Shikoku Naoki

//Fontos disclaimer: a technikát a chunnin vizsga alatt ingyen kaptam, én viszont ki akartam játszani a megtanulását. Tehát elvileg nem számít bele a keretbe... ^^ A fő oka amiért kijátszottam - és egyben kérném ha lehet az értékelésnél is ezt vegyétek figyelembe -, hogy Naoki chakrakontrollján erősítsek, illetve a harci stílusán finomítsak. Ahhoz amiket tervezek vele nem lett volna elég egyszerűen csak felírni a jutsut, muszáj volt ez az élmény. //

Megtanulva: Kugutsu no Jutsu

Egy kimerült genin sétált Sunagakure poros utcáin és ezt a genint Naokinak hívták. A vörös piramistól tartott hazafele, még mindig a fülébe csengtek Gaara szavai, ahogy bemutatta a vizsga utolsó szakaszát. A genin teljesen a gondolataiba merülve sétált és nem vette észre az elotte felbukkanó alakot, akiben így megbotlott és mivel eleve fáradt volt majdnem orra is esett.
- Elnéz... - kezdte volna a szabadkozást miután gyorsan egyensúlyba hozta magát, mikor meglátta hogy volt tanára, Me áll előtte.
- Mit szólnál egy ramenhez? - indított szokásához híven nem köntörfalazva az idősebb férfi, egy halvány - talán büszke? - mosollyal az arcán. Naoki szintén mosolyogva bólintott, majd mindketten egy közeli bódé felé vették az irányt. 
Bár már elég rég találkoztak, egyikük se volt egy túlzottan bőbeszédű típus, ráadásul a rament is szinte egybol megkapták, szóval egy jó ideig csak némán ettek egymás mellett. Naokinak jólesett valami normális étel végre, szóval ő pillanatok alatt befalta, majd lehunyt szemmel rendszerezte az elmúlt napok élményeit, míg a férfi is befejezte. Jól esett a geninnek végre kicsit kikapcsolni, leereszteni, ráadásul mindezt egy ismerős társaságában. Mire beszélgetni kezdtek, a fiú arca jóval kisimultabb és nyugodtabb lett.
- Hallottam jól teljesítettél a vizsgán - kezdte végül Me, azzal a tipikus halvány mosollyal az arcán, amiről Naoki sose tudta megállapítani, hogy gúnyolódik rajta, vagy pedig büszke rá.
- Valahogy túléltem... - válaszolt a vállát vonogatva, mert igazán nem érezte úgy hogy különlegesen jól teljesített volna.
- Hah, te aztán semmit sem változtál! - jegyezte meg a férfi, majd arcán a mosoly egy vigyorba ment át, felállt az asztaltól és intett a geninnek, hogy kövesse. Naoki nem tudta hova mennek, de nem is foglalkozott vele, csak követte a férfit.

 
- Volt már energiád gondolkodni a következo szakaszról? - kérdezte végül Me, miután már egy ideje némán sétáltak egymás mellett. Naoki fanyarul elmosolyodott és csak megrázta a fejét.
- Na akkor épp itt az ideje nekiállni!
Ahogy ezt mondta, Me szemében megcsillant egy fény, amit Naoki annyira jól ismert edzéseik során. Most fogja kiadni a feladatot. Igazából ezen a ponton a genin még a tiltakozáshoz is fáradt volt, már csak azért is mert tudta, hogy teljesen felesleges az ellenkezés bármilyen formája. Me-t nem igazán hatotta meg Naoki rezignált arckifejezése, nagy elánnal vágott bele monológjába.
- Egészen jól bánsz a drótokkal, a chakrakontrollod is a helyén van, úgyhogy úgy gondoltam ideje kicsit felturbózni a hatékonyságát a technikáidnak. 1 hetünk van, ezért nem gondolom hogy érdemes lenne egy teljesen új technikát megtanulnod, viszont ha a jelenlegiket fel tudod fejleszteni egy következőszintre, az nagyban segíthet ellenfeled ellen.
Itt Me tartott egy kis szünetet, ahogy elmerült a gondolataiba. Az eddigiekkel sikerült felkeltenie Naoki érdeklődését, aki így már rendesen odafigyelt, viszont a férfi nem fejtette ki, hogy mire is gondolt pontosan. Helyette hirtelen megtorpant és a genin meglepődve vette észre hogy a házuk elott állnak.
- Menj be, pihend ki magad, holnap a kiképzőterepen találkozunk.
A jounin szokásához híven játszotta a titokzatosat, de Naoki ehhez már hozzá volt szokva, szóval nem bosszantotta magát feleslegesen. Egy bólintással tudomásul vette a  férfi utasítását, majd elköszöntek egymástól. Me egy kisebb porfelhő kíséretében eltűnt, Naoki pedig hazaérvén gyorsan eldarált a szüleinek egy vállalható verziót az eddigi vizsgáról, majd beájult az ágyába.
 
Másnap reggelre teljesen kipihente magát, köszönhetoen a laza 12 órás előző esti alvásnak. A felkelő nap nap már a kiképzőterepen találta a fiút, ahogy éppen bemelegített. Bár Me nem mondott kb semmit neki a tanulnivaló természetérol, a jounint ismerve Naoki biztosra vette, hogy lesz benne igencsak sok mozgás.
Nem kellett sokáig várnia, Me a szokásos látványos belépőjével érkezett, jó nagy port kavarva, amit a genin csak egy fejcsóválással jutalmazott. Egyszeruen nem értette, hogy a férfinak hogy lehet ennyire szélsőséges a személyisége. Egyrészt hallgatag, majdhogynem komor, másrészt viszont szeret felvágni és az előtérben lenni. Ez Naokinak sehogy sem állt össze, de igazság szerint már megtanulta elfogadni, szóval nem időzött sokat ennél a gondolatnál. Annál inkább azon, hogy vajon mit fognak ma csinálni? Szerencsére úgy tűnt Me sem akarta sokáig húzni a magyarázatot, szóval egy üdvözlő intést követően bele is kezdett.
- Szóval. Ugye említettem tegnap, hogy a technikáid hatékonyságát szeretném fejleszteni ebben az egy hétben, ehhez pedig egy kiegészítő jutsu-t szeretnék neked tanítani.
Itt egy pillanatra megtorpant a monológjában és egy fura mosoly sohant át hirtelen az arcán, de aztán nyomban folytatta is.
- Tudom, fura lesz hallani, hogy ezt kiegészítő technikának hívom, de a te esetedben, és abból a szempontból amire használni fogod, igenis annak számít.
Naoki ennél a pontnál már erősen ráncolta a szemöldökét, el nem tudta képzelni mire gondolhat a férfi és miért kell ilyen felvezetést kreálni egy egyszerű technikához? Me viszont nem akarta megmagyarázni magát, inkább megmutatta. Tett egy félkörívet a kezével és megérintette a shuriken-tartó tokot a derekán. Kinyitotta, majd belenyúlt mintha ki akarna venni egy fegyvert, de végül üresen húzta ki a kezét. Naoki itt már tényleg semmit sem értett, viszont ekkor észrevette a kék fonalat, ami a férfi egyik ujjából jött ki és haladt bele a tokba. Ahogy Me távolodott a kezéve, úgy lett egyre hosszabb az a kék szalag, majd a végén tett át enyhe rántó mozdulatot, aminek következtében a kék szalag egy shurikent húzott elő a tartójából, amihez látszólag hozzá volt kapcsolódva. A férfi megröptette a feje körül a fegyvert, majd egy hirtelen mozdulattal az egyik célpont közepébe hajította. Mindezt a chakrafonál segítégével.
Naoki itt már kapcsolt a technika mibenlétét illetoen, hiszen homok falusiként nem egy bábmestert látott már akció közben, ráadásul ennek az egyszerűbb formáját, az emelkedő penge manipulálást még tanulta anno az akadémián, de ez a válasz csak még több kérdést szült benne.
- Ezt akarod megtanítani nekem? A bábtechnikát? - kérdezte nem kis kétkedéssel a hangjában, mire Me mosolyogba biccentett egyet.
- Majd megérted ha elkezded gyakorolni.
Naoki egyáltalán nem tűnt meggyőzöttnek, viszont bízott tanárában, így csak némán várta, hogy elkezdjék végre.
- Vedd elő a drótjaidat – utasította Me, mire Naoki elővette mind a kettőt, egy-egy kezében tartva őket.
- Vezesd beléjük a chakrádat, majd  ragadd meg velük azt az ágat – bökött a tőlük nem messze árván álldogáló fára.
Naoki gyakorlott mozdulatokkal hajtotta végre az utasítást, chakráját a fegyverekbe vezetve egy laza kézmozdulattal felreptette őket a fára, megragadva az ágat.
- Oké, tartsd meg ezt a pozíciót! Most pedig csukd be a szemed és próbálj a chakrára fókuszálni. Próbáld érezni azt a drótban, az alakját, a sűrűségét, próbáld megjegyezni az érzést, amit kivált belőled.
Talán egyszerűnek tűnhet ez az alapállás, azonban nem volt az. Két drótról van szó, amik szimplán csak rá vannak tekeredve egy ágra. Ha nem történik semmi más, akkor idővel meglazulnak, esetleg le is esnek. Ahhoz, hogy ottmaradjanak feszesen, ahhoz Naokinak folyamatosan chakrát kellett áramoltatnia a drótokba és tulajdonképpen majdhogynem a chakrájával kellett kapaszkodnia a fába. Ezért volt nagyon hasznos Me utasítása, hogy próbálja ezt az érzést megjegyezni.

Naoki itt már kezdte kapisgálni, hogy mire megy ki a játék, úgyhogy vett egy nagy levegőt, majd behunyt szemmel koncentrálni kezdett. Szépen lassan végigfuttatta az érzékelését a dróton, egészen a fáig, majd vissza. Próbálta szétválasztani érzékeivel a chakrát és a drótot, hogy ezáltal tudjon csak az előbbire fókuszálni. A genin roppantul élvezte az ilyen befele koncentráló feladatokat, így nem csoda, hogy el is telt egy óra úgy, hogy meg se mozdult. A szemét se nyitotta ki, teljes mértékben befele koncentrált. Az idő múlását csak azt jelezte, hogy szépen lassan izzadtságcseppek jelentek meg a homlokán, mivel ugye azért a hosszas koncentráció, ráadásul a chakra fenntartása a drótokban nem egy egyszerű feladat.
Mikor végre kinyitotta a szemét, már teljesen az ereje végén volt. Vett egy nagy levegőt, majd vissza húzta a drótjait. Me ugyan ott állt, mint egy órája, viszont volt egy szendvics a kezében, ami gyanúsan nem saját készítmény volt. Valószínűleg elugrott bevásárolni, amíg Naoki edzett és szerzett maguknak reggelit.
- Na, menni fog? – kérdezte a jounin egy vigyor kíséretében, miközben odanyújtotta a geninnek a szendvicset. Naoki megtörölte izzadt homlokát, majd egy nagyot harapott a zsemlébe.
- Jha… - bólogatott tele szájjal, majd nyelt egy nagyot. – Csak idő kell hozzá. Sajnos túl hamar elfáradok.
Me mosolyogva csóválta a fejét a genin válaszát hallva. Látta, hogy Naoki horogra akadt. Feladatot kapott, kihívás elé állították, aminek a első szakaszát ráadásul fejben kellett megoldani. Tipikusan Naokinak való szituáció.
- Akkor én itt is hagylak mára, a napot szánd arra, hogy próbáld vizualizálni a dróton belüli chakrát. Holnap ugyanitt, reggel és akkor már belevágunk az igazán izgalmas részbe. – mondta végül a jounin és egy búcsúzó intést követően köddé ( vagyis porrá) is vállt.
Naoki oda se nézve intett egyet a férfi felé, igyekezett minél hamarabb befejezni a reggelijét, majd leült törökülésbe, csukott szemmel, meditatív pózban, hogy regenerálja a chakráját. Egy fél óra múlva kinyitotta a szemét, előszedte a drótjait és kezdte előről az előbbi gyakorlatot.

Gyorsan el is telt a nap. Kívülről Naoki edzése nagyon egysíkúnak tűnt, de a genin nagyon is élvezte. Minden egyes körben egyrészt tovább bírta, szóval kicsit az állóképessége is javult, másrészt pedig egyre tisztábban el tudta különíteni a drótot és a chakrát, ezáltal a saját chakráját jóval pontosabban tudta vizualizálni, meg tudta ragadni az érzést, amit a chakra egyfajta formázása okozott. Nap végére viszont teljesen kikészült, alig tudott hazavánszorogni. Ha nem is azt a mély fáradtságot érezte, amit a chunnin vizsga után, de egyfajta nagyon intenzív kimerültséget. Otthon csak csak bedőlt az ágyba és másnap reggelig, mint a kő…
A következő nap nagyon hasonlóan indult, mint az első. Naoki ismét Me előtt ért ki a kiképzőterepre, viszont most bemelegítésként chakrát vizualizált, úgy várta a férfit. Aki rövidesen meg is érkezett és egy futó köszönés után bele is vágtak a gyakorlati megvalósításba.
- Itt most két dolgot szeretnék ötvözni – kezdte a magyarázatot a jounin. – Egyrészt a tegnap tanultakat, ami a chakra hosszú fonál alakjára fókuszált, a másik pedig az akadémián tanult emelt penge manipulálás jutsu. Azt ugye úgy tanítják nektek, mint bevezető a bábtechnikákba, minden geninnek el  kell sajátítania, így gondolom Te is ismered. – itt kérdően nézett Naokira, majd mikor az bólintott, folytatta.
- El fogunk indulni az emelkedő pengétől, a chakrafonalat megformázzuk, stabilizáljuk, majd a kívánt hosszúságúra nyújtva megpróbáljuk felvenni a tegnapi formát.
Me be is mutatta, hogy mire gondolt. Oda sétált a tegnapi fához, egy laza kézmozdulatot követően chakrafonalak jöttek ki az ujjaiból, amiket aztán hozzáérintett és rátapasztott a fa törzsére. Ezek után elkezdett sétálni hátrafele, aminek köszönhetően a chakrafonalak egyre csak nyúltak, egészen addig míg a férfi  15 méternyi távolságra nem került a fától. A bemutató végeztével Me megszüntette a fonalakat, majd visszasétált Naokihoz.
- Ez a tanulás következő lépése, ezt kell begyakorolnod.
A genint nem nagyon kellett bíztatni, azonnal nekiállt a feladatnak. A chakrafonalak formázása már gyakorlottan ment neki, ez tényleg egy olyan dolog, amit nagyon megtanítanak az akadémián, a fonalak rögzítésével sem volt komolyabb probléma. Aztán viszont jött a chakra nyújtása és stabilan tartása. Pár próbálkozás után Naoki rájött, hogy az igazi nehézség a kettő ötvözésében rejlik. Úgy nyújtani a fonalat, hogy az stabil maradjon és ne szakadjon el. Ezzel a geninnek komoly problémái akadtak. Bár a tegnapi nap tapasztalatai segítettek, de azért az elmélet teljesen más, mint a gyakorlat. Ettől függetlenül elszórakozott a technikával Naoki, végül 5 méternyit már el tudott távolodni a fától. Aznap este ismételten hulla fáradtan vánszorgott haza.

Másnap ugyan ez volt a program, Naoki rendíthetetlenül neki is állt és ismételten egy 5 méteres fejlődés lett a jutalma. Ahogyan a következő napon is, így az edzéssorozat 4. napjára végre teljesítette a második lépcsőfokot.
Me végig a genin mellett volt, amíg ő edzett. Ha kellett kisegítette, bátorította, vagy éppen felrázta ha úgy látta kezd múlni a lelkesedés. Mikor látta, hogy sikeresen megcsinálta a 15 méteres fonalat, elismerését kifejezendően megtapsolta és engedélyezett neki egy ritka, órás pihenőt mielőtt belevágtak volna az utolsó szakaszba.
Az utolsó gyakorlat abból állt, hogy ötvözték a drótokat és a chakrafonalakat. Egészen pontosan, a drótokba vezették a chakrafonalat, aztán elengedték a drótot viszont egy chakrafonalat továbbra is hozzá kapcsolva tartották/lebegtették, azaz messziről irányítani tudták azt. Naoki feladata az volt, hogy miután elengedte a drótot, próbálja úgy manipulálni, hogy az egyik gyakorlóbábut meg tudja ragadni vele. Ezzel a genin a maradék 3 napból el is volt 1 napig. Nem volt egyszerű hozzászoknia, hogy a drót is ott van médiumként. Az utolsó előtti nap egyszerű drót technikákat próbált távirányítással végrehajtani, szegény bábunál már nem is számolta hányszor tekerte a nyakára a drótot olyan lendülettel, ami a benne levő chakra miatt majdnem le is fejezne egy átlagembert.

Me és Naoki is elégedett volt a genin teljesítményével. Bár bőven nem vált bábmesterré, ez az egydimenziós irányítása a drótoknak már egészen jól ment neki. Ezek után Naokinak a drótok szinte a végtagjai meghosszabbításává váltak, egészen elképesztő dolgokra képes volt már velük. Ráadásul a sorozatos intenzív és precíz chakrahasználat a chakrakontrollján is sokat javított.
A hét utolsó napját a genin pihenéssel töltötte. Egész héten edzett, viszont tudta hogy szüksége lesz minden energiájára a selejtezőkre, ezért komolyan vette az utolsó napos feltöltődést. Beültek Me-vel ramenezni, pár szót váltottak leendő ellenfeléről is, de végül semleges vizekre eveztek, hogy mentálisan is le tudjon kicsit engedni a genin. Végül is ebben az egy hétben nem csak fizikailag kellett toppon lennie, hanem fejben is végig koncentrálnia kellett, hiszen nagyon finom chakramozgást kellett folyamatosan irányítania. Így nagyon fontos volt, hogy utolsó nap tényleg testileg és lelkileg is tudjon pihenni.
És aztán elérkezett a selejtező mérkőzések napja…

//Innentől közvetlenül az arénában folytatódik a történet. //

//Egy képzés/kaland keretein belül indult ez a történet, viszont sajnos egy picit eltűntem az év közepén, így gondoltam inkább ide raknám be a befejezését, mint ott folytatnám. Az előzményeket, illetve Lanmao posztját is beszúrom ide az érthetőség kedvéért. A poszt után egy magyarázat is lesz, amit szerintem érdemes lesz a tanulás után elolvasni. ^^ A tanulás nagyon hosszúnak tűnik majd így, de az első kettő rész tényleg csak az érthetőség miatt lesz itt, szerintem be is rakom majd spoiler tag-ek közé.

Link a történet kezdetéhez

Helyszín: A Vas Országa

Az edzéskor a karakter még genin rangú.

Választott technika: Ninpō: Ayame Tori // Ninja Művészet: Írisz Madár//

Ezek a spoilerek nem akarnak nekem rendesen működni... Az elsőben Naoki megérkezik az edzés színterére, a második a KM, Lanmao posztja az instrukciókkal.

Naoki megérkezik az edzés helyszínére:

Lanmao (KM) posztja:

Naoki sűrűn szemöldökráncolások közepette vette tudomásul, hogy körülötte jóval több a Kirigakurei shinobi, mint amennyit alapből Ő egészségesnek tartott volna. Ha valaki ismeri a shinobi világ történelmét, annak nyilvánvaló, hogy homok falusi ninja-ként miért nem rajongott a "ködösökért", így - figyelembe véve az erőkülönbséget is - egy enyhe gyomorgörcsel várta, hogy oktatója - aki mellesleg szintén köd falusi volt -, prezentálja a technikát.

Szerencsére ez a problémája csak addig tartott, amíg nem látta a technikát működés közben - szemei hirtelen izgatottsággal teltek meg, ahogy a levágott kő-fejre meredtek, és aztán... Naoki eltűnt. Persze csak önmaga számára, kívülről csupán azt lehetett látni, ahogy továbbra is meredt a szoborra. Egy szemfülesebb megfigyelő esetleg észrevehette, hogy mintha a szemei mögött valós fogaskerekek dolgoznának és igyekeznének kitermelni valami hasznosat. Ugyanis pontosan ez történt. Naoki a belső világában találta magát, ahol a legkomfortosabban érezte magát és ahol a legkönnyebben tudott gondolkodni. A külvilágot teljesen kizárta, ahogy az ötletek egymást érték a fejében. Eddig is sejtette, hogy ez a technika segíteni fog végre neki befejezni a saját stílusát, most viszont hogy működés közben is láthatta azt, ez végre realitássá vállt. Rengeteg alkalmazási mód jutott egyből eszébe, mindez még azelőtt mielőtt igazán megismerte volna a technika működését. És ahogy rádöbbent erre a tényre, azonnal ki is zökkent a belső világából, épp időben még hogy végighallgassa 
a magyarázatot.

Szokásához híven, kifele nem sok reakciót mutatott, csak szemei élettel telisége mutatta, hogy minden szavát issza az instruktornak. Komoly összeget lehetett volna nyerni arra fogadva, hogy ezen a ponton már el is felejtette a jounin származását, ami pedig nagyon zavarta korábban. De hogy is van az a mondás? Aki drótot használ, rossz ember nem lehet?
Az instrukciók végeztével Naoki azonnal visszaváltott belső üzemmódba és elkezdte megemészteni a hallott információt. Oktatója nem beszélt a levegőbe, amikor ezt a technikát az egyik legnehezebbnek titulálta a dróttechnikák között. Naoki egyedi stílusából kifolyólag komolyan foglalkozott a chakrakontrollja fejlesztésével, ebben volt tehetsége is. Így el tudta képzelni milyen nehéz lehet a chakrát sűrítve folyamatosan a drótban tartani hosszabb ideig.
Persze ezzel kapcsolatban máris elkezdtek ömleni az ötletek, hogy ezt miként tudná kiküszöbölni, de a technikát először mindenképpen el kellett sajátítania a hagyományos eszközökkel, mielőtt megpróbálná továbbfejleszteni. Ráadásul itt idegenek és potenciális ellenségek között nem is akarta megmutatni a saját technikáit.

Amint letisztázta magában az edzéstervet és a rá váró feladatokat, neki is látott a végrehajtásuknak. A jutsu kezdeti szakasza könnyen ment neki, hiszen nem most látott először drótot, viszont a különleges kézpecsétek létezése nagyon is új volt a számára. Nem igazán 
értette a működésüket, de egyelőre nem is nagyon akart leragadni itt, ráért még később is megfejteni a titkukat. Most a megtanulásuk volt a lényeg, illetve a hatásuk. A kézpecsét megformálása viszonylag könnyen ment, Naokinak már ösztönösen ment a drótok manipulása. Ezen a ponton viszont majdnem ismét elveszett a gondolataiban, ugyanis elkezdett azon filózni hogy mindezt miként tudná alkalmazni távvezérléssel. Amiből persze az következne, hogy ott nem lenne a saját ujjainak levágása mint probléma, ami konkrétan könnyítene a technikán... 
De itt le is állította magát a genin, nem volt szabad most ezekkel foglalkoznia, ez is ráér majd ha már megtanulta a technikát. Mindenesetre a jutsuban rejlő potenciál újabb motivációs lökettel látta el őt, így rendületlen lelkesedéssel folytatta a munkát.
Viszont nem bírt magával, kénytelen volt eltérni az instruktora által javasolt fokozatokon, és ezen a ponton kipróbálta tényleg blokkolja-e a chakrát a kézpecsét. Számára már nem volt ismeretlen a chakra belevezetése a drótba, így ez a része könnyedén ment és elégedetten vette tudomásul, hogy a kézpecsét valóban működött. A chakra nem áramolt az ujjai közelébe, illetve a két keze közötti drótszakaszba. Ez 
egy nagyon hasznos pecsét is lehet, úgy tűnik megakasztja a chakra áramlását. És itt Naokinak ismételten kényszerítenie kellett magát, hogy ne menjen vakvágányra a gondolataival, az ezen való gondolkodást is későbbre kellett hagynia.

Lényeg a lényeg, a kézpecsét működött. Itt volt az ideje a chakramennyiség sűrűsítésének. Ez se volt idegen Naokinak, hiszen bizonyos dróttechnikákhoz kellett egy-egy nagyobb chakralöket, így maga az érzés ahogy beleáramoltat nagyobb mennyiségű chakrát a drótjaiba, ismerős volt. Ami extra volt és új, hogy a chakrát nem használta fel semmihez, hanem folyamatosan a drótban kellet tartania. Ez egy újfajta érzékelése volt a chakrának, amivel eddig nem találkozott, így nem is ment neki egykönnyen.
Persze így is hatalmas előnyben volt, hiszen az első pár lépést eléggé hamar elsajátította. Tapasztalata azonban nem segített az utolsó lépésben. Újra és újra megpróbálta belevezetni a chakrát a drótjába, azonban egyszerűen nem tudta megfogni az érzést, ami a stabil tartáshoz kell, mindig kizökkent a koncentrációból és ekkor a chakra zavarossá vállt, majd ki is csúszott az irányítása alól és elhagyta a drótot. 

Hosszú órákba telt, míg sikerült végül 10 másodpercre stabilan tartania a chakrát. Ami persze még mindig nagyon messze volt a sikertől, de legalább eredmény volt. Naoki csak ekkor vette észre, hogy mennyire belefeledkezett az edzésbe: mostanra majdnem teljesen besötétedett és nagyon kevesen voltak edzőpartnerei közül akik ilyen sokáig kitartottak - alig voltak páran a közelben.
Mielőtt a genin is abbahagyta volna az edzést, egyszerűen muszáj volt kipróbálnia valamit. Odament egy közeli fához, keresett rajta egy száraz ágat, majd aktiválta a technikát és mikor úgy látta senki sem figyeli, egy gyakorlott mozdulattal feldobta a drótot az ág felé. Legnagyobb elégedettségére az eszköz úgy nyeste le az ágat, hogy szinte le se lassult, átment rajta mint kés a vajon. És kb. pont ennyire volt benne szufla, szinte azonnal utána el is vesztette a kontrollt, pedig bosszantó módon még csak 8 másodperc telt el az aktiválás óta. Bizonyára az izgatottság miatt nem érte el a csúcsidejét...
Akárhogy is, a technika működött, már csak a stabilitáson és a fenntarthatóságon kellett dolgoznia Naokinak. Ez pedig a következő nap programja volt. Aznap este a genin edzés után megvacsorázott és azonnal elvonult aludni. Esze ágában sem volt bármilyen szociális tevékenységbe bonyolódni. Egyébként se nagyon tett volna ilyet, de most speciel alig bírta elviselni azt is hogy aludnia kell, annyira folytatni akarta az edzést.

A másnap elég korán edzés közben találta a fiút. Folytatta ott ahol előző nap abbahagyott. Újabb elemet nem kellett tanulnia, csak azt a chakraérzékelést megerősíteni magában, ami a technika sikeres létrejötte során érzett. Megragadni és állandósítani. Amennyire könnyűnek hangzik ez, annál nehezebbnek bizonyult. Naokinak az egész napja ráment az edzésre, ahogy másodpercről másodpercre, kínkeservesen tolta ki a technikának a határait. Végül eljött aznap is az alkonyat és Naoki már 2 teljes percig tartani tudta a technikát, mégsem volt elégedett. Nagyon komoly erőfeszítésébe került az egész, pedig tulajdonképpen nem is kellett chakrát "költenie" a technika közben. Persze, azt a chakrát mindig elvesztette amit a drótba irányított, de utána már nem történt chakravesztés, nem szabadott volna ennyire kimerülnie az irányítás alatt. A genin a határain volt estére, de nem adta fel, rendületlenül próbálkozott újra és újra. Végül épp amikor a nap utolsó sugarai is eltűntek a láthatáron és Naoki épp aktiválta a technikát, valami bekattant nála. 
A sorozatos gyakorlások és az elméjének állandó kényszerítése arra hogy egy bizonyos módon kezelje a chakrát, hirtelen áttörték a mentális gátjait és az irányítás egyszerre mintha természetessé vállt volna számára. Ugyanezt átélte már korábban is amikor a chakrakontrollt gyakorolta. De ilyen volt az alapok megtanulása is, amikor fára mászott és vízen járt. Egy ideig erőltette, aztán hirtelen bekattant és természetessé vállt. Persze ezt most jelen helyzetben másfél nap erőltetett edzés előzte meg. Lehet ha holnap megpróbálná, megint nem lenne rá képes, de tudta hogy átesett a holtponton, most már ismerte az érzést és tisztában volt vele, hogy ha rendszeresen tovább gyakorol, akkor képes lesz újra és újra rátalálni a jövőben, egészen addig amíg tényleg természetessé nem válik a számára az egész.

Mintha percek óta most venne először levegőt, Naoki egy hatalmasat sóhajtott, ahogy a kimerültségtől lehuppant a földre. Bármennyire is fáradt volt viszont, ajkain egy győzedelmes mosoly árnyéka játszott ahogy lassan a hátára dőlt és szemeit az égre szegezte. Kicsit feküdt ott, majd egyszer csak szemei felizzottak, ahogy hirtelen eszébe jutott valami:
Mik is voltak azok a "mellékvágányok", amikre edzés közben nem volt ideje?

//Disclaimer törölve. Köszönöm, Kagami!//