Re: Edzőterep

**Ayokama Makoto** Szomb. Aug. 24 2013, 01:10

Lenyűgözött ennek a technikának az ereje. A monumentális méretből fakadóan ez a technika akár egy elementális támadás ellen is megvédhetne. A védelmi technikákból pedig nem ismerek túl sokat. A legutóbbi küldetésen ez majdnem az életembe is került. Így viszont lehetőségem nyílik egy új védekező technika elsajátítására. Viszont már kezdtem egy kicsit fáradni, bár a lelkesedésem nem lankadt de azt hittem most azonnal fogjuk kezdeni az edzést. A férfi azt mondta ez lesz életem egyik legkeményebb edzése. Nos meglátjuk, hogy mi lesz ebből. Vettem én már részt komolyabb edzéseken.
- Nos akkor majd meglátjuk holnap, hogy mennyire fog kimeríteni ez az edzés de azt előre mondom, hogy kitartó vagyok! Viszont akkor ha nem gond én el is teszem magam holnapra már úgy is eleget tanultam a mai nap folyamán van mit feldolgozni. Köszönöm szépen a segítséget és remélem nem fogok csalódást okozni... - Azzal elbúcsúztam majd nyakamba szedtem a lábamat mert kezdtem közel kerülni a végkimerültséghez. Az pedig nem mutatott volna jó példát rólam ha elájulok az edzőterepen az új edzőm előtt.
Másnap alig akaródzott kikelni az ágyból. Tipikusan egy olyan nap volt amikor az ember tudja, hogy inkább az ágyban kellene maradnia de nekem halaszthatatlan edzésem volt. Gyorsan felöltöztem majd elindultam a kiképzőterep felé. Hamar megérkezett az edzőm is és ellátott a megfelelő információkkal. A mondanivalójának az a része kellő képpen megmaradt a fejemben, hogyha sikerül véghez vinnem ezt a tanulást egyedül akkor megkaphatom a jounin rangot. Ez már önmagában is elég csábító volt ahhoz, hogy felvillanyozza a napomat. Amikor mesterem megmutatta újra a technikát akkor a lehető legjobban megfigyeltem minden mozdulatát.
A kézjel nem bonyolult csak a kígyót kell megformálni majd jöhet a véráldozat és a talajra kell nyomni a kezemet. Eddig tiszta sor mivel ez a technika sok mindenben hasonlít az állat idézéshez. Az idézés alapú pecsét technikák egyre jobban kezdtek érdekelni sőt a pecsét technikák így önmagukban, szóval már csak ezért is örülök, hogy tovább bővíthetem az ismereteimet. Nos mivel itt a tárgy a mit megidézek nem egy élőlény ezért sikerülhet az idézés akár elsőre is bár nem akarom elbízni magam. Nos akkor a folyamat megvan viszont a chakrát valószínűleg ugyanúgy kell koncentrálni mint a másik idézésnél csak sokkal nagyobb dózisban. A mérete miatt ilyen nehéz megidézni ezt a kaput. Ha belegondolok, hogy egy több háztömb méretű több tonnás hatalmas fedezéket idézek meg... Egy pillanatra azt gondoltam, hogy minden chakrámat fel fogja emészteni az idézés de utána rájöttem a nyitjára dolgoknak. Hiszen ez is csak egy pecsét technika és mi a legalapvetőbb dolog amit az ember a pecsét technikákról megjegyez. Csak és kizárólag annyi chakrát emésztenek fel amennyit elkülönítesz a pecsét létrehozására. Ha túl kevés a chakrám akkor a nagy füst felhő alatt nem lesz semmi. Így viszont már kicsit nyugodtabban állok neki az egész kivitelezésnek. Most viszont akkor megpróbálom átültetni a gyakorlatba amit kigondoltam magamban.
Becsukom a szemem és a chakrámból elkülönítek egy nagyobb mennyiséget és amikor már úgy vélem, hogy ennyi elég lesz a kapu megidézésére megformálom magam előtt a kaput amit láttam, hogy a tanítom létrehoz. Gondolatban csak erre koncentrálok és megalkotom a kígyó kézpecsétet majd jön a kényesebb rész és ahogy tanultam elharapom az ujjamat majd kinyitom a szememet és csak figyelem ahogy a földön szét szaladnak a furcsa kis koncentrikus körök majd következik a kihagyhatatlan füstfelhő. Az elkülönített chakrámat szinte egy pillanat alatt felőrölte a technika. Pedig ha egy geninnek átadtam volna egy ekkora löketet egyedül felhúzott volna még egy város falat... A füst leszáll és a sikertelen próbálkozás egy kicsit lelomboz de csak a siker lebeg a szemem előtt és újra megpróbálom. Ezúttal több chakrát ölök bele de ismét nem sikerül. A harmadik próbálkozás után fáradtan rogyok a földre és azon gondolkozom, hogy vajon hol hibázhatok. A chakrám mindig olyan gyorsan elillan az idézés közben ezt kéne valahogy megakadályozni. Pontosabban a chakrámat kéne úgy koncentrálni, hogy ne csak kis kaput nyissanak a tér és az idő szövetén keresztül hanem a megfelelő ideig nyitva tudjam tartani az átjárót, hogy megidézzem a kaput. Ezért illan el az a nagy mennyiségű chakra is egy pillanat alatt. Hát akkor beleölhetném akár az egész chakrámat is. Okosan kell használni a chakrát.
Veszek egy mély levegőt és ezúttal arra koncentrélok, hogy egy megfelelően nagy méretű lyukat tudjak létrehozni téren és időn keresztül, hogy a kapu ki tudjon emelkedni a talajból. A technika kivitelezését ezúttal nem látom mert még oda sem merek nézni. Az izgalomtól kicsit hányingerem is lesz, vagy lehet, hogy az csak a kimerültségtől van. Viszont most már legalább azt tudom, hogy az a felhő miért csapódik ki amikor megidézünk állatot. Hatásos de én most egy több száz tonnás kaput akarok magam előtt látni bár a hangokból kiszűrve ez nem nagyon akar összejönni... Azzal kinyitom a szemem!

Orochimaru (Inaktív) Kedd Aug. 27 2013, 14:31

Kinyitod a szemed, és azt látod, hogy a földből, szépen lassan megkezdi a kiemelkedést a hőn áhított falad, ám egyszer csak abbahagyja, és visszasüllyed.
- A koncentrációt nem szabad abbahagyni, ahogyan a chaka áramoltatását sem. Több fázisból áll a technika, és a gyors váltások miatt olyan nehéz. Az első fázis, hogy megkezded az idézést, majd felgyorsítod a sebességét, hiszen egy lassan kiemelkedő fallal semmit sem fogsz érni. Ezt nem egyszerre, hanem egymás után kell létrehoznod, a tökéletes "gócpontban" váltva a technika végrehajtási formáját. Nehéz, ám lehengerlő tudás birtokában leszel, de rá kell jönnöd, hol is van az infelxiós pont, és saját magadtól. Javaslom két napra vonulj félre a világtól, a falutól, és próbáld meg más feladatokban megtalálni ezt a pontot, hiszen hallgatva még nem tudhatod, hogy miről beszélek. Meg kell tapasztalnod, hogy az elméleti, és gyakorlati tudásodat átültesd ebbe a feladatba, és aztán kiemeld a falad. Az igazi edzést még el sem kezdtük, szépen lassan haladunk, hogy ne átadjak valamit, hanem segítsek kidolgozni valami újat, valami nagyszerűt. Két nap múlva találkozunk itt, és remélem bőséges tapasztalatokkal fogsz gazdagodni addig, ugyanis anélkül nem tudunk tovább haladni.

//Feladatod: Két történet megfogalmazása, két különböző tapasztalat leírása. Két napot fogsz körülölelni, és a lényeg, hogy két olyan történetet írj le, melyben találkozol olyan jelenséggel, mint az inflexiós pont, és, hogy ezt át kell lépned, úgy, hogy a chakrád más irányba kezded utána áramoltatni, vagy mit tudom én. Fantáziát, realitást, okosságot, és 30-40 sort kérek. Post-od ott fejeződjön be, hogy visszatérsz az ürge elé két nap múlva. Ha valami nem világos, nyugodtan keress meg.//

**Ayokama Makoto** Vas. Szept. 01 2013, 00:34

Az első nap

Ha azt veszem alapul, hogy kis híján sikerült megidéznem akkor boldognak kéne lennem... Viszont amit a sensei ezután mondott az egy kicsit lelombozott. Még mindig nem akart segíteni inkább csak hagyta, hogy én magam jöjjek rá a technika nyitjára. Lényegében egy csukott ajtó előtt toporgok és a kulcsot jó messzire rejtették tőlem.

Aztán kaptam egy kis segítséget. Bár még magam sem tudtam, hogy mit jelent az inflexiós pont de megpróbáltam követni a mester utasításait. Hazamentem összepakoltam a holmimat majd útra keltem és jó távol a falutól a természet lágy ölén.

A helyzet megkövetelte, hogy mindent bele adjak. Így az első nap arra gondoltam, hogy hanyagolom a gyakorlati edzést és helyette inkább egy kis elméleti tréninget tartok. Csendben ültem az erdő egyik magas fájának lombkoronájában és azon elmélkedtem, hogy mi az amit eddig tanulmányaimból hasznosíthatok. Nos a helyzet az volt, hogy semmi olyan használható dolog nem jutott eszembe ami most használható lett volna. A reflexiós pont talán az a pont lehet ahol elérem, hogy a chakrám ne csak úgy simán megidézze azt a kaput hanem a kiemelkedését is felgyorsítsa. Tehát talán ebben van az egésznek a trükkje, hogy nem csak nyitva tartom azt az átkozott átjárót hanem rá is segítek a kapu kiemelkedésére. Talán ezért mondta a mester, hogy ne csak arra figyeljek, hogy egy irányba áramoltassam a chakrám. Már megint igaza volt abban, hogy a természetben sokkal jobban tudok gondolkozni mint a faluban. Itt volt ideje nyugovóra térni...
Bármennyire is hihetetlen de szabály szerint kifáradtam a mentális edzésben! Ez talán annak is köszönhető, hogy egész nap egy helyben ültem étlen szomjan és egy épkézláb válaszon törtem a fejem. Gyorsan megvacsoráztam és eltettem magam másnapra...

A második Nap

Egy nagyon intenzív és hosszúnak tűnő álomból riadtam fel amikor meghallottam az első madár csicsergést. A nap már javában sütött ami azt jelenti, hogy megint elaludtam hát igen ez az én formám... Nem gond ezek után így kipihenve sokkal egyszerűbb lesz a fizikai edzés.

Egy rövid reggeli után össze szedtem a cuccomat és elindultam keresni egy tisztást. Pár perc múlva meg is pillantottam a megfelelő helyet ahol el fog férni ez a gigantikus méretű kapu. Elsőként elmutogattam a kézjeleket aztán elharaptam a az ujjamat és a földre csaptam a kezemet. Ezúttal nem fogom feladni olyan hamar mint legutóbb. Éreztem amint a chakrám szétárad a karjaimban aztán ki a semmibe, hogy létrehozza azt a kaput amin lassan elkezdett kiemelkedni a kapu. Most, hogy a sensei említette már éreztem, hogy hol lenne az a pont ahol át kéne lendülnöm és úgy adagolni a chakrámat, hogy felgyorsítsam a kapu kiemelését de ez egy oylan pont volt mint a távol ugrónak ha eléri a maximumot.

Nem akartam tovább pazarolni a chakrám megszüntettem a technikát és leültem a földre. Vajon hol ronthatom el állandóan, hogy nem sikerül átlendülnöm azon a bizonyos ponton. A következő három próbálkozásnál sem sikerült megidéznem a kaput. De vajon mit is akartam ezekkel a felesleges próbálkozásokkal, most így utólag magam sem tudom. Idő közben a nap átbukott a másik oldalra és nyugat felé száguldott.

Nem akartam sokat kint maradni mert mára nem volt már élelmem és vissza szerettem volna térni az ágyam kányelmet nyújtó menedékébe. Így egy utolsó próbálkozást kíséreltem meg. Ám ezúttal másképp volt mint eddig. Amint az átjáró elérte a megfelelő méretet elkezdtem még több chakrát pumpálni a technikába és láss csodát működött. A kapu egyre gyorsabban kezdett emelkedni, de azelőtt, hogy bármi érdekes történt volna teljesen kimerültem és a fáradtságtól kimerülve estem a földre egy hatalmas füst felhő kíséretében ami ismét eredménytelenségemet jelezte.

Viszont rengeteget haladtam az utóbbi két napban valóban megérte ide kijönni. Másnap a megadott időben találkoztam a senseiel és elmeséltem neki minden tapasztalatomat ahogy megbeszéltük. Kíváncsi vagyok mit fog szólni hozzá!

Orochimaru (Inaktív) Szomb. Szept. 07 2013, 13:32

Miután beszéltél, ő is rákezdett.
- Elmagyarázom neked a folyamatot, hogyan leszel képes új folyamatot indítani már a régibe, azzal, hogy azt még nem szünteted meg, csak folytatod, ez az egész feladat, és technika lényege. - Ekkor kézjeleket mutatott, majd az ujja hegye kék aurát vett fel, és így képe volt a kőbe vésni egyszerűen azzal a mutató ujjal. Egy görbét rajzolt, mely bal alulról indult, ívesen haladt előre, és felfelé, majd egy ponton visszabukott, és előre haladt, de lefelé, ekkor ezzel a vonallal összekötve az ujját újra felfelé kezdte ívelni, de lefelé már nem /Kinézet: Sinus-függvény, koordináta rendszer nélkül, az utolsó görbe nélkül/ húzta. - Nos mondom, a chakrád az idézésnél megfelelő formában felépíted, majd miután a kaput megnyitottad, hogy kiemeld, kissé, ámbár egyenletesen csökkentesz a chakrádon, ekkor éred el az úgy nevezett inflexiós pontot, ez az a pont, amikor a függvény görbéje konvexitást vált, ahogy csökkentetted, azt átviszed emelésbe, és így gyorsítod fel a technikát, majd amint kiemelted, abbahagyod a chakrafolyamatot. Nem olyan egyszerű, rá kell érezni, biztosan érezted, merre van a pont, miközben gyakoroltál, de ahelyett, hogy csökkentettél volna kicsit, és úgy ültél volna bele a feladatba, folyamatosan csak növelted, mely hatványozottan gyorsította fel a chakrád elvesztését. Igen, meglehet úgy is oldani, de akkor a görbe.. - mutatja közben a sziklát. - meredekebb, és könnyebben kifáradsz, ezt az utat kell követned, és könnyedén sikerül a technika. Próbáld, és menni fog.

//Folyamatosan építsd fel, mindig állapíts meg valami okosat, akárhány próbálkozásod lehet, minimum négy, és mindig írj róla valami új tapasztalatot, este végzel, hazamész, alszol, egyszer megpróbálod, felépítve a tapasztalatok alapján, mire kell figyelned, és én jövök, hajrá!//

**Ayokama Makoto** Szomb. Szept. 14 2013, 22:38

Makoto először csak nézett ki a fejéből és nem nagyon értette, hogy sensei-e mit próbál elmagyarázni aztán amikor már a chakra elméletnél tartottak akkor már kezdett neki világossá válni, hogy miről is van szó. Ezek a pecsét technikák igen érdekesek. Kezdenek egyre inkább érdekelni engem, gondolta magában.
- Értem tehát akkor úgy kell a technikát létrehozni, hogy a pecsét technika ne szívja el az összes chakrámat hanem a chakra pecsétbe áramlását kell szabályozni. Értem már bár ezek az inflexiós pont megnevezések elég távol állnak az én szótáramtól de most már értem, hogy valójában mit is akar jelenteni. Jól van akkor engedje meg sensei, hogy megpróbáljam újra!
Létrehozta a kézpecséteket és arra koncentrált, hogy ezúttal a pecsétbe áramoltatott chakrát tudja kontrollálni. Az eredmény ezúttal is ugyanaz volt mint szinte az utóbbi összes alkalommal. A chakra szinte azonnal elillant ahogy a pecsét létrejött. A lány egy picit megállt és elgondolkodott, hogy miként tudná kontrollálni a pecsétet. A pecsét úgy működik, hogy a belevezetett chakrával lehet irányítani tehát a pecsét maga egy közvetítő közeg amivel lyukat ütünk a téren és időn gondolta a lány majd újra megpróbálta. Ezúttal megzabolázta a chakráját és nem hagyta szabadon áramolni, de ez még mindig nem volt elég ahhoz, hogy kiemelje a kaput. Mako kezdett belefáradni a sorozatos kudarcokba. A következő két próbálkozás szintén kudarc volt. Hiába próbálta meg uralni a pecsétbe eresztett chakrát valahogy sehogy sem sikerült átlendülni azon a bizonyos inflexiós ponton.
Már esteledett amikor az ifjú chuunin megunta a próbálkozást és hazafelé vette az irányt. Aznap este keveset aludt. A tetőn ült és a csillagokat bámulta. Bár az országa már hadban áll ő még mindig nincs a harcmezőn... Már rég a sajátjait kéne védenie és az ellenséget pusztítani. Amióta megtudta, hogy a vízesés országa nyíltan is felvállalta, hogy konoha pártját fogja azóta mindenképpen el akart menni a frontra. Bár a legfőbb vágya az volt, hogy konohába eljusson. Mind ebben sikerrel járhat ha útra kel. Igen ez a megfelelő megoldás. A tanács elég fog menni és meg fogja mondani nekik, hogy neki elege van a felkészülésből és a semmit tevésből és elhagyja a falut. Nem véglegesen de most egy kicsit ki kell szellőztetnie a fejét.
Másnap az edzőterepen kitisztult fejjel és nyugodtan ismét végig zongorázta fejben a lépéseket majd elmutogatta a kézjeleket és megharapta az egyik ujját majd a földre nyomta a kezét és kimondta technika nevét.
Ezúttal mintha egy kicsit másképp történt volna. Nem lendült át olyan gyorsan az inflexiós ponton...

Orochimaru (Inaktív) Vas. Szept. 22 2013, 11:56

Ahogy mestered gondolta, könnyedén vetted ezt az akadályt is, minden egyes próbálkozással újabb tényre jöttél rá, és a következő lehetőségnél ezzel a tapasztalattal tökéletesítetted a megidézést. Így esett, hogy a nap utolsó előtti próbálkozása következett neked, amikor sikeres, és gyorsan megidézted a kaput, már csak egy teszttel áll előtted a férfi.
- Nem rossz, de éles helyzetben is képes lennél erre? Ajánlatom: Jounin leszel, vagy halott, érd el a szintet. - gyors kézjeleket mutatott, majd mondta is a technika nevét. - Raiton: GIAN! - hatalmas erejű villámnyaláb, és feléd tart. Feladatod, leírni, hogy miként cselekedsz most, érzések, és a félelem legyőzése stb. stb. Majd utána megdícsér a férfi, és az utolsó utadat, miként jouninná válsz, esetleg megosztod valakivel, vagy ünnepelésbe kezdesz. Hajrá!

Jutalom a tanulás miatt:
Ch: +5
Rang: Jounin, de az 'S' szintet még nem adom meg, legyél az elején mondhatni "kezdő" jounin, ha érted, hogy értem. Szurkolok, jól játszol ezzel a karakterrel is.

**Ayokama Makoto** Vas. Szept. 22 2013, 14:26

Az utolsó előtti próbálkozásra végre sikerült megidéznie a hatalmas kaput. A chakrája sem fogyott el annyira mint hitte és végül elég gyorsan ki tudta emelni a kaput. A sensei dicsérete sem maradt el viszont Mako meglepetésére egy utolsó próbának vetette alá. Olyan váratlanul érte ez a megnyilvánulás, hogy szinte azt se tudta, hogy mihez kezdjen magával. A senseiből hirtelen ellenség lett és elkezdte megformálni a kézjeleket majd kimondta a technika nevét "Raiton Gian"!
- De hát sensei...! - Mondta a lány majd hátrébb ugrott amint látta, ahogy a villám elemű chakra szinte összegyűlik a férfi kezében.
Mako lassítva látta az egészet és a teste is egy pillanatra magára szinte magától reagált. Félt a haláltól a lány és úgy érezte, hogy a szövetségese az ellensége. Megrendült a hite a faluban a bajtársaiban az egész létezésben majd kézjelekbe kezdett.
Miután elmutogatta a megfelelő kézpecséteket már látta, hogy a gyilkos technika megállíthatatlanul közelít felé és tudta, hogy kikerülni már nincs lehetősége...
Kuchiyose no jutsu Rashomon! Kiáltotta a lány majd füst függöny ereszkedett a tájra miközben a hatalmas kapu oltalmazva az apró lányt kiemelkedett a földből és felfogta a technikát majd egy hatalmas pukkanással eltűnt még több füstöt hagyva maga után a gyakorló teret szinte teljesen elborítva.
Miután a sensei megdícsérte Makot a lány haza ment és elgondolkozott nagyon ezen az érzésen amit akkor érzett amikor a férfi megtámadta és meghozta a döntését. El fogja hagyni a falut ráadásul minél előbb... Meg kell találnia az útját meg kell találni magát mert hiába vált jouniná már nem érezte magát teljesen a közösség részének...

Ajánlott tartalom