Djuka Mizuri

Jutsutanulás: Suiton: Kaihoudan // Kéreg lövedék//
A történet beleépítve a karakter életébe

Az egész egy szép nyári napon kezdődött. Az idő meleg volt, de mégsem volt az a nagy kánikula. A genin vizsgám óta két hét telt el. Abban a két hétben kiderült, hogy az elemen víz lesz és, hogy nagyapa egyik jó barátja fogja nekem megtanítani az alapokat. Nagyon örültem, ennek hisz mindig is az volt a vágyam, hogy víz elemű lehessek.
Tehát az egész egy szép nyári napon kezdődött. Mikor kikeltem az ágyamból, felkaptam a hétköznapi ruhámat és kisétáltam a konyhába valami reggeliért. Nagyapa gondolt rám és egy megterített asztallal várt, ami tele volt finomsággal. Miután megreggeliztem kisétáltam a házból és utamnak eredtem. Ez egy nagyon izgalmas nap lesz, hisz most fogok először találkozni a mesteremmel és meg fogja nekem tanítani az első víz technikát illetve a víz elem használatát. Az utam egy kis tisztásra vezetett, ahol egy patak csordogált bele egy halastóba.
Régen sokat jártam ide horgászni, tehát a terepet márt jól ismertem és nem is volt olyan messze a házunktól. Amikor megérkeztem nem volt ott senki, ezét leültem a halastó mellé és vártam. Tíz perc múlva egy alak jelent meg az egyik fa tövében. Nem láttam tisztán az arcát, de sejtettem, hogy ő lesz az én emberem. És az az alak elkezdett felém sétálni. Hitelen felpattantam a fűből és megvártam, amíg ideér hozzám. Amikor megkérgezte kezet nyújtót és bemutatkozott:
- Szia, a nevem Surine és én foglak tanítani téged a következő napokban. Nagyapádat márt, gyerekkora óta ismerem és amióta ide költöztél hozzá az óta csak rólad beszél. Halottam, hogy milyen szörnyű gyerekkorod volt, de remélem, hogy itt a nagyapádnál jobbra fog fordulni a sorod.
Csodálkoztam, hogy ez az alak ennyi mindent tud rólam. Tudta, hogy milyen is volt a múltam és az is érdekes volt számomra, hogy viszont nagyapa sohasem mesélt róla. Surine egy negyven év körüli vékony testalkatú, jounin ninja volt. Én is kezet nyújtottam neki és illedelmesen bemutatkoztam:
- Üdv az én nevem Mizuri és jól tudod, hogy igen nehéz múlttal rendelkezem, de nem azért vagyok itt, hogy sajnáljanak, hanem ezért hogy megtanuljam a víz elem használatát.
És azzal elengedtem a kezét. Sirune csak mosolygott és erre ennyit mondott:
- Hát akkor kezdjünk is bele! Tehát víz elemű vagy. Remek akkor vágjunk is bele.
Miután ez lesz az első jutsud elég könnyűt fogok neked megtanítani, de egyben olyat is ahol bárholt tudod használni és nem muszáj, hogy víz közelébe legyél.
És arrébb sétált tőlem, majd egy fa előtt állt meg olyan tíz méterre. Pár pillanatod vár majd csak annyit mondott:
- Suiton: Kaihoudan
Hirtelen egy vonalban a szájából áramolt ki a víz elég erős sugárban. A fa, amire ráfutja ezt a vizet ketté tőrt. Nagyon meglepődtem, csodálkoztam, hogy egy ilyen egyszerű víz jutsu is milyen pusztításra képes. Ezek után visszafordult hozzám.
- Tehát ezt a jutsut szeretném neked megtanítani, ha nincs ellenedre – mondta mosolyogva miközbe a szemembe nézett.
- Rendben válaszoltam neki vissza – és odasétáltam mellé
- Elsőnek koncentrálj, majd ha elegendő a chakrád van, akkor mond ki a jutsu nevét és ez elegendő is lesz ahhoz, hogy érezd azt a furcsa érzést, majd ezek után csak nyisd ki a szádat és hagy, hogy áramoljon ki a szádból az a bizonyos víz sugár.
Bólintottam egyet majd én is beálltam egy fával szembe és elkezdtem sorba megcsinálni azokat a pontokat, amiket a mester sorolt fel. Elsőnek koncentráltam majd pár perc múlva éreztem, ahogy a chakra mennyiség elegendő lesz, átjárta az egész testemet az erő majd kimondtam a jutsu nevét: Suiton: Kaihoudan és kinyitottam a szám, de a számom nem vízsugár jött, ki hanem mintha egy lyukas slag eresztené ki magából a vizet. Sirune erre csak nevetett. Én is visszamosolyogtam.
-Nagyon jó! Nem baj, hogy nem sikerült sugárként kilőni a vizet a szádból az a lényeg, hogy elsőnek sikerült vizet teremteni a szádba. Ez a legnehezebb az egészbe, de te látszik, hogy erősen koncentráltál és így sikerült is a neheze. Sokan, akiknek ezt a jutsut tanítottam négy –öt próbálkozás után tudták elérni ezt az eredményt. Próbáld meg még egyszer, de most koncentrálj jobban a chakrádra és a kivitelezésre egyaránt. - ezekkel a szavakkal bíztatott tovább. Ezek után Sirune leült egy fa tövébe és várt a csodára. Én pedig nekiálltam az egésznek még egyszer. Ismét felálltam a fával szembe. Első a koncentrálás, most mindenből többet adtam hozzá, mint az előbb. Több chakrát, többet koncentráltam és több érzéssel próbáltam kivitelezni az egészet. Mikor kimondtam a jutsut ismét éreztem a víz erejét majd kinyitottam a szám. A víz most erősebben jött, ki mint az előbb de még mindig nem volt az igazi. Sebaj, szerencsére pozitívan állok az ilyen dolgokhoz és tudtam, hogy ezt nem hagyhatom félbe. Meg kell tanulnom normálisan használni ezt a jutsut. A következő óra leginkább gyakorlással telt el. Néha megálltam, leültem egy picit pihenni majd folytattam tovább. Rengetegszer próbáltam újra és újra megcsinálni. A víz ereje egyre jobban erősebb lett. Nap végére képes voltam elég jól használ a jutsut, de addigra Sirune elaludt. Lassan odasétáltam hozzá és felráztam az álmaiból.
- Sirune ,Sirune , Sirune – lassan kinyitotta a szemeit
- Na, mi van sikerült? - kérdezte
- Szerintem igen – válaszoltam vissza. Ekkor feltát a fűből és megállt mellettem.
- Na, akkor had lássam – mondta érdeklődően.
Ekkor beálltam egy új fával szembe és elkezdtem a jutsut. Koncentráltam, majd a megfelelő chakra szint után kimondtam a jutsu nevét: - Suiton: Kaihoudan és a számból végre elég erősen jött ki az a bizonyos vízsugár. Igaz még a fát nem tudtam kidönteni, de elég erősen megsebeztem a törzsét. Majd ezek után a Sirune felé fordultam.
- Nagyon jó! Ügyes vagy Mizuri. Az nem gond, hogy még nem tudod kidönteni azt a fát, de hidd el nekem, hogy pár napon belül erre is képes leszel. De most márt mennyünk haza hisz besötétedett. Holnap ugyan itt ugyan ekkor. – És ezekkel a szavakkal váltunk el egymástól. Mikor haza értem elmeséltem nagyapámnak az egész napomat. Ő is büszke volt rám. A következő napokba csak gyakorlással töltöttem addig, amíg ki nem tudtam dönteni a fát illetve addig, amíg teljesen el nem tudtam sajátítani ezt a jutsut. Két nappal rá márt ki tudtam dönteni a fát és teljesen el tudtam sajátítani ezt a víz elemű jutsut.