Motoi Yazaki

Kedves naplóm sajnálom, hogy ezen kell keresztül menned, de mivel a te megvételedre szánt pénzt másra költöttem el, így csak elméletben irhatok beléd.
- Nos , hát hol is kezdjem az első írásom?
Meg is van. Magamhoz hű leszek, igy hát kezdem rögtön a közepén, vagyis inkább a végén. Ez a kaland amit most elmondok 11 éves koromban történt meg velem és ez volt eddigi legmegrázobb és legtanulságosabb esemény ami velem történt. A falu vezetője megbízott minket , hogy szerezünk információkat a közelben garázdálkodó banditákról, és orrunkra kötötte, hogy ennél többet ne tegyunk hisz csak zöld fülű geninek vagyunk. Ez a rész jól is ment egészen addig amég Sui el nem kezdte a sajátos magán akcióját. Beépült a banditák közé és kiszabadított egy elégé csinosnak mondható lányt. És hát tudjuk, hogy a lányokkal sok baj van. A sok baj közül az egyik 3 vérszomjas banditában öltöt alakot, akik Sui fejére pályáztak. Szerencséjére én is ott voltam és nekem hála sikerült leráznia ketőtt a három banditából. Ám a harmadik elég kemény diónak tűnt. Minden csapdánkat kicselezett és teljesen hatástalanok voltak ellene a támadásaink. De Sui serencséjére az utolsó csapda amit ő alított sikeresen átverte a banditát, így neki sikerült kereket oldania a lánnyal együtt. Igen ám ,de ekkor én még ott voltam és jó zöldfülű genin modjára megpróbáltam elcsenni egy táskát amit a bandita birtokolt. Amint felkaptam a táskát a bandita a nyomomba eredt . Elég sok helyzet volt amikor azt hittem, hogy meghalok és a végén el is kapot, de furcsa mód nem végzett velem . Valamiért tetszett neki a harc amit egymás között vívtunk. Nem igazán értettem mit akart ezzel, de végülis ennek az egész helyzetnek köszönhetem az életem. Miután jól elátta a bajom és eszméletlenre vert, elment,de otthagyott egy kis ajandékott a számomra, egy a harc során megrongálodott fegyvermechanizmust. A tanulság amit levontam ebből a küldetésből az az volt, hogy nem kellene enyire forrufejűnek lennem és még nagyon sok mindent kell tanulnom nemcsak a harc területén de a világról is. Ez a kis kalandom nekem is és Suinak is egy hetes korházi vendéglátásal és egy nagyon mérges vezetőt eredményezett. Miután kiengedtek a korházból eljött az ideje annak, hogy helyre hozassam az előző küldetésen szerzett hadi zsákmányt. Ezt sikerült is megtennem 700 ryum bánta , de megérte, arról nem is beszélve, hogy feltöltöttem a készleteim, igy már sokkal több csapdát fogok tudni állítani a közeljövőben. A bolt ahol felszerelkeztem tele volt furcsábnál furcsább fegyverekkel. Egy fegyver elégé felkeltette a figyelmem . Még mindig tisztán emlékszem a kinézetére, azóta az az álmom , hogy szert tegyek egy ilyen fegyverre, de hát egyenlőre nincs rá pénzem , épp úgy ahogy rád sem kedves naplóm.
A következő egy évben szinte semmi emlétésre méltó nem történt velem, azon kívül hogy a mult honapban Sui apja meghalt és ennek következtében elhagytuk a falunkat,de ezt most nem kívánám részletezni.
Amit még szeretnék beléd irni az a megérkezésünk A Víz Országába. Az emberek ebben az országban nagyon barátságtalanok, és nem igazán kedvelik a más országból érkező ninjakat, legalabis azokat a ninjákat akik egy ellenséges ország fejpántyát viselik. Ennek hála sikerült rögtön a megérkezésünk napján elraboltatni magunkat, ahol kissé megkínoztak minket, vagyis inkább Suit. Szerencsére én már tanultam az előbb leirt küldetésből, így nem mondtam semmi olyat amiért kinzás járt. Sui és a kinzást végző kunoichi elég furcsa párost alkottak. Sui azért mert nem mondot semmit és csak kötöszködött annak ellenére , hogy nem is tudott semmit. A ninja pedig azért mert maga a technika amivel a kinzást végezte őrá is hatott és a Suinak okozott fájdalmat ő is érezte. Hát a két mazohista jól egymásra talált. Ha nem ütnek le minket idő előtt lehetséges lenne, hogy Sui és a kunoichi mára már egy párt alkotna. Miután magunkhoz tértünk egy öreg ember fogadott minket, aki jóval barátságosabb, okosabb volt mint az előző vallatónk. Egy kisebb beszélgetés után beszervezetett minket a Bishamon szervezetbe amelynek máig a tagja vagyok.Mivel a szervezet nem hülyékből ált és láttak, hogy mennyire zöldfülüek is vagyunk elküldtek minket, hogy képezzük magunkat. Első kiképzés amin részt vettünk a közeli kiképző terepen zajlot amit egy szerénynek cseppet sem mondhato kunoichi vezetett. Neki és a kinzás céljából a lábainkra erősítetett súlyoknak hála egész ügyesen megtanultuk a chakra segítségével történő fára mászást. A második edzés során a vizen járást tanultuk , de ez egy másik helyszinen egy kisseb köddel elrejtett szigeten zajlott. Itt a meditálási résszel meggyült a bajom, ahogy mindig is szokot ,de a többi egész jól ment. A nap végére már egész jól futottam a vizen. Azt hiszem egyenlőre enyit irok beléd kedves naplóm, mivel azt olvasom le a kedves edzőm arcáról, hogy ideje visszetérni az edzéshez és gyakorolni a vizisít. Így, hát minden jót!


//+5 chakra 1500 ryou - Élmények- Küldetés
+ 1 kunai,1 shuriken,1 reszelő,1 drótvágót ,1 fogó, 20 darab robbanó cetli, 1 Fegyvermechanizmus, - 3400 ryou. - Pályázat
+5 ch - Bishamonba történő bélépés
+5 ch - Fára mászás
+5 ch - Vizen járás//

Kedves naplóm 2 hónap telt el azóta ,hogy utoljára írtam beled, ezért úgy érzem itt az ideje kibővíteni az eddigi irományom még egy fejezettel.
Az elmúlt két hónapban elég sok minden történt velem, így neki is kezdek, nehogy kifussak az időmből, mert mint tudni egy ninjának nincs túl sok ideje az efféle irományokra.
Az előző fejezetben említett vízi sít sikerült sikeresen elsajátítanom, és az edzés másik részeként megtanították nekem a Genjutsu Kait. Ezt a jutsut még nem volt lehetőségem élesben kipróbálni,de sebaj ami késik nem múlik. Miután véget ért a az edzés visszarendeltek minket, a Bishamon szervezet központjába ahol kaptunk egy veszélyes küldetést,ami a Tea országába szólt. Az utat hajóval tettük meg, amit én egyáltalán nem élveztem. A hajó imbolygó mozgása rossz hatással volt a gyomromra. Megérkezésünk után nemvárt hír fogadott minket Suial, a küldetésünket megszakították és vissza rendeltek minket a Víz Országába, ugyanis nem találtak minket eléggé felkészültnek erre a küldetésre. Amit nem értek ezzel kapcsolatban az az, hogy akkor egyáltalán miért küldtek el minket erre a küldetésre. Na ,de mindegy is, nincs mit tenni, a felsőbb vezetéssel nem lehet vitatkozni. Logó orral visszaszálltam a hajóra és egy újabb küzdelmekkel teli hajóút vette kezdetét. Hatalmas harcot vívtam a rókával. Párszor legyőzött ,de néha én is őt.
Visszaérkezésünk után nekiálltam különböző technikák, jutsuk megtanulásának, fegyvereim bővítésének, és új harci trükkök kitalálásának. Nem szerettem volna újra átélni ezt a szégyent. Ha tehetettem volna már rég itt hagytam volna ezt az országot, azonban túl sok előnnyel jár számomra a bishamon szervezet. Ennek bizonyítéka egy további technika Sakura Fubuki no Jutsu. Ez egy gyilkos ,ám de elégé drága technika. Egyetlen egy használata 10 kunaiba és és némi robbanó cetlibe kerül. Elégé megvékonyodott a pénztárcám , de úgy érzem megérte. Erősebnek érzem magam. Fontos is az önbizalom, bár nem jó dolog túlzásba vinni, ezért a kunaiok mellé még vettem némi robbanó cetlit is. Az idő elég gyorsan telt ,főleg azért is, mert belefeledkeztem az edzésbe,igaz néha elkapott a honvágy . Hiányzott a rejtett vízesés. Bár nem  igazán értem miért is hiányzott , számomra nem maradt ott semmi.  Amikor rám tört ez a furcsa érzés vissza emlékeztem a régi küldetésekre. Az első vadkan vadászatomra. Még most is tisztán emlékszem. Micsoda harc volt. Hát igen, szép emlékek. Sajnos a húsát sosem sikerült megízlelnem, amit máig bánok. Hívott a kötelesség, és akkor még a rejtett vízeséshez voltam kötve. Ha azt mondták menni kell , akkor menni kellet és végrehajtani a küldetést, igaz akkor Sui volt a ludas, hiszen ő választott ki társnak a küldetéshez, de hát nem tudhatta , hogy pont aznap ejtettem el életem első vadkanját. A küldetés amire magával rángatott egy egyszerű fegyvervásárlásnak indult, és egy elég véres kalandá alakult át. A régi nagy ellenségünk a fű ninja újra feltűnt és lekaszabolt néhány részeg embert, de minekünk sikerült elbújnunk előle és sikeresen végrehajtottuk a küldetést. Hát igen régen is volt pár kemény helyzet , meg most is van elég. Na de ennyi visszaemlékezés elég is a rejtett vízesés országáról. Hol is tartottam? Jaj , igen , az edzések.  Még egy jutsut sikerült elsajátítanom a kiképzés alatt , méghozzá a Mizugakure no Jutsu. Pár sikerestelen próba után sikerült előállnom egy teóriával ami sikeresnek bizonyult, erre főleg azért volt szükség, mert a ninja akinek a jutsut kellet volna tanítania nem magyarázta el  hogyan is működik a jutsu, csupán egyszer megmutatta. Hiába egy kemény világban élünk. Ha túl akarjuk élni mindenre magunktól kell rájönni.  Miután a szervezetnél úgy érezték , hogy készen állok elküldtek, hogy hajtsam végre az első hidegvérrel elkövetett gyilkosságom. Ezt sikerült is végrehajtanom némi segítséggel. Elégé megviselt a dolog. Öltem már ezelőtt, de sosem öltem olyan embert aki nem tudott védekezni. Meg kell szoknom az efféle dolgokat, ha az apám útját szeretném követni, de erre még van időm, remélhetőleg idővel könnyebb lesz. Bár az sem jó , ha túl könnyen megy az ölés hiszen akkor elvesztem az emberi énem. A néhány napig tartó visszahúzódó bűnbánatom során  nekiálltam apán könyvének az olvasásának, vagyis  ott folytattam ahol utoljára abbahagytam. A könyvek iránti undorom legyőzve egy újabb fejezetre bukkantam, ami nem más volt mint a mérgek. A könyv segítségével sikerült elérnem D szintet a mérgek ismeretéről, valamint szert tettem egy üvegcse kígyó méregre . Remélhetőleg nagy hasznát veszem a mérgek ismeretének a jövőben.
Úgy érzem ennyi elég lesz mára a naplóírásból, és jobban teszem ha folytatom utamat a tűz országa felé, mert ha csak a naplómon merengek sosem érek oda.

//Mizugakure no Jutsu – elsajátítása és az eddig történt események leírása//