A nagy shinobi torna - Shikoku Naoki vs Obake Kaito

Helyszín: Egy hatalmas aréna, ami nagyjából úgy néz ki, mint amit a chunin vizsgán is lehetett látni. Tereptárgy nincs, egyszerű ledöngölt föld van a talpunk alatt!

Hatalmas tömeg gyűlhetett össze a lelátókon, ráadásul mindannyian duruzsolnak. A "kifutópályáról" nem látom őket, viszont még ide lent is hallom az üvöltözéseket. Egy hang ennek ellenére túlszárnyalja őket. Valószínűleg ő vezényeli a harcokat, ő konferálja fel a küzdő feleket. Majd pár pillanat múlva az előttem álló ajtó kinyílik és fényesség tölti meg a folyosót ahol állok.
- Itt az idő... - motyogom, majd megindulok az aréna belsejébe.
Rövid időre elhalkul a hatalmas aréna, de amikor kilépünk a homokba, azonnal felharsannak az üdvrivalgások. Miközben lépkedek egyre bentebb, felnézek a lelátókra. Nagyon úgy néz ki, hogy telt ház van! Nem a legnevesebb harc a miénk, de ennek ellenére rengetegen eljöttek, hogy szórakozzanak. A nézők sorai között meglátok néhány zászlót, melyen Sunagakure jelképe van, ráadásul elég sokan skandálják az otthonom nevét. Örülök a látottaknak, de a mosolyomat most senki sem láthatja. Sőt, egyáltalán nem láthatják milyen érzéseket fejez ki az arcom, hisz sisak van rajtam.
Jelenleg tetőtől talpig a báb-páncélom van rajtam, Utena. Éppen ezért nem vagyok túlságosan megszokott látvány. Mivel az ellenfelemről nem tudok semmit, ezért egy meglehetősen kockázatos lépést tettem a választásommal. Bábmester lévén elsősorban abban vagyok jó, hogy távolról végzek az ellenfelemmel a bábom segítségével. Viszont erről a Naoki nevezetű geninről nem tudok semmit. Annyi az összes információm, hogy honfitársam. Nem tudom mire számítsak, hiszen nálunk eléggé sokszínűek a shinobik. Lehet taijutsu használó, vagy esetleg szél, vagy homok használó. Információ hiányában pedig fő az óvatosság. Erre pedig a legjobb, ha páncélban vagyok. Igaz, így jelentősen megcsappan a fegyvertáram, de ha szerencsém van, akkor most nem számít. Ha pedig nagyon megszorulok, akkor előhívom a másik bábomat is.
- Obake Kaito és Shikoku Naoki harca ezennel kezdetét veszi! - mondja egy hang, ami betölti a teljes arénát. - A küzdőfelek hajoljanak meg egymás előtt, majd tegyenek meg tíz lépést hátra!
Azonnal engedelmeskedem a hangnak: egy gyors, de mégis tiszteletteljes meghajlást követően hátrálni kezdek, majd megállok.
- Kezdődjék a küzdelem! HARC!!!
Ekkor hatalmas üvöltözés és sikítás veszi kezdetét, ahogy a nézősereg megkezdi a drukkolást. Majd gyorsan védekező pozíciót veszek fel és várom az ellenfelem támadását. Nem sietem el a dolgokat, inkább megpróbálom kiismerni őt!


A báb-páncél:

Naoki hunyorogva bámult fel a lelátóra ahonnan a tömeg örjöngött lefelé, kezét a szeme fölé emelve, hogy a tűző nap azért mégse vakítsa meg. 
*De sokan vannak...* - jegyezte meg magában, majd tekintetét tekintetét újra ellenfelére szegezte. Hatalmas méret, tömör vas, veszélyesnek tűnő fegyverzet. *Ez ellen kéne harcolnom?*
Naoki egy sóhaj kíséretében vette tudomásul a megváltoztathatatlant, majd egy apró fintor kíséretében megvakarta a feje búbját - nála ez a töprengés jele volt. A feladat adott volt, panaszkodásnak helye nincs, itt volt az ideje hogy kitaláljon valamit.
Egy gyors pillantással felmérte az egész arénát, majd levonta első következtetését. *Az ellenfelem valószínűleg ezen a valamin belül van.*
Úgy gondolta nem engedték volna meg senkinek, hogy meg se mutassa magát az arénában mielőtt a harc elkezdődne, hanem egyből engednék pl. a földbe rejtőzni. Már maga ez a páncélszerűség is fura volt. *Lehet, hogy ő mindig így néz ki, sose veszi le?*
Naoki ezt a gondolatot rögtön elvetette, hiszen homokfalusi volt ellenfele, halványan arra is emlékezett hogy néz ki, és egy ilyen páncélt biztos nem felejtett volna el.
*Nem kellett volna az elején megmutatnia magát?* - tette fel a kérdést némán Naoki és egy fél pillantást vetett a felügyelő jouninra, de hangosan végül nem mondott semmit. Nem az a tipus volt aki reklamálni kezd ilyen apróságok miatt.
*Ez a valami biztosan több mint 100 kilót nyom, nem tudna benne gyorsan mozogni. Ráadásul mivel homok ninjaról van szó, gondolom ez egy báb lesz.*
Naoki kelletlenül vette tudomásul, hogy a megszokottal ellentétben, ebben az esetben a talpig vasba öltözés nem feltétlenül fogja azt jelenteni, hogy a sebességben hátrányt szenved ellenfele.
*Viszont kíváncsi vagyok hogy lát ki abból a sisakból... Azt hiszem ezt fogom először letesztelni.* A genin fejében meg is született az első terv ellenfele kiismerésére.
Pont mire ezeket végiggondolta végeztek a felkonferálásukkal. Naoki meghajolt ellenfele felé, majd szinte azonnal használja a Dainamikku Akushon // Dinamikus Akció technikát, hogy közel kerüljön ellenfeléhez. Abban reménykedett, hogy bár alapvetően normál sebességgel tudja mozgatni ellenfele a páncélt, de jutsukat remélhetőleg nem tud vele használni, ezáltal ha ő felgyorsítja magát, ellenfele erre nem lesz képes. Célja az volt hogy megnövekedett sebességét kihasználva ellenfele mögé kerüljön és közben a táskájából elővett drótot köré csavarja. A drótot csak az utolsó pillanatban venné elő, amikor már ellenfeléhez közel van, ezért ha a sisak ront a látómezőn, van rá esély, hogy ellenfele esetleg észre se veszi ezt.

A közönség egyre jobban biztat minket, alig lehet hallani bármit is. Majd megkapjuk a jelet a harchoz. Ezt követően az ellenfelem azonnal támadásba is lendül: villámgyorsan megindul felém, azonban nem indít el komolyabb támadást. Ahogy egyre közelebb ér, egy ütést indítok el felé, de az célt téveszt, hisz túl lassú vagyok. Viszont ekkor észre veszem, hogy egy drótot, vagy valami hasonlót teker rám. Mivel jelenleg a fémszál nem okozhat kárt a testemben, a fiú felé fordulok, majd kinyújtom a bal kezem. A következő pillanatban az alkaromból előjön a senbon vető és egy sorozatot(kb 10 senbon) lövök ki rá. Miközben ezt teszem, megindulok hátrafelé, csupán azért hogy megzavarjam a mozgását. Hiszen ha még mindig fogja a drótot, akkor azzal, hogy mozgásba lendültem, lehet hogy kibillentem az egyensúlyából.

//Nem írtad, hogy megakadályozod a mögédkerülésem, ezért úgy veszem hogy mögötted vagyok, és a senbonokat a törzsedet félig hátrafordítva lőtted felém. - Írj rám PM-ben ha máshogy képzelted!//

Naoki egy gyors oldallépéssel kerülte el ellenfele lassú, de bizonyára nagyon nagy erejű, támadását majd egyenesen továbbhaladt. Mikor már nagyon közel volt, elővette drótjait és kilendítette őket oldalra, hogy ahogy elhalad a páncél mellett úgy "elsodorja" őt a dróttal, ami tulajdonképpen csak annyit jelentett, hogy Kaito térde köré tekeredett a ninjaeszköz.
*Első teszt sikeres, lassú.* - állapította meg Naoki, majd rögvest terve következő fázisába kezdett volna, amikor azonban ellenfele ellentámadásba lendült. A páncélja törzsét felé fordítva, karját ráemelve, egy titkos rekeszből senbonvetőt elővéve, megsorozta a fiút.
Naoki reflexből reagált, mintha csak egy fa törzse köré lett volna tekerve a drótja, megfeszítette azt a páncélon, majd a drótcsévélő technikának alapmozgását felhasználva a levegőbe lendülve megpróbálta átugrani a senbonokat. Úgy tervezte, hogy a lendület amit vett, illetve az ellentétes irányú erő amivel maga felé húzza a páncélt elég lesz ahhoz, hogy nagy sebességgel lábbal előre Kaito hátába szállva felbuktassa a páncélját. Csak reménykedett benne, nem igen számított sikerre, hiszen a páncél nagyon nehéz. Viszont nem is ez a fő támadás, ezt elterelésnek próbálta használni. A fő célja az volt Naokinak, hogy miközben pecsapódik ellenfelébe, a hátára is ragaszt egy robbanó cetlit. Itt abban reménykedett hogy ellenfele nem fogja tudni megkülönböztetni a rúgást és a robbanó cetli ráragasztását, elvégre a páncéljával nem tud érezni és remélte a háta közepén nincs szeme Kaotónak, hogy mindezt lássa.
Ha mindez összejönne, akkor egy hátraszaltót követően ahogy elég távolra került, aktiválná a cetlit. Kíváncsi a páncél védelmi képességére. Ha ugyanis a robbanás nem tesz benne kárt, akkor nem sok egyéb eszköze maradt a homokgeninnek.

//Azt viszont írtam, hogy feléd fordulok   //

Ellenfelem egész gyors, viszont Utena nem lassít rajtam túl sokat. Ahogy elindítom a sorozatomat, a srác azonnal támadásba lendül. Átugorja a kilőtt senbonokat és egyenesen felém tart. A sisakom alatt elmosolyodom. Ahogy megrántja a drótot, kissé kibillent az egyensúlyomból, de nem tud fellökni. Ezt követően pedig a közelembe ér. Villámgyorsan megragadom a lábát, majd egyszerűen csak oldalra lököm. Ezután megindulok oldalra, miközben újra aktiválom a senbonvetőt és újabb tűkkel sorozom meg. Ezúttal viszont komolyabban is támadásba lendülök. Amint meglátom hogyan reagál a támadásra, azonnal tovább viszem a mozdulatot: egy shunshinnal megindulok felé, majd felugrok a levegőbe és elindítom a rúgásomat.
- Dainamiku - szólalok meg először halkan, majd kissé megemelem a hangom - Entorii!!
Ha a támadásom sikeres, akkor esélyes hogy messzire rúgom a másik genint. Viszont ha nem járok sikerrel, akkor még az is meglehet hogy könnyű célponttá válok.

//Közben megbeszéltük Kaitoval, a báb nem nagy és nehéz, hanem fából készült és könnyű, ezáltal nem akadályoz a mozgásban. Csak a félreértések elkerülése végett ide is leírom. ^^//

Naoki-t már a mozdulatsora elején megakasztotta ellenfele a lábát megragadva, arréb lökve, majd az ellenkező irányba el is mozdult. Így a genin célpontja mellett ért földet ahol azonnal reagálnia is kellett a felé lőtt senbonokra. Hirtelen nem igen jutott jöbb ötlet eszébe Naokinak, minthogy ismét a levegőbe emelkedjen, ezzel elkerülve a senbonokat, viszont így védtelenné vállt ellenfele technikájával szemben. Kaito pillanatok alatt felzárkózott hozzá, majd egy erőteljes rúgást intézett felé. Bár Naoki megpróbálta kivédeni a támadást, de kiszolgáltatott helyzete miatt csak szimplán annyira futotta, hogy keresztbe maga elé emelte a karjait védekezés gyanánt, ami a rúgást csak minimálisan tompította, így a genin a becsapódás erejétől messzire repült és a karján egy kicsit meg is sérült.
Egy fájdalmas fintor jelent meg Naoki arcán ahogy szállt hátrafele a levegőben, viszont közben meglepetten konstatálta, hogy ellenfele nem csinált semmit sem a drótjaival. Így azok továbbra is Kaito mögött voltak, másik végük Naoki kezében, így amikor a genin hátrarepült, egy kis manipulálást követően a drótok hátulról szintén a levegőben levő ellenfele felé szálltak és nagy valószínűséggel el is kapják. A lendület pedig vinné őket tovább, Kaito-t is Naoki irányába, aki ahogy földet ér, egy robbanó cetlivel felszerelt kunai-t dob egyenes vonalban felé közeledő ellenfele felé, remélve hogy az a levegőben nem fog tudni kitérni előle. Nem várja meg, amíg a kunai becsapódik, nehogy ellenfele trükközni tudjon, hanem még előtte egy fél méterrel aktiválja a cetlit.

//Nem vettem észre hogy írtál, bocsi!//

A harcunk kezd egyre izgalmasabb lenni. Hallom, hogy néha felhördülnek a nézők, néha pedig tapsolnak. Azt hiszem kezdek bemelegedni, hisz a Dinamikus Belépőm egész jól sikerül. Miután kilövöm a senbonokat, ellenfelem felugrik a levegőbe. Ezt követően jövök én és lendületből beviszek egy rúgást. A srác a karját használja védekezésre, de ez nem elég, így eléggé messzire rúgom. Azonban az ellentámadásra nem számítok. Ellenfelem ugyanis használja a drótot, amit már korábban mögém ügyeskedett és most azzal húz az irányába. Mivel a levegőben vagyok esélyem sincs védekezni ez ellen. Tehetetlenül szelem át a levegőt és szemlélem az újabb veszélyt.
Naoki egy kunait hajít felém, amit meg sem próbálok kivédeni, hisz a páncélom úgyis felfogja. Viszont azt nem figyelem, hogy egy szeretet csomag is van hozzá. A cetli szinte az orrom előtt robban fel, ráadásul az ereje most hátra felé dob. Minden testrészem sajog, ahogy felállok a landolást követően. A testemről a páncél jelentős része leszakadt, ráadásul a sisakom is megzúzódott, így zavar a látásban. A fejfedőt mérgesen hajítom a földre, majd dühösen abba az irányba nyújtom a karjaimat, ahol korábban még a srác volt. Aktiválom a kunai és a senbon vetőmet majd tüzet nyitok. Azonban csak a tűvető működik.
- Akkor játsszunk komolyan! - dünnyögöm, majd benyúlok a páncélom résén a Gyilkost rejtő tekercsért.
Természetesen felhagyok a lövöldözéssel és megidézem a bábomat. Egy pukkanást követően Hitogoroshi (Gyilkos) már mellettem áll. Védekező állást veszek fel és várom az ellenfelem támadását. Most majd meglepem!