Edzőterep

Danzou Szer. Márc. 31 2010, 20:19

Itt gyakorolhatnak különböző dolgokat a falu ninjái.

**Genji Saiba** Csüt. Szept. 23 2010, 23:26

Kellemesen hűvös volt az idő, az ég nagy részét vékony, szürke felhőtakaró borította. Kora délután volt, a gyakorló terepen süvítő szél levélkupacokat sodort a fiú arcába. Minden szükséges felszerelését magával hozta, elvégre nem friss levegőt szívni jött ki. Végre találtak neki egy senseit, és mára beszélték meg a találkozót. Hunyorogva pásztázta a környezetet, annak reményében hogy felfedezi jövőbeli tanítóját, de egyelőre váratott magára. Valami jól észrevehető helyet keresett, amit a sensei majd megcélozhat, ha megérkezik. Elgondolkozott, talán rágyújt egy szálra, mert mégiscsak nagy fordulóponthoz jutott, de meggondolta magát. Ezt a nehéz pillanatokra tartogatta. Inkább leült egy megfelelő helyre a fűbe, és elővette zenelejátszóját. Behelyezte fülébe a füldugókat - jó minőségű, szilikonborításút használt, mert fontos volt neki a minőség. Keresett valami kellemes zenét, ami illett az időhöz, aztán hátradőlt a fűben, és várakozó pozícióba helyezkedett. Már csak a senseit kellett megvárnia.

Zetsu Kedd Szept. 28 2010, 18:53

//Bocs a késésért, most már komolyan megemberelem magam -.-//

Elhelyezkedtél, majd egy jó kis zeneszám közepette vártál a sensei-re, vagy bárki másra aki megjelenik. A felhők elkezdtek gyorsabban mozogni, és mintha néhol sötétebbek lennének, mint mikor ide értél, de ezeken kívül semmi baljós előjel azzal kapcsolatban, hogy az idő rosszra fordulhat. Valami nyugtató szám ment a lejátszódon, az elhagyatott edzőterephez jelenleg inkább ez illett. Már kíváncsi lehetsz a sensei-edre, elvégre jó sok ideig vele és másik két emberrel leszel "összezárva". A zene kicsit elvonta a figyelmed, és csak eszmélsz fel, hogy a távolban látsz egy alakot feléd sétálni. Nagyon nyugodtnak tűnik az illető, úgy hogy vagy egy antiszociális, csak a bosszúval törődő, egoista csapattárs lesz, vagy a sokat megélt sensei-ed. Amint közelebb ért, és láttad a szerelését és az arcát, láthattad, hogy ez a sensei-ed lesz. Azonban az arca elég fiatalos, de ehhez képest túl nyugodt.

10 méterre megáll tőled, és elővesz egy shirukent, majd elkezdi a levegőbe dobálni. Nem néz a csillagra, mindig tökéletesen elkapja. Úgy látszik valami teljesen kemény sensei-t kaptál, aki képes lenne megölni, csak hogy megmaradjon a jó híre. Persze még semmi hasonlót nem tudsz róla, de elég gyilkos tekintete van. Addig vár, amíg meg nem szólalsz, vagy el nem mozdulsz a helyedről. Ekkor eldobja a shurikent, és pontosan úgy talál el, hogy csak egy kicsit nyisszantson bele a hajadba.
- Majd akkor mozdulsz, vagy beszélsz...amikor én azt mondom! Először is mondd meg a neved, és hogy hol vannak a többiek!
Ez az egész kicsit túl műnek tűnik, de talán jobb lenne válaszolnod készséged szerint.

**Genji Saiba** Kedd Szept. 28 2010, 23:08

Miután meggyőződött róla, hogy a jövevény valószínűleg őhozzá érkezett, Genji lekapcsolta a zenelejátszóját, és mire a sensei megállt előtte, már talpon volt. Azonban a várt köszönés-bemutatkozás helyett a felvágás-bántalmazás kombót kapta az arcába, és ez egészen meglepte. Jobbnak látta a sensei által meghatározott szabályok szerint látszani, így az elhamarkodott mozdulatokat és szavakat inkább félretette máskorra. Belesimított a hajába, nagy levegőt vett, és kinyitotta... a száját.
- Értesüléseim szerint a senseiek részletes ismertetést kapnak a jövőbeli tanítványaik nevéről, fizikai- és mentális kondíciójáról, történetéről, meg minden hasonlóról. De ha szükségesnek tartja, megismétlem a nevemet készséggel: Genji Saiba a nevem. A második kérdésére sajnos nem hiszem, hogy kielégítő válasszal szolgálhatok, nem tudom, merre vannak a többiek, sőt azt sem, hogy kik ők. Én csak az itteni megjelenítésre kaptam utasítást.
Genji próbált úgy fogalmazni, hogy a szavaiból hallható legyen, helyteleníti ezt az erőszakos bemutatkozási módszert, de a másik ne találjon rajta fogást, tegyük fel azért, mert "tiszteletlenül", vagy "bántóan" beszél. Mélyen a másik szemébe nézett, úgy gondolta, ezzel, és a modorral a megfelelő komolysági szintet találja el. Várt a válaszra.

Zetsu Szer. Szept. 29 2010, 17:25

A válaszodra a nő összehúzta a szemeit, mint aki nagyon részletesen figyel meg valamit a távolban. Majd mikor befejezte ezt a nézést, elindult feléd. Egy kicsit talán megfagyhatott benned a vér, hogy mit fog most tenni, de persze tudhatod, hogy ANNYIRA nem tehet semmi bántót. Lassan közeledett feléd, te még mindig ugyanott álltál. Amikor közel ért hozzád, előre nyúlt a kezével, a fejed felé. Azonban még időben oldalra húzta a kézfejét, és inkább a shurikent fogta meg, amit kihúzott a fából, és utána eltett a tatyójában. Kicsit lesütötte a fejét melletted. Egy pár pillanatig csöndben álltatok, akárhogy próbálkozol, nem érted a helyzetet.
- NEHOGY MÁR KOMOLYAN VEDD AZ ELŐBBIT!! - a semmiből ez a kissé furcsa női hang támadta le a dobhártyáidat. Mosolyogva ordított bele a fejed oldalába.
Még kuncogott egy sort, utána megfogta a vállad, sóhajtott egyet, és a szemedbe nézett.
- Bocs az előbbiért Genji, de már régen vágtam komoly pofát! Remélem nem kaksiztál be, mert még sokat kell együtt dolgoznunk! - mintha az illetőt kicserélték volna. Állandóan mosolyog, és barátságos arca van. Leül a földre, majd int neked, hogy te is nyugodtan ülj le.
- Most hogy ezt így elintéztük, én is bemutatkozom. A nevem Hyoukin Youjin, szóval én leszek a sensei-ed, és nyugi, semmi hasonlóság nincs az előző alak és a mostani között. Mellesleg a csapattársaid a mai nap nem lesznek itt, temetésen vesznek részt, azonban nem tudtunk időben tájékoztatni téged. Így hát muszáj lesz téged egy kicsit képezni, csak hogy ne unatkozz. Először is jól esne, ha tudnám mik az ambícióid, és milyen irányba próbálnád magad terelgetni a "ninja-utadon".
Valószínűleg arra is kíváncsi, hogy milyen féle jutsukat akarsz majd tanulni, de ez kimaradt a mondatából.

**Genji Saiba** Szer. Szept. 29 2010, 22:49

Genjit kellemetlen érzések fogták el: talán túl lőtt a célon a pozitívnak nem nagyon nevezhető stílusával, és tudta, nem sok jó sül ki abból, ha az ember a frissen ébredt oroszlán orrába rúg. Bár sejtette, hogy a közeledő sensei talán további kellemetlenkedésre készül, nem kezdett el megfelelő védekező pozíción, meg hasonlókon gondolkodni, geninként úgy sem lett volna sok esélye a másik ellen. Inkább végiggondolta, milyen támadásokra számíthat, és miket kell majd eltűrnie... ám az elmélkedést egy rendkívül gyors, és hasonló mértékben szerencsés stílusváltás szakította félbe. A barátságos embereket ezerszer jobban bírta a harapósaknál, és most épp egy kulcsfontosságú személyről derült ki, hogy nem kell majd éveken át tűrnie borzasztó modorát.
- Kellemes meglepetésekből sosem elég. - mosolygott vissza a nőre - Ami pedig, hogy az ön szavaival éljek, a bekaksizást illeti, nyugodt lehet. Nem kell hazamennem nadrágot váltani.
Elhelyezkedett a sensei mellett a fűben. Végighallgatta a nő bemutatkozását, illetve teljes mondandóját, és, mily' meglepő, válaszolt is.
- Nos, egyelőre nem kergetek álomszerű terveket a jövőmről, szerintem azokat alapozni kell majd valamire. Egyelőre szeretnék nyugodtan fejlődni, közben segíteni az embereken, ahol lehet, aztán úgyis fény derül majd a hasznosabb tulajdonságaimra, ha vannak. De természetesen nem szeretnék egész életemben egy sarokban gubbasztva malmozni, és várni, hogy elszálljon fölöttem az idő. A későbbiekben mindenképp valami mozgalmas pozíciót töltenék majd be szívesen. Az Akadémián átéltek alapján valószínű, hogy a Genjutsuk irányába lesz érdemes sokat fejlődnöm, de, hogy őszinte legyek, engem egyelőre jobban érdekel a Ninjutsuk világa. Majd eldől, elvégre ezekből se láthattam sokat eddig. Sajnos mindemellett számolnom kell azzal az igen kellemetlen betegséggel, amit a magaménak tudhatok, de szerencsére most már egész jól kordában tudom tartani, ha valami gond lenne. Mivel az előző csapatom mindhárom tagját ennek köszönhetően vesztettem el, szeretném megkérni, hogy amennyiben komoly problémák jelentkeznek ezzel kapcsolatban, azonnal üssön ki. Persze, az incidens nem konkrétan miattam történt, de az én testem, és valahol az én elmém ölte meg a barátaimat, és ezt eszem ágában sincs megismételni. De térjünk is le inkább erről a komor témáról! Gondolatok? - fejezte be mondandóját, és a válaszra várakozó pozíciót vette fel, ami szinte semmiben sem különbözött az előzőtől.

Zetsu Vas. Okt. 03 2010, 18:48

//Bocs, elég lefárasztó hétvégém volt, most gőzerővel írok neked Smile

//

A sensei a két kezével tartja az arcát, és érdeklődő tekintete van, egyszerűen rá lehet jönni, hogy tényleg érdeklik az alatta tanulók céljai/gondolatai. Figyelmesen és illedelmesen végighallgatott, nem vágott közbe, és nem mozdult közben. A szél kezdett feltámadni ismét, de nem zavart titeket. A monológod végén hümmög egyet, majd megvakarja fejét, elmosolyodik.
- Nem vártam hogy ilyen normális diákot raknak alám, általában nem bízok a jelentésekben, és nem hittem el, hogy tényleg eszes gyerek vagy! Már bánom, gomenne! De azért még van mit bizonyítanod. Fontos hogy ne akarj túl gyorsan fejlődni, mert anno egy csapattársam is ebbe halt bele, béke poraira - még a legkevesebb elszomorodást sem látni rajta, persze nem lehetett kellemes emlegetni az elhunyt ismerőst, de a boldogságon egy ilyen emléknek nem szabad rontson- Nos, a Genjutsu nem a kedvencem, ismerek párat, de nem tetszik az út, amit végig kell járni hozzá. Inkább Ninjutsukhoz értek, sokkal nyíltabb, azonban akkor is használhatóak, amikor a genjutsuk nem. És természetesen több féle módon is felhasználhatóak, legalábbis szerintem - ezután kicsit komolyabb arcot vesz fel - A betegségedet majd még elintézzük, kordában tartjuk, és ne félj, ha eljön az idő, örömmel kiütlek! - itt újra egy kis mosoly, szadista-chan. Biztatóan megfogja a jobb vállad.
- Na de most kérdezz te tőlem, és megpróbálok válaszolni IQ-szintemhez mérten.

**Genji Saiba** Pént. Okt. 08 2010, 14:10

Bár nem tartotta különösnek, valahogy mégis fura érzés volt, hogy a sensei is hasonlóan kellemetlen múlttal rendelkezett. Shinobiként a legtöbb embernek szembe kellett néznie a barátok elvesztésével, hiszen ha életben akar maradni az ember, olyan csapattal kell dolgoznia, ami az életével egyenértékű számára. A haláltól viszont a legközelebbi barátok, és a legtökéletesebb csapatmunka sem választ el teljesen, egyszer ez a védőpajzs is elreped, és minden ilyen alkalommal egy társaság szörnyű veszteséget szenved. Ez ellen pedig semmi nem készíti fel az embert. Mindenki tudja, amikor a tanulmányait elkezdi, hogy majd egyszer talán komoly helyzetbe keveredik majd, de a konkrét eseményig nem számol a tényleges veszélyekkel.
Mindez persze azért érdemelt ilyen komoly kifejtést - Genji fejében úgy, mint itt betűkben -, mert most ketten ültek a festőien tiszta és egyszerű tájon, pozitív első benyomással egymásról, de a háttérben a gondolattal, hogy ettől még ugyanabban a világban élnek. Mármint abban, amelyikben még egy ilyen pillanatban is abszolút lehetséges lenne egy támadás, egy baleset, egy akármi, ami tönkretesz további életeket.
Valószínűleg a sensei is észrevette, hogy Genji válasza erősen késik, bár a fenti gondolatok valójában nagyon gyorsan pörögtek le a fiú fejében. Gyorsan visszarohant a nő által feltett kérdéshez, és válaszolt rá.
- Szóval akkor tehát... - kezdte a "gondolkodási időt nyerő szóhármassal" - kik lesznek a csapattársaim? Persze nem alkothatok róluk tiszta képet amíg nem találkoztam velük személyesen, de, hogy őszinte legyek, igen kíváncsi vagyok rájuk, elvégre a jövőben elég közeli kapcsolatot alakítok majd ki velük... már ha szabad ezt a kérdést feltennem.

Zetsu Kedd Okt. 12 2010, 22:50

A sensei-el biztos nagyon jó kapcsolatod lesz, de éppen emiatt érdekelhetnek a csapattársaid. Talán reméled, (mint minden kezdő genin) hogy nem lesz zavaró/antiszociális/drogos/alkoholista/pszichopata/piromániás csapattársad. Milyen idillikus is a gondolat, egy világ ahol senki sem hal meg. De igen, ebben a világban éltek, ahol viszont bármikor történhet valami, valami teljesen más okból kifolyólag, ami a halálotokat okozhatná, de talán ennyire pesszimista módra egyáltalán nem kell levinni a témát. Élvezzük az életet ahogy most van, és csak akkor aggódjunk, amikor okunk is van rá. Egy kis gondolkodás után mondtad is a kérdésed, amit a tanár ismét egy aranyos mosollyal fogadott. Egy kicsit összeszedte a gondolatait, amit hevesen imitált a kezeivel, távolról a feje felé hajtogatta a levegőt, mintha a gondolatokat hajtogatná bele az agyába.
- Áh igen, két testvért kapsz magad mellé. Éppen egy nagybátyjukat siratják, egy küldetésen halt meg. Feláldozta magát a többi résztvevőért, és így a küldetés végül is sikeres lett, de ne menjünk bele ebbe. Az egyik testvér, a fiatalabbik, Shinme Taishou, aranyos gyerek, sokat tanul és jól is megy neki a tanulás, bár a gyakorlatban majd még meglátjuk mi lesz belőle. Szerintem nem lesz bajod vele, olyan fajta, akinek sose volt riválisa/"ellensége" az akadémián, barátságos gyerek. A másik testvér, természetesen az öregebb, Shime Ririshii, volt egy-két tanonc akikkel összeveszett az akadémián, és verekedett ezekkel az illetőkkel. De amúgy csak azokat verte meg, akik súlyosan beszóltak neki, szóval ne parázz ha meglátod. És lehetőleg ne próbáld oltani, a "tanóráimon" megtudom akadályozni hogy megtámadjon, de azon kívül máshol, nehezen.
Reméli, hogy nem rettentett el Ririshii-től, nem volt szándéka, és ha nem szívatják az embert, úgy sem lesz oka támadni. A sensei arcán hamarosan az emlékezés zavaró jelei jelentkeztek. Elkezdett kutatni a zsebében, majd egy jó pár felesleges dolog kivétele után (mint pl. gémkapcsok, lyukas érmék), előhúzott egy látszólag ugyanúgy felesleges papírt a zsebéből. Kiegyengette, majd oda adta neked.
- Kérlek vezesd bele a chakrád, és meglátjuk mi történik vele!- egy újabb bizakodó mosoly.

**Genji Saiba** Kedd Okt. 19 2010, 19:29

- Nem keresem a fölösleges konfliktushelyzeteket, ez ügyben nyugodt lehet. De ha okod ad rá, azt hiszem jobb ha tud arról, ha hibát követ el. - utalt az öregebbik csapattársára Genji. Elfogadta a papírt, és közelebbről is megvizsgálta, csak, hogy megállapíthassa, ez külsőre tényleg csak egy papírfecni. Hallott már ilyen, chakratípusra reagáló papírokról, de korábban nem látott egyet sem. Kicsit összeszedte gondolatait, lenyugtatta az elméjét, bár nem tartotta valószínűleg, hogy a feladat különösebb koncentrációt követelt, valahogy mégis így tűnt kényelmesnek. Lehunyta a szemeit, és a bal kezébe, amelyikben a cetlit tartotta, vezette a chakrát. Bármilyen módon is reagált a tárgy a műveletre, nem igazán tudta értelmezni az eredményt. Biztos volt benne, hogy Hyoukinnal más a helyzet, ezért átnyújtotta neki a lapot. Kicsit izgatott volt, elvégre igen fontos pillanat egy shinobi számára, amikor kiderül, melyik elemhez kell majd kötődnie élete hátralevő részében. Ahogy ebbe belegondolt, kirázta a hideg.

Zetsu Szomb. Okt. 23 2010, 21:08

//Uhh, bocs, nem vettem észre hogy írtál, csak tegnap 11 körül :S Ma meg most értem haza...//

A nő bólogatott arra a kijelentésedre, hogy nem keresed a konfliktust, látszik, hogy ő sem szereti a hasonló felesleges vérontást. Boldogan és izgatottan nézte, ahogy bele vezeted a chakrádat a papírba, vagyis csak gondolta, hogy mikor vezeted bele, mert természetesen nem láthatja a folyamatot. Elvégre nem csak neked számít, hogy milyen elemed van, tudnia kell, hogy tud-e téged tanítani majd, vagy másnak a segítségét is kérnie kell hozzád. Egy pillanat múlva, csak annyit látsz, hogy a papír 3 részre lett vágva. Értetlenül is nézheted akár, majd úgy döntesz, hogy a senseied szemei között keresed a választ. Ő összecsapja kezeit boldogan, felpattan, és:
- EZZZZZAAAAAAAAAZZZZZ!!! Nem kell semelyik arrogáns állatot megkérnem hogy segítseen! - majd ismét lehuppan a földre - Nos Saiba, üdv a klubban! A Szél elem tulajdonosainak klubjában! Nem is tudod, hogy mennyire örülök, minden más Sensei akit ismerek egy barom, még féltem volna, hogy jobban fogsz kötődni hozzájuk mint hozzám! De így minden tökéletes. Vagyis...te mit gondolsz, örülsz ennek a tulajdonságodnak?
Mosolyogva várta ezt a választ is, mint minden mást. Valószínűleg még arra is mosolyogni szokott, akit épp leszúrni próbál, vajon még a sírban is mosolyogni fog?...Senki sem tudhatja, de sajnos egyszer valószínűleg ezt is meg fogja egyszer tudni Genji, elvégre senki sem él örökké.

**Genji Saiba** Vas. Okt. 24 2010, 19:17

A reakció és az eredmény abszolút megfelelt Genjinek. Nem sok elképzelése volt arról, melyik elemet választhatná, ha lenne rá lehetősége, de most, hogy ez kiderült, valahogy a szél tűnt a legszimpatikusabbnak.
- Megmondom őszintén, attól függetlenül, hogy más senseit - már - nem ismerek, nekem se lett volna sok kedvem máshoz járni. Az elem pedig, hát jól eltalált engem. Persze, ezt anélkül, hogy kipróbáltam volna nem mondhatom biztosra, de amit eddig a szélről hallottam, az alapján egyre kíváncsibb vagyok a jövőre.
Sokat beszélt, úgyhogy kis szünetet tartott intenzív levegővétel kíséretében, és most mintha jobban észlelte volna maga körül a levegő mozgásait. Eleddig nem vitte túlzásba az őt körülvevő elemek figyelését, de hirtelen iszonyat jól esett érezni az arcán és haján végigsöprő szélfuvallatokat, a tüdejét feltöltő majd elhagyó levegő puhaságát.
~ A francba is, túl jó ez a nap... ~ futott át agyán a gondolat, aztán folytatta hangosan.
- Szóval, most hogy ezzel meglennénk, mi a következő teendőnk? - kérdeztene Hyoukintól.

Zetsu Hétf. Okt. 25 2010, 22:48

Láthatóan örült annak, hogy te is örültél, vagy éppen annak, hogy más sensei-hez nem akartál volna kötődni, csak ahhoz, aki minden küldetésen veled lesz. Megveregeti a vállad a kijelentésre, majd ismét felpattan a földről.
- Nyugi, nem fogsz csalódni ebben az elemben, mindenhol ott van! Véleményem szerint ezt a kis rossz fiút a legkönnyebb irányítani, csak a szelet kell módosítgatni. A tüzet és a villámokat magad kell megteremtened, a víz nem mindenhol található meg, a föld meg egyszerűen nem tetszik...Persze én sem választhattam volna, senki sem teheti, hiszen mindenkinek a génjeiben van benne. Nah mindegy.
A szél kicsit feltámadott, most már jobban oda figyeltél a légáramlatokra. Talán eszedbe juthat, hogyha jobban ismerni fogod a szél természetét, akkor jobban észlelheted, hogyha valami megmozdul a szélben, elvégre aki érzi a légáramlatot, az érzi/hallja, hogy hol takarják az áramlat útját. Kíváncsiskodó tanulóhoz méltóan megkérdezted, hogy mit terveztek most tenni. A tanár úgy tűnik kicsit leblokkolt, és nem tudta hirtelen, hogy mit akart. Pár pillanat múlva láthatóan elkezdett gondolkozni azon, hogy mit felejtett el, és úgy tűnt nem sikerül rájönnie. Kopogtatta a homlokát, ütögette a fejét, toporzékolt, de egyszerűen nem jutott az eszébe. Abbahagyta, majd sóhajtott egyet.
- ...Elfelejtettem... - manga-féle vízcsepp a homlok fölött - De tudod mit? Inkább csak eddzünk egy kicsit, hogy az erőnlétedet felmérjem! Nem szeretem én se az ilyen kínzó feladatokat, de ha túl korán érek vissza a 'Kagéhoz jelenteni, akkor sejteni fogja, hogy nem sokat tettem, és most jelenleg bizonyítanom kéne az alkalmasságomat...Ugyanis nem rég kerültem ki a kórházból néhány sebbel, amiket rossz döntések miatt szereztem...De megígérem, hogy mint tanítványaimra, nagyon ügyelni fogok rátok! Nah szóval........15 KÖR FUTÁS AZ EDZŐTEREP KÖRÜL!!! Bemelegítés megengedett.
Az edzőterep egy elég nagy, négyzet alakú terület, szóval tudja ellenőrizni a dolgot még úgyis, hogyha egy helyben áll.

**Genji Saiba** Hétf. Okt. 25 2010, 23:38

Kínos helyzet kialakulásának esélyét érzékelte, ezért Genji felvette a megértően mosolygós arcpozitúrát. Szükségesnek tartotta, hogy ha senseie még ha össze is omlik saját feledékenységének gerincrepesztő súlya alatt, legalább valami kellemeset és kedveset is lásson eközben. Tiszteletlenségnek és mértéktelen bunkóságnak tartotta volna megemlíteni a professzionális megközelítés - ami egyébként előző senseiének határozottan a mániája volt - szinte teljes hiányát. A nő későbbi szavai kétségbe ejthették volna, ezek alapján erősen megkérdőjelezhető lennének a "csoport-életbentartási képességei". De az a helyzet, hogy shinobiként amúgy is napról napra kell majd kockáztatnia az életét, akkor meg igazából tökmindegy az egész. Az utasításnak megfelelően nekiállt nyújtózkodni, kicsit megmozgatta a végtagjait, de nem vitte túlzásba, tizenöt kör futás nem végzetes mennyiség. Gyorsan feltette az életbe vágó kérdést, hogy zenét hallgathat-e futás közben, ez ugyanis sokat számított a teljesítménye szempontjából. Az általa ismert és kedvelt zenék az égbe tudták lőni az adrenalintermelését. Meg a figyelmet is eltereli fáradtság különböző jeleiről, formáiról, ami szintén hasznos. Harc közben kicsit rizikós lenne persze a metódus, de mivel a zene jelenleg az izgalomforrást képezné, nyilván az egész értelmét vesztené egy küzdelem során. A sensei reakciója alapján előkapja zenelejátszóját és futni kezd, illetve egyáltalán nem kapja elő a zenelejátszóját, és úgy kezd futni. Szép átlagtempóban indul, sietni nem kell, a levegőt egy régóta alkalmazott rendben (x ideig levegőt vesz, ugyaneddig benn tartja, ugyanannyi idő alatt kifújja, ugyanannyi idő üresen, és ismétlés) veszi. Minden okés, hacsak rájuk nem szakad az ég.

Zetsu Csüt. Okt. 28 2010, 16:52

Nos igen, furcsa sensei-t sóztak a nyakadba, de gondolhatod, hogy végül is tudja a vezetőség, hogy kit helyezzen egy olyan genin mellé, akinek meghalt az előző mestere és a társai. Ha futás közben esetleg eszedbe jutott ezen gondolkodni, rájöhettél, hogy egy ilyen személyiségű mester biztos jobban oda figyel az alá tartozók épségére, mint a küldetésre, de remélhetőleg mindkettőre egyformán tud figyelni. Maximum nektek kell magával a küldetésekkel foglalkoznotok, míg ő csak testőri és tanítói pozíciót tölt majd be. De persze majd minden elválik. A kérdésedre csak úgy félvállról válaszolt, mert éppen ő is a zenelejátszóját kapdosta elő.
- Persze! Csak nehogy táncolni kezdj majd futás közben, hehe!
Nos így elkezdődött a nagy futás. A zenének köszönhetően csak úgy pezsgett benned az adrenalin. Hyoukin egy kisebb sziklára ült, és onnan figyelt téged, néha énekelt egy sort, azokból a dalokból amik éppen mentek az ő zenelejátszójában. Valahogy csak el telt ez az edzés is, és kicsit izzadva megérkezel a nő elé. Kiveszi a fülest a hallószerveiből, majd sóhajt egyet.
- Nos, akkor menj haza, és pihenj egyet. Holnap találkozni fogsz a többiekkel, és akkor már igazi edzés lesz reményeim szerint. Nos akkor, viszlát, Genji!
És elmegy a naplementében...Vagyis csak feltételezni lehet, hogy naplemente van, ugyanis a felhők eltakarják az eget, és az eső is kezd cseperegni, jobb lenne ha indulnál, hogyha nem akarsz túlságosan elázni.

**Genji Saiba** Szomb. Okt. 30 2010, 22:56

A szimplán borongós idő esősre váltott a tizenöt kör megtétele alatt. A tökéletesen megválasztott aláfestő zene kifejezetten széppé tette az amúgy unalmas tevékenységet, a körbe-körbe futást. Genji egyébként is szerette az esőt, persze csak amíg nem vált kellemetlenné a jelenléte, értsük ez alatt mondjuk az edzőterep térdmélységig történő besarasítását. De a folyamat végbemenetele még legalább egy órát várat majd magára, a szemerkélő esőcseppek épp hogy érezhetőek voltak. Az utolsó pár méteren szépen egyenletesen lassított, elmélyítette a légzését. Így kiküszöbölhető a hosszú erőfeszítések utáni kifulladás.
- Rendben van, akkor majd holnap. Viszlát. - válaszolt Genji, illetve egy pillanatra még visszafordult, hogy megérdeklődje a találkozó pontos idejét. Aztán ő is összeszedte holmiját, és elindult lassan otthona felé. Kis gondolkodás után végül is úgy döntött, mégiscsak meggyújtja azt a korábban kilátásba helyezett cigarettát, és a dobhártyáit simogató andalító dallamokkal együtt maga is elhagyta az edzőterep lassan felázó területét.

Zetsu Kedd Nov. 02 2010, 10:08

//Nah bocs, ennyi ideig tartott képeket keresni a karakterekhez meg a személyiséget is részletekhez méltóan kitalálni Very Happy

Kérlek írj egy postot(jöhet ide is vagy oda is lehet először ahol laksz), hogy felébredsz, felkészülsz, és elindulsz az edzésre.
Pontosan délben van a találkozó ugyanott Smile

//

**Genji Saiba** Kedd Nov. 02 2010, 12:58

Szombat reggel, nyolc negyvenöt, a fehér falakról napfény verődött a szemébe. Természetes ébresztőrendszer, sokkal jobb, mint tegyük fel, egy vekker. Genji kipattant széles, sötét színű ágyából, és nekilátott a készülődésnek. Igaz, edzeni készültek, de úgy gondolta, új csapattársai és edzője előtt azért mégiscsak illik rendbe szednie magát, úgyhogy szépen végigjárta a tisztálkodás és öltözködés rejtelmes útjait. Valamennyi reggelit is letolt a torkán, de az elméjével szemben a gyomrának igen sokáig tartott felébrednie. Így ezt nem vitte túlzásba. Összepakolta felszerelését, és kivágódott az ajtón, miután rendkívül érzelmes - sziasztok, este jövök - búcsút vett családjától. Szürkés felhőkön átszűrődő reggeli napfény, lélekemelő látvány. Többnyire. A falu utcáin nem hallgatott zenét soha. Az emberek kommunikációjának hangját kiszűrni hiba, meg bizonyos helyeken veszélyes is, bár itt nem volt kifejezetten sok gond ezzel. Így hát az ébredést követő kissé szédelgős mozgással végigsétált a szélesebb és szűkebb utcákon, sikátorokon, amik az edzőterephez vezettek. Kicsit korán, negyed órával dél előtt ért oda, és körbekémlelt: vajon lát-e valakit, aki hasonlít senseiére, vagy az általa leírt két személy egyikére.

Zetsu Pént. Nov. 12 2010, 22:04

//Bocs hogy tegnap nem tudtam írni, de én meg már így is úgy ébredtem hogy az első órámat lekéstem, az meg nekem nem esett jól//

A szüleid elköszönésének csak az elején hallottad, a másik részét az ajtó hangja takarta be. Ahogy végig bandukoltál az utcákon, furcsának hathatott be, hogy a szokásosnál kevesebben vannak az utcán. Elvégre szombat délelőtt van, de akkor is. Na mindegy, úgy látszik csak te meg egy pár másik ember olyan bolond hogy szombat délelőtt komoly dologra fordítsa a fejét. Persze te nem tehetsz mást, elvégre vár a senseied. A nap már közeledett az ég teteje felé, sőt, emberi nézetből már ott is van. Azonban az edzőterepen még senki. A madarak még csiripeltek, bár edzés közben valószínűleg el fognak repülni a sok zaj miatt. Úgy döntesz leülsz egy fa tövébe, így várod meg a többieket. Pár perc múlva megjelenik a sensei, és mosolyogva köszön.
- Szia Genji! Látom a többiek még nincsenek itt...Na nem baj, megvárjuk őket, bár jobban örültem volna, hogyha időre megérkeznek, hmm...
Ő is helyet foglal egy a te fádhoz közeli másik fához. Gondolkozik, és jó pár percig kínos csend uralkodik. Nos tehát itt volt az ideje annak, hogy a mester megszakítsa ezt.
- Genji, ma milyen edzést látsz előre? - kíváncsiskodóan kérdi.
Tehát feltevése szerint te már kitaláltad magadban, hogy valószínűleg mit csináltok ma a többiekkel. Bár ez igazán nehéz egy hasonló személyiségű embernél. Ki tudja mikor mire gondol.

**Genji Saiba** Szomb. Nov. 27 2010, 22:03

- Szép reggelt! - köszönt vissza Genji a senseinek. Behunyta szemeit, fejét a fának döntötte, és amennyire tudta, kiélvezte az előre nem látható hosszúságú pihenőidőt. Rengeteg idő veszett már el a régi csapata elvesztése óta egy helyben üléssel, meg várakozással, remélte, végre belekezdhet egy komolyabb shinobi-életbe.
- Hogy őszinte legyek, az égadta világon semmilyen fogalmam nincs, - válaszolta a nőre sandítva - de remélem valami komollyal foglalkozunk ma. Titok egyébként, vagy szabad tudnom róla valamennyit?
A rövid, relaxálásra fordított idő alatt kicsit visszaálmosodott az ébredési szintre, úgyhogy nagyot ásított - valamiért ezután mindig könnybe lábadtak látószervei -, és megdörzsölte szemeit, hogy megszabaduljon a látását homályosító víztől.

Zetsu Hétf. Nov. 29 2010, 21:25

//Most így nagyon nem vágom mivan, Yuusuke profiljából Kis Béla lett, szal most mégis egy ideig csapattársak nélkül leszel, mert min. 1 ember még jó lenne, és addig nem töltjük be a létszámot NJK-val//

A sensei inkább csak úgy van melletted, de úgy tűnt alig akart válaszolni a kérdésedre. Aztán egyszer csak feleszmélt, és végre megszólalt.
- Jah igen...őőő...ma abban reménykedtem, hogy megtanuljátok, hogyan kell kéz nélkül fára mászni...pfuj, sablon feladat, néha már titeket genineket hibáztatnálak, hogy még nem ismeritek, de utána rájövök, hogy mégis hol a fenébe tanultátok volna meg//ha már megtanultad az előző sensei-ednél akk szólj//. Hjajj, de már jöhetnének a többiek.
Hirtelen egy sas jelenik meg a fellegekben. Ami nem is lenne önmagában furcsa, csak maximum annyi, hogy egy tekercset fog a karmai között. Úgy tűnik a nő még nem vette észre, vagy csak nem igazán foglalkozik a jelenséggel. Aztán a sas egyre csak gyorsítani kezd, ráadásul úgy tűnik felétek tart. Már szinte veszélyes ahogy közeledik, de a sensei még mindig nem mozdult. Aztán amikor úgy látszott, hogy mindjárt elkaszálja a sas, csak kinyújtotta a kezét, és a sas ott hagyta a tenyerében a tekercset, és tovább is szállt. A sensei elkezdte olvasni a tekercset. Úgy tűnik kicsit felbolygatta az ami benne van.
- NANII?!? Ezt nem hiszem el...- sóhajtott egyet - úgy tűnik egyéb okokból kifolyólag még nem kapsz új csapattársakat. Azonban a tanításod az tovább megy természetesen.
Egy újabb sóhaj, majd eldobja a tekercset a messzeségbe.
- Nos válassz, mit szeretnél tanulni inkább, fára mászást vagy vízen járást?

**Genji Saiba** Kedd Nov. 30 2010, 19:34

- Fára futni már tudok. Az előző senseiem megtanította, valamikor a közös munkánk utolsó heteiben. Ugyanakkor a vízen járásoz még nem volt szerencsém, ez érdekelne! - lassan feltápászkodott, vállára vette a táskáját, és folytatta. - Szóval hol kezdünk bele? -
A csapattársak hiánya kicsit zavarta. Régóta várt már arra, hogy újra ninjaként élhesse életét, és talán mind aközül, amit ezen életstílus során tapasztalt, a csapatmunka, és a társak hiányoztak neki legjobban. Tulajdonképpen ez hajtotta a leginkább egész élete során: az érzés, hogy komoly, fontos, néha nehéz dolgokat tehet, és mindezt olyan emberekkel, akiknek sorsa az ő döntéseitől függ, és viszont. Rizikós, de olyan érzés, amit átlagember soha meg nem tapasztalhat.

Zetsu Szomb. Dec. 11 2010, 10:30

//Elnézést a késésért, mostanában túl sok dolog ment ki a fejemből :S Gomenne!//

Úgy tűnik a nő örül annak, hogy legalább a fára mászást nem kell megtanítania. Nem mintha olyan nehéz lenne ezt megtanítani, de eléggé időpazarlásnak tűnik, még egy olyan személyiségnek is mint Youjin. A vízen járás legalább érdekes, poén egy folyékony talajon állni. A sensei felállt a földről, és elindult valamerre.
- Gyere Genji! Ma egy érdekes helyre fogunk menni- mondta mosolyogva.
Mivel nem volt sok témátok az út közben, a nő elkezdett magyarázni inkább.
- Nos, amíg megyünk, addig elmondom a vízen járás elméletét. Abban különbözik a szolid dolgokon való járástól, hogy itt nem a tárgyba kell belevezetni a chakrát, hanem a talpad alatt kell áramoltatni, mintha egy chakra-korongon járnál, vagy ilyesmi. Ha nem tudod pontosan áramoltatni a chakrát, akkor elesel, vagy egyszerűen belesüllyedsz a vízbe. Ha túl erősen áramoltatod a chakrát, akkor viszont fennáll a lehetősége annak, hogy a lábad körül a víz "besüllyed", és így megint csak te is elsüllyedsz. Nos, remélem menni fog! - mondja bíztatóan.
Egy ismerős helyre mentek, ahol úgy tűnik elég fagyos ma a víz.

//Folytatás "A nagy vízesésnél"//

**Atsui Shouki** Pént. Ápr. 13 2012, 16:19

Kicsit hűvös, tavaszi nap volt. A fák rügyeztek, a madarak csicseregtek, az ibolya pedig nyílt. Én az edzőterepen tartózkodtam. Egy nyamvadt edző bábút ütöttem, rúgtam. A taijutsuim fejlesztettem. Már kezdtem fáradni, viszont az járt a fejemben, hogy ha folytatom az edzést, akkor majd olyan nagyszerű shinobi leszek, mint apu és anyu. Az akaraterőm egy ideig még talpon tartott, viszont félórával később már egy hatalmas fa alatt pihentem. Hisz a shinobi is ember, vannak határai. Ott feküdtem a fatövében még akkor is, amikor már tele voltam energiával. Valahogy olyan jó volt elterülni...érezni hogy simogatja az arcodat a fű, érezni a lágy napsugarakat. "Vajon jön még izgalom a mai napba?" - merengtem. Délt ütött az óra, viszont én ott feküdtem, és vártam, hogy jöjjön valami érdekesség ebbe az unalmas napba.

**Atsui Taiyashi** Pént. Ápr. 13 2012, 21:55

Olyan gyönyörű nap volt... már hajnalban felkeltem (ami nagyon nem rám vall...), és kimentem az edzőterepre. Gyakoroltam a célba dobást, míg Darasho a hátizsákomban pihent. Pár óra után abbahagytam az edzést, felmásztam egy fár pihenni. Kicsit be is aludtam, és azt vettem észre, hogy unokaöcsém, Shouki gyakorol. Nem igazán érdekelt, elővettem a füzetem, és végigolvastam pár oldalt, aztán Shou lefeküdt pihenni, pont azon fa alá, melyen én tartózkodtam. Na ekkor már gonosz mosoly volt az arcomon. Nagyon halkan lemásztam a fáról, és egy kunait nyomtam a torkához. Elváltoztatott hangon megszólaltam:
- Kelj fel, de ne nézz hátra vagy meghalsz! - és felkelt. Utána pedig a rendes hangomon megkérdeztem tőle:
- Na vajon ki vagyok? - és hatalmas vigyor ült ki az arcomra.

Ajánlott tartalom

Edzőterep

Edzőterep

Re: Edzőterep

Re: Edzőterep

Re: Edzőterep

Re: Edzőterep

Re: Edzőterep

Re: Edzőterep

Re: Edzőterep

Re: Edzőterep

Re: Edzőterep

Re: Edzőterep

Re: Edzőterep

Re: Edzőterep

Re: Edzőterep

Re: Edzőterep

Re: Edzőterep

Re: Edzőterep

Re: Edzőterep

Re: Edzőterep

Re: Edzőterep

Re: Edzőterep

Re: Edzőterep

Re: Edzőterep

Re: Edzőterep

Re: Edzőterep

Re: Edzőterep