Edzőterep

Egy szabadtéri terep, ahol különféle edzést segítő tárgyak találhatóak. A geninek legtöbbször itt gyakorolnak.

Naegashi megőrült...
Komolyan gondolja, hogy fiatal tanonca együtt fog működni ismeretlen ninjákkal és ami a legszámottevőbb kérdés: engedelmeskedni fog egy másik mesternek? A ninják második legfontosabb törvénye ugyan kimondja, hogy működj együtt csapattársaiddal és akkor a legnehezebb feladat is gyerekjátéknak fog tűnni, de hol van az az apró paragrafus, amelyben direkt módon kiemelik a mizantróp beállítottságú fiatalokat? Ezen gondolatokat őrlik Naeku elméjének fogaskerekei, miközben Hoshigakure egyik mellékutcáján vágja le a séta felét. Igen, itt született, itt nőtt fel, ismeri a sikátorokat, a város "veszélyes" negyedeit, már persze ha egy ninja számára veszélyesek az utcasarkon lesben álló késes suhancok. Szánalmas férgek, csak lopásból, gyilkosságból képesek megélni...

Tíz perc séta után végre meglátja célját: Csillagfalu ninjaképző intézményének egyik edzőterepét. Mióta elvált Naegashi-tól, egyedül erősít és amíg elég erős nem lesz, egyedül is fog. Ebben a hitben élt addig a napig, amíg meg nem kapta utolsó levelét mesterétől. A fióka végre kirepülhet a fészekből, leléphet a kitaposott ösvényről és járhatja a saját útját. A levélben a sensei szűkszavúan - mint mindig -, felvázolta a jelen tényállást Naeku előtt: új mester, új társak - új szankciók, új blokád. Természetéből adódóan a fiú gyűlöli az idegeneket és tizenöt év alatt nem volt példa rá, hogy bárkivel is ismerkedett volna, nemhogy szoros barátságot kössön egy másik genin-nel. Argh! Még a gondolat is sértő. Egy fiatal is tudhatná, hogy az életben csak magára számíthat, nem fog senki beugrani elé, mikor a halálos katana lesújt és fejét szeli. A filozofálást követően rövid harci levezetés következik. Kata-k és rúgásokkal teletűzdelt harci kombók, fél óra edzés után izzadságcseppek a homlokon, s tökéletes figyelem. Hiszen erről szól az egész, nemde? A fegyelemről, a koncentrációról és a háborgó hullámoktól távoli, nyugodt vizeken hajózó elméről. Tökéletes atmoszférát kölcsönöz hallgatni gyorsan dobogó szívünket, beszívni a friss levegőt; csak az ostoba törpe ne zavarná a légkört... Mert a fiú nincs egyedül a terepen. Egy másik, első ránézésre tökéletesen Naeku-ra hasonlító ninja is jelen van a helyszínen. Ő lenne az egyik jövőbeli társa a kiképzés során? Lényegtelen, úgy is csak púp lesz a hátán - arra se veszi a fáradtságot, hogy biccentsen a genin felé, ha az megpróbálna köszönni neki.

Unalom... Ha Naegashi megunta a képemet, legalább egy olyan sensei mellé osztott volna be, aki nem olyan mint ő. Gyűlölöm, hogy ezek a beképzelt "mesterninják" állandóan késnek, mintha ők felsőbbrendűek lennének. Tűnődött a bonyolultabb Taijutsu technikák befejezésével egyidőben. Úgy látszik, a másik ninja nem vesz tudomást, vagy nem akar tudomást venni Naeku jelenlétéről, aminek a fiatal Genin csak örülni tud, legalább nem kell megosztania a pályát mással, amíg az utolsó meditációs formulákkal végez. Ellenben elég zavaró, sőt, dühítő, hogy valaki csak henyélni jár ki az edzőterepekre, míg mások egész életüket gyakorlással és precizitásuk fejlesztésével töltik. Dühítő...

Már-már várná az olvasó, hogy a központi cselekmény mikor érkezik az ellentétek és súrlódások fejezetéhez, de semui-nk neveltetésének fontos paragrafusa kimondja, hogy feleslegesen ne alakíts ki másokban ellenszenvet. Ennek köszönhető, hogy Riun - a reggeli edzés végeztével - minden csípős szókavalkád nélkül kifújja magát és az egyik közeli korláthoz lép. Neki dől és kényelmesen elhelyezkedik, miközben éber tekintettel figyeli az újabb befutót. Jellemző... Nem elég, hogy a génhibás ikertestvéremmel kell egy csapatot alkotnom, még egy lány is szerepel a listán. A sensei csapdába csalt; tizenöt évig karantén, most meg elvárná, hogy virágot szedjek valami napsütötte mezőn az "új barátaimmal".

Igen, a három ninja közötti ellentétek szembetűnőek. A kajánul vigyorgó "iker", a saját gondolataiba merülő harcos és az unalom bálványa. Az ember - feltéve, ha a ninják útját választja -, nem szembesülhet ennél rosszabb csapattal. A fiú filozófus módjára biggyeszti mutató -, és hüvelykujját állához, így vágja a szelet komoly tekintetével. a bírálat felesleges, a henyélő fiú megszólítja a lányt.
- Hali, csajszi! Nincs kedved lógni? Ez a sensei úgy se jön má... - Naeku lesajnáló arckifejezéséből leszűrhető, hogy a henyélő fiú képéhez nagyjából ilyen hangot és stílust párosított korábban. Eltekintve attól az apróságtól, hogy ilyen karakterbeállítottságú egyénekkel még nem találkozott, elkönyvelte magában, hogy az optimista, állandóan mosolygó nagyfiúkat mélyen megfogja vetni. Motor módjára ugrálunk, leszámítva, hogy nem egy helyben, hanem folyamatosan a jelen közeléből; a "csajozó" Genin próbálkozását félbeszakította egy ünnepi öltözetben megjelenő férfi. Divattal kapcsolatos magazin a kezében, mosolygó arcát egyszerű szemüveg keretezi.
- Ohh, szóval ti lesztek, az én csapatom. Hm... Úgy tűnik nem vagytok túl toppon, már nem azért. Na mindegy, majd rendbe kapok én mindenkit! Először is, mutatkozzon be szépen mindegyikőtök, aki nem fog, annak letolom ezt a magazint a torkán, majd kihúzom, hogy kihányja a nevét, jó lesz? - újabb optimista, ráadásul még viccesnek is képzeli magát...
Miután megtudta a lusta Genin nevét, Riun megvárja amíg a lány is bemutatkozik, majd elrugaszkodik a korláttól és alig észrevehető biccentéssel válaszol.
- Naeku Riun. Ami pedig a "csapatot" illeti, - a csapat szót mélyen megnyomja - felszínes gondolkodásmódra vall, hogy külsőről ítél. Ha a maga külsejét vesszük, csak gratulálni tudok a frigyéhez. Szíve választottja biztos a hasát fogja a felhőtlen humorától. - mosolya halvány vigyorrá torzul; ha nem ismernénk, azt hinnénk, élvezi a helyzetet, de ez hamis állítás lenne. A sensei is lépett, ő is lép. Ez a természetes körforgás...

Juuhan Kyoshou... Ezt a nevet örökre megjegyzem. Ha létezik ennél mesteribb szintfelmérés, harakiri-t hajtok végre. Naegashi mégsem olyan ostoba, mint amilyennek képzeltem, tökéletes utódot hagyott maga után. A kilengéseket mindig hanyagolta, most is csak cinikus fejszerkezettel bámul a semmibe, miután fejbe dobták a divatmagazinnal. Hogy dőlhetett be egy ilyen alapvető cselnek? Valóban kezdő szintre vall, hogy valaki könnyedén elhiszi egy szmokingos, fejpánt és felszerelések nélküli alakról, hogy Hoshigakure-i Jounin. A felbukkanó mesterninja negatív kritikája után alig bírta türtőztetni magát, de végül be kellett látnia, hogy a Jounin-nak igaza van. Az utolsó szó viszont meghozta a várt eredményt. Suttogva, de mégis jól kivehetően a következőket mondta a mester irányába.
- Nem vagyok a fia...
Az eseménysorozatot ezzel a négy szóval zárta le. Zsebre tett kezekkel hallgatta végig a sensei felvezetését, majd követte a Jounin-t az edzőterep végéből kiinduló tölgyfaerdő tisztásáig (Bocs, de szerintem az edzőterepeken nincsenek fák). Miközben elsétált Nakama és Ner mellett, megjátszott vigyorral kiegészülő megvető arckifejezést vett fel.

A feladat: Chakra-t gyűjteni a lábakba és felmászni a kiválasztott fa lombjára. Eddig négy ninja törvényt gyűjtöttünk össze, itt az ideje az ötödiket is felvezetni: összpontosíts! Nem olyan egyszerű, mint ahogy elképzeljük; kizárni a külvilág zajait; a szél suhogását, a madarak csiripelését, saját szívünk dobogását, lélegzetvételeink kongó monotóniáját. A legtöbb, amit elsőre tehetünk, hogy megpróbáljuk felmérni a szintünket. A fiúnak soha nem kellett kapkodnia. Ha Naegashi megparancsolta neki, hogy egy témakörre koncentráljon, akkor ő egy témakörre koncentrált, ha egy technikát százszor kellett megismételnie, ő százszor ismételte meg. Ennek is köszönheti, hogy a technikákat magasabb szintre fejlesztette, kiegészítette és nem elégedett meg az alappal.

Szemeit behunyja, íriszei az utolsó emlékképeket rögzítik, az avart, melyen áll, az előtte elterülő fa törzsét, amire fel kell jutnia. Utolsó lépésként Chakra-t koncentrál a lábaiba. Érzi, ahogy az energia gyors folyó módjára áramlik a lábaiba, majd gyors léptekkel elindul és bal lábával rálép a törzsre. Reménykedik benne, hogy elég Chakra-t vezetett lábaiba ahhoz, hogy ne essen le a fáról, de abban egészen biztos, hogy nem lépett túl a határon és a fatörzsről nem fognak leválni nagyobb darabok.

Négy lépést tudott megtenni a fa törzsén. Nem sok ninját látott még felsétálni egy fára, ő maga is csak az energia felhalmozását és szétosztását tanulta meg Naegashi-tól, a gyakorlatban még nem tanulmányozta a chakra fonalak erősségét, de úgy érezte, ez elsőre nem rossz eredmény, pláne, hogy Nakama-t és Ner-t is megelőzte (igaz, az utolsót csak pár centivel). A magasságot egy erősebb rúgással határolta be, ami lezúzott egy kör alakú részt a fatörzsről, majd elrugaszkodott és egy gyors hátraszaltóval eltávolodott a "munkafelülettől". Az edzés még egy órán keresztül folytatódott, ezen idő alatt pedig hősünk szabad szemmel is láthatóan tovább fejlesztette precizitását és már-már sikerült elérnie a lombszintet, de a chakrahasználat őt is megizzasztotta. Az edzés befejeztével Juuhan megengedte tanítványainak, hogy pihenjenek egy kicsit. Naeku kifújta magát, majd öt méterre a Ner-Nakama párostól leült a fűbe. Edzés után szeret gondolataiba merülni, hogy felismerje a jelenben beállt helyzetet. Ner megkínálja Nakama-t a rízsgombócaival - udvarias, kedves, fiatal...

Riun egy percre se ringatja magát abba a tévhitbe, hogy csapattársa megkínálja őt az ebédjéből, igaz, ha a fiún múlna, el se fogadná, hiszen még első sensei-étől se fogadta el az ingyen ételt. Valószínűleg apja is ilyen lehetett, hiszen nem így "nevelték", már ha lehet nevelésnek hívni Naegashi módszereit. Na, ez nem kellett volna... Elméjében sötét alak körvonalazódik ki, aki kedvesen integet neki, majd eltűnik. Eltűnik... Itt hagyja fiát, nem törődik vele, talán még az se érdekli, ha fia éhen hal, vagy elnyeli az élet örvénye.

A fiú émelyegni és szédülni kezd. Egyre több kérdés halmozódik fel előtte. Vajon folytatódik az edzés? A fiú nem látja, de érzi, hogy a mester nem akar kialakítani érzelmi kapcsolatot se vele, se két társával. Vajon annyi tanítványa volt már, hogy szabályosan unja az újak képét? Ami pedig a legfontosabb a jelen helyzetben: miért nem alakul ki Ner és Naeku között versengés? Hiszen tökéletes ellentétei egymásnak - rejtély, hogy miért hasonlítanak ennyire egymásra, leszámítva azt az idétlen farkasfogat.
Miután semmi nem történik, hősünk felnéz az égre. Dél lenne? Milyen gyorsan megy az idő és rögtön összehozta a sors három idegennel.

Gyűlölöm! Miért nem képesek öt perc erejéig kussban maradni? Nem fogadom el az ételt, egyenlő: nem vagyok éhes, nem logikus? Miért ilyen erőszakos ez a sensei? Így gyűlölködik Juhan szavain. A mester kérése után csak szúrós szemekkel néz a Ner-Nakama párosra, de még arra se veszi a fáradtságot, hogy ültében megkérdezze a fiút, vehet-e a rizsgombócból, majd ismét maga elé réved és lehelet halkan suttogja.
- Csak két perc... Ennyit ké...
- Jep, gyere ide Naeku-kun és ne antiszockodjál egy magad! Jobb, ha többen csináljuk!
Argh! Mitugrász törpe, mi az hogy ne antiszockodjak? Ha Ner átélte volna mindazt, amit átéltem, nem kínálgatná az idióta gombócait, hanem csöndben maradna és várná a fejleményeket. Nem, ehelyett próbál "új barátokat" szerezni. Most, hogy Naeku-t félbeszakították, nem tud mit tenni, jön a jól bevált flegma beszólás. Feláll és odasétál a hármas fogathoz. Kikap egy rizsgombócot a csomagból, beleharap, finnyásan ízleli majd lenyeli. Nehéz beismerni, de ez az "idióta" rizsgombóc tényleg nagyon finom. Arcán baráti mosoly jelenik meg, igen, Ner-re mosolyog olyan arccal, amit még talán Naegashi sem látott soha.
- Köszönöm, nagyon finom volt...
Ezután fogja a maradék rizsgombócot és olyan messzire hajítja, amilyen messzire csak tudja.
- ... de jobban esett volna, ha nem a sensei kínál meg belőle! - az utolsó négy szót szinte már üvölti. Lelki válság lenne? Nem egészen. Soha nem kínálták még meg semmivel, ez az apró udvariasság Ner részéről pedig lavinaként söpör végig Riun érzésein. Csak egy dolgot remél: Juuhan elfogja mondani másik két ninja tanoncának az előzményeket, már persze ha Naegashi megbízott Jounin társában annyira, hogy elmesélte neki a Naeku-val kapcsolatos félelmeit. (Erről majd később!) Ha ennek a rövid színjátéknak lesz folytatása, hősünk csak leinti a fellebbező Genin-eket, majd mogorván Juuhan mellé ül. Végighallgatja Nakama-t, majd Ner meséjét.

Bosszú? Állandóan csak ez a rohadt bosszú... Eddig elszigetelve élt minden érzelemtől, de arra már rájött, hogy ez a mindent felgyújtó érzet képes egy pillanat alatt elpusztítani az egész világot. Mégis, az embernek szüksége van bosszúvágya kiélésére, de ebben a frázisban is van egy hiba: azokért állunk bosszút, akiket szeretünk. Az érzelmek kialakulása "szerencsére" elkerülte tanoncunkat, így jobban belegondolva, nem is igazán tudja feldolgozni, ő maga kiért is állhatna bosszút.
- Nem tudom, van-e oka annak, hogy most itt vagyok - kezdett bele a szónoklatba -, csak azt tudom, hogy gyermekkorom óta foglalkozik velem a tanács, többször megkellett jelennem a Hoshikage előtt, az előző mesteremmel pedig nem alakítottam ki baráti viszonyt. Itt kell lennem... A célom kideríteni, hogy ki állított erre az ösvényre.

Vajon mikor jön el az a pillanat, amikor mindenki megunja a fiatal Genin alattomos, rátarti, kegyetlen stílusát? Juuhan-t nem izgatja túlzottan tanítványa viselkedése vagy csak jól titkolja elképzeléseit a fiúval szemben, de Ner és Riun viszonyára visszatérve, oda jutottunk, hogy három óra alatt az ellenszenv a lehető legnegatívabb szférákat súrolja. A szemlélő nem lepődne meg azon se, ha Chakra-val kiterjesztené a látképet és nem látna mást, csak két, egymást marcangoló mételyfarkast.

Ner kiakadt... Ez nem kétséges, bár ki ne akadna ki azon, ha a saját szerzeményét ócsárolják, vagy ami még rosszabb, szabályosan elhajítják a francba. Szépen leüvölti Naeku fejét, majd a szidalmazások befejeztével - bár, a szidalmazott hajlik rá, hogy Ner csak a levegőből fogyott ki -, "hősünk" csak úgy odaveti társának.
- Sírjál csak, törpe...
Naegashi büszke lenne rám. Tökéletesen megtanította a képmutatást és bár undorodom a sensei stílusától, be kell látnom, sok a közös ismertetőérv. Na mindegy, tökéletes emberre vetítem rá a dühömet. A fent említett farkas sem választhat magának Ner-nél jobb példát. Ő is leül a fűbe, majd meghallgatja Nakama történetét. Végre nem a megszokott "A szüleim testét hamuvá égette a bátyám, most bosszút kell állnom rajta, ez az én ninja utam!" baromságot hallja és mintha egy félmosoly körvonalazódna ki arcán, de ha a jelenlévők közül valaki ránéz, rögtön lehervadt arckifejezéssel hallgatja Ner kérdését.
Honnan veszi, hogy nem pottyantunk véletlenül pont az ölébe? Juuhan-on látszik, hogy már az elején bizalmatlanul állt hozzá a csapathoz, ha visszaemlékezünk az esküvős történetszálra, most pedig ugyanolyan lekezelően bánik mindhármukkal, mint Naeku Ner-rel. Ha Juuhan felhozza a jól bevált "Terveim vannak veletek, mert ti hárman tökéletes csapatot fogtok alkotni, amint már nem lesz szükség pelusra.", Naeku elkönyveli magában, hogy a sensei hazudott.
Ner kérdése után egy kis szünet következik, majd rövid töprengés után ő is felteszi saját kérdését, megelőzve Nakama-t.
- Nem jellemző a Hoshigakure-i Jounin-okra, hogy ilyen - tűnődés, tűnődés -, vidámak és viccelődőek lennének... Maga törzskönyvezett Medvék országbeli?

// Igen, mindenképpen szeretnék részt venni a fórumkalandon Ha túlélem, jó lenne visszatérni ide, de addig is - talán a sors fintora -, újra itt hagyom Genin társaimat. //

Szeret kitűnni a sorból... Konkrétan nem válaszolt a feltett kérdésre, de komolyan lehet venni egy olyan Jounin-t, aki szmokingos civil álcáját veszi fel? De mégis! Van valami megfogó ebben a ninjában, Naeku sokat tanulhatna tőle, csak az ötletei szembetűnően furcsák. Miért pont házassági ceremóniáról hazatérő idegen formáját vette fel? Lényegtelen, túl sok a kérdés.
A válaszok kielégítőek voltak, de mégis unalmasak; minden Jounin célja az, hogy összekovácsolja a saját csapatát, még ha a mostani hármas fogat túl is fog menni a tűréshatáron. Azért lesz valaki mesterninja, hogy továbbadja tudását a fiatal generációnak. Juuhan át is adja: megparancsolja nekik, hogy még nyolc órán keresztül gyakorolják a "fáramászást". Miért ne?

Az idő múlásával egyetemben Riun összefoglalja a tanultakat. Mestere főleg a ninjutsuk-ra és kis mértékben a taijutsu-kra specializálódott. Jó lenne kitanulni a Gouken-t. Genin-ünk sokat olvasott erről a harcstílusról. A cél, hogy a támadó minél több sérülést okozzon ellenfelének. Az első sérüléseket csonttörések követik, majd a fájdalom fokozódik, mert aki kitanulja a Gouken-t, képtelen leállni (Leszámítva persze azokat, akik tökéletes önkontrollal rendelkeznek). Szinte látjuk magunk előtt, ahogy valaki megtámad minket, mi pedig gyors és hatásos mozdulatokkal törjük el a jobb kezét, majd térdünkkel eltörjük az orrát - a szilánkok az agyba vándorolnak, a támadó ezt viszont már nem fogja fel. Az utolsó gondolata csak az, hogy rossz emberbe kötött bele.
Ezen aspektusok visszaesést eredményeznek hősünk fejlődésében. A rohadt életbe! A rosszul koncentrált, így túláradó Chakra hatására Naeku lába bezúzza a fa kérgét, minek "köszönhetően" a fiú kénytelen újrakezdeni a gyakorlatot.
Miután sikerült rendeznie elkószált gondolatait, Chakra maradékait arra koncentrálja, hogy sikerüljön elérnie a lombrészt. Nagy előrelépés lenne, hiszen eddig ő vezetett a versenyben. Legalábbis abban az edzésfolyamatban, amit ő versenynek hitt... Nem figyeli Ner és Nakama próbálkozásait - nem is érdekli társai teljesítménye, csak saját magára gondol.

// Ha van rá lehetőség, ki tudsz menteni? //

Sikernek könyvelhetné el az edzést, de mégsem érez mindent kitöltő örömöt. Nem érte el a fa legmagasabb pontját, ha pedig jobban megnézzük, most már a fát sem nevezhetnénk természetesnek. Külsejével kiemelkedik a többi lombhullató közül: kérgének háromnegyed része levált a törzsről és sok helyen fedezhetünk fel horpadásokat, amik csak még jobban kiegészítik az összképet. Hősünk az utolsó próbálkozás után lecsúszik a fáról és homlokráncolva méregeti a felületet. Nyolc óra munka után sikerülhetett volna kifejleszteni a tökéletes koncentrációt, de lába ellenkezik a további edzést illetőleg. Holnap komoly izomlázra számíthat, chakrája pedig vészesen kimerült. Körbenéz, a látvány pedig igen csak meglepi. Nem Ner és Nakama hasonló kinézete - társai ruházata is poros, arcuk vörös a megpróbáltatásoktól és nem kevésbé lihegnek, mint ő maga -, hanem az újabb érkező miatt. A Jounin ruházatot viselő alak tőle három méterre áll és Juuhan-nal beszélget. Miután befejezték a társalgást, a mester Riun felé fordul.
- Riun, te menj a kage irodájába, valamiről akarnak veled beszélni - a paranccsal egybefűzött mozdulattal nyilvánvalóvá válik Genin-ünk számára, hogy sietnie kell.
Némán meghajol a sensei előtt, majd ügyet sem vetve társaira és a másik Jounin-ra, eltűnik. Magas ugrással az egyik kisebb fa ágát célozza meg, majd a művelet után még két fán halad tovább, s elhagyja az edzőterepet.