Kenshiro Suiren vs Takeyanagi Tomoko

Igazán festői tájra érkeztem, amit érdemes lenne megörökíteni. Így hát helyet foglalok egy fa árnyékában és előveszem kis rajzos felszerelésem, hogy munkához lássak. Azonban a gyönyörű tájban egy újabb szépséget látok meg. Nagyjából velem egy idős lány, igazán karcsú. Mozgása viszont túlzottan ismerős. Nem egszerű lánnyal van dolgom, valószínűleg egy kunoichi az. Így hát tisztes távolságból követni kezdem, hátha fürdeni indul a tóba. Akkor aztán tényleg nagyon szép dolgokat fogok látni.

Próbálom a lehető legkisebb zajt csapva követni a lányt, de még így is észre vesz. Na igen, ha óvatosabb vagyok, akkor kukkolhatnék kedvemre, így viszont valahogy meg kell oldanom a dolgot. Amikor elindul felém, óvatosan előveszem a kis naplómat és a rajzkészletemet. A terv már készen áll, csak meg kell valósítani. Pár perc múlva már csak pár lépésnyire vagyok tőle. Közben alaposan végig mér, gondolom valamilyen rejtett fegyvert is bekészített magának.
- Üdvözletem szép hölgy! - köszöntöm a lányt. - Én amolyan művész féle vagyok. Éppen egy szép tájképet szeretnék készíteni, amikor megláttalak, arra gondoltam, hogy te is szerepelhetnél rajta. Mondjuk meztelenül úszhatnál a tóban. - vetem fel az ötletet és reménykedek benne, hogy benne van a dologban.

A fiú hozzáállása kicsit kibillentette Suirent a jelenlegi feszült helyzetéből.
*Tehát mégsem vadász ninja.* Vonta le magában a gyors következtetést, de figyelme továbbra sem lankadt. Az ajánlatra csak még jobban megbámulta a vele szemben álló idegent, aki láthatóan komolyan gondolta, amit mondott. A kunoichi sosem tartotta a testét valami művészi dolognak, leginkább csak egy eszköznek, amivel harcolni tudott. Lila szempárja újfent végigmérte a fiút, aki bár nem tűnt komoly ellenfélnek, most hogy közelről is látta, valami miatt mégis felkerült Suiren radarjára. Akart tőle valamit ez a személy, de azt sajnos nem tudta, hogy ezzel elindított egy folyamatot. A fegyvereit egyelőre hagyta ott, ahol voltak, az elsietett lépés nem vezetett volna jóra.
- Nem úszom csak úgy - jelentette ki az elveszett ninja. Hangjában nem tükröződött semmilyen érzelem, csupán kijelentette a tényt. - A rajzod sem érdekel - ezzel a kijelentéssel talán letörte egy kicsit a lelkesedését a fiúnak, ám ezt egyáltalán nem vette észre. Csak nézte a másikat, majd egy jól irányzott mozdulattal megfordult és elindult a másik irányba.
*Nem jelent veszélyt.* Nyugtázta magában a kunoichi, de azért szeme sarkából még visszapillantott abba az irányba, amerről jött. A tó partját vette célba, amit sűrűn borítottak vízi növények. Ettől kicsit nehezebb lesz a gyakorlás, ám megvolt a jó oldala is, vagyis a fehér hajú srác nem leshette ki a technikáit. Vagy legalább is ahhoz közel kellene lopódznia, amit biztosan észrevenne a fehér hajú shinobi.

//Bocsi, most nekem se ment több.//

Vidáman várom a lány válaszát, közben alaposan szemügyre veszem. Nem igazán reménykedek abban, hogy belemegy a dologba, de már erre is van egy tervem. Többször is megnéz magának, talán még tetszem is neki. Szavaira hatalmas vigyor terül az arcomra.
- Nem is mondtam, hogy csak úgy. A rajzom kedvéért.
Teljesen úgy reagál, ahogy sejtettem. Ráadásul még a rajzom sem érdekli. Akkor jöhet a B terv. Összecsapom a rajzkönyvemet, majd elpakolom a rajzeszközeimet. Követem a lányt, de ezúttal már egyáltalán nem feltűnés mentesen. Amikor a közelébe érek köhintek egyet.
- Akkor halld az ajánlatom! - szólalok meg, miközben előveszek egy kunait. - Kihívlak egy párbajra! Ha én nyerek, akkor megkapom a rajzot, ha te, akkor eltűnök és még lesből sem készítem el.
Ezt követően nem várok, azonnal felé hajítom a kunait, majd oldalról kerülve próbálok a közelébe jutni és elgáncsolni. Csak reménykedek benne, hogy nem egy nálam erősebb kunoichivel van dolgom. Ha sikerül elgáncsolni, akkor egy másik kunait érintek a nyakához, hátha máris legyőztem. Ha mégsem, akkor próbálok távolabb kerülni tőle, hogy újabb támadásra készüljek.

Inaktivitás miatt lezárom - Madara 2013.12.25.