Shikoku Naoki vs. Nishikawa Karasu

Nos, itt volnánk hát. Ha minden igaz, ez lesz az utolsó forduló. Tiszta, napos idő fogadja a nézőket, és a nemeseket. Néhány felhő úszkál az égen csupán, nem is sejtve, hogy itt nemsokára elszabadul a pokol. Merthogy el fog szabadulni, ebben szinte minden helyszínen tartózkodó biztos volt. Harcosok feszülnek egymásnak, elemek bontakoznak ki, és nyernek szabad utat, majd mutatják meg igaz valójukat. Bár nem a shinobi-világ krémje csap majd össze, azonban ilyen kis szintű geninek is képesek lehetnek óriási káoszt, és felfordulást okozni. 






















Választott tech: 

Fuuton: Daitoppa

Ezzel a Jutsuval a tenyerek összecsapásával egy nagy szélrobbanást lehet okozni a felhasználó közelségében, elég nagyot ahhoz, hogy szinte mindent arrébb lehessen lökni vele tisztes távolságba.
Magyar név: Szél Elem – Áttörés
Típus: Támadó
Besorolás: C 
Chakraszint: 200

Naoki  hátradőlve üldögélt egy padon, Sunagakure kellős közepén. Egy padon, ami  a falu arénájához veztő utcán volt. Előtte jártak keltek az emberek, legtöbben az aréna felé siettek, hiszen ma volt a selejtezők napja. A genin viszont nem a környezetére figyelt és nem is pihent – az a tegnapi nap programja volt -, hanem lehunyt szemmel gondolkodott. Most volt itt az ideje, hogy beállítsa magát a megfelelő mentális állapotra ahhoz, hogy a lehető legjobbat tudja nyújtani majd. Naokinak ez nagyon fontos volt, ő mindig belülről indult el, amikor nagyobb kihívások előtt állt. Ha fejben rendben tudott lenni, akkor azt sokszor követték az érzelmek és a tettek is.

Gondolatban felidézte magában a sorsolást, amikor megkapta ellenfelét. Semmit sem tudott róla, csak annyit hogy Kiragakure-ből származik. Mikor erre gondolt, érzett magában egy kis érzelmi hullámot, hiszen Sunagakure elfoglalása erőteljesen kötődött ahhoz a rejtett faluhoz, de ezt gyorsan el is nyomta magában. Elég világosan elmondták a vizsgáztatók és a kazekage is, hogy a cél most a kapcsolatok újbóli felépítése és a versengés újboli békés alapokra helyezése. A negatív érzések más falvak felé ezen nem segítenek, épp az ellenkezője.

Viszont egy szempontból örült Naoki, hogy kirigakure-ből származik az ellenfele. Az pedig az ottani shinobik viszonylagos kiszámíthatósága, már ami a technikáikat illeti. Me-től nagyon sok hasznos tanácsot kapott, aki ugye részt vett Sunagakure ostromában, tehát első kézből tapasztalta meg a kiri ninják technikáit. Főleg az alacsonyabb szintű shinobik között, szinte nincs is olyan aki nem használja a kirigakure no jutsu és a néma gyilkolás technikáját. Ezek a legalapvetőbb technikáik és egyben a legnagyobb erősségeik is, ezért Me biztos volt benne, hogy ellenfele is fogja őket használni. Naoki, amellett hogy a tegnapi napot pihenéssel töltötte, a fejében szimulációk sorozatait futtatta le, hogy miként harcolna ellenfele ellen. Nem volt egyszerű a helyzet, hiszen ezek a kirigakure-i technikák nagyon erősek egy az egy elleni küzdelemben, ráadásul a genin nem is tudhatta milyen egyéb technikái vannak ellenfelének. Ettől függetlenül azért sikerült egy alapvető taktikát felvázolnia magában, amiről csak remélni tudta hogy meg tudja majd valósítani. Illetve Me azt adta utolsó jó tanácsként, hogy próbáljon majd harc közben alkalmazkodni. Tudta Naokiról, hogy bár nincs gond a fejével, de inkább az az elemző típus, akinek időt kell szánnia arra, hogy átgondoljon egy szituációt és a legjobb választ adja a problémára. A harc hevében sokszor nem igen lehet leülni és gondolkodni. Ezért erre a pontra különleges hangsúlyt fektetett, Naokinak meg kell próbálnia túllendülni ezen a gyengeségén és meg kell tanulnia a harctéri improvizációt, ha chunniná akar válni.

Ideje volt indulni, ezért Naoki lassan kinyitotta a szemét, egy pillanatig bámulta még a kék eget, majd egy sóhaj kíséretében feltápászkodott. Elindult az aréna felé, elvegyülve az oda tartó emberáradatban. Odaérve, egy kicsit megütötte a tömeg puszta mérete, de magacélozta magát, fejben megpróbálta kizárni az emberek jelenlétét és a becsekkolást követően a várakozó többi geninhez sietett. Látott pár ismerős arcot, de látszólag mindenki eléggé koncentrált, így ő is csak leült egy szabad helyre és lehunyt szemmel meditálva várta, hogy elkezdődjenek a meccsek.
//Itt kis probléma van, nehéz a folytonosságot leírni, hiszen az utolsó mérkőzés az övé elvileg, addig pedig pár meccs már lement. ^^//
Végre ő következett! A tömeg már eléggé hangulatba helyezte magát az előző meccsek alatt, így igencsak nagy volt a hangzavar az arénában, ráadásul Naoki magán érezte jópár ember tekintetét is, ahogy sétált lefele a küzdőtérre, viszont ennek hamar megálljt parancsolt. Fejben szinte azonnal kizárta ezeket a külső hatásokat, és ahogy leért a földszintre, onnantól csak és kizárólag a már ott várakozó ellenfelére koncentrált. Odasétált helyére, egy apró meghajlással köszöntötte ellenfelét, majd várta hogy elkezdődjön a küzdelem. Látszólag nyugodt volt, de az idegei eléggé meg voltak feszülve. A tervéhez tudta, hogy gyorsan kell cselekednie az elején, hiszen ha az ellenfele rá tudja kényszeríteni a saját ritmusát, akkor nagyon nehéz lesz megnyernie ezt a harcot.

Választott technika: Kugutsu no Jutsu - engedéllyel,  élményt írtam a megtanulásáról.

//Tobi engedélyével kezdem a harcot.//

Naoki meghajolt ellenfele felé, ahogy a vizsgabiztos kérte, majd rögtön fel is egyenesedett, hogy szemmel tarthassa ellenfelét. Meglepően feszült volt mindeközben, rá egyáltalán nem volt jellemző ez a fajta állapot, de most ez az egész vizsga talán ebben a meccsben csúcsosodott ki számára, itt gyűlt össze az eddigi nyomás és teljes erejével ránehezedett. Me-től tudta, hogy papíron ő a leggyengébb a megmaradt vizsgázók közül, tehát ellenfele már csak ezért is előnyben van, ráadásul a Kirigakurei technikák is eléggé problémásak.
Szóval talán nem meglepő Naoki enyhe idegessége. Amikor azonban a "Harc" szó elhangzott, mindez elpárolgott. Egyfajta hideg nyugalom ereszkedett le a geninre, szemei megvillantak és rögtön akcióba lépett. Villámgyorsan előkapott 2 füst bombát, amiket levágott kicsit maga elé a földre, ezzel eltakarva a következő mozdulatait ellenfele elől.
Ezek után előkapta az egyik drótját, kieresztette hosszában és ledobta a földre, még úgy hogy éppen a füstben legyen, majd hátraszökkent a füstből kifele, de ha ellenfele a füst mögött található, akkor még mindig takarásban.
Ezeket sokáig tartott leírni, de valójában nagyon gyorsan megtörténtek, pár másodperc telt egy csupán. Mikor Naoki hátraszökkent, próbált egy fa mögé beugrani - ha takarásban volt végig, akkor el is bújik a fa mögött - és ráragasztott egy robanó cetlit a fa felé eső részére, lehetőleg úgy hogy ezt Karasu ne lássa. Kezében volt a másik drótja és így várta Karasu támadását. Előkészületei teljes mértékben védelmi funkciót láttak el, szinte teljesen feladta a támadás lehetőségét, hiszen tudta nem sok esélye lenne a ködben megtalálni ellenfelét. Ezért megpróbál inkább egy biztos védelmet kialakítani.

//Az egyértelműség kedvéért, ez a kezdőfelszerelésem: 
5-5 kunai; 5-5 shurriken; 2 vékony acéldrót (10 m); 3-3 füstbomba; 15 robbanó cetli; speciális méreg szett, tekercsbe pecsételve.//

//Ahogy elnézem a karakterek személyiségéből nem fakad természetesen a kezdeményezés, de ha ezt folytatjuk akkor egy nagyon unalmas mérkőzés elé nézünk. //

Naoki pattanásig feszült idegekkel várta ellenfele támadását a fa mögött, kezében a dróttal. Nem kellett csalódnia, a támadás meg is érkezett, de nem egyből, nem is onnan ahonnan és ahogyan számított rá.
Ő arra számított, hogy ellenfele majd ködöt generál és megpróbálja észrevétlenül megközelíteni, a terve is erre vonatkozott. Ehelyett teljesen meglepte Karasu távolsági taktikája, Naoki hirtelen nem is tudott mihez kezdeni a dologgal. Bár mindig is képes volt arra, hogy nagyon alaposan kielemezze a szituációt, amiben éppen volt és tervet készítsen, de a váratlan szituációban történő rögtönzés sose volt az erőssége. Szerencséjére jelen helyzetben nem úgy lepték meg, hogy azonnal reagálnia kelljen, de arra azért elég volt hogy enyhén megsérüljön. Fogát összeszorítva próbált nem felkiáltani, ahogy a lehulló, parázsló ágak súrolták az egyik karját, de aztán nem érkezett újabb támadás.

Ez időt adott ara, hogy Naoki lenyugodjon egy kicsit és átgondolja a dolgokat. Azt kb meg tudta határozni, hogy ellenfele hol tartózkodik, mivel a nyílvessző hangjára felfigyelve még épp látta becsapódni a lombok közé mielőtt felrobbant volna. Nyilván feltételeznie kellett, hogy Karasu egyhelyben marad, amire kicsi volt az esély, de a genin csak azzal tudott dolgozni, amilye volt. A nyílvessző érkezésének szögéből arra következtetett, hogy ellenfele az egyik fán tartózkodott, nem pedig a földön. Valószínűleg a lombok közé bújt el és róla is ezt feltételezte, ezért is lőtt oda az íjával.
Ez egy eléggé veszélyes szituáció volt, Naokinak kétsége sem volt afelől, hogy amint megmutatkozik, azonnal kapna egy újabb vesszőt. A geninben futólag fel is merülta kérdés, hogy vajon mennyire lenne életképes taktika, ha megpróbálná kicsalolagni ellenfelétől az összes vesszőjét, mert az nem volt kétséges, hogy nincs végtelen mennyiségű nyílvesszője. Végül azonban elvetette ezt a tervet, mivel túl veszélyes lenne a saját elkerülési képességeire és gyorsaságára támaszkodni. Egy rossz mozdulat és abba belehalna, az iménti robbanásból kiindulva.

Tehát bármennyire is fura volt a helyzet, Naoki arra jutott hogy kénytelen lesz megpróbálni közel kerülni ellenfeléhez. Kicsit itt haragudott magára, amikor erre jutott, hiszen a mérkőzés elején szándékosan megpróbált távolságot generálni arra számítva, hogy ellenfele a közelharcban erősebb. Ha az elejétől kezdve nem engedi Karasu-t a lombok közé, akkor most nem lenne ilyen hátrányban. Ezen viszont csak egy pár pillanatig morgolódott, aztán elkezdett koncentrálni a jelenlegi problémára. A robbanás okozta füst lassan ült el és ellenfele látszólag várta az ő kezdeményezését, ezért volt minderre ideje. Még mindig a fa takarásában maradva leült a földre és maga elé meredt, kizárva a külvilágot, ahogy fejében sorba próbálta végigvenni a lehetőségeit. Kb 5 perc telhetett el így, a közönség már bizonyára halálra unhatta az eddig se túl izgalmas mérközést, de ez a genint nem igen érdekelte. Az 5 perc leteltével, szemeibe lassan visszaköltözött az élet és egyben meg is villantak, ahogy arca egyfajta eltökéltséget kezdett sugározni. Naoki terve elkészült.

Bár korábban elvetette az ellenfél nyílvesszőtartalékainak a kimerítését, viszont ha csak kevés van neki belőle, akkor azt megpróbálja belőle kicsalogatni. A terve első szakaszában megpróbál ellenfele mögé kerülni. Nagyjából az aréna közepén kezdtek, Naoki hátraugrott és feltételezte hogy ellenfele is valahol a mögötte levő fákon helyezkedik el. Tehát amit Naoki itt próbál, az az hogy egy bizonyos távolságot tartva megpróbál egy körben mozogni szép lassan ellenfele mögé, amivel valószínűleg szinte közvetlenül az aréna falához fog érkezni. A távolságot azért tartja, mert feltételezi, hogy ellenfele lődözni fogja a nyilaival, és ahhoz hogy ezeket elkerülje, szüksége lesz időre minden nyíl kilövése után, hogy el tudja őket kerülni. A mozgás alapvetően alapsebességgel történik, amennyiben nyilat lőnek rá, úgy megpróbálja azt elkerülni. Az első robbanás alapján kb meg tudja határozni a robbanás erejét, egy robbanó cetli hatósugarának felel meg, az is lehet hogy egy szimpla robbanó cetli van a nyilakra ragasztva. Ha úgy ítéli meg, hogy nem fogja tudni elkerülni a következő nyilat, akkor használja a shunshin no jutsut egy pillanatra, hogy felgyorsítsa magát. 

Alapvetően arra számít, hogy el fogja tudni kerülni a nyilakat, mivel ellenfele lombok és ágak között tartózkodik, ezért ő sem tud minden probléma nélkül célozni. Naoki gyorsan mozog ráadásul oldalazó irányba, azaz ha egy résen keresztül jó célpontot is nyújt, a következő pillanatban már lehet, hogy Karasu fájának az egyik ága el fogja takarni, tehát nem lehetséges a folyamatos pontos célzás és a nyilak folyamatos kilövése. Ráadásul az oldalazó mozgást követően Naoki időről időre egy másik fa takarásába is érkezik, amiket meg is próbál közben kihasználni, mindig kiszámíthatatlan ütemben továbbhaladva, ezzel is nehezítve ellenfele célzását. Mivel egy idő után nyilvánvaló lesz Karasu számára is, hogy viszonylag egy irányba mozog Naoki, ezért vélhetően amikor eltűnik egy fatörzs mögött, íjával oda céloz, ahol a genin előbukkanna. Naoki ezt azzal próbálja ellensúlyozni, hogy egyrészt nem mindig egyből bukkan elő, hogy ne lehessen eltalálni egy előre kilőtt nyíllal, másrészt meg néha csinál olyat is, hogy felszalad a fára még mindig takarásban és onnan ugrik el, azaz nem folyamatosan a földön mozog. Persze ebben az esetben számol azzal, hogy ellenfele esetleg a fatörzset fogja lőni, ezért mindig nagyon figyel a nyílvessző most már ismerős hangjára és ilyen esetben azonnal elrugaszkodik. 

Ezekkel mind próbálja rákényszeríteni Karasu-t, hogy elhasználja a nyilait. Összességében Karasu célzási nehézségei és Naoki elkerülési prbálkozásai elégnek kellenének, hogy legyenek arra hogy elkerülje az összeset, de ha minden kötél szakad és már a shunsin no jutsu se segít, akkor használná a Ninpō: Kago Nome technikát a kezében levő dróttal, ami le tudja védeni egy robbanócetli robbanását. De ezt tényleg csak végső esetben használná.

A terv ezen része Naoki mozgására vonatkozott. Azonban még mielőtt mindezt végrehajtaná, amikor először kibukkan a fa mögül egy robbanócetlis kunai-t hajít ellenfele vélt tartózkodási helye felé a lombok közé és becsapódáskor egyből fel is robbantja, majd rögtön használja is a shunsin no jutsut, mert feltételezi, hogy ellenfele már célra tartott íjjal várja. Ezzel is próbálja kicsit lassítani Karasu-t, hogy a robbanás és a füst miatt ne tudjon egyből reagálni és így Naokinak legyen ideje haladni a célja felé. Ezután pedig ha Karasu mozog, akkor továbbra is próbálja tartani tőle a távolságot és ugyanúgy mögé kerülni, az aréna falához közel.

Amikor ugye először előbukkan, akkor meglátja a klónt kint a nyílt terepen. Mivel a klónnál nincs íj, illetve a földön tartózkodik, ráadásul a nyílt terepen, teljesen nyíltan, ezért Naoki egyből rájön, hogy klónnal van dolga. Ezért amint elhajította a robbanócetlis kunai-t a fa lombja felé, amin szerinte Karasu van, egy sima kunai-t a klón felé dob. Igazából szívesen ignorálná is, de tart attól, hogy esetleg valami elemi klón, vagy kage bunshin és akkor viszont vigyáznia kell vele. Hogy ezt kiderítse, ezért dobja felé a kunai-t és csak ezután használja a shunshin-t, hogy elkerülje az első nyílvesszőt.
Ha minden igaz, a kunai átrepül a klónon, ami viszont nem semmisül meg. Naoki nem ismeri az Oboro Bunshin-t, viszont az világos lesz számára, hogy ennek a klónnak nincs fizikai teste. Tehát olyasmi mint saját klónjai annyi különbséggel hogy nem semmisülnek meg fizikai behatásra. Így bár ahogy mozog, nem hagyja teljesen figyelmen kívül, de nem is tart tőle különösebben. Ráadásul ő eléggé gyorsan mozog, néha néha shunsin-t is használ, amire a klón nem képes, tehát feltételezni lehet hogy nem is fog tudni közel kerülni hozzá.

Naoki terve sikerrel járt, de nem úgy, ahogyan ő azt eltervezte. Ez nem az első ilyen szituáció volt, a genin tervei nem igazán jöttek össze ezen a vizsgán és ez kezdte őt igencsak idegesíteni. Nem szerette elveszíteni a kontrollt, főleg nem sorozatosan egymás után.
Végső soron azonban, kontroll ide vagy oda, a célját mégiscsak elérte.
Ellenfele nem kevés időt vesztett azzal, hogy kitért a robbanás elől, ráadásul ha Naoki jól látta akkor még egy enyhe sérülést is kapott. Ezt kihasználta a genin, hogy megiramodott a célja felé, ami ugye az volt, hogy úgy kerüljön Karasu mögé, hogy ellenfele egy, a Naoki harc eleji indulópozíciója és a jelenlegi pozíciója közé húzott virtuális egyenesen helyezkedjen el a kettő között.

//Remélem érthető. Ha nem akkor írjatok és rajzolok.  //

Ezt úgy érte el, hogy első sorban mikor ellenfele földet ért úgy tett volna, mintha megtámadná, ami végülis logikus volt ebben a helyzetben, hiszen ellenfele egy íjjal a kezében eléggé kiszolgáltatott helyzetbe került. De valójában nem került túlságosan közel hozzá, épp csak annyira, hogy Karasu veszélybe érezze magát és használja a technikáját. Naoki erre számítva azonnal shunshin-t használva elsuhant Karasu mellett és egy eredetileg mögötte levő fára ugrott fel.
Ellenfele potencionálisan megpróbálja követni őt, ebben az esetben cetlijeit nem kímélve 2 robbanó kunai-t is ellenfele felé hajít. Az elsőt remélhetőleg amikor ellenfele még próbálhozzá felugrani a fára és így a levegőben nehezebben tud kitérni, másikat pedig rögtön azután miután/ha ellenfele kitért az előző elől. Naokinak itt a célja mindenképpen az hogy ellenfelét hátrébb szorítsa és ő területet nyerjen. Amennyiben Karasu valahogy mindkét kunai-t elkerülné, úgy még mielőtt landolna a fán, Naoki a kezében levő dróttal használja a Ayatori // Fonaljáték nevű technikát, hogy a levegőből érkező ellenfelét megpróbálja gúzsbakötni.
A kard miatt nem aggódik mert Naokinak a 15 méteres drót van a kezében, amivel bőven azelőtt ki tud nyúlni ellenfele felé, hogy az a közelébe érne.
De ha minden kötél szakad és ezen is túljut valahogy Karasu, akkor Naoki szimplán annyit csinál, hogy leragaszt a fa törzsére ahova ellenfele érkezni fog egy cetlit, majd hátrafele elrugaszkodik a fáról és amint a másik genin hozzáér a fához, aktiválja a robbanást. (Ezzel 4 használt cetlinél járna)

//Speciális a szituáció, így rá voltam kényszerülve egy kicsit speciális fogalmazásra. Lehet, hogy nem fogjátok elfogadni, ebben az esetben jelezzétek és újraírom a problémás részt.//

//A tisztázás miatt írom, mert eléggé nagy kavarodás volt az elmúlt pár posztban. Ez a hátránya ha határidős a harc, túl sok mindent próbálunk belesűríteni egy posztba.  Tehát az előző posztban azt írtad, hogy két lehetőség van: Vagy használod a Daitoppa-t, majd utánam iramodsz és próbálsz megvágni a kardoddal. Vagy ha a Daitoppa-val valamiért nem sikerül megvédeni magad, akkor felkészülsz a védekezésre és használod a Soushuuha-t. Mivel a Daitoppa-val a célodat hogy távol tarts elérted - mivel eleve nem is akartam közel kerülni hozzád -, ezért nyiván azt a verziódat követtem ahol ezután utánam indulsz és megpróbálsz levágni a kardoddal. Az utánam iramodás követést jelent, ezért ha én felugrok egy fára, értelemszerűen jössz utánam. Erre vonatkozott az a rész.
Viszont jelenlegi posztod fényében módosul az egész történet, így akkor mégsem jöttél utánam hanem hátrafele ugrottál és távolságot igyekeztél kialakítani közöttünk. Tobi felvetette, mint lehetőség, te pedig már sikeres akcióként könyvelted el, hogy a drótjaim elkaptak, így ezt tényként fogom kezelni a posztomban. Ezen kívül még ami történt - amit írtál te is -, hogy még mielőtt a drótok elkaptak volna egy robbanó cetlis kunai-t dobtam feléd, aminek a robbanását arra használtad, hogy további távolságot alakíts ki köztünk, és ennek a füstje alatt tudtalak elkapni a drótokkal. Mivel így a köztünk levő távolság több, mint 15m, ami ugye a drótjaim hossza, ezért ehhez kénytelen voltam használni a speciális technikámat, amivel a drótokat chakrafonalakkal irányítom és eldobva őket távirányítással is tudom őket használni. Ezért is érhetett extrán meglepetés és lehetett sikeres a támadás.
Tehát a poszt kiindulószituációja: tulajdonképpen helyet cseréltünk a harc indulásához képest, már ami a pozíciónkat illeti. Én egy fán vagyok, Te a földön és épp próbálsz kiszabadulni a drótjaim fogságából.
Ezt az egész összefoglalót csak a tisztázás és egyértelműség miatt írtam, illetve azért mert így az előző posztom majdnem teljesen érvénytelen és így ebben módosítottam az én részemet az egészben, hozzáidomítva a Tobi és a Te posztodhoz.//

A harc a vége felé közeledett, ezt mind a két genin érezte. Bár küzdelmük eléggé alacsony szintű volt a többi résztvevőhöz képest, de ezt ők akik benne voltak nem igazán érzékelték. Az ő szintjükön egy robbanócetli komoly sérülést tudott okozni, márpedig az aréna fái arról árulkodtak, hogy nem kevés robbanás történt az elmúlt pillanatokban. Veszélyes szituáció volt, a legkisebb hiba következménye is lehetett vereség, így mindkét genin megpróbálta képességei legjavát kihozni magából.
Naoki nem tudta, hogy Karasu milyen lelkiállapotban van jelenleg, Ő maga viszont kezdett izgatott lenni. Nem csoda, kicsit fordultak az erőviszonyok azóta, hogy elkezdődött a harc. Az elején ellenfele abszolút pozícióban volt, nyomás alatt tudta tartani az íjával és rákényszerítette Naoki-t, hogy kezdeményezzen, ami sebezhetőséggel járt. Naoki viszont előállt egy tervvel és bár nem volt egyszerű, de mostanra sikerült azt megvalósítania. Ráadásul kellemes meglepetésként még az elterelő támadásai is betaláltak időnként, amivel így komoly nyomást tudott ellenfelére helyezni. A végső bónusz viszont mégiscsak az volt, amikor az iménti dróttámadását nem tudta ellenfele kivédeni.
Persze, jól időzített és az is nyilvánvaló, hogy Karasu nem számított arra, hogy ilyen távolságból is tudja használni a drótjait, de Naokinak ez akkor is egy kicsit túl könnyűnek tűnt. Sőt, szokásához híven egy kicsit túl is gondolta a dolgokat és felmerült benne azon rémisztő eshetőség, hogy ez az egész csak az ellenfele csapdája. Végül azonban logikusan végiggondolva meggyőzte önmagát, hogy alapvetően az is közrejátszhat itt, hogy a drótok általános megítélése a shinobik között eléggé alacsony. Nem sokan használják, vagy akik igen, azok is teljes mértékben kiegészítő eszközként. Naoki még senkivel sem találkozott, akik fő fegyverként használták volna a drótjukat, ez a stílus teljes mértékben Naoki találmánya volt. Tehát Karasu nyilván nem gondolta, hogy a drótok túlságosan nagy veszélyt jelentenének, ezért is nem tett meg mindent, hogy elkerülje őket. Bár ki tudja, lehet nem is tudta volna őket elkerülni ebben a szituációban. A "mi lett volna ha"-k viszont egy ilyen harcban nem voltak fontosak, így Naoki kiűrítette fejéből a haszontalan gondolatokat és akcióba lendült.

A küzdelem legutóbbi fordulata számos lehetőséget adott a kezébe, hogy befejezze ezt az egészet, Naoki viszont nem akarta a véletlenre bízni a dolgokat, ezért megpróbálta minden oldalról bebiztosítani magát.
Az első dolog amit tett, az a Ayatori // Fonaljáték technika alkalmazása a Karasu-t bebéklyózó drótokon. Ez elvileg hatékonyan semlegesítette a szabaduló technikát, aminek az alapja az lenne, hogy chakrát kell vezetni a drótokba, viszont Naoki továbbra is aktív kapcsolatban volt a drótjaival a chakrafonalakon keresztül, így Karasu elvileg nem tudja átvenni felettük az irányítást. A technika másik előnye pedig nyilván az amit csinál: bármilyen erőlködés hatására a drótok csak mégjobban ráfeszülnek ellenfele testére. Azonban ez nem volt minden. A legnagyobb erőssége ennek az egész szituációnak az volt, hogy Naoki szabadon tudta irányítani ellenfelén a drótokat. Nem passzívan lefogták, hanem a genin aktívan irányította őket, hogy minél gyorsabban teljesen megbéklyózzák Karasut, elsősorban a lábaira koncentrálva. Amint ez valamilyen szinten sikerül, Naoki leugrik a fáról ellenfele felé, használva a shunsin no jutsut. Még a levegőben eldob felé egy robbanócetlis kunai-t és teljes sebességgel fel iramodik.

Itt két verziót is szeretnék leírni, amik történhetnek. 
A legegyszerűbb az, hogy Karasu nem tud kiszabadulni és/vagy kitérni, ezért vagy a robbanócetli, vagy az azután érkező Naoki egy kunai-al befejezi a történetet.
Minden egyéb esetben Naoki aktiválná chakrafonalaival a harc elején eldobott drótot, aminek most már valahol Karasu környékén kéne lennie, amivel így megpróbálja meglepni ellenfelét és ha esetleg kiszabadult, akkor újra behálózni, vagy csak szimplán elkapni egy pillanatra, amíg ő leérkezik és bevisz egy végső támadást.