Re: Edzőterep

**Ayokama Makoto** Pént. Május 30 2014, 18:57

Miután a kislányt gondjaiba vette Hoshigakure már könnyebb szívvel lépett be a Hoshikage ajtaján. Amikor kinyílt az ajtó egy élő legendát pillantott meg. "Tehát tényleg olyan nagy a baj mint hittem ha Kankuro a homok egyik vezetője itt van hoshikaguréban. Vajon a csillag kötélnek áll." Amint végzett a megbeszéléssel tudomására jutott, hogy az illetékes konohai azért nem reagált mert elhagyta ezt a falut hetekkel ezelőtt azzal az indokkal, hogy segít sunagakurén. Hiába a sok próbálkozás gondolta magában, a falu elesett. És vajon hány olyan gyermek kóborolhat még a sivatagban mint akit ő talált. Itt és most eldöntötte, hogy segíteni fog sunagakurénak és megvédi az életet. Makoto erre esküdött fel ő így értelmezte az esküjét amit a szerzetesknél tett és ezért meg fog mozgatni minden követ, amit csak tud. A kunoichi úgy gondolta, hogy nem árt egy kicsit edzeni mielőtt a harctérre megy. Egy rövidebb meditáció után úgy döntött, hogy most nem tölti az egész délutánját térden és elmegy a kiképzőterepekre átismétli az alapokat és talán egykét bonyolultabb technikát is megpróbál.
Amint kiért a kiképzőterepre szinte azonnal elfogta egy eufórikus érzés mintha otthon Takigakuréban lenne. Milyen messze is sodorta őt a sorsa Takigakurétól. Vajon ott minden rendben van. Makoto szívből remélte, hogy mindenki jól van a faluban. Amint megteheti küld egy levelet a tanácsnak. Most azonban kisebb dolga is nagyobb volt annál minthogy bánkódjon. A vízesésnek ott van konoha. Viszont konoha erőforrásai sem kimeríthetetlenek és nem tudja megtámadni iwagakure megszálló haderejét. Vajon a hoshigakurei felmentő sereg a gerilla harcot folytató sunagakureiekkel elég lesz. Remélhetőleg lesznek ott tapasztaltabb shinobik is. Kankurot látva Makoto úgy érezte nem lesz egyedül. Lesznek olyanok akikre rá lehet támaszkodni a harcban. Hirtelen érezte maga körül a különleges chakrát. Körülvette és áthatotta egész lényét és ez egy olyan szintű nyugodtságot adott a shinobinak, hogy úgy érezte ő van a legnagyobb biztonságban annak ellenére, hogy mire is készül most.
A kiképzőterepen nem voltak olyan sokan. A kunoichi megpillantott egy sunagakurei követet feltehetőleg kankuró küldöttségéből való, gondolta magában majd odalépett az ismeretlenhez.
- Üdv a nevem Makoto. Úgy tűnik most bajtársak leszünk a következő napokban vagy talán hetekben is. Konoha küldött ide és segíteni fogok nektek visszafoglalni a falutokat, legalábbis most erre a döntésre jutottam. Remélem nem zavarok. Azt szeretném megkérdezni, hogy mennyire súlyos a helyzet? Illetve tudnál-e nekem segíteni abban, hogy egy komolyabb támadó erőt képviselő ninjutsut sajátítsak el ami szél elemű. Hallottam egy hatalmas erejű technikáról amit a legendás shukaku használt és csak kevesen képesek rá. A neve Renkudan. Esetleg ismered ezt a technikát?

Shimura Danzou Szomb. Május 31 2014, 14:11

// Makoto //

Noha a lány szándékai feltehetőleg tisztességesek, Sunagakure no Satou shinobija gyanakodva néz rá. Makoto leolvashatja az arcáról a zavart. Nem meglepő, hiszen a hirtelen és semmiből jövő, de komoly tartalmú szóáradat talán túlzottan gyors és intenzív letámadás volt. Egy pillanatra a férfi - merthogy férfi - szóhoz sem tud jutni. Azután gyorsan összeszedi magát és zavarát eltitkolja.
- Hiroshige vagyok. Nagyon örülök neki, hogy a segítségünkre leszel, azt hiszem hálával tartozom. Nos, bevallom zavarni nem zavarsz, ám kissé meglepett, ahogy így... letámadtál - elmosolyodik, próbálja oldani a feszültséget - A rangodat és a beosztásodat nem ismerem, ezért a helyzetről nem beszélhetek. Ám ha a megfelelő pozicióban vagy, hamarosan úgy is mindent megtudsz.
Itt elhallgat. Körbenéz. Öten tartózkodnak a kiképzőtéren, rajtatok kivül. Zömében helyiek, de van egy másik sunagakurei is. Igaz, azon a shinobin nincsen taktikai mellény, nagy eséllyel genin. Hiroshige a szemedbe néz, arcán egy izzadtságcsepp gördül végig.
- Ismerem a Renkudan-t. A falvam nem szívesen adja ki az ilyen technikákat, hiszen sok vér folyt el, miközben kifejlesztettük. Bát úgy hiszem, egy szövetségessel most kivételt tehetek. Ez egy nagyon nehéz, de igen erős technika. Többet nem mondok, egyelőre. Mielőtt bővebben kifejtem a dolgot, szeretném ha megesküdnél, hogy az engedélyem nélkül senkinek nem adod tovább és nem is beszélsz a jutsuról... Enélkül nem tanítom meg neked.

Ha nem ígéred meg neki, amit kér, akkor elnézést kér és elbúcsúzik. Ha megígéred, akkor elmagyarázza nelked a technika mibenlétét:
- Ez egy nagyerejű támadójutsu. A lényege, hogy a szél elemű chakrát felhasználva elsöpröd az ellenséget, vagy azt ami az utadba állt. Ennyi lenne az egész, szavakba öntve. Ám a valóságban ez sokkal összetettebb. Kezdjük azzal, hogy a tüdődben felhalmozol egy adag chakrát és a kifújás előtt elemi manipulálod, majd így megpróbálod vele eltalálni azt a fát. - itt rámutat egy lombos tölgyre, huszonöt-harminc méter a távolság.

// Első feladatodat fejtsd ki, huszonöt sor. A szinted miatt nem nagyon kell ezzel megerőltetned magad. A második feladatod az lesz, hogy miután megtanultad írányítani és úgy egyáltalán kicsiben létrehozni a jutsut, hatalmas mennyiségű chakrát összpontosíts és söpörd el vele a fát. Kábé negyvenöt sor. Ez a technika S szintű és rengeteg chakrát igényel. Hagyd nyitva a végét. Kérdés pm-ben, de mivel rendelkezel ilyen szintű karakterrel, ezért nem hinném hogy sok magyarázatot kellene adnom. Ha valami még sem értesz, akkor kérdezd meg pm-ben én pedig megválaszolom. Vagy levélben, vagy pedig beleszerkesztem ide a posztomba.//

**Ayokama Makoto** Hétf. Jún. 02 2014, 13:27

A shinobi kicsit furcsán fogadta ahogy a kunoichi odalépett és szinte kérdőre vonta, de ez normális reakció is volt részéről. Lehetett volna ennél sokkal rosszabb is a vége. Mako sajnos az utóbbi időben nem nagyon érintkezett emberekkel, de ettől még nem kellett volna elvesszen belőle a tapintat. Később ő is úgy vélte, hogy egy kicsit lerohanta a férfit. Aztán szépen meghallgatta, hogy a shinobi mit mond. Hát igen ahogy az várható volt, nem nagyon akarta kiadni a falva titkait. Makoto egy igen ritka és hatalmas erejű jutsut szeretett volna megtanulni pontosan azért mert tudta, hogy mire készül és szerette volna, ha ezúttal vissza is tud támadni, nem úgy mint amikor a sivatagban megtámadták őket. Az egyetlen szerencséje, hogy meg tudta idézni a Bakut. A legjobb védekezés pedig a támadás egy régi mondás szerint, így most itt az idő, hogy hosszú idő óta először valami igazán erős támadó technikát sajátítson el a kunoichi.
- Köszönöm szépen a bizalmat. A nevem Ayokama Makoto Takigakure jouninja vagyok, szerzetes és jelenleg Konohagakure no Sato küldöttje. Szeretnék elnézést kérni az iménti kirohanásomért. Tudhattam volna, hogy egy ilyen szintű technikát nagy becsben tartanak és a titkát nem árulják el akárkinek. Köszönöm a megtiszteltetést, hogy nekem mégis megmutatja a titkát. - Azzal Makoto komoly arcot vágva elkezdte figyelni az újdonsült mesterét miközben az magyarázott.
Szóval a tüdőben kell felhalmozni a levegővel összekevert chakrát érthető is, gondolta magában a lány és közben figyelte a kézjeleket. Csupán három kézjel szükséges a technikához amit Mako gyorsan meg is jegyzett majd figyelmét ismét a férfire aggatta miközben figyelte magyarázatát. Szóval a levegővétel közben kell felhalmozni a chakrát a tüdőben és minél jobban sikerül összekeverni annál jobb eredményt kapunk. Mi lehet vajon akkor, ha a különleges chakrával keveri össze? Az eredmény feltehetőleg pusztító lehet, de ezt nem most fogja letesztelni a jounin.
Makoto vett egy nagy levegőt és közben chakrát koncentrált a saját chakrájából a tüdejébe. Igyekezett minél több chakrát felhalmozni és amikor a levegő eljutott a tüdejébe gyorsan megpróbálta össze vegyíteni a felhalmozott chakrát a levegővel de a vége egy nagy kavarodás lett és a kunoichi egy köhögő rohamot kapott, ahogy megpróbálta összevegyíteni a chakrát a beáramló levegővel. A sok köhögés és könnyektől duzzadó szemek gyorsan megváltoztatták a véleményét a technika nehézségéről. Szóval ezért nem egy egyszerű technika ez, mert ha rosszul használják talán még a tüdőt is összeroppanthatja. Makoto egy pillanatra megijedt és úrrá lett rajta a félelem, de aztán össze szedte magát és letörölte könnyeit. Nem sírt hanem csak könnyezett a szeme a megeröltetéstől. A kunochi vett néhány mély levegőt és érezte, hogy odabent is stabilizálódik a helyzet. Kezdett megnyugodni, becsukta a szemét és hagyta, hogy a különleges chakra átjárja a testét és megtisztítsa őt. Tudta, hogy ott van körülötte és magában hordozza ennek az erőnek a lábnyomát mint minden élőlény aki él. A teremtő chakra körülveszi és áthatja az élőlényeket, valaki megtanulja használni és élni vele és valaki nem, de ez nem változtat a tényen, hogy minden élőlény rendelkezik vele. Ha a valóságban nem is, de a lelke megtisztult a kétségektől és félelmektől. Mint eddig minden nehéz helyzetben a teremtő chakra most is segített a kunoichinek.
Makoto vett egy mély levegőt és hagyta, hogy a hideg levegő a tüdejében találkozzon a chakrával és egy fél másodpercig várt amíg úgy érezte, hogy elkezdheti összekeverni. Így is tett és megdöbbentő, még önmagát is meglepő gyorsasággal összekeverte a levegőt a chakrával egy gyilkos egyveleget létrehozva. Hagyta, hogy chakrával vegyített kis vákum lövedék elhagyja a testét és a fára irányította. Tudta, hogy nem hozott létre olyan erős lövedéket, hogy a fát elsöpörje, de kíváncsi volt a következményekre...

[...]

Miután megismételte az előző próbálkozást még kétszer és úgy érezte, hogy sikeresen össze tudja keverni chakráját a levegővel egy pillanatra gondolkodóba esett. Mi lenne, ha a chakrát nem úgy keverné össze, hogy csak a sajátját használja fel. Ekkor azonban eszébe jutott a pusztítás amit a szerzetesek kertjében vitt végbe amikor hagyta elszabadulni a teremtő chakra iszonyatos erejét. Mintha egy szörnyeteget engedne szabadon amely addig csak kölyök kutya módjára ugrált körülötte. A természet furcsasága, hogy a legbékésebb erőkből lehet a leghalálosabbakat szabadjára engedni. Megzabolázni a szelet már rég tett rá utoljára kísérletet a kunoichi. Már az emléke is foszlány volt, hogy mikor tanult utoljára fuuton elemű technikát.
- Szeretném megkérdezni, hogy mit gondolsz akkor mekkora pusztítást vihetne végbe ez a technika, ha egy az enyémnél és bármely élő emberénél sokkal erősebb chakrával keverné össze valaki. Úgy értem, hogyha egy sokszor erősebb chakrával keverném össze akkor milyen hatást lehetne elérni? Természetesen nem áll módomban lerombolni a fél falut, de tudni szeretném, hogy milyen végletei vannak ennek a technikának.
A kunoichi meghallgatja a férfi válaszát majd hunyorít és koncentrálni kezdi a chakráját. Bár még közel sem került a készletei felhasználásához, de tudta, hogyha úgy adódik akkor a háborúban használnia kell majd a teremtő chakrát. A kislányra gondolt akik az iwagakureiek lemészároltak volna ha nincs ott mint sok más kis gyereket akik ott ragadtak a sivatagban az ostrom után. A hírek már megérkeztek ide is és mindenki tudta, hogy Sunagakure elesett és jelenleg iwagakurei erők megszállása alatt áll. Ugyan ezen shinobik támadtak rá a fiatal jouninra amikor idefelé áthaladt a sivatag egy olyan részén amit az iwagakurei haderő tart ezek szerint irányítása alatt. Bár a sivatag kikezdi minden shinobi tűrőképességét, de azért túl lehet élni.
A chakra amit Mako összegyűjtött lassan kezdett összesűrűsödni és ezt a kunoichi is érezte. Ezúttal azonban nem tört rá köhögés mert már tudta, hogy milyen módon kell összesűríteni a chakrát a tüdejében. A chakra egyre sűrűbb és masszívabb lett ezt pedig a kunoichi mellkasának emelkedése mutatta. Hirtelen vett egy hatalmas levegőt és egy pillanatra úgy érezte, hogy összeroppan a tüdeje a hatalmas nyomás alatt. Lehet, hogy ezt a technikát mégsem egy ilyen emberre méretezték mint ő és itt ér véget az útja? Egy pillanatra úgy érezte, hogy itt a vége aztán elvesztette az egyensúlyérzékét és térdre rogyott. Amint kinyitotta a száját mintha egy kék masszát okádott volna ki és közben elkezdett eldőlni. A világ egyre csak elsötétedett, amint a chakra elillant a tüdejéből hirtelen kapott levegőt és tudta, hogy nem fog itt meghalni azonban nem bírta tovább és minden elsötétült.
A sensei keltette fel tanítványát aki most egy pillanatra ismét elvesztette az egyensúlyát miközben megpróbált felállni. A férfi azt mondta Makonak, hogy szerencséje volt és ez általában elő szokott fordulni olyanokkal akik gyorsan akarják létrehozni a technikát. Tehát ennél több idő kell amíg létrejön ez a félelmetes lövedék. A következő próbálkozással Mako ismét kapcsolatba lépett az ismeretlen chakrával és megpróbált egy védőburkot kreálni belőle a tüdeje köré, hogy ne sértse meg a technika miközben halmozza fel, vagy vegyíti össze a technika létrehozásához szükséges levegőt és chakrát. ha sikerült, ha nem a tudat placebóként hatott a kunichire, aki ezúttal még több chakrát halmozott fel tüdejében, de ezúttal egy kisebb pontba koncentrálva. talán így nem szabadul el és tépi szét a tüdejét. Ahogy halmozta a chakrát érezte, hogy sűrűsödik és kezd egyre instabilabbá válni ám ezúttal nem hagyta, hogy átessen a ló túloldalára. Vett egy mély levegőt és koncentrálni kezdett az előtte nagyjából húsz méterre álló célpontra. A hideg levegő végig szaladt a légcsövén és leért egészen a tüdőbe ahol a kunoichi azonnal összesűrítette a chakrával. Úgy ötvözte a két anyagot, mintha azok mindig is össze tartoztak volna és egymás nélkül nem is lennének képesek létezni. Mint amikor egy kovács két fémlemezt egyé formáz. A chakra és a levegő összekeveredtek a shinobi tüdejében, de Makoto bámulatára a tüdeje csak emelkedett és a tüdejében létrejövő vákuum mint egy fekete lyuk szívta magába a levegőt a külvilágból így élete leghosszabb lélegzetvétele után nagyjából úgy nézhetett ki a felsőteste mint egy tojás, bár ő ezt kívülről nem láthatta. Ekkor egy pillanat alatt úgy érezte, hogy sikerült megtöltenie a tárat és most szabadjára eresztheti a vákum lövedéket. Amint célba vette a fát úgy érezte magát mint egy fefújt gumi labda amit hirtelen kilyukasztanak és elveszik belőle a nyomás. Szerencsére a bordái nem törtek el, de tudta, hogy edzenie kell a felsőtestét ha mégegyszer végre akarja hajtani ezt a technikát. A lövedék elhagyta Makoto száját és mindent letarolt ami az útjába került. A kunoichio csak csodálkozott, hogy milyen poklot engedett szabadjára most és várta a hatást. Vajon siekrül kitépnie a helyéből a fát, vagy kudarcot vall?

Shimura Danzou Szomb. Jún. 07 2014, 19:41

Miután a lány elfogadta feltételeit, Sunagakure no satou shinobija bemutatta neki a kézpecséteket és röviden tanácsot adott Makotonak. Így két részben tanulhatja meg Tanigakure kunoichije ezt a nagyerejű jutsut. Az első feladat a könnyebb, noha ezzel is alaposan megszenvedett a lány, mert olyan kockázatokat ismert fel, amik előtte fel sem tüntek neki. Ám lenyugodva újra átgondolta a dolgokat és úgy volt vele, hogy ha már elkezdte, akkor be is fejezi. Utolsó, sikerese próbálkozása nagyrészt megkopasztotta a fát, de ez még bőven nem a kiforrott jutsu volt. Attól még messze állt Makoto. A férfi meglepődik a lány kérdésére, de azért válaszol:

- Nos, úgy vélem... persze ez csak merő feltételezés, de akár megsokszorozódhat a technika ereje. Viszont ez nagy kockázatokat is tartogat, ami a chakra kiszámíthatalanságból adódik. Mert az is lehet - és ez a használó képzettségeitől függ - hogy a technika ez esetben létre sem jön és a chakra szétszakítja a shinobit. Bár, azt hiszem erre már Makoto-san is rájött - mondja mosolyogva.
Ezek után felgyorsultak az események és Makotonak újabb nehézségekkel kellett szembenéznie. Ám a sunagakurei férfi támogatta és végül Makoto elsöpörte a fát. Sokatt kivett belőle a technika és kissé túl gyorsan hozta össze. Ezért ez még nem volt olyan kaliberű mint amilyen lehet majd akkor ha a lány már sokkalta rutinosabb. Sunagakure shinbija emlékeztette a lányt az egyezségükre, azután elköszönt és talán Makoto sosem látja többé. Ki tudja?

// Oké, írd fel. Erre és az eddigiekre hét chakrát adok, mivel túl sok minden nem történt és a Te szinteden ezek az események már nem járnak annyi plusz tapasztalattal. Hamarosan küldök pm-et a fronttal kapcsolatosan //

Ajánlott tartalom