Re: Aisu Szálloda

**Akira** Pént. Ápr. 12 2013, 19:09

Megérkeztünk a Hó országába, azon belül is az Aisu Szálloda előtermébe. Nem igen voltam hozzászokva a hideghez, ami kint várta, hiszen egészen a közelmúltig egy trópusi sziget lakója voltam. Én és Izanagi igen csak beleborzongtunkk a hidegbe, de Moon, aki annak ellenére, hogy ugyanonnan jött, mint én, mégis csak farkas volt, aki a hidegben van elemében, így igen csak eleven lett. Alig bírtam berángatni az erős állatot a hotelbe és lenyugtatni, még szerencse, hogy a pórázát elhoztam. A hely, a hideg ellenére még engem is lenyűgözött, bár nem annyira, mint a lányt, aki Keiko 8 éves változatára emlékeztetett. Akit akkor láttam utoljára igazán gyereknek, mert amint bekerült az akadémiára és egyre előrébb haladt a képzésében a lány egyre inkább egy felnőtthöz hasonlított. Amikor pedig a végzetes küldetésre ment, akkor határozottan olyan volt, amilyen még kevés ANBU tag sem. A lány szinte úszott az örömben, akár a kisgyerek, aki megkapta karácsonyra azt, amit szeretett volna. Nem nagyon tudtam, hogy mit is kéne mondani, hiszen már régen beszéltem ennyire fiatal ninjával.
- Igen, nagyon szépek.
Jeleztem, hogy valóban tetszenek a csillárok. Vezetőnk intézte a papírokat, majd amikor végzett ránk kiáltott, hogy elég lesz és menjünk. Aoi felkapta a csomagját, én pedig mivel egy hátizsákból állt, csak utánuk indultam. Hosszú folyosókon és különböző módon berendezett szobák mellett vezetett a fiú. Szerette a mediterrán életstílust, amit ő maga is képviselt. Igaz nem volt az az ülök a parton és napozok típus, de hirtelen elfogta a honvágy és legszívesebben egy napos tengerparton ücsörgött volna a haverjaival és limonádét szürcsölt volna. Szerencsére időben érzékelte, hogy a juonin megállt, így nem járt úgy, mint a lány, aki viszont nem vette észre és nekiment a vezetőnknek. A nő nem foglalkozott Aoi figyelmetlenségével és közölte, hogy én külön szobát kapok, mint ők, ami nem is volt csoda, hiszen nem túl szerencsés, ha egy fiú két lánnyal van összezárva, igen csak kellemetlen tud lenni a szitu. Megkapta a szobakulcsot, majd mielőtt még beléptem volna egy utolsó kérdést irányoztam elő a nőnek.
- Elegáns ruhát honnan szerezhetek, mivel azzal nem készültem.
- Raikage elküldte a méretét a szobájában fogja várni.
Megköszöntem a választ, majd amint becsukódott mögöttem az ajtó kerestem egy sarkot, ahova ledobtam az összes felszerelésem. Egyenlőre az ággyal nem foglalkoztam, így csak a "lepakolás" után vettem csak észre, amiről a nő beszélt. Közben Izanagi és Moon is elfoglalta a helyét, míg a madár az egyik szekrény tetejét, addig Moon az ágy lábánál foglalt helyet. Elmentem zuhanyozni, amivel gyorsan végeztem, majd felvettem a kikészített ruhát. Mivel túl gyorsan készültem el, így egy kis pihenésre adtam a fejem. Hamarosan kopogtak, így hát mennem kellett. A két állatot most kivételesen magukra hagytam. Leérve nem sok időnk maradt elkészülni, éppen csak két falat szendvicset le tudtam tolni a torkomon meg kértem az egyik pincért, hogy vigyen fel az állataimnak ételt és italt, mikor bejelentették az ország vezetőjét, aki hamarosan meg is jelent. Csendben hallgattam a monológot, amit a hölgy leadott majd evésre adtam a fejem, hiszen a lány elment ismerkedni a közel egyidős szervező lánnyal, akin látszott, hogy nem igen szokott hozzá a reflektorfényhez és igen csak lámpalázas. Amikor végre végzett csendben a társam mellé álltam, majd rákérdeztem, amire ilyenkor szokás.
- Milyen a buli?
Nem tudom mért kérdeztem meg, hiszen halál unalmas volt, de tudtam, hogy erre is szükség van, hiszen ilyenkor lehet jó kapcsolatokat kiépíteni más országok tagjaival. Aoi gyermeki ártalmatlansággal mondta ki, amit én csak gondoltam. Bennem már meg volt, hogy nem mindig lehet kimondani azt, amit gondolsz, de a lány még szinte gyerek volt, így nem bánta, sőt örült neki, hogy kimondta azt, amit ő nem mert.
- Ég világon semmi értelme. - Fogtam halkra a hangját. - Sajnos néha erre is szüksége van az embereknek, hiszen így lehet új kapcsolatokat építeni diplomáciailag. Nézz körbe. Mindenkin ott virít a műmosoly, miközben azon gondolkodik, hogy kivel is beszél és mikor lesz vége ennek az egésznek. - Egy kicsit megnyugodtam, hogy kimondhattam, hiszen nem kell félnem, hogy visszahallom valakitől, majd folytattam. - Sajnos igen, a kétszínűség jellemző még a shinobikra is, hiszen, ha nem lenne jellemző és mindenki kimondaná, amit gondol, akkor nem igen lennének emberi kapcsolatok, hanem mindenki a saját túléléséért küzdene, sőt ninja falvak sem lennének, mert az emberek nem bírják elviselni, ha valaki felettük áll, csak a kétszínűség tartja össze a szövetségeket és a rejtek falvakat.
Ahogy elmondtam a gondolataimat, egyre inkább megnyugodtam és kezdtem jól érezni magam. Leemeltem két saket az egyik arra járó pincér táljáról, majd az egyiket a lány kezébe nyomtam.
- Idd meg, segít ellazulni és élvezni a bulit, de ennél többet ne.
Tudtam, hogy nem szabadna adnom neki, de ennyi talán nem fog megártani neki és ha azt mondja, hogy nem kéri, akkor azt is elfogadom, nem akarom ráerőltetni az akaratom, hiszen nem alattam van, hanem a társam, még ha legalább 5 évvel fiatalabb is. Látszott rajta, hogy még a szagától is rosszul van, de aztán erőt vett magán és lehúzta. Igen csak jókedve lett tőle, hiszen mosolygott, mint a vadalma. Ez az én első alkalmamat elevenítette fel bennem. Akkor még nem ismertem az alkoholt, egy haverom lopott 2 üveggel az apja rejtett piájából és úgy érezte, hogy meg kell velünk osztania. Ekkor 14 éves lehettem, idősebb, mint Aoi, de az alkohol igen csak fejbe ütött minket. Először csak jól éreztük magunkat, majd egyre fáradtabbnak éreztük magunkat, végül a tengerparton elaludtunk és csak órákkal később kora este ébredtünk a szüleink szólítgatására. Még mindig megfájdul a fenekem, ha arra gondolok, hogy mekkora verést kaptunk mindannyian, amiért lenyúltuk az italt és ittunk is belőle. Megvártam, míg kifejti a hatását a lányon, majd én is lehúztam a sajátomat, nehogy már szó érje a ház elejét.
- Remélem nem vagy rosszul. Ígérd meg, hogy többet nem iszol, mert nem lenne szerencsés, ha megtudnák, hogy ittál.
Kezdtem hasonlítani anyámra, aki az első berúgásom után nem tudta, hogy örüljön, hogy nem esett bajom vagy sírjon a hülye gyereke miatt, esetleg őrjöngjön. A mondatom jelenleg inkább az aggódást tükrözte, hiszen annak ellenére, hogy nem tartozik hozzám, a Djukáknál megtanultam, hogy a csapat az első és inkább a társamnak segítsek, mint a küldetést elvégezzem és amúgy is az a típus voltam, aki inkább a társa épségét tartotta elsőnek, mint a küldetést, ami miatt sokszor kerüt bajba és amiatt is van jelenleg itt és nem a Holdban.

Sai Vas. Ápr. 14 2013, 02:51

//Bocsánat, kicsit jobban leöl a szakdoga, mint gondoltam ˇˇ''''
Mivel komoly elágazások alakultak ki, így kicsit nehéz lesz az időt egy síkban tartani, lehet, nem is fogok mindenki esetében erre törekedni, aki ilyen alternatív, csúsztatott idősíkba kerül az nyugodtan játssza ki (és ne akarjon feltétlen felzárkózni), adott ponton túl úgyis visszavezetem oda, ahol a többiek is tartózkodnak, de így lehetőség van bonyolultabb, szerteágazóbb történet kialakítására Smile

//

[Hó Országa - Olvadás?]

Mara megjelenése és rövid beszéde megtette a hatását, minden nemzet megkezdte a saját maga módján az információk gyűjtését és a csoportosulások kialakítását. Volt, aki tervezgetett, volt, aki nyíltan közölte, amit szeretett volna, és volt, aki csak magában jót szórakozva vagy éppen kissé bosszankodva figyelte az események alakulását. Mara mindenesetre elégedettnek látszott annak ellenére, hogy maga is érezte, és észlelte is a feszültséget. Célja azonban nem volt az, hogy enyhítsen rajta. Most nem házigazda volt elsősorban, hanem vezető, és amennyire gátlástalanul legyilkoltatta - és gyilkolta - korábban minden nemzet itt tartózkodó diplomatáját és az őket kísérő shinobik közül azokat, akik az útjába akartak állni, most ugyanolyan gátlástalanul fogja akár maga szorgalmazni, hogy kibújjon a nemzetek közötti szög a zsákból, és kikövetkeztethesse az erőviszonyokat. Mert a szövetségeket már ismerte, nagyjából lehetett sejteni azt is, az egyes országok mit is várnak tőlük, Hó Országától, talán még abból is meg lehetett érteni valamennyit, a szövetségek hanyadán is állhatnak akkor egymással, de hogy melyik tömb kerül ki győztesen, és azután mi történik a szövetséggel, mikor osztozkodni kell, és ki lesz a legnagyobb nyertes... nos, a egy jókora lutri még akkor is, ha itt a maga módján információkat szerez, és leteszi a voksát valaki mellett. Még a is meglehet, hogy nem is csak egy valaki mellett dönt. A szövetségi rendszerek bámulatosak tudnak lenni a maguk szövevényességével.
Ahogy az ilyen diplomáciai partik is igen tanulságosak lehetnek, ha az ember okosan manipulálja a környezetet aszerint, hogy mire kíváncsi és mire kevésbé.
Maga Mara nyitottnak mutatkozott, ugyanakkor azt sem leplezte, hogy igen intelligens, s beszédpartnerei tisztában lehetnek vele, hogy annak, amit mond, célja van, és nem fog olyan utalásokat tenni, amelyekkel "elszólta" magát, csak olyanokat, amelyekkel el akarta szólni magát.
Gyengébb pontnak tűnt Saki, a kiemelt genin, akit a többi ország shinobijai meg is próbáltak megkörnyékezni. Ám mikor az egyik Villám országi geninnel beszélgetett, elszólították kötelességei, ha valaki hallotta az utasítást, amivel elhívták, talán megérezhette, hogy azon a részen, a hotel hátsó felében, valami fontosabb van. Ahogy ha valaki hallotta azt s, hogy Mara kijelenti, a legfontosabb iratokat mindig magánál tartja - persze ezt olyan szövegkörnyezetbe helyezte, amelyben annyira nem is tűnik fel, ha az ember nem figyel - azt is össze lehet rakni, hogy talán az a titokzatos, ugyanakkor fontos valami, amit ellenőrizni kell, talán az iratok biztonsága.
Sok egyéb is elhangzott még, de az éjszaka lassan fogyott, s minél későbbre járt az idő, annál inkább illendő volt lassan visszavonulnia mindenkinek, s hogy ne okozzon feszengést, hogy ki kezdje, vagy ki maradjon a végéig, lemaradva valamiről, vagy épp megragadva valami lehetőséget, maga Mara távozott, elnézést kérve, s ezzel lényegében feloszlatva a diplomáciai bájcsevellyel összekötött "babazsúrt"

Mindenki készült azért fejben már a másnapi tárgyalásra, így reggel már komoly gondolatokkal kelt, akinek ez volt a feladata, ám meglepő, és rendhagyónak mondható utasítás érkezett. Mara, Hó Országa vezetője, mielőtt bármelyik követet is fogadná, a csapatok fiatalabb, és nem diplomáciában járatos tagjaival kívánt beszélni. Így kérte magához Iwagakuréból Zentot és Amireit, Konohából Chout, Kumogakuréból Aoit és Akirát, Amegakuréból Kazenot, Namigakuréból pedig - egyetlenként és ezért "jobb híján" Mezurit.
Fogadásuk előtt, már korán kihallgatja az előző napról Sakit. Ki beszélt vele, miért, mi a benyomása, mit látott, tapasztalt, hallott, mindent, ami számára hasznos lehet majd a kérdésfeltevésben.

(Akik Mara elé lépnek, beszélni még nem kell, csak részletezzétek, milyen lelkiállapotban vagytok, nagyjából mire számítotok, és hogyan kívántok fellépni - itt a lelki elhatározásokra gondolok, mennyire lesztek "sebezhetőek", mennyire határozottak stb.)

//Lehetőségek (nem kötelező, csak lehet):
- Akira, Kazeno ha élni akartok a feltételezett infóval az iratokról, úgy alakítsátok a postot
- Mezuri Ryu, ha ki akarod játszani a beszélgetést Marával (még az esti bájolgás alkalmával, amit felvezettél), szintén úgy alakítsd a postod
(természetesen, ha ezek megragadását választjátok, akkor nem kell eljutni a másnapig feltétlen, ekkor alternatív időszálra léptek)
Továbbra is ér összebeszélni Very Happy

Határidő: április 21. - ezt már remélhetőleg tartani is tudom, mert már a leadási határidőmön túl van//

**Korotsuki Kazeno** Vas. Ápr. 14 2013, 15:09

// Sai, Zento, Amirei // ( Elnézést, hogy kihagytam az előző kört, valamint remélem nem baj, hogy írányítom a társaimat ( NJK-k))

Odabent néhány a kedvesség álcáját magára öltő személyzeti tag a szobájukba kísérte őket. Kazeno mosolyogva és a díszletet vizslatva, engedelmesen követi mindet. Rendel némi ételt, amit a biztosnág kedvéért megvizsgál, nem-e mérgezettek, azután kicsit sem meggyőződve jóízűen felfalja az étket.
A hivatalos fogadás hatkor van, addigra, tizedmásodperces csúszással, oda is érnek. De előtte még a szobájukban felveti a jouninnak, hogy a konohai tömböt sokkal egyszerűbb lenne kiiktatni, mint versenyezni velük mindenféle egyezményben. Kérdéses, hogy a férfi erre mit mond, mindenesetre Kazeno hűséges a Pein-samához, ezért nem veti el a saját ötletét. Elvégre könnyebb úgy jó ajánlatot tenni, ha nincs rivális.
A Mara nevű nő határozottnak, de mindemellett kellően aljasnak is tűnik. Nos, tény, ezzel az emberrel kell tárgyalniuk, ezért nem árt majd az óvatosság.
Egy Saki nevű kunoichi áll Mara mellett és a falu vezetője ki is emeli Őt. Kazeno rá jellemzően elemzi a helyzetet: „ ez túl egyértelmű, a lány jelentéktelen, mindössze figyelemelterelésre van ott, na meg valószínűleg belső kémkedésre, ergo nem kell vele törődni, csak ha közeledni akar.”.
Mindenesetre nem lehet bolond ez a Mara, valószínűleg ez is egy próba, hogy melyik nemzet követeiben van elég kurázsi ahhoz, hogy felfedezzék az Ő kis trükkjét. Vagy pedig Kazeno téved és túlkomplikálja a dolgokat. Háború van, az első verzió valószínűbb, tehát igaz – zárja le magában a vitát.
A svédasztal mellett nem sokkal az emberek tömegében egy kis szigetként, rendíthetetlenül, fegyelmezetten emelkedik ki az Amegakurei csoport. Figyelik az eseményeket.
Kazenohoz egy fiú lép oda, aki Iwagakure no satou fejpántját viseli. Kérleli, hogy menjen oda hozzájuk, hogy Víz szövetsége egy helyen legyen és összetartsanak. Ezt hallva mosolya még szélesebb lesz, na nem a kedvesség miatt, hanem mert az elején tréfát sejt, mert hallott már ezt-azt Iwagakuréról, de látva a srác elszántságát, bólint. Int a két társának, ami nagyjából annyit jelent: nyugalom, megnézem mit akarnak. Majd követi a fiút.
Zento sok mindent mond, amit Kazeno helyénvalónak tart, de azért n incs mindennel így.
- Ha tudni akarják ami itt elhangzik, akkor úgy is megtudják, hiába írod le. Ez túlságosan is nyílt tér. – az egyik sarok felé mutat– Öt perc múlva ott találkozhatunk és valamivel nyitottabban beszélhetünk.
Mindeközben a lány ( Amirei) valódi rejtélynek tűnik. Ha beleegyeznek, hogy csendesebb helyre menjenek beszélni, akkor Kazeno elindul, csak szép nyugodtan, és természetesen.
Az eseményektől függetlenül a másik amegakurei genin megjelenik Kazeno mellett és a következőket súgja a fülébe: „ A jounin követi a lányt, én körülszaglászom a konohai tömböt. A jounin azt üzeni, hogy két óra múlva mindenki térjen vissza a szobába, megbeszélést akar tartani”
Volt társ, nincs társ effektus, mert elillant, mint a füst.
Tehát összefoglalva a dolgokat a Jounin követi Sakit - Kazenonak beletelt egy kis idejébe mire rájött, hogy a társa pontosan milyen lányról is beszélt. A másik genin pedig megfigyeli az ellenséges csoportosulást. Mindeközben Kazeno Zentoval szűri össze a levet, még az is lehet, hogy ez a dolog egészen jól indul.

//Zento arra gondoltam, hogy ha Sai is beleegyezik, akkor több rövidebb postban megbeszélhetnénk a dolgokat, így a körön belül. Sai: ha pedig lehetséges az, amit a Njk-immal csináltatni akarok, akkor majd némi információt kaphatok, arról hogy mit tudtak meg, persze ha megtudtak valamit és természetesen ez a két óra letelte utáni kupaktanácson hangzana el az AMe szobában. //

**Nakahara Saki** Pént. Ápr. 19 2013, 22:39

//Hó Országa - Olvadás?//

Miután Saki visszatért a terembe, és meghúzta magát az egyik sarokban, azon kezdett el gondolkodni, amit Aoi mondott neki az országról. Még soha senkitől nem hallott ilyen dicsérő szavakat, ezért kicsit meg is hatódott rajta. Láthatóan mindenki el volt foglalva az esti fogadással. Túl sok ember gyűlt össze, a lány már kezdte magát kellemetlenül érezni. Lopva vetett egy pillantást az asztalra, amiről lassan, de biztosan fogyogattak az édességek és egyéb harapnivalók. Szeretett volna még egy csokis finomságot megkaparintani, azonban az ott lebzselő tömeg miatt inkább lemondott erről az élvezetről.
*Mara-san... túl sokat vár tőlem.* A genin tördelni kezdte a kezét, amit nem csinált túl gyakran, csak ha már tényleg szeretett volna kijutni a szorult helyzetből. A beszédhangok összekeveredtek a fejében, hiszen próbált mindenkire és mindenre odafigyelni, ám ennyi résztvevővel ez lehetetlen feladatnak bizonyult. Ugyan Kumogakure egyik képviselőjét sikeresen "kihallgatta", de még hátra volt jó pár ember, akihez közelebb kellett kerülnie. A torkában lévő gombócot igyekezett lenyelni, több-kevesebb sikerrel. Jót tett neki, hogy kicsit elszabadulhatott, ezért megint azt tervezte, hogy az épület hátsó részébe megy. Már éppen fordult volna meg, amikor észrevett egy különös lányt a szeme sarkából. Hófehér haja szikrázott a fényben, olyan volt, mintha hó lepte volna el a fejét. A kunoichi-nek erről eszébe jutott Yuki, a nyuszi, akit sokáig ápolt, hogy visszaengedhesse a természetbe. A másik lány intett felé, arcán pedig széles mosoly ült. Saki ezt nem tudta mire vélni, ezért csak bátortalanul meghajolt egy kicsit.
*Um... ki... ki lehet?* Kérdezte magától a sötétkék szemű ninja. Valamiért szimpatikus volt a fehér hajú shinobinak. Próbálta kifürkészni, vajon melyik oldalhoz tartozik, de nem látta a hitai-atét, ami bizonyosságot adott volna a kunoichi származásáról.
*Talán... beszélnem kéne vele... kedvesnek látszik.* Testével kicsit megfordult és új irányba állt meg. Szándékában állt megközelíteni a lányt, viszont elég gyorsan visszaért társához, akinek látványa újból bizonytalansággal töltötte el a fiatal ninját. Inkább visszatért eredeti elgondolásához, vagyis elindult a kevésbé zsúfolt részére a szállodának. A fehér falak teljes közönnyel fogadták Sakit, aki homlokát nekitámasztotta az egyik falnak. A hűvös érzés teljesen átjárta testét, olyan volt mintha minden idegességet kiűztek volna belőle. Hirtelen lépteket hallott, ám ahelyett, hogy utána nézett volna, mégis ki jár errefelé ebben az órában, amikor még javában tart a fogadás, inkább befordult az egyik folyosóra. Szemét lehunyta és igyekezett olyan csendesen lélegezni, ahogy ebben a helyzetben tudott. Óvatosan kipillantott a fal mögül, és akkor vette észre a marcona kinézetű férfit. Sokkal idősebbnek nézett ki, mint a ninják többsége, akiket látott. Arca és egész megjelenése sugárzott valami elrettentőt, ami miatt a kunoichi gyorsan visszahúzta a fejét.
*Ha... ha... odamennék... esetleg szólni vagy... megkérdezni... mit is akar... talán elmenne.* Ezzel a gondolattal lépett elő, de alig mutatott meg magából egy kis részletet. Jobb öklét összeszorította és kezét mellkasa elé emelte. Tett még egy lépést, amitől már testének fele kilátszott a fal mögül. Lába önkéntelenül mozdult, néhány gyors lépéssel az ismeretlen shinobi közelébe ért. Tekintetét csak egy pillanatra szegezte rá. Szája majdnem szólásra nyílt, a szavak azonban félúton elakadtak a torkában. Inkább gyorsa meghajolt, mintha csak köszönteni akarta volna az idegent, aki valószínűleg a tárgyalás miatt tartózkodott ezen a helyen. Egy precíz mozdulattal kikerülte a férfit és visszasietett a fogadás helyéül szolgáló terembe.
Az este további része eseménytelenül telt, de még így is túl sok időt töltött a sokadalomban. Saki kezdte úgy érezni, hogy elveszíti a teste felett az irányítást. Többször akart csak úgy kirohanni, el a kutató szemek elől, amik mindig megtalálták, bármennyire próbált rejtve maradni. Miután egyre fáradtabb lett mindenki, szép lassan elkezdtek nyugovóra térni az emberek. A genin ennek nagyon örült, végre hosszabb ideig egyedül lehetett a gondolataival és érzéseivel. Ugyan nem lakott olyan messze, a tárgyalás időtartamára ő is kapott szobát a szállodában. Egy apró, egyágyas lakrészt biztosítottak a számára, ami ugyan elég minimalistán volt berendezve, a célnak tökéletesen megfelelt. Miután elvégezte a szükséges esti tisztálkodást, bebújt a meleg takarók alá és hagyta, hogy elnyomja az álom. Alig telt el öt perc, máris elaludt. Túl sok mindig történt vele egy nap alatt, jól esett az esti pihenés.
Másnap reggel már korán felkelt, hiszen a vezető beszélni óhajtott vele. Egyből tudta, hogy a tegnapi eredményekről akarja kihallgatni őt Mara. Kissé idegesen sétált végig a folyosón, egyenesen a nő lakrészéhez. Saki halkan koppantott egyet az öklével, szinte alig lehetett hallani. Igazából nem szándékozott bebocsájtást nyerni, mert az első nap nem ért semmit kézzel foghatót. Egyedül Aoival beszélt, aki Kumogakurét képviselte a tárgyalásokon. Remélte, hogy a falu vezetője ennyivel is megelégszik. Persze, ha akart volna, akkor sem tudott volna többet letenni az asztalra.
*Ez... ez... nem megy nekem. Valaki más... jobban tudná... elvégezni a feladatot.* Ezekkel a gondolatokkal állt az ajtó előtt, mint valami jégszobor. Hófehér bőre erős kontrasztot képezett kékesfekete hajával, ami még jobban kiemelkedett, hiszen rettentően ideges volt. Elhatározta, hogy megemlíti a férfit is, aki elmerészkedett a szálloda hátsó részébe is. Tudta, hogy ezzel saját magát is minősíteni fogja, ám jelenleg csak arra tudott gondolni, hogy minél előbb túl legyen ezen a beszélgetésen.

**Tensei Zento** Hétf. Ápr. 22 2013, 17:33

Kazeno javaslatára Zento és a fiú az egyik sarokba vonul, az eltelt öt perc után, hogy megvitassák a továbbiakat a küldetést illetően. Mikor Zento odaért a fiú, már az esernyőjét babrálta és várt az Iwagakureire.- Nos, az ötleted, miszerint bizonyos mértékig dolgozzunk össze, tetszik, elvégre szövetségesek lennénk - Folytatja a fiú az abba hagyott beszélgetést.- konohai oldal nagy rivális jelen helyzetben és ezt nem igazán engedhetjük meg magunknak, ezért résen kell lennünk -hangjából még mintha kis gyanakvás is kiszűrődne az Iwagakurei felé, mert hát ki tudja, valójában kicsoda, az álcázásra van annyi trükk - A nevem Kozuki - mondja az álnevet, majd ha meg tud bízni beszélgetőpartnerében, akkor elárulja az igazi nevét. Zento felfigyelhetett rá, hogy Kazeno a reakcióit vizsgálja - Akárcsak Te én is képzett shinobi vagyok. Kiváncsi vagyok mi is volt az eredeti terved, mert gondolom, nem csak a bemutatkozás céljából hívtál oda magadhoz...-Mondja az Amegakurei, amire Zento csak a tarkóját vakargatja.-Hát nem.- Igen, feltűnt neki "Kozuki" vagy is inkább Kazeno bizalmatlansága, de teljes mértékben megérti. -Az összefogás miatt jöttem ide.- Hangja komolyabbra változott, és látszik, hogy tényleg komolyan gondolja, amit gondol.- Ki kéne találni valamit arra, hogy a Konohai tömb ne tudjon szövetséget kötni.- Beszélgetésük eléggé elvont a sarokban, és elég halkan beszél, hogy csak ketten hallják. Néha mosolyog és tarkóját vakargatja, hogy csak lézengő beszélgetésnek tűnjön az egész. -Gyanúba kéne keverni Konohát, hogy hatalmi restaurációra készül, ezzel előnyre tennénk szert.- A hangsúlyt nem egészen vitte le, csupán szünetet tart, hogy "Kozuki" felfogja a dolgokat.- Csak a megerősítésed kéne, majd ha beszélsz Marával. Egy ember szava semmit sem ér, de ha többen hallják és szólnak neki, az már hihető.- Az ifjú Amegakureinek is lehet magán terve, de Zento mindent megtesz, hogy elérje a sajátját, és a szövetség létre jöjjön, és ehhez ki se lenne alkalmasabb, a segítségére, mint egy szövetséges.- Ez alapelgondolásnak nem is rossz - mondja vidáman, de mégis halkan Kazeno, aki Zento reakcióiból némi bizonytalanságot vélt felfedezni a fejvakargatás lévén - de az gyanús lenne, vagy legalábbis nem elég hiteles, ha Marának egyazon szövetség két külön tagja mond valami rosszat a konohai félről. Én a magam részéről sokkal egyszerűbbnek tartanám az ellenséges követek likvidálását, ezáltal is megmutatva ennek a nőszemélynek, hogy merről zúg a szél... De persze ez is kockázatos és könnyen a visszájára forulhat, mert a másik tömb létszámügyi fölényben van. Tény, ami tény a mennyiség nem egyenlő a minőséggel, de akkor sem lehetünk biztosak a dolgunkban. Ezen okokból, azt hiszem ez marad végső fázisként a talonban. De legutolsóként, ha más nem jönne be, akkor meg kell tennünk, hogy biztosítsuk a helyzetünket, vagy nekünk valószínűleg kampec, mert ugye az előző követeket könnyű szerrel kiiktatták és ha mondjuk a Hó a Levelek felé hajlik, akkor mi már fölöslegessé, sőt ellenséggé válnánk itt. De mindenesetre, valami igazán ütös vádat ki kell találnunk, amit Mara felé nyújthatunk - érezhetően Kazeno jó pár kártyáját bemutatta, de természetesen nem mindet. Kazeno érezhetően hajlik a társulás felé, hisz a konohai tömb tényleg létszám fölényben van, és nem csak Amegakuret zavarja az ellenséges létszámfölény, hanem Iwagakurét is Zento képviseletében.
-Ahogy hallom logikusan felépítettél mindent.- Mondja mosollyal az arcán. -Igen. Ha nem tudunk Marában gyanút kelteni, akkor kénytelenek leszünk drasztikusabb lépéseket tenni, viszont nem tudhatjuk mennyire képzettek a diplomaták, és ketten nem sokat érünk.- Nem véletlenül mondja, hogy ketten, mivel Amireire mostanában nem számíthat, legalább is Amirei nem képes drasztikus lépésekre, Zentoval ellentétben.
-Mivel Mara most került trónra, így szerintem a legjobban azt félti, de ha van bármi más ötleted, szívesen meghallgatom.- Mondja a fiú, ő már bízik a másikban, és ezt az Amegakurei genin is érezheti. Viszont, ha a B tervet akarják végre hajtani, ahhoz nagyon jól szervezetnek kell lenniük.- A B tervnél a két társamra is számíthatunk. De természetesen ha ez a terv kerül végrehajtásra nem kell egyszerre megküzdenünk a konohai tömbbel, külön-külön sokkal egyszerűbb, na meg hát mégiscsak shinobik vagyunk... - mondja Kazeno cinkos mosollyal. Azt ugyan nem érti, hogy Zento a társát miért nem számította maguk közé, de biztos meg van az oka, lehet, hogy az összeszokatlanság, vagy valami hasonló.
- Hallottad mi történt a Tea országában, azt mondhatnánk, hogy az konoha műve, hogy területeket bírjanak ott szerezni, de mindemellett a Víz szövetségére tereljék a gyanút. Nos, mi van, ha kémeink értesültek róla, hogy itt is ezt akarják? - mosolya széles és sokatmondó.-Nekem megfelel.-Mondja Zento elégedetten.-Nekem viszont mennem kell a társam már vár.- Mondja kedvesen, és sarkon fordul, ezzel is kifejezi bizalmát, hisz egy ilyen helyen csak olyannak fordítunk hátat, akiben megbízunk.-Akkor majd később.- Szól még vissza, azzal távozik a helységből, hogy nyugodtan tölthesse az éjszakát.- Legyél résen!- Szól még utána Kazeno, amit Zento csak egy intéssel jelzi, hogy hallotta amit mond.

****

A tegnapi mulatság után, megérdemlik a pihenést. Tervének első fázisa már majdnem készen, vagy talán már teljesen? Nem lát mások fejébe, nem tudja mennyire volt hatással a szövetség többi tagjára, de a célja az együttes fellépés. Az este gyorsan elillant, a stressztől nem is igen tudott aludni és kora hajnalban is kelt.-Aaaa.- Ásít fel, a többiek még látszólag alszanak. Amirei is elég békésnek tűnik, az utóbbi időben elég szétszórt a lány, és amióta hazatért a Hó országába még inkább. ~Ma találkozunk Mara-samával. Remélem végre tudom hajtani azt, amit a Tsuchikage-sama kért.~ Minden bizalma az öreggé. Tapasztalt és sokat megélt öreg ember, a tanácsai nem elhanyagolhatók. Ráadásul Zento akar, majd a helyébe lépni, de addig sokat kell bizonyítania az öregnek, és ez a diplomáciai feladat csupán egy lépcsőfok a csigalépcső tetejéhez. Méla gondolkodásából, csupán egy idegen rég nem hallott hang zavarja meg, ami kissé égető fájdalommal járul a hasi tájékon. Igen. Az éhes gyomor hangja. A mulatságon se evett sokat, inkább céljával foglalkozott.~ Most van egy kis időm. ~ Még pizsamában indul el, de lábszárán rejtve ott van egy kunai a biztonság esetére. Ez a felszerelés mindig nála van, kivéve a családi otthont. Ott biztonságban érzi magát, és soha nem félt a betolakodóktól. A mulatság helyszíne felé veszi az irányt, a folyosón még ásít néhányat míg odaér, aztán egy biztonságiba botlik.
-Bocsesz. Hol tudok reggelizni.- A biztonsági nem tűnik éppen ninjának, bár egy idegen országban ki tudja? Minden esetre nem kis darab, és az oldalán ott fityeg egy tanto is, épp mint Zentoé, csak az övé a szobában van. -Ott a hátsó szobában.- Válaszolja ridegen, és érzéktelenül. - Jól van nem kell megenni. Köszi. - Azzal Zento elindul az említett helység felé, ahol egy tányérra pakolja a dolgokat. -Királyi!- Örül a sok ételnek, és a svédasztalnak.~Majd fent megeszem.~ Ezzel visz a többienek is az ételből. Az útja töretlen, vagyis csak töretlen lenne, ha az épület egy sarok pontjában, nem fejelné le egy valaki. -Uhhh.- A tíz éves genin elég magas növésű, ahhoz, hogy a lány megfejelje. Sőt a legtöbben idősebbnek is nézik. Általában 12-13 évesnek alkata miatt. -Figyelhetnél a lábad elé.- Vakarja homlokát, és az elhullott ételt nézi, de valahogy a szeme megakad a másik földön ülőn. ~A kumogakurei lány.~ A lány, aki már nézett az ünnepségen, és tetszett is neki. - Bocsi, én nem figyeltem.- Pirul el egy picit. Kicsit zavarba jött, és amúgy sincs nagy tapasztalata a lányok terén.- Bocsi...-kuncogott fel halkan Aoi.-… az én hibám volt. Jól vagy?-kérdezte Zentótol, ahogyan végre magához tért és ránézett.-Elég kemény a fejem mi? mosolygott Aoi, miközben szemmel láthatóan végig mérte Zentot.- Hát igen, de én nem figyeltem.- Mondta a fiú, miközben a pír szüntelenül ott volt az arcán.-Akkor mint a ketten hibásak vagyunk nem?- Nyújtott kezet a lány, amit Zento készségesen elfogad.-Hát igen.- Mondta miután felállt.-Éppen én is reggelizni készültem és ahogy látom a tiédet már tönkre is tettem... szóval...- Zento közben felpattant és felsegítette a lányt.-… úgy gondolom kárpótolnom kellene téged...- Állt fel a lány és porolta le magát.- … mit szolnál, ha meghívnálak valamire. Úgyis utálok egyedül reggelizni!- Kacsintott Zentora, amire a fiú még inkább pirosban úszott.-Rendben elfogadom.- bökte ki végre. Aoi csak halkan kuncogott. Zento előzékenyen előre engedte a lány és olyan történt, mint ami nagyon ritkán. Egy Kumogakure shinobi, semmi elővigyázatosság nélkül fordított háttat egy Iwagakure-inek.-Te miért vállaltad el ezt a küldetést?- Kérdezte Zento. Hangja halvolt és kissé furcsa.- Kicsit fura ez a helyzet. Tudod én Iwagakurei vagyok, tehát egymás ellenségei... - Mélázott tovább az iwagakurei shinobi.- De végül is miért utálnánk egymást. Gondolom te is, mint én csak parancsot teljesítesz és bármit megtennél, hogy sikeres legyen a küldetésed.- Aoi némán sétált tovább, a kérdésre nem válaszolva. Zentot ez egy kicsit feszélyezte, de a másik terembe érve egyből jobb kedve lett. Az ételek sokasága mindig felvidítja, és ez most sem kivételes helyzet. Egyből megpakolja tányérját laktatóbbnál laktatóbb ételekkel, és az egyik asztalhoz fáradnak Aoival.-Hmmm...-Adott ki végre hangot a lány, amire Zento éppen evés közben nézett a lány szemébe. Tekintetük pont elkapták egymást.-… én inkább azt gondolom, hogy kapjak akármilyen feladatott a feletteseimtől, a legfőbb feladatom nem annak a felhőtlen teljesítése, hanem hogy mindvégig önmagam maradjak és úgy cselekedjek egy adott helyzetben, ahogyan azt a legjobbnak látom.-Láthatóan a lány választ vár, amire Zento lenyelte éppen a szájában lévő ételt.-Ezt én is így gondolom.- Mondja Zento mosolyogva, bár Aoi nem ismeri még annyira Zentot, így nem tudhatja, hogy ő képes drasztikus lépéseket tenni egy-egy ügy érdekében. Emelettel céltudatos és határozott. Ekkor hirtelen egy férfi lép be a terembe, aki ugyan csak Kumogakurei származású. ~Kezd feszült lenni a helyzet.~ Gondolja magában Zento, de a férfinál sem marad el az illem. - Szia a nevem Akira, Aoi társa vagyok, csatlakozhatok a társasághoz?- Zento egy biccentéssel jelzi beleegyezését a dologban.- Figyelj...-Aoi hangja halk volt, de mégis érthető- … jobb lesz ha most elmész! - közölte a fiúval. - Én megbízom abban amit nekem mondtál és ha lehet ezt mondani, még tisztelek is a hitedért, sőt úgy gondolom, hogy mi barátokká is válhatnák, ha egy másik világban születtünk volna, de ő...- nézett Akira-ra. - … nem olyan ember mind én! Ha itt maradsz csak bajba kevered magad és ezt nem akarom. - arca őszintén komoly volt. - Menj kérlek... és ne felejtsd...- mosolyodott el- … ha eljön az idő, mikor egymással szemben állunk, a szívedre hallgass és ne egy olyan ember parancsaira, aki kilométerekre van innen!-Zento a lány füléhez hajolt. A pillanat még kicsit romantikusnak is tűnt.-Ez vonatkozik rád is.- Mondja halkan, majd felállt az asztaltól. -Aoi-chan. Akira-kun. Örültem a társaságnak, de már engem is várnak.- Kicsit meghajolt, majd hátat fordítva a Kumogakurei csapatnak, elindult Amireihez. Itt az ideje, hogy felkészüljön elvileg ma látogatást tesz Mara-samához és a toppon kell lennie.

****

Miután felért szobájába, már mindenki felkelt. Nem érdekelte őket, hol járt Zento vagy éppen mit csinált. Éppenséggel Amireitől várt pár szúrós megjegyzést, de ha a lány tesz is ilyeneket, akkor Zento egyik fülén be, a másikon meg ki szisztéma lép fel.-Ma toppon kell legyünk.- Mondja Zento Amireinek, és ő már a cuccát szedi össze.-Ma inkább én beszélek. Van egy tervem és jó lenne ha nem rontanád el.- Mivel mind kettejüket kérették, így Amireinek is jönnie kell. Mostanában nem ép felhőtlen ketteőjük viszonya, és Zentonak van egy olyan érzése, hogy ez a mai nappal csak tovább fog romlani. Az ebéd után a kora délutáni időkben járulnak Mara-sama elé.~Úr isten. Csak most ne szúrjam el.~ Jegyzi meg magában az ifjú shinobi, mikor a folyosóra lép. Úgy látszik a többi ország küldöttei is itt van, minden nemzet elkülönülve áll és várakozik Marára. Ha Zento összefut Kazenoval, akkor vet rá egy cinkos pillantást, de lehetőleg nem feltűnően. Csupán abból a célból, hogy jelezze ő még hű a tervhez.~Össze kell szedjen magam.~ Gondolkodik magában. Elméjében az jár, hogy mit is mondjon, sőt inkább hogyan mondja, hogyan adja tudtára Marának azt, hogy Konoha készül valamire. Először talán saját magának kéne elhinni azt amit mond.-Yunaki Amirei Nyo és Zento. Mara-sama kéreti önöket.- Hallatszik a jounin szava. Felszerelésüket nem veszik el, valószínűleg a benti teremben jouninok sokasága áll majd. Zento magabiztosan lép be a terembe. Eltökélt tervével kapcsolatban.-Üdvözletem Mara-sama.- Zento letérdel a Hó országának vezetője előtt, ezzel is kifejezve tiszteletét neki, és az egész országnak. Tekintetével Maráét keresi. Kíváncsi arra, hogy igazak e azok a hírek, amit mondanak. Kíváncsi, hogy tekintete rideg, vagy barátságos, cinkos, vagy megbízható. A szimpátia jeleit keresi, de kérdés vajon megtalálja e benne, vagy Mara ügyel-e arra, hogy semmitmondó legyen.

**Sugomi Aoi** Hétf. Ápr. 22 2013, 21:36

Máris reggel volt és Aoi puha, apró és mégis tökéletestől elég messze lévő kis teste mégis az ágyat nyomta. Nem volt különösebb oka ennek, nem volt másnapos, nem fájt a feje, se a gyomra, sokkal inkább olyan érzés kerítette hatalmába, mely leginkább a betegségek első tünetének felelne meg. Fáradság, lehangoltság és minden tárgyra vagy élőlényre nézve csupán komor szürkeség. Ritkán fordult elő nála az ilyen viselkedés, de a tegnapi este óta, főleg amit Akira-kun-nak köszönhet, aki hát elég sok nyomot hagyott rajta azzal a keserű és mégis finom nedűvel.
~Sake...~ jutott eszébe az ital neve és azonnal beleborzongott. Ugyan alig egy kisebb pohárral ivott, mégis rányomta a bélyegét az estére. Hiszen tisztán emlékezett a tegnap esti kis beszélgetésére Chou-val és arra, hogyan is viselkedett vele. Szégyellte magát, hogy elveszítve a türelmét, hogyan beszélt a lánnyal, de azt bizony már sokkal jobban sajnálta amit mondott neki. ~Huu... elmondtam neki a küldetésünk egyik fontos momentumát! Ha ezt a sensei megtudja...~ borzongott bele ~... biztos kitekeri a nyakam!~ takarózott ki és lassan, komótosan ült fel az ágyon. ~Ebből még baj lesz.~ pattant ki az ágyból és akkor furcsa dolog történt vele. Valami, amire nem számított, sőt amit még addig a pillanatig nem is érzett soha.
Odakint ugyan már nem tombolt a vihar, de minden falfehér volt, a szoba mégis kellemesen meleg, ami már önmagában nosztalgiát ébresztett benne a hegyi élet során szerzet tapasztalatait elővéve. Hiszen valljuk be, egyvalamit az ember meg szók, ha a hegységekben él. Ez pedig az éjszakai és a reggeli hideg. A kihűlt papucs, cipő és padló a reggeli ébredés után, a nyirkos és száraz levegő mely kikezdi az ember bőrét. És ami most teljesen hiányzott. A padló kellemes meleg volt, a levegő inkább párás mint száraz és ami legfőbb, Aoi egy szál bugyiban és pólóban sem didergett már kora reggel.
- Nahát..- érintette meg a padlót- … ez meleg! - simogatta is meg a meleg fapadlót! - Biztosa valahogy fűtik a falakat és a padlót. - úgy érezte magát, mind egy falusi kis liba a nagyvárosban, de mivel lényegében erről is volt szó. És egy olyan technológiailag fejlett falúban, mint Yukigakure, egy ilyen technológiával találkozni, mely Kumogakure elhagyatottabb területein nem igazán jellemző, hát igazi csodálatos váltott ki a kunoichiből. - Sensei! - csattan fel, de hiába bámulta a szomszédos ágyat, az üres volt. Tökéletesen, makulátlanul hevert bevetve és nyoma sem volt annak, hogy a jounin nő, egyáltalán ott aludt volna. ~Most hogy belegondolok, este sem láttam őt itt aludni és nem ébredtem fel rá, hogy később érkezett volna vissza. Talán le sem feküdt?~ morfondírozott egy pillanat erejéig, miközben ezt a hírt, mégis meg kellett osztania valakivel. Akárkivel.
Maga sem tudta igazán, hogy miért, de az ajtóhoz rohant, majd gondolkodás nélkül nyitotta ki. Nem nézett körül, még csak igazán, nem foglalkozott azzal, ki láthatja meg, hiszen a gondolatai most teljesen máshol jártak. ~Fűtik a falakat, de vajon hogyan? Valamilyen csőhálózat lenne, mely a falakban és a padlóban fut és a benne áramló meleg víz vagy levegő tartja állandó hőmérsékleten a szobákat? Vagy teljesen más szisztéma? Akárhogy is, csodálatos technológia...~Olyan volt, mint egy felajzott kis tücsök, mely éppen egy olyan dallamot halott, melyet előtte soha, és melyet valakinek, akárkinek, de mégis le kell játszania, ha az élete múlik is rajta. És ki lehetett volna jobb célpont, mind a szomszéd szoba lakói, a két kumogakure-i férfi, akik nemhiába kaptak másik szobát, de ezen tény felett Aoi teljesen átugorva, szó szerint berohant a szobájukba.
- Akira-kun!! Képzeld... - kiabálta hangosan és boldogan, ahogyan az ajtó kitárult előtte és berohant a fiúk szobájába. - ... ezen a helyen minden, a padló, a falak, mint fűtöttek így nem lehet megfázni sem! Ha ezt megtudnák valósítani Kumogakure-ban is ... -torpant meg, ahogyan szembetalálta magát valamivel, vagyis inkább valakivel. A keresett fiú, ugyanis ott állt előtte, félig meztelenül, egyetlen egy alsógatyában, álmos és értetlen képpel bámulva a leányzóra.
- Örülök, hogy erre rájöttél, de jelenleg nem vagyok abban az állapotban, hogy ennek örülni tudjak. – ásított egy hatalmasat, ahogyan megvakarta a hasát és értetlen képel nézett rá. Láthatólag felfogta, de nem igazán érdekelte mindaz amit a fiatal kunoichi mondott neki.
- Aha...- vigyorodott el- ... tegnap engem próbáltál leitatni, erre pedig te lettél az áldozat...- gúnyos mosoly ült az arcára, miközben a fiút nézte. - ... ez jár, ha az ember olyannal kezd, aki nem egy súlycsoportban van vele...- gúnyolódott a shinobi társával, de csak azért, mert élvezte és mert bosszút akart állni rajta, hogy mindazon fontos és érdekes információk, melyeket megosztott vele egy pillanattal korábban, csak passziv ellenásásba ütköztek.
- Nagyon vicces! Nem akartalak leitatni. Egy kicsit még alszok, majd reggelinél megbeszéljük a többit. Mit szólsz hozzá? – kérdezte, miközben gyorsan kitessékelte Aoi-t a szobából, valószínűleg azért, hogy tovább folytathassa a meghitt és békés éjszakai sziesztáját.- Különben meg öltözz fel. Egy fiatal hölgyhöz nem illik, hogy csak így sétálgasson a folyóson...- és igen. Ahogyan magára nézett, csak akkor döbbent rá, mennyire is elragadtatta magát. És teljesen vörös arccal, rohant vissza a szobájába, hogy valamit magára kapva kicsit illedelmesebb pózban várhassa a fiút.

***

De a reggel, ezen kis momentumon kívül szépen és komótosan telet volna el, ha a szervezők nem egy olyan helyen szállásolták volna el az összes nemzet küldötteit, ahol a kísérő shinobik akármelyik teremben összetalálkozhatnak. Pedig nagyban erről volt szó. Ilyen helynek minősültek a folyósok, az étkezde, vagy akár az előterek, erkélyek. Hiszen lényegében nem egy hatalmas komplexumról volt szó, bár azért nagyon is látszott rajta, hogy egy ilyen monumentális esemény okozta helykínálatra is bőven fel van kapacitása, de nem akkora területen, hogy a felmerülő problémákat elehetne kerülni. És pontosan ez történt késő reggel is.
Akira a szobájában maradt még pihenni, a nagykövet el volt havazva a papírügyekkel, vagyis csak ez látszott rajta és a sensei? Nos róla csakis a hollók tudtak volna hírt hozni, mert tegnap este hírét sem hallotta Aoi. És bár a korábbi kis ballépését már helyrehozta azzal, hogy felöltözött, de volt még valami, amire addig még nem igazán volt ideje. Ez a titokzatos dolog, pedig egy hangos, korgó és morgó hang kíséretében jutott eszébe.
- Éhes vagyok...- vonyított fel, mikor eszébe jutott, hogy még nem reggelizett. - Na hol találunk valami kaját...- vetette bele magát a szoba rejtelmeibe, mint egy kis róka a szülei óvó pillantása nélkül a napvilágba. És mivel az üreg üres volt, saját maga vette az épületegyüttes zegzugos járatait, de nem teljes shinobi menetfelszereléssel, hiszen abból csupán egyetlen egy kunai kés fog hiányozni, melyet azt Aoi jól elrejtette magánál a biztonság kedvéért.
És már rohant is lefelé, na jó, gyors mégis kimért nőies vonásait kihangsúlyozó léptekkel sietett a tegnapi estélynek helyet adó méretes terembe, mely teljesen üresnek ugyan nem volt még mindig mondható, de legalább nyoma sem volt a tegnapi nyüzsgésnek. Főleg a takarítószemélyzet és néhány biztonsági vagy inkább rendezői személye felügyelte csak a helyszínt és abban a pillanatban, hogy Aoi betoppant a helyszínre, az egyikük, mint valami veszett kutya, úgy ugrott a fiatal kunoichi elé.
- Segíthetek valamiben? -kérdezte nyugodt hangon. Nos legalább nem volt mogorva és savanyú képű.
- Öööö.... igen...- vakarta meg nevetve a tarkóját a lány, ahogyan nagyon is zavarban volt. - Hol lehetne itt reggelizni? Kilyukad a gyomrom...- bökte ki végül nyíltan és mellébeszélés nélkül.
- A hátsó teremben...- mutatott a jobb oldali folyosó felé- … ott ... a folyosó végén... a bal oldali ajtó. - igazította útba őt a férfi, ahogyan a lány már úton is volt a célja felé.
- Köszönöm! - kiáltott vissza boldogan a férfinak, aki már beállt a többi társa közé és Aoi, hiába nézett vissza rá, már nem tudta eldönteni, melyikükkel is beszélgetett. Sőt abban sem volt biztos, hogy hogyan is nézett ki a férfi. - Legalább már tudom merre kell mennem. - mosolyodott el újra büszkén és fordult sarkon.
Bár ne tette volna. Éles fájdalom hasított a fejébe, az egész teste megremegett, sőt a váratlan erőhatástól még hátra is esett egy éles sikolyt eleresztve. Először azt sem tudta, hogy mi történt, azt hitte egy kőfalnak ment neki, de legalább valami nagyon is nagy tárgynak. De ahogyan kitörölte a szemében megjelenő apró kis könnycseppet, már tisztán látta mi állta az útját. Egy fiatal fiú, aki hozzá hasonlóan szintén a földön kötött ki és aki szintén a fejét fájlalta.
- Figyelhetnél a lábad elé. - horkant fel a fiatak fiú, miközben a fejét fogta szegény.
- Bocsi...- kuncogott fel halkan Aoi- … az én hibám volt. Jól vagy? - kérdezte a fiútól, ahogyan végre magához tért és ránézett. - Elég kemény a fejem mi? - mosolygott a fiúra barátságosan, miközben mégis végigmérte őt. Egy egyszerű pizsamában virított a fiú, fehér alapon kék csíkokkal, a felső közepén Iwagakure hatalmas szimbólumával. Pont mintha egy fanatikus rajongóval akadt volna össze szegény kunoichi.
- Hát igen, de én nem figyeltem. - pirult el, miközben a tekintette a földön szerte szóródott étel maradványait vizslatta. És valóban, jó kettő vagy három ember reggelije lett semmisé a fiú elismert bénázása miatt. Vagyis ezt gondolta, de mégis teljesen mást érzett. Hiszen saját magát is éppen annyira okolta a kis baleset miatt, mint a fiút.
- Akkor mint a ketten hibásak vagyunk nem? - nyújtott kezet a fiúnak, mosollyal az arcán, melyről tükröződött az ártatlanság. - Éppen én is reggelizni készültem és ahogy látom a tiédet már tönkre is tettem... szóval... - érintette meg a fiút kezét, ahogyan az előzékenyen pattan fel azonnal és segítette őt fel a földről. - … úgy gondolom kárpótolnom kellene téged... - állt fel, ahogyan leporolta a ruháját, melyet egy kosza szendvics maradéka még éppen pihent, de nem sokáig. - … mit szolnál, ha meghívnálak valamire. Úgyis utálok egyedül reggelizni!- kacsintott a fiúra.
- Rendben elfogadom. -vörösödött el, ha lehet ezt mondani, még jobban a fiú, amin Aoi csak halkan kunocogot egyet. - Amúgy a nevem Zento!- mutatkozott be a fiú egy kicsit szégyenlősen.
- Te meg hívj csak Aoi-nak! - fogott kezet a fiúval, ahogyan az Iwai srác előzékenyen előre engedte őt és ezzel olyan dolog történt, mint ami nagyon ritkán. Egy Kumogakure shinobi, semmi elővigyázatosság nélkül fordított háttat egy Iwagakure-inek.
- Te miért vállaltad el ezt a küldetést?- a fiú hangja halk volt és valahogyan fura. Egyértelmű lett volna még Aoi számára is, hogy egy ellenség nemzet katonája belső és kényes kérdéseket próbál majd megtudni tőle, de arra nem gondolt még álmaiban sem, hogy ilyen nyíltan fogják ezt tenni. Mondjuk tegnap este éppen ő maga is így cselekedett a Konohai kunoichivel szemben, de ezt visszakapni, mégis fura érzést keltett benne. - Kicsit fura ez a helyzet. Tudod én Iwagakurei vagyok, tehát egymás ellenségei... - a shinobi hangja mégis azt sugallta, hogy nem akar semmi rosszat vagy ártott tenni ellene. - De végül is miért utálnánk egymást. Gondolom te is, mint én csak parancsot teljesítesz és bármit megtennél, hogy sikeres legyen a küldetésed. - ugyanazt mondta Aoi-nak, mind amit ő tegnapi fogadáson Sachi-nak. Ez a kettős érzés valahogy fura és mégis izgató volt a számára. Bár nem testi értelemben. Hiszen őt magát csak a fiú gondolatai érdekelték, hiszen láthatólag ugyanazt vallotta, mint amit saját maga is hitt erről a világról és az emberekről.
De Aoi nem válaszolt neki semmit, elsőre nem. Némán sétált előtte, ahogyan betérve az újabb terembe, a jobb oldalon elhelyezett asztalról egy kisebb tányért emelt el, amire főleg finom, húsos és igazán laktató ételek kerültek a fal mellett elhelyezett és étellel tömött asztalokról. És ugyan egy szót sem szólt és csak kétszer nézett rá a fiúra is, az arcáról nem lehetett leolvasni, hogy mire is gondol és mit érez. Éppen azért, mert még Aoi sem tudta igazán, mit is kellene gondolnia az Iwa-i shinobiról. Furcsa, kettős érzése támadt, mely lényegében harcot vívtak az elméjében.
Az egyik egy kíváncsi és naiv gondolat volt, mely oda volt a fiú szavaiért. El akart beszélgetni vele, megtudni, hogy mit is gondol erről a világról és megosztani vele a saját gondolatait. De a másik, egy számító és komoly érzés, mely nem bízott benne, aki kétkedve hallgatta a szavait és ráakart jönni az igazságra. Hogy a fiú valóban az igazat mondja-e, vagy csak azt amit ő maga hallani akart. És ez a harc csak addig tartott, míg Aoi helyett nem foglalt az egyik ablak előtt és a vele szemben helyet foglaló Zento szemében nem nézett. Mert akkor, csakis akkor lett tisztában azzal, hogy milyen emberrel is van dolga.
- Hmmm...- nézte a fiút és az viszonozta a nézést. Aoi nem állt neki az előtte lévő finom kis tálnak. Várt egy pillanatot, miközben tisztázta a gondolatait. - … én inkább azt gondolom, hogy kapjak akármilyen feladatott a feletteseimtől, a legfőbb feladatom nem annak a felhőtlen teljesítése, hanem hogy mindvégig önmagam maradjak és úgy cselekedjek egy adott helyzetben, ahogyan azt a legjobbnak látom. - arca komor volt és várt a fiú válaszára, mert ez nem csupán egy egyszerű válasz volt, hanem egy teszt, mely eldöntötte végleg, hogy mit gondol a továbbiakban erről a fiúról.
- Ezt én is így gondolom. – a fiú is elmosolyodott a saját szavain, de Aoi már jól tudta, hogy a fiú igazat mond. Lehetne ezt női megérzésnek is nevezni, vagy csupán egy belső hangnak, de ő mégis hitt benne, hiszen még sohasem hagyta őt cserben.
- Hiszed neked! – nézett a fiú szemeibe boldogan, mikor egy pillanat alatt változott meg minden.
Aoi tekintette azonban váratlanul elterelődött Zento-ról. A háta mögötti bejárat felé tekingetett és ezt leplezni sem próbálta Az addig magabiztos és erős lány jellem mintha megtört volna és olyanná lett, mind amilyen a korában hozzá illő kislányoké. Kissé gyámoltalan és bohókás.
- Akira-kun...- kezdett el integetni a Kumogakure-i shinobi társának. - … itt vagyok! - hívta magukhoz Akira-t, ezzel ugyan nem kicsit hozva zavarba az Iwagakure-i új pajtását, aki kémlelve és visszafojtva várta, hogy a sokkal idősebb és mogorvábbnak tartott shinobi vajon mit is szól ahhoz, hogy Aoi vele beszélget.
- Szóval itt bújkáltál? - lépett Akira az asztal mellé és mérte végig a fiatal iwagakure-i shinobit.
- Hát igen...- nevetett fel Aoi- Nem tudtam már rád várni, így úgy gondoltam itt bevárlak, de idefelé szó szerint belebotlottam Zentóba..- mutatott a fiúra, akire Akira egyáltalán nem csúnyán tekintve nézett le. Sőt mintha nem is érdekelte volna,hogy egy ellenséges nemzet shinobijával beszélget.
- Szia a nevem Akira, Aoi társa vagyok, csatlakozhatok a társasághoz? - ez a kérdés azonban még Aoi-t is meglepte, de valahogy örült is neki. Arra számított, hogy a társa a nemtetszésének add majd hangot, de úgy történt minden amire a kunoichi sem számított.
- Hát persze... - vidult fel komolyabban a kunoichi és azt a pár pillanatot kihasználva, míg Akira odébb állt a reggeli ügyét intézve, azonnal közelebb hajolt Zento-hoz. - Figyelj...- hangja halk volt, de mégis érthető- … jobb lesz ha most elmész! - közölte a fiúval. - Én megbízom abban amit nekem mondtál és ha lehet ezt mondani, még tisztelek is a hitedért, sőt úgy gondolom, hogy mi barátokká is válhatnák, ha egy másik világban születtünk volna, de ő...- nézett Akira-ra. - … nem olyan ember mind én! Ha itt maradsz csak bajba kevered magad és ezt nem akarom. - arca őszintén komoly volt. - Menj kérlek... és ne felejtsd...- mosolyodott el- … ha eljön az idő, mikor egymással szemben állunk, a szívedre hallgass és ne egy olyan ember parancsaira, aki kilométerekre van innen! - figyelmeztette utoljára a fiút, aki váratlanul közel hajolt hozzá.
- Ez vonatkozik rád is.- súgta a leányzó fülébe a jó tanácsát, amin Aoi éppen annyira lepődött meg, míg amennyire mélyen, de örült is neki. - Aoi-chan. Akira-kun. Örültem a társaságnak, de már engem is várnak. - Állt fel a helyéről az Iwagakure-i shinobi, pont mire Akira visszatért egy teli tányér reggelivel, melyet úgy látszik saját maga akar majd elfogyasztani. De hiába nagy tányér, az meg sem közelítette a Aoi-ét, aki majdnem kétszer annyit pakolt össze mind tette azt shinobi társa. El is gondolkozhatott rajta, vajon hogy is fér ennyi egy ilyen apró kis testbe.
- Maradj nyugodtan, egyszer én is a te szövetséged oldalán voltam. Nem harapok. - ült a szabad helyre Akira, ahogyan még az Iwai shinobi után szólt, de az már túl messze volt ahhoz, hogy hallja, vagy inkább foglalkozzon vele.
- Valóban? - kérdezte a férfitól kíváncsi arccal- Akkor jó hogy szóltam neki! Mert ebben az esetben te vagy az a tényező, aki a legtöbb kockázatot rejti magában...- állt neki Aoi a reggeliének vége. És a néma percek melyek bekövetkeztek, tonnányi súlyként nyomták a a lány vállát. A túlságosan is meleg terem, a férfi közelsége, a titok, hogy ő maga küldte el a shinobit, és mindaz, hogy ezt eltitkolta az addig vele szemben kedves fiú elől, egy kicsit túlságosan is sok volt a számára. De mindezek ellenére mégis képes volt elviselni ezeket a nehézségeket.
- O... hát itt vagytok!- a semmiből bukkant fel éppen az a nőszemély, akire Aoi nem is számított. Akit már reggel is keresett és akinek elméletben felügyelni kellett volna a két alatta szolgáló genint. - Na gyorsan fejezzétek be a reggelit, mert helyzet van! -arca komor volt, de nem annyira, hogy az sok baljós gondolatot szüljön a fiatal kunoichiben. - Egészen idáig Mara egyik alattvalójával egyezkedtem és úgy látszik kicselezett minket az a nő...- fújt egy nagyot, mielőtt vett volna egy mély levegőt. - … nem fogadja addig a nagyköveteket, míg egyenként el nem beszélget az őket kísérő shinobi testőrökkel. Vagyis veletek is! - mutatott a két genin-re, amire Aoi majdnem félrenyelte a szájában rágott húsos nedűt. - Készüljetek, mert fél óra múlva már fogadja is majd az elsőket a földszint végén lévő irodájában. És nem jól venné ki magát, ha mi lennénk az utolsók! - fordult sarkon, ahogyan már sietett is tovább, de mindezek előtt, még hihetetlenül gyorsan odabökte a két geninnek. - Megpróbálom összehozni, hogy minket fogadjon legelőször, de nem tudom, hogy sikerül-e... - viharzott el azon nyomban.
Aoi kissé esetlen képpel nézett a társára, mert ő maga sem tudta mire vélni, hogy egy olyan fontos pozícióban lévő személy, mint Mara, mit is akarhat a shinobi világ legaljától. Ez a kérdés éppen annyira nyugtalanította, mint amennyire fel is villanyozta őt. Hiszen azzal, hogy vele beszélhet, akár még a javukra is fordíthatja a tárgyalások menetét ezzel segítve a Kumogakure sikerét. De ez lenne valóban a helyes döntés? Hiszen amióta beszélt Zento-val, azóta megbizonyosodott arról, hogy amit róluk gondolt az valós tény. És ez valahol legbelül, de el is szomorította őt, hogy ugyanazon célokért versenyeznek, ugyanazon indokok miatt.
- Menjünk!- állt fel az asztaltól Aoi. - Gyorsan átöltözök és ott találkozunk majd! - indult el csendben a kunoichi.

Alig húsz perc telet el és Aoi már ott állt az iroda előtt, körülötte a többi shinobi nemzet katonáival, akik hozzá hasonlóan felkészültek a megbeszélésre. Mindegyikőjük ott volt, azok is akikkel Aoi már beszélt. Chou, Zento, Sachi is feltűnt egy pillanatra, és azok is, akiket csak látásból ismert már. De egy közös volt bennünk, senki arcára nem ült ki félelem, de ha éreztek is, azt megpróbálták elnyomni magukban. De Aoi azon kivételesek közé tartozott aki nem félt, mert nem volt mitől. Hitt magában, abban amit gondolt, és abban amiben hitt. Nem volt hátra más, mint kiállni a szavak próbáját és szembenézni a nehézségekkel, felülkerekedni azon és győzelmet aratni. Lehet, hogy nem ez volt minden shinobi alapelve, de Aoi-é nagyon is igen. És ő már csak arra várt, hogy kezdetét vegye a saját próbája.

**Akira** Kedd Ápr. 23 2013, 07:26

A tegnapi esti buli igen csak jó volt, bár figyeltem arra, hogy ne igyam le magam, mint általában szoktam amikor a Holdban a haverokkal régen. Igen csak odafigyeltem a mennyiségre, hiszen régen volt alkalmam inni és nem is azért vagyok itt, hogy hullarészegre igyam magam, mert figyelnem kell az esetleg elhangzó információkra, amik nem is váratnak magukra sokáig. Először az, hogy Sakit, a lányt, aki a szervezésben segít, valami papírok ellenőrzésére hívták el, majd egy elkapott mondat, amiből kihámoztam, hogy a nő, aki a jelenlegi vezetője a Hónak, a fontosabb iratokat mindig magánál tartja. Rá kellett jönnöm, hogy itt nem csak a szokásos jó pofizás van, hanem már most próbálják felmérni a nemzetek erejét, ami leginkább a shinobik erejétől függ. Éreztem, hogy itt az idő, hogy egy kicsit körbeszaglásszak és most nem az átvitt értelembe, hiszen van erre egy technikám, ami igen csak sokat segíthet. Elnézést kértem az aktuális beszéd partneremtől majd egy nyugodt szoba keresésére indultam, történetesen a mosdóba, ha nincs senki, akkor a belépés után egyből aktiválom a Shikyaku no Jutsu // Négy Láb Technikát, de nem teljesen, csak annyira, hogy a szaglásom javuljon és valamennyi állati ösztöni is felszabaduljon, bár nem célom az ölés, csak szükségem van a megérzéseimre, amiket ebben a formában jóval inkább meghallgatok, mint a jutsu használata nélkül. Jelenleg eszem ágába sincs visszatérni a nagyterembe, inkább távolabbról kezdem el az emberek szagát és az alapján a chakrájukat felmérni, bár ilyenre nem nagyon van képesítésem, de az állati énem jelzi, hogy kinek magasabb, kinek alacsonyabb, de pontosan megsaccolni még így sem tudom a mennyiséget.
- Fenébe, hogy nem tudok idézni. Most jó lenne, ha egy menyétet be tudnék küldeni a papírok átnézésére. - Káromkodtam magamban, hogy ezt a készséget nem sajátítottam el, pedig már a szerződés meg van velük.
Az este további része még 2- 3 haverkodós beszélgetés és mindegyik mellé 1- 1 sakéval telt, majd hajnali 2 felé, Moon és Izanagi megsétáltatása után, aludni tértem.
Reggel Aoira ébredtem, aki nem foglalkozva azzal, hogy mi várhatja az ajtó mögött, bármiféle jelzés nélkül belépett a szobámba. A fejem fájt, nem igazán tudtam, hogy mi történt az éjszaka, szerencsére senki nem feküdt mellettem, Tsuki meg is ölne érte. Azt viszont teljesen elfelejtettem, hogy csak egy alsó gatyában vagyok, így a lány belépésre először csak egy gyenge "Ki az?" után meghallva a gyermeki hangot összeszedem magam és kimászok a takaró alól. Mivel szokatlanul meleg van, amit nem veszek észre, hiszen hozzá vagyok szokva a meleghez, csak alsógatyába állok az örvendező lány előtt.
- Örülök, hogy erre rájöttél, de jelenleg nem vagyok abban az állapotban, hogy ennek örülni tudjak.
Nem vagyok az a típus, aki szereti lehordani az embereket, de a mentségemre legyen mondva, hogy a tegnapi bohóckodás és a pár sake amit letoltam igen csak elvette a kedvem az élettől. Örültem, hogy a gyerek felfedezi a világot, csak nem volt épp alkalmas rá az idő.
- Aha...- vigyorodott el- ... tegnap engem próbáltál leitatni, erre pedig te lettél az áldozat... ez jár, ha az ember olyannal kezd, aki nem egy súlycsoportban van vele...
- Nagyon vicces! Nem akartalak leitatni. Egy kicsit még alszok, majd reggelinél megbeszéljük a többit. Mit szólsz hozzá?
Fordulok Aoi felé, hogy mégse törjem le teljesen a kedvét és a felfedezhetnékjét.
-Különben meg öltözz fel. Egy fiatal hölgyhöz nem illik, hogy csak így sétálgasson a folyóson...- Remélem észhez tér. Valóban elvörösödve fut vissza a szobájába.
Mivel visszaaludni már úgyse tudnék, miután a lány kiment a szobából levettem az alsógatyám, majd elindultam tusolni, majd átkopogtam a lányokhoz, hogy a megígért beszélgetést a fűtésről megejtsük. Miután nem kapok választ, kinyitom az ajtót, de senki nincs benn, vagyis feltételezhetően már reggelizik. El is indulok az ebédlőbe, ahol rövid keresgélés után meg is látom a lányt, éppen egy Föld falusi fiúval beszélget.
- Szóval itt bújkáltál?
- Hát igen...- nevetett fel Aoi- Nem tudtam már rád várni, így úgy gondoltam itt bevárlak, de idefelé szó szerint belebotlottam Zen-tóba..
~Milyen jó, ha az ember mindkét oldalon volt már.~ Oda sétálok hozzájuk, majd a fiú felé nyújtom a kezem.
- Szia a nevem Akira, Aoi társa vagyok, csatlakozhatok a társasághoz?
A kérdés csak költői volt, ugyanis annak ellenére, hogy voltam a Víz oldalán is, jelenleg Kumot képviselem és a társamra vigyázni akarok. Elmegyek keresni valami reggelit, majd visszaérve leülök és amikor a fiú menni készül utána szólok.
- Maradj nyugodtan, egyszer én is a te szövetséged oldalán voltam. Nem harapok.
Az egészben a vicc az volt, hogy egyikük sem tudta, hogy állathasználó vagyok és igenis, ha aktiválom a megfelelő technikát, akkor mégis megteszem, amire azt mondtam, hogy nem. Még annyit megteszek, hogy az asztal alatt aktiválom a tegnap este is használt technikát, hogy az emberek szaga ismét az emlékezetembe vésődjön, bár egy ebédlőben, ami tele van étellel igen csak nehéz ezt megkülönböztetni.
Nem sok idő marad nekem reggelizni, ugyanis hamarosan megjelenik a nő, aki a vezetőnk és közli, hogy a terv megváltozott és Mara már vár minket, vagyis csak a shinobikat, akik a tárgyalót védik.. ~Csodás. Alig vártam a tárgyalást a királynővel és még reggelizni sem hagyják az embert.~ Ekkor jövök rá, hogy az állatkáimnak nem adtam enni, így összeszedek annyi ételt, amennyit fel tudok vinni, majd közlöm Aoival a célom, hogy felviszem az állatoknak az ételt és majd csatlakozom. 3 perc volt mire megfordultam, ebből felet vett el az, hogy Moon megette a számára felhozott mennyiséget, majd a farkassal az oldalamon rohantam a kihallgató teremhez, ahol már elég nagy sor várt. Nem igazán értette a dolgot, hogy Mara mért szándékszik mindenkivel beszélni, de sosem értettem a politikához és nem is volt kedvem belefolyni, meg elég laza voltam ahhoz, hogy ne izguljak ilyen miatt. Sosem voltam szégyenlős típus, Mara is csak nő, akivel ugyanúgy lehet beszélni, mint bármely másikkal.

**Mezuri Ryu** Szer. Május 01 2013, 17:19

// Kései olvadás //

Mezuri végül nem találta meg Hóemberfalva Jégszívű Királynéját, hogy nem túl kedvező lső benyomást keltsen benne az este folyamán de legalább az ingyen ételben és persze italban nem szűkölködött a buli. Nem kicsit anti hősünk kicsit túlzásba is vitte a helyi nevezetes nedűk tesztelését, így igen jókedvűen tért nyugovóra, ám az ébredés már annál keservesebbre sikeredett, főleg mert három kopogás zavarta meg a Jounin álmát. Miután félálomban négykézláb elkúszott az ajtóig, majd ott valahogy feltápászkodva sikerült beengednie a hívatlan vendéget, sajnálattal konstatálta hogy nem Mara de még csak nem is a szobaszerviz volt hanem egy egyszerű küldönc, aki közölte hogy a küldöttség pár taknyos tagjával együtt reggel várja az Úrnő a tárgyalásra. Mezuri hogy kifejezze a háláját szó nélkül kilökte a futárt majd rácsapta az ajtót.
-Állj be a szervezetbe, mókás lesz. Foglaljuk el a szigetet, jó buli lesz egy shinobi falvat igazgatni, dölni fog a lé. Szabad kezet kapsz barátom... Kin én megöllek ha hazaérek egyszer. Az ANBU nem keltett ilyen korán amikor üldöztek hogy a fejem vegyék!
Motyogta magában de azért rendbe szedte magát, egy díszesebb világos ruházatát felöltve, rajta Namigakure jelképeivel, majd hátára csatolta a hatalmas népművészeti agyagedényét, amiben a homokot tárolta és elindult. Mikor megérkezett a tárgyalás helyszínére mogorván vette tudomásul hogy valóban a kölykökkel fogadja Mara.
~ Egek, ezek mind taknyosok. Annak ott lehet én vayok az apja. Az meg még térdel, besz*rok. Elfoglaltam egy országot, Megöltem több tucat híres shinobit, hírnevem megelőz de beoszt a kölykökhöz.~
Gondolkozott kihúzott büszke testtartással és karba tett kézzel, miközben Mara úrnőt pásztázta tekintetével.
~Tuti hogy belém van zúgva! No de ideje lesöpörni mindenkit!~ Vonta le végső következtetését.~

Sai Szomb. Május 04 2013, 00:56

//Hatalmas nagy bocsánatkérés a késésért, de előbb a szakdolgozat, utóbb meg az esküvőszervezés szívott le teljesen, mellesleg pedig bejátszott egy ballagás is, és csak most értem ide a többi tartozásom is leróva ˇˇ' Törekszem rá, hogy többé ilyen ne forduljon elő
Mivel mindenki eljutott a tárgyalásos részig - Kazeno, téged is úgy veszlek, mert Zento postjából az az érzésem, kijátszottátok végül PÜ-ben - ismét összefolynak a szálak.
Valamint Chou kérte a kalandból való kimesélését, ezen ne lepődjetek meg//

[Saki]
Aggodalmakkal telve várakoztál egyedül, hogy behívjanak. Korán volt, a vendég ninják még nagyban aludtak, vagy lézengtek a reggelit intézve. Várakoznod viszont nem kellett sokat, szinte azonnal bebocsátást nyerhettél. Ha gondosan megfigyelted tegnap és ma is Marát, falud új vezetőjét, akkor láthatod, hogy ugyanaz a ruha van még rajta, mint tegnap, és az arca is mintha szürkébb lenne, fáradt és sápadt, mintha nem aludt volna még egy szemernyit sem, s ez kicsit halványítana karizmatikus szépségén. Bár egyesek számára épp ez növelné szépsége értékét, hiszen a kemény külső mögül előcsillan valami törékeny nőiességéből, s látszódik, hogy végtére is ő is csak ember, megfáradt és nagy súlyokat cipelő nő egy gyenge ország élén, amely talán történelme egyik legnehezebb döntése előtt áll.
Mikor belépsz, int, hogy nyugodtan foglalj helyet vele szemben, majd ahogy engedelmeskedsz, fáradt, de bíztatónak szánt, erőltetett mosollyal pillant rád.
- Jelentést kérek, minden apróságról, még arról is, ami jelentéktelennek tűnik. Ma hajnalban ugyanis valaki vagy valakik megtámadták a konohai küldöttséget, az egyik geninük kórházi ellátásra is szorul.

[Mezuri]
A gyülekező képviselők közül téged hívat be először Mara. Ennek is megvan a maga politikai oka, országod semleges, egyik tömbhöz sem tartozik, talán téged a legkisebb rizikó elsőnek venni, mert így egyik tömb sem sértődhet meg. Bár tény, ettől még a második hely is lehet kényes, de valahogy a második hely már senkit nem szokott érdekelni még a versenyeknél sem, mert mindenki az elsőségre hajt.
Beléptedkor a nő állva fogad, meghajolva enyhén, az illemnek megfelelően, majd egy szék felé mutat, hogy foglalj helyet, s maga is így tesz az asztala mögött. Aztán megkínál jobbfajta Füst Országából szármaó szivarral s maga is rágyújt egyre. Ahogy lassan kifújja a letüdőzött füstöt, abban gyönyörködve töri meg a csendet.
- Mondja, Ryu-san, milyen egy semleges ország követének lenni? Hogy megy az élet Namigakurében, a két tömb egyik határmezsgyéjén? Meddig látja a vezetés fenntarthatónak a hatalmi elköteleződés hiányát?

[Zento, Amirei]
Kettőtöket hívat be másodiknak Mara. Döntése mögött, bár ti még nem tudtok róla, az áll, hogy nagyobb a valószínűsége, hogy a Víz Szövetsége áll a konohaiakat ért támadás mögött, mint az, hogy maga a Konohai Szövetség, vagy egy harmadik, a felszín alatt megbúvó erő mozgatná a szálakat. Persze ezeket sem szabad kizárni, de érthető, ha inkább másfelé gondolkodik az ember elsőnek.
Ahogy beléptetek, orrotokat megcsapta a korábban elszívott szivar csípős illata. Mara az ablak előtt állt, kifelé tekintgetett, szemlélve az alatta elterülő falut, amelyre egész jól rá lehetett látni a falu lentebbi részeire.
- Foglaljatok helyet - fordul meg lassan, végigmérve mindkettőtök arckifejezését. Aztán érzelemmentes arccal teszi fel első kérdését: - Meséljetek, miért szeretitek a falut, amelyben éltek, mit jelent számotokra? - mosolyodik el. Valószínűleg nem ezt a kérdést vártátok, ugyanakkor a nő komolynak látszik, sőt, mondhatni figyelmesen kívánja inni minden szavatok, amellyel saját falvatokról meséltek majd.

[Kazeno]
-a jounin, amit megtudhatott-
Már a szobában voltál, mikor a jounin felettesed megérkezett, és kiteljesedett a követségbe érkezett csapat létszáma. Hamar kupaktanácsot tartottatok a fejleményekről. A férfi kiderítette, hogy a hátsó szobák valóban a Hó Országi diplomaták és maga Mara szálláshelye, mondhatni főhadiszállása. Viszont magát a szobát két jounin őrzi kívülről, és egyet kint is felfedezett, aki az ablakokra felügyel, így nyom nélkül elég nehéz lenne belógni, az este további részére fel is hagyott a további puhatolózással felettesed. Viszont arra következtethettek, hogy valóban lehet ott őriznivaló.
- Maránál-
Te voltál a harmadik szerencsés. Még te is érezheted a szivar fanyar szagát, de már sokkal gyengébben, mint volt szerencséje az előtted levő két föld geninnek. Ugyanúgy leültetett a falu friss vezetője, ugyanakkor téged már ülve fogadott. Ahogy elhelyezkedsz, két kezével az asztalra könyököl, és ujjait összefűzve támasztja meg rajta állát. Ahogy eddig sem tűnt sosem tétovázónak, most sem húzza az időt, felteszi kérdését, amelyhez hasonló elhangzott már korábban: - Mondd csak, fiatalember, mi az, ami leginkább hajt abban, hogy falvad egyik kiváló ninjája legyél?

[Aoi, Akira]
Ti voltatok az utolsók, és mostanra nyilvánvalóvá vált a konohaiak feltűnő hiánya. Ahogy beléptetek, ti is az ücsörgő Marával találhattátok szemközt magatokat, aki titeket is hellyel kínált. Aztán rögtön egy kérdéssel is megkínált benneteket: - Mondjátok csak, mi a véleményetek Konoháról, mint szövetségesről?

//Chounak: +4 chakra az eddigiekért
Bár egymás után mentek be, úgy képzeljétek el a dolgot, hogy még nem itt lesz a beszélgetés vége ^^

Határidő, ami lemaradt: május 9.//

**Mezuri Ryu** Vas. Május 05 2013, 12:30

A várakozás több mint idegölő volt Mezuri számára, amúgy sem szerette azoknak a társaságát, akik nem a zsebét tömik tele vagy nem rendelkeznek figyelemreméltó adottságokkal. Ez alatt lehet érteni a szemnek oly kellemes női idomokat és a gyilkos képességeket is, mindkettő jó mulatsággal szolgálhat. A taknyosokkal való szoborpárbaj azonban kezdett vad fantáziálásba átcsapni hősünknél.
~Azt ott egy homokgömbbel fojtanám meg hogy ne ordibáljon. Ordibálósnak látszik, az pedig most nem tenne jót a fejemnek. Az a másik jól mutatna a Vashomok dárdáimmal átszabdalva, csak akkor még összevérezné Mara drága szőnyegeit. Fizetni pedig utálnék ilyen hülyeségekért. Ő pedig ha már úgyis szeret térdelni a lefejezés igen jó módja a...~
Itt többek szerencséjére Mezurit szólították be elsőként, aki egy mosolyt megengedve magának, kecses léptekkel indult meg a Királynő irodája felé majd lépett be azon megpillantva a mindig gyönyörű és jeges tekintetű Marát. Mikor a nő meghajolt Sárkányunk pedig viszonozta ezt a gesztust szinte tökéletesen leutánozva, már biztos volt abban hogy szerelmük hamarosan ki fog teljesedni, ám előbb a hivatalos ügyekkel kell foglalkozni. Az ajándék szivart egy nem túl feltűnő szaglás előzte meg, mint aki nem halálos méreg aromáját kutatja a dohányban, csupán ínyenc és szakértő a témában. Végül mivel erre semmi sem utalt, kényelmesen elhelyezkedve, homoktárolóját a széknek támasztva, gyújtott rá a szivarkülönlegességre. Jöhet a játszma, melyet Mara agresszívan de okosan nyit meg.
-Felség, mint a vezetés egyik tagja, örömmel mondhatom hogy ügyeink jó irányba haladnak. Gazdaságunk felfelé ível, akadémiánk létszáma napról napra nő és osztagaink készen állnak megvédeni országunkat vagy annak leendő szövetségeseit. Az elköteleződés inkább ártana nekünk, mint használna... Kivéve persze ha a megfelelő szövetséget sikerül megkötnünk. Így felséged remélem megérti ha alaposan végigjárjuk és meghallgatjuk a lehetőségeinket, mint ahogy kegyed is teszi ezzel a rendezvénnyel.- Válaszol mosolyogva a férfi, majd kifújja a füstöt a száján.

**Nakahara Saki** Kedd Május 07 2013, 23:08

[Sai - Hó országa - Olvadás?]

Korán reggel alig lehetett emberrel találkozni, ami némileg megnyugtatta Saki idegeit. A tegnapi nyüzsgés után sikerült valamennyire kialudnia magát, valamint némi erőt is próbált gyűjteni ahhoz, hogy ismét szembenézzen a kihívásokkal, amit a nap további része fog jelenteni a számára. Egyelőre azonban mással foglalkozott, vagyis azzal, hogy be tudja bizonyítani a falu új vezetőjének, igenis érdemes a küldetésre. Habár az este nem sok minden tudott meg, kétszer is el kellett hagynia a főcsarnokot, ahol a fogadást szervezték. Ahogy az ajtó előtt várakozott, eszébe jutott sok minden az eddigi életéből. Soha nem akart igazán ninja lenni, most mégis itt állt teljes felszerelésben, a kötelességét végezve. Sötétkék szempárja a földre szegeződött, mert már azt a kevés pillantást, illetve szemkontaktust is el akarta kerülni, ami jelen helyzetben veszélyeztethette. Szíve ugyan a megszokottnál gyorsabban vert, ám ahogy kinyílt az ajtó és bebocsájtást nyert, mintha kicsit lenyugodott volna.
*Em-emlékezz... miért vagy itt!* Próbálta biztatni magát, azonban nem ment vele túl sokra. Ahogy megpillantotta Marát, egyből összeszorult a gyomra és gombóc nőtt a torkába. Még abban sem volt biztos, hogy meg tud szólalni. Láthatóan a falu vezetője nem sokat aludt, vagyis inkább semmit. Még mindig ugyan azt a ruhát viselte, amit tegnap a megnyitón. Saki egyből arra gondolt, hogy valami baj lehet, hiszen ahogy eddig megismerte a nőt, mindig ügyelt a megjelenésére. Arcán látszott, hogy fáradt és kissé gondterhelt is. A lány semmi pénzért nem lett volna a helyében, hiszen jelenleg Marán múlott az egész ország sorsa. A genin önkéntelenül is ökölbe szorította mindkét kezét, amit csak akkor vett észre, amikor már körmeit kissé belevájta tenyerébe, illetve a kinti időjárás ellenére izzadni kezdett. Hirtelen nem találta a helyét, ezért tett egy óvatos lépést előre. Nyelt egy nagyot, hogy a gombócot eltüntesse a torkából. Sajnos nem sokat ért el ezzel a cselekedettel. Amikor a falu vezetője intett neki, hogy üljön le, jobb kezével megragadta a széket, majd kissé darabos mozdulatokkal foglalt helyet. Mara utasítására bólintott egyet, majd megpróbált megszólalni.
- Ha-hai - az első szó teljesen magától jött ki a genin száján, mintha inkább saját magának mondta volna, nem is a nőnek. Kezeit levette a szék karfájáról, és az ölében pihentette meg. Az asztaltól valószínűleg már nem láthatta a vezető, hogy Saki ismét ökölbe szorított kezeit. Az idegessége viszont kiült az arcára is, így esélye sem volt megtéveszteni Marát. Habár remélte, hogy a kunoichi ismeri a személyiségét és a gondjait a beszéddel.
- Um... szóval... - kezdett bele megint, aztán megakadt egy pillanatra, hogy összeszedje a gondolatait.
*Csak... el kell... mondanom, hogy... mit láttam... és hallottam.* Még a gondolatai is akadoztak, pedig senki sem hallhatta azokat. Vett egy mély levegőt, amiről azt gondolta, hogy kissé lenyugtatja, ám jelen esetben még ez sem segített. Úgy érezte, mint aki valami ítélőszék előtt van, és arra vár, hogy kimondják rá a halálos szavakat. Megint túl sokáig maradt csendben, tehát valamit tennie kellett. Jobb ötlet nem jutott eszébe, párat köhintett, majd újból szólásra nyitotta száját.
- Beszéltem... Kumogakure egyik geninével... de nem sokat - az első, igazán hasznos mondat végre elhagyta a száját, amitől kicsit jobban érezte magát. - Kedves volt velem... és Ő jött oda hozzám... a neve Sugomi Aoi. Megkérdeztem... mit gondol a faluról... és a tárgyalásról. Azt mondta, hogy... szerinte csodálatos hely... és érdekes a kultúránk. A modern felszerelésünk... nem érdekelte, de... de... attól még másokat vonzhat - vonta le a gyors következtetést az emlékeiből. - A múlt... és a jövő... megosztásáról beszélt. A tárgyalásról pedig... annyit mondott... a Raikage valószínűleg szeretné... a korábbi szerződést megújítani, hogy... ezzel megvédje a faluját. Aoi-san... nem akar háborút... és azt mondta... valószínűleg Iwagakure és Kirigakure... szintén szeretné megvédeni a lakhelyét... ezért harcolnak - már túl sokat beszélt, pedig még koránt sem ért mondandója végére. Szája kezdett kiszáradni, tekintete pedig ide-oda vándorolt a szobában. - Aztán... el kellett mennem. Az egyik segítő szólt... valaki járkált hátul... a szálloda hátsó részében. Mire odaértem... már nem láttam senkit. Visszamentem... a fogadóhelyiségbe... ahol láttam Aoi-sant... de már mással beszélgetett. Ha jól láttam... egy fiúval társalgott... akit talán közelebbről ismert. Nem sokkal később... egy Konoha-i ninjával is találkozott. A nyüzsgés miatt... viszont... nem hallottam... miről beszéltek - végül mégsem volt olyan fontos információ, de Mara kérte, hogy mondjon el minden apróságot. - Láttam... egy lányt, aki... intett felém. Rám mosolygott... de... nem tudom miért. Talán... Iwagakure jelét viselte... ebben viszont... nem vagyok biztos. Vele... nem... volt alkalmam beszélni. Egy kicsit... hátra mentem... túl sok volt az ember - hirtelen váltott témát, amit kicsit meg is bánt, mert ezzel leleplezte magát. Nem maradt végig a teremben, vagyis elhagyta fő állását. - Egy férfi... járt hátul... valamit keresett. Nem szólítottam meg... csak elmentem mellette. De... de... olyan érzésem volt... hogy rossz szándékai vannak. Amikor... találkozott a tekintetünk... olyan volt, mintha... belém látott volna - erre az emlékre nyelt egy nagyot és, hogy félelmét leplezze, alibiből megigazította a ruháját. - Um... ennyi lenne.
Saki végre megnyugodhatott, hiszen elmondott mindent, amit látott, hallott és tapasztalt a tegnapi napból. Néhány rakoncátlan tincse arcába vándorolt, amiket kezével gyorsan elsöpört onnan. Fejét kissé lefelé fordította, mintha megadta volna magát. Valami rosszat sejtett, ám azt maga sem tudta megmagyarázni, hogy pontosan mit.

**Sugomi Aoi** Csüt. Május 09 2013, 08:56

Megérkeztek, sietve és reményekkel telve, de ahogyan az idő lassan telt, ez a fennkölt és elhatározástól teli érzés, egyre csak enyhébb és semmitmondóbbá kezdett vallni. Hiszen Aoi elhatározta magában, hogy mindent ki fog majd állni, amit Mara, Yukigakure vezetője elé állíthat. Hitt a saját képességeiben és abban is, hogy a szavak ereje elég lesz ahhoz, hogy meggyőze a falú fiatal vezetőjét, hogy Kumogakure és a Tűz szövetségének az oldalára álljon. De a szavak ereje... na az... nos, ez volt az egyetlen melyben Aoi sohasem tudott hinni fiatalon. Túl semmitmondó és törékenynek tűnt a számára és inkább részesítette előnyben az erőt és az akaratot, mind némi szócséplést! De ezen álláspontja drasztikusan megváltozott. Igen, azóta a nap óta, hogy találkozott azzal a Konohai kunoichi-vel, azon rejtek shinobi-jával, melyet ki nem állhatott, akit szívből gyűlölt gyerekorra óta. És aki a legnagyobb változást hozta el az életében. Mert megtanította arra, hogy a világ változó és hogy a múlt csak arra való, hogy okoljunk belőle. Milyen régi emléknek is tűnt az a pár hónapnyi távolság. Ebbe még ő is beleborzongott, ahogyan az előtte álló ajtó kinyílt.
De ahogyan az érzései újra felmelegedtek az emlékek hullámai miatt, melyek az akaratának partjait ostromolták, az elsőnek belépő Namigakurei shinobi végre kilépett az addig csukva lépő ajtón. Namigakure! Az a falú, melyről Aoi eddig a pillanatig nem is halott. Nem tudta, melyik ország rejteke és hogy kinek az oldalán is áll! De az idevaló úton a jounin vezetőjük felkészítette őket, felnyitotta a szemüket és az amit halott, elég volt ahhoz, hogy nyugtalansággal töltse el. Egy kicsi falú a hullámok földjén, mely nem áll senki oldalán sem. „Pontosan akkora kockázat mind az ellenség!” Ezt gondolta róluk Aoi már akkor és ahogyan a férfi arcát nézte, ez az érzés egyre jobban megalapozottnak kezdett tűnni.
De nem jött be az oly tapasztalt jounin számítása. A következő küldöttség, melyet Mara fogadott, nem más volt az Iwagakurei volt. Elsőnek a semleges nemzet, most meg a Víz szövetségének alappillérje! Kezdett rosszul állni a helyzet. Aoi a kezeit tördelte, ahogyan elhúzta a száját. Mara egyre tovább váratta őket, ami nem is kicsit zavarta őt. Ez pedig lesütött az arcáról és a testbeszédéről is.

- Figyelj, nem tudjuk mi a hercegnő célja és változtatni sem tudok rajta, szóval nyugodj meg és mély levegővételekkel gondold át a mondandódat és hogy mit akarsz mondani neki. - szólalt meg váratlanul Akira, aki egész végig csendben guggolt mellette. - Valószínűleg olyan dolgokat fog kérdezni, hogy mért vagyunk jobbak a Víznél. Nem árulnám el a válaszom és te se tedd. Lehet, hogy egy faluból jöttünk, de nem lenne jó, ha elkapnának minket és valahogyan a másik ellen fordítanák ezt. - adott Aoi-nak egy megfontolandó tanácsot, mellyel ugyan a kunoichi nem értett egyet, de arra elég volt, hogy megnyugodjon, a gondolatait elvonja Mara-ról és az érzésiéről, és hogy sokkalta tárgyilagosabba gondoljon erre az egészre. - Figyelj! te vagy a fiatalabb, ha elkapnak én megteszek érted bármit, hogy ne bántsanak, viszont fordítva nem várom el, sőt megtiltom. Ha ilyen történne, akkor menekülj és ne foglalkozz velem. Sokkal fontosabb vagy a falunak, mint én, aki nem rég érkezett és előtte az ellenség oldalán harcolt. - Aoi azonnal Akira-ra kapta a tekintetét. Ugyan nem látszott volna addig rajta, hogy figyelj a férfira, ezzel az egyetlen mozdulattal leplezte magát. Sőt fől is keltette a lány figyelmét. Sokkal jobban mint kellet volna, de akkor is. ~Nem Kumogakurei volt? Azt már mondta korábban, hogy nem régóta van a falúban, de azt eddig eltitkolta, hogy az ellenség oldalán ált. … Vajon miért csatlakozott hozzánk? Mi történhetett vele? ~ ezek és még hasonló kérdés bukkant fel Aoi-ban, de nem volt elég bátorsága, hogy fel is tegye neki. Talán máskor, egy másik helyen, mikor alkalma lesz vele még egyszer beszélgetnie, pont ahogyan a múltban, a hajón is történt. - Tudod-e mi a különbség az ellenség és az ellenfél szavak jelentése között?- törte meg újra a pillanatnyi csendet a fiú. Érdekes és jogos kérdés, annak fényében, hogy az elmúlt másfél napban, több olyan esemény is történt, mely hát felborzolhatta a kedélyeit. Hiszen Aoi olyan közvetlenül bánt a Yukigakurei genin kunoichi-vel, de még az ellenséges Iwagakurei-vel is, hogy olyant csak nagyon ritkán látni.
- Én nagyon is tudom a saját válaszomat...- nézte az ajtót Aoi, miközben nem ő, hanem az Amegakure fiú sétált be rajta, éppen az Iwai küldöttség után. - … de kélek Akira-kun! Mond el te mit is gondolsz róla? - nézett a fiúra abban a pillanatban, ahogyan az ajtó bezárult elötte.
- Az ellenfél akár egy barátod is lehet, akivel edzel, viszont az ellenség bárki lehet. Általában ártani akar neked vagy valamilyen szinten visszahúzni. Sokkal jobb lenne a világ, ha az országok nem ellenségként, hanem ellenfélként tekintenének egymásra, hiszen ha az ellenféllel harcolsz, nem akarsz kárt tenni benne, csak le akarod győzni és eddig edzel, amíg le nem győzöd, viszont ha legyőzted tovább kell menned az úton, mert akkor ő akar legyőzni téged és kétszer annyira fog hajtani, hogy visszaszerezze az előnyét és így egymást húzzátok, de mégse akar senki senkit megsemmisíteni.- fejtette ki az álláspontját elég bőbeszédűen, ami nagyon nem vallott rá, de nagyon is tetszett Aoi-nak. Hiszen úgy érezte, hogy egyre jobban kezdi megérteni ezt a férfit és ennek nagyon is örült. Még annak ellenére is, hogy nem értett vele egyet ezzel a nézőponttal kapcsolatban.
- Kár hogy nem mindig van így...- sóhajtott fel Aoi- Hiszen ha óvatlan vagy éppen túl heves vagy, még az ellenfeledet is megsebesítheted. Ha pedig sérülést okoznak valakinek, az mindig haraghoz vezet, amit ha nem kezelnek, mint a gyomot, el is burjánzhat és a harag egy pillanat alatt képes átváltani gyűlöletbe. - túlságosan érett és megfontolt szavak voltak ezek egy genin-he. - A gyűlölet pedig a pusztítás utáni vágyból ered. - mosolyodott el. - Ezt a mesterem mondta nekem még régen. „A gyűlölet bosszúvágyat hordoz magában, hogy visszaadjuk mindazt melyet elkellet szenvednünk. Ha pedig ez vezeti az embert, legyen az illető a legjobb barátunk, a családunk, vagy éppen egy ismeretlen, ugyanolyanná válik a szemünkben...” - csukódtak le az apró kis szemei. - Én annak idején gyűlöltem Konohagakure-t mindazért, amit az anyámmal tettek. De mikor találkoztam egy konohai kunoichi-vel és ahogyan velem bánt, rákellet jönnöm, hogy nem Konohát gyűlölöm, csupán azt az egy embert, akivel bár sohasem találkoztam, nem ismertem, mégis köze volt ahhoz, hogy édesanyámat a szégyenbe száműzte. Ha most, itt lenne, nem tudom mit kérdezhetnék tőle, nem tudom mit éreznék vagy gondolnák róla... de eltértem a témától nem igaz?! - mosolyodott el, de látszott rajta, hogy felzavarták azok a szavak, melyeket kimondott egy pillanattal korábban. - De... - nézett körbe- … észrevetted? - kérdezte a férfitól- A konohaiak nincsenek itt!
- Már egy ideje észrevettem, hogy nincsenek. - jelentette ki ő is. Bár ez a tény nem csupán zavaró, hanem úgymond felkavaró is volt. Vagyis legalább Aoi számára, hiszen annyi kérdése támadt újra, hogy az elvonta a gondolatait a feladatáról. De ő ilyen volt, mindig szeretett gondolkodni, kérdésekre lelni, válaszokra találni. Őt ez hajtotta előre.- De szerintem nincs igazad, ugyanis egy ellenfélt általában tisztelsz és ő is tisztel téged. Legalábbis elméletben így kéne lennie. Már pedig a kölcsönös tisztelet jele az is, hogy ha megsérül a másik segítesz neki és bocsánatot kérsz a figyelmetlenségért. Szerintem sokkal erősebb az, aki be tudja látni a hibáit és bocsánatot tud kérni, mint az, aki csak azért kér bocsánatot, hogy ezen is túl legyen és mert az illem így diktálja. - az ajót megmozdult előttük, amire mind a ketten felkapták ugyan a fejüket, de mielőtt akármi is történt volna, Aoi villámgyorsan szólalt meg, miközben ellökte magát a faltól. -
- Akkor úgy látszik ebben nem fogunk egyetérteni. - mosolygott a férfira- De én nem csak a riválisaimat, a feljebbvalóimat vagy akár az idősebbeket tisztelem, hanem bár legyen valaki az ellenfelem ugyan úgy megjár neki a tisztelet.

És abban a pillanatban kinyílt az ajtó és ahogyan a fiú maga mögött hagyta a Mara irodáját, úgy végre eljött az ideje, hogy utolsó kint lévő küldöttség is képviseltesse magát a falú legújabb vezetője előtt. Bár Aoi egyáltalán nem tudta, hogy mi is fog bent váni rá, teljesen nyugodt volt! Hiszen ők voltak soron, a várakozás unalmas indul, de a végére érdekessé váló eseményei véget értek és most, talán életük egyik legfontosabb eseménye vette kezdetét. Mikor nem csak saját magukat kell képviselniük, hanem a szeretett falujukat is, egy egész ország és egy szövetség érdekeit. Ahogyan pedig lassan beléptek a szobába és az ajtó bezárult mögöttük, nem volt többé visszaút. Ott álltak Mara előtt és készen kellett állniuk mindenre ami a sors eléjük sodor.
- Mara-sama...- hajolt meg illedelmesen Aoi, miközben rangjához méltóan üdvözölte az idősebb kunoichi-t.
Azonban a falú vezetője csak intet nekik hogy üljenek le. Arca fáradt volt és a táskás szemei mögött megbújó tekintette fürkésző. Nem is nagyon hasonlított arra a személyre, aki tegnap megjelent mindenki szeme előtt és csak a kisugárzása elég volt ahhoz, hogy magára vonzza az összes jelenlévő tekintettét. És mind a ketten örömmel vették a felkínált helyett. A kunoichi-vel szemben, de nem túl távol, két kényelmes szék, melyek kissé meleg tapintásuk arról árulkodott, hogy nem ők az elsők, akik ma helyet foglalnak rajta. De ezt feltételezhető volt.
- ]]Mondjátok csak, mi a véleményetek Konoháról, mint szövetségesről? - tette fel a kérdését, mellyel ugyan nem hozta zavarba a két genin-t, de mégis furcsa és váratlan kérdés volt ez tőle. Olyan, melyet nem vártak tőle és melyre jól átgondoltan kellett volna válaszolni. De Aoi nem így tett.
- Hogy teljesen meglehet bennük bízni!- vágta rá egyből a fiatal kunoichi- Konohagakure no Sato többször bizonyította a történelem során, hogy lehet rájuk számítani mint szövetséges. Ők nem olyanok, akik elárulnák a bajtársaikat, akik cserbenhagynák a szövetségeseiket, akik hátratámadnának valaki az önös céljaikért! -hangja erélyes volt ugyan, de nem sértő. Az arcán pedig látszott, hogy amit gondol azt igaznak is tartja.
-Igazából nem nagyon ismerem a falut... - szólalt meg kis néma csend után Akira is és ahogyan korábban, akkor is megvillogtatta a szónoki képességeit. Hosszan, tömören, mégis érthetően és hangsúllyal, sőt sokszor szépen és előkelően beszélt, megadva a nőnek járó tiszteletet, ahogyan a saját szavaival ugyan, de megfogalmazta a mondandóját. És az amit mondott egyben volt elgondolkodtató és érdekes. Főleg a szervezett neve és a rólunk szerezhető információ, melyről eddig a genin fiú hallgatott, még Aoi előtt is. - … akkor tud bocsánatot kérni, pont a kölcsönös tisztelet miatt. - fejezte be majdnem ugyanazokkal a szavakkal a mondandóját, mind mikor vele beszélt korábban.
- Már megint ez...- nyögte ki halkan a fiatal kunoichi, miközben zavarában megvakarta a homlokát. De szerencséjére észbe kapott. Nem akart nekiállni vitatkozni a fiúval főleg itt, de máskor és máshol talán újra elcseveghetnek mindezen majd, ha marad rá idejük. De a tekintetét lassan felemelte az idősebb kunoichi-re, ahogyan várta, hogy most ő, a falú vezetője, hogyan is fog reagálni mindarra ami elhangzott.

**Akira** Csüt. Május 09 2013, 11:33

Annyira nem siettem a dolgokat, épp csak annyira, hogy ne késsek, mert nem tudhattam, hogy mikor kerülünk sorra. A fejembe már meg volt, hogy mit mondok. Elmesélem, hogy engem igazából egyik oldal sem érint, mivel, ha csak másodlagosan is én a békét képviselem, ezzel bízott meg a Kami no Yugen nevű szervezet, ha jelenleg annyira nem nézik jó szemmel, hogy leléptem a falumból. Ez volt az egyik, már csak a másik dolog volt hátra, hogy azt is közöljem, hogy hiába vagyok jelenleg Kumo szolgálatában nem érzem magaménak a falut, hiszen csak pár hete kerültem oda, előtte a Hold országának ninjája voltam, ami köztudottan a másik oldalt képviseli. Ahogy ezen gondolkodtam, vagyis nem is gondolkodtam, csak gyorsan, még egyszer átgondoltam az egészet. Egyetlen társam, aki jelenleg velem volt, az Moon, akinek a jelenléte bátorságot adott. Hamarosan megérkeztem a helyszínre, ahol már majdnem mindenki ott volt, talán csak a Konohai delegáltság hiányzott. Mindenki szorongott és izgult, én viszont tudtam, hogy mit akarok és mért jöttem, egyetlen dolog, amit sajnáltam, hogy nem tanultam meg idézni, mert mégis ki gyanakodna egy menyétre, hogy esetleg a papírokat akarja megnézni, hogy jelezze a dolgot az idézőnek, na meg egy állatot melyik nemzethez kötnek, ha elkapják akkor egyszerűen eltűnik. Ahogy egyre inkább húzódott a sor és minket még nem hívtak be, én is egyre idegesebb lettem, hogy mi van, de próbáltam leplezni, mert Aoi nem bírt megűlni a fenekén és ha más nem, nekem kell belé lelket öntenem, igaz az sem volt jobb, hogy elsőként egy semleges, majd a víz szövetség alapországát hívta be Mara. Nem lehetett tudni, hogy mi a célja és ismét visszatértünk az idézés problematikájához. Jó lenne kihallgatni a beszélgetéseket egy állat segítségével. Nem bírtam tovább nézni Aoi szenvedését, ezért rászóltam.
- Figyelj, nem tudjuk mi a hercegnő célja és változtatni sem tudok rajta, szóval nyugodj meg és mély levegővételekkel gondold át a mondandódat és hogy mit akarsz mondani neki. Valószínűleg olyan dolgokat fog kérdezni, hogy mért vagyunk jobbak a Víznél. Nem árulnám el a válaszom és te se tedd. Lehet, hogy egy faluból jöttünk, de nem lenne jó, ha elkapnának minket és valahogyan a másik ellen fordítanák ezt.
- Figyelj! Te vagy a fiatalabb, ha elkapnak én megteszek érted bármit, hogy ne bántsanak, viszont fordítva nem várom el, sőt megtiltom. Ha ilyen történne, akkor menekülj és ne foglalkozz velem. Sokkal fontosabb vagy a falunak, mint én, aki nem rég érkezett és előtte az ellenség oldalán harcolt.
Ismét iszonyat el szaladt velem a ló, de még nem volt vége, így hát folytattam.
- Tudod-e mi a különbség az ellenség és az ellenfél szavak jelentése között?
Várom a reakciót, majd ha megkaptam a választól függően ismét elkezdem.
Ha igen a válasz, akkor csak némán bólintok. Ha viszont nemleges, akkor röviden felvázolom:
- Az ellenfél akár egy barátod is lehet, akivel edzel, viszont az ellenség bárki lehet. Általában ártani akar neked vagy valamilyen szinten visszahúzni. Sokkal jobb lenne a világ, ha az országok nem ellenségként, hanem ellenfélként tekintenének egymásra, hiszen ha az ellenféllel harcolsz, nem akarsz kárt tenni benne, csak le akarod győzni és eddig edzel, amíg le nem győzöd, viszont ha legyőzted tovább kell menned az úton, mert akkor ő akar legyőzni téged és kétszer annyira fog hajtani, hogy visszaszerezze az előnyét és így egymást húzzátok, de mégse akar senki senkit megsemmisíteni.
Remélem megértette a mondandómat és végre lenyugodott egy kicsit. Tudtam, hogy ezt benn is el fogom mondani, bár akkor már nem lesz spontán, mint most.Aoi miután én kifejtettem a véleményem, ő is elmondta a sajátját.
- Kár hogy nem mindig van így...- sóhajtott fel Aoi- Hiszen ha óvatlan vagy éppen túl heves vagy, még az ellenfeledet is megsebesítheted. Ha pedig sérülést okoznak valakinek, az mindig haraghoz vezet, amit ha nem kezelnek, mint a gyomot, el is burjánzhat és a harag egy pillanat alatt képes átváltani gyűlöletbe. - túlságosan érett és megfontolt szavak voltak ezek egy genin-hez. - A gyűlölet pedig a pusztítás utáni vágyból ered. - mosolyodott el. - Ezt a mesterem mondta nekem még régen. „A gyűlölet bosszúvágyat hordoz magában, hogy visszaadjuk mindazt melyet elkellet szenvednünk. Ha pedig ez vezeti az embert, legyen az illető a legjobb barátunk, a családunk, vagy éppen egy ismeretlen, ugyanolyanná válik a szemünkben...” - csukódtak le az apró kis szemei. - Én annak idején gyűlöltem Konohagakure-t mindazért, amit az anyámmal tettek. De mikor találkoztam egy konohai kunoichi-vel és ahogyan velem bánt, rákellet jönnöm, hogy nem Konohát gyűlölöm, csupán azt az egy embert, akivel bár sohasem találkoztam, nem ismertem, mégis köze volt ahhoz, hogy édesanyámat a szégyenbe száműzte. Ha most, itt lenne, nem tudom mit kérdezhetnék tőle, nem tudom mit éreznék vagy gondolnák róla... de eltértem a témától nem igaz?! - mosolyodott el, de látszott rajta, hogy felzavarták azok a szavak, melyeket kimondott egy pillanattal korábban. - De... - nézett körbe- … észrevetted? - kérdezte a férfitól- A konohaiak nincsenek itt!
- Már egy ideje észrevettem, hogy nincsenek. - jelentette ki ő is. Bár ez a tény nem csupán zavaró, hanem úgymond felkavaró is volt. Vagyis legalább Aoi számára, hiszen annyi kérdése támadt újra, hogy az elvonta a gondolatait a feladatáról. De ő ilyen volt, mindig szeretett gondolkodni, kérdésekre lelni, válaszokra találni. Őt ez hajtotta előre.- De szerintem nincs igazad, ugyanis egy ellenfélt általában tisztelsz és ő is tisztel téged. Legalábbis elméletben így kéne lennie. Már pedig a kölcsönös tisztelet jele az is, hogy ha megsérül a másik segítesz neki és bocsánatot kérsz a figyelmetlenségért. Szerintem sokkal erősebb az, aki be tudja látni a hibáit és bocsánatot tud kérni, mint az, aki csak azért kér bocsánatot, hogy ezen is túl legyen és mert az illem így diktálja. - az ajót megmozdult előttük, amire mind a ketten felkapták ugyan a fejüket, de mielőtt akármi is történt volna, Aoi villámgyorsan szólalt meg, miközben ellökte magát a faltól.
- Akkor úgy látszik ebben nem fogunk egyetérteni. - mosolygott a férfira- De én nem csak a riválisaimat, a feljebbvalóimat vagy akár az idősebbeket tisztelem, hanem bár legyen valaki az ellenfelem ugyan úgy megjár neki a tisztelet.
- Ugyanarról beszélünk és nem mondtam, hogy csak az ellenfélnek jár meg a tisztelet, de most az ellenfél és az ellenség szó különbségéről volt szó.
Még éppen volt időm ezt elmondani, amikor kilépett az előttünk lévő utolsó falu küldöttje is. ~Végre!~ Könnyebültem meg, bár a halál se várta ezt a beszélgetést, mert tud kínos dolgokat okozni, ha valaki már mindkét oldalt bejárta, főleg politikai téren. A hosszú, bár unalmasnak nem mondható beszélgetés után végre bejutunk az oroszlán barlangjába, ahova önszántamból csak azért mennék be, mert egy újabb hülyeség, amivel dicsekedhetnék a haverjaimnak, ha ők nem maradtak volna a Holdban. Ez a gondolat igen csak elszomorított, de nem mutathatom ki, mert felhasználható ellenem. Belépve, oldalamon Moonnal, meghajoltam, majd miután helyet mutattak le is ültem. A meleg szék azt árulta el, hogy már jó páran ültek előttem, bár ez nem volt meglepő, hiszen mi vagyunk az utolsók a mai nap során. A hercegnőn a tegnapi énje egyáltalán nem látszott, mintha, sőt biztosan, egész este egy percet nem aludt és mégis van ereje folytatni ilyen beszélgetéseket, ami igazán lenyűgöző volt. Ekkor jött a kérdés, amire egyáltalán nem számítottam.
- Mondjátok csak, mi a véleményetek Konoháról, mint szövetségesről?
ppen nyitottam volna ki a számat, de szerencsére Aoi megelőzött, ugyanis nem tudtam volna mit mondani, a mondandóján hallatszott a gyermeki ártatlanság és az átgondolatlanság, de amit mondott az úgy volt jó, ahogy. Amíg rá figyeltek titokban aktiváltam a négy láb jutsut, de csak részlegesen hogy a szagok és az állati ösztönök segítségével próbáljam kitalálni a nő gondolatait, bár a gondolat olvasás, még így sem volt az erősségem. Megvártam míg befejezi, majd én is elkezdtem a már kitalált mondandómat.
-Igazából nem nagyon ismerem a falut, eddig soha nem jártam ott, sőt Kumoba is csak pár hete élek. Igaz, jelenleg Kumo szolgálatában állok és azért jöttem, hogy a Tűz oldalára állítsam Hó országát, de ön, mint a falu vezetője sokkal jobban tudja, hogy a falujának mi az, ami jó, mint mi, akik csak azért vagyunk itt, hogy meggyőzzük róla, hogy a mi oldalunkon harcoljon. Én nem fogom elárulni Kumot azzal, hogy azt mondom, hogy semmiben sem jobb, mint a másik, mindkét oldalnak vannak erősségei és gyengeségei. Annak ellenére, hogy én elsődlegesen Kumot támogatom, másodlagosan a békét. Az itt lévők közül senki, még a társam sem tudja, hogy eredetileg melyik faluból jöttem és ezen nem is szeretnék változtatni, viszont azt mindenképp szeretném önnel közölni, Mara- sama, hogy egy szervezet tagja, a Kami no Yugen, vagyok, nem hiszem, hogy ismeri, de a célunk a háború megakadályozása. Mi egyik oldallal sem vagyunk, nekünk a célunk a Béke és annak megtartása. Személy szerint ln is jobban szeretném, ha az országok nem ellenségként, hanem ellenfélnek tekintenék egymásnak, de a legjobb lenne, ha szövetségesként. Nem kell magyaráznom, hogy mi a különbség a két korábban szó között, de szeretném a saját véleményemet elmondani erről. Az ellenféllel kölcsönösen tiszteljük egymást és arra sarkaljuk egymást, hogy fejlődjünk és ha valaki meg is sérti a másikat, akkor tud bocsánatot kérni, pont a kölcsönös tisztelet miatt.
Jó hosszúra nyúlt a mondandóm, nem akartam ennyit beszélni, de muszáj volt kiterítenem a kártyáimat, még ha ezzel legalább akkorát bukhatok, mint amekkorát nyerhetek. Most már csak Marán áll, hogy dönt, amúgy is eddig is rajta állt. A technika használata nem volt kimerítő, viszont annál hasznosabb. Sokkal jobban érzékeltem Mara szívverését, pulzusát, ami sokat elárult a hallottakra adott reakciójából és így nagyobb esélye, hogy olyat tudok mondani, ami megérinti.

Sai Kedd Május 21 2013, 02:06

//Először is elnézést, egyszerűen nem tudtam erőt venni magamon, remélem, ez elmúlt, a con legalább is jót tett a hangulatomnak.
Másodszor: Amirei: második kimaradás, Zento értesített, de ettől függetlenül első kimaradás, Kazeno, második kimaradás, első zsinórban
Ismét felhívom a figyelmet - főleg Amiei miatt - hogy harmadszori zsinórbéli kimaradás után az illető kiesik a kalandból.//

[Saki]

Bár jelentésed szakadozott, hangod bizonytalan és halk, mégis figyelmesen és csendben hallgat végig, majd az egyetlen gyanúsnak tűnő momentumra kérdez rá részletesebben. Igyekszik hangjával kíméletes lenni, nem olyan, mint amit mutat másoknak, még csak meg sem emeli a hangját, valószínűleg látta rajtad már korábban is, hogy csak rosszat tenne azzal, ha megpróbálna rád ijeszteni, hogy összekapd magad, sokkal inkább törekszik arra, hogy megdicsérjen, még ha csak kicsit is, éreztetve, hogy bár szerinted nem tettél sokat, pontosan ilyesmit vár tőled, nem pedig rögtön az összes ország minden féltett titkát.
- Nagyon jó. Most próbáld meg felidézni, milyennek láttad azt a férfit, aki felkeltette a gyanakvásod. Hiszen bizonyára nem volt véletlen, ha így éreztél, rendesen kiképzett, yukigakurei kunoichiként. Talán pont ő lesz az, akit keresünk - szavaihoz egy bátorító mosolyt is küld ismét.

[Mezuri]

Miközben a válaszod hallgatja, tovább élvezi a szivar füstjének gyönyöreit. A kérdés érezhetően csupán bemelegítés volt, talán csak kíváncsi volt, milyen típus vagy, a bőbeszédűbb, vagy akit okosan kell megdolgozni, az őszinte vagy a fondorlatosan szépen beszélő. Arca nem sokat árul el arról, mire jutott, direkt kérdése annál inkább.
- Nem illendő ilyesmit kérdezni ennyire nyíltan, de tegyük félre a diplomáciai cseszkődést. Mint egy ilyen rendezvény képviselője, bizonyára valamiféle elképzelésekkel ékezett, és érdemesnek találta az országa az országom arra, hogy esetleges szövetséget kössenek. Így nyíltan rákérdezek: Mit kíván tőlünk Namigakure és mit hajlandó kínálni érte cserébe?

[Aoi, Akira]

A falu új vezetője már első, provokatívabb kérdéséből is leszűrhette, kettőtök közül kinek a reakcióira kell inkább figyelnie, hogy a valóságot - legalább is az általatok ismert valóságot - kiolvashassa belőlük. Aoi hevessége ugyanis elárult mindent meggyőződéséről és a szövetséges országgal kapcsolatosan táplált elképzeléseiről. Akira, bár azonnal jutsutárához nyúlt, a szivar felerősödő illatán, illetve a Marán még ott levő tegnapi illatkavalkádon kívül nem sok mindent érezhetett, főleg nem belső gondolatokat, hiszen ily módon maximum félelmet érezhetne az ember, azt is csak abból, hogy az ellenfele izzadtságtermelése rendellenesen megnő, míg a lélegzetvétele akadozón kapkodóvá válik anélkül, hogy komolyabb fizikai munkát végezne, de itt most nem volt helye félelemnek, legalább is Mara részéről a legkevésbé. S bár a szívverését is kihallhatná talán, ha fülel, azon sincs semmi érdekes, a nő olyan nyugodt volt és olyan érzelemmentes, mint amilyen fáradt. Pedig minden bizonnyal az ő fejében is forogtak a gondolatok, épp csak az elme szintjén, nem pedig a szív szintjén, elvégre nem véletlenül jutott oda, ahol ma áll, ráadásul nem is akárhogyan, határozott kézzel végrehajtott puccsal.
Látszólag nem különösebben érdekelte a filozófiai kérdéskör sem, amelyen a fiatal férfi elindult, kettőtök közül érezhetően Aoit kezdte el kitüntetni figyelmével, minden rezdülését élénk figyelemmel kísérve, bár tény, arra ügyelt, ne legyen túl udvariatlan annak ellenére, hogy csak geninekkel beszélt, s így olykor vet pár pillantást Akirára is, még ha ő nem is jelent számára olyan tiszta információforrást, mint amilyet Aoi.
- Nemes, békeszerető gondolatok. Mi mindenre lennétek képesek az országotokért? Te, aki ott nőttél fel, és te, aki csak nemrég érkeztél oda, egy korábbi helynek már hátat fordítva?

//többieknek marad a korábbi post feljebb, határidő: május 26., s a tapasztalataim alapján, hogy legyen időm elolvasni, postolás majd május 28-áig fog megtörténni, így talán menni is fog ˇˇ'//

**Nakahara Saki** Pént. Május 24 2013, 23:31

[Sai - Hó országa - Olvadás?]

Apró kezei szorosan markolták felsőjének szélét, ahogyan próbált megfelelni ezen a beszélgetésen. Kicsit enyhült a szorongása, mert látta, hogy a falu vezetője nem akar rárontani a kérdésekkel. Még meg is dicsérte, ami eléggé meglepte Sakit. Nagyokat pislogott, majd igyekezett hálás arckifejezést felvenni. Az idegességét legalább egy kicsit elnyomta az új érzés, ami a hatalmába kerítette.
*Végre... hasznos vagyok.* Gondolta magában a fiatal kunoichi, akinek nem kellett sok, hogy rájöjjön, Mara bizony minden erejével azon volt, hogy megdicsérje, illetve biztassa is. Sokat jelentett neki, hogy ennyire törődnek vele. Habár mindig igyekezett távol maradni a figyelem középpontjától, ez alkalommal nem próbált meg elmenekülni a feljebbvalója pillantásai elől. Talán amiatt volt könnyebb itt teljesítenie, mert csak egyetlen ember hallgatta. Sötétkék szempárja az előtte lévő asztalra szegeződött, amikor a falu vezetője rákérdezett egy momentumra az elbeszéléséből. Hirtelen egy apró hangfoszlány hagyta el a száját, mert nem igazán akart visszaemlékezni arra a férfira, akit tegnap látott. Újra eszébe jutott a félelmetes tekintet, ami majdnem lyukat égetett belé, amikor egy pillanatra összetalálkoztak. Ugyan nem volt sok ideje megfigyelni az embert, mégis megpróbálta a lehető legpontosabban felidézni az összes részletet.
*Segítenem kell... Mara-san... számít rám.* Ezzel próbálta meggyőzni magát, hogy igenis van értelme újra átélni azt a néhány percet. Emlékezőtehetsége eddig sosem hagyta cserben, és remélte, hogy most is így lesz.
- Um... hai... - motyogta elhaló hangon a genin, hiszen nem akart csak úgy csöndben ülni, amíg összeszedi a gondolatait. Általában azzal nyugtatta meg magát, hogy mély levegőt vett és lehunyta a szemét, ám ebben az esetben ez nem vezetett volna túl jó eredményre. Inkább körbevitte tekintetét a szobán, de úgy, hogy a fejét nem mozdított el. Ez valamennyire kibillentette abból az állapotból, amibe belezuhant. Megpróbált egy komolyabb arckifejezést felvenni, azonban az emlékek úgy megrohamozták, hogy majdnem elsírta magát. Amolyan pótcselekvésként füle mögé tűrte egyik elöl lévő tincstét, ami azonnal vissza is hullott az arcába.
- Nem... nem... láttam fejpántot... vagy egyéb jelzést - kezdett bele a mondandójába. Úgy érezte, ez az egyik legfontosabb részlet, amit megfigyelte rajta. A fogadáson elvileg mindenkinek jelölnie kellett volna valahogy, hogy melyik országhoz tartozik, a férfi azonban más volt. Visszapörgette arra a pillanatra az emlékeit, ahol pontosan megfigyelte a részleteket. - Sötét szőke haja... és zöld... vagy talán kék... szeme volt - a színt pontosan nem tudta meghatározni, azonban azt a tekintetet nem tudta egyhamar elfelejteni. Ha rajztudása megfelelő lett volna a feladathoz, valószínűleg megpróbálta volna lerajzolni az illetőt, így viszont csak maradt a minél pontosabb leírás. - Um... nálam... kb. másfél fejjel... volt magasabb. A testalkata... izmosnak és erősnek tűnt. Ha... ha... jól gondolom... a harmincas évei elején járhatott - talán túlságosan is pontosan írta le, amiből esetleg a nő arra következtethetett, hogy csak kitalálta az egészet, vagy magyarázni akarta a távolmaradását. Saki torkában időközben egy gombóc nőtt, amit igyekezett gyorsan lenyelni. Nem tudta, vajon hogyan fog reagálni Mara az elhangzottakra, csak abban bízhatott, hogy elolvasta az aktáját, amiben szerepelt jó megfigyelőképessége, valamint alap orvosi tudása.

**Sugomi Aoi** Vas. Május 26 2013, 10:17

- Már megint ez...- nyögte ki halkan a fiatal kunoichi, miközben zavarában megvakarta a homlokát. De szerencséjére észbe kapott. Nem akart nekiállni vitatkozni a fiúval főleg itt, de máskor és máshol talán újra elcseveghetnek mindezen majd, ha marad rá idejük. De a tekintetét lassan felemelte az idősebb kunoichi-re, ahogyan várta, hogy most ő, a falú vezetője, hogyan is fog reagálni mindarra ami elhangzott.
De az utána következő néma pillanatok egy kicsit meglepték őt. Mara meg sem szólalt, sőt, mintha csak nyomatékosítani akarná, hogy mit fog mondani, kivárt. Természetesen az is benne volt a képzeletbeli pakliban, hogy csak az Akira által felvetett ötleten morfondírozik, de ennek nyomatékosan ellent mondott a tekintette. A tekintett mely, Aoi-t vizslata. A két kunoichi egy pillanatig farkasszemet nézett, mintha csak megpróbálnák kitalálni, hogy vajon mire is gondolhat a másik. És talán, még Mara-t is meglepte, hogy a nála sokkal fiatalabb és tapasztalatlanabb kunoichi, nem kapta el a tekintetét, nem hunyászkodott meg a vele szemben ülő, hatalmas nőtől, aki mint tudásban, mint rangban felette állt. Állta a szemkontaktust és a mögött lévő, átható és figyelő tekintetett, melynek valós miértjéről fogalma sem volt. Nem is sejtette, hogy ő keltette fel Mara figyelmét, hogy ő volt kettőjük közül a nagyobb információforrás és hogy arra fogja kijátszani a helyzetet, hogy tőle szedjen ki több információt.
- Nemes, békeszerető gondolatok. - jegyezte meg végül, ezzel megtörve a csendet, de még mindig fürkésző tekintettel nézve minkét genin palántára. - Mi mindenre lennétek képesek az országotokért? - kérdezte nyíltan, ahogyan Aoi-ra nézett- Te, aki ott nőttél fel... - majd pedig Akrira emelve komor tekintetét- .. és te, aki csak nemrég érkeztél oda, egy korábbi helynek már hátat fordítva? - hangja nyugodt volt, mégis érezhető volt benne valami, valami, amit Aoi akkor még nem igazán értett.
- Mindenre! - ismét előbb válaszolt Aoi, mintsem gondolkodott volna.
De valahogy ezek a kérdések a számára egyértelműek voltak. Olyanok, melyeket át sem kelet gondolnia igazán, hiszen a válaszok a szívéből eredtek és olyanok voltak a számára, mint másnak a lélegzés. Teljesen biztos volt bennük, hogy mit gondol róluk, hogy mit érez felőlük és annyira összevonódott, sőt alapját képezte azoknak a pilléreknek, melyek az álmait tartották, hogy már a megingathatatlan alapjait képezték saját, valós önmagának is. Hogy mi Kumogakure és a falú! Hogy mi a szövetség és mi is a barátság! Mi a bosszú és mi is a cél! Mi a szeretett és a bosszú! Mindenre megvolt már a szívében a válasz! És most életében először csak ki kellett mondania őket!
De ebben ha csak pár pillanatra is, de Akira megelőzte őt. Hiszen, önkénytelenül is, de Aoi elbambult egy pillanatra és a keletkező csendet, azon nyomban Akira töltötte ki. Összeszedet és érett szavai ellenére, Aoi mégis úgy érezte, sántít mindaz amit hall. Hiszen hogyan is kötődhetne valaki egy olyan faluért, amit maga mögött hagyott, hogyan tudhatná mi a hűség és a becsülte, ha cserbenhagyta mindazokat, akikkel addig együtt élt! De ahogyan hallgatta őt, valahol legbelül úgy kezdet érezni, ő is ilyenné vált. Hiszen bár parancsba, de maga mögött hagyta a hegyi falvakat, a mesterét, a nagyapját, hogy teljesítse azt a kötelességet amit rá szabtak. De mi lenne, ha most kellene visszatérnie oda? Vajon visszamenne, vagy maradni akarna? Erre mg ő maga sem tudta a választ, de valahol legbelül mégis azt mondta volna, hogy maradna. Pontosa úgy, ahogyan azt egykoron az édesanyja is tette.
De Akira lassan elcsendesült és Mara tekintette vissza vándorolt Aoi-ra, aki már egy ideje vizslata a nőt.
- Bár...- kezdett bele- ... Akira-san hoz hasonlóan én sem régóta élek Kumogakure-ban...- jegyezte meg ezúttal kicsit óvatosabban, hiszen ezúttal nem csak a gondolatat mondta ki a nőnek nyíltan, hanem saját magáról is adott valamit hozzá. - ... de nála valamivel közelebb állok hozzá!- nézett a fiúra egy pillanatra. - Mivel a hegyi klánokból származok, akik közismerten a falú megalapítása óta szövetségeseik Kumogakure no Sato-nak... - nézett vissza Mara-ra- … így az én erőm és életem is ezt a szövetséget illeti meg. De...- sütötte le a szemeit egy pillanatra, mintha csak kételkedne abban amit mondani akar, vagy inkább csak elhatározást gyűjt annak irányában, hogy ezt megossza a nővel, kivár egy lélegzetvételnyi időt, mielöt megszólalt volna- … mióta a falúban élek, nem csupán a szövetségünk miatt gondolom így. Megszerettem a falút, barátokra leltem ott és megkaptam mindent amire vágytam eddig. Talán életemben először úgy érezhetem, hogy tartozok valahova, valahova aki elfogad engem olyannak amilyen valóban vagyok.- nézett a nőre, határozott s megingathatatlan tekintettel. - És ez miatt hálás vagyok Kumogakure-nak! Elfogadott, megóvott és megbecsült engem nem is egyszer. Sokkal tartozom neki, így pedig ha szükség van rá, akár az életem árán is megvédem mindazt ami ilyen közel áll hozzám! - markolta még a szék karfáját, ahogyan még abban a pillanatban is a nő szemeibe nézett.

**Akira** Vas. Május 26 2013, 10:59

Hallottam, hogy Aoi a mondandóm közepette nem tetszését nyilvánította ki, de nem foglalkoztam vele, mert a várakozással telt percek miatt az érzelmeim egyre hevesebbek lettek és nem bírtam megálljt parancsolni a számnak, pedig utólag rájöttem, hogy fölöslegesen beszéltem túl sokat, amivel elértem, hogy a vezető sokkal inkább Aoira figyeljen, bár valószínű, hogy inkább azért figyelt a lányra, mert én kevesebb információval szolgálhatok neki, mint a lány. A mondandómra nem válaszolt, nem tudhattam mire gondol, hiába volt aktiválva a négy láb jutsu az izzadság szaga, a pulzus szám változatlansága és egyéb tekintetben sem árult semmit a teste, hogy bármiféle reakció lejátszódott volna benne. Akkor jött a kérdés, amire számíthatni lehetett volna, vagyis ha valaki gondolkozik, de sokkal komolyabb gondok foglalkoztattak, például a fűtés működése és egyéb ilyen apróságok. Nem hiába sosem voltam a gondolkodás mestere, inkább szerettem tettel bizonyítani, még ha sokszor olyan megfontolásból cselekedtem, amit csak egy másik állathasználó érthet meg, ösztönből és megérzésekből, szinte biztos, hogy ez a tulajdonságom juttatott el oda, hogy végül ezt az irányt választottam, bár lehetett volna belőlem kenjutsus is, hiszen az is érdekel, de inkább ez mellett döntöttem, de íme a kérdés:
- Nemes, békeszerető gondolatok. Mi mindenre lennétek képesek az országotokért? Te, aki ott nőttél fel, és te, aki csak nemrég érkeztél oda, egy korábbi helynek már hátat fordítva?
A lány szólalt meg először, hiszen vissza kellett találnom egy közeli bogár zümmögésétől a gondolataim kusza hálóin keresztül a testembe és abba az univerzumba, amiben jelenleg élek, de pontosan azt mondta, amit a fiú is akart. Amíg a lány erőt, gondolatokat vagy ki tudja mit gyűjtött én is megszólaltam.
- Én is. Hiába hagytam már hátra egy országot hátra, kiskölyök korom óta arra tanítottak, hogy legyek hűséges a falumhoz vagy a helyhez, ahova tartozom, hiszen jelenleg az az otthonom, így akármennyire a másik oldalról jöttem és hiába hagytam el a családom, tudom, hogy mi a becsület és a hazaszeretett. Még ha nem is ragaszkodom teljes szívemből a mostani lakhelyemhez, az új családom, a feleségem és egy küldetés során talált kislány számítanak nekem, tehát ha a falut megtámadják, akkor ők is veszélybe kerülnek és akkor kutya kötelességem megvédeni őket.
Közben Aoi is összeszedte magát, így abbahagytam a mondandómat, amiben benne volt minden, amit el akartam mondani, hogy ő is folytassa a megkezdett gondolatait. Valószínűleg a nő továbbra is inkább a lányra figyelt, így a gondolataim ismét elszálltak ki tudja hová.

Sai Szer. Május 29 2013, 02:23

//Amirei: harmadik kimaradás, NJK-ként jön tovább, Zento: második kimaradás, Kazeno: második kimaradás, Mezuri: első kimaradás//

[Saki]

Ahogy nekiálltál leírni a fickót, aki gyanút keltett benned, Mara azonnal jegyzetelni kezdett. az információk akár elegek is lehetnek, ugyanakkor ha mégsem a szállodában tartózkodó emberek egyike, akkor bizony nagyon kevés lesz az elfogásához az egyébként pazarul részletes leírás, főleg ahhoz képest, hogy nem tudtad hosszabb ideig megfigyelni. Mara egy ideig gondolkodott, egy ízben rád is pillantva, majd sóhajtva hátradőlt a székében, minden bizonnyal döntésre jutva.
- Tudom, hogy számodra ez egy nehéz kérés lesz, de megengeded, hogy a fejedbe nézzen egy képzett shinobi társam, hogy kiolvashassa az emlékeidből a még pontosabb képet? Egy ilyen helyzetben bármilyen félreértés, téves feltételezés a vendégeink kapcsán végzetes hibát jelenthet.

[Aoi, Akira]

Lelkes válaszotok, bár nem tudtátok, sok gondolatot indított el a nő fejében. Bár volt egy olyan érzése, hogy ha köze is van a falutoknak a konohai követek elleni támadásban, nem feltétlen kötötték azt a ti orrotokra is. Ennek ellenére nyílt kártyákkal játszik, mikor folytatja az érdeklődést, figyelve továbbra is a reakcióitokat, főleg Aoiét, akié a beszédesebb még mindig.
- Szóval, ha a falutok azt kéri, márpedig bizonyára kérte, hogy tartsátok szemmel Konohát, ne kövessen el semmi őrültséget, akkor ti hajlandóak lennétek akár durvább eszközökhöz is folyamodni, hogy megakadályozzátok ballépésük, keresztülvágva esetleges burkolt feladataik teljesítésének lehetőségét?
Megvárja a válaszotokat, alaposan kielemez mindent, s csak utána jegyzi meg, mintegy mellékes plusz információként: - A konohai követséget ugyanis még az éjszaka valaki megtámadta, és az egyik shinobijuk kórházba is került.
Mara kérdései máris tisztább és egyben merően más fényben tűnhetnek fel előttetek.

//Határidő: június 3., június 5-ig jön a post//

**Mezuri Ryu** Szomb. Jún. 01 2013, 16:44

Antihősünk nyilván érezte hogy válaszával csak annyira győzte meg a fenséges Marát, hogy a következő fokozatra lépjenek a játszmában. Ez egyfajta beugró kérdés volt, kis puhatolózás, semmit több. Mindenesetre a nő nem vesztegette az idejét és egyből a lényegre tért a kezdeti udvariaskodás után. Mezuri ennek csak örülni tudott, hiszen a bájcsevej sosem volt az ő stílusa, már a megfelelő protokoll alkalmazása is komoly erőfeszítésébe került.
-Ó, egy stabil és problémamentes kis nemzet hirtelen megrezzen és egy új ambiciózus vezető foglalja el a trónt. Ezt a műsort egy ragadozó sem hagyná ki, aki szeretne egy kis cafatot a haldokló prédából.- Mondta nevetve, miközben egy kisebb füstkarikát fújt ki a száján. Pár pillanatig ebben gyönyörködött, majd folytatta a mondanivalóját.
-Persze, számunkra édes mindegy ki vezeti az országukat, amíg a szövetségesünknek mondhatjuk. A tengeri kereskedelmünk szempontjából igen fontos hogy a térség legerősebb vízi és parti egységeit tudjuk magunk mellett. És ehhez önöknek van egy igen impozáns elemük.- Itt újabb pöfékelés és hatásszünet de nyilván Mara is egyből rájött mire akar kilyukadni Mezuri és valószínűleg nem örült neki túlzottan.
-Tudja a fegyverzeti technológiájuk igen lenyügöző. Remekül tudják pótolni az igazi erőt ezekkel az eszközökkel, amivel megfelelő egységekre tehetnek szert. Nálunk ilyesmiről nem is álmodhatunk. Az a mondás járja Namigakuréban hogy szerencsésebb ha a fegyver önmagunkban rejlik és nem a kezünkben. Az egységeim képzettsége és a maguk fegyverzete átírhatja a buta mondásokat.- Jelentette ki mondandója végeztével.

**Sugomi Aoi** Vas. Jún. 02 2013, 09:16

Mara arckifejezése mintsem változott mióta a két genin belépett ebbe az irodába, vagy inkább nevezzük fogadószobának? Hát ha a kialakítását nézzük, akkor inkább irodának felelne meg, de ugyanakkor azok a székek, melyeken ő és Akira helyet foglalt hihetetlenül kényelmesek is voltak. Ami pedig nem illett egy irodához. Hiszen miért akarná a főnök, hogy a valaki is kényelmesen érezze magát előtte. Bár ha akarná is, volt az egészben egy csavar, melyet csak Aoi tudott kitalálni, rálelni, hiszen amennyire furcsa volt, éppen annyira vallott is rá ez a gondolatmenet. Mert ugyebár a főnök csak két okból fogad az irodájában alattvalót! Az egyik, ha parancsot ad neki, a másik pedig ha elbocsájtja. Nem több és nem kevesebb. Ezek közül ugyanis mind a kettő gyors és kíméletlen. Nem is kell leülnie a szolgának, de ha meg is teszi, az egész nem tart sokáig! De ha megbeszélés, vendég fogadása van van soron, akkor az időtalentum kitolódik és emiatt a jelen lévő székek is sokkal kényelmesebbek. És itt? Nos, mind a kettő igaz volt. És minderre csak mostanában kezdett rájönni, mikor is jó ideje üldögélt már a széken, de még abban a pillanatban is olyan puha volt, hogy hihetetlenül kényelmesen és popot pihentetően üldögélt volna rajta még jó ideig.
De Mara arckifejezése. Az már teljesen más lapra tartozott. A kunoichi jó emberismerőnek tartotta magát, hiszen éppen annyira próbált mindig figyelni a körülötte zajló dolgokra, mind a megérzéseire. De ezúttal ez a kettő nagyon is összeveszett egymással. Amit látott, az rezzenéstelen arc, mely mindig őket nézte. Mely fürkészte minden mozdulatukat, minden szavukat és valamire nagyon megakarta kapni a választ. Ennek a felvezetése, a résztvevők megpuhítása és a viselkedésük kielemzése, mindezekre ment ki eddig az egész. De abban nem tudott dűlőre jutni, hogy hova is fog vezetni mindez.
De a szíve mégis más súgott neki. Hogy ez a nő, a mellébeszélés, a csendes taktikázás és kivárás ellenére, mégis békére vágyik. Arra törekszik, hogy Yukigakure-nak a legjobb legyen és hozzá hasonlóan mindenre képes lenne eme állom megvalósítása érdekében. És mindez a beszélgetés csak arra egy ki, hogy belelásson a faluk helyzetébe és ezen információkat mérlegelve hozzon döntést. És ez az érzés bár egészen a beszélgetés kezdette óta ott lappangott benne és csak akkor nyert más megvilágítást és szorult háttérbe, mikor a nő újra megszólalt. A lérejövő űrt pedig helyét pedig egy rideg és mindennél élesebb érzés vette át.
- Szóval, ha a falutok azt kéri, márpedig bizonyára kérte, hogy tartsátok szemmel Konohát...- Aoi amúgy is nagy szemei még nagyobbra nőttek, ezzel tisztán elárulva magát a nő előtt. - ... ne kövessen el semmi őrültséget, akkor ti hajlandóak lennétek akár durvább eszközökhöz is folyamodni,…. - de a meglepetés erejét legyűrve, lassan komolyabb arcot kezdett vágni. De nem az elhangzott szavak miatt, hanem a feltörő érzés miatt- ... hogy megakadályozzátok ballépésük, keresztülvágva esetleges burkolt feladataik teljesítésének lehetőségét? -Aoi pedig csendben lehunyta a szemeit.
A megmagyarázhatatlan érzése egyre nyíltabb és egyre élesebbé vált, ahogyan gondolatot öltött a női megérzése. Egy mindennél élesebb és tisztább gondolat jött létre, maga mögé utasítva mindent. ~Ez a kérdés...~ szemei újra feltárultak és komolyabbá váltak mind addig valaha. ~ .. nem csak úgy tette fel, mintha kíváncsi lenne rá és megakarná tudni a reakciókból az információt. Nem! Ez a kérdés célratörő volt, nem úgy mind az eddigiek... ~ keze lassan megemelkedett és lágyan, de megérintette a száját az ujjaival. Pont úgy mint aki nagyon is gondolkodik valamin, de nem akar dűlőre jutni a kérdésben. ~... ha pedig ez igaz, akkor jogos a kérdés, hogy miért kérdezte mindezt! ~ tekintette aprán, de gyanakvóvá vált. Ezt még Akira is leszűrte egyből, ezzel, minden szándéka ellenére, de magára terelve a gyanút. ~ Ma Konoha nem jelent meg és akárhogy próbálom, nem emlékszem vissza, hogy akármelyikőjüket is láttam volna mai nap. ~Sóhajtott fel lágyan ~ Ha pedig nyíltan vesszük a kérdés második részét, egyértelmű a válasz is! ~ Keze ökölbe szorult. Pár leplezni tudta volna az érzéseit, túlságosan forrt a vére, hogy mindezzel foglalkozzon.
- Nem tartom magam agresszív alaknak, hiszen egy trópusi szigetről jövök, ahol ritkán kellett így fellépni...- törte meg a kialakult csendet akira, ezzel magára vonva a két nő, vagyis egy nő, egy kislány figyelmét. - ... mert az emberek sokkal kedvesebbek és nyitottabbak. Alig van olyan, akinek a másiknak ártás az eszébe jutna, így bennünket is jóval kedvesebbnek neveltek. – Aoi ahogyan a fiút figyelve, tisztán érezte azt a furcsa, megnyugtató érzést, amit bizony igen ritkán képes valaki előhozni belőle. Hiszen ő mindig is a tettek embere volt, amit érez z a tekintetén, amit gondol az a száján - Hozzá vagyok szokva, ha valaki mégis erőszakoskodni akar, azt is le lehet beszélni néhány erélyesebb szóval, nem igazán láttam komoly verekedést. - a szavait még ha csak egy pillanatra is, de enyhülést hoztak zavart lelkének. De ahogyan újra a nőre nézett, mintha az egész érzés újra visszatért volna a semmiből.
- Hmmm...- vett egy mély levegőt- … én azonban sajnálatos módon kissé, meggondolatlan vagyok. - vakarta meg közben a tarkóját- Gyakran előbb cselekszek mind gondolkodok, és a tanítóim szerint is, ez a legfőbb hibám. Túlságosan is engedem, hogy érzéseim vezessenek, mely miatt gyakran fordul elő, hogy erőszakkal próbálok megoldani egy vitás helyzetet... - mosolyodott el zavarában. - Azonban … - tekintette komorabb lett – ...minden hibám ellenére, hülye nem vagyok! - nézett a nőre. - Mégis mi történt a Konohai küldöttséggel? - nézet a nőre egyre idegesebb és várta annak nyílt válaszát, még ha már tudta is választ a szíve legmélyén.
- A konohai követséget ugyanis még az éjszaka valaki megtámadta, és az egyik shinobijuk kórházba is került. - válaszolt egy pillanatnyi szünet után. Aminek köszönhetően Aoi, még ha egy pillanatra is, de jól láthatóan, majdnem felpattant a székéből. És a korábbi viselkedését igazolva, szinte tévedés nélkül le lehetett olvasni az arcáról az érzelmeit.
- Mégis ki!? - kelt ki magából hangosan. - Mégis melyik követség... kik … miért... - dőlt hátra a székben, és próbálta leküzdeni a rá tört értelmetlen és túlságosan is élénk agressziót- Mara-sama...- vett egy mély levegőt, ami elég volt ahhoz, hogy lenyugodjon.- … bocsássa meg a kirohanásomat, de szeretném megtudni, hogy a Konohai küldöttség melyik tagja került kórházba.... - nézett a nőre, miközben határozott tekintette meg sem rezzent.

**Akira** Vas. Jún. 02 2013, 11:54

Mara továbbra is annyira szenvtelen maradt, mint amikor beléptünk az irodába, mintha az eddigi kérdéseire adott válaszaink nem érdekelték volna vagy egyszerűen csak még mindig feldolgozza az információkat, amit kapott. Nem tudnom, hiszen nem vagyok gondolat olvasó és a technikám sem árul el róla sokat, még a légzés szaporasága és a szívverése sem változott egy pindurkát sem. Mindketten megadtuk az utolsó kérdésére a választ és nem is habozott feltenni a következő kérdést, bár előtte kifejtette egy barok körmondatban az előzményeket.
- Szóval, ha a falutok azt kéri, márpedig bizonyára kérte, hogy tartsátok szemmel Konohát, ne kövessen el semmi őrültséget, akkor ti hajlandóak lennétek akár durvább eszközökhöz is folyamodni, hogy megakadályozzátok ballépésük, keresztülvágva esetleges burkolt feladataik teljesítésének lehetőségét?
Nem vagyok egy lángész, de valahogy sikerült rájönnöm, hogy a kérdés nem azért hangzott el, mert kíváncsi Mara arra, hogy mennyire vagyunk agresszívek, hanem a kérdésnek igen is köze van ahhoz, hogy a konohai küldöttség nincs jelen a tárgyalás alatt. Nem tudtam mire következtetni, de abban biztos voltam, hogy valami történt velük, ha erre rá kell kérdezni. Ismét visszakerültünk az idézés problémájára, ugyanis az esti történéseket is figyeltethettem volna egy menyéttel, amellett, hogy Mara irodájába küldök egyet. Ránéztem a társamra, de ő is, ahogy én is, erősen elgondolkodott a kérdésen, bár látszólag igen kényelmesen érezte magát a székekben, amiben valljuk be igen jó volt az ülés, el is határoztam, ha páncélt nem is sikerül szereznem, akkor legalább egy ilyen széket haza viszek, persze ez csak gondolat szintjén fogalmazódott meg bennem, hiszen nem lopnék meg egy országot, akit a szövetségesünknek akarunk. Igazából a véleményem meg volt, csak azt nem tudtam, hogy eláruljam, hogy honnan jöttem vagy csak burkolva utaljak rá és vagy rá jön vagy nem. Sosem voltam jó földrajzból, de azt tudtam, hogy a Hold szigetet leírni nem lehet úgy, hogy bárki rá ne jöjjön. Végül döntöttem.
- Nem tartom magam agresszív alaknak, hiszen egy trópusi szigetről jövök, ahol ritkán kellett így fellépni, mert az emberek sokkal kedvesebbek és nyitottabbak. Alig van olyan, akinek a másiknak ártás az eszébe jutna, így bennünket is jóval kedvesebbnek neveltek. Hozzá vagyok szokva, ha valaki mégis erőszakoskodni akar, azt is le lehet beszélni néhány erélyesebb szóval, nem igazán láttam komoly verekedést.
Fejtettem ki a véleményem, majd várom a társam reakcióját, ami hamarosan meg is érkezik. Miután mindketten kifejtettük a véleményünket Mara csak úgy, mintha valami teljesen érdemtelen dolgot közölne elárulta a kérdés feltevésének miértjét.
- A konohai követséget ugyanis még az éjszaka valaki megtámadta, és az egyik shinobijuk kórházba is került.
Egyből megértettem, hogy mi oka volt feltenni a kérdést, de nem tudtam elképzelni, hogy mi tettük volna, akármit is mondott a társam, sajnos nem figyeltem, mert azon gondolkodtam, hogy vajon mért ezt a kérdést tette fel Mara, de amíg el nem árulta a választ eszembe sem jutott ez a verzió. Lassan már kezdett betelni a pohár a beszélgetéssel, hiszen sosem voltam a beszélgetés híve, inkább a tettek embere lennék, igaz néha, ha elragad a hév, igen csak tudok ösztönből cselekedni, ami nem mindenkinek tetszik, például Kodomonak sem, aki emiatt elzavart a klántól, vagyis ez volt az egyik ok. Ekkor Aoi is elmondta a saját részét.
- Hmmm... én azonban sajnálatos módon kissé, meggondolatlan vagyok. Gyakran előbb cselekszek mind gondolkodok, és a tanítóim szerint is, ez a legfőbb hibám. Túlságosan is engedem, hogy érzéseim vezessenek, mely miatt gyakran fordul elő, hogy erőszakkal próbálok megoldani egy vitás helyzetet... Azonban ...minden hibám ellenére, hülye nem vagyok! Mégis mi történt a Konohai küldöttséggel?
Én is fel akartam tenni a kérdést, de Aoi megtette helyettem.
- A konohai követséget ugyanis még az éjszaka valaki megtámadta, és az egyik shinobijuk kórházba is került.
Megtudva a hírt, amit Mara úgy közölt, mintha a reggeli menüt ajánlotta volna fel, eléggé felkavart és eszembe jutatta, hogy Aoi reggel Zentoval, a Föld országi genninnel beszélgetett és valószínűleg az sem véletlen volt, hogy egymásba futottak. A gondolatra ökölbeszorult a kezem, majd el is engedtem, hogy ne látszódjon rajtam az idegesség a történtek miatt.

**Nakahara Saki** Kedd Jún. 04 2013, 21:48

[Hó országa - Olvadás?]

A genin aggódva pillantott fel Marára, aki végre döntésre jutott az ügyével kapcsolatban. Saki nem akart semmit sem felnagyítani, vagy kitalálni, de láthatóan ez jött le a beszámolójából. Fejét lehajtotta, majd sötétkék szemeibe könnyek gyűltek, amiket már nem volt olyan egyszerű eltüntetni. A kunoichi erősen belemarkolt a nadrágjába, úgy próbálta levezetni a testében felgyülemlett feszültséget. Nem tarthatta végig ebben a megalázkodó pózban a fejét, ezért ismét felnézett Marára, akinek érdekes látvány tárult a szeme elé. A lány arca eltorzult a félelemtől, úgy nézett ki, mint aki mentálisan készül összeroppanni a helyzet súlya alatt. A genin nem igazán törődött azzal, hogy ezzel megalázza saját magát, sőt igazából semmivel sem akart foglalkozni. Most rögtön elfutott volna, ha teheti, ám lábaiban annyi erőt sem érzett, hogy felálljon a székből.
- Su-mi-ma-sen - dadogta el Saki a bocsánatkérést, amit alig lehetett hallani. A szája jól láthatóan szólásra nyílt, ám ismét csak halk hangfoszlányok hagyták el ajkait. Tényleg azt hitte, hogy felül tud emelkedni a természetén és megváltozni? Most először érezte azt, hogy visszazuhan a korábbi állapotába, amikor mindenki megalázta őt és nem menekülhetett a tekintetek elől. Az eddig kényelmes és puha szék, hirtelen kényelmetlenné és kissé szorítóvá vált. Sosem volt klausztrofóbiás, ám úgy érezte, hogy szép lassan közelednek a felé a falak.
- Én... én... akarom... - préselte ki ajkain a szavakat, amiket már előre kigondolt, hogy ki akar mondani. Tényleg azon volt minden erejével, hogy megfeleljen az elvárásoknak, csak ebben a helyzetben valahogy nem sikerült neki.
*Csak... nem megy... mert félek.* Nem akarta beismerni, ám valószínűleg a vele szemben ülő kunoichi már rég felismerte a jeleket. *Meg kell csinálnom!* Kiabálta a belső hangja, aki életében először magabiztosan szólalt meg. Olyan erőteljesen tört ki tudatának ezen része, hogy kezét felemelte és felsőjének ujjával letörölte a könnyeket az arcáról. Tekintete ugyan még mindig félelmet tükrözött, de annyira sikerült összeszednie magát, hogy újból megszólaljon.
- Meg... tudom... csinálni - miután a szavak elhagyták a száját, lelke mintha megkönnyebbül volna. Nagyon jól tudta, hogy igazat mondott, egy cseppet sem volt szabad kételkednie saját magában. A falu vezetője eddig kedvesen viselkedett vele, semmi olyan viselkedésformát nem mutatott, ami arra utalt volna, hogy gyengeségéért meg akarná büntetni Sakit. A lány csak beleképzelte, hiszen mindig negatív kritikával illették. Ekkor eszébe jutott a pár nappal ezelőtti felmérés, ahol szintén leblokkolt. A csapattársa, Kaito képes lett volna feladni érte valamit, ráadásul megígérte, hogy vigyázni fog rá. Az emlékre egy pillanatra kitisztult a tekintete, ám még ekkor is igyekezte elkerülni a szemkontaktust Marával.
- Igen... megteszek... mindent - hangja kissé hangosabb volt, mint a legutóbb, ám még mindig a normál hangerő alatt beszélt. - Ha... ez kell... olvassanak a fejemben - apró kezeit ökölbe szorította, így próbálta rávenni magát, hogy ne gyengüljön el megint. A tenyerei fájtak, ahogy körmei belevájódtak, de nem foglalkozott ezzel. Ha ezzel bizonyítani tudja az igazát, akkor szívesen megteszi. A kötelességét bármi áron teljesíti, nem fog többé csalódást okozni senkinek.

//Elnézést a csúszásért, valamiért az maradt meg bennem, hogy 5-e a határidő. :/ Sai, ha jól tudom nézed a Shingeki no Kyojint. Saki arckifejezését úgy képzeld el, mint Arminét, amikor bepánikolt.//

**Tensei Zento** Csüt. Jún. 06 2013, 15:11

//Bocsi beosztva az időmet maradok a kalandban, próbálom betartani majd a határidőket, elnézést ha még sem sikerülne.//

A kinti várakozások már kezdték megölni a fiú idegeit, de szerencsére gyorsan sorra kerültek. Ami azt illeti ők voltak a másodikok. Zento rezzenéstelen arccal lép Yukigakure vezetője elé. Lévén fiatal és orra még nem szokott hozzá a dohányszaghoz. Az illat eléggé ingerli az orrát, de kibírja. Egyet viszont azért köhög, némi jelzést nyilvánítva arra, hogy egy ablakot lehetne nyitni, hogy kimenjen ez a förtelmes szag. Zento mit sem tud a Konohaikat ért támadósról. Az ő tervében csupán a nevük becsúfítása állt, és nem az, hogy végezzen bármelyikükkel. Zento vissza néz az ajtóra, és eszébe jut a kint álló Kumogakurei lány. ~Sajnálom Aoi.~ Sajnálja, hogy most éppen ütköznek az érdekeik, hisz ha nem lenne ez a háború, akkor valószínűleg mindent megtenne a lány szívéért, de most nem teheti. Zento érzi, hogy lesznek még tettei. Lesznek olyanok, amivel magára haragítja a lányt, de a fiúnak van egy életcélja, ami hajtja előre, ami nem engedi megállni. Mara egyből egy furcsa kérdéssel áll elő, ami Zentot kicsit meglepte. Ez arcán is meglátszik, de aztán elmosolyodik. - Én olyat érzek a falum iránt, amit senki sem képes átérezni. Szeretem, tisztelem és mindenben támogatom. Én úgy tekintek a falumra , mint a legjobb barátomra, és egy barát mindig támogatja a másikat, és nem hátráltatja. Egy barát megvédi a barátját.- Próbálta tömören kifejezni magát. Nem volt sok ideje átfontolni a választ, így azt mondta ami szívből jön, és a barát metaforán végigvezetve az egészet, szerinte elég hatásos is volt.

//Amirei már nem fog írni, őt ki is lehet írni a kalandból//

Sai Vas. Jún. 09 2013, 02:42

//Kazeno - harmadik kimaradás, ő is kihullott sajnos.//

[Saki - igen, nézem, és ahh <3]

- Köszönöm - mosolygott rád a nő. Bár lehet egy olyan érzésed, hogy így vagy úgy, de megtörtént volna a dolog, megkönnyebbülhetett, hogy nem kell erőszakot alkalmaznia, s engedélyed adtad rá, hiszen sokkal könnyebb dolga van úgy az elme kutatójának, mintha meg kellene törnie az alany ellenállását először. Így neked is kevésbé fájdalmas a művelet, mondhatni meglepően fájdalommentes, és nem is tart olyan vészesen sokáig. Bár arra talán nem számítottál, hogy maga Mara fog a fejedbe kukucskálni. A nő ugyanis felkelt, eléd lépett, majd két kezét az arcodra simította lágyan, gyengéden, halkan, már kábítón -bár te ennek csak érzéki szinten vagy inkább tudatában - suttogja: - Ne félj, nem lesz semmi baj! Hatalmas szolgálatot teszel ezzel az aprónak tűnő tettel Hó Országának - azzal a homlokodra csókol, a kapcsolat pedig létrejön. Talán picit meztelennek érezheted magad hirtelen, de az egész nem tart sokáig, s mire igazán feleszmélhetnél, hála a nő gyakorlottságának, és annak, hogy élénken élt az emlék a fejedben hála annak, hogy visszaidézették veled.
Mara lassan hajol el, lassan vonva ki "bűvköréből" is, utolsót simítva az arcodon, majd ellépve kulcsolja össze a kezeit a háta mögött elégedetten.
- Köszönöm, Saki, egyelőre elmehetsz, viszont, bár talán fáradt vagy, mégis arra kell kérjelek, hogy míg a követek genin kísérőivel tárgyalok, járj-kelj a jouninok környékén, mintha csak a rendelkezésükre akarnál állni, és igyekezz minél több reakciót megfigyelni, tűnjön az bármilyen aprónak is.

[Mezuri]

- Szóval kereskedelmi előnyök és főleg a technológia, amire Önök igényt tartanának. Nyílt és őszinte válasz, kedvemre való! Én is nyílt és őszinte leszek: a korábbi vezetésnek köszönhetően az országban visszaszorult a saját hadsereg fenntartása és képzése. A mostani helyzetben azonban haderőre van szüksége minden államnak, amely nem kíván bábállammá válni valamelyik nagyhatalom kezében. A célom, hogy önállóak maradhassunk, ehhez oktatásra, szakképzett oktatókra van szükségem, és amíg nem vagyunk elég erősek, némi katonai támogatásra, ha valami kellemetlenség adódnék. Vajon ilyesmit várhatnék Namigakurétől, mint szintén nem is olyan régen alakult ország, ahol hasonló intézkedésekre volt szükség a megszilárduláshoz?

[Zento]
//ha gondolod, NJK-ként - elvégre jobban ismered, hiszen együtt kalandoztatok már nem egyszer - irányíthatod Amireit//

- Derék - mosolyodik el a nő válaszodra, majd Amireire pillant, de ő nem felel még egy ideig, majd mondhatni rebellis pillantással vágja a te idealista szavaidra kritikaként a saját véleményét. - Én is szeretem a falum, de elidegenít tőle, hogy szándékosan keresi a háborút! Miért kell ilyen hatalmas várható áldozatokkal járó konfliktust keresni, akarni holmi földdarabért, némi többlethatalomért? Iwagakure így is erős és hatalmas! - váratlanul ajkába harapva fordítja félre az arcát, enyhén elpirulva, talán attól, hogy ráeszmélt, milyen rangú ember előtt is ragadtatta el magát, ráadásul köztudott volt még talán számotokra is, hogyan is került Mara, Hó Országának jelenlegi ura a vezetői székbe: erőszakos hatalomátvétellel.
Ám, ahogy az várható volt, nem Amirei kifakadása az, amit Mara a szívére venne komolyabban. Arckifejezése meg sem rezdül a lényegében akár neki is címezhető kritikára, helyette tovább gördíti a beszélgetés fonalát.
- Úgy hallottam, Iwagakure elég agresszíven politizál, és meglehetősen szeretné átrajzolni a politikai térképet. Mint ilyen, felmerülhet egy olyan kis országban, mint amilyet én vezetek, hogy netalán megpróbálja erőszakkal is bekebelezni, ha nem járna sikerrel a tárgyalás, ugyanakkor, ha mégis valamiféle sikert érne el az országotok, esetleg akár azzal, hogy kiiktatódnak rejtélyes körülmények között a vetélytársak, sem érzem biztosítottnak, hogy Iwagakure nem kezd-e saját tartományaként tekinteni a szövetségbe kerül kicsiny országomra. Hogy vélekedtek erről? - érdeklődik abszolút szenvtelenül, nyíltnak tűnő kártyákkal.

[Aoi, Akira]

Mara arckifejezése először oldódik fel a közönyös semlegességből. Nem jelentős a változás, épp csak a szeme már nem olyan szúróan pásztázó, már nem olyan éber, akár az ugrásra kész ragadozóé, aki csak arra vár, hogy áldozata belesétáljon a csapdájába, azaz elég közel érjen, hogy rávethesse magát. Úgy tűnik, amit szeretett volna, megtudta. Aoi szeméből és cselekedeteiből kiolvashatott mindent, amit Akira csak megerősített a maga módján. Ha Kumogakurének köze is volt a támadáshoz, ti bizonyára nem tudtok róla, hiszen mind a ketten hitelesen rökönyödtök meg az információn. S mivel ti vagytok az utolsók, már nem tudtok információt kiszivárogtatni, minden nemzet küldötte pontosan tisztában van már a helyzettel, talán kumoi fölérendeltjeitek is megszerezték már az infót, ha viszont nem, hamarosan úgyis jelentitek nekik a helyzetet.
- Az egyik geninjük, Aburame Chou sérült meg. Szerencsére a helyzethez képest könnyebben. De mint a tárgyalás szervezője és védnöke, az országom elleni sértésnek is tekintem a konohaiak elleni atrocitást, s nemcsak kötelességem felderíteni a tettes kilétét, hanem az ország becsületének helyreállítása is megköveteli. Ezért kellett ilyen furcsa kérdéseket feltennem.

/Ha nem akarjátok esetleg meglátogatni a konohaiakat, akkor a tárgyalás lezártnak tekinthető, visszatérhettek jelenteni a feletteseiteknek/

//Határidő: június 15.//

**Tensei Zento** Vas. Jún. 09 2013, 11:56

Zento Amirei hablatyolása után kicsit mérges lesz. Egy megvető pillantást tesz a lányra. ~Megmondtam, hogy itt lenni itt lehetsz, de ne hátráltass.~ Mérgelődik magában, majd tekintete ismét Yukigakure vezetőjére kerül. Rezzenéstelen arc, rideg tekintet. A szokásos. Mara tartja magát a geninek előtt, és ez nem fog változni. Ha Mara nem is nagyon mutatja, a logika azt diktálná, hogy van egy kis ellenszenve Iwagakure no satoval, de ezeket most félre kell tenni.
-Igen. Iwagakure agresszíven politizál, de mi mindig is ilyenek voltunk.- Helyes rá Mara állítására, ami kicsit furcsa lehet neki. Zento tartása egyenes, és megingathatatlan. Látszik, hogy most biztos abban, amit mond és nem csak mellébeszélés lesz az egész. -Iwagakure, mint mindenki tudja hegyes tájakon fekszik. Kevés a termőföld, és a gazdaságilag kiaknázható területek. Ami Iwagakurenak van ez egy rendíthetetlen és ütőképes hadsereg. Jelenleg ezzel tudunk élni.- Tart egy kis szünetet. Továbbra is ráigazol Marára, de a célja nem a kétségbe ejtés, hanem a meggyőzés. - A hó országa technikailag fejlett, de kevés megművelhető területtel rendelkezik, így Iwagakurenak nem érdeke a megszerzése...- Zento úgy gondolja, most a tényekkel érvelhet e legjobban.-... Amire Iwagakurenak szüksége van Yukigakure tehcnológiai fejlettsége, hogy a Víz szövetségének még ütőképesebb hadserege legyen.- Viszont kérni könnyű, de adni is kell valamit. Zento most az öreg Tsuchikage fejével próbál gondolkodni, ami nem nehéz. Lévén mindig is egy rugóra járt az agyuk az öreggel, ezért is emelte ki az Akadémiai rétegből, és emelte fel 9 évesen geninné.- Cserébe Yukigakure területek kap, és kereskedelmi előnyökhöz juthat a tengeren.- Fejezte be mondandóját. Megpróbálta összeszedni és úgy elmondani, de ne várja el senki egy 10 éves gyerektől, hogy kellő képen tudjon politizálni, ahhoz élettapasztalatokra van szükség. Viszont Zento be lett dobva a mély vízbe, és ha most sikerrel jár, közelebb kerülhet a kage címhez.

//Amireit nem irányítom. Én sohasem szerettem más Jk karaktereit iránytani, és most sem fogom elkezdeni. //

Ajánlott tartalom