Shikoku Naoki

/Február/

A csapat

Hosszú napra virradt. Hosszú, és sűrű nap. Persze ezt én, az ártatlan, félálomban támolygó szerencsétlenség hajnal 6-kor még nem tudtam. Eleinte egyszerű tervem voltak. Gyors készülés, felszerelés összeszedése, aztán irány a kiképzőterep. Úgy gondoltam a délelőttöt az edzésre szánom. Mi lett volna ha...? Na de elég az ábrándozásból, térjünk vissza a sztorihoz. Szóval elindultam a kedvenc edzőhelyem felé, ám előtte még beugrottam a Kazekagehoz a szokásos kérdezősködésre. Ezt most így leírni könnyű, a valóságban egy kicsit tovább tartott ez a vizit. Hogy miért mentem a Kazekagéhoz? Hát a csapatom miatt! Mint írtam nem osztottak be genincsapatba, de megígérték, hogy amint lesz valahol egy szabad hely, szólnak. Én megpróbáltam elébe menni a dolgoknak és minden reggel a Kazekage irodájával indítottam. Csúnya szokás tudom, de bármikor megvesztegethető vagyok egy csapattal! Bár ezt most már kicsit máshogy gondolom... de ne szaladjunk előre.
Mikor megérkeztem az irodához már valaki várt ott. Mármint nem engem várt, hanem várt valakit, aki nem én voltam. Ez csak olyan szófordulat, amit akkor használnak, amikor valaki vá... áhh, hagyjuk. A lényeg, hogy ott volt és egy körülbelül velem egyidős genin volt. Ezt igencsak furcsállottam, tekintve, hogy geninek nem nagyon jártak a kagéhoz, ezért szemmel tartottam, míg a Kazekage irodájához sétáltam. Nem mintha támadásra számítottam volna tőle. Még, ha ellenség is, ha van esze, akkor nem a falu legerősebb embere mellett 10 méterre fog elkezdeni akciózni. Végül az ajtóhoz értem és megpróbáltam bekopogni. Már emeltem a kezemet, amikor rohanás zaját hallottam magam mögül. Pont onnan, ahonnan én is jöttem. Gyorsan megpördültem, de csak egy másik genin érkezett. Nem is tudom, hogy mire számítottam... a baltás gyilkosra?
Mindenesetre a genin határozottan nem volt gyilkos sőt, balta sem volt nála. /Csak egy zanbato? /
Nekem első ránézésre inkább kicsit hiperaktívnak tűnt. Ezt nevezik első benyomásnak, ha minden igaz.
Azonban volt egy haszna, hogy megjelent: megtudtam, hogy a sensei-üket várják. Kicsit nekikeseredtem, mikor másoknál megláttam azt, ami nekem nem adatott meg. Volt csapatuk... Az átmeneti búskomorságot azonban hamar felváltotta a meglepődés érzése az elkövetkező 1-2 percben. Csak a Kazekagéhoz akartam benenni, de ezek a geninek láthatóan félreértettek valamit. Összesúgtak a hátam mögött és odajöttek hozzám, hogy bemutatkozzanak. Mit tehettem volna, és is bemutatkoztam. Kicsit zavarba jöttem, és talán a meglepődés is közre játszhatott, hogy elmondtam nekik miért vagyok itt. Most, ahogy visszagondolok... nagy hülye voltam. De végülis ismét új dolgot tudtam meg: egyiküket Yasukazu Hayame-nek, másikukat Huramino Saito-nak hívják. Miután bemutatkoztunk, én visszaléptem az ajtóhoz, ismét megpróbálkoztam a kopogás olyan nehéz műveletével... megint sikertelenül. Az egyik genin akadályozott meg benne, aki felismert tegnap a Sans-folyónál. Bizony, a Sans-folyó! Ez volt az a genincsapat, amit ott láttam, nem is értem, hogy miért nem ismertem meg őket. Bár igaz, eléggé messze voltak, de akkor is, hiba volt. A fiú mondatában azonban volt egy rész, ami nem igazán tetszett. Ezt szó szerint be is idézem, remélem még pontosan emlékezem rá: "Mintha arra jártál volna és etted volna a munkánkat.." Ezt én akkor nyílt kötözködésnek éreztem. Teljesen nyilvánvaló volt, hogy elég datolyafal volt ott ahhoz, hogy ők is bőven tudjanak szedni és én is jóllakjak. Ezt meg is mondtam neki, kissé kihívó hangnemben. Végül az újonnan érkezett szakította félbe a kardcsörtetésünket, mégpedig azzal, hogy is ő kardot kezdett csörtetni. // De ő szó szerint, kezével megmarkolta katana-ja markolatát.
Végül nem használta a kardot, hanem előállt egy kínzási módszerrel, amit a sensei-ük alkalmazna, ha látná, amit most csinálunk. Ez engem nem igazán izgatott, tekintve, hogy semmi közöm nem volt a sensei-ükhöz. Ha akkor tudtam volna...! De nem tudtam.
Az iroda ajtaja kivágódott és egy "Nem is rossz ötlet"-el megkezdődött a rémálom.
A sensei - mert ő volt az - lenyűgöző alakítást nyújtott. Nem igazán emlékszem vissza az eseményekre, akkor annyira hirtelen ért a tömör aberrációja, ha leblokkoltam. Amik megmaradtak bennem, az a vér, a patkányok által lerágott csontjaink és a levágott fejem emlegetése. Meg még annyi, hogy a férfi neve Udnertaker. Szerintem nem is baj, hogy nem emlékszem tisztán az eseményekre...
Mire magamhoz tértem, már a kórház felé tartottam a csapattal. Nem tudtam, hogy miért kellett velük mennem, de a senseire nézve elment a kedvem minden tiltakozástól. Valójában ekkor már megfordult a fejemben, ami be is következett: nem csak ideiglenesen vagyok a csapatban. Ezen gondolatomat igazolta a férfi, mikor válaszolt Yasu kérdésére.
Nem éppen így képzeltem el a csapatba kerülést, de jobb híján megfelel. Bár... a sensei lehetne kicsit átlagosabb. Mert, hogy nem normális az tuti. Hogy miért az nemsokára mindenkinek világos lesz.
Szóval a kórházba, azon belül is a patalógiára mentünk. Hova máshova...? Amint beléptünk a műtőasztalon már várt minket egy hulla. Pedig nem gondoltam volna, hogy tényleg boncolni megyünk. Elvégre 12 évesek vagyunk! De ez a sensei-t láthatóan nem zavarta. A test mellé lépett, majd megkérdezte tőlünk mi a véleményünk a hulláról. Megvizsgáltam a testet... Egyértelműen megdézsmálták az erdei állatok, mire rábukkantak. Teste ki volt száradva, mintha kiszívtak volna belőle minden vizet, bőre emiatt teljesen ráaszott a csontjaira. Arca beesett volt, ezzel ellentétben hastájéka teljesen felpuffadt. Külsérelmi nyom az állatok harapásain kívül nem sok volt rajta, csak horzsolások, véraláfutásnak semmi nyoma.
Nem igazán tudtunk mit mondani, ez volt az első eset mikor egy holttestből kell információt kinyerni, érthető hát, ha nem ment. Én arra tippeltem, hogy méreg végzett vele, merthogy nem volt rajta külsérelmi nyom, de Undertaker letorkolt miszerint ugyanúgy genjutsu is lehetett. Szerintem azért ez is eredmény... vagy méreg vagy genjutsu. Végül a sensei megunta a szerencsétlenkedéseinket, és elmondott pár infót, ami alapján teljesebb képet kaphattunk az áldozatról. Kiderült, hogy az áldozat egy chunnin, aki egy méregellenszer kutatólaborban dolgozott. Ez megerősítette a méreggel kapcsolatos feltételezéseimet. Továbbá elárulta a sensei, hogy a labor, ahol a férfi dolgozott megszűnt, a tagok elhalálozása miatt. Egyetlen túlélő a férfi volt. Habár kicsit morbid dolog úgy utalni egy halottra, mint túlélőre de kétségkívül: ő tovább élt, mint a labor többi kutatója. Talán ez is kapcsoaltban van a mostani halálával, talán akkor tett valamit, amiért megkímélték, most meg elárulta őket.
Mindenki elmondta a véleményét, de semmi komoly felismerést nem tettünk. Végül Undertaker nekiállt a boncolásnak. Szegény Yasut választotta aszisztensnek, bár a fiú is tehet róla, hiszen ő maga jelentkezett. A sensei a férfi belső szerveit vette ki először és meglepődve vettük észre, hogy a tüdő és a máj kivételével mind hiányzik. Kicsit értetlenül álltam a helyzet előtt, hiszen nem volt a férfin külsérelmi nyom, akkor hogyan távolították el a belső szerveit? Ennek a kérdésemnek hangot is adtam, de Undertaker figyelmen kívül hagyta a felvetésem. A férfi tovább vizsgálta a testet, és felfedezte, hogy a talpai tele vannak tüskékkel. Nem tudom mitől volt annyira biztos a származási helyükről, de úgy döntött, hogy az üvegházaknál folytatjuk a kutatást. Egyelőre semmi érdekes nem történt ezen a küldetésen, legfeljebb annyi, hogy rájöttem: sensei-em aberrációjának nincs felső (vagy alsó?) határa.

//A kalandunk lassan halad, így két hónapnyi bővítmény is csak ennyit tesz ki. A küldetés még tart, ezért a jutsukat, amiket megtanulni szándékozok, csak a következő bővítményben fogok kijátszani, remélem addigra a kaland véget ér.//

Március - Április

Huh, milyen régen is írtam már ide. Hiába, az elmúlt időkben kicsit elfoglalt voltam. Na de most mindent bepótolok. Hmm, mit is kell leírnom... ja igen! A küldetésünk folytatását. Ha jól emlékszem a múltkor ott hagytam abba, hogy megérkeztünk az üvegházhoz. Nos igen... hasznos volt a látogatás, rengeteg új információt megtudtunk. Például, hogy a halott rendszeresen járt oda (természetesen amikor még élt ^^) mindig ugyanabban a két időpontban és mindig az üvegház egyik pontjához állt, ott nézelődött egy darabig, majd távozott. Az egyik ott dolgozó nő megmutatta nekem ezt a helyet és ahogy odaálltam teljesen nyilvánvalóvá vállt számomra, hogy a chunnin a védősáncokat nézte minden 3-kor és 10-kor. Ezen kívül még azt is megtudtuk, hogy a tüske, amit a férfi talpában találtunk az üvegházból van, de a növényt, amiről leesett pár napja ellopták. Ebből ki lehetett következtetni, hogy igencsak köze van a bűntényhez. Ekkor kért tőlünk Undertaker ötleteket, amire én elmondtam azt, hogy lehetséges, hogy a két időpont az őrségváltás ideje, és azért állt itt az emberünk, hogy kiszökhessen amikor egy pillanatra nem figyelnek. Saitonak eközben az jutott eszébe, hogy meg kéne nézni a férfi otthonát is. Így hát kettévállt a csapat. Én Yasuval elmentünk a sáncokhoz megkérdezni az őrségváltást és kikérdezni az őröket, míg Saito és Undertaker elmentek a chunnin lakására. Sajnos a feltételezésem nem volt helyes, az őrségváltás teljesen máskor volt, ráadásul a másik kérdésemre is, miszerint járt-e ide rendszeresen egy chunnin férfi, is kedvezőtlen választ kaptam. Így hát, mint utolsó lehetőség elsétáltam a gyilkosság színhelyére, Yasu pedig ott maradt tovább faggatózni. A helyszínt érintetlenül találtam, csak a homokkő szikla és rajta a test odarögzítésének a nyoma volt ott. Ahogy alaposabban körülnéztem azonban egy kiálló, fényes tárgyat vettem észre a szikla mellett félig eltemetve a homok alatt. Egy hullámcsatt volt. Nem tudtam mire vélni, arra gondoltam, hogy akár korábban is idekerülhetett. Tovább kutakodtam, sőt a sziklát is megvizsgáltam és érdekes felfedezést tettem, mégpedig, hogy a szikla csak 20 cm-re mélyed a homokba, azaz valaki vagy idehozta, vagy egy jutsuval hozták itt létre. Ekkor ért el hozzám Undertaker levele, amiben egy egyszerű rejtvény volt, aminek az volt a lényege, hogy találkozó van a védősáncoknál. Így hát hazafele indultak, útközben csatlakozott hozzám Yasu is, aki időközben megtudta, hogy a két említett időpontban egy Izako nevű jounin nő és egy Hinami nevű chunnin nő volt szolgálatban. Kezdett összeállni a kép, már a csattra is volt magyarázat. A találkozón kicseréltük az információkat, Saito-ék szerelmes levelekre bukkantak a férfi lakásában, ami ismételten csak beleillett a képbe. Csupán néhány homályos részlet maradt. Következő állomásunk a két nő lakásán voltam ahol igencsak meleg helyzetbe kerültünk. De ez már megmarad a következő bejegyzésre, elfáradt a kezem a sok írástól...

Harigane Saku // Drótkötél - 10 pont
Feloldás // Genjutsu Kai - 5 pont
Kárpótlás: 10 ch
Összes: 125 ch

Két hónapnak ez kevés lett...

+10 chakra

Össz: 135 chakra

Május

Tehát megérkeztünk a nők lakására. Így első ránézésre nem volt semmi feltűnő rajta, átlagos jouninlakás. Mivel nem találtunk csapdára utaló jeleket, beléptünk. Mármint Yasu lépett be, mert volt olyan botor, hogy bevállalta az elsőként belépést. Már láttam, hogy nincs értelme megállítani, ezért sóhajtva húztam elő egy kunai-t, hogy felkészüljek az esetleges harcokra. Saito is így tett, megmarkolta kardja markolatát. Végül felesleges volt a sok hajcihő, mivel senki sem volt a házban. "Csak" az ellopott növény. Ezzel a momentummal szinte minden a helyére került a storyban, és éppen nekiálltunk volna körülnézni a házban, mikor a bejárat felől érkező kunai pár centire Undertaker feje mellett állt bele a falba. A hátunk mögött ott volt mind a két nő és igencsak dühösnek tűntek. Nos, el lehet képzelni mi történt akkor bennem... Rápillantottam a sensei kéjesen vigyorgó arcára és undorodva //Az undertaker és az undorodva mennyire hasonló alakúak... // realizálódott bennem, hogy a férfi-t egyáltalán nem a nők érdeklik, egyszerűen perverz örömmel várta, hogy újabb hullákat lásson. És ahogy ismertem, az se zavarta volna, ha ezek a geninjei hullái lesznek. Ezen balsejtelmem be is igazolódott, mikor a férfi közönyösen közölte velünk, hogy lehetőleg ne szedjük szét nagyon a nőket, ki kéne még halgatni őket. Hitetlenkedve pillnatottam rá, aztán vissza a két ninja-ra, akik közül az egyik egy jounin volt, a másik pedig chunnin aki éppen akkor húzott elő mittudoménhonnan egy bazinagy, kétágú pengét.
Kicsit megrándult a szemöldököm és nagyot nyeltem, mikor elképzeltem magamban az elkövetkezendő perceket. De nem volt sok időm sajnáltatni magam. A helyzetből nyilvánvaló volt, hogy nem hívhatják fel magukra a figyelmet ezek ketten, hiszen akkor rájukszabadul a fél rejtek ninjapopulációja. Ez volt az egyetlen esélyünk, amit meg is próbáltam kihasználni. Nehezítette a helyzetet, hogy a jounin nő egy genjutsut használt ellenünk már a legelején, amivel görbíteni tudta a teret és igencsak megnehezítette mind a védekezést, mind a támadást. Saito a legelején bevállalta a kardos chunnint, de majdnem bele is bukott, ugyanis a nő pillanatok alatt lefegyverezte és a fegyverével fel is sebezte az arcát. De Yasu se járt jobban. Mivel ő állt a legközelebb a jouninhoz, őt vette célba a kunaizáporral, a genjutsu segítségével folyamatosan változtatta a fegyverek helyzetét, Yasu többször is kitért egy-egy elől, de a végén valahogy mégis eltalálta. Egy ideig még kihúzta komolyabb sérülések nélkül, de a nő teljesen átlyuggatta a ruháját, és hozzászögezte a falhoz. És így az utolsó kunai ellen már nem volt ellenszer, feltartózhatatlanul haladt Yasu felé, de amikor megközelítette hirtelen, mintha valami eltérítette volna, a beleállt mellette a falba. Ekkor kicsit meglepődtem. Látszott a nőn, hogy nem ő csinálta az eltérítést, hiszen dühös lett és egy gyors pillantást vetett a félrehúzódva áldogáló Undertaker felé. Csak ő csinálhatott valamit, ugyanis mindenki más harcolt. Reméltem, hogy most már csatlakozik hozzánk és harcolni fog ő is, de csalódnom kellett sőt, figyelmetlenségemnek meg is lett a jutalma, ugyanis a nő kihasználva, hogy egy pillanatra a sensei-re figyelek, mellettem termett és egy irgalmatlanul nagy pofonnal felkent a falra. Nagyon fájt az ütés, utána egy jó ideig még megmaradt a helye, nehezen tudtam csak összeszedni magam. Végülis azért szerencsém volt. Saito úgy gondolta, hogy jobb ha először a genjutsus nőt intézzük el, ezért rátámadt, sőt egy füstbombát is eldobott, így volt esélyem nekem is akciózni. Gyorsan előkaptam egy robbanócetlit, ráragasztottam a ház oldalára. Ha menekülni kell, könnyen kirobbanthatom és kimehetünk a lyukon. Így gondoltam legalábbis akkor. Viszont közben egy ötlet is eszembe jutott. Mégpedig, hogy ha cetliket használnék a nők ellen, akár sebesíthetem is őket, de egyben fel is hívnám a környéken lévők figyelmét arra, hogy itt valami nincs rendben. Hozzá is láttam a tervhez, felcímkéztem egy széket kawaramihoz, megközelítettem a jounint és már éppen végrehajtottam volna a helycserés robbanást, mikor Undertaker leállított. Figyelmeztetett, hogy ha cetliket robbantok ilyen zárt térben, akkor bizony könnyen mi is otthagyhatjuk a fogunkat. Ezt beláttam, hogy így van, de nem értettem, hogy ha ennyire reménytelen a helyzet és a mi lehetőségeink is le vannak korlátozva, akkor miért nem segít nekünk? Már éppen meg is kérdeztem volna ezt tőle, mikor a két nő hirtelen stílust váltott. A chunnin Saitot egy hatalmas tűzgolyóval, minket a jounin pedig villámlabdákkal vett célba. A genjutsu trükkös volt, alig tudtam kitérni a labdák elől, sokkal nagyobb ívben kellett félreugranom/hajolnom, mint egyébként. Miközben kerülgettem a támadásokat megpróbáltam a ház hátulja felé hátrálni, hátha van egy másik kijárat.
Míg én hátráltam Saito ügyesen kivédte a tűzgolyót, kardjából valahogy egy legyezőt csinált, ami mögé bebújva hárította a támadást. Végül azonban olyat tett, amire nem számítottam. Legalábbis tőle nem. Kifakadt, hogy ha ez valami próba lenne, akkor Undertaker hagyja abban, mert ő feladja. Kicsit megrökönyödve álltam ott, hiszen nem gondoltam volna, hogy a feladás egy lenne a választási lehetőségeink közül, de ahogy végiggondoltam az egész küldetést... rájöttem, hogy komoly esély van rá, hogy ez tényleg csak egy próba volt. És valóban, Saitonak igaza lett, a két nő Undertakerre nézett, majd hirtelen összeestek. Idő kellett míg rájöttem, hogy bábok voltak... De ekkor meg is könnyebbültem. Így, hogy nem volt komoly a harc, már teljesen más megvilágításból láttam a dolgokat. Ez Undertaker műve volt, ez teljesen egyértelmű volt mindhármunknak, és úgy gondolom, hogy egy nagyon jó edzés volt. Bár megszenvedtünk vele, mind a nyomozós részével, mind a harccal, de mégis sok mindent tanultunk. Például megtapasztaltuk milyen egy sokkal erősebb ellenfél ellen harcolni. Vagy, hogy mennyire akár a részletekben is rejlhet egy-egy megoldás.
Ez nekem egy nagyon tartalmas nap volt. Elfáradtunk, meg minden, de erősebben léptünk be a házunk kapuján, mint ahogy kiléptünk, az fix!

Küldetésen jutalom: 10 ch

+10 chakraszint elfogadva
+18 chakraszint

Összesen 163 chakraszint

//Ha jól látom elseje előtt fél órával még épphogy becsúsztam a bővítménnyel. Szoros volt, elismerem! A kérésem az lenne, hogy aki leellenőrzi, nézzen vissza kicsit az előző ch szintemre, valami elszámolás történt, sehogy se jön ki a dolog. ^^//

Június - Július

Azért nem volt semmi! Amint hazaértem a küldetésről, azonnal bedőltem az ágyba, aludtam reggelig, mint a bunda! Hiába, egész nap dolgoztunk, azt hiszem ez egy nálam jóval erősebb embert is lefárasztott volna. Új nap, új célok. Kicsit kómás volt a kelésem, de hamar összekaptam magam és arra jöttem rá hirtelen, hogy nincs mit tennem, szabad vagyok. Saito edzeni ment, Yasu is eltűnt valahol, azaz a csapat ideiglenesen feloszlott. Nem vagyok egy stréber, de egy ilyen pörgős nap után nem akartam leállni, addig akartam gyötörni magam, míg tart ez a lendület. Így hát utamat a kazekage-hoz vettem, akit addig nyaggattam egy ideiglenes tanárért, míg kiutalt egyet. Aztán spuri volt, mert a végére igencsak bosszús lett. Aznapra kb. ennyi is volt a történet, volt még mit kipihennem, úgyhogy a hátralevő időt otthon töltöttem.
Másnap már jóval fittebb voltam, kora reggel indultam is a kiképzőterepre, ahol elvileg a tanárommal volt a találkozóm. Hamar kiértem és ahogy várható volt: sehol senki. Nem akartam lazsálni, azt a napot edzésre szántam, így hát neki is kezdtem a bemelegítésnek, kis "drótgyakorlat"-ot végeztem. Nemrég leírtam már, hogyan tanultam meg kezelni a drótjaimat, mivel most ugyanott voltam, ahol a múltkori edzésen, természetes, hogy ez jutott eszembe. Eleinte ment is a dolog, kicsit felfrissültem, jól esett ez akkor, reggel, de azért korán volt még. Egyik hajítás nem olyanra sikeredett, mint szerettem volna és bizony zuhanni kezdtem. Ismerős volt a helyzet, edzésen is előfordult, így tudtam mit kell tennem és sikerült elkapnom a dróttal egy másik ágat. Alig fújtam ki magam, máris megjelent a kiképzőterepen egy férfi, és céltudatosan felém tartott. Mivel senki más nem tartózkodott az edzőterepen és éppen annyi volt az idő, amikorra ki volt hirdetve a találka, sejtettem, hogy jövendőbeli tanítóm kezeleg, így hát leugrottam a fáról, kicsit leporoltam magam, majd megvártam, míg ideért. Bemutatkozott, Me-nek hívták és elmondta, hogy őt nevezték ki ideiglenes oktatómnak. Me-t egy eléggé laza embernek ismertem meg. A bemutatkozásnál még szükszavú, és hivatalos volt, de amint megtudta, hogy én leszek a tanítványa, máris közvetlenebb lett. Olyan férfinak tűnik, aki az idegenektől szereti tartani a távolságot, de akivel együtt kell dolgoznia, azzal próbál minél jobb kapcsolatot kialakítani, vagy legalábbis a saját részét teljesíti a kapcsolatnak, azzal, hogy közvetlen hangnemet használ a másikkal szemben. Sok felnőttnél probléma úgy vettem észre, hogy egyenlőként kezeljenek minket, fiatalokat, ezért Me-nek ezt a tulajdonságát sokra becsülöm. Miután lefutottuk a szokásos ismerkedős, bemutatkozós köröket, Me a tárgyra tért: megkérdezte mit tanultam eddig és mit szeretnék tanulni ezután. Korrekt, ésszerű kérdés volt, bár kicsit furcsállottam, hogy még nem tájékozódott velem kapcsolatban. Ezt a tanítók eleinte meg szokták tenni. De talán csak tesztelni akart mennyire tudom elmondani a dolgokat, ezért megpróbáltam összeszedetten válaszolni. Meséltem neki Undertakerről, az edzéséről, közben kicsit figyeltem is mit reagál a sensei nevére, ilyen stílussal biztosan hírhedt "fensőbb" körökben is. Nem is kellett csalódnom, kaptam információkat "szeretett" sensei-emről. Következetlen, ész és gondolkodás feljebb értékelése, mint a technikák ismerete, módszerével elijeszti tanítványait (aláhúzom!!), egyébként zseni és tiszteletreméltó polgár.
Megpróbáltam kicsit összeszedni, amit hallottam Me-től, ezt így igen érdekes volt megtudni, muszáj volt valahova feljegyeznem, mielőtt még elfelejtem a beszélgetést...
No, de ezzel egyértelművé is vállt, hogy nem tanították meg nekem az alapokat, mivel Undertaker inkább a gyakorlatot részesíti előnyben. Így, ezzel kellett kezdenem, hajrá fáramászás! Először nem igazán lelkesedtem érte, de aztán eszembe jutott pár dolog és lenyugodtam. Végülis annyi lehetőség nyílik meg előttem, ha megtanulok feltapadni a szilárd tárgyakra! Egy ideje vagyok már genin, ezért hallottam társaimtól, hogy hogyan működik ez a dolog, de még sosem volt alkalmam kipróbálni. Eljött az én időm!
Már volt némi alapismeretem a dologról, mint például, hogy 2 féle hibalehetőség van a gyakorlat közben. Egyik a túl sok chakra áramoltatása, másik a túl kevés. Ezzel az információval a birtokomban szépen lassan kezdtem el kísérletezni. Mindig megpróbáltam más chakramennyiséget áramoltatni és belőni a mennyiséget, ami szükséges a fentmaradáshoz. A próbálgatás egész nap tartott, először a két hibát próbáltam meg rekonstruálni és miután megismerkedtem az ekkor tapasztalt hatásokkal, elkezdtem a két értéket folyamatosan közelíteni egymáshoz, míg végül középen ráakadtam arra a pontra, amivel fentmaradtam.
Persze ezt most így könnyű leírni, aznap nem ment ilyen gyorsan. A nap nagy része ezzel ment el, pedig egyelőre még csak az egyik lábamat sikerült feltapasztanom a fára. Az után jött a másik, az már kicsit gyorsabban ment, majd a járás. Ez volt az újabb nehézség, hiszen amikor eleresztem a hátsó lábammal a fát, addigra az elsővel már tapadnom kell. Ez a folyamat járásnál még annyira nem bonyolult, bár itt is kellett egy két órát gyakorolnom, míg megtanultam, hanem futásnál! Na ott már figyelni kell, hogy milyen ütemben engedem el, és tapadok oda az elől lévő lábbal! Egyszer majdnem össze is zúztam magam, mikor 15 méteres magasságból kezdtem el zuhanni egy elvétett lépésnél, szerencsém volt, hogy ott volt a drótom és úgymond be is volt izzítva még reggelről, azaz meg tudtam kapaszkodni egy fában. Ahogy ott lendültem a dróton, merész dolog jutott az eszembe, amit eddig még nem próbáltam. A fa törzse felé irányítottam magamat, és elengedtem a drótot, majd ráugrottam a majd' függőleges fatörzsre és megpróbáltam fenmaradni. Minden eddig tanult dolgot megpróbáltam bevetni, hogy sikerüljön a dolog és... összejött. Onnan vigyorogtam le büszkén Me-re aki csak mosolygott és mikor leértem, meghívott a rameneshez. Ebből azt olvastam ki utólag, hogy meg volt velem elégedve, de ezt akkor nem igazán tudtam felfogni, hiszen ahogy leült az adrenalinszintem, megéreztem, hogy valójában mennyire fáradt is vagyok! Hisz egész nap edzettem... Mire odaértünk a bódéhoz már alig vánszorogtam, gyorsan belapátoltam egy tál rament, megígértettem Me-vel, hogy holnapra is kitalál valamit, majd megbeszéltük a másnapi találkozót, aztán elbúcsúztam és mentem is haza. Otthon csak bedőltem az ágyba és aludtam... aludtam.
Milyen érdekes! Ez a bejegyzésem alvással kezdődik és végződik. Hiába, ez az én formám!

+16 chakraszint

Összesen 182 chakraszint

Augusztus - Szeptember - Október /Húha! :S Mégis milyen kevés minden történt.../

Átlagos napnak indult ez a mai. Újabb edzés Me-vel. Ez volt a program. Kelés után gyorsan összeszedtem magam és a dolgaimat, és el is indultam a kiképzőterepre, nem akartam tanítómat megvárakoztatni. Igazán rendes tőle, hogy foglalkozik velem, amíg nincs együtt a csapatom, nem akartam, hogy még plusz problémákat varrjak a nyakába azzal, hogy el is késem. Arra azonban volt időm, hogy kicsit bemelegítsek útközben.
Nehezen tudtam visszatartani a nevetést, mikor megláttam pár járókelő arckifejezését, mikor az egyik utcán nyílegyenest nekiindultam a falnak, majd szépen felsétáltam rajta. Igazából nem is tudom mi indított arra, hogy ilyen látványosan intézzem a dolgot, talán a büszkeségem, hogy ilyet is tudok? Na de egy mindegy, a lényeg, hogy egészen jól ment, ahhoz képest, hogy frissen tanultam. Bár azzal tisztába voltam, hogy nem biztos, hogy éles harchelyzetben is így menne, arra még gyakorolnom kell. Itt tovább nem is vesztegettem az időmet, hamarosan a kiképzőterepen találtam magam, ahol Me már várt. Hamar ismertette a következő feladatot: vízen járás. Két érzés volt bennem hirtelen. Örültem, mert igencsak izgalmasnak ígérkezett a dolog, hogy megtanulhatok járni a vízen, másrészről egy kis csalódottságot is éreztem... talán a türelmetlenségem miatt, már kezdtem volna egyből a homokkal gyakorolni. De Me elmagyarázta, hogy ez a gyakorlat feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a megfelelő szintre fejlesszem a chakrakontrollomat, így elfogadtam és vártam a tanárom instrukcióit.
Egy közeli víztározót választott ki gyakorlási színtérnek, ahol rögtön szabadjára engedett. Látszólag rám hagyta a dolgokat, talán kíváncsi volt, hogy mire jutok magamtól... Nem sokra.
Próbáltam úgy hozzákezdeni, ahogy a fára mászáshoz, fokozatosan. Ez még ment is valahogy, tök jó érzés volt, hogy hosszú gyakorlás után már képes voltam megállni a víz felszínén, sőt, kicsivel utána már sétálni is. Azonban volt egy lényeges különbség a fa és a víz között: a víz mozgott. Igen, a hullámok voltak azok, amik bekavartok. Egyszerűen nem tudtam úgy megmaradni a felszínen, hogy az mindig változott, nem volt mihez hozzáidomítanom a chakra-mat, egyszerűen nem sikerült. Egész nap ott szerencsétlenkedtem ezzel a látszólag egyszerű problémával. Irónikus volt, hogy nem az volt nehéz, hogy járjak, illetve megálljak a vízen, hanem, hogy a hullámzást elkerüljem. Alig mertem Me szemébe nézni, mikor újra és újra víztől csöpögve kimásztam a tározóból, eléggé nagy balféknek éreztem magam. Illetve érzem magam még most is, hiszen az egész napos gyakorlásból nemrég értem haza. Holnap folytatni fogom és remélem Me segít majd valamit, mivel szégyellem, de a segítségét kell majd kérnem. Bár, ha belegondolunk, erre való egy tanár, nem?

Örülünk, ha visszaaktiválod magad. Van csapatod is, ahová visszamehetsz, ha Saito is lelép már a nagy változások útjáról...

+13 chakraszint

Összesen 195 chakraszint