Djuka Mizuri

Név:Djuka Mizuri
Ország: Fű országa
Rang: Genin
Kor: 15
Nem: Férfi

Felszerelés:10m Dróthuzal,5db füstbomba,1db elsősegély készlet,1 doboz energia tabletta, 10db robbanó jegyzett,5 db kunai, 5db shuriken 10 db senbo

Kinézet:170 cm magas, erős testalkatú fiú. Barna hosszú haja eltakarja füleit. Mind két kezén zöld színű vastag kézvédő található, de karjai fedetlenek a gyors mozgás érdekében. Mellkasát pajzs borítja illetve egy vastagabb bundából készült mellény takarja el a pajzsot. Fejpántját mindig jó látható helyen, a fején viseli.

Jellem: Nagyszájú, agresszív és hamar fel lehet idegesíteni. Nem nagyon szereti húzni az időt és mindig csak a cél lebeg a szeme előtt. Tekintete elég zord és szemei mindent elárulnak róla.

A Djuka kán egyik sarjaként születtem 15 évvel ezelőtt. A klánról sok mindent nem tudok, mert mikor apám összeházasodott elhagyta a klánját és elköltözött abba a kis faluba ahol most is éldegélek. Sajnálatos módon meghalt mikor én 2 éves voltam egy gyógyíthatatlan betegségbe. Azóta anyámmal és új barátjával Kinoval élek. Kinoról csak annyit kell tudni, hogy egy alkoholista ember, aki második otthonát a kocsmának tartja és,
ott kártyázik anyám keresetéből. Szóval az életem nem valami egyszerű. Hat évesen beírattak az akadémiára hátha lesz belőlem mégis valaki, de ott csak a gond volt velem. Állandóan verekedtem, kiabáltam az osztálytársaimmal. Én voltam az összes közül a legerősebb, de viszont a legagresszívebb is. A tanulás nem nagyon izgatott inkább kimentem az udvarra és ütöttem egy zsákot, mint hogy bent maradjak és tanuljak a többi gyerekkel. Anyámat ezért sokszor behívtál, de neki sokkal több gondja volt, mint, hogy velem foglalkozzon. Az első
éveket nagy nehezen elvégeztem, de szerencsére utána csak az erőléti feladatokkal foglalkoztunk azokat viszont nagyon élveztem és jól is mentek. Nem is értettem minek kellet nekem annyit tanulni mikor én ebbe voltam a jó. Elkezdtem meg szeretni végre a sulit és a tanárok is sokat dicsértek. Büszke voltam magamra, de az életem ettől a pillanattól fogva teljesen megváltozott. Egy őszi esős szombati nap volt, máig tisztán emlékszem arra a szörnyű délelőtt re. Reggel mikkor felkeltem, megreggelizem és miután esett az eső nem mentem ki edzeni, hanem inkább a szobámba maradtam, ahol olvasgattam és azokat az emlékeket nézegettem, amit még anno apám rám hagyott. Pontosítva a klán ruháját, a kardját, képeket és egy tekercset, amit még a Djuka klántól kapott. Miközben én ezeket nézegettem Kino hazaért persze megint teljesen részeg volt csak annyi különbséggel, hogy most délkor otthon volt a szokásos éjfél helyett. A szobámból csak üvöltözést és csapkodást halottam, amire felfigyeltem. Lassan kinyitottam a szobám ajtaját és leültem a lépcső legfelső fokára, hogy véletlenül se vegyen észre. Egyszerűen gyűlöltem őt nem is értettem, hogy miért költözött ide hozzánk. Tovább néztem őket, de csak egymással kiabáltak. Anya dühébe tányérokat vágott a földre. Aztán rá jöttem, hogy miért üvöltenek ennyire egymással.
Két hete kaptunk egy levelet, amibe az állt, ha nem fizetjük ki a számlákat, akkor eladhatják a házunkat. A számlákat ki tudtuk volna fizetni csak az volt a gond, hogy Kino folyton elverte a pénz a kocsmában. Anyám ezt próbálta megérteni Kinoval, de nem sok sikerrel. Ezért újra elkezdte dobálni a tányérokat, amíg az egyik véletlenül eltalálta Kinot. Kino dühébe megfogott egy vastagtalpú üvegpoharat és teljes erejéből hozzávágta anya fejéhez, aki összeesett és meghalt. Kino kirohant a házból és elmenekült. Zokogva rohantam le megnézni anyát, de márt nem tudtam rajta segíteni, meghalt. Kirohantam, hogy segítséget kérjek. Szerencsére a szomszédunk pont kint locsolta a virágjait. Megértem, hogy jöjjön át és nézze meg hogy mi történt. Gyorsan átrohant és kihívta a rendőröket, akik anyát elszállították és belekezdtek Kino keresésébe. Két nap múlva meg is találták a rakparton mikor épp elakarta hagyni az országot. Engem pedig legközelebbi rokonomhoz a nagyapámékhoz vittek. Őket nagyon szerettem és jól kijöttem velük. Nagyapám egy igen jó ninja volt, de márt nyugdíjba lépett. Első feladata az volt, hogy visszatett az akadémiára és felkészített a genin vizsgára. Rengeteget korrepetált de leginkább elméleti feladatokból. A vizsga napján az első feladat egy teszt volt. Elégé izgultam talán ettől féltem a legjobban. De nagy nehezen sikerült megcsinálnom. Igaz nem hibátlanul, de nem számított az volt a lényeg, hogy megvan a neheze. A második feladatnál jutsukat kellet bemutatni illetve shurikenes feladatokat húztam.
A harmadik és egyben az utolsó feladat a harc volt. Az ellenfelem egy vézna kis kölyök volt hozzám képest, akit nem volt nehéz vállra fektetni. Egyszerű ütések mértem a gyomrába, amiket nem sokáig bírt és összeesett. Ezek után végre megkaptam a fejpántomat és genin lettem. Mikor hazaértem nagyapa nagyon büszke volt rám és megígérte, hogy segít nekem elsajátítatom a víz elemet, mert még régebben egy furcsa papírt nyomott a kezembe ami rögtön elnedvesedett ezért tudta, hogy az én elemem a víz. Azóta fél év telt el és nagyapával tanulom a víz elem használatát, ami nem könnyű feladat. Eléggé szeretnék, márt végre beállni egy csapatba és küldetéseket csinálni, mert az élet kezd kicsit unalmassá válni kalandok nélkül.

Köszi szépen

oké Kijavítva