Kagemare Kuzomi
3 posters
Naruto Gundan :: Karakter készítés :: Élmények :: Pályázatok
1 / 1 oldal
Kagemare Kuzomi
Kagemare Kuzomi Hétf. Szept. 19 2011, 16:51
Most egy fegyverre szeretnék pályázni Bee-sama azt mondta lehetséges megoldani ezt a fegyvert ezért most felvázolnám a dolgot.
Én a fegyvernek a rejtett senbon nevet adnám (de persze ez felülbírálható)
A fegyver annyiból áll, hogy ugye van a ninja kesztyű és abba három lyukat fúrni vagy csinálni rá(mind a kettőbe). Azokban három mérgezett senbont beletenni és ha csakrát vezetek bele akkor a senbonok kilővődnek.
A méreg azonnali hatású altató.
Szűkséges dolgokat (mint pl.: mennyi csakra kell hozzá) majd arra kérlek adjátok meg mert én ezt ugye nem tehetem meg.
A történet a küldetésre indulás előtt történik két héttel.
A történet:
Konoha utcáin sétáltam és a múltról merengtem. A ninja akadémián töltött éveken gondolkoztam épp amikor eszembe jutott egy érdekes dolog.
- Minden ninja szinte ugyanazokat a fegyvereket használja! Vagy legalábbis nagyon hasonlóakat - elmélkedtem - Mi lenne ha valaki kitalálna egy új féle fegyvert? Akkor azzal biztos meglephetné az esetleges ellenségeket nem?... De egészen biztos vagyok benne.
Elmélkedtem egy darabig még sétálás közben, de nem tulajdonítottam túl nagy jelentősséget ennek a dolognak. Sétáltam tovább és egyszer csak otthon találtam magam. Amikor ezt észrevettem mit volt mit tenni leültem enni és közben tovább gondolkodtam néhány dolgon, elvégre időm mint a tenger. Lefeküdtem aludni és el is felejtettem a fegyverekről szóló elméletemet.
Másnap reggel kipihenten ébredtem és gyorsan felöltöztem, bár nem voltam benne biztos miért sietek valamiért mégis siettem. Lementem és nekifogtam a reggelihez... amikor is anyám lépett be a konyhába.
- Hát te? ilyen korán?
- Miért? - kérdeztem.
Nem válaszólt csak elvigyorodott. A vigyorát látva eszembe jutott egy kérdés ami nem tudom miért jutott eszembe mert nem láttam értelmét megkérdezni elvégre tudtam a választ, de azért feltettem a kérdést.
- Anya! Te értesz a fegyverekhez ugye?
- Persze! De hiszen tudod, hogy fegyverspecialista vagyok vagy nem?
- De de tudom csak megkérdeztem...
Befejeztem a reggelit és elmentem sétálgatni. Semmi különös nem történt, ismét elrágódtam a múlton és estefelé hazamentem, megvacsoráztam, majd lefeküdtem.
Másnap reggel ugyanaúgy korán keltem, megreggeliztem és gondolataimba merűlve el kezdtem sétálgatni... Délután felé járt az idő amikor is az utam a kiképzőterepek felé vezetett.
Többen is edzettek és az egyik ember éppen különféle fegyvereket próbálgatott. Beugrott hirtelen a fegyverekről szőt gondolatmenet...
- Mi lenne ha mondjuk én csinálnék egy egyedi fegyvert? - kérdeztem magamtól.
Az ötletet elvetettem azzal az indokkal, hogy túl bonyolult,de megszabadulni az ötlettől nem tudtam! Hazafutottam és berohantam a szobámba. Elkezdtem járkálni és gondolkoztam vajon belefogjak-e, addig elmélkedtem ilyenformán ameddig meg nem éheztem. Kimentem a szobámból, de arra lettem figyelmes, hogy már nagyon is sötét van. Lassan leosontam a konyhába és ettem pár falatot. Aztán vissza lopakodtam a szobámba úgy mint valami betörő. Ezen elgondolkodva elmosolyodtam. Lefeküdtem aludni, de belám furakodott az az érzés ami arra késztet, hogy cselekedjek. Néhány perc habozás után felpattantam az ágyamból és fogtam egy adag papírt és ceruzát. Nem tudom meddig rajzoltam a terveket, de egy idő után elaludtam. A tervek között volt mindenféle a legképtelenebtől a legegyszerűbig. Volt ott olyan penge amin, ha megnyomunk egy gombot húsz másik jön elő és volt olyan amikor egy katanából elő lehet húzni még egy shurrikent is vagy egy kunaiból egy senbont... sőt még katapult szerűségek is metalálhatóak a nyílpuskákról nem is beszélve.
Reggel anyám belépett a szobámba és egy elég érdekes kép tárult a szeme elé:
Az asztalomon minden szétszórva... a szobában a sok járkálástól hatalmas volt a rendetlenség és a lényeg: az ágyon volt a felsőtestem a fejem alatt egy adag papír a számból egy ceruza lóg ki valamint a maszkom a fejem hátulján virít.
Anyám az egyik papíra írt egy üzenetet aztán elment.
Egy vagy két óra után ébredtem.
Az ébredés is egy elég érdekes dolog volt:
A számból egy nyálas ceruza esett ki és amikor felemeltem a fejem az alattam található papírok a fejemhez ragadtan és még a ceruza is beleragadt a számba.
Egy laza óra aladt leműtöttem magamról a dolgokat és még vagy fél óráig kerestem a maszkomat. Valamint észre vettem, hogy valaki - na vajon ki? - epésen megjegyezte az egyik tervrajzomon, hogy " Én elmegyek egy küldetésre. Két - három nap és itthon leszek... addig takaríts ki kérlek". Az utolsó mondat felletébb felháborító volt.
- Takarítsak ki? Ez az én szobám és.... - zsőrtölődtem még egy darabig aztán beletörődtem a sorsomba és kitakarítottam, majd lefűrödtem, mert nem mondhattam magam rózsaillatúnak.
Fűrdés után frissen elmentem egy kis sétára és utána még frissebben elkezdtem újra a tervezgetést...
Majdnem egy egész napot rátettem a tervezésre míg végűl eldöntöttem egy egyszerű mégis űtős fegyvert fogok tervezni... Ezt persze eldönteni könnyebb mint megtenni...
Nem tudom mikor aludtam el, de még azt se mikor keltem fel... a tervrajzok pedig csak szaporodtak, de egyik sem tetszett igazán... Éppen indultam ki a szobámból amikor is kicsapódott az ajtó és jól fejen talált... Az ütéstől elestem és magam elé tettem a kezem... Ebben a pillanatban megláttam a ninja kesztyűmet...
- Hát persze! - hasított belém a felismerés.
Neki csapódtam a falnak, de még csak törődni sem törődtem vele.
Az ajtón apám lépett be és engem keresett a tekintetével.
- Jaj bocsánat - mondta amikor meglátott.
Én még csak tudomást sem vettem az esetről, hanem felpattantam és papír után kutattam, de olyat nem találtam amin lenne hely, ekkor eszembe jutott ki jött be.
- Hm? Ja nincs semmi baj... Apa tudnál adni papírt? - kérdeztem.
- Persze, de addig szellőztes ki amíg én elmegyek keresek papírt. - mondta és elviharzott.
Oda rohantam az ablakhoz és kinyitottam, közben pedig új terveken gondolkodtam...
- Egyszerű... csak egyszerű és nagyszerű... - godolkodtam és ráléptem valamire.
Lenéztem és megláttam a ceruzámat. Ebben a pillanatban a ceruzáról valamiért egy senbon ugrott be... és már a fegyver alapjai ott is voltak a fejemben csak még nem jöttem rá erre.
Valaki ledobott az ágyamra egy adag papírt és azt mondta, hogy csinálja a vacsorát, de nem igazán törődtem a hangal. Rávetettem magam a papírokra és elkezdtem kegyetlen tempóval tervezni.
Egy teljes óra leforgása alatt sikerült megterveznem a nekem is tetsző példányt! Már csak el kell készítenem... de hogyan is?
- Most ezt hogy fogom én megcsinálni? - kérdeztem magamtól, de már jött is a válasz - Nem! Nem én fogom hanem majd anyát ráveszem. Ő úgyis ért az ilyenekhez...
A tervet biztonságban elhelyeztem az asztalomon és leronhantam vacsorázni...
Másnap reggel fáradtan keltem fel. Az este szinte semmit nem aludtam az örömtől és az izgalomtól na meg hát attól a problémától sem, hogy ugye anyám nincs itthon és a fegyvert csak ő tudná összerakni...de hát ugye van az a mondás, hogy a türelem rózsát terem, viszont az is igaz, hogy nekem most semmi szükségem rózsára ezért nem is vagyok jelen pillanatban türelmes, ami nálam nem jelent mást, mint, hogy fel-alá járkálok a házban. Meg kell vallanom ez bizony elég unalmas látvány lehet, de hát nincs mit tenni, nem igaz?
Két vagy három óra járkálás után úgy döntöttem, hogy elmegyek a házban található spéci kis edzőterembe és levezetem a felgyülemlett stresszt...
A következő reggel hullaként jöttem ki az edzőteremből és egy velem szembe jövő nőre lettem figyelmes.
- Szia Kuzo! Te mit csinálsz?
- Szia anya! Figyelj kitaláltam egy... - olyan hevesen magyaráztam a dolgokat, hogy utána még háromszor vagy négyszer el kellett magyaráznom, hogy megértse amit mondok.
- Add ide azt a tervrajzot amiről beszéltél aztán pihenj le én meg összedobom a fegyvert. - mondta egy mosoly kiséretében.
Felrohantam aztán le és a kezébe nyomtam a fegyver terveit, majd elindultam aludni... mert tényleg nagyon fáradtnak éreztem magam...
Nem tudom mennyit aludhattam, de mire felkeltem már sötét volt.
- Azt hiszem kicsit sikerült aludnom - mondtam az ajtómnak egy nyújtózkodás közben.
Eszembe jutott hirtelen a fegyver és gyorsan kipattantam az ágyból. Lerohantam a lépcsőn és berontottam anyám dolgozószobájába.
- Kész van? - szögeztem neki a kérdést.
Miután kimondtam vettem észre, hogy éppen az egyik kesztyűmbe tesz bele valamit.
- Kész van? - kérdeztem, bár a választ tudtam, de azért valamiért megkérdeztem.
- Még nincs - mondta.
Tudtam, hogy most nem érdemes kérdésekkel zaklatni ezért kimentem a dolgozúszobájából és sétáltam egy nagyot Konohagekure no sato soha véget nem érő utcáin. Igazából nem tudtam miért megyek sétálni, talán azért, hogy lefoglaljam magam valamivel... talán.
Lassan-lassan visszaértem és, habár nem tudtam mennyi az idő, mégis valamiért olyan érzésem volt, mintha reggel felé járna az idő. Bementem a házba és arra lettem figyelmes, hogy anyám jön velem szembe. Rögtön észrevettem a kezében szorongatott tárgyakat.
- Kész vannak? - kérdeztem izgatottan.
- Igen! Holnap megmutatom, hogyan kell használni.
- Holnap? Miért csak holnap?
- Azért mert fáradt vagyok...
Tudtam nincs értelme vitatkozni. Elmentem lefeküdni, persze egész este nem aludtam semmit míg végül eljött a várva várt nap. Kipatantam az ágyból. A konyhában szembe találkoztam anyámal és köszöntem neki. Természetesen ő is visszaköszönt, majd elkezdtem nyagatni, hogy magyarázza el, hogyan működik és én elkezdek edzzeni vele. Addig-addig nyagattam amíg rá nem állt a dologra.
- Na az a lényeg - kezdett bele a magyarázkodásba - hogy felveszed és belevezeted a csakrád. Minél több csakrát vezetsz bele annál erősebben és meszebre lövi ki a benne lévő tűket. Én tettem rá neked egy azonnali hatású altatót, aminek az a hátránya, hogy csak egy vagy két óráig hat.
Amint láttam rajta, hogy befejezi, rögtön elrohantam a családi edzőterembe. Kirántottam az ajtót és beugrottam. Odamentem egy céltáblához és felhúztam mindkét kesztyűt. Felemeltem a jobb kezem és a tábla felé tartottam. Belevezettem egy kis csakrát és habár gyengén, de a kesztyű kilőtte a senbonokat. Kiszedtem a senbonokat a céltáblából és visszaraktam a kesztyűbe. Messzebb mentem a táblától és onnan kicsit több csakrát belevezetve lőttem ki a senbobokat és láss csodát így is kilőtte. Elkezdtem gyakorolni a különböző távolságokkal és csakramennyiségekkel. Rátettem az egész napom a gyakorlásra és nagyjából rá is jöttem a fegyver használatára. Olyannal is próbálkoztam, hogy egyszerre csak egy senbont lövök ki, de ez azért elég bonyolult és nem is sikerült. A nap végén már alig tudtam tartani a kezeimet, ezért úgy döntöttem ledőlök pihenni.
Másnap reggel két levél fogadott az ágyamon. Felbontottam az elsőt:
Ha méltóztatsz felkelni akkor megtudod, hogy nem vagyok itthon. Elmentem küldetésre, de még indulás előtt újra méregbe mártottam a senbonjaidatt.
Hát egyértelmű kitől jött ez a levél... Felbontottam a másikat is. Az a hokagétől jött és azt írta mennyek a rezidenciájára, mert ott egy fontos dolgot tudat velem.
- Vajon mit akarhat a hokage? Talán meg van az új csapatpm?...
Én a fegyvernek a rejtett senbon nevet adnám (de persze ez felülbírálható)
A fegyver annyiból áll, hogy ugye van a ninja kesztyű és abba három lyukat fúrni vagy csinálni rá(mind a kettőbe). Azokban három mérgezett senbont beletenni és ha csakrát vezetek bele akkor a senbonok kilővődnek.
A méreg azonnali hatású altató.
Szűkséges dolgokat (mint pl.: mennyi csakra kell hozzá) majd arra kérlek adjátok meg mert én ezt ugye nem tehetem meg.
A történet a küldetésre indulás előtt történik két héttel.
A történet:
Konoha utcáin sétáltam és a múltról merengtem. A ninja akadémián töltött éveken gondolkoztam épp amikor eszembe jutott egy érdekes dolog.
- Minden ninja szinte ugyanazokat a fegyvereket használja! Vagy legalábbis nagyon hasonlóakat - elmélkedtem - Mi lenne ha valaki kitalálna egy új féle fegyvert? Akkor azzal biztos meglephetné az esetleges ellenségeket nem?... De egészen biztos vagyok benne.
Elmélkedtem egy darabig még sétálás közben, de nem tulajdonítottam túl nagy jelentősséget ennek a dolognak. Sétáltam tovább és egyszer csak otthon találtam magam. Amikor ezt észrevettem mit volt mit tenni leültem enni és közben tovább gondolkodtam néhány dolgon, elvégre időm mint a tenger. Lefeküdtem aludni és el is felejtettem a fegyverekről szóló elméletemet.
Másnap reggel kipihenten ébredtem és gyorsan felöltöztem, bár nem voltam benne biztos miért sietek valamiért mégis siettem. Lementem és nekifogtam a reggelihez... amikor is anyám lépett be a konyhába.
- Hát te? ilyen korán?
- Miért? - kérdeztem.
Nem válaszólt csak elvigyorodott. A vigyorát látva eszembe jutott egy kérdés ami nem tudom miért jutott eszembe mert nem láttam értelmét megkérdezni elvégre tudtam a választ, de azért feltettem a kérdést.
- Anya! Te értesz a fegyverekhez ugye?
- Persze! De hiszen tudod, hogy fegyverspecialista vagyok vagy nem?
- De de tudom csak megkérdeztem...
Befejeztem a reggelit és elmentem sétálgatni. Semmi különös nem történt, ismét elrágódtam a múlton és estefelé hazamentem, megvacsoráztam, majd lefeküdtem.
Másnap reggel ugyanaúgy korán keltem, megreggeliztem és gondolataimba merűlve el kezdtem sétálgatni... Délután felé járt az idő amikor is az utam a kiképzőterepek felé vezetett.
Többen is edzettek és az egyik ember éppen különféle fegyvereket próbálgatott. Beugrott hirtelen a fegyverekről szőt gondolatmenet...
- Mi lenne ha mondjuk én csinálnék egy egyedi fegyvert? - kérdeztem magamtól.
Az ötletet elvetettem azzal az indokkal, hogy túl bonyolult,de megszabadulni az ötlettől nem tudtam! Hazafutottam és berohantam a szobámba. Elkezdtem járkálni és gondolkoztam vajon belefogjak-e, addig elmélkedtem ilyenformán ameddig meg nem éheztem. Kimentem a szobámból, de arra lettem figyelmes, hogy már nagyon is sötét van. Lassan leosontam a konyhába és ettem pár falatot. Aztán vissza lopakodtam a szobámba úgy mint valami betörő. Ezen elgondolkodva elmosolyodtam. Lefeküdtem aludni, de belám furakodott az az érzés ami arra késztet, hogy cselekedjek. Néhány perc habozás után felpattantam az ágyamból és fogtam egy adag papírt és ceruzát. Nem tudom meddig rajzoltam a terveket, de egy idő után elaludtam. A tervek között volt mindenféle a legképtelenebtől a legegyszerűbig. Volt ott olyan penge amin, ha megnyomunk egy gombot húsz másik jön elő és volt olyan amikor egy katanából elő lehet húzni még egy shurrikent is vagy egy kunaiból egy senbont... sőt még katapult szerűségek is metalálhatóak a nyílpuskákról nem is beszélve.
Reggel anyám belépett a szobámba és egy elég érdekes kép tárult a szeme elé:
Az asztalomon minden szétszórva... a szobában a sok járkálástól hatalmas volt a rendetlenség és a lényeg: az ágyon volt a felsőtestem a fejem alatt egy adag papír a számból egy ceruza lóg ki valamint a maszkom a fejem hátulján virít.
Anyám az egyik papíra írt egy üzenetet aztán elment.
Egy vagy két óra után ébredtem.
Az ébredés is egy elég érdekes dolog volt:
A számból egy nyálas ceruza esett ki és amikor felemeltem a fejem az alattam található papírok a fejemhez ragadtan és még a ceruza is beleragadt a számba.
Egy laza óra aladt leműtöttem magamról a dolgokat és még vagy fél óráig kerestem a maszkomat. Valamint észre vettem, hogy valaki - na vajon ki? - epésen megjegyezte az egyik tervrajzomon, hogy " Én elmegyek egy küldetésre. Két - három nap és itthon leszek... addig takaríts ki kérlek". Az utolsó mondat felletébb felháborító volt.
- Takarítsak ki? Ez az én szobám és.... - zsőrtölődtem még egy darabig aztán beletörődtem a sorsomba és kitakarítottam, majd lefűrödtem, mert nem mondhattam magam rózsaillatúnak.
Fűrdés után frissen elmentem egy kis sétára és utána még frissebben elkezdtem újra a tervezgetést...
Majdnem egy egész napot rátettem a tervezésre míg végűl eldöntöttem egy egyszerű mégis űtős fegyvert fogok tervezni... Ezt persze eldönteni könnyebb mint megtenni...
Nem tudom mikor aludtam el, de még azt se mikor keltem fel... a tervrajzok pedig csak szaporodtak, de egyik sem tetszett igazán... Éppen indultam ki a szobámból amikor is kicsapódott az ajtó és jól fejen talált... Az ütéstől elestem és magam elé tettem a kezem... Ebben a pillanatban megláttam a ninja kesztyűmet...
- Hát persze! - hasított belém a felismerés.
Neki csapódtam a falnak, de még csak törődni sem törődtem vele.
Az ajtón apám lépett be és engem keresett a tekintetével.
- Jaj bocsánat - mondta amikor meglátott.
Én még csak tudomást sem vettem az esetről, hanem felpattantam és papír után kutattam, de olyat nem találtam amin lenne hely, ekkor eszembe jutott ki jött be.
- Hm? Ja nincs semmi baj... Apa tudnál adni papírt? - kérdeztem.
- Persze, de addig szellőztes ki amíg én elmegyek keresek papírt. - mondta és elviharzott.
Oda rohantam az ablakhoz és kinyitottam, közben pedig új terveken gondolkodtam...
- Egyszerű... csak egyszerű és nagyszerű... - godolkodtam és ráléptem valamire.
Lenéztem és megláttam a ceruzámat. Ebben a pillanatban a ceruzáról valamiért egy senbon ugrott be... és már a fegyver alapjai ott is voltak a fejemben csak még nem jöttem rá erre.
Valaki ledobott az ágyamra egy adag papírt és azt mondta, hogy csinálja a vacsorát, de nem igazán törődtem a hangal. Rávetettem magam a papírokra és elkezdtem kegyetlen tempóval tervezni.
Egy teljes óra leforgása alatt sikerült megterveznem a nekem is tetsző példányt! Már csak el kell készítenem... de hogyan is?
- Most ezt hogy fogom én megcsinálni? - kérdeztem magamtól, de már jött is a válasz - Nem! Nem én fogom hanem majd anyát ráveszem. Ő úgyis ért az ilyenekhez...
A tervet biztonságban elhelyeztem az asztalomon és leronhantam vacsorázni...
Másnap reggel fáradtan keltem fel. Az este szinte semmit nem aludtam az örömtől és az izgalomtól na meg hát attól a problémától sem, hogy ugye anyám nincs itthon és a fegyvert csak ő tudná összerakni...de hát ugye van az a mondás, hogy a türelem rózsát terem, viszont az is igaz, hogy nekem most semmi szükségem rózsára ezért nem is vagyok jelen pillanatban türelmes, ami nálam nem jelent mást, mint, hogy fel-alá járkálok a házban. Meg kell vallanom ez bizony elég unalmas látvány lehet, de hát nincs mit tenni, nem igaz?
Két vagy három óra járkálás után úgy döntöttem, hogy elmegyek a házban található spéci kis edzőterembe és levezetem a felgyülemlett stresszt...
A következő reggel hullaként jöttem ki az edzőteremből és egy velem szembe jövő nőre lettem figyelmes.
- Szia Kuzo! Te mit csinálsz?
- Szia anya! Figyelj kitaláltam egy... - olyan hevesen magyaráztam a dolgokat, hogy utána még háromszor vagy négyszer el kellett magyaráznom, hogy megértse amit mondok.
- Add ide azt a tervrajzot amiről beszéltél aztán pihenj le én meg összedobom a fegyvert. - mondta egy mosoly kiséretében.
Felrohantam aztán le és a kezébe nyomtam a fegyver terveit, majd elindultam aludni... mert tényleg nagyon fáradtnak éreztem magam...
Nem tudom mennyit aludhattam, de mire felkeltem már sötét volt.
- Azt hiszem kicsit sikerült aludnom - mondtam az ajtómnak egy nyújtózkodás közben.
Eszembe jutott hirtelen a fegyver és gyorsan kipattantam az ágyból. Lerohantam a lépcsőn és berontottam anyám dolgozószobájába.
- Kész van? - szögeztem neki a kérdést.
Miután kimondtam vettem észre, hogy éppen az egyik kesztyűmbe tesz bele valamit.
- Kész van? - kérdeztem, bár a választ tudtam, de azért valamiért megkérdeztem.
- Még nincs - mondta.
Tudtam, hogy most nem érdemes kérdésekkel zaklatni ezért kimentem a dolgozúszobájából és sétáltam egy nagyot Konohagekure no sato soha véget nem érő utcáin. Igazából nem tudtam miért megyek sétálni, talán azért, hogy lefoglaljam magam valamivel... talán.
Lassan-lassan visszaértem és, habár nem tudtam mennyi az idő, mégis valamiért olyan érzésem volt, mintha reggel felé járna az idő. Bementem a házba és arra lettem figyelmes, hogy anyám jön velem szembe. Rögtön észrevettem a kezében szorongatott tárgyakat.
- Kész vannak? - kérdeztem izgatottan.
- Igen! Holnap megmutatom, hogyan kell használni.
- Holnap? Miért csak holnap?
- Azért mert fáradt vagyok...
Tudtam nincs értelme vitatkozni. Elmentem lefeküdni, persze egész este nem aludtam semmit míg végül eljött a várva várt nap. Kipatantam az ágyból. A konyhában szembe találkoztam anyámal és köszöntem neki. Természetesen ő is visszaköszönt, majd elkezdtem nyagatni, hogy magyarázza el, hogyan működik és én elkezdek edzzeni vele. Addig-addig nyagattam amíg rá nem állt a dologra.
- Na az a lényeg - kezdett bele a magyarázkodásba - hogy felveszed és belevezeted a csakrád. Minél több csakrát vezetsz bele annál erősebben és meszebre lövi ki a benne lévő tűket. Én tettem rá neked egy azonnali hatású altatót, aminek az a hátránya, hogy csak egy vagy két óráig hat.
Amint láttam rajta, hogy befejezi, rögtön elrohantam a családi edzőterembe. Kirántottam az ajtót és beugrottam. Odamentem egy céltáblához és felhúztam mindkét kesztyűt. Felemeltem a jobb kezem és a tábla felé tartottam. Belevezettem egy kis csakrát és habár gyengén, de a kesztyű kilőtte a senbonokat. Kiszedtem a senbonokat a céltáblából és visszaraktam a kesztyűbe. Messzebb mentem a táblától és onnan kicsit több csakrát belevezetve lőttem ki a senbobokat és láss csodát így is kilőtte. Elkezdtem gyakorolni a különböző távolságokkal és csakramennyiségekkel. Rátettem az egész napom a gyakorlásra és nagyjából rá is jöttem a fegyver használatára. Olyannal is próbálkoztam, hogy egyszerre csak egy senbont lövök ki, de ez azért elég bonyolult és nem is sikerült. A nap végén már alig tudtam tartani a kezeimet, ezért úgy döntöttem ledőlök pihenni.
Másnap reggel két levél fogadott az ágyamon. Felbontottam az elsőt:
Ha méltóztatsz felkelni akkor megtudod, hogy nem vagyok itthon. Elmentem küldetésre, de még indulás előtt újra méregbe mártottam a senbonjaidatt.
Hát egyértelmű kitől jött ez a levél... Felbontottam a másikat is. Az a hokagétől jött és azt írta mennyek a rezidenciájára, mert ott egy fontos dolgot tudat velem.
- Vajon mit akarhat a hokage? Talán meg van az új csapatpm?...
Kagemare Kuzomi- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 594
Elosztható Taijutsu Pontok : 0
Állóképesség : 400 (B)
Erő : 250 (C)
Gyorsaság : 500 (A)
Ügyesség/Reflex : 400 (B)
Pusztakezes Harc : 294 (C)
Tartózkodási hely : Konohagakure no satou...
Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 519
Re: Kagemare Kuzomi
Sai Kedd Okt. 18 2011, 21:15
Oksa, végül is kivetnivalót én sem találtam benne úgy, ahogy elképzeltem a leírásod alapján. Viszont azt egyértelműsítem: a méreg, ami rá kerül, ugyan a történetben anyád adja, de ha elmész küldetésre egyebek, ott csak akkor fogod tudni felfrissíteni a fegyón a mérget, ha viszel magaddal ilyen cuccost, ergo megvásárlod azt, erről ne feledkezz majd meg
Sai- Főadminisztrátor
Adatlap
Szint: S
Rang: ANBU-Root
Chakraszint: mennyit rajzoljak?
Re: Kagemare Kuzomi
Shikaku Szer. Okt. 19 2011, 19:11
A méreg vásárlásához pedig meg kell határozni a mérget a fegyverek leírásaiban megtalálható útmutató szerint (ezt a mesélő teszi meg) és aztán felárazni, és megvásárolni, ami minden esetben játék vagy kaland/munka/pályázat tárgya...
Shikaku- Játékos
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin Hancho
Chakraszint: nem lényeges-
Kagemare Kuzomi- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 594
Elosztható Taijutsu Pontok : 0
Állóképesség : 400 (B)
Erő : 250 (C)
Gyorsaság : 500 (A)
Ügyesség/Reflex : 400 (B)
Pusztakezes Harc : 294 (C)
Tartózkodási hely : Konohagakure no satou...
Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 519
Re: Kagemare Kuzomi
Sai Pént. Dec. 28 2012, 19:05
Egyértelműsítő poszt csupán, hogy itt egyelőre nincs ellenőriznivaló (hogy mesélőé legyen az utolsó poszt ^^)
Sai- Főadminisztrátor
Adatlap
Szint: S
Rang: ANBU-Root
Chakraszint: mennyit rajzoljak?
Naruto Gundan :: Karakter készítés :: Élmények :: Pályázatok
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.|
|
|