Motoi Yazaki

// A küldit Suial közösen irtam két külömböző nézőpontbol igy szeretném ha közösen lenne elbírálva//


Négy év telt el a falum elhagyása óta.A Rejtett Vízesésbem már egésszen megszoktam a kiképzést és a vele járó kellemetlenségeket, bár a reggeli korán kellésel és a kevés étellel még vannak problémáim. De ezekre is találtam átmeneti megoldást. A sok ivóvíznek hála nagyon sok madár repked a fejünk felett , így ha az időm engedi a gyakorlom a célbadobást a kunaiommal. A negyedik év végere tíz madárból márcsak egy old kereket. Ennek hála nagyon változatos a hús fogyasztásom. Nem vagyok válogatos ezen a téren hiszen mindegyiknek csirke íze van. Ha a kelleténél több, vagy nagyobb testű madarat kapok el ,akkor azt megosztom barátommal Sui-al. Ő annyira nem díjjaza ezt a hobbim és néha elég furcsa képet vág mikor megmutatom neki , hogy éppen miféle madarat hoztam haza a vacsorárá, de ennek ellenére egy rossz szó nélkül megeszi a részét a számára furcsa csemegéből.
Eggyik reggel ammikor a szokásos reggeli gyűllésre mentünk, ahol megkapjuk az aznapi feladatunkat furcsa dologra lettem figyelmes: Nem volt madár az égen. Ez elégge elgondolkodtatott. Túl sok madarat ehettem a mult hónapban és tovább állhattak, vagy esetleg valami más miatt tünhetett el a mindennapi vacsorám az égről?
- Motoi Yazaki, Suijin Benzaiten! - ez most kizökkentett a gondolat menetemből. Körülnéztem, hogy most mi is a helyzet. Remek, amég a vacsorán járt az eszem megérkeztem a gyűlésre ,valahogy Sui is idekerült mellém, arról nem is beszélve , hogy már a névsorolvasás közepénél jártunk és pont a mi nevünk következett.
- HAII - válaszol Sui ,kis időt adva nekem , hogy az álomvilágból visszatérjek a valóságba .
- Itt - Feltett kézél kicsit megkésve, kiáltok hangosan a Shinobinak.
A névsorolvasás végén csoportokra osztottak minket és minden csoport kapott egy tekercset amiben leirták a csoport aznapi teendőit. A mai nap szerencsés napnak néz ki hiszen Sui- al kerültem egy csoportba. Kinyissuk a tekercset :
´´ Jelentkezzetek a falu vezetőjénél! ,,
Hmm remek ez valami nagy dolog lessz, nem a szokásos genin küldetések, úgy látszik mégis megérte a mai nap felkelni. Az úton a falu vezetője felé nem történt semmi érdekes, bar Sui elég sokszor nézett körbe. Gondolom most is attól tart hátha meglepnek minket valahonnan mert mindenhol valami titkos küldetést lát.
Amikor megérkezünk a falu vezetőjének irodájához Sui kicsit megtorpan, majd pár másodperc mulva belép és én követem. Becsukom az ajtót amíg Sui atádja a tekercset. Ezután az szoba közepén csendben állunk, várjuk hogy történjen valami.
A falu vezetője kis ideig nézeget minket ,majd hirtelen furcsa arcot vág, mintha eszébe jutott volna valami és megszólal:
- Motoi és Suijin, a kis falucskából a falu falain kívülről ha jól emlékszem. Már vártam a találkozásunkat. Mit mondjak, kicsit másra számítottam, de sebaj. Hogy rövidre fogjam a beszédem, a tekercs amit kaptatok, csak arra szolgált, hogy iderendeljelek titeket, az igazi küldetés ebben a tekercsben van. - Egy zöld tekercset nyújt oda Sui-nak. - Elmondom nagy vonalakban a küldetést, nem sok részletet ismerünk, de amit tudunk itt van a tekercsben. Akkor lássuk, egy kis falucskának a vízesésen kívül meggyűlt a baja pár banditával. Mivel nincs elég emberünk jelenleg, hogy fölkutassuk őket, titeket küldelek ki. Szeretném nyomatékosítani, hogy ez a küldetés nem abból fog állni, hogy fölszámoljátok a bandát. Csak és kizárolag abból, hogy információt gyűjtötök, megtudjátok hány emberből áll a szervezet, milyen fegyvereik lehetnek, és persze azt, hogy mennyire súlyos a helyzet. Remélem megoldható küldetést bíztam rátok, és sikerül megbirkóznotok vele.
Egy néma bólintás a részünkről.
- Remélem minél hamarabb útnak indultok Tenumod felé, nem szeretnék még több panaszt hallani a banditák támadásaival kapcsolatban.
Még egy néma bólintás , majd elhagytuk a szobát is visszamentünk a szállásunkra a felszerelésekért. Miután Sui végzet elhagytuk a falut és délnek vettük az irányt, majd egy kis föld úthoz jutottunk. A földút után pedig a határvidék felel vettük az irányt. Egy idő után Sui furcsán kezdet járni. Remek ´´ a próbáljunk meg nem fetünőskodni,, járás. Már megint tul nagy figyelmet fordít a fölösleges dolgoknak. Ha csak normálisan járna nem lenne semmi gond, de mivel senki sem járt erre igy nem szoltam neki, legalább volt min szórakoznom az úton.
Két órányi nevetés visszatartás után megérkeztünk egy kereszteződéshez ahol egy táblán megláttam azt a feliratot hogy : ´´Tenumod ,, .
- Úgy tűnik, hogy lassan megérkezünk, ideje kicsit óvatosabban haladni, nem lenne célszerű sok figyelmet magunkra vonni. - nembírom tovább elnevetem magam.
- Rendben ,de akkor mostantól járj normálisan mert nem akarom , hogy az egész falu ránk figyeljen.
Sui mérgesen bólint egyet és végre abbahadja a bohóckodást.
Estére elértük a falu határat. Sui jobbnak látta ha este nem megyünk tovább, igy letáboroztunk és csak reggel folytattuk az utunkat.
Furcsa mód a reggeli ébredés nem okozott semilyen problémát , lehet a küldetés okozta izgalom miatt sikerült időben felkelnem. Borult idő volt. A faluba érve nem találkoztunk túl sok emberrel. A főút mentén haladva nem láttunk tul sok bíztató dolgot. Törött ablakok, székek , asztalok minden fele. Egy megrongált kerítésnél egy öreg bácsikát pillantunk meg. Sui nem habozik rögtön az öreg bácsika segítségére siet. Én várok egy kicsit, nem vagyok olyan segitőkész mint Sui deh nincs mit tenni. Sui már ott van és nekem sincs jobb dolgom , így hát én is oda megyek segítkezve a kerítés helyrehozásában, reménykedve , hogy némi jutalomra, információra esetleg meleg ételre szert teszünk a munka végesztével.
Miután végeztünk a munkávál az öreg bácsika felajánlja ,hogy száljunk meg nála éjszakára.
Este vacsoránál Sui még kérdez pár dolgot az öreg embertől még én gyorsan magambatömöm a vacsorát .A vacsora végére sikerült Suinak kiderítenie, hogy két három hete jöhettek ide a banditák.Miután Sui végzet a vacsorával a falu közepébe vettük az irányt, Hátha tobbet megtudunk az ott élő emberektől. Nem jártunk sikerel a falu kihalt volt . Egy két emberrel találkoztunk útközben de ők annyira féltek ,hogy nem modntak semmi. Sui felmásszik az egyik házra ,hogy körbenézzen, majd leugrik az egyik sikátorba. Utánna megyek. A sikátorban egy részeg shinobi fetreng.
- Motoi gyerünk, még mielőtt a társai meglátják.
Sui kivesz egy hosszu dróthuzalt a táskájából majd ketten jó alaposan megkötözzük a ninját és visszavisszük az öreg ember házához. Sui alaposan kikérdezi ujra az öreg embert:
- Ismeri ezt a férfit?
- Igen, ez az egyik azok közül a banditák közül, mit tettetek vele?
- Mi? Semmit, saját maga tette ártalmatlanná magát, kicsit túl sok saket ivott. Nem tudja véletlenül merre fele lehet a táboruk?
- Amikor először jöttek, akkor a falu felől érkeztek már pár zsákkal, de pontosan nem tudom merre mehettek.
- Van itt a közelben valamiféle barlank, vagy tisztás, esetleg elhagyott épület?
- Egy darab barlang van erre, és egy kis viskó mellette, egy budhaszobor is van ott, régen egy remete lakta, de most már nem jár arra senki sem.
Összenéztünk Sui-al , megvan a rejtekhely. Sui megkéri az öreg embert, hogy rejtse el a részeg shinobit még mi körülszaglászunk. Még mielőtt utnak indultunk a banditák rejtekhelye felé Sui kér egy üveg saket a bácsikától.
Mivel nem ismertük a helyet így csak lassan közelítettük meg a csapdáktól tartva. Mire odaértünk már hajnalodott.
- Muszáj valamelyikünknek bemennie, Motoi, figyeld a környét, ha bármi furát látsz, adj egy jelet, valami madárcsipogást vagy valamit.
- Csirip csirip, megfelel?.. nenézz engem madárnak, én a madarakat csak enni szoktam, de ne aggódj majd kitalállok valamit!
´´Henge no Jutsu,, - Sui felveszi az elkapott bandita alakját, majd magára önti a saket és beveti magát a sűrűbe. Bemegy a házba. Egy ideig figyelem, hogy mi történik, majd miután megbizinyosodtam róla, hogy minden rendben van távolabb húzodok a háztól és felderítem a terültetett. Csapdákat keresek , nem árt ha van több menekülőút. Miután megbizonyosodtam arról ,hogy minden tiszta. Előveszem a hátizsákból a füstbombáim és a robbanó cetliket. 3 cetlit hozzákötök 3 kunaihoz . Két füstbombát hozzákötök egy kötélhez amelyet ha meghúzok leesnek és felrobbanak. Majd elhelyezek egy robbaní cetlit arra az útra amin Sui ment a ház fele, gondosan elrejtem nehogy feltűnjön. A maradékot félreteszem, majd felhasznállom attól függően ,hogy hogy alakul a helyzet bent a házban.
25 perc elteltével látom Sui-t szédülögni az erdő fele. Elővesz egy kuinait és a közeli fára elkezd felvésni valamit. Miután befejezte az írást vissza tántorog a többi banditához. Pár percig beszélgetnek, majd külön válnak . Sui itt marad, a többiek elindulnak a falu fele. Szerencsémre nem azon az uton mentek amin mi jöttünk igy elkerültek engem. Mitán megbizonyosodtam róla ,hogy lementek odamentem a fához amibe Sui vésett valamit:
´´ B-3 C- kereskedő, CsV,,
Hmm B- bandita tehát 3-an vannak, C- célpont kereskedő és Cs V Csiga vér. Hát jó én nyugott vagyok, de te merre bóklászol Sui. Lekaparom a fáról amit Sui rávéset majd látom , hogy Sui bement a házba. Ugysem tudok mit csinálni visszamegyek a rejtekhelyemre és figyelek tovább. Sui kijön egy csomo robbanó cetlivel dróttal és minden féle jóval. Elindul a fához ahova felvéste az üzenetét. majd elindul az ellenkező irányba, ahogy nézem csapdákat állít ,menekülő út,remek és pont az ellenkező irányban, na mindegy itthagyom ezeket a csapdákat és átkuszok a másik irányba, nem meek Sui közelebe, hisz nemtudom mikor érnek vissza a banditák. Itt is felállitom ugyan azt a csapdát. és még elhelyezek pár kisebbet. Miután végeztem meglesem Sui mit csináll. Egy elég érdekes csapdán dolgozik . Nemrossz. ,de azért ha nem működne még 3 robbanó cetlit szétszórok a környéken. Ideje megszámolni mim maradt még. Pár m drót kötél 1 füstbomba 1 rendes kunai 2 robbanó cetli,1 katana és 4 shuriken. Az egyik robbanó cetlit ráragasztom egy farőnkre nem messze Sui csapdájától, a másikkat pedig felhasznállom az utolsó csapdámhoz. Kifogytam, ideje visszamenni a banditák rejtek helyére azt reménykedni, hogy erre jönnek.
Mire visszértem a rejtekhelyre már ott volt mind a 3 bandita ,Sui és a kereskedő is. A kereskedőt valahogy nem ilyennek képzeltem. 16-17 éves hosszú aranyhajú lány volt. Azt hiszem nincs mit tenni muszáj megmenteni a kereskedőt, legalább is ezt az egyett biztosan.
Kis idő elteltével látom hogy valami mozgolódás van Sui furcsán kezd viselkedni.
-A fenébe lebukott! - Sui feloldja a henge no jutsut majd ledob egy füstbombát, megragadja a lányt és elindul az általa biztonságosnak vélt meneküklő út irányába. A banditák azzonnal utánna erednek. Remek minden roszban van valami jó, legaláb jófele jönnek. Azért, hogy segítsem Sui menekülési esélyeit létrehozok egy Kirigakure no Jutsu . Leszáll a köd, nemsokat látok de gondolom a banditák se látnak többet mint én. Ekkor hallom hogy Sui közeledik a csapdámhoz. Abbahagyom a jutsu használatát, ugyis eltart pár másodpercig amég elszáll a köd. Ekkor meglátom Suit és nyomában az egyik bandita pár másodperc és eléri , nicns idő megfogom az egyik robbanó cetlis kunaiom és Sui mögé hajítom, megvárom még biztonságos távolságba ér majd aktivállom a cetlit rajta.
- KAI!
A banditának épp, hogy sikerült elugrania,de akkor látom, hogy az elrejtettet robbanócetlim közelébe érkezik földet. meghúzom a kötelet , majd aktivállom a másik cetlit is.
-KAI! - a két füstbomba és a robbanó cetli gyakorlatilag egyszerre robbanak fel, ám ez csak egy kis időt nyer Suinak pár másodperc mulva a bandita ujra üldözni kezdi Suit és a robbanás miatt a másik két bandita is megérkezik a helyszínre. Nincs idő velük törödni Sui utan rohanok és remenykedem benne , hogy a két füstbomba kellően elrejti a nyomainkat a másik két bandita elől. Mire utolérem Suit már megálltak, és a bandita velük szenben. Beszélnek valamit, de nem értem mit. Mivela férfi könyedén kikerülte a robbanó cetlis kunaiom,és az elrejtett cetli sem okozott neki semilyen sérüést , így jobbnak látom a meghúzodok, hátha adódik még egy jobb lehetőség.
A férfi előkap egy kunait majd Sui fele dobja, én is a kunaiom után nyulok és megpróbállom hárritani a dobását.
- Csak ne az az egy alkalom legyen a tízbőlből. - mondogatom halkan.
Ezaz sikerült, ekkor látom meg ,hogy a kunaira amit elhajitottam egy robbanó cetli volt kötve. Sui és a lány elég közel van ,de nincs mit tenni, talán ezzel meglephetem a banditát.
- KAI!
Miután a füst elszállt látom, hogy Sui kicsit megsérül ,de a lány sértetlen,sajnos a férfin sincs egy karcolás se.
- Ez nagyon nem jó, nagyon nagy fába vágtuk mi a fejszénket Sui- Mondom halkan, fejemet csóválva.
Nincs mit tenni ideje szimpadra lépnem,bár nemigazan tudom, hogy mit tehetnék, ép mielőtt felfedném magam Sui aktiválja az általa készitettet csapdát. Két farönk esik le mindkettő ellentétes irányból, de elkerülik a férfit.
- Sui mit csináltál . - már majdnem a körmöm rágom idegességemben ,amikor látom, hogy a kötél amit Sui megfogot ,amivel a csapdát aktiválta elkezd megfeszülni, és magával rántsa Suit,és vele együtt a lányt is. Hatalmas robbanás . A két farönk tele volt robbanó cetlikkel. Sui sikeresen elmenekült , nemtudom hová rántotta a kötél de remélhetőleg nem szúrta el a végét és biztonságban van. A férfi csodálkozva néz abba az irányba amerre a kötél rántotta el Sui-t. Ekkor látok meg egy táskát heverni a földön a férfi mogot ugy 10-15 méterre.
- Mintha láttam volna már ezt a táskát. - futott át az agyamon.
Megvan Suinál volt mikozben menekült, akkor lehet, hogy van benne valami fontos információ ami akár a küldetés sikerét is jelentheti. Igaz szereztünk némi infot és a lány is épségben van, de nem hagyhatom ki ezt a lehetőséget. a férfi nem figyel és 15 méter azért elég sok, és pont a másik irányban van még egy csapdám elrejtve. Megkockáztatom, már tudja ugyis hogy itt vagyok jobb a másik irányba a csapda felé menekülni. Egyik kezembe veszem az utolsó megmaradt füstbombám és a másik kezembe az utolsó robbanó cetlis kunaiom.
- Shunshin no Jutsu - örült tempóban a táska felé kezdek rohanni. Egy pillantás a férfira, közben elhajítom felé a kunait, majd visszanézek - KAI - épp időben sikerül még lehajolnom, hogy felkapjam a táskát és berohanok az erdőbe. A Férfi már számitott rám, könyedén kikerüli a kunait és a robbanás sem segít rajtam semmit.
- Katon: Goukakyuu no Jutsu - halaltszik mögöttem a férfi hagja.
Ez nem jó ez nagyon nem jó, nem merek hátra nézni ,de érzem valami közeleg felém.
- Kawarimi no jutsu - Ép az utolsó pillanatban, a farönk pár másodperc alat porrá változik a hatalmas tűzgolyóban. Na, de erre nincs idő. Újra aktivállom a
- Shunshin no Jutsu . A chakrám vészesen fogy már nem fogom sokáig bírni . A férfi utánam ered.
Egy percerces futás után a férfi már a nyakamban liheg , majd hirtelen megáll
- Doton: Katsu - a férfi a földhöz csap és elkezd a föld ketté repedni és a repedés egyenesen felém halad. Feloldom a jutsut majd minden erőm összeszedve egy hatalmasat ugrok. Ép hogy csak sikerült kiugranom a jutsu hatósugarából , ám ugrás közbe megbillent az egyemsúlyom és rosszul érkeztem a földre. Elestem. Arcom hullafehér lessz.
- Itt a vég? - gondolom magamban.
Felnézek, a férfi ott áll velem szemben.
- A táskát! - Szólal meg furcsa mosoly az arcán
Ez a táska nagyon rossz ötlet volt. Felállok majd leveszem a táskát a hátamról közben lassan hátrálok, majd egy nagyot lendítek és beledobom a táskát a szakadékba. A férfi szemével követi a táskát, tőlem egy cseppet se tartva. Megpróbálom meglepni ami a mai nap még egyszer sem sikerült. - Kyaku Kyaku - egy páros rúgással. A jutsu betalált, pont a férfi hátát találtam el, am a férfi megsem mozdul.
-Ez nem jó, nagyon nem jó - gondolom magamban ,bár már az is lehet ,hogy hangosan mondom, nemtudom megmondani az idegességtől. Hátra nézek hátha eltudok futni, de biztosan tudom ,hogy erre nincs esély, ekkor meglátom hogy már látótávolságra van az a hely ahol az utolsó csapdát elrejtettem. Megpróbálok a csapda fele futni,de késő a férfi megfordul, majd elkapja a fejemet. Szembefordít magával , majd megszólal.
- Ezt nem kellett volna.
Meglendíti a kezét és gyomorba vág. Az ütés annyira erős volt ,hogy 3-4 métert hátra repülök a csapda irányába. Alig birom abbahagyni a köhögést . Mire sikerül összeszednem magam és elkezdhették felállni ekkor a férfi belém rúg. Most a földön sodródom tovabb a csapra felé. Ujjab 4 méterrel közelebb, de már alig marad erőm.
- Állj fel - ordít rám. Pár másodpercre szükségem volt de sikerült felállnom. Még egy kis csakrám maradt, ekkor látom meg az előre elkészített farönköt ami pont a csapda felett van elhelyezve. Remek egy utolsó próba meg mielőtt meghalok mosolygok magamban, mivel arra már nincs erőm, hogy az arcomom is megjelenjen egy mosoly.A férfi közelebb jön .
Kipróbállom rajtad az új kis játékszerem. A férfi ujra meglenditi a karját, akkor látom , hogy a robbanás felszakitotta a ruháját és a ruha alat valamilyen szerkezetet rejteget. Eljött az idő.
Kawarimi no jutsu - helyet cserélllek a faronkel és már a csapda alatt talállom magama földre esve.
- KAI! - A farönkel együtt egy robbanó cetli is helyet cserélt velem amit épp akiváltam , ez meglepi a férfit, ám ez sem okoz rajta szinte semilyen karcolást csupán a ruhájábol szakad le még egy darab és így már láthatóvá vált a szerkezet. Egy fegyvermechanizmus volt benne egy kisebb tőrrel.Ekkor furcsa kerregés hallatszik.
- Remek tönkretetted az új játékszerem. - a férfi lecsatolja a fegyvermechanizmust majd ledobja a földre. Többé már nem ideges, olyan furcsa az arckifejezése mintha élvezné az egészet ami vele történik.
A férfi lassan elindul felém, előveszem az utolso kunait és két surikent. A surikenek a férfira hajítom ám ez csak szánalmas próbálkozásnak tűnik. A csakrám is teljesen lemerült . Amikor a férfi fölém ér. kinyitom a bal kezem ,benne az utolsó füstbombám ledobom a földre ,majd a kunaiommal elvágom az alatam húzodó kötelet. Ekkor farönkök esnek le a két oldalról valamint meg kettő egyik előröl másik háturol.
A férfi csak mosolyog, majd rám néz közvetlenül ezután a farönkök összecsapodnak a fejem felett osszenyomva a férfit. Szikladarabok repülnek minden fele.
- Várjunk csak szikladarabok???- gonolkodom el magamban.
Tsuchi Bunshin no Jutsu. A férfi elősétál a sziklarepedésből a táskával a hátán , közben tapsol és hangosan nevet.
- HAHA, nemvolt rosz, bár még van mit tanulnod. Azt hiszem adok neked még egy esélyt, hátha ujra eltudsz szórakoztatni a jövőben, ugyis szükségem lessz új játékszerre mivel tönkretetted a régit. - Megfogja a fejem,felhúz majd ujra gyomorba vág. Még mondot valamit de arra már nem emlékszem elvesztettem az eszméletem.
Következő dolog amire emlékszem az az , hogy Suit látom közeledni . megpróbállom összeszedni magam,de nemtudok felálni. Meglátom azt a szerkezetett amit a férfi itthagyott , odakuszok ,majd magamhoz szorítom. Mire Sui ideér már sikerült annyira összeszednem magam hogy felálljak.
- Hol van ? -Kérdi Sui.
- Elment ,gyere menjünk. . A szerzett tárgyatt jobban magamhoz szorítom ,majd megrogy a lábam és ujra elesek ,de Sui még időben elkap.
- Ideje, hogy egy kicsit rendbeszedd magad. Ha ilyenek az információszerző küldetések milyenek lesznek az éles küldetések, igaz?-próbálja viccesebbé tenni a helyzetett egy mosolyal.
Vissza moszolygok Suira, de nem mondok semmit, csak a lábam próballom emelni ,hogy mielőbb visszaérjünk a Rejtett Vízesésbe.

Két nap mulva a Rejtett Vízesés kórháza:
-Tudtommal ez egy információszerző küldetés volt, nem pedig önygilkossági.- üvölt rájuk.- Egy szerencsétek, hogy egy fontos embert sikerült megmentenetek, ha nem ez lenne a helyzet, akkor már rég szemetet szednétek az utcán. Ez a személy nem más, mint a Vas Országának egyik kereskedőjének lánya.- a mondatot már kicsit nyugodtabban fejezi be.
- Mi van a lánnyal?- Kérdez rá Sui.
- Rendben van, kicsit megviselték a történések, de pár nap és olyan lesz, mint mikor elindult haza.
- Szóval a mi küldetésünk lesz az, hogy elkísérjük haza?-Kérdezek rá ujra a régi erőmet visszanyerve.Igaz ez még csak lelki és nem testi erő.
A falu vezetője ránk néz, majd elfordul, és elindul kifelé a szobából.
- Mielőbbi gyógyulást kívánok mindkettőtöknek.- majd becsukja maga mogott az ajtot.
- Minek kellett egyből rákérdezned? - vág hozzám Sui egy vánkost.
- Mi? Te nem szeretnél elmenni, más országokat látni? Szólok vissza Suinak a vánkosa kiséretében.
Sui elkapja a vánkost feje alá teszi majd elfordul a másik irányba.

Egy hét mulva újra és járásra képesen elhagyhatom a kórházat, Sui pár nappal előttem szabadult, és már kint vár a korház előtt.
- Gyere Sui még valamit el kell intéznem még mielőtt visszamennénk a szállásunkra. - Kinyitom a táskámat és megmutatom, hogy mit szereztem a harc során. A tönkrement fegyvermechanizmus az.
Elvittük a fegyverendszert a falu kovácsának ,majd otthagytuk nála hátha pár 100 ryu -ért helyre tudja hozni. Miután ezzel végeztünk visszamentünk a szállásra ahol ledőltem a rég nem látott ágyamra és átaludtam az egész napot.

Ez a nap is úgy indult, mint a többi itt a Rejtett Vízesésben. Korán reggel ébresztő , semmi reggeli és utánna a szokásos gyűlés, ahol kiosztják a napi feladatokat a genineknek, és természetesen a feladatom nem más mint: Takarítás. Már nagyon elegem van a takarításból, két hete nem kapok semmi más küldetést. Bezzeg Suinak mekkora szerencséje volt. Falun kívüli küldetést kapott. Olyan gyorsan elviharzott , hogy még arra sem volt időm , hogy megkérdezzem miféle küldetést adtak neki.
Lógó órral visszamentem a lakrészünkre, és felkészültem egy ujjabb unalmas napra, de ekkor hallom, hogy az egyik genin elégedetlen a küldetésével, ami nem más, mint vadászat, nem igazán értem, miért elégedetlen hisz a takarításnál minden jobb. Valahogy ő nem ezen a véleményen volt. Sikerült meggyőznöm , hogy cseréljünk küldetést, de volt egy kis bökkenő az egészben. Csak akkor megy bele ha szóllunk a felügyelőnknek a cseréről. Ezzel az a probléma ,hogy a felügyelőnk hangulat ember,és szinte mindig rossz kedve van. Ha rossz a kedve akkor nem szereti ha zavarják. Néha még jól el is ver minket, már ha utol tudott érni. Ninja létére szerintem még sosem volt része harcban. Ideje nagy részét a kocsmában töltötte. Sokat ivott és kártyazott, de szinte soha nem nyert. Ezért is volt mindig rossz kedvű.
Gyorsan visszamentünk a térre hátha még ott van. Életem egyik legfurcsább dolgát láttam itt. A felügyelőt  hatalmas mosolyal az arcán. Ugy látszik nyert az öreg, de elsem tudom képzelni ki volt az aki ellen nyert, hisz párszor én is játszottam ellene álruhában, és hát mit mondjak , nem volt nehéz elnyerni az összes pénzét. Na mindegy örültem a szerencsémnek, és ahogy sejtettem a felügyelő  belement a cserébe, igaz hozzá tette:
- Figyeljetek! Ez az első és utolsó eset, hogy  cserét engedek, szerencsétek, hogy jó kedvem van külömben már vörösre vertem volna a valagatokat.
Nem kell kétszer mondani, gyorsan tovább áltunk még mielőt meggondolja magát. Miután kicseréltük a küldetéseket tartalmazó tekercseket különváltak az utjaink. Én visszamentem a lakrészemre, leültem az ágyamra és elolvastam a tercset:

A helyi fogadósnak süksége lenne egy kisebb vadkanra még ma, mert fogyóban a készlete és ma estére fontos vendégeket vár, ezért menj a közeli erdőbe és ejts el eggyet.

A tekercsben jó tömören fogalmaztak, de ennyi elég is volt. Benéztem az ágyam alá és elkezdtem csomagolni a vadászathoz. 4 kunai, 10m drót ,2 shuriken, 5 füstbomba, kötél  és némi robbanó cetlit vittem magammal. Igaz , hogy a robbanó cetli nem igazán kell a vadászathoz, mert  ha használnám akkor a vadkanból nemsok maradna, de kitudja mivel találkozom még az erdőben, sok veszélyes állat élhet még ott. Jobb mindenre felkészülni.
Miután összepakoltam mindent, elindultam az erdőbe. Eléggé izgatott voltam, eddig csak madarakra vadásztam, igaz madárvadászatból biztosan nekem van a legtöbb tabasztalatom a faluban, mert elég gyakran rászorultam, hogy a szerény ebédet, amit adtak kibővítsem némi madár hússal.
Mire az erdőbe értem lehetett vagy 9 óra. Sietnem kellet hiszen a húst délre várták. Egy óra keresgéllés után rá is bukkantam valami féle állat lábnyomára. Mivel nem voltam profi nyomkövető így nem tudtam milyen állat, de biztam a kezdők szerencséjében hátha vaddisznó amit követek. Abban biztos voltam , hogy nem egy ragadozoé a nyom mivel a lábnyomok mentén a növények egy része megvolt rágva. A lábnyomokat követve arra lettem figyelmes, hogy a letört növények szárai nedvedzenek, vagyis frissen törhette le az állát. Egyre közelebb járhatok. Fura zörgést hallok a közeli bokorból. Lassan elkezdek hátrálni, előkészítem a kunai-t vész esetére. Sikeresen elbújtam az egyik fa mögöt. A zaj egyre hangosabb, már mást is hallok nem csak zörgést:
- RF RFF RFF.
Jackpot, szerencsém volt. Egy disznót követtem. Viszont egy újabb probléma merült fel. Elég méretes példányra sikerült bukkanom. Márcsak nem lessz gond abból, ha kicsit nagyobbat ejtek el mint amit a tekercsben leirtak. Lassan tovább hátrállok, ideje felállítani pár csapdát. Ovatosan, csendben szöszmötölök pár méterrel arrébb, nehogy a disznónak feltünjön ,hogy itt vagyok. Kifeszítem a drotot két fa közé,  majd a drót elé ások egy kis árkot, teszek bele pár törött ágat felállitva, amit már előre kihegyeztem, majd betakarom levelekkel, ezzel a B terv kész is. Biztonság kedvéert elhelyezek pár fatörzset, hogy vész eséten  Kawarimi no jutsu használatéval megtudjak lógni. A fatörzsekre füstbombát erősítek,ha valami nagyon megmozgatná, akkor a füstbomba leesik és aktivállódik. A C terv is kész. Ideje ujra megkeresni a  disznót, reméllem nem ment túl messzire amíg én barkácsoltam. Lassan közellítek arra a helyre, ahol utoljára láttam. A disznó még mindig ott falatozik, és nem is akármit eszik, gombát, szarvas gombát. Micsoda ínyenc. Na de mostmár ideje végrehajtani a küldetést. Előveszek két kunait és a disznó fele hajítom, azonban a disznó észre vesz a bokorban. Annyi ideje pont van , hogy az első kunai-t eltéritse a fejvel, vagyis az agyarával, de sebaj a másik betalált, pont a nyakába fúrodott a  kunai. A disznó felvisít, de furcsa mód nem esik össze. A kunai  belefúrodott a nyakába , de tul vastag volt a bőre, így nem okozott halálos sérülést. A disznó elég dühösnek látszik, fújtat kicsit, majd nekilódul és egyenes felém rohan. Az A terv nem jött be itt az ideje a B tervnek. Felugrok és elkezdek futni a csapdám irányáma. A disznó egyre jobban közelít, de szerencsére a csapdám nicns messze. Futok ahogy csak bírok. Elérem a csapdát átugrom, futok még pár métert és megállok. Megfordulok és várom , hogyan válik be a B terv. A disznó eszeveszetten fut utánnam , észre sem vesszi a kihúzottot drótot. Elakad a drótban, majd egy előre bukfencel pont beleesik a gödörbe amit ástam. Az állat azonnal kimult. Legaláb nem szenvedett. Viszont most egy ujjab probléma merült fel. A disznó túl nagy ahhoz, hogy magam vigyem vissza. Ekkor eszembe jut, hogy összeköthetnék pár fát és azon eltudnám húzni a faluig, úgyis  kicsit lejtős a terület a falu  felé. Miután összekötöztem a fákat ráfordítom a disznót, összeszedem a felszerelésem és megnézem nem-e maradt némi szarvasgomba nekem is, de nem jártam túl nagy szerencsével a disznó felzabálta az összeset, már csak egy kis gomba maradt, de sebaj jó lessz ez a mai vacsorához, így hát feltépem és elteszem a ruhám belső zsebébe, majd visszamentem a disznóhoz. Hozzákötöttem két méter hosszú madzag két végét a  fából eszkábált szánkóm szélléhez , majd a tejes erőm és testsúlyom beleadva elkezdtem húzni a fogadó fele. Úgy 11:30 - ra vissza is értem épp időben az ebédhez. A fogadós nagyon örült a vadkannak, főleg azért is mert jó megtermett pédlány volt és még időben is érkeztem meg vele. A fogadós odaadta a jutalmam és meghívott holnapra egy jó kis vadkan lakomára, amit természetesen el is fogadtam.
Miután végeztem a küldetéssel vissza mentem a lakrészembe ,hogy aludjak egy kicsit, mert elégé megterhelő volt a vadkant visszahúzni a faluba. Az álmomban már nagyban lakomázom az elejtett vadkanomból amikor valaki szólongat.
-Motoi kelj, fel!
Sui volt az visszatért a külditetésről.
-Jó hirem van a számodra. Rakodj össze holnap indulunk elhadjuk a falut kaptunk egy jó kis küldetést.
Nagyon örültem ennek a hírnek,  először egy kis vadászat, majd kirandulás . Remek hétnek nézek elébe. Ám örömöm nem tartott sokág. Arcomra fagyott a mosoly amikor eszembe jutott, hogy holnapra nekem már van egy programom, méghozzá a vadkan lakoma. Másnap lógó orral, vadkanra éhesen indultam el az új küldetésre, de azért nem voltam annyira elkeseredett hiszen a takaritást megúszom és kitudja lehet az út során összefutok egy másik vadkannal is.

// a küldetést Suial közösen írtuk és mind a kettőnknél az előző küldetés folytatása//

A küldetésünk ezúttal a vas országába szólt, és a feladatunk fegyverek, szerszámok beszerzése lenne, ám akadt némi probléma az ellenőrzéssel és a hivatalos teendőkkel ,így még egy napot itt kell maradnunk ebben az országban. Ennek is megvan a maga előnye így legalább lett egy szabad napunk. Sui a bányát derítette fel még én a várost, vagyis inkább a kereskedő negyedet. Még mindig fájlaltam , hogy ez miatt a küldetés miatt lemaradtam a vadkan vacsoráról, főleg azért is mert ez az első vadkan amit elejtettem, de hát nincs mit tenni hívott a kötelesség.
A kereskedő negyed elég jónak ígérkezik a felejtésre. Ki is szemelek egy jó kis fegyverboltot, hátha találok valami szépséget, bár kétlem, hogy bármit is megtudnák venni hiszen a zsebeim üresek. Ahogy belépek a boltba nemvárt meglepetés fogad. Kardok mindenfele, de sehol  semmi fegyver ami ninjáknak való. Furcsálltam is , azt hogy nem láttam ninjákat sehol, csak furcsa embereket akik katanákkal voltak felfegyverkezve. Lehet jobban kellet volna figyelnem amikor a vas országáról volt szó ,de sebaj ha nincs nekem való fegyver, legalább megnézhetem miféle eszközöket használnak harcra a szamurájok. Na lássuk csak van itt katana, katana  ja igen és van  még pár katana is. Micsoda egyhangú egy üzlet ez.  Úgy döntöttem megnézek egy másik üzletet, de ott sem jártam nagyobb szerencsével. Itt a fő árucikk a katana, néhol láttam nekünk való fegyvereket is kunait, shurikent meg hasonlókat, de nem volt valami nagy választék ezekből. Nekem semmi bajom a katanával ,de ez azért túlzás. Az egész napom ráment a keresgélésre, és a vadkanomról sem sikerült megfeledkeznem. Csalódottan, lógó orral visszamentem a szállásra , ahol  Sui már várt. Nemvárt fordulatot vett a küldetésünk, vagyis inkább kaptunk egy újat a már meglévőhöz. A bányában ahol járt lopások történtek és a szálak egy konohai kereskedőhöz vezettek. A feladatunk annyi lenne , hogy ellopni pár iratot tőle, és abból megtudjuk, hogy mégis mire készül. A küldetést nem kell egyedül végrehajtani, három felbérelt szamuráj is csatlakozik hozzánk. Gyorsan összepakolok a szálláson, majd elindulunk a találkozási helyre ahol már várni fognak minket a szamurájok, remélhetőleg. Nem szeretem a zsoldosokat . Egyáltalán nem megbízhatóak,de nincs mit tenni velük kell összedolgozni, ez van a küldetésben.
A sejtésem igaznak bizonyult, a mi kis zsoldos szamurájaink fel órás késéssel érkeztek meg. Jobban belegondolva , lehet mégis csak tévedtem egy kicsit hiszen eljöttek, bár az is lehet, hogy csak én vagyok túl rossz véleménnyel a zsoldosokról. Na sebaj, mai napon van lehetőségük megváltoztatni a véleményem róluk. Ahogy lassan  sétálnak felénk, látom rajtuk hogy a jobbik fajtából vannak ezek a zsoldos úriemberek, az ittasabbik fajtából. Már sejtem mért volt az a fél órás késés, biztos szükségük volt némi szíverősítésre. Illedelmesem köszöntöm az újdonsült társainkat.
- Látom az uraknak  is sikerült megérkezni. Neki kezdhetnénk a munkának ? Vagy még szükségük lenne némi szíverősítésre? - bemutatkozásnak ez is elég, úgysem barátkozni jöttem.
- Na de fiam ésszel beszéljél. Azért késtünk mert a tervet készítettük elő, de még előtte be bemutatkoznánk. Az én nevem …- a szamuráj mintha elkezdene fuldokolni a részegségtől majd csuklik egy nagyot: Hick!?
Ennél több nem is kell nekem és megragadom a következő csodálatos alkalmat a szurkálódásra.
- Rendben Hick!? - próbálom utánozni azt a hangot amit a szamuráj a csuklásnál létrehozott. - Ő itt a társam Sui én pedig Motoi vagyunk , a többieket, majd bemutatod út közbe, de most sürget minket az idő , mondjátok el azt a nagyszerű tervet.
A szamurájok elég furcsa tekintettet vágnak , most nem tudom , hogy rám kacsingatnak ,vagy csak  szúró tekintetet akarnak vágni ,a sok piától . Egy dologban biztos vagyok, szívesen megforgatnák a katanájukat a hátamban. Még sosem gondoltam , hogy érezni fogom  egy másik ember gyilkolási vágyát, de ma sikerült. Apám könyvében olvastam, hogy ő 17 évesen érezte ezt meg először. Hát igen a jól megválogatott szavak bármire képesek.
Úgy döntöttem, mivel elég barátságossá tettem a hangulatot, így a további tárgyalást Suira bízom.
Nos , a csodás terv az lett, hogy mivel a kereskedő minden egyes héten ugyan akkor hagyja el a várost , és mindig ugyan azon az úton halad, ezért a szamurájok már előre várni fogják és egy hétköznapi ellenőrzést színlelve elvonják a kereskedő figyelmét , még mi Suial belopózunk a kocsijába és ellopjuk az iratokat. Végül is ez a terv annyira nem is rossz azt leszámítva , hogy a három szamuráj a túl sok piától alig jár a lában. Hát igen a mi kis csodás falunknak sikerült a lehető legmegbízhatóbb embereket felbérelni erre a munkára.
A kereskedő 1 óra múlva elhagyja a várost így a terv megbeszélése után azonnal a megbeszélt helyhez siettünk. Hick?! És társai külön úton mentek, vagyis szédülögtek, még szerencse , hogy volt időnk a küldetésre. Körülbelül 20 percnyire a várostól van a csapda helyszíne így van némi idejük kijózanodni, már ha 80 perc elég  rá.  Lehetséges , hogy már a küldetésért járó összes pénzt elitták. Ezért nem szabad sosem a munka előtt fizetni. Ez van, úgysem tudok tenni ellene semmit. Jobb ha koncentrálok a küldetésre.  A húsz perces utat  sikerült 10 perc alatt megtennünk ,kíváncsi vagyok, hogy a szamurájoknak mennyi kell majd. Intek Suinak , hogy tüntesse el a fejpántját, nem lenne túl szerencsés ha a Konohai kereskedő meglátná a Rejtett Vízesésből származó fejpántjainkat.
Egy órányi várakozás, után sikerül megpillantanom a mi nagyra becsült társainkat. Hick?!  Vezeti a menetet , majd mögötte megy a másik kettő szorosan a nyomában, egy ősi táncra hasonlító járási stílusban. Egyet jobbra, egyet balra, egyet előre, kettőt hátra, kettőt előre. Amit furcsállok az , az hogy nem ütköznek össze, mind a hárman tökéletes ritmusra járják a táncot. Úgy látszik már nem először csinálják.  Ezután a remek táncbemutató után a szamurájok elfoglalják a helyüket majd várnak. Látom , hogy az egyikük elővesz egy üveget, gondolom ebben se víz lesz. Úgy döntök megviccelem  kicsit,mert még úgyis van némi időnk a kereskedőig. Előveszek egy kunait, majd körülnézek biztonság kedvéért nem jön-e a kereskedő, majd a kunai segítségével kidobom a szamuráj kezéből az üveget pont azelőtt mielőtt ivott volna belőle. A szamuráj annyira be van rúgva , hogy fel sem tűnik neki, hogy már nincs a kezében az üveg. Kezdenek rossz érzéseim támadni a küldetéssel kapcsolatban. Nem mintha eddig nem lettek volna, na de azért ez már túlzás. Felállok a rejtekhelyemen és elindulok a szamuráj felé , ekkor  Sui jelez, hogy lapuljak meg, jön a kereskedő. Szerencsémre nem látott meg. A kereskedő megáll a részeg szamurájok előtt, kiszáll a kocsijából és odamegy hozzájuk  beszélni , eljött a mi időnk . Suial gyorsan belopózunk a kocsijába, majd elkezdjük átkutatni, hogy hol lehetnek az iratok amiket el kéne lopni. Hirtelen furcsa érzésem támad, nem mintha eddig nem lett volna a szamurájok ,miatt, de ez valami más. Kinézek a kocsiból és látom hogy áll még valaki a kereskedő mellet aki egy üveg bort és némi pénzt ad át a mi megbízható társainknak. Hick?! Kap is az alkalmon gyorsan elrakja a bort és a pénzt majd társaival együtt elállnak az útból. Remek A papír még nincs meg és most már elterelés sincs, na meg persze az az idegen alak. Még egyszer kinézek az ablakon, ekkor feltűnik , hogy már láttam valahol ezt az alakot, de hol is. Megvan ő az a fű ninja aki a banditákkal volt egy régebbi küldetésen. Ez nem jó hír, a múltkor is majdnem otthagytuk a fogunkat ellene , valamit nagyon gyorsan ki kéne találni . Ekkor visszanézek Suira és látom, hogy ő megtalálta az iratok. És el akarja hagyni a kocsit.
-Sui várj, van még egy társa a kereskedőnek, egy ninja, aki a múltkor majdnem megölt mindkettőnket.
Sui is kinéz az ablakon, látom rajta a rémületet. Ideje pucolni, még indulás előtt létrehozunk  egy-egy bunshint, majd minden erőnket beleadva a futásba  teljes sebességgel elkezdünk futni a ninjával ellenkező irányba. Sui egy kunait dob a kocsira , hogy ezzel zajt keltsen és úgy tűnjön , hogy még benne keressük az iratokat, ezzel is elvonva magunkról a régi ellenségünk figyelmét. Nincs sok időm arra , hogy vissza pillantsak ,de azért egy hosszabb pillantást vetek a ninjára , nehogy egy kunai véletlenül hátba találjon. Amikor hátranéztem éppen végzett a kereskedővel , a három szamuráj pedig akik velük voltak már a földön feküdt fejetlenül. Úgy látszik most mi jövünk. Felénk fordul és egy kunait hajít felénk, látszik rajta,  hogy ilyen vagy talál, vagy nem alapon dobja el ,de ennek ellenére minden erejét beleadja. Sui előzőleg állított egy csapdát, amit most aktivál és ennek segítségével sikerül eltéríteni a felénk száguldó kunait. Egy hatalmasat puffan amikor belevágódik a fába, azon csodálkoztam , hogy nem tört szét darabokra a fa. A ninja ezután már nem foglakozik velünk, és elindul egy másik irányba. Szerencsénkre a ninja számára nem lehetett annyira fontos ez a papír ,mert ha az lett volna valószínűleg már nem élnénk.
Amikor visszaérünk a faluba a helyi rendfenntartókhoz sietünk, hogy elmondjuk nekik  mi is történt az úton. Nem lenne túl jó számunkra ha nyakunkba varrnák ezt a négyes gyilkosságot. A beszédet Suira bízom, a mai nap után nincs  túl sok kedvem még több szamurájjal beszélni.

//a küldetés a víz országában játszódik nemsokkal a bishamonba történő belépés után//


Pár nappal azután , hogy túlestünk a bishamon által kiírt kötelező tanulásokon megkaptuk az első küldetésünket Suial, de mivel,  mint ninja eltérő harcmodort szeretnénk tanulni, én apám nyomdokait követni, és megtanulni azt a harcmodort ahol még a harc elkezdése előtt ártalmatlanná tudnám tenni az ellenfelet, még ő , a saját útját járni, ezért külön küldetést kaptunk.
Elég korainak éreztem  , hogy küldetést bíznak ránk ezért inkább úgy vettem, mintha egy újabb próba elé állítottak volna, amit ha nem teljesítek akkor akár meg is ölhetnek. Maga a küldetés is ezt sejtette velem, hiszen csak annyit árultak el, hogy menjek egy Kirigakure -hoz közeli faluba , és majd az ott tartózkodó bishamon tagtól megkapom a többi információt. Mivel még elég feszült volt  a légkör körülöttünk , a két új tag körül ,ezért gyorsan összepakoltam sok szerencsét kívántam Suinak a küldetéséhez, majd elindultam az első küldetésemre a víz országában.
Az út két órába telt, igaz a futásba nem adtam bele mindent.  Amint a falu értem nekiláttam az ottani bishamon tag felkutatásának. A falu nem volt nagy, így ez sem tartott sokáig, mondhatni semeddig hisz a falut csak egy nagy út szelte át és ott állt annak az útnak a közepén. Mivel már láttam előzőleg így biztos voltam benne ,hogy ő lesz az aki, majd a küldetés további részleteit elárulja. Egy idősebb ninja volt ,de életkorát nem tudtam megállapítani, mert  egész testét fekete ruházattal borította. Olyan volt mintha önmagamat látnám idősebben. Odamentem hozzá bólintottam egy nagyot majd megszólaltam:
-Jó napot, a küldetésre jöttem.
Alaposan megnézet a ninja, intett a kezével, hogy menjek.  A ninja elkezdett nagyon gyorsan futni, még chakra segítségével is alig bírtam tartani a tempót amit diktált. Egy könnyed tüdő kilehelős 5 órás séta után úgy döntött , hogy megáll. Végre sikerült utolérnem és megkérdezhettem tőle, miért is futottunk ennyit és mi a küldetésünk célja, vagy legalább annyit kideríteni, hogy tud-e beszélni hiszen még egy szót sem szólt azóta , hogy találkoztunk. Azonban ez még pár percet váratott magára, mert a futás annyira kimerített, hogy beszélni sem tudtam. Miután kellően összeszedtem magam megpróbáltam kideríteni még is mit keresünk itt.
- Elárulná a küldetés részleteit, mivel a szálláson nem árultak el semmit, és már egy jó ideje követem magát de még mindig nem tudok semmit.
- Majd megtudod! - szól vissza morcosan. - Most aludj!
Észre se vettem, hogy mar beesteledett. Nem igazán voltam felkészülve a kint éjszakázásra, de ez nem is számított, sosem okozott gondot az alvás, azonban volt egy mások ennél sokkal súlyosabb problémám. Elfogyott az élelmem. A szervezetnél nem látnak el minket túlzottan élelemmel, így saját magunknak kell kibővíteni, hogy ne haljunk éhen, de mivel sietnem kellett erre nem volt időm. Korom sötét volt, de nem volt sok választásom.  Üres hassal nem tudok aludni. A ninját nem igazán érdekelte mit csinálok, és mivel ő sem és én sem vagyunk túl beszédesek ,ezért úgy döntöttem , hogy nem szólok  neki miért is megyek el. Még a fejem törtem ,azon ,hogy mitévő legyek azt vettem észre, hogy a ninja már rakott egy kisebb tüzet. Remek már csak valamiféle húst kéne találnom. Ahogy távolodtam a tűztől ismerős hangot hallok, de mi is lehet az. Lépek még kettőt ekkor a hang már hangosabb volt.
- Kár,kár!
Varjú, Ez egy remek hír volt , meg is van a vacsorám  . Elővettem a kunaiom, majd az égen keresgéltem, viszont volt egy óriási probléma nem láttam semmit. Az ég tele volt felhővel  ami nemcsak a csillagokat, de a holdat is teljesen eltakarta. úgy véltem, mivel nincs sok esélyem, ezért egy próbadobást megpróbálok  hang irányba amint újra meghallom a károgást, ha nem jön össze akkor üres hassal térek nyugovóra. Nem kell sokat várnom a varjú újra károg de már olyan hangosnak hallottam mintha előttem lenne, és így is volt látom ahogy a varjú szeméről visszaverődött a tűz fénye. Ennél több nem is kellett nekem, fogtam a kunait és leterítem a madarat. Ahogy előkészítettem a sütésre, feltűnik, hogy valami kis szerkezet hozzá volt erősítve a lábához és a szerkezet egy kisebb papírcetlit fog össze. A cetlin volt egy jel amit azonnal felismerten. Ez a bishamon szervezet jele. Ugyanis van egy titkos jel amit csak a tagok ismernek, bár annyira titkos nem lehet ha már nekünk is elárulták, na de  a lényeg az , hogy ezt csak a tagok ismerik , és ha netalántán az üzenet rossz kezekbe kerülne akkor a jelzés alapján nem tudnák azonosítani a szervezetet hiszen másnak ez nem mondanám semmit. Visszatérve a hollóhoz, levágtam a lábát óvatosan , nehogy a szerkezethez érjek, majd előkészítettem a varjút a sütéshez. Miután elkészültem rátűztem a húst egy botra és visszamentem a tűzhöz. Amint visszaértem beállítottam a botot , hogy lógjon be a hús a tűz fölé pont úgy ahogy én szeretem , majd fogtam a  levágott lábat és odaadtam a ninjának.
- Történt egy kis baleset, de az üzenetnek nincs baja.
A ninja lenézett a lábra észrevette az üzenetet majd ránézett a húsra, ekkor a  homloka összeráncosodott, majd felállt, felém lépett és egy erősebb csapással fejbe kólintott, majd visszament a helyére és elolvasta az üzenetet.
Hát igen, amint megláttam az üzentet már sejtettem , hogy nem lesz jó vége, de a baj már megtörtént és nem tudtam ellene tenni, a húst pedig nem hagyhattam kárba menni.
Miután a ninja végzet az üzenettel, gondolom kódolva volt, mert eltartott egy darabig, ismerteti a holnapi küldetést az ő sajátos  bőbeszédűségében.
- Holnap korán kelünk legyél kész, és ha még egy ilyen történik nem éled meg a holnapot!
A küldetésről még mindig semmi új és most már sikerült még egy ellenségre szert tennem, de nem igazán tudok ez ellen mit csinálni, ha nem adnak elég élelmet, valahonnan szerezni kell.
Amikor a hús elkészült nekiálltam az elfogyasztásának.Furcsa érzés kerülgetett  arról az oldalról ahol a ninja ült. Nagyon valószínű , hogy ha a holnapot meg is értem volna a holnaputánt már nem biztos, legalábbis ezt olvastam le a ninja szeméről és a ráncos homlokáról. Még egy utolsó próbát megpróbáltam ami némi olajat önthet a tűzre, már úgysem volt sok veszteni valóm. Fogtam a húst és elkezdtem enni, majd ránéztem a ninjára vissza a húsra majd megint a ninjára ,ezt eljátszottam még egyszer , majd letörtem a varjú combját és a ninja fele mutattam vele , mintha megkínálnám. Ez a cselekedetem pont azt a reakciót váltotta ki a ninjából amit elvártam. A ninja elkezdett fújtatni majd idegesen felállt  , odajött hozzam és lekevert még egyet nekem, de akkorát hogy a kezemben lévő  varjúcomb a tőlem egy méterre levő tűzbe repült.
- Ne játssz! Aludj! - szólalt meg újra a ninja és vissza ment a helyére.
Apám szokta mondani :
,, Ha  sokkal erősebb az ellenség, és látod ,hogy nincs kiút  akkor húzd fel az agyát, a harag rossz tanácsadó ezzel növelheted a túlélési esélyed , ha jól kitudod használni.,,
Hát most kipróbáltam, és sikerült némi infót is leszűrnöm ennek hála. Az én szótlan barátom valószínűleg nem ölhetett ,meg legalábbis addig nem amíg jól végeztem a dolgom, mert ha nem így lenne akkor már halott lennék. Ebben teljesen biztos voltam.  Bár jobban belegondolva, ez mondás éléggé veszélyes , nem hiszem hogy sokszor fogom hasznosítani a mondanivalóját.
Miután megettem a maradék vacsorát , elmentem aludni. Reggel, szerencsémre nem kellet kelteni, még a ninja előtt sikerült felkelnem. Reggel ott folytattuk utunkat ahol abbahagytuk, még 2 órányi eszeveszett rohanás , mire sikerült elérni a célunkat. Egy gazdag földbirtokos házát.  Meglapultunk  egy közeli öreg fa mögött a kertjében.
- Te maradj itt! Ne csinálj semmit csak figyelj.
A tegnapi után többé nem mertem ellenkezni neki, bár nem igazán értem miért lett ilyen mérges arra ,hogy leöltem egy postás varjat.
A ninja közelebb lopózott a házhoz, majd ajtó nyílás hallatszott. A ninja hirtelen eltűnt, ez az egész olyan gyorsan történt , hogy azt sem láttam merre ment.
A házból kilépett 7 ember ilyen messziről nem láttam az arcukat ,de a ruházatukból feltűnt , hogy 3 szamuráj,3 ninja és valószínűleg a ház tulajdonosa lépett ki. A kis csapat a kert felé vette az irányt. Ahogy néztem őket egy éles hangot hallottam, mintha két pengét csaptak volna egymásnak, majd az egyik szamuráj összeesett. Egy kunai állt ki a hátából, erre a többi testőr megfordult és felvettek egy furcsa alakzatot. A ház tulajdonosát visszarántották és próbálták minden oldalról védeni, közben visszamenni a házba, azonban erre már nem volt idejük, még egy testőr összeesik, egy ninja. Most már elég közel voltak hozzám , hogy jobban lássam őket. A ninja kezén volt egy kicsi vágás , az előző támadásnál szerezhette. Biztos mérget tartalmazott a kunai. A testőrökön lehetett látni , hogy össze vannak zavarodva. A föld elkezdett rengeni, majd a testőrök alatt kettényílt, az egyik ninjának sikerült elkapni a tulajt és kiugrania, ám a többit elnyelte a föld. Ekkor a semmiből megjelent a ninja akivel idejöttem és elvágta a maradék testőr torkát. A  tulaj a félemtől mozdulni sem tudott, könyörgött az életéért, de a ninját semmi sem érdekelte odavágott neki egyet, hasonlót mint amit én kaptam a varjúért majd betömte a száját és megkötözte. Körülnézet majd intett nekem , hogy jöhetek. Nem igazán értettem, hogy miután ő mindent elvégzett mi lesz a dolgom. Mikor odaértem megszólal a ninja.
- Itt a kunai végezz vele, ez a te küldetésed.
Ekkor kicsit megrémültem, de gyorsan legyűrtem a félelmet.  Öltem már embert , egyet  két évvel ezelőtt, de sosem öltem még hidegvérrel. Akkor megvolt az okom rá, Sui és az én életem múlott rajta, de most... Ha apám nyomdokait szeretném követni akkor ezt meg kell tennem. Hogy lehetnék az egyik legjobb bérgyilkos , ha egyetlen emberrel sem tudok végezni, arról nem is beszélve , hogy a ninja valószínűleg velem végez, ha nem tudom teljesíteni a küldetés. - Ezek a gondolatok forogtak le az agyamban pár tizedmásodperc alatt. Fogtam a kunait az áldozat fölé hajoltam , majd egy gyors vágással elvágtam a torkát,majd a szívébe döftem a kunait. Próbáltam  olyan gyorsan csinálni amennyire csak tudtam, nem akartam neki a szükségesnél nagyobb fájdalmat okozni. Ekkor a ninja a kezét a fejemre teszi majd  gyengéden megütögeti, gondolom ezzel azt akarta jelezni , hogy jól csináltad, bár nem igazán tudom elég sokkban voltam az első hidegvérrel elkövetett gyilkosságom miatt. Szerencsémre és egyben balszerencsémre nem ismertem azt akit megöltem ,így nem fájt annyira a dolog, viszont azt sem tudom ,hogy hogy megérdemelte a  halált vagy sem, elég fájdalmat okozott.
A ninja megharapja az ujját, majd Kuchiyose no jutsut használva megidézett egy kisebb varjat. Egy papírcetlit vett elő, majd ráírt valamint ,ezt rátekerte a varjú lábára és útjára engedte.
Mire végzett a ninja a levéllel nekem is sikerült úgy ahogy összeszednem magam, de mi mást is csinálhattam volna, hisz erre jelentkeztem , ezt szeretném a jövőben csinálni és ez volt az apám munkája. Erőssé kell válnom és elviselnem amit tartogat számomra a jövő.