Shikoku Naoki

Név: Shikoku Naoki
Kaszt: Genin
Nem: Férfi
Felszerelés: 5 kunai; 5 shurriken; 2 vékony acéldrót (10 m); 3 füstbomba; 15 robbanó cetli; speciális méreg szett, tekercsbe pecsételve.
Kor: 13 év
Vércsoport: 0
Születési dátum: 03.29.

Kinézet: 153 cm magas, világoszöld szeme és állig érő barna haja van, ami fésűt eléggé ritkán lát, így állandóan szerteszét áll. Testfelépítése átlagos. Ruhaként dísztelen sárga térdnadrágot és fekete pólót visel. Ha hosszabb útra indul magához veszi a speciális felszerelését, ami egy tekercsből áll. A tekercsben egy méreg szett van belepecsételve. Valamint magával viszi homokszínű köpenyét is, aminek a hátán a szemlélő észreveheti a ruházat egyetlen díszétő elemét, egy "homokfaluiságot" hirdető jelvényt. Naoki családja mindig is hűséges volt a faluhoz és ezt büszkén hirdették is azzal, hogy ruháikat, a ninja-fejpántokon található jellel díszítették. Ezenkívül csuklóira fémlapok vannak erősítve, amikkel blokkolni tud néhány felé dobott kunai-t.
Ékszerként fényesre csiszolt homokkristályokból álló nyakláncot visel, amit még a kishúga készített neki.

Előtörténet:

Shikoku Naoki a Szél Országában született, azon belül is Sunagakurében, az egyik ninja család tagjaként. Szülei mindketten jounin-ok voltak és a fiukat is ninjának szánták már a kezdetektől fogva. Mikor még kicsi volt, anyja estimeseként történeteket mesélt neki a ninja életről, de igazság szerint ezek Naokit nem igazán kötötték le. A kedvenc szórakozása a homokvárépítés volt, de minden játékban benne volt, ami homokkal volt kapcsolatos.
Naoki eléggé magányosan nevelkedett, egyetlen gyerekként szülei nagyon vigyáztak rá és ritkán volt alkalma játszani hasonló korú társaival. Mindez azonban megváltozott, amikor megszületett kishúga, Sayu. Naokival ellentétben a kislány élt halt édesanyja történeteiért és már egészen kicsi korában kijelentette, hogy ő is ninja lesz, mint apu és anyu. Az érdeklődési kör különbözőségének dacára Naoki nagyon szerette a húgát. Kiszakította őt a magányból, a méla egykedvűségből, ami előtte jellemző volt rá. Sülve-főve együtt voltak. Együtt játszottak, beszélgettek, Naoki még anyja történeteit is lelkesebben halgatta, ha Sayu is ott volt. Meg sem fordult a fejében, hogy máshol tanuljon, mint a húga, ezért gondolkodás nélkül beíratkozott az akadémiára (szülei nagy örömére), mivel tudta, hogy testvére 3 év múlva követi.

Motiváció hiányában ezt a 3 évet botrányosan töltötte. Alig tanult valamit, állandóan azt várta mikor mehet már haza. Nem volt ő rossz gyerek. Csendesen elvolt a leghátsó padban nem nagyon beszélt senkivel, ha a tanár kérdezte, akkor is egykedvűen válaszolt ha tudott, majd gyorsan visszaült a helyére és a következő pillanatban már máson járt az agya. Azonban az többször történt meg, hogy nem tudott válaszolni a kérdésre, ilyenkor szótlanul állt várva, hogy a tanár szíve megessen rajta. Ha valami igényel tanulást, akkor az az elmélet. Naokinak a gyakorlati feladatokkal sosem volt problémája, sőt néha még érdekesnek is találta őket, azonban az elméleti rész az katasztrófális volt.
Társai nemigen barátkoztak vele, nem igazán találtak vele azonos érdeklődési kört és igazság szerint Naoki se nagyon próbálkozott, hiszen ott volt neki Sayu.

Lassan eltelt az a 3 év és Sayu is beíratkozott az akadémiára. Neki nem volt problémája a motivációval, ő akart lenni a legjobb. Ezért rengeteget tanult és gyakorolt és ez okvetlenül is hatással volt Naokira. Sayu teljesen eltökélt volt abban, hogy nagyon erős ninja válik majd belőle, akiról olyan történeteket mesélnek, mint amiket az anyjuk is mesélt nekik, ezért rendszerint őt kérte meg, hogy edzenek együtt, versenyeket rendeztek egymás között és húga lelkesedésének hatására Naoki is kezdett egyre jobban megbarátkozni a ninja léttel. Még fél év volt hátra az 1. lehetőségéhez, hogy geninné válljon és bár 1 éve még nem tervezte, hogy továbblép, most már úgy érezte, hogy ha nem akar nagyon lemaradni a húgától, akkor igenis fejlődnie kell. Így a tanulásban is együtt voltak Sayuval, kapcsolatok szorosabbá vált mint eddig bármikor.

Mikor eljött a geninvizsga napja Naoki nem izgult annyira, mint várta. Amikor jobban belegondolt rájött, hogy nincs is miért izgulnia. A gyakorlat mindig is könnyedén ment neki, az elméleti részre pedig Sayuval rengeteget készültek. A húga többször is kikérdezte tőle az anyagot, míg Naoki tökéletesen el nem tudta mondani. Ennek köszönhetően a vizsga elméleti részét tökéletesre megírta és a gyakorlati vizsgán is hibátlan Ehnge no Jutsu-t hajtott végre. A vizsga végén csak, hogy megmutassa tudását a Shunshin no Jutsu-t használva egy kisebb füstfelhő kíséretében távozott a teremből. Ez is egy olyan megnyilvánulás volt, ami az új Naokit jellemezte. Teljesen eltűnt a régi búskomorság, egykedvűség, Sayu hatására teljesen kivirágzott és egy átlagos 12 évesnek nézett ki. Az új geninek közül sokan barátkoztak vele, mert alapjáraton ő egy kedves fiú volt. Sayutól a geninvizsga sikeres elvégzésének alkalmából egy szép homokkristály nyakláncot kapott, amit onnantól kezdve sosem vett le. Naoki ebben a számára tökéletes világban örömmel figyelte Sayu ténykedését az akadémián, aki időközben az osztály legjobb és legnépszerűbb tanulója lett. Néha még a genin Naokinak is gondot jelentett 1-1 edzésük során, hogy felülkerekedjen rajta, amivel a lány sokszor cukkolta is.

A változást egy átlagos keddi nap hozta el Naoki életében. Sayu osztálya egy gyakorlati órát tartott a magányos tó közelében és Naoki elkísérte, mivel még nem osztották be semelyik csapatban, így nem volt túl sok dolga. Cseverészve sétálgattak a homokbuckákkal övezett úton, mikor hirtelen jelzést adott Naoki 6. érzéke, ezért a fiú húgát magával rántva a földre vetődött. Jól tette, ugyanis egy kisebbfajta kunai zápor érte a területet, ahol pár másodperce még álltak. Naoki pillanatokon belül talpon volt, kezében 1-1 kunai-jal és védekezőállásba helyezkedett, maga mögé tolva Sayu-t. A támadás irányában egy homokbucka volt, ami könnyűszerrel elrejthetett 1, vagy akár több ellenfelet is, értelemszerűen Naoki innen várta a támadást. Annál nagyibb meglepetés érte, mikor hirtelen erős kezeket érzett a bokája körül és a következő pillanatban azon vette észre magát, hogy nyakig a földben van és mozdulni sem bír. Kétségbeesett pillantást vetett Sayu felé, aki éppen 2 köpenybe burkolódzó alakkal viaskodott, kevés sikerrel. Naoki rémülten látta, ahogyan egy szerencsétlen szúrás eltalálja Sayut és a lány a földre rogy. A genin próbált kiáltani, de a homok belement a szájába és kiszárította a torkát, így csak egy szánalmas nyögésre futotta. Végül a 3. férfi is megérkezett mégpedig aki lehúzta Naokit a földbe. Valószínűleg ő volt a csapat vezére. Odament a leszúrt Sayuhoz és valamitől vitatkozni kezdett a másik kettővel egy Naokinak ismeretlen nyelven. A vezetőjük megnézte Sayu arcát, majd fejcsóválva 2 dühös szót odavágva társainak, Naokira ügyet sem vetve elindult az úton a tó felé. A másik 2 kis habozás után követte. Naoki minden erejét latba vetve megpróbált kiszabadulni, de csak annyit ért el, hogy felkavarta maga körül a homokat, amit aztán szépen be is lélegzett. A homok szép lassan kiszárította a testét és ennek meg az erőlködésnek köszönhetően Naoki elájult.
Arra ébredt, hogy valaki nedves kendővel törölgeti a homlokát. 3-4 másodpercig nem is tudta, hogy hol van, de akkor hirtelen bevillantak neki az események, szemei felpattantak és egy "Sayu!" felkiáltással hirtelen felült az ágyban. De azonnal vissza is hanyatlott a rátörő gyengeség miatt, össze kellett szednie minden lelki erejét, hogy nehogy megint eláluljon. Felismerte anyja hangját, ahogy csitítgatni, nyugtatgatni próbálja, de nem figyelt rá, elméjét Sayu elzuhanó teste töltötte ki. Csak akkor kapta fel a fejét, mikor anyja a húgáról kezdett el beszélni. Túl későn találták meg őket, mindkettőjüket életveszélyes állapotban szállították a kórházba, ő megmenekült, de Sayut már nem tudták megmenteni. A kunai, amivel leszúrták átvágott egy artériát és a lány percek alatt elvérzett.
Naokinak ez túl sok volt egyszerre, idegei felmondták a szolgálatot és ismét elájult.

Másnap halk beszélgetésre ébredt, felismerte szülei hangját, amint a történteket tárgyalták. A fiú nem akarta, hogy észrevegyék, hogy már fenn van, most egyáltalán nem vígasztaló szavakra volt szüksége. Tudta, hogy ki a hibás. És azt is tudta, hogy miként akadályozhatta volna meg a tragédiát. Gyenge volt, ezért elbukott, ha erős lett volna, akkor meg tudta volna védeni Sayut. Ilyen egyszerű volt. Itt nem lehetett áthárítani a felelősséget: rá volt bízva és ő nem tudta megvédeni. *Ne akarjanak engem megvígasztalni, hogy nem az én hibám...* Naoki szívesen meghalt volna, hogy Sayu élhessen, de tudta a történteket már nem tud változtatni. Mégis, hogy az emlékét megtartsa úgy döntött, hogy ő is erős ninjává fog vállni. Ezzel egyrészt be akarja teljesíteni húga álmát, - hiszen Naoki úgy gondolta, hogy Sayu mindig is vele marad, ha csak a szívében is - másrészt pedig azért akart erőssé vállni, hogy elkerülhesse azt a helyzetet, hogy a szerettét, vagy a rá bízott személyt megint ne tudja megvédeni.
Így, Sayu nélkül Naoki lelkesedése teljesen eltűnt és acélos céltudatosság vette át a helyét. Tudatosan kezdte keresni a veszélyt, a nehéz helyzeteket, hogy képességeit minél inkább próbára kényszerüljön tenni és ezzel fejlessze őket. Az Sayu társaságában vidámmá vállt fiú ismét visszasüllyedt a búskomorságba, barátai lassan kezdtek tőle elfordulni és szép lassan egyedül maradt. Csak a szülei voltak azok, akik közel álltak hozzá, de közel sem volt velük olyan a kapcsolata, mint a húgával. Megpróbáltak rajta segíteni azzal, hogy mindent eltávolítottak a házukból, ami Sayura emlékeztethette Naokit, mivel látták, hogy mennyire elszomorodik valahányszor a szobájába téved, vagy meglát róla egy képet, de ezt Naoki nem igazán tolerálta. Ő nem akarta elfelejteni Sayut. De mégsem szólt, nem akarta megbántani a szüleit. Egyetlen személyes dolog maradt meg neki Sayutól: a homokkristály nyaklánc.