Itanashi

A tanulandó justu:
Doton: Shinjou Zanshu no Justu /Föld stílus: Lefejezés/
Szint/Ch: D szint / 100Ch

Történetbe való beillesztés: A genin vizsga utáni harmadik nap napon apám odajött hozzám, hogy tanít nekem egy justu-t.

Sendo-t nagyon is érdekelte a természet, szeretett kinnt eddzeni, egy nap apja odaállt hozzá és így szólt:
- Fiam, most, hogy geninné váltál, megtanítalak egy igen hasznos Föld típusú technikára, amit majd ha ügyesen használsz, igen erős és trükkös ninja válhat belőled, nem csak egy nagy darab hegyomlás. – azzal apja hátat fordított neki – Holnap reggel várlak a gyakorlóterepen. Korán fogunk kelni, erre készülj fel. – azzal bement a házba. Sendo úgy érezte, hogy így is sokat edzett ma, így inkább bemegy a házba, kipiheni magát. Elkészült, majd elment aludni.

Másnap olyan fél 5 óra körül, mikor még sötét volt, hirtelen felkelt, hogy valaki áll mellette, miközben alszik. Felkeltem, nagyon fáradt voltam, de tudtam, ha lazsálok a tanulás közben, nagyon dühös lesz rám. Az apja volt az. – Kelj fel! Indulunk! – majd kiment a szobából. A fürdőben megmostam az arcom, ez mindig segít felkelni. Felöltöztem. Gyorsan reggeliztem, majd kimentem a gyakorlóterepre. Út közben is már nagyon vártam, mit fog nekem tanítani. Kocogva mentem a pályára, közben fáslizott kezemmel magam előtt boxoltam, bemelegítésképp. Apa már ott állt. Sötét volt. Pár ember nagyságú árnyák volt még a pályán. - Talán segítők. – gondoltam, de nem láttam rendesen a sötét miatt. A reggeli harmat az arcomba fújt, ettől még jobban felkeltem.  Teljesen frissnek éreztem magam. Apámhoz odamentem, akkor láttam, hogy a mellette levő sötét árnyék egy próbabábú, pont olyan, mint amiken a shuriken dobálást is gyakoroljuk.
- Jó reggelt. Remélem, készen állsz. – mondta apám.
- Igen, apám. Kész vagyok. Mit tanítasz nekem? – kérdeztem tőle. Ám hirtelen gyors kézpecsételésbe kezdett, majd füst jött létre. Nem is füst volt az por. Mikor eloszlott, apám eltűnt, csak egy gödör maradt a helyén. Majd hirtelen mintha morgást hallottam volna. Hirtelen szétnyílt alattam a föld, én pedig hirtelen derékig süllyedtem a földbe. Apám ugrott ki a földből.
- Nos fiam, ez az a technika, amit megtanítok neked. Először is, másszál ki a földből. – szólt, majd arrébb állt. Minden erőmet összeszedve próbáltam magam kihúzni, de mivel nem volt lendületem, elég nehéz feladatnak bizonyult. Majd elkezdtem minden erőmmel kihúzni magam a földből. Tarthatott egy másfél órán át, amíg kissé kijjebb tudtam jönni. 2óra alatt ki tudtam mászni. Leporoltam magam, majd odafordultam apámhoz.
- Mi a következő? – kérdeztem tőle. Miután apámhoz fordultam, csak a hűlt helye volt. A föld alattam újra megnyílt. Most még mélyebbre rántott le. – A második, amit meg kell tanulnod, hogy kivédd a technikát. - Most még nehezebb volt, szinte alig tudtam megmozdulni. A kezeimmel ástam magam köré egy kis gödröt, hogy tudjam mozgatnim majd a földet rúgva próbáltam felfelé haladni. Órákon át tartott, mire sikerült kimásszak. Mikor kiértem, apámat kerestem Megint eltűnt. Kissé idegesített. Mikor mozgást éreztem magam alatt, felugrottam, éppen az utolsó pillanatba, ahogy a lábam elhagyta a felszínt, két kéz jött elő a földből, majd kimászott az apám. – Rendben, sikerült kikerülnöd. Mindig figyelj rá, egy technika nem csak egyszer vethető be. Bármikor rád támadhatnak kétszer, akár többször is. Mindig figyelj erre, mert az ellenfeleid nem fogják engedni, hogy kimássz a földből és újra harcra képes legyél[/color]. - Apám hozzám fordult, majd így szólt.
- Rendben, szép volt, most, hogy ki tudsz mászni a földből, már csak be kell, hogy másszál. Úgy mint az előbb, irányítsd a Chakrád a kezedbe, majd kezdj el lefelé ásni. Majd mikor teljesen a föld alatt vagy, kerülj alám, és fogd meg a lábam, majd húzz a föld alá. – mondta, azzal megint hátrébb állt. Mikor felkészültem rendesen, lenéztem, a földbe ütöttem, majd elkezdtem ásni mélyre a földbe. Először lassan ment, hisz most csináltam először, ám egyre jobban belejöttem és pillanatok alatt eltűntem a föld alatt. Sötét volt, ám tudtam, merre állt apám. Jó megfigyelő képességem van. Elkezdtem szinte a földben úszni, majd mikor úgy éreztem, apám fölöttem van, elkezdtem intenzíven kiúszni. Mikor kidugtam a kezem, éreztem apám lábát. Megfogtam, azzal lerántottam, egyben azzal a lendülettel ki is másztam a földből. Mikor kiugrottam, láttam apám fejét a földből kilógva. Tapsot hallottam magam mögött. Megfordultam. Apám állt ott. Mikor visszafordultam, egy nagy pukkanásban és füstben egy kőklón látszódott ki. Tehát nem akarta magát beáldozni. De sikerült megcsinálnom. Apám eddig kétszer tapsolt meg. Ám még mindig szigorú arckifejezése volt. A Nap rég felkelt, láttam azt a mogorva tekintetét, de tudtam, belül büszke, hogy ilyen gyorsan megtanultam a technikát.
- Gyakorold még, hogy gyorsan képes legyél a föld alá kúszásra, és a lerántásra. – majd elment. Maradtam még pár órát, volt egy jópár próbabábú. Miután apám elment, a bábukat először random sorrendbe állítottam, aztán elkezdtem különböző kombinációkkal, mintha egy csapat ellen alkalmaznám a technikát. Miután felállítottam őket egy hátrébb álltam, majd egy gyors megfigyelés után lukat fúrtam magam alá a földbe, és elindultam. Próbálkoztam egyszerre két bábut lerántani, de az nem igazán jött össze, mert csak szétszakadtak. Így mindig csak egyre koncentráltam. A bábukat sorra rántottam le a föld alá, volt amit teljesen lerántottam, majd egy pár méterrel arrébb kidobtam és még a levegőben shurikenekkel dobtam meg. Kezdtek elfogyni a bábuk. Egyre gyorsabban tudtam lyukat fúrni magam alatt, és az ellenfél alá mászni. Mivel a felsőbbrendűség tudat bennem volt, sok bábut a földbe rántás után, stílusosan kivégeztem. Élveztem. Nagyon élveztem. Bárcsak bántalmazóimon is kipróbálhatnám. A bábuk mindjárt elfogynak. Egyre jobban alakítottam a saját stílusomra. Volt, amelyiknet a földből való kiugrásom alatt karddal szúrtam le, volt mire leértem 2-3shuriken-t hajítottam a fejébe, volt amelyiknek szimplán a fejét szedtem, miután berántottam. Próbáltam a lehető leggyilkosabb kombinációkat létrehozni. Mikor az utolsó bábut is használhatatlanná pusztítottam, kijöttem, körülnéztem majd büszkén levegő után kapkodtam. A bábuk elfogytak, a chakrám is eléggé megcsappant, de nem éreztem magam rosszul. Tetszett a látvány. Büszke voltam magamra. Egy alak közelített felém. Apám ebéd utáni időben jött vissza a gyakorlóterepre. A látvány kissé lesokkolta, láttam az arcán. Mikor odaért, megállt, majd tág szemekkel bámulta a terepet. A látvány neki is tetszett. Láttam a szemén. Mindenhol kilógó fejek, kettészakadt bábúk, és tömérdek shuriken, kunai állt ki belőlük. Mosolygott. Örült, hogy ilyen brutális a fia. Hisz erre tanította. Hazamentünk, megebédeltem, Jó sokat ettem, majd jóllakottan a szobámba mentem, majd az ágyamra lepihentem.

//Amúgy azért gondoltam így a technikát, mert mikor Kakashi Itachi (Tesco gazdaságos Bunshin) ellen harcolt, ott is egy gödörből lógott ki a feje.//

/az előzőt itt hagyom még, lassan eljön az idő, hogy meglegyen az elemem:D/


Tanulandó jutsu neve:
Hana Ninpuo: Hyakkasaihouu // Virág ninja művészet: Ezernyi nyíló virág
Szint. C
Ch: 120

Kopogtak az ajtón. Korán volt még. A szél is fújt. Jött a rossz idő. És ilyenkor keres valaki. Ajtót nyitottam. Egy magas, hatalmas termetű, szakállas férfi állt előttem.
- Üdvözöllek, te vagy Sendo, ugye? – kérdezte a férfi
- I…I…Igen, én vagyok, miért keres? – válaszoltam meglepve. Nem tudtam, mit akar tőlem egy ekkora termetű ember
- A nevem Hiari. Djuka Hiari. A vezetőség küldött ide, hogy tanítsalak, mert lassan elérkezik az idő, hogy hivatalosan is a klán tagjává válj, ehhez viszont erősödnöd kell. Most pedig gyere, tanítok neked valamit. – azzal kisétáltunk a házból – Ja, és hozzál magaddal mindent, ami fontos legalább 2 napra. Szobámban összepakoltam a fegyvereimet, kis élelmet, italt. Hiari a kapuban várt már. Az óriásnak egy tekercs volt a hátán. Azzal elindultunk. Sétáltunk, közben beszélgettünk. Kérdezgette, hogy a genin vizsga óta mennyit fejlődtem, szinte elmondtam neki mindent. Hiari érdeklődve hallgatta, eközben jegyzetelt. Majd elmondta, miért jött pontosan. Nem akartam először elhinni, hogy a távoli klán központ ennyi mindent tud rólam. Elérkeztünk a mezőséghez. Nem sütött a nap, eltakarták a felhők a szél is fújt, de nem volt hideg. Kellemes idő volt, tanuláshoz. Egy fa alá mentünk. Levette a tekercsét, a földre terítette, a tekercs igen nagy méretű volt. egy kardot idézett elő. Majd pedig egy kisebb füstből a tekercsből pár edzőbábut vett elő. A bábukat elvitte, majd különböző távolságokon beszúrta a földbe őket. Majd visszasétált hozzám. A mező tele volt virágokkal. Nem álogatott, levágta az első kardja útjába eső virágot a szárától, majd az általam is használt Virág shuriken technikát alkalmazva a legközelebbi bábu, ami kb 5 méterre lehetett tőlünk, fejébe hajította. A virág egyenesen a homlokába állt.
- Nos, ezt a technikát jól ismered, igazam van? – kérdezte Hiari. Bólogattam, egy újabb virágot vágott le, majd újra a bábu felé dobta. A virág pár centire volt a fejétől, mikor valami hihetetlen dolog történt. A virág felrobban, a bábu fejében. Nagyobb füst támadt. Mikor a szél elfújta, a bábu fele eltűnt, felrobbant. Szemeim hatalmasra nyíltak.
- Ezek szerint nem is hallottál erről a technikáról, leolvasva az arcodról. Nos ez lenne, az amit megtanítok neked. – mondta Hiari, azzal a sérült bábu helyett egy újabbat szúrt be a földbe.
Most akkor kezd a jól bevált Virág shuriken technikát. Azt gyakorold egy ideig, és próbáld meg a virágokba pumpált chakrád. A technika lényege a chakra vezetés és a idő. Ha túl keveset adsz bele, nem fog semmi történni az átlagos technikánál. Ha túl sokat, akkor viszont a virág azonnal robban, ami ha a lábad között van, elég csúnyán járhatsz. Ezért az elején csak dobálgasd, majd egy idő után próbálj meg egy kicsivel több chakrát pumpálni a virágba. Ne sokat, csupán egy kicsit, majd egyre töbet. És mikor eléred azt a szintet, amit elvárok, azt a szintet gyakorold be. Kezdj hozzá. Majd hátrébb állt. És csak figyelt. A virágos tekercsemet terítettem le, felé álltam, felkészültem, hogy innentől nem lesz megállás. Zsebemben levő talizmánomat egyszer megszorítottam. Majd nekiálltam. A virágokat sorra indítottam a bábuknak. Az első virág a bábu feje mellett suhant el. Izgultam. Még nem volt ilyen, hogy a virágom célt tévesztett. Össze kellett szedni magam. A második már jobban ment. A bábu szemébe állt. Újabb virágot indítottam, a mellkasába. Majd sorra következtek a virágok. A bábu tele volt a virágaimmal. Majd elkezdtem a chakrámat a virágba vezetni. Először a bábuban levő virágokba. Az első virágot, amit eldobtam, abba kezdtem a chakrát pumpálni, de nem történt semmi. Majd egyre jobban koncentráltam és pumpáltam, de semmi. Eltelt már egy kis idő. A virág nem robbant. Nem akartam az egész napot eltölteni ezzel, így egy újabb virágot dobtam bele a másik, mellette levő bábuba. Mikor beleállt a fejébe, éreztem, most sikerülnie kell. A virágból apró füst kezdett szállni. Csupán egy pillanat volt, a szél elfújta. De füstölt. Ez volt az a pillanat, amikor éreztem, nem adhattam fel. Sikerült, jó úton járok, éreztem. Hiari jegyzetelt. Felnézett egy pillanatra, majd írt tovább.
- Ráléptél az útra, folytasd így, tovább – mondta Hiari. Jó érzés fogott el, nem dicsértek eddig sokat. Rájöttem a technika lényege, hogy a kapcsolat minél frissebb, annál gyorsabban, és annál több chakrát pumpálni a virágokba. Így hagytam a bábuban levő bábukat, újak kellettek, hogy meglegyen a friss kapcsolat. Kardommal levágtam egy virágot, nem a tekercsből idéztem most. A levágot virágot a bábu felé hajítottam. Ahogy megállt, a chakrát pumpáltam bele. Egy nagyobb füstgomoly jött elő. De még ezt is elfújta a szél. Majd még egyet. A sötét füst egyre nagyobb lett. Vagy 15 virág után egy újat vágtam le. Beledobtam, pont a közepébe a bábunak. Zsebembe nyúltam, megfogtam a kör alakú nyakláncot, melynek a közepén egy háromszög volt. éreztem, erőt ad nekem, és hitet. Majd mélyen a bábura koncentráltam. Elszánt tekintettel néztem. Majd nekikezdtem. Szemeim becsuktam, és a chakrát pumpálni kezdtem. Majd valami sziszegést hallottam. Szemeimet kinyitottam, és láttam, hogy a bábu gyomra égett. Nem lángolt, de égett. A szalmából készült bábu égett. Büszke voltam. Hiari csak papírját figyelve jegyzetelt. Újat dobtam bele az égő bábu fejébe, koncentráltam, majd a bábu feje is begyulladt. Hiari nem szólt semmit, csupán odament, majd új bábut szúrt a földbe. Mikor vizaért, rám nézett, majd az elégedettséget ábrázoló pislogással jelezte, csak így tovább. Újabb virágok gyújtották a bábuk részeit. Majd idővel később elég volt egy virág is ahhoz, hogy a bábut cserélni keljen. Majd jött a nap csúcspontja. Elértem azt a szintet, úgy késő délutánra, hogy a bábu darabokra robbanjon. A virágot eldobtam, beleállt a gyomrába - Hana Ninpuo: Hyakkasaihouu – és a bábu hatalmasat robbant. A szél idő közben lecsillapodott. A földre csak hullottak a lángoló szalmadarabok. Ez volt az első pillanat, mikor Hiari elvette arca elől, és csak nézte, hogy a bábu darabjai hullnak a földre.
- Rendben. Elérted azt a szintet, amire én se számítottam. Ez hatalmas teljesítmény, nem számítottam rá, hogy ide jutsz. Most próbáld meg, hogy repülés közben robbantod fel a virágot. Aztán hogy a bábu mellett, így akát több bábut is képes leszel felrobbantani. – mondta a következő feladatot Hiari. De mostmár nem jegyzetelt. Hanem nézte, amit csinálok. Így elkezdtem dobálni, annyi nehezítés volt a dologban, hogy kevesebb időm volt, az első pár virágom később robbant, a bábuk pedig sértetlenül úszták meg a robbanást. Aztán belejöttem. A virágok a bábuk feje mellett, testük mellett robbantak, ennek következtében a bábok sorra csonkultak. Már ha egyáltalán maradt valami belőlük valami. Idővel képes voltam a mennyiséget is kontrollálni, mikor mennyit akartam belevezetni. Volt, hogy az egészet, úgy ahogy volt eltöröltem, volt, hogy csak a karját robbantottam le. Majd megpróbáltam kettő virágot robbantani egyszerre. Egy kis idő után ez is sikerült, de többnél nem tudtam még rendesen elosztani, az egyik virág nagyobbat, a másik kisebbet robbant. De egy virággal halálos sebeket vittem be. A több virág helyett ráálltam arra, hogy egyesével robbantom, de minél gyorsabban dobom, és robbantom. A különbség 2 másodpercre sikerült. Igaz, egyesével robbantak, de azok nagy kárt okoztak, és saját véleményem szerint a 2 másodperces idővárakozás is elfogadott idő.
Hiari egy ideig nálunk fog megszállni, míg nem jön egy hajó, ami haza viszi őt, a Djuka központba, a Hold országába. Hihetetlenül meglepődtem és még most se hiszem el, hogy ennyi utazott azért, hogy megtanítson nekem egy jutsu-t. Nálunk tartózkodása pár hónap lehet. Addig tanít még talán új technikát, a jegyzetei, ami minden részletet leírt a tanulásomnak elindult Namizuo-nak a klán vezetőjének. Azt mondta, azért se indul most haza, mert az ott élő djuka tanonc, Kodomo-t ő tanítja.

Az a lényeg, hogy értjük mi a lényeg, nemde?

Vezesd be az adataid közé szépen, és mindenki boldog

Megtanulandó jutsu neve: Tsuchi Bunshin no jutsu // Földklón jutsu

Miután Hana-chan-nal befejeztük küldetésünket a határvidéket, egy chakra-papírnak köszönhetően megtudtuk, ki milyen elem birtokában van. Nekem a papírom,a hogy a chakra-mat bele vezettem, rögtön reagált rá, és elkezdett kisebb darabokra esni. Majd még kisebbre, végül morzsányi darabokra hullott, ami a szél kifújt a kezemből, ezáltal kiderült, az én elemem a Föld. Mikor hazaértem a többnapos kiképzésről, egy napon át pihentem, ettem, hogy visszahozzam magam a normális életbe. A Djuka férfi, Hiari még nálunk volt, és mondta, most, hogy az elemem kiderült, megtanít nekem egy technikát, köztudott róla, hogy neki is a második eleme a föld. Mondta, hogy készüljek fel rá, ha akarok, pihenjek még egy kicsit, mert újabb edzés veszi kezdetét.
- Értem, akkor még pihenek, és holnap neki is állhatunk, ha az megfelel. – válaszoltam Hiari-nak. Bólintott. Felmentem a szobámba, és megpróbáltam aludni. Nem kellett sokat várni vele, azonnal elaludtam. Hihetetlenül kifárasztott ez a pár nap az erdőben. Álmomban újra láttam a végső pillanatot, melyet mesterünktől kaptunk. Mikor elrepített minket. Szinte éreztem, ahogy a sziklának zuhanok. Abban a pillanatban felültem az ágyon. Majd visszafeküdtem.

Mikor felkeltem, éreztem, az éjjel nem aludtam valami fényesen, hiába voltam fáradt, ott az erdőben elvesztettem az önbecsülésem nagy részét. Itt az idő, hogy visszaszerezzem. Felöltöztem, majd kisétáltam az udvarra, ahol Hiari már várt rám.
- Jó reggelt. Készen állsz a tanulásra? – kérdezte ugyanazzal a szigorú arcával, amivel a nap nagy részében szokott nézni.
- ’ Reggelt, Hiai-úr. – törtöltem a szemem. Hajam kócos volt, nem volt időm reggel elkészülni se, mert kissé elaludtam. Reméltem, nem írja fel magának. Állandóan jegyzetelt valamit a noteszébe. Valószínűleg jellemírást ad majd ha hazatért.
- Hát, akkor kezdjük is el. Először is kezdjük egy chakra-koncentrálással, kezdésképp. Állj ide – mutatott egy földkupac mellé. Odasétáltam, majd megmutatta, milyen állásban legyek. Lábaimat terpeszbe tettem, megtámasztottam a földet, kissé szumos felállással. Kezeimet se úgy kellett tartanom, ahogy eddig, hanem két tenyeremet kellett összeszorítsam most.
- Így koncentráld, ez a Föld eleműek alapfölállása. A képességeid használatának elején érdemes ezt az állást felvenned, ezáltal könnyedén tudod használni a Doton típusú justukat. Ha majd belejöttél, akkor használhatod úgy is, ahogy eddig használtad, de most a legelején még vedd fel ezt az állást. Világos?
- Igen - mondtam, miközben beálltam a megfelelő pozícióba.
- Rendben, akkor most kezd el koncentrálni a chakra-dat a kezeidbe, és a lábadba.
Ekkor neki is álltam. A chakra-m koncentrálása után próbáltam a megadott testrészeimbe irányítani. Éreztem, ahogy a karjaimba és a talpamba áramlik a chakra-m, ám még nem udtam tökéletesen kontrollálni. De kezdésnek, főleg az én szintemen ez is elég erős.
Így telt az első fél óra, álltam a kertben, nagy terpeszben, és végig próbáltam a kezeimben és a lábamba, legfőképp a talpamba.
Mikor már Hairi úgy érezte, eljött az idő, szólt, hogy jöjjön a második szakasz.
- Rendben, a chakra-kontorollod tökéletes. Most következzen a második fázis. – majd újra a földkupacra. – most, hogy a chakra-d képes vagy irányítani, próbáld meg abba a rakás földbe irányítani, majd mintha egy bunshin-t akarnál létrehozni, formáznod kell a chakra-val a saját képedre. Ez a földklón lényege. Itt csupán egy adott anyag kell a formázás mellé, viszont ezzel a plusszal egy sokkal fejlettebb klónt tudsz létrehozni. Mikor meghallottam, hogy a klón sokkal fejlettebb, örültem annak, hogy ez a technika is igen erős képesség lesz számomra. A kupac fölött állva újra koncentráltam a tenyereimbe, majd mikor úgy éreztem, eljött a pillanat, a földkupara nyomtam mindkét kezem, és átirányítottam a chakra-m. a föld megtelt a chakra-mal, majd kezdődött a nehezebb része a dolognak. A formázás. Szerencsére volt már dolgom olyan technikához, melyhez a formázás elengedhetetlen, mellesleg ott is klónt készítettem, így annyira nem bizonyult nehéz feladatnak a számomra. A földkupac kiemelkedett, amjd egy emberi formát kezdett felvenni. Majd egy kis idő múlva teljesen felvette az én formám, létrejött a klón, mely földből volt.
- Nagyszerű, de még korán sincs vége. Most jön az a rész, mikor a földbe áramoltatott chakra-dat meg kell a klónban tartanod, mert különben megszűnik a technika, és a klón darabokra esik. Úgyhogy figyelni kell a folyamatos chakra-fenntartásra, viszont ezel a klónt sokkal magasabb szinten tudod alkalmazni. – mondta az újabb információkat Hiashi. Miközben arra figyeltem, meg is értettem mit mond, a klónom el kezdett szétesni, darabok hullottak ki belőle.
- Szóval végig kell figyelnem a chakra-fennállást. Értem. Létrehoztam még egy-két klónt, mikorra belejöttem, majd gyakorolni kezdtük az aktív „klónhasználatot”, ahogy ő hívja. A feladatom az volt, hogy hozzak létre pár klónt, és először a klónokat küldjem rá, majd a klónokkal együtt támadjak rá. El is indult az első klónom a tanár felé. Ütni készült. De Hiashi könnyen kerülte, bár mit is vártunk egy hozzá hasonló tanártól. De ahogy fejlődtem, egyre közelebb tudtam a klónjaimat küldeni, egyre nehezebben tért ki előle. Elérkezett az idő, hogy én is bezsálljak a harvócba. Létrehoztam 3 klónt, majd egyzserre nekiindultunk. Az első két klónomat hárította, az én ütésemet nehezebben, és eközben sikerült mögé küldjek egy klónt, mely képes volt megütni őt. Ekkor megállt, rám néztet, és elégedetten lehunyta két szemét, lassan. Nála ez az elismerés jele volt.
- Kiválló, most hogy létre tudod hozni őket, megosztani benne a chakra-d, és még irányítani is veled együtt, próbáld meg a létrehozást a talpaddal. Hisz a harctéren nem mindig lesz lehetőséged, hogy lehajolj a földre. Plusz ha a talpaddal hozod létre, meg is lepheted valamilyen szinten az ellenfeled. Így is tettem. Újra felvettem az alapállást, már sokkal gyorsabban, mint az elején, majd a kezem helyett a talpamba koncentrálva a chakra-t irányítottam a földbe. A klón az elején akadozott, de végül megjelent, és pár létrehozás után szinte ugyanúgy tudtam ahsználni, mint amikor a tenyeremmel készítettem őket. A klónokkal egyre több támadást tudtam érvényesíteni. Később másfajta jutsukkal is kombináltam egy álcázó klóntámadást. Hihetetlenül felszabadultam, úgy éreztem, újra van önbizalmam, nem vezstem el a sötétben, ahogy azt az erdőben éreztem. Egész nap a klónokkal edzettem, próbáltam a lehető legtöbbet kihozni belőlük. A nap végére Hiari odaállt, megfogta a vállam.
- Jólvan, Sendo. Most már tökéletesen tudod használni ezt a technikát. Ha figyelsz mindig azokra a pontokra, melyeket ma megtanultál, ez a technika igen nagy segítség lesz neked. Viszont most már utaznom kell haza. Megyek, összepakolok, mert hajnalban indul a hajóm. Majd bementünk a házba. Benn összepakolt. Majd mikor este lementem inni egy pohár vizet, láttam, megint a noteszébe ír valamit.
- Megkérdezhetem, mi az a ki füzet, amibe folyton ír? – mondtam neki kissé elcsuklott hanggal.
- Ebbe a füzetbe vezetem a tanítványaim fejlődését. – majd mondta, üljek mellé, és mutogatni kezdte.
- Ez az oldal a te részed. – volt sok minden bele írva, információk rólam, szüleim neve, képességeim, és szinte napi szintre lebontva, amióta itt van nálunk. Hihetetlenül precíz, és pontosan vezette. Majd láttam még pár nevet. Kodomo, és valamiféle Hiashi nevet is olvastam. Gondolom ők is a klán távolabbi tagjai, vagy épphogy közelebbi, hisz ők ott élnek. Azal becsukta a noteszét, eltette mellénye belső zsebébe, én pedig elmentem aludni. Még a lépcsőn megfordultam, mosolyogva pedig ránéztem
- Köszönöm, hogy tanítottál. –mondtam neki. Mosolygott. Azzal kisétált az ajtón, miután anyával beszélt még egy kicsit.

//és volt még egy régebben, még szeptemberben tanult jutsum, a lefejezés, annak hibáit javítottam, csak az elemem nem volt meg. beírhatom azt is az adatlapmra, ugye? Csak gondoltam, szólok itt is, ne legyen belőle félreértés;)//

A megtanulandó jutsu neve: Hajuifuri no jutsu // Sorozás /+ vízen járás, fára mászás edzésképp/

Napsütéses reggel volt, mikor felkeltem. Felkeltem, kipihentnek éreztem magam. Nyakam kiropogtattam, majd lesétáltam a konyhába reggelizni. Egy tál Chazuke-t kezdtem el enni, mikor anya lejött.
- Jó reggelt, fiam. – köszönt miközben hajába túrt. Ideges arca volt.
- Szia, anya. Mi a baj? – kérdeztem, miután letettem az evőeszközt.
- Nem érzem jól magam. Nem lenne baj, ha ma elmennél valahova? – mondta, miközben köhögött. – Nem akarom, hogy elkapd. – mondta, majd főzött magának egy teát.
- Rendben, akkor megyek. Úgyis edzeni akartam ma.
Felsétáltam a szobámba, felvettem a kabátom, melynek ujjait feltűrtem, alkarvédőmet felvettem, majd a két tekercsemmel a hátamon elindultam, hogy edzek a kiképzőterepen. Elindultam, út közben reménykedtem, lesz valaki, akivel akár küzdhetek is egy jót. A nap melegen sütött, a szél alig fújt, kissé fülledt volt a levegő. A küzdőterepre értem, ahol láttam, hogy két srác harcol egymás ellen, mindkettőnek fáslizva volt a keze és a lába. Egy igen izgalmas, taijutsu harcot láttam. Erős ütések és rúgások voltak, úgy tűnt egyikük sem bír el a másikkal. Ekkor az egyik, szakállasabb fickó elhajolt egy ütés elől, majd a másik gyomrát célozva ütött. De olyan gyorsan, hogy alig láttam. A másik meghátrált egy pillanatra, mikor kapta a következőt. Mintha többet ütött volna rajta, pedig csak egynek tűnt. Ebből a gyors ütésből az ellenfél 4-et kapott összesen, majd összeesett. Társa felsegítette, majd meghajoltak, mutatva a tiszteletet. A másik férfi elment, a szakállas pedig, aki a győztes volt, maradt még kicsit boxolgatni egy fával. Egy ideig még néztem, ahogy edz, majd odasétáltam hozzá
- Üdvözletem. Végigkísértem a harcukat, és a végső csapás nagyon megtetszett. – mondtam a férfinak udvariasan. Ő megfordult, izzadtan, melege volt, ki is volt fáradva.
- Áh, igen, a sorozás. A lényege, hogy egy ütés alatt 3 ütést képes bevinni. De viszont gyorsan kifárasztja az ember izmait. Óvatosan kell bánni, ám nagyon erős technika. – ecsetelte a férfi, majd ivott egy kicsit.
- Meg tudná nekem tanítani ezt a technikát? – kérdeztem tőle. A férfi nagy kortyokat nyelt, majd egy kicsit gondoldott, utána csöndben bólintott.
- Először is, tartunk egy edzést, melyben a chakra koncentrációt tanulhatod meg, utána belekezdünk a tanulásba. Az edzés során megtanulsz a vízen járni. Ez egy alap chakra kontrolláló edzés. – azzal elsétáltunk egy tó mellé. Kezeit összetette, majd rálépett a vízre és sétálni kezdett a felszínén. Nagyot néztem, mikor rálépett a vízre és sétálni kezdett. Majd bentről üvöltött felém.
- Most próbáld meg a chakraáramlatod a talpadba koncentrálni. Nyugodtan, nem egy egyszerű dolog ez elsőre. Higgadtan csak az áramlásra koncentrálj. – szívtam egy mély levegőt, majd kezeimet összetéve próbáltam lábamba vezeti a chakra-m. talán fél órán át állhattam egy helyben, mikor úgy éreztem, hogy sikerült rendesen.
- Ha úgy érzed, menni fog, akkor lépj rá a vízre. – mondta az oktató. Ahogy a víz felszínére léptem a lábam megmaradt a felszínén, ám mikor a másik lábam is rálépett egyből a vízbe estem.
- Nem baj, próbáld újra. – szólt nekem a fickó. Újra koncentrálni próbáltam a chakra-m, már gyorsabban éreztem, megpróbáltam azzal a módszerrel, melyet a virág technikáknál is használok, így könnyebben ment egy helyre irányítani a chakra-m. újra ráléptem, a vízre, majd a másik lábammal is. Újra elsüllyedtem, de nem adtam fel. Ahogy belecsúsztam a vízbe, már jöttem is ki, amitől igen csak elfáradtam, de nem adtam fel. Órákon át próbáltam a talpamba koncentrálni a chakra-m, hogy megtudjak állni a víz felszínén. A végcél lebegett a szemem előtt. A végcél, hogy elsajátítsam azt a technikát, amit ideérkezésem során láttam. Na, próbáljuk meg még egyszer, azzal a talpamba koncentrálva a chakra-m elindultam. Először a jobb lábam lépett fel, majd követte a bal. Egy kicsit besüllyedtem, de megmaradtam, viszont ahogy léptem, újra elsüllyedtem. De már sikerült megállnom, úgyhogy gyorsan kimásztam és újra próbáltam. Összesen 3órába telt, mire sikerült megállnom a víz felszínén, úgy, hogy lépni is tudjak. Néha kicsit besüllyedtem, de sikerült elsajátítanom a technikát. Hazu, az oktató segített, ő ajánlotta, hogy próbáljam meg lendületből, így nekifutva sikerült a vízen járnom.
- Most, hogy ez megvolt, bele is kezdhetünk a tanulásba. – mondta mosolyogva, de aztán látta rajtam, elfáradtam kicsit, és ismerve a technika hátrányát, nem akarta erőltetni egyből a tanítást. Leültünk egy kicsit az árnyékba, hogy pihenjünk. Majd elővett két súlyt, melyeket a karomra erősített.
- Ezek a súlyok segíteni fognak abban, hogy minél gyorsabb legyél. Ez a technika elsajátításához is kell majd. Most pedig még egy kis edzés, hogy a súlyokat is szokjad egy sima közelharci csatát fogunk vívni. A harcunk leginkább ütésekre, és hárításokra ment, végig ökölharccal, lábat alig használtunk. Szerencsére a jó kondimhoz a súlyok nem voltak elviselhetetlenek, de azért nehezítést jelentett mindenképp. Nap mint nap hordtam a súlyokat. Azzal aludtam, keltem, ettem, mozogtam, edzettem. Minden reggelem edzésből állt, amit követett a délutáni edzés. A súlyokat is nehezítettem. A reggeli edzésem abból állt, hogy kimentem a kertbe, majd a fát ütögettem, boxoltam, végig súlyokkal a karjaimon, 3nappal később a lábaimra is szereltem fel súlyokat. Majd, miután verekedtem a fával, elmentem futni. Először fáradékony voltam, de aztán hozzászoktam, a levegővételre is figyelve egyre nagyobb távokat tettem. Összesen két hétig edzettem a súlyokkal a kezemen, mire megszoktam őket, és már egész jól tudtam velk harcolni. 3 naponta jártam a küzdőterepre, hogy megküzdjek Hazu-val. Ő is észrevette, erősödtem valamennyire, a súlyokkal se volt annyi bajom, mint az elején. Egyre jobb lettem, ahogy edzettem minden nap. Egyik nap épp ökölharcra készültem ellene, mikor azt mondta
- Rendben, most pedig vedd le a súlyokat, és a shushin no jutsuhoz hasonlóan a kezedet próbáld meg felgyorsítani. Nekem is ezzel a módszerrel tanította meg a mesterem. A hatása, hogy míg egy ütést vinnél be, az idő alatt három ütést viszel be. – ekkor levettem a nehezékeket, a karomat sokkal könnyebbnek éreztem, mint azelőtt. Majd a chakra-m is irányítani kezdtem a karomba, hogy meglegyen a gyorsasága, hasonlóan a shushin-hoz.
Utána egy fához vitt, melyben volt pár ütés és rúgásnyom. A súlyok levétele után könnyebbnek éreztem a kezem. Sokkal könnyebbnek.
- Itt próbáld a technikát, ha megvan a megfelelő gyorsaság, akkor majd meglátjuk. A fához álltam, majd próbáltam ütni a fát, chakra-t a karjaimba vezetve. Tényleg, így súlyok nélkül gyorsabb vagyok. Egyre gyorsabbakat ütöttem, ám a karom is kifáradt rendesen. 3-4sorozat után pihennem kellett, mert nem bírtam. Kicsit lazítottam, nyújtottam, ittam és folytattam. Hazu dicsérte, hogy egész gyorsan tanultam a technikát. Sokat gyakoroltam, majd besötétedett. Hazamentem pihenni. Másnap a reggeli edzés után a pályára mentem, hogy tovább edzek a fával. Ütögettem, egyre gyorsabb voltam, napról napra fejlődtem. Így telt el legalább 4nap. Az 5. napon egyedül voltam, és a fán edzettem. Ekkor megérkezett Hazu. Még egy párszor megpróbáltam, majd odaállt hozzám Hazu
- Most pedig újra harcoljunk, és ahogy van lehetőség, használd. – mondta majd újra ökölharcba kezdtünk. Most erősebbeket mért rám, próbáltam először védekezni, majd mikor megtalálom a pontot, akkor alkalmazom a technikát. El is kezdődött. Sorra jöttek az erős ütések, rúgni is próbáltunk már, de inkább az ökölharcra építettünk. Majd egy ütését hárítani tudtam, melynek következtében a mellkasa üresen maradt. Itt a lehetőség. Aktiváltam a jutsut, majd a mellkasán, a bal oldalra összpontosítottam, és bevittem a sorozást. Igaz, nem olyan gyorsan, mint ő tudta, de kezdésnek megtette. Hazu egy pillanat erejéig meg is lepődött, valószínűleg ő szem számított rá.
- Szép, lássuk, megy e gyorsabban? – mondta mosolyogva, majd újra támadott. Még keményebben és gyorsabban. Majd bevitt egy sorozást a hasamba, amitől hátraestem majdnem. Alig tudtam megállni. Eközben besötétedett, majd hazamentünk. Másnap korán keltem, fáradt voltam, de ki akartam menni tovább tanulni. Egy kis bemelegítés után odaállt hozzám Hazu
- Most próbáld újra. – szólt. Az ütéseit hárítottam, majd a kezét oldalra ütöttem és sikerült egy sorozást a bal oldalába vinnem, amitől ismételten csak meghátrált kicsit. – Nagyon jó. – majd folytattuk. Egyre gyorsabban sikerült beadnom, majd a végső csapást, melyet a mellkasa fölé céloztam, eldöntötte a meccset. Majdnem a nyakára soroztam, melytől levegő után kapkodott. Egyből sajnálkozni kezdtem, hogy nem szándékosan akartam, egyedül ott volt szabad hely. De nem tudtam befejezni a mondanivalómat, lecsendesítet, majd a vállam megfogta
- Ez volt az utolsó ütés, mellyel bebizonyítottad, kész van a technikád, elsajátítottad, a leggyilkosabb szinten. A súlyokat használd, sokat segít fizikailag is. Ha pedig szeretnél tanulni taijutsu-t én itt leszek a kiképzőterepen. – mondta mosolyogva majd továbbállt a táskájával. Hazafelé menet igen csak fáradtnak éreztem magam, de megérte az egész napos fáradságos munka. Délután volt már, mikor hazaértem. Anya jobban volt, de pár napig még feküdnie kell. Másnap felkeltem, frissen és erőteljesen, a súlyokat felcsatoltam, és kimentem a pályára, hogy gyakoroljak, edzek. Összesen egy héten keresztül jártam oda, hogy tökéletesre fejlesszem a magam szintjén a technikát. Sokat kellett edzenem, de meglett az eredménye. megerősödtem, fizikailag jobban bírom a strapát már, és ezalatt a 3hét alatt rászoktam a súlyokkal való edzésre, mind a kezemen, mind a lábamon. A sorozást igen jól kitanultam ez idő alatt, valamint a chakra kontrollt is elsajátítottam, aminek segítségével még jobban alkalmazom a többi jutsummal.
A sorázást normál értékben 3-szor tudom használni, utána pihentetnem kell a karom, erre figyelnem kell harcoknál majd. A súlyok igen csak segítettek a mozgásban, és a fizikai edzésben. Minden nap edzek azóta pár órát a kertben, elterveztem, hogy hamarosan újra el fogok menni az erdőbe pár napig egy többnapos edzés miatt. A súlyokat, mikor könnyebbnek éreztem, lecseréltem egy kicsit nehezebbre. A sorozást is egyre jobban érvényesíteni tudtam, otthon a kőklónokkal edzettem. Próbáltam külön irányokba ütni. Először mellkasra, utána oldalba, majd egyet nyakba. Ez szinte halálos kombináció volt, ám ezt le kellett tesztelnem. Megpróbáltam a lehető leggyorsabban a test súlypontom áthelyezni egyik lábamról a másikra, hogy egy egyszerű, ám gyors elhajolással be tudjam vinni a test különböző pontjaiba a technikát.

javítva, remélem, megfelel:)

Megtanulandó jutsu:
Doton: Iwate

A Doton: Iwan Yomi egyik változata. Kisebb sziklák beépítik a használó kezét, így szinte tökéletes védelmet biztosít. A szikla felruházásához a használónak a földre kell tennie a kezét, hogy a szikla betemesse.
Egy másik felhasználása a kéznek, hogy képesek vagyunk a kezünkön levő sziklát formázni, chakra belevezetésével képesek vagyunk az ellenfél kezeit összebilincselni /úgy, hogy közben kapcsolatot tartunk fenn, tehát fogjuk a kezét/ majd a chakra megszakításával ellenfelünk kezét egy élettelen sziklabilincs fogja összefogni.

Magyar név: Föld elem: Földkéz
Típus: Védekező
Besorolás: B szint
Chakraszint: 240

Időbeli beillesztés: A chuunin vizsga előtt 3 héttel, Itanashi létrejötte után /előző kaland/

- Nagyon szép. Szép munka – mondta a hang ismét, mely belül irányított engem, ezért öltem meg azt a 3 fiút. Hirtelen térdre rogytam az erdőben, ahol a szél ismét felerősödött, majd a szélfúvás újabb hangot hozott el nekem egy levélkupacból formálódott emberszerű alakból.
- Most pedig menj, Itanashi, erősödj, készülj fel, mert hamarosan eljön az eddigi legnagyobb megmérettetésed. – mondta az előttem álló, szélben forgó levélkupac. – Készülj fel. – mondta még egyszer, majd a szél elfújta. Felálltam a poros földről, majd kicsit beljebb sétáltam az erdőben, hogy tudjak edzeni. A földklónokra akartam ráállni, hogy erősebbek legyenek a harcban, és én is közelharcban, így azokat kezdtem el csinálni. Ám mikor a földre tettem a kezem, hogy létrehozzak párat, egy fickó lépett elém, majd szólt.
- Te vagy Itanashi? – kérdezte. Felnéztem a férfira, akinek fekete haja volt, borostás arca és hosszú, vörös kabátja. – A Nagyúr küldött, hogy edzelek. Ahogy látom, föld elemmel rendelkezel. – időközben felálltam – Állj fel velem szemben, felmérem, mit tudsz valójában. Támadj. – parancsolt. A virágos tekercsem egyből előkaptam majd belehajítottam a férfiba, és fel is robbantottam. Tudtam, hogy ha Ő küldte, akkor nem fog meghalni egykönnyen. A füst hamarosan elszállt, a férfiról pedig kődarabok estek le. Mintha a teste földből lenne bevonva, így védve a támadást.
- Ez miféle technika? – kérdeztem.
- Ezzel a technikával be tudod vonni a tested földdel, így kivédve egy erősebb támadást. Elég penge, nem? – kérdeztem, majd rágyújtott.
- Meg akarom tanulni – mondtam, miközben valami eszembe jutott. – Tanítsd meg kérlek, hogy tudom ezt a kezemen alkalmazni. – kértem a férfit. Bólintott.
A férfi letette a kezét a talajra, majd egyből a föld szó szerint ráfolyt a kezére, majd megkeményedett. Pár pillanat alatt létre is hozta. Egy közeli fához állt, majd egy nagyon ütött bele. A fa törzse eltört, és kidőlt. – Erre gondoltál? – kérdezte nevetve. Nagyon tetszett.
- Akkor, mindenek előtt a kezednek a földön kell, hogy legyenek, legalábbis a legelején. – szólt. Kezem le is tettem a talajra.
- Most pedig kezd el a chakra-d koncentrálni a földbe a kezeden keresztül – szólt ismét, utalva a fára mászáshoz hasonló alapon. Tenyeremen hamarosan megjelent a kék sáv, amit folyamatosan koncentráltam a talajba. A talaj kezdett besüllyedni a kezem alatt.
- Jó, most pedig be kell nyomnod a kezed egy kicsit, és a chakra-d külsőleg irányítva a földet kell rávinned a kezeidre. – mondta a lehetőleg utolsó instrukciót. Így is tettem. Kezem kicsit beljebb nyomtam a földbe, majd megpróbáltam a földet manipulálva, a chakra-mal irányítva a kezeim bevonni vele. Erősen koncentráltam, majd láttam, a földből apró kis kőszerű részek kezdenek a kezemen felfelé úszni. Furcsa érzés volt egy kicsit, de hamar megszokom majd. A kis homok, mely a talaj legfelső részét adta lassan, de folyt fel a kezemen. Majd egyre több, és több folyt fel a kezemen. Apró sávokban jöttek, mely szélesedni kezdett, és a réteg is nőtt. Majd még jobban letoltam a kezem, ekkor jelentek meg a kis kavicsos rétegek is a kezemen. Talán egy perc kellett ahhoz, hogy a kezem bevonjam, amiről tudtam, az idő nem a legjobb, ám kezdésnek szerintem egész jó, és majd a formázást is gyakorolnom kell. Az egyik ujjam tökéletesen be volt fedve, a másik 4x akkora volt, mint a másik, úgyhogy van mit gyakorolnom. Ám a kezdéshez képest jól sikerült, a férfi, akit Karusa-nak hívnak is megdicsért.
- Egész jó, kölyök, ám gyakorold még a formázást rajta. – nevetett, miközben cigizett. Az általa kidöntött fára ült, majd nézett.
Kezeim ismét letettem a talajra tettem, és az előzőhöz hasonló eljárással chakra-val a talajt a kezemre növesztettem. Most már gyorsabban futott fel a föld, egyre jobban formáztam. Talán az 5. próbálkozáson éreztem végre, mennyi chakra kell, és mennyire kell a földbe nyomnom a kezem. Egyre jobban tetszett a formája, és egyre jobb lett a keménysége is. Ám folyamatosan kell a chakra-m bele koncentrálnom, mivel mikor ütöttem egy fát, folyamatosan hullott le a kezemről, így a chakrakoncentrálásra is figyelnem kell. Talán 5 órája gyakoroltam, mikor elértem a várt hatást. Kezeim körbevette egy vékony, ám strapabíró, barna földréteg, mellyel egy fát ütöttem. Ekkor felkelt Karusa és mondta, harcoljunk. Egy katana-t vett elő, majd nekem rontott. Vágott. Reflexszerűen kezem elétettem, majd a kardot megfogtam bal kezemmel, jobbal pedig a gyomrába vágtam, amitől megtört a támadási szelleme. Ez hihetetlenül tetszett. Ezzel a kézzel képes vagyok megfogni egy katana-t.
Leültünk, hogy együnk valamit. Épp ettem a magammal hozott élelmet, ekkor eszembe jutott valami.
- Várj, Karusa-sama. Van egy ötletem, mivel lehetne még jobban feldobni ezt a technikát. Ha chakra hozzáadásával a földet tudtam mozgatni, hogy a kezemre folyjon, akkor képesek lehetünk akár máshova is irányítani a földet. – mondtam az ötletem, majd intettem, hogy megmutassam, mire gondoltam. Megfordítottam Karusa-t, kezeit összefogtam hátul, majd a chakra-m a kezemet körbevevő földre összpontosítottam. A föld megmozdult, majd kezemről kezdett lefolyni a mester kezére. Mivel még fektettem bele chakra-t képes voltam úgy megformázni azt, hogy körbefogja Karusa kezét, egyfajta bilincset létrehozva, így megkötve őt. Először csodálkozott, mikor kezei összeragadtak, és nem tudta mozdítani, ám mivel ez csak egy ötlet volt, és első próbálkozás, könnyen ki tudott szabadulni belőle, ám ha erre ráállok, igen csak erős képességet fejlesztetem ki a mai napon. A nap hátralévő részében a földet a kezemre vittem, úgy harcoltam ellene, rájöttem, ezt a technikát kombinálva a sorozással igen csak hatásos kombinációt hozhatok létre, melynek kárát Karusa látta, ám ő örült annak, hogy fejlődök, erősödöm a mester kérésére. Próbálkoztam a bilincseléssel is.
Karusa ütött felém, amitől elhajoltam, oldalába egy sorozást adva megrogyott. Gyorsan megfordítva őt kezeit összefogtam, és a földkezem az övére folyatva megbilincseltem. A nap már lement, mikor még mindig kinn edzettünk. Mikor már mindketten elfáradtunk, karusa megállt, mint akit megszálltak, szemei vörösek lettek, majd egy ijesztő, ám ismerős hang szólalt meg belőle.
- Szép munka, Itanashi. Ezzel a technikával igen csak nagy erőre tettél szert. Ha így folytatod, hamar elnyered azt a kiváltságot, melyet eddig csak 4-en tudtak elérni. – mondta a rekedtes, mély hang. – Folytasd az edzést, válj erősebbé és megkapod a jutalmad. – majd egy erősebb szélfúvásban elszállt a mester, Karusa megrázta fejét és újra rám támadott. Másnap folytattuk az edzést, este nem mentem haza, hanem a barlangban, ahol kezdődött minden, aludtunk. A bilincselés nem ment olyan jól, ahogy akartam, de tudtam, gyakorlással hatalmas erő lesz a kezemben.

//A bilincselés még nem tudom rendesen használni, ám folyamatosan gyakorlom.//

Megtanulandó jutsu neve:

Doton: Iwan Yomi // Épült Szikla

Hajnal van. Korán keltem, mivel igen csak fontos dolgom volt. Találkozni fogok a Tenchi hídnál mesteremmel, aki mutatni fog nekem valamit. Harcra hívott ki, de szerintem más szándékai is lehetnek. Felölöztem, összevolt már minden pakolva, így hamar elkészültem és elindultam. Halkan léptem, nehogy felébresszem anyát. Kisétáltam a házból, majd rágyújtottam egy cigire, és elindultam. Mikor a hídhoz értem, a mester már várt rám. Kezein fásli volt, és éppen nyújtott.
- Üdvözletem, sensei. – köszöntem.
- Szép „reggelt”, Sendo. Örülök, hogy eljöttél. – köszönt a sensei. – Kezdjünk is bele. Pusztakezes harc, technikákat használhatsz, de fegyvereket nem.- mondta, majd felállt a kezdő pozíciójába. El is kezdődött a harc, közelharci támadásokkal kezdtük. Sorra blokkoltuk egymás ütéseit, rúgásait, néha egy-két támadás betalált. Majd a végére sikerült bevinnem egy sorozást, melytől a mester kicsit megtorpant, meghátrált.
- Szép volt. Most pedig gyakoroljuk kicsit a föld elemet. – szólt ismét, majd megállt. – Támadj. – parancsolt rám. Kezeim letettem a talajra, ahol a föld rákúszott a kezemre, majd mikor már megvolt a kesztyűszerű képződmény, 3 földklónt hoztam létre, és megindultam felé. Kicsit lelassítottam, hagytam, hogy a klónok támadják őt. El is érték, azonban nem tudták megütni őt. A mester kezeit összecsapva maga köré terelt kisebb nagyobb szikladarabokat, melyek gyorsan pörögni kezdtek előtte. A klónokat eltalálták a repülő sziklák, melytől szétestek. Én szerencsére kívül voltam, így volt időm támadni. Tekercsem a földre vágtam, majd a szokásos kézjellel álltam felette. Ekkor repültek ki sorra a virágok belőle, először 5 virágot indítottam felé. A virágok sorra pattantak le a szikláról. Kissé meglepett, de nem adtam fel. A virágokat, ahogy megpattantak, felrobbantottam, melytől nagy füst keletkezett. Mikor a füst elszállt, annyit láttam, hogy a mestert körbevették a szikladarabok. Ott állt velem szemben. Elindult felém. A szikladarabok sorra estek le róla, majd mire elém sétált, az utolsó darab is leesett róla.
- Ezért vagyunk mi most itt. – mondta mosolyogva. – Meg fogom tanítani neked ezt a technikát. Először is állj fel egy bizonyos pozícióba, ne mozogj, maradj egy helyben. – irányított el engem. Miután beálltam a helyre, amelyre mutatott, a mester mondta, próbáljak meg lazítani, érezzem a földet a lábamon keresztül. Szemeim becsuktam, majd koncentráltam. Figyeltem a hangokat, chakram a fölbe vezetve próbáltam érzékelni minden apró mozgást. 5 percen keresztül álltam, mozdulatlanul. Ekkor szólt halkan a mester
- Nagyon jó, folytasd, és közben próbáld a földbe vezetni a chakrad, mint a földklón létrehozásnál, ám itt szinte teljesen más dolgot kell majd tegyél. Először csak próbáld meg a földből kiemelni a szikladarabokat. – még jobban koncentráltam. Talpamon keresztül vezettem chakram a földbe. Éreztem, ahogy a talaj kezd kiemelkedni, de nem formázni akartam.
- Folytasd, nagyon jó eddig. – mondta halkan. Még több chakrat koncentráltam, majd próbáltam minél jobban kiemelni a darabokat a földből. Mikor éreztem, hogy sikerült, kinyitottam a szemem, ekkor elvesztettem a koncentrálást és a kődarabok visszaestek a földre.
- Koncentrálj, ne törődj mással. – szólt erősebb hangon a mester. Újrakezdtem az egészet. A föld ismét megmozdult, a talajt hamarosan elhagyták a darabok. Nagyon kellett figyelnem, és igen sok chakraba került, mire sikerült kiemelnem a földből, mivel lassan hoztam létre. Hallottam, ahogy kis darabok esnek a földre, ahogy koppannak a talajon. Nem néztem meg, nem akartam megint elölről kezdeni. Ehelyett jobban koncentráltam, éreztem, ahogy a felkelő nap sugarait valami eltakarja. Árnyékban voltam, de nem láttam, mitől. A kíváncsiság nagy úr. Szemem kinyitottam, épp hogy résnyire, mikor megláttam a szikladarabokat, ahogy felettem lebegnek. A szikladarabok kicsit ereszkedtek, de aztán megmaradtak, sikerült eljutnom odáig, hogy lebegtessem őket. Most jöhet a mozgatásuk. Szemeim ismét becsuktam, most már csak a sziklákat éreztem, melyekbe a chakram vezettem. Éreztem, ahogy lebegnek és megmozdulnak. Nem tudom, mennyi ideje állhattam egy helyben, de a nap már sütött, mikor egy kis szelet éreztem. Majd egyre erősebb, forgó mozgású szél fújt. Szemem ismét kinyitottam, ekkor láttam, ahogy a lebegő szikladarabok forogni kezdtek előttem. Tovább koncentráltam, nem kis idő alatt jutottam el idáig, most már menni fog, reméltem. A sziklák egyre gyorsabban forogtak előttem.
Egy órán keresztül próbáltam a forgási sebességet növelni, mire sikerült egy számomra megfelelő szintet elérni. Jöhet a technika második fele. A forgó sziklákkal kell magam beépíteni. Ez már valamennyire könnyebbnek tűnt számomra, hisz a saját technikám is hasonló. A sziklák forogtak, a kapcsolattartás pedig szívta a chakram. Fáradt is voltam, jó pár órája itt vagyunk már. A kezemre úgy növesztek sziklát, hogy a földbe chakrat vezetek, és azt külsőleg iránytíom. Itt viszont, hogy nincs közvetlen kapcsolat, nehezebb lesz. Lassan kell létrehoznom, nem akarom, hogy engem törjenek össze a sziklák.
El is kezdtem. Megpróbáltam először egy kisebb darabot a sziklákból magara tapasztani. Ismét becsuktam szemem, hogy jobban koncentráljak. Néhány perc alatt éreztem, ahogy valami hozzám ér. Egy kis kő volt az, ahogy a kezemre tapadt. Sikerült, jöhetnek a nagyobb darabok. Nem mindig sikeresen, sok kő le is esett a földre, de lassan sikerült belejönnöm, és egyre több szikla építette be a testem egészét.
Sötétedett már, mikor a testem nagy részét sikeresen be tudtam építeni, a fejem maradt szinte csak ki, meg egy két foltban. Nem egyszer próbáltuk azóta újra és újra, összesen 3 napig voltunk ott, míg nem elértem az elvárásnak megfelelő szintet és gyorsaságot. Mikor rendesen tudtam használni, a mester ismét kihívott egy harcra, ahol csak pusztakézzel, valamint föld elemmel lehetett harcolni egymás ellen. A mester kezébe vett néhány kunait, melyet felém hajított, majd egy technikával, az árnyék shuriken technikával megsokszorozta a kunaiait. Míg repültek felém, aktiváltam a technikát, és a pörgő sziklákkal sikeresen hárítottam a kunaiokat. Újra próbáltuk, mikor kétszer több kunaial próbálkozott. Ekkor éreztem, nem elég ha pörög, így beépítettem magam a kődarabokkal, ezáltal megúsztam az összes kunai támadását. A harc után beültünk vacsorázni egy rameneshez, majd hazamentem és elaludtam, úgy ahogy voltam. Ruhástul.

//Bocs a hosszért, ebben a melegben nem mennek a hosszú történetek:S:)//

Technika neve /Saját technika/

Hebikareu // Kígyó testcsere
/Mivel nincs pontos leírás, a technika elfogadása szerint írom/
Történetbe való beillesztés: A Fagy országi küldetés előtti hét napjai

- A fejem, mindjárt szétrobban – gondoltam, miközben felkeltem. Az éjjel megszomjaztam egy kis szakéra, és leöntöttem pár pohárral. De lehet, hogy kicsit túllőttem a célon. Egy pohár vizet ittam, majd leültem az asztalhoz, hogy megreggelizzek. A nem túl bőséges étkezés után egy cigarettára gyújtottam rá. Miközben füstölt a számban, azon agyaltam, vajon rátalál e az ANBU erre a kis házra. Elvégre az ország legszélén volt, több kilométeres körzetben nem volt semmiféle falu vagy épület. Elterveztem, hogy ma kicsit kimozdulok otthonról, esetleg szerzek egy kis pénzt. Miután elkészültem, felöltöztem. Új ruhám, melyet nem olyan rég „szereztem” felvettem, majd az arcomat takaró álarcot is feltettem. Fejemre húztam a kapucnim. Készen álltam. Köpenyem alatt volt a növényes tekercsem, valamint a fegyverekkel lepecsételt tekercs is. Mivel az erdő szélén voltam, nem nagyon sétálhattam, várva, hogy az úton megjelenik egy kocsi, amit ki tudnék rabolni. Úgy terveztem átmegyek a Kő országába pár napra. El is indultam az útnak, miután minden fontos felszerelésemet eltettem.
Utamat csend kísérte, szinte végig az erdőn keresztül haladtam, bár a határhoz közel voltam, nem kellett sokat utazzak, hogy átérjek az országba.
A fák egyre jobban ritkultak, ahogy átléptem a határt, majd Ishigakureba érve egy nagy mezőn találtam magam. Fák alig voltak, csupán egy-kettő nőtt ki a pusztaságon. Azonban térdig érő búza fogadott. A búzán mentem, mikor hallottam valamit. Két ember harcolt. Az egyik az ország shinobija volt, a másik pedig egy konohai volt. Azonban az ő fejpántja át volt húzva. Szökött ninja. A magasra nőtt növényben meghúztam magam, úgy szemléltem az eseményeket. Majd egy igen csak érdekes dolgot láttam. A konohai fickó megfogta ellenfelének homlokát, azzal ő eltűnt, a helyén pedig egy béka ugrált. –Mi lehet ez?- gondolkodtam. Felkeltem, majd a férfi felé indultam, aki egy kis füzetet vett elő, valamint egy ceruzát. Majd lapozni kezdett, egy oldalon megállt, és satírozni kezdett. Egy fejvadász lehet. Ekkor bukkant fel egy másik személy a háta mögül, pontosabban kettőnk között, a földből. Egy ninjato volt a kezében. Alacsony termetű volt, feltételezhetően fiatal. nem vett engem észre, hanem egyből a fickó felé osont, halkan. Ruházata olyan volt, mint az előbb elesett fickóé. *Segíts neki* utasította a hang. Nem tudtam, miért mondja ezt, de teljesítettem a parancsát. Mivel mezőn voltunk, virágok is voltak a búzaszálak alatt. Tenyereim összecsaptam, majd a Virág shuriken technikát alkalmazva 5 db shuriken-t hajítottam az osonó férfiba. A férfi épp megvágta az irogató Konohait, aki felüvöltött. Majd a támadó férfi megállt, hátában a virágokkal, majd felköhögött. Ekkor fordult meg a konohai, ám még mielőtt mozdulni tudott volna, a fickó összeesett.
- Te meg ki vagy? – kérdezte tőlem. A földre térdelt. A vállát vágták meg.
- A nevem Itanashi – szóltam a maszk mögül.
- Menj innen, mert még jöhetnek páran – szólt a fickó. Ám nem mozdultam.
- Az előbb mentettelek meg – válaszoltam – Gyere velem – intettem, azzal a férfi felé mentem. Mikor egy méterre lehetett tőlem, előkapott egy kardot és felém hegyezte.
- Mit akarsz tőlem?
- Segíteni. De előbb menjünk innen, te mondtad, még jöhetnek többen – válaszoltam. A férfi leeresztette kardját.
- Ha be akarsz csapni, kettéváglak – mondta, bár arcán láttam, ő is indulni akart már. Átkaroltam, segítettem felkelni, majd a ruhájának ujjával bekötöttem a sebét. Nem volt mély, de vérzett rendesen. Visszasétáltunk a házamhoz, út közben beszélgettünk.
- Kik voltak azok a férfiak – kezdtem.
- Az ország shinobiai, akik engem akartam elkapni és elvinni a vezetőséghez, nagy fejpénz érdekében. – ahhoz képest, hogy elhagyta otthonát, meglehetősen sokat beszélt magáról. Kiderült, Konohát 2 éve hagyta ott, azóta vándorol, fejvadászatból él. Mivel látott valamiféle rokonszenvet bennem, és mivel sebesült volt, elfogadta a meghívásom, hogy pár napig nálam húzza meg magát. A házban leültettem, majd egy pohár szakét tettem elé. A férfi eltolta maga elől.
- Nem hiszed még mindig, hogy én veled vagyok, igaz? – kérdeztem. Nem válaszolt. Majd levettem kapucnim, álarcom letettem az egyik székre, és legurítottam egy pohár szakét.
A férfi még egy ideig távolodni próbált az italtól, aztán beadva a derekát megitta ő is.
- Köszönöm – mondta.
- Itt meghúzhatod magad egy pár napig. Ahogy elnézem a sebed hamar be fog gyógyulni, de nem erőltetheted.
- Nincs nálam pénz, amivel tudnék fizetni, ahogy elnézem, neked is el kéne még egy kis pénz. – Nem kell pénz. A segítséged kell. Amikor harcoltál, volt egy technika, ami igen különleges volt, hasonlót sem láttam még.
- Amikor a fickó helyén egy béka lett? – kérdezte nevetve. – Az az egyik kedvenc technikám.
- Tanítsd meg nekem – mondtam határozottan. beleegyezett.
Kisétáltunk, majd elmagyarázta a technikát.
- A lényege, hogy először is létre kell hoznod egy varangyot, mely majd később megjelenik. – kezdett bele. Itt jöttek a gondok. A varangyokkal én nem álltam szerződésben. Azonban felvetettem, hogy esetleg a kígyókkal megpróbálom. Létrehozható, azt mondta.
- Szóval, miután megvan, létre kell hozni egy fizikai kapcsolatot a személlyel, akin alkalmazni akarod. Erre volt a homlok érintése a harcomban. Ha ez létrejött, egy testcserét hozol létre, így kicserélődik a két test. Meg is mutatom. – arrébb állt - Kuchiyose no jutsu – mondta, azzal megidézett egy békát. Majd felém sétált. Mikor odaért, megfogta a homlokom. Ekkor igen furcsa érzést éreztem. Majd a forgó világból kijutva hirtelen a férfi másik oldalán találtam magam. A béka pedig ott ugrált a férfinál. Megszédített, az előbb felöntött szaké kissé megviselte a gyomrom, így előrehajoltam egy percre.
Miután jobban lettem, a férfi megveregette a vállam, és felkészült a tanításra.
Először is gyakorolnod kell a Kawarimi nevű technikát, ezt kell majd a testeden kívül átvinned a felállított kapcsolatra. – kezdett bele, majd felém hajított egy kunai-t. A kunai belém állt. Ekkor egy pukkanás következtében egy fadarab maradt a helyén, benne a kunai-al. Én pedig a legközelebbi fán voltam.
- Remek, látom ez megy neked. Jók a reflexeid, kölyök. Ezt a testcserénél felhasznált gyors reflexet kell átvinned a kapcsolaton keresztül az áldozatba.
- Most meg kell idézned egy tagját a kígyók fajából, akivel létrehozod a technikát. Kezem megharaptam, majd tenyerem a földre nyomtam
- Kuchiyose no jutsu – mondtam. Azzal egy kis füst jött létre, és sziszegést hallottam. Egy kisebb méretű kígyó kúszott elő, úgy egy méter hosszú lehetett. A faj legegyszerűbb tagjai közé tartozott, a sima kígyók. Ezek nem tudtak beszélni, technikákat sem ismertek, csupán harcnál lehetett rájuk számítani. És gyakorlásnál. Tökéletes volt a célra, ezért idéztem ezt a példányt.
- Akkor, jöhet a második fázis. miután az élőlényt megidézted, hasonlóan a testcsere technikával kell egy másik élőlénnyel kicserélned. Figyelni kell nagyon, mert ha elszúrod, akkor a célpont és talán az idézett állatod is mehet a mélybe, ahonnan soha többet nem tudod megidézni. Így célszerűbb lenne egy klónon gyakorolni, mielőtt élesben is megtanulnád. – fejtette ki a lépést. A férfi segített nekem és létrehozott egy Bunshin-t.
- Ezen fogsz tudni tanulni, hisz egy árnyékklónnal a legjobb gyakorolni – mosolygott.
Most létre kell hoznom a chakrakapcsolatot, amelyen keresztül majd a kígyóba vezetve kicserélhetem őket. Mégse olyan egyszerű a technika, mint amennyire kinéz. A klón fejét megfogtam, megpróbáltam a chakrakapcsolatát összekötni a sajátommal. Megpróbáltam minél jobban koncentrálni, hogy létrejöjjön. Mivel a kígyó az én véremből idézett technikával jött létre, vele már meg volt a kapcsolat. A klónnal pár perc alatt létre tudtam hozni, nem akartam kapkodni, inkább lassan gyakoroltam, majd ha élesben megy, akkor már gyorsabban is menni fog, remélem. Végre sikerült létrehoznom a több percen át tartó tökéletesített chakra kapcsolatot, most jött a legnehezebb feladat. A két chakra-t ki kell cserélni a hálózaton keresztül. Elengedtem magam, kezem lazán tartottam a klónom. Nagyon nehéznek bizonyult, többször le kellett állnom, mert nem voltam rá képes. Szinte lehetetlennek bizonyult. Nem mondtam még ilyet, de úgy éreztem, nem tudom megtanulni. A férfi felé fordultam.
- Ez képtelenség. Nem lehet átcserélni két élőlény teljes chakra-jat.
- Ez igaz, ám ne feledd, az idézett élőlények is képesek chakraátvitelre. – mondta. Ekkor jutott eszembe egy ötlet. A megidézett kígyót feloldottam, aki eltűnt, majd megidéztem Yakura-t a kígyót. Ő már a fejlettebb fajok közé tartozott, így képes volt kommunikálni és technikákat használni. Az ötletemet felvázoltam a férfinak is.
- Ha én nem vagyok képes kicserélni a chakrajunkat, akkor Yakura fogja magát kicserélni a férfival az általam felállított hálózaton. Olyan, mintha a kígyó hozná létre a Kawarimi technikát, csupán egy adott jelre, mely ebben az esetben az érintés, fog beindulni. – fejeztem be. A férfi bólintott. Megfogtam ismét a klón fejét, és létrehoztam a kapcsolatot.
- Yakura, most – utasítottam. A kígyó ekkor a köztünk fennálló kapcsolaton keresztül alkalmazta a Kawarimi technikát, majd kicserélte magát a férfival. Bár az átmenet nem volt olyan gyors, mint elképzeltem, ez a chakrakapcsolattól függött, amely még nem volt tökéletes. A legjobb az lenne, ha egyszerre fognám a kígyót és a klónt is, de ezt nem lehet, mivel értelmetlen pazarlás. A kígyó eltűnt, egy időben a klónnal. Majd hirtelen a kígyót tartottam a kezemben, a klón pedig a földre esett.
Sikerült. Ezzel a módszerrel képes vagyok kicserélni egy személyt egy kígyóval. Yakura-t még nem tüntettem el, gyakoroltam még. Aznap még további 5 alkalommal próbáltam, megpróbáltam minél gyorsabban és minél jobban létrehozni a kapcsolatot. . A fickó megköszönte a szállást én pedig meghajoltam előtte, köszönve a tanításáért. Azzal elment Az ittunk pár pohár szakét, majd elaludtunk.
Másnap mikor felkeltem, egy levél és egy csomag volt azt asztalon.
A papírra csupán annyi volt írva, Köszönöm. A zacskóban pedig pénz volt. Bár nem sikerült az országba tett utazásom, nem panaszkodhattam.

/Megpróbáltam kihozni belőle amit tudtam, bár a részletes leírás hiánya okozott némi nehézséget. Bár saját jutsu, így a létrehozás valamilyen szinten nincs megszabva:)/

A fiú belépett a házba. 3 napja, hogy elment otthonról, zsákmányszerzés céljából. - Megjöttem – nyitotta ki ajtaját a fiú. Lakótársa elé sétált, nagy mosollyal köszöntötte, majd nyakába ugrott és megcsókolta.
- Találtál valami érdekeset? – kérdezte. Ekkor a fiú megmutatta tekercsét.
- És az ára is igen kecsegtető volt – nevetett a fiú. Besétált a házba, majd leültek ebédelni. Míg Itanashi távol volt, a lány forró ebédet készített, tudta, hogy a fiú éhes lesz, mire hazaér. Ez így is volt. Bár még mindig kevés ideje él vele a lány, mégis ismeri a fiú vágyait, titkait.
Ebéd után a fiú ismét elővette frissen szerzett zsákmányát, majd tanulmányozni kezdte. A papír tetején ez állt:
- Föld elem: Acélbőr technika -
Végignézte az instrukciókat, most részletesen, majd szája széle elmosolyodott. Egy olyan különleges technikának a tekercsét tartja kezében, mellyel hatalmas előnyre tehet szert a harcokban. Bár kissé bonyolult leírása volt, a fiú megértette, úgy döntött, azonnal hozzákezd.

Bár a technika föld elemű, ebben az esetben nincs szükség földre, hanem az elemi chakráját kell testének külső rétegébe, a bőr rétegeibe koncentrálni, megkeményítve azt. Kedvező idő volt odakinn, így kisétált, hogy ott gyakorolja. Egy nagyobb méretű sziklára ült le, mely a ház mellett volt. Chakráját tökéletesen kell elosztania, majd a bőrbe vezetni. Úgy döntött, először jobb kezével próbálja meg. Chakrájának nagy részét kezébe kezdte koncentrálni. Szinte érezte, ahogy átjárja ereit, porcikáit. Ám a feladat nehézsége, hogy a chakrat a testen belül kell formázni, és átalakítani, pontosabban megszilárdítani. Kezét maga elé tartotta, majd becsukta szemét. Ez mindig segített neki elmélyülni a koncentrálásban. Lassú és mély levegőt szívott, majd szinte még lassabban kifújta. Chakraját nem kell kieresztenie, ám nem sokkal a bőr felszízne alatt kell megállítania, ez a technika hasonlított egyik kedvenc technikájára, az Árnyék kígyó kezek-re. elemi chakraját elkezdte ujjába koncentrálni, majd onnan egyre jobban szétosztva engedte kijjebb és kijjebb, míg szinte a bőrt el nem éri. Talán 10 perce ülhetett egy helyben, mozdulatlanul. Majd szemeit hirtelen kinyitotta. Kezére nézett, és nekikezdett. A chakraját elkezdte a felszínre irányítani, ám egy pillanatban megállította, mikor is elérte a bőrt. Ám sajnálatos módon semmi sem történt. Ismét nekikezdett a chakra irányításnak. A lány időközben kisétált, vállával az ajtót támasztotta, csak nézte a fiút. Csodálta elszántságát és akaratát, valamint megfertőzte vérszomja.
A fiú némán, csendben ült, kezét előre tartva. Azonban nem hozott változást az első fél óra. A nap egyre magasabbra került, míg ő ugyanabban a pozícióban ült, és csak koncentrált. Egy óra elteltével nézett ismét kezére. Észrevette, ahogyan ujja kissé elszürkült. Most vagy jó úton jár, vagy ez lesz az a pont, hogy le kell vágnia az ujját. Ám bízott magában. Nagyon is bízott magában. Folytatva az eddigieket ujján az egyre jobban elszürkülést vette észre. Majd ujjáról tenyerére eresztve a chakraját kézfején is folytatta. Talán két órányi próbálkozás, és szinte folyamatos chakra pumpálást követően kézfeje, valamint ujjai feketésen elszíneződött. megállt. Az állapotot fenntartotta egy pár percig, majd mikor a bőrszíne még mindig feketésen sötét volt, úgy érezte, itt az ideje megbizonyosodni, vajon sikerült, vagy örökre egy kézzel kell harcolnia. Övéről egy kunai-t csatolt le, majd nem törődve a következményekkel a kunait beledöfte kézfejébe. A fiú felüvöltött, a penge, habár nem teljesen, mégis csak beleszúródott a kézfejébe. A lány közbe akart lépni, ám a fiú csupán egy üveg szakét kért. A lány berohant a házba, majd hamarosan megérkezett. A fiú beleivott.
Újabb fél óra elteltével gondolta úgy, ismét megpróbálja. A kunait, melynek pengéje még most is véres volt, ismét felemelte, majd beledöfött saját kezébe. Koppanást hallott. A penge megállt, nem hatolt át bőrén. A fiú elmosolyodott. Letette a fegyvert maga mellé, majd folytatta a gyakorlást. Több órán át csak ült, és folyamatosan oszlatta szét testének minden egyes pontján elemi chakraját, melytől bőre befeketedett. Sikerült egész alkarjára kiterjesztenie. Egy újabb óra alatt, pedig mindkét kezének alkarját feketére színezte elemi chakrája. Úgy érezte, pihennie kell, eléggé elfáradt. Talán ha fél órát pihent, elszívott néhány cigarettát, majd ismét belelendült. Bár nehézkesen, de ismét sikeresen szilárdította meg két karján a bőrréteget. A nap további részében az állapot fenntartását próbálta, nem haladt tovább. Alkarja a nap végére sikeresen elszíneződött. Elégedetten dőlt be az ágyba. Mint valami zsák, úgy dőlt el.

Másnap azonban igen csak korán kelt, a lány észre sem vette a fiú eltűnését, aki már kora reggel a sziklán ült, felső testét pucéran hagyva. Két karját sikeresen megszilárdította. Következhet mellkasa, valamint a lábai, végül a feje. Egész álló nap a sziklán ült, cigarettát szívott. talán soha sem volt még ennyire nyugodt. Az idő kissé felhős volt, a szél is felerősödött. Pont ilyen idő kellett a tökéletes gyakorláshoz. A lány hiába jött ki a házból, szólván, kész az ebéd, a fiú teljesen más világba került. Szemet becsukta, kivonta teljesen magát a világból, szinte transzba esett. Csupán lassan emelkedő és süllyedő mellkasáról lehetett megmondani, él e még. A lány csak állt, vállával az ajtót támasztotta, és csak nézte a fiút. Majd hirtelen valami különös dologra lett figyelmes. Késő délután volt már. A fiú nyaka, valamint mellkasa hirtelen lassan elsötétült, majd sötétszürkévé vált. Egy percig talán, ha így maradt. Majd kinyitotta szemeit, a szürkeség eltűnt mellkasáról. A lány felé fordult. Mosolygott.
- Ha így megy, pár nap, és tökéletesítem a technikát. – szólt hozzá, majd besétált a házba. Vacsora után kisétált, elszívott egy cigarettát, majd visszament és elaludtak mind a ketten.
Edzését napi szinten végezte, fokozatosan haladt testének részein, nem siette el. Általában kora reggel kelt fel, majd a sziklán ülve addig koncentrált, mígnem sikerült a betervezett testrészt átalakítani. Ám míg ezt az állapotot el nem érte, teljesen transzba esett, nem lehetett hozzászólni.
Az elkövetkezendő két nap viharos volt, erős széllel, hirtelen lezúduló esőzésekkel. Ám ez a fiút nem zavarta. Bár nem maradt kinn oly sokáig, mint eddig, mégis végigcsinálta azt, amit az adott napra eltervezett.
Egy nap a zuhogó esőbe ült egyedül a sziklán. A lány az ablakból nézte ezt az eltökélt fiút, kinek hátát egy köpeny védte valamilyen szinten az esőtől, de így is nagyon megázott. Majd felkelt a szikláról, és belépett a házba. Ruhájáról folyt a víz, tüsszentett, de nem zavartatta magát. Ruháját levette az ajtóban, majd besétált a tűz mellé.
A reggel már szebb volt, mint az előző napoké. A felhők felszakadoztak, a nap is kisütött, visszatért a jó idő. Habár a fiú kissé megfázott az előző napokban, nem maradt benn, nem feküdt az ágyban egy takaró alatt, hanem kiment a házból, a friss levegőre és edzett. Megszállottjává vált a technikának, lassan egy hete foglalkozik vele, nem törődve fáradtsággal, fájdalmakkal. Csak a cél lebeg szeme előtt. Ennek fényében gyakorolt a nap egészében, csupán egy ebédszünetet tartott.
Habár teste az elmúlt egy hétben szinte teljesen kimerült, elfáradt, eltervezte, a holnap napon még egyszer, utoljára kimegy.
- Jashin akarata. Ő segít nekem. Hiszen ő bennem él, és erőt ad. – ezt mondogatta mindig magában. Talán volt benne valami. Elvégre egész héten csak pusztította magát, pihenés nélkül dolgozott. Talán tényleg segítette őt valami felsőbb rendű lény.
- Jashin akarata – ismételgette magát a fiú, majd elaludt.

Másnap reggel ismét meleg, napos idő köszöntött be. Kora reggel volt, mikor a kis ház ajtaja nyikorogva kinyílt. A fiú kilépett, majd egy cigaretta, majd egy kis szaké ledöntése után a sziklához sétált. Ám most nem ült le. Lassan egy hete már, hogy a technikát tanulja. Úgy érezte, eljött az idő, hogy megbizonyosodjon a technikájának hatékonyságáról. Eltervezte, a mai napon végleg képes lesz a testének teljes védelmét létrehozni. Majd a sziklára ült, a szokásos pozícióban helyet foglalt. Chakrat gyűjtött. Majd lehunyta szemeit, és koncentrált.

Kora délután volt, mikor a lány kisétált az ajtón.
- Kész az ebéd. – szólt. Majd egy pillanatra megfagyott. Ott állt a fehér hajú fiú, félpucéran, egy fa előtt, mélyen koncentrált. Majd jobb karja elsötétedett. Mély levegőt szívott, majd a fa törzsébe ütött, tisztán, ököllel. A sötét ököl a kéregbe hatolt. Hatalmas reccsenés hallatszódott, majd a fában keletkező üreg épp oly mély volt, hogy a fa kidőljön, recsegve, ropogva. A fiú mélyeket lélegzett, hátáról izzadság folyt. Lábainál néhány kettétört kunai hevert. Majd megfordult. Karja visszakapta normális színét. A fiú megtörölte arcát, elégedetten mosolygott.
- Megyek már. A fiú besétált. Az asztalhoz ültek, Itanashi mosolygott a lányra. – Láttad, mire vagyok képes? Az a fa teljesen megadta magát – büszkélkedett. Hangja különösképp boldog volt. A lány is mosolygott. A fiú az előtte levő tálban lévő ételt egy mozdulattal eltűntette , majd a lány felé nézett.
- Most, hogy befejezted a tanulást, mit szólnál, ha kicsit rajtam is gyakorolnál? – majd szépen lassan elindult a háló felé. Itanashi felkelt, utána sétált. Csodás élményben volt része az egy heti komoly edzés után. Elégedetten feküdtek egymás mellett. A kis ház ajtaja aznap már nem nyílt ki többet.

//Eleje kiszedve, ill kibővítve //

Tanulandó jutsu neve: Yumiton: Akuma // Sötét stílus: Démon
Az egyik legerősebb Sötét technikák közé tartozik. A használó képes egy hatalmas démonformájú chakratömeget előhívni, amelyet irányítva az ellenfélre támadhatunk. Mivel testét tömég chakra alkotja, csak színtiszta chakrából álló támadás képes megfékezni a szörnyet. A ninjafegyverek lepattannak a testéről. 
Chakraszint: 550
Besorolás: S
 
Időbeli elhelyezés: A Hozukijo-ban történt lázadás folytatása
Viharos éjszaka volt. Itanashi ajtaján hangosan kopogtattak.
- Uram. Uram. Lázadás tört ki. Uram. – Itanashi azonnal kimászott ágyából, majd köpenyét magára véve indult ki, hogy azonnal kézbe vehesse az irányítást. Ajtajában egy nemrég kinevezett segítője állt, görnyedt hátának ellenére gyors volt és erős. Itanashi a létesítmény testőrségével és saját, földből késült hasonmásainak segítségével azonnal elejét vette a lázadásnak. A testőrök azonnal a földre nyomtak mindenkit, aki az útjukba került, ki ellenkezett, megverték, majd megkötözve hajtották előre, a Nagyudvarra. Itanashi eközben találkozott egy férfival, ki kísérletek tucatjain esett már túl, jelenléte maga volt a kézzel fogható düh. Végül Itanashi megfékezte az elszabadult alanyt, majd kioltva életét térhetett vissza a rabokhoz. Azonban harc közben olyan dolgokra lett figyelmes, melyekről eddig nem is sejtette, hogy létezhet. A tudat és az emberi jellem képes befolyásolni a chakrat, ezáltal lehet gyógyítani és pusztítani vele. papunk átélte a töménytelen dühöt, mely ellenfelét táplálta a harcban. Itanashi rezzenéstelen arccal tépte fel a férfi mellkasát, azonban ő maga is sérült az összeütközésen…
Itanashi az udvarra sietett. A klónok és a Börtön testőrsége sikeresen összegyűjtötte mindazokat, akik a vihar alatt sikeresen megszöktek a cellájukból, és kézzel, fegyverrel rontottak az őrök életére, ezzel próbálva megszerezni szabadságukat. Mostanra mindegyikük egy sorban állt, volt kinek arcáról folyt a vér, volt, kinek horzsolások és ütésnyomok hagytak nyomot. Az őrök nem kímélték a lázadókat.
Végül az elsőt végezte ki a fiú, azt, aki először hagyta el a celláját. Miután a férfi két karját eltörték, „elhagyhatta a létesítményt”, két klónnal együtt kisétált a védőmezőn, mely hamuvá égette testét.
- Nem tűröm el a lázadást, nem tűröm el az ellenkezést. Amíg a falak között tartózkodnak, az én szabályaim szerint játszunk. Akinek ellenvetése van, az szintén távozni fog a börtönből. - tekint körbe, miután leszögezi végleg a rabok helyzetét. - Most pedig mindenkit a cellájába. A mai vacsoraadag megvonva. - fejezi be, majd hátat fordít a bagázsnak, és irodája felé veszi az irányt. 
- Azt nem teheted. Te zsarnok - kiáltozik valaki mögüle. A pap megállt. Mélyet lélegzett, majd megfordult. A két hasonmás már elő is állították a férfit, majd karját fogták meg.
- Hagyjátok. Úgy tűnik, számára nem volt elég az imént látott események, hogy jobb belátásra bírják. - A férfi kiegyenesedett, ám a pap egy pillanat alatt előtte termett, majd nyakon ragadva a magasba emelte őt. Erős karján megfeszültek az erek. 
- Szóval, azt mondod, nem vonhatom meg az élelmet? - hangja megváltozott. Mélyebb lett, rémisztőbb, mégis teljes higgadtságot tükrözött. A férfi felszisszent. Bőrén halvány égési nyomok jelentek meg. Izzott a levegő a pap körül. Mi lehet ez? A férfi egyre hangosabban szenvedett, mígnem bocsánatért esedezett. Itanashi nem értette a helyzetet. Eleresztette a férfit, aki a földre esett. Nyakát mintha tűzben tartották volna, a pap ujjai beleégtek bőrébe. De mégis hogyan? Majd megvilágosodott.
A férfi ott térdelt a porban, nyakát szorítva próbálta enyhíteni a fájdalmat. Itanashi mosolygott. Szemei ismét vérvörössé változtak, ördögi és sejtelmes mosoly volt ez, ami a férfira nézve semmiképp sem jelentett jót. A pap felemelte kezét, majd a férfi homlokát ragadta meg. Sziszegett a bőre. 
- ÁÁÁHHH - kiáltozott. Itanashi nevetni kezdett, élvezte. Eleresztette a férfit, majd egyetlen csapással a földbe döngölte a fejét, szétloccsantva az agyát a betonban. 
- Mindenki a cellájába. – nem szólt többet.
Itanashi irodájába ment, majd leült a nagy asztalhoz. Kezeit nézte. Nem látott rajtuk semmi változást. Mégis ezzel a két kézzel égette meg a férfit. Felkelt, majd lesétált a terembe, ahol a titkos kísérletek zajlanak. Az orvosok és a testőrök eloltották a tüzet, igaz, sok fontos dokumentum veszett oda, mégis sokat menekítettek ki a lángok fogságából.
- Mi történt a férfival? Az alannyal? Miféle kísérletnek vetették alá? – faggatta az első orvost.
- A kutatás az alany idegrendszeri és tűrőképességi állapotát vizsgálta, különböző…vizsgálatoknak vetettük alá, és az erre érkező reakcióit elemeztük. Az alany volt a tökéletes példa, hogy a chakra természete a személy természetétől függ. Egy olyan ember, kinek lelke tiszta, és képes feláldozni bármit azért, hogy megóvhassa szeretteit, képes a chakra tökéletes kontrollálására, annak lehetőség adódik, hogy gyógyíthasson a chakra segítségével. Azonban kinek lelkét megannyi fájdalom és kín nyomja, kinek elméje kellőképp romlott, az képes fegyverré alakítani chakraját, egyfajta pusztító erőként felhasználni azt. Az alany esetében a kísérletek az emberi tűrőképességet vizsgálták, a kísérletek során az alany tejesen elvesztette a józan ítélőképességét, ezért is kellett megfékezni, hogy kijuthasson. Elméje teljesen megzavarodott, chakraja megváltozott, pusztítani kezdett. Az elszigetelés és a megfékezés volt az egyetlen mód arra, hogy ez a veszély ne juthasson ki a laboratórium területéről.
- Tehát azt mondja, az emberi tulajdonságok hatással vannak a chakrara? És mi van, ha valaki képes felébreszteni azt az erőt, amelyet az alany?
- Az az ember kellően romlott, a társadalomtól elszakadni kívánó személy. Aki képes felébreszteni magában ezt az erőt, hihetetlen pusztítást végezhet a puszta chakraval. A chakra a Hoshigakureiek által használt csillagchakraval azonosítják, sok közös vonást találtak a két stílus között, igaz a Sötét chakrat igen kevesen szabadították fel.
- Hogy jön szóba a rejtett Csillag?
- A Csillag chakra stílus működési elve hasonlatos a sötét chakra stílusával. A használó általában egyfajta felhőt képez a felszabadított chakraból, majd abból táplálkozva alapozza meg a támadásokat. – ekkor az orvos az egyik segítője felé int.
- Yao, hozd ide az S04-N11-es számú alany dokumentumait. – a férfi fejet hajtva indult meg felkutatni a papírokat.
- Az s04-N11-es alany egy Hoshigakurei shinobi volt, ki merényletet akart véghezvinni egy földesúrral szemben, a Hozukijo falain belül halt meg, hosszú-hosszú évek után. Az akkori vezetőség elrendelte a kísérletek indítását, hogy minél többet ismerhessünk meg a Csillagból.  Az alany szinte minden nap a kutatólabor egyik termében volt elhelyezve, ahol nap, mint nap az életéért küzdött meg. Az orvosok a csillag stílusát vizsgálta, harci stílusuk kiismerésének csúcspontja pedig a következő volt – idő közben visszatért Yao egy dossziéval a kezében.
Egy fénykép, majd néhány lap, rajta adatokkal, kísérleti azonosítottak, táplálkozási információkkal. majd az utolsó lapon egy igen különleges feljegyzést talált a fiú.
„Alany száma: S04-N11
Időpont: 11: 36
…Az alany teste fárad, készletei merülnek, azonban a chakra segítségével harcképes. Ellenfele egy idézett lény, nem akadt olyan rab, aki felvehetné ellene a versenyt. Az alany elvégezte a szükséges kézjeleket, ezután megjelent a hátán lévő, jellegzetes pávatoll. Hirtelen ugrott meg a chakraszintje, érezhető változáson ment át. A chakra megnőtt, farkas formáját vette fel, a chakralény pedig ellenfelére támadott. A chakralény testén nem hatolt át fegyver. A ninjuunak esélye sem volt…”
 
- A dokumentumait magammal viszem.
- Ahogy kéri, uram – hajtott fejet az orvos. Itanashi az udvarra sétált. Hely kellett neki, nagyméretű hely. A dokumentumot még kétszer olvasta végig.
- A chakraval képes lehet valaki egy olyan lényt teremteni, amely képes nagyobb távolságokra is támadni. Képes volt a chakraból egy hatalmas lényt alkotni, amelyen nem fogott fegyver, és erősebb volt egy Ninjuunál. talán meglátogatom egyszer a Csillagot. – gondolkodott el egy pillanatra, majd visszatért az elemzéshez.
A férfi nagy mennyiségű chakrat szabadított fel, a pávatollak a kiárasztott chakra végterméke. Fel kell szabadítanom azt az erőt, majd abból kell megalkotnom a démont.
Itanashi az üres udvar közepén állt, két tenyerét egymásnak csapta. Koncentrálni kezdett. Rég volt olyan, hogy a pap ebben a helyzetben koncentrálja chakraját, azért, hogy egy új tudást szerezhessen meg. Igaz, a pusztító természetű erőt eddig csupán egyszer szabadította fel, azonban érezte, testében még mindig lángol a harag, a düh, és a gyilkolás vágy. Két kezét maga elé emelte, majd hatalmas mennyiségű chakrat szabadított fel. Először ujjai körül vette észre a hatást. Az ujjai körül szürkés fátyol kezdett keringeni, majd egyre sötétebb és sötétebbé vált, mígnem szinte az egész kezét fekete aura vette körbe.
- A hatalom. Az enyém – nevetett fel. Még több chakrat akart. Testét kezdte ellepni a sötét chakra, melyet egy helyre koncentrált, a hátára.
A chakra gyülemlett és gyülemlett, a sötétség lassan beterítette a fiút, a gonoszság kézzel foghatóvá vált.
Itanashi megtiltotta mindenkinek az udvarra való kilépést, hisz tudja, milyen gyilkos is ez az erő, ha nincs a védelme, már ő sem lenne egyben. Így aztán elrendelte, hogy amíg az udvaron gyakorol, senki sem zavarhatja őt meg.  
Miután kellő chakrat halmozott fel, megkezdte a technika második fázisát, a formázást. Az általa leginkább ismert állatot formálja meg, mivel ebben vana  legtöbb tapasztalata. Ez pdig nem más, mint egy hatalmas, hosszú kígyószerű chakralény.
A szörnyeteg igen apróként indult a pap válláról, majd ahogy a pap egyre több és több chakrat adott a technikához, úgy nőtt az állat teste, sötétedni kezdett, látszott, ez már egy teljesen más szint, mint amit eddig ismert. A kígyó lassan formálódott, pikkelyeit sötét lilás-fekete színű chakra alkotta.
A pap nem hagyott pihenőt, nem várt, eltökélt volt és türelmetlen. De leginkább romlott.
A sötét chakra az egész udvart befedte, érezni lehetett a dühöt, az erőt.
A kígyó egyre csak gyarapodott, teste egyre hatalmasabbá vált. A magasba emelkedett, a pap szinte eltörpült a belőle kinövő kígyótól. Az állat tekergett a magasban, áldozatát várta.
 
Itanashi a gyakolrás végett újabb klónokat alkotott, melyek fegyverekkel kezdték támadni a papot. A pap összecsapta két kezét, majd sikeresen előhívta ismételten a kígyót, mely tekeregve tört a magasba. A klónok először fegyverekkel próbálták megsebesíteni a papot, azonban a kígyó elé kúszott, teste pedig felfogta a fegyvereket. majd megindult. Gyorsan és pontosan érte el az első klónt, melyen egyszerűen áthatolt, mintha lenyelte volna. A sötét chakra következtében a klón nem bírta sokáig, ahogy a többi sem, amelyeket a kígyó elkapott.

Igaz, Itanashi még nincs teljes tudatában, pontosan milyen erő hatalmában is áll, azonban egy biztos, ha a Csillag képes egy olyan stílusra, amely felhasználható az Ő erejéhez, akkor előbb, vagy utóbb, de Itanashi látogatást fog tenni Hosgigakure országában. és ahol ő jár, ott csak pusztulást és káoszt hagy maga után.

Legkozelebb kernek tobbet a technika tanulasarol. Azert is mert kevesnek ereztem es azert is mert elvezheto volt az egesz elmeny. Tetszik hogy a karakter nem tudja pontosan hogy mit es hogyan is birtokol ha szepen lassan rajon mindenre akkor az nagyon jo lesz. Felirhatod a technikat!