Kenshiro Karu
+2
Hinata
Kenshiro Karu
6 posters
Naruto Gundan :: Karakter készítés :: Élmények :: Kalandok
1 / 2 oldal
1 / 2 oldal • 1, 2 
Kenshiro Karu
Kenshiro Karu Vas. Okt. 02 2011, 11:11
Lassan kezdem elveszíteni az időérzékemet is. Már egy hete gyalogolunk megállás nélkül, csak enni álltunk meg és pár órát pihenni. A fogadóban történtek óta az öcsém lenyugodott, most éppen nem akarja senkinek sem kiontani a belét. Nekünk, viszont el kell hagynunk az országot és neki kell vágnunk egy olyan útnak, ami nem biztos, hogy visszasodor minket valaha ebbe az átkozott országba. Utunk a legközelebbi kikötő városhoz visz minket. Igyekszem mindig távol maradni a járt úttól, mert keresnek minket. Nem lenne jó, ha látnának a kereskedők útvonalán haladni ezért az erdőben megyünk, ez jóval lelassítaná a haladást, de egy shinobinak ez nem jelent akadályt. Amikor elértük a kikötő várost ideje volt állruhát ölteni, és elvegyülni a tömegben. Már nem is emlékszem pontosan, talán matrózoknak adtuk ki magunkat, és így is legalább 2 hétbe telt találni egy olyan hajót, ami elvisz minket a tűz országába. Kurayami is tudta, amit én, ha sikerül végre itt hagyni ezt az átkozott porfészket, akkor új lehetőségek hada sorakozik majd előttünk. A víz országában felkerültünk egy listára, egy olyan listára, amin nem szerettünk volna rajta lenni, és amíg rajta vagyunk, ezen a listán jobbnak tartom, hogy elhagyjuk ezt a szigetet.
Rengeteg szóbeszéd járt a kikötőben különböző szellem hajókról és óriás örvényekről, amik hajókat rántanak le a mélységbe. Én tudtam, hogy ennek talán a fele sem igaz, de amíg a kapitányok nem akarják elhagyni a menedéket nyújtó kikötőket addig esélyünk sem lesz lelépni innen. Egyik este rávettem magam, hogy lemenjek egy kocsmába. Az öcsémet otthon hagytam, és nem is szóltam neki meddig leszek távol. Az álruha bejött ezek az emberek nem voltak díjnyertes megfigyelők. Amint beléptem a kocsmába megcsapott az alkohol undorító szaga és azonnal émelyegni kezdtem. Sose bírtam ezt, de most összeszorítottam a fogamat és odaléptem a csaposhoz.
A kocsmában nem voltak sokan az egyik asztalnál egy öreg viharvert tengerész ült, egy másiknál pedig két verőlegény beszélgetett valamiről és a kocsmáros. Kikértem az italomat (egy alkoholmenteset) és egy pillanatra belehallgattam a beszélgetésbe.
- Nem is gondolnád Kumo mennyire elláttam annak a csirkefogónak a baját, és még nem is nagyon tudott mit kezdeni. Végül elfutott a barátaival együtt.
A Kumo nevezetű nagydarab ember egy öblöset röhögött, majd meghúzta az italát. Ekkor a matrózra pillantottam aki valószínüleg már elég erősen a korsó fenekére nézett. Motyogott ott valamit magának én pedig azt gondoltam, próba szerencse mivan ha esetleg mégis sikerül, és oda sétáltam az asztalához.
- Helyet foglalhatok komám? Látom, egyedül ütöd el az éjszakát. Amondó vagyok, hogy egy ilyen éjszakán nem szabad egyedül koptatni az asztalt. Az én nevem Mikosu. Téged hogy hívnak cimbora?
- Árrrrghh, az én nemvem…
Látszott a cimborámon, hogy nem nagyon tud kinyögni egy értelmes mondatot sem. Ekkor megszólaltak a kidobók a másik asztaltól.
- Vontasd, el innen a részeg haverodat mielőtt mi rakunk ki titeket innen!
- Fiúk azt hiszem, erőszakkal nem oldjuk, meg a dolgokat inkább igyatok egyet a kontómra.
Ezután következett egy nagyon nagy hiba, ami ha nem történik meg talán el sem hagytuk volna a víz országát.
Az ismeretlen tengerész fölállt és megpróbált a kidobók felé hajítani egy széket, de amint a szék támláját megfogta elesett. Láttam, hogy a két nagydarabnak csak lassan esik le, hogy mi is történt valójában és akkor fölálltak és elindultak felénk!
Nekem sem kellett több. Súlyosan részeg barátom védelmére siettem. Egy pillanat alatt előtte teremtem, de kaptam egy akkorát, hogy nekicsapódtam a három méterrel arrébb lévő asztalnak. Amikor felálltam és megráztam magam azt láttam, hogy a tengerészt éppen fel akarja állítani a két nagydarab, és a kocsmáros éppen a pult mögé bújik. Egy pillanat alatt eldöntöttem mi lesz. Oda rohantam a pulthoz és lekaptam két italos üveget, de jó vastag falúakat. Az egyik felém fordult a másik kopasz meg lekevert két pofont az ájult matróznak, aki ettől egy kicsit magához tért és azonnal elkezdett kapálózni. A harmadik maflás után ismét elvesztette az eszméletét. Nem volt mit tenni, cselekednem kellett.
Az egyik üveget elhajítottam a felé a tag felé, aki velem szemben állt. Legnagyobb meglepetésemre még a levegőben szétütötte az üveget, ami nem kis csörömpöléssel ért földet, megzavarva az éjszaka mágikus csendjét. Neki rohantam és egy székről elrugaszkodva ellenfelemre vetettem magam. Valószínűleg ő volt Kimo mert nagyobbnak tűnt a társánál. Kimo egy óriási ütéssel megpróbált visszatessékelni az előző helyemre, de most ennél okosabb voltam. A levegőben egy egyszerű mozdulattal kikerültem a karját és amint mellé értem már tudtam, hogy túljutottam a védelmén. Az italos üveget egy jól irányzott ütéssel az arcába küldtem. A reccsenés, amit hallottam véleményem szerint azt jelezte, hogy szilánkosra törtem az orrát, mert emberünk úgy dőlt hátra, mint egy lisztes zsák. Szembe találtam magam Kimo haverjával, aki elengedte a matrózt és most felém fordult. Szemében valami őrülettel vegyes élvezetet véltem felfedezni. Nem szabad most abbahagyni, ha már meglepetés ereje velem van. Egy gyors támadást indítottam ellenfelem gyomorszája ellen, de amikor betaláltam realizáltam azt is, hogy ez nehezebb lesz, mint gondoltam, mert a háj megvédi ellenfelem hasát. Nem maradt más választásom. Elhajoltam egy lomha ütés elöl és a levegőbe vetettem magam. Amikor közel fejmagasságig értem hirtelen hátrafordultam és hagytam had vigye a lábamat a lendület. Az akció tökéletesen sikerült én pedig földet érve nyugtáztam, hogy Kimo haverja is a földön fekszik eszméletlenül.
Amint sikerült összeszednem a matrózt a földről tudtam, hogy azonnal itt kell hagynunk ezt a kis kocsmát. Szerencsére a kis szobánk, amit béreltünk Kurayamival csak két sarokra volt innen, gyorsan oda értünk és sikerült hamar lerázni magamról ezt a matrózt, mert elég nehéz teher volt. Reggel az öcsém hamarabb felébredt, mint a matróz és kérdőre vont, hogy mi történt itt. Elmagyaráztam neki mi történt az este és, hogy ettől a matróztól remélek segítséget, amiért megmentettem. Kurayami csak azt sajnálta, hogy nem lehetett ott ebben a jó kis balhéban. Megbeszéltem Kurayamival, hogy én vagyok Mikosu ő pedig Masuke és matróz tanoncok szeretnénk lenni és a tűz országába keresünk egy fuvart.
Amikor a tengerész felébredt előadtuk neki a történetünket, amit látszólag el is hitt, majd megtudtuk, hogy őt Katsunak hívják, és véletlenül pont tud egy kapitányt, aki nekivág ma este ennek az útnak. Ennek örültünk és meggyőztük Katsut, hogy jó segítség vagyunk és nekünk is a fedélzeten a helyünk. Katsu nagy nehezen bele egyezett, hogy szól pár jó szót az érdekünkben a kapitánynak, hátha az befogad és elvisz minket.
Aznap este már izgatott voltam nagyon, hogy végre útra kelünk megint és magunk mögött hagyjuk a múltunkat. Amikor odaértünk a hajóhoz a megbeszélt időben Katsu várt minket.
- Sajnálom, fiúk tudjátok, hogy nekem szimpatikusak vagytok, de a kapitányunk nem akar elvállalni plusz két embert, azt, mondja, csak terhek lennétek.
Kurayaminak ez elég volt ahhoz, hogy élve akarja felboncolni Katsut, de sikerült leállítanom, és tettetve az elkeseredést elbúcsúztunk Katsutól. Tudtuk, hogy ennél jobb alkalmunk nem lesz ezért felszöktünk a hajóra minden probléma nélkül, és a rakodó térben elbújtunk. Egy órán belül felszedtük a horgonyt, és magunk mögött hagytuk a víz országát.
Folytatása Következik!
Rengeteg szóbeszéd járt a kikötőben különböző szellem hajókról és óriás örvényekről, amik hajókat rántanak le a mélységbe. Én tudtam, hogy ennek talán a fele sem igaz, de amíg a kapitányok nem akarják elhagyni a menedéket nyújtó kikötőket addig esélyünk sem lesz lelépni innen. Egyik este rávettem magam, hogy lemenjek egy kocsmába. Az öcsémet otthon hagytam, és nem is szóltam neki meddig leszek távol. Az álruha bejött ezek az emberek nem voltak díjnyertes megfigyelők. Amint beléptem a kocsmába megcsapott az alkohol undorító szaga és azonnal émelyegni kezdtem. Sose bírtam ezt, de most összeszorítottam a fogamat és odaléptem a csaposhoz.
A kocsmában nem voltak sokan az egyik asztalnál egy öreg viharvert tengerész ült, egy másiknál pedig két verőlegény beszélgetett valamiről és a kocsmáros. Kikértem az italomat (egy alkoholmenteset) és egy pillanatra belehallgattam a beszélgetésbe.
- Nem is gondolnád Kumo mennyire elláttam annak a csirkefogónak a baját, és még nem is nagyon tudott mit kezdeni. Végül elfutott a barátaival együtt.
A Kumo nevezetű nagydarab ember egy öblöset röhögött, majd meghúzta az italát. Ekkor a matrózra pillantottam aki valószínüleg már elég erősen a korsó fenekére nézett. Motyogott ott valamit magának én pedig azt gondoltam, próba szerencse mivan ha esetleg mégis sikerül, és oda sétáltam az asztalához.
- Helyet foglalhatok komám? Látom, egyedül ütöd el az éjszakát. Amondó vagyok, hogy egy ilyen éjszakán nem szabad egyedül koptatni az asztalt. Az én nevem Mikosu. Téged hogy hívnak cimbora?
- Árrrrghh, az én nemvem…
Látszott a cimborámon, hogy nem nagyon tud kinyögni egy értelmes mondatot sem. Ekkor megszólaltak a kidobók a másik asztaltól.
- Vontasd, el innen a részeg haverodat mielőtt mi rakunk ki titeket innen!
- Fiúk azt hiszem, erőszakkal nem oldjuk, meg a dolgokat inkább igyatok egyet a kontómra.
Ezután következett egy nagyon nagy hiba, ami ha nem történik meg talán el sem hagytuk volna a víz országát.
Az ismeretlen tengerész fölállt és megpróbált a kidobók felé hajítani egy széket, de amint a szék támláját megfogta elesett. Láttam, hogy a két nagydarabnak csak lassan esik le, hogy mi is történt valójában és akkor fölálltak és elindultak felénk!
Nekem sem kellett több. Súlyosan részeg barátom védelmére siettem. Egy pillanat alatt előtte teremtem, de kaptam egy akkorát, hogy nekicsapódtam a három méterrel arrébb lévő asztalnak. Amikor felálltam és megráztam magam azt láttam, hogy a tengerészt éppen fel akarja állítani a két nagydarab, és a kocsmáros éppen a pult mögé bújik. Egy pillanat alatt eldöntöttem mi lesz. Oda rohantam a pulthoz és lekaptam két italos üveget, de jó vastag falúakat. Az egyik felém fordult a másik kopasz meg lekevert két pofont az ájult matróznak, aki ettől egy kicsit magához tért és azonnal elkezdett kapálózni. A harmadik maflás után ismét elvesztette az eszméletét. Nem volt mit tenni, cselekednem kellett.
Az egyik üveget elhajítottam a felé a tag felé, aki velem szemben állt. Legnagyobb meglepetésemre még a levegőben szétütötte az üveget, ami nem kis csörömpöléssel ért földet, megzavarva az éjszaka mágikus csendjét. Neki rohantam és egy székről elrugaszkodva ellenfelemre vetettem magam. Valószínűleg ő volt Kimo mert nagyobbnak tűnt a társánál. Kimo egy óriási ütéssel megpróbált visszatessékelni az előző helyemre, de most ennél okosabb voltam. A levegőben egy egyszerű mozdulattal kikerültem a karját és amint mellé értem már tudtam, hogy túljutottam a védelmén. Az italos üveget egy jól irányzott ütéssel az arcába küldtem. A reccsenés, amit hallottam véleményem szerint azt jelezte, hogy szilánkosra törtem az orrát, mert emberünk úgy dőlt hátra, mint egy lisztes zsák. Szembe találtam magam Kimo haverjával, aki elengedte a matrózt és most felém fordult. Szemében valami őrülettel vegyes élvezetet véltem felfedezni. Nem szabad most abbahagyni, ha már meglepetés ereje velem van. Egy gyors támadást indítottam ellenfelem gyomorszája ellen, de amikor betaláltam realizáltam azt is, hogy ez nehezebb lesz, mint gondoltam, mert a háj megvédi ellenfelem hasát. Nem maradt más választásom. Elhajoltam egy lomha ütés elöl és a levegőbe vetettem magam. Amikor közel fejmagasságig értem hirtelen hátrafordultam és hagytam had vigye a lábamat a lendület. Az akció tökéletesen sikerült én pedig földet érve nyugtáztam, hogy Kimo haverja is a földön fekszik eszméletlenül.
Amint sikerült összeszednem a matrózt a földről tudtam, hogy azonnal itt kell hagynunk ezt a kis kocsmát. Szerencsére a kis szobánk, amit béreltünk Kurayamival csak két sarokra volt innen, gyorsan oda értünk és sikerült hamar lerázni magamról ezt a matrózt, mert elég nehéz teher volt. Reggel az öcsém hamarabb felébredt, mint a matróz és kérdőre vont, hogy mi történt itt. Elmagyaráztam neki mi történt az este és, hogy ettől a matróztól remélek segítséget, amiért megmentettem. Kurayami csak azt sajnálta, hogy nem lehetett ott ebben a jó kis balhéban. Megbeszéltem Kurayamival, hogy én vagyok Mikosu ő pedig Masuke és matróz tanoncok szeretnénk lenni és a tűz országába keresünk egy fuvart.
Amikor a tengerész felébredt előadtuk neki a történetünket, amit látszólag el is hitt, majd megtudtuk, hogy őt Katsunak hívják, és véletlenül pont tud egy kapitányt, aki nekivág ma este ennek az útnak. Ennek örültünk és meggyőztük Katsut, hogy jó segítség vagyunk és nekünk is a fedélzeten a helyünk. Katsu nagy nehezen bele egyezett, hogy szól pár jó szót az érdekünkben a kapitánynak, hátha az befogad és elvisz minket.
Aznap este már izgatott voltam nagyon, hogy végre útra kelünk megint és magunk mögött hagyjuk a múltunkat. Amikor odaértünk a hajóhoz a megbeszélt időben Katsu várt minket.
- Sajnálom, fiúk tudjátok, hogy nekem szimpatikusak vagytok, de a kapitányunk nem akar elvállalni plusz két embert, azt, mondja, csak terhek lennétek.
Kurayaminak ez elég volt ahhoz, hogy élve akarja felboncolni Katsut, de sikerült leállítanom, és tettetve az elkeseredést elbúcsúztunk Katsutól. Tudtuk, hogy ennél jobb alkalmunk nem lesz ezért felszöktünk a hajóra minden probléma nélkül, és a rakodó térben elbújtunk. Egy órán belül felszedtük a horgonyt, és magunk mögött hagytuk a víz országát.
Folytatása Következik!
A hozzászólást Kenshiro Karu összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Ápr. 07 2012, 14:47-kor.
Kenshiro Karu- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 1829
Elosztható Taijutsu Pontok : 15
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 400 (B)
Gyorsaság : 500 (A)
Ügyesség/Reflex : 300 (B)
Pusztakezes Harc : 329 (B)
Adatlap
Szint: S+
Rang: Jinchuuriki
Chakraszint: 1645
Re: Kenshiro Karu
Hinata Szer. Okt. 05 2011, 18:05
Ahhh verekedés, menekülés és egy nagy jótett meg mentesz egy ismeretlent. Utána felszöktök, a hajóra hát kíváncsi vagyok a folytatásra.
( Kivételesen nem leszek olyan gonosz vagy is nagyon jó szívű leszek)
+ 8 chakra
( Kivételesen nem leszek olyan gonosz vagy is nagyon jó szívű leszek)
+ 8 chakra
Hinata- Inaktív
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Nem fontos
Re: Kenshiro Karu
Kenshiro Karu Szomb. Okt. 08 2011, 12:29
Az első pár napban nem volt gondunk a raktérben, csak néha jöttek be ellenőrizni és még az élelmünk is kitartott. Így ment ez három napig, amikor is kifogytunk mindenből és nem volt más választásunk lopnunk kellett, de ez nem riasztott minket soha. Az életben maradás az első, ahogy ’drága jó anyánk és apánk’ tanította. Furcsa érzések kavarogtak bennem, amikor már jó messze jártunk a szárazföldtől. Először egy kis hiányérzet, aztán öröm, hogy végre sikerült megszabadulnunk ettől a pokoltól. Amikor a harmadik nap éjszakáján úgy döntöttem, hogy Kurayamit magam mögött hagyva felszököm a fedélzetre egy nagyon furcsa helyzetben találtam magam. Amint kiléptem a fedélzetre előttem egy hatalmas vulkanikus sziget terült el. A hajónk pedig egy rögtönzött kikötőn állt. Rengeteg gondolat ostromolta az elmémet, de csak egy nyert teret magának. MIT KERESÜNK MI ITT?!? És vajon mióta nem haladtunk egy métert se. Csodálkoztam is hogy az utolsó nap nem jött le ellenőrzés csak egyszer még reggel. Nem is tudtam mit kezdjünk magunkkal ezen a szigeten. Visszamentem a raktérbe, és megbeszéltem Kurayamival, hogy én elmegyek, felderítem, a helyzetet addig ő itt marad és őrködik. Mondván ’Te kevertél bele minket ebbe hozd is rendbe!’ Bele is egyezett a dologba.
Kinyitottam újra a fedélzetre vezető nyílást, hogy kilessek, de ekkor lépések zaját hallottam a fedélzetről.
- Mit gondolsz Katsu a kapiány, hogy fogja megoldani ezt a cserét a kalózok szigetén?
- Őszinte leszek, nem tudom. Elvileg elhoztuk, amit kértek a lányáért.
Ekkor hirtelen világossá vált minden. A kapitány azért nem vállalta el, hogy elvisz minket, mert ez volt az úti cél, nem is a Tűz országa. Tudtam, hogy gyorsan és hatékonyan kell cselekednünk. Elindultam a lopakodva az árnyékok közt jártam. Kikerültem Katsuékat és elindultam a part felé. Tudtam, hogy a homokban nyomot fogok hagyni ezért egy kis chakrát beáldozva átugrottam azt a területet ahol az ösvény a homokban húzódott. A dzsungelben hamar ráleltem a kapitány nyomaira és követtem egészen egy kis falucskáig. Pontosan ahogy Katsu mondta, itt a falu. Ahogy körbenéztem nem láttam első pillanattól kezdve mozgást, aztán ahogy tovább fürkésztem a terepet hirtelen az egyik ház mellett észrevettem, hogy egy alak figyel, de akkor már késő volt. Hirtelen hátulról egy erős fájdalmat éreztem és utána a sötétség.
Első gondolatom az volt, hogy lebuktam. Aztán eszembe jutott, hogy csak felderíteni akartam a terepet, nem behatolni az feltehetőleg ellenséges területre. Fájt a fejem és a csuklómnál meg voltam kötözve. Furcsa, de nem kínzó fájdalom, hanem éhség tört rám egyből, de olyan erősen, hogy egy pillanatra össze is görnyedtem. Realizáltam, hogy megkötözve lógok egy kisebb barlang bejáratánál. Vajon meddig voltam eszméletlen. Ahogy felnéztem az égre az is leesett, hogy jó pár órán keresztül, mert már sötétedett. Emberek beszélgetését hallottam, de elhalványult a hangjuk és mire a fülembe ért már az értelem kiveszett belőle. Hirtelen odalépett hozzám valahonnan két ember és elkezdtek befelé hurcolni a barlangban valamerre. Direkt tetettem, hogy alszom, majd amikor letettek egy újabb kis chakrát beáldozva széttéptem a kötelet. Ahogy a földre estem tudtam, hogy nem kímélhetek senkit, azt az őrt, aki a lábamnál volt a bokájánál találtam el a lábammal. Egy kisebb reccsenést hallottam és rájöttem, hogy a baj bokáját szilánkosra törtem. A férfi összerogyott, de aki mögöttem állt rá rúgott a hátamra. Ő már nem járt akkora szerencsével, mint a társa. A faltól ellökve magam a hátammal elsodortam a lábait, majd az egyensúlyát vesztett őr elterült a földön. Felugrottam a földről és elkaptam az őr kardját majd a mellkasába mélyesztettem.
- Ezt a hátba rúgásért te állat!
Sajgott is a hátam keményen, de ők rosszabbul jártak. Amikor odasétáltam ahhoz az őrhöz, akinek eltörtem a bokáját ráléptem a lábán a törött felületre majd elkezdtem vallatni.
- Miez a barlang, hol vagyunk?
Nem jött válasz ezért egy kicsit ránehezedtem a bokájára ösztönzés gyanánt.
- ÁÁÁÁH! Rendben, rendben. Beszélek. Jelenleg az egyik vulkanikus barlangban vagyunk a hegy lábánál. Ide szoktuk hozni a foglyokat, akiket később kivallatunk.
Ennyi elég is volt nekem. Egy egyszerű rúgással elnémítottam az őrt. Majd elindultam befelé a barlangban. Ahogy beértem egy nagyobb tömeget láttam. Úgy döntöttem kivárom, hogy mi fog történni. A terem közepén egy áldozati oszlopra ki volt kötve egy nő. Gondoltam ő lesz a kapitány lánya. Hirtelen egy csuklyás férfi lépett elő majd lesújtott a nőre. Olyan gyorsan történt az egész, hogy nem is bírtam közbe lépni. Nekiszaladtam az első katonának majd akkorát ütöttem a hátába, hogy hallottam, ahogy darabokra törik a gerince. Kirántottam az övéből a kardot és megláttam hirtelen az övén a kunai késemet. Tudtam, hogy ez hiányzott nekem eddig. Kivettem az övéből és úgy éreztem, mintha megnyújtották volna a karomat. Három őr futott felém és a tömeg jajveszékelve menekült ki a barlangból mindenki, aki látta a kis produkciómat. Gondolom, ők lesznek a lakosság. Láttam a kapitányunkat amint térdre rogy, és a kezébe temeti a fejét. Neki rohantam az őrségnek. Nem jelentettek nagyobb problémát. Miután mindegyikőjükkel végeztem elkezdtem rohanni a kapitány felé. Amint odaértem megpróbáltam felsegíteni az öreget, de ekkor egy erős szúrást éreztem a vállamban. A fene íjászok. A nyílvessző, ami eltalált felhasította a bőrömet, de szerencsére a lapockámról elcsúszott és nem ütötte át a húst. Ránéztem kapitányunkra, majd egyszerűen csak gondoltam egyet. Ő lesz a csalim. Amint szaladtam kifelé a barlangból vonszoltam magam után ezt az idegileg megroppant embert. Hirtelen az őrök hada lepte el a bejáratot. Itt a cselekvés ideje. Elengedtem a kapitányunkat majd átugrottam az őröket. Majd, mint az űzött vad, teljes erőmből elkezdtem visszafelé futni a hajóhoz, és az üldözés kezdetét vette.
Nem tudtam, hogy jó felé futok-e, de azt tudtam, hogy nem szabad megállnom. Hirtelen három nyílvessző csapódott be mellém. Irányt váltottam, de akkor meg a bal oldalamon találtak meg a nyílvesszők. Mintha terelni akarnának. EZ CSAPDA! Gondoltam magamban, majd egy ügyes hátra szaltóval elkezdtem a lehető leg bonyolultabban mozogni, ahogy, csak tudtam. Amikor már vagy 15 perce ugrándoztam az ágakon hirtelen elkezdett ritkulni a növényzet. Nekifeküdtem és olyan tempót diktáltam, amit nem hiszem, hogy üldözőim képesek lennének tartani. Amint megláttam a hajót a parton láttam a két őrt beszélgetni. Búcsút mondtam a tartalék kunai késemnek, majd az egyik őr fejébe vágtam olyan 10 méteres távolságból. A másik őrt egyszerűen csak fellöktem, aki ettől, mint egy 5 métert repült majd a vízbe csapódott. Ez a kis manőver majdnem az életembe került, mert a vállamba olyan fájdalom hasított, amit eddig még elképzelni sem mertem. Megvonaglottam majd a földre este. A látásom kezdett gyengülni. Majd mellettem termett az egyik üldözőm, aki le akart szúrni, de ekkor elsötétült a világ.
Amikor magamhoz tértem a vállam be volt kötve, és éreztem a sós szellő illatát. Ismét úton voltunk sikerült megszöknünk a kalózok szigetéről, és remélem az öcsémmel is minden rendben van.
Folytatása Következik!
Kinyitottam újra a fedélzetre vezető nyílást, hogy kilessek, de ekkor lépések zaját hallottam a fedélzetről.
- Mit gondolsz Katsu a kapiány, hogy fogja megoldani ezt a cserét a kalózok szigetén?
- Őszinte leszek, nem tudom. Elvileg elhoztuk, amit kértek a lányáért.
Ekkor hirtelen világossá vált minden. A kapitány azért nem vállalta el, hogy elvisz minket, mert ez volt az úti cél, nem is a Tűz országa. Tudtam, hogy gyorsan és hatékonyan kell cselekednünk. Elindultam a lopakodva az árnyékok közt jártam. Kikerültem Katsuékat és elindultam a part felé. Tudtam, hogy a homokban nyomot fogok hagyni ezért egy kis chakrát beáldozva átugrottam azt a területet ahol az ösvény a homokban húzódott. A dzsungelben hamar ráleltem a kapitány nyomaira és követtem egészen egy kis falucskáig. Pontosan ahogy Katsu mondta, itt a falu. Ahogy körbenéztem nem láttam első pillanattól kezdve mozgást, aztán ahogy tovább fürkésztem a terepet hirtelen az egyik ház mellett észrevettem, hogy egy alak figyel, de akkor már késő volt. Hirtelen hátulról egy erős fájdalmat éreztem és utána a sötétség.
Első gondolatom az volt, hogy lebuktam. Aztán eszembe jutott, hogy csak felderíteni akartam a terepet, nem behatolni az feltehetőleg ellenséges területre. Fájt a fejem és a csuklómnál meg voltam kötözve. Furcsa, de nem kínzó fájdalom, hanem éhség tört rám egyből, de olyan erősen, hogy egy pillanatra össze is görnyedtem. Realizáltam, hogy megkötözve lógok egy kisebb barlang bejáratánál. Vajon meddig voltam eszméletlen. Ahogy felnéztem az égre az is leesett, hogy jó pár órán keresztül, mert már sötétedett. Emberek beszélgetését hallottam, de elhalványult a hangjuk és mire a fülembe ért már az értelem kiveszett belőle. Hirtelen odalépett hozzám valahonnan két ember és elkezdtek befelé hurcolni a barlangban valamerre. Direkt tetettem, hogy alszom, majd amikor letettek egy újabb kis chakrát beáldozva széttéptem a kötelet. Ahogy a földre estem tudtam, hogy nem kímélhetek senkit, azt az őrt, aki a lábamnál volt a bokájánál találtam el a lábammal. Egy kisebb reccsenést hallottam és rájöttem, hogy a baj bokáját szilánkosra törtem. A férfi összerogyott, de aki mögöttem állt rá rúgott a hátamra. Ő már nem járt akkora szerencsével, mint a társa. A faltól ellökve magam a hátammal elsodortam a lábait, majd az egyensúlyát vesztett őr elterült a földön. Felugrottam a földről és elkaptam az őr kardját majd a mellkasába mélyesztettem.
- Ezt a hátba rúgásért te állat!
Sajgott is a hátam keményen, de ők rosszabbul jártak. Amikor odasétáltam ahhoz az őrhöz, akinek eltörtem a bokáját ráléptem a lábán a törött felületre majd elkezdtem vallatni.
- Miez a barlang, hol vagyunk?
Nem jött válasz ezért egy kicsit ránehezedtem a bokájára ösztönzés gyanánt.
- ÁÁÁÁH! Rendben, rendben. Beszélek. Jelenleg az egyik vulkanikus barlangban vagyunk a hegy lábánál. Ide szoktuk hozni a foglyokat, akiket később kivallatunk.
Ennyi elég is volt nekem. Egy egyszerű rúgással elnémítottam az őrt. Majd elindultam befelé a barlangban. Ahogy beértem egy nagyobb tömeget láttam. Úgy döntöttem kivárom, hogy mi fog történni. A terem közepén egy áldozati oszlopra ki volt kötve egy nő. Gondoltam ő lesz a kapitány lánya. Hirtelen egy csuklyás férfi lépett elő majd lesújtott a nőre. Olyan gyorsan történt az egész, hogy nem is bírtam közbe lépni. Nekiszaladtam az első katonának majd akkorát ütöttem a hátába, hogy hallottam, ahogy darabokra törik a gerince. Kirántottam az övéből a kardot és megláttam hirtelen az övén a kunai késemet. Tudtam, hogy ez hiányzott nekem eddig. Kivettem az övéből és úgy éreztem, mintha megnyújtották volna a karomat. Három őr futott felém és a tömeg jajveszékelve menekült ki a barlangból mindenki, aki látta a kis produkciómat. Gondolom, ők lesznek a lakosság. Láttam a kapitányunkat amint térdre rogy, és a kezébe temeti a fejét. Neki rohantam az őrségnek. Nem jelentettek nagyobb problémát. Miután mindegyikőjükkel végeztem elkezdtem rohanni a kapitány felé. Amint odaértem megpróbáltam felsegíteni az öreget, de ekkor egy erős szúrást éreztem a vállamban. A fene íjászok. A nyílvessző, ami eltalált felhasította a bőrömet, de szerencsére a lapockámról elcsúszott és nem ütötte át a húst. Ránéztem kapitányunkra, majd egyszerűen csak gondoltam egyet. Ő lesz a csalim. Amint szaladtam kifelé a barlangból vonszoltam magam után ezt az idegileg megroppant embert. Hirtelen az őrök hada lepte el a bejáratot. Itt a cselekvés ideje. Elengedtem a kapitányunkat majd átugrottam az őröket. Majd, mint az űzött vad, teljes erőmből elkezdtem visszafelé futni a hajóhoz, és az üldözés kezdetét vette.
Nem tudtam, hogy jó felé futok-e, de azt tudtam, hogy nem szabad megállnom. Hirtelen három nyílvessző csapódott be mellém. Irányt váltottam, de akkor meg a bal oldalamon találtak meg a nyílvesszők. Mintha terelni akarnának. EZ CSAPDA! Gondoltam magamban, majd egy ügyes hátra szaltóval elkezdtem a lehető leg bonyolultabban mozogni, ahogy, csak tudtam. Amikor már vagy 15 perce ugrándoztam az ágakon hirtelen elkezdett ritkulni a növényzet. Nekifeküdtem és olyan tempót diktáltam, amit nem hiszem, hogy üldözőim képesek lennének tartani. Amint megláttam a hajót a parton láttam a két őrt beszélgetni. Búcsút mondtam a tartalék kunai késemnek, majd az egyik őr fejébe vágtam olyan 10 méteres távolságból. A másik őrt egyszerűen csak fellöktem, aki ettől, mint egy 5 métert repült majd a vízbe csapódott. Ez a kis manőver majdnem az életembe került, mert a vállamba olyan fájdalom hasított, amit eddig még elképzelni sem mertem. Megvonaglottam majd a földre este. A látásom kezdett gyengülni. Majd mellettem termett az egyik üldözőm, aki le akart szúrni, de ekkor elsötétült a világ.
Amikor magamhoz tértem a vállam be volt kötve, és éreztem a sós szellő illatát. Ismét úton voltunk sikerült megszöknünk a kalózok szigetéről, és remélem az öcsémmel is minden rendben van.
Folytatása Következik!
Kenshiro Karu- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 1829
Elosztható Taijutsu Pontok : 15
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 400 (B)
Gyorsaság : 500 (A)
Ügyesség/Reflex : 300 (B)
Pusztakezes Harc : 329 (B)
Adatlap
Szint: S+
Rang: Jinchuuriki
Chakraszint: 1645
Re: Kenshiro Karu
Shikamaru(Inaktív) Szomb. Okt. 08 2011, 14:52
Nos, a ninja-k még mindig nem istenek. Főleg nem azok, akiknek 130 chakrájuk van. Nem mészárolnak le 10 fegyveres embert erőlködés nélkül, nem törnek szilánkosra bokát fél lábbal, és nem tudnak egy gerincet darabokra törni egyetlen ütéssel. Kérlek, maradjunk a realitásoknál!
+5 chakra.
+5 chakra.
Shikamaru(Inaktív)- Inaktív
Adatlap
Szint: A
Rang: Jounin
Chakraszint: Nem fontos
Re: Kenshiro Karu
Kenshiro Karu Vas. Okt. 09 2011, 12:07
oké én értettem! De 8 év focizás után ezt így el is hiheted nekem, hogy a bokatörés támasztó lábra el se hinnéd milyen egyszerűen lehetséges! de ha a honlapon nem olyan egyszerű mint a valóságban akkor elnézést kérek!
én már láttam olyan embert lebicegni a pályáról minden esetre akinek eltört a bokája!
az emberek mennyisége oké... azt visszafogom de a bokatörés miért lenne lehetetlen?
én már láttam olyan embert lebicegni a pályáról minden esetre akinek eltört a bokája!az emberek mennyisége oké... azt visszafogom de a bokatörés miért lenne lehetetlen?
Kenshiro Karu- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 1829
Elosztható Taijutsu Pontok : 15
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 400 (B)
Gyorsaság : 500 (A)
Ügyesség/Reflex : 300 (B)
Pusztakezes Harc : 329 (B)
Adatlap
Szint: S+
Rang: Jinchuuriki
Chakraszint: 1645
Re: Kenshiro Karu
Shikamaru(Inaktív) Vas. Okt. 09 2011, 16:36
Ha egy boka szilánkosra tör, akkor az nem "csak" egy egyszerű törés. Ráadásul te épp kötelékekből szabadultál meg, amitől elgémberedett tagokkal kellett harcolnod, amikben alig van vér. De mondom, ez részletkérdés, nem is igazi probléma, csak jó lenne, ha többen figyelnénk a részletekre és megpróbálnánk minél reálisabbak lenni.
Shikamaru(Inaktív)- Inaktív
Adatlap
Szint: A
Rang: Jounin
Chakraszint: Nem fontos
Re: Kenshiro Karu
Kenshiro Karu Kedd Nov. 01 2011, 18:39
Ahogy a hajó hánykolódott a tengeren észrevettem, hogy már eltelt húszon négy óra és én még mindig nem aludtam egy szemhunyásnyit sem nyugodtan. Katsu szerint, ha sikerül tartanunk a tempót, akkor két nap és elérjük a fű országát. Mivel Kurayaminak nem akadt jobb dolga és ő kipihentebb volt nálam ezért ő szolgálatba állt a legénységgel együtt. Katsu vette át a kapitány teendőit. Talán sajnálnom kellett volna a vén csontot, de nem éreztem semmit. Lehet, lassan teljesen kihűlök bellül. A gyilkolással sem adódtak problémák. Minden gond nélkül elintéztem a legutóbb is támadóimat. Talán ebből kéne megélnünk Kurayamival úgysem értünk máshoz csak a gyilkoláshoz.
Ilyen gondolatok gyötörtek, de úgy éreztem menten elájulok, ha nem alszom egy kicsit úgy, hogy igyekeztem rögtönözni magamnak valami ágy szerűséget a hajó rakterében.
Amikor becsuktam a szemem egyből elaludtam. Furcsa álmok gyötörtek először… Aztán egy kitisztult kép derengett fel. Egy tisztáson álltam, és egy kisfiút láttam gyakorolni. Egyik kunait dobja a másik után. Aztán hirtelen felrémlett az otthonunk, és újra a szörnyű jelent, amikor megöltem a szüleimet. Ezeket a sokkoló képsorokat egy igen érdekes történet követte. Nem mertem volna mérget venni rá, hogy nem álmodom. Emlékszem apám sokat mesélt a jutsukról és azok működéséről és akkor eszembe jutott. A genjutsu… de hiszen ez olyan, mint egy genjutsu olyan valóságosnak tűnik minden. Az álmomban Kirigakurei geninek egy csapata támadott rám egy erdős tájon. Annyira valóságosnak tűnt, hogy szerintem még mozgolódtam is az ágyon. Az első shinobi egy vízklónt hozott létre majd megtámadtak. Nem volt kihívás számomra a kis genin gyorsan végeztem vele. Aztán a harmadik genin után már kezdtem fáradni. A katanam is kezdett kicsorbulni. De hát ennyitől, hogy csorbulhat ki egy harcedzett penge? Nem értettem az összefüggéseket. Aztán jött a senseiük. Talán egyidős lehetett a szüleimmel. Amikor rám támadt nem kímélt, mondjuk, én sem kímélném azt, aki megölné a hozzám közel állókat tehát megértem. Végül egy kunaial eltalált, ami belefúródott a mellkasomba. Aztán még egy, és még egy. Éreztem, ahogy összeesem és a fájdalom, ami belenyilallt a mellkasomba nagyobb volt, mint amit valaha életemben éreztem, pedig a szüleim gondoskodtak róla, hogy megtanuljam mi az a fájdalom, és hogyan viseljem el. Vajon ilyen lehet a halál?
Ekkor hirtelen megcsapta a sós tengeri levegő az orromat. Hirtelen felugrottam és furcsa látvány tárult a szemem elé.
- Karu végre felkeltél… majdnem végig aludtad a napot. Katsu szerint holnap estére megérkezünk a fű országának partjaihoz. Azt monda ott kirakhatnak minket, de ők mennek tovább.
- Az lenne a legjobb megoldás, ha kitennének. Talán odáig még nem jutott el a hírünk… Mondtam az öcsémnek még egy kicsit megrészegülve az álom hatásától. Soha az életemben nem álmodtam még ilyen intenzíven.
Felálltam és elindultam a fedélzetre, hogy megnézzem mi a helyzet ott. Amikor kiléptem a fedélzetre csak akkor realizáltam a helyzetet, hogy egy óriási viharba kerültünk, azért éreztem lent a raktérben is a sós levegő szagát, mert befújt a szél. Amikor az első hullámok megérkeztek a hajó recseget, mintha szét akarna esni… Ha ez az istenverte bárka megadja megát nekünk annyi. Gondoltam magamban, majd odarohantam Katsuhoz aki a hajó kormányánál állt és igyekezte irányítani.
- Karu nagyszerű szükségünk lesz a szolgálataidra fiam. A tengerek istene nem akar, olyan egyszerűen elereszteni minket azt hiszem. Rohanj a főárbochoz, és ragadd meg a kötelet. Tartsd, amilyen erősen csak tudod, ha sikerül fenntartanod a vitorlát hamar kikecmergünk ebből a viharból.
Milyen istenségek miről karattyol ez? A szemében olyan lelkesedést láttam amit Kurayamiéban ha gyilkol. Tehát ő ezt élvezi egy vérbeli tengerész.
Oda rohantam a fővitorlához addigra már ott állt egy kajakos matróz és próbálta tartani a kötelet amiről Katsu beszélt nekem. Körülbelül kar vastagságú kötélről lehet szó. Odaálltam a matróz mögé, akin látszott a megkönnyebbülés jele, amikor odaértem. Nekifeszültem a kötélzetnek. Valóban nagyon nehéz volt tartani a fővitorlát az orkán erejű szélben. Gondoltam akkor bevetek egy kis chakrát is az ügy érdekében. Egyből egy kicsit könnyebbé vált a kötél fogása amint éreztem, ahogy a chakrám ellepi a kezemet. A széllökések végeérhetetlen sorozata következett. A percek óráknak tűntek, és az általam toronymagasnak titulált hullámok ostromolták a hajónkat. Egyszer csak amint oldalra fordultam egy tengerész, aki éppen a hajó korlátjánál igyekezett rögzíteni a kötélzet egy leszakadt darabját egy hullám hirtelen megdöntötte a hajót majd a matróz belezuhant a vízbe.
- Moto! Üvöltött Katsu, de az erős hullámzásban nem engedhette el a hajó kormányát.
A helyettes kapitányunk hirtelen szembesült azzal, hogy az amúgy is hiányos legénységből elvesztettünk még egy tagot. Ám én ezt nem hagyhattam. Addigra már éreztem a fáradtságot magamon, de tudtam, hogy meg kell, mentenem az illetőt mielőtt elnyelik a tenger habjai. Katsu sejtette mire készülök, mert Kurayami már úton is volt felém. Biztos küldetett érte a raktérbe. Elmondtam az öcsémnek mi a feladat, majd nekifutottam a korlátnak, és azon az oldalon ahol a matróz a tengerbe esett. Ahogy beugrottam a vízbe csak azt éreztem, hogy a számat ellepi a sós tengervíz. A hullámok nem voltak már olyan magasak, vagy csak talán túl vagyunk lassan a nehezén. Sikerült a felszínre kecmeregnem, majd a chakrámat beleirányítottam a lábaimba és a kezeimbe. Megtanultam, hogyan lehet a víz felszínén maradni a chakra segítségével. Nagy nehezen megpróbáltam felegyenesedni és körül nézni. Hirtelen megpillantottam a tengerészt, aki tőlem kb: tíz tizenöt méterre volt és igyekezett a vészesen távolodó hajó felé úszni. Azonnal elkezdtem futni a matróz felé, ahogy csak bírtam ám ez a hullámok miatt nem volt olyan egyszerű. Futás közben létrehoztam két mizubushint nem érdekelt megtudják-e hogy ninja vagyok. Itt az életünkről volt szó. Amikor odaértem a két másolatomból az egyik megragadta a megilletődött középkorú férfit és egy rántással felemelte a víz felszíne fölé majd felemelte és odalépett hozzám. Amikor átvettem a férfit a klón karjából meglepődtem. A férfi nem nyomhatott többet 60 kilónál. Én meg azt hittem nehezebb lesz. Ekkor az egyik klónom eltűnt. Ekkor a hajó már vagy 100 méterre volt tőlünk. Felkaptam a férfit a vállamra majd elkezdtem rohanni minden erőmet beleadva. Csökkent a távolság köztünk és a hajó között és még a másik másolatom is mellettünk futott. Tudtam, hogy az utolsó 20 méter lesz a legnehezebb. Ezért volt ott a másik mizubushin. Amikor számításaim szerint hatókörbe értünk megragadtam a másolat karját. Aki megpördült a tengelye körül és akkora lendületet adott nekünk mintha ágyúból lőttek volna ki. A hajó előtt 5 méterrel megpillantottam egy hullámot, ami emelkedett ki a többi közül. Ez lesz a mi hullámunk. Beleadtam minden erőmet, majd a hullám tetejére érve elrugaszkodtam és becsuktam a szemem. Amikor kinyitottam éppen átlendültünk a fedélzet hátsó része fölött. A hullám energiáját is kihasználva akkora lendületre tettem szert, hogy átbucskáztunk a fedélzet nagy részén és majdnem a tatig elrepültünk. Amikor magamhoz tértem a kábulatból nagyon fáradtnak éreztem magam. Láttam, hogy az öcsém derekasan helyt áll, és észrevettem azt is, hogy a horizonton a nap sugarai tűnnek fel. Tehát erre a napra nem elég egy hős tett még vár rám néhány feladat…
Ilyen gondolatok gyötörtek, de úgy éreztem menten elájulok, ha nem alszom egy kicsit úgy, hogy igyekeztem rögtönözni magamnak valami ágy szerűséget a hajó rakterében.
Amikor becsuktam a szemem egyből elaludtam. Furcsa álmok gyötörtek először… Aztán egy kitisztult kép derengett fel. Egy tisztáson álltam, és egy kisfiút láttam gyakorolni. Egyik kunait dobja a másik után. Aztán hirtelen felrémlett az otthonunk, és újra a szörnyű jelent, amikor megöltem a szüleimet. Ezeket a sokkoló képsorokat egy igen érdekes történet követte. Nem mertem volna mérget venni rá, hogy nem álmodom. Emlékszem apám sokat mesélt a jutsukról és azok működéséről és akkor eszembe jutott. A genjutsu… de hiszen ez olyan, mint egy genjutsu olyan valóságosnak tűnik minden. Az álmomban Kirigakurei geninek egy csapata támadott rám egy erdős tájon. Annyira valóságosnak tűnt, hogy szerintem még mozgolódtam is az ágyon. Az első shinobi egy vízklónt hozott létre majd megtámadtak. Nem volt kihívás számomra a kis genin gyorsan végeztem vele. Aztán a harmadik genin után már kezdtem fáradni. A katanam is kezdett kicsorbulni. De hát ennyitől, hogy csorbulhat ki egy harcedzett penge? Nem értettem az összefüggéseket. Aztán jött a senseiük. Talán egyidős lehetett a szüleimmel. Amikor rám támadt nem kímélt, mondjuk, én sem kímélném azt, aki megölné a hozzám közel állókat tehát megértem. Végül egy kunaial eltalált, ami belefúródott a mellkasomba. Aztán még egy, és még egy. Éreztem, ahogy összeesem és a fájdalom, ami belenyilallt a mellkasomba nagyobb volt, mint amit valaha életemben éreztem, pedig a szüleim gondoskodtak róla, hogy megtanuljam mi az a fájdalom, és hogyan viseljem el. Vajon ilyen lehet a halál?
Ekkor hirtelen megcsapta a sós tengeri levegő az orromat. Hirtelen felugrottam és furcsa látvány tárult a szemem elé.
- Karu végre felkeltél… majdnem végig aludtad a napot. Katsu szerint holnap estére megérkezünk a fű országának partjaihoz. Azt monda ott kirakhatnak minket, de ők mennek tovább.
- Az lenne a legjobb megoldás, ha kitennének. Talán odáig még nem jutott el a hírünk… Mondtam az öcsémnek még egy kicsit megrészegülve az álom hatásától. Soha az életemben nem álmodtam még ilyen intenzíven.
Felálltam és elindultam a fedélzetre, hogy megnézzem mi a helyzet ott. Amikor kiléptem a fedélzetre csak akkor realizáltam a helyzetet, hogy egy óriási viharba kerültünk, azért éreztem lent a raktérben is a sós levegő szagát, mert befújt a szél. Amikor az első hullámok megérkeztek a hajó recseget, mintha szét akarna esni… Ha ez az istenverte bárka megadja megát nekünk annyi. Gondoltam magamban, majd odarohantam Katsuhoz aki a hajó kormányánál állt és igyekezte irányítani.
- Karu nagyszerű szükségünk lesz a szolgálataidra fiam. A tengerek istene nem akar, olyan egyszerűen elereszteni minket azt hiszem. Rohanj a főárbochoz, és ragadd meg a kötelet. Tartsd, amilyen erősen csak tudod, ha sikerül fenntartanod a vitorlát hamar kikecmergünk ebből a viharból.
Milyen istenségek miről karattyol ez? A szemében olyan lelkesedést láttam amit Kurayamiéban ha gyilkol. Tehát ő ezt élvezi egy vérbeli tengerész.
Oda rohantam a fővitorlához addigra már ott állt egy kajakos matróz és próbálta tartani a kötelet amiről Katsu beszélt nekem. Körülbelül kar vastagságú kötélről lehet szó. Odaálltam a matróz mögé, akin látszott a megkönnyebbülés jele, amikor odaértem. Nekifeszültem a kötélzetnek. Valóban nagyon nehéz volt tartani a fővitorlát az orkán erejű szélben. Gondoltam akkor bevetek egy kis chakrát is az ügy érdekében. Egyből egy kicsit könnyebbé vált a kötél fogása amint éreztem, ahogy a chakrám ellepi a kezemet. A széllökések végeérhetetlen sorozata következett. A percek óráknak tűntek, és az általam toronymagasnak titulált hullámok ostromolták a hajónkat. Egyszer csak amint oldalra fordultam egy tengerész, aki éppen a hajó korlátjánál igyekezett rögzíteni a kötélzet egy leszakadt darabját egy hullám hirtelen megdöntötte a hajót majd a matróz belezuhant a vízbe.
- Moto! Üvöltött Katsu, de az erős hullámzásban nem engedhette el a hajó kormányát.
A helyettes kapitányunk hirtelen szembesült azzal, hogy az amúgy is hiányos legénységből elvesztettünk még egy tagot. Ám én ezt nem hagyhattam. Addigra már éreztem a fáradtságot magamon, de tudtam, hogy meg kell, mentenem az illetőt mielőtt elnyelik a tenger habjai. Katsu sejtette mire készülök, mert Kurayami már úton is volt felém. Biztos küldetett érte a raktérbe. Elmondtam az öcsémnek mi a feladat, majd nekifutottam a korlátnak, és azon az oldalon ahol a matróz a tengerbe esett. Ahogy beugrottam a vízbe csak azt éreztem, hogy a számat ellepi a sós tengervíz. A hullámok nem voltak már olyan magasak, vagy csak talán túl vagyunk lassan a nehezén. Sikerült a felszínre kecmeregnem, majd a chakrámat beleirányítottam a lábaimba és a kezeimbe. Megtanultam, hogyan lehet a víz felszínén maradni a chakra segítségével. Nagy nehezen megpróbáltam felegyenesedni és körül nézni. Hirtelen megpillantottam a tengerészt, aki tőlem kb: tíz tizenöt méterre volt és igyekezett a vészesen távolodó hajó felé úszni. Azonnal elkezdtem futni a matróz felé, ahogy csak bírtam ám ez a hullámok miatt nem volt olyan egyszerű. Futás közben létrehoztam két mizubushint nem érdekelt megtudják-e hogy ninja vagyok. Itt az életünkről volt szó. Amikor odaértem a két másolatomból az egyik megragadta a megilletődött középkorú férfit és egy rántással felemelte a víz felszíne fölé majd felemelte és odalépett hozzám. Amikor átvettem a férfit a klón karjából meglepődtem. A férfi nem nyomhatott többet 60 kilónál. Én meg azt hittem nehezebb lesz. Ekkor az egyik klónom eltűnt. Ekkor a hajó már vagy 100 méterre volt tőlünk. Felkaptam a férfit a vállamra majd elkezdtem rohanni minden erőmet beleadva. Csökkent a távolság köztünk és a hajó között és még a másik másolatom is mellettünk futott. Tudtam, hogy az utolsó 20 méter lesz a legnehezebb. Ezért volt ott a másik mizubushin. Amikor számításaim szerint hatókörbe értünk megragadtam a másolat karját. Aki megpördült a tengelye körül és akkora lendületet adott nekünk mintha ágyúból lőttek volna ki. A hajó előtt 5 méterrel megpillantottam egy hullámot, ami emelkedett ki a többi közül. Ez lesz a mi hullámunk. Beleadtam minden erőmet, majd a hullám tetejére érve elrugaszkodtam és becsuktam a szemem. Amikor kinyitottam éppen átlendültünk a fedélzet hátsó része fölött. A hullám energiáját is kihasználva akkora lendületre tettem szert, hogy átbucskáztunk a fedélzet nagy részén és majdnem a tatig elrepültünk. Amikor magamhoz tértem a kábulatból nagyon fáradtnak éreztem magam. Láttam, hogy az öcsém derekasan helyt áll, és észrevettem azt is, hogy a horizonton a nap sugarai tűnnek fel. Tehát erre a napra nem elég egy hős tett még vár rám néhány feladat…
Kenshiro Karu- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 1829
Elosztható Taijutsu Pontok : 15
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 400 (B)
Gyorsaság : 500 (A)
Ügyesség/Reflex : 300 (B)
Pusztakezes Harc : 329 (B)
Adatlap
Szint: S+
Rang: Jinchuuriki
Chakraszint: 1645
Hinata- Inaktív
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Nem fontos
Kenshiro Karu- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 1829
Elosztható Taijutsu Pontok : 15
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 400 (B)
Gyorsaság : 500 (A)
Ügyesség/Reflex : 300 (B)
Pusztakezes Harc : 329 (B)
Adatlap
Szint: S+
Rang: Jinchuuriki
Chakraszint: 1645
Re: Kenshiro Karu
Kenshiro Karu Vas. Nov. 27 2011, 16:52
Amikor partot értünk a csónak szelíden futott fel egy homokpadra. Az öcsém és én megköszöntük a segítséget és elbúcsúztunk kísérőinktől. Akik felajánlották, hogy elvisznek minket a Gőz országának kikötő városába, ám mi már tudtuk, hogy bizonyára vadásznak már ránk, és el kell kerülnünk a forgalmasabb utakat, és településeket. A partszakasz ahol kitettek minket egy homokos ám kellően borús rész volt. Kaptunk a hajósoktól egy térképet ahol bejelölték a pontos helyünket. Ennél nagyobb ajándékot nem is kérhettünk volna tőlük. A következő pár napban megterveztük Kurayamival, hogyan tovább. Azt gondoltuk beállunk bérgyilkosnak. Ám ehhez kellett találnunk egy megbízót, hiszen ebben a szakmában a hírnév a legfontosabb tényező és ezt tudtuk, mert szüleink sokat meséltek szökött ninjákról, fejvadászokról és bérgyilkosokról. Amikor a második nap reggelén felkeltem egy apróbb füstöt vettem észre, ahogy felszáll a pirkadat fényében. Azonnal felkeltettem az öcsémet és tudtam, hogy pakolnunk kell. A reggelit hamar elfogyasztottuk és a szikla menedékéből ahol eddig táboroztunk még elmentünk egy utolsót mosakodni, hiszen ki tudja, mikor tudunk legközelebb ilyen ’luxust’ megengedni magunknak. A tengerészektől kaptunk pár rongyot és egy köpenyt is, amit ők nélkülözni tudtak. Ezeket felhasználva beburkolóztunk és elindultunk a Fű országa felé. Az utunk keresztülvezetett mocsarakon és kanyargós ösvényeken. Amint haladtunk beljebb a szárazföldön a növényzet egyre sűrűbbé vált. Ez megnehezítette ugyan a haladást, de könnyebbé tette a rejtőzködést. A gőz országa egy nagyobb területű ország, és az egyik legnagyobb ninja nemzet mellett a Tűz országa mellet terült el. Igyekeztünk a járt út mellett haladni, ám mégis az erdő árnyékából figyeltük az utazókat, és a kereskedőket.
Egy hét már eltelt, amikor belebotlottunk egy kereskedő karavánba, akik éppen tábort vertek éjszakára. Tudtuk, hogy itt van az esélyünk. Csendben vártuk az erdő szélén és azon az estén a szerencsecsillagunk ránk ragyogott. Amikor közelebb értünk egy szócsatának voltunk szem és fültanúi.
- … nem hagyhatom, hogy megint fizessünk nekik Karasi! Hiába mondod, lassan ki fogunk fogyni az élelemből és még legalább háromnapi járóföldre vagyunk a határtól! Tudom, hogy most neked a legnehezebb a te feleségedet rabolták el, de nem hagyhatom, hogy megint megdézsmálják a készleteinket, már ma sem tudom, mit fogok mondani a feleségemnek, és a lányomnak, hogy nincs meleg étel.
- Anga kérlek, könyörgöm, segíts nekem, csak neked van elég befolyásod, hogy szólj az érdekemben! Hiszen már gyermek korunk óta ismerjük egymást, tudod, hogy soha nem tennék keresztbe a sajátjaimnak ha…
Az Angának nevezett egyén nem várt sokat, úgy látszik nem bírta már a könyörgést elviselni, és elhagyta a tábor szélét ahol Karasi egy férfihez nem méltóan térdre rogyott és csak zokogott. Itt a lehetőségünk gondoltam magamban.
Közelebb lopóztunk a férfihez…
- Karasi mi tudunk segíteni, ha elmondod mi a probléma, mert ebből a beszélgetésből nem sikerült minden részletet leszűrni.
Karasi fölállt és közelebb sétált a hang forrása felé. Látszott a szemében a rémülettel vegyülő kíváncsiság.
- Kik vagytok? Mit akartok tőlem? Suttogta alig érthetően.
- Mi vagyunk a megoldás a problémádra, csak ez természetesen nincs ingyen, ahogy semmi más sem manapság.
- Pénz kell? Élelem? Akármit adok, csak hozzátok vissza a feleségemet kérlek! A bandita, aki elrabolta egyedül volt északra indult és napok óta terrorizálja a karavánunkat.
- Holnap este ugyanitt találkozunk… Legyen meg 1000 ryou és visszakapod a feleséged.
Azzal megzörgetve egy bokrot jeleztem Kurayaminak, hogy indulunk északnak. Végre sikerült az első munkát beszerezni. Ahogy haladtunk a fákon Kurayami mellém ért majd megbeszéltük mi is a haditerv. Úgy terveztük, hogy ő fogja, elkapni az ember rablót én pedig visszaviszem Karasi feleségét. De a szerepek azonnal felcserélődtek amint hirtelen belefutottunk a banditák táborába. Hirtelen megálltunk és csak figyeltünk. Egy női alakot láttunk kimászni a sátorból teljesen meztelenül. Ez egy kicsit megváltoztatta a helyzetet. Lehet, hogy Karasi felesége önként és dalolva hagyta ott férjét.
Ahogy a nő visszamászott a sátorba kicsit közelebbről is szemügyre vettük Kurayamival a tábort. Két sátor volt csak egy pislákoló lángocska, és farönk keresztben eldöntve. Itt az idő gondoltam magamban és két kunai késemre feltűztem a robbanó jegyzeteket. Mindkettőt eldobtam két olyan fához, amik közel voltak ahhoz a sátorhoz, amiben feltehetőleg az őrségváltás pihent.
- Kurayami tiéd az emberrabló és a nő, enyém az őr és a másik sátor.
Hirtelen aktiváltam a robbanó jegyzetet, és egy rövidke másodpercre megállt az idő. Ahogy a két kunai felrobbant az egyik fa rossz irányba dőlt, a másik viszont telibe találta a sátrat ahonnan hangos üvöltés hallatszott. Az őr, aki a tűz mellé ért ebben a pillanatban ledobta kezei közül a fát. És kést rántott. Jeleztem Kurayaminak aki megindult a nőért a sátorba. Elhagyva a lombkoronát esés közben két shurikent indítottam az őr felé. Aki nagy szerencséjére kitáncolt mindkettő elől. Amint észrevett rám vetette magát. Kibillentett az egyensúlyomból majd a földre zuhantunk. Birkóztunk egy pár másodpercig majd ellöktem magam tőle és talpra ugrottam. Ellenfelem feltápászkodott. Majd az éjszakát egy velőt rázó sikoltás szakította félbe. Ekkor felbukkant az öcsém a nővel a vállán egyik keze véres volt. Kihasználva, hogy az őr nem rám figyel a bal lábammal egy erős rúgást mértem a fejére, amitől kicsit megszédült. Majd kombináltam egy bal egyenessel, és végül katanámmal befejeztem a támadást. Ellenfelem holtan rogyott össze. Oda sétáltam a sátorhoz, amire rádőlt a fa és egy robbanó jegyzetet helyeztem rá. A nő elájult így nem nagyon akadt vele gondunk. Amikor elhagytuk a tábort aktiváltam a robbanójegyzetet és a pokolra küldtem a sátorban lévőket. Az úton visszafelé azon töprengtem vajon megérte elkezdeni…?
Egy hét már eltelt, amikor belebotlottunk egy kereskedő karavánba, akik éppen tábort vertek éjszakára. Tudtuk, hogy itt van az esélyünk. Csendben vártuk az erdő szélén és azon az estén a szerencsecsillagunk ránk ragyogott. Amikor közelebb értünk egy szócsatának voltunk szem és fültanúi.
- … nem hagyhatom, hogy megint fizessünk nekik Karasi! Hiába mondod, lassan ki fogunk fogyni az élelemből és még legalább háromnapi járóföldre vagyunk a határtól! Tudom, hogy most neked a legnehezebb a te feleségedet rabolták el, de nem hagyhatom, hogy megint megdézsmálják a készleteinket, már ma sem tudom, mit fogok mondani a feleségemnek, és a lányomnak, hogy nincs meleg étel.
- Anga kérlek, könyörgöm, segíts nekem, csak neked van elég befolyásod, hogy szólj az érdekemben! Hiszen már gyermek korunk óta ismerjük egymást, tudod, hogy soha nem tennék keresztbe a sajátjaimnak ha…
Az Angának nevezett egyén nem várt sokat, úgy látszik nem bírta már a könyörgést elviselni, és elhagyta a tábor szélét ahol Karasi egy férfihez nem méltóan térdre rogyott és csak zokogott. Itt a lehetőségünk gondoltam magamban.
Közelebb lopóztunk a férfihez…
- Karasi mi tudunk segíteni, ha elmondod mi a probléma, mert ebből a beszélgetésből nem sikerült minden részletet leszűrni.
Karasi fölállt és közelebb sétált a hang forrása felé. Látszott a szemében a rémülettel vegyülő kíváncsiság.
- Kik vagytok? Mit akartok tőlem? Suttogta alig érthetően.
- Mi vagyunk a megoldás a problémádra, csak ez természetesen nincs ingyen, ahogy semmi más sem manapság.
- Pénz kell? Élelem? Akármit adok, csak hozzátok vissza a feleségemet kérlek! A bandita, aki elrabolta egyedül volt északra indult és napok óta terrorizálja a karavánunkat.
- Holnap este ugyanitt találkozunk… Legyen meg 1000 ryou és visszakapod a feleséged.
Azzal megzörgetve egy bokrot jeleztem Kurayaminak, hogy indulunk északnak. Végre sikerült az első munkát beszerezni. Ahogy haladtunk a fákon Kurayami mellém ért majd megbeszéltük mi is a haditerv. Úgy terveztük, hogy ő fogja, elkapni az ember rablót én pedig visszaviszem Karasi feleségét. De a szerepek azonnal felcserélődtek amint hirtelen belefutottunk a banditák táborába. Hirtelen megálltunk és csak figyeltünk. Egy női alakot láttunk kimászni a sátorból teljesen meztelenül. Ez egy kicsit megváltoztatta a helyzetet. Lehet, hogy Karasi felesége önként és dalolva hagyta ott férjét.
Ahogy a nő visszamászott a sátorba kicsit közelebbről is szemügyre vettük Kurayamival a tábort. Két sátor volt csak egy pislákoló lángocska, és farönk keresztben eldöntve. Itt az idő gondoltam magamban és két kunai késemre feltűztem a robbanó jegyzeteket. Mindkettőt eldobtam két olyan fához, amik közel voltak ahhoz a sátorhoz, amiben feltehetőleg az őrségváltás pihent.
- Kurayami tiéd az emberrabló és a nő, enyém az őr és a másik sátor.
Hirtelen aktiváltam a robbanó jegyzetet, és egy rövidke másodpercre megállt az idő. Ahogy a két kunai felrobbant az egyik fa rossz irányba dőlt, a másik viszont telibe találta a sátrat ahonnan hangos üvöltés hallatszott. Az őr, aki a tűz mellé ért ebben a pillanatban ledobta kezei közül a fát. És kést rántott. Jeleztem Kurayaminak aki megindult a nőért a sátorba. Elhagyva a lombkoronát esés közben két shurikent indítottam az őr felé. Aki nagy szerencséjére kitáncolt mindkettő elől. Amint észrevett rám vetette magát. Kibillentett az egyensúlyomból majd a földre zuhantunk. Birkóztunk egy pár másodpercig majd ellöktem magam tőle és talpra ugrottam. Ellenfelem feltápászkodott. Majd az éjszakát egy velőt rázó sikoltás szakította félbe. Ekkor felbukkant az öcsém a nővel a vállán egyik keze véres volt. Kihasználva, hogy az őr nem rám figyel a bal lábammal egy erős rúgást mértem a fejére, amitől kicsit megszédült. Majd kombináltam egy bal egyenessel, és végül katanámmal befejeztem a támadást. Ellenfelem holtan rogyott össze. Oda sétáltam a sátorhoz, amire rádőlt a fa és egy robbanó jegyzetet helyeztem rá. A nő elájult így nem nagyon akadt vele gondunk. Amikor elhagytuk a tábort aktiváltam a robbanójegyzetet és a pokolra küldtem a sátorban lévőket. Az úton visszafelé azon töprengtem vajon megérte elkezdeni…?
Kenshiro Karu- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 1829
Elosztható Taijutsu Pontok : 15
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 400 (B)
Gyorsaság : 500 (A)
Ügyesség/Reflex : 300 (B)
Pusztakezes Harc : 329 (B)
Adatlap
Szint: S+
Rang: Jinchuuriki
Chakraszint: 1645
Re: Kenshiro Karu
Hinata Szer. Nov. 30 2011, 09:01
Elolvastam, de nincs chakra használat csak harc az is kicsit szegényesen leírva.
+ 6ch
+ 6ch
Hinata- Inaktív
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Nem fontos
Re: Kenshiro Karu
Kenshiro Karu Szer. Dec. 14 2011, 18:39
//Remélem ezúttal jobban megfelelek a követelményeknek! o.O//
Egy sötét szobában ültünk az öcsémmel és az elmúlt napok eseményei futottak át mindkettőnk agyán. A robbanás után eljutottunk a határig, ahol egy határ menti kis faluban találtunk egy tagot, aki ember csempészettel foglalkozik és megígérte, ha segítünk neki, akkor átjuttat minket a határon minden gond nélkül és busás pénzösszeg üti a markunkat. A történet addig rendben is volt, hogy átjutottunk a határon…
Negyven nyolc órával ezelőtt:
Amikor átértünk a Hang országában találtuk magunkat egy hasonló berendezkedésű kis határ menti faluban. Ez a falu ugyanúgy a kereskedelemből tartotta fenn magát, mint a másik oldalon. Egy dolgot tudtunk az öcsémmel. A fővárost Otogakurét minden képpen el kell kerülnünk. Ám előtte akadt még itt valami, amit meg kellett csinálnunk a csempésznek. Egy apró szívességet kért tőlünk és jobb barátokat szerezni egy új országban, mint ellenségeket. Ezért Kurayamival el is mentünk a megbeszélt időben a megbeszélt helyre. Kazu ott várt minket, ahogy azt megbeszéltük.
- Üdv barátaim. – Mosolygott nyájasan fuvarosunk, amitől bevallom őszintén a hányinger kerülgetett.
- Ennél szebb estét neked is Kazu.
- Mi ez a lehangoltság Karu? Hiszen minden gond nélkül átjutottatok a határon.
- Persze, nincsen semmi gond. Akkor essünk túl rajta. Mond mi a feladat és add a 4000 ryut amiben megállapodtunk, és vedd úgy, hogy a feladat végre is van hajtva.
- Nanana! Álljunk meg egy pillanatra barátom. Először is én szabom, a feltételeket mivel ti tartoztok nekem egy rakás szívességgel és nem én nektek. Tudjátok itt nálunk a Hang országában a szívességek veszélyes dolgok. – Majd egy olyan baljóslatú fény csillant meg a szemében, amitől bevallom őszintén egy picit kirázott a hideg. – Na de térjünk is a lényegre. Lenne itt egy banda, akiket igazából el kell tenni láb alól. Ebben a városban szoktak garázdálkodni, de legjobb tudomásom szerint öten vannak, és valahol kint a vadonban van a rejtekhelyük. Küldtem már rájuk nem egy bérgyilkost ám eddig sajnos senki sem járt sikerrel. Igaz ők nem voltak ninják, de értették a dolgukat minden esetre. Tehát őket kéne elkapni és kisöpörni erről a környékről. A ti dolgotok, hogy megölitek vagy életben hagyjátok őket. A feladat végrehajtására van pontosan két napotok. Amennyiben ez nem sikerül két napon belül az egyességünket semmisnek tekintem, és ezen a környéken jobb, ha nem vagytok az ellenségeim, vagyis megbánjátok még azt a pillanatot is, amikor megismertetek.
- Rendben van. És mi lesz, a pénzel?
- 2000 most a többit, ha végeztetek. Ne keljen csalódnom bennetek srácok. Ti szimpatikus fiúk vagytok.
Azzal oda adta a 2000 ryut hátat fordított és kisétált a szűk sikátorból. Hogy őszinte legyek ez nekem egy kicsit gyanús volt. De nem törődtem még vele új voltam még a szakmában és ez még csak a második küldetésem volt. Első lépésben elmentünk átmeneti szállásunkra, és összeszedtünk minden használható eszközt. Felkészültem, hogy most lehet kicsit húzós lesz a vadászat.
Kivártuk az éjszakát, amikor már alig van ember az utcákon és füleltünk egy ivó mellett. Bentről kiszűrődött a tipikus kocsma zaj, ahogy megtörte az éj csöndjét. Eltelt az első óra aztán a második is szépen lassan elvánszorgott. Már bőven átléptük az éjfélt, amikor hirtelen egy furcsa zajra lettünk figyelmesek. Mindketten az ivó verandáján támasztottuk a falat, amikor megjelent jobbról az öt alak akikről Kazu mesélt, mindannyian egy kendőt viseltek a jobb bicepszükön. Nem volt már rajtunk kívül más az utcákon minket is rendesen végig mértek. Amikor bementek az ivóba mi is beléptünk egy pár perc után.
Arra lettünk figyelmesek, hogy egy kisebb dulakodás van kialakulóban. A kocsmáros merész embernek tűnt, mert az imént említett banda, akiket én kendősöknek neveztem el belekötöttek egy másik részeg társaságba a kocsmáros, pedig megpróbált közéjük állni. Ennek eredménye képpen egy akkora pofont kapott, hogy legalább két métert repült. Azt láttam, hogy az egyik kendős adta, de nem láttam kicsoda. Hiszem, aki ekkorát tud ütni abban, lehet elég sok erő. A másodperc tört része alatt kialakult egy kocsmai verekedés. Kurayamival ott is hagytuk a helyet mielőtt bele keveredtünk volna, hiszen a mi dolgunk csak az lett volna, hogy a kendősöket ’ártalmatlanítsuk’. Nem telt el több öt percnél és már hallottuk is, ahogy emberek közelednek a bejárathoz. Egy elegáns hátra szaltóval felugrottam a falra, majd a chakrámat használva felrohantam hangtalanul a tetőre. Az öcsém a nyomomban. Épp időben értünk fel éppen akkor léptek ki a kendősök. Röhögcséltek és a zsákmányolt italokat fogyasztották el éppen. A tetőkön haladva követtük őket megbújva az árnyékokban. Az utóbbi kis incidens még egyszer megtörtént az éjszaka folyamán mielőtt a célpontjaink megunták a garázdálkodást. Feltehetőleg valakiben súlyosabb kárt is tettek, mert a második kocsmából kifelé jövet hallottuk, ahogy egy asszony hangosan zokogott. Nem volt közöm hozzá mégis egy hajszál választott el attól, hogy neki menjek a bandának. Illetve csak az öcsém fogott vissza. Amint elhagytuk a falu területét a növényzet egyre ritkásabb volt a fák is kezdtek egyre alacsonyabbak, lenni. Hirtelen mintha két külön világba lettünk volna. Az út kikanyarodott az erdő szélére és ott egy rizsföld mellett kacskaringózott tovább a messzeségbe. Nem is emlékszem már meddig követtük a kendősöket, de biztos haladtunk egy jó pár mérföldet. AZ öcsémmel mindig megtartottuk azt a távolságot, amit úgy véltük szükséges ahhoz, hogy ne halljanak meg és igyekeztünk az erdőben maradni. Amikor megérkeztünk a banda lakóhelyéhez, ami egy régi erdészház lehetett, amin már komoly nyomot hagyott az idő vasfoga. Amikor beléptek a házba Kurayamival gyors terepszemlét tartottunk, majd amikor közelebb kerültem az ablakokhoz realizáltam, hogy nem is öten vannak, hanem igazából heten csak két tag nem jött be a városba úgy látszik. A veranda alá elhelyeztem egy robbanó jegyzetet ez lesz a legtisztább. Kértem az öcsémtől még három darab jegyzetet majd egyet elhelyeztem a hátsó bejáratnál egyet pedig a ház tetejére ragasztottam. Bentről csak az üvöltözést és röhögést hallottam. A terv az volt, hogy én elintézem, akik a házban vannak, az öcsém pedig elkapja azokat, akiknek esetleg sikerül kirohanniuk. Amikor már minden késszen állt az első felvonáshoz hirtelen eszembe jutott egy nagyon jó kiegészítés. Gyorsan megcsináltam a szükséges kézjeleket, majd Kirigakure no Jutsu. Sikerrel is jártam, hiszen a nedvesség a növényeken éppen kapóra jött és levegő pára tartalma elég volt ahhoz, hogy egy aprócska éppen csak ijesztő ködöt elő csalogassak a ház körül. Aztán már minden késszen volt a vérengzéshez. Bedobtam egy kunai kést hallottam, ahogy az egyik tag rekedten megszólal.
- Mi volt ez fiúk hallottátok ezt?
Hát mi lett volna te ostoba, éppen most törte be egy kunai kés az ablakotokat, amire bizony rá van erősítve a harmadik robbanó jegyzet. A fáról figyeltem az eseményeket és igyekeztem felidézni magamban a nő sírását és ebből erőt merítettem. Felrobbantottam a robbanó jegyzetet, ami a kunaion volt. Hallottam egy ember kétségbe esett üvöltését. Aztán egy ajtó csapódást. Ketten futottak ki a bejáraton az út felé, ám én már felkészülten vártam rájuk. A verandára tett robbanó jegyzet megtette a hatását. A kendősnek, aki rálépett leszakította mindkét lábát a detonáció. Társának az arcát, aki mögötte érkezett vörösre festette a vér. A robbanástól a házfalnak csapódott. Most következett a tető, ahogy felrobbantottam a fő gerenda megreccsent majd néhány másodperc múlva megadta magát és a ház összedőlt. Akik bent rekedtek nem élhették túl, ahogy a tető a nyakukba szakad. Viszont az egyik tag kijutott és fejvesztve rohant az út felé. Nem hagyhattam megszökni elővettem egy shurikent és kisség ívesen megcéloztam vele a combját. Nem akartam megölni egyből… Végig a síró gyászoló nő hangja járt a fejemben. A távolság kb tíz méter lehetett köztem és a menekülő kendős között. Elhajítottam a shurikent ami a jelek szerint célba talált, hiszen áldozatom össze esett. A chakrám segítségével egy nagyot ugrottam. Majd megkétszereztem a köd sűrűségét úgy, hogy még több chakrát pumpáltam a technikába. Ezek után már nem volt nehéz dolgom. A csendes gyilkolás művészetét használva elmetszettem ellenfelem torkát és hagytam szépen lassan megfulladni. Nem akartam, hogy elvérezzen azt akartam, hogy szenvedjen. A termetes testalkatú férfi rámnézett és még egy 15-20 másodpercig kapkodott levegőért. Aztán feladta a harcot és szeméből kihunyt a fény. Elindultam a másik irányba az öcsém felé, aki érdekes módon nem volt a helyén. Amint követtem a nyomát egy feltehetőleg menekülő banda tagnak. Egy patak mederben találtam meg őket és láttam amint Kurayami éppen végez áldozatával, aki a kőtűk hatására már csak várja a halált. Miután összeszedtük magunkat gondoltam nem jövünk el ’trófea’ nélkül így levettük a kendőt azoknak a bicepszéről, akik nem égtek benn a házban.
Másnap találkoztuk Kazuval a megbeszélt helyen. Előző napi viselkedéséhez képest most egész normális volt. Megmutattuk neki a kendőket ő pedig elhitte nekünk mintha személyesen nézte volna végig az aznap történteket, és megígérte, hogy elterjeszti, hogy szól az ismerőseinek, akik még segíthetnek az utunk során. Átadta a pénzt, majd elváltak útjaink. Úgy terveztük Kurayamival, hogy még egy napig a városban maradunk aztán elindulunk a Fű országa felé, mivel nem maradhatunk sokáig ugyanazon a helyen…
Csak ültem ott a sötétben. Nem jött álom a szememre. Nehezebb egy munka lesz ez, mint én hittem azt. Nem olyan könnyű gyilkolni, mint ahogy azt először képzeltem. Pirkadat volt, már amikor gondoltam, hogy kicsit megpróbálok pihenni indulás előtt.
Egy sötét szobában ültünk az öcsémmel és az elmúlt napok eseményei futottak át mindkettőnk agyán. A robbanás után eljutottunk a határig, ahol egy határ menti kis faluban találtunk egy tagot, aki ember csempészettel foglalkozik és megígérte, ha segítünk neki, akkor átjuttat minket a határon minden gond nélkül és busás pénzösszeg üti a markunkat. A történet addig rendben is volt, hogy átjutottunk a határon…
Negyven nyolc órával ezelőtt:
Amikor átértünk a Hang országában találtuk magunkat egy hasonló berendezkedésű kis határ menti faluban. Ez a falu ugyanúgy a kereskedelemből tartotta fenn magát, mint a másik oldalon. Egy dolgot tudtunk az öcsémmel. A fővárost Otogakurét minden képpen el kell kerülnünk. Ám előtte akadt még itt valami, amit meg kellett csinálnunk a csempésznek. Egy apró szívességet kért tőlünk és jobb barátokat szerezni egy új országban, mint ellenségeket. Ezért Kurayamival el is mentünk a megbeszélt időben a megbeszélt helyre. Kazu ott várt minket, ahogy azt megbeszéltük.
- Üdv barátaim. – Mosolygott nyájasan fuvarosunk, amitől bevallom őszintén a hányinger kerülgetett.
- Ennél szebb estét neked is Kazu.
- Mi ez a lehangoltság Karu? Hiszen minden gond nélkül átjutottatok a határon.
- Persze, nincsen semmi gond. Akkor essünk túl rajta. Mond mi a feladat és add a 4000 ryut amiben megállapodtunk, és vedd úgy, hogy a feladat végre is van hajtva.
- Nanana! Álljunk meg egy pillanatra barátom. Először is én szabom, a feltételeket mivel ti tartoztok nekem egy rakás szívességgel és nem én nektek. Tudjátok itt nálunk a Hang országában a szívességek veszélyes dolgok. – Majd egy olyan baljóslatú fény csillant meg a szemében, amitől bevallom őszintén egy picit kirázott a hideg. – Na de térjünk is a lényegre. Lenne itt egy banda, akiket igazából el kell tenni láb alól. Ebben a városban szoktak garázdálkodni, de legjobb tudomásom szerint öten vannak, és valahol kint a vadonban van a rejtekhelyük. Küldtem már rájuk nem egy bérgyilkost ám eddig sajnos senki sem járt sikerrel. Igaz ők nem voltak ninják, de értették a dolgukat minden esetre. Tehát őket kéne elkapni és kisöpörni erről a környékről. A ti dolgotok, hogy megölitek vagy életben hagyjátok őket. A feladat végrehajtására van pontosan két napotok. Amennyiben ez nem sikerül két napon belül az egyességünket semmisnek tekintem, és ezen a környéken jobb, ha nem vagytok az ellenségeim, vagyis megbánjátok még azt a pillanatot is, amikor megismertetek.
- Rendben van. És mi lesz, a pénzel?
- 2000 most a többit, ha végeztetek. Ne keljen csalódnom bennetek srácok. Ti szimpatikus fiúk vagytok.
Azzal oda adta a 2000 ryut hátat fordított és kisétált a szűk sikátorból. Hogy őszinte legyek ez nekem egy kicsit gyanús volt. De nem törődtem még vele új voltam még a szakmában és ez még csak a második küldetésem volt. Első lépésben elmentünk átmeneti szállásunkra, és összeszedtünk minden használható eszközt. Felkészültem, hogy most lehet kicsit húzós lesz a vadászat.
Kivártuk az éjszakát, amikor már alig van ember az utcákon és füleltünk egy ivó mellett. Bentről kiszűrődött a tipikus kocsma zaj, ahogy megtörte az éj csöndjét. Eltelt az első óra aztán a második is szépen lassan elvánszorgott. Már bőven átléptük az éjfélt, amikor hirtelen egy furcsa zajra lettünk figyelmesek. Mindketten az ivó verandáján támasztottuk a falat, amikor megjelent jobbról az öt alak akikről Kazu mesélt, mindannyian egy kendőt viseltek a jobb bicepszükön. Nem volt már rajtunk kívül más az utcákon minket is rendesen végig mértek. Amikor bementek az ivóba mi is beléptünk egy pár perc után.
Arra lettünk figyelmesek, hogy egy kisebb dulakodás van kialakulóban. A kocsmáros merész embernek tűnt, mert az imént említett banda, akiket én kendősöknek neveztem el belekötöttek egy másik részeg társaságba a kocsmáros, pedig megpróbált közéjük állni. Ennek eredménye képpen egy akkora pofont kapott, hogy legalább két métert repült. Azt láttam, hogy az egyik kendős adta, de nem láttam kicsoda. Hiszem, aki ekkorát tud ütni abban, lehet elég sok erő. A másodperc tört része alatt kialakult egy kocsmai verekedés. Kurayamival ott is hagytuk a helyet mielőtt bele keveredtünk volna, hiszen a mi dolgunk csak az lett volna, hogy a kendősöket ’ártalmatlanítsuk’. Nem telt el több öt percnél és már hallottuk is, ahogy emberek közelednek a bejárathoz. Egy elegáns hátra szaltóval felugrottam a falra, majd a chakrámat használva felrohantam hangtalanul a tetőre. Az öcsém a nyomomban. Épp időben értünk fel éppen akkor léptek ki a kendősök. Röhögcséltek és a zsákmányolt italokat fogyasztották el éppen. A tetőkön haladva követtük őket megbújva az árnyékokban. Az utóbbi kis incidens még egyszer megtörtént az éjszaka folyamán mielőtt a célpontjaink megunták a garázdálkodást. Feltehetőleg valakiben súlyosabb kárt is tettek, mert a második kocsmából kifelé jövet hallottuk, ahogy egy asszony hangosan zokogott. Nem volt közöm hozzá mégis egy hajszál választott el attól, hogy neki menjek a bandának. Illetve csak az öcsém fogott vissza. Amint elhagytuk a falu területét a növényzet egyre ritkásabb volt a fák is kezdtek egyre alacsonyabbak, lenni. Hirtelen mintha két külön világba lettünk volna. Az út kikanyarodott az erdő szélére és ott egy rizsföld mellett kacskaringózott tovább a messzeségbe. Nem is emlékszem már meddig követtük a kendősöket, de biztos haladtunk egy jó pár mérföldet. AZ öcsémmel mindig megtartottuk azt a távolságot, amit úgy véltük szükséges ahhoz, hogy ne halljanak meg és igyekeztünk az erdőben maradni. Amikor megérkeztünk a banda lakóhelyéhez, ami egy régi erdészház lehetett, amin már komoly nyomot hagyott az idő vasfoga. Amikor beléptek a házba Kurayamival gyors terepszemlét tartottunk, majd amikor közelebb kerültem az ablakokhoz realizáltam, hogy nem is öten vannak, hanem igazából heten csak két tag nem jött be a városba úgy látszik. A veranda alá elhelyeztem egy robbanó jegyzetet ez lesz a legtisztább. Kértem az öcsémtől még három darab jegyzetet majd egyet elhelyeztem a hátsó bejáratnál egyet pedig a ház tetejére ragasztottam. Bentről csak az üvöltözést és röhögést hallottam. A terv az volt, hogy én elintézem, akik a házban vannak, az öcsém pedig elkapja azokat, akiknek esetleg sikerül kirohanniuk. Amikor már minden késszen állt az első felvonáshoz hirtelen eszembe jutott egy nagyon jó kiegészítés. Gyorsan megcsináltam a szükséges kézjeleket, majd Kirigakure no Jutsu. Sikerrel is jártam, hiszen a nedvesség a növényeken éppen kapóra jött és levegő pára tartalma elég volt ahhoz, hogy egy aprócska éppen csak ijesztő ködöt elő csalogassak a ház körül. Aztán már minden késszen volt a vérengzéshez. Bedobtam egy kunai kést hallottam, ahogy az egyik tag rekedten megszólal.
- Mi volt ez fiúk hallottátok ezt?
Hát mi lett volna te ostoba, éppen most törte be egy kunai kés az ablakotokat, amire bizony rá van erősítve a harmadik robbanó jegyzet. A fáról figyeltem az eseményeket és igyekeztem felidézni magamban a nő sírását és ebből erőt merítettem. Felrobbantottam a robbanó jegyzetet, ami a kunaion volt. Hallottam egy ember kétségbe esett üvöltését. Aztán egy ajtó csapódást. Ketten futottak ki a bejáraton az út felé, ám én már felkészülten vártam rájuk. A verandára tett robbanó jegyzet megtette a hatását. A kendősnek, aki rálépett leszakította mindkét lábát a detonáció. Társának az arcát, aki mögötte érkezett vörösre festette a vér. A robbanástól a házfalnak csapódott. Most következett a tető, ahogy felrobbantottam a fő gerenda megreccsent majd néhány másodperc múlva megadta magát és a ház összedőlt. Akik bent rekedtek nem élhették túl, ahogy a tető a nyakukba szakad. Viszont az egyik tag kijutott és fejvesztve rohant az út felé. Nem hagyhattam megszökni elővettem egy shurikent és kisség ívesen megcéloztam vele a combját. Nem akartam megölni egyből… Végig a síró gyászoló nő hangja járt a fejemben. A távolság kb tíz méter lehetett köztem és a menekülő kendős között. Elhajítottam a shurikent ami a jelek szerint célba talált, hiszen áldozatom össze esett. A chakrám segítségével egy nagyot ugrottam. Majd megkétszereztem a köd sűrűségét úgy, hogy még több chakrát pumpáltam a technikába. Ezek után már nem volt nehéz dolgom. A csendes gyilkolás művészetét használva elmetszettem ellenfelem torkát és hagytam szépen lassan megfulladni. Nem akartam, hogy elvérezzen azt akartam, hogy szenvedjen. A termetes testalkatú férfi rámnézett és még egy 15-20 másodpercig kapkodott levegőért. Aztán feladta a harcot és szeméből kihunyt a fény. Elindultam a másik irányba az öcsém felé, aki érdekes módon nem volt a helyén. Amint követtem a nyomát egy feltehetőleg menekülő banda tagnak. Egy patak mederben találtam meg őket és láttam amint Kurayami éppen végez áldozatával, aki a kőtűk hatására már csak várja a halált. Miután összeszedtük magunkat gondoltam nem jövünk el ’trófea’ nélkül így levettük a kendőt azoknak a bicepszéről, akik nem égtek benn a házban.
Másnap találkoztuk Kazuval a megbeszélt helyen. Előző napi viselkedéséhez képest most egész normális volt. Megmutattuk neki a kendőket ő pedig elhitte nekünk mintha személyesen nézte volna végig az aznap történteket, és megígérte, hogy elterjeszti, hogy szól az ismerőseinek, akik még segíthetnek az utunk során. Átadta a pénzt, majd elváltak útjaink. Úgy terveztük Kurayamival, hogy még egy napig a városban maradunk aztán elindulunk a Fű országa felé, mivel nem maradhatunk sokáig ugyanazon a helyen…
Csak ültem ott a sötétben. Nem jött álom a szememre. Nehezebb egy munka lesz ez, mint én hittem azt. Nem olyan könnyű gyilkolni, mint ahogy azt először képzeltem. Pirkadat volt, már amikor gondoltam, hogy kicsit megpróbálok pihenni indulás előtt.
Kenshiro Karu- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 1829
Elosztható Taijutsu Pontok : 15
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 400 (B)
Gyorsaság : 500 (A)
Ügyesség/Reflex : 300 (B)
Pusztakezes Harc : 329 (B)
Adatlap
Szint: S+
Rang: Jinchuuriki
Chakraszint: 1645
Re: Kenshiro Karu
Shikamaru(Inaktív) Csüt. Dec. 15 2011, 14:10
Elveszett ninja vagy... Az öcséd is az? Mindenesetre a történet rendben van, de a kapott pénzösszeget sokallom.
+9 ch.
A megbízótok egy zacskóban adta át a pénz második felét, majd gyanúsan sietősen tűnt el az egyik közeli sikátorban. Később, amikor fizetni szerettetek volna egy kocsmában az elfogyasztott italért, majdnem kidobtak titeket, mert hamis pénzzel akartatok fizetni. Rá kellett jönnötök, hogy átvert titeket az ipse, a pénz, amivel kifizetett titeket, hamis volt. Szerencsére az első 2000 az valódi pénz volt, és legyünk őszinték, ez is elég busás jutalom.
+2000 ryou.
+9 ch.
A megbízótok egy zacskóban adta át a pénz második felét, majd gyanúsan sietősen tűnt el az egyik közeli sikátorban. Később, amikor fizetni szerettetek volna egy kocsmában az elfogyasztott italért, majdnem kidobtak titeket, mert hamis pénzzel akartatok fizetni. Rá kellett jönnötök, hogy átvert titeket az ipse, a pénz, amivel kifizetett titeket, hamis volt. Szerencsére az első 2000 az valódi pénz volt, és legyünk őszinték, ez is elég busás jutalom.
+2000 ryou.
Shikamaru(Inaktív)- Inaktív
Adatlap
Szint: A
Rang: Jounin
Chakraszint: Nem fontos
Re: Kenshiro Karu
Kenshiro Karu Csüt. Dec. 15 2011, 16:53
ez az öcsém ez egy fura történet mivel ő az öcsém: http://narutohun.niceboard.org/t1185-miki-kurayami?highlight=Miki+Kurayami majd ha feljösz egyszer chatre ha ottvagyok én is elmesélem. Amúgy köszi:)
Kenshiro Karu- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 1829
Elosztható Taijutsu Pontok : 15
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 400 (B)
Gyorsaság : 500 (A)
Ügyesség/Reflex : 300 (B)
Pusztakezes Harc : 329 (B)
Adatlap
Szint: S+
Rang: Jinchuuriki
Chakraszint: 1645
Re: Kenshiro Karu
Shikamaru(Inaktív) Csüt. Dec. 15 2011, 17:47
Értem. Viszont azt remélem tudod, hogy így öcséd csak, mint mellékszereplő van benne az élményben, azaz nem fejlődhet, illetve bővítményben sem írhatja meg a történteket. Érdemesebb lehet kijátszani a dolgokat, pl együtt mentek küldetésre. Úgy mindketten fejlődtök, ráadásul jóval többet, mintha élményt írnátok.
Shikamaru(Inaktív)- Inaktív
Adatlap
Szint: A
Rang: Jounin
Chakraszint: Nem fontos
Re: Kenshiro Karu
Kenshiro Karu Csüt. Dec. 15 2011, 18:06
Na most a helyzet az, hogy júliusban így is indultunk csak időközben ő már abbahagyta, és mostmár csak mint mellékszereplő van benne az én küldijeimben...!
Így már rendben van.
Így már rendben van.
Kenshiro Karu- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 1829
Elosztható Taijutsu Pontok : 15
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 400 (B)
Gyorsaság : 500 (A)
Ügyesség/Reflex : 300 (B)
Pusztakezes Harc : 329 (B)
Adatlap
Szint: S+
Rang: Jinchuuriki
Chakraszint: 1645
Re: Kenshiro Karu
Kenshiro Karu Szer. Jan. 04 2012, 15:37
Kicsit hosszúra sikeredett remélem tetszeni fog azoknak akik végig olvassák:)
Nem telt el több mint két hétnél és ismét egy új ország és ismét újabb gondok a vállaimon. Ezúttal a jól megszokott füves fel és mindkét csuklóm sajgott a kötelek erős szorításának nyomától. Nem is tudom, hol kezdjem… amikor átléptük a határt két héttel ezelőtt…
Az égen magasan járt a nap. Az öcsémmel haladtunk egyre beljebb a Vízesés országának erdejében. Közel voltunk a kereskedelmi úthoz ám nem mutatkoztunk. Az erdő árnyékaiban bujkáltunk nap, mint nap.
Amikor megpillantottuk egy kisebb füstöt a távolban azt hittük egy településre érkezünk meg lassan. Ami nem is lett volna akkora probléma, mert kifogyóban voltak a készleteink. Amint egyre közelebb értünk a civilizáció morzsájához rájöttünk, hogy ez csak egy út menti fogadó.
Felvettük a rongyokat, amiket az előző küldetésből szereztünk, és igyekeztünk magunkat vándoroknak álcázni. Nem is ment olyan nehezen a dolog, hiszen a ruháinkon állt a kosz. A csuklyát utoljára hagytam, és egy ideig szemeztem vele mielőtt felhúztam volna. Kurayami kérdően nézett rám.
- Áh, igazából semmi gond öcsi, csak tudod belegondoltam abba, hogy talán egész életünkben viselnünk kell ezt, és bujkálnunk kell az emberek elől…
Nyugtázta a helyzetet bólintott majd megindultunk az út felé. Az utolsó fél mérföldet gyalog tettük meg az úton. Semmi érdekes nem történt. Amikor odaértünk valóban csak egy lepukkant útszéli fogadót láttunk. Ám az ajtó repedésein barátságos fények szűrődtek ki. Amikor beléptünk nem vontunk magunkra mindenki figyelmét hála istennek csak a fogadós emelte fel a fejét és aztán nyugtázta a történteket és visszafordult két beszélgető partneréhez. Ilyen fogadót szerintem életemben nem láttam. A hátsó részben két félmeztelen férfi kerülgette egymást körülöttük egykét kocsmatöltelék üvöltözött. És pénzt dobáltak a földre. Egy másik sarokban félrehúzódva két érdekes tag beszélgetett. És a kocsmáros a felszolgálóval és egy másik emberrel diskurált.
Nem is olyan nagy az egész hely és talán még háló szobájuk is akad reménykedtem magamban.
Odaléptünk a pulthoz és rendeltünk mindketten. Amikor leültünk elkezdtünk beszélgetni az úti célról, és hogy merre lehetne a legjobban megkerülni a Tűz országának határát. Amikor hirtelen odalépett a hátam mögé valaki majd egy gyors mozdulattal elkapott egy széket és az asztalunkhoz húzta. A kocsmáros volt az és a mi nem kis meglepődésünkre csak úgy ledobta magát minden kérdés nélkül.
- Üdv a nevem Ishira. Mi járatban errefelé? Az én fogadómba nem szoktak koszos vándorok betérni. Havonta talán egykét kereskedő megfordul erre!
- Üdv… - gondoltam magamban ez esetben használhatom a saját nevemet is. – A nevem Karu ő pedig az öcsém Kurayami.
- És mi járatban erre fiatalok?
Kicsit idegesítő volt a kocsmáros kíváncsiskodása, de vajon mit kezdhet egy olyasfajta ember, aki már igazán benne van a korban.
- Mi csak zarándokolunk kelet felé a Fű országába. Tudja, az öcsém kereszt apja arra lakik és van ott egy kis földje. Hozzá indultunk.
- Tehát földművesek vagytok? A kezeteken nem nagyon látszik, de kit is izgat ez valójában. Igazából két ilyen erős fiatalembernek, mint ti vagytok, lenne egy munkám. Igaz ez egy kicsit veszélyesebb a földművelésnél ám megfizetlek érte rendesen. Látjátok azt a két embert a sarokban? Ők egy helyi szervezetnek a tagjai. Ez a szervezet azzal foglalkozik, hogy az erdőben található különleges gyógynövényekkel üzletelnek. Őket kéne követni és meg tudni merre folynak most a munkálatok.
Ez furának tűnt hirtelen az egész nem értettem ebben a lényeget miért érdekli, az öreget merre tevékenykedik egy szervezet, ami gyógynövényekkel foglalkozik.
- És mi ebben a nagy ördöngösség Ishira?
- Nos, a szervezettel alapjában véve nem lenne gond, viszont ehez munkásokat kényszerítenek és dolgoztatják őket éjjel nappal. Akár barlangokba is beviszik őket, mert a növénynek a gyökere még értékesebb, mint maga a virágja. Akiket elragadnak otthonról azok teljesen más emberként térnek haza. Két évvel ezelőtt elvitték a fiamat is. Azóta úgy viselkedik, mint egy megrögzött függő. Minden nap kimegy az erdőbe virágokat keresni akár elkezd ásni is. Szerintem itt valami más bújik meg a háttérben, mint egyszerű gyógynövények. Ezért szeretnélek megkérni titeket, hogy járjatok a végére a dolgoknak. Fejenként 500 ryot fizetek, ha kiderítek, mi történik itt.
- Hmm, rendben elfogadjuk az ajánlatod. Akkor legkésőbb egy hét múlva jelentkezünk itt a fogadóban.
Amint a két férfi már megunta ’nézőik’ szórakoztatását az álverekedéssel felöltöztek megittak még egy kört aztán távoztak a fogadóból. Kicsivel később elindultunk mi is utánuk. A nap már lemenőben volt, amikor kiléptünk a fogadóból. A célpontok a fogadó mögött egy ösvényre fordultak és elindultak az erdőbe. Kurayami és én a fákon követtük őket hangtalanul, ahogy azt már megtanultuk ezelőtt.
Egy óra sétálás után megérkeztünk egy kis erdészházhoz. A házat egy kisebb kert és kerítés vette körül. Már leszállt azt este, amikor odaértünk. Halló távolságon kívülről igyekeztünk megfigyelni minden részletet. A ház hátsó bejárata nyitva volt, emberek mászkáltak ki és be rajta. Hordtak valami hordókat a házba. A következő egy órában nem történt semmi különös. Aztán egy őr jelent meg a kerítésnél és az szemével az erdőt pásztázta. Gondoltam egy kicsit meg könnyítem a dolgunkat a Kirigakure no jutsu használatával. A köd szépen lassan meg is érkezett. A ház melletti patak sokat segített. Aztán eltelt még két óra lassan befejeződött a mozgolódás. Úgy látszott nyugovóra tértek. Amikor már éppen kezdett engedni a figyelmem a fáradtságnak hirtelen egy erős ütést éreztem a tarkómon és minden elsötétült. Amikor felkeltem egy koszos cellában találtam magam. Rögtönzött egy darab volt mivel fából készült ám látszott rajta, hogy szívós anyagból van. Az öcsém mellettem feküdt ő nem tért még magához. Az első gondolatom az volt, hogy lebuktunk elkaptak, most mindennek vége. Aztán megint elsötétült minden megadtam magam annak a furcsa szagnak a levegőben, ami eltompította az érzékeimet. Másnap reggel, amikor magamhoz tértem furcsa módon elmosódott a látásom és a testem mintha magától mozgott volna. Annyit sikerült fel fedeznem, hogy sötétben talán egy barlangban vagyok. A kezemben egy furcsa ásó volt és mintha megrögzötten kívántam volna, a tegnapi illatot az orromba túrtam a földet mintha ott találnék rá. Aztán amikor kikapartam a gyökeret végre mintha életem kincsét találtam volna meg. Azonnal az arcomhoz kaptam és elkezdtem rágcsálni. Majd az-az édes illat, ami kiáradt belőle. Újabb képszakadás… Sajgott a hátam mintha valamivel ráütöttek volna egy nagyot. Éppen kint a kis pataknál voltuk észrevettem magam mellett az öcsémet. Ugyanolyan beeset arccal dolgozott, mint én. Tisztítottuk le a gyökereket, amiket kiástunk aznap. Aztán hirtelen egy nagy robbanást hallottam emberek nyüzsögtek körülöttem mindenki futásnak eredt, mint valami hangyaboly, amire rálépett valaki. Azonban a munkások nem mozdultak, meg mint valami zombik folytatták a gyökerek tisztítását. Egyszer csak elfutott mellettem egy maszkos alak és meglökte a hátamat. Előre borultam fejjel a vízbe. Amint az arcom a víz alá került mintha megszakították volna ezt az illúziószerű álmot. A víz kristály tiszta volt és jéghideg. Amint észhez tértem realizáltam magamban, hogy a az utóbbi egy napot munkával töltöttük és valahogy kimosták az agyunkat. Genjutsuval, vagy valami szerrel. Azonnal leesett minden. Ez a növény egy nagyon erős hallucinogén, ami nagy mennyiségben függőséget okoz. Legalábbis a gyökere. Ez pedig a termesztők fő hadi szállása lehet. Ezért lett függő Ishira gyereke is, mert hosszú ideig dolgoztatták. Mindez egy pár másodperc alatt játszódott le. Amint odalátott hozzám az őr, aki fellökött megfordultam és a levegőt visszatartva letéptem róla a maszkot. Egy erős rúgást éreztem a mellkasomnál és bele estem a vízbe. Közben robbanások sorozata rázta meg a környéket mintha valami háborúba csöppentünk volna. A víz alatt felhúztam magamra a légszűrővel ellátott házi gyártmányú maszkot és felugrottam a víz felszínére. Azonnal elkezdtem használni a chakrámat. Amilyen gyorsan csak lehetett létrehoztam egy nagy ködöt a Kirigakure no jutsu segítségével. Ellenfelem közben Felmarkolt egy követ a partról és mindössze három méter volt köztünk elhajította felém. A kő célt tévesztett, viszont a köd megérkezett. A csendes gyilkolás művészetét akartam használni ám észrevettem, hogy nincsenek nálam a fegyvereim. A nagy ködben megpillantottam egy másik őrt, aki rémülten futott a patak felé. Létrehoztam egy vízklónt és nekirohantunk az őrnek. Hamar leterítettük a klón segítségével majd eltörtem a nyakát így nem okozott több gondot. Hirtelen a klón mellettem vízzé változott nekem pedig olyan erős fájdalom hasította hátamba, hogy azt hittem ketté tépnek. Egy maszkos figura lépett elő majd még egy kezükben ostorral. Majd ismét minden elsötétült…
Amikor felriadtam nem volt már nálam a maszkom. Egy dohos szobában ébredtem és mellettem feküdt az öcsém. Megjelent egy őr, aki kitessékelt minket a cellánkból a homlokán a Vízesés országának homlok védje volt. Lelepleztem magunkat most elkaptak és mindennek vége hasított belém a felismerés. Amikor elindultunk jobbnak láttam, ha nem kérdezősködöm a hátam fájt, de nem hátráltatott a mozgásban. Egy pincéből vezettek felfelé minket. Rájöttem, hogy ez az erdészház rögtönzött egyik pincéje lehetett. Majd amikor felértünk a felszínre egy csapat shinobival találtuk szemben magunkat. Hárman voltak pontosan. Ránk adtak egy maszkot és megpillantottuk a szép virágágyást elpusztították. Ezek szerint a szaga a növénynek… Az volt ilyen hatással ránk. Azért fáradtunk el. Az vonzott annyira.
- Kik vagytok ti? Kérdezte egy nálam nagyjából két évvel fiatalabb shinobi.
Ám nem tudtam válaszolni a kérdésére, mert ezúttal a szétkergetett bűnözők bosszúja csapott le ránk. Egy katanás férfi rohant shinobi csapat felé mögötte pedig még vagy ötvenen. Az ajtó mellett megpillantottam az öveinket, katanámat és az öcsém késeit. A felfordulást kihasználva odagurultam a katanámhoz és elvágtam a köteleket a segítségével. Fogva tartóinknak nem volt idejük velünk foglalkozni inkább az ellent pusztították. Amint kiszabadult a kezem és a lában felcsatoltam az övemet és egyből fejbevágtam egy katanás férfit, aki felénk rohant egy shurikennel. Na, még egyszer egy Kirigakure no Jutsu, közben megtaláltam az öcsémet kiszabadítottam és odaadtam fegyvereit. Amint végeztünk a patak felé rohantunk. Mire odaértünk körbe fogtak minket. Tudtam, hogy nincs más választásom. Kurayami vette a lapot miért mentünk a patak felé létrehoztam három vízklónt, akik az öcsémnek segítettek lefoglalni üldözőinket majd belekezdtem a negyven négy pecsétbe. Mire végeztem az ötven támadónak alig a fele maradt csak meg és az ismeretlen shinobikból is meghalt egy tag. Annyi chakrát adtam bele a vízsárkányba… talán többet, is mint kellett volna. A vízszint hirtelen sűlyedni kezdett, ahogy a gigantikus méretű sárkány kiemelkedett belőle. Büszke voltam magamra, mert eddig nem sikerült sose ilyenjól ez a jutsu. Amikor a vízsárkány kiemelkedett elbömböltem magam: Suiryuudan no Jutsu!
A vízsárkány rávetette magát támadóinkra és mindenkit elsöpört, aki az útjába került. Nem tudom hányan haltak meg közben nem is nagyon érdekelt, mert szabaddá vált az út előttünk mi pedig nem voltunk rest menekülőre venni a figurát. Amikor visszaértünk mindent elmeséltünk fogadósnak arról, ami a kis háznál folyt. Természetesen kihagytuk a menekülésünk történetét. Cserébe kaptunk 500 ryot fejenként és egy ingyen éjszakát a fogadóban teljes ellátással. Mi azonban tudtuk, hogy ezek után sehol sem szabad mutatkoznunk a Vízesés országában, ezért átvettük a pénzt és azonnal ott is hagytuk a fogadót. Ha a szerencsénk van a shinobik meghaltak és nem tudnak jelenteni, ha nincs, akkor pedig nem mutatkozhatunk többet semerre az országban álruha nélkül. És mi mint mindig most is a rosszabbra számítunk.
Nem telt el több mint két hétnél és ismét egy új ország és ismét újabb gondok a vállaimon. Ezúttal a jól megszokott füves fel és mindkét csuklóm sajgott a kötelek erős szorításának nyomától. Nem is tudom, hol kezdjem… amikor átléptük a határt két héttel ezelőtt…
Az égen magasan járt a nap. Az öcsémmel haladtunk egyre beljebb a Vízesés országának erdejében. Közel voltunk a kereskedelmi úthoz ám nem mutatkoztunk. Az erdő árnyékaiban bujkáltunk nap, mint nap.
Amikor megpillantottuk egy kisebb füstöt a távolban azt hittük egy településre érkezünk meg lassan. Ami nem is lett volna akkora probléma, mert kifogyóban voltak a készleteink. Amint egyre közelebb értünk a civilizáció morzsájához rájöttünk, hogy ez csak egy út menti fogadó.
Felvettük a rongyokat, amiket az előző küldetésből szereztünk, és igyekeztünk magunkat vándoroknak álcázni. Nem is ment olyan nehezen a dolog, hiszen a ruháinkon állt a kosz. A csuklyát utoljára hagytam, és egy ideig szemeztem vele mielőtt felhúztam volna. Kurayami kérdően nézett rám.
- Áh, igazából semmi gond öcsi, csak tudod belegondoltam abba, hogy talán egész életünkben viselnünk kell ezt, és bujkálnunk kell az emberek elől…
Nyugtázta a helyzetet bólintott majd megindultunk az út felé. Az utolsó fél mérföldet gyalog tettük meg az úton. Semmi érdekes nem történt. Amikor odaértünk valóban csak egy lepukkant útszéli fogadót láttunk. Ám az ajtó repedésein barátságos fények szűrődtek ki. Amikor beléptünk nem vontunk magunkra mindenki figyelmét hála istennek csak a fogadós emelte fel a fejét és aztán nyugtázta a történteket és visszafordult két beszélgető partneréhez. Ilyen fogadót szerintem életemben nem láttam. A hátsó részben két félmeztelen férfi kerülgette egymást körülöttük egykét kocsmatöltelék üvöltözött. És pénzt dobáltak a földre. Egy másik sarokban félrehúzódva két érdekes tag beszélgetett. És a kocsmáros a felszolgálóval és egy másik emberrel diskurált.
Nem is olyan nagy az egész hely és talán még háló szobájuk is akad reménykedtem magamban.
Odaléptünk a pulthoz és rendeltünk mindketten. Amikor leültünk elkezdtünk beszélgetni az úti célról, és hogy merre lehetne a legjobban megkerülni a Tűz országának határát. Amikor hirtelen odalépett a hátam mögé valaki majd egy gyors mozdulattal elkapott egy széket és az asztalunkhoz húzta. A kocsmáros volt az és a mi nem kis meglepődésünkre csak úgy ledobta magát minden kérdés nélkül.
- Üdv a nevem Ishira. Mi járatban errefelé? Az én fogadómba nem szoktak koszos vándorok betérni. Havonta talán egykét kereskedő megfordul erre!
- Üdv… - gondoltam magamban ez esetben használhatom a saját nevemet is. – A nevem Karu ő pedig az öcsém Kurayami.
- És mi járatban erre fiatalok?
Kicsit idegesítő volt a kocsmáros kíváncsiskodása, de vajon mit kezdhet egy olyasfajta ember, aki már igazán benne van a korban.
- Mi csak zarándokolunk kelet felé a Fű országába. Tudja, az öcsém kereszt apja arra lakik és van ott egy kis földje. Hozzá indultunk.
- Tehát földművesek vagytok? A kezeteken nem nagyon látszik, de kit is izgat ez valójában. Igazából két ilyen erős fiatalembernek, mint ti vagytok, lenne egy munkám. Igaz ez egy kicsit veszélyesebb a földművelésnél ám megfizetlek érte rendesen. Látjátok azt a két embert a sarokban? Ők egy helyi szervezetnek a tagjai. Ez a szervezet azzal foglalkozik, hogy az erdőben található különleges gyógynövényekkel üzletelnek. Őket kéne követni és meg tudni merre folynak most a munkálatok.
Ez furának tűnt hirtelen az egész nem értettem ebben a lényeget miért érdekli, az öreget merre tevékenykedik egy szervezet, ami gyógynövényekkel foglalkozik.
- És mi ebben a nagy ördöngösség Ishira?
- Nos, a szervezettel alapjában véve nem lenne gond, viszont ehez munkásokat kényszerítenek és dolgoztatják őket éjjel nappal. Akár barlangokba is beviszik őket, mert a növénynek a gyökere még értékesebb, mint maga a virágja. Akiket elragadnak otthonról azok teljesen más emberként térnek haza. Két évvel ezelőtt elvitték a fiamat is. Azóta úgy viselkedik, mint egy megrögzött függő. Minden nap kimegy az erdőbe virágokat keresni akár elkezd ásni is. Szerintem itt valami más bújik meg a háttérben, mint egyszerű gyógynövények. Ezért szeretnélek megkérni titeket, hogy járjatok a végére a dolgoknak. Fejenként 500 ryot fizetek, ha kiderítek, mi történik itt.
- Hmm, rendben elfogadjuk az ajánlatod. Akkor legkésőbb egy hét múlva jelentkezünk itt a fogadóban.
Amint a két férfi már megunta ’nézőik’ szórakoztatását az álverekedéssel felöltöztek megittak még egy kört aztán távoztak a fogadóból. Kicsivel később elindultunk mi is utánuk. A nap már lemenőben volt, amikor kiléptünk a fogadóból. A célpontok a fogadó mögött egy ösvényre fordultak és elindultak az erdőbe. Kurayami és én a fákon követtük őket hangtalanul, ahogy azt már megtanultuk ezelőtt.
Egy óra sétálás után megérkeztünk egy kis erdészházhoz. A házat egy kisebb kert és kerítés vette körül. Már leszállt azt este, amikor odaértünk. Halló távolságon kívülről igyekeztünk megfigyelni minden részletet. A ház hátsó bejárata nyitva volt, emberek mászkáltak ki és be rajta. Hordtak valami hordókat a házba. A következő egy órában nem történt semmi különös. Aztán egy őr jelent meg a kerítésnél és az szemével az erdőt pásztázta. Gondoltam egy kicsit meg könnyítem a dolgunkat a Kirigakure no jutsu használatával. A köd szépen lassan meg is érkezett. A ház melletti patak sokat segített. Aztán eltelt még két óra lassan befejeződött a mozgolódás. Úgy látszott nyugovóra tértek. Amikor már éppen kezdett engedni a figyelmem a fáradtságnak hirtelen egy erős ütést éreztem a tarkómon és minden elsötétült. Amikor felkeltem egy koszos cellában találtam magam. Rögtönzött egy darab volt mivel fából készült ám látszott rajta, hogy szívós anyagból van. Az öcsém mellettem feküdt ő nem tért még magához. Az első gondolatom az volt, hogy lebuktunk elkaptak, most mindennek vége. Aztán megint elsötétült minden megadtam magam annak a furcsa szagnak a levegőben, ami eltompította az érzékeimet. Másnap reggel, amikor magamhoz tértem furcsa módon elmosódott a látásom és a testem mintha magától mozgott volna. Annyit sikerült fel fedeznem, hogy sötétben talán egy barlangban vagyok. A kezemben egy furcsa ásó volt és mintha megrögzötten kívántam volna, a tegnapi illatot az orromba túrtam a földet mintha ott találnék rá. Aztán amikor kikapartam a gyökeret végre mintha életem kincsét találtam volna meg. Azonnal az arcomhoz kaptam és elkezdtem rágcsálni. Majd az-az édes illat, ami kiáradt belőle. Újabb képszakadás… Sajgott a hátam mintha valamivel ráütöttek volna egy nagyot. Éppen kint a kis pataknál voltuk észrevettem magam mellett az öcsémet. Ugyanolyan beeset arccal dolgozott, mint én. Tisztítottuk le a gyökereket, amiket kiástunk aznap. Aztán hirtelen egy nagy robbanást hallottam emberek nyüzsögtek körülöttem mindenki futásnak eredt, mint valami hangyaboly, amire rálépett valaki. Azonban a munkások nem mozdultak, meg mint valami zombik folytatták a gyökerek tisztítását. Egyszer csak elfutott mellettem egy maszkos alak és meglökte a hátamat. Előre borultam fejjel a vízbe. Amint az arcom a víz alá került mintha megszakították volna ezt az illúziószerű álmot. A víz kristály tiszta volt és jéghideg. Amint észhez tértem realizáltam magamban, hogy a az utóbbi egy napot munkával töltöttük és valahogy kimosták az agyunkat. Genjutsuval, vagy valami szerrel. Azonnal leesett minden. Ez a növény egy nagyon erős hallucinogén, ami nagy mennyiségben függőséget okoz. Legalábbis a gyökere. Ez pedig a termesztők fő hadi szállása lehet. Ezért lett függő Ishira gyereke is, mert hosszú ideig dolgoztatták. Mindez egy pár másodperc alatt játszódott le. Amint odalátott hozzám az őr, aki fellökött megfordultam és a levegőt visszatartva letéptem róla a maszkot. Egy erős rúgást éreztem a mellkasomnál és bele estem a vízbe. Közben robbanások sorozata rázta meg a környéket mintha valami háborúba csöppentünk volna. A víz alatt felhúztam magamra a légszűrővel ellátott házi gyártmányú maszkot és felugrottam a víz felszínére. Azonnal elkezdtem használni a chakrámat. Amilyen gyorsan csak lehetett létrehoztam egy nagy ködöt a Kirigakure no jutsu segítségével. Ellenfelem közben Felmarkolt egy követ a partról és mindössze három méter volt köztünk elhajította felém. A kő célt tévesztett, viszont a köd megérkezett. A csendes gyilkolás művészetét akartam használni ám észrevettem, hogy nincsenek nálam a fegyvereim. A nagy ködben megpillantottam egy másik őrt, aki rémülten futott a patak felé. Létrehoztam egy vízklónt és nekirohantunk az őrnek. Hamar leterítettük a klón segítségével majd eltörtem a nyakát így nem okozott több gondot. Hirtelen a klón mellettem vízzé változott nekem pedig olyan erős fájdalom hasította hátamba, hogy azt hittem ketté tépnek. Egy maszkos figura lépett elő majd még egy kezükben ostorral. Majd ismét minden elsötétült…
Amikor felriadtam nem volt már nálam a maszkom. Egy dohos szobában ébredtem és mellettem feküdt az öcsém. Megjelent egy őr, aki kitessékelt minket a cellánkból a homlokán a Vízesés országának homlok védje volt. Lelepleztem magunkat most elkaptak és mindennek vége hasított belém a felismerés. Amikor elindultunk jobbnak láttam, ha nem kérdezősködöm a hátam fájt, de nem hátráltatott a mozgásban. Egy pincéből vezettek felfelé minket. Rájöttem, hogy ez az erdészház rögtönzött egyik pincéje lehetett. Majd amikor felértünk a felszínre egy csapat shinobival találtuk szemben magunkat. Hárman voltak pontosan. Ránk adtak egy maszkot és megpillantottuk a szép virágágyást elpusztították. Ezek szerint a szaga a növénynek… Az volt ilyen hatással ránk. Azért fáradtunk el. Az vonzott annyira.
- Kik vagytok ti? Kérdezte egy nálam nagyjából két évvel fiatalabb shinobi.
Ám nem tudtam válaszolni a kérdésére, mert ezúttal a szétkergetett bűnözők bosszúja csapott le ránk. Egy katanás férfi rohant shinobi csapat felé mögötte pedig még vagy ötvenen. Az ajtó mellett megpillantottam az öveinket, katanámat és az öcsém késeit. A felfordulást kihasználva odagurultam a katanámhoz és elvágtam a köteleket a segítségével. Fogva tartóinknak nem volt idejük velünk foglalkozni inkább az ellent pusztították. Amint kiszabadult a kezem és a lában felcsatoltam az övemet és egyből fejbevágtam egy katanás férfit, aki felénk rohant egy shurikennel. Na, még egyszer egy Kirigakure no Jutsu, közben megtaláltam az öcsémet kiszabadítottam és odaadtam fegyvereit. Amint végeztünk a patak felé rohantunk. Mire odaértünk körbe fogtak minket. Tudtam, hogy nincs más választásom. Kurayami vette a lapot miért mentünk a patak felé létrehoztam három vízklónt, akik az öcsémnek segítettek lefoglalni üldözőinket majd belekezdtem a negyven négy pecsétbe. Mire végeztem az ötven támadónak alig a fele maradt csak meg és az ismeretlen shinobikból is meghalt egy tag. Annyi chakrát adtam bele a vízsárkányba… talán többet, is mint kellett volna. A vízszint hirtelen sűlyedni kezdett, ahogy a gigantikus méretű sárkány kiemelkedett belőle. Büszke voltam magamra, mert eddig nem sikerült sose ilyenjól ez a jutsu. Amikor a vízsárkány kiemelkedett elbömböltem magam: Suiryuudan no Jutsu!
A vízsárkány rávetette magát támadóinkra és mindenkit elsöpört, aki az útjába került. Nem tudom hányan haltak meg közben nem is nagyon érdekelt, mert szabaddá vált az út előttünk mi pedig nem voltunk rest menekülőre venni a figurát. Amikor visszaértünk mindent elmeséltünk fogadósnak arról, ami a kis háznál folyt. Természetesen kihagytuk a menekülésünk történetét. Cserébe kaptunk 500 ryot fejenként és egy ingyen éjszakát a fogadóban teljes ellátással. Mi azonban tudtuk, hogy ezek után sehol sem szabad mutatkoznunk a Vízesés országában, ezért átvettük a pénzt és azonnal ott is hagytuk a fogadót. Ha a szerencsénk van a shinobik meghaltak és nem tudnak jelenteni, ha nincs, akkor pedig nem mutatkozhatunk többet semerre az országban álruha nélkül. És mi mint mindig most is a rosszabbra számítunk.
Kenshiro Karu- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 1829
Elosztható Taijutsu Pontok : 15
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 400 (B)
Gyorsaság : 500 (A)
Ügyesség/Reflex : 300 (B)
Pusztakezes Harc : 329 (B)
Adatlap
Szint: S+
Rang: Jinchuuriki
Chakraszint: 1645
Re: Kenshiro Karu
Shikamaru(Inaktív) Szomb. Jan. 07 2012, 13:09
Húha, igazad volt, ez tényleg tetszett. Gratula!
+11 ch.
+500 ryou
+11 ch.
+500 ryou
Shikamaru(Inaktív)- Inaktív
Adatlap
Szint: A
Rang: Jounin
Chakraszint: Nem fontos
Re: Kenshiro Karu
Kenshiro Karu Hétf. Jan. 16 2012, 14:14
A hátamat a falnak vetettem miközben arra gondoltam vajon mit csinálhat most az öcsém. Amióta megszülettünk talán most először váltunk úgy külön, hogy nem tudtuk találkozni fogunk-e még az életben. Amikor meghallottam a szöszmötölést a fal túl oldalán akcióba léptem. A köd, amit létrehoztam megvédett a kíváncsi szemektől ezért nem kellett aggódnom a bámészkodók miatt. Amint beléptem az udvarra megpillantottam két őrt. A csendes gyilkolás művészetét alkalmazva megöltem az egyiket, és mire a másik észbe kapott volna fejbe vágtam a kardom markolatával. Nem tudom, hogy betört-e a koponyája, vagy életben maradt, minden esetre ártalmatlanná vált számomra. A célpont ezúttal egy kereskedő, akinek a birtokát jól őrizték. Én pedig sarokba voltam szorítva, mert az öcsém a fogjuk volt. Nem tudom, hogy kaphatták el. Kurayami mindig figyelmesebb volt nálam. Minden esetre egyik reggel, amikor felkeltem a tűz mellett az öcsémnek hűlt helye volt. És csak egy cetli volt a helyén. Minden pénzünket ellopták. Nem is tudom, hogy történhetett Kurayami őrsége alatt támadhattak meg minket hangtalanul. A cetlin egy név és egy dátum állt. A megbízás egyszerű volt. Meg kell ölnöm a kereskedőt. A legközelebbi faluba be is tértem, és némi kérdezősködés után kiderült kiről is van szó! Egy tehetős kereskedő, aki nem csak a hagyományos módon keresi meg a kenyerét. Nem számított kit kell megölnöm az öcsémért akár az ország vezetőit is megtámadtam volna…
Az őr hangtalanul esett össze. A falakon, érdekes módon egy őr sem volt. Ezt már észrevettem régebben is és valamiért zavart, de nem fordítottam rá nagyobb figyelmet, mert állandóan azon gondolkoztam, hogy fogom megmenteni az öcsémet.
Még mindig a vízesés országában voltunk, de már közel jártunk a határhoz, amikor ez történt. Remélem sikerül megoldanom a dolgot.
Ahogy felpillantottam a kétszintes épületre láttam, hogy az egyik ablak nyitva volt. Felötlött bennem a gondolat, hogy ki hagyhat nyitva éjszakára egy ablakot, de végül nem tulajdonítottam ennek sem túl nagy jelentőséget. Két ugrással fent is voltam az ablakban. Igyekeztem hangtalanul. Ám amikor felértem egy furcsa kinézetű maszkos shinobi várt és ki is tessékelt egy jól irányzott rúgással. Mielőtt lezuhanhattam volna a földre egy hátra szaltó segítségével visszanyertem az egyensúlyomat. Addigra ellenfelem is kiugrott az ablakból, és hangtalanul ért földet. A maszkoson semmilyen klán jelzés, vagy homlokvédő nem volt. Tehát ő is bérgyilkos lenne? Valaki megelőzött?
Nem volt idő ilyesmi gondolatra sem, mert az idegen azonnal támadásba lendült. Elhajított felém egy shurikent majd a shusin no jutsut alkalmazta és hátulról elkapott. A következő cselekedetem talán reflexszerű lehetett, mert nem emlékszem rá, hogy parancsot adtam volna az izmaimnak. Elrugaszkodtam a földről és hátrafelé dőltem. A testsúlyom elég volt ahhoz, hogy a földre döntsön engem és az ellenfelemet. A földön egy kis időbe bele telt, amíg hadakoztunk, de azután kiszabadultam a szorításából és azonnal elkezdtem keresni a legközelebbi vízforrást. A shinobi nem lepődött meg a reakciómon mintha csak tesztelni akart volna. Még egyszer támadásba lendült. Ám ezúttal gyorsabb voltam nála. Volt az udvaron egy pocsolya, amiből létrehoztam egy vízklónt. A vízklón támadásba lendült és mellőlem egy rúgással támadt ellenfelemre, aki könnyűszerrel hárította a támadást ám ez volt az utolsó, amit ki tudott védeni, mert a következő jutsu telibe talált. Dokuzetsu Konbo telibe talállt. Amint elértem a teljes sebességemet ellenfelem már a levegőben volt. Nem is számított ilyen gyorsaságra tőlem azt hiszem. Amikor fölötte teremtem egy hatalmas ütést, amibe beleadtam nem kevés chakrát is… mértem rá. Olyan erővel vágódott a földbe, hogy felrepedezett mellette a talaj. Amikor leérkeztem észrevettem, hogy valaki az ablakból hangosan nevet és tapsol…
- Ez az Karu nagyon ügyes vagy ez egy szép mozdulat volt. Nem is vártam mást egy Kirigakurei shinobitól!
Ki lehet ez az ember és honnan ismer engem? És akkor hirtelen minden világossá vált. Ő raboltatta el az öcsémet és ez az egész megbízás csak egy teszt volt. Pontosan arra ment ki a játék, hogy letesztelje a képességeimet! A shinobi akit a padlóra küldtem többet nem fog felállni… Ha tippelnem kéne eltörtem talán egykét csigolyáját!
- És kit tisztelhetek személyedben? – Kérdeztem meg megfontoltságból tisztelettudóan.
- Még azt is tudod, hogy kell beszélni egy magasabb rangúval. Ezt már szeretem! Az én nevem Araki. Amint már magadtól is rájöttél. Ez egy teszt volt. Felmértük a képességeidet és meg kell mondanom nem csalódtam valóban érdemes volt megvárni téged. Mostantól nekem dolgozol.
- Mi lesz ha nemet mondok?
- Akkor végzek az öcséddel és utána veled is.
Ekkor egy pillanatra összeszorult a gyomrom és nem hagyott nyugodni a kétely, hogy az öcsém életével játszom. Így kezdtem el Arakinak dolgozni, és egyben így kezdődött el életem egyik legsötétebb szakasza is!
Az őr hangtalanul esett össze. A falakon, érdekes módon egy őr sem volt. Ezt már észrevettem régebben is és valamiért zavart, de nem fordítottam rá nagyobb figyelmet, mert állandóan azon gondolkoztam, hogy fogom megmenteni az öcsémet.
Még mindig a vízesés országában voltunk, de már közel jártunk a határhoz, amikor ez történt. Remélem sikerül megoldanom a dolgot.
Ahogy felpillantottam a kétszintes épületre láttam, hogy az egyik ablak nyitva volt. Felötlött bennem a gondolat, hogy ki hagyhat nyitva éjszakára egy ablakot, de végül nem tulajdonítottam ennek sem túl nagy jelentőséget. Két ugrással fent is voltam az ablakban. Igyekeztem hangtalanul. Ám amikor felértem egy furcsa kinézetű maszkos shinobi várt és ki is tessékelt egy jól irányzott rúgással. Mielőtt lezuhanhattam volna a földre egy hátra szaltó segítségével visszanyertem az egyensúlyomat. Addigra ellenfelem is kiugrott az ablakból, és hangtalanul ért földet. A maszkoson semmilyen klán jelzés, vagy homlokvédő nem volt. Tehát ő is bérgyilkos lenne? Valaki megelőzött?
Nem volt idő ilyesmi gondolatra sem, mert az idegen azonnal támadásba lendült. Elhajított felém egy shurikent majd a shusin no jutsut alkalmazta és hátulról elkapott. A következő cselekedetem talán reflexszerű lehetett, mert nem emlékszem rá, hogy parancsot adtam volna az izmaimnak. Elrugaszkodtam a földről és hátrafelé dőltem. A testsúlyom elég volt ahhoz, hogy a földre döntsön engem és az ellenfelemet. A földön egy kis időbe bele telt, amíg hadakoztunk, de azután kiszabadultam a szorításából és azonnal elkezdtem keresni a legközelebbi vízforrást. A shinobi nem lepődött meg a reakciómon mintha csak tesztelni akart volna. Még egyszer támadásba lendült. Ám ezúttal gyorsabb voltam nála. Volt az udvaron egy pocsolya, amiből létrehoztam egy vízklónt. A vízklón támadásba lendült és mellőlem egy rúgással támadt ellenfelemre, aki könnyűszerrel hárította a támadást ám ez volt az utolsó, amit ki tudott védeni, mert a következő jutsu telibe talált. Dokuzetsu Konbo telibe talállt. Amint elértem a teljes sebességemet ellenfelem már a levegőben volt. Nem is számított ilyen gyorsaságra tőlem azt hiszem. Amikor fölötte teremtem egy hatalmas ütést, amibe beleadtam nem kevés chakrát is… mértem rá. Olyan erővel vágódott a földbe, hogy felrepedezett mellette a talaj. Amikor leérkeztem észrevettem, hogy valaki az ablakból hangosan nevet és tapsol…
- Ez az Karu nagyon ügyes vagy ez egy szép mozdulat volt. Nem is vártam mást egy Kirigakurei shinobitól!
Ki lehet ez az ember és honnan ismer engem? És akkor hirtelen minden világossá vált. Ő raboltatta el az öcsémet és ez az egész megbízás csak egy teszt volt. Pontosan arra ment ki a játék, hogy letesztelje a képességeimet! A shinobi akit a padlóra küldtem többet nem fog felállni… Ha tippelnem kéne eltörtem talán egykét csigolyáját!
- És kit tisztelhetek személyedben? – Kérdeztem meg megfontoltságból tisztelettudóan.
- Még azt is tudod, hogy kell beszélni egy magasabb rangúval. Ezt már szeretem! Az én nevem Araki. Amint már magadtól is rájöttél. Ez egy teszt volt. Felmértük a képességeidet és meg kell mondanom nem csalódtam valóban érdemes volt megvárni téged. Mostantól nekem dolgozol.
- Mi lesz ha nemet mondok?
- Akkor végzek az öcséddel és utána veled is.
Ekkor egy pillanatra összeszorult a gyomrom és nem hagyott nyugodni a kétely, hogy az öcsém életével játszom. Így kezdtem el Arakinak dolgozni, és egyben így kezdődött el életem egyik legsötétebb szakasza is!
Kenshiro Karu- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 1829
Elosztható Taijutsu Pontok : 15
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 400 (B)
Gyorsaság : 500 (A)
Ügyesség/Reflex : 300 (B)
Pusztakezes Harc : 329 (B)
Adatlap
Szint: S+
Rang: Jinchuuriki
Chakraszint: 1645
Re: Kenshiro Karu
Shikamaru(Inaktív) Hétf. Jan. 16 2012, 14:21
Hmm. Nem tudom, nekem tetszik amit csinálsz... Így tovább!
+10 ch
+10 ch
Shikamaru(Inaktív)- Inaktív
Adatlap
Szint: A
Rang: Jounin
Chakraszint: Nem fontos
Re: Kenshiro Karu
Kenshiro Karu Csüt. Feb. 02 2012, 14:18
Amióta Azeshinek dolgozom, talán kicsit lassabban telnek a napok. Hiába próbálok arra összpontosítani, hogy megtaláljam rendszerén azt az apró lyukat, amire nekem szükségem van, hogy az öcsémmel olajra lépjünk. Sehogy sem találom. A nevét is csak akkor tudtam, meg amikor egy hét után egy olyan feladatot kaptam, hogy vigyáznom kellett rájuk, amíg lementek egy barátjával a városbéli ivóba. Akkor is az egyik katonája mondta ki véletlenül a nevét. Véletlenül gondolom én mivel ő sosem mutatkozott be nekem. Az öcsémet csupán egyszer láttam. Az alaksori fogdák egyikében tartották fogva. Két shinobi vigyázott rá a nap húszon négy órájában felváltva. A megszöktetése botorság lett volna így hát bele kellett mennem a játékba. Az öreggel csak egy igazi probléma volt. Állandóan megzsarolt az öcsém életével, amikor egy kicsit is nem a szája íze szerint cselekedtem. A második héten kaptam egy munkát, ami meghatározó volt az itt tartózkodásunk idején. Egy embert kellett elkapnom, aki a város egyik magas rangú előkelőjének volt a rokona.
Azon az éjszakán nem ettem sokat. Azeshi megmondta, hogyha nem sikerül azonnal végeznem vele vagy bármi gond merül fel az öcsémnek azonnal vége. Tudtam, hogy nem viccel az öreg ezért minden tudásomat be kellett vetnem. Jól őrizték a fiatal fiút. Aki mindössze 16 éves lehetett talán korombeli. Két napom volt rá, hogy eredményeket mutassak fel. Az első napon csak megfigyeltem a srácot. A házat ahol lakott csak gyatra védelemmel látták el. Két őr volt este. AZ egyik az utcán járőrözött a másik pedig a bejáratnál koptatta a földet. Az utcai őt gyorsan elkaptam, amikor belépett az utca egy árnyékos részére és elvágtam a torkát. Ügyeltem rá, hogy a hangszálait is elvágjam, hogy ne tudjon üvölteni, de a biztonság kedvéért befogtam a száját. Sikerült és még nem is csapott túl nagy zajt. Aztán amikor már azt hittem sínen van a dolog a bejáratnál lévő őr észrevett. Mekkora baklövést követtem el kisétáltam az utcára, és a másik őr meg sehol. Azonnal bele kezdett a kézjelekbe ellenfelem. EZ EGY SHINOBI? Hasított belém a felismerés. Egy egyszerű klónt hozott létre majd felém futottak mindketten. Nem akartam túl nagy zajt csapni ezért katanámat használtam. Közben az őr hátrébb ugrott és egy másik alak tűnt fel egy mellőle a sötétből. A klónt egy gyors vágással elintéztem ám a másik alakkal már jártam ilyen szerencsésen. Kitért minden vágásom elöl hiába vetettem be a leg bonyolultabb figurákat valahogy mindig előttem járt egy lépéssel agyban. Miután egy elhibázott vágás után észrevett egy apró lyukat a védelmemben azonnal támadásba lendült. Mellkason rúgott, amitől csúsztam hátrafelé vagy két métert majd hirtelen levált az egyik karja, amitől őszinte leszek eléggé megijedtem és egy rejtett peng ugrott ki a vállából, amit felém lőtt. És hirtelen rádöbbentem egy bábos shinobival van dolgom. Igaz soha nem találkoztam még velük, de hallottam már róluk. Azt mondják kegyetlenek, ha harcról van szó. Eltettem a katanát majd az őr felé, aki az árnyékban húzódott meg elindítottam két kunai kést. Nem kellett sok, hogy a kunai kések célt érjenek ám ekkor a báb hirtelen ott termett és fa testén koppantak a kunai kések majd leestek a földre. Neki rohantam és egy taijutsuval akartam véget vetni a küzdelemnek ám amint az őr mellé értem a bábu mellettem termett és mindkét keze ismét a helyén volt az egyikből kiugrott egy penge éppenhogy el tudtam rugaszkodni hátrafelé. A bábu leutánozta a mozgásomat majd akkora pofont kaptam, hogy repülhettem vagy három métert hátra. Nem kellett sokáig várni mire érkezett a következő támadás. Ellenfelem nem sajnált és eléggé bekeményített. Tudtam, hogy nem szabad hagynom, hogy eltaláljon. Azt hallottam ezekről a bábosokról, hogy előszeretettel használnak mérget. Mikor már kezdtem kifáradni. Hirtelen egy utolsó reménysugárként egy esőcsepp landolt a hátamon. Fellélegeztem, amikor megéreztem, hogy elkezdett zuhogni az eső. Ma van az én szerencse napom-gondoltam és közben létrehoztam két vízklónt az egyik rávetette magát a bábura a másik pedig a vízbörtön jutsu segítségével csapdába ejtette. Közben én a meglepődött őr felé vettem az irányt. Futás közben nekiálltam a negyven négy kézjel megalkotásának mire végeztem egy kisebb vízsárkány tornyosult mögöttem majd ránk vetette magát. Az utolsó pillanatban kitértem jobbra egy olyan ugrással, amibe nem kevés chakrát áldoztam és sikerült kitérnem az áradat útjából. A rögtönzött víztömeg ledöntötte a lábáról ellenfelemet és elsodorta, amikor visszaült a csend az utcára ellenfelem eszméletlenül feküdt az egyik fal mellett, aminek a víz nekivágta. Klónjaim eltűntek a bábu is élettelenül feküdt a földön. Valaki kinézett az egyik ablakon az első szintről. Gondolom a nagy lármára. Szerencsémre pont a célpontom volt az. Amint kinézett én felugrottam alá és egy szelíd vágással elmetszettem a torkát. Ezek után már csak a hullák eltakarítása volt a feladatom.
Amikor visszatértem a szállásra Azeshi már várt rám. Valamiért mindig tudott róla hol járok és mindig tudta, hogyha olyan küldetésre megyek, amit egyedül kell végre hajtanom, hogy sikerrel jártam-e. Mintha figyeltetne engem.
- Gratulálok Karu. Sikerült végrehajtanod a küldetést ügyes voltál. Most menj, aludd ki magad. Holnap este szükségem lesz rád. Másnap reggel kissé fáradtan keltem fel, de meglepődve tapasztaltam, hogy az idegeim ismét pattanásig feszültek. Amikor kiléptem a számomra fenntartott szobából, ami egy priccsből és egy mosdóból állt elindultam az udvar felé. A nagybirtok egyik kis hátsó faházában szállásoltak el. Nem volt túl kényelmes, de nekik megfelelt, hogy nem abban az épületben vagyok, ahol az öcsém van, de mégis elég közel ahoz, hogy ne tévesszenek szem elől. Amikor odaértem Azeshi és két őra már vártak rám.
- Karu a tegnapi szép munkád után ma megadom a lehetőséget, hogy bizonyíts nekem. Ha ezt a feladatot is sikerrel hajtod, végre akkor elengedem az öcsédet és téged is.
Én tudtam, hogy aznap fog eldőlni minden, hiszen ennek az embernek eszében sincs, elengedni minket meg ölet inkább mintsem hagyjon futni. Túl sok mindent tudtam meg róla az utóbbi hetekben. Tehát ettől a naptól függ minden számomra és az öcsém számára!
Azon az éjszakán nem ettem sokat. Azeshi megmondta, hogyha nem sikerül azonnal végeznem vele vagy bármi gond merül fel az öcsémnek azonnal vége. Tudtam, hogy nem viccel az öreg ezért minden tudásomat be kellett vetnem. Jól őrizték a fiatal fiút. Aki mindössze 16 éves lehetett talán korombeli. Két napom volt rá, hogy eredményeket mutassak fel. Az első napon csak megfigyeltem a srácot. A házat ahol lakott csak gyatra védelemmel látták el. Két őr volt este. AZ egyik az utcán járőrözött a másik pedig a bejáratnál koptatta a földet. Az utcai őt gyorsan elkaptam, amikor belépett az utca egy árnyékos részére és elvágtam a torkát. Ügyeltem rá, hogy a hangszálait is elvágjam, hogy ne tudjon üvölteni, de a biztonság kedvéért befogtam a száját. Sikerült és még nem is csapott túl nagy zajt. Aztán amikor már azt hittem sínen van a dolog a bejáratnál lévő őr észrevett. Mekkora baklövést követtem el kisétáltam az utcára, és a másik őr meg sehol. Azonnal bele kezdett a kézjelekbe ellenfelem. EZ EGY SHINOBI? Hasított belém a felismerés. Egy egyszerű klónt hozott létre majd felém futottak mindketten. Nem akartam túl nagy zajt csapni ezért katanámat használtam. Közben az őr hátrébb ugrott és egy másik alak tűnt fel egy mellőle a sötétből. A klónt egy gyors vágással elintéztem ám a másik alakkal már jártam ilyen szerencsésen. Kitért minden vágásom elöl hiába vetettem be a leg bonyolultabb figurákat valahogy mindig előttem járt egy lépéssel agyban. Miután egy elhibázott vágás után észrevett egy apró lyukat a védelmemben azonnal támadásba lendült. Mellkason rúgott, amitől csúsztam hátrafelé vagy két métert majd hirtelen levált az egyik karja, amitől őszinte leszek eléggé megijedtem és egy rejtett peng ugrott ki a vállából, amit felém lőtt. És hirtelen rádöbbentem egy bábos shinobival van dolgom. Igaz soha nem találkoztam még velük, de hallottam már róluk. Azt mondják kegyetlenek, ha harcról van szó. Eltettem a katanát majd az őr felé, aki az árnyékban húzódott meg elindítottam két kunai kést. Nem kellett sok, hogy a kunai kések célt érjenek ám ekkor a báb hirtelen ott termett és fa testén koppantak a kunai kések majd leestek a földre. Neki rohantam és egy taijutsuval akartam véget vetni a küzdelemnek ám amint az őr mellé értem a bábu mellettem termett és mindkét keze ismét a helyén volt az egyikből kiugrott egy penge éppenhogy el tudtam rugaszkodni hátrafelé. A bábu leutánozta a mozgásomat majd akkora pofont kaptam, hogy repülhettem vagy három métert hátra. Nem kellett sokáig várni mire érkezett a következő támadás. Ellenfelem nem sajnált és eléggé bekeményített. Tudtam, hogy nem szabad hagynom, hogy eltaláljon. Azt hallottam ezekről a bábosokról, hogy előszeretettel használnak mérget. Mikor már kezdtem kifáradni. Hirtelen egy utolsó reménysugárként egy esőcsepp landolt a hátamon. Fellélegeztem, amikor megéreztem, hogy elkezdett zuhogni az eső. Ma van az én szerencse napom-gondoltam és közben létrehoztam két vízklónt az egyik rávetette magát a bábura a másik pedig a vízbörtön jutsu segítségével csapdába ejtette. Közben én a meglepődött őr felé vettem az irányt. Futás közben nekiálltam a negyven négy kézjel megalkotásának mire végeztem egy kisebb vízsárkány tornyosult mögöttem majd ránk vetette magát. Az utolsó pillanatban kitértem jobbra egy olyan ugrással, amibe nem kevés chakrát áldoztam és sikerült kitérnem az áradat útjából. A rögtönzött víztömeg ledöntötte a lábáról ellenfelemet és elsodorta, amikor visszaült a csend az utcára ellenfelem eszméletlenül feküdt az egyik fal mellett, aminek a víz nekivágta. Klónjaim eltűntek a bábu is élettelenül feküdt a földön. Valaki kinézett az egyik ablakon az első szintről. Gondolom a nagy lármára. Szerencsémre pont a célpontom volt az. Amint kinézett én felugrottam alá és egy szelíd vágással elmetszettem a torkát. Ezek után már csak a hullák eltakarítása volt a feladatom.
Amikor visszatértem a szállásra Azeshi már várt rám. Valamiért mindig tudott róla hol járok és mindig tudta, hogyha olyan küldetésre megyek, amit egyedül kell végre hajtanom, hogy sikerrel jártam-e. Mintha figyeltetne engem.
- Gratulálok Karu. Sikerült végrehajtanod a küldetést ügyes voltál. Most menj, aludd ki magad. Holnap este szükségem lesz rád. Másnap reggel kissé fáradtan keltem fel, de meglepődve tapasztaltam, hogy az idegeim ismét pattanásig feszültek. Amikor kiléptem a számomra fenntartott szobából, ami egy priccsből és egy mosdóból állt elindultam az udvar felé. A nagybirtok egyik kis hátsó faházában szállásoltak el. Nem volt túl kényelmes, de nekik megfelelt, hogy nem abban az épületben vagyok, ahol az öcsém van, de mégis elég közel ahoz, hogy ne tévesszenek szem elől. Amikor odaértem Azeshi és két őra már vártak rám.
- Karu a tegnapi szép munkád után ma megadom a lehetőséget, hogy bizonyíts nekem. Ha ezt a feladatot is sikerrel hajtod, végre akkor elengedem az öcsédet és téged is.
Én tudtam, hogy aznap fog eldőlni minden, hiszen ennek az embernek eszében sincs, elengedni minket meg ölet inkább mintsem hagyjon futni. Túl sok mindent tudtam meg róla az utóbbi hetekben. Tehát ettől a naptól függ minden számomra és az öcsém számára!
Kenshiro Karu- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 1829
Elosztható Taijutsu Pontok : 15
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 400 (B)
Gyorsaság : 500 (A)
Ügyesség/Reflex : 300 (B)
Pusztakezes Harc : 329 (B)
Adatlap
Szint: S+
Rang: Jinchuuriki
Chakraszint: 1645
Re: Kenshiro Karu
Uzumaki Kushina Csüt. Feb. 02 2012, 19:28
Szia!
Ha nem gond, akkor most én ellenőrizném a munkádat. Először is, adnék pár tanácsot, mint egy másik játékos ezen az oldalon, s nem feltétlenül mesélőként. Érdemes jobban tagolni a szöveget, logikai alapon paragrafusokat létrehozni (ami nem is nehéz, mert csak ütsz egy Entert, és kész is), valamint számomra a helyesírás is nagyon fontos - melynek terén könnyen hívhatnátok 'helyesírás-bigottnak' is, mert tényleg az vagyok. Viszont a helyesírás sokat dob egy mű értékén, mutatja a precizitást és az átgondoltságot.
Én például íz írásos munkáimban örömmel részletezem a gyilkolásokat, még azokat is, melyeket egyszerű kunai, vagy katana segítségével viszek véghez - ennek oka nem csak a karakterem vér iránti perverziója, hanem az, hogy így sokkal "hitelesebbnek" tűnik egy mozzanat.
Érdemes párbeszédekkel kitoldani, nem csak a sajátoddal, hanem mondjuk: mész az utcán és meghallasz két embert beszélni, s az általuk elmondott információkat használod fel, így tulajdonképpen kikémkedsz dolgokat is. Valamint látványos az is, ha a gondolatokat jól láthatóan (új sorba) írod.
Ezek nagyon apró dolgok, de olyan, mint a lego: kis, apró részletek adják, teszik ki a nagy képet.
Értékelés: +11 Chsz
Köszönettel, Kushi-husi
Ha nem gond, akkor most én ellenőrizném a munkádat.
Először is, adnék pár tanácsot, mint egy másik játékos ezen az oldalon, s nem feltétlenül mesélőként. Érdemes jobban tagolni a szöveget, logikai alapon paragrafusokat létrehozni (ami nem is nehéz, mert csak ütsz egy Entert, és kész is), valamint számomra a helyesírás is nagyon fontos - melynek terén könnyen hívhatnátok 'helyesírás-bigottnak' is, mert tényleg az vagyok. Viszont a helyesírás sokat dob egy mű értékén, mutatja a precizitást és az átgondoltságot.Én például íz írásos munkáimban örömmel részletezem a gyilkolásokat, még azokat is, melyeket egyszerű kunai, vagy katana segítségével viszek véghez - ennek oka nem csak a karakterem vér iránti perverziója, hanem az, hogy így sokkal "hitelesebbnek" tűnik egy mozzanat.
Érdemes párbeszédekkel kitoldani, nem csak a sajátoddal, hanem mondjuk: mész az utcán és meghallasz két embert beszélni, s az általuk elmondott információkat használod fel, így tulajdonképpen kikémkedsz dolgokat is. Valamint látványos az is, ha a gondolatokat jól láthatóan (új sorba) írod.
Ezek nagyon apró dolgok, de olyan, mint a lego: kis, apró részletek adják, teszik ki a nagy képet.
Értékelés: +11 Chsz
Köszönettel, Kushi-husi
Uzumaki Kushina- Adminisztrátor
- Elosztható Taijutsu Pontok : Serpenyőnyi
Adatlap
Szint: S
Rang: Háziasszony
Chakraszint: Ostor ez a nő!
Re: Kenshiro Karu
Kenshiro Karu Csüt. Feb. 02 2012, 20:04
köszi az építő jellegű kritikát észben tartom:)
Kenshiro Karu- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 1829
Elosztható Taijutsu Pontok : 15
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 400 (B)
Gyorsaság : 500 (A)
Ügyesség/Reflex : 300 (B)
Pusztakezes Harc : 329 (B)
Adatlap
Szint: S+
Rang: Jinchuuriki
Chakraszint: 1645
Uzumaki Kushina- Adminisztrátor
- Elosztható Taijutsu Pontok : Serpenyőnyi
Adatlap
Szint: S
Rang: Háziasszony
Chakraszint: Ostor ez a nő!
Re: Kenshiro Karu
Kenshiro Karu Szer. Feb. 08 2012, 20:39
Jól esett az eső. Csak felnéztem az égre és becsuktam a szemem. Hagytam, hogy az eső egy kicsit áztasson aztán visszamentem a kis barlang szerű mélyedésbe, amit az erdőben találtam. A rögtönzött tűz mellett az öcsém feküdt. Nyugodtan lélegzett nem sietett el semmit. Az őrült gyilkosnak, akit pár napja láttam a szemében teljesen nyoma veszett. Nem tudom hova tenni ezeket a kicsapongásokat. Amikor elborul az agya nem figyel szinte senkire és semmire. Lassan jön az őrségváltás én meg felkeltem Kurayamit. Hajnalodik és az utóbbi hetek megmérettetései után most alszom először viszonylag nyugodtan…
Amikor Azeshi közölte, hogy valami komoly feladat vár rám azt nem mondta meg, hogy ez talán az életembe is kerülhet. Az öreggel és őrségével egy viszonylag magasabb fán ültünk a fű országának határához közel. Érezhető volt a feszültség szinte tapintani lehetett volna. Azeshi felkészített, hogy komoly dologról van szó és elvárta, hogy a küldetésen már semmit sem kérdezősködhetek.
Minden esetre komoly dologról lehetett szó, ha maga Azeshi sama is eljött velünk. Annak ellenére, hogy legszívesebben megöltem volna és akaratom ellenére zsarolva tartott maga mellett és adott különböző nehézségű megbízásokat és vizsgáztatott állandóan, tehát ezek ellenére lassan egy kis tisztelet is kialakult bennem.
Most csak a küldetésre szabad figyelnem hiszen Kurayami élete a tét. A szó szoros értelmében, amit akkor még nem is sejtettem.
Egy fény tűnt fel az út irányából, ami majdnem alattunk kanyargott tovább és folytatta útját a messzeségben kettészelve az erdőt, mint valami határvonal.
- Itt vannak. – suttogta az öreg amint észrevette ő is a fényforrást.
A feladatom egyszerű volt. Meg kellett állítanom ezt a szekeret és megölni a benne utazókat. Amint elértek egy bizonyos pontra Azeshi egyik embere aktiválni fogja az elhelyezett csapdát én pedig egyedül meg kell, öljek mindenkit, aki a szekéren utazik. A terv legalábbis ez volt…
Amint a megfelelő pontra értek minden a megbeszéltek szerint alakult talán túl egyszerűen is, de ez akkor még nem tűnt fel. Azeshi testőre aktiválta a csapdát és a szekér meg is állt. Én ebben a pillanatban léptem akcióba. A kirigakure no jutsu segítségével egy kisebb ködöt hoztam létre a szekér körül. Majd megközelítettem a célpontot. Amikor odaértem egy valószerűtlen látvány fogadott. A szekeret hajtó egy szál emberke mintha menekülni akarna, de meg sem bírt mozdulni. És hirtelen megpillantottam a láncokat, amikkel rögzítve van a szekérhez.
Gondolkodásra nem is volt időm… Azonnal odarohantam a kabin ajtajához és egy erősebb mozdulattal feltéptem. Elképedtem, amikor megláttam az utast. Az öcsém volt az megkötözött végtagokkal és bekötözött szájjal. Rápillantottam majd már villant is a kunai késem. Elvágtam a köteleket és levettem a szájáról a rongyot.
- Ezek a mocsadékok azt akarták, hogy végül utolsó próbaként engem ölj meg Karu. De most mi legyen, hogyan fogunk elszökni?
- Talán tudok nekünk nyerni egy kis időt öcskös, amíg a köd kitart…
Be sem tudtam fejezni a mondatom hátulról tapsolást hallottam.
- Remek, remek hát végül rájöttél mi is volt az utolsó teszt lényege, és most öld meg az öcsédet és bizonyítsd nekem hűségedet Karu!
- Sohaaa!!!
A gyűlölet olyan hulláma söpört végig rajtam, hogy azt elképzelni sem mertem, hogy ember képes így gyűlölni. A reakcióm mondhatni már ösztönszerű volt. Elhajítottam a kezemben lévő kunait Azeshi felé majd azonnal rohamozni kezdtem az öreg felé és közben katanamért nyúltam, ami a hátamon pihent a tokjában. Amikor már csak fél méter választotta el az öreget a késtől valami a levegőben eltérítve nekicsapódott a kunainak. Pár másodperccel később érkeztem meg és hasonló távolságból készültem lecsapni, de akkor a semmiből hihetetlen gyorsasággal feltűnt Azeshi egyik testőre, és hárította támadásomat egy kunai késsel és azzal a lendülettel mellkason is rúgott, de olyan lendülettel, hogy repültem vagy két métert a földet érés előtt. Amikor feltápászkodtam hangokat hallottam az erdő felől, és két katona tűnt fel. Kurayami kirúgta a szekér másik ajtaját és elébük vágott. Remélem, tud vigyázni magára az öcsém!
Visszafordultam Azeshi felé, aki szintúgy nyugtázta, hogy az erősítés akadályba ütközött.
Hát legalább annyit elkönyvelhetek, hogy nem néz le az öreg. Amint visszafordult felém odasúgott valamit testőrének majd megfordult és csak ennyit mondott:
- Sajnálom, hogy így történt Karu tehetséges voltál.
Másik testőre egy lovon léptetett ki az erdőből. Az öreg csak felugrott mellé és el is vágtattak.
Gondolkodni sem volt időm, mert a maszkos figura máris támadásba lendült, és egy tűzgolyót küldött felém. Ami elől nagy nehezen sikerült kitérnem, de nem kellett sokat várnom a következőre. Amíg én a tűzgolyókat kerülgettem Kurayami gyorsan végzett ellenfeleivel és meg is szerezte két kését tőlük. (talán a sors akarta így, hogy ezek a katonák pont az ő kését használták (a kalandunk miatt muszály volt így írnom)!
Hirtelen eszembe jutott egy taktika, amivel közelebb kerülhetek ellenfelemhez. Eldobtam felé elterelésként két shurikent majd a behelyettesítő jutsu segítségével mellé érkeztem és már jöhetett is a jól megszokott kombináció. Amivel Azeshi egyik emberét elintéztem. Amint a levegőben felé kerültem mintha egy árnyalatnyi mosolyt láttam volna az arcán. Amikor leérkeztem a földre akkor belegondoltam, hogy talán meg kéne ölnöm, de az öcsém gyorsabb volt nálam. Átvágta a torkát eszméletlen ellenfelemnek majd megrészegülve bámulta a vért. Én ezzel a szokásával valamiért soha nem tudtam kibékülni. Hirtelen felkapta a fejét majd kiolvasta a tekintetemből, hogy futás!
Azóta úton vagyunk reményeim szerint már átléptük a határt és sikerül megmenekülnünk Azeshi bosszúja elől!
Amikor Azeshi közölte, hogy valami komoly feladat vár rám azt nem mondta meg, hogy ez talán az életembe is kerülhet. Az öreggel és őrségével egy viszonylag magasabb fán ültünk a fű országának határához közel. Érezhető volt a feszültség szinte tapintani lehetett volna. Azeshi felkészített, hogy komoly dologról van szó és elvárta, hogy a küldetésen már semmit sem kérdezősködhetek.
Minden esetre komoly dologról lehetett szó, ha maga Azeshi sama is eljött velünk. Annak ellenére, hogy legszívesebben megöltem volna és akaratom ellenére zsarolva tartott maga mellett és adott különböző nehézségű megbízásokat és vizsgáztatott állandóan, tehát ezek ellenére lassan egy kis tisztelet is kialakult bennem.
Most csak a küldetésre szabad figyelnem hiszen Kurayami élete a tét. A szó szoros értelmében, amit akkor még nem is sejtettem.
Egy fény tűnt fel az út irányából, ami majdnem alattunk kanyargott tovább és folytatta útját a messzeségben kettészelve az erdőt, mint valami határvonal.
- Itt vannak. – suttogta az öreg amint észrevette ő is a fényforrást.
A feladatom egyszerű volt. Meg kellett állítanom ezt a szekeret és megölni a benne utazókat. Amint elértek egy bizonyos pontra Azeshi egyik embere aktiválni fogja az elhelyezett csapdát én pedig egyedül meg kell, öljek mindenkit, aki a szekéren utazik. A terv legalábbis ez volt…
Amint a megfelelő pontra értek minden a megbeszéltek szerint alakult talán túl egyszerűen is, de ez akkor még nem tűnt fel. Azeshi testőre aktiválta a csapdát és a szekér meg is állt. Én ebben a pillanatban léptem akcióba. A kirigakure no jutsu segítségével egy kisebb ködöt hoztam létre a szekér körül. Majd megközelítettem a célpontot. Amikor odaértem egy valószerűtlen látvány fogadott. A szekeret hajtó egy szál emberke mintha menekülni akarna, de meg sem bírt mozdulni. És hirtelen megpillantottam a láncokat, amikkel rögzítve van a szekérhez.
Gondolkodásra nem is volt időm… Azonnal odarohantam a kabin ajtajához és egy erősebb mozdulattal feltéptem. Elképedtem, amikor megláttam az utast. Az öcsém volt az megkötözött végtagokkal és bekötözött szájjal. Rápillantottam majd már villant is a kunai késem. Elvágtam a köteleket és levettem a szájáról a rongyot.
- Ezek a mocsadékok azt akarták, hogy végül utolsó próbaként engem ölj meg Karu. De most mi legyen, hogyan fogunk elszökni?
- Talán tudok nekünk nyerni egy kis időt öcskös, amíg a köd kitart…
Be sem tudtam fejezni a mondatom hátulról tapsolást hallottam.
- Remek, remek hát végül rájöttél mi is volt az utolsó teszt lényege, és most öld meg az öcsédet és bizonyítsd nekem hűségedet Karu!
- Sohaaa!!!
A gyűlölet olyan hulláma söpört végig rajtam, hogy azt elképzelni sem mertem, hogy ember képes így gyűlölni. A reakcióm mondhatni már ösztönszerű volt. Elhajítottam a kezemben lévő kunait Azeshi felé majd azonnal rohamozni kezdtem az öreg felé és közben katanamért nyúltam, ami a hátamon pihent a tokjában. Amikor már csak fél méter választotta el az öreget a késtől valami a levegőben eltérítve nekicsapódott a kunainak. Pár másodperccel később érkeztem meg és hasonló távolságból készültem lecsapni, de akkor a semmiből hihetetlen gyorsasággal feltűnt Azeshi egyik testőre, és hárította támadásomat egy kunai késsel és azzal a lendülettel mellkason is rúgott, de olyan lendülettel, hogy repültem vagy két métert a földet érés előtt. Amikor feltápászkodtam hangokat hallottam az erdő felől, és két katona tűnt fel. Kurayami kirúgta a szekér másik ajtaját és elébük vágott. Remélem, tud vigyázni magára az öcsém!
Visszafordultam Azeshi felé, aki szintúgy nyugtázta, hogy az erősítés akadályba ütközött.
Hát legalább annyit elkönyvelhetek, hogy nem néz le az öreg. Amint visszafordult felém odasúgott valamit testőrének majd megfordult és csak ennyit mondott:
- Sajnálom, hogy így történt Karu tehetséges voltál.
Másik testőre egy lovon léptetett ki az erdőből. Az öreg csak felugrott mellé és el is vágtattak.
Gondolkodni sem volt időm, mert a maszkos figura máris támadásba lendült, és egy tűzgolyót küldött felém. Ami elől nagy nehezen sikerült kitérnem, de nem kellett sokat várnom a következőre. Amíg én a tűzgolyókat kerülgettem Kurayami gyorsan végzett ellenfeleivel és meg is szerezte két kését tőlük. (talán a sors akarta így, hogy ezek a katonák pont az ő kését használták (a kalandunk miatt muszály volt így írnom)!
Hirtelen eszembe jutott egy taktika, amivel közelebb kerülhetek ellenfelemhez. Eldobtam felé elterelésként két shurikent majd a behelyettesítő jutsu segítségével mellé érkeztem és már jöhetett is a jól megszokott kombináció. Amivel Azeshi egyik emberét elintéztem. Amint a levegőben felé kerültem mintha egy árnyalatnyi mosolyt láttam volna az arcán. Amikor leérkeztem a földre akkor belegondoltam, hogy talán meg kéne ölnöm, de az öcsém gyorsabb volt nálam. Átvágta a torkát eszméletlen ellenfelemnek majd megrészegülve bámulta a vért. Én ezzel a szokásával valamiért soha nem tudtam kibékülni. Hirtelen felkapta a fejét majd kiolvasta a tekintetemből, hogy futás!
Azóta úton vagyunk reményeim szerint már átléptük a határt és sikerül megmenekülnünk Azeshi bosszúja elől!
Kenshiro Karu- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 1829
Elosztható Taijutsu Pontok : 15
Állóképesség : 800 (S)
Erő : 400 (B)
Gyorsaság : 500 (A)
Ügyesség/Reflex : 300 (B)
Pusztakezes Harc : 329 (B)
Adatlap
Szint: S+
Rang: Jinchuuriki
Chakraszint: 1645
1 / 2 oldal • 1, 2
Similar topics» Kenshiro Karu Vs. Kenshiro Mirubi |Csak hogy Hajrá|
» Kenshiro Karu
» Kenshiro Karu
» Kenshiro Karu
» Kenshiro Karu
» Kenshiro Karu
» Kenshiro Karu
» Kenshiro Karu
» Kenshiro Karu
Naruto Gundan :: Karakter készítés :: Élmények :: Kalandok
1 / 2 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.