Iwahara Takuma

//Shikaku számára fenntartva ellenőrzésre ^^//

Ma volt a nagy nap... Takumáék elindultak hazafele. Haza, a Fű Országába. Jó volt világot látni, jó volt megismerni egy Kanmirunak kedves falut, de azért a chunnin már vágyott haza. Nem is csoda, hiszen ilyen sokáig még sosem volt távolt a falvától, bár tudta, hogy a származásából fakadóan hozzá kell szoknia ehhez: a Fukurou-k mindig is sokat vándoroltak, előbb vagy utóbb még az is megtörténhet, hogy el kell majd hagynia a faluját. Mindenesetre ez még odébb volt, jelenleg örült neki, hogy végre hazatérhet. Kanmiru nem tartott velük, neki még volt egy kis elintéznivalója, így Shabuka és Takuma ketten indultak visszafele. Távozásukkor volt egy kis búcsúünnepség az egyik általuk helyreállított házban, ami nem is csoda, hiszen az itt tartózkodásuk hete alatt összebarátkoztak a helyiekkel. Legalábbis Takuma... Ráadásul rá eleve másképp tekintettek, mióta megtudták, hogy Kanmiruval egy családból származnak. Bőségesen ellátták őket útravalóval, illetve Shabuka kapott egy különleges helyi fegyverspecialitást ajándékba a falusiaktól, aminek még a mogorva jounin is örülni látszott. Takuma-t nem nyűgözte le a fegyver, de örült kapitánya örömének. Így hát kellemes hangulatban vágtak neki útjuknak. Ahogy idefele is, most is útjuk először a pusztában vezetett, ami a senki földjén volt. Az ilyen helyeken előszeretettel tanyéztak deviáns emberek, esetleg csoportok, akik a törvénnyel nem feltétlenül álltak jó viszonyban, így hát Takuma érzékeit maximálisan kiterjesztve utazott. Ez egyrészt a biztonság miatt, másrészt pedig gyakorlás céljából. Valahogy ez a Takumi no Sato-beli incidens ráébresztette, hogy mennyire fontos az, hogy erős legyen. Eddig is volt motivációja, amit a klánjából merített, hiszen egy ilyen klán tagjaként nem vallhatott sehol sem kudarcot. De most itt volt a személyes megtapasztalás, hogy bármikor kerülhet olyan helyzetben, amikor magára és a saját erejére van utalva. Ahol nincs más, hogy segítsen, ahol rajta áll, hogy meghal-e még 10-20 ember, vagy sem. És az ilyen szituációkban szeretett volna a jövőben minél eredméynesebben helytállni. Ezért is edzett olyan szorgalmasan még ott a faluban, amit most, az utazás során sem hagyott abba. Szerencsére ez a szenzorság olyan képesség volt, amihez nem kellett megállni, hogy gyakorolhassa. De ami azt illeti a nemrég tanult technikájához sem... Erre igencsak hamar rájött, és így hamar eldőlt benne, hogy ha már heteken keresztül kell utazniuk, ne vesszen kárba ez az idő - edzeni fog. Nem csak passzívan, hogy használja szenzori képességeit, hanem aktívan is, esetleg Shabuka-t is bevonva.
Sajnos a jounin nem igen volt ebben partner, hiszen most, hogy nem származott előnye abból, hogy Takuma-val foglalkozzon, nem volt mi motiválja, de néha azért őt is sikerült bevonni. Az edzések a már megszokott metódus szerint történtek, mégpedig, hogy egymás mellett lebegtettek 1-1 tárgyat, amit megpróbáltak elvenni a másiktól. Mindezt annyi különbséggel csinálták, hogy előtte Takuma megpróbálta azt, hogy egyszerre 2 tárgyat is tudjon lebegtetni. Valójában nem is tágyról volt szó, hanem a virágairól. Eleve azok miatt tanulta meg a technikát, így velük is gyakorolt a legtöbbet. Már az út kezdetén is járt ott, hogy egyetlen virágot szinte ösztönszerűen tudott lebegtetni. Ismerte a formáját, a "súlyát", egyszóval akár beszélgetés közben is képes volt a levegőben tartani. A pusztában történő menetelésük alatt ezt próbálta továbbfejleszteni odáig, hogy egyszerre képes legyen 2 virágot megtartani a levegőben. Itt a probléma a két, egymástól független chakraáramlat létrehozása volt, amit alaposan be kellett gyakorolnia ahhoz, hogy működjön. Amikor úgy gondolta, hogy már úgy-ahogy sikerült, akkor kezdett bele Shabuka-val ismételten a "játékukba", ahol el kellett venniük a másik által irányított tárgyat és azt a földre kellett kényszeríteniük. Mivel a jounin nem volt annyira jártas a chakratudományokban, ő inkább a fegyveres harcot részesítette előnybe, ezért volt, hogy Takumanak sikerült eléárnie, hogy a Shabuka által lebegtetett kunai megérintse a földet, ami miatt a jounin láthatóan mérges volt, de a fiú mintha némi elismerést is látott volna felcsillanni a férfi szemeiben. Hiszen Shabuka folyamatosan figyelte edzései és próbálkozásai során, így tulajdonképpen tanúja volt a fejlődésének így nem is volt teljesen alaptalan Takuma ezen észrevétele. Talán kezdik elismerni... és ez jólesett neki.
Az edzésektől eltekintve útjuk eseménytelen volt. Bár láttak néha banditákat csoportban és egyedül is, viszont mivel látták rajtuk, hogy shinobik, így sosem kezdtek ki velük. Ráadásul nem is volt mit elvenni tőlük, így sosem volt ezzel probléma. Viszont a pusztaság vége fele, nem messze Konoha határától mégis összetűzésbe kerültek pár ilyen alakkal, mégpedig egy család védelmében, akik éppen Konohába tartottak, amikor megtámadta őket néhány útonálló. A két ninja pillanatok alatt szétzavarták a szedett-vedett csapatot, amiért a család nagyon hálás volt. Innentől egy ideig együtt utaztak, a shinobiknak is kellemes volt egy kis plusz társaság, az utazóknak meg jól jött a két ninja jelenléte, viszont ahogy megérkeztek a Tűz Országába elválltak útjaik, hiszen Takumáék nyugatra, míg a család délre tartott. Ismét elkezdődtek az egyhangú, edzéssel töltött napok, bár annyi különbség azért volt, hogy most már nem kietlen vidéken vándoroltak, így azért jóval kellemesebben teltek a napok. Takuma mostanra odáig jutott a fejlődésében, hogy egészen szépen tudott irányítani egyszerre akár 2 kunai-t is, ami kissé nehezebb volt, mint egy virág, így sokan kellett gyakorolnia. Viszont a virágok szintjén már a 3.-al próbálkozott, és mire elérték a Fű Országát, már fenn tudott tartani a levegőben egyszerre három virágot is, bár precíz mozgásra nem volt képes velük, de egyelőre azzal is elégedett volt, hogy ennyit elért. Azzal is tisztában volt, hogy jelenleg nyugodt körülmények között edzhetett és így volt képes erre a teljesítményre, harchelyzetben még nem próbálta ezt a dolgot, tehát lehet, hogy ott még nem menne ilyen szépen, tehát várta már, hogy végre élesben is kipróbálhassa. Azonban erre útjuk során már nem került sor, hiszen hazaértek.
Otthon barátságosan fogadták őket, Takuma kapott pár gratulációt, hiszen első komolyabb küldetésén volt túl, mint chunnin. Amikor Shabuka beszámolt Enraku-dono-nak és még pár vezetőségi tagnak a küldetésről, Takuma akkor is büszkén állt mellette és állta az őt vizslatók tekintetét, hiszen tényleg nem volt mit szégyellenie, amit rábíztak, azt elvégezte. A vezető a jelentésük után pár nap szabadnapot adott nekik, amit Takuma ki is használt és pihent. És most tényleg pihent, nem volt semmi edzés, semmi mászkálás, a napokat az új függőágyában töltötte, amit Takumi no Sato-ból hozott magával, tulajdonképpen egész nap heverészett és a történteken gondolkodott. Volt is mit átgondolnia, helyretennie...
Végül azonban nem bírt magával, és a 3. nap reggele már a vezető irodájában találta egy küldetésre várván. Enraku már ismerte a fiút, így nem is próbálta rábeszélni a további pihenésre, hanem egy pár perces kutakodás után átnyújtott neki egy aktát, amiben egy küldetés részletei voltak.
Nem volt bonyolult a feladat, egy szökevényt kellett elkapni, aki valószínűleg valahol a faluban tartózkodik jelenleg. A célpont nem volt ninja, így ez a küldetés csak C szintű volt, pont megfelelő Takuma-nak, hogy kicsit visszarázódjon a mindennapokba. Az akta tartalmazott egy címet is, ami a célszemély egyik rokonának a címe volt, valószínűsíthető, hogy a szökevény valamikor fel fog ott bukkanni, így hát Takuma eldöntötte, hogy ott fog várakozni. Az első nap sikertelen volt, nem bukkant fel a célszemély, azonban a második nap már nem volt ilyen eredménytelen, Takuma felismerte az egyik, utcán sétáló férfiban az aktabeli képen látható személyt, azaz megtalálta az emberét. Nem is kellett csalódnia, bement a házba, ahol a rokon lakott, így hát Takuma-nak csak meg kellett várnia, amíg kijön. A chunnin teljesen civilben volt, hiszen kerülni akarta a feltűnést, így viszont nem volt fegyvere. Azaz ki kellett valamit találni, hogy semlegesíthesse a célpontot, illetve, hogy megakadályozza a szökésben. Nem kellett sokáig gondolkodnia, hiszen Takuma csak látszólag volt fegyvertelen. Amíg a Fű Országában tartózkodott, addig tulajdonképpen sosem volt fegyver nélkül. Hiszen virág mindenhol nő. Ahogyan itt is, az út mentén rendezetlenül, de voltak szépen gondozott virágágyások is mindenfelé. Ahogy a férfi bement az épületbe, Takuma azonnal az ajtóhoz lépett, immáron két leszakított virágga a kezében. Megállt az ajtótól nem messze és várta a célpontját. Amikor kilépett az ajtón, azonnal mellé lépett, majd az egyik virágot felrepítette magasra a levegőbe, és amikor épp kiért volna a technikája hatósugarából, felrobbantotta azt. Néhány járókelő érdeklődve nézett feléjük, de mivel a robbanás fenntről, a levegőből érkezett, nem kötötték össze a dolgot Takuma-val. Eközben a chunnin szépen a férfi szeme elé lebegtette a másik virágot, majd onnan átvitte a vállához, amire le is rakta, majd hatorozottan a szemébe nézett és felszólította, hogy kövesse. Nem kellett többet mondania, a férfi megértette, hogy ha egy helytelen mozdulatot tesz, akkor az a virág ugyanúgy felrobban, ahogyan az előző is - de most az ő vállán. Így mentek el egészen a vezető irodájáig, ahol Takuma maga elé engedte foglyát. Jól tette, ugyanis eddig a férfi nem tudta, hogy hivatalos ninja-k kapták el, azt hitte, hogy az üzelmei kapcsán érdeklődnek utána, így ahogy meglátta hova viszik, azonnal megfeledkezett a virágról a vállán és szökni próbált volna, azonban a chunnin, hátához feszülő kunai-járól már nem tudott megfeledkezni, így kénytelen volt belépni az épületbe. Odabent Takuma átadta egy jouninnak, hogy kísérje be a börtönbe vagy a vallatóba - a fiút innentől kezdve nem érdekelte. Ő bement jelenteni Enraku-dononak, ott viszont teljesen más várta, mint amire számított. Mert várta valami... illetve várták. Az elején semmi különös nem volt, egy ránézésre kusai felderítő jelentett a vezetőnek mielőtt ő belépett volna, és Enraku igencsak gondterheltnek tűnt, amikor Takuma nekiállt a jelentésének, és végig elgondolkodva bámulta a chunnint, a fiú valahogy úgy érezte, hogy a jelentésből egy betűt sem hallott meg. Mert más járt a fejében. Mégpedig, hogy rábízhat-e a fiúra egy fontos küldetést, amit el kellett végezni minél hamarabb. Ha Shabuka a faluban lett volna, akkor bizonyára őt bízták volna meg a feladattal, mivel ez erősen kapcsolódott a nemrég megejtett diplomáciai úthoz, ugyanoda kellett visszautazni, Takumi no Sato-ba kicsit körbeszaglászni a falu körül, majd ugyanezt megtenni a Dangai félszigeten levő fegyvermester falu körül, ugyanis aggasztó híreket kapott onnan a vezető. Végül aztán mégiscsak Takuma-t bízták meg a feladattal, hiszen ő járt már a Hoppou félszigeten, ráadásul a jellemzésében az állt, hogy kiemelkedőek az észlelési képességei, ami nagyon hasznos lehet egy ilyen küldetés során. Takuma tehát egyik küldetésből a másikba csöppent. Igazából örült neki... hogy visszamehet a fegyvermesterfaluba és esetleg találkozhat újra Kanmiruval. Nem is gondolt arra, hogy Kanmiru itt fog feltűnni, Kusagakure-ben, pont az indulása napján. Márpedig így történt, alig hagyta el a falut, egy ismerős chakrát érzett közeledni, nagyon is ismerőset, nemsokára pedig magát a személyt is megpillantotta. Üdvözölték egymást, ahogyan klántársakhoz illik, majd mikor Takuma elmondta a férfinak, hogy mi a célja, az örömmel csatlakozott hozzá, így együtt indultak tovább. Hosszú út állt előttük...

Helyes, helyes! Az átvezetés, mint várható volt, teljesen passzol, így csak egy kis apróság, és játszhatunk is.

15 chakraszint
3500 ryo