azonnal dobjátok el a fegyvereiteket és adjátok meg magatokat, vagy csak holtan kerültök be a faluba, de akkor is a hullaházba! Egy rossz lépés és már mind a hárman repültök a falról. Utasítottam megadásra a három behatolót, miközben kezemmel erőteljesen rámarkoltam fegyverem markolatára. Felkészültem arra, hogy hogy akár a pillanat tört része alatt támadást indítsak ellenük. Amennyiben az ellenfelek nem adják meg magukat és továbbra is támadó szándékot mutatnak, abban a pillanatban kinyitom a kezem alatt lévő kard pengéit, mely egy hatalmas fém legyezővé állnak össze és egy gyors jól irányzott mozdulattal útnak indítok egy Kamaitachi no Jutsu//Metsző Tornádó Jutsut, aminek elégnek kell lennie ahoz, hogy lerepítse őket a falról.

Sai Szer. Okt. 23 2013, 02:33

[Sunagakure ostroma]

/Kinshu jelezte, hogy nincs ideje folytatni, így ő kimarad, beleolvad a tömegbe
Már nem magyarázkodom, tuti unjátok, priviben lehet érdeklődni, de tudom, hogy pont nem érdekel senkit, csak folytassam már xD/

[Feng]
A lehetőséget - ha volt - mindenképp elszalasztottad, amikor a békítő, nincs semmi gond jelzés ellenére nem próbálkoztál meg azzal, hogy mivel a "megbízód" a kárvallott, segítségére siess, és így bár felfordulást okozzatok, de bejussatok a védősánc kapuján lényegében. Talán neked van igazad, már nem fog kiderülni, egy biztos, társad kitartóan, nem törődve veled, a saját tervét aktiválva rohan tovább a bejárat felé, kergetve a valójában maga által keltett szélfuvallatot ugróegér címszóval, s mielőtt bárki is figyelhetne rád, vagy megfogalmazhatnád javaslatod, mindenki már csak rá koncentrál, az előtted álló alak kivételével mind meg is indul fürgén a nyomába eredve, humánus mód próbálva megoldani az illegális bejutási kísérlet elhárítását, mert valljuk be, nem vetne jó fényt Sunagakurére, ha valami baja esne egy kereskedőnek, márpedig egy kereskedelmileg kiszolgáltatottabb falu, mint amilyen Sunagakure is, nem engedhet meg magának ilyesmit, így van némi üresjáratod, amikor is lényegében a képzeletbeli színpad rivaldafénye teljesen magára hagy, ahogy a közönség figyelme is, kérdés, mit kezdesz a színpad árnyékos oldalával.

/Rád bízom, hogy a cselekvésed előtt közvetlen, vagy közben, de Saito széltechnikája keltette port a távolból a ti pozíciótokból is lehet látni, ezzel kalkulálhatsz/

[Hiraku, Emi, Saito]
Rui, amint megérezte a bajt, máris tájékoztatta társát, s az események hirtelen az eddigi unalomhoz képest rohamtempóban gyorsultak fel már-már követhetetlenné. Ahogy a másik oldalról is az ostromlók nyugodt lopakodása sokkal kevésbé nyugodalmas, leleplezős kalamajkába fulladt.
Rui máris megindította az épp felért Hiraku ellen támadását, amire a fiatalember kunaijainak elhajításával reagált, amely olyan reflexszerű volt, hogy nem okoz azért olyan különös ördöngösséget a lánynak, hogy kitérjen előle, a támadása ütemét azonban befolyásolja, s ezt kihasználva beljebb lépve, és visszaöltve magára pókerálarcát előkapja csengettyűit, máris befolyásolva velük az igencsak harcias lány érzékeit.
Ekkor - bár nemcsak ekkor, de ekkor volt érdemben lehetősége, mert mostanra ért közelebb - Saito a közbeavatkozást választotta, megpróbálva figyelmeztetni, kissé későn társát, hogy a csengőknek milyen ártalmas hatása is lehet, majd utasítja, hogy lépjen arrébb, hogy bevethessen egy "nehezebb bombázót", egy igen impozáns, és felettébb pusztító szél elemű jutsut. (legalább is gondolom, hogy Saito felszólításának nem feltétlen lesz foganatja, de itt is variálhatsz Hiraku, ha taktikázni szeretnél, mert életszagú lenne esetleg)

/nos, mivel itt kissé összetorlódtak a dolgok, és bizonyos dolgokra nem tud mindenki egyenlő mértékben reagálni, meghagyom Hirakunak, hogy mit kezd a technikával, és amit írtál pü-ben, az mehet úgy, lehet az első verzió - remélem, ilyen virágnyelven is érthető xD és abban is bízom, hogy tudtok azért kezdeni valamit így is a helyzettel, és pöttyinteni valamit ide/

[Daizou]

Úgy döntöttetek, úgy jártok el a patkánnyal, ahogy a ninjafaluval szándékoztok: elpusztítjátok egyetlen koncentrált csapással.
Társad azonnal megteremti a tűzgolyót, az igen impozáns Goukakyut, hogy kilőve égett hústoronnyá, jobb esetben hamuvá perzselje a termetes útakadályt, de talán ti sem gondoltátok teljesen komolyan, hogy egy ekkora dög semmi, de semmi különlegesebb képességgel nem rendelkezik.
Az állat szeme villan, majd mielőtt becsapódhatna a tűzgolyó, köddé válik, a tűzgolyó pedig becsapódva rengeti végig a járatot, az elviselhetetlen bűzt most annak megperzselt aromájával is nehezítve.
Talán nem nehéz kitalálni, hogy minden bizonnyal idézett állatról lehetett szó, amely most talán megpróbál majd valakit értesíteni, illetve a Goukakyu okozta rezonancia is furcsaságra hívhatja fel a figyelmet messze visszhangozva a becsapódás morajlását, arról nem beszélve, hogy vörös szemek sokasága bukkan fel a járat befelé, a mélybe vezető része felől, a sötétből - patkányok sokasága.
Bizonyára mindannyiótokban megfogalmazódik: talán kicsit jobban át kellett volna gondolni a látszólag egyszerű helyzet megoldását.

**Kamio Hiraku** Szer. Okt. 23 2013, 12:32

Szívesen folytattam volna hosszasan eme szédítő táncomat az ismeretlen vöröskével, de csak néhány tántorgó lépésre futotta, egy-egy súroló ütést vagy éppen vágást vittünk be csupán egymásnak, de semmi izgatóan komolyat. Ezúttal másokkal is számolnom kellett, mindkét oldalról további résztvevők csatlakoztak ugyanis, így kénytelen voltam megszűntetni az amúgy is kényelmetlen technikát. Eltántorogtunk egymástól, így most én és éppen felért társam voltunk az egyik oldalon, a vöröske, egy farkas és egy srác pedig a másikon. Utóbbi valami fegyvert szorongatott kezében és fenyegetőzni kezdett felém. Miféle őröket gyártanak ma itt?!
- …Egy rossz lépés és már mind a hárman repültök a falról. – kiáltotta felénk, melyen el is kellett gondolkodnom. No nem azért, mert kívánkoztam volna megadni magamat. Az illető tudta, hogy hárman indultunk meg felfelé a falon, noha utolsó tagunk még fel sem érkezett. Ezen információja már idejét múlttá vált, ami azt jelentette, hogy vagy az imént távozott állatka érzékelt minket, vagy olyan technikát használtak, melyet nem tudtak hosszú távon fenntartani. Mindkettő kedvezőnek tűnt. A repülünk szó pedig arra engedett következtetni, hogy szél technikát óhajt alkalmazni, akár egy klasszikus sunagakurei.
Egy rövid ideig néztük egymást, miközben további két alak ért fel a fal tetejére. Jó volt látni az őrök meglepődését, hiszen így már négyen álltunk velük szemben. Természetesen hamar észrevették, hogy a mellettem lévő alak kiköpött mása az egyik újonnan felértnek. Ezt a földklónt akkor hozhatta létre, amikor lekiáltottam neki, hogy fogadtatást kaptunk. A klón saját épségével nem törődve siethetett fel a falon, így érkezhetett meg oly hamar, míg az eredetije és a medikus valamivel arrébb másztak fel. Sajnos arra nem volt lehetőség, hogy az őrök túloldalán kössenek ki, így mögöttünk néhány méterrel érkeztek meg és egyelőre mozdulatlanul figyelték az eseményeket.
A kezemben lévő csengős kunaiokkal ismertem egy igen hatékony, távolról használható trükköt, de azt széllel könnyű volt hárítani, így látványosan elejtettem a két fegyvert magam elé, amit akár megadásnak is vehettek a védők, hisz erre kértek minket. Társaim egyrészt akkor sem adták volna meg magukat, ha én azt teszem, másrészt meg remélhetőleg már ismertek annyira, hogy tudják, inkább távozom az élők sorából, minthogy ilyet tegyek. Erre persze most nem is volt sok esély, a létszámfölény és meglepetéseink nekünk kedveztek. Fütyörészni kezdtem, hátha ezzel nyerek plusz egy másodpercet és előhúztam a kék szalagos tekercsem.
A fiú gyorsan reagált és megindította beígért támadását, melyre a mellettem lévő klón rögvest sarat kezdett el okádni. Leguggoltam és chakrát vezettem a talpamba, hogy ezzel is segítsem szent célját, miszerint megvéd engem saját léte árán is. A távolabb lévő két társamra kevésbé hatott a technika, így megpróbáltak közelebb jutni, de persze a jutsu erősségétől függően az is előfordulhatott, hogy út közben inkább ők is védekező módba kapcsoltak át. Erre én a legkevesebb figyelmet sem fordítottam, épp elég nehéz volt követni fütyülésemmel a fejemben játszódó dallamot, közben pedig gyönyörködni a kiterített tekercsemen virító öt szimbólumban. A földklón a lelkét is kilehelte értem, de annyi esze volt, hogy tudja, a szél természeténél fogva kiszámíthatatlan, így egy nyílegyenes fal nem fogja megállítani. Ezért inkább több irányba köpködött és a sziklaszilárd falak helyett saras gombóctornyokat emelt itt-ott, közel egymáshoz, melyek remekül szétosztották a szelet és nehezítették annak irányítását.
Én idézésbe kezdtem és öt gyors pukkanás következett, majd némi füst, melyet tovább is fújt a sunagakurei technikája. A tekercsen öt fejméretű harcigömb sorakozott, készen, hogy bevessem őket. Szerencsésebb lett volna, ha a vörös szalagos tekercsemet használom, de azt sajnos már elfogyasztottam egy korábbi ütközet során. Mire végeztem, a földklón már csak egy rogyadozó alak volt, melyet egy kisebb csapás bármikor leteríthetett. Úgy terveztem, hogy a szél alábbhagyásakor legalább egyik harcigömböm megindítom az őrök felé, de azóta már ők is akcióba lendülhettek, így egyenlőre csak felmértem az újonnan kialakult helyzetet.

**Daizo Tensei** Kedd Okt. 29 2013, 09:05

A tűzgolyó, átvilágítva az egész csatornát, amelyben a kis csapat mászott. Az állat azonban, akinek a tűzgolyót szánták, gyorsabban reagált, mint hitték, és eltűnt.
- A fenébe. Ez az állat nem véletlenül feküdt itt. - dühöngött Daizo.
- Ti is halljátok ezt? - nézett tágra nyílt szemekkel előre Amui.
A kis csapat előrenézett. A Goukakyuu okozta rezgések lassan elhalkultak, azonban egy másik hang kezdett felerősödni. Apró vörös szemek ezrei jelentek meg a sötétben, és megközelítették az osztagot. Patkányok százai lepték el a csatornát, talán újabb idézésről van szó, esetleg csak szimpla patkányok, ezt nem tudhatták, viszont nem is akarták.
- Eddig tartott a csatornai kirándulásunk - állt előre Amui - Kataro, segíts nekem - hívta előrébb társát, majd egymaga kézpecséteket formált gyorsan. Szájába nem kevés elemi chakrat gyűjtött össze, majd a földre köpött egy nagyobb adag sarat. - Doton: Doryuu Heki // Föld stílus: Fal - mondta ki a technika nevét. A sárból egy igen széles és hosszúkás fal nő ki, amely teljesen lezárja a csatornát. Amennyiben ez sikerül, megúszták a patkányinváziót, új utat kell keresniük. Itt jön a képbe Kataro. A két föld elemű shinobi újabb tervvel állt elő.
- A csatornát kilőttük, így is több ideig voltunk benn a kelleténél. Ha nincs egy normális bejárat a városba, hát csinálunk egyet.
Kataro előreállt, majd chakrat gyűjtött. A csatornából kivágva magunkat egy vékony, alacsony földfolyosót alakít ki, amelybe a kis csapat lassan, de biztosan haladhat előre. Kataro fokozatosan emeli ki az újabb területeket, mögötte halad Daizo, Miso, végül Gatso és Amui zárja a sort. Az osztag két földeleműje jól összeszokott csapatmunkáján látszik, régóta ismerik egymást. A földdarabot, amelyet Kataro kiemel, azt Amui a sor végén visszatemet, így szinte láthatatlanul haladnak előre.
- Remélhetőleg megkezdődött a város ostroma, akkor a fejetlenség úrrá lesz a polgárokon, a sikolyok pedig elnyomják a hangunkat. Hamarosan bevesszük ezt a várost, otthon pedig hősként ünnepelnek minket. - suttogta Daizo, ezzel is erőt adva társainak.

//Amennyiben sikeres az alagút kiépítése, szeretném, hogy a következő körben a csapat pihenhessen néhány méterre a felszín alatt, valamint hogy legyen idő a további terveket megvitatására//

**Tokuno Feng** Csüt. Okt. 31 2013, 15:23

Társ - 650 ch

Doton: Tajuu Tsuchi Bunshin no Jutsu
Doton: Retsudotenshou
Doton: Kootetsu Karada
Doton: Doryuu Heki
Doton: Gōremu no Jutsu
Dokuzetsu Konbo
Gouwan
Tsuten Kyaku
Daichiwari

Az események lassan telnek, Feng társa megindul a kapu felé, és rohamos léptekkel közelíti meg azt, mégis nem a maxmimális sebességével, mintha nem is lenne shinboi, a látszat a lényeg. A Kirigakure-i jouninak egy bébiszitter marad, akit meglepetésszerű támadásával könnyen elintézhet, ha akar, de nem lát rá okot, hogy megtegye, hátha betudnak még jutni erőszak nélkül az összes bombával. Jól láthatóan az összes védelmi erő a társára összpontosul, ha valami őrültséget csinálna, és midnenki rá figyel, amikor hirtelen porfelhőre lesz figyelmes a fal tetején. *Oh, hogy nem hiszem el, már megkezdték a behatolást, mi még sehol sem tartunk, de így esélyt kell adni nekik, hogy ne az egész haderejük arra a csapatra mozduljon, ne haljon meg senki az én hibámból. Ki gondolta volna, a háború nem az én kardcsapásommal kezdődik, pedig ez lett volna a terv, de a hatalmas pusztítás gyeplőjét, még mindig én szorongatom, de most eleresztem, hagyom, hogy elinduljon, megkezdem a támadást, nincs több időnk.*
- Innék egy korty vizet, ha nem probléma. - mondta a gárdedámjának, majd fellépett a szekérre, ami pongyolával le volt takarva, szerencsére nem lehetett látni mit csinál. Az egyik hordót kinyitva kézjelek után három vízklónt idézett meg a Mizu Bunshin no Jutsu-val, amiknek könnyű feladatot adott, amint jelet kapnak annyi robbanóvetlit, amiennyit bírnak (amik a szekéren voltak), és adott mellé ő maga egyet, amivel megteremtette a chakra kapcsolatot, vagy robbanó anyagot, ha az is volt, és teljes sebességgel induljanak meg a fal felé.
- Én ittam, kérsz esetleg, gyere ide, had ne keljen a hordót levinnem a szekérről, igencsak nehéz. - ha sikerül odacsalni az őrt, akkor azonnal végez vele, ha nem, akkor lesétál a szekérről és úgy teszi meg a következő lépést, a halál oka egy Kaze no Yaiba közelről való ölelése lesz, vagy a szekérről, így tehát nem látható helyen, vagy a szekér előtt, és azonnali akcióba lépéssel. Ámbár, ha Feng a szekér előtt végez a Suna-ival, akkor a klónok már megkezdték a robbanásra alkalmas anyagok összegyűjtését. Ekkor a három klón használta a Henge no Jutsu-t, és a látott ember alakját vették fel, tehát három, közelről láthatóan ugyanolyan, távolról nem felismerhető Sunagakure-i shinobi állt a szekérben, vagy az előtt a robbanó szerekkel. Ekkor kapják meg a jelet, és indulnak meg rohamosan, a robbanószereket nem látva, hiszen Henge no Jutsu-t alkalmaztak, bár ha nem tudták elrejteni a technikával, akkor minnél jobban a ruhájukba bélelve, a kapu, vagyis a járat felé. Feng is akcióba lendül, és a barátját üldöző shinboik közül az utolsó mögött terem a Rai Mai- tecnhikával, majd katanáját, a híres Murakakumo no Tsurugi nevű pengét hüvelyéből kihúzva vágta le a szerencsétlen sereghajtót. Ezt észrevette az Iwagakure-i shinboi is, és azonnal alkalmazta a porfelhő-ködös technikáját, megspékelve egy kis föld mozgatással, ugyanis létrehozott egy gólemet a Doton: Gōremu no Jutsu-val, ennek két oka volt, először is a figyelem magukra hívása, és a klónok így könnyedén rejtve maradhattak, hiszen csak néhány szövetséges shinboit látnak, ami fut arra, nem érdekli őket, mert egy hatalmas képződmény áll falujuk szája előtt. A képződmény azonnal felveszi a harcot a kijött őrökkel. Feng visszakerül a szekér közelébe, és a hordókat "kibontva" használ a járat felé összpontosítva egy igen erős technikát, melyet 44 kézjel előz meg.
- Suiton: Suiryuudan no Jutsu! - ennek két oka van, először is a járatba akrja terelni a vizet a későbbiekre, kimosva az ottaniakat, és lehetőséget adni a klónoknak, hogy gyorsabban odajussanak "szörfözve" a vizen, természetesen figyel arra, hogy a robbanószereket ne találja el, mert ha vizesek lesznek, különösen a cetlik, akkor semmi értelme nem volt odaküldeni azokat a másolatokat, így hát őket nem bántja, egészen addig míg a járatba nem érnének, akkor fejezi be a tervét, egy egyszerű, bár reméli hatásos tecnhikával. - Jibaku Fuuda: Kassei!! - A cetlivel amikor átadta megteremtette a chakrakapcsolatot, így könnyedén irányíthatja 10 méterről, és egy robbanás láncreakciót indít a klónoknál, és berobbanthatja a járatot, a küldetés sikeres lehet. Reméli nem csúszik hiba a számításába, hiszen jól kidolgozták a tervet a sátroban, nem számíthatnak erre a Sunagakure-i shinobik...

**Koreko Rui** Pént. Nov. 08 2013, 22:55

//Elnézést az utolsó előtti pillanatban való postolásért, de mostanában nem jártam fel az oldalra és ha Sai nem szól, akkor simán el is felejtettem volna. ˇˇ'//

Még éppen idejében tűnt fel Saito, hogy figyelmeztesse Ruit a készülődő jutsura. Ugyan a jounin is érzékelte, azonban nem lett volna elég ideje kellő távolságra eltávolodni az ellenfelétől. Viszont szerzett egy nagyon hasznos információt, megtudta, hogy a ninja ismer genjutsukat, elvégre másra nem igazán lettek volna jók azok a csengők. Az állás tulajdonképpen egy-egy volt, mivel a kunoichi taijutsut próbált bevetni, ezért valószínűleg igyekeznek majd megtartani a távolságot tőle. Egyelőre nem akart további technikákat lelőni a támadóknak, ezért inkább gyors ugrásokkal hátrált és átadta a lehetőséget Saitonak. Közben még két ninja ért fel a fal tetejére, de az egyikük csak egy klón volt, bár azt még a lány nem tudta, hogy pontosan milyen.
*Csak hárman vannak, így jó esélyünk lesz ellenük. A Kagura Shingan érzékelte volna, ha többen is közelednek a falon felmászva, úgyhogy egyelőre csak ennyien érkeztek. Ha nem amatőrökkel van dolgunk, akkor valószínűleg több helyen is meg fogják támadni a falat. Bár ezen most nincs időm sokat gondolkodni, ide kell koncentrálnom. Mindhármuknak elég sok chakrája van, óvatosan kell megjátszani a lapjainkat.* Amint ezen gondolkodott, ellenfele szépen elejtette a két csengős kunait, mintha meg akarta volna magát adni. A jounin persze sejtette, hogy nem lesz ilyen egyszerű dolguk, ezért felkészült a támadásra. Mivel korábban Saito már elkezdte a támadást, ezért jelenleg csak várt, nem mozdult el a helyéről. A fiú meglendítette a fém legyezőt és egy igen pusztító szélrohamot indított meg a három ninja felé. A klón azonnal akcióba lendült és elkezdett mindenfelé sarat köpni, hogy védje a vezért. Így legalább a kunoichi rájött, hogy milyen másolat technika volt, amit a ninja alkalmazott. Ezzel már újabb információra tett szert, méghozzá megismerte a másik shinobi egyik elemét is. Feltételezte, hogy második elemet is birtokol, s reménykedett benne, hamarosan erre is fény derül. Miközben a támadók védekeztek, Rui a farkashoz fordult és csak a megfelelő alkalomra várt. A föld klónból nem sok maradt és már kezdett elülni a szél, tehát eljött a pillanat.
- Amaterasu, most! - kiáltotta el magát a vörös hajú ninja és a farkas azonnal cselekedett. Aktiválta a Housenka no Jutsut, majd az állat száját sok, apró lánglövedék hagyta el. A széllel együtt jóval hatásosabb eredményt kellett elérjen, mint magában. Addig is, Rui chakrát gyűjtött a kezébe, hogy egy esetleges ellentámadást ki tudjon védeni. A harmadik shinobiról még nem rendelkezett kellő információval, tehát igyekezett fél szemmel őt figyelni, nehogy valami meglepetést okozzon, miután elült a szél és tűz keveréke. A lány öt pukkanást halott, ami hasonlított arra, amikor megidéznek valamit. A föld klónból nem sok maradt meg, de arra pont elég volt, hogy megvédje a vezetőt. Várta, hogy támadást indítsanak, ehelyett csak azt látta, a másik fél is inkább veszteg maradt és igyekezett megtervezni a következő lépést. Pontosan erre várt Rui, chakráját egy pillanat alatt a kellő helyre irányította át, vagyis a lábába, majd elrugaszkodott a talajtól.
*Sajnálom, de a falat újjá lehet építeni.* Amint ezt így kigondolta, máris leérkezett a falra, azonban aktiválta a Tsuten Kyaku jutsut, amivel szerencsés esetben egy jó nagy krátert hoz létre és némileg megrepeszti a falat is. A becsapódást direkt úgy irányítja, hogy Saito ne legyen az epicentrum közelében. Egyelőre közelharci technikákkal próbálkozik, a többit későbbre akarja tartogatni. Amaterasu eközben folyamatosan szaglászik, hogy értesíteni tudja Ruit arról, ha még több ninja találna érkezni erről a részről. Ha mégis ellentámadásba lendülne valamelyik shinobi, akkor a védekezésre koncentrálna inkább. Még mindig nem vet be semmilyen elemi ninjutsut, arra ott van Saito a legyezőjével.

**Huramino Saito** Szomb. Nov. 16 2013, 21:55

//Elnézéseteket kérem a gyenge postért ^^'' //

Igazából még a mostani helyzet ellenére se fogtam fel teljes egészében, hogy mi is történik, hisz minden olyan hirtelen és váratlanul történt. A Kazekage visszahívatott egy elég fontos küldetésről, hogy aztán semmit sem mondva kiállítson a Sunagakuret körülölelő hatalmas védőfalra őrködni, a következő pillanatban pedig már néhány ismeretlen sinobival állok szemben és a dolgok lassan kezdenek elszabadulni. *Hogy fajulhattak eddig a dolgok?! Értem én, hogy kitört a háború, de mért pont ezt a falut, mért pont az én falumat?!* Töprengtem el egy pillanatra, azonban ébernek kellett lennem ezért nem is nagyon rágódtam tovább a dolgokon. A személy aki velem szemben állt, nem sokkal lehetett idősebb mint én, mégis van annyira merész, vagy inkább vakmerő, hogy megtámad egyet az öt legnagyobbként ismert falvak közül.
A kijelentésemre a srác megállt, majd gondolkozva egy kicsit, elengedte a kezében lévő kunaiokat melyek maga előtt a földre estek, ami a megadás jeleként lehetett betudni, azonban a helyzet korántsem lehetett ilyen egyszerű. Akármennyire is örült az ember, nem mászik meg egy szigorúan őrzött falat, hogy majd rögtön amint feljut, megadja magát. Kezeim továbbra is feszesen a kardom markolatához simultak és vártam, egyrészt, hogy történjen valami, bár ez a rosszabbik eshetőség volt, másrészt pedig megérkezzenek az őrök akiknek Hiyayaka beszámolt a behatolásról. A gyanúm beigazolódott, ugyanis a srácnak tényleg nem állt szándékában megadnia magát, sokkal inkább egy kék szalagos tekercset kapott elő hirtelen, ami ugyan akár egy üzenetet is tartalmazhatott volna, azonban a hirtelen mozdulatra reagálva meg is indítottam a szélrohamomat mely egyenesen a velünk szemben állók felé tartott. Az ellenfeleink természetesen nem tétlenkedtek, az egyik később felért fickó több falat emelt fel maguk körül ami a szélroham tompítására szolgáltak, ami egy nagyon is jó elgondolás volt a részükről, azonban ők nem ismerték olyan jól a szél tulajdonságait mint én. A Kamaitachi technika, még mielőtt beleütközött volna a frissen emelt falakba, pillanatok alatt egy vízszintesen mozgó légtölcsérré állt össze, amely annak hatására, hogy legyezőmet újból megsuhintottam, ezúttal a magam felé emelve azt, vízszintesből felemelkedett és az ég felé kezdett el szállni, majd a következő pillanatban, amikor a legyezőmet lecsaptam a föld irányába, a légtölcsér ezúttal hevesen a föld felé fordult, pontosan abba az irányba, ahol a shinobik álltak, kikerülve ezzel a falakat. A dolgokat csak tetézte, hogy Rui utasította idézettjét, aki egy tűz elemű támadással még nagyobb pusztító erőt erőt adott az amúgy sem gyenge technikának.
A támadás hatásától függetlenül, hátrébb húzódtam a falon és Ruihoz hasonlóan védekező pozíciót vettem fel, felkészülve arra, hogy az ellenfeleink talán kivédik valahogy az összehangolt technikánkat. Amennyiben sikerül épségben megúszniuk a támadást, hagyom, hogy Rui is kibontakozhasson, míg én hátul figyelek és fedezem őt.

Sai Kedd Nov. 19 2013, 08:35

[Feng]

Nem volt mit tenni, neki kellett veselkednetek nektek is a terv végrehajtásába, ezt kiváltképp a távolban észlelt porfelhő volt vált egyre sürgetőbbé, na meg azért az az apró rizikó is felmerülhetett, hogy addig húzzátok az időt, míg a nyughatatlan seregből mögületek valaki el nem árulja magát.
A porfelhő viszont nemcsak aggodalommal töltött el, segített is neked, mert a falon levők java is felfigyelt rá, valamint az “őröd” figyelmét is elvonta rólad, így csak legyintett, s sokkal könnyebben mászhattál fel a szekérre, létrehozva bunshinjaid. Kérdésedre csak nemlegesen int, egy hosszabb pillanatra végigmérve megint, hogy érezd a felügyeletet, és hogy még mindig nincs rendben a renoméd, de közben ismét a fal felé figyel, hogy az a por csak egy unatkozó őr, akit hátsón kell majd billenteni, vagy pedig valami komolyabb. Ezt a pillanatot kiahsználva könnyedén végezhetted ki, elitézve, hogy neki már ne legyen több gondja semmiféle fuvallatra, porra vagy bármi hasonlóra.
Aztán következhetett a második lépéssorozat immáron álcázva. Szintén lényegében jól jött a felhajtás, bár az álcád csak a következp sunagakurei őrig tartott, akit kivégeztél ismét. Ekkor viszont már a falon is ocsódtak, hogy itt is komolyabb dolog történik, mint az előbb, hiszen bár csak rólad tudták, hogy nem vagy igazi sunagakurei, vagy ha mégis, hát épp most lettél áruló, de aki tud picit számolni, annak is kissé sokká vált a létszám, így rád már repülnek is a fegyverek, amiket minél jobban igyekszel kerülgetni, így időd nincs aktiválni az igen időigényes víz technikádat, ráadásul felhangzik Utsusemi no Jutsu segítségével a parancs, mindenki álljon meg, aki nem teszi, potenciális célponttá válik.

[Daizo]

Öröm az ürömben, hogy dotont használó társaid hamar tudnak reagálni, és megelőzve a patkányinváziót, de mindenképp feltartva őket addig, míg nem tudtok elmenekülni más módon, egy falat emelnek, elzárva a bűzös csatornát, ismét csak az ő képességeiket használjátok, mikor az új alagutat létrehozva elmenekültök. Jobb is, mert alig hogy eltűnik mögöttetek a mesterséges járat, a sárból emelt földfal összeomlik, a rágcsálók fogainak és karmainak esve áldozatul.
Viszont így a két dotonhasználó érezhetően fárad, és sokáig nagyon nem rostokolhattok a föld alatt se, mert bizony az oxigén a mesterséges járatotokban nem akad túl sok rendesen, levegőbe keveredve, emberi fogyasztásra alkalmasan. S bár van alkalmatok kicsit megállni pihenni, túl sok időt nem tölthettek a föld alatt, ezt ti is tudjátok.

[Hiraku, Rui, Saito]

Míg Hiraku azon ügyködött, hogy a tekercsből előidézze öt harci “bulldogját”, a gömböket, addig a földklón védte őt is, a szél azonban kitért, s tűzzel is felerősödött a két sunagakurei együttműködésének köszönhetően, majd felülről támadt. A támadók viszont így is ismét csak nehéz helyzetbe kerültek, azt a terhet cipelve, hogy a meglepetés ereje végül nem őket, hanem a sunagakureieket támogatta, és az ebből szerzett előnyt még nem sikerült ránézésre ledolgozni. De vajon Hiraku mit tesz, hagyja a földklónra továbbra is a szél problémáját, s a falak mögött megbújva időben észreveszi-e Rui földrengető taijutsuját, amivel bizonyára aza célja a lánynak, hogy ellenfeleit visszaküldje oda, ahonnan jöttek, na nem Iwagakurébe és egyéb kellemes helyekre, hanem minimum a hegyes falrész lábáig, de az sem baj, ha a pokolba zuhannak egyből.

/Majd remélhetőleg bele tudok szerkeszteni a hozzászólásotokba, főleg inkább Hirakuéba, hogy hogyan tervezzetek, mi sikerült, mi nem :3 mindenesetre figyelek, és segítek, de visítani is ér Pü-ben, ha épp nem vagyok naprakész – bár most csak napközben tudok felsunnyantani melóhelyről, mert otthon még mindig nem kötötték be a netet az új albiba, és a mobilnet lassan bemondja az uncsit ._./

/Határidő: nov. 25./

**Daizo Tensei** Vas. Nov. 24 2013, 12:52

A két föld elemű társ hamar észbe kapott, majd kiépítve a védelmet, mely a rágcsálókat ha nem is örökké, egy ideig távol tartja, kezdtek bele egy új alagút kiépítésében. A csatorna falából szedve ki egy darabot kezdtek bele a gyors tempójú ásásba, hamar kiépítve a mellékalagutat, amibe befért már mindenki, végül lezárták a végét és előre törtek.
- Hamarosan elérjük a felszínt - szólt a legelöl álló Kataro.
- Álljunk meg - válaszolt Daizo. - Pihennetek kell, valamint kész tervvel kell a földből előjönnünk. Addig is egy kis frissítő - egy kézpecsétet formált, majd kis mennyiségben ködöt hozott létre az alagútban, célja a levegő jobbá tétele volt a Kirigakure no jutsu alkalmazásával. remélhetőleg még egy fél órát a föld alatt tölthetnek ezzel a levegővel, ez az idő talán még sok is. A legfőbb cél, hogy a két föld elemű visszanyerje elvesztegetett erejét.
- Nos, akkor a terv...Ha kijutottunk innen, a lehető leghamarabb kell álcát váltanunk, hogy megtévesszük a bennlévőket, így mezei sunagakurei katonák bőrébe bújunk. Ha ez megvan, akkor a városban mozogva fogjuk a civil lakosságot terelni, fenntartva a látszatot, mindeközben robbanójegyzeteket helyezünk el a főbb utak és épületek egy-egy eldugottabb részére.
Ha a hadsereg sikeresen át tud törni a falon, akkor a megbénított várost könnyebben el tudjuk foglalni. ha viszont feltartják őket, a váratlan belső támadás kellően összezavarhatja Sunagakure haderejét, és megosztva a figyelmüket már nem jelenthet olyan nagy nehézséget a haderőnknek. tehát, a cél, hogy miután kijutottunk innen, a város központibb részeinek épületeit és utcáit szabotáljuk és megbénítsuk azt. belülről fogjuk tönkretenni a várost, ezzel végleg megpecsételve a Szél rejtőző falvának jövőjét. - fejezte be Daizo, aki magára vállalta a vezetői szerepet.

A terv készen állt, ha nem zavarja meg semmi a kis cspaatot, akkor a két iwagakurei válaszát várják, ha pedig visszanyerték erejüket, megkezdik a tervet, feljutva a felszínre azonnal álcát vesznek fel és megindulnak a városba. A helyi katonáknak segítenek a civileket biztonságos helyre terelni, fenntartva a rendet és a látszatot. A városon belül pedig elkezdődhet a második felvonás.

**Tokuno Feng** Vas. Nov. 24 2013, 12:53

A terv első fázisai tökéletesen működtek, a klónok megvannak, elég robbanószer van náluk, álcázták magukat, két őr kiiktatva, és már a kpu felé rohannak, amikor Feng felugrik a szekérre, és meghallja azt a bizonyos hangot, hogy "ÁLLJ". Az egész kialakulóban lévő, kapu előtti vérfürdő megdermed, maradt még őr, van egy gólem, rajta egy shinobival, néhány holtest, bár nem látható helyen, Feng, és az álcázott énjei. Csönd lett, hallani lehetett a levőgben, hogy máshol is csatára került sor, ami csak még türelmetlenebbé tette a jounint, talán már a csapatok tagjai is megunták a várakozást, és megindultak mögöttük, azért jött hirtelen eme parancsszó, most nincs idő várni...(Két lehetőséget írok le, mert nem tudom, hogy Rui támadása ledönti-e a fal egy kisebb részét, vagy egyáltalán okoz valami kárt benne, bár szerintem egyértelműen fog.)

...ám ekkor egy furcsa dolog történt, hatalmas porfelhő a fal egyik pontjában, és hatalmas robaj kíséri, mintha robbanás történt volna, de nem ők tették, már támadnának a csapatok, és valami távolsági fegyvert vetettek be? *Ez rossz, nagyon rossz, nagyon rossz. Egy ilyen hangzavar után azt hiszik mi jártunk sikerrel, és megindulnak, erre egy tökéletesen ép csapat várja őket itt, ám, ez a hang biztos őket is kizökkenti, mégis ki támadná meg a falujukat, ezt az időt kihasználhatom.*
- Tovább!! Suiton: Daibakufu no Jutsu! - üvölti, majd a vízklónjai megindulnak, egynesen a szorosba, és egy kisebb vízlöket közelít feléjük, így két féle terve van, az egyik, hogy sikerrel beérnek a szorosba, és képesek felrobbantani azt, ez lenne az optimális, hiszen a víz elmossa a közeli őröket, míg társát nem, aki a gólemen áll, illetve beljebb segíti a víz klónokat, plusz sebességed adva nekik az út utolsó kis szakaszában, lehet nem is kell, már hamarabb odaérnek, hiszen a falon lévő őrök meg a fal leomlására figyelnek a távolban, talán át is csoportosítanak oda pár embert. A második opció kicsit veszélyesebb helyzetben kéne megcsinálni, ez pedig az lenne, ha az őrök igencsak szemfülesek, és képesek a klónok útját állni, ekkor amint eléri őket az ár robbantanak, ezzel a szoros elejét megsemmisítve, néhány védővel együtt, talán már ott is elég a robbanás mértéke, hogy nagy károkat okozzon, de ha nem , "akkor a felrobbant vízből" ködöt gerjszt a jounin a Kirigakure no Jutsu-val, és a hangtalan vakságban, amit éreznek ellenfelei, leszúrja őket a Rai Mai segítségével, a lehető leggyorsabban, ha már a fal megmara, legalább a katonák akadálytalanul bejussanak. Bár bízik az első opcióban, hiszen nincs, legalábbis nem tud semmiről, ami akadályt vetne ebben a helyzetben elé, túlságosan is kirívó az a csapás, a saját csapatai még ott is bemehetnek a faluba, így két bejáraton át lehet támadni. A terv elkészítésénél saját magából indult ki, biztosan a robbanás irányába összpontosított volna, az őr helyben, így van esélye gyorsan cselekedni, ám majd kiderül...

...Ha viszona a fal nem omlik le, akkor is tennie kell valamit, különben gyorsan végeztek velük ez esetben a klónok hirtelen megindulnak, és megpróbálnak a legtovább eljutni, majd mielőtt meghalnának robbantják magukat, pontosabban Feng őket, és a hirtelen feláramló erőt, melyet biztosan meg fog érezni a fal, hiszen elég közel járnak a sétáló dinamitok, Feng megpróbálja egyértelműen a fal felé irányítani, nem hagyni, hogy kiteljesedjen kör alakban. A tűz, a hő, a nyomás, az erő ami felszabadul, mindt a kap és a szoros és a katonák felé szeretné küldeni, így chakrát összpontosítana az öklébe.
- Fuuton: Senpuuken! - mondaná, és mindekét kezével egy-egy ütést mérne a hatalmas, gyilkos elem felé. Bízik benne, hogy sikerrel jár, bármelyik opció is kerül előtérbe eme csata alkalmával, és végre képes lesz bejuttatni az ellenséghez hőn szeretett faluját, és annak szövetségeseit.

**Kamio Hiraku** Szomb. Nov. 30 2013, 20:57

Öt csodafegyverem harcra készen lapult előttem, ellenfeleink azonban nem voltak éppen amatőröknek nevezhetők, így komolyabb bajba kerültünk. A fiú ügyesen használta a szelet és egy kis kitérővel, fentről csapott le ránk. Egy földkupola ellen semmit se kezdhetett volna, de a klónnak már nem maradt chakrája, sőt igazából semmije se, hogy azt kivitelezze, teljesen elpusztult. A szél ráadásul lángokat is kapott fűszerezésként, köszönhetően az állatnak, melyet kevésbé vettünk figyelembe. Hogy használhat valaki állatokat harcban, azokban még annyira se lehet megbízni, mint egy emberben? A bábok alkotják az egyetlen hűséges haderőt, de sajnos erre ezt a két sunagakureit nem fogom tudni megtanítani, lévén Hanakot semmiképp sem akartam a falon megidézni, Akemi pedig a barlangomban álldogált, élettelenül.

A lángoló szélvihar, a darabjaira omló földklón és a közeledő ellenségek egyértelművé tették, hogy nem a legjobb zónában ácsorgok. Kénytelen voltam visszább vonulni társaimhoz, magam mögött hagyva a gömböket. Különösebben nem izgultam értük, bár mindenképpen jó lett volna felhasználni őket, a pozíciójuk még kedvező lehet a későbbiekben. Ha pedig elpusztulnának a támadás során, az a védőket igen érzékenyen fogja érinteni, egészen konkrétan robbanás, szerteszóródó tűk és mérgező füst formájában.

Akárhogy is, a gömböket hagytam a halálzónában, a két csengős kunait viszont felkaptam, hisz azokból nem volt tartalék, majd a fürge test technikát használva visszatértem két csapattársamhoz, nyomomban egy ismét közelharci támadással próbálkozó hölggyel. Mivel a védők kizárólag velem és a földklónnal foglalkoztak az elmúlt pár másodpercben, a két shinobi akadály nélkül lendülhetett akcióba. A klón eredetije figyelt és időzített, a kő dárdák technikát használva fel, hogy megállítsa és felnyársalja a túlbuzgó vöröskét. Eközben a medikusunk néhány jól irányzott köpést indított útjára. Az agyar nyelv savat használta, a szelet használó fiút és az állatot célozva meg, hogy ha sérülést nem is okoz, azok ne tudjanak a vöröshajúnak segíteni.

Én viszonylag egyszerű helyzetbe kerültem. Amennyiben a védőnek sikerül beérnie és kikerülnie társaim technikáit, ismét csak a kezemben lévő csengős kunaiokat kell felhasználnom ellene. Ellenkező esetben társaim mellett veszek fel állást és előkészítek egy új támadást.

**Koreko Rui** Kedd Dec. 03 2013, 22:04

//Elnézést ismét a késésért, csak tegnap vettem észre, hogy Hiraku írt és este elment a netem.//

A lánynak nem sok ideje maradt gondolkozni, mert az egyik támadó a földből kőrudakat emelt ki, nyilván azzal a szándékkal, hogy felnyársalják őt, amikor leérkezik. Éppen ezért gyorsan taktikát váltott, még a levegőben átirányította chakráját az egész testébe, nem csak a lábába koncentrálta a támadási erejét. Kézjeleket pörgetett végig, és mielőtt még szóban ki kellett volna mondania, Amaterasu szintén akcióba lendült. Mivel ő volt a klánjának gyógyítója, egyből fölismerte a támadást, amit a harmadik, kissé távolabb álló férfi készült alkalmazni. Még a sérülést is kockáztatta, hiszen mégis a barátja volt veszélyben. Hirtelen felgyorsult és máris Rui közelébe került. A nagy lendületnek köszönhetően nem okozott gondot magasra felugrania, majd testtömegét kihasználva igyekezett nekiütközni, ezzel eltérítve a becsapódás szögét. Amint leérkeznek a földre, a jounin nem vár tovább, aktiválja tervének többi részét, amit már elkezdett. Kezét hozzáérinti a falhoz, amit elég kemény sziklából alakítottak ki. Ezzel érvénybe lép a Shinranbanshou Douka no Jutsu, amivel a környező felületet tulajdonságait asszimilálhatja a használó. Így már Rui teljesen úgy néz ki, mintha valaki a fal anyagából formázta volna meg a mását. Ezzel teste jóval ellenállóbbá vált, mint egyébként, ezért egy esetleges gyengébb támadás nem okozhat neki túl sok bosszúságot. Azt észrevette, hogy néhány gömb ott maradt a közelben, de azokkal nem foglalkozott.
- A harmadik valószínűleg orvosi jutsukat is ismer - suttogta Amaterasu, miközben végig mögötte maradt és figyelte az eseményeket. A kunoichi nem akart Saito-ra nézni, mert az is végzetes hibát okozhat, ha egy pillanatra leveszi a támadókról a szemét. Remélte, hogy a fiú így is tudja a dolgát. Tekintete a két csengős kunaira szegeződött.
*Tehát megint azokat akarja bevetni, akkor legjobb lesz megtartani a távolságot. Saito a Fuuton jutsujaival eltérítheti a hanghullámokat, tehát nincs még minden veszve.* Miközben ezen gondolkodott a lány, a farkas végig szemmel tartotta a két segítőt. Mivel rájött a vezető tervére, ezért egyelőre felhagyott a közelharci támadásaival és inkább a védekezésre koncentrált. Ebben a formájában ez nem esett nehezére, viszont a mozgása kicsit lelassult, darabossá vált, azonban ezt egyelőre tudta kompenzálni. Ráadásul Saito még mindig ott volt, aki ha kell, gyors ellentámadásba lendülhet. Szép lassan hátrált, és egy pillanatra sem vette le a szemét a behatolókról. Biccentett egyet, mire Amaterasu megértette, hogy mit vár tőle a jounin. Az idézett állat ezúttal a másik tűz elemű jutsuját vetette be, vagyis a Katon: Hibashiri-t. A száját egy nagyobb tűzkarika hagyta el, s ugyanebben a pillanatban a vörös hajú lány szólásra nyitotta száját.
- Saito, gyerünk! - remélte, hogy társa megérti a felszólítást és egy újabb szélrohamot küld az ellenfelek felé. Ugyan a Hibashiri nem túl erős technika, széllel kombinálva azonban igencsak hatékony lehet.
Amennyiben a támadóknak más célja van, Rui védekező állást vesz fel és próbálja a kézjeleikből, illetve formációjukból kitalálni, hogy mire készülnek. Ha a csengőket veti be ellenfele, akkor feloldja a jutsuját, készen állva arra, hogy kitörjön egy esetleges genjutsu-ból, ami rájuk küld a ninja. Még attól sem riad vissza, hogy fájdalmat okozzon magának.

Sai Kedd Dec. 10 2013, 15:08

//Gomen, gondoltam, várok az utolsó blokkra, ha már gyorsabbak voltak, mint én, és írtak, és összefüggnek a cselekedeteik Feng vonalával ˇˇ’ Saito viszont kimarad így//

[Daizou]

/fél órátok annyira nincs, nem indultatok annyival előbb, illetve a levegőt az első helyről görgettétek magatokkal, a köd pedig tudtommal nem javítja a levegő oxigéntartalmát, így az egy felesleges mozdulat volt, legalább is nekem még ezt tanították, de ha tudsz rá tudományos szöveget, akkor linkelhetsz, én nem találtam ilyesmit, csak ezt: Katt. Az meg nem számít, hogy a bizonyos fokig nedves levegő kellemesebb, mint a száraz, attól nem lesz több az oxigéntartalma, és frissebb olyan formán./

Rövid szusszanás és megbeszélés után, mivel a levegő fogytán, végre kiássátok magatokat. Csak nagyjából sejthetitek, hova is fogtok érkezni, hiszen sem teljesen pontos térképetek Sunagakuréről, se ennél fogva pontos tájolás, hogy hol is bukkantok majd fel egészen pontosan, csupán egy biztos, elvileg az átellenző oldalán a falunak, mint ahol a bejárat van, és elvileg nem tértetek ki nagyon, így nem szabadna sokkal feljebb vagy lejjebb előkeverednetek. Elmondás alapján persze már majd fogtok fenn tudni tájékozódni, bár forrásotok (Hiraku) kihangsúlyozta, változhatott azóta egy-két dolog, a lényeg bizonyára ugyanott lesz. Viszont pont ezért lehet, okosabb lett volna, ha előbb veszitek fel egy falusi alakját, mégha az elképzelt is, bizonyára már láttátok a falu fejpántját, s bár arcot nem feltétlen, de kisebb feltűnést kelt, ha a fejpánt stimmel, és az arc nem rémlik, mint az, hogy már a fejpánt se, főleg, ha utána követi egy jutsu ennek elrejtésére. S ahogy az lenni szokott, ha az ember fontos dologban jár el, ha picit is figyelmetlen, máris megvan a baj, mert ahogy kiléptek a föld alól, “megteremtődve”, s szétnéztek az utcán, máris szemezhettek egy, az utca nem is olyan távoli, olyan 20 m-re levő végén beforduló, minden bizonnyal a bevásárlást már hazafelé hozó sunagakurei asszonysággal, akinek a tekintete végigfut ismeretlen arcotok láttán a fejpántotokon, s bizony máris felkiált segítségért, jó esélyekkel indulva a falu felverésének “versenyén”.

/kb 15 perced van az offenzíva megindulásáig/

[Feng]
/látod, még jó, hogy írtál olyan verziót, hogy nem omlik le a fal xD igazán üdítő az előrelátásod :3/

A klónjaid bár megtorpannak, újra megindulnak, s így társad is reagálva, együttműködve küldi a gólemet az egyik klónod védelmébe, hogy inkább azt pusztítsák el először, hátha beljebb tud jutni, mivel már tényleg nyugodt tempóban is csak két lépés a kapu vonalába jutni, ionnantól pedig már beljebb vannak. A klónok ellen pedig megindul a fegyverözön a falról, amelyet megrenget az első robbanás, amelyet szél technikáddal is kicsit felerősítresz, de legfőképp a detonáció minden hatását a védőkra zúdítasz, mind a löketet, mint a füstöt, mind a repülő törmelékdarabok javát, elvakítva őket, vagy leglaább megnehezítve a dolguk, miközben minden klón egyre beljebb, és beljebb hatol, a védőfal külső részéhez közelebb esve komolyabb repedést is okozva rajta - de lassan felismerheted, hogy ez a kapu nem csak viccből áll itt, és nem dísznek alakították ki, komoly erődítmény, és bár egy kis része megingott, ez még alapjaiban nem elég a megremgetetéséhez, ugyanakkor arra a támadásod tökéletes volt,hogy a figyelmet rátok, a kapura, erre a kis négyzetméternyi területű pontra szegeződjön, s ne tűnjön fel először senkinek a hirtelen meginduló áradat, s bár benn megszólalnak a vészharangok, az igazi káosz csak most van kirobbanóban.
Az egyik sunagakurei katona, aki igyekszik közelebb rohanni a kapuhoz, hogy segíthessen erejével, csak úgy, minden különösebb ok nélkül pillant fel, hogy a szeme elkerekedjen, és felkiáltson, de kiáltása elvész, ahogy egy komolyabb tűzgolyó halálra perzseli, hatalmas erővel csapódva a falba. Nyomában több száz másik, távolsági jutsu csapódik a falba, ahogy beindul az offenzíva.

[Hiraku, Rui, Saito]

Az egyesített támadás elől, hasznos és kellő döntés, Hiraku kitér, hagyva veszni gömbjeit, amelyek közül kettő elpusztul (nem sikerült kisakkoznom, végül is melyik típusodból hány van pontosan ˇˇ’) , amelynek köszönhetően senbonok és lilás színű füst lepi be a környékét, bár a füst nagy részét az eloszló szél szétoszlatja, így kevésbé hatásos, s mivel Hiraku mint célpont mozdul, picit ki is esik a történet sűrűjéből, így sajnos pocsékba megy, az ellenfél is tudomást szerez erről a fajta veszélyről is, de pontosan nem tudják, milyen is a hatása a füstfelhőcskének, a senbonok viszont, kivéve azokat, amelyek a sárból emelt falba fúródnak, szétszóródva mindannyiótoknak kellemetlenségeket okoz, gátolva a mozgás, bár a nem célzottan, szándékosan történt kilövődéstől, nagy részük alapvetően nem alkalmas komolyabb sérülés okozására. A másik kettő támadó gömb azért maradhat meg, mert a védekező, vastagabb falú gömb leárnyékolta őket, bár némileg sérültek, de egyben maradtak a védekezővel egyetemben. De volt ennél nagyobb baja mindenkinek.
Rui megtámadta volna a bábos fiút, amely kellemetlen perceket szerezhetett volna neki, de társa közbelépett, eltérítve a lányt, aki állat barátja segítségével kerülte el a nagyobb bajt, miközben másik társa, Saito mintha elbambult volna, ráadásul az agyar nyelv sav sem vonzó olyan szempontból, hogy az ember a kitérésen kívül bármit csináljon ellene. Mivel azonban az állatka ennek ellenére gazdája segítségére sietett, az oldalán bekapott egy komolyabb foltnyit ebből a húsig, talán csontig is hatoló, maró anyagból.
Közben Hiraku is visszaérkezett társai mellé, bár a mögötte becsapódó két jutsu ereje segített neki a shunshinnál is picit gyorsabbnak lenni, ahogy taszított rajta egyet a feloszló forró levegő. Viszont társai mellé ért, így már sokkal hatékonyabban tud bármit is lépni, hiszen társai is bevédik, nem kell egyedül helyt állnia.
Rui közben a földre érve úgy dönt, azonosul a sziklával, felvéve tulajdonságait, bár lomhább lesz, mégis “tüzes” marad, jobban mondva nem ő, de közvetve rá is ráfogható, hiszen utasítására ninjaállata egy kisebb erejű tűz jutsut vet be, amelynek köszönhetően egy nagyobb tűzkarika közelít a behatolók felé. A lány arra számított, hogy Saito rásegít a jutsujára, halálos erejű támadást csiholva belőle szelével, de a fiú, úgy tűnik, elmélázott, valami miatt teljesen lemaradt az eseményektől, s a segítő szél elmaradt.

/Ha valakit rosszul értelmeztem, szólni ér. Melóban, darabosan készült a válasz, sajnos ilyenkor fokozottan hajlamos vagyok hibázni ˇˇ’
Határidő: dec. 16./

Ajánlott tartalom