Shikoku Naoki
2 posters
Naruto Gundan :: Karakter készítés :: Élmények :: Kalandok
1 / 1 oldal
Shikoku Naoki
//Igazából ezt még a vizsga előtt terveztem elküldeni, sajnos kicsúsztam az időből egy családi haláleset miatt, de remélem még el fogjátok fogadni. Igazából ez amolyan visszatérős, karakter újragondolós élmény lenne, nem igazá tudtam behatárolni, hogy küldetés, vagy tanulás, vagy visszatérő élmény, mindenesetre ide beraktam, aztán majd ti eldöntitek ti. ^^ A karakter koncepciót még nem sikerült teljesen kifejteni, bár a fejemben megvan, a chunnin vizsga alatt tervezek pár "belsős" élményt írni majd, ami kicsit jobban megmutatja hogy mi is zajlik Naokiban a vizsga egyes állomásai alatt, ezzel megpróbálva bemutatni hogy kicsoda is Naoki.//
Az idióta, aki homokfalusiként dróthasználó. Naoki sokszor megkapta már. Elvégre a megszokott alkalmazása a drótoknak egy erdőben képzelhető el, mit tudna vele csinálni a sivatagban? A genin ilyenkor mindig magacsul összeszorított szájjal állt arrébb, hiszen konkrét eredményekkel még nem tudta volna megcáfolni ezeket az állításokat. És ő maga pedig nem az a típus volt aki feleslegesen vitatkozik, inkább elkerülte az ilyen konfliktusokat. Sajnos ennek egyenes következménye volt hogy amolyan csodabogárként kezdték el kezelni, de ezzel nem volt semmi problémája; bízott magában, hogy képes lesz idővel bebizonyítani mindenkinek: igenis egy homok shinobi is lehet eredményesen dróthasználó!
Bár kívülről úgy tűnhetett, hogy Naoki csak makacsságból ragaszkodik a dróttechnikákhoz, valójában ezt ő többször is átgondolta. Volt egy kialakult használati módja a technikáknak, aminél valóban előny ha egy erdőben van a használó, Naoki viszont ezt az egészet megpróbálta újragondolni. A fiú mindig is szeretett ilyeneket csinálni, és nem csak ninjutsukkal kapcsolatban.
Szokása volt órákat üldögélni a szobájában, az ablakon kibámulva, mélyen a gondolataiba merülve, az élete különböző eseményein gondolkodni. Illetve terveket készített, vagy szituációkat modellezett le a fejében. És itt nem kell mindig nagy dolgokra gondolni. Ha pl. megtörtént hogy az egyik alkalommal a piacra menet véletlenül ott felejtette az egyik megvásárolt árut, akkor mielőtt elment volna érte lemodellezte a fejében, hogy miként folyna le ez a beszélgetés. Ilyen esetekben mindig alkalmazta alapvetően pesszimista életfilozófiáját, tehát a teljesen normális és reális scenáriók mellett egészen érdekes verziók is születhettek a fejében. Ezek között enyhébb volt az, ha az árus szimplán nem ismeri el, hogy az a répa az Naokié - ez esetben Naoki hogyan reagálna, mit tenne?
Kicsit extrémebb verzió; mi történne ha odafele menet megpróbálják kirabolni? - akkor mit kéne tennie? És ebben az esetben talán a legextrémebb változat, ami Naoki eszébe jut, az az lenne, hogy kiderül az árus valójában egy beépült ellenséges shinobi és rátámadna a geninre. - és Naoki szépen végiggondolja hogy ebben az esetben mit kéne csinálnia.
Természetesen ezek az események közül szinte mindig csak a normális következik be. Naoki nem is azért filózik ezeken, mert úgy gondolja mindenhol veszély lesne rá és megpróbál felkészülni, hanem egyszerűen élvezi az ezeken való gondolkodást.
Egyfajta pszichológiai agytorna, kis önismerettel összekötve. Hiszen itt nem csupán arról van szó, hogy a saját reakcióit próbálja megtippelni, hanem a másik fél reakcióit is. Mit fog mondani az árus, mit fog hinni róla, mit fog gondolni? Ezeket mind megpróbálja elképzelni a fiú ilyenkor. Ez sokaknak fura lehet, de Naoki egyszerűen ebben leli örömét.
Ezek után talán nem túl meglepő a tény, hogy a genin a dróthasználat kérdését is alaposan körbejárta már fejben. Nagyon sok kipróbálásra érdemes gondolata volt ezzel kapcsolatban, de a közeledő chunnin vizsga miatt, ami 2 hónap múlva volt esedékes, nem akarta kísérletezésekkel lekötni az energiáit, ezért félretette messzemutató ábrándjait és megpróbált a jelenre koncentrálni.
Így persze felmerült az a probléma, hogy csak fejben voltak meg ezek nála, ninjatechnikák esetében viszont a gyakorlat teljesen más is lehet, mint az elmélet, de ezzel Naoki nem igen foglalkozott jelenleg. Ami fontos volt nála most, az a meglévő képességei teljes mértékű kihasználása. A vizsga közeledett és a geninnek csúcsformában kellett lennie, ha azt akarta legyen esélye a chunnin-á válásra.
Éppen ezért Naoki sűrű vendége volt Sunagakura kiképzőterepének.
Napi rutinja úgy nézett ki, hogy reggel korán felkelt, összekésztette a reggelijét egy kis csomagba, majd elindult a kiképzőterepre. Miután megérkezett, elkezdett bemelegíteni különböző testgyakorlatokkal, majd alapvető, chakrát igénylő feladatokat végzett, mint a kéz nélküli fára mászás, vagy bunshin, shunshin elvégzése. Ezek után jött a kunai, shuriken dobálás, amiket nagyon unt már, de mégis igyekezett nem elhanyagolni a gyakorlásukat. Mikor úgy érezte kellően átmozgatta magát, elővette a drótjait és elkezdte használni a technikáit. Ezt nem a fákon tette, hanem a kiképzőterepen található edzőbábukon. Naoki különböző helyzetekből próbálta meg drótját a bábuk lába, nyaka, vagy szimplán csak a teste köré csavarni, majd a drótot megfeszítve maga felé rántani őket. Ami - lévén, hogy a bábuk le vannak rögzítve -, tulajdonképpen azt jelentette, hogy Ő maga lendült a bábuk felé. Ez nem volt egy túl életszerű szituáció, de Naoki ettől függetlenül betanulta hogy miként lendüljön így a bábuk felé, gyorsítsa fel magát a levegőben a drótok segítségével és egyfajta taijutsu mozdulatként, különböző rúgásfajtákkal hogyan "csapódjon be".
Bár az tényleg nem volt életszerű, hogy egy lerögzített vagy nagyon nagy súlyú, mozdulatlan ellenfél ellen kell majd bármikor is harcolnia Naokinak, de ezt a technikát kiválóan lehetett alkalmazni kombinációs támadásként is. Első képés az ellenfél elfogása a dróttal, másik lépés az ellenfél magad felé rántása és a keletkezett ellenerőt felhasználva a levegőbe emelkedés, majd a levegőben történő támadás, ami különböző formában is megtörténhet.
Naoki napokon keresztül gyakorolt a bábokon, egészen addig amíg már egész sikeresen ki tudta mindig számolni a szükséges röppályát - bár ez még mindig csak mozdulatlan ellenfél esetében volt így.
Szerencsére a geninn álhatatos edzése nem maradt figyelmen kívül, többen is felfigyeltek rá a kiképző terepre járók közül, egyikük - akiről később kiderült, hogy Sinon-nak hívják kifejezetten nagy érdeklődést mutatott. Ő egy Naoki korabeli genin volt, előtte végzett 2 évvel az akadémián, így látásból ismerték is egymást. Sinon bábhasználó volt, talán ezért is figyelt fel Naokira, aki effektíve bábokon gyakorolt. A bábmesterséghez nagyon sok gyakorlás volt szükséges, ösztönszinten kell tudni használni a chakrafonalakat, minlé jobban bele kell magad élni a bábod helyzetébe, hogy tudd merre kell mozdulnod vele, és végül egyláltalán nem utolsósorban maga az irányítás. A chakrával szándékos közvetíteni nem egy egyszerű feladat. Ezért Sinon is gyakori jelenség volt a kiképzőterepen, ahova elhozta Karu nevő gyakorló bábját. Ez egy nagyon egyszerű báb volt, nem igazán harcre tervezve, arra viszont tökéletes volt hogy Sinon gyakoroljon vele. Szimplán egy kunai vető volt a szájában elhelyezve, hogy gyakorolni lehessen a báb-célzást.
A két genin hamar összebarátkozott, már csak a korábbi ismerettség miatt is, de az is nagy szerepet játszott benne, hogy Sinon képes volt elviselni Naokinak ezt a kicsit lassabb, önmagát nehezebben kifejező, szociálisan nem túl fejlett énjét. Bár ki tudja, ez lehet csak azért történt így mert alapvetően nem beszélgetni akart vele, hanem a képességeire volt szüksége, de ez most nem is számított. Naoki pesszimista énje természetesen számításba vette ezt, sőt még arra is gondolt, hogy Sinon valójában az életére tör és így próbál közel férkőzni hozzá. Persze ezek csak futó gondolatként jelenket meg a geninnél, hiszen tisztában volt saját hiányosságaival a társaival való kapcsolattartás területén, és ezen szeretett volna változtatni. Viszont senki sem tud úgy önfeledt csevegést folytatni valakivel akinél folyamatosan azt várja, hogy hirtelen lekapja az arcát is kiderül az illető Orochimaru reinkarnációja... Az ilyen dolgokat tehát messzire száműzte a fejéből Naoki és megpróbált jó kapcsolatot kialakítani Sinon-al.
A technikáik jól kiegészítették egymást, ezért kiváló edzőpartnerei voltak egymásnak. A közös edzéseikben Naoki Karu ellen harcolt, Sinon ő csak a kiképzőterep szélén állt és onnan irányította a bábot. Ez sem volt teljesen életszerű, viszont legalább a bábhasználatot tudta így gyakorolni. Naokinak pedig végre volt egy mozgó ellenfele - még ha nem is élő.
Megismerkedésüktől kezdve a geninek együtt edzettek és Naoki szépen lassan kezdett hozzászokni ahhoz, hogy célpontja megpróbál kitérni előle. A folyamatos próbálkozás hogy elkapja ellenfelét arra ösztökélte hogy mind több és több chakrát vezessen a drótjaiba, amik így sokszor szinte önálló életre keltek, ahogy Sinon felé suhantak megpróbálva elvágni előle a visszavonulás útját. Viszont a bábhasználó is fejlődött, egyre bonyolultabb manővereket volt képes végrehajtani a bábjával, így Naoki dolga is egyre nehezebb lett. Ám ez az újabb kihívás csak még nagyobb motivációt adott a geninnek; elkezdett különféle taktikákat kitalálni ellenfele "bedrótozására".
Pl. a levegőbe kényszerítette egy sorozatos shurikent-támadással, majd amikor úgy ítélte elég magasan van ahhoz, högy nehezebben tudjon kitérni, elindította a drótjait. Megpróbálkozott az időzített támadással is, amikor is a drótja két-két végét külön indította meg ellenfele felé, egymástól egy ütemmel lemaradva, így ha az egyik elől ki is tudott térni Karu, a másik már nagyobb eséllyel talált. Ezen kívül azzal is kísérletezett Naoki, hogy azt a drótot, amivel nem találta el ellenfelét, a dróthuzal manipulásával és chakra hozzáadásával megpróbálja újra támadásba irányítani anélkül hogy vissza kéne húznia magához.
Ennek része volt egy csapdaszerűség is, amikor a földre kihelyezett drótot Naoki aktiválta a chakrájával, majd az azt megközelítő ellenfelet megpróbálta elkapni vele.
Sőt, még egy olyannal is megpróbálkozott, hogy a drótja végére egy fegyvert erősített, pl. egy shurikent és megpróbálta távolról irányítani az egészet. Ez természetesen nem jött neki össze cserébe viszont rettenetesen kimerült, de ezek a sikertelen próbálkozások is fejlesztették passzívan a chakra feletti kontrollját.
Hetek teltek el így amikor Naoki teljes mértékben az edzésnek élt. Ez is személyiségének a része volt hogy amint valamibe belekezdett, vagy valami felkeltette az érdeklődését, erőt energiát nem kímélve vetette bele magát a tanulmányozásába. Sinon kicsit hasonló volt, bár Ő nem volt ennyire megszállott, de Naoki hatására Ő is jóval több időt töltött el a kiképzőterepen, mint magától tette volna. Nyilván ezt annak is lehetett köszönni, hogy szemmel látható volt a fejlődés a bábja irányításában, így megvolt a kellő motiváció. Az együtt eltöltött idő a geninek kapcsolatán is meglátszott. Bár eleinte csak maga az edzés fűzte őket össze, Naoki szépen lassan kezdett belefolyni Sinon edzésen kívüli életébe is. Naokinak magának nem volt élete, illetve nem tudta hogyan is kéne azt csinálni, így ha éppen pihenőnapot tartottak általában akkor is Sinonnal lógott. Persze a bábmester se volt egy nagy partyarc, de neki azért volt egy geninekből álló közössége, akikkel rendszeresen összejártak - ide idővel Naoki is hivatalos lett. Egyre többet beszélgettek, akár edzés közben is, ami korábban egyáltalán nem volt jellemző. Sinon-nak volt egy fura, fanyar humorérzéke amit Naoki nagyon bírt és ő se fogta vissza magát ha egy-egy elhibázott mozdulat után sértegetni kellett a másikat. Egyébként egyáltalán nem ez a tipus volt, sose sértegetne senkit harc közben, de kettejük kapcsolata már olyan szintre fejlődött, hogy teljesen elengedte magát.
Az edzések közti szünetekben komolyabb beszélgetések történtek, magukról meséltek egymásnak, a vágyaikról, fájdalmaikról, Naoki egy idő után még Sayuról is képes volt Sinon-nak mesélni, ami esetében nagyon nagy szó volt. Elmondta neki a nyakában lógó nyaklánc történetét, és Sinon el is szégyelte magát amiért korábban többször is szivatta Naokit az ékszer miatt.
Kapcsolatuk elmélyülésére a chunninok is felfigyeltek, akik a geninek fejlődését voltak hivatottak szemmel tartani, ezért elkezdték őket beosztani közös küldetésekre. A chunnin vizsgáig már csak 1 hónap volt hátra, Naoki és Sinon kb 3 hete ismerték meg egymást, amikor az első közös küldetésüket megkapták.
Ez egy D szintű küldetés volt, amiben a küldetés kiírója egy sólyomtojásra vágyott. A genineknek elég sok idejükbe került mire teljesíteni tudták a küldetést, elvégre a sólymok nem fészkelnek akárhová, de amikor már tudták hol van a fészek, a tojás megszerzése gyerekjáték volt, a magas sziklára simán csak felsétáltak és még csak a nőstény sólymot sem kellett bántaniuk, Naoki ugyanis az egyik méreg-füstbombájával eltaltatta. Kicsit sajnálták szegényt mert csak 3 tojása volt, amiből az egyiket elvitték, de tudták hogy a küldetés kiírója sem akarja bántani a fiókát, hanem meg akarja próbálni felnevelni. Csak remélni tudták hogy ez tényleg így is lesz...
Mindenesetre a küldetés precedenst teremtett. Mivel az előzőt igencsak élvezték, úgy gondolták ez hosszabb távon is működhet, ezért innentől kezdve heti 1 küldetést már maguktól vállaltak be.
Az edzések és küldetések alatt Naoki folyamatosan győzködte Sinon-t, hogy ő is jelentkezzen a chunnin vizsgára, míg végül a csapatmunkájuk sikerét látva a másik genin beleegyezett. Így hát két fős csapatként készültek tovább, immáron kifejezetten a vizsgára.
Az utolsó egy hónap a vizsgáig egy berögzült és nagyon egyszerű rutin szerint telt el. Naoki és Sinon minden nap együtt edzettek a kiképzőterepeken, majd heti 1-szer elvállaltak egy küldetést közösen, miután szimplán visszatértek az edzéseikhez. Néha persze ezek a küldetések elhúzódtak, tulajdonképpen ezért is vállaltak csak 1 küldetést hetente, hogy legyen elég idejük edzeni.
A kemény munkájuk hatására mindketten nagyon sokat fejlődtek a hónap végére. Naokinak az irányítása alatt a drótok szinte már önálló életet éltek, majdhogy nem kimaxolta a chakramennyiséget, amit bele lehet tölteni ezekbe az átlagos drótokba, így már azon is gondolkodott, hogy megpróbálja beszerezni őket chakraérzékeny verzióba, amik bár eléggé drágák lennének, de egy teljesen új világot nyithatnának ki a genin előtt. Ilyen kiegészítők persze nem teremtek minden bokorban, így Naokinak ezzel egyelőre várnia kellett. Viszont a jelenlegi drótjaiból a genin kihozta a maximumot, és a chakrakontrollja is nagymértékben fejlődött.
Mindketten úgy érezték, hogy fel vannak készülve a vizsgára, viszont pár nappal az esemény előtt Sinon rossz hírt kapott. Apja utazó kereskedő volt, aki állandóan különböző országokat járt portrékáival. Ez nem volt egy veszélytelen szakma az esetleges banditák miatt, de Sinon apja mindig megúszta valahogy. Ez részben annak is köszönhető volt, hogy részesült némi shinobi kiképzésben és bár sosem tudott chunninná vállni, de átlagos szituációkból ki tudta magát verekedni. Most azonban nem volt szerencséje, egy nagyobb rablóbandával akadt össze és bár sikerült elmenekülnie, súlyos sebeket szerzett és jelenleg Konohában lábadozott. Amint megkapta a hírt, Sinon azonnal elhatározta, hogy elmegy hozzá. Eltökéltsége nyilvánvaló volt Naoki számára, így nem is próbálta marasztalni. Bár így a geninnek egyedül kellett mennie a vizsgára, Sinon megígértette vele, hogy amikor visszatér a faluba az apjával, Naoki már egy extra mellényben fogja őt üdvözölni.
Bár nem gondolta volna, hogy ez a javára fog várni, Sinon távozása és az ígérete nagymértékben megdobta Naoki motivációját arra nézve, hogy jól teljesítsen a vizsgán. Sose gondolta volna, hogy ennyire fontos lesz ez neki, de tudta hogy mindent meg fog tenni, hogy megszerezze azt a bizonyos mellényt és hogy beválltsa első igazi barátjának tett ígéretét.
Az idióta, aki homokfalusiként dróthasználó. Naoki sokszor megkapta már. Elvégre a megszokott alkalmazása a drótoknak egy erdőben képzelhető el, mit tudna vele csinálni a sivatagban? A genin ilyenkor mindig magacsul összeszorított szájjal állt arrébb, hiszen konkrét eredményekkel még nem tudta volna megcáfolni ezeket az állításokat. És ő maga pedig nem az a típus volt aki feleslegesen vitatkozik, inkább elkerülte az ilyen konfliktusokat. Sajnos ennek egyenes következménye volt hogy amolyan csodabogárként kezdték el kezelni, de ezzel nem volt semmi problémája; bízott magában, hogy képes lesz idővel bebizonyítani mindenkinek: igenis egy homok shinobi is lehet eredményesen dróthasználó!
Bár kívülről úgy tűnhetett, hogy Naoki csak makacsságból ragaszkodik a dróttechnikákhoz, valójában ezt ő többször is átgondolta. Volt egy kialakult használati módja a technikáknak, aminél valóban előny ha egy erdőben van a használó, Naoki viszont ezt az egészet megpróbálta újragondolni. A fiú mindig is szeretett ilyeneket csinálni, és nem csak ninjutsukkal kapcsolatban.
Szokása volt órákat üldögélni a szobájában, az ablakon kibámulva, mélyen a gondolataiba merülve, az élete különböző eseményein gondolkodni. Illetve terveket készített, vagy szituációkat modellezett le a fejében. És itt nem kell mindig nagy dolgokra gondolni. Ha pl. megtörtént hogy az egyik alkalommal a piacra menet véletlenül ott felejtette az egyik megvásárolt árut, akkor mielőtt elment volna érte lemodellezte a fejében, hogy miként folyna le ez a beszélgetés. Ilyen esetekben mindig alkalmazta alapvetően pesszimista életfilozófiáját, tehát a teljesen normális és reális scenáriók mellett egészen érdekes verziók is születhettek a fejében. Ezek között enyhébb volt az, ha az árus szimplán nem ismeri el, hogy az a répa az Naokié - ez esetben Naoki hogyan reagálna, mit tenne?
Kicsit extrémebb verzió; mi történne ha odafele menet megpróbálják kirabolni? - akkor mit kéne tennie? És ebben az esetben talán a legextrémebb változat, ami Naoki eszébe jut, az az lenne, hogy kiderül az árus valójában egy beépült ellenséges shinobi és rátámadna a geninre. - és Naoki szépen végiggondolja hogy ebben az esetben mit kéne csinálnia.
Természetesen ezek az események közül szinte mindig csak a normális következik be. Naoki nem is azért filózik ezeken, mert úgy gondolja mindenhol veszély lesne rá és megpróbál felkészülni, hanem egyszerűen élvezi az ezeken való gondolkodást.
Egyfajta pszichológiai agytorna, kis önismerettel összekötve. Hiszen itt nem csupán arról van szó, hogy a saját reakcióit próbálja megtippelni, hanem a másik fél reakcióit is. Mit fog mondani az árus, mit fog hinni róla, mit fog gondolni? Ezeket mind megpróbálja elképzelni a fiú ilyenkor. Ez sokaknak fura lehet, de Naoki egyszerűen ebben leli örömét.
Ezek után talán nem túl meglepő a tény, hogy a genin a dróthasználat kérdését is alaposan körbejárta már fejben. Nagyon sok kipróbálásra érdemes gondolata volt ezzel kapcsolatban, de a közeledő chunnin vizsga miatt, ami 2 hónap múlva volt esedékes, nem akarta kísérletezésekkel lekötni az energiáit, ezért félretette messzemutató ábrándjait és megpróbált a jelenre koncentrálni.
Így persze felmerült az a probléma, hogy csak fejben voltak meg ezek nála, ninjatechnikák esetében viszont a gyakorlat teljesen más is lehet, mint az elmélet, de ezzel Naoki nem igen foglalkozott jelenleg. Ami fontos volt nála most, az a meglévő képességei teljes mértékű kihasználása. A vizsga közeledett és a geninnek csúcsformában kellett lennie, ha azt akarta legyen esélye a chunnin-á válásra.
Éppen ezért Naoki sűrű vendége volt Sunagakura kiképzőterepének.
Napi rutinja úgy nézett ki, hogy reggel korán felkelt, összekésztette a reggelijét egy kis csomagba, majd elindult a kiképzőterepre. Miután megérkezett, elkezdett bemelegíteni különböző testgyakorlatokkal, majd alapvető, chakrát igénylő feladatokat végzett, mint a kéz nélküli fára mászás, vagy bunshin, shunshin elvégzése. Ezek után jött a kunai, shuriken dobálás, amiket nagyon unt már, de mégis igyekezett nem elhanyagolni a gyakorlásukat. Mikor úgy érezte kellően átmozgatta magát, elővette a drótjait és elkezdte használni a technikáit. Ezt nem a fákon tette, hanem a kiképzőterepen található edzőbábukon. Naoki különböző helyzetekből próbálta meg drótját a bábuk lába, nyaka, vagy szimplán csak a teste köré csavarni, majd a drótot megfeszítve maga felé rántani őket. Ami - lévén, hogy a bábuk le vannak rögzítve -, tulajdonképpen azt jelentette, hogy Ő maga lendült a bábuk felé. Ez nem volt egy túl életszerű szituáció, de Naoki ettől függetlenül betanulta hogy miként lendüljön így a bábuk felé, gyorsítsa fel magát a levegőben a drótok segítségével és egyfajta taijutsu mozdulatként, különböző rúgásfajtákkal hogyan "csapódjon be".
Bár az tényleg nem volt életszerű, hogy egy lerögzített vagy nagyon nagy súlyú, mozdulatlan ellenfél ellen kell majd bármikor is harcolnia Naokinak, de ezt a technikát kiválóan lehetett alkalmazni kombinációs támadásként is. Első képés az ellenfél elfogása a dróttal, másik lépés az ellenfél magad felé rántása és a keletkezett ellenerőt felhasználva a levegőbe emelkedés, majd a levegőben történő támadás, ami különböző formában is megtörténhet.
Naoki napokon keresztül gyakorolt a bábokon, egészen addig amíg már egész sikeresen ki tudta mindig számolni a szükséges röppályát - bár ez még mindig csak mozdulatlan ellenfél esetében volt így.
Szerencsére a geninn álhatatos edzése nem maradt figyelmen kívül, többen is felfigyeltek rá a kiképző terepre járók közül, egyikük - akiről később kiderült, hogy Sinon-nak hívják kifejezetten nagy érdeklődést mutatott. Ő egy Naoki korabeli genin volt, előtte végzett 2 évvel az akadémián, így látásból ismerték is egymást. Sinon bábhasználó volt, talán ezért is figyelt fel Naokira, aki effektíve bábokon gyakorolt. A bábmesterséghez nagyon sok gyakorlás volt szükséges, ösztönszinten kell tudni használni a chakrafonalakat, minlé jobban bele kell magad élni a bábod helyzetébe, hogy tudd merre kell mozdulnod vele, és végül egyláltalán nem utolsósorban maga az irányítás. A chakrával szándékos közvetíteni nem egy egyszerű feladat. Ezért Sinon is gyakori jelenség volt a kiképzőterepen, ahova elhozta Karu nevő gyakorló bábját. Ez egy nagyon egyszerű báb volt, nem igazán harcre tervezve, arra viszont tökéletes volt hogy Sinon gyakoroljon vele. Szimplán egy kunai vető volt a szájában elhelyezve, hogy gyakorolni lehessen a báb-célzást.
A két genin hamar összebarátkozott, már csak a korábbi ismerettség miatt is, de az is nagy szerepet játszott benne, hogy Sinon képes volt elviselni Naokinak ezt a kicsit lassabb, önmagát nehezebben kifejező, szociálisan nem túl fejlett énjét. Bár ki tudja, ez lehet csak azért történt így mert alapvetően nem beszélgetni akart vele, hanem a képességeire volt szüksége, de ez most nem is számított. Naoki pesszimista énje természetesen számításba vette ezt, sőt még arra is gondolt, hogy Sinon valójában az életére tör és így próbál közel férkőzni hozzá. Persze ezek csak futó gondolatként jelenket meg a geninnél, hiszen tisztában volt saját hiányosságaival a társaival való kapcsolattartás területén, és ezen szeretett volna változtatni. Viszont senki sem tud úgy önfeledt csevegést folytatni valakivel akinél folyamatosan azt várja, hogy hirtelen lekapja az arcát is kiderül az illető Orochimaru reinkarnációja... Az ilyen dolgokat tehát messzire száműzte a fejéből Naoki és megpróbált jó kapcsolatot kialakítani Sinon-al.
A technikáik jól kiegészítették egymást, ezért kiváló edzőpartnerei voltak egymásnak. A közös edzéseikben Naoki Karu ellen harcolt, Sinon ő csak a kiképzőterep szélén állt és onnan irányította a bábot. Ez sem volt teljesen életszerű, viszont legalább a bábhasználatot tudta így gyakorolni. Naokinak pedig végre volt egy mozgó ellenfele - még ha nem is élő.
Megismerkedésüktől kezdve a geninek együtt edzettek és Naoki szépen lassan kezdett hozzászokni ahhoz, hogy célpontja megpróbál kitérni előle. A folyamatos próbálkozás hogy elkapja ellenfelét arra ösztökélte hogy mind több és több chakrát vezessen a drótjaiba, amik így sokszor szinte önálló életre keltek, ahogy Sinon felé suhantak megpróbálva elvágni előle a visszavonulás útját. Viszont a bábhasználó is fejlődött, egyre bonyolultabb manővereket volt képes végrehajtani a bábjával, így Naoki dolga is egyre nehezebb lett. Ám ez az újabb kihívás csak még nagyobb motivációt adott a geninnek; elkezdett különféle taktikákat kitalálni ellenfele "bedrótozására".
Pl. a levegőbe kényszerítette egy sorozatos shurikent-támadással, majd amikor úgy ítélte elég magasan van ahhoz, högy nehezebben tudjon kitérni, elindította a drótjait. Megpróbálkozott az időzített támadással is, amikor is a drótja két-két végét külön indította meg ellenfele felé, egymástól egy ütemmel lemaradva, így ha az egyik elől ki is tudott térni Karu, a másik már nagyobb eséllyel talált. Ezen kívül azzal is kísérletezett Naoki, hogy azt a drótot, amivel nem találta el ellenfelét, a dróthuzal manipulásával és chakra hozzáadásával megpróbálja újra támadásba irányítani anélkül hogy vissza kéne húznia magához.
Ennek része volt egy csapdaszerűség is, amikor a földre kihelyezett drótot Naoki aktiválta a chakrájával, majd az azt megközelítő ellenfelet megpróbálta elkapni vele.
Sőt, még egy olyannal is megpróbálkozott, hogy a drótja végére egy fegyvert erősített, pl. egy shurikent és megpróbálta távolról irányítani az egészet. Ez természetesen nem jött neki össze cserébe viszont rettenetesen kimerült, de ezek a sikertelen próbálkozások is fejlesztették passzívan a chakra feletti kontrollját.
Hetek teltek el így amikor Naoki teljes mértékben az edzésnek élt. Ez is személyiségének a része volt hogy amint valamibe belekezdett, vagy valami felkeltette az érdeklődését, erőt energiát nem kímélve vetette bele magát a tanulmányozásába. Sinon kicsit hasonló volt, bár Ő nem volt ennyire megszállott, de Naoki hatására Ő is jóval több időt töltött el a kiképzőterepen, mint magától tette volna. Nyilván ezt annak is lehetett köszönni, hogy szemmel látható volt a fejlődés a bábja irányításában, így megvolt a kellő motiváció. Az együtt eltöltött idő a geninek kapcsolatán is meglátszott. Bár eleinte csak maga az edzés fűzte őket össze, Naoki szépen lassan kezdett belefolyni Sinon edzésen kívüli életébe is. Naokinak magának nem volt élete, illetve nem tudta hogyan is kéne azt csinálni, így ha éppen pihenőnapot tartottak általában akkor is Sinonnal lógott. Persze a bábmester se volt egy nagy partyarc, de neki azért volt egy geninekből álló közössége, akikkel rendszeresen összejártak - ide idővel Naoki is hivatalos lett. Egyre többet beszélgettek, akár edzés közben is, ami korábban egyáltalán nem volt jellemző. Sinon-nak volt egy fura, fanyar humorérzéke amit Naoki nagyon bírt és ő se fogta vissza magát ha egy-egy elhibázott mozdulat után sértegetni kellett a másikat. Egyébként egyáltalán nem ez a tipus volt, sose sértegetne senkit harc közben, de kettejük kapcsolata már olyan szintre fejlődött, hogy teljesen elengedte magát.
Az edzések közti szünetekben komolyabb beszélgetések történtek, magukról meséltek egymásnak, a vágyaikról, fájdalmaikról, Naoki egy idő után még Sayuról is képes volt Sinon-nak mesélni, ami esetében nagyon nagy szó volt. Elmondta neki a nyakában lógó nyaklánc történetét, és Sinon el is szégyelte magát amiért korábban többször is szivatta Naokit az ékszer miatt.
Kapcsolatuk elmélyülésére a chunninok is felfigyeltek, akik a geninek fejlődését voltak hivatottak szemmel tartani, ezért elkezdték őket beosztani közös küldetésekre. A chunnin vizsgáig már csak 1 hónap volt hátra, Naoki és Sinon kb 3 hete ismerték meg egymást, amikor az első közös küldetésüket megkapták.
Ez egy D szintű küldetés volt, amiben a küldetés kiírója egy sólyomtojásra vágyott. A genineknek elég sok idejükbe került mire teljesíteni tudták a küldetést, elvégre a sólymok nem fészkelnek akárhová, de amikor már tudták hol van a fészek, a tojás megszerzése gyerekjáték volt, a magas sziklára simán csak felsétáltak és még csak a nőstény sólymot sem kellett bántaniuk, Naoki ugyanis az egyik méreg-füstbombájával eltaltatta. Kicsit sajnálták szegényt mert csak 3 tojása volt, amiből az egyiket elvitték, de tudták hogy a küldetés kiírója sem akarja bántani a fiókát, hanem meg akarja próbálni felnevelni. Csak remélni tudták hogy ez tényleg így is lesz...
Mindenesetre a küldetés precedenst teremtett. Mivel az előzőt igencsak élvezték, úgy gondolták ez hosszabb távon is működhet, ezért innentől kezdve heti 1 küldetést már maguktól vállaltak be.
Az edzések és küldetések alatt Naoki folyamatosan győzködte Sinon-t, hogy ő is jelentkezzen a chunnin vizsgára, míg végül a csapatmunkájuk sikerét látva a másik genin beleegyezett. Így hát két fős csapatként készültek tovább, immáron kifejezetten a vizsgára.
Az utolsó egy hónap a vizsgáig egy berögzült és nagyon egyszerű rutin szerint telt el. Naoki és Sinon minden nap együtt edzettek a kiképzőterepeken, majd heti 1-szer elvállaltak egy küldetést közösen, miután szimplán visszatértek az edzéseikhez. Néha persze ezek a küldetések elhúzódtak, tulajdonképpen ezért is vállaltak csak 1 küldetést hetente, hogy legyen elég idejük edzeni.
A kemény munkájuk hatására mindketten nagyon sokat fejlődtek a hónap végére. Naokinak az irányítása alatt a drótok szinte már önálló életet éltek, majdhogy nem kimaxolta a chakramennyiséget, amit bele lehet tölteni ezekbe az átlagos drótokba, így már azon is gondolkodott, hogy megpróbálja beszerezni őket chakraérzékeny verzióba, amik bár eléggé drágák lennének, de egy teljesen új világot nyithatnának ki a genin előtt. Ilyen kiegészítők persze nem teremtek minden bokorban, így Naokinak ezzel egyelőre várnia kellett. Viszont a jelenlegi drótjaiból a genin kihozta a maximumot, és a chakrakontrollja is nagymértékben fejlődött.
Mindketten úgy érezték, hogy fel vannak készülve a vizsgára, viszont pár nappal az esemény előtt Sinon rossz hírt kapott. Apja utazó kereskedő volt, aki állandóan különböző országokat járt portrékáival. Ez nem volt egy veszélytelen szakma az esetleges banditák miatt, de Sinon apja mindig megúszta valahogy. Ez részben annak is köszönhető volt, hogy részesült némi shinobi kiképzésben és bár sosem tudott chunninná vállni, de átlagos szituációkból ki tudta magát verekedni. Most azonban nem volt szerencséje, egy nagyobb rablóbandával akadt össze és bár sikerült elmenekülnie, súlyos sebeket szerzett és jelenleg Konohában lábadozott. Amint megkapta a hírt, Sinon azonnal elhatározta, hogy elmegy hozzá. Eltökéltsége nyilvánvaló volt Naoki számára, így nem is próbálta marasztalni. Bár így a geninnek egyedül kellett mennie a vizsgára, Sinon megígértette vele, hogy amikor visszatér a faluba az apjával, Naoki már egy extra mellényben fogja őt üdvözölni.
Bár nem gondolta volna, hogy ez a javára fog várni, Sinon távozása és az ígérete nagymértékben megdobta Naoki motivációját arra nézve, hogy jól teljesítsen a vizsgán. Sose gondolta volna, hogy ennyire fontos lesz ez neki, de tudta hogy mindent meg fog tenni, hogy megszerezze azt a bizonyos mellényt és hogy beválltsa első igazi barátjának tett ígéretét.
Shikoku Naoki- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 931
Elosztható Taijutsu Pontok : 0
Állóképesség : 331 (B)
Erő : 300 (B)
Gyorsaság : 600 (A)
Ügyesség/Reflex : 900 (S)
Pusztakezes Harc : 300 (B)
Tartózkodási hely : Sunagakure
Adatlap
Szint: S
Rang: Chuunin
Chakraszint: 851
Re: Shikoku Naoki
Helihó!
Semmi baj nincs a megkéséssel, élményt úgy is tudsz írni, hogy a múltban játszódik. Kérdésedre a válasz, ami igazából nem is kérdés: mivel nem technikát tanulsz, és nem is kalandra, vagy küldetésre íródott ez az élményed, ezért ez egy bővítmény, de semmi baj, hogy itt helyezted el. ^^
Naoki nem bolond, csak különc. Nem mindenki gondol végig olyan szituációkat, hogy mi történne a boltban, hogyha az árus nem adja oda a répát, ezek ugyanis átlagos jelenségek. De jobb félni, mint megijedni, nemde? Várom, hogy mit hozol ki a jövőben, személy szerint mindig is szerettem azokat az élményeket, amik magát a karakter jellemét szándékoznak kifejteni, hogy jobban megismerjük, mi zajlik le bennük. Szóval hajrá, és sok sikert kívánok, hogy megtaláld önmagad!
Jutalmad +6 chakra, és +3 TJP.
Terumi Mei- Moderátor
- Specializálódás : Kdeves Mizukga
Tartózkodási hely : Idegosztály
Adatlap
Szint: S
Rang: Mizukage
Chakraszint: Pálinka
Similar topics
» Shikoku Naoki
» Shikoku Naoki
» Shikoku Naoki
» Shikoku Naoki vs. Nishikawa Karasu
» A nagy shinobi torna - Shikoku Naoki vs Obake Kaito
» Shikoku Naoki
» Shikoku Naoki
» Shikoku Naoki vs. Nishikawa Karasu
» A nagy shinobi torna - Shikoku Naoki vs Obake Kaito
Naruto Gundan :: Karakter készítés :: Élmények :: Kalandok
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.