Mazuka Hiroto

Név: Mazuka Hiroto

Falu: Konohagakure

Rang: Genin

Kor: 13

Felszerelés: 5 db kunai, 10 db shuriken, 10 db papírbomba, 5 db füstbomba és 10 m dróthuzal mindez egy széles ővtáskában

Kinézet: Magas, vékony, barna szem, kék szembe lógó haj, fehér köpenyt visel kék csíkokkal és egy konohai fejpántot

Jellem: Magabiztos, megfontolt, bátor, a barátaiért ölni is képes

Előtörténet:

Konohában születtem nem sokkal a Kilencfarkú ámokfutása előtt. Édesapám(Mazuka masaki) Jouninként a Kilencfarkúval való harcban életét vesztette. Édesanyámnak(Mazuka Akira) a szülésben szűnt meg dobogni a szíve. A nővérem(Mazuka Hikaru) küzdött mindkettőnk életéért, ő akkor volt tizennégy éves. Természetesen nehezítette a dolgát egy újszülött gyermek rémült sikolya, de csak az életben maradás lebegett a szeme előtt. Nagy erőt vett magán és mindkettőnk életét sikerült megmentenie.
   Arra egy évre a faluban minden visszaállt a régi kerékvágásba. Már 6 éves koromtól magam nem kímélve edzettem, melynek célja, hogy megtudjam védeni a falut és a benne élő számomra fontos embereket, amelyekért édesapám örömmel adta életét. Első sorban Hikarut, aki felnevelt édesanyám és édesapám helyett. Ezért ő a legfontosabb ember számomra. Sajnos elég ritkán láthatom, hiszen az anbu tagjaként ő egy elég elfoglalt ember. És amikor éppen nincsen küldetésen, vagy nincsen semmi dolga, olyankor általában nagyon fáradt és szeretne pihenni. Ezért elég ritkán tud időt szakítani rám, de tudom, hogy ő erről nem tehet, ezért nem is hibáztatom őt érte.
8 éves, koromra Hikaru beíratott az akadémiára. Ez egy jó lehetőség volt arra, hogy fejleszthessem ninja tudásom. Elég könnyen vettem az akadályokat, a ninjutsukkal könnyen megismerkedtem, azokkal nem volt semmi bajom. A problémát inkább az elmélet okozta, hisz én olyan ember vagyok, aki inkább cselekszik, mint gondolkodik, de ennek ellenére elég ravasz is tudok lenni. Az osztálytársaimmal nem volt semmi problémám, mindenkivel jól kijöttem, de főleg a lányok körében voltam/vagyok népszerű. Viszont igaz barátom csak egy volt/van az osztályból, őt úgy hívják, hogy: Jakimoto Tadashi. Sokszor lógtung együtt suli után, de még az iskolapadban is egymás mellett ültünk. Sokszor nasiztunk órán együtt, de volt amikor még aludni is a tanításon aludtunk. Ráadásul csak ő értett meg igazán az osztályból, hiszen ő sem tapasztalhatta meg a szülői szeretet, mivel neki is szülők nélkül kellett/kell élnie. Viszont volt egy bátyja, ezért rám és a bátyjára tudott/tud támaszkodni, úgy ahogy én rá és a nővéremre támaszkodok. Ezért nagyon közel állunk egymáshoz.
Amikor már közeledett  a genin vizsga, kicsit beparáztam, mert a vizsga tárgya: a ninjutsu, a genjutsu és a taijutsu elmélete, a gyakorlati része pedig, a klón techika volt. Ezek azok az anyagrészek, amelyektől a legjobban tartottam. Hisz ahogy azt már korábban is említettem az elmélet nem az erősségem. Tudom azt is mondtam, hogy  a jutsukkal nem volt semmi gondom, de ez a technika volt a kakukktojás.  Viszont akármennyire is a gyengeségem volt ez a kettő anyagrész, nagyon át akartam menni a vizsgán és épp ezért volt muszáj tanulnom.
kimentem a hátsókertünkbe, ugyanis én ott szoktam edzeni. Neki is álltam a technikának és sikerült is... részben, mivel létrehoztam egy másolatot, csak talpra sem bírt állni. Ez így ment egy-két órán keresztül. Aztán a nővérem haza jött. Fáradt volt mint mindig, de látta a szerencsétlenkedésemet, aztán felajánlotta a segítségét, amit természetesen elfogadtam. És egy anbu taggal egy nap alatt elsajátítottam a technikát és az elméletet is bemagoltatta velem, de nem is hiába tornáztattam annyit az agyam, hisz a szorgalmas munka eredménye a geninné válás volt.

Elkészültem a változtatásokkal