Itanashi

**Itanashi** Szomb. Nov. 26 2011, 16:46

Pályázandó téma: Sendo beavatása a Jashinizmusba. mivel nem tudom, hogy néz ki egy ilyen szertartás, egy önálló dolgot írtam bele. Célom, hogy Sendo Jashinistává váljon, viszont ezt még sok ideig rejtegetné, nem szeretném már most szökött ninjává titulálni a karakterem Very Happy

- Most már aludjál, Sendo – kopogott be anya a szobámba. Nem kapott választ, nem is szokta megvárni. Megint a Jashinista könyvet forgattam a kezemben. Ahogy olvasgattam, kiderült, a könyvet, illetve ezt a naplót régen írta egy, a valláshoz tartozó tag. Minden le volt benne írva. Az áldozatkészség, az áldozás menete, a követelmények. Egy külsős furcsának tarthatja, hogy egy ilyen fiatal fiú egy ilyen könyvet olvas, de nem tehetek róla, megfertőzött. Másnap mikor felkeltem, egy teljesen más szemmel láttam a világot. Már a reggelinél furcsán viselkedtem anyával, ezt többször meg is jegyezte. Valamiért nem volt sok kedvem vele beszélgetni, így elmentem otthonról. Kicsit sétáltam, gondoltam kiszellőztetem a fejem. Vittem magammal egy pár kunai-t, valamint a zsebemben volt a nyaklánc, amit nem mertem felvenni, de megnyugtatott, ha nálam volt. Sétálgattam a mezőn keresztül. Leültem egy kidőlt fára, és csak a földet néztem. Hangok szóltak hozzám. De furcsának tűnt, nem értettem, mit mondanak, de beszéltek hozzám. Majd egyre hangosabban és hangosabban. Majd elhallgattak. Kezdtem bekattanni. Gondoltam, elmegyek gyakorolni, hátha az lenyugtat. Rosszul éreztem magam. Az erdőbe sétáltam. Mivel kunai-t alig használtam közelharcra, ezért levágtam pár virágot, melyeket kihelyezett célpontokra kezdtem el dobálni a virág Shuriken justu-val. Koncentráló képességeim az elején jól működtek, ám mikor a hangok újra megtaláltak, egyre nehezebben ment a dobálás. Ez már nagyon zavart. Leültem egy fatörzsre, fejemet megfogva a földet bámultam, mi lehet a bajom? Majd egy hangot hallottam. A bokrokból előugrott egy mókus, és egy kisebb tisztáson, amit az erdő vett körül egy makkot rágcsált. Idegesített a hangja. Igazából eddig nem idegesített, de most nagyon zavaró volt. Egy virágot hajítottam felé. A mókus feje kettényílt, majd a földre esett. *mi van velem?* csodálkoztam. Eddig nem voltam ilyen. Jobb lesz ha hazamegyek. Elindultam hazafelé. Útközben egy sötét alak jött velem szembe. Mikor elment mellettem, a vállunk összeütközött. Egyből megfordultam, majd a kunai-omat a nyakához fogva ráncigáltam, mit képzel? *Öl* szólalt meg újra a hang a fejemben. A kapucni leesett a férfi fejéről. Egy idős ember volt az. Elengedtem döbbent arccal, majd elfutottam. Nem figyeltem senkit és semmit, haza akartam menni. Aludni akartam, biztos ez a bajom, nyugtattam magam. A kaput berúgtam, felfutottam a szobámba, majd lefeküdtem az ágyra. Forgott a világ, mikor becsuktam a szemeim. Akkor, ott, rettenetes volt. A hang azt mondta, öljem meg. De miért? És miért kísért engem ez a hang? Csak forgolódtam az ágyban, majd nagy nehezen el tudtam aludni. Mikor felkeltem, este volt. Fenn volt a hold, és a csillagok. Megint az az érzés volt bennem, sétálnom kell. Kisétáltam csöndben a házból, elsétáltam a Tenchi hídig. Nem volt közel, de nem érdekelt, csak a fejem szellőzzön ki. Nem érdekelt, ki látott, bár nem volt sok ember hajnali 2-kor a parton. Még a hajók se jártak arra. Tökéletes csend volt, erre volt szükségem. Legalábbis akkor úgy hittem. A lábamat a folyóba lógattam, néztem, ahogy a lerombolt híd romjait világítja a hold. Megint telihold volt. A folyó vize zavartalan volt, tökéletesen tükrözte vissza a holdat. Majd a tükörképben egy alak jelent meg. Megfordultam, egy magas, sötét alak közeledett. Nem tűnt veszélyesnek, nem úgy tűnt, mint aki rám akar támadni.
- Jó estét. Mit csinál ilyenkor itt egy ilyen fiatal srác, mint te, - kérdezte az idegen, majd leült mellém. Kapucniban volt, szakállas volt. De nem is várta meg a válaszomat.
- Egy ideje figyellek. Láttam, mennyire szenvedsz az elmúlt napokban. Tudom, min mész most keresztül. Majd felnézett.
- Ki maga? – kérdeztem. – És mit tud rólam? Nincs semmi bajom. Teljesen jól vagyok. – akadtam ki és hangosan válaszoltam.
- Ezt te sem hiszed el. – majd felállt. Gyere velem, mutatok valamit. – ahogy felállt, a nyakában megcsillant valami. Egy nyaklánc, a mellkasára lógott. Egy kör volt, benne egy háromszög. Szemeim hirtelen kitágultak. Ez ugyanolyan, mint amit attól a férfitól vettem el, akit megöltem. Mit akarhat tőlem? Sétáltunk, csöndben. Majd az idegen szakította meg a csendet.
- Ugye te nem tudod, ki vagyok. Én viszont tudom, te ki vagy. A neved Sendo, a Djuka klánból. És egy pár nappal ezelőtt megöltél valakit, akinek az ékszere most is nálad van. – honnan tudhat ennyi mindent rólam? Kezdett érdekelni, mit tud még.
- Honnan tudsz ennyi mindent? – kérdeztem, de nem néztem rá, csak sétáltunk.
- Onnan, hogy akit megöltél, az egy ismerősöm volt, pontosabban egy társam. De megérdemelte a halált. Láttam így éreztél te is, mikor a kunai-al átdöfted a hátát a földön fekvő embernek. Ez egy olyasfajta képesség, melyre később nagy szükségünk lehet.
- Miről beszélsz? Láttad, amikor megöltem? És kiknek van rám szükségük? – Kérdeztem izgatottam, miközben egyre nehezebben vettem a levegőt. De erre nem jött válasz. Egy barlangba vitt az idegen. Nem akartam elmenekülni, miért tettem volna? Meg tudom magam védeni. És kíváncsi voltam, honnan tud ilyen sokat. A barlangban tűz égett.
- Ülj le – mondta a férfi. Leültünk a tűz mellé, levette kapucnit. Egy kopasz férfi volt szakállal, és egy tetoválás volt a tarkóján. Ott is az a jel volt. Végigsimította kezét kopasz nyakán, majd a tűzre dobott egy pár fadarabot.
- Szökött ninja vagyok, vagyis igazából menekült. Látod ezt a jelet? Ez az a jel, ami téged is a hatalmába kerített. Ez a Jashinizmus jele. – ahogy meghallottam ezt a szót, hirtelen megdöbbenve néztem a lángokat, ahogy felcsapnak. Furcsa érzés fogott el, mikor ezt a szót meghallottam.
- Úgy van – folytatta – Én is Jahsinista vagyok, mely igen erőszakos, ám élvezetes számomra. Akarod, hogy segítsek neked? Téged is kínoznak a hangok, ugye? – kérdezte. Bólintottam. – Hidd el, most zavaró lesz, de ha hozzászoksz, segítségedre lesznek ezek a hangok. Jashin kiválasztott téged, mikor megölted a hívét. Egy meghalt, de jött egy új, aki még igen fiatal. A hangokat csak úgy tudod a magad oldalára állítani, ha engedelmeskedsz nekik. Ezt soha se felejtsd el. Engedelmeskedned kell neki, különben te is olyan sorsra fogsz jutni, mint az előző társam. Most menj, ha kérdésed van, vagy segítség, én itt leszek. És ez a ma a mi kis közös titkunk. – majd kisétáltam a barlangból. A nap sugarai lassan jöttek fel. Ennyi ideig voltam benn a barlangban? Nagyon furcsán éreztem magam. Ahogy sétáltam egy kis utcára tévedtem rá. Egy fakunyhó volt a végén. Elsétáltam mellette. A villany égett bent. Ahogy haladtam, észrevettem, hogy valaki követ. Hátranéztem, de senki se volt ott. Minden apró neszre felfigyeltem, a hallásom kifinomult. Egy férfi jött szembe. Eközben már az erdőben jártam. Az alak egyre közelebb és közelebb jött. Más érzés volt, mint eddig, mikor valakivel szembe sétáltam. *vigyázz* szólalt meg a hang. A fejembe hasított a fájdalom. Fájt egy pillanatra, míg a hangot hallottam, majd elmúlt. Az alak méterekre volt tőlem. Elhaladt mellettem, majd meglökött vállal. Megfordult.
-Kötekedni akarsz? – kérdezte elég lenéző hangon. Sötét volt, nem láttam az arcát, a fák takarták a feltörekvő napfény sugarait. De ő nem ment tovább, megállt velem szemben. Egy csapást akart mérni a fejemre. Kitértem előle. Újabb ütés irányult a fejem felé. Ezt kunai-ommal hárítottam. Megvágta magát a támadó. Karját feogva, melyből folyt a vér üvöltött fel. El akart futni, de nem engedhettem, hogy megszökjön ezek után. Előkaptam a levágott virágfejeket, amelyek nálam maradtak még előző nap folyamán. - Virág Shuriken jutsu. – lehetett 15-20 virág, de mind célt talált, a férfi egy fa tövébe esett össze. Odasétáltam hozzá. Szép lassan. Próbált feltápászkodni, de rengeteg sebet kapott. Összerogyott, nem tudott elmenekülni. Mikor odaértem, a szél arrébb fújták a fák ágait, a nap sugarai megvilágították a sebesültet. Az az öreg volt, aki tegnap is belém jött. Nem voltam magamnál.
-Kérlek, bocsáss meg, pénz kellett csak, hogy megéljek. Éhezek. – mondta remegő hangon, miközben sírt. Rengeteg sebből vérzett a férfi. Kunai-om a kezemben volt, majd egy újabb hang hasogatott a fejemben, fájdalmasan. *ölj*. Nem lehet. Nem vagyok gyilkos. *ölj* *ölj* kunai-t tartó kezem felemeltem. A férfi egyre hangosabban üvöltött – Ne tedd - *Ölj* - Kérlek, ne tedd *Ölj* - Ne. NEEEE!! A hang elhallgatott a fejemben, a fejfájás is elmúlt. A jobb kezem elernyedt, majdnem a kést is kiejtettem. A férfi sóhajtott egyet. – Kérlek bocsáss meg. Azt hitte…*Ölj* és egy gyors mozdulattal a kunai-om már át is vágta a torkát a férfinak. A vére a fára fröccsent. Nevettem. Nem tudom miért, de nevettem.
- Szép munka. Szólalt meg egy hang a hátam mögül. A szakállas fickó volt az. – Ezzel teljesítetted az első feladatod. Gyere velem. Most nem mész haza. Visszamentünk a barlangba. Mikor visszaértünk, leült egy kőre, kezét összekulcsolta, vállát megtámasztotta, és így szólt
- Látom, megfogadtad a tanácsomat. Most, hogy teljesítetted az első elvárást, beavathatlak a vallásba. Nem lehet mindenki a tagja, csupán azok, akikben meglátja a nagyúr ezt a képességet. Hallottam, mikor nevettél, miközben az öreg elvérzett és a földre hullott. Megérdemelte. Hisz ő támadt rád. Te csupán megvédted magam egy ellenféltől. – Valahogy én is így éreztem legbelül, habár a megmaradt józan gondolkodásom nem ezt diktálta. – Most pedig, gyere velem – majd felállt a szikláról, odaállt egy nagy szikla elé, kezeit összenyomta, a szikla megmozdult. Egy titkos út volt mögötte. Elindultunk fáklyával a kezünkben egy hosszú folyosón. Az út lefelé vezetett, majd rátértünk egy lépcsős részre. Nagyon mélyen voltunk, a levegő is lehűlt. Majd egy nagy csarnokszerű terembe értünk. A terem nem egy egyszerű üreg volt, hanem szépen ki volt dolgozva. 6 darab oszlop volt kifaragva, melyek a majdnem 10 méter magas mennyezetig elértek. A terem közepén egy asztal volt. ezt vette körül a kb 5 méter átmérőjű kör, benne a háromszöggel. Igen, biztos ez az egyik búvóhelyük. A nagy termet fáklyák világították be. – Gyere velem – majd elindult az asztal felé. Egy hatalmas kőasztal volt. azzal hátrébb állt, kezeit földre nyomta - Most pedig ülj fel az asztalra. - Gyors kézpecsételés után megfogta bal karomat. Jelek indultak el felfelé a karomon. – Mond utánam: Esküszöm, egész életemet, véremet, hitemet átadom neked, nagyuram. – elismételtem. Ahogy kimondtam az utolsó szót, a jelek vörössé váltak, és beivódtak a testembe. Égető érzés volt. egész testem megremegett. Egy tekercset vett elő, melyen újabb szöveg volt. Egy kést is vett elő, és egy kelyhet. –Most pedig vedd magadhoz a saját véred – mondta, majd elvágta ujját, a kehelybe folyt a vére – most pedig vedd magadhoz utódod, ki örök hűséget fogadott neked, Nagyuram. – azzal megfogta kezem, megvágta. Nem fájt pedig igen vágott nagyot. A vérem szintén a kehelybe folyt. A kelyhet párszor megkeverte, majd a tekercsre öntötte a vért. A vér valamilyen módon nem folyt le a tekercsről, hanem végig felvette a ráírt szöveg formáját. A vér feketévé vált, majd elnyelte a tekercs. Hirtelen éreztem, a szívem hihetetlen nagyot szúrt. – Ez most fájni fog. – mondta, és hihetetlenül gyorsan a kőasztalra kötözött. Valószínűleg a csévélő technikát alkalmazta. A drótok lefogtak, nem eresztettek, pedig ki akartam törni. Az egész testem szúrt, égetett. Azt hittem belehalok. Ezt tartott egy percig, eközben a beavatóm valamit mormolt magában. A fájdalom enyhült, egyre kevésbé fájt. Szúrt még, de szinte alig éreztem már, aztán teljesen elmúlt. Izzadtam, levegő után kapkodtam. A drótok elengedtek. Felültem. Két kezemmel megtámasztottam magam, de nem tudtam sokáig tartani magam. Elájultam. Mikor felkeltem, újra a barlangban voltam. Gazu, aki eddig segített nekem, és levezette a beavatást ott ült mellettem – 3 napon át aludtál. Bár ez természetes. Úgy tűnik, a szervezeted gyorsan befogadta a beléd pecsételt fogadalom jutsu-ját. A legelején, mikor a testedbe vezettem a tekercsről a szöveget egy olyan jutsu volt, mely kötelez téged, mármint a tested, hogy engedelmeskedj annak, akire megesküdtél, hogy hű leszel. Te Jashin nagyúrra esküdtél fel, így már nem hagyhatod abban, nem szállhatsz ki. Örök hűséget fogadtál. Ha mégis ellenszegülsz, akkor nem is kell szerintem elmondjam a következményeket. Most pedig menj, éld tovább éledet, mint Jahsin követője. A kezembe adott egy fekete csövet, amiről kiderült, egy kihajtható, viperához hasonló karó. Elindultam a barlangból. Igazából nem tudtam, hol vagyok. Az elmúlt pár napból nem emlékszem semmire, csupán a fájdalomra, mikor a kőasztalon feküdtem. De a rejtek titkos bejárata, a megölt öregre nem. Azokat valószínűleg a jutsu kiiktatta a z elmémből. Feltűrtem bal kabátujjamat /legalábbis hosszú ujjú felső/ láttam a vágást. Nem emlékeztem, hol szereztem, csak láttam a vágást. Azért néztem meg, mert fájt a karom. Sétáltam tovább, céltalanul. Az eső elkezdett esni. Nem igazán érdekelt, had essen. Egy idegen jött szembe velem, kapucniban. Ismerős helyzet volt, de nem tudom mikor és miért. Az idegen a vállamba ütközött. Menni akart tovább, de megfogtam a karját. *Öld meg* - Kérem, bocsásson meg – mondta az idegen akadozó hangon. De nem foglalkoztam vele, csupán amit belül hallottam. – Azt mondtam, engedj el, te kis taknyos. – mondta, most már ideges hangon. – Nem hallod? Engedj el – üvöltött. Lábait kirúgtam, ettől a földre esett. – Ezt most megbánod, te kis szaros – mondta határozott hangon, de nem engedtem, hogy felálljon. A kapott karóval átszúrtam jobb kézfejét, mely a földhöz szegezte. Hatalmasat üvöltött. Másik kezével próbálta ugyan kihúzni, de nem volt se olyan pozícióban, se olyan erőben, hogy a földbe mélyesztett karót kihúzza. Hátrébb álltam majd két virágshurikent fogtam a kezembe. Majd mégtöbbet. Ahogy közelebb léptem, elkezdtem a hátába dobálni az idegennek. Minden egyes shuriken beleállt a hátába. Egyre jobban üvöltött. Mikor abbahagytam, már rég elvérzett és meghalt. Karómat kihúztam karjából, a virágokat pedig visszaengedtem normál formába.
Hazaértem. Anyám a konyhában ült, mikor bementem. Sírt. Mikor meglátott, odafutott hozzám, nagy hatalmasat sikított, mikor meglátta, tiszta vér a kezem és a ruhám. – Mi történt veled, fiam? – de nem kapott rá választ. A szobámba mentem fel. Az ajtómat bezártam. Teljesen átlagos, unott arccal ültem le az ágyam szélére. Egyáltalán nem érdekelt, alig fél órája öltem meg egy embert. Sőt. Élveztem, amikor üvöltött.

Shikamaru(Inaktív) Kedd Dec. 13 2011, 00:05

Szia!

Mint vallást, Sendo megismerheti a Jashinizmust, ha így jobban tetszik: Jashinistává válhat. Egyetlen következmény van: ennél a karakternél nem fog előjönni a Djuka-kra jellemző kekkei genkai, a gőz elem. Jelezd, hogy elfogadod-e a döntést, vagy visszavonod a pályázatod.

**Itanashi** Kedd Dec. 13 2011, 06:30

A feltételt elfogadom, hisz így egyeztünk meg:) köszönöm az NT-nek Smile

**Itanashi** Kedd Jún. 26 2012, 09:40

Pályázatom célja: A füstklónt alkalmazó karakteremnek egy speciális maszk megvásárlása, mely képes tárolni füstöt, amit a maszkból kifújva lehet alkalmazni, nem kell füstbombával.// Lényegében egy Kemugakure-i maszk//

Reggel korán keltem, elterveztem, hogy kimegyek a kertbe edzeni. gyakorlatilag nem is terveztem mást a napra. Miután ettem pár falatot, befásliztam a kezem, és kimentem, hogy egy kis erőnléti edzést tartsak. Sorra nyomtam a fekvőtámaszokat, majd mikor a futás is megvolt nekikezdtem a technikák edzésének. Először is legújabb technikámmal, a Földkézzel birkóztam a földklónok ellen, általában 3-4 ellen szoktam küzdeni.
Dél tájékán járhatott az idő, mikor bementem a házba pihenni kicsit. Jó érzés volt a hűvös szobában ülni. Meleg volt aznap, nagyon meleg. Egy régi technikám akartam gyakorolni, mikor észrevettem, hogy füstbombából 4 db-om maradt. Elterveztem, hogy ezeket elhasználom, majd délután lemegyek a városba, és vásárolok még párat. Ekkor le akartam tenni a poharam, amiből hideg vizet ittam az asztalra, mikor maszkom véletlenül leütöttem. Mikor felvettem, megfogtam, majd elragadott egy gondolat. Mi lenne, ha…nem bombával csinálnám? Mi lenne ha a maszkom használnám fel a célra? Mindig hordom a maszkom, ezt a klán írja elő. Az edzés tolódhat, viszont ez az ötlet úgy megfogott, hogy fogtam a pénzem, maszkom felcsatoltam a fejemre, majd elindultam a városba. Az égen pár felhő jelent meg, melyek biztosítottak egy kis árnyékot, ez igazán jól esett.
A város centrumába érve elindultam kedvenc üzletem, a fegyverbolt felé. Benyitottam, majd köszöntem. Az üzletet vezető idős férfi kedvesen visszaköszönt. Megtaláltam azt a részt, amit kerestem. Sisakok, álarcok táblával. Bár nem igazán volt olyan, amilyenre szükségem lenne, de 1-2 maszk elnyerte a tetszésem, valamint a samurai sisakok is tetszettek.
- Segíthetek valamiben? – kérdezte a férfi. Arcomról lecsatoltam maszkom, majd magyarázni kezdtem.
- Egy ilyen légszűrős maszkot keresnék, melybe lehet tárolni légnemű anyagokat, pl füstöt.
A férfi hümmögött, sétált jobbra balra. Hasonlóra gondolsz, - kérdezte, miközben egy tartályos maszkot hozott elő egy kis szobából.
- Igen, valami ilyesmire. Van esetleg kéttartályos? Amibe két különböző anyagot lehet keverni, adagolni? – kérdeztem, miközben még mindig forgattam a maszkot.
- Áh, megvan mire van szüksége – mosolygott majd ismét eltűnt a kis szobában. Kicsit hosszabb pakolás után előjött egy dobozzal.
- Ez biztos elnyeri majd tetszését. – a dobozt kinyitotta, én pedig megláttam. Sötétbarna maszk, csatos, pont mint az enyém, oldalán két tartállyal, melyek egybefutnak és középen pedig egy nagyobb méretű tartály, innen kerül a külvilágba a benne levő anyag. Ilyet használnak Kemugakureban néhányan.
- megveszem – mondtam azonnal. A férfi még előtte rám adta, próbáljam fel. Kényelmes volt, nagyon is. A bőrből készült anyaga puha volt, a csat nem szorított, de rendesen tartott, és hihetetlenül könnyű volt, azonban strapabíró. 800 ryu-t fizettem a maszkért, valamint beszereztem még 5 db villanóbombát, és 3 füstbombát, hogy legyen tartalékba, így összesen fizettem 2750 ryu-t. A vásárlás után hazasiettem, és a maszkom megtöltöttem füsttel, hogy tudjam használni. Aktiváltam a technikát, a maszkból előtört egy nagyobb adag füst, mellyel 5 klónt létre tudok hozni. Egész nap gyakoroltam, majd nap végén úgy éreztem, be kell vetem élőben is új szerzeményem, azonban itt már máshogy fogom alkalmazni. A fiókomba nyúltam, ahonnan elővettem a kis pirulákat, melyben a korábban vásárolt légméreg van, és beletettem azt is a másik tartályba. Így ha harcnál füst klónt alkalmazok, és az megsemmisül, akkor a füstjében levő altatóméreg hatásos fegyver lesz a harcok során.

//A méreg korábban ki lett játszva, csupán a maszk a fontos, hogy tudjam alkalmazni a technikát.//

Jiraiya Kedd Jún. 26 2012, 15:54

Elfogadva, a pénzt már levontam.
Használd egészséggel vagy éppen mérgezéssel vagy mi O.o

**Itanashi** Vas. Jún. 02 2013, 18:16

Jiraiya kérésére áthelyezve.
//Az iromány legfőbb célja a vérszerződés megkötése a Bogarak fajával. Úgy gondoltam, hogy egy komolyabb, a karakteremhez közelebb álló történetbe építeném bele a vérszerződés kijátszását. Természetesen a pénzjutalmat nem kapja meg a fiú.//

Itanashi vagy két hete már, hogy elhagyta Genshino Templomát. A véres és idegrendszert tépő edzések teljesen megszállták a fiú elméjét, még betegesebben viselkedett, élvezte a civilek kínzását.
Csupán néhány napra tért vissza elhagyatott házába, mely Kusagakure határától nem messze állt. Mikor a ház ajtaját kinyitotta, megállt egy pillanatra, köpenye ujjából egy hosszúkás, fekete fémcső csúszott ki, melyre ráfogva lépett be. Tudta, hogy jártak benn, míg ő távol volt. Azonban a ház üres volt, csupán egy tekercset talált az asztalára kikészítve.
„Újabb megbízásom lenne a számára. Egy igen ritka tekercsről lenne szó, melynek értéke igen magas összeggel bír. A tekercs egy különleges faj vérszerződését tartalmazza, a Kisei-k, a bogarak vérszerződését. A Kisei-k szigetére igen nehéz eljutni, azonban a tekercs könnyen rálelhető az említett faj tagjainak szövetsége. Maga a tekercs Kusagakure határán lévő kisebb erődítményben találhat. Az erődítmény őrsége megnehezítheti a küldetést, azonban bízom magában, hogy sikerrel jár. Ha elhozza nekem a tekercset két napon belül a házához, abban az esetben fél millió Ryo ütheti a markát.”

Itanahsi letette a levelet. Régen kapott küldetést, valamiért élt benne a vagy, hogy mennie kell, talán jó lehetőség arra, hogy növelje hírnevét. Mivel minden felszerelését magánál tartotta, nem várakozott sokáig, hanem megindult az említett erődítmény felé.
A határon lévő erdőség fáin ugrálva haladt útján, a kihalt területen semmi sem zavarta őt a mozgásban.
Néhány órányi út után rátalált az említett erődre. Az erdő közepén egy kis tisztásra építették, remekül elszigetelve a külvilágtól. Az erdő pontosan egy apró falu volt, fallal körbevett, 1 főúttal rendelkező kis falu. Itanashi egy fáról szemlélte ki az erődöt, figyelve a testőrséget. A kapuban összesen négy kapuőr állomásozott, a falakon pedig folyamatosan járkáltak az őrök. A falakon belül összesen két épület adta az erődítményt. Egy főépület és egy kisebb, mely valószínűleg a laktanya volt. Az álarcos a fán guggolva figyelte az őrök mozgását, lassan sötétedett. Fáklyák gyúltak a kapuban, valamint világító pontok jelentek meg a falakon is. Az őrök felkészültek mindenre, vagy talán mégsem?
A fiú leugrott a fáról, majd a tigris jelét mutatva lassan eltűnt a föld alatt. A falakon belül jelent meg a vér kanjival ellátott álarc, csupán egy pillanat volt az egész. Az erődítmény belsejében nem voltak őrök. A laktanyában égett a villany, nevetés hangja rázta meg az esti csendet. A főépület bejáratára azonban két újabb őr figyelt. talán mégsem fog csendben lezajlani ez a bejutás? Egy kéz nyúlt ki az őröktől nem messze, egy apró kis bombát dobva a földre. A bombából sötét füst szállt fel, ám nem olyan sűrű, hogy a kapuban észrevegyék. Viszont a két őr, kiknek szinte a lábuknál aktiválódott a bomba, hamar összeestek, hisz a füstbe altatóméreg volt keverve. A két őrt a fiú az épület mögé húzta, és két földklónnal helyettesítette őket, majd halkan, majd lassan benyitott az ajtón. Az épület összesen két emeletből állt, valamint egy pincéből. Megérzései szerint a pince lesz a megfelelő hely egy tekercs védelméhez, azonban meg kell bizonyosodnia erről. Az épület betonfala szinte teljesen leszigetelte a szomszédos termek zaját, így óvatosan kellett járnia teremről teremre. Már az első terembe való benyitásakor belefutott négy kártyázó őrbe. AZ őrök először csodálkoztak, ahogy az álarcos férfi belép az ajtón, hirtelen kardjukhoz nyúltak, ám ekkor már késő volt. A köpenyes férfi hirtelen előttük termett, majd két hosszabb fémrúddal leszúrta a két első őrt. A harmadikat futás közben nyársalták fel a rudak, mígnem egy őr maradt, ki remegő kézzel tartotta maga előtt kardját.
- Hol van a tekercs? – kérdezte a fiú.
- Nnnem árulhatom el – dadogta.
- Rendben, akkor majd máskor – szólt nyugtató hangon az álarcos, majd egy gyors mozdulattal eltérítve a pengét leszúrta a negyedik őrt is. Újabb ajtó következett, mely egy üres terembe vezetett. A terem jobb és baloldalán egyformán ajtók voltak, míg a jobb oldalt az eddig megszokott vaskos ajtó volt, a baloldalon csupán egy rács. A rácshoz lépett a fiú. Sötét és büdös volt odabenn, a rács be volt zárva. Valaki köhögött odabenn.
- Ki van ott? – kérdezte az álarcos. Lánccsörrenést hallott, majd egy hosszú, fekete hajú, sebhelyes férfi mászott elő, rabruhában.
- Kérdés, te kivagy? – kérdezte a kissé zavart elméjű férfi.
- A tekercsért jöttem – válaszolt a fiú.
- Áh, uhu. A tekercs. Én tudom, merre van. Az az én tekercsem. De elvették tőlem.
- Állj hátrébb – szólt a fiú, mire a rab hátraugrott. Itanashi két keze elsötétedett, ez a Doton: Kootetsu Karada // Föld stílus: Acél Bőr technikának az aktiválását jelentette, majd két öklével ráütött a rácsra, mely a sziklakeménységű öklök sorozásának nem bírt ellenállni, és szétrepedtek. Ezek után kifeszítette olyan szélesre a rácsokat, hogy a rab ki tudjon mászni.
- Figyelmeztetlek, ha átversz, a véreddel festem ki a cellád – fenyegette a fiú a rabok, miközben keze visszanyerte a normális színét.
- Kövess, erre van a tekercs. – mutatott a férfi a másik ajtó felé. – De vigyázz, benn sok ember van – mutatott az ajtóra. Itanashi előreállt, majd ismét benyitott az ajtón, felkészülve az újabb harcra. Be is jött a rab jóslata, a teremben vagy hat fegyveres őr tartózkodott, ám még ők is egyszerű zsoldosok voltak, nem rendelkeztek a kardforgatáson kívül semmiféle erővel, így hamar elestek. A teremben zajló harcok következtében a szomszédos ajtó is kinyílt, ez már nem volt olyan vastag, mint az előzőek, így a teremből tisztán hallották a dulakodást, a kiáltásokat. Két Kusagakure-i fejpánttal rendelkező lépett a terembe, az egyik két Ninjato-t forgatott, a másik pedig azonnal kézpecséteket formált.
- Végre egy kis élvezet – mosolyodott el a fiú álarca mögött.
- Katon: Hinoshuriken no jutsu – kiáltotta az őr, majd vagy 5-6 darab shuriken formájú lángdarabot fújt a fiú felé. Mindeközben a másik társa oldalról indult, hogy bevigyen egy támadást. A fiú ismét aktiválta a Kootetsu Karada-t, melynek hatására a lángok szétoszlottak a estét, majd bal kezét kinyújtotta, mellyel megakasztotta a támadást. Jobb kezével megragadta a kardos nyakát és felemelte. A férfi elejtette a kardokat, majd a kéz felé nyúlt, amely különös sziklás tapintású volt. Itanashi időközben alkalmazta saját technikáját, az Iwan Yomi-t, melynek hatására a fiú kezét vékony, ám strapabíró földréteggel veszi körbe, melyet képes chakrájával mozgatni, így a férfi nyakát egyfajta bilincsként fogta körbe. A férfi fuldokolva esett a földre, a kőréteget nem tudta széttörni a nyakán, lassú fulladásos halál várt rá.
Azonban volt még egy ellenfele, aki szemben állt vele. Azonban ledöbbent, látva társának szörnyű halálát. A fiú azonban nem habozott egy percet se, a földön fekvő arcába taposott lábával, mely valószínűleg véget vetett a szenvedéseinek, a hang elhallgatott, az eddig rést kereső kezek most ernyedten hulltak a földre.
- Ki vagy te? – kérdezte a másik kusagakure-i. Majd hirtelen megakadt a hangja. A fiú előtte termett, majd egy rúgással a plafonba rúgta őt. nem ugrott utána, hogy teljességben alkalmazza a Shishi Rendan // oroszlán kombó technikáját, elég volt a gyorsaságból következő hatalmas rúgás, és a plafon kemény betonszerkezete, mely kissé behorpadt, a test pedig a földre hullott. Egy hosszú fémrúd csúszott ki a kabát ujjából, majd hátba szúrva az őrt megadta a kegyelemdöfést.
A rab ekkor nézett csak be a terembe, teste remegett a félelemtől.
- Te aztán nem semmi fickó vagy – dadogott.
- Hol a tekercs? – kérdezte a fiú
- A terem túloldalán – mutatott a nyitott ajtóra, ahonnan a két kusagakurei shinobi kijött. A fiú belépett az ajtón, majd meglátta a terem végén lévő üvegkeretbe zárt tekercset.
- Az az – nevetett a rab. Itanashi közelebb lépett, majd levette az üvegdobozt a tekercsről, elvette a tekercset, melyet kabátjának belsejébe helyezett el. A fiú gyorsan haladt kifelé a hullahegyeken, a megcsonkított tetemek fölött. Azonban a főbejárat előtt megállt, megvárta a rabot.
- Amiért segítettél megtalálnom a tekercset, most én is segítek neked. – mondta a fiú, majd néhány kézpecsétet formált, majd a férfi mellkasára tette a kezét
- Most már nemfog rajtad semmiféle fegyver, szabad vagy – mosolygott, miközben háta mögé nyúlt a fiú, és 4 robbanójegyzetet vett elő, melyeket a férfi hátára tett, szinte feltűnésmentesen, afféle baráti ütögetésben. Természetesen a kézpecsétek semmit sem értek, csupán átverte a rabot, aki viszont csillogó szemekkel nyitotta ki az ajtót, és futott a kapu felé. A fiú végig az ajtóban figyelte az ostobát.
- Szabad vagyok. Szabad vagyok. Szaba- akadt meg a hangja az első találat után.
- Álljon meg – kiáltotta a kapuőr.
- Nem tudtok megállítani. Szabad vagyok – kiáltozott tovább az őr, miközben egyre közelebb került a kapuhoz. Az őrök összetömörültek a kapuban, fegyvereikkel készen álltak, hogy visszaküldjék a férfit a cellájába, azonban késő volt. A fiú a feloldás jelét mutatva aktiválta a jegyzeteket, melyek sistergő hangon égni kezdtek a férfi hátán.
- Ez meg micsoda? – kiáltotta az egyik őr. – Fusson mindenki.
- Ez…a szabadság – állt meg a rab, majd a robbanójegyzetek végigégtek és hatalmas pusztításban megölt mindenkit, aki a kapuban vagy a közelben tartózkodott a falakon. A falból is nagyobb darabok zuhantak a földre, szétrobbant a laktanya egy nagy része is.

Két nap múlva

Itanashi épp fémcsöveit tisztogatta, mikor valaki kopogott a kis ház ajtaján. Nem félt, pontosan tudta, ki érkezett. Kinyitotta az ajtót, majd kilépett.
- Sikerrel járt a küldetésed, ifjú Lidérc? – kérdezte a kövér megbízó, kinél jól látható módon nem volt sem táska, sem zsák, csupán a kalap a fején, valamint egy cigaretta a szájában.
- Igen, sikerült – jelentette ki a fiú, majd ő is rágyújtott egy cigarettára, miközben a ház melletti sziklára ült.
- Akkor, ha lehetne, a tekercset – nyújtotta ki a férfi a kezét. Itanashi elővette kabátjából a tekercset, ám nem adta át a férfinak. helyette jobb kezével egy hosszabb fémrúddal a férfi tenyerét a földbe szögezte. A férfi felkiáltott.
- Mégis mit jelentsen ez? – nézett a fiúra, ki csak most vette elő a tekercset a köpenye belsejéből, majd kinyitotta a férfi elé téve. A férfi szemei tágra nyíltak.
- Tudja, ha valaki egy olyan erőt akar ellopni, ami a megbízott hasznára is válhatna, elgondolkodik, hogy vajon átadja a megszerzett erőt, vagy pedig megtartsa magának – szívott bele cigijébe a fiú. Nem volt rajta az álarca, nem is volt most rá szüksége.
- Ez meg mit jelentsen – ekkor nézte meg a férfi a kinyitott tekercset, melyben vérrel volt írva egy név, Itanashi. A földhöz szögezett férfi próbált szabadulni, de nem tudott.
- Nem áll szándékomban önnel többet üzletelni, meguntam a munkáit. Ég önnel – nyomta el cigarettáját a fiú, majd ujjába harapva földre nyomta a kezét
- Kuchiyose no jutsu – ekkor óriási füst tört elő a semmiből, melyből egy óriási, vagy 20 méter hosszú százlábú mászott elő, rávetve magát a férfira. A férfi kínkeserves kiabálását azonban csak a fiú hallotta, kit örömmel töltött el ez a hang.

Tobi Hétf. Jún. 10 2013, 00:14

Elfogadva! Volt benne pár trükkös ötlet, tetszetős volt, de kicsit gyenge volt a védelme egy ilyen erős tekercsnek.

**Itanashi** Pént. Aug. 02 2013, 01:28

Pályázat célja: Vásárlás
Chakravezető
Elérhetőségi szint: B
Chakrát vezető fémszál (akár burkolva is) ami olyannyira érzékeny, hogy képes nem direkt chakrajeleket is fogni.
Megjegyzés: Mesélői engedély és kijátszás.
Jiraiya adott rá engedélyt, valamint mondta, hogy írjam meg pályázatban.
Időben való elhelyezés: A Gőz országában lezajlott Ekibiogami-s találkozó után.

~Valahol, fenn a magas hegyekben egy eldugott templomban~

- Itanashi, jöjj közelebb – hívatta a fiút a pap. A fiú közelebb lépett, majd letérdelve hajolt meg mestere előtt.
- Fiam, a nagyúr üzenetet küldött nekünk. Egy új szintre emelünk téged, mellyel képes lehetsz megtalálni ellenfeleid, még ha elrejtőztek is. Ezentúl fogva senki sem rejtőzhet el a végzetétől. A lidérc megtalál mindenkit. – majd tapsolt kettőt, ekkor a mögötte álló pap előrébb lépett, kezében egy ládát tartva.
- Kezdjünk neki. – nézett igen komoly arccal a főpap.
A fiú, miután felkelt, a nagyterembe vezették. A teremről nem sok jó emléke maradt meg, leginkább a fájdalomtűrés legyűrésére szolgáló kínpad és korbácsok összetéveszthetetlen hangja. Egy nagy asztalra fektették a fiút, miután deréktól felfelé levetkőzött. A főpap a háttérben maradt, az asztalt pedig a papok serege vette körbe. A doboz, amelyet az imént még egy pap fogott, most úgy tűnik, megsokszorozódott, vagy négyet tettek a fiú köré, majd az első pap kinyitotta azt.
A fiú fegyvereihez hasonló rudakkal volt tele a doboz. A pap egy szikét vett elő köpenye alól, majd a kulcscsont fölött belevágott óvatosan a testébe. A fiú felszisszent, fogait összeszorította. Miután a vágást befejezte, elővette az első rudat, majd egyszerűen a kivágott helybe illesztette. A fiú felkiáltott. Mintha egy kardot szúrtak volna át a vállán. Teste megremegett, két pap fogta le a szabadulni akarót, egy harmadik pedig tenyerét a seb mellé helyezte, különös aura járta be kezét. Eközben újabb vágást végeztek a másik oldalán, majd a rudat belehelyezve újabb sokkot okoztak neki. Aztán a következő és a következő. A templom falai megremegtek a kiáltásokban, ezekben a fájdalmas, halál közeli kiáltásokban. Senki sem tudja, mennyi idő után ájult el a fiú, az biztos, hogy összesen 8 rúd volt már a testében. A rudak burkolt fémszálak voltak, amelyek szinte rácsatlakoznak a fiú chakrarendszerére, ezzel képes lehet érzékelni, ha nagyobb mennyiségű chakratömeg tartózkodik a közelben. Igen hasznos, azonban a műtét még korántsem ért véget.

Sötét volt a teremben, mikor a fiú felkelt. Végtagjai nem mozdultak, mindenhol kínzó fájdalmat érzett. Csupán szemeit tudta nyitva tartani. Néhány perccel később egy pap lépett be.
- Felébredt – szólt ki, majd közel lépve hozzá fejére egy vizes rongyot helyezett.
- Mmmi történt velem? – kérdezte a fiú.
- Megajándékoztunk téged egy új erővel. Egy erővel, amely – ekkor lépett be a főpap
- Elég. Hadd pihenjen. – ekkor a pap mélyen meghajolt és kisétált. – Mindenki, kifelé. – parancsolta a fekete köpenyes főpap. A fiú fölé lépett, két tenyerét teste fölé helyezte. Ekkor a sötétben két lilás-vörösen világító chakra jelent meg tenyerén, majd a fiú teste fölött mozgatva lassan gyógyította őt.
- Úgy tűnik, a tested hamar befogadta az ismeretlen anyagot, hála a gyógyításaimnak pedig hamar beforrnak sebeid. Két nap múlva elhagyhatod a termet.
Mikor a pap befejezte a gyógyító szertartást, a fiú már mély álomban feküdt. A pap kisétált a szobából.
~Tsüüh~ szuszogott a fiú, mikor hirtelen felpattant ágyából. valami furcsa érzés járta végig ereit. Mintha valami hatalmas chakramennyiség lepné be lassan a termet. A fiú a forrás felé fordította fejét. Az ajtó zárva volt, lépéseket hallott mögüle. A faajtó recsegve nyílt ki, majd belépett a főpap.
- Mi ez az érzés, mester? – kérdezte a fiú.
- A rudak, amelyeket beléd ültettünk képesek fogni bármilyen chakrajelet. Ezzel képes lehetsz megtalálni az áldozatod, bárhol is rejtőzzön. Ezek segítségével most már bármikor rátalálhatsz arra, akit keresel. Ma még feküdj, holnap viszont edzeni fogsz. hamarosan új feladattal bízlak meg, addig azonban edzened kell, sokáig feküdtél.
A pap becsukta maga mögött az ajtót, a fiú pedig lassan, fájdalmakkal küzdve támaszkodott meg könyökével az ágyon. Lepedőjét lehajtotta, ekkor látta, miről is beszél a pap. Felső testének nagy részét fekete rudak dekorálták, hat darab a hasi falon, kettő a mellkason, egy-egy a kulcscsont fölött, valamint a vállban. Karjaiban újabb négy pár rúd kapott helyet. Nehezen, de felkelt ágyából, szomjas volt, inni akart. Azonban előtte meg akart bizonyosodni az arcáról. Közelebb lépve a tükörhöz látta, hogy a szája alatt két újabb, piercingszerű rúd volt beszúrva.

A következő nap valóban edzéssel telt, a fiúnak hozzá kellett szoknia az új képességeihez, amelyet a papok egy különleges módszerre teszteltek. Kivételesen nem a templomban, hanem a mögötte lévő hatalmas kertben edzettek. Falakat húztak a fiú köré, majd egy tetszőleges oldalról támadást indítottak ellene a fal mögül. Amint valaki a fiú zónájába lépett, Itanashi teste egy pillanatra megremegett, fejét ösztönösen az ismeretlen chakra felé fordította, majd még időben elkerülte a támadást.
Néhány héten keresztül ment az edzés, mígnem túlépve a kezdő szinten tudta elsajátítani az érzékelést.

A rudak hatótávolsága: 50 méter. Ezen a zónán belül a fiú megérzi, ha idegen chakra lép be, legyen az direkt, vagy indirekt kiterjesztésű.
Ára: 500 Ryo/Méter= 25,000 ryo, adatlapról az elfogadás után levonom.

Killer Bee Pént. Aug. 02 2013, 11:04

nahát ilyet én is akarok Very Happy

!!! milyen jó már, lepipálja majdnem a Tensei'gant, bár a távolsága még erősebb Very Happy

Nyha irány vond le a pénzt, aztán rudazzá Very Happy

/Tulajdon képpen ez képes nyúlani is, mint a Farkasnak a csontjai? Vagy szimplán összekalkulálva érzi xy távolságra ? Very Happy

/

ELFOGADVA

**Itanashi** Szomb. Nov. 10 2018, 18:16

A Pályázatot szeretném, ha Tobirama ellenőrizné, ugyanis nagyobb dolgok lettek kijátszva a játéktéri kaland zárásaként.

Pályázat célja:
A jelenlegi kalandzárás befejezése
Byakugan beültetése/feloldása
Yogensha exlaw feloldása
...

A két szempár ismét egymásnak feszült. Az érzelemmentes fehér pár és a vért áhítozó, dühödt, ám annál is inkább elszánt zöld színek egymást keresztezték. Amatsu és Itanashi ott álltak, alig fél méterre egymástól. A Lidérc keze mélyen fúródott a hyuuga derekába. Amatsu megérezte a vég szagát, hallotta a halál hívószavait. Megragadta még egyszer a jashinista köpenyének gallérját, majd saját testét még közelebb húzta hozzá. Itanashi érezte, ahogy keze egyre mélyebben fúródik Amatsu testébe. A hyuuga haldoklott. Feje erőtlenül dőlt előre, míg végül Itanashi álarcának csapódott. A kaishin vér kanjival ellátott maszkja most is mosolygott. Arctalan, érzelemmentes mosoly volt.
- Akárhányszor feltámadhatsz…el…fogsz…bukni…Itanashi. – köhögte a haldokló shinobi. Ez volt az a pillanat, amikor a fiatal pap az álarca mögött is elmosolyodott. Ellenfelének tekintetébe ásta mélyen magát, miután megragadta a hyuuga haját, s hátrébb húzta némiképp magától. Amatsu láthatta a mosolyát.
- Talán. De előtte megteremtem az Ő birodalmát.
Itanashi kihúzná a vérző sebből kezét, majd az agonizáló shinobit megragadja. Véres kezével erősen ragadja meg a hyuuga egyszerű, kórházi öltözetét.
- Az Istenek döntöttek, Amatsu. Az emberiség rég elfedte az Istenek haragját, s megfeledkeztek az erőről, a hatalomról, amivel ők maguk rendelkeznek. Nekik köszönhetjük mi is hatalmunkat. Maga nem hisz a felsőbb erőkben, nem tiszteli az Isteneket. Éppen ezért bukik el. S Jashin, a legfőbb, az egyetlen úgy döntött, visszaveszi az ön erejét, hogy a halált meggyötörve, erejétől megfosztva kezdhesse meg. Bűnhődni fog, kegyvesztesége a túlvilági bélyege lesz. Hordozni fogja a szégyent, hogy elvakultsága miatt nem vette észre az istenek jeleit. Megfosztom most az erőtől, Amatsu. Jashin, a Vér Istene, a Legfőbb által felruházott hatalmammal élve elveszem azt, amit tévesen ítéltek önnek.
Itanashi jobbját a férfi kába arca felé emeli, majd ujjait belenyomja a férfi szemgödrébe. Ujjai körbeölelnék a hyuuga fehér szemét, s egy erőteljes lendülettel húzná ki. Amatsu, a morfium ellenére is érezte azt a keserű, fájdalmas érzést, melyet hangos üvöltéssel kísért. A gyors műtétet követően Itanashi a boncterem közepébe dobná a félholt hyuuga testét. Azonban nem fejezte még be. Itanashinak volt még némi teendője, mielőtt végleg elhagyhatná a kórházat, s vele együtt a Tűz vidékét. A byakugan szempárt lehelyezné arra az asztalra, amin a fekete rudak hevertek. Csak pár darabot szúrt vissza eddig testébe a Kaishin. Itanashi megnyalná a bal kezére tapadt vért. A szimbólum már készen állt, s most, hogy az utolsó hozzávaló is teljesült, Itanashi készen állt, hogy elvégezhesse Isten büntetését. A Vérpap bőrszíne elfeketedett, s fehéres csontvázszerű jelek rajzolódtak ki. A pap elégedetten vizsgálta kezein a bőrelváltozást. Igen, ilyen volt az Ő bőre is. Ez az ő ereje. A pap megállna az asztal mellett, majd kezébe venné az első kinzokuyant. A fekete fémcső megcsillant a boncterem lámpafényében.
- Nem járt messze a győzelmétől, Amatsu. – Itanashi tudta, hogy a férfi már felkelni sem tud, mégis, mielőtt teljes egészében elhagyná ereje a testét, a haláltusájában még hallani fogja a pap szavait. – Azonban elvakultsága nem engedte, hogy megláthassa az igazságot. Az isteni hatalmat megtagadva, nem hitte, hogy legyőzhetem. Nem maga az első, aki az utamba állt Amatsu. – idő közben Itanashi a fekete fémcsövet a jobb vállába döfné, vissza oda, ahonnan kioperálta a boncmester. A húsba ismét belefúródó rúd fájdalmas volt, de a pap egyszer már kibírta. Most pedig, hogy nem képes meghalni, még nagyobb erőt kölcsönzött a számára, hogy tűrhesse a fájdalmat. A vérszerződésnek köszönhetően azonban, ami Amatsu és a Kaishin között kialakult, a hyuuga is érezte mindazon fájdalmat, amit Itanashi beszéd közben elszenvedett. Hirtelen szúró fájdalom lett úrrá rajta.
- Sokak gondolták, hogy az út, amit nekem szántak, rossz. Hogy téves úton járok. Ám be kell látnia, hogy nem én vagyok, aki súlyosat tévedett. Egytől egyig elestek, akik gátolni akartak engem a Jahsin által kirendelt utam során. Köztük a Tűz főpapja, Bansai is. A főpap nemcsak, hogy belátta igazam, hanem beengedett a templomába, ellenszegült saját hitének és híveinek, mert azt hitte, hogy ha kiderül az igazság, nem lesz megtorolva mindaz, amit tettek. Hogy az eretnek templomuk, mely emlékműként magaslott az égig, elbukik. Yogensha, az első Próféta bukásának emlékműve volt a templom, míg el nem pusztítottam. Bansai azonban a hibái ellenére belátta az igazat. Tudja, mi lett vele? Hogy mi is történt a Templomnál? – Itanashi, beszéde közben, sorra szúrná vissza testének különböző pontjaiba a kinzokuyanokat, újabb és újabb fájdalmakat generálva ezzel mindkettőjük számára.
- Nem is olyan rég még félkegyelmű lénynek nevezte el a saját főpapját, Amatsu. Bansai meghalt, de életben tartva a hitének erősségét, átformáltam a személyiségét. A tűz főpapja elesett, ám abban a percben egy új harcos született. Ichiwarii neve lesz az új emlék, Jashin hatalmának emléke. A név, ami örökké hordozni fogja a pillanatot, amikor a Vér istene megbosszulta első Prófétájának bukását. Ahol Yogensha elbukott, ott arattam diadalmat az Ő nevében. Megbosszultam mindazt, amit megannyi évvel ezelőtt elvettek tőlünk. Legfőképp a szellemi vezetőjüket. A világ meg fogja tudni, hogy Bansai volt az, aki elárulta saját népét. Aki szembement saját és Istenének akaratával, mely a bukásukhoz vezetett. Ichiwarii lesz az élő példája a Tűz gyengeségeinek, a Tűz akarata megbukásának.
Itanashi megállt. Az utolsó kinzokuyant megfogta, ám nem döfte bele egyből saját húsába, mint az előzőket, hanem hezitált egy keveset.
- Sajnálatos módon ezt ön már nem fogja megélni. Erős harcos volt, talán a legerősebb. De még maga sem vehette fel a versenyt, Isten hatalmával szemben. Elbukott, ahogyan a főpapjuk is. Most pedig…ég önnel, Amatsu.
A Kaishin erős döféssel szúrta magát szíven az utolsó fekete fémcsővel. Érezte, amint áthatol a vérellátást biztosító szervén a hideg fém, ahol sima felülete végigcsúszott, mégis, mintha ezernyi fogként harapott volna bele a szívébe. A fájdalom épp oly erővel hatott, mint az elégedettség. A tudat, hogy végleg legyőzte az eddigi leghatalmasabb ellenfelét. Hogy ily formában volt képes győzelmet aratni a hyuuga felett. Amatsu elterült a földön. Őt nem fogják feltámasztani, ez biztos.
A pap a két byakugant elzárta egy tekercsbe, majd kezébe fogta a köpenyét. Az Amegami jelképet nézte, s közben gondolkodott. Emlékek törtek elő belőle. A Fagy országában történt eseményektől, egészen a Nibii elfogásáig. Számos harcot vívtak meg, számtalan eseménynek voltak tanúi. Most azonban itt az idő a változásnak. Nem érezte a pap, hogy az Amegami valaha is oly köteléket adhatna a számára, amelyre szüksége lehet. Tovább kell állnia, ugyanis már csak egyetlen célja van.
A köpenyt kettészakítva dobta le a teremben fekvő hyuuga testére. A Kaishin kilépett a boncterem horrorisztikus falai közül, s egy lépcsőn indult el. A kinzokuyanok segítségével megérezte Ichiwarii jelenlétét, így követte a jeleket. Hamar rá is talált a teremre, ahol a még mindig sérült főpapot tartották fogva.
Itanashi lábbal rúgta be a kórház egyik termének kétszárnyú ajtaját. A beszakadó faajtó hangosan csapódott a földre, ugrásra kényszerítve a benn lévő négy személyt. A konohai fejpánttal ellátott shinobik rémülten néztek a kiszakadó bejárat felé. Mikor meglátták a hirtelen beromboló idegen álarcát, testükben megfagyott a vér. A kezükben tartott eszközök lassan kihullottak, ahogy a félelem generálta remegés átvette felettük az uralmat. Nagy nyelések és csodálkozó lélegzetvételük sorozatai után nagy nehezen az egyikük megszólalt.
- De hát ez…lehetetlen.
Itanashi teste körül szemmel láthatóvá vált a sötét chakra, ám korántsem az a sűrített, koncentrált mennyiségű, amely Amatsu ellen vértezte őt. A Kaishin kíméletlenül ugrott a legközelebb álló személy irányába, s a szempillantás egy töredéke alatt jelent meg a semmiből, s a sötét chakraval bevont öklével keresztülszúrta annak mellkasát. A férfinak kiáltásnyi időt sem hagyott, teste némán terült el a földön, felnyílt mellkasából vérpatak ömlött a fehér csempére. A Kaishin hirtelen szúró fájdalmat érzett a hátában. Az egyik shinobi gyorsabban reagált az első társánál, s a kezében tartott kunait beledöfte a Kaishin hátába. Itanashi hátrafordította fejét, smaragd tekintetével megmérgezte a támadót. Ám nem volt ideje kiélvezni a helyzetet, ugyanis egy nagyobb kiáltást hallott a másik oldalról. Egy újabb shinobi ugrott felé, hogy tőrével ő maga is sérülést okozhasson a papnak. Itanashi könyökével suhintott hátra, s telibe találta a mögötte állót. A férfit ugyan nem ölte meg a csapás, de jó néhány méterrel dobta hátra, egyenest a falnak. A Kaishin felé ugró személynek pedig még a levegőben térítette el egy jól irányzott csapással a szúró mozdulatát, s az egyensúlyát veszett, üvöltő férfi, megakadva a Vérpap előtt, épp oly kiszolgáltatott helyzetbe került, mint a legelső. Itanashi, két kezével utánanyúlt a kiáltó férfinak, s megragadva ujjaival a férfi nyitott szájának felső és alsó állkapcsát, némi chakra koncentrálásával, kettétörte azt, majd a felső állkapcsát fogva tartva, szó szerint letépte a fél fejét az embernek. A konohai fejének maradékát csupán néhány izomköteg, és a kitört gerinccsigolyái tartották a nyakán, fejének megcsonkított maradványát. Ám még ennek a látványnak sem örülhetett sokáig, ugyanis hamarérkezett az újabb támadást háta mögül. A megmaradt negyedik is megpróbált sebet ejteni a felbőszült papon, s társához hasonlóan, ő is fegyverrel rontott a háta felöl. Itanashi szembefordult a rohamozó katanas konohaival, majd kezét előrenyújtotta, s megragadva a shirasaya katana pengéjét. Chakraval bevont öklével erősen megszorította, hogy még véletlenül se tudja elereszteni, majd maga felé rántva a kardot, szabad baljával egy Gouwan erősségű csapást mért az érkező alak orrára. A férfi arca beszakadt, s halott teste a falnak csapódott, leverve a csempét és némi betont hullott a földre. Már csak egy maradt, aki még mindig a földön térdelt, s próbálta a könyökkel kapott támadást legyűrni. Erősen szédült, talán az orra is eltörött. A férfi elé lépett a Kaishin, majd vaskos fémcsizmájával a hátára taposott a kiszolgáltatott alaknak. A sebesült férfi a földre rogyott.
- Elpusztítom a fajtátokat, mocskos pogányok.
Itanashi egy erőteljes taposással, hasonlatosan az előző csapásához, egy gouwan erejű ütést visz be a férfi tarkójára, méghozzá a fémcsizmás talpával. A szétloccsanó fej vérrel fröcsköli be a közel két méteres hatósugarú környezetét.
A négy shinobin kívül csupán egy orvos és maga Bansai volt. Az orvos már Itanashi belépőjénél a tűzpap széke mögé rejtőzött. Félelme egész testén remegést váltott ki. Amikor pedig a pap egyesével megsemmisítette lényegében ellenfeleit, a félelem, mely benne volt, rettegéssé alakult. Sírva könyörgött az életéért.
- Én… én csak azt tettem, amit kértek. Orvosi tudásommal akartam megtudni mindazt, amit kérdeztek. Én… én csak egy egyszerű orvos vagyok. Kérem, ne öljön meg.
- Jól van, Ishiwarii? – tette fel kérdését először a pap. Nem is figyelt az életéért könyörgő orvos szavaira. legalábbis látszólag teljesen ignorálta. A főpap kábultan feküdt a székben, kezei és lábai szíjakkal voltak az orvosi ágyhoz erősítve. Látta és hallotta a Kaishint, de kábasága miatt alig tudott mozogni. Fejének biccentésével jelezte, hogy bár nem fest valami fényesen, nincs komolyabb baja. A fáslik még mindig takarták testének nagy részét, csupán a feje volt teljesen kiszabadítva. Tar kopasz, idősödő, ráncos arcán nyomott hagyott a tűz. A saját tüze, amikor meg akarta magát ölni. Jobban festett, mint amikor a Töviserőd melletti házba vitte. A pap a hátához nyúlt, majd kihúzta a kunait, amit még az egyik shinobi döfött bele. A véres pengét a földre dobta, s csak ezután fordult Itanashi az orvos felé.
- Hányan vannak még az épületben?
- Ti… ti… tizenkét orvos, ny… nyolc ápoló és… hat m… másik shinobi. Am… Amatsu samat akarták elkísérni a főv… városig, amikor megtudták… hogy megölte azt, aki a Tűz templomát lerombolta. A m… másik épületben vannak mind.
Itanashi nem felelt, csupán elraktározta az információkat. Némi mérlegelés után újabb kérdést tett fel.
- Maga ért az operációkhoz?
- Hogyan?
- Be tud ültetni egy szemet anélkül, hogy sérülne?
- Meg… megpróbálhatom.
A Kaishin közelebb lép az ágyhoz. Néma volt, s némán tépte fel a szíjakat, hogy kiszabadíthassa társát. Miután Bansai felkelt, nem tudott megállni a saját lábán, így kénytelen volt visszafeküdni.
- Az agya túl sok információt kapott. Még egy óra legalább, mire felépül teljesen.
- Akkor álljon neki addig. De figyelmeztetem. Hiába próbálkozna megölni, testem nem lehet elpusztítani. Csak hogy világos legyen a maga tudományos felfogásának is.
A Kaishin először saját alkarját vágta fel, hogy elegendő vért kaphasson. A kifröccsenő vérből felfestette Jashin jelét a padlóra, majd megállt a közepén. Ezután Itanashi közelebb lépett, megragadta a jobb karját az orvosnak, majd a kinzokuyannal megvágta a kézfejét. Nem volt éles vágás, nem akarta levágni azt a kezet, ami lassan megműti a szemét. A pap visszatért a széles szimbólum területére, majd megnyalta a fekete fémre tapadó vért. Bőre elfeketedett, s fehér csontmintázatok futottak végig. A Vérpap nemes egyszerűséggel ragadta meg saját torkát, s kezdte el erősen szorítani a nyakát. Ugyan neki nem volt szüksége levegőre, s bár érezte ujjainak erős szorítását, kibírta. A szemben álló orvos a nyakához kapott, amikor fuldokoló érzés fogta el. Mintha egy pankrátor ragadta volna őt nyakon, s tartotta volna erős szorításban. Az idillinek nem mondható állapotot a Kaishin néhány másodperccel később megszakította, feloldozva ideiglenesen ezzel az orvost az átok alól.
- Nem csak hogy nem tud megölni, de ha szándékosan kárt tenne bennem, azt a maga teste fogja megkeserülni. Remélem így érthető.
Az orvos kiegyenesedett, megmasszírozta némileg a nyakát, majd helyeslően bólogatni kezdett.
A pap egy újabb orvosi ágyat húzott közelebb, méghozzá a vérrel felfestett szimbólum mellé. Testéről eltűnt a fekete bevonat, deaktivált állapotba került a technikája. Elhelyezkedett, amíg az orvos előkészült. Az eszközök ott voltak a közelében, ám shinobi orvosként nem is volt oly sok mindenre szükség. Itanashi feloldotta a tekercsben lévő Byakugan párost, s átnyújtotta őket az orvosnak.
A műtét közel fél óra alatt lezajlott. Ugyan az orvos rettegett, meg kellett emberelnie magát, mert tudta, ha most itt elvéti, akkor biztosan meghal. A halál pedig jelen esetben nem a puha ágyban éri utol. Nem nézett körbe, emlékébe mélyen beitta magát a látvány, hogy tépte fel a Kaishin az egyik shinobi fejét a két kezével. Nem akart ilyen sorsra jutni. Felismerte a kapott szempárt, s nem kellett túlságosan is sokáig gondolkodnia ahhoz, hogy rájöjjön, kitől is szerezhette.
Az orvos izzadt, de képes volt kezeit megemberelve arra használni, amihez értett. Műteni kezdett. Óvatos mozdulattal emelte ki a pap zöld szempárját, majd a megtisztított, sterilizált fehér szempárt egyesével rákötötte némi chakra segítségével az idegekre. Itanashi meditatív állapotban feküdt ez idő alatt. Kikapcsolta a tudatát, ám tudta jól, a bemutató elegendő lesz ahhoz, hogy az orvos ne vágja el a torkát. S ha el is vágná? Nem ér el vele semmit. Csupán a halálát biztosítaná be.
Sötét volt minden. Vaksötét. Fájó érzéssel töltötte el a Kaishint, amikor megpróbálta kinyitni szemeit. Semmit sem látott. Égető érzés fogta el, s szédülni kezdett.
- Fáslival betekertem a szemét. Pihentetnie kell most egy kis ideig.
- Mégis mennyi ideig?
- Ahhoz, hogy a fáslit levehesse még egy fél órát-órát legalább pihentetnie kell. Felgyorsíthatom némileg…
- Akkor tegye.
Az orvos, bár a pap nem láthatta, kezeit a feje fölé emelte, s zöldes aurát vont a pap fáslija köré. Az irio jutsu segítségével húsz perc elteltével ugyan az orvos alaposan kifáradt, megtette, amit kért tőle a pap. Sikeresen beültette neki a fehér szempárt. Lassú mozdulatokkal tekerte le a fáslit a Kaishin fejéről.
- Hogy érzi magát? – tette fel kérdését az orvos. A Vérpap nem válaszolt, de nem tűnt zavartnak, így feltételezte, hogy állapota stabil.
Itanashi felkelt az ágyból, majd az orvos felé lépett. Megragadta nyakát, s egy pecsétet helyezett el rajta. Miután elengedte az orvost, hátrébb lépett, s az egyik tükör felé sétált. Miközben új, fehér szemein keresztül vizsgálta magát, így szólt a hátul álló orvosnak.
- Megtartotta a szavát. Az a pecsét gondoskodik arról, hogy soha senki ne tudhassa meg, mit tett. Bár ha el is mondaná, hogy kinek segített, valószínűleg azonnal kivégeznék. Menjen. Meneküljön. Ne szóljon senkinek. Csak fusson.
…
Itanashi és Ishiwarii kiléptek a határ menti kórház épületéből, majd a Kaishin szembefordult a másik épülettel. Nem volt nagy méretű, alig két emelet magas, kis alapterületű építmény. Valószínűleg iroda és a várótermek lehettek. A Vérpap összecsapta a két kezét, majd a kiterjesztett dotonchakra segítségével a föld alá süllyesztette a B épületet. Oly mélyre taszította, hogy nem látta az épület lapos tetejét. Kezeit összecsapva tartotta, s a koncentrációt meghagyva, a Chidokakut ismételten használva, vízszintesen csúsztatta most a földet, felmorzsolta a faépületet, s beépítette a földbe. Mintha egy hatalmas satu préselte volna össze. A fák recsegésén kívül nem hallotta a sikolyokat.
- Induljunk, Ishiwarii. Sok dolgunk van még otthon. Távol innen. Távol ettől a pogány földtől.
A két jashinista megindult délkeleti irányba. A tűz országának hatalmas erdőségeinek hála, s Itanashi halálhírének köszönhetően akadálymentes utazásra számított a pap. A byakugant ugyan nem volt képes aktiválni, a testébe épített chakrarudaknak hála érzi, ha valaki követi őket.
- Itanashi – szólt egy hang. A pap nem tudta beazonosítani a forrását. Körbetekintett, de senkit sem látott. Tovább haladt a fákon, mikor a hang ismét a nevén szólította. Felismerte azt a hideg, rettenetet hordozó hangot. Rég nem hallotta már. A hang mindig akkor szólt, amikor veszély közeledett. Amióta Keletre utazott, nem hallotta, most azonban újból szólította őt. Itanashi zavartan forogna, ám szemei nem lelnék a forrást. A chakrarudak, Bansai jelenlétén kívül sem jeleztek. Mikor a hang harmadjára is szólította őt, megállt.
- Baj van? – kérdezte Ishiwarii.
- Nem tudom. Valami nincs rendjén.
A fák hirtelen eltűntek, ahogy a bokrok is. A madarak elnémultak, s Itanashi nem érezte már a szél hideg sodrását. A fény felerősödött, de nem a nap fénye. Valami teljesen más forrása volt. Minden eltűnt a pap szemei előtt, míg végül egy hófehér szobában találta magát. Bansai eltűnt mellőle, s nem látott a nagy fehérségen kívül semmit, csak egy idegen alakot, távol a szoba másik végén.
Itanashi zavartan tekintene körbe, miközben fegyvert rántana. Sötét chakraja ismét megjelent a teste körül, hullámzó burokként lengené körbe őt. Egyelőre nem támadt, de minden eshetőségre felkészült.
- Mi ez, valami olcsó illúzió? – tette fel kérdését. Az idegen nem válaszolt, csak némán közeledett. Az alak nagyméretű köpenyt és valamiféle kalapot hordott. Itanashi maga elé emelte a kinzokuyant.
- Már vártam rád, Itanashi.
Ez a hang. Ez a hideg, rémületet ébresztő, túlviláginak ható zord hang ismerősen csengett.
- Komolyan? Azzal védenéd magad? Tőlem?
- Hol van Ishiwarii?
- Ugyanott, ahol eddig. De ide, még ő sem juthat be.
- Hol vagyok?
- Az elmédben. Mélyen a gondolataid világában, az agyad egy elszigetelt részén. Az én birodalmamban.
- Ki vagy te?
Az alak csupán ekkor lépett oly közelségbe, hogy a Kaishin ki tudja venni arcának vonalait. Idősebb férfi volt, hosszú, szürkés-ősz szakállal és hajjal. Testét vörös és fekete papi ruha fedte. Hasonló volt a Hetek ruházatához, ám annál sokkal díszesebb, bársonyosabb, előkelőbb. Kezében hosszas botot tartott, melynek a tetején egy csontváz volt kifeszítve. Körülötte fémkarika ívelődött. Süvege fekete volt, különleges fogazatú mintával szegélyezett levélformájú bőrök alkották.
- Hmm… Hát most sem tudod?
- Yo…gensha? Hogyan lehetséges ez?
- Így van, ifjú jashinista. Hála az Ő útmutatásának, a megfelelő személyt választottam. Elszántságod és akaratod már fiatal korodra a szemeidbe égett. Lángoló, pusztító smaragd tekintetedben megláttam azt, amire szükségem volt. Emlékszel a kőasztalra? A rituáléra? Én küldtem Jashin-sama híveit, hogy kutassanak fel egy bizonyos személyt. Kerestem, kutattam azt, aki megfelelhet.
- Megfelelni? Mihez?
- Hogy a hordozóm lehessen. Akaratom megtestesítője. A kezem és a szemem. A hangon. Éveken át kutattam a megfelelőt, míg rád nem leltem. A Holdfényes folyó partján, megtörve, csalódottan, mégis eltökélten feküdtél. Megláttam azokat a bosszúra szomjas, határozott szemeket, s éreztem, hogy megfelelhetsz a feladatnak. Lelkem szétszakadt darabokban hever valahol a keleti kontinens országaiban. Csupán egyetlen töredékem tudott megszökni, s titokban maradni hosszú időkön át. Lelkem mások testébe zárva élt, ám egyik test sem volt képes arra, hogy a hordozóm lehessen. Amíg lelkem nincs ismét egyben, addig képtelen vagyok visszatérni a fizikai világba, s újból elhozni az ő akaratát. Így hát beléd zárattam a lelkem töredékét. Erős pecsét tartott fogságban, éppen ezért hallhattál oly keveset. Figyeltelek, a te szemeiden keresztül vizsgáltam a világot, a füleiden keresztül hallgattam a pogányok és hitetlenek hazugságait. A te kezeiden keresztül éreztem, milyen is az igazságtétel ereje. Lelkem benned él régóta, s most, hogy beigazolódott hitem, s képes voltál kiérdemelni azt a kegyet, amit legelőször nekem adott meg a nagyúr, felkeltem. A pecsét, mely eddig szinte némaságban tartott elmédben, megtört, s most itt vagyunk, az elméd mélyén. A régi korok csatáiban legyőztek engem, Jashin első prófétáját. A Birodalom Vérpápáját. A Legfőbbet. Az Elsőt. Legyőztek a korok szellemei, míg végül testem darabokra vágva szakították ki lelkem a földi lét börtönéből. Exlawvá váltam, fizika test nélküli kóbor lélekké. Ugyan testem elzárták, a szellemem megmaradt. Évszázadokon át jártam testről testre, kerestem, kutattam azokat, akik bevégezhetik küldetésünket. Míg végül, megannyi idő után rád találtam. Rád, aki még csak nem is ismerte az Ő nevét, nem hallotta a történeteket, a mítoszokat. Rád, akiben nem volt meg a hit. Mégis, szinte szó nélkül fogadtad el az Isteni akaratot. Felruháztalak a hit erejével, te pedig hinni kezdtél. Hitted és hiszed, hogy amit teszel, az egy magasabb célú feladatot éltet. Isten akaratát. Hittél benne, s akaratoddal párosulva a fél világ megismert. Levetve magadról gyenge, pogány emberi mivoltodat, új nevet adtál magadnak, s új arcot mutattál a világ felé. A maszk, a Vér akaratának maszkja. Minden, amit tettél, Őt szolgálta, s ahogy a világ megismerte a nevet, úgy kezdték ismét félni az Ő nevét. Az Ő útját jártad, míg én némán figyeltelek. Szervezkedtél az alvilágban, ám szándékod sohasem tükrözte a társaid valódi akaratát. Mirubi. Karu. Obotsu Ryu. Rikuno. Mind csak segítettek téged, de nem képviselték érdekeid. Egyedül indultál az útnak, mégis kitartottál a hitedben és erősítetted az én hitemet is. Oly utat jártál be, mellyel régóta nem találkoztam. Ilyen erős hitet csak nagyon kevés emberben fedeztem fel, s ez csak a kezdet. A Tanács száműzött téged, mert ellenszegültél akaratuknak. Azon rövid időt, amit a templomban töltöttél eddigi életed során, nem szóltam egyszer sem. Figyeltem, mivé vált a hagyatékom. A Birodalmam. Jashin birodalma. A tanácsosok évtizedek óta eltértek a dogmáktól, kifordították, átformálták az Ő szavait. Nem kutattak fel engem, nem bosszulták meg mindazt, amit elvettek tőlünk. Saját érdekeinek megfelelővé alakították ki az utolsó várat a volt birodalomban. A Vér temploma csupán az egyik központja volt a birodalmamnak. Mára ennyi maradt belőle. Korruptak kezére került a hatalmam, mégsem tudtam semmit tenni ellene. A Tanács épp annyira féli az én hatalmam, mint ahogy a tied is. Elmenekültem néhány követőmmel együtt, akik végül rád találtak. Nem szóltam, nem akartam, hogy megérezzék jelenlétem, mert az veszélybe sodorta volna a küldetésed, s azelőtt meghaltál volna, hogy beteljesítetted volna utadat. Most, hogy Jashin sama, a Legfőbb, a Vér atyja kiválasztott, immáron biztos vagyok sikeredben. Megerősödtél, akaratod és hited pedig törhetetlen kötelékké forrt az évek alatt. Minden megvan benned, amire szükségem van, hogy visszaállhasson a rend a birodalomban.
Itanashi térdre rogyva hallgatta az elfeledett Prófétát. Sohasem gondolta volna, hogy a hangok, melyek annyi éven át kísérték őt, tőle származnak. Hogy ennyi időn át volt fogságban a testében, s rajta keresztül figyelhette, mi is maradt Jashin birodalmából.
- Ajánlatom van a számodra, Itanashi. Kiérdemelted Jashin sama kegyét, ám ennél sokkal többet is elértél. Nem te vagy az egyetlen, aki a halhatatlanság erejével rendelkezik. Vannak mások a világban, akik hozzád hasonló erővel rendelkeznek. De ily mértékű hit és akarat csak benned van oly mértékben összeforrva, hogy alkalmas legyél a feladatra.
- Mit kíván tőlem, Yogensha-sama?
- Átadom neked az erőm. Megkapod a múltam egy részét, az emlékeim. Mivel a tested nem tudom elhagyni, így hordoznod kell engem. Kutatnod a lelkem többi részét. Azt akarom, hogy maradj az utadon, Itanashi. Hogy megállíthatatlan akaratoddal söpörj el mindenkit, aki ellenszegül az Ő akaratának. Hogy hozd el a birodalmat. Neked adom az erőm, de figyelmeztetlek. A lelkem szétdarabolásával a személyiségeim is külön váltak. Meg fogsz velem küzdeni, méghozzá a tested birtoklásáért. Hosszú út áll előtted, Itanashi. Meg kell találnod széthasadt lelkem többi darabját, hogy közös erővel, az Első és a jelenlegi Próféta erejének fúziójával, visszaállíthassuk a rendet a birodalomban. A Hetek Tanácsa biztosan nem fogja jó néven venni a visszatérésed, mégis… maradjanak még életben, szükségünk lesz rájuk.
- Értettem, Yogensha-sama.
- A szemek, amiket szereztél. Ritka kincsei a világnak. Azon szemekkel képes lehetsz megtalálni még a legeldugottabb erődöket is, képes lehet átlátni földön és vízen. Ezek elől a szemek elől nem lehet elrejtőzni. Használd őket, Itanashi. Őrizd az álmot. Hordozd az Akaratot. A Vég órája hamarosan elérkezik. S akkor, új lap nyílik a történelemkönyvekben. Egy új korszak. A Tiszta világ kora. Az Istenek kora. A Vér birodalma. Az Ő világa. Őrizd az álmot, Itanashi.
…
A Fehér szoba elhalványult, Itanashi pedig ismét az erdő közepén találta magát. Ichiwarii ott állt mellette, s csak kérdezte a papot. Mintha egy másodperc telt volna el.
- Biztos, hogy nincs baj? – teszi fel kérdését a bukott főpap.
Itanashi néhány percig nem szólalt meg. Mikor feloldódott az exlaw állapot, s elméje visszakerült a valóságba, a Byakugan aktiválódott, ekkor pedig egy megmagyarázhatatlan érzés fogta el. Mintha a szemeit megbabonázták volna. Látása zavart volt, mintha ugrált volna a távolságokon belül. Egy teljesen új világ jelent meg szemeiben. A chakra világa. Látta Bansai chakrafelépítését. A madarakat, az apró állatokat a fák levelei között rejtőzve. Hirtelen látott mindent és semmit. Homályos volt minden, mégis… látta a chakrat a környezetében. Látta az élőlényeket. Látta, hogy mi van előtte száz méterre, majd hirtelen visszaugrott maga elé. Zavarodott, kezelhetetlen érzés volt. Lehunyta szemeit, ám ez sem szüntette meg ezt a vibrálást. Kezeibe temette arcát, de nem volt képes elsötétíteni látását. Mintha nem is lett volna ott a két keze. Átlátott mindenen. nem volt képes koncentrálni látását, sem pedig fókuszálni. Elesett.
- Itanashi! – Ichiwarii közelebb lépett, majd felsegítette a Kaishint. A pap elfogadta a segítséget, majd egymás vállát támasztva indultak tovább.
- Ezek a szemek. Mindent látok egyszerre. Nem lesz könnyű megszokni.
Itanashi kendővel takarta el szemét, hogy pihentethesse valamennyire, még úgy is, hogy képtelen volt lehunyni. Átlátott a szemhéjon, a kendőn. Mielőtt tovább indultak volna, koncentrálni kezdett, majd saját ujjára ráharapva, a földre véste az Ő jelét.
- Miért van erre szükség?
- Jelzésnek.
…
Az erdőből kiérve a pap megpillantotta az aprócska kikötővárost, ahova kikötött a hajó. A kapitány már várt rá. A nem túl nagyméretű, de annál gyorsabb hajó sötét vitorlái ott lebegtek a szélben. Az egyszerű hajókapitány a pallónál állt.
- Megkaptam a jelzését, így a fiúkkal rögtön indultunk ide, ahogy megbeszéltük.
- Azonnal induljunk vissza a Démonok országába. A hajóra senkit se engedjen fel.
Mielőtt a kapitány közbeszólhatott volna, Itanashi ismét elővette erszényét, majd egy újabb 50,000 Ryot adott a férfinak. Ez ismételten az útdíj duplája, ennyit fizetett azért, hogy két héten belül ideérhessenek. Most ugyanezt kéri visszafelé. A kapitány hangos parancsokkal rázta fel a legénységet, a Barakkúda pedig megindult vissza, ahonnan érkezett. A keleti kontinens irányába.

Jutsetsu adatlap

Név: Yogensha
Nem: Férfi
Kor: 212 év
Exlaw chakraszíne: Sötétlilás-fekete
Exlaw szerződése: Itanashi csak akkor tudja erejét felhasználni, ha azt Jashin nevében teszi. Önző céloknál az exlaw nem ad irányítható erőt anélkül, hogy át akarná venni a test felett az uralmat. Az exlaw külön testeket kap, amik felett bámikor átveheti az irányítást, de az eredeti test felett nem uralkodhat.
Exlaw jelleme: Yogensha a régi korok Prófétája. Jelleme rengeteget fejlődött a több, mint kétszáz életéve alatt, számos népcsoportot és kultúrát megismert. Jellemében összetett személy volt, aki egyszerre volt Hadvezér, egy Nép vezetője és egy hidegvérű gyilkos. Személyiségét hét darabra szakították, amikor legyőzték, így jellemének töredékeiben más és más személyiség dominál.
- A Patriarcha jellem: Yogensha sajátjának érzett népe virágkorában hatalmas birodalmat épített, megszüntette az éhezést, a nyomort. A vallási szektába tartozók mindegyikét egyformán tisztelte és őrzőként védelmezte. Yogensha maga volt a megváltó saját népének szemében.
Exlaw kinézete:
- A belső, valódi kinézete: Yogensha hosszú kort élt meg. Hosszas, ősz haja és szakálla körbefonja egész fejét. Vörös és fekete bíborruhában jár, fején magas, fogazott próféta süveg tornyosul. Kezében csontokból és csontvázból alkotott hosszas jogart tart, mely az Ő jelét viseli. Ezen állapotát csak Itanashi látja, illetve a kódexekből fennmaradt festmények alapján.
- Külső elváltozások: Mikor Itanashi teste felett eluralkodik az exlaw, hosszas fehér haj nő ismét tar fejére. Borotvált arcát szakáll lepi el. Testében a sötét chakra felszínre tör, s körbeveszi őt egyfajta fátyolként. A halántékból szarvak kezdenek nőni, félkör ívelten, míg bőre szürkülni kezd, s megkeményedni.
Exlaw előhívása:
- Tudatos felszabadítás (a jelenlegi exlaw jelleme nem érzi fontosságát az elfoglalásnak, így egyelőre ez az egyetlen módja)
Exlaw képességei:
- Sötét chakra
- Jashin technikák
- Katon feloldás (sötétlila tűz, mely a yami no chakraval van keverve)
- Kenjutsu ismeretek

Itanashi Da2a932f9020af4557968625b86c549c

Itanashi 50c3924873d2518e1dfa29a8a6dc5250

Megjegyzés: A Doton technikával megölt huszonhat (26) személy az Oka no Shibito, Holtak földje nevű technikába kerülnének.

**Senju Tobirama** Csüt. Nov. 15 2018, 23:28

Üdv!

Szép hosszú írás volt, módszeres, jól megírt rövid harcrésszel, logikusan felépített elemekkel. Az NJK-k jellemileg jók voltak, gondolok itt az orvosra, akitől teljesen hiteles reakciókat láthattunk. Láttam pár elszínezést, ami kicsit megzavart, de csupán egy pillanatra, és valószínüleg azért mert fáradt vagyok. Mindent összevetve szép olvasmány, szép monológ a vége felé Very Happy

Jutalmad:
Az exlaw akkor működésképes.
A byakuganok beültetve.
400m Byaku látótáv.
+5 chakra
+5 TJP
+5% infuuin

**Itanashi** Csüt. Dec. 13 2018, 19:04

Szeretném, ha a pályázatot a karakter leendő mesélője, Kagami ellenőrizné

Pályázat célja:
- Ninjuu NJk társ
Ugyan a karakterem régóta megsegítve van a kígyók egyik tagjával, saját felelőtlenségemből elfelejtettem a karakterem mellett nevelni, éppen ezért pályáznék meg egy teljesen új tagját a fajnak. Ez a tag lenne ott a pap mellett keleten, s a Ninju társ szabályai szerint fejlődne ki a későbbiekben S szintűre.
- Dai Chidokaku kijátszása
Tobiramaval egyeztetve, mivel Itanashi a játéktéren többször alkalmazta már sikeresen a technikát, azonban a tényleges kijátszás elmaradt. Megakasztotta a Nibii rohamait, lesüllyesztette a Tűz templomának egészét, illetve a Töviserőd térségét is képes volt megemelni, így ebben a pályázatban is megemlítve egy nagyobb területre való használatát, szeretném igényeltetni a technika felírását.

Nitori
Itanashi 0dd4569fd1229f8e46abe27e08c8f59b

Itanashi 0dd4569fd1229f8e46abe27e08c8f59b

Története: Egy idősebb óriáskígyó, amely sohasem tartozott a Kígyók társadalmához. Sem vándor, sem pedig szökött tagja nem volt, kívülállóként született a világra. Évtizedeken át élt a Szél országának, homokkal eltemetett szikláiban. A háború azonban elérte az országot, s a tömérdek shinobi osztagok által feldúlt vidékről megannyi állat menekült a szomszédos országba. Nitori is ezen ninjuuk közé tartozott. Otthonát feldúlták, s örökre eltemették, az óriáskígyó pedig új otthon után kutatott. Így került a Tűz és a Folyó országának határára, egy sűrű erdőben lévő kisebb hegy barlangjában. Évek óta él itt, s mindeddig csupán pár arra tévedt ember látta őt, mielőtt még elérte volna őket a végzet, kígyómérgezett foga. Nitori megveti az emberek nagy részét, amiért elüldözték őt otthonából.
Nem: Hím
Méret: 50 méter
Jellem: Dühös és vad természetű, ritkán engedelmeskedik egy embernek, a legjavát megveti, így veszélyes lehet megidézni őt még a használó számára is. Kitartó és harcos jelleme kiforrt, s kívülállóként az ösztönei is sokkalta fejlettebbek az átlagos kígyóknál.
Besorolás: A
Elemi beállítottság: Doton/Suiton
Technikák:
- Doton: Moguragakure no jutsu // Vakond rejtőző technika (D besorolás)
- Doton: Retsudotenshou // Hasított tenyérkanyar (C besorolás)
- Suiton: Suijinheki // Vízmenedék (B besorolás)
- Suiton: Suidanha // Hasító vízhullám (A besorolás)
- Suiton: Suishoha // Pusztító ütközés (A besorolás)
…

A Kaishin és társa sebesen haladtak. Némán ugráltak fáról fára, tempójuk sebes volt. A Vérpap épp eleget időzött a Tűz országában, jobbnak látta visszaindulni a kikötőbe, s végleg maga mögött hagyni ezt a kontinenst. Bansai, a bukott főpap némán haladt mögötte.
A szemek, melyek alig két napja vannak birtokában, még mindig megnehezítette, pontosabban megzavarta a pap érzékelését, Itanashi csupán lassan kezdte kiismerni. Képes volt, szinte folyamatos használat mellett, hozzászoktatnia magát az újfajta látásmódjához. Fokozatosan, méterről méterre terjesztette ki a hatását, ezzel próbálva fejleszteni valamennyire az új erejét, így érte el a néhány száz méteres távolságot. Amatsuhoz képest említésre sem lehet méltatni az efféle távolságot, Itanashi nem született ezzel az adottsággal, s ily rövid idő alatt is képes volt elérni egy ekkora távolságot. Pihenni alig álltak meg az út alatt, eddig csupán egyszer. Ismeretlen erdőket járt a jashinista, s bár vele volt a Nagyúr, ehhez semmi kétsége nem lehet immáron senkinek sem, mégis, tartott, hogy az új képessége mekkora hátrányba sodorhatja őt egy esetleges rajtaütésen. Félelmei beigazolódni látszottak, amikor a fák közül kunaizápor érkezett feléjük. Egy helyi ANBU osztagba botlottak, akik épp a határon járőröztek. Itanashi számításai, mely szerint nem küld a Tűz egységeket ily mélyen az erdőbe, tévesnek bizonyult. Minél messzebb akart kerülni a főváros közigazgatási határától, mégsem tudta teljes mértékben elkerülni az összetűzést. De számít ez?
Miután az érkező fegyvereket semlegesítették, a bukott főpap lemaradt némileg, miközben három ANBU rontott egyenesen a Kaishinnak, s ugyan napokkal ezelőtt bejelentették a Tűz vidékén a halálát, azt az álarcot nem felejtették el, ezer közül is felismerné bárki, vagy talán nem is jutott el a hír hozzájuk? Nem tudni, de egy biztos. Feltett szándékuk volt megállítani a papot. Egy Nara is velük volt. Miután az árnyhasználó megbéklyózta Itanashi testét, a bokrokból előugró, két másik maszkos férfi döfött bele a megbénított pap testébe egy-egy katanat. Itanashi nem mozdult, csak elmosolyodott, ezt persze nem láthatták az ANBUk. A pap testéből kitörő, nyers chakrahullám magával sodorta mind a három ANBUt, s megmaradt, megégett és elporladt tetemük élettelenül csapódtak bele a fákba. A hullám a Narat is magával sodorta, s halálával feloldódott az árnyék technikája. Itanashi azonban nem tudott helyet változtatni, ugyanis négy újabb ANBU vette körbe Itanashit, ezúttal kimértebben állták körbe. Egyszerre kezdtek el kézpecséteket gyártani, míg végül egy négy oldalas, chakraban úszó falat húztak Itanashi köré. A védőpajzs a földtől egészen az égig nyúlt. Látszólag örültek a gyors elfogásnak.
- Azt hiszik, megállíthat bárki is? Hogy immáron távol tarthat engem bármi? Nem engem zártak be ide, hanem saját magukat zárták el tőlem. S az Ő haragjától.
Itanashi egy egyszerűbb dobbantással aktiválná az egyik legkedveltebb doton technikáját. A Chidokaku azon földrészt süllyesztené le, ahol a fal végigvonul, s vagy ötven méteres mélységbe süllyesztené. A chakrakerítés néhány másodperc alatt lesüllyedt, s szinte eltűnt a Kaishin és az ANBUk között. Ám Itanashi nem hagyta, hogy tovább húzhassák az idejét. Miközben a fal süllyedt, már újabb pecsétekbe kezdett, s testéből kivált négy fekete gömb. A gömbök villámsebesen iramodtak a célpontok felé. Volt, amelyiknek nemes egyszerűséggel hatolt át az ember húsán, betörve magát a mellkasba, majd a háti részt feltépve tört ki a testből. Volt, akit a gömbből alkotott Kasseiken sodort magával, a harmadikkal pedig sötét chakraból álló tűzápor végzett. A negyedik gömb, az utolsó, életben maradt ANBU nyakát célozta meg, s egy sötét chakra kötéllel taszította le a földre, majd gyors mozgással kezdte szó szerint cibálni a testet a földön. A gömb gyors volt, s átvágta magán az erdő sűrű cserjeszintjén. A földön sodródó, fuldokló férfi nem bírta sokáig.
- Változtatunk a stratégián, Ichiwarii. Nem kockáztathatunk még egy ilyen orvtámadást. Amíg a szemekkel nem vagyok képes megfelelő távolságra érzékelni az ellenséget, addig a bevált módszert használjuk. Felderítem és megtisztítom előre a térséget. Vigyázzon a testemre.
Itanashi magához venné az elhullt ANBUkból kettő testét, s belekezdene az Alakváltó technikába. Miután a két test felvette a Kaishin alakját, megindultak közösen, hogy felkutassák az erdő biztonságosabb részeit. Még ha ehhez a sűrűjének közepéig kellett vágniuk magukat.
A két klón vagy két órája hagyta el a főtestet, szerencséjükre nem akadtak további ANBUKra, ahogyan ők se rájuk. Az erdő sűrűjében jártak, nem voltak lábnyomok, letört ágak, semmi olyan, ami arra adhatna jelet, hogy bármiféle ember járt volna ezen az úton, jó ideje. A kitaposott ösvény hiánya, a természet érintetlen képe azt a látszatot keltette, ez az út biztonságos lehet, még ha jócskán kerülniük is kell. A Vérpap kétszer meggondolja jelenlegi lépéseit, nem szeretne visszatérni a Tűz országába, hosszabb időre. Sőt, immáron egyáltalán nem akar visszatérni erre a földre soha.
A Kaishinok sebesen haladtak a fákon, a Byakugan aktív állapotában szelték át a sűrű erdőség mélyét. Itanashi bátrabban használta a szemeket ezúttal, ugyanis ha a klónok megsemmisülnének, akkor sem kerülne veszélybe, elvégre kilométerekre van tőlük. A klónok már látták a távoli tengert. Jó úton haladtak. Azonban ahogy egyre jobban megközelítették a tengerparti dombságot, az elől haladó klón észlelt valamit. Nem tudta megmondani, mi is volt az, csupán egy nagy terjedelmű chakratömeget látott. Távolságra távolabb volt a belátható területtől, így a kép igen csak homályos volt. Egyet azonban biztosan tudott. Bármi is van előtte, hatalmas. S hogy ekkora forrás nem emberből származik, az is biztos. Ahogy a két klón lassan megközelítette a gyanús chakraforrás területét, a kép egyre tisztulni kezdett. Itanashi tudta, hogy az, amit lát, mélyen a barlang mélyén tartózkodik. A két pap beleolvadt a szikla falába, s óvatosan jöttek elő a belső, vaksötét járatba. Sem természetes, sem pedig mesterséges fény nem világított be, így szó szerint az orráig nem látott volna a pap, ha nincs a Byakugan aktiválva. Azonban a doujutsu aktív volt, s ennek köszönhetően a pap nem csupán látott, de a járatokon át is tudta, merre kell mennie. A forrás a domb gyomrából sugárzott.
Mélyen, a barlang belsejében egy hatalmas tó terült el. Mély volt, legalább száz méter mély. Sima vízfelületét nem zavarta meg semmi. A tó körül csontvázak hevertek. Több száz elhullt csont, vértezet és fegyver. Konohai és másfajta nemzetek fejpántjai szóródtak szét a hatalmas veremben. Mélyen a vízben pedig ott volt az a valami, amit Itanashi érzett.
…
Nitori érezte az idegent. Rég nem járt senki erre. Már-már azt hitte, örök éhség képeként jön érte a halál. Túlélt eddig mindent. Képes volt új otthonra lelni, amit az átkozott emberek okoztak. A háborújuk. A gőgjük. A fegyvereik. Nem csupán magukat irtották. Oh, ha csak így lett volna, a barlangban fekvő óriáskígyó lett volna talán az egyik legboldogabb. Az emberek a háborújukkal felrúgták a természeti értékeket. Állandó pusztulásra ítélték a Föld tartalékait, s csak terjeszkedik és rág. Rág, egyre beljebb, s mikor nem lesz már tovább rágni, saját magát fogja felemészteni. Ez az ember.
Nitori emlékezett arra, mindig is emlékezni fog, mit tettek vele az emberek. Hogy befogták őt, kinevelték, s felhasználták. Mutogatták. Nitori nem szerette az embereket. Az emberek gonoszak. S alattomosak. Alattomosabb a kígyóknál is. Az ember fejlett eszközöket használ, s képes a chakra irányítására. De szellemileg sohasem fog előrébb jutni. Mert az ember velejéig romlott.
A hatalmas kígyó kinyitja vöröslő szemeit, majd a szemhéjak oldalas elhúzódása után, vérre éhes tekintetét a partnak szegezi. Ketten is vannak. Korántsem elegendő, elvégre rég nem evett, de legalább eljátszhat velük, s két fogára talán elegendő lehet. A két hatalmas, szinte emberméretű fogára, a több tucatból. Várt, várta, hogy a vakon menekülő és tébolygó áldozata elérje a víz felszínét. Akkor pedig… lecsap rá.
…
A Kaishinok megálltak a verem bejáratában. Mind a ketten látták a hatalmas belmagasságú verem falait, s a felét lefedő, földalatti járattal folytatódó, hatalmas tavat. Valószínűleg a járat egészen a tengerig vezethet. Ez tökéletes útja a menekülési tervének.
Itanashi azonban elgondolkodott, miként is kellene semlegesíteni az úton álló, hatalmas ellenséget. Először arra gondolt, hogy egy, a kígyóhoz hasonló méretű kígyót, Itarot idézné meg, hogy felvegye ellene a harcot. Nem töprengett sokáig a kérdésen. Az egyik Itanashi előrébb állt, majd ujját megvágva, kézpecséteket alkotott, s két tenyerét összecsapva, megidézte az ötven méter hosszú Itarot. A hatalmas kígyó régóta segíti a papot, évek óta támogatja őt, így talán az egyik leghűségesebb társa. Ninjuu létére pedig nem kötelezheti vallásra, így másfajta társa a Kaishinnak, nem úgy, mint… Karu, aki bármennyire is segítette a papot, Itanashi tudta, saját küldetésében nem vezetheti, nem segítheti, mert Karunak nem érdeke sem Jashin, sem más vallás hatalma. Ő kizárta magát teljesen a vallások befolyása alól, mely bűn. Ezért nem találkozhatnak többé. És ezt Itanashi elfogadta, amikor maga a Vér Istene emelte fel ismét az élők sorába, s tette legfőbb hívőjévé. Itanashi lemondott minden kötelékéről, s immáron halhatatlan testtel, bevégezheti azt a feladatot, amivel megbízta.
Itaro előtörve a füstből, sebesen kúszott a víz felé. Nem csapódott bele a mélyen fekvő ellenségbe, ugyanis az ő földi védelme nagy hátrányban lenne. Hangosan felszisszenve hívta párbajra a másikat. Azonban nem jött az azonnali válasz. Itaro mögött a két pap felkészült minden eshetőségre. A föld elemmel operáló Itanashi már kellő chakrat gyűjtött, hogy bármikor bezárhassák az alagutat, míg a Sötét chakrara épített Kaishin a gömböket aktiválta maga mellett, míg teste köré öltötte a szürkés aurát. Ám egyelőre nem léptek, várták, hogy Itaro kezdje a harcot.
…
Nitori összehúzta szemeit, amikor érezte, hogy egy vele egy súlycsoportot képviselő harmadik jelent meg a teremben. Az emberek és az eszközeik. Kígyó ellen kígyót küld. Galád módja ez a harcnak. De nem számára. Nitori sohasem tartozott egy kolóniához sem, nem képviseltette magát sohasem más kígyók társaságában. Kívülállóként született, s kívülállóként is élt. Számára a táplálék az táplálék. S ez az egy, ami életben tarthatja őt. Gyorsan elintézi ez a sziszegőt, s felfalja a két embert. Ma jól fog lakni, az biztos. Nitori megrezzent egy pillanatra, mikor a víz mellett lévő kígyó elég közel ért hozzá, majd a vízből lecsapva, rontott neki a másiknak.
…
Itaro kúszása közben felvértezte magát az Iwa no Yoroival. Nem ismeri ellenfelének erejét és képességeit, így óvatosabban bocsátkozott harcba. Idősebb kígyó volt már Itaro, s a pap mellett volt ideje és lehetősége tanulni. Az óriáskígyó azonban lehet, hogy túlságosan közel merészkedett a vízhez, ugyanis az eddig sima vízfelület megtört, s rá néhány másodpercre előbukkant a másik óriáskígyó. Itanashi alaposan szemügyre vette a Byakugan segítségével. Itaroval egy hosszúságú lehetett, azonban fiatalabb, így erősebb. Fogai nagyobbak Itaroénál, s élesebbek is. Tekintete sokkalta vadabb és bosszúra éhesebb, mint amit bármelyik ninjuun láthatott volna. De még az emberek között is kevés. A hatalmas kígyó erős fogaival ugrott neki áldozatának. Az ember méretű fogak ráharaptak Itaro bőrére, ám felsérteni nem volt képes a földpáncélt. Rángtatta, harapta, de megtörni nem tudta azt. Ám úgy tűnt, a másik kígyó nem adta fel ennyivel. Rátekeredett Itaro kőtestére, s fogaival még mindig szorítás alatt tartva a kígyó nyakát, a víz felé kezdte hevesen rántani őt. Itaro tehetetlennek tűnt, a másik kígyó sokkal gyorsabb volt nála. S vélhetőleg erősebb is. Itaro magatehetetlenül próbált tekeredni, ám a földpáncél nem nyújthatott ily mértékű szabadságot. Ha feloldja, akkor pedig a fogak fogják felsérteni a feje alatti részeket. Patthelyzetbe került, s egyre csak sodródott a víz felé. Végül nem bírta tovább tartani magát, s a másik kígyóval együtt, eltűntek a tó vizében. Itanashi végignézte Itaro haláltusáját, s küszködését. A földpáncél hátrányává vált, ugyanis a víz alatt szinte nem tudott vele mozogni. A Kaishin jobbnak látta feloldani az idézését, mielőtt még végleg elpusztul. A medréből kiömlő víz még nagyobbra duzzadt, amikor a technika feloldódott.
- Úgy tűnik, nekem kell gondoskodnom erről. – mondta magában Itanashi – Kár lenne érte. Erős harcosnak tűnik. De az utamban áll.
Itanashi, földi teste aktiválná a Chidokakut, azonban nem a barlang járatának eltorlaszolása miatt, hanem a tó mélyén lévő földet egyenlítené ki a talajjal. A még mindig víz alatt rejtőző kígyó hamar felért a felszínre, ahogyan az eddig körülölelő tó emelkedett, s a víz egyre inkább terült szét a barlangban. A járaton át kezdett kiáramolni a veremből, ekkorra a két Itanashi már a falakon álltak. Az óriáskígyó hangos sziszegéssel tátotta nagyra hatalmas állkapcsait, s nekiugrott a földi testnek. Itanashi egy nagy méretű gólemet növesztett maga köré, mely az utolsó pillanatban képes volt derékig kinőve a földből, két kezével megragadni a kígyó állkapcsait, s feltartóztatni egy ideig. A gólemnek nehéz dolga volt. Még Itaro sem tudta megakasztani az ismeretlen ninjuu erejét, így a földből készült óriás is rendesen megizzadt. Hatalmas sziklakezeivel végül sikerült megtörnie a rohamot, s elfordítva a fejet, a földnek tudta csapni. A ninjuu nem várt sokáig. Hatalmas testét használta a kúszás közben arra, hogy kitörhesse a falból a kinövő gólemet. A sziklaóriás megragadta a farkát, s szorítani kezdte. A ninjuu visszafordult, miután érezte, nem lesz képes kiszabadítani testének végét a falba növesztett gólem markai közül. Feje visszafordulna, s saját teste mellett kúszva indulna vissza, hogy fogaival kettétörhesse az óriást. Ám száját nem volt képes nagyra nyitni. A másik Itanashi egy chakraláncot alkotott, melyet egészen a kígyóig vezetve, fogta be a szájrészét. A kígyó rángni kezdett, izmos testét a lehető legtöbb irányba próbálta szabadítani, ám a két véget erősen tartotta a két Kaishin. Egyre több kötelék jelent meg a kígyó testén, melyek megpróbálták a földhöz szorítani őt. A fekete chakragömböket hosszas sötétchakra lánccal kötötte össze a pap, s ezekkel a kígyó testén két újabb kötést alkothatott, melyekkel kiegészítve, képes volt elszorítani a hatalmas kígyót a mozgásában.
A több ponton megbéklyózott állat nem adta fel a harcot. Teste menthetetlenül próbált menekülni, szökni, de úgy tűnt, hiába tépi fel a láncokat, hamarabb köti őt le újabb, minthogy testének főbb részeit is kiszabadíthatná. A gigászi kígyó feladta a menekülést. Itanashi teste, a chakraláncot még mindig bebetonozott lábbal tartott, amíg a másik test, kilépve a gólemből, pontosabban egy másik gólemet emelt a kígyó farkát szorító hátából. A gólem hatalmas fölből készült pengét tartott a kezében. Kellő hosszú, hogy átvághassa a vad ninjuu testét, vagy legalábbis mély, végzetes sebet ejtsen rajta. Itanashi góleme felemelte a kezében lévő pengét, ám a pap nem vágott.
- Hát így ér véget életem. Pssz. Mindig is utáltam az embereket, de valahol tudtam, hogy pont a mocskos fajtád fog levadászni engem. Végezz hát velem, ha nem, úgyis az éhínség fog véget vetni életemnek. Elért a sorsom. Az emberek martalékává válok.
Itanashi lejjebb emelte a pengét. Ekkor a száját fogva tartó ugrott, egyenest az összekötözött szájú kígyó orrára. Mélyen a szemébe nézett. A Byakugannal tökéletesen látta őt, s tudta, a kígyó is képes kivenni a teljes sötétség ellenére a helyzetét.
- Tomboló erő lakozik benned. Erős vagy, erősebb, mint bármilyen ninjuu, akit valaha láttam. Magad alá gyűrted egyik leghűségesebb társam. Saját fajod ellen mentél, s le is győzted. Meg is ölted volna. Csak azért, mert embernek hiszel?
- Nem tartozom sehova. Nincs otthonom. Én vagyok magamnak. Mindig is a magam ura voltam. Miattatok. Emberek miatt.
- Én nem vagyok ember. Rég eladtam a lelkem, s szolgálom azokat, akik a világot teremtették. Ugyan lelkem ebbe az emberi húsbörtönben él elzárva, több vagyok, mint ember. Megvetem őket, mert elkorcsosultak, alávalók és hazugok. Elvetették a tiszteletet, megvetették az Istenek adta hatalmat, s ellenük fordították. Feldúlták a természetet, melyet az Istenek adtak nekik otthonul. Pusztítanak és rombolnak. Saját mocskukban fognak egyszer megrohadni, de akkor már… nem lesz semmi, ami ehhez a világhoz tartozna.
- Ki vagy te?
- A nevem Itanashi. Jashin kiválasztottja vagyok. Félisten, az emberek szemében. Haza fogok térni, hogy visszavehessem azt, amit elvettek tőlem, Tőle, a Nagyúrtól az emberek. A birodalmát. Hazatérek, hogy háborút indíthassak mindenki ellen, aki nem veti alá magát Jashin akaratának. Vérben fogom áztatni a fél világot. S az emberi csontokból épített trónon fogok uralkodni.
Talán a véletlen műve, vagy Jashin akarata játszhatott ismét közre, vagy Nitori számára a sors? Nem tudni. Egy azonban biztos. Két olyan szellemű alak állt most egymással szemben, kik nem csupán azonos nézeteket vallottak, de kellőképp bosszút akartak állni egy közös ellenségen. Mind a ketten bizonyítottak a másiknak rátermettségükről, erejükről és akaratukról. S annak ellenére, hogy Itanashi legyőzte őt, egyáltalán nem érezte most szükségét az ellenség megölésével. Biztosította magát egy életen át, s megmutatta, bármikor képes eltaposni egy ekkora méretű ellenséget is, ha kell. Most azonban nem ellenséget látott maga előtt. Hanem egy lehetőséget. Egy csatlóst. Egy erősebbet, aki sohasem fog emberi értékekkel élni, mert nem ember. Tökéletes társat. Félelmetes köteléket.
- Meghagyom az életem, cserébe kövess engem. Számtalan ellenség van előttem, nem árt, ha van valaki, aki támogat. Városok százai, emberek ezrei fogják megismerni hamarosan Jashin hatalmának súlyát. Az emberi faj megtanulja félni az Istent.
Itanashi ekkor elengedné a kígyót, s leugorva a fejéről, a víz tetején érne földet, s megindulna a barlangból kivezető járat felé - Vagy maradhatsz, éhen halva, megverten.
…
Nitori és Itanashi egy új, tiszta tekercset nyitott, melyre a Kaishin felvéste saját és a ninjuu nevét, majd vérszerződéssel hitelesítették köteléküket. Létrejött a kapocs, s ezáltal a Vérpap egy új szövetségesre tehetett szert, míg Nitori talált maga mellé valakit, aki segít az emberek iránt érzett bosszúvágyát kiélni, s kellő táplálékot biztosít a számára. A barlangban történt eseményeket követően, a két klón szétesett, Itanashi pedig a barlang irányába vette útját, oldalán a bukott főpappal. A Kaishin biztonságosan elérte a dombon túli tengerparton, ahonnan már biztonságos körülmények között haladhattak, egészen a megadott pontig. Itanashi már látta a Byakugan segítségével a partot és az ott álló Barakkudat, rajta a kapitánnyal. Hát időben érkezett, miért is várna tovább? Vissza kell térnie keletre, vissza a Vér templomába. A Hetek tanács közel másfél hónapja száműzte őt, amiért saját belátásuk szerint elbukott a küldetésében. Itanashinak van némi elbeszélnivalója a Tanáccsal, főleg most, hogy szent feladatát egyenest a Nagyúr szabta ki a számára. Ha a Tanács együttműködik a Kaishinnal, akkor közös erővel képesek lehetnek visszavenni az otthonukat, azonban ha továbbra is féltik saját pozíciójukat az Isteni akarattal szemben, akkor a Kaishin legfőbb feladata, hogy előbb a valláson belül tegyen rendet. Rengeteg kérdés merült fel a visszautazás kapcsán, ám a pap pontosan tudta, biztosat csak akkor fog tudni, ha már ott lesz. Egy biztos. Ő többé nem félti hatalmát senkivel szemben. Nem fél senkit, mert tudja, az Isten haragja mindennél nagyobb. S amióta látta Jashin valódi alakját, azt a megmagyarázhatatlan, s földi szemeknek ismeretlen alakot, kétség sem fér ahhoz, hogy Ő mindenkinél erősebb.

//Egyéb jutalom esetén, segítség az ellenőrzőnek:
Infuuin%
Byakugan távolság

**Uchiha Kagami** Szer. Jan. 16 2019, 00:08

Szervusz!

Kimondottan szépen megírt pályázat volt, tetszett a gyors harcleírás az ANBU egységekkel, amely bemutatta a Naruto világának egyik jellegzetességét, miszerint bármennyire is legyenek badassek, az ANBU-k adott esetben igenis hullani is tudnak, mint a legyek. A Nitori elleni két Itanashis harc szépen volt levezetve, a végkifejlet pedig - ami a pályázat alapköve is - jól le lett írva. Nincs más hátra, pályázatodat - ha így megkésve is - elfogadom. A Dai Chidokakut természetesen felírhatod, ahogy Nitorival is szövetségre léphetsz.

További jutalmak:

+10 chakra

+5% infuuin

+20 méter byakugan látótáv

Kagami

Ajánlott tartalom

Itanashi

Itanashi

Re: Itanashi

Re: Itanashi

Re: Itanashi

Re: Itanashi

Re: Itanashi

Re: Itanashi

Re: Itanashi

Re: Itanashi

Re: Itanashi

Re: Itanashi

Re: Itanashi

Re: Itanashi

Re: Itanashi