Katsumi Kawachi

Ez a nap is szokásosan indult, bár nem egy átlagos nap volt. Ma volt az isten szülinapja, vagyis az enyém. Reggel már korán fenn voltam, hogy a fegyvereimmel foglalkozhassak. Elővettem a párnám alól a fa kunaiom, megpusziltam, majd az ágyammal szembe lévő céltáblába dobtam, majd azt követte a kardom. Magam elé vettem a kardom, majd kerestem egy fenőkövet a lakásban. Tudtam, hogy van itt valahol, mert már egyszer találtam egyet. Mikor megtaláltam leültem az ágyamra és elkezdtem élezni a kardom. Amikor megfelelőnek éreztem, megfordítottam majd a másik oldalát kezdtem élezni. Lassan ezzel is elkészültem. Visszaraktam a tokba, majd kivettem a céltáblából a fakunait és a fenőkővel azt is egy kicsit megcsiszoltam. Aztán jött a wakizashim, végül a 2 ninjatom, a második felénél járhattam, amikor megcsörrent a vekker, hogy ideje kelnem, mert félóra múlva munkába kell mennem. Még befejeztem az utolsó fegyverem, m6ajd nekiállok a reggelinek. Ami egy szelet kenyérből, 2 paradicsomból és egy pohár tejből állt. Felkötöttem a wakizashim, majd kivettem a tantom a kardnyeléből és betettem a tokjába, majd a kabátom belső zsebébe. Elindultam a kórházba. Több ember is elment mellettem, de senki nem mondott még olyat se, hogy boldog születésnapot. Egyik általam utált ember egy karddal a kezében elém állt.
- Szükségem van a segítségedre.
- Nem karddal kell segítséget kérni. Főleg nem a szülinapján.
~Ilyen nincs, az Isten nem segít senkinek.~ Magamban fortyogtam miközben lassan benyúltam a kabátom alá nyúltam elővettem a tantot és nyakon dobtam a társamat. ~Nem kéne egy istennel szórakozni. Főleg nem a születése napján.~Éppen csak volt időm elugrani a vér elöl, így még utólag se lehet rám kenni a gyilkosságot. Miután elállt a vérzés kivettem a tantot és a testet bevonszoltam a bokorba. Tantot lemostam 2 levéllel, amit a hulla mellé tettem és mintha mi sem történt volna a tantot a tokjába illesztettem és elindultam a munkahelyemre. Ott már vártak. Az öltözőben egy nagy torta körül állt az egész csapat.
- Nagyon szépen köszönöm. – Hatódtam meg.
Főorvos egy piros selyemdobozkát adott, amikor kibontottam egy fegyverkarbantartó szett volt benne. Aztán egy másik ötös csoport lépett oda egy hátizsákot adva át, először a hátizsák nem túlságosan tetszett. ~Van hátizsákom. Istennek ezt venni? cöh. ~Amikor kibontottam egy boríték volt, ami ryo-t rejtett, és egy közepes tekercs. ~ Ez mi? ~
- A tekercsben kimonót találsz benne.
Kivettem a ruhadarabot és megnéztem. Nagyon tetszett. A Kimonó alapszíne fekete, hátán egy nagy vörös sárkánnyal.
- Köszönöm.
Aztán egy másik csoport lépett oda egy csomaggal. Ebben három dobókés (dobókés) volt. Utolsóként egy velem egykorú kislány, aki velem együtt tanoncként dolgozott a kórházban lépett oda hozzám és puszilt meg. Majd ő is átadott egy dobozt 5 senbonnal. A fegyverek, az egyik orvos, aki megengedte, hogy nála tartsuk, szobájába lettek ideiglenesen elszállásolva. Aztán mindenki átöltözött és munkába álltunk. Én a nap nagy részét az orvosi szobában töltöttem és kisebb sebeket láttam el. Valaki elvágta az ujját, volt aki rácsapott kalapáccsal az említett testrészre, volt akiből egy nagy tucat tüskét kellett kihúzni, miután az egyik gyereke rohangálás közben rálökte a kaktuszra. Aztán ebédidőben engem osztottak be kiosztani az ételt. Épp 20 éves srácnál voltam, aki már 3 hónapja van itt, miután egy harcban túl sok sebet kapott és chakrája legnagyobb részét használt fel, elvesztette az eszméletet. Tőle kaptam egy nyakláncot és egy karkötőt (nyaklánc és karkötő). Amikor letelt a munkaidőm épp kiléptem a kórházból, amikor főorvos, aki alatt voltam gyakornok hátulról megfogta a vállam és egy erszényt adott át a következő mondattal:
- remélem jóra használod majd
A nap további része unalmasan telt. Egészen addig, amíg meg nem érkezett anyám ajándéka. Egy boríték kevés pénzzel, egy póló (póló). Egy rövid célba dobó gyakorlás után álomba szenderültem.

Hajjajj! A szabályok ugye?
Figyelj: Van kemény 600 ryo-d.
Ennyivel nem sokra mész, mivel a fegyverek leírásánál ott van, hogy akár ajándékba kapod a fegyvereket akár találod ( Kivétel küldetések és pl rablók ) ki kell fizetni. Ez így 4150 ryo lenne összesen.
Sajnos csak a pólót, a karkötőt, a nyakláncot, és a 3 dobókést engedhetem. Ezeket felírhatod az adatlapodra.
Valamint, a társas gyilkolós részt én nem találtam racionálisnak. Nem írtál indokot. Ez most olyan, mint ha én megyek az utcán és látok egy embert. Puff kinyírom ez nem ilyen egyszerű. Mért ölted meg? Milyen érzések kavarogtak benned ekkor, stb...
Azt ajánlom, hogy hanyagold ezeket a történeteket. Ez csak az én véleményem.
Szerezz pénz, és hajrá!

Átírtam a történetet ahogy mondtad, beleírtam az érzéseimet, kivettem a fegyvereket (vagyis az 5 senbont nem, mert az belefér a keretbe)
+ borítékokba volt pénz, ja és még a végére írtam annyit, h a főorvos is adott egy borítékot.

Remélem most már jó lesz

Hát most már jobb.
Az különösen tetszik, hogy leírtad, hogy milyen sérüléseket kellett ellátnod. ^^ Ezek teszik igazán színessé a történeteket. Persze nem azt mondom, hogy tedd tele ilyenekkel...
A fegyvereket engedélyezem, valamint a történetben beszerzett anyagi javakat is. De csak most az egyszer...
A borítékban 1500 ryo volt.
Az orvos által adott erszényben, pedig egy kisebb orvosi könyv volt. Részletes leírásokkal a mérgekről és azok ellenmérgeiről.
Használd őket egészséggel és írd fel az adatlapodra.

A kikérdező tiszt, avagy hogyan tudjunk meg bármit
időben elhelyezés: A kölyök kísérése utáni reggeltől néhány napon keresztül
cél: zenei képzésem fejlesztése és megtanulni a kivallatás alapjait

Az éjszaka Hatsunával csodálatosan telt, annak ellenére, hogy nem csináltunk semmi olyat, amit ne mondhatnák el. Beszélgettünk, bolondoztunk, de a csóknál tovább nem jutottunk, bár ahhoz is elég sokáig kellett győzködnie, mert ezt én még undorítónak találtam, bár miután megtapasztaltam már ráéreztem az ízére. Egy szóval tökéletes volt. Másnap reggel Hatsunát átölelve ébredtem. Én már ébren voltam, de a lány még nem, így mozdulatlanul fekve vártam. Drága még vagy fél óráig aludt, ami elég unalmasan telt. 9 óra körül valaki kopogott, erre a leányzó is felkelt. Gyorsan elvonult a zuhanyzóba, ahol készülődni kezdett, közben én gyorsan felkaptam valami ruhát és kiszóltam, hogy szabad. A tegnapi lány jött a méreg összetevőkkel. Egy kis táskában külön- külön választva tették a cuccokat. Letettem az asztalra, de még mindig ott volt a cseléd.
- Van még valami?
- Igen. Itt egy levél, de ezt most nem a főnök küldte.
Elvettem a levelet, majd megköszöntem, mire a lány lelépett. Közben Hatsuna is felöltözve kilépett a fürdőből. Baltazár még mindig az ágy alatt aludt. A leányzó egy búcsú puszi után lelépett, így meg tudtam nézni a levelet. Arról szólt, hogy fél 10-re legyek a kiképzőterepen, mert az egyik társam tanítani akar valamit. Elvégeztem a reggeli dolgaimat, majd reggeliztem s elindultam a kijelölt helyre. Már várt rám az egyik kirigakurei, aki ugyanúgy be volt építve, mint én.
- Yo! Örülök, hogy látlak. Ahogy a levélben is olvastad, szeretnék neked tanítani valamit.
- igen.
- A kikérdezés módszertanát oktatom és egy kis zenei képzést fogsz kapni. Ahhoz, hogy valakiből kicsikard, amit akarsz a legjobb módszer a genjutsu, de ahhoz még képzetlen vagy. Genjutsuval illúziókat lehet létrehozni, de erről majd később.
~ Legalább megtudtam, hogy létezik ilyen is. ~ A következő 2 órában folyamatosan beszélt, én meg figyelmesen hallgattam. Aztán hozott egy embert, akin látszott, hogy már mielőtt ide hozták elég durva kínzásokon esett át, bőre halovány volt, szemei fénytelenek, akin gyakorolhattam. Pár óra alatt sok mindent kiszedtem belőle. Először játszottam a jó zsaru, rossz zsarut. Ezzel egy kicsit megpuhítottam. Aztán megpróbáltam kideríteni, hogy mitől is fél, de ezzel nem sokat értem el. Végül megpróbáltam lelki terrort. Először egy krétát csikorgattam egy táblán, ami nem tudtam hogy került oda, aztán pedig egy macskát kezdtem kínozni, amivel 2 perc alatt megtörtem és dalolt, mint a kismadár. ~Bocsánatot kérek cicus, de nem ismerem még a lelki terror olyan formáit és jobb nem jutott eszembe. ~ Mikor végeztem elvitték a szerencsétlent és egy újabb ember jött oda, de neki hangszer volt a kezében.
- Konichiwa! Én vagyok a zenetanár. És a barátod kérésére tanítani foglak.
A következő pár órában megmutatta, hogy melyik lyukak lefogásával milyen hangokat tudok adni. Aztán hozott egy kottát, hogy játsszam el. Elsőre nem sikerült, másodjára már elment, harmadjára sikeresen eljátszottam. Tehát körülbelül 2 óra alatt elsajátítottam az alapokat. Még 2 kottát hozott, de azok se okoztak nagyobb gondot. Megdicsértek és mivel aznapra végeztünk elengedtek, hogy pihenhessek. A délutánt a fürdőben töltöttem, ahol meg is vacsoráztam, majd otthon már csak le kellett feküdnöm, aludni. A következő néhány napban a délelőttöket zenéléssel töltöttem, míg a délutánt a fürdőben, persze a főnök kontójára. Miután végeztem a banda főnök magához hivatott, hogy feladatot adjon, de az már egy másik történet.

//Tudom, hogy rövid, de ez csak egy hosszabb történet kezdete, ami viszont már küldetés lesz. Ha úgy gondolja az ellenőrző a méreg összetevőinek az árát is levonhatja. Sajnos mivel a mérgek nincsenek kidolgozva, így nehéz a mérgek alapanyagát összerakni.//

Kibővítettem, de nem vagyok túlságosan otthon a mérgekben, se a növényekben, így nehéz lesz kitalálni valamit, de megpróbálok (méreg készítést meg valószínűleg valakivel elkészítettem, mert nem lenne jó elrontani főleg, hogy egy bűnbanda kiirtására készül a méreg)

Családi titkok
Időben elhelyezés: Kiyokoval való rövid találkozás után

Katsumi Eisuke
Chuunin (A szint)
kenjutsu specialista és az idéző technika mélyreható ismerete

Hosszú ideje nem történik semmi, sajnos a kórházban sem nagyon kell most ennyi segítő, így néhányunkat, véletlenszerűen kiválasztva, bizonytalan időre szabadságoltak. Nem is baj, mert így a kieső időt gyakorlással tölthetem. Lányoknak is megmondtam, hogy két esetben zavarjanak, ha kész van a kaja vagy pedig valaki keres, de akkor is csak akkor, ha az illető küldetésre vinne vagy tanítani akarna nekem egy új technikát bár az utóbbi annyira nem érdekel, hiszen így is elég technikát ismerek ahhoz, hogy túléljek szinte bármit meg ha meg kell halnom büszkén teszem, hogy én megtettem minden tőlem telhetőt. A fegyvereimet, évén még korán van és a fű még nedves egy rossz pokrócra pakoltam, védve őket, majd felkaptam először a dobókéseim, majd a már tegnap fából készített céltáblát vettem célba. Az első néhány dobás a szélére ment, de ahogy elkezdtem bemelegedni egyre több dobásom közelítette meg a közepét. Végül már a legtöbb pont oda ment, így hát felhagytam ezzel és miután összeszedtem őket és a többi fegyver mellé helyeztem létrehoztam egy víz klónt, majd megadtam neki néhány mozdulat típust és a kezébe nyomtam egy katanát és én is a kezembe fogtam egyet, hogy a fegyveres harcot is gyakoroljam, miközben nekem még a ninjatom is a hátamon volt. Éppen megsemmisítettem a klónt, néhány karcolás beszerzése után a saját fegyveremtől, aminek neki is álltam volna hogy ellássam, amikor az egyik lány jött ki, hogy valami Katsumi Eisuke keres. ~Az lehetetlen. Úgy tudtam, hogy apának nincsenek rokonai. Vagy csak névrokon?~ Érdekelt a dolog, hogy ez most véletlen vagy valami rossz vicc esetleg egy eltitkolt ág. Gyorsan elláttam a kritikusabb sebeket, majd rohantam be. Apukámról nem sok emlékem volt, hiszen 4 voltam, amikor meghalt, legalábbis anya mindig ezt mondta, bár róla sincs sok emlékem, hiszen évek óta őt sem láttam, de ahogy a pasira néztem, mintha magam néztem volna vissza körülbelül 10 évvel idősebb kiadásban. Nem is jutottam szóhoz, így hát a férfi kezdte.
- Üdvözletem. Katsumi Eisuke vagyok, távoli rokonod a Föld országából. A család öregjei küldtek hozzád, mint utolsó főágbeli leszármazott. A klán történetét nem mesélném el, de még a kekkei genkai üldözésének idejében menekültünk el a faluból. Nem, mielőtt kérdezed nincs semmilyen különleges képessége a klánnak, csak kiemelkedő volt valamikor a kenjutsu területén, ma már kevesen foglalkoznak ezzel az ággal, sőt a fiataljaink közül már senki, így jutottam el hozzád, mint érdemes utód. Igen, a klánunk egy tagja, Katsumi Kaima, akihez hasonló kenjutsu használó nem igen létezett a klánban és hát a ma Kirigakurében létező Köd 7 kardforgatója is egy általa kitalált szervezet folytatása, két dolgot hagyott hátra, egy kutatást a chakra tárolására alkalmas pecsétekről és egy fegyvert, egy elemi chakrára érzékeny zanbato, aminek Raiu// Zivatar névre hallgat. Sajnos az utóbbi hol létéről nem igazán tudunk, de a kutatásairól rengeteg forrást találtunk és végül kiderítettük hogy pontosan hol is lehet a könyv és a térkép, ami elvezet a kardhoz, egy valamikori Isora templom romjai alatt található. Sajnos ennél többet nem derítettünk ki.
Figyelmesen hallgatom a rokon elbeszélését és a két említett dolog igen csak felvillanyozott, ugyan a pecsétek annyira nem érdekelnek, de lehet, hogy még a tudás valamire használható, de a fegyver pedig mindenképp egyértelmű, hogy mire is használható.
- Értem és azt hiszem az Isora templom alatt megtalálni a könyvet megoldható, hiszen ismerem a föld alatti szerzeteseket, akik talán tudnak valamit róla.
Eisuke láthatóan felvillanyozódott és egyből indulni akart. Nekem más céljaim voltak, ugyan én is kíváncsi voltam a dologra, de egy napon talán még kibír, ha ennyi ideig ott volt, mivel a rokonom hosszú úton volt és sok minden érdekelt a klánnal kapcsolatban, így nem is voltam rest kérdezni. Éreztem, hogy sok mindent elmond, de még legalább annyi van, amit elhallgat. Majd elmeséli, ha úgy érzi, hogy felkészültem rá. Megtudtam, hogy a klán nagy része már szétszéledt, a fő ág apámmal halt ki, én vagyok az utolsó leszármazott, míg a mellékág... hát elég kaotikus a helyzet, nem mindenbe értenek egyet, sokan vannak, akik már nem is használják a családnevet, vannak akik csak fél, negyed vagy akár csak nyolcad részben tartoznak a klánhoz, mégis számot tartanak arra, ami egy tiszta vérűt megillet, ami persze azoknak nem tetszik, így egy belviszály kezd elkerülhetetlenné válni, bár az öregek még kompromisszummal próbálják oldani a feszültséget, de újra és újra előkerül, mert a külső tagok egyre többet akarnak, a belsők, meg nem engednek, sőt már most sokallják az engedményeket, hiszen a kívülállókat korcsnak tekintik, fattyaknak, akik még ezt sem érdemlik meg, amit kapnak. A beszélgetéssel elment a nap és a csajok hamarosan hozták a vacsorát. Eisukét a földszinten szállásoltuk el, ahol külön mellékhelyiség és fürdője volt, míg mi a saját szobánkba aludtunk. A lányok ugyan próbálkoztak, hogy velem aludhassanak, de az évek alatt lemondtak az ilyen ambíciójukról, így hát ők ketten, én pedig Goval lábamnál aludtam el. Reggel korán keltem, ugyanis egy ideje szokásommá vált, ma pedig még izgatott is voltam, hiszen megtudhatok valamit a múltamról, a családom múltjáról plusz értékes ismeretekkel bővülhet a táram a pecsétek irányába, ami egy ideje foglalkoztat, lévén, hogy egy fegyver idéző technikát szeretnék kifejleszteni, hogy ne kelljen mindenhova cipelnem a 600 kiló fegyvert, amit lassan már birtoklok. Nem vártam túl nagy ellenállást az úton hiszen nem küldetésre megyek, így a zanbaton és a chakra érzékeny ninjatomon kívül csak 2 kunait vittem. Eisuke sem hozott semmi feltűnőt, sőt ha nem tudnám, hogy tett fegyvert, akkor nem is látnám, hiszen nagyon jól elrejtette, pedig ő is hozott egy- két kardot, amit itt ki is tett a szobájába. Saját bevallása szerint, ha szükség lesz rá akkor kéznél lesz. Nem nagyon értettem, de röviden elmagyarázta, hogy egy különleges idéző technikát használ, amivel képes fegyvert idézni. Érdekes és nagyon jó, hogy az élet mindig megadja azt, amire az embernek szüksége van, esetemben valakire, aki ért az ilyesfajta technikákhoz, nem mintha hinnék az ilyesmibe. Na mivel a csapatunk kész van, így el is indultunk. Isora templom romjait ahogy a lejáratot a szerzetesekhez nem volt nehéz megtalálni, akik mintha vártak volna rám, úgy üdvözöltek. Gyorsan elő is adtam a jövetelem célját, amire egyből közlékenyen válaszoltak, hogy igen, valamikor hagyott itt egy ilyen nevű shinobi egy könyvet és egy levelet, az utóbbit sajnos csak 18 évesen adhatják át a megfelelő utódnak, viszont először bizonyítanom kell, hogy valóban azon klán leszármazottja vagyok, akinek mondom magam. Elvezettek a tárgyak helyére ahol egy dobozt adtak át,, azon egy pecsét zárta el de a szerzetesek elmondták, hogy annyi a dolgom, hogy megvágom az egyik ujjam és megérintve azt, ha valóban én vagyok a megfelelő ember, akkor kinyílik. Úgy tettem, ahogy mondták és a doboz kinyílt. Egy öreg könyv és egy levél. A levél tartalma nem volt túl sok, egyrészt a klán rövid története, majd a tulajdonos kutatásairól pár szó és az öröm, hogy végre megfelelő ember kezébe került a kutatás, majd a fegyver leírása. "A kard méreteit tekintve egy átlagos zanbato méreteivel egyezik meg, különlegessége a fémben van, mert nem egyszerűen csak a megfelelő anyagból készült, de a fémbe egy kis hematit és magnetit is került az adja a színét és a rugalmasságát az anyagnak, a kard pengéjén és markolatán néhány pecsét van, ami képes befogadni és tárolni a sima és víz elemi chakrát, hogy később azt a használó vészhelyzetben felhasználhassa. A fegyvernek egy kevésbé harci értéke, de hasznos tulajdonsága, hogy nem rozsdásodik, nem csorbul ki, minden ártó dolog ellenáll, sőt, ami erősíti, azt magába szívja, így erősíti magát, legyen szó méregről vagy akár emberi vérről. A fegyvert az én megrendelésemre készítették, akkori áron 300 000 ryuért. A kard pontos helye a szerzeteseknek adott másik levélben található viszont megbeszéltem velük, hogy legkorábban 17 évesen adhatják át az örökösnek, amennyiben méltónak találják rá." A fegyver leírása igen csak érdekes volt, hiszen ritkán lát az ember ilyen kardot és a gondolat, hogy az majd valamikor az enyém lehet, egyszerűen kiráz a hideg. Gyorsan beleolvasok a könyvbe, ami nem túl vastag és pontosan csak a lényeget, de részleteket nem kihagyva, a pecsét működésétől kezdve a pecsétek felépítésén keresztül, hogy mért pont úgy néz ki, egészen addig, hogy mi is a chakraelméleti háttere ezeknek a technikáknak. Megköszöntem a könyveket és miután még egy kicsit maradtam, hogy bizonyos dolgokat átbeszéljünk, majd megköszöntem a segítséget és Eisukével együtt távoztunk.

//A kaland ennyi volt, a könyvecske kellett, ami a sima és elemi chakra tárolásához szükséges pecsétek leírását tartalmazza, és Katsumi Eisuke, mint njk, aki viszont csak színesítő, állandóan megjelenő, de csak passzív njk.//

Kaland célja: jujetsu kutatás
A trauma után, a jelenlegi küldetésem előtt

A küldetés, amibe el akartak adni igen tanulságos volt. A fiú, akivel harcoltam igen csak érdekes volt és mintha valaki valami fura technikát alkalmaztak volna, biztos vagyok abban, hogy egy pecsét technika volt. Nem akartam megölni a fiút, hiszen sokat tanulhattam volna a technikáról, ha sikerül élve legyőznöm, de ő kereste a bajt, nem hallgatott rám és sajnos muszáj volt megtennem, mielőtt ő tette volna velem. Mindegy. Talán lesz valami a könyvtárban vagy a falu olyan területein, ahova van belépési jogom. Így nem is kérdés, hogy a mai programom meg is van. A lányok készítenek nekem három szendvicset, majd fegyver nélkül, de nem fegyvertelenül, egy füzettel és két tollal, el megyek a könyvtárba. Nem nagyon volt probléma megtalálni a helyet, bár még nem voltam itt, hiszen a mérgeket is egy olyan könyvből tanultam, amit ajándékba kaptam. A könyvtárba menet egyből a könyvtárosnőhöz, hogy szeretnék megtudni többet erről a dologról. Valamit keresett egy papíron, majd közölte, hogy a titkosított részlegre kéne mennem, de ehhez a részlegre csak shinobik férhetnek hozzá. Erre kézpecséteket formálok, majd a kezembe kerül az otthon hagyott fejpántom, amit egyszerűen a nyakamba kötök, így bizonyítva, hogy az vagyok. A könyvtáros adott egy cetlit, majd útba igazított és közölte a szót, amit keresek: exklaw és jujetsu, bár javasolta, hogy kezdjem az egészet a jashinizmussal és annak történetével. Tetszett a szó, már a hangzása is rémületet kelt a gyengék szívében, én nem vagyok ijedős, sőt, szinte már imádtam a szót, elképzeltem, ahogy kimondom az ellenfelemnek, hogy mi is vagyok és az már csak a gondolattól is megrémül, hogy mi lennék, már ha valóban ezt akarom. Nekem kell, akármi is legyen az, ami az emberek fölé emel, ami tudatja a világgal, hogy felette állok, amivel eltaposhatom a férgeket, a gyengéket, azokat, akik nem valók erre a világra, akik túl sok fájdalmat okoztak már a világnak. Pontosan nem tudom, hogy kik az ellenségeim, de a Tűz szövetsége nem fogja megúszni, de lehet, hogy az egész ninja világot kell elpusztítanom hozzá, hogy elérjem a célom. Nem érdekel, emlékezni fognak rám, mint a ninjára, aki megváltoztatta a világot. Pontosan nem tudom milyen lesz az új világ, de a mostani romlott. A könyvtáros útbaigazítása alapján könnyen megtaláltam a helyet, ahol egy újabb ellenőrzésen mentem át, hogy nálam van-e a papír, de átjutottam és egyből a könyveket kezdtem keresni a témával kapcsolatban és amit találtam azokat felhalmoztam egy asztalhoz.
Lassan meg van a megfelelő mennyiségű könyv, első körben a jashinizmusról. Nem tudom, hogy milyen vallás lehet, így fel is nyitom az első könyvet, ami talán a legnagyobb a témában. Olvasom és olvasom, közben folyamatosan jegyzetelek. ~Ninja falvak és klánok megszületése előtt létezett, Rikudou sennin halála után, amikor már az emberek jó része rendelkezett chakrával és ismerték a ninjutsu fogalmát. Istenfát elfelejtették, új istenekbe kezdtek hinni, akik egy- egy fogalmat testesítettek meg. Jashin a gonoszság, bűnhődés istene, követői a jashinisták. Akkor még normális volt, hogy több istennek áldoznak, aki csak egy istenséget tisztelt, de elismerte a többi létezését, azt megvetették és lenézték. Jashinizmus egy volt az sok vallások közül, ahol egy istennek áldoztak. A vallás követői kezdetben sima szerzetesek, akik ragadozóállatokat és kivégzésre szánt embereket áldoztak. Aztán jött valami névtelen pap, aki új irányt mutatott, akihez Jashin szólt, hogy mészárolja le azokat a papokat, akik tévesen követték a hitet. Feladat végeztével magától Jashintól kapta az új nevét, Yogensha, proféta. Ő volt az, aki új alapokra helyezte a vallást és ötvözte a chakrával, majd bejárta a világ összes szentélyét, ahol jashin követőit vagy a saját oldalára állította vagy rituális áldozatként bemutatta Jashinnak. Ezután az isten parancsára megalkotta a jelet, kör benne a lefelé fordított háromszög, és megírta Jashin könyvét. Az illető évtizedekig küzdött a tévelygők ellen, de egyre újabb feladatokat kapott. Területhódítások és vallásháborúk folytak, amiknek meg is lett az eredménye, vagyis Yogensha megkapta Jashin kegyét, a test halhatatlanságát egy technika formájában, amit ő csak az isten által kijelöltnek adhat tovább. Szóbeszéd szerint egyszerre csak egy halhatatlan lehet a világban. A vallás túl sikeressé vált, így felhívta a figyelmet magára és sokan nem tetszésüket nyilvánították ki, akár erőszakkal is. Sokan fogtak össze, hogy végül legyőzzék a Profétát, ami végül sikerült. Ugyan a testét nem tudták elpusztítani, de lepecsételték és így a vallás lassan elkopott. Ma is vannak titkos helyek, ahol gyakorolják.~ Érdekes vallás és fel is venném, de sok dolog nem tetszik benne, így hamar lemondtam róla, nem az én világom. Talán egyszer, de nem hiszem, hogy valaha is ebbe az irányba akarnék elmenni, ennyire még én sem vagyok őrült.
Sokat találtam a témáról, de nem is ez érdekelt, de lehet, hogy ez csak a bevezetés vagy kell a továbbiak megértéséhez. Fura volt, hogy míg a vallásról könyvek álltak rendelkezésre és tengernyi leírás, míg az engem érdeklő témában jóval kevesebb, mindössze néhány tekercs, de hát ezzel kell beérni. Lassan magamhoz vettem az első tekercset és az első mondat meg is fogott. „Még a shinobi világ létezése előtt voltak hatalmas harcosok, akik neve messze földön ismertek voltak. Nem csak a tudásukról, de a vérszomjukról is. Egyesek csupán élvezetből, de mások a puszta gondolatért, teljesen érzelemmentesen. Ezek a harcosok a haláluk után nem mehettek be a túlvilágra, így itt ragadtak, anélkül, hogy árthattak volna bárkinek. Ők lettek az első exlawk.~ Még nem értettem, hogy mi is történt pontosan, de már legalább tudom, hogy mi az az exlaw, bár az is igaz, hogy ez csak legenda, de lássuk mi van tovább. ~Az egész a Jashinistákkal kezdődött.~ Gyorsan megértem, hogy mért javasolta a könyvtáros az előző témát. ~A jashinisták bukása után a maradék hívő elbujdosott és titokban folytatták a vallási tevékenységüket. Sokan megkapták a test halhatatlanságát, de másoknak csak a rituálék követése maradt. Ekkor tűnt fel a Proféta tanítványa, Kyurada Toru. Ő többre vágyott, mint a test halhatatlansága, így a vallás és a ninjutsu művészet vegyítésével rájött, hogyan válhat a lelke is halhatatlanná. Toru rájött, hogy képes áthelyezni a lelkét egy másik testbe. Megtagadta a vallását, követőket gyűjtött és rengeteg mészárással, rituálék elhagyásával, elérték azt amit akartak. A lélek halhatatlanságát. Ők lettek az exlaw-ok.~ Legalábbis ami már nem a legenda részét illeti, de hát nem tudhattam, hogy most ez igaz vagy sem, jobbat nem tudtam, mint elfogadni igazságnak. Ha kiderül, hogy nem, akkor utána járok a dolognak, de addig ez is megteszi, bár valóban a jujetsukról sokat nem tudok még mindig. ~Toru teste, mivel megtagadta Jashin hitét,  öregedni és gyengülni kezdett, ezért úgy döntött, hogy tovább adja a tudást olyanoknak, akik nem rendelkeznek a testi halhatatlansággal és üzletet köt egy emberrel. Egy anyuka épp szülni készült, de a gyereknek kevés esélye volt megszületni, így Toru felajánlotta az anyának, hogy ha a lelkét átteheti a gyerekbe, akkor az élve fog megszületni. Az anya belement, de így egy láthatatlan szerződést kötött Toruval. A gyerek megszületett és ő lett az első jujetsu. A fiú már a ninja falvak alakulásakor élt, így tehetséges shinobi vált belőle, de a baj bekövetkezett. Egy küldetésen, mikor a fiún eluralkodott a kétségbeesés, előtört Toru és lemészárolta az ellenséget, majd a kérdőre vonó társait is. A küldetésrő visszatérve a falu a fiú halálát követelte, amit a vezetőség el is fogadott, a fiút megfosztották minden jogától és giotin alá küldték. Ekkor tört elő újra Toru és mészárolta le a teljes falut, 400 ember, majd elmenekült. Máshol talált menedéket és párt talált gyereke született, így Toru is tovább költözött a legidősebb fiúba. Az új test tovább ment, mint az apja, teljesen átadta a szellemnek, így lassan Toru újjászülethetett, de végül legyőzték és testét lepecsételték. Viszont nem csak Toru talált megfelelő testet, más szülő is kérte az exlawok segítségét, így ők lettek a jujetsuk, vagyis a gyilkolásra kárhoztatottak. Így váltak a testi halhatatlan Jashinisták lélekben halhatatlanok, akik így elnyerték az örök életet. ~ Érdekes és durva a történet, de felhívta a figyelmemet, erre van szükségem, hogy elérjem a célom, de várok, még nem jött el az idő, hogy ilyen lépésre szánjam el magam.