Hazame Karou

A megtanulandó jutsu neve: Kyaku kyaku // Páros rúgás
Történetbe való beillesztés: A Touával történő találkozás előtt jó pár nappal. A genin vizsga után két nappal.

Friss geninként boldognak kellene lennem, ám én mégis nyugtalan vagyok az elmúlt napok eseményei miatt. Ez már szinte borzadály… hogy lehet ilyen kegyetlen a sors. Két napja tudtam meg az igazságot és akkor meghalt az, aki megmentette az életemet. Vagy legalábbis a második ilyen ember. Ha a múltamat nézem, akkor rá fogok ébredni, hogy legalább ötször-hatszor megmentették az életemet és mindezt tizenkét év alatt. Azért ez nem mindennapi…
Katsumi legalább elfelejtette valamilyen szinten a tragédiát. Őt rögtön beosztották egy csapatba és a társai segítik ebben. Milyen szerencsés…
Otthon vagyok a megszokott régi, már sok felújításon átment és még többre váró kis faluszéli faházban. Egyedül vagyok, ezért kicsit kísérteties hatása van a csendnek.
Habár még friss genin vagyok, már most tudom, hogy át fogom venni a falu feletti hatalmat, mert ezt meg kell tennem, hogy egy jobb és szebb shinobi falut hozzak létre, azért hogy javítsam az emberek életkörülményeit… igen ez a célom, ezt a feladatot kaptam.
Valami kattant, majd nyikorgott és egy nevető női hang töltötte be a ház ürességét. Valaki beszélt hozzá. Nem összesen hárman voltak azok, akik megzavarták a kis házikó csendjét. A nevető lány Katsumi a mostoha testvérem, habár nem szeretem ezt a megszólítást, mert én mindig is igazi testvéremként tekintettem rá. De ő is így néz rám…
Kiléptem a kisméretű szobámból a szűk folyosóra. Három embert pillantottam meg, az egyik Katsumi volt. Rajta kívül volt még ott két velünk egykorú srác.
- Yo! Ők lennének a csapattársak, akikről már hallottam? – kérdeztem és a köszönés érezhetően nekik is szólt.
- Igen. Ő itt Hitaro – mutatott a jobb oldalt álló srácra – ő pedig Katizu – mutatott a baloldalira, majd a keze felém írányult – ő pedig Karou.
Miután az újabb köszönések és kézfogások lezajlottak Katsumi a lényegre tért.
- Karou ugye mi egy csapat vagyunk mi így hárman és mivel neked még nincs csapatod arra gondoltam, hogy valamelyikünk megtanítja neked a ma tanult technikát. Mivel Hitaro akadémiai tanárnak készűl, ezért vállalta a dolgot.
- Igazából rendkívül örülök a lehetőségnek és ez nekem is tapasztalatot jelentene. – mondta Hitaro.
- Rendben, akkor mondj egy időpontot – mondtam.
- Akár most is kezdhetünk…
- Rendben.
- Jó akkor menjünk ki a kiképzőterepekre – mondta Hitaro.
Nyugodt tempóban kimentünk a kiképzőterepek felé. Út közbe jobban megvizsgáltam Hitarot. Hosszú zöld haj, átlagos shinobi ruházat, kis övtáska a hátán. Így nem tűnik különösnek a srác…
A falu melletti kiképzőterep egyszerű füves puszta lehetett egykor, de most sok helyen feketéllik a föld a fű hiánya miatt és öt fánál nem látni többet. Nem a leg szívderítőbb látvány, de a célnak megfelel.
- Egy viszonylag egyszerű technikát fogok neked megmutatni – mondta Hitaro – ez egy taijutsu, szóval arra készülj. A sensei ma mutatta meg nekem, ezért még az enyémen is van mit csiszolni, de szerintem egy-két óránál nem fog tovább tartani az elsajátítás.
Odamentünk az egyik „kopott” fához és folytatta:
- A technika egy erőteljes páros rúgásból áll, valahogy így…
Hitaro demonstrálta a technikát a fán.
Nem nagy kunszt a jutsu, de tetszik. Hitaro intett, hogy próbáljam meg. Nekifutottam a fának és a végén kicsit felugrottam, de a földön végeztem és csupán az egyik lábammal sikerült megrúgnom.
Gyorsan feltápászkodtam és csináltam pár újabb próbát hasonló eredménnyel. Hitaro adott néhány tanácsot. Kicsit messzebb mentem és újra próbálkoztam. Így már sikerült megrúgnom mind a két lábammal, de közel sem úgy, mint Hitaronak.
A gyakorlást teljes gőzzel folytattam és Hitaro néha-néha közbeszólt egy-két tanáccsal, amiket sikeresen hasznosítottam is.
Rájöttem, hogy a lényeg a sebességen van, de nem csak a futás sebességén, hanem a rúgásokén is. Új tapasztalataimat megpróbáltam átvinni gyakorlatba is.
Megközelítőleg egy óra múlva Hitaro azt mondta, hogy most már nagyjából megvan, már csak egy kicsit csiszolgatni kell majd és kész.
Megköszöntem az edzést, majd pedig mind a ketten hazamentünk. Otthon nem találtam semmit, ezért egy hirtelen ötlettől vezérelve elmentem egy fegyverboltba, ahol rendesen bevásároltam, majd pedig hazamentem és az új fegyvereket belepecsételtem a szintén új tekercsbe…

/ Valahogy így nézne ki a vásárlás:
Övtáska ( 200 ryou), kis tekercs (50 ryou), 3 füstbomba (450 ryou), 10 shurriken (1000ryou), Fuuma shurriken (300 ryou).
200 + 50 + 450 + 1000 + 300= 2000 ryou
Pénzem: 2000 ryou
A vásárlás végére az összes pénzem elfogyott. A tekercsben a 10 shurriken és a fuuma shurriken található. /